Kovács András Ferenc
A kaffogás művészete
Laus mediocritatis –
Én azki (be rég!) dadogó diadalt
S Übüpert figuráztam a lanton,
Most látom a sok dagadó, kiagyalt
Piti bullt tolakodni alanton...
"Übüpert minekünk! Übüper, szeretünk!
Gyere vissza te falkavezérnek!
Az Erő ma velünk van: a Tett tere düng!
Coki, harcra, ti fajtapecérek!"
Tömörülnek akolban a hű agebek,
Kik a múltba’ parancsra csaholtak,
Noha hű puli mind, s csak azon kesereg:
Nuku pénz csibecsontra maholnap...
"Se gubánk, se subánk, köpönyegre se futja!
Kutyanyelvünk mán hova dugjuk?
Elenyészhet a Dics kuvaszos pereputtya!
Abcúg adybandi s a duk-duk!"
Fölugatnak a vének, a Kor honorál,
Ha nyüszítnek a korcsok, a laklik:
Sunyi, satnya nyomukban a hordamorál,
Kupacokban a Hír tovaszaglik.
Kicsi pincser, öleb, mudi, vizsla, kopó
Vicsorog, morog ősi komondor,
Ki a hergeli hős kutyaságba kopott,
De a gazdinak egyre dorombol.
Nosza, koncra, Marók! Agyatok lepi gond:
Buta kosz heve ráfagy a bókra...
Kutyamúzsa, tenyéssz nyomulós epigont,
Ebugatta, a gaz sagyabókra!