Fülöp Károly (1896-1973) magyar-latin szakos tanár és költő közel fél évszázadig élt Szeghalmon, az 1926-ban alapított Péter András Ref. Reálgimnáziumban nemzedékek tanítója volt.
Ezen alkalommal (a Helikon jubileumán) Áprily Lajos Fülöp Károlyhoz írt leveleiből közlünk néhányat. Meg kell jegyeznünk, hogy Fülöp Károly a Békési Élet 1969. évfolyam 1. számában Áprily Lajos Szeghalmon címmel már adott közre néhány Áprily írta levelet, levélrészletet, illetve beszámolt a költő szeghalmi tartózkodásáról, barátságuk alakulásáról, és bemutatta azokat a költeményeket, melyeknek témája itt ihlette meg a költőt.
Fülöp Károlyhoz e sorok íróját meleg atyai baráti szálak és közel tíz éven keresztül napi találkozások, látogatások, baráti diskurzusok kötötték, családjával egyetemben. Mondhatom azt, hogy életének minden momentumát ismerem, és őszinte barátságunk egy magnószalagra mondott életrajzzal is megpecsételődött. Tudtam az Áprily-levelek sorsáról is, melyeket halála előtt két évvel egyezer forintért adott el a Békés megyei Levéltárnak. Nemcsak gyalázatosan kicsiny nyugdíja késztette e jeles levelezés eladására, hanem a kéziratok sorsának féltése is közrejátszott, amikor dr. Szabó Ferenc levéltárigazgató barátjának felajánlotta megvételre.
A "Jegyzék" szerint 117 darabból állt a levélgyűjtemény, melynek közlését az ő engedélyéhez kötötte, míg halála utánra ezt a tilalmat feloldotta. Az Áprily-levelek száma 94, míg Fülöp Károlynak 23 írása szerepel, melyeket Áprilyhoz (illetve még Jékely Lajos nagyenyedi tanár úrhoz) intézett. Valószínűleg az Áprily-hagyatékból juttatták vissza az örökösök.
A teljesség kedvéért írom le, hogy a szeghalmi Sárréti Múzeum tulajdonába kerültek — vásárlás utján — Fülöp Károly hagyatékának egyéb írásos dokumentumai is, melyek még feldolgozásra várnak. Így ezekből említem meg Erdélyi József, Reményik Sándor és más írók-költők leveleit, továbbá irodalmi folyóiratok évfolyamait (Kelet Népe, Nyugat, Magyar Csillag, Pásztortűz stb.). Íróasztala, könyvszekrénye, Boros Géza róla és feleségéről készített portréi, melyek A Sárrét írói című kiállításon láthatóak egyéb személyi tárgyaival egyetemben.
Könyveit felesége a debreceni antikváriumnak adta el, pedig ritka értékes gyűjteménye volt.
Ezekből az első kiadású Ady-kötetek még életében a sarkadi Ady Endre Gimnázium könyvtárába kerültek megvétel útján. Amikor 1968-ban Áprily Lajos elhunyt, a család, a barátok Fülöp Károlyt kérték fel a búcsúbeszéd elmondására.
Nagyenyed, 1917. X. 7.
Kedves Fülöp!
Szent Ágoston vallomásait olvasom mostanában esti, félig-meddig biblikus hangulatban. Ennek a tovább már nem fokozható, abszolút őszinteségnek a hatása is bizonyosan részes volt abban, hogy olyan természetesnek találtam a te leveled nagy őszinteségét. Előre is megnyugtathatlak: nem találtam — nem is kerestem — benne álszenteskedő szerénységet. Amit találtam: fejlett öntudat és éles önbíráló képesség, olyan tulajdonságok, melyeket én mindig rendkívül sokra — mert rendkívül ritkának — tartottam. S mert úgy érzem, hogy a tieidhez hasonló életkörülmények hatása alatt bizonyos fokot bennem is szükségszerűen el kellett hogy érjen az emberi szentimentalizmus rovására gyarapodó önkritika — ne vedd rossz néven, ha ez alkalommal bizalmasabban és részletesebben szólok hozzá tehetséged, sorsod, életed problémájához, mint eddig bármikor.
Kezdjük elül. Tizennyolc éves korodban rájöttél, hogy munkádból hiányzik az eredetiség, s hogy csalódtál képességeidre vonatkozó várakozásodban. Az írásokról, melyekben csalódtál, nem beszélhetek, mert nem ismerem; azt azonban teljes biztossággal állíthatom, hogy kevés ember jön rá 18 éves korában a maga tehetségtelenségére, s akár veszed paradoxonnak, akár nem: ehhez a fölfedezéshez figyelemre méltó tehetség kellett. S aztán az Ady-hatások. Elhiheted nekem, hogy nem él ma számottevő (vagy nem tevő) poéta Magyarországon, aki bevallottan vagy bevallás nélkül nem az Ady hatása alatt lát vagy fogalmaz, rímel és asszociál. Tizennyolc-húsz éves korban világért sem az volt a kérdés (csak te állítottad úgy be), hogy Fülöp Károly az akkor nagyon is eredeti magyar irodalmat még addig el nem képzelt színű, ízű és szagú poémákkal kényszerítette érvényesülni törekvő eredetiség elismerésére, hanem az, hogy Fülöp Károly — a sors különös kegyelméből és kegyetlenségétől elmélyített — lelkének az érzéshullámai megtalálják az utat — a versformáig. Akkor még nem voltak "érzéshullámok", — mondod te; akkor már megérkezett a filozófia borogató jegyáramlata. Pedig akkor kezdődhetett el lelkedben az a folyamat (magaméból is ismerem!), amely agyonelemzett érzéseid számára megásta rejtekhelyül a modern költészet forrásául is szolgáló mély kutat, a nyers és spontánabb érzések helyett a finomabb és differenciáltabb s ezért nem mindenkinek való lelki élmények gyűjtőmedencéjét. — A. filozófiára berendezett kegyetlen agy (l. Babits költészetét!) és a "túlontúl nagy csapások" (különösen az utóbbiak) egyáltalában nem állnak ellentétben a lírai diszpozícióval, legfeljebb rövid időre és akkor is csak látszólag: — a szubjektum számára, mely mindkettő hatásait legerősebben kénytelen érezni.
Ezzel nem azt mondom, hogy poéta vagy, hanem azt, hogy a korai józanságtól még lehetsz, s valószínűleg az is leszel, akár írsz verseket, akár nem. Szemlélet kérdése az egész, ha pedig egyszer ilyen szemléletre vagy berendezkedve (márpedig egész egyéniségeddel, talajod, temperamentumod ezt bizonyítja), hiába próbálsz "az ösztön ellen rugódozni".
A fő dolog egyelőre azonban az, hogy élve maradj és egészségesen. Ha ez sikerül, teremts nagyon erős érzelmi és erkölcsi egyensúlyt magadnak, s akkor megtalálod a munkához (lehet költészet is) a megfelelő harmóniát. Intő példák, "csapások" talán ezért élesítik ki annyira az ember önbíráló-képességét, hogy elkerülje életében a lelket szomorú tartalommal gazdagító botlásokat.
Mindezt pedig ne vedd tőlem parainesisnek, hanem érdeklődés, aggodalom és mindenekfelett bátorítás jelének.
Szívesen üdvözöl Jékely Lajos
Kedves Károly!
Augusztus 28-án jöttünk haza Füléből. A nyaralás summája: nagyon sok pisztráng. Kedves falusi élvezetek és az az elhatározás, hogy a következő nyarakat is ott fogjuk tölteni. Vers nem került horogra, s ilyenformán ezt a nyarat mint a legmeddőbbet kell belekönyvelnem a múltba. Ilyen körülmények között amúgy is bizonytalan félígéretemnek nem tudtam eleget tenni; ne haragudj, ha ezzel neked kellemetlen helyzetet és érzéseket szereztem. Az impotencia, úgy látszik, tovább tart, s valóban kíváncsi vagyok, milyen Petőfi-emlékbeszédet fogok kivágni szeptember 10-re, Marosújvárt, ahova egy könnyelmű fülei pillanatban elígérkeztem. Az ünnepi Bethlen-ódára is kíváncsi vagyok, amelyet "állítólag" én fogok megírni október 8-ra. (Nem tudtam a Gazda rábeszélése ellen kellő erővel védekezni.)
Járaiék is hazajöttek, a felesége többkilós gyarapodással. Mi magunkkal hoztuk Brassóból az unokahúgomat, s részben az ő, részben a Gyalui Farkas tiszteletére 28-án elmentünk a remetei szorosba; az Ambrózi stráfszekere vitt el a Rikisig. (Ambrózi, Folyovich, Kováts P., Gyalui, Brüll, Ambrózi sógora, Zsoli, Balázs Mária, Tildika húgom + én.) Nehéz út volt Meszasztirtól felfelé, az öreg Gyaluival sok volt a baj, azt hittem megüti a guta. Zsoli bírta a legjobban. Gyopár is akadt még, a véres lábad többször eszembe jutott, és sokat motoszkált bennem — fülei kirándulásaimon is — ez a pár sorod:
Ha meghalnék, holnap, (?) vajjon mi volna stb...
Most olvastam a Gyilkosban, hogy a Napkelet meghalt s új alakban fog feltámadni. Szerkesztését — talán a Keleti Újságéval együtt — Ignotus veszi át. Elég nagy eseménye az erdélyi magyar irodalomnak.
Az ember igazán nem tudja, nevessen, sírjon vagy bosszankodjék, ha olvassa, amit odatúl a lapok a "román bérencek"-ről írnak. Ne vitatkozz soha ilyen ideológiájú emberekkel, nem látnak tisztán szegények az alföldi porfellegektől. Annyit azonban megtehetsz, hogy orruk elébe tartsd saját követük: Zichy Rubide értelmes nyilatkozatát ebben a kérdésben. Tegnapelőtt jelent meg a Keleti Újságban. Azt még hozzáteheted, hogy nem okvetlenül hazugság, amiért a Keleti Ú-ban látott napvilágot.
Erzsike — bizonyosan tudod — Marosvásárhelyt van a tanfolyamon. Szeptemberben vizsgáznia kell románból. Bigigyi nagyon szépen köszöni kedves — részben közös — megemlékezéseiteket. Szegényke most elég erős gyomorbajjal vesződik két hét óta, ami annál nagyobb baj, mert imádja a gyümölcsöt, s minthogy diétára van szorítva, hiába kéri a "tostojót".
Ha hazajössz, okvetlenül hozz pár jó könyvet a könyvtárnak. Kb. 300 leu erejéig vásárolhatsz. Az a fő, hogy újak legyenek.
Nagyenyed, 1922. VIII. 31.
Szívesen üdvözöl Jékely Lajos
Kedves Károly!
Ez a gépírás legyen hosszú várakoztatásomért az igazolásom. Mondja el Neked, hogy amióta az Erdélyi Helikont is szerkesztem, írógépet kellett szereznem, mert másként nem bírom a hivatalos levelezést. A levelek pedig, miket szinte naponta gépelek, felemésztik amúgy is gyarló levélíró-energiámat. Melegebb megszólalásokra alig jut időm, lelkiismeret-furdalásaim pedig néha túlságosan megsokasodnak.
Azért ne hidd, hogy leveled nem váltott ki belőlem visszhangot. Kiéreztem belőle a révbe ért ember visszapillantó és összefoglaló lelki mozdulatát. Szeretném és kívánom is Neked, hogy a megállapodásnak ez a derűs harmóniája sokáig legyen kísérő társad. (Szerkesztéssel ne foglalkozz, mert az egykettőre végez veled.)
Eddig talán már meg is kaptad a Helikon első számát. Megjelent már a második is, ma levelezem meg a harmadik anyagát. Vakáció ilyenformán édeskevés jut nekem. Mégis ízlelek néha belőle, ha keveset is, a Dónát úton. Bandika egészsége, mely az elmúlt hónapokban legtöbbet aggasztott, szépen megerősödött. Már három hónapja láztalan. Mostanában Iduska gyengélkedik sokat apró hőemelkedésekkel. Tegnap Lilivel találkoztam a Dónát úton. Künn aludt (vagy legalább is próbált aludni) a Makkai-nyaralóban. Máriát hónapok óta nem láttam.
Július negyedikén utazom a vécsi találkozóra, 10-dikén Enyedre, hová szász—magyar írói találkozót készítek elő Járai Pista segítségével. Azt hiszem, a Majális-helyen fogjuk megtartani.
Mióta Kisfaludysta lettem, s némelyek azt jósolgatták, hogy no most, most nyílik meg az út Pestre, kivándorlási terveim egészen elaludtak. Nem is ébresztgeti őket senki. Teljes apátiával vitetem magamat a sorssal. Hogy azonban a gyerekekkel mi lesz, ma is igen nagy rejtély előttem. Nagy Jenő jövőre Pesten helyezi el két fiát. Én legfeljebb a Bari‡iuba leszek kénytelen adni a nagyobbikat.
Erzsike kedves sorait is meleg szívvel köszönöm. Ha nem nagyon haragusztok ezért a hosszú hallgatásért, írjatok néha-néha, bár vakációban. ?!
Mindkettőtöket szeretettel köszönt:
Kolozsvár, 1928. jún. 25.
Lajos