Jakabffy Elemér emlékiratai (7.): 4/4

 

A zaguzséni hatodik nemzedék tagjai közül csak öt viseli a Jakabffy nevet, egy fiú és négy leány. Ezeket nem fűzik emlékek a volt családi birtokhoz. Hiszen (V.) Imre három éves volt, amikor először és utoljára két hónapon át járt a faluban. Katka három és egy negyed, amikor végleg elvitték, Mária egy és negyed éves, amikor szintén két hónapot töltött ott, Erzsébet egy éves alig múlt, amikor elkerült, Annamária pedig egyáltalán nem szívta Zaguzsén üdítő levegőjét. A hatodik nemzedék tagjai közül csak egynek, Mária fiának, Keltz Gyulának vannak szép emlékei Zaguzsénnal kapcsolatban, ezek jó részét le is írta szülei számára. Utoljára 1947 nyarán töltött itt huzamosabb időt unokatestvérei társaságában, amikor tizenharmadik életévében járt. Azóta az érintkezés az unokatestvérek között megszakadt, csak 1956 nyarának végén találkozhatott az akkor katonai szolgálatot teljesítő Gyula Erzsébettel Vajdahunyadon néhány órára és 1957 augusztusában vele és Katkával Hátszegen.

 

Imre első éveit édesanyja írta pontos feljegyzések alapján; a harmadfél éves Katkáét és az ötnegyed éves Máriáét nagyatyjuk Elemér, nemkülönben Gyuláét mindaddig (1947. szept. 24.), amíg ki nem került a szülői házból. Ezek az írások megvannak, valamint Gyula nyaralási naplói is, nemkülönben a gyermekek fejlődéséről, tanulásáról és jellemző sajátosságaikról a szülők írta levelek, amelyeket a nagyszülők gondosan megőriztek. Így ezek a családi történet kiegészítőinek tekinthetők.

 

 

 

Harmadfél évszázad alatt, amely időről a család története szól, ez a jólét és tekintély elég magas szintjére emelkedett, majd anyagi gondok és a nem számítók közé jutott több ízben. A napóleoni háborúk, két világháború, három forradalom, nemkülönben egy uralomváltozás, nehéz helyzetbe juttatta a család legtöbb tagját. – A család zenitjéhez 1910–1912-ben ért, amikor tagjai a legjobb anyagi helyzetben éltek, és a közéletben meglehetősen nagy tekintélyhez jutottak. Ekkor egyike a Monarchiában legmagasabb rangra emelkedett, az uralkodó belső titkos tanácsosa lett, és mint politikai államtitkár az ország belügyeit vezette; hárman az országgyűlés tagjai voltak, és mindenik ott, ahová a körülmények, illetve saját kívánsága állította, kifogástalanul töltötte be helyét, akár mint magas állami tisztviselő, akár mint a főváros egyik ipartestületének elnöke, akár mint ügyvéd, vagy mint huszártiszt.

 

A család gazdasági és közéleti mélypontja az 1949–51 évekre tehető, amikor a kommunista társadalmi és gazdasági rendszer tagjait teljesen vagyontalanokká tette, a romániaiakat lakhelyükről is elűzte, sőt keresethez is alig juttatta a hirdetett osztályharc következtében. – Csak mikor ez enyhülni kezdett, 1953 után lehetett a munkabíró tagoknak reményük ahhoz, hogy új helyzetükben is, gyermekeiket, a hatodik nemzedék tagjait, olyan nevelésben részesíthetik, amivel ezek később embertársaik nagyobb elismeréséhez juthatnak, és mikor származásukat eltitkolniok már nem kell, büszkeséggel gondolhatnak azokra, akiknek szereplését a közéletben, munkásságukat a tudomány szolgálatában, érvényesülésüket nyelvismereteikkel, de ha másként nem lehetett, a legdurvább kézi munkák elvégzésével, ez a történet mutatja be.