NYELVMŰVELÉS
Két kifogásolható szóhasználatról
1. Meneszt. - Mostanában szinte divatszó lett a meneszt ige. "A miniszterelnök menesztette a földművelésügyi minisztert." "Menesztették a színház igazgatóját" - olvassuk a hasonló mondatokat az újságban, illetőleg halljuk a rádióban és a televízióban. De vajon mit jelent meneszt szavunk, és milyen a stílusértéke, egyáltalán milyen hangulatot kelt? A meneszt a megy ige -eszt műveltető igeképzős származéka. Alapjelentése: 'valaki okozza, előidézi azt, hozzájárul ahhoz, hogy más valaki elmenjen, távozzon valahová'. Első írásos emléke csak a XVIII. század végéről való, nem vált gyakorivá később sem, a Petőfi-szótár tanúsága szerint például költőnknél sem szerepel. Az értelmező szótár három jelentését különíti el. Először: '(személy valakit, főleg tőle függő, alárendelt személyt) elküld valahová, valakihez, hogy valamit elintézzen'. Egy Mikszáthtól vett példában így hangzik: "Koszorút küld, követséget meneszt, fájdalmát bánatát szomorú szavakban üzeni." Ez a jelentés nem kap stílusminősítést. Másodszor: '(rendszerint valamely hiba vagy visszaélés elkövetése miatt) hivatali állásából elbocsát valakit'. Köznyelvi példa: "Sikkasztott, ezért azonnal menesztették." Ennek már "rosszalló" a stílusminősítése. És harmadszor: '(levelet, táviratot) valaki valakinek a címére küld, felad'. Szintén köznyelvi példa: "A lap olvasói ügyes-bajos dolgaikban leveleket menesztettek a szerkesztőségbe." Ezt a jelentést "ritká"-nak jelzi a szótár.
Az idézett sajtónyelvi példák csak a második jelentést képviselhetik, vagyis hogy - megismétlem - '(rendszerint valamely hiba vagy visszaélés elkövetése miatt) hivatali állásából elbocsát'. Igen ám, de kérdés, hogy akikre vonatkoztatva mostanában írjuk, mondjuk a meneszt igét, azok mindnyájan sikkasztottak-e, illetve visszaélést követtek-e el? Nyilvánvalóan nem. Hiszen nem kis hányadukat érdemeik elismerése mellett bocsátják el. Akkor viszont a "rosszalló" stílusértékű szóval élve durván, mondhatnám: sértő módon jártunk el. A nyelvi oldal felől pedig azt állapíthatjuk meg, hogy a meneszt ige "rosszalló"-ból közömbössé kezd válni. Más szóval: durvábban fejezzük ki magunkat, mint korábban. Ezt bizonyos fokig jelzi már az 1972-es Értelmező Kéziszótár is, mert a meneszt második jelentését - megtartva ugyan "pejoratív" jellegét - így írja körül: 'állásából rövid úton elbocsát valakit'. Tehát hibák, visszaélések elkövetéséről immár nem esik szó.
Még tovább menve felmerül a kérdés: vajon ez a durvaság egyedülálló esetnek tekinthető-e? Sajnos, nyugodt lélekkel állíthatjuk: nem! Összefügg ez az általános durvulással: azzal, hogy a korábbi erkölcsi értékek, mint a tisztesség, a másik ember megbecsülése, a hagyomány és a múlt, a haza és a nemzet tisztelete, a munkaszeretet stb. sokak számára megszüntek értékek lenni; azzal, hogy trágár szavak immár mindennaposak színdarabban, filmben, televízióban, szépprózában; azzal, hogy eltűnt az udvariasság nőkkel, öregekkel szemben; azzal, hogy kiveszőben van a köszönés - és még sorolhatnám tovább...
Valahol azonban ennek végét kellene szakítani. Kezdhetnénk éppen a nyelvvel. Például azzal, hogy a meneszt igével csak olyasvalaki esetében élünk, aki valóban bűnt követett el (sikkasztott, korrupció részese volt stb.). De aki nem követett el semmi ilyen bűnt, arra azt mondjuk, hogy "elbocsátották vagy felmentették állásából", esetleg "felmondtak neki" vagy "elmozdították hivatalából". Hiszen a mi nyelvünk olyan gazdag rokon értelmű szavakban és kifejezésekben!
2. Valamennyi. - Érdekesen alakult a valamennyi névmás sorsa. Elsősorban erre vezethető vissza mai helytelen használata is.
Ez a szavunk a bizonytalanságot, meghatározatlanságot kifejező vala- és a mennyiséget, mértéket jelentő mennyi névmás összetételéből jött létre. Nagyon korán - a Történeti-etimológiai [332] szótár tanúsága szerint már a XIV-XV. századra - kialakította két fő jelentését, amelyet önálló szóként és jelzőként egyaránt képviselt és képvisel. A két jelentés a következő. Először: a valamennyi határozatlan névmás ezt jelenti: 'egy kevés, néhány'. Például: "Valamennyi [azaz néhány] külföldi vendég már megérkezett." Továbbá: "Maradt valamennyi." (Azaz: egy kevés; ti. pénze, minthogy előbb arról volt szó.) - Másodszor: a valamennyi általános névmás ilyen értelemben használatos: 'mind, minden'. Például: "Adynak szinte valamennyi [azaz: minden] versét ismerem." Illetőleg: "Valamennyiből jelese volt." (Azaz: minden tárgyból, ti. azelőtt az egyes tantárgyakról beszéltek.)
A nyelv célszerű és gazdaságos voltát mutatja, hogy - érthetően - a valamennyit tárgyhoz, illetőleg a valamennyi jelzővel ellátott tárgyhoz az előbbi határozatlan jelentésben az alanyi ragozást, az utóbbi általános jelentésben pedig a tárgyas ragozást kapcsolta. Például a "Valamennyi filmet látott" mondat azt jelenti, hogy 'néhány filmet'. A "Valamennyi filmet látta" mondatnak viszont az az értelme, hogy 'mindet látta'. Ezenkívül hangos beszédben a határozatlan jelentésű valamennyi kevésbé hangsúlyos, az általános jelentésű viszont erősebb hangsúlyt kap. Viszont írásban csak az igei állítmány alanyi vagy tárgyas ragozású alakja jelzi, hogy ott éppen melyik értelemben áll a valamennyi névmás. Az pedig egyenesen döntő lehet, hogy valamivel kapcsolatban néhányról vagy az összesről beszélünk. Ennek ellenére - a névmás fejlődését figyelembe véve talán magyarázhatóan, de a közlés, a kommunikáció pontosságát tekintve mégis hibásan - sokan éppen az említett típusú mondat igei állítmányának a megfelelő - alanyi vagy tárgyas - ragozására nem ügyelnek. Például: "A tanár valamennyi füzetet kiosztott" mondat helytelen akkor, ha azt akartuk jelezni, hogy minden füzetet kiosztott. Az előző mondat ugyanis a kiosztott alanyi ragozású állítmánnyal azt jelenti, hogy néhány füzetet osztott ki. Ha az összes füzetről van szó, a mondat csak így helyes: "A tanár valamennyi füzetet kiosztotta." Vagy egy régebbi sporthírben ez szerepelt: "A FIFA valamennyi angol klubot kizárt a külföldi kupamérkőzésekből." Így helytelen, mert az összes klubot kizárta, tehát a mondat a következőképpen - tárgyas ragozású állítmánnyal - helyes: "A FIFA valamennyi angol klubot kizárta a külföldi kupamérkőzésekből."
Szathmári István
Vissza a Tartalomhoz