Dan Beáta
„Kifordítom,befordítom”... mégis mese a mese
A rend, illetve rendszeresség fogalmak jelentéstartalma mesei vonatkozásban is szorosan összekapcsolódik. Lázár Ervin Bab Berci kalandjai című meseregénye kapcsán formai és tartalmi rendszerességről is beszélhetünk. Az előbbit emelném ki először, vagyis a történet tizenkét fejezetből,1 pontosítok: meserészből áll. A bevezető, illetve befejező rész nem feltétlenül alkot kerettörténetet – amit a mesei műfaj nem is követelhet meg. A folytonosság tudatosan alkalmazott, azaz a történetek cselekménye sok esetben követi a szereplő (legtöbbször Bab Berci) életét. A címválasztás meséhez illő, utal a történet tartalmára. Hosszúságukat illetően egyetlen meserész nagyobb lélegzetű, ez a Bab Berci a városban címet kapta, és egyúttal a meseregény befejező része is.
Ami a tartalmi rend fogalmát illeti, két világ – az érzéki világ és az ideák világa – áll szemben egymással. Az ideák világát Lázár Ervin jelen esetben is egy erdei helyszínre menekíti – a Széljárta Fák Erdejébe –, míg az érzéki világ megtapasztalását a város bemutatásával illusztrálja:
„...látta a város tornyait, a gyárkéményeket, az emeletes házakat, meghallotta a zakatolást, nyisszegést, surrogást, sivítást, füstszagot érzett, kénszagot érzett, klórszagot érzett.
– Légy üdvöz, város! – mondta.
De a város nem válaszolt, csak búgott, csak zúgott, csak zakatolt, csak berregett, eregette magából a rossz gázokat, gőzöket...”2
Míg a változó érzéki világot a keletkezés, a zűrzavar, a káosz uralja, addig az ideák világa változatlan, rend, tisztaság és egység uralja. Ezzel egyértelműen a meseíró a „léleknek”, a szellem világának adja az elsőbbséget. Anyag és szellem e szétválasztására épül a nyugati filozófia. A dualizmus mint világmagyarázat, ugyanakkor az ellentétekben való gondolkodás, nem áll távol a mese rendszerétől. Azonban amikor a gondolkodás engedelmeskedni kényszerül egy meghatározott elvnek, mindig elveszíti funkcióját és megszűnik gondolkodás lenni – ideológiává3 válik. Ez a szemrehányás nem illetheti a lázári mese gondolatiságát.
Feltehetjük az arisztotelészi megfogalmazást mint a kétségek kiindulópontját arra a megállapításra, miszerint: „A világ rendje a nyelv rendje”.4 És valóban, Lázár Ervin nyelvezete, mint ahogyan az előző témakörben is említettük, megteremti a rend másfajta, korszerű lehetőségét. Különböző technikák segítségével láttatja a szubsztancia mint konkrét individuum helyét a világban. Az ő szereplői tudatosan választják a veszélyt mint lehetőséget, tehetik, hiszen az erdő a lélek oltalmazójaként mindig ugyanott van, mindig számíthatnak menedékre, védelemre.
„Nyelvem határai világom határai”5 – hangzik a kortárs filozófus ténymegállapítása. A gondolkodás egyik problémájává válik a kifejezés, illetve az „értekezés”. Sok esetben a meseíró csak megmutatja a kimondhatatlant, így vezeti el az olvasót a csodák birodalmába, ahol a rend sajátos jegyekkel rendelkezik, mégis jelen vannak az egyetemes morál, esztétika és etika szabályai. Feltevődik a bölcselkedő kérdés: A nyelvvel lehet-e kimondhatatlant kifejezni? Jómagam nem tudom a választ, hiába idézem Wittgensteint: „ A rejtély nem létezik. Ha egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt.”6
A megválaszolást bízzuk a gyerekekre. Ők bátrabbak, hiszen sokszor beszélnek arról is, amiről mi felnőttek már csak hallgatni tudunk. Ez a misztikum, amit nem elég láttatni, nem elég megmutatni, de érteni-érezni kell. „Úgyszólván el kell hajítani a létrát, miután felmászott rajta. (...)”
A mesei tér, a bárhol, illetve a bármikor fogalmát is összeköti. A klasszikus gyermekirodalomban megszokott varázshegyek, kacsalábon forgó várak lázári megfogalmazásban hol Négyszögletű Kerek Erdővé, hol egyszerűen csak erdei hangulattá formálódnak. Abszurd hatását kelti az ellentétes értelmű jelzők egymásmellettisége, de mivel mesei térről beszélünk, otthonos szókapcsolatnak tekinthetők.
A Bab Berci kalandjai című meseregény cselekménye szintén erdei helyszínt kap, a megszokott béke és nyugalom szigeteként ábrázolja az író. Filozófiai szempontból vizsgálván a világ mint szervezett anyag, elképzelés közel áll a modern mese térfogalmához. Kétfajta materializmust különböztet meg a szakirodalom: egy szcientikust, amelynek a bizalmatlansága a pusztán elgondolt, kivetített eszmék ellen irányul, és egy szociálist, amely egy igazságtalan társadalmi világ eszméjével szemben bizalmatlan. A mi esetünkben a bizalmatlanság a csalódás velejárója. A meseregény főszereplője, Bab Berci eltávolodik a társadalomtól. Az erdő, illetve „háncsból készült háza” varázslatos dolgok helyszínévé változik. A mi hősünk nem megy világgá, a világ (a kaland) látogatja őt meg otthonában. Az író nem ecseteli a helyszín szépségét, annak leírását nem találjuk meg a mesekönyvet lapozgatván, ugyanakkor tudjuk, hogy csodás dolgok birodalmában kalandozunk, ahol elrejtve bár, de jelen van a mesei tér (olykor csupán furcsa megfogalmazásban).
A szerző további írásai
