Czirják Árpád
18 +
Hogyan is lehetne megcsinálni a versenyt, hanemha nem az edző előírásai szerint? – Edző, mely hozzáértő kezek közé teljes bizalommal helyeztek szüleim. Akkor már csak a hétvégeim voltak szabadok, de a diétát még így is szentül megtartám, sőt: még templomba is be-bekukucskálám, el-elámuldozám-gondolkodám, még őszintén imádkozám is. Diéta? – Kisebb eltérésekkel, no persze, természetesen. De már a diétához úgy hozzászoktam, Édes Néném, valamint a muszka asszonyok a veréshez, akik azon panaszolkodnak, hogy az urok nem szereti, ha egy kevés ideig veretlen hagyják őket. Meg egyébként is…: utálom a húst. Na jó: a hal, néha még a csirke is elmegy. Egészséges. De úszás után mindig annyira megéhezek! S mégsem tudom telezabálni magamat csak az előírtakkal. Alapszabály: minél többet úszok, annál többet ehetek. És fordítva. Így hát soh’sem tudtam meghízni. No persze, természetesen. Pedig semmiféle fogyitabit nem szedtem. És idővel mégis lefogytam a 18-as BMI-re. Kicsit meg is ijesztett (az orvosom), lennebb már nem is mertem menni, mert egyből anorexia-gyanússá váltam volna, s kivizsgálásra küldtek volna.
Nem mondhatom el senkinek, így hát csak neked írom meg, Édes Néném: a szigorlat értelmében minden hétfőn, de mindig pontosan déli 12 órakor: megmérettetés – orvos és edző előtt. Teljesen meztelenül. Meg szőrtelenül. Kötelezően. Itt már nem lehetett semmi kibúvó. Aztán annyira megfélemledtünk versenytársaimmal együtt, hogy még a fogkefét is lenyomtuk torkunkon, hogy kijőhessen belőlünk a felesleg. Szobatársam beöntéssel kecsegtetett, ez már kicsit később volt, mikor már kezdék kissé nagyobbacska lenni, s egy s mást észrevenni csipáktúl megszabadult szemeimmel, tehát az országoson, alig a tegnap, orvos anyukájától csente el a készüléket. Nem tudtam ellenállni, látván őrajta a kifejtett hatást. Nagyon jó érzés volt, most már értem, hogy miért napi szükséglete nemcsak Madonnának, de majd’ fél Amerikának. Elvileg minden étkezés után jöhet a kaki, még az orvosom szerint is! Édes Néném! Ez a lány megmutatta fogkefével az önokádás technikáját is. Megcsináltam. Undorral, félig részegen, elkábulva, még nevetgélve… És ez volt az a pillanat, amikor más szemekkel néztünk egymásra. Titokban, edzéstáboron, szobatársammal éltem ki leszbikus hajlamaimat, amiből, szégyellem is, meg nem is: bőven akadt. Bevallom, akkor mindez jólesett nekem. De valahogyan mégsem lett volna hosszú távon túlságosan egészéges ebben a mederben maradnom…
Édes Néném! Képzeld! Együtt aludtunk, egy ágyban, egy takaró alatt, összebújva simogatván egymás tiltott hajlatait, úgy dörgölődztünk, a csók csak csacska csapodárság volt közöttünk, mert ezt már csak a nyalás tetézhette, még egy picivel lennebb is, bevallom, jobban esett, ezerszer is, mint apukámmal. Engem dominált. A szobatárs-lány. Bárhogyan is nézem. Meg amúgy is egy olyan alkat vagyok, ab ovo, aki megköveteli, hogy felette legyenek és uralják-uralkodják. Valaki, azki szerelmével parancsoljon nekem, azkitől féljek, mint a cirkuszi oroszlán az ostorát suhogtató idomártól, valaki, azki érzelmileg zsarolhatóvá tegyen engem, bazdmeg, azki ostorával s egyszersmind kéjes-kényes szerelmével fájdalmasan jól megcsapjon, a kurva istenit, hogy hátamon a bőr meghasadva felserkenjen, ott vérem, hogy méltón és méltán érezhessem őáltala az engem oly nagyon szerető szeretőm érzelmeit. Félelembe tartson, és egyszersmind hálás ajándékival elhalmozva apránként megjutalmazzon. Mint egy hűséges kiskutyust. Igen. Ez vagyok én. Valami ilyesmi. Tűrök és szenvedek. De csak ha kell, Édes Néném.
De jó, Édes Néném, hogy ezen a leszbikus kapcsolatomon is túl vagyok, már csak épp egy nekemvaló kellene, hisz a természet mégiscsak erősebbnek bizonyul bennünk, s visszaterel az oly igen kívánatos jó irányba…
Mérleg és mérőszalag is ám, Édes Néném! Ilyenkor mindig jön, hogy fingjak. Tartanom kell magamban, s ezért mindig olyan hülye érzés… Látni így engem… Olyan arckifejezéssel… Hát alaposan meg is mustrálnak, jól megnéznek, pedig nem is vagyok topmodell, még most sem, hisz Kéd is láthatja rólam közölt fotóimon: kissé alacsony és telt vagyok, de mégsem kövér! – Eh, végül is csak azt ellenőrizték rajtam, hogy mennyit fogytam, hogy nehogy elhízzak. Hogy 18-as BMI-m megmaradjon, éberen kell-é őrködni felettem?! Akkor, kamaszként, a még fejlődőfélben lévő, kiforratlan kis testikémet tartani oly kordában: kellett is, midőn oly rakoncátlan kiscsikó zabolátlan képét mutathattam… Persze, hogy volt bennük szexuális kiéhezettség (is), Édes Néném, de ez kiben nincs meg? Még szeretem apukámat, szeme sarkában még ma is felfedezni vélem ezt, irányomban táplálva is, de tudom: ha anyukám nagyon felizgatja őt, akkor aztán ők ketten képesek egymásnak örömet, boldogságot szeretkezés által: nyújtani. A durvább dolgokat, tudom, úgyis láttamon kívül csináltatják meg egymással, nem kell épp az Adult Channelre kapcsolnom.
A szerző további írásai
2 / 8 
