Káli István
Elkárhozás
szemedből fakad az öröm – fény-ér,
ajkaidat a vágy szívedig tárja,
melleden – két tűzgömb – hajlik a tér,
hasadon Édenek gyümölcse – "kérsz-e?"
tenyered melegén olvad az éj,
kelyhedből édes a szemérem méze,
kísért is, biztat is, "gyere, ne félj!"... Felednék múltat és jövőt, úgy égek,
magamnak álmodlak, mint Egészet,
ölellek, úgy, mintha nem volna vétek...
Testemből csúfot űz gaz enyészet!
