(az első nap)

A Főépület lépcsőire terített térképek körül a hozzátartozók, szorongó ünneplésben. Végzett ember lett a gyermek, ma van a kihelyezés.

Azon az utolsó nyáron szerencsésnek számítasz, állandó lakhelyedtől csak ötórányira van ez a hely, még a megyében. A néptanács és az ortodox templom közötti kis téren megáll a busz, a kint-bent továbbkavargó sűrű poron túl ott a tízosztályos általános. Átellenben a másik, az egykori határőrlaktanya épületeibe beszállásolt kisegítőiskola. Annak a kantinjába válthatsz majd bérletet.

A végleges letelepedésre felajánlott, kéthavi jövedelmednek megfelelő összeget — pillanatnyilag úgymond — nem fogadod el. Évtizedekbe hajlani hajlamos átmenet, mindig van egyelőre.

(második nap)

Én nem tudom, mit képzeltek, fiam, mondják sokadikszor ők, akik a maguk részéről végre biztosak lehetnek a dolgukban. Ha nincs elég káder, visszajönnek a nyugdíjasok.

A volt pártkabinet nagytermében a hátsó sorban ülsz, régiséged nincs. Mire szólítanak, már minden elkel az állásvásáron, ahol a szolgálati év a fizetőeszköz. Ki minél tovább hordozza fáját, mint keresztet, vállán, annál nagyobb igazság tétetik annak. Fűtőértéke van inkább ennek, nem erkölcsi. Az alma mater kályhájához nem hívnak melegedni. Még nem tudható, hogy valójában a legjobbat teszik veled. Aki elég ideig megél a jég hátán, korcsolyát is szerkeszthet magának.

Kerettanterv. Zsíros tenyérnyom az ablak üvegén, a táj pirul, iskolakezdés ideje van. Újabb újrakezdés, az érdekképviseleti szervezet székházában költözködő főosztályok. Ehetetlen ételdarabok, forgunk a zavarosban, szúrós szilvamagokkal. A vödör fenekén, ahol mindig ősz van. Költözködőidő.

(harmadik nap)

Hivatás helyett csak hivatalt adott papíron útravalóul, hát még egy egyetemnek nekirugaszkodsz. Nem vagy egyedül, ha annak érzi, mostanában más is nekilát kikerülni szakma, állás és végzettség Bermuda-háromszögéből. Felcserélni a biztos kényszerpályát bizonytalan kényszerszabadságra. Nevezett társadalommértani alakzatban szabadúszónak lenni lehetetlen. Fejcsóváló úszómester akad elég mégis, hogy nézze parttól való elrugaszkodásodat. Nem az első már, szerintük felelőtlenül megtagadod az előtte — s előtted — valókat.

Napi önismereti torna, tedd fel magadnak a kérdést: az intézmény bírálatával nem a magad biztosabb helyét keresed-e az intézményben?

(negyedik nap)

Tessék az áhított teljesítményelvűség. Itt nem kérdik, ki voltál azelőtt. Neonfényes kísérleti felület, kéthetente tíz oldalon írhatsz rá, lábjegyzetekkel. Ha tudsz elég jól állni a lábadon, pályázhatsz tovább, szerződést hosszabbítanak. Kétszer ugyanazt nem nézik el, ha feladod, másodszorra már nem fognak felemelni.

Valahol mindig hazafelé tartó mesterlegény, tudnod kell, lesz otthon, aki láttodra, nem tehet róla bár, sértődötten nézi szerszámos tarisznyádat. Haladékot kaptál, építkező, a nem-várakozásra. Ha meghatározott ideig is, de nem kell állami havi fix aprópénzére váltanod magad.

(ötödik nap)

A képeslap hátán most ott van minden, ami úgysem férne rá, valós hely, ahol kérdésedre nem megjegyzéseket tesznek, hanem válaszolnak, egyenrangú polgár vagy a szabadpolcos könyvtárban naphosszat kutatni, s az országúton kerékpárral az autók között is. Rézsútos északi fények, a kultúrába rendeződő látvány később is biztos tájékozódási pont, ne homályosítsd nosztalgiává. Nagynevű egyetemi város, mindenki idegen egy kicsit, hát senki sem az. Innen messziről pontosan rajzolódnak ki a számodra ismerősebb identitás-geográfiák összeilleni nem akaró éles mozaikdarabkái, s hogy ennek ellenére mily elenyésző köztük a különbség, amit egymás ellen vallanak.

(hatodik nap)

Magadnak építgetett belső hazácskád létező országok határátkelőhelyein kockázatos útipoggyász lehet. Vékonyabb pénzű, keleti rokon, bárhonnan jössz is, neked kötelező az illendő csomagolás: mutasd a vízumod, megmondom, ki vagy. Lehetsz-e egyáltalán, törvényesen.

Magad s a határ: két egymást keresztező átmenet. Locus vivendi, mindenhol veled van, nem számigálhatod, meddig.

(hetedik nap)

Amúgy is csak kevesek által dicséretesnek ítélt előremenekülés. Megállni most fegyelmezett pihenőre, a mindenkori félúton. Az üldöző kicsoda-micsodát bevárni. Ha nincs, tovább. Úgy is, ha van.