Van egy nagyon elterjedt legenda arról, hogy Franciaország gazdaságának felépítése különösen arányos, Franciaország kevésbé van függő helyzetben, mint a világpiac többi országai s hogy Franciaország gazdasága erős agrárjellege következtében autártikusabb s ennek következtében a válsággal szemben ellenállóbb. Ezt a legendát Franciaország kivételes helyzetéről nemcsak a francia polgárság, hanem a francia szociáldemokrácia s legujabb brosurájában Trockij is támogatja.

Az a megállapítás, hogy Franciaország kevésbé van bevonva a világgazdaságba, mint a többi nagyhatalmak, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. A Die wirtschafftlichen Kr�äfte der Welt cimű könyv (kiadta a Dresdner Bank, Berlin) szerint a világ külkereskedelme a belföldi produkció százalékában a következőkép alakul:

Kivitel Bevitel

A számok mutatják, hogy a nagyhatalmak közül csak Anglia van erősebben bevonva a világgazdaságba, mint Franciaország s hogy Franciaországnak a világgazdasággal való kötöttsége Németországéval teljesen egyenlő, Olaszországét, Japánét s az Egyesült Államokét viszont felülmulja. Franciaország kivételes helyzetéről s az autárkia valamely magasabb fokáról ennek következtében szó sem lehet. Ha Franciaország egyes iparágait vesszük, úgy kiderül például, hogy 1928-ban a 600 milliómárka termelési értékű gépiparból 249 millió márka értékűt exportáltak. Az automobilipar ugyancsak 1928-ban termelése 21 százalékát exportálta, többet tehát, mint bármelyik állam Olaszország kivételével.

A francia iparnak a világpiacra való erős ráutaltságát a világ összárukivitelének alábbi százalékszámai fejezik ki:

Ha tekintetbe vesszük a lakosság számát s az ipar fejlettségének fokát, akkor világos, hogy Franciaország ipara nagyobb mértékben függ a világpiactól, mint az Egyesült Államok, vagy Németország ipara.

A legendának másik része az a megállapítás, hogy Franciaország különösen erős agrárbázissal rendelkezik. A következő, a mezőgazdálkodással foglalkozók százalékszámát feltüntető táblázat igazolja, hogy ez sem igaz.

Ha az abszolut mertékben iparosodott Angliától eltekintünk, ugy Franciaország Németország és a többi kontinentális államok között középhelyet foglal el. Franciaország kivételes helyzetéről tehát ezen az alapon se lehet beszélni.

Kétségtelen, hogy nemcsak állandó csökkenés állapitható meg a francia mezőigazdaság relativ jelentőségét illetőleg az ipar gyors fejlődésével szemben, hanem a mezőgazdasági termelés abszolut visszaesése is. Az ezer hektárokban megművelt területek megoszlása az Annuaire International Statistique Agricole (1930—31) adataiból* megállapítható a megművelt területek általános visszaesése s a körülbelül ennek a visszaesésnek megfelelő terméscsökkenés.

Franciaország késő belépése a válságba ennek következtében nem a francia gazdasági élet — nem létező — kivételes állásának következménye a nagyhatalmak között. Minden válságban vannak egyenetlenségek a válság fejlődésében, amiket a konkrét történeti előfeltételekből kell magyarázni. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a termelési eszközök területén, való külön konjunktura, amit a világháborúban elpusztított területeknek a német reparáció révén való ujjáépitése idézett föl és az a körülmény, hogy a frank stabilizálása később következett be, mint a többi valutáké, az oka annak amiért a válság később ragadta meg Franciaországot, mint a többi európai államot. Ez azonban nem jelenti, hogy Franciaországban a kapitalizmust egyetemes krízisére jellemző fix tőkebőség ne volna meg. Franciaország hiányos statisztikái mellett ezt konkréten nehezebb igazolni, mint más országokban, ahol szabályszerűen publikálják a termelési kapacitás kihasználásának az, adatait. A fix tőkebőséget egy példán, Franciaország gyapjuiparán azonban mégis illusztrálhatjuk.

A textilgyártás indexe legmagasabb pontján, 1930 májusában csak 86, ha százzal az 1913-as termelést vesszük. Ezek a számok mutatják, hogy Franciaország gyapjuipara a konjunktura tetőpontján kapacitásának csak ötven százalékát használta ki.

Tényleg kivételes helyzetben van Franciaország a többi államokkal szemben jelenleg valuta tekintetében. Az. arany hallatlan felhalmozása és az óriási menynyiségű külföldi devizakészlet kivételes helyzetet biztosit a francia valutának a többi államok valutájával szemben, — még azokéval is, ahol valutaértéktelenedés nem történt.

Ez az előnyös helyzet lehetővé teszi a francia pénztőke számára, hogy politikai nyomást gyakoroljon Ausztriára, Németországra, Angliára, sőt magára az, Egyesült Államokra is a francia hatalmi politika érdekében általában s a reparáció kérdésében különösen. Közben Franciaországnak ez a helyzete a külkereskedelem terén nagy hátrányokkal kapcsolatos. Minél inkább terjed a különböző államok valutáinak értéktelenedése, annál nehezebb lesz Franciaországnak exportját s a külföldi áruk importját a kívánt keretek közt tartani. (V. J.)