| EPA Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) | Davis: LA, az erődváros < > Katz: Kirekesztettek |
A város, ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek_______________
KASARDA, JOHN, D.
A Los Angeles-i zavargások idején a koreai üzleteket ért támadások mindenkit arra figyelmeztettek, hogy a faji konfliktusok kérdését nem lehet kizárólag a fehérek és a feketék ügynek tekinteni többé. A zavargások idején, az utcán kiütköző ellentétek valójában nem köztük, hanem sokkal inkább a füstbe ment remények és lehetőségek, a belső városrészek drámaian változó demográfiai és gazdasági kontextusa között feszülnek. Vessünk egy pillantást erre a változó kontextusra.
Először is, a korábban döntően vidéken lakó szegény népesség fokozatosan urbanizálódott. 1959-ben az Egyesült Államok szegényeinek mindössze 27 százaléka lakott a nagyvárosokban, 1991-ben ez az arány 43 százalékra növekedett. A jelzett időszak alatt a nagyvárosokban élő afro-amerikai szegény lakosság aránya 38 százalékról 80 százalékra emelkedett. 1991-ben a nagyvárosok népszámlálási körzeteiben -- amelyekben a szegénység nagy sűrűségben van jelen -- az egész ország szegény népességének 60 százaléka lakott, holott 1972-ben még csak egyharmada élt hasonló körülmények között.
A szegény népesség gyorsan szaporodott és koncentrálódott az amerikai nagyvárosokban, pedig számos társadalmi segély- és akcióprogrammal, sőt polgárjogi törvényekkel (ezeket a programokat hagyományosan a liberálisok támogatják) próbálták mérsékelni az ütemet. Sőt, a folyamat akkor sem állt meg, amikor az ország -- és ezen belül a városok -- gazdaságilag talpra álltak (ez a konzervatívok által felkarolt megoldás). De egyik recept sem orvosolta a bajt. Szerintem azért nem, mert a jobbító szándékú programokat elsöpörték a belső városrészek gazdasági szerkezetében végbement változások, amelyek elsősorban éppen a hátrányos helyzetű afro-amerikai lakosság foglalkoztatási kilátásaira hatottak. A családok széthullottak, és megszűnt a belső szociális és gazdasági segélyháló.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai város a munkahely szempontjából egészen más, mint amilyen a hatvanas években volt, amikor a szegénységről alkotott fogalmaink kialakultak. Az országos és a nemzetközi méretű gazdasági szerkezetváltással egyidőben zajlott az a fejlődés, amely a közlekedés, a hírközlés/kommunikáció és az ipari technológia terén végbement. Ezek a folyamatok átalakították az amerikai nagyvárosokat, amelyek az anyagi javak előállításának terepéből az információcsere, a pénzügyi tranzakciók és a közigazgatás központjaivá váltak. Az ipari termelés az elővárosokba, vidékre vagy külföldre költözött. A raktárházak a könnyebben megközelíthető helyekre, a körgyűrűk, a gyorsforgalmi utak és az államokat átszelő autóutak közelébe települtek át. A viszonteladói hálózat is kivonult -- a városok környékére költöző középosztálybeli klienseik nyomába eredve -- a városokat szegélyező nagy bevásárlóközpontokba.
Ebben a folyamatban eltűntek a korábban a városi gazdaság gerincét képező tradicionális termékfeldolgozó iparágak, amelyek a kevéssé képzett afro-amerikaiaknak biztosítottak munkalehetőséget. Ezeket az iparágakat részben felváltották a szolgáltató szektor nagyobb képzettséget igénylő, fehérgalléros munkahelyei, amelyek legfőbb jellemzője, hogy betöltésükhöz a középiskolánál magasabb végzettség szükséges, így a belső városrészek alacsony végzettségű, kisebbségi lakosságát lényegében elzárták a munkavállalás lehetőségétől. 1990-ben például New Yorkban és Bostonban, a szolgáltató szektorban több volt a fehérgalléros munkahely -- főleg adminisztratív munkakörök, managerek, szakemberek, irodai alkalmazottak --, mint az összes ipari, építési, viszonteladói és nagybani kereskedelmi állások együttvéve. Ez az ötvenes évek óta zajló metamorfózis drámainak nevezhető, hiszen korábban a termékfeldolgozó iparágak foglalkoztatottsági rátája 3:1 arányban meghaladta az információfeldolgozó ágazatokét.
A legsúlyosabb csapás a belvárosok gyárait érte. Detroitban 1967 és 1987 közt a gyári munkahelyek 51 százaléka, New Yorkban 58 százaléka, Chicagóban 60 százaléka, Philadelphiában pedig 64 százaléka szűnt meg. Ebben az időszakban még a "napos övezet" városaiban, Atlantában és Los Angelesben is szűntek meg munkahelyek.
A helyzetet súlyosbította, hogy a kékgalléros munkahelyek megszűnésével egyidejűleg elköltözött a városi lakosság munkás- és középosztálya, akiket nem sokkal később követtek a vevőik nyomába eredő, környékbeli szolgáltató iparosok is. Ez az elvándorlási hullám még tovább gyűrűzött, és átterjedt az alacsony szakképzettségű munkát ellátó szolgáltatókra, a házkörüli munkát végző alkalmazottakra, a benzinkutasokra és a helyi szállító hálózat alkalmazottaira is.
Az afro-amerikai lakosságot rendkívül súlyosan érintette, hogy megszűntek a kékgalléros munkahelyek, hiszen a nagyvárosokban lakó afro-amerikaiak 70 százaléka már 1968-70 között is ilyen kékgalléros munkát végzett, pedig ekkor még az összes nagyvárosi munkásnak kevesebb mint fele dolgozott hasonló munkakörökben. [1] A hatvanas évek végén a kékgalléros munkát végző, városi afro-amerikaiak több mint a fele termékelőállító ágazatokban (főleg gyáriparban, építkezéseken) dolgozott.
A kékgalléros munkakörökhöz könnyen hozzá lehetett jutni, hiszen betöltésükhöz csak két erős kézre és némi munkakedvre volt szükség. Ezzel magyarázható, hogy 1968-1970 között a nagyvárosokban lakó, alacsony iskolai végzettségű (12 évnél kevesebb iskola), afro-amerikai férfi populáció négyötöde munkában állt. Ezzel szemben 1990-1992 között a viszonylag képzett városi afro-amerikaiaknak már kevesebb mint 50 százaléka dolgozott (az adatok a jelzett évekre vonatkozó népszámlálások adatbázisából származnak).
A nyolcvanas évek nagyvárosaira általában jellemző a munkahelyek számának növekedése, de ez a trend csak a fehérgalléros munkakörökre érvényes, hiszen a gyáripari foglalkoztatottság aránya tovább csökkent. New Yorkban például 1980-1990 között 333 209 új munkahely keletkezett (a város össz-növekedésének majdnem 10 százaléka), viszont ezzel egyidőben az ipari szektorban 162 739 munkahely szűnt meg, ami ebben az ágazatban 32 százalékos veszteséget jelentett. Bostonban hasonló volt a helyzet, ahol a nyolcvanas évek folyamán 40 715 új munkahely keletkezett, de 21 365 gyári munkahely megszűnt, ami ebben az ágazatban 38 százalékos veszteséget jelentett. [2]
Az amerikai nagyvárosokban a kékgalléros munkahelyek milliói szűntek meg, éppen azokban az ágazatokban, amelyek leginkább vonzották a hátrányos helyzetűeket, és amelyek szociális felemelkedést jelentettek számukra. Ezzel párhuzamosan egyre nő azoknak a városlakóknak a száma, akiknek nincs megfelelő képzettségük ahhoz, hogy az információfeldolgozó szektorban tudjanak elhelyezkedni. A jelenség részben az ötvenes és hatvanas években bekövetkezett demográfiai robbanással is magyarázható, ugyanis a hetvenes-nyolcvanas években léptek be a munkaerőpiacra a városba korábban bevándorló afro-amerikaiak fiai és lányai.
Az 1965-ös bevándorlási törvényt (Immigration Act) követően a belvárosi afro-amerikai lakosság kiegészül a latin-amerikai és ázsiai országokból érkező emigránsokkal, miközben a fehérek kimenekülése tovább folytatódik. A demográfiai mutatók szerint e folyamat következményeként 1990-re a legtöbb nagyvárosban többségbe kerültek a korábban kisebbségben lévő etnikumok. Ez az arány New Yorkban 57 százalék, Chicagóban 62 százalék, Los Angelesben 63 százalék, Atlantában 70 százalék, Detroitban 79 százalék, Miamiban 88 százalék.
1970-1980 között a latin-amerikai országokból érkező emigráció nőtt a legnagyobb mértékben; az összes kisebbségi csoport között ők rendelkeztek a legalacsonyabb szintű iskolai végzettséggel. 1989-ben a 25 és 55 év közötti latin-amerikai emigránsok negyvenhárom százaléka nyolc vagy annál kevesebb osztályt végzett. Rontott a helyzeten az is, hogy míg a jobban képzett ázsiai bevándorlók a nyolcvanas években egyenesen az elővárosokban telepedtek le, az alacsonyabb képzettségűek továbbra is a nagyvárosok felé vándoroltak.
A fentiekben vázolt, sok konfliktust hordozó lakóhelyi és alkalmaztatási változások a demográfiai és gazdasági összeomlás szélére sodorták azokat a városrészeket, amelyeket nagy sűrűségben lakott a legrosszabbul képzett népesség. Az 1970-80-as években a városlakó kisebbségi populáció általános képzettsége javult ugyan, de nem tudott lépést tartani azzal a megnövekedett igénnyel, amely a képzettség iránt megnyilvánult az újonnan kialakuló, információs technológián alapuló ágazatokban. Így tehát a középiskolából kimaradt afro-amerikainak kevés vigaszt nyújtott, hogy az otthona közelében, a bezárt régi cipőgyár helyén egy csillogó-villogó Manhattan toronyház épült.
A kevéssé képzett ázsiai és latin-amerikai emigránsok jelentős része támaszt lelt az erős rokoni kötelékekben és az etnikai gazdasági szolidaritásban, így valahogy alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez, amelyek a város gazdasági szerkezetének átalakulása, az angol nyelvtudásuk hiánya miatti korlátozások és az egyéni munkavállaláskor megnyilvánuló diszkrimináció formájában jelentkeztek. Ennek egyik jele volt, hogy gomba módra szaporodtak az ázsiaiak és latin-amerikaiak családi vállalkozásai a belső városrészekben, a városok legnyomorúságosabb negyedeiben, ahol a legtöbbjük letelepedett (így New Yorkban Dél-Bronxban, Miamiban a Liberty Cityben, Los Angelesben a South Centralban). Az afro-amerikai kisvállalkozások nem tudtak velük lépést tartani, amit bizonyít az a tény, hogy amíg a fizetett alkalmazottakat foglalkoztató, ázsiai-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások aránya 1977-1982 között 160 százalékkal nőtt, a hasonló, de afro-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások száma 3 százalékkal csökkent. Pedig ezek a kisvállalkozások a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú szerepet töltenek be a városok átalakuló gazdasági szerkezetében. Az afro-amerikaiak az állástalansági mutatókban egyre jobban lemaradnak a legtöbb városban a latin-amerikaiak és ázsiaiak mögött.
Másrészt, a városi kisebbségi lakosság általános iskolázottsági szintje lassan emelkedik, így a legkevésbé képzett afro-amerikaiak hátrább szorulnak a még meglévő, hagyományos városi munkahelyekért folyó versenyben. Mindezek következményeként a kevéssé képzett városlakó afro-amerikaiak körében a munkanélküliség aránya soha nem látott méreteket öltött.
Az 1. táblázat a városi afro-amerikai és fehér férfi lakosság munkanélküliségi rátáját hasonlítja össze, és feltünteti az iskolai végzettségüket. A táblázatban csak azok a városok szerepelnek, ahonnan az 1960-as évek vége és az 1990-es évek eleje közötti időszakra vonatkozóan összevethető adatokat lehetett beszerezni. A legmegdöbbentőbb a munkanélküliségi ráta emelkedése a középiskolai végzettséggel nem rendelkező, afro-amerikai férfi lakosság körében az észak-keleti városokban, ahol 1968-70 között 18,8 százalék, 1990-92 között 57,1 százalék volt, a közép-nyugati városokban viszont az 1968-70 közötti 23,5 százalékról 1990-92 között 63,3 százalékra emelkedett. A középiskolai végzettségű afro-amerikai férfiak is rosszul állnak. Az ő munkanélküliségi mutatóik az észak-keleti városokban az 1960-as évek végén mért 10,8 százalékról az 1990-es évek elejére 31,1 százalékra, a közép-nyugati városokban pedig 9,8 százalékról, 40,5 százalékra emelkedtek.
Az amerikai városok gazdasági szerkezetváltását követően az alacsony végzettség akadályt jelentett a munkavállaláskor, amit az is bizonyít, hogy a kevésbé képzett fehér férfiak munkanélküliségi rátája is lényegesen emelkedett. Az 1990-92 közötti időszakban a 12 évnél alacsonyabb iskolai végzettségű, tanulmányaikat már folytató fehér férfiak több mint egyharmada nem dolgozott. Az új városi gazdaságban a képzettség fontos szerepét bizonyítja az állások betöltésénél az is, hogy minél feljebb haladunk az iskolai végzettségi mutatókban, annál kevesebb a munkanélküli mind az afro-amerikai, mind a fehér férfiak körében.
A különbség azonban az, hogy míg a kevésbé képzett fehér munkások követni tudták a decentralizáció miatt a városokból kiköltöző, kékgalléros munkahelyeket, és áttelepültek a városok környéki munkásövezetekbe, az afro-amerikaiak előtt ez a lehetőség kevéssé állt nyitva, részben a lakásvásárlásukat korlátozó diszkrimináció, részben alacsony jövedelmük miatt. Ott maradtak tehát a belső városnegyedekbe zárva, ahol megszűntek a kékgalléros munkahelyek, így sok afro-amerikainak, ha meg akart élni valahogy, nem volt más választása, csak a két "kiegészítő" szektorban tudott próbálkozni: (1) az illegális gazdaságban (kábítószer-kereskedelem, prostitúció, lopás és egyéb törvénybe ütköző cselekmények (2) vagy ráhagyatkozott a szociális intézményekre, a különböző pénzbevételi forrásokra és hasonló közjóléti segélyekre.1. táblázat
A nagyvárosi nem dolgozó, iskolába nem járó 16-64 közötti afro-amerikai és fehér férfiak aránya régiók és iskolai végzettség szerinti megoszlásban, 1968-70 és 1990-92 között (százalék)
Iskolai végzettség
1990-92
1980-82
1968-70
ÉSZAK-KELET
Afro-amerikai
Középiskolai végzettségnél kevesebb
57,1
44,4
18,8
Középiskolai végzettség
31,1
27,2
10,8
Valamennyi főiskola
19,9
17,2
11,2
Főiskolai végzettség
7,3
4,3
8,6
Fehér
Középiskolai végzettségnél kevesebb
36,7
33,6
15,1
Középiskolai végzettség
23,9
17,1
6,6
Valamennyi főiskola
14,4
10,7
7,4
Főiskolai végzettség
11,9
6,0
5,6
Iskolai végzettség
1990-92
1980-82
1968-70
KŐZÉP-NYUGAT
Afro-amerikai
Középiskolai végzettségnél kevesebb
63,3
51,6
23,5
Középiskolai végzettség
40,5
29,6
9,5
Valamennyi főiskola
29,8
15,0
6,9
Főiskolai végzettség
11,5
10,0
N.A.
Fehér
Középiskolai végzettségnél kevesebb
34,4
29,1
11,5
Középiskolai végzettség
18,3
15,8
5,1
Valamennyi főiskola
11,5
15,7
3,8
Főiskolai végzettség
5,2
6,2
2,6
Megjegyzés: az észak-keleti városok a következők: Boston, Newark, New York, Philadelphia, Pittsburgh. A közép-nyugati városok a következők: Chicago, Cleveland, Detroit, Milwaukee, St.Louis.
Források: Bureau of the Census, Current Population Survey: March File: 1968, 1969, 1970, 1980, 1981, 1982, 1990, 1991, 1992.A kékgalléros munkahelyek megszűnése a törvényellenes cselekmények szaporodását, a szociális intézményeknek való nagymértékű kiszolgáltatottságot és a középosztálybeli fekete lakosság menekülését vonta maga után. Ezzel a kölcsönhatással hozzák összefüggésbe a szociális problémák halmozott előfordulását ezekben a negyedekben, vagyis a fokozódó szegénységet, az iskolából kimaradók növekvő arányát és az egyre nagyobb munkanélküliséget, amelyek csak tovább növelték a nyomor sújtotta városrészek és a benne élő emberek baját. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a kívülállók negatív sztereotípiái és a problémáktól való elzárkózásuk (gyakran faji konnotációkkal fűszerezve) csak fokozták a nyomor sújtotta negyedek területi és szociális elszigetelődését.
A fejezet következő részében annak a folyamatnak leírására vállalkozunk, amelynek eredményeként az Egyesült Államok száz legnagyobb városában nőtt a szegénység koncentrációja, és emelkedett a szociálisan elnyomorodott városrészek száma. Olyan alapvető kérdésekre keresünk választ, amelyekkel egy modern várospolitika kialakításakor feltétlenül számolni kell. Az egyik ilyen kérdés, hogy ha az 1970-1980 között zajló, igen jól dokumentált folyamatokat összevetjük az 1980-1990-es évek megfigyeléseivel, vajon megállapítható-e a szegénység további koncentrációja és a szociális körülmények romlása. A másik fontos kérdés, hogy a városrészek elnyomorodásának folyamata vajon átterjedt-e az 1990-es években a déli és nyugati kis- és nagyvárosokra, amelyeket kevésbé érintettek az 1980-as években zajló és elsősorban az észak-nyugati és közép-nyugati nagyvárosokat sújtó változások. Fontos megtudni azt is, mi történt a legszegényebb városrészek faji-etnikai összetételével az 1980-as években. Milyen szerepet játszott (ha játszott egyáltalán) a városrészek elszegényedésének alakulásában az 1980-1990 között zajló és elsősorban a városokba irányuló bevándorlási hullám? Végül választ keresünk arra a kérdésre is, hogy az 1980-as évek folyamán végbement-e a lakónegyedek szerinti szegregáció az amerikai nagyvárosokban.A városnegyedek elnyomorodásának mérése
Nem könnyű meghatározni az elemzés céljainak megfelelő városnegyed fogalmát. A legközelebbi mérhető egység a népszámlálási övezet lehetne, amelyet a Népszámlálási Hivatal a következőképpen határoz meg: "olyan átlagosan 4000 lakost számláló körzet, amely populációs jellemzőit, gazdasági helyzetét és az életkörülményeket tekintve viszonylag homogén."
Az 1970-1980 közötti népszámlálási adatokon alapuló felmérések bizonyítják, hogy az ország 100 legnagyobb városában található a negyedek 80 százaléka, ahol fokozott a szegénység koncentrációja és a szociális elnyomorodás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fent említett 100 város népszámlálási adataiból jórészt nyomon követhető a szegénység koncentrációjának és a kirekesztettek által lakott városrészek szaporodásának 1970-1980 között zajló folyamata. Ezért az 1980-as felmérésekben szereplő 100 legnagyobb város képezi a keresztmetszeti és a longitudinális elemzések egységeit. A fejezet végén található táblázatokból kiderül, hogy ezek a városok kitűnően reprezentálják a régióra, a városok méreteire, valamint korára vonatkozó kategóriákat.
A 100 nagyváros 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben mért adataiból következtetni lehet a közel 13 000 népszámlálási körzet gazdasági és szociális jellemzőire, amelyek alapján a városi szegénység növekedésére vonatkozó mutatók is jól kiolvashatók. A népszámlálások alkalmával a két leggyakrabban mért adat a szegénységi ráta és a szegény populáció sűrűsége az adott városok vagy metropoliszok területén belül és azok között. Szegény körzetnek (poverty tract) számít az, amely lakosságának legalább 20 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, a különösen szegénynek (extreme poverty) azok a térségek minősülnek, ahol a lakosság legalább 40 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A továbbiakban ezt a két mutatót használjuk fel, hogy a szegény térségek növekedésében, koncentrációjában és összetételében bekövetkezett változásokat megállapíthassuk. Sokan úgy vélik, hogy a városnegyedek elnyomorodása egyben az ottani súlyos szociális viszonyokat is tükrözi. Erol Ricketts és Isabel Sawhill definíciója szerint például szociálisan kirekesztett övezetnek minősülnek azok, ahol aránytalanul magas a munkanélküliségi mutató, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, az iskolából kimaradó tizenévesek és a szociális támogatásra szorulók száma. Mark Alan Hughes "ínségövezetnek" (deprivation neighbourhood) nevezi ezeket a térségeket, amelyekre jellemző a felnőtt férfi lakosság körében tapasztalható munkanélküliség, az apa nélküli családok és a szociális támogatásra szorulók magas aránya.
Ebben a tanulmányban összekapcsoljuk a népszámlálási traktusoknak a szegénységre, a kirekesztettekre és az ínségövezetekre vonatkozó adatait, és két új kategóriát vezetünk be, amelyeket a továbbiakban elnyomorodott övezetnek (distressed neighbourhood) és súlyosan elnyomorodott övezetnek (severely distressed neighbourhood) fogunk nevezni. Elnyomorodott övezetnek azokat a népszámlálási körzeteket nevezzük, ahol aránytalanul magas a szegénységi ráta, a munkanélküliség, a gyermekeiket egyedül nevelő családfő-anyák és a szociális segélyre rászorulók száma. Súlyosan elnyomorodott övezetnek nevezzük azokat a népszámlálási körzeteket, amelyek rendelkeznek az elnyomorodott övezetek előbb felsorolt jellemzőivel, valamint kivételesen magas arányban vannak jelen a középiskolából kimaradó tizenévesek. (Ennek a magyarázatára rövidesen visszatérünk.)
A pontos mérések szempontjából súlyosan elnyomorodott övezetnek tekintjük azokat, amelyek a következő öt kategóriában legalább egy normál eltéréssel alatta maradnak az 1980-as országos felmérés mutatóinak:1. Szegénység
a szegénységi küszöb alatt élő lakosság százaléka
2. Munkanélküliség
az iskolába már nem járó, évente 26 hétnél kevesebbet dolgozó, tizenhat éves vagy annál idősebb férfi lakosság aránya
3. A gyermekeiket egyedül nevelő anyák
a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermeket nevelő családok aránya, ahol a nő a családfő (a házastárs távol van)
4. A szociális segélyre való rászorultság
a szociális segélyből élő családok aránya
5. Az iskolából kimaradó tizenévesek
az iskolába nem beiratkozott, középiskolát nem végzett tizenhat és tizenkilenc év közötti tizenévesek aránya.A kirekesztettekről szóló szakirodalomban jártas olvasók felismerhetik, hogy a súlyosan elnyomorodott övezet kategória egyesíti a Ricketts-Sawhill-féle kirekesztett övezet minősítést a nagyarányú szegénység mércével. Az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott övezetek osztályozására 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben az 1980 standard eltérés fölötti/alatti értékeket használjuk, valamint arra is, hogy a 100 városban bekövetkezett változások vizsgálatához viszonyítási pontot képezzünk, és összehasonlíthassuk a két népszámlálás között eltelt időszakot (1970-1980; 1980-1990) az elmúlt húsz évben. [3]
Az iskolát félbehagyó tizenéveseket a következő két okból választottuk ki a súlyosan elnyomorodott övezetek megkülönböztetésekor. Először is, amint azt már korábban jeleztük, a középiskolai végzettség munkavállalási szempontból rendkívül fontossá vált a gazdasági szerkezetátalakulást megélő városokban. Másodszor, 1990-ben (az 1980-as évekhez viszonyítva) a nemzet tizenhat és tizenkilenc év közötti, fiatalkorú lakosságának sokkal nagyobb része járt iskolába vagy szerzett magasabb fokú végzettséget. Így tehát az az 1990-es népszámlálási adat, amely a tizenéves korú, iskolából kimaradók esetében az 1980-ban mért adathoz viszonyítva egy normál eltéréssel magasabb arányt mutat, különösen hátrányos helyzetre utal.A szegény övezetek és az elnyomorodott övezetek növekedése és változása
A 2. táblázat áttekintést ad azoknak az övezeteknek a számáról és arányáról, amelyek a fentiekben leírt kritériumok alapján szegény vagy elnyomorodott övezet besorolást kaptak a három jelzett időpontban. Az 1980-as években szembetűnő növekedés figyelhető meg a szegény és a különösen szegény övezetek számát és százalékos arányát illetően. 1990-ben öt városi körzetből körülbelül kettőben a lakosságnak legalább a 40 százaléka szegénységben élt. A különösen szegény övezetek száma a 100 városban 1980-1990 között (624) nagyobb volt, mint 1970-1980 között (579).
1980-1990 között mind az elnyomorodott övezetek, mind a súlyosan elnyomorodott övezetek száma növekedett. Ez a növekedés azonban mérsékeltnek mondható az elnyomorodott övezetek, és marginálisnak a súlyosan elnyomorodott traktus esetében, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy milyen kiugró volt a növekedés 1970-1980 között az utóbbi övezetek esetében. A súlyosan elnyomorodott övezetek százalékos arányánál 100 városban az 1980-ban mért adatokhoz viszonyítva 1990-ben jelentéktelen visszaesés figyelhető meg (4,0 százalék, szemben a 4,1 százalékkal).2. táblázat
A népszámlálási körzetek 1970-1990 közötti mutatói a szegény és az elnyomorodás mértéke szerinti megoszlásban a 100 legnagyobb városban
Népszámlálási körzetek
1970
1980
1990
Az övezetek összesen
(Az egész városhoz viszonyított %)12 584
100,013 777
100,014 214
100,0Szegény övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)3 430
27,34 713
34,25 596
39,4Súlyosan szegény övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)751
6,01 330
9,71 954
13,7Elnyomorodó övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)296
2,41 513
11,01 850
13,0Súlyosan elnyomorodó övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)166
1,3562
4,1566
4,0Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
A 2. táblázatból levonható az a következtetés, hogy míg 1990-ben a városokat egyre inkább jellemzi a szegénynegyedek növekvő aránya, ugyanakkor a térségek elnyomorodásának alapját képező belső szociális hátrányok tekintetében az 1980-ban mért adatokhoz, a nemzeti övezetek átlagához viszonyítva nem romlott annyit a helyzet. A későbbiekben adatokkal támasztjuk alá az ezekben a körzetekben végbemenő változások szociális jellemzőit.
Regionális szabályosságok
Az első felismerések egyike az volt, hogy a szegénység és a kirekesztettség növekedése elsősorban az észak-keleti és közép-nyugati nagyvárosokra koncentrálódott, míg délen és nyugaton sokkal kisebb volt a növekedés. A nyugati nagyvárosoknak (például New York, Chicago, Philadelphia és Detroit) 1970-1980 között a különösen szegény traktusokban élő szegények számának növekedése szempontjából kétharmados a részesedése.
A 3. táblázat 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben a szegény, a különösen szegény, az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott népszámlálási körzetek számát mutatja regionális megoszlásban. A táblázatból egyben kiolvasható a városi övezetek számának és arányának változása valamennyi elnyomorodási kategóriában. A középnyugati városokban valamennyi szegénységi és elnyomorodási kategóriában nőtt az övezetek száma és aránya. 1990-re majdnem minden második középnyugati nagyvárosi körzet lakosságának legalább a 20 százaléka, és majdnem minden ötödik körzet lakosságának a 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt. 1980-1990 között a középnyugati nagyvárosok különösen szegény körzeteinek száma megkétszereződött. Az elnyomorodott övezetek száma majdnem ugyanennyivel növekedett, hiszen 1970-ben Közép-Nyugaton negyven belső városrészből még csak egy, 1990-ben pedig már ötből egy minősült elnyomorodott övezetnek. Az elnyomorodott övezetek száma a középnyugati városokban abszolút értékben az 1970-ben mért 91-ről 1990-ben 722-re növekedett. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma az 1970-ben mért 53-ról 1990-ben 209-re növekedett, és ez (26 eset kivételével) 1970-1980 közé esett.
Az egyes városok összevetéséből kitűnik, hogy Közép-Nyugaton a szegény és az elnyomorodott övezetek tekintetében Detroit vezette a sort. 1970-ben a detroiti körzeteknek csak 29 százaléka számított szegény övezetnek (ahol lakosságának 20 vagy annál nagyobb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt). A detroiti szegény övezetek aránya magukhoz a városokhoz viszonyítva az 1980-ban mért 48 százalékról 1990-re 75 százalékra emelkedett. A különösen szegény övezetek aránya pedig az 1970-ben mért 4-ről 1980-ben 45-re, majd 1990-ben 133-ra nőtt. Ez százalékos kimutatásban azt jelenti, hogy 1970-ben a városi övezetek 4 százaléka, 1990-ben viszont már 37 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma Detroitban az 1970-ben mért 4-ről 1980-ban 39-re, 1990-ben pedig 53-ra növekedett, ami a város egészéhez viszonyítva, százalékos arányban azt jelenti, hogy az 1970-ben mért 1,4 százalékról, 1980-ben 9,6 százalékra, majd 1990-ben 15,3 százalékra emelkedett.
Ez a folyamat -- a közép-nyugati városokhoz viszonyítva -- sokkal kedvezőbben alakult az észak-nyugati régió számos nagyvárosában, amelyek az 1980-as évek folyamán gazdaságilag talpra álltak. Az észak-nyugati városokban a szegény övezetek száma kissé még csökkent is, míg a különösen szegény övezetek száma is csak eggyel nőtt 1980-1990 között. Ezt a északkeleti városok 1970-1980 közötti növekedési adataihoz kell viszonyítani, ahol a szegény övezetek száma 506-tal, a különösen szegény övezeteké 332-vel emelkedett. Az 1980-as évek folyamán mind a elnyomorodott övezetek, mind a súlyosan elnyomorodott övezetek száma jelentősen visszaesett észak-nyugaton, ami éles ellentétben állt ezeknek az elnyomorodott övezeteknek a hetvenes években lezajlott növekedésével.
Az 1980-1990 között eltelt időszakban a szegény és az elnyomorodott területek számának csökkenését illetően észak-nyugaton New York vezette a listát. Így például, míg a különösen szegény övezetek száma New Yorkban az 1970-ben mért 73-ról az 1980-as években 311-re növekedett, 1990-re ez a folyamat megfordult, és a övezetek száma 276-ra (vagyis az egész városhoz viszonyítva 13 százalékkal) csökkent. Hasonló volt a helyzet a súlyosan elnyomorodott övezetekben is, amelyek száma az 1970-es 22-ről 1980-ig 126-ra növekedett, 1990-ig 81-re (vagyis a város összes körzetéhez viszonyítva 3,6 százalékkal) csökkent.
A 1980-as évek folyamán a déli városokban a szegény, a különösen szegény és az elnyomorodott övezetek számának mérsékelt, míg a súlyosan elnyomorodott övezetek számának marginális növekedése tapasztalható. Az 1980-as években egyetlen olyan város sem akadt délen, ahol a szegény vagy elnyomorodott övezetek száma jelentősebb mértékben emelkedett volna. Itt jegyezzük meg ugyanakkor, hogy míg a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott övezetek számát illetően valamelyes növekedés figyelhető meg, a városok egészéhez viszonyítva e kategóriák százalékos aránya sokkal alacsonyabb délen, mint Észak-Nyugaton és a Közép-Nyugaton.
A nyugati nagyvárosokban a szegény és elnyomorodott övezetek százalékos aránya még ennél is alacsonyabb. A nyugati parti városokban 1990-ben csak 5,8 százalék a különösen szegény, és 1,3 százalék a súlyosan elnyomorodott övezet kritériumainak megfelelő belső városrészek aránya. Érdemes megjegyezni, hogy míg 1980-1990 között a nyugati parti városokban csökkent az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott övezetek százalékos aránya (ebből a súlyosan elnyomorodott övezetek számát tekintve abszolút a visszaesés), a szegény és a különösen szegény övezetek számában enyhe növekedés figyelhető meg. Tehát a súlyosan hátrányos övezetek (például az anya a családfő stb.) száma nem követte a szegény városnegyedek számának növekedését.3.táblázat
A népszámlálási körzetek száma és aránya 1970-1990 között a szegénység és az elnyomorodás mértéke szerinti megoszlásban
Népszámlálási körzetek
1970
1980
1990
Közép-Nyugat
Az övezetek összesen
3377
3465
3424
(Az egész városhoz viszonyított %)
100,0
100,0
100,0
Szegény övezetek
915
1314
1633
(Az egész városhoz viszonyított %)
27,1
37,9
47,7
Súlyosan szegény övezetek
168
374
678
(Az egész városhoz viszonyított %)
5,0
10,8
19,8
Elnyomorodó övezetek
91
485
722
(Az egész városhoz viszonyított %)
2,6
14,0
20,1
Súlyosan elnyomorodó övezetek
53
183
209
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,6
5,3
6,1
Észak-Kelet
Az övezetek összesen
3365
3426
3409
(Az egész városhoz viszonyított %)
100,0
100,0
100,0
Szegény övezetek
828
1334
1311
(Az egész városhoz viszonyított %)
24,6
38,9
38,5
Súlyosan szegény övezetek
133
465
466
(Az egész városhoz viszonyított %)
4,0
13,6
13,7
Elnyomorodó övezetek
66
547
496
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,9
16,0
14,1
Súlyosan elnyomorodó övezetek
44
190
155
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,3
5,5
4,5
Dél
Az övezetek összesen
3257
3970
4284
(Az egész városhoz viszonyított %)
100,0
100,0
100,0
Szegény övezetek
1139
1378
1782
(Az egész városhoz viszonyított %)
35,0
34,7
41,6
Súlyosan szegény övezetek
362
391
629
(Az egész városhoz viszonyított %)
11,1
9,8
14,7
Elnyomorodó övezetek
89
372
517
(Az egész városhoz viszonyított %)
2,2
9,4
11,3
Súlyosan elnyomorodó övezetek
50
145
162
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,5
3,7
3,8
Nyugat
Az övezetek összesen
2585
2916
3097
(Az egész városhoz viszonyított %)
100,0
100,0
100,0
Szegény övezetek
548
687
870
(Az egész városhoz viszonyított %)
21,2
23,6
28,1
Súlyosan szegény övezetek
88
100
181
(Az egész városhoz viszonyított %)
3,4
3,4
5,8
Elnyomorodó övezetek
50
109
115
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,9
3,7
3,7
Súlyosan elnyomorodó övezetek
19
44
40
(Az egész városhoz viszonyított %)
0,7
1,5
1,3
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
Ezalatt Los Angelesben, amelyre az 1992-es zavargások óta fokozottabb figyelem terelődött, a helyzet valamelyest tovább romlott. Los Angelesben nőtt a különösen szegény területek száma: az 1970-es huszonötről 1980-ban még csak harmincra, 1990-re viszont már negyvenötre (a város összes traktusának 6,6 százaléka) emelkedett. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma is hasonlóan nőtt: az 1970-es tízről 1980-ra tizenháromra, 1990-re viszont már tizenhétre (a város összes körzetének 2,6 százaléka). Itt szükséges megjegyezni, hogy ezek a számok még 1990-ben is viszonylag alacsonynak mondhatók, ha a közép-nyugati és az észak-nyugati nagyobb városok központi negyedeinek adataihoz viszonyítjuk őket.
A populációs jellemzők
A fentiekben beszámoltunk azokról az elmúlt két évtizedben zajló folyamatokról, amelyek a szegény és a szociálisan elnyomorodó területek számának növekedését, illetve csökkenését eredményezték. A következő kérdés, amelyet megvizsgálunk, hogy vajon mi történt ezeknek a városrészeknek a faji/etnikai összetételével az elmúlt két évtizedben? A 4A táblázat a különösen szegény negyedeket, míg a 4B táblázat az elnyomorodott övezeteket mutatja be ebből a szempontból. Csak emlékeztetőül ismételjük, hogy különösen szegénynek számít az a térség, amelyben a népszámlálási körzet lakosságának 40 vagy annál magasabb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt (1970, 1980 vagy 1990) a népszámlálás idején. Elnyomorodott övezetnek számítanak azok a népszámlálási területek, amelyek 1970-ben, 1980-ban vagy 1990-ben a szegény populáció, a munkanélküliség, az anyák által eltartott családok és a szociális segélyeknek való kiszolgáltatottság tekintetében egyidejűleg az 1980-as nemzeti átlag mutatójánál egy standard eltéréssel magasabbak.4A táblázat
A populáció nagysága a 100 nagyváros különösen szegény övezeteiben 1970-1990 között
Populáció
1970
1980
1990
Ősszlakosság a különösen szegény övezetekben
2 690 970
3 833 288
5 495 852
(Az egész városhoz viszonyított %)
5,2
7,9
10,7
Nem latin fehér
501 129
559 772
850 078
(Az összes nl. fehérhez viszonyított %)
1,4
2,0
3,2
Nem latin afro-amerikai
1 743 828
2 469 776
3 147 239
(az összes nl. afro-amerikai %)
15,7
19,9
24,2
Latin-amerikai
408 072
740 156
1 306 977
(az összes latin-amerikai %)
9,8
12,3
15,4
Populáció
1970
1980
1990
Fajok szerinti megoszlásban
Nem latin fehér
18,6
14,6
15,5
Nem latin afro-amerikai
64,8
64,4
57,3
Latin-amerikai
15,2
19,3
23,8
4B táblázat
A populáció a 100 legnagyobb város elnyomorodó övezeteiben 1970-1990 között
Populáció
1970
1980
1990
Ősszlakosság az elnyomorodó övezetekben
1 022 479
4 893 371
5 704 094
(Az egész városhoz viszonyított %)
1,7
10,0
11,1
Nem latin fehér
150 992
492 769
591 411
(Az összes nl. fehérhez viszonyított %)
0,4
1,7
2,2
Nem latin afro-amerikai
783 390
3 542 614
3 861 023
(az összes nl. afro-amerikai %)
6,6
28,6
29,7
Latin-amerikai
72 215
793 964
1 117 299
(az összes latin-amerikai %)
1,6
13,2
13,2
Fajok szerinti megoszlásban
Fehér
14,8
10,1
10,4
Afro-amerikai
76,6
72,4
67,7
Latin-amerikai
7,1
16,2
19,6
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
A következőkben elemzett százalékos átlagok mindkét táblázat első felében a különös szegénységben vagy nyomorban élő csoportok faji/etnikai összetételének százalékos arányát mutatják. 1990-ben például a nem-latin és az afro-amerikai lakosság 24,2 százaléka különösen szegény térségekben és 29,7 százaléka elnyomorodott övezetekben élt a 100 városban. Ez a százalékos arány egyrészt méri a három jelzett időpontban a faji/etnikai csoportok koncentrációjának mértékét, valamint a különösen szegény vagy elnyomorodott térségek arányát.
A táblázatok alsó harmadában az egész térség faji/etnikai összetételére jellemző százalékarányokat tüntettük fel. Az adatok alapján a különösen szegény negyedek lakosságának 57,3 százalékát afro-amerikaiak, 23,8 százalékát latin-amerikaiak és 15,5 százalékát nem latin-amerikai fehérek tették ki 1990-ben. A 100 százalékból hiányzó, fennmaradó néhány százalék "más" fajokat takar (főleg ázsiaiakat és a csendes-óceáni szigetekről származókat).
A különösen szegény vagy elnyomorodott övezeti besorolásba eső övezetek számának és arányának a növekedését (ld. 2. táblázat) tükrözi a 4A táblázat, amely az ezekben a térségekben lakók számának és arányának alakulását mutatja az 1980-as években. A 4A táblázat első felében azt látjuk, hogy az 1970-es és 1980-as években az összes faji/etnikai csoport esetében viszonylag kitartó visszaesés tapasztalható a különösen szegény térségek számát és koncentrációját illetően. Az elnyomorodott térségek esetében viszont ez már nem mondható el. A 4B táblázatból kitűnik, hogy a város összlakosságának és valamennyi, az elnyomorodott övezetekben lakó faji/etnikai csoportnak a növekedése és koncentrációja az 1970-es években jelentősen meghaladta az 1980-as évekét. Ez különösen a latin-amerikaiak és az afro-amerikaiak esetére igaz, akiknek gyakorlatilag semmiféle koncentrációja nem mutatható ki az elnyomorodott területeken.
A két táblázat alsó harmadából a térségek lakosságának faji/etnikai keveredését illetően az tűnik ki, hogy 1970-1980 között a nem latin fehérek aránya jelentéktelen mértékben nőtt a különösen szegény és az elnyomorodott területeken. Az afro-amerikaiak aránya ugyanakkor csökkent, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a különösen szegény és az elnyomorodott területeken a latinok abszolút létszáma növekedett. De azért a nem latin afro-amerikaiak a több mint kétharmados arányukkal még 1990-ben is listavezetők a 100 város elnyomorodott övezeteiben.A szegény populáció
A következő részben a városi lakosság legszegényebb rétegét vizsgáljuk meg, egyrészt az 1980-1990 közötti évtizedben végbement folyamatok, a szegény népesség növekedése és területi koncentrációja, másrészt a legfrissebb trendek szempontjából.
Az 5. táblázat a szegény lakosság összlétszámát és koncentrációja mértékét tünteti fel a 100 város szegény és elnyomorodott övezeteiben. A harmadik sorban közölt adatokból például kitűnik, hogy a 100 város szegénységben élő 7 542 479 városlakója közül 1970-ben 1 240 855 (16,5 százalék) élt különösen szegény körülmények között. A különös szegénységben élő lakosok száma 1980-as évekre 1 828 576-ra, majd 1990-ben 2 650 142-re növekedett. Ez azt jelenti, hogy 1990-re már a lakosság 28,2 százaléka élt a különösen szegény térségekben. Az elnyomorodott térségekben lakó populáció aránya hasonló mértékben növekedett. Az 1970-ben regisztrált 6,6 százalék 1980-ra 27,0, 1990-re 28,1 százalékra emelkedett. 1980-1990 között a súlyosan elnyomorodott térségekben élő szegények abszolút száma növekedett (772 452-ről 810 678-ra), de koncentrációjuk az adott térségekben bizonyos csökkenést mutat. Az 5. táblázatból az is kiderül, hogy a szegény városrészekben a szegény népesség növekedésének és koncentrációjának folyamata 1970-1990 között, míg az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott negyedekben jórészt a hetvenes években zajlott le.5. táblázat
A szegény populáció nagysága és koncentrációja a 100 legnagyobb város szegény és elnyomorodó övezeteiben, 1970-1990 között
Populáció
1970
1980
1990
A szegény összlakosság
A 100 városban
7 542 479
8 113 277
9 392 953
(az összlakosságához viszonyított %)
14,5
16,7
18,3
A szegény traktusok
4 156 543
5 178 509
6 466 097
(az összes %)
55,1
63,8
68,8
Különlegesen szegény övezetek
1 240 855
1 828 576
2 650 142
(az összes %)
16,5
22,5
28,2
Elnyomorodott övezetek
496 430
2 187 867
2 640 454
(az összes %)
6,6
27,0
28,1
Különösen elnyomorodott övezetek
322 906
772 452
810 678
(az összes %)
4,3
9,5
8,6
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
6. táblázat
Az afro-amerikai és latin-amerikai szegény lakosság nagysága és koncentrációja a 100 legnagyobb város szegény és elnyomorodott övezetei szerinti megoszlásban, 1970-1990 között
Szegény populáció
1970
1980
1990
Az afro-amerikai szegény populáció
A 100 városban
3 182 881
3 428 593
4 002 094
(az összlakosságához viszonyított %)
27,7
27,2
29,9
A szegény traktusok
2 567 429
2 827 386
3 328 625
(az összes %)
80,7
82,5
83,2
Különlegesen szegény övezetek
895 920
1 157 537
1 664 872
(az összes %)
28,1
33,8
41,6
Elnyomorodott övezetek
408 450
1 507 520
1 894 868
(az összes %)
12,8
44,0
47,3
Különösen elnyomorodott övezetek
262 904
450 568
547 273
(az összes %)
8,3
13,1
13,7
Az latin-amerikai szegény populáció
A 100 városban
966 413
1 575 569
2 394 890
(az összlakosságához viszonyított %)
100,0
100,0
100,0
A szegény traktusok
664 735
1 162 367
1 842 990
(az összes %)
68,8
73,8
77,0
Különlegesen szegény övezetek
196 202
378 832
650 747
(az összes %)
20,3
24,0
27,2
Elnyomorodott övezetek
35 189
394 226
547 854
(az összes %)
3,6
25,0
22,9
Különösen elnyomorodott övezetek
28 183
190 640
177 083
(az összes %)
2,9
12,1
7,4
Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik.
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.A 6. táblázatból az afro-amerikaiak és a latin szegény populáció koncentrációjának folyamata figyelhető meg. A táblázat első feléből kitűnik, hogy 1980-1990 között a különösen szegény negyedekben jelentősen nőtt (33,8 százalékról 41,6 százalékra) a szegény afro-amerikaiak koncentrációja. Így 1990-ben a 100 városban öt szegény afro-amerikaiból kettőnél több lakott a elnyomorodott térségben. A szegény afro-amerikai népesség sűrűsége a súlyosan elnyomorodott térségekben is növekedett valamelyest, az 1980-as 13,1 százalékról 1990-re 13,7 százalékra, a városok összes afro-amerikai lakosságához viszonyítva.
A 6. tábla második feléből a szegény latin-amerikai lakosság adatai olvashatók ki. Létszámuk a 100 városban 1970-ben 966 413, 1980-ban 1 575 569 és 1990-ben 2 394 890 volt. Ezzel párhuzamosan nőtt a szegény latin-amerikai népesség sűrűsége a szegény és a különösen szegény térségekben. A súlyosan elnyomorodott térségekben a szegény latin-amerikaiak számának és arányának koncentrációja az 1970-es években ugrásszerűen emelkedett, majd az 1980-as években csökkent. Így 1990-re már csak a szegény latin-amerikaiak 7,4 százaléka, míg az afro-amerikaiak 13,7 százaléka élt a súlyosan elnyomorodott övezetekben. A szegény latin-amerikaiak kisebb koncentrációt mutatnak a különösen szegény és az elnyomorodott térségekben, mint az afro-amerikaiak.
Most vizsgáljuk meg, hogy mi a helyzet regionális szinten a városi szegény lakosság növekedése és koncentrációja tekintetében. A 7. táblázat jelzi, hogy a szegény lakosság koncentrációja a közép-nyugati városokban volt a legnagyobb arányú, és ezzel feltárja a regionális különbségeket is. A szegények koncentrációja e városok különösen szegény térségeiben 1970-ben 12,8 százalék, 1990-ben 36,2 százalék volt. A közép-nyugati városok különösen szegény térségeiben a szegények abszolút száma az 1970-ben mért 222 722-ről, 1980-ra 439 550-re, majd 1990-re 789 778-ra (azaz a húsz év alatt majdnem a négyszeresére) növekedett.7. táblázat
A szegény lakosság nagysága és koncentrációja a szegény és az elnyomorodott övezetek szerinti megoszlásban, 1970-1990 között
Szegény populáció
1970
1980
1990
Közép-Nyugat
Ősszesen
1 736 284
1 881 635
2 179 774
(a városok összlakosságához viszonyítva %)
13,2
16,8
20,3
Különlegesen szegény övezetekben
222 722
439 550
789 778
(az összes szegény lakosok %)
12,8
23,4
36,2
Különösen elnyomorodott övezetekben
98 872
211 961
271 174
(az összes szegény lakosok %)
5,7
11,3
12,4
Észak-Kelet
Ősszesen
1 957 449
2 280 389
2 245 702
(a városok összlakosságához viszonyítva %)
14,9
19,8
19,4
Különlegesen szegény övezetekben
226 686
699 224
693 260
(az összes szegény lakosok %)
11,6
30,7
30,9
Különösen elnyomorodott övezetekben
82 325
284 443
230 249
(az összes szegény lakosok %)
4,2
12,5
10,3
Dél
Ősszesen
2 520 793
2 463 537
2 925 198
(a városok összlakosságához viszonyítva %)
16,9
16,8
18,9
Különlegesen szegény övezetekben
683 783
583 945
886 334
(az összes szegény lakosok %)
27,1
23,7
30,3
Különösen elnyomorodott övezetekben
113 096
214 403
228 990
(az összes szegény lakosok %)
4,5
8,7
7,8
Nyugat
Ősszesen
1 327 953
1 487 716
2 042 279
(a városok összlakosságához viszonyítva %)
12,2
13,2
15,2
Különlegesen szegény övezetekben
107 664
105 857
280 763
(az összes szegény lakosok %)
8,1
7,1
13,7
Különösen elnyomorodott övezetekben
28 613
61 645
80 265
(az összes szegény lakosok %)
2,2
4,1
3,9
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
A Közép-Nyugat az egyetlen olyan régió, ahol 1980-1990 között a szegény népesség koncentrációja ténylegesen növekedett a súlyosan elnyomorodott belső városrészekben. 1990-re a közép-nyugati városok szegény lakosságának 13,2 százaléka élt a súlyosan elnyomorodott övezetekben.
A nagyobb észak-keleti városokban az 1970-es években mért adatokhoz viszonyítva az 1980-as években általában fogy a szegény lakosság. Az északkeleti városokban a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott körülmények között élő szegények száma 1980-1990 között is csökkent, ami annak köszönhető, hogy a súlyosan elnyomorodott térségekben jelentősen visszaesett a szegény populáció koncentrációja, a különösen szegény térségekben pedig gyakorlatilag a nullával lett egyenlő.
A déli városokban, ahol az 1970-es években egyértelmű visszaesés tapasztalható a szegény lakosság létszámát, valamint csökkenés a különösen szegény térségekben élő szegény populáció méretét és koncentrációját tekintve, 1980-as években megfordult a trend. A déli városokban 1980-1990 között a különösen szegény térségekben lakó szegények száma 583 945-ről 886 341-re, míg a koncentrációjuk 23,7 százalékról 30,3 százalékra emelkedik. A déli városok súlyosan elnyomorodott térségeiben a szegény lakosság növekedését és koncentrációját illetően egészen más szabályszerűség figyelhető meg az elmúlt két évtizedben. Az 1970-es években a súlyosan elnyomorodott térségekben élő lakosság jelentősen nőtt, ez a folyamat az 1980-as évekre lelassult, s ennek következtében a szegény lakosság koncentrációja 8,7 százalékról 7,8 százalékra esett vissza. Eközben a súlyosan elnyomorodott térségekben kismértékű növekedés mutatható ki (lásd 3. táblázat).
A nyugati városokban a déliekhez hasonló trend figyelhető meg: az 1970-es években csökkent a súlyosan elnyomorodott térségekben lakó szegények száma és koncentrációja, míg az 1980-as években kiugróan megnőtt. Ez a növekedés egybeesik a nyugati városokban a súlyosan elnyomorodott térségek 80 százalékos növekedésével, amelyet 1980-1990 között regisztráltak (3. táblázat).
A nyugati városok súlyosan elnyomorodott térségeiben a szegény populáció nagysága és koncentrációja az 1970-es években jelentős mértékben növekedett. Az 1980-as évek alatt az abszolút növekedés mérséklődött, majd 1980-1990 között a súlyosan elnyomorodott térségekben élő lakosság létszáma kismértékben csökkent, ami egybeesik a súlyosan elnyomorodott térségek számának csökkenésével. Fontos még megjegyezni, hogy 1990-ben a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott térségekben a szegény populáció koncentrációja sokkal kisebb volt, mint a nyugaton vagy az ország más régióiban.A szociális jellemzők
Munkánkat arra a feltételezésre alapoztuk, hogy az elnyomorodott és súlyosan elnyomorodott városi övezetek nemcsak abban tűnnek ki, hogy itt nagy a szegény populáció aránya, hanem abban is, hogy ezekben a városnegyedekben sok az iskolát félbehagyó és a házasságon kívül született gyermekek száma, állandó a munkanélküliség, az emberek szociális segélyből élnek, és fokozottan jelentkezik a faji és etnikai szegregáció. A fenti szociális hátrányok csak súlyosbítják az itt élők helyzetét, fokozzák a szegénységet és korlátozzák a kitörés lehetőségét. A következő részben az ezekben a városnegyedekben tapasztalható alapvető szociális és térségi trendeket vizsgáljuk meg. A kutatás szempontjából elsősorban a gyermekeiket egyedül nevelő nők családjaira, a rosszul képzett felnőtt lakosságra, a tizenéves korú, iskolából kimaradó fiatalokra, a munkanélküliségre, a szociális juttatásokból élők helyzetére, valamint a lakóhelyi szegregációra összpontosítottuk a figyelmünket.
A 8. táblázat adatai szerint a családok szétesése leginkább az afro-amerikai lakosságot sújtotta a nagy városokban. 1970-ben a tizennyolc év alatti gyermekeket nevelő afro-amerikai családok 35 százalékának élén állt gyermekeit egyedül nevelő anya. Ez a szám 1980-ban 45 százalékra, 1990-ben 55 százalékra növekedett. 1990-ben a 100 legnagyobb városban a latin-amerikai háztartásokkal összevetve kétszer annyi, a fehérekkel összevetve háromszor annyi afro-amerikai család élén állt női családfenntartó. Érdemes megemlíteni, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő latin-amerikai háztartások aránya lényegében változatlan maradt a vizsgált időszak (1980-1990) alatt.
A különösen szegény térségekben is megfigyelhető a gyermekeiket egyedül nevelő afro-amerikai anyák háztartásainak folyamatos növekedése az elmúlt két évtizedben. Ez a szám a hasonló adottságú latin-amerikai és fehér családok esetében 1980-1990 között nem változott. Sőt, a latin-amerikaik esetében még bizonyos (arányos) visszaesés is megfigyelhető. 1990-ben a különösen szegény övezetekben az afro-amerikai családok 75 százalékát irányították gyermekeiket egyedül nevelő anyák, míg ez az arány a fehér háztartások esetében 40, a latin-amerikaiknál pedig 46 százalék volt.8. táblázat
18 éven aluli gyermekeket egyedül nevelő nők háztartásának száma a 100 legnagyobb városban és a különösen szegény negyedekben, faji/etnikai megoszlásban, 1970-90 között
Gyermekeiket egyedül nevelő nők
1970
1980
1990
Az egész városban
Ősszlakosság
1 158 408
1 662 480
1 781 540
(gyermekes háztartások %)
17,2
27,8
30,1
Fehér populáció
593
857
608
(fehér háztartások gyermekekkel %)
11,9
18,1
18,8
Afro-amerikai populáció
544 346
818 030
943 796
(afro-amerikai háztartások gyermekekkel %)
34,5
48,1
54,7
Latin-amerikai populáció
118 557
246 717
330 088
(latin-amerikai háztartások gyermekekkel %)
18,0
26,8
27,9
Különlegesen szegény körzetek
Ősszlakosság
151 437
317 630
420 372
(gyermekes háztartások %)
45,4
61,1
61,6
Fehér populáció
27 017
31 116
48 563
(fehér háztartások gyermekekkel %)
30,7
40,8
40,4
Afro-amerikai populáció
122 830
222 603
312 755
(afro-amerikai háztartások gyermekekkel %)
51,1
67,6
73,0
Latin-amerikai populáció
19 400
59 299
85 607
(latin-amerikai háztartások gyermekekkel %)
31,2
48,8
45,7
Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik. A latin-amerikaiak itt lehetnek fehérek és feketék is, így bekerültek ezekbe a faji kategóriákba
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.Az adatokból rendre kiderül, hogy a gazdasági szerkezetváltást megélő városokban az iskolai végzettség szerepe volt a legfontosabb tényező, amelytől a munkához jutás és a társadalmi mobilitás lehetősége függött. Különösen hátrányos helyzetbe kerültek azok, akik nem végeztek középiskolát. A 9. táblázat első feléből kitűnik, hogy valamennyi városi faji/etnikai közösségen belül folyamatosan csökkent a középiskolát nem végzettek aránya. A huszonöt éves vagy annál idősebb városi afro-amerikaiaknak viszont 36,2 százaléka és a városi latinók 54 százaléka továbbra sem rendelkezett középiskolai végzettséggel 1990-ben. A középiskolát nem végzett városlakó fehér felnőttek 21,9 százalékos aránya azt tükrözi, hogy a táblázat összeállításakor használt népszámlálási adatok nem tették lehetővé a fehér latin-amerikaik elkülönítését a teljes fehér lakosságon belül.
9. táblázat
A középiskolánál alacsonyabb végzettséggel rendelkező 25 éves vagy annál idősebb populáció a 100 legnagyobb városban és azok különösen szegény körzeteiben, faji/etnikai megoszlásban, 1970-1990
Az egész városban
1970
1980
1990
Középiskolánál alacsonyabb végzettségű
Ősszlakosság
14 155 232
10 227 130
9 095 288
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
48,9
35,4
27,9
Fehér populáció
10 463 277
5 956 316
4 601 844
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
45,7
30,6
21,9
Afro-amerikai
3 445 272
2 776 739
2 774 040
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
63,5
45,3
36,2
Latin-amerikai
1 189 636
1 661 918
2 385 305
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
66,4
58,8
54,0
Különlegesen szegény övezetek
Ősszlakosság
901 357
1 149 148
1 518 452
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
76,7
62,8
52,7
Fehér populáció
291 311
246 398
363 455
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
75,1
61,0
49,4
Afro-amerikai
599 996
672 578
869 579
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
77,7
61,4
50,8
Latin-amerikai
139 136
243 469
447 168
(ebből 25 éves vagy idősebb %)
86,9
76,0
69,8
Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik.
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.A tizenkét éves vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű fehér és afro-amerikai felnőtt városlakók száma és aránya folyamatos csökkenést mutat, de a 9. táblázatból az is kitűnik, hogy a különösen szegény térségekben az alacsony végzettségű faji/etnikai csoportok száma nő, ami a legkevésbé képzettek koncentrálódását jelzi az adott városrészekben. 1990-ben a különösen szegény térségek összes felnőtt lakosságának 53 százaléka, a fehér és az afro-amerikai felnőtteknek fele nem fejezte be a középiskolát. A különösen szegény térségekben lakó felnőtt latin-amerikaiak közel 70 százaléka nem fejezte be a középiskolát. A fenti adatok a városi felnőtt lakosság iskolai végzettségéről adnak képet. De vajon mi a helyzet város jövője szempontjából oly fontos fiatal népesség végzettségi mutatóival? A 10. táblázat az iskolát félbehagyók számának kritikus alakulását mutatja a népszámlálási körzetek szegény és elnyomorodott negyedeiben élő tizenhat és tizenkilenc év közötti lakosságra kivetítve. A táblázat második részéből kiolvasható, hogy milyen összefüggés van az iskolából való kimaradás és a munkavállalási lehetőségek alakulása.
1970-1990 között az iskolából kimaradó fiatalok arányát tekintve az országos adatok folyamatos csökkenésről számolnak be, a 10. táblázat első részében közölt adatok a városlakó fiatalok esetében nem annyira biztatóak. Az iskolából kimaradó fiatalok aránya az összes városra kivetítve a 1970-ben mért 16,8 százalékról 1990-ben 14,6 százalékra csökkent. 1980-1990 között az iskolából kimaradók számának lassú csökkenése figyelhető meg az elővárosokban (városok zöldövezetében), a különösen szegény, az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott térségekre csak jelentéktelen csökkenés jellemző az 1980-as években.10. táblázat
A középiskolából kimaradó 16-19 év közöttiek aránya a 100 legnagyobb város szegénynegyedeiben
A táblázat
1970
1980
1990
Az egész városban
16,8
16,3
14,6
A szegény övezetekben
24,6
21,4
18,9
A különösen szegény övezetekben
24,2
21,9
19,4
Az elnyomorodott övezetekben
26,7
23,1
21,4
A különösen elnyomorodott övezetekben
36,0
36,2
35,5
A középiskolából kimaradt, nem dolgozó fiatalok aránya a 100 legnagyobb város szegénynegyedeiben
B táblázat
1970
1980
1990
Az egész városban
56,8
63,6
65,0
A szegény övezetekben
61,9
72,0
70,4
A különösen szegény övezetekben
64,4
80,7
79,2
Az elnyomorodott övezetekben
71,3
81,0
81,0
A különösen elnyomorodott övezetekben
71,7
80,0
81,7
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
A 10. táblázat második feléből kiolvasható, hogy az 1990-ben az iskolába már nem járó, de középiskolát még nem végzett tizenhat és tizenkilenc év közötti városlakók 65 százaléka nem dolgozott. A szegény térségekben lakó, iskolából kimaradó fiatalok között a munkanélküliség aránya 70 százalékos, a különösen szegénység térségekben lakók között 79 százalékos, az elnyomorodott térségekben 81 százalékos, a súlyosan elnyomorodott térségekben pedig 82 százalékos volt.11. táblázat
A szociális segélyben részesülő háztartások száma a 100 legnagyobb városban, 1970-1990 között
1970
1980
1990
A szociális segélyből élő háztartások
A 100 városban összesen
971 870
2 107 190
2 149 132
(ebből a háztartások %)
7,5
11,4
11,0
A szegény övezetekben
545 549
1 321 582
1 432 575
(a háztartások % ezekben a övezetekben)
18,8
23,2
21,5
A különösen szegény övezetekben
151 890
467 105
597 090
(a háztartások % ezekben a övezetekben)
28,1
36,4
32,8
Az elnyomorodott övezetekben
75 024
609 104
665 596
(a háztartások % ezekben a övezetekben)
36,2
36,4
34,6
A különösen elnyomorodott övezetekben
49 065
211 267
205 896
(a háztartások % ezekben a övezetekben)
36,7
36,7
37,6
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
A közsegélyekből élők száma 1970-ben kiugróan megemelkedett, majd az 1980-as években egyensúlyba került. A 11. táblázat szerint 1980 és 1990 között az állandó szociális segélyen élő háztartások abszolút száma a 100 városban marginálisan emelkedett, míg az arányuk marginálisan csökkent. Az utóbbi csökkenése a súlyosan elnyomorodott térségek kivételével valamennyi szegény övezetben megfigyelhető. Érdemes megjegyezni, hogy a különösen szegény övezetekben a háztartások kétharmada és a súlyosan elnyomorodott övezetekben 62 százaléka nem részesül állami támogatásban.
Az elmúlt két évtized alatt sok tudományos munka foglalkozott a lakóhelyi szegregáció és elszigetelődés káros következményeivel és a belső városrészek problémáinak összefüggéseivel. Ezek a problémák a következők: alacsony színvonalú állami iskolák, a munkavállalási kilátásokat érintő kapcsolatteremtési hiányok, a kívülállók negatív sztereotípiái és sok egyéb.
Az afro-amerikai vs. fehér szegregáció 1970-1990 közötti mértékének megállapítása érdekében a szegregáció mérésének hagyományos módszeréhez folyamodtunk, és eltérési index-számításokat végeztünk. Az eltérési index két faji közösség között a lakóhelyi szegregáció mennyiségét méri úgy, hogy összeveti az egyes népszámlálási övezetekben élők arányát az egész város összlakosságában képviselt arányukkal. Az eltérési indexet úgy lehet értelmezni mint az egyén, (egyedek) százalékos arányát, akiknek el kellett volna költözni egy másik népszámlálási körzetbe ahhoz, hogy ott helyreálljon az afro-amerikai vs. fehér populáció aránya, vagyis úgy megegyezne az egész város összetételét jellemző afro-amerikai vs. fehér populáció arányával.
A 12. táblázat a szegregációs index középértéket mutatja a 100 városban, a régiók, a városok mérete és a városok kora szerinti csoportosításban. Az adatok arról árulkodnak, hogy az 1970-es évek folyamán nőtt a lakóhely szerinti szegregáció a nagyvárosokban, és ez valamennyi régióra és városra vonatkozik. 1970-1980 között a szegregáció középértékét illetően egyedül a nyugati városokban és az újabb városokban figyelhető meg csökkenés. Ez utóbbi adat azokra az 50 000 vagy ennél több lelket számláló városokra vonatkozik, amelyeket az ötvenes években vagy azt követően emeltek városi rangra.12. táblázat
A szegregáció középértéke (különbség-index)
1970
1980
1990
Az összes város
63,6
66,8
60,3
Régiók
Észak-Kelet (12)
63,3
71,3
66,0Közép-Nyugat (23)
63,4
70,0
66,0
Dél (40)
65,9
71,4
64,1
Nyugat (25)
60,1
53,8
46,1
Méret / Nagyság
25 000 lakosnál kevesebb (45)
62,1
62,7
56,0250 000-499 999 (33)
63,6
68,2
61,2
500 000-999 999 (16)
66,5
70,7
64,9
1 millió vagy felette (6)
66,2
79,5
75,1
Kora1
1990 előtti (45)
65,4
71,3
66,61990-1940 (40)
62,9
66,3
58,5
1950 és később (15)
59,6
54,3
45,9
1 A város kora: A város korát annak alapján határoztuk meg, hogy melyik évben érte el az adott település lakossága az 50 000-es lélekszámot, amely a hivatalos városi rangra emelés mértékéül is szolgál.
Megjegyzés: Az egyes kategóriáknál a zárójelben lévő számok az érintett városok számát jelzik.
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.1980-1990 között az afro-amerikai vs. fehér szegregáció középértéke összességében csökkent a 100 nagyvárosban, és ugyanez vonatkozik a regionális szintű, illetve a városok mérete és kora szerinti kimutatásokra is. Az 1970-ben és az 1990-ben mért adatok összehasonlításából kitűnik, hogy a szegregáció középértéke az észak-nyugati és a közép-nyugati városokban nőtt, míg a déli és a nyugati városokban csökkent. Az 1 milliónál több lakost számláló városokban a szegregáció középértéke 1990-ben jelentősen magasabb volt, mint 1970-ben, a kisebb városokban viszont ugyanez az érték alacsonyabb volt. 1970-1990 között a legrégibb, már 1900 előtt is 50 000 lakossal rendelkező nagyvárosokban is kis mértékben nőtt a szegregáció. A szegregáció tehát a nagyobb és régebbi észak-nyugati és közép-nyugati városokban volt a legnagyobb. A régebbi városok és a "Fagyövezet"-beli (Frost Belt) városok lakossága kétharmadának kellett lakóhelyet változtatni ahhoz, hogy fajilag kiegyensúlyozott lakóhelyi övezeti képlet álljon elő, a legnagyobb városokban pedig a lakók háromnegyedének kellett költöznie, hogy a városnegyed faji egyensúlya helyreálljon. Az afro-amerikai vs. fehér lakóhelyi szegregáció továbbra is a városok legjellemzőbb jegye maradt.
Mielőtt az egyes városok fő trendjeinek bemutatására rátérünk, hasznos lehet a demográfiai, a szociális és a gazdasági mutatók összehasonlító egybevetése úgy, hogy a fenti paramétereket egyszerre tüntetjük fel a különösen szegény, a súlyosan elnyomorodott és a nem-szegény térségekben, valamint a város egészére vonatkoztatva. A 13. táblázatban mutatjuk be ezt az összehasonlítást. Az adatok magukért beszélnek, így csak néhány pontot szeretnénk kiemelni.
13. táblázat
- Míg a városi övezetek száma 1970-1990 között folyamatos növekedést mutat, a nem-szegény negyedek száma (a lakosoknak kevesebb mint 20 százaléka él a szegénységi küszöb alatt) folyamatosan csökken. 1970-ben minden öt városlakóból négy élt nem szegény negyedben, 1990-ben viszont a 100 város populációjának több mint egyharmada már szegénynegyedben lakott.
- 1990-ben a súlyosan elnyomorodott térségekben lakó gyermekes családok közül háromból kettőt a gyermekeiket egyedül nevelő anyák tartottak el, szemben a nem szegény negyedekben mért adatokkal, ahol csak minden ötödik háztartás volt hasonló helyzetben.
- A középiskolát elvégzők aránya 1970-1990 között a nem szegény negyedekben érzékelhetően javult, hiszen öt felnőtt lakosból négynek volt középiskolai végzettsége, a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedekben viszont csak az ott lakóknak kevesebb mint fele fejezte be a középiskolát.
- A különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedekben az iskolából kikerült tizenhat és hatvannégy év közötti férfiak több mint 40 százaléka egyáltalán nem dolgozott 1989-ben, míg ugyanezen korcsoportnál a nem szegény negyedekben az arány nem egészen egy az öthöz.
- A különösen szegény negyedekben az iskolából kimaradó öt fiatalabb férfiból négy nem dolgozott 1990-ben. Az is igaz viszont, hogy a város nem szegény negyedeiben is kevés a valószínűsége annak, hogy valaki munkát kap, ha nem végezte el az iskolát.
- A fiatalabb férfiaknak csak 11 százaléka maradt ki az iskolából a nem szegény negyedekben, míg 36 százalékuk a súlyosan elnyomorodott negyedekben.
- 1970-1990 között a 100 főre eső nem dolgozókra jutó foglalkoztatottak aránya jelentősen nőtt a nem szegény negyedekben, és csökkent a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott városrészekben. 1990-ben a foglalkoztatottak aránya a munkanélküliekhez viszonyítva háromszor nagyobb volt a nem szegény negyedekben, mint a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedekben.
- A külföldön született populáció részaránya a városokban 1970-1990 között folyamatosan növekedett, de a leggyorsabban a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedekben nőtt. 1970-ben a különösen szegény negyedekben a lakosság 3,3 százalékát, 1990-ben már 11,8 százalékát teszik ki a külföldön születettek. Ez az arány a súlyosan elnyomorodott negyedekben 1970-ben 2,6 százalék, 1990-ben 9 százalék volt.
- A különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott övezet negyedeiben található afro-amerikai háztartásoknak körülbelül 60 százalékában nincs semmiféle jármű, míg a nem szegény negyedekben ez az arány csak 24 százalék.
A 100 legnagyobb város populációs jellemzője a szegénynegyedek
szerinti megoszlásban, 1970-1990 között
A jellemzők évek szerint
Az egész városban
Nem
szegény1Különösen szegény
Különösen elnyomorodó
Az övezetek száma
1970
12 584
9 154
751
166
1980
13 777
9 064
1 330
562
1990
14 214
8 618
1 954
566
A populáció %
1970
100,0
74,5
5,2
1,2
1980
100,0
67,2
7,9
3,4
1990
100,0
62,7
10,7
3,2
Egyedülálló nők vezette gyermekes háztartások %
1970
17,2
12,0
45,4
55,5
1980
27,8
18,8
61,1
59,8
1990
30,1
19,
61,6
65,4
Középiskolai végzettségnél alacsonyabb %
1970
48,9
43,3
76,7
78,6
1980
35,4
28,1
62,8
63,9
1990
27,9
19,8
52,7
54,6
Az előző évben nem dolgozó
Férfiak %1970
18,1
15,6
30,9
38,9
1980
23,8
19,5
42,8
44,2
1990
23,8
19,3
40,4
44,6
Középiskolából kimaradtak %
1970
56,8
52,9
64,4
71,7
1980
63,6
54,9
80,7
80,0
1990
65,0
57,0
79,2
81,7
Iskolából kimaradó fiatalok %
1970
16,8
13,4
24,2
36,0
1980
16,3
13,1
21,9
36,2
1990
14,6
10,9
19,4
35,5
A 100 főre jutó nem dolgozó alkalmazottak összlétszáma
1970
127,1
139,1
72,5
60,4
1980
131,5
158,5
57,8
58,9
1990
145,6
182,3
65,5
58,1
Külföldi születésű populáció %
1970
8,1
8,8
3,3
2,6
1980
11,4
10,9
7,4
8,2
1990
14,9
13,6
11,8
9,0
Afro-amerikai háztartások száma jármű nélkül
1970
47,0
32,2
64,2
73,0
1980
40,2
22,3
64,7
62,2
1990
39,5
23,9
59,0
62,9
1 Nem szegény körzetnek tekintjük azt a területet, ahol a lakosságnak kevesebb mint 20 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt az adott évben.
Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.Egyedi városképletek
Az előbb ismertetett összesítő adatok összemosnak a városok között meglévő néhány fontos különbséget. Például míg 1970-1980 között New York országos viszonylatban magasan vezetett a szegény népesség koncentrációját illetően, 1980-1990 között ez a folyamat jelentősen mérséklődött. Ezzel együtt azért a város még 1990-ben is megtartotta vezető helyét a szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedek abszolút számát illetően. Chicago pedig, amely 1970-1980 között a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedek növekedését illetően a második helyen állt, az 1980-1990 közötti időszakban is megőrizte a második helyét.
Detroit, amely 1970-1980 között a szegénység koncentrációja és a súlyosan elnyomorodott negyedek növekedése tekintetében szintén vezető listás volt, 1980-ban -- amikor a lefelé tartó spirál mozgása felgyorsult -- az összes város közül a legrosszabb mutatóval zárt. 1980-1990 között Detroitban a helyzet még tovább romlott a különösen szegény negyedek(88), a súlyosan elnyomorodott negyedek(14), a különösen szegény negyedekben élő lakosság (261 323), a súlyosan elnyomorodott negyedekben élő lakosság (41 953), a különösen szegény negyedekben élő lakosság (127 411), valamint a súlyosan elnyomorodott övezet negyedeiben élő a szegény lakosság (28 816) számát tekintve. Detroit mögött a második helyen a különösen szegény és a szociálisan elnyomorodott populációra vonatkozó adatok szerint Los Angeles állt, pedig az 1970-es években a szegénynegyedek számának növekedése itt csak igen kis mértékű volt.
A városokat nem érdemes egyenként tárgyalni, hiszen a szegénység koncentrációjának és a szociális elnyomorodás növekedésének hihetetlenül sokféle egyedi képletével találkozhatunk. A tanulmány végén csatoltuk a 14-21-es táblázatokat, amelyek a városokat rangsorolják a szegénység koncentrációja és az elnyomorodott negyedek mutatói alapján. Az első táblázat feltünteti 100 város 1990-es adatait, vagyis a négy övezetnek a szegény és elnyomorodott negyedek számára és az ezekben élő szegény populációra vonatkozó összesítő besorolását. Az ezt követő táblázatok a tíz legnagyobb város 1970-1980 és 1980-1990 között a szegény és elnyomorodott negyedek négy kategóriájában mért adatainak kimutatását tartalmazzák -- a számuk, a benne élő populáció nagysága és a szegény populáció méretében bekövetkezett változások szerint. A táblázatokból kiolvasható a tíz legnagyobb város koncentráltan szegény és elnyomorodott övezeteiben 1990-ben élő nem latin afro-amerikai és a latin-amerikai népesség aránya.
Az utolsó táblázat teljes kimutatást közöl az afro-amerikai vs. fehér szegregáció fokára vonatkozóan 1970-ből, 1980-ból és 1990-ből. Ebből a táblázatból kiderül, hogy 1990-ben Cleveland volt az ország legszegregáltabb városa, és hogy a város negyedeiben lakók 88 százalékának kellene elköltöznie más negyedbe ahhoz, hogy a város egészének fekete-fehér arányához hasonló összetétel alakuljon ki mindenütt. Az amerikai városokban tapasztalható szegregáció mértékére mi sem jellemző jobban, mint az a tény, hogy a 100 legnagyobb város közül hetvennyolcban a szegénynegyedekben lakók több mint a felének kellene elköltöznie ahhoz, hogy a város egészére jellemző faji egyensúly helyreálljon.Ősszegző megjegyzések
Ez a tanulmány a nagyobb városokban bekövetkezett gazdasági változásokról és az elnyomorodó városrészekről nyújt képet. A város mint munkahely átalakult, a termékeket előállító helyből az információt feldolgozó ipar színterévé vált. Ezzel az átalakulással párhuzamosan jelentősen nőtt az állások betöltéséhez szükséges képzettségi követelmény, így az alacsony iskolai végzettségűek fokozatosan elestek a munkavállalás lehetőségétől.
A városokban tovább nőtt az afro-amerikai, valamint egyéb kisebbségekből származó bevándorlók száma, közülük soknak nincs meg a kellő végzettsége, hogy részt vehessen az új, fejlődő városi gazdaságban. Míg van néhány bevándorló csoport (például az ázsiaiak és bizonyos latin-amerikaiak), amely adaptálódott a megváltozott körülményekhez és kis üzleti vállalkozásokat hoz létre, az afro-amerikaiak ebben kevésbé sikeresnek bizonyultak. Ugyanakkor, minthogy ez a népesség egyre inkább hozzá van láncolva azokhoz a belső városrészekhez, ahol megszűntek a kékgalléros munkakörök, az afro-amerikaiak körében jelentősen nőtt a munkanélküliség és a szegénység, és súlyosbodtak a szociális problémák az elmúlt húsz év alatt. Az elemzés rávilágított arra, hogy 1980-1990 között a szegénység koncentrációja és a városnegyedek elnyomorodása összességében tovább súlyosbodott a nagyvárosokban, ebből is a legrosszabb helyzetben a közép-nyugati városok, például Detroit és Chicago vannak.
Az 1990-es évekre a Los Angeleshez hasonló városokban is romlott a helyzet, noha ezekre az 1970-es években a szegénységnek csak kismértékű koncentrációja volt jellemző. New Yorkban viszont, ahol az 1970-es években feltűnően romlott a helyzet, az 1980-as évekre a lefelé mozgó spirál megfordult. Hogy miért alakultak ki ezek a különböző minták, nem világos. Talán egy regressziós folyamatot reprezentálnak, amely a legnagyobb városainkban megy végbe, vagy elképzelhető, hogy Los Angelesben valóban egészen más folyamatok játszódtak le az 1980-as években, mint New Yorkban? Ezekre és a belső városrészekről szóló adatok által felvetett más fontos kérdésekre a könyv további fejezetei derítenek fényt.14. táblázat
A városok rangsora a szegény és elnyomorodott övezetek száma szerint, 1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
276
1
732
1
295
1
81
1
Chicago
179
2
417
2
197
2
64
2
Detroit
133
3
244
4
165
3
53
3
Cleveland
68
4
159
6
83
4
24
6
Milwaukee
60
5
109
9
56
7
15
8
New Orleans
59
6
121
8
56
6
15
9
Philadelphia
53
7
152
7
57
5
24
5
Houston
51
8
191
5
37
11
7
18
Los Angeles
45
9
257
3
39
10
17
7
Memphis
44
10
76
15
42
9
12
11
Baltimore
35
11
97
11
43
8
25
4
Atlanta
35
12
73
16
35
12
9
13
San Antonio
35
13
98
10
23
18
6
21
Pittsburgh
34
14
80
13
29
15
7
20
Dallas
33
15
97
12
21
20
7
17
Cincinnati
30
16
66
19
26
16
8
16
Miami
26
17
59
24
13
37
5
31
Columbus, OH
23
18
60
23
22
19
10
12
Minneapolis
23
19
55
26
18
23
5
27
Newark
21
20
63
21
31
13
14
10
St. Louis
20
21
70
17
30
14
9
14
Dayton
20
22
35
46
16
25
4
35
Buffalo
20
23
53
29
26
17
5
30
Oklahoma City
19
24
63
22
13
36
9
15
Rochester
19
25
52
32
18
21
6
22
Phoenix
18
26
56
25
6
56
5
26
Kansas City
18
27
69
18
14
32
4
36
Mobile
18
28
39
40
12
39
2
48
Akron
18
29
35
47
17
24
2
50
El Paso
17
30
53
30
7
53
0
100
Toledo
16
31
48
35
18
22
4
33
Shreveport
15
32
30
57
16
27
4
32
Baton Rouge
15
33
36
45
14
33
3
42
Fresno
15
34
34
49
5
65
2
51
Birmingham
14
35
40
38
15
28
1
56
Boston
14
36
77
14
13
35
2
49
Tampa
14
37
36
42
12
40
7
19
Syracuse
14
38
26
63
11
41
6
24
Fort Worth
14
39
55
27
9
48
3
46
Flint
14
40
30
56
15
29
3
43
Norfolk
13
41
22
71
12
38
3
41
Jackson
13
42
32
53
16
26
6
25
Tulsa
13
43
40
39
3
76
0
100
Jacksonville
12
44
29
58
9
43
3
39
Nashville -Davidson
11
45
36
43
9
45
5
28
Columbus, GA
11
46
20
74
8
49
5
29
Portland
11
47
36
44
5
66
1
63
Louisville
10
48
48
34
14
31
3
37
Washington D.C.
10
49
65
20
14
30
4
34
Denver
10
50
42
37
9
44
3
38
Montgomery
10
51
19
76
9
47
3
45
Indianapolis
10
52
54
28
9
46
0
100
San Diego
10
53
44
36
5
67
3
47
Tucson
10
54
35
48
1
88
0
100
Knoxville
9
55
28
59
6
57
3
44
Charlotte
9
56
24
67
3
74
1
59
St.Paul
9
57
34
51
6
59
0
100
Austin
8
58
51
33
5
68
1
67
Omaha
8
59
31
55
5
63
0
100
Richmond
8
60
31
54
7
51
3
40
Corpus Christi
8
61
22
72
6
62
1
68
Sacramento
8
62
36
41
8
50
1
64
Lubbock
8
63
27
62
4
71
1
75
Chattanooga
7
64
23
70
6
55
1
60
Springfield, MA
7
65
16
82
7
52
6
23
Seattle
7
66
28
60
3
72
0
100
Amarillo
7
67
26
64
1
89
0
100
Oakland
6
68
52
31
9
42
1
65
Gary
6
69
34
50
14
34
2
52
Spokane
6
70
24
68
6
58
1
69
Stockton
6
71
28
61
4
70
2
53
Wichita
6
72
17
79
6
60
0
100
Long Beach
5
73
19
77
4
69
1
62
Honolulu
5
74
10
92
1
87
0
100
Tacoma
5
75
16
83
6
61
2
55
Raleigh
5
76
13
86
2
79
1
66
St. Petersburg
4
77
15
84
3
73
1
58
San Francisco
4
78
33
52
2
77
0
100
Madison
4
79
12
91
0
100
0
100
Grand Rapids
4
80
20
75
3
75
1
71
Providence
4
81
23
69
5
64
1
57
Fort Wayne
4
82
13
89
1
84
1
70
Salt Lake City
3
83
21
73
0
100
0
100
Lexington-Fayette
3
84
13
87
2
80
1
61
Albuquerque
3
85
25
65
0
100
0
100
Des Moines
3
86
12
90
1
85
0
100
Fort Lauderdale
2
87
9
94
2
82
0
100
Little Rock
2
88
16
81
7
54
1
74
Lincoln
2
89
9
93
0
100
0
100
Jersey City
2
90
24
66
2
78
1
72
Colorado Springs
2
91
17
0
0
100
0
100
Worcester
2
92
13
88
2
81
2
54
Greensboro
2
93
8
95
1
86
0
100
Las Vegas
1
94
8
96
2
83
1
73
Anaheim
1
95
6
97
0
100
0
100
San Jose
0
100
15
85
0
100
0
100
Anchorage
0
100
4
99
0
100
0
100
Riverside
0
100
5
98
0
100
0
100
Santa Ana
0
100
19
78
0
100
0
100
Virginia Beach
0
100
1
100
0
100
0
100
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.
15. táblázat
A városok a lakosság mérete és a nyomor mértéke szerinti rangsorolásban, 1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
952 484
1
2 733 603
1
1 168 932
1
262 061
1
Chicago
381 666
2
1 179 229
3
472 790
3
159 532
2
Detroit
375 548
3
768 091
4
485 659
2
157 575
3
Los Angeles
230 338
4
1 415 445
2
205 936
5
92 061
5
Philadelphia
191 515
5
657 484
6
248 521
4
103 593
4
Houston
156 223
6
766 715
5
108 627
11
19 422
18
San Antonio
152 420
7
452 666
7
106 817
13
24 222
14
New Orleans
151 624
8
316 500
11
142 376
7
42 263
8
Milwaukee
140 831
9
273 471
14
136 445
9
35 329
10
Memphis
126 866
10
274 893
13
133 352
10
38 434
9
Baltimore
104 212
11
330 847
9
138 251
8
76 798
6
Cleveland
100 422
12
326 120
10
157 083
6
45 766
7
Atlanta
91 944
13
234 219
18
91 770
15
17 642
20
Miami
90 644
14
257 437
15
58 505
19
22 750
15
El Paso
82 197
15
309 440
12
31 553
39
0
100
Fresno
81 765
16
182 606
24
25 592
49
15 087
24
Dallas
80 383
17
348 738
8
53 194
23
10 197
38
Columbus, OH
74 889
18
192 214
22
67 363
17
26 256
13
Cincinnati
68 376
19
172 359
27
65 736
18
14 430
26
Buffalo
61 277
20
187 002
223
107 413
12
14 727
25
Minneapolis
61 054
21
139 946
36
42 760
29
11 284
32
St. Louis
60 842
22
249 338
17
100 868
14
30 834
12
Baton Rouge
59 040
23
131 264
42
53 190
24
6 546
50
Pittsburgh
56 985
24
140 795
35
53 307
22
12 608
28
Phoenix
56 036
25
228 239
19
17 894
58
15 519
23
Dayton
49 496
26
106 380
50
44 611
27
11 755
30
Shreveport
49 447
27
103 445
53
53 513
20
6 361
51
Newark
49 189
28
167 186
29
78 232
16
32 898
11
Flint
46 076
29
104 860
52
53 488
21
10 837
35
Birmingham
45 505
30
149 759
32
51 576
25
4 154
59
Tucson
38 965
31
171 172
28
1 238
88
0
100
San Diego
38 739
32
219 000
20
30 820
42
13 983
27
Syracuse
38 150
33
70 651
70
36 893
32
16 532
21
Norfolk
36 749
34
61 029
76
33 303
36
8 831
41
Toledo
36 041
35
139 416
37
42 624
30
8 594
43
Rochester
33 232
36
108 515
49
32 237
38
11 028
34
Nashville-Davidson
32 834
37
109 127
47
31 112
41
15 969
22
Akron
32 566
38
84 995
61
32 298
37
2 984
62
Mobile
32 219
39
81 938
63
27 933
46
1 118
75
Montgomery
32 002
40
72 593
69
29 083
45
8 104
47
Jackson
31 748
41
108 604
48
45 373
26
11 599
31
Louisville
31 646
42
122 425
43
41 224
31
8 593
44
Tampa
31 426
43
100 667
54
31 527
40
18 491
19
Fort Worth
31 202
44
164 855
31
23 894
51
7 711
48
Springfield, MA
30 281
45
65 716
74
26 053
48
20 950
17
Boston
28 73
46
252 109
16
34 640
33
2 946
63
Tulsa
27 808
47
96 831
56
5 982
82
0
100
Madison
27 744
48
59 954
77
0
100
0
100
Oklahoma City
27 623
49
133 973
41
29 867
43
21 514
16
Jacksonville
27 005
50
115 229
45
33 639
35
9 665
39
Austin
26 998
51
172 544
26
16 956
62
2 762
65
Corpus Christi
26 222
52
95 989
57
20 987
55
1 925
72
Knoxville
25 355
53
69 671
72
14 699
66
6 880
49
Columbus, GA
25 113
54
49 009
84
17 166
60
11 858
29
Charlotte
24 756
55
62 968
75
7 805
77
2 884
64
Kansas City
24 049
56
136 349
39
23 805
52
8 769
42
Stockton
23 492
57
114 266
46
22 265
54
10 773
36
Indianapolis
23 297
58
166 060
30
24 516
50
0
100
Denver
22 796
59
146 972
33
23 271
53
8 214
46
Seattle
22 283
60
105 055
51
11 816
70
0
100
Richmond
22 257
61
83 885
62
19 397
56
10 468
37
Washington D.C.
20 609
62
202 759
21
44 006
28
11 159
33
Lubbock
19 428
63
78 189
66
9 568
72
1 247
73
Oakland
18 626
64
181 000
25
29 459
44
9 192
40
Sacramento
18 466
65
121 571
44
33 662
34
5 324
52
St.Paul
17 834
66
90 210
60
11 751
71
0
100
Long Beach
17 480
67
138 503
38
16 972
61
2 086
71
Omaha
16 825
68
74 798
68
8 506
74
0
100
Portland
15 764
69
91 346
59
12 499
68
2 603
67
Wichita
15 104
70
46 501
86
15 178
65
0
100
Raleigh
14 612
71
41 021
90
7 345
78
3 616
60
Chattanooga
13 963
72
54 154
81
16 699
64
5 306
53
Tacoma
12 688
73
42 913
88
17 286
59
4 829
55
San Francisco
12 127
74
143 905
34
11 932
69
0
100
Lexington-Fayette
10 836
75
52 529
82
7 188
79
3 281
61
St.Petersburg
10 274
76
46 750
85
8 838
73
2 395
70
Gary
9 569
77
100 151
55
26 312
47
4 565
57
Greensboro
9 552
78
27 563
96
4 439
84
0
100
Providence
9 406
79
81 341
64
16 815
63
2 586
68
Fort Lauderdale
8 731
80
44 763
87
6 526
81
0
100
Jersey City
8 445
81
79 778
65
8 445
75
4 658
56
Amarillo
8 093
82
54 872
80
368
89
0
100
Des Moines
7 943
83
38 794
92
3 787
85
0
100
Worcester
7 674
84
58 981
78
8 396
76
8 396
45
Grand Rapids
7 042
85
67 854
73
5 296
83
2 435
69
Honolulu
6 911
86
21 197
98
2 390
87
0
100
Spokane
6 674
87
69 989
71
14 132
67
4 998
54
Albuquerque
6 478
88
91 601
58
0
100
0
100
Fort Wayne
5 080
89
25 263
97
2 612
86
2 612
66
Little Rock
4 960
90
42 730
89
19 31
57
1 244
74
Las Vegas
4 193
91
36 675
93
6 598
80
4 193
58
Lincoln
3 442
92
27 983
95
0
100
0
100
Colorado Springs
1 640
93
50 240
83
0
100
0
100
Salt Lake City
1 51
94
58 315
79
0
100
0
100
Anaheim
1 041
95
30 530
94
0
100
0
100
San Jose
0
100
76 962
67
0
100
0
100
Anchorage
0
100
14 033
99
0
100
0
100
Riverside
0
100
39 389
91
0
100
0
100
Santa Ana
0
100
134 517
40
0
100
0
100
Virginia Beach
0
100
6 332
100
0
100
0
100
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.
16. táblázat
A: A városok a szegény és az elnyomorodó övezetek növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
238
1
334
1
333
1
104
1
Chicago
85
2
149
2
143
2
39
2
Newark
28
3
17
18
39
5
19
4
Philadelphia
28
4
45
5
51
4
11
8
Cleveland
22
5
46
4
34
7
3
26
Detroit
22
6
33
7
80
3
35
3
Atlanta
16
7
24
9
26
9
11
7
Columbus, OH
15
8
23
10
16
14
14
6
Baltimore
12
9
34
6
35
6
15
5
Buffalo
11
10
19
14
12
17
1
54
B: A városok a szegény és az elnyomorodó övezetek növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Detroit
88
1
65
2
77
1
14
1
Chicago
47
2
37
4
28
5
10
2
Milwaukee
42
3
35
5
29
3
6
8
Houston
38
4
114
1
29
4
5
9
New Orleans
30
5
21
14
28
6
7
5
Cleveland
26
6
43
3
34
2
10
3
Miami
18
7
24
9
8
18
2
16
Pittsburgh
16
8
17
18
9
14
7
7
San Antonio
16
9
22
12
14
7
- 1
69
Dallas
15
10
31
6
9
11
1
21
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.
17. táblázat
A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
697 693
1
662 034
1
1 179 582
1
312 116
1
Chicago
211 626
2
360 449
3
422 200
2
90 027
3
Philadelphia
114 089
3
225 650
4
245 690
3
24 663
10
Newark
72 326
4
27 127
25
117 897
5
54 881
4
Detroit
58 974
5
144 089
5
228 119
4
94 709
2
Columbus, OH
33 719
6
33 956
17
46 964
15
39 320
5
Atlanta
32 158
7
74 717
8
73 993
9
29 508
7
Buffalo
27 298
8
47 193
12
37 839
17
-4969
94
Baltimore
25 409
9
90 172
7
116 008
6
33 563
6
Dayton
23 935
10
26 982
27
27 143
25
7192
33
B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Detroit
261 323
1
185 775
3
227 912
1
41 953
1
Los Angeles
134 432
2
422 782
2
38 792
9
30 030
2
Houston
111 309
3
458 016
1
77 403
3
12 050
11
Milwaukee
109 927
4
106 239
7
82 130
2
16 824
8
Fresno
73 809
5
111 705
6
14 597
25
11 546
12
San Antonio
72 595
6
90 835
9
63 945
4
-7207
86
New Orleans
57 896
7
-1079
81
44 306
7
19 809
5
Miami
55 669
8
60 231
17
38 572
10
9395
16
El Paso
51 915
9
77 446
11
20 668
16
-7262
87
Flint
42 581
10
45 768
25
43 615
8
5254
20
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.
18. táblázat
A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
342 267
1
331 951
1
527 661
1
148 758
1
Chicago
119 766
2
162 787
2
199 929
2
43 764
2
Philadelphia
57 723
3
88 462
4
107 874
3
15 782
6
Newark
37 006
4
28 421
7
54 375
5
25 657
4
Detroit
27 673
5
62 415
5
89 118
4
33 636
3
Columbus, OH
17 278
6
16 653
14
18 261
15
16 276
5
Atlanta
15 794
7
27 990
8
36 434
8
15 111
8
Baltimore
15 180
8
32 359
6
50 628
6
15 295
7
Buffalo
13 265
9
18 637
13
17 185
17
-1212
93
Dayton
10 870
10
10 011
21
11 991
24
3578
31
B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Detroit
127 411
1
108 222
3
116 789
1
28 816
1
Los Angeles
59 501
2
149 668
2
16 676
10
14 512
2
Milwaukee
57 305
3
55 240
4
46 430
2
11 990
6
Houston
52 554
4
157 748
1
36 293
3
5737
12
San Antonio
36 012
5
39 354
7
31 187
4
-1725
81
Fresno
33 123
6
46 145
5
5210
34
4328
15
New Orleans
28 547
7
12 181
36
22 478
6
12 435
5
Miami
26 205
8
29 620
11
15 220
11
2408
19
El Paso
25 899
9
36 956
9
13 222
14
-4382
93
Dallas
20 945
10
45 443
6
7006
27
-4976
94
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.
19. táblázat
A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1980
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
476 161
1
984 917
1
526 592
1
183 029
1
Chicago
194 094
2
429 751
2
248 994
2
77 562
2
Philadelphia
104 660
3
248 802
4
143 072
3
43 946
4
Baltimore
60 912
4
140 295
6
78 838
5
34 259
5
New Orleans
55 378
5
119 789
7
56 187
9
12 084
14
Newark
52 003
6
94 988
10
60 412
8
28 668
6
Detroit
51 709
7
188 286
5
102 511
4
46 989
3
Memphis
48 318
8
106 662
9
68 982
6
6280
28
Atlanta
46 709
9
93 151
12
47 553
10
22 413
8
Los Angeles
41 444
10
290 093
3
67 455
7
24 227
7
B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1980
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
454 908
1
959 390
1
520 323
1
117 977
1
Chicago
205 733
2
430 748
3
236 681
2
88 005
2
Detroit
179 120
3
296 508
4
219 300
3
75 805
3
Los Angeles
100 945
4
439 761
2
84 131
5
38 739
5
Philadelphia
93 303
5
223 605
6
113 894
4
54 183
4
New Orleans
83 925
6
131 970
8
78 665
6
24 519
7
San Antonio
72 909
7
158 771
7
51 668
11
14 299
12
Houston
72 757
8
241 964
5
50 383
12
9168
19
Milwaukee
70 282
9
106 548
13
67 881
8
20 059
9
Memphis
63 745
10
104 417
14
66 137
9
19 555
10
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.
20. táblázat
A: A városok a nem latin afro-amerikai szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
409 271
1
1 074 190
1
546 179
1
123 886
2
Chicago
351 406
2
714 147
2
415 490
2
134 074
1
Detroit
308 606
3
610 920
3
401 263
3
112 134
3
New Orleans
131 857
4
244 942
8
130 993
5
38 978
7
Memphis
117 833
5
229 605
9
127 732
6
35 917
8
Philadelphia
114 727
6
415 976
4
180 143
4
63 807
4
Baltimore
93 080
7
255 538
7
122 242
8
63 686
5
Milwaukee
91 529
8
142 595
15
99 537
9
24 315
12
Houston
91 257
9
308 385
5
91 724
11
14 856
14
Atlanta
81 186
10
203 696
10
88 388
13
16 496
13
B: A városok a latin szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1990
Város
Különösen
szegénySzegény
Elnyomorodott
Súlyosan
elnyomorodottövezetek
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
Szám
Rangsor
New York
459 099
1
1 113 035
1
544 656
1
122 075
1
Los Angeles
133 027
2
842 746
2
97 830
2
42 333
2
San Antonio
128 952
3
352 276
3
84 792
3
21 815
4
El Paso
74 933
4
260 453
6
30 900
6
0
100
Houston
54 573
5
288 207
4
13 902
12
4130
16
Philadelphia
44 391
6
64 410
16
42 633
4
29 942
3
Chicago
42 851
7
285 413
5
36 335
5
19 768
5
Phoenix
35 986
8
105 115
10
9012
19
8161
10
Fresno
33 171
9
71 696
13
11 437
15
8778
9
Miami
31 920
10
145 904
7
26 188
7
15 326
6
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.
21. táblázat
A városok az afro-amerikai és fehér szegregáció szerinti rangsorolásban (a különbségi index), 1970-1980
Helyezés
Város
1990
1980
1970
Pont
Helyezés
Pont
Helyezés
Pont
Helyezés
1
Cleveland
87,6
1
88,1
2
65,1
55
2
Chicago
85,9
2
89,9
1
66,3
43
3
Philadelphia
82,4
3
83,2
5
64,3
58
4
Atlanta
81,4
4
79,7
11
78,4
2
5
Dayton
79,3
5
81,5
9
69,0
24
6
Jackson
79,1
6
79,2
13
64,8
57
7
St. Louis
78,2
7
83,7
4
65,2
54
8
Miami
77,8
8
81,5
8
80,5
1
9
St. Ptersburg
77,2
9
84,7
3
64,0
60
10
Washington D.C.
76,7
10
76,0
28
71,3
13
11
New York
76,3
11
77,2
23
60,8
71
12
Baltimore
76,1
12
78,9
14
73,2
9
13
Flint
75,7
13
77,6
20
69,7
18
14
Newark
75,4
14
76,9
25
68,7
28
15
Louisville
75,2
15
82,8
6
69,1
22
16
Pittsburgh
74,8
16
77,7
19
68,9
26
17
Fort Lauderdale
74,3
17
78,8
16
77,8
4
18
Boston
74,0
18
77,9
17
72,0
11
19
Los Angeles
74,0
19
82,0
7
76,3
5
20
Milwaukee
73,7
20
76,6
26
66,9
40
21
Omaha
73,2
21
77,4
22
70,4
16
22
Baton Rouge
72,6
22
74,7
36
65,7
48
23
Buffalo
72,1
23
76,5
27
69,6
19
24
Memphis
71,2
24
75,9
29
73,2
8
25
Shreveport
70,7
25
75,7
32
67,3
37
26
Kansas City
70,6
26
80,3
10
64,2
59
27
Toledo
69,7
27
75,8
31
59,8
74
28
Mobile
69,3
28
77,5
21
61,0
70
29
Indianapolis
68,2
29
74,4
37
65,8
47
30
Montgomery
67,8
30
71,7
44
62,2
65
31
Houston
67,0
31
77,0
24
69,2
20
32
Birmingham
67,0
32
74,9
35
65,0
56
33
Knoxville
66,9
33
69,8
50
69,1
21
34
Cincinnati
66,6
34
72,7
41
63,3
62
35
Fort Wayne
66,5
35
71,4
48
65,6
50
36
Tulsa
65,8
36
79,6
12
59,2
77
37
Denver
65,8
37
71,4
46
70,2
17
38
Seattle
65,7
38
71,6
45
69,0
25
39
Detroit
65,1
39
67,7
56
60,0
73
40
Dallas
65,0
40
78,8
15
71,8
12
41
Tampa
64,6
41
75,1
34
67,2
38
42
Nashville-Davidson
64,5
42
71,4
47
74,3
6
43
Portland
64,3
43
68,6
54
67,5
36
44
Columbus OH
64,1
44
69,3
51
65,5
53
45
Fort Worth
63,6
45
77,9
18
66,9
39
46
Charlotte
63,1
46
72,9
40
73,4
7
47
Grand Rapids
63,1
47
68,6
55
68,8
27
48
Syracuse
62,9
48
66,2
61
56,3
85
49
Akron
62,9
49
69,1
53
59,8
75
50
Amarillo
62,8
50
75,9
30
57,5
81
51
Wichita
62,7
51
73,9
38
62,4
64
52
Columbus GA
62,5
52
61,0
78
58,0
80
53
New Orleans
62,2
53
64,4
67
61,1
68
54
Richmond
61,9
54
69,2
52
71,1
15
55
Chattanooga
61,7
55
64,9
66
68,4
29
56
Oklahoma City
60,7
56
75,3
33
57,2
83
57
Greensboro
60,6
57
70,9
49
66,1
44
58
Des Moines
60,4
58
65,5
63
65,9
45
59
Jersey City
60,3
59
66,7
59
62,9
63
60
Lubbock
60,1
60
73,1
39
53,2
88
61
Jacksonville
60,0
61
72,1
42
71,2
14
62
Little Rock
59,4
62
67,2
58
67,6
35
63
San Diego
58,9
63
63,2
71
66,8
41
64
Providence
58,7
64
63,0
72
54,2
87
65
Rochester
58,0
65
62,7
73
65,6
51
66
San Francisco
57,5
66
62,0
77
66,5
42
67
Gary
57,3
67
64,0
69
68,1
32
68
Norfolk
57,2
68
71,9
43
63,4
61
69
Minneapolis
57,1
69
62,1
76
59,0
79
70
Lexington-Fayette
56,4
70
66,6
60
68,1
31
71
Austin
55,7
71
64,1
68
69,1
23
72
Springfield MA
55,3
72
63,7
70
65,7
49
73
Raleigh
55,1
73
65,4
64
67,7
34
74
San Antonio
54,2
74
65,4
65
68,0
33
75
Oakland
54,1
75
56,7
81
61,3
67
76
Phoenix
51,5
76
62,5
74
60,5
72
77
St. Paul
51,1
77
67,5
57
65,6
52
78
Long Beach
50,6
78
60,3
80
68,2
30
79
Las Vegas
48,7
79
65,5
62
78,3
3
80
Fresno
47,8
80
62,3
75
72,6
10
81
Corpus Christi
46,9
81
60,7
79
61,1
69
82
Honolulu
46,5
82
48,6
85
39,5
98
83
Colorado Springs
44,2
83
44,1
91
55,3
86
84
Lincoln
43,4
84
47,6
87
47,7
92
85
Sacramento
43,2
85
52,9
83
59,1
78
86
Salt Lake City
42,7
86
45,1
89
42,9
96
87
Worcester
41,4
87
48,7
84
51,9
89
88
El Paso
41,1
88
37,9
95
44,6
95
89
Stockton
38,6
89
56,7
82
65,8
46
90
Spokane
38,5
90
37,8
97
48,0
90
91
San Jose
37,0
91
45,3
88
45,7
94
92
Tacoma
37,0
92
44,2
90
56,9
84
93
Madison
35,7
93
34,3
99
41,4
97
94
Anchorage
35,1
94
37,9
96
na
100
95
Albuquerque
34,1
95
40,4
93
47,9
91
96
Tucson
33,2
96
48,4
86
59,5
76
97
Riverside
30,5
97
39,2
94
62,1
66
98
Santa Ana
29,8
98
41,1
92
57,3
82
99
Viginia Beach
29,4
99
33,3
100
36,2
99
100
Anaheim
22,8
100
36,1
98
46,1
93
Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.
Fordította: Valló ZsuzsaIn: Interwoven Destinies: Cities and the Nation. Szerk.: Henry Cisneros, New York, W. W. Norton, 1993., 81-110. old.
[1] Bureau of Census (1968-1992), géppel olvasható adattár, különböző évekből.
[2] Bureau of Economic Analysis, Regional Economic Information System, 1992, CD-ROM adattár.
[3] Az 1980-as országos standard szórás határpontja (a középérték plusz egy standard szórás) (a) az egyedülálló nők vezette háztartásoknál: határpont=0,368; (b) a férfi munkanélküliség esetében: határpont=0,454; (c) az iskolából kimaradó tizenévesek esetében: határpont=0,272; (d) a szociális segélyből részesülők esetében: határpont = 0,176; (e) szegénység esetében: határpont=0,332.
| EPA Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) | Davis: LA, az erődváros < > Katz: Kirekesztettek |