Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Korkép és közérzet — magyar filmek 1956 után témakörben rendezte meg Berekfürdőn 1998-as konferenciáját. A jeles filmalkotók részvételével zajló eszmecsere során többször kifejtette álláspontját a magyar értelmiségnek a Kádár-rendszer idején és a rendszerváltást követően viselt ellentmondásos szerepéről Hankiss Elemér, a közismert budapesti társadalomkutató és irodalomtörténész.

Hankiss szerint a magyar filmművészet alkotói a hatvanas évek végén és a hetvenes évtizedben többet tettek a diktatúra gyengítésében-romlásában, mint az írók és a tudósok, s "ha voltak bűneik '56 és '64 között, akkor sokszorosan is megtisztultak ettől a következő korszakban". Állásfoglalásának sarkalatos pontja: a magyar értelmiség általában sokkal jobban megállta a helyét '65 és '89 között, mint a kilencvenes években. "Abban a korszakban az értelmiség, a filmesek az első sorokban segítettek abban, hogy az emberek, akik itt élnek, megértsék azt, hogy mi történik velük, és hogy miként kéne ezt a világot valahogy emberségesebbé tenni. Az elmúlt 8—9 évben ez sokkal kisebb mértékben sikerült nekünk. Felelősek maradtunk azzal, hogy segítsük ebben az új világban elveszett embereket. Segítsünk abban, hogy honnan jöttünk, hova megyünk, mi történik velünk, mit kéne csinálnunk. Hangsúlyozom: az utolsó időszakban a teljesítményük sokkal gyengébb volt, mint az előző 25—30 évben."

Úgy érzi Hankiss, hogy az értelmiség nemhogy a küldetését nem teljesítette a kilencvenes években, hanem egyenesen kártékony társadalmi szerepet töltött be. "Veszekedtünk és gyűlölködtünk, és több időt töltöttünk azzal, hogy meggyőzzük egymást arról, hogy a népiek fasiszták, vagy a kozmopoliták fasiszták vagy kommunisták. Ez a törzsi háború, ami kitört Magyarországon a '90-es évek elején, és ebbe az értelmiség nyakig belement, nemhogy ostobaság, hanem bűn volt. Normális emberek nem értik, hogy az értelmiségiek és a parlamentben a politikusok miről beszélnek, mitől habzik a szájuk, ki akarja megégetni a másikat és miért." (Új Horizont, 1998. 5—6.)