Mit tart egyik nép a másikról? Valamely ország átlagpolgára miként itéli meg egy másik országét amelyiknek átlagpolgára a legtöbb esetben nagyon hasonlít hozzá?

Körülbelül a következőképp: A német a franciáról például így gondolkozik: a francia erkölcstelen és dekadens. (Ezért apad a népesség száma). Könnyen izguló, hiszterikus és handabandázó. Nem ismeri a higieniát. (Ez az ama W. C. komplex). Félig majom és félis tigris. (Mintahogy ezt már Voltaire megmondta). – Az angol merev, unalmas és kétszínű. Angliában örökös a köd. A Britt birodalom csakhamar összeomlik, mert a “gyarmatok leválnak”. (Lásd India). Az angol zeneellenes, Az angol nőnek nagyok a fogai és a lába. Anglia ugyan az a valami, mint Amerika, azzal a külömbséggel, hogy régimódi és túlhaladott. – Az ausztriai eltrotlisodott, hanyagul kényelmes, olyan mintha giccs készítménye volna a kispolgárnak. Szégyen, hogy nem szabad “csatlakoznia”. A svájci polgár szállodás, a Balkánon lakó tetves. – Az olaszok az idegenek kirablásából élnek. Italia nagyon szép, de van benne valami giccsszerű. Mussolini az aztán már valami! – Amerika felhőkarcolóival, Henry Forddal, Hollywooddal, a jazzel, a tempóval, és a technikával tűnik ki. Nagyon utánzásra méltó, egészen addig, ameddig megszűnik a lelke. A németek azonban majd segítenek ezen a hiányon.

A francia viszont így gondolkozik a németről: a német egy kövér barbár, akinek elabsztrahálódott a koponyája. Egész nap sört iszik. A felesége hájas és a neve Gretchen. Nagyon jó filmeket csinálnak, legnagyobb muzsikusuk Richard Wagner. Vannak romantikus németek is: a Rajna, a várak és a Lorelei. A valóban komiszak közülük a poroszok. Ezek nemzeti ipara a háború. (Mintahogy ezt már Voltaire megmondta). – Az angolok barbárok. (Az idegenek általában barbárok). Szatócsnép. Ideálizmus nélküli. Nyers hússal élnek. A legtöbbjük bogaras. – Az ausztriaiak (avagy a magyarok? ) állítólag nagyon érdekesek. Bécs maga egy kis Páris. Az asszonyok nagyon csinosak s van bennök egy bizonyos fajta chic. – A Balkán francia provincia, ahol nagyon sok a kitartott ember. – Itália a szerelmesek ösvénye, lakói azonban másodosztályú latinok. – Az amerikaiak dupla barbárok. Értetlen puritánok. Párisba azért jönnek, hogy leigyák és kitombolják magukat. Mindannyian nagyon gazdagok. Amerika a világháborúnak legkatasztrofálisabb kisérő jelensége.

Az angol a következőket gondolja a franciáról: A francia erkölcstelen és étvágytalanító, (ahogy eszik) de nagyon szellemes. Minden, ami kissé mulatságos és valamennyire „bűzlik”, mindaz Párisból jön. Ezeket az embereket nem szabad komolyan venni. – A németeken sok a háj, pápaszemet és komikus kis zöld kalapocskákat viselnek. Nagyon mulatságosak. Becstelen kereskedelmi konkurenciát űznek és ez nagyon veszélyes. A franciák és a németek azonban még mindezek dacára fehérek; minden más kontinentális „benszülött”. – Az amerikaiak közönséges piaci társaság. Parvenük. Sajnos nagyon meggazdagodtak. A tömegizlés számára sátáni találmányokkal lepték meg a világot. Gyarmati nép, amelyiknek jól megy. – A világ többi részén négerek laknak. (P. O. P.)