Kinde Annamária - Szűcs László
Az agyat nem könnyű államosítani
Az interneten életrajzát keresve több helyütt is szembetűnt: Újpesten született. Miért Újpest, s nem Budapest?
Azért, mert Újpest csak 1949-ben egyesült Nagy-Budapesttel, s én két évvel korábban születtem. Márpedig, ha minden változik is, az anyakönyv marad. Persze, vannak olyan országok, ahol utólag is megváltoztatják a helységneveket, de Magyarországon nem így van, nekem Újpest a születési helyem. Hiába tartozik ma már Budapesthez. Ez így korrekt. Pedig többször ki is javítanak. De ha én azt írom, hogy születésem ideje és helye 1947 Budapest, akkor hamisítást követek el, hiszen az a Budapest, ami 1947-ben volt, nem tartalmazta Újpestet.
Ma viszont Budán él. Mennyire más világ ez?
Nagyon. Gyermekkoromban sokat jártunk arra kirándulni, ahol most lakom. Újpestről mindig átnéztem a budai hegyekre. Én a hegyeket szeretem, meg a csöndet. Amikor odaköltöztem a nyolcvanas évek elején, még egy isten háta mögötti hely volt. Ha beültem egy taxiba 1981-ben, s bemondtam az utcám nevét, a sofőr a fejét fogta: „Micsoda, hová megyünk, Mucsára?” Aztán ahogy teltek az évek, már az a reakció: „Igenis, megyünk”. Így változott, ahogy beépült, divatos lett a környék, de nekem az eredeti célom, s ez máig is működik: a csönd. Nagyokat szeretek sétálni, s nem tudok sem aludni, sem dolgozni zajban. Zajérzékeny vagyok, emiatt sokat szenvedtem, azért is kerestem ilyen helyet.
A magyar irodalom közelmúltját nem éppen a csend jellemezte, létrejött a Szépírók Társasága, majd – Döbrentei kolléga emlékezetes beszéde nyomán – sokan kiléptek a Magyar Írószövetségből. Ma milyen az írók hangulata? S milyen ez a Társaság, amelynek a vezetője?
Először is az Írószövetség nem egy természetes társulás volt, hanem a politika csinálta. 45 után, amikor mindenből csak egy lehetett, minden művészeti ág orosz mintára egy nagy szervezetbe tömörült. Az Írószövetségnek voltak jobb meg rosszabb periódusai. Az agyat nem olyan könnyű államosítani, mint a tulajdont. És az agy államosításának a hiányosságai megmutatkoztak a szellemi, a művészi élet terén. Voltak államosított formák, de időnként azok megteltek olyan tartalommal, amelyek különböztek attól az államosított rendszertől, megteltek igazi, nem fölülről kitalált tartalmakkal. Éppen pár hete szervezett a Szépírók Társasága egy fesztivált, amit annak szenteltünk, hogy az elmúlt évtizedekre visszatekintve megnézzük azokat a formációkat, amelyek nem akartak belenyugodni ebbe az államosított rendszerbe. Mert ugye, mi volt a szellemi területen az államosítás? Megmondták, milyen formák lehetnek, milyen lapok, milyen kiadók, mindenhová eszerint nevezték ki az embereket. Mert bár az író egyén, mégis megmondták, mit írhat, mivel és mikor jelenhet meg, mit húzhatnak ki belőle. Tehát jól beleilleszkedhetett az államosításnak a logikájába, ugyanúgy, ahogy a parasztnak nem hagyták meg a földjét, hanem beterelték őt a termelőszövetkezetbe. Ez egy összefüggő rendszer volt, s ennek része az Írószövetség is. De ugyanúgy, ahogy a tulajdonviszonyok terén is próbálkoztak magántörekvésekkel, a szellemi életben elég volt néhány ember kezdeményezése, különböző lapkezdeményezések, irodalmi csoportok, amelyek próbálták a magánszférát belevinni ebbe a rendszerbe. Ezt 56 után Illyés Gyuláék is megpróbálták, amikor egy kulturális szolgáltató szövetkezetet alapítottak. Aztán ahogy közeledtünk 89-hez, s a gazdaságban is megindultak a különböző magánformák, a háztájik, a gmkk, olyan mértékben lehetett könnyebben a szellemi életben is csoportosulásokat alkotni. Én is úgy lettem a főszerkesztője A LAP című lapnak, hogy eljött hozzám egy csomó fiatal író kollégám, mondták, én legyek a főszerkesztője, s majd csak utólag jelentették be valahol. Nem vártak kinevezésekre, satöbbire. Ebben a folyamatban helyezkedett el az Írószövetség, aztán eljött az az idő – nem is olyan rögtön –, amikor kiderült, hogy a szövetség a múltjának is köszönhetően nem alkalmas már az új helyzetek, új formák áthidalására. Voltak ugyan olyan elképzelések, hogy ernyőszervezet marad, de ez nem sikerült. Megalakítottunk például Lépcsőház Társaság néven egy csoportot, arra célozva, hogy az embernek minden utólag, a lépcsőházban jut az eszébe. De mindent leszavaztak, akármin akartunk változtatni. S amikor már nem volt kényszer együtt lenni, 1997-ben megalakult a Szépírók Társasága. Akkoriban sokan tették fel a kérdést: miért? Azt válaszoltam, hát az egész ország átalakult, olyan, mintha azt kérdeznék, miért nem csak egy párt van. Ez volt tehát az alaphelyzet, hogy csináltunk egy másikat. Akkor Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke arra kért, ne lépjünk ki, benne még élt az az elképzelés, hogy az Írószövetség mint valami összefoglaló forma megmarad, s ha mi nem lépünk ki, olyan lesz, mintha ez a forma még egyben lenne. Több kollégám, Konrád György, Parti Nagy Lajos is azt mondta, ne lépjünk ki. Hát nem léptünk ki. Aztán telt-múlt az idő, s történtek olyan dolgok, például az általad a kérdésben említett kollégának a szereplése, illetve a szervezetnek az erre való reakciója vagy inkább nem reakciója, amelyek az én olvasatomban azt jelentették – ezt is írtam a kilépésem indoklásában –, hogy egy olyan szervezethez, amelynek a munkájában nem vesz részt az ember, amelynek a döntéseire nincs hatással, miért tartozna. Megtörtént az, aminek évekkel korábban meg kellett volna történnie. Ha nekem az nem elég, s csinálok egy másikat, akkor ne maradjak ott névleg. Az Írószövetséget a konzervatív irodalom bizonyos alkotói csoportja a maga képére formálta, a saját magukénak tekintették. Minden szervezetnek van egy magja, intenzívebb része, ha ebben nem veszek részt, nem tudok rá hatással lenni, akkor miért cselekedjenek az én nevemben is? Ennyi volt az egész. A tisztázási folyamat lezajlott, közben a Szépírók Társasága megerősödött, tagsága meghaladja a 250 főt, s ha a névsorát megnézzük, annak igen nagy része a modern magyar irodalom legjobb alkotóinak a többségét jelenti. Úgy is szoktam mondani, hogy az egyik a modern magyar íróknak a szervezete, a másik a konzervatívoké. Szerintem ez kifejezi a lényeget. Persze ma is vannak átfedések, nekünk is van 36 tagunk, aki mindkét szervezetben benne van. A mi karrierünk valahol a Fidesszel párhuzamos, egy kis csoport erős csoporttá, egyensúlyt képező szakmai szerveződéssé vált. És ez így van rendben.
A szerző további írásai
