Jánk Károly
Csipkerózsa
Eljött egy téli napon Csipkerózsa,
Ahonnan jön, azt mondta, visszavárják
a meséből jól ismert viszonyok.
Ahova ért, egészen érthetetlen,
egyfolytában csak vacogott.
Ahova ért, ott már jó 30 éve
megállás nélkül havazott.
Azon az éjszakán nem követte senki,
csak amit álmából otthagyott.
Bíborszín teát ittunk,
a zsálya füvéből főztem,
egy árnyék bontakozott ki
a szobában közte és köztem.
Egy árnyék magasodott fel
a szobában közte és köztem.
Sercegve hunyt ki egy lámpa,
mikor a kenyeret kettőbe törtem.
Kint fekete pernye hullott a hóra,
kért, menjek el hozzá látogatóba,
kint északról fordult még északabbra,
egy számra meredtem, melyben meg volt adva...
Azon az éjszakán nem volt más vágyam,
csak amit magából itthagyott.
Amikor elment, az ajtót sarkig tártam,
csak dőlt be a hó, csak havazott.
Azon az éjszakán nem követte senki,
kint elállt a hó, bent havazott.
Egy ilyen éjszakán messzire kell menni,
egy fekete krampusz – a hóba fagyott.
Kerestem, többé sehol sem találtam,
amikor eső jött,
inkább fagyra vártam, közel
és távol is lidérces váltólázban –
"ahol az utolsó lámpaláng hazug".
Álmodj hát tovább, ébredj vagy aludj,
álmodd az álmod, Csipkerózsa, ébredj!
Amikor lehet, csak bennem volt ébredésed.