1950 tavaszán baráti körben borozgatott az ügyvéd. Az ügyvéd megszólalt: — Nem régiben apám hátrahagyott iratai, között kotorásztam: s többek közt ez az ujságkivágás került a kezembe. A lap 19. év decemberéről kelteződik. Nagyon különös okirat. Ha megenge ditek, felolvasom.

— Kérlek, — szólalt meg az egyik.

Az ügyvéd megkezdte az olvasást:

„Tegnap nagy feltünést keltett London rendőrbírósága előtt egy szegényesen öltözött, ennek ellenére azonban tiszteséges magatartású férfi, aki a bírótól tanácsot kért. A bíró és az ismeretlen párbeszédét szószerint közöljük:

—   Nagyságos uram, szabad önhöz egy kérdést intéznem?

—   Ha választ adhatok, miért ne!

—   Csak azt szeretném biztosan tudni, vajjon élek-e én?

—   Ne csináljon rossz vicceket!

— Teljesen komoly a kérdésem, nagyságos uram. Minden ettől függ, hogy ezt csakugyan tudjam. A mesterségem: borostyánkő esztergályos.

—   Hallja maga: eszénél van?

—   Nagyságos uram, teljesen józan vagyok.

—   Hogy jön akkor hozzá ilyen kérdést intézni hozzám?

—   Én munkanélküli vagyok, nagyságos uram.

—   Mi köze mindennek ehhez?

— Szíveskedjék megengedni, nagyságos uram, hogy megmagyarázzam ezt. Teljesen saját hibámon kívül már két hónap óta munkanélküli állományban vagyok. Bizonyára tetszett már hallani, nagyságos uram, hogy százak, sőt ezrek osztoznak sorsomban.

— Jó, folytassa csak.

—   Nem vagyok tagja semmiféle szakszervezetnek, nagyságos urarn. Ön bizonyára tudomással bir arról, hogy az én iparom: nincsen szervezve.

—   Igen, igen.

—   Nagyságos uram, három hét óta teljesen kifogytam mindenből. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy munkához jussak, de minden hiábavalónak bizonyult.

— Járt már a kerületebeli szegény-gyámnál?

—   Igenis, nagyságos uram, de az sem tud segítséget nyujtani.

—   Hát az egyházi hatóságánál volt-e már?

—   Igenis, a tisztelendő szent atyánál szintén.       

—   Nincsenek rokonai vagy barátai, akik segíthetnének magán? — A fele ezeknek éppen olyan helyzetben van mint én, nagyságos uram, . a másik felét pedig már ugyis levágtam... — Mit csinált?

— Levágtam őket, — minden nélkülözhetőjüket elszedtem.

— Nős, és vannak gyermekei?

 — Sajnos, nem vagyok nős. Ez is akadály. Mindenhol utoljára kerülök csak sorra.

— Természetesen, természetesen, — de végre is létezik még a hajléktalanok menhelye; magának joga van ...

—   Nagyságos uram, voltam két ilyen intézménynél is, de tegnap is helyhiány miatt csapatostul utasítottak vissza bennünket. Az éhség kínoz, hát nincs nekem jogom a munkához?

—   Csakis a szegényházban.

—   Már mondottami Sir, hogy tegnap este már nem. tudtam bekerülni. Hát nem kényszeríthetek valakit arra, hogy dolgozni hagyjon?

—   Bajosan.

—   Kegyetlen éhség gyötör, nagyságos uram. Megengedhetné nekem: talán, hogy az utcára mehessek koldulni?

—   Nem, ez nem áll módomban. Hisz maga nagyon jól tudja, hogy az ilyesmi nem megy.

—   Talán szabadna ez esetben lopnom, nagyságos uram!?

 

—  Ugyan, ugyan! Különben is mit tartóztatja fel a bíróságot ilyen hiábavalóságokkal!?

—  De, nagyságos uram, keserű igazság ez. Lelkemre és becsületemre! Hisz a szó legrosszabb értelmében éhen döglöm. Megengedhetné talán, hogy a kabátomat vagy a nadrágomat eladhassam — ? (a kérelmező ekkor kigombolta a kabátját és feltárta csupasz mellét). Más nincs alatta.

—  Semmi körülmények´ között sem járhat az illendőségnek meg nem felelően. Ilyen kihágásokat nem engedélyezhetek.

—  Kaphatnék talán engedélyt, hogy a szabadban aludhassak (anélkül, hogy ezért csavargás címén elfogjanak?

—  Még egyszer kijelentem egyszer s mindenkorra, hogy ilyesféléket nem tudok engedélyezni.

—  Hát mit tegyek ezek után, Sir? Én a színtiszta igazságot beszélem, A törvénnyel nem akarok összeütközésbe kerülni. Talán mégis kitaníthatnának, hogyan tudnék élelmiszerek hiányában is tovább élni?

—  Bár képes lennék erre.

—  Ezek után. Sir, kénytelen vagyok önt megkérdezni: a törvények betűi szerint egyáltalában élek-e én?

— Jóember, a kérdése olyan kérdés, amire felelni nem óhajtok. A törvény számára úgylátszik csak akkor létezik maga ha megsérti a törvényt, de ezt bizonyára nem fogja megtenni. Maga igazán nagy részvétet keltett bennem. Tudja mit, kaphat a gyüjtőperselyből egy shillinget.”

...Az ügyvéd felhagyott az olvasással.

— Nézd csak, szólt a barátja, — milyen érdekes ez. Igazán különleges. Milyen csodálatos állapotok is voltak valahai!