Rózsainé Benke Sarolta–Szabó Sándorné

Az Egész-ség mint pedagógiai program¹

A pedagógiai program sokféle szervezőelv mentén csoportosíthatja az iskola nevelési célkitűzéseinek megvalósítását szolgáló tennivalókat. A tanulmány egy olyan intézményt mutat be, amely a testi és lelki egészségnevelést állította tevékenysége középontjába. A program túllép a hagyományos egészségnevelési és mentálhigiénés funkciók teljesítésén, az iskolai munka egészét ennek az alapcélnak a szolgálatába rendezi.

Előzmények

A pécsi Köztársaság Téri Általános Iskola hosszabb ideje folytatja azt a szervezetfejlesztést, amely az intézmény működésének hatékonyságát tűzte ki célul. Ennek az átfogó szervezetfejlesztő munkának a részeként, az iskola pedagógiai koncepciójának megújítása érdekében hét évvel ezelőtt felmérést végeztünk a szülők, a pedagógusok és a tanulók körében, hogy megismerjük az iskolával kapcsolatos igényeiket, elvárásaikat s nem utolsósorban ötleteiket. Miután mindhárom megkérdezett csoport elsősorban azt igényelte az iskolától, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzen a tanulók interperszonális kapcsolatainak fejlesztésére, úgy döntöttünk, hogy ezen a területen kezdünk fejlesztő tevékenységbe. Annál is inkább, mivel az említett szervezetfejlesztési program egy mentálhigiénés alapú koncepcióra épült.²

Az interperszonális kapcsolatok fejlesztése az iskolai szervezetfejlesztési programban – a mentálhigiénés alapkoncepcióból következően – szorosan összekapcsolódik egészségmegőrzéssel és általános prevencióval. Az empirikus kutatások szerint a gyerekek egészségfogalma alapvetően négy dimenziót foglal magában, a mozgást, a táplálkozást, az élvezeti szereket, az interperszonális és a környezettel való viszonyt.³

Magyarország lakóinak egészségi állapotát látva és az egészségmutatók tendenciáit vizsgálva jogos az aggodalom. Beláttuk, ha az iskolában a gyerekek körében nem kezdjük el sürgősen a preventív munkát, akkor a romló tencenciák megállíthatatlanná válnak.

Munkánk során abból indultunk ki, hogy van egy fő rendező elv, fő igény, amelynek a kielégítése a többi egészségdimenziót is pozitívan befolyásolhatja. Ez a fő rendező elv a mentálhigiéné, a lelki egészségvédelem. Ha ezen a területen megindulnak a kedvező változások, ezek a másik három – főként a testi egészséget mutató – területen is pozitív egészség-magatartási átrendeződést eredményezhetnek. A mentálhigiénés hatást tehát mint védőernyőt képzeljük tanulóink fölé, hatása alá rendelve az egészség fizikális meghatározóit: a mozgást, a táplálkozást és az élvezeti szerekhez való viszonyt. Az iskolában korábban főként a testi egészség megőrzése és fejlesztése volt a fő cél. Ez természetesen nagyon fontos továbbra is, de megvalósításának elérésében igen jelentősnek tartjuk a lelki egészség megőrzését, fejlesztését. Az „Ép testben ép lélek” mondást úgy értelmezzük, hogy „Ép lélekkel az ép testért!”. El kell sajátíttatani tanulóinkkal a boldogságra való képességet, segítenünk kell őket, hogy olyan felnőttekké váljanak, akik képesek életüket megfontolt döntésekkel alakítani, akik vállalják konfliktusaikat, akik törekednek a harmonikus élet tudatos megteremtésére.

Tantestületünk a felmerülő igények elemzése alapján döntött az „Egész-ség” program céljairól és feladatairól. A program címe azért „Egész-ség”, így, kötőjellel, mert a testi-lelki egészséget, a teljességet, az arra törekvést értjük rajta.

Az Egész-ség program

A programot nem kampányok sorozatának, nem rendezvények sokaságának tekintjük, hanem nevelési keretnek, amely egységbe foglal és áthat minden iskolai történést. Folyamatnak, melynek során megismerjük és alkalmazzuk azokat a módszereket és technikákat, amelyek segítik a harmonikus emberi kapcsolatok kialakítását, fejlesztését. Viták után döntöttünk úgy, hogy a programot nem „tantárgyiasítjuk”, nem egy-két pedagógus „nyakába varrjuk” a megvalósítását, hanem alárendeljük céljainknak az egész iskolai oktató-nevelő munkát, ezáltal minden pedagógus és diák egyaránt részese lesz a megvalósításnak.

Legfontosabb céljainkat a következőképpen fogalmaztuk meg:

– pozitív énkép kialakítása (önismeret, önértékelés, önbizalom, önbecsülés) tanár és diák részéről egyaránt,

– egészséges életstílusok, egészséges életmodellek megismertetése (Chef, Soros programok alapján, a DADA program segítségével),

– hatékony kommunikáció (tolerancia, együttműködés, empátia, különböző értékekhez való viszony) alkalmazása az egymás közötti, a szülőkkel és a tanulókkal való kapcsolatainkban,

– az erőszakmentes konfliktuskezelés megismerése (Encore-tréningek alapján) és alkalmazása,

– tanulás-módszertani eszköztárunk tudatos fejlesztése és bővítése,

– önmagunk mintaadó szerepének értelmezése és tudatosítása.

A célokon végigtekintve jól látszik, hogy a pedagógiai program során tantestületünk saját, eddig tudatosan fel nem használt tartalékait kívánta mozgósítani. A testi-lelki egészség (a teljesség értelmezésében) minden tevékenységünk alapja. Olyan értékrend mentén kellett újragondolnunk és átalakítanunk az iskola egész értékrendszerét, amelyben a gyerekek között a szeretet, az együttműködés, a bizalom és a teljesítményértékek visszanyerik emberformáló hatásukat. Mivel a tantestület egyetértett abban, hogy csak egészséges felnőtt tud egészséges gyermeket nevelni, a program első éve a pedagógusoknak szólt.

A programot a tantestület 1993-ban elfogadta,⁴ ezt gyakorlati tanári továbbképzések követték. A tantestület egésze részt vett pszichológiai, szociológiai, kommunikációs továbbképzéseken, gyakorlati tréningeken.

A folyamat nem volt problémamentes, sokféle nehézséget kellett legyőznünk. Az anyagi problémák kisebbnek tűntek a szemléletváltás nehézségeihez képest. Meg kellett változnia a kollégák egymáshoz való viszonyának is, ez sem volt zökkenőmentes. Sokszor éreztük úgy, hogy könnyebb volt az iskolaudvart átalakítani, a WC-ket átépíttetni, a virágosítást újra- és újrakezdeni, a büfét átszervezni és különféle egészségügyi vetélkedőkön jól megfelelni, mint a mentálhigiénés programot megélni, magunkévá tenni. A pedagógusképzések, továbbképzések azóta is folyamatosak, többcélúak, sokirányúak.

Az 1996/97-es tanévben jutottunk el addig, hogy a programot a tanulók körére is kidolgoztuk, és kezdtük kipróbálni osztályfőnöki órákon, szaktárgyi órákon, szakkörökön, napköziben. A megszerezhető szakirodalom segítségével összeállítottunk egy módszertani segédanyagot, amely osztályonként egymásra épülve, koncentrikusan bővülő ismeretnyújtást és kapcsolatrendszeri készségfejlesztő gyakorlatokat biztosít. Ez a munkát segítő ajánlat azóta is folyamatosan módosul, bővül a kollégák tapasztalatai nyomán. Mérésekkel és tapasztalatcserékkel győződtünk meg a fogadtatás eredményeiről, hibáiról, összegeztük tapasztalatainkat a korrekciók céljából.⁵

Időközben megjelent az új Nemzeti alaptanterv, a NAT. Céljait, követelményeit áttekintve is meggyőződtünk róla, hogy jó úton járunk. A NAT „Testi-lelki egészség”, „Kommunikációs kultúra” és „Emberismeret” témakörei megerősítették kezdeményezésünk értelmét, kibővítették céljainkat, feladatainkat. Miközben a gyakorlatban már egész iskolánk dolgozik az „Egész-ség” programmal, ebben a tanévben elkészítettük az iskola kibővített pedagógiai programját a NAT követelményeinek megfelelően. Ebben is megőriztük saját Egész-ség programunkat, helyi kereszttantervvé alakítva, amely azt jelenti, hogy irányelvei, céljai és követelményei az egész iskolára vonatkoznak.⁶ A 8. osztály végére megfogalmazott követelmények mellett piktogramokkal jelöltük, hogy a megvalósítás általános feladata-e vagy tantárgyhoz köthető. Az általános követelmények nagy részét osztályfőnöki órán valósíthatjuk meg, melyre emeltebb óraszámot biztosítunk a felső tagozatban. Csatoltuk a részletes követelmények tantárgyi vonatkozásait, megvalósítási lehetőségeit. Sok-sok kis csapat dolgozott ezen a tantestületben témakörönként, tantárgycsoportonként.

A megvalósítást speciális nevelői stragégiák, technikák segítik. A program didaktikája a problémaorientált oktatást helyezi előtérbe. A hagyományos ismeretátadó módszerektől eltérve saját élményű tréninggyakorlatokkal, szituációs játékokkal, dramatizálással fejlesztjük tanulóink motivációját.

Látványos eredményekről még nem lehet beszámolni a program elindulása óta eltelt idő alatt. Pozitív elmozdulásokat azonban már tapasztaltunk a mérések eredményeit figyelembe vevő mindennapi pedagógiai munkánk során is. Az alábbiakban az alsó tagozat munkájából adunk ízelítőt.

Az Egész-ség program az alsó tagozatban

Tudjuk, hogy alsó tagozatban a legfogékonyabbak a gyerekek. Ebben a korban hisznek nekünk a legjobban, és ekkor tudjuk őket a legkönnyebben irányítani és bizonyos dolgokra ráhangolni. Nagyon fontos, hogy ennél a korosztálynál (6–10 évig) csak egy vagy két nevelő foglalkozik a gyerekekkel, így hatékonyabb a szokásrendszer kiépítése. Előny az is, hogy egész délelőtt, illetve délután a napköziben velünk vannak, így minden megnyilatkozásukról tudunk. Szinte minden cselekedetüket látjuk, mindenre azonnal tudunk reagálni.

Mivel az „Egész-ség” program nem szűkül le egyetlen tantárgyra, és az 1–2. osztályban nincs osztályfőnöki óra sem, ezért nem különül el semmilyen iskolai foglalkozástól. Minden órán és szabadidős tevékenység folyamán jelen van, ugyanúgy, mint eddig, csak tudatosabban irányítjuk. Például: eddig is bemutatkoztak a gyerekek az első osztályban az első napon, és most is ugyanezt teszik, csak más formában. Eddig úgy volt, hogy fölálltak a helyükön és megmondták a nevüket. Most ez a bemutatkozás a következőképpen történik. Elindulhatnak az osztályban, és akivel találkoznak, azzal kezet fognak, és megmondják a nevüket. Ezt a játékot többször megismételjük (kiegészítve más játékokkal, pl. Névkör, Megszólít-megérint). Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek sokkal felszabadultabbak az ilyen bemutatkozásnál, nem szoronganak és gyorsabban megjegyzik egymás nevét. Előnye ennek a játéknak az is, hogy nagyon sok gyerek között azonnal valamilyen kapcsolat alakul ki. Vannak, akik egymásra mosolyognak, vannak, akik meg is simogatják egymást. Ezzel és az ehhez hasonló játékokkal sikerül elérni azt, hogy oldottabb a légkör, jobb a hangulat, szívesen jönnek másnap is az iskolába. Így a legtöbb esetben nem az óvodába való visszavágyódás a jellemző, hanem az, hogy szeretnek iskolába jönni.

Mivel a gyerekek általában nyolc-tíz óvodából érkeznek – ez három-négy „vezért” is jelenthet osztályonként –, már az első naptól kezdve nagy gondot fordítunk a konfliktusok kezelésére. Eleinte minden jelzett problémára reagálunk. Minden esetben azt nézzük meg, hogy mi volt a konfliktus oka, és hogyan lehetett volna azt elkerülni. Ezt a gyerekekkel igyekszünk felfedeztetni. A 2. osztályban már csak akkor segítünk nekik, ha nem tudták egymással rendezni a problémát. A 3. osztályban szinte már alig fordul elő, hogy a segítségünket kérik. Dramatikus játékokkal, bábokkal jól szemléltethetjük a valós helyzeteket. Ilyenkor a gyerekek mint kívülállók adják a megoldáshoz a jobbnál jobb tanácsokat.

Mivel a problémákkal igyekszünk közösen megbirkózni, ezért nagyon fontos az együttműködés képességének a kialakítása. Különleges légkör szükséges ahhoz, hogy egymástól megerősítést kapjanak és egymástól tanulhassanak. A barátságos vetélkedés jó színtere az egyén előrehaladásának. Erre a kiscsoportokban végzett munka ad lehetőséget. Figyeljünk arra, hogy állandóan változtassuk a csoportok összetételét és a vezetőket is! Ezzel elkerülhetjük, hogy klikkek alakuljanak vagy sztárok nevelődjenek. A feszültségek feloldására nagyon jó játék a „Békítő show”. Ebben a játékban minden kis apróságot elrendezhetnek egymással, így nem marad senkiben tüske.

Mivel különböző óvodákból érkezett, különböző képességű és szokásrendszerű gyerekek alkotják az osztályt, nagy hangsúlyt kell fektetnünk az ön- és társismeretre. Ha ez az ismeret hiányzik, nem tudják megoldani felmerülő problémáikat, csak halmozódik bennük a feszültség, romlik a közérzetük és a teljesítményük is csökken. Ahhoz, hogy ezeket kezelni tudják, meg kell ismerniük önmaguk és társaik jó és rossz tulajdonságait. Szituációs játékok beiktatásával és tudatos odafigyeléssel erősítjük a jó tulajdonságok alakulását. A 3. osztályban már egész komoly ön- és társismerettel rendelkeznek a gyerekek. Tudják, hogy sokféle ember van sokféle viszonyulással, így kevesebb konfliktus alakul ki közöttük. Néhány önbizalom-erősítő játék után (pl. Beszédes névlapocskák, Jó tulajdonság névlapocskák, Szeretem a barátomat, mert ..., Telefonos játék, Mit szeretek benned? Címerek, Papír a háton) kivirul az egész osztály. Szinte megszépülnek a gyerekek attól az örömtől, hogy társaik szeretik őket.

Felmerülhet a kérdés, hogy mikor jut minderre idő.

Az 1. osztályban az év elején nem kezeljük mereven a tanóra adta időkeretet. Amikor a gyerekek fáradnak, beiktatunk egy játékot. Ezt a későbbiekben is, sőt még a 2., 3. osztályban is alkalmazzuk frissítésként. Magyarórákon az olvasmányok anyaga biztosít lehetőséget véleményalkotásra, állásfoglalásra, dramatizálásra. Lehetőségünk van arra is, hogy az olvasott mű mondanivalóját alkalmazzuk a mindennapokban. Nyelvtan- és fogalmazásórákon kiscsoportos formában versenyeztetjük a tanulókat. A csoportok kialakítása mindig érdekes információkat közvetít számunkra. Matematikaórákon különböző feladatokkal (Széttört négyzetek, Tojásfutam, Összekuszált állatok, Összekuszált képek és hasonló feladatok), játékokkal színesítjük az órát, és a csoportmunkán keresztül fejlesztjük az osztályt. Testnevelésórákon is sok lehetőség adódik az egyén és a közösség fejlesztésére. Az ügyesebbek segíthetik az ügyetlenebbeket, például a küzdő- és ügyességi játékokban. Jó hallani, amikor a gyengébbek is dicsekedhetnek azzal, hogy önmagukhoz képest ennyit és ennyit fejlődtek. Osztályfőnöki órákon (3–8. oszt.) és napközis foglalkozásokon hosszabb lélegzetű feladatokkal is foglalkozunk.

Eredményeink

Annak ellenére, hogy mindennapos pozitív tapasztalataink vannak az „Egész-ség” programmal kapcsolatban, igazi eredményvizsgálatot majd csak akkor végezhetünk, ha azok a gyerekek, akikkel az 1. osztályban kezdtünk, 8. osztályosok lesznek. De az eddig végzett felmérések is egyértelműen bizonyítják az Egész-ség program közkedveltségét és eredményességét. A szülők körében végzett felmérés is ezt igazolja.⁷

Az „Egész-ség” program számunkra a következőket jelenti:

– tudatos odafigyelés önmagunkra, társainkra, a gyerekekre és a közös munkára,

– ösztönzést a szakirodalom folyamatos olvasására, a megismert játékok alkalmazására és továbbfejlesztésére, illetve újak kialakítására,

– többet tudunk meg a gyerekekről,

– könnyebb és eredményesebb a problematikus gyerekek felzárkóztatása, beilleszkedése,

– azzal, hogy a gyerekek jobban érzik magukat, vidámabban, felszabadultabban dolgoznak a tanítási órákon, a tanulmányi eredményük is javul,

– a gyerekek szeretnek iskolába járni, sokkal kevesebb a hiányzás is.

Az eddig elmondottakat illusztrálja a „Jókedv kerék”, amelyet a 3/a osztályos tanulók készítettek el. A kerék küllőire olyan cselekedeteket, tényeket kellett írniuk, amelyek jókedvre derítik őket vagy örömet szereznek nekik.

Egy 8. osztályos tanuló a következőképpen fogalmazta meg, mit jelent számára „Közteresnek” lenni:

„Mit jelent számomra, hogy ide jártam? Mindent! Itt váltam szerető, érző emberi lénnyé! Az köztudott, hogy imádom ezt a sulit, mondhatnám rajongok érte! Ez nemcsak egy általáno iskola. Ez az ISKOLA. Minden benne van, aminek lennie kell. És ezt nem a megfogható dolgokra értem. Arra, hogy itt senki sem mondta még azt, hogy utálok valakit vagy valamit – ez nagyon nagy szó. Ebben a suliban embert neveltek, faragtak belőlünk. Faragtak, mert úgy, mint a fából, az oda nem illő dolgokat levágták belőlünk, az egyéniségünk meghagyásával, sőt fejlesztésével! Olyan tanáraink voltak, akik nem a tantárgyakhoz való alkalmatosságunk, hanem emberi mivoltunk szerint kezeltek bennünket.” (V. N. 1996.)

Együttműködés az Egész-ség programban

Programunk eredményes megvalósítása érdekében abban érdekelt és bekapcsolódó nevelési partnereinkkel széles kapcsolatrendszert alakítottunk ki és működtettünk.

A szülőknek a programról tájékoztatást tartottunk, fogadtatása pozitív volt.

Nagyon jó a kapcsolatunk a pécsi gyermek-ideggondozóval. Nyilvános esetmegbeszéléseiken jelen vagyunk; segítenek, ha problémával fordulunk hozzájuk.

Az iskolaorvossal a kapcsolatunk az egészségügyi vizsgálatokra, oltásokra, akut egészségügyi problémák megoldására szorítkozik. Az a véleményünk, hogy igazán nem is várható el több segítség az egészségügy részéről. Az iskolaorvos egy közeli gyermekkörzetet lát el, és a mi 560 gyermekünket. A tanulók szülei inkább a lakóhelyük gyermekorvosi ellátását veszik igénybe. A védőnő minden héten látogatást tesz az iskolában. Ez a rövid ideig tartó tájékozódás csak a hirtelen felmerülő egészségügyi problémák megbeszélését teszi lehetővé. Csecsemőgondozó szakkörünk, elsősegélynyújtó gyermekeink a versenyekre való felkészüléskor kapnak segítséget a védőnőtől. Jó lenne, ha volna saját iskolaorvosunk vagy iskolapszichológus, jó lenne ennyi gyerek mellé legalább egy saját védőnő, hiszen a problémák legnagyobb részében nemcsak a gyerekeket kellene ellátni, hanem a családokat is segíteni.

Nagyon jó a kapcsolatunk a szomszédunkban lévő Gyermekklinikával, ahová bármikor fordulhatunk sürgős ellátásért.

A rendőrségi DADA program oktatója évek óta szinte kollégaként jár az iskolába. Jelenleg 14 osztályban folyik a program.

Összegzés

A lelki egészségvédelemnek kiemelt szerepet tulajdonító „Egész-ség” program helyi tantervünknek természetes, szerves részét képezi. A tantestület többéves együttes munkájáról tantervünk szakértői véleményében a következő minősítés olvasható:

„A Pécsi Köztársaság Téri Általános Iskola helyi tantervének ťgyöngyszemeŤ a saját készítésű ťEgész-ségŤ program, mely Pécs Város Egészségtervében is modellként szerepel.⁸ A program minta értékű, csodálatos eredményt hozhatna az egészségmegőrzés területén, ha az általános és a középiskolák hasonló hangsúlyt fektetnének az egészség e területének, a lelki egészségvédelemnek a kimunkálására.” (Szakértői vélemény, 1998.)