Péter I. Zoltán
Apostolok és próféták alapkövén. A nagyvárad-olaszi református templom vázlatos története
Várad 1557-ben vált a reformáció egyik fontos központjává, de mindaz, amit 1660-ig építettek, többek között templomot, iskolát, a törökök ostroma során elpusztult. Harminckét éves iszlám fennhatóság után a keresztény csapatok 1692. június 5-én visszafoglalták a várat. Néhány napra rá Benkovich Ágoston római katolikus püspök, egyben a megye főispánja hálaadó istentiszteletet tartott a szabadban, sátor alatt. Szakrális épület ugyanis egy sem maradt a városban. A város, főleg a Sebes-Köröstől délre levő része teljesen romokban hevert. Megkezdődött az újjáépítés, amelynek 1703-ban Bercsényi kurucainak támadása vetett végett, akik felégették Olaszit, majd a következő években megsemmisítették a Köröstől délre levő részeket is. Majd csak 1713-tól kezdődhetett a tulajdonképpeni újjáépítés, de ez már a katolikus restauráció jegyében zajlott. Református templom építése szóba sem jöhetett. A város református lakossága a közeli településekre, így Biharpüspökibe, Száldobágyra, illetve Szőllősre járt.
II. József 1781. október 29-én kiadott türelmi rendelete jelentett fordulatot a református lakosság számára. Ennek értelmében a protestánsok is építhettek templomot, torony és harang nélkül, nem közútról nyíló bejárattal, de csak ott, ahol legalább száz család élt, és elégséges anyagi erővel rendelkeztek. E feltételeknek Olasziban eleget is tettek volna, mégis elhúzódott a templom építése. Majd csak 1784. július 26-án kapott engedélyt a református gyülekezet arra, hogy a Körös partján, a későbbi Ezredévi emléktéren (ma Libertăţii, azaz Szabadság tér) vásárolt „funduson a felséges helytartó tanácsnak rendelésére, s engedelme szerint különös oratóriumot építhessenek.”
A templom megtervezésével az ismert építőmestert, Éder Jakabot bízták meg, aki 16 öl hosszú, 8 öl széles és 5 öl magas, azaz – az ölet megközelítőleg 1,9 méterrel számolva – 31 méter hosszú, 15 méter széles és 9-10 méter magas épületet tervezett. Éderrel megegyeztek egy szép, pártázott, oszlopokkal tagolt főhomlokzatú templom építéséről, de végül takarékossági okból egy szerényebb, 4 öl magas épület felhúzása mellett döntöttek, s ezt egy Schuster János nevű kőművesre bízták. Keresztesi József, a gyülekezet lelkipásztora emlékiratában lejegyezte: „1784. szeptember elsején kimérték a templom helyét, amiről jelentést tettek a vármegyének. Ezt követően Schuster hozzákezdett az alapok kiásásához, de szakszerűtlenül, inasokkal, gyermekekkel, minden regula nélkül, girbe-gurbán”. Az alapok kiásásával szeptember 20-ra lettek készen, ekkor tartották az ünnepélyes alapkőletételt is. A munka Schuster János „fuser kezére bizatott” – méltatlankodott Keresztesi József emlékiratában –, aki obsitos katonákkal, cigányokkal rakatta a „fundamentumot, sok helyen apró Körös köveket is egyelítvén bele, amely octoberben földszinéig fölhozatott és betakartatott földdel.”
A következő év tavaszán a templom építésére szóló megbizatást elvették a kontár kőművestől, és Éder Jakabra bízták olyan feltétellel, hogy a „Körös felől való végén a fundamentumot kihányassa és 5 tégla vastagságra építse, úgy a más végét is kihányatván szegeletekre vett semicirculussal két ölnyire kitoldja, a két oldalát a fundamentumtól fogva kőlábakkal megerősítse, ismét két-két arcust csináljon az oldalán, hogyha szükség lesz valaha megnagyobbítani, könnyű legyen kibontani. Így már hossza 18, szélessége 8, magassága 5 öl és 4 láb lészen...” 1785. októberében már álltak a falak, de majd csak 1786 őszére kerül fedél alá a templom. A belső munkákhoz 1787 tavaszán fogtak. A még befejezetlen templomban az első istentiszteletet 1787. november 18-án tartották. Ez még torony nélküli templom volt, mivel csak ilyen formában és az utca vonalától beljebb volt lehetséges építkezni. Tornyot közel száz év múlva, 1884. november 9-re emeltek a hajó elé, id. Rimanóczy Kálmán kivitelezésében.
A templom első nagyobb szabású javítására 1862-ben került sor, ekkor a mennyezeti gerendákat és az ablakokat is kicserélték. A századfordulót követően jó ötven éven át komolyabb javítási munkálatra nem került sor. 1955-re Fenessy László építész terve alapján a templom mellé egy gyülekezeti termet építettek. Még ugyanebben az évben az új orgona számára egy vasbeton szerkezetű orgonakarzatot emeltek. Egyúttal a karzat alatt két ablakot és egy bejárati ajtót is vágtak. A jelentősebb munkálatok közé tartozik, hogy 1990 után bevezették a központi fűtést a templomban, és 1993 őszére külsőleg tatarozták és újrafestették a templomot. Az ezredfordulót követően kívül és belül ismét megújult a templom.
A szerző további írásai
