EPA Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) Davis: LA, az erődváros < > Katz: „Kirekesztettek”
A város, ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

_______________
KASARDA, JOHN, D.

 

A Los Angeles-i zavargások idején a koreai üzleteket ért támadások mindenkit arra figyelmeztettek, hogy a faji konfliktusok kérdését nem lehet kizárólag a fehérek és a feketék ügynek tekinteni többé. A zavargások idején, az utcán kiütköző ellentétek valójában nem köztük, hanem sokkal inkább a füstbe ment remények és lehetőségek, a belső városrészek drámaian változó demográfiai és gazdasági kontextusa között feszülnek. Vessünk egy pillantást erre a változó kontextusra.
      Először is, a korábban döntően vidéken lakó szegény népesség fokozatosan urbanizálódott. 1959-ben az Egyesült Államok szegényeinek mindössze 27 százaléka lakott a nagyvárosokban, 1991-ben ez az arány 43 százalékra növekedett. A jelzett időszak alatt a nagyvárosokban élő afro-amerikai szegény lakosság aránya 38 százalékról 80 százalékra emelkedett. 1991-ben a nagyvárosok népszámlálási körzeteiben -- amelyekben a szegénység nagy sűrűségben van jelen -- az egész ország szegény népességének 60 százaléka lakott, holott 1972-ben még csak egyharmada élt hasonló körülmények között.
      A szegény népesség gyorsan szaporodott és koncentrálódott az amerikai nagyvárosokban, pedig számos társadalmi segély- és akcióprogrammal, sőt polgárjogi törvényekkel (ezeket a programokat hagyományosan a liberálisok támogatják) próbálták mérsékelni az ütemet. Sőt, a folyamat akkor sem állt meg, amikor az ország -- és ezen belül a városok -- gazdaságilag talpra álltak (ez a konzervatívok által felkarolt megoldás). De egyik recept sem orvosolta a bajt. Szerintem azért nem, mert a jobbító szándékú programokat elsöpörték a belső városrészek gazdasági szerkezetében végbement változások, amelyek elsősorban éppen a hátrányos helyzetű afro-amerikai lakosság foglalkoztatási kilátásaira hatottak. A családok széthullottak, és megszűnt a belső szociális és gazdasági segélyháló.
      Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai város a munkahely szempontjából egészen más, mint amilyen a hatvanas években volt, amikor a szegénységről alkotott fogalmaink kialakultak. Az országos és a nemzetközi méretű gazdasági szerkezetváltással egyidőben zajlott az a fejlődés, amely a közlekedés, a hírközlés/kommunikáció és az ipari technológia terén végbement. Ezek a folyamatok átalakították az amerikai nagyvárosokat, amelyek az anyagi javak előállításának terepéből az információcsere, a pénzügyi tranzakciók és a közigazgatás központjaivá váltak. Az ipari termelés az elővárosokba, vidékre vagy külföldre költözött. A raktárházak a könnyebben megközelíthető helyekre, a körgyűrűk, a gyorsforgalmi utak és az államokat átszelő autóutak közelébe települtek át. A viszonteladói hálózat is kivonult -- a városok környékére költöző középosztálybeli klienseik nyomába eredve -- a városokat szegélyező nagy bevásárlóközpontokba.
      Ebben a folyamatban eltűntek a korábban a városi gazdaság gerincét képező tradicionális termékfeldolgozó iparágak, amelyek a kevéssé képzett afro-amerikaiaknak biztosítottak munkalehetőséget. Ezeket az iparágakat részben felváltották a szolgáltató szektor nagyobb képzettséget igénylő, fehérgalléros munkahelyei, amelyek legfőbb jellemzője, hogy betöltésükhöz a középiskolánál magasabb végzettség szükséges, így a belső városrészek alacsony végzettségű, kisebbségi lakosságát lényegében elzárták a munkavállalás lehetőségétől. 1990-ben például New Yorkban és Bostonban, a szolgáltató szektorban több volt a fehérgalléros munkahely -- főleg adminisztratív munkakörök, managerek, szakemberek, irodai alkalmazottak --, mint az összes ipari, építési, viszonteladói és nagybani kereskedelmi állások együttvéve. Ez az ötvenes évek óta zajló metamorfózis drámainak nevezhető, hiszen korábban a termékfeldolgozó iparágak foglalkoztatottsági rátája 3:1 arányban meghaladta az információfeldolgozó ágazatokét.
      A legsúlyosabb csapás a belvárosok gyárait érte. Detroitban 1967 és 1987 közt a gyári munkahelyek 51 százaléka, New Yorkban 58 százaléka, Chicagóban 60 százaléka, Philadelphiában pedig 64 százaléka szűnt meg. Ebben az időszakban még a "napos övezet" városaiban, Atlantában és Los Angelesben is szűntek meg munkahelyek.
      A helyzetet súlyosbította, hogy a kékgalléros munkahelyek megszűnésével egyidejűleg elköltözött a városi lakosság munkás- és középosztálya, akiket nem sokkal később követtek a vevőik nyomába eredő, környékbeli szolgáltató iparosok is. Ez az elvándorlási hullám még tovább gyűrűzött, és átterjedt az alacsony szakképzettségű munkát ellátó szolgáltatókra, a házkörüli munkát végző alkalmazottakra, a benzinkutasokra és a helyi szállító hálózat alkalmazottaira is.
      Az afro-amerikai lakosságot rendkívül súlyosan érintette, hogy megszűntek a kékgalléros munkahelyek, hiszen a nagyvárosokban lakó afro-amerikaiak 70 százaléka már 1968-70 között is ilyen kékgalléros munkát végzett, pedig ekkor még az összes nagyvárosi munkásnak kevesebb mint fele dolgozott hasonló munkakörökben. [1] A hatvanas évek végén a kékgalléros munkát végző, városi afro-amerikaiak több mint a fele termékelőállító ágazatokban (főleg gyáriparban, építkezéseken) dolgozott.
      A kékgalléros munkakörökhöz könnyen hozzá lehetett jutni, hiszen betöltésükhöz csak két erős kézre és némi munkakedvre volt szükség. Ezzel magyarázható, hogy 1968-1970 között a nagyvárosokban lakó, alacsony iskolai végzettségű (12 évnél kevesebb iskola), afro-amerikai férfi populáció négyötöde munkában állt. Ezzel szemben 1990-1992 között a viszonylag képzett városi afro-amerikaiaknak már kevesebb mint 50 százaléka dolgozott (az adatok a jelzett évekre vonatkozó népszámlálások adatbázisából származnak).
      A nyolcvanas évek nagyvárosaira általában jellemző a munkahelyek számának növekedése, de ez a trend csak a fehérgalléros munkakörökre érvényes, hiszen a gyáripari foglalkoztatottság aránya tovább csökkent. New Yorkban például 1980-1990 között 333 209 új munkahely keletkezett (a város össz-növekedésének majdnem 10 százaléka), viszont ezzel egyidőben az ipari szektorban 162 739 munkahely szűnt meg, ami ebben az ágazatban 32 százalékos veszteséget jelentett. Bostonban hasonló volt a helyzet, ahol a nyolcvanas évek folyamán 40 715 új munkahely keletkezett, de 21 365 gyári munkahely megszűnt, ami ebben az ágazatban 38 százalékos veszteséget jelentett. [2]
      Az amerikai nagyvárosokban a kékgalléros munkahelyek milliói szűntek meg, éppen azokban az ágazatokban, amelyek leginkább vonzották a hátrányos helyzetűeket, és amelyek szociális felemelkedést jelentettek számukra. Ezzel párhuzamosan egyre nő azoknak a városlakóknak a száma, akiknek nincs megfelelő képzettségük ahhoz, hogy az információfeldolgozó szektorban tudjanak elhelyezkedni. A jelenség részben az ötvenes és hatvanas években bekövetkezett demográfiai robbanással is magyarázható, ugyanis a hetvenes-nyolcvanas években léptek be a munkaerőpiacra a városba korábban bevándorló afro-amerikaiak fiai és lányai.
      Az 1965-ös bevándorlási törvényt (Immigration Act) követően a belvárosi afro-amerikai lakosság kiegészül a latin-amerikai és ázsiai országokból érkező emigránsokkal, miközben a fehérek kimenekülése tovább folytatódik. A demográfiai mutatók szerint e folyamat következményeként 1990-re a legtöbb nagyvárosban többségbe kerültek a korábban kisebbségben lévő etnikumok. Ez az arány New Yorkban 57 százalék, Chicagóban 62 százalék, Los Angelesben 63 százalék, Atlantában 70 százalék, Detroitban 79 százalék, Miamiban 88 százalék.
      1970-1980 között a latin-amerikai országokból érkező emigráció nőtt a legnagyobb mértékben; az összes kisebbségi csoport között ők rendelkeztek a legalacsonyabb szintű iskolai végzettséggel. 1989-ben a 25 és 55 év közötti latin-amerikai emigránsok negyvenhárom százaléka nyolc vagy annál kevesebb osztályt végzett. Rontott a helyzeten az is, hogy míg a jobban képzett ázsiai bevándorlók a nyolcvanas években egyenesen az elővárosokban telepedtek le, az alacsonyabb képzettségűek továbbra is a nagyvárosok felé vándoroltak.
      A fentiekben vázolt, sok konfliktust hordozó lakóhelyi és alkalmaztatási változások a demográfiai és gazdasági összeomlás szélére sodorták azokat a városrészeket, amelyeket nagy sűrűségben lakott a legrosszabbul képzett népesség. Az 1970-80-as években a városlakó kisebbségi populáció általános képzettsége javult ugyan, de nem tudott lépést tartani azzal a megnövekedett igénnyel, amely a képzettség iránt megnyilvánult az újonnan kialakuló, információs technológián alapuló ágazatokban. Így tehát a középiskolából kimaradt afro-amerikainak kevés vigaszt nyújtott, hogy az otthona közelében, a bezárt régi cipőgyár helyén egy csillogó-villogó Manhattan toronyház épült.
      A kevéssé képzett ázsiai és latin-amerikai emigránsok jelentős része támaszt lelt az erős rokoni kötelékekben és az etnikai gazdasági szolidaritásban, így valahogy alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez, amelyek a város gazdasági szerkezetének átalakulása, az angol nyelvtudásuk hiánya miatti korlátozások és az egyéni munkavállaláskor megnyilvánuló diszkrimináció formájában jelentkeztek. Ennek egyik jele volt, hogy gomba módra szaporodtak az ázsiaiak és latin-amerikaiak családi vállalkozásai a belső városrészekben, a városok legnyomorúságosabb negyedeiben, ahol a legtöbbjük letelepedett (így New Yorkban Dél-Bronxban, Miamiban a Liberty Cityben, Los Angelesben a South Centralban). Az afro-amerikai kisvállalkozások nem tudtak velük lépést tartani, amit bizonyít az a tény, hogy amíg a fizetett alkalmazottakat foglalkoztató, ázsiai-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások aránya 1977-1982 között 160 százalékkal nőtt, a hasonló, de afro-amerikai tulajdonban lévő vállalkozások száma 3 százalékkal csökkent. Pedig ezek a kisvállalkozások a munkahelyteremtés szempontjából kulcsfontosságú szerepet töltenek be a városok átalakuló gazdasági szerkezetében. Az afro-amerikaiak az állástalansági mutatókban egyre jobban lemaradnak a legtöbb városban a latin-amerikaiak és ázsiaiak mögött.
      Másrészt, a városi kisebbségi lakosság általános iskolázottsági szintje lassan emelkedik, így a legkevésbé képzett afro-amerikaiak hátrább szorulnak a még meglévő, hagyományos városi munkahelyekért folyó versenyben. Mindezek következményeként a kevéssé képzett városlakó afro-amerikaiak körében a munkanélküliség aránya soha nem látott méreteket öltött.
      Az 1. táblázat a városi afro-amerikai és fehér férfi lakosság munkanélküliségi rátáját hasonlítja össze, és feltünteti az iskolai végzettségüket. A táblázatban csak azok a városok szerepelnek, ahonnan az 1960-as évek vége és az 1990-es évek eleje közötti időszakra vonatkozóan összevethető adatokat lehetett beszerezni. A legmegdöbbentőbb a munkanélküliségi ráta emelkedése a középiskolai végzettséggel nem rendelkező, afro-amerikai férfi lakosság körében az észak-keleti városokban, ahol 1968-70 között 18,8 százalék, 1990-92 között 57,1 százalék volt, a közép-nyugati városokban viszont az 1968-70 közötti 23,5 százalékról 1990-92 között 63,3 százalékra emelkedett. A középiskolai végzettségű afro-amerikai férfiak is rosszul állnak. Az ő munkanélküliségi mutatóik az észak-keleti városokban az 1960-as évek végén mért 10,8 százalékról az 1990-es évek elejére 31,1 százalékra, a közép-nyugati városokban pedig 9,8 százalékról, 40,5 százalékra emelkedtek.
      Az amerikai városok gazdasági szerkezetváltását követően az alacsony végzettség akadályt jelentett a munkavállaláskor, amit az is bizonyít, hogy a kevésbé képzett fehér férfiak munkanélküliségi rátája is lényegesen emelkedett. Az 1990-92 közötti időszakban a 12 évnél alacsonyabb iskolai végzettségű, tanulmányaikat már folytató fehér férfiak több mint egyharmada nem dolgozott. Az új városi gazdaságban a képzettség fontos szerepét bizonyítja az állások betöltésénél az is, hogy minél feljebb haladunk az iskolai végzettségi mutatókban, annál kevesebb a munkanélküli mind az afro-amerikai, mind a fehér férfiak körében.
      A különbség azonban az, hogy míg a kevésbé képzett fehér munkások követni tudták a decentralizáció miatt a városokból kiköltöző, kékgalléros munkahelyeket, és áttelepültek a városok környéki munkásövezetekbe, az afro-amerikaiak előtt ez a lehetőség kevéssé állt nyitva, részben a lakásvásárlásukat korlátozó diszkrimináció, részben alacsony jövedelmük miatt. Ott maradtak tehát a belső városnegyedekbe zárva, ahol megszűntek a kékgalléros munkahelyek, így sok afro-amerikainak, ha meg akart élni valahogy, nem volt más választása, csak a két "kiegészítő" szektorban tudott próbálkozni: (1) az illegális gazdaságban (kábítószer-kereskedelem, prostitúció, lopás és egyéb törvénybe ütköző cselekmények (2) vagy ráhagyatkozott a szociális intézményekre, a különböző pénzbevételi forrásokra és hasonló közjóléti segélyekre.

      1. táblázat
      A nagyvárosi nem dolgozó, iskolába nem járó 16-64 közötti afro-amerikai és fehér férfiak aránya régiók és iskolai végzettség szerinti megoszlásban, 1968-70 és 1990-92 között (százalék)

Iskolai végzettség

1990-92

1980-82

1968-70

ÉSZAK-KELET

Afro-amerikai

      Középiskolai végzettségnél kevesebb

57,1

44,4

18,8

      Középiskolai végzettség

31,1

27,2

10,8

      Valamennyi főiskola

19,9

17,2

11,2

      Főiskolai végzettség

7,3

4,3

8,6

Fehér

      Középiskolai végzettségnél kevesebb

36,7

33,6

15,1

      Középiskolai végzettség

23,9

17,1

6,6

      Valamennyi főiskola

14,4

10,7

7,4

      Főiskolai végzettség

11,9

6,0

5,6

Iskolai végzettség

1990-92

1980-82

1968-70

KŐZÉP-NYUGAT

Afro-amerikai

      Középiskolai végzettségnél kevesebb

63,3

51,6

23,5

      Középiskolai végzettség

40,5

29,6

9,5

      Valamennyi főiskola

29,8

15,0

6,9

      Főiskolai végzettség

11,5

10,0

N.A.

Fehér

      Középiskolai végzettségnél kevesebb

34,4

29,1

11,5

      Középiskolai végzettség

18,3

15,8

5,1

      Valamennyi főiskola

11,5

15,7

3,8

      Főiskolai végzettség

5,2

6,2

2,6

      Megjegyzés: az észak-keleti városok a következők: Boston, Newark, New York, Philadelphia, Pittsburgh. A közép-nyugati városok a következők: Chicago, Cleveland, Detroit, Milwaukee, St.Louis.
      Források: Bureau of the Census, Current Population Survey: March File: 1968, 1969, 1970, 1980, 1981, 1982, 1990, 1991, 1992.

      A kékgalléros munkahelyek megszűnése a törvényellenes cselekmények szaporodását, a szociális intézményeknek való nagymértékű kiszolgáltatottságot és a középosztálybeli fekete lakosság menekülését vonta maga után. Ezzel a kölcsönhatással hozzák összefüggésbe a szociális problémák halmozott előfordulását ezekben a negyedekben, vagyis a fokozódó szegénységet, az iskolából kimaradók növekvő arányát és az egyre nagyobb munkanélküliséget, amelyek csak tovább növelték a nyomor sújtotta városrészek és a benne élő emberek baját. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a kívülállók negatív sztereotípiái és a problémáktól való elzárkózásuk (gyakran faji konnotációkkal fűszerezve) csak fokozták a nyomor sújtotta negyedek területi és szociális elszigetelődését.
      A fejezet következő részében annak a folyamatnak leírására vállalkozunk, amelynek eredményeként az Egyesült Államok száz legnagyobb városában nőtt a szegénység koncentrációja, és emelkedett a szociálisan elnyomorodott városrészek száma. Olyan alapvető kérdésekre keresünk választ, amelyekkel egy modern várospolitika kialakításakor feltétlenül számolni kell. Az egyik ilyen kérdés, hogy ha az 1970-1980 között zajló, igen jól dokumentált folyamatokat összevetjük az 1980-1990-es évek megfigyeléseivel, vajon megállapítható-e a szegénység további koncentrációja és a szociális körülmények romlása. A másik fontos kérdés, hogy a városrészek elnyomorodásának folyamata vajon átterjedt-e az 1990-es években a déli és nyugati kis- és nagyvárosokra, amelyeket kevésbé érintettek az 1980-as években zajló és elsősorban az észak-nyugati és közép-nyugati nagyvárosokat sújtó változások. Fontos megtudni azt is, mi történt a legszegényebb városrészek faji-etnikai összetételével az 1980-as években. Milyen szerepet játszott (ha játszott egyáltalán) a városrészek elszegényedésének alakulásában az 1980-1990 között zajló és elsősorban a városokba irányuló bevándorlási hullám? Végül választ keresünk arra a kérdésre is, hogy az 1980-as évek folyamán végbement-e a lakónegyedek szerinti szegregáció az amerikai nagyvárosokban.

      A városnegyedek elnyomorodásának mérése
      Nem könnyű meghatározni az elemzés céljainak megfelelő városnegyed fogalmát. A legközelebbi mérhető egység a népszámlálási övezet lehetne, amelyet a Népszámlálási Hivatal a következőképpen határoz meg: "olyan átlagosan 4000 lakost számláló körzet, amely populációs jellemzőit, gazdasági helyzetét és az életkörülményeket tekintve viszonylag homogén."
      Az 1970-1980 közötti népszámlálási adatokon alapuló felmérések bizonyítják, hogy az ország 100 legnagyobb városában található a negyedek 80 százaléka, ahol fokozott a szegénység koncentrációja és a szociális elnyomorodás. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fent említett 100 város népszámlálási adataiból jórészt nyomon követhető a szegénység koncentrációjának és a kirekesztettek által lakott városrészek szaporodásának 1970-1980 között zajló folyamata. Ezért az 1980-as felmérésekben szereplő 100 legnagyobb város képezi a keresztmetszeti és a longitudinális elemzések egységeit. A fejezet végén található táblázatokból kiderül, hogy ezek a városok kitűnően reprezentálják a régióra, a városok méreteire, valamint korára vonatkozó kategóriákat.
      A 100 nagyváros 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben mért adataiból következtetni lehet a közel 13 000 népszámlálási körzet gazdasági és szociális jellemzőire, amelyek alapján a városi szegénység növekedésére vonatkozó mutatók is jól kiolvashatók. A népszámlálások alkalmával a két leggyakrabban mért adat a szegénységi ráta és a szegény populáció sűrűsége az adott városok vagy metropoliszok területén belül és azok között. Szegény körzetnek (poverty tract) számít az, amely lakosságának legalább 20 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, a különösen szegénynek (extreme poverty) azok a térségek minősülnek, ahol a lakosság legalább 40 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A továbbiakban ezt a két mutatót használjuk fel, hogy a szegény térségek növekedésében, koncentrációjában és összetételében bekövetkezett változásokat megállapíthassuk. Sokan úgy vélik, hogy a városnegyedek elnyomorodása egyben az ottani súlyos szociális viszonyokat is tükrözi. Erol Ricketts és Isabel Sawhill definíciója szerint például szociálisan kirekesztett övezetnek minősülnek azok, ahol aránytalanul magas a munkanélküliségi mutató, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák, az iskolából kimaradó tizenévesek és a szociális támogatásra szorulók száma. Mark Alan Hughes "ínségövezetnek" (deprivation neighbourhood) nevezi ezeket a térségeket, amelyekre jellemző a felnőtt férfi lakosság körében tapasztalható munkanélküliség, az apa nélküli családok és a szociális támogatásra szorulók magas aránya.
      Ebben a tanulmányban összekapcsoljuk a népszámlálási traktusoknak a szegénységre, a kirekesztettekre és az ínségövezetekre vonatkozó adatait, és két új kategóriát vezetünk be, amelyeket a továbbiakban elnyomorodott övezetnek (distressed neighbourhood) és súlyosan elnyomorodott övezetnek (severely distressed neighbourhood) fogunk nevezni. Elnyomorodott övezetnek azokat a népszámlálási körzeteket nevezzük, ahol aránytalanul magas a szegénységi ráta, a munkanélküliség, a gyermekeiket egyedül nevelő családfő-anyák és a szociális segélyre rászorulók száma. Súlyosan elnyomorodott övezetnek nevezzük azokat a népszámlálási körzeteket, amelyek rendelkeznek az elnyomorodott övezetek előbb felsorolt jellemzőivel, valamint kivételesen magas arányban vannak jelen a középiskolából kimaradó tizenévesek. (Ennek a magyarázatára rövidesen visszatérünk.)
      A pontos mérések szempontjából súlyosan elnyomorodott övezetnek tekintjük azokat, amelyek a következő öt kategóriában legalább egy normál eltéréssel alatta maradnak az 1980-as országos felmérés mutatóinak:

1. Szegénység
      a szegénységi küszöb alatt élő lakosság százaléka
2. Munkanélküliség
      az iskolába már nem járó, évente 26 hétnél kevesebbet dolgozó, tizenhat éves vagy annál idősebb férfi lakosság aránya
3. A gyermekeiket egyedül nevelő anyák
      a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermeket nevelő családok aránya, ahol a nő a családfő (a házastárs távol van)
4. A szociális segélyre való rászorultság
      a szociális segélyből élő családok aránya
5. Az iskolából kimaradó tizenévesek
      az iskolába nem beiratkozott, középiskolát nem végzett tizenhat és tizenkilenc év közötti tizenévesek aránya.

      A kirekesztettekről szóló szakirodalomban jártas olvasók felismerhetik, hogy a súlyosan elnyomorodott övezet kategória egyesíti a Ricketts-Sawhill-féle kirekesztett övezet minősítést a nagyarányú szegénység mércével. Az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott övezetek osztályozására 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben az 1980 standard eltérés fölötti/alatti értékeket használjuk, valamint arra is, hogy a 100 városban bekövetkezett változások vizsgálatához viszonyítási pontot képezzünk, és összehasonlíthassuk a két népszámlálás között eltelt időszakot (1970-1980; 1980-1990) az elmúlt húsz évben. [3]
      Az iskolát félbehagyó tizenéveseket a következő két okból választottuk ki a súlyosan elnyomorodott övezetek megkülönböztetésekor. Először is, amint azt már korábban jeleztük, a középiskolai végzettség munkavállalási szempontból rendkívül fontossá vált a gazdasági szerkezetátalakulást megélő városokban. Másodszor, 1990-ben (az 1980-as évekhez viszonyítva) a nemzet tizenhat és tizenkilenc év közötti, fiatalkorú lakosságának sokkal nagyobb része járt iskolába vagy szerzett magasabb fokú végzettséget. Így tehát az az 1990-es népszámlálási adat, amely a tizenéves korú, iskolából kimaradók esetében az 1980-ban mért adathoz viszonyítva egy normál eltéréssel magasabb arányt mutat, különösen hátrányos helyzetre utal.

      A szegény övezetek és az elnyomorodott övezetek növekedése és változása
      A 2. táblázat áttekintést ad azoknak az övezeteknek a számáról és arányáról, amelyek a fentiekben leírt kritériumok alapján szegény vagy elnyomorodott övezet besorolást kaptak a három jelzett időpontban. Az 1980-as években szembetűnő növekedés figyelhető meg a szegény és a különösen szegény övezetek számát és százalékos arányát illetően. 1990-ben öt városi körzetből körülbelül kettőben a lakosságnak legalább a 40 százaléka szegénységben élt. A különösen szegény övezetek száma a 100 városban 1980-1990 között (624) nagyobb volt, mint 1970-1980 között (579).
      1980-1990 között mind az elnyomorodott övezetek, mind a súlyosan elnyomorodott övezetek száma növekedett. Ez a növekedés azonban mérsékeltnek mondható az elnyomorodott övezetek, és marginálisnak a súlyosan elnyomorodott traktus esetében, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy milyen kiugró volt a növekedés 1970-1980 között az utóbbi övezetek esetében. A súlyosan elnyomorodott övezetek százalékos arányánál 100 városban az 1980-ban mért adatokhoz viszonyítva 1990-ben jelentéktelen visszaesés figyelhető meg (4,0 százalék, szemben a 4,1 százalékkal).

      2. táblázat
      A népszámlálási körzetek 1970-1990 közötti mutatói a szegény és az elnyomorodás mértéke szerinti megoszlásban a 100 legnagyobb városban

Népszámlálási körzetek

1970

1980

1990

Az övezetek összesen
(Az egész városhoz viszonyított %)

12 584
100,0

13 777
100,0

14 214
100,0

Szegény övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)

3 430
27,3

4 713
34,2

5 596
39,4

Súlyosan szegény övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)

751
6,0

1 330
9,7

1 954
13,7

Elnyomorodó övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)

296
2,4

1 513
11,0

1 850
13,0

Súlyosan elnyomorodó övezetek
(Az egész városhoz viszonyított %)

166
1,3

562
4,1

566
4,0

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A 2. táblázatból levonható az a következtetés, hogy míg 1990-ben a városokat egyre inkább jellemzi a szegénynegyedek növekvő aránya, ugyanakkor a térségek elnyomorodásának alapját képező belső szociális hátrányok tekintetében az 1980-ban mért adatokhoz, a nemzeti övezetek átlagához viszonyítva nem romlott annyit a helyzet. A későbbiekben adatokkal támasztjuk alá az ezekben a körzetekben végbemenő változások szociális jellemzőit.

      Regionális szabályosságok
      Az első felismerések egyike az volt, hogy a szegénység és a kirekesztettség növekedése elsősorban az észak-keleti és közép-nyugati nagyvárosokra koncentrálódott, míg délen és nyugaton sokkal kisebb volt a növekedés. A nyugati nagyvárosoknak (például New York, Chicago, Philadelphia és Detroit) 1970-1980 között a különösen szegény traktusokban élő szegények számának növekedése szempontjából kétharmados a részesedése.
      A 3. táblázat 1970-ben, 1980-ban és 1990-ben a szegény, a különösen szegény, az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott népszámlálási körzetek számát mutatja regionális megoszlásban. A táblázatból egyben kiolvasható a városi övezetek számának és arányának változása valamennyi elnyomorodási kategóriában. A középnyugati városokban valamennyi szegénységi és elnyomorodási kategóriában nőtt az övezetek száma és aránya. 1990-re majdnem minden második középnyugati nagyvárosi körzet lakosságának legalább a 20 százaléka, és majdnem minden ötödik körzet lakosságának a 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt. 1980-1990 között a középnyugati nagyvárosok különösen szegény körzeteinek száma megkétszereződött. Az elnyomorodott övezetek száma majdnem ugyanennyivel növekedett, hiszen 1970-ben Közép-Nyugaton negyven belső városrészből még csak egy, 1990-ben pedig már ötből egy minősült elnyomorodott övezetnek. Az elnyomorodott övezetek száma a középnyugati városokban abszolút értékben az 1970-ben mért 91-ről 1990-ben 722-re növekedett. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma az 1970-ben mért 53-ról 1990-ben 209-re növekedett, és ez (26 eset kivételével) 1970-1980 közé esett.
      Az egyes városok összevetéséből kitűnik, hogy Közép-Nyugaton a szegény és az elnyomorodott övezetek tekintetében Detroit vezette a sort. 1970-ben a detroiti körzeteknek csak 29 százaléka számított szegény övezetnek (ahol lakosságának 20 vagy annál nagyobb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt). A detroiti szegény övezetek aránya magukhoz a városokhoz viszonyítva az 1980-ban mért 48 százalékról 1990-re 75 százalékra emelkedett. A különösen szegény övezetek aránya pedig az 1970-ben mért 4-ről 1980-ben 45-re, majd 1990-ben 133-ra nőtt. Ez százalékos kimutatásban azt jelenti, hogy 1970-ben a városi övezetek 4 százaléka, 1990-ben viszont már 37 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma Detroitban az 1970-ben mért 4-ről 1980-ban 39-re, 1990-ben pedig 53-ra növekedett, ami a város egészéhez viszonyítva, százalékos arányban azt jelenti, hogy az 1970-ben mért 1,4 százalékról, 1980-ben 9,6 százalékra, majd 1990-ben 15,3 százalékra emelkedett.
      Ez a folyamat -- a közép-nyugati városokhoz viszonyítva -- sokkal kedvezőbben alakult az észak-nyugati régió számos nagyvárosában, amelyek az 1980-as évek folyamán gazdaságilag talpra álltak. Az észak-nyugati városokban a szegény övezetek száma kissé még csökkent is, míg a különösen szegény övezetek száma is csak eggyel nőtt 1980-1990 között. Ezt a északkeleti városok 1970-1980 közötti növekedési adataihoz kell viszonyítani, ahol a szegény övezetek száma 506-tal, a különösen szegény övezeteké 332-vel emelkedett. Az 1980-as évek folyamán mind a elnyomorodott övezetek, mind a súlyosan elnyomorodott övezetek száma jelentősen visszaesett észak-nyugaton, ami éles ellentétben állt ezeknek az elnyomorodott övezeteknek a hetvenes években lezajlott növekedésével.
      Az 1980-1990 között eltelt időszakban a szegény és az elnyomorodott területek számának csökkenését illetően észak-nyugaton New York vezette a listát. Így például, míg a különösen szegény övezetek száma New Yorkban az 1970-ben mért 73-ról az 1980-as években 311-re növekedett, 1990-re ez a folyamat megfordult, és a övezetek száma 276-ra (vagyis az egész városhoz viszonyítva 13 százalékkal) csökkent. Hasonló volt a helyzet a súlyosan elnyomorodott övezetekben is, amelyek száma az 1970-es 22-ről 1980-ig 126-ra növekedett, 1990-ig 81-re (vagyis a város összes körzetéhez viszonyítva 3,6 százalékkal) csökkent.
      A 1980-as évek folyamán a déli városokban a szegény, a különösen szegény és az elnyomorodott övezetek számának mérsékelt, míg a súlyosan elnyomorodott övezetek számának marginális növekedése tapasztalható. Az 1980-as években egyetlen olyan város sem akadt délen, ahol a szegény vagy elnyomorodott övezetek száma jelentősebb mértékben emelkedett volna. Itt jegyezzük meg ugyanakkor, hogy míg a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott övezetek számát illetően valamelyes növekedés figyelhető meg, a városok egészéhez viszonyítva e kategóriák százalékos aránya sokkal alacsonyabb délen, mint Észak-Nyugaton és a Közép-Nyugaton.
      A nyugati nagyvárosokban a szegény és elnyomorodott övezetek százalékos aránya még ennél is alacsonyabb. A nyugati parti városokban 1990-ben csak 5,8 százalék a különösen szegény, és 1,3 százalék a súlyosan elnyomorodott övezet kritériumainak megfelelő belső városrészek aránya. Érdemes megjegyezni, hogy míg 1980-1990 között a nyugati parti városokban csökkent az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott övezetek százalékos aránya (ebből a súlyosan elnyomorodott övezetek számát tekintve abszolút a visszaesés), a szegény és a különösen szegény övezetek számában enyhe növekedés figyelhető meg. Tehát a súlyosan hátrányos övezetek (például az anya a családfő stb.) száma nem követte a szegény városnegyedek számának növekedését.

      3.táblázat
      A népszámlálási körzetek száma és aránya 1970-1990 között a szegénység és az elnyomorodás mértéke szerinti megoszlásban

Népszámlálási körzetek

1970

1980

1990

Közép-Nyugat

Az övezetek összesen

3377

3465

3424

      (Az egész városhoz viszonyított %)

100,0

100,0

100,0

Szegény övezetek

915

1314

1633

      (Az egész városhoz viszonyított %)

27,1

37,9

47,7

Súlyosan szegény övezetek

168

374

678

      (Az egész városhoz viszonyított %)

5,0

10,8

19,8

Elnyomorodó övezetek

91

485

722

      (Az egész városhoz viszonyított %)

2,6

14,0

20,1

Súlyosan elnyomorodó övezetek

53

183

209

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,6

5,3

6,1

Észak-Kelet

Az övezetek összesen

3365

3426

3409

      (Az egész városhoz viszonyított %)

100,0

100,0

100,0

Szegény övezetek

828

1334

1311

      (Az egész városhoz viszonyított %)

24,6

38,9

38,5

Súlyosan szegény övezetek

133

465

466

      (Az egész városhoz viszonyított %)

4,0

13,6

13,7

Elnyomorodó övezetek

66

547

496

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,9

16,0

14,1

Súlyosan elnyomorodó övezetek

44

190

155

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,3

5,5

4,5

Dél

Az övezetek összesen

3257

3970

4284

      (Az egész városhoz viszonyított %)

100,0

100,0

100,0

Szegény övezetek

1139

1378

1782

      (Az egész városhoz viszonyított %)

35,0

34,7

41,6

Súlyosan szegény övezetek

362

391

629

      (Az egész városhoz viszonyított %)

11,1

9,8

14,7

Elnyomorodó övezetek

89

372

517

      (Az egész városhoz viszonyított %)

2,2

9,4

11,3

Súlyosan elnyomorodó övezetek

50

145

162

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,5

3,7

3,8

Nyugat

Az övezetek összesen

2585

2916

3097

      (Az egész városhoz viszonyított %)

100,0

100,0

100,0

Szegény övezetek

548

687

870

      (Az egész városhoz viszonyított %)

21,2

23,6

28,1

Súlyosan szegény övezetek

88

100

181

      (Az egész városhoz viszonyított %)

3,4

3,4

5,8

Elnyomorodó övezetek

50

109

115

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,9

3,7

3,7

Súlyosan elnyomorodó övezetek

19

44

40

      (Az egész városhoz viszonyított %)

0,7

1,5

1,3

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      Ezalatt Los Angelesben, amelyre az 1992-es zavargások óta fokozottabb figyelem terelődött, a helyzet valamelyest tovább romlott. Los Angelesben nőtt a különösen szegény területek száma: az 1970-es huszonötről 1980-ban még csak harmincra, 1990-re viszont már negyvenötre (a város összes traktusának 6,6 százaléka) emelkedett. A súlyosan elnyomorodott övezetek száma is hasonlóan nőtt: az 1970-es tízről 1980-ra tizenháromra, 1990-re viszont már tizenhétre (a város összes körzetének 2,6 százaléka). Itt szükséges megjegyezni, hogy ezek a számok még 1990-ben is viszonylag alacsonynak mondhatók, ha a közép-nyugati és az észak-nyugati nagyobb városok központi negyedeinek adataihoz viszonyítjuk őket.

      A populációs jellemzők
      A fentiekben beszámoltunk azokról az elmúlt két évtizedben zajló folyamatokról, amelyek a szegény és a szociálisan elnyomorodó területek számának növekedését, illetve csökkenését eredményezték. A következő kérdés, amelyet megvizsgálunk, hogy vajon mi történt ezeknek a városrészeknek a faji/etnikai összetételével az elmúlt két évtizedben? A 4A táblázat a különösen szegény negyedeket, míg a 4B táblázat az elnyomorodott övezeteket mutatja be ebből a szempontból. Csak emlékeztetőül ismételjük, hogy különösen szegénynek számít az a térség, amelyben a népszámlálási körzet lakosságának 40 vagy annál magasabb százaléka élt a szegénységi küszöb alatt (1970, 1980 vagy 1990) a népszámlálás idején. Elnyomorodott övezetnek számítanak azok a népszámlálási területek, amelyek 1970-ben, 1980-ban vagy 1990-ben a szegény populáció, a munkanélküliség, az anyák által eltartott családok és a szociális segélyeknek való kiszolgáltatottság tekintetében egyidejűleg az 1980-as nemzeti átlag mutatójánál egy standard eltéréssel magasabbak.

      4A táblázat
      A populáció nagysága a 100 nagyváros különösen szegény övezeteiben 1970-1990 között

Populáció

1970

1980

1990

Ősszlakosság a különösen szegény övezetekben

2 690 970

3 833 288

5 495 852

      (Az egész városhoz viszonyított %)

5,2

7,9

10,7

Nem latin fehér

501 129

559 772

850 078

      (Az összes nl. fehérhez viszonyított %)

1,4

2,0

3,2

Nem latin afro-amerikai

1 743 828

2 469 776

3 147 239

      (az összes nl. afro-amerikai %)

15,7

19,9

24,2

Latin-amerikai

408 072

740 156

1 306 977

      (az összes latin-amerikai %)

9,8

12,3

15,4

Populáció

1970

1980

1990

Fajok szerinti megoszlásban

      Nem latin fehér

18,6

14,6

15,5

      Nem latin afro-amerikai

64,8

64,4

57,3

      Latin-amerikai

15,2

19,3

23,8

      4B táblázat
      A populáció a 100 legnagyobb város elnyomorodó övezeteiben 1970-1990 között

Populáció

1970

1980

1990

Ősszlakosság az elnyomorodó övezetekben

1 022 479

4 893 371

5 704 094

      (Az egész városhoz viszonyított %)

1,7

10,0

11,1

Nem latin fehér

150 992

492 769

591 411

      (Az összes nl. fehérhez viszonyított %)

0,4

1,7

2,2

Nem latin afro-amerikai

783 390

3 542 614

3 861 023

      (az összes nl. afro-amerikai %)

6,6

28,6

29,7

Latin-amerikai

72 215

793 964

1 117 299

      (az összes latin-amerikai %)

1,6

13,2

13,2

Fajok szerinti megoszlásban

      Fehér

14,8

10,1

10,4

      Afro-amerikai

76,6

72,4

67,7

      Latin-amerikai

7,1

16,2

19,6

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A következőkben elemzett százalékos átlagok mindkét táblázat első felében a különös szegénységben vagy nyomorban élő csoportok faji/etnikai összetételének százalékos arányát mutatják. 1990-ben például a nem-latin és az afro-amerikai lakosság 24,2 százaléka különösen szegény térségekben és 29,7 százaléka elnyomorodott övezetekben élt a 100 városban. Ez a százalékos arány egyrészt méri a három jelzett időpontban a faji/etnikai csoportok koncentrációjának mértékét, valamint a különösen szegény vagy elnyomorodott térségek arányát.
      A táblázatok alsó harmadában az egész térség faji/etnikai összetételére jellemző százalékarányokat tüntettük fel. Az adatok alapján a különösen szegény negyedek lakosságának 57,3 százalékát afro-amerikaiak, 23,8 százalékát latin-amerikaiak és 15,5 százalékát nem latin-amerikai fehérek tették ki 1990-ben. A 100 százalékból hiányzó, fennmaradó néhány százalék "más" fajokat takar (főleg ázsiaiakat és a csendes-óceáni szigetekről származókat).
      A különösen szegény vagy elnyomorodott övezeti besorolásba eső övezetek számának és arányának a növekedését (ld. 2. táblázat) tükrözi a 4A táblázat, amely az ezekben a térségekben lakók számának és arányának alakulását mutatja az 1980-as években. A 4A táblázat első felében azt látjuk, hogy az 1970-es és 1980-as években az összes faji/etnikai csoport esetében viszonylag kitartó visszaesés tapasztalható a különösen szegény térségek számát és koncentrációját illetően. Az elnyomorodott térségek esetében viszont ez már nem mondható el. A 4B táblázatból kitűnik, hogy a város összlakosságának és valamennyi, az elnyomorodott övezetekben lakó faji/etnikai csoportnak a növekedése és koncentrációja az 1970-es években jelentősen meghaladta az 1980-as évekét. Ez különösen a latin-amerikaiak és az afro-amerikaiak esetére igaz, akiknek gyakorlatilag semmiféle koncentrációja nem mutatható ki az elnyomorodott területeken.
      A két táblázat alsó harmadából a térségek lakosságának faji/etnikai keveredését illetően az tűnik ki, hogy 1970-1980 között a nem latin fehérek aránya jelentéktelen mértékben nőtt a különösen szegény és az elnyomorodott területeken. Az afro-amerikaiak aránya ugyanakkor csökkent, nagyrészt annak köszönhetően, hogy a különösen szegény és az elnyomorodott területeken a latinok abszolút létszáma növekedett. De azért a nem latin afro-amerikaiak a több mint kétharmados arányukkal még 1990-ben is listavezetők a 100 város elnyomorodott övezeteiben.

      A szegény populáció
      A következő részben a városi lakosság legszegényebb rétegét vizsgáljuk meg, egyrészt az 1980-1990 közötti évtizedben végbement folyamatok, a szegény népesség növekedése és területi koncentrációja, másrészt a legfrissebb trendek szempontjából.
      Az 5. táblázat a szegény lakosság összlétszámát és koncentrációja mértékét tünteti fel a 100 város szegény és elnyomorodott övezeteiben. A harmadik sorban közölt adatokból például kitűnik, hogy a 100 város szegénységben élő 7 542 479 városlakója közül 1970-ben 1 240 855 (16,5 százalék) élt különösen szegény körülmények között. A különös szegénységben élő lakosok száma 1980-as évekre 1 828 576-ra, majd 1990-ben 2 650 142-re növekedett. Ez azt jelenti, hogy 1990-re már a lakosság 28,2 százaléka élt a különösen szegény térségekben. Az elnyomorodott térségekben lakó populáció aránya hasonló mértékben növekedett. Az 1970-ben regisztrált 6,6 százalék 1980-ra 27,0, 1990-re 28,1 százalékra emelkedett. 1980-1990 között a súlyosan elnyomorodott térségekben élő szegények abszolút száma növekedett (772 452-ről 810 678-ra), de koncentrációjuk az adott térségekben bizonyos csökkenést mutat. Az 5. táblázatból az is kiderül, hogy a szegény városrészekben a szegény népesség növekedésének és koncentrációjának folyamata 1970-1990 között, míg az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott negyedekben jórészt a hetvenes években zajlott le.

      5. táblázat
      A szegény populáció nagysága és koncentrációja a 100 legnagyobb város szegény és elnyomorodó övezeteiben, 1970-1990 között

Populáció

1970

1980

1990

A szegény összlakosság

A 100 városban

7 542 479

8 113 277

9 392 953

      (az összlakosságához viszonyított %)

14,5

16,7

18,3

A szegény traktusok

4 156 543

5 178 509

6 466 097

      (az összes %)

55,1

63,8

68,8

Különlegesen szegény övezetek

1 240 855

1 828 576

2 650 142

      (az összes %)

16,5

22,5

28,2

Elnyomorodott övezetek

496 430

2 187 867

2 640 454

      (az összes %)

6,6

27,0

28,1

Különösen elnyomorodott övezetek

322 906

772 452

810 678

      (az összes %)

4,3

9,5

8,6

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      6. táblázat
      Az afro-amerikai és latin-amerikai szegény lakosság nagysága és koncentrációja a 100 legnagyobb város szegény és elnyomorodott övezetei szerinti megoszlásban, 1970-1990 között

Szegény populáció

1970

1980

1990

Az afro-amerikai szegény populáció

A 100 városban

3 182 881

3 428 593

4 002 094

      (az összlakosságához viszonyított %)

27,7

27,2

29,9

A szegény traktusok

2 567 429

2 827 386

3 328 625

      (az összes %)

80,7

82,5

83,2

Különlegesen szegény övezetek

895 920

1 157 537

1 664 872

      (az összes %)

28,1

33,8

41,6

Elnyomorodott övezetek

408 450

1 507 520

1 894 868

      (az összes %)

12,8

44,0

47,3

Különösen elnyomorodott övezetek

262 904

450 568

547 273

      (az összes %)

8,3

13,1

13,7

Az latin-amerikai szegény populáció

A 100 városban

966 413

1 575 569

2 394 890

      (az összlakosságához viszonyított %)

100,0

100,0

100,0

A szegény traktusok

664 735

1 162 367

1 842 990

      (az összes %)

68,8

73,8

77,0

Különlegesen szegény övezetek

196 202

378 832

650 747

      (az összes %)

20,3

24,0

27,2

Elnyomorodott övezetek

35 189

394 226

547 854

      (az összes %)

3,6

25,0

22,9

Különösen elnyomorodott övezetek

28 183

190 640

177 083

      (az összes %)

2,9

12,1

7,4

      Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik.
      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A 6. táblázatból az afro-amerikaiak és a latin szegény populáció koncentrációjának folyamata figyelhető meg. A táblázat első feléből kitűnik, hogy 1980-1990 között a különösen szegény negyedekben jelentősen nőtt (33,8 százalékról 41,6 százalékra) a szegény afro-amerikaiak koncentrációja. Így 1990-ben a 100 városban öt szegény afro-amerikaiból kettőnél több lakott a elnyomorodott térségben. A szegény afro-amerikai népesség sűrűsége a súlyosan elnyomorodott térségekben is növekedett valamelyest, az 1980-as 13,1 százalékról 1990-re 13,7 százalékra, a városok összes afro-amerikai lakosságához viszonyítva.
      A 6. tábla második feléből a szegény latin-amerikai lakosság adatai olvashatók ki. Létszámuk a 100 városban 1970-ben 966 413, 1980-ban 1 575 569 és 1990-ben 2 394 890 volt. Ezzel párhuzamosan nőtt a szegény latin-amerikai népesség sűrűsége a szegény és a különösen szegény térségekben. A súlyosan elnyomorodott térségekben a szegény latin-amerikaiak számának és arányának koncentrációja az 1970-es években ugrásszerűen emelkedett, majd az 1980-as években csökkent. Így 1990-re már csak a szegény latin-amerikaiak 7,4 százaléka, míg az afro-amerikaiak 13,7 százaléka élt a súlyosan elnyomorodott övezetekben. A szegény latin-amerikaiak kisebb koncentrációt mutatnak a különösen szegény és az elnyomorodott térségekben, mint az afro-amerikaiak.
      Most vizsgáljuk meg, hogy mi a helyzet regionális szinten a városi szegény lakosság növekedése és koncentrációja tekintetében. A 7. táblázat jelzi, hogy a szegény lakosság koncentrációja a közép-nyugati városokban volt a legnagyobb arányú, és ezzel feltárja a regionális különbségeket is. A szegények koncentrációja e városok különösen szegény térségeiben 1970-ben 12,8 százalék, 1990-ben 36,2 százalék volt. A közép-nyugati városok különösen szegény térségeiben a szegények abszolút száma az 1970-ben mért 222 722-ről, 1980-ra 439 550-re, majd 1990-re 789 778-ra (azaz a húsz év alatt majdnem a négyszeresére) növekedett.

      7. táblázat
      A szegény lakosság nagysága és koncentrációja a szegény és az elnyomorodott övezetek szerinti megoszlásban, 1970-1990 között

Szegény populáció

1970

1980

1990

Közép-Nyugat

Ősszesen

1 736 284

1 881 635

2 179 774

      (a városok összlakosságához viszonyítva %)

13,2

16,8

20,3

Különlegesen szegény övezetekben

222 722

439 550

789 778

      (az összes szegény lakosok %)

12,8

23,4

36,2

Különösen elnyomorodott övezetekben

98 872

211 961

271 174

      (az összes szegény lakosok %)

5,7

11,3

12,4

Észak-Kelet

Ősszesen

1 957 449

2 280 389

2 245 702

      (a városok összlakosságához viszonyítva %)

14,9

19,8

19,4

Különlegesen szegény övezetekben

226 686

699 224

693 260

      (az összes szegény lakosok %)

11,6

30,7

30,9

Különösen elnyomorodott övezetekben

82 325

284 443

230 249

      (az összes szegény lakosok %)

4,2

12,5

10,3

Dél

Ősszesen

2 520 793

2 463 537

2 925 198

      (a városok összlakosságához viszonyítva %)

16,9

16,8

18,9

Különlegesen szegény övezetekben

683 783

583 945

886 334

      (az összes szegény lakosok %)

27,1

23,7

30,3

Különösen elnyomorodott övezetekben

113 096

214 403

228 990

      (az összes szegény lakosok %)

4,5

8,7

7,8

Nyugat

Ősszesen

1 327 953

1 487 716

2 042 279

      (a városok összlakosságához viszonyítva %)

12,2

13,2

15,2

Különlegesen szegény övezetekben

107 664

105 857

280 763

      (az összes szegény lakosok %)

8,1

7,1

13,7

Különösen elnyomorodott övezetekben

28 613

61 645

80 265

      (az összes szegény lakosok %)

2,2

4,1

3,9

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A Közép-Nyugat az egyetlen olyan régió, ahol 1980-1990 között a szegény népesség koncentrációja ténylegesen növekedett a súlyosan elnyomorodott belső városrészekben. 1990-re a közép-nyugati városok szegény lakosságának 13,2 százaléka élt a súlyosan elnyomorodott övezetekben.
      A nagyobb észak-keleti városokban az 1970-es években mért adatokhoz viszonyítva az 1980-as években általában fogy a szegény lakosság. Az északkeleti városokban a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott körülmények között élő szegények száma 1980-1990 között is csökkent, ami annak köszönhető, hogy a súlyosan elnyomorodott térségekben jelentősen visszaesett a szegény populáció koncentrációja, a különösen szegény térségekben pedig gyakorlatilag a nullával lett egyenlő.
      A déli városokban, ahol az 1970-es években egyértelmű visszaesés tapasztalható a szegény lakosság létszámát, valamint csökkenés a különösen szegény térségekben élő szegény populáció méretét és koncentrációját tekintve, 1980-as években megfordult a trend. A déli városokban 1980-1990 között a különösen szegény térségekben lakó szegények száma 583 945-ről 886 341-re, míg a koncentrációjuk 23,7 százalékról 30,3 százalékra emelkedik. A déli városok súlyosan elnyomorodott térségeiben a szegény lakosság növekedését és koncentrációját illetően egészen más szabályszerűség figyelhető meg az elmúlt két évtizedben. Az 1970-es években a súlyosan elnyomorodott térségekben élő lakosság jelentősen nőtt, ez a folyamat az 1980-as évekre lelassult, s ennek következtében a szegény lakosság koncentrációja 8,7 százalékról 7,8 százalékra esett vissza. Eközben a súlyosan elnyomorodott térségekben kismértékű növekedés mutatható ki (lásd 3. táblázat).
      A nyugati városokban a déliekhez hasonló trend figyelhető meg: az 1970-es években csökkent a súlyosan elnyomorodott térségekben lakó szegények száma és koncentrációja, míg az 1980-as években kiugróan megnőtt. Ez a növekedés egybeesik a nyugati városokban a súlyosan elnyomorodott térségek 80 százalékos növekedésével, amelyet 1980-1990 között regisztráltak (3. táblázat).
      A nyugati városok súlyosan elnyomorodott térségeiben a szegény populáció nagysága és koncentrációja az 1970-es években jelentős mértékben növekedett. Az 1980-as évek alatt az abszolút növekedés mérséklődött, majd 1980-1990 között a súlyosan elnyomorodott térségekben élő lakosság létszáma kismértékben csökkent, ami egybeesik a súlyosan elnyomorodott térségek számának csökkenésével. Fontos még megjegyezni, hogy 1990-ben a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott térségekben a szegény populáció koncentrációja sokkal kisebb volt, mint a nyugaton vagy az ország más régióiban.

      A szociális jellemzők
      Munkánkat arra a feltételezésre alapoztuk, hogy az elnyomorodott és súlyosan elnyomorodott városi övezetek nemcsak abban tűnnek ki, hogy itt nagy a szegény populáció aránya, hanem abban is, hogy ezekben a városnegyedekben sok az iskolát félbehagyó és a házasságon kívül született gyermekek száma, állandó a munkanélküliség, az emberek szociális segélyből élnek, és fokozottan jelentkezik a faji és etnikai szegregáció. A fenti szociális hátrányok csak súlyosbítják az itt élők helyzetét, fokozzák a szegénységet és korlátozzák a kitörés lehetőségét. A következő részben az ezekben a városnegyedekben tapasztalható alapvető szociális és térségi trendeket vizsgáljuk meg. A kutatás szempontjából elsősorban a gyermekeiket egyedül nevelő nők családjaira, a rosszul képzett felnőtt lakosságra, a tizenéves korú, iskolából kimaradó fiatalokra, a munkanélküliségre, a szociális juttatásokból élők helyzetére, valamint a lakóhelyi szegregációra összpontosítottuk a figyelmünket.
      A 8. táblázat adatai szerint a családok szétesése leginkább az afro-amerikai lakosságot sújtotta a nagy városokban. 1970-ben a tizennyolc év alatti gyermekeket nevelő afro-amerikai családok 35 százalékának élén állt gyermekeit egyedül nevelő anya. Ez a szám 1980-ban 45 százalékra, 1990-ben 55 százalékra növekedett. 1990-ben a 100 legnagyobb városban a latin-amerikai háztartásokkal összevetve kétszer annyi, a fehérekkel összevetve háromszor annyi afro-amerikai család élén állt női családfenntartó. Érdemes megemlíteni, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő latin-amerikai háztartások aránya lényegében változatlan maradt a vizsgált időszak (1980-1990) alatt.
      A különösen szegény térségekben is megfigyelhető a gyermekeiket egyedül nevelő afro-amerikai anyák háztartásainak folyamatos növekedése az elmúlt két évtizedben. Ez a szám a hasonló adottságú latin-amerikai és fehér családok esetében 1980-1990 között nem változott. Sőt, a latin-amerikaik esetében még bizonyos (arányos) visszaesés is megfigyelhető. 1990-ben a különösen szegény övezetekben az afro-amerikai családok 75 százalékát irányították gyermekeiket egyedül nevelő anyák, míg ez az arány a fehér háztartások esetében 40, a latin-amerikaiknál pedig 46 százalék volt.

      8. táblázat
      18 éven aluli gyermekeket egyedül nevelő nők háztartásának száma a 100 legnagyobb városban és a különösen szegény negyedekben, faji/etnikai megoszlásban, 1970-90 között

Gyermekeiket egyedül nevelő nők

1970

1980

1990

Az egész városban

Ősszlakosság

1 158 408

1 662 480

1 781 540

      (gyermekes háztartások %)

17,2

27,8

30,1

Fehér populáció

593

857

608

      (fehér háztartások gyermekekkel %)

11,9

18,1

18,8

Afro-amerikai populáció

544 346

818 030

943 796

      (afro-amerikai háztartások gyermekekkel %)

34,5

48,1

54,7

Latin-amerikai populáció

118 557

246 717

330 088

      (latin-amerikai háztartások gyermekekkel %)

18,0

26,8

27,9

Különlegesen szegény körzetek

Ősszlakosság

151 437

317 630

420 372

      (gyermekes háztartások %)

45,4

61,1

61,6

Fehér populáció

27 017

31 116

48 563

      (fehér háztartások gyermekekkel %)

30,7

40,8

40,4

Afro-amerikai populáció

122 830

222 603

312 755

      (afro-amerikai háztartások gyermekekkel %)

51,1

67,6

73,0

Latin-amerikai populáció

19 400

59 299

85 607

      (latin-amerikai háztartások gyermekekkel %)

31,2

48,8

45,7

      Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik. A latin-amerikaiak itt lehetnek fehérek és feketék is, így bekerültek ezekbe a faji kategóriákba
      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      Az adatokból rendre kiderül, hogy a gazdasági szerkezetváltást megélő városokban az iskolai végzettség szerepe volt a legfontosabb tényező, amelytől a munkához jutás és a társadalmi mobilitás lehetősége függött. Különösen hátrányos helyzetbe kerültek azok, akik nem végeztek középiskolát. A 9. táblázat első feléből kitűnik, hogy valamennyi városi faji/etnikai közösségen belül folyamatosan csökkent a középiskolát nem végzettek aránya. A huszonöt éves vagy annál idősebb városi afro-amerikaiaknak viszont 36,2 százaléka és a városi latinók 54 százaléka továbbra sem rendelkezett középiskolai végzettséggel 1990-ben. A középiskolát nem végzett városlakó fehér felnőttek 21,9 százalékos aránya azt tükrözi, hogy a táblázat összeállításakor használt népszámlálási adatok nem tették lehetővé a fehér latin-amerikaik elkülönítését a teljes fehér lakosságon belül.

      9. táblázat
      A középiskolánál alacsonyabb végzettséggel rendelkező 25 éves vagy annál idősebb populáció a 100 legnagyobb városban és azok különösen szegény körzeteiben, faji/etnikai megoszlásban, 1970-1990

Az egész városban

1970

1980

1990

Középiskolánál alacsonyabb végzettségű

Ősszlakosság

14 155 232

10 227 130

9 095 288

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

48,9

35,4

27,9

Fehér populáció

10 463 277

5 956 316

4 601 844

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

45,7

30,6

21,9

Afro-amerikai

3 445 272

2 776 739

2 774 040

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

63,5

45,3

36,2

Latin-amerikai

1 189 636

1 661 918

2 385 305

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

66,4

58,8

54,0

Különlegesen szegény övezetek

Ősszlakosság

901 357

1 149 148

1 518 452

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

76,7

62,8

52,7

Fehér populáció

291 311

246 398

363 455

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

75,1

61,0

49,4

Afro-amerikai

599 996

672 578

869 579

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

77,7

61,4

50,8

Latin-amerikai

139 136

243 469

447 168

      (ebből 25 éves vagy idősebb %)

86,9

76,0

69,8

      Megjegyzés: a faji/etnikai kategória a fehér, afro-amerikai és latin-amerikai lakosságra vonatkozik.
      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A tizenkét éves vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű fehér és afro-amerikai felnőtt városlakók száma és aránya folyamatos csökkenést mutat, de a 9. táblázatból az is kitűnik, hogy a különösen szegény térségekben az alacsony végzettségű faji/etnikai csoportok száma nő, ami a legkevésbé képzettek koncentrálódását jelzi az adott városrészekben. 1990-ben a különösen szegény térségek összes felnőtt lakosságának 53 százaléka, a fehér és az afro-amerikai felnőtteknek fele nem fejezte be a középiskolát. A különösen szegény térségekben lakó felnőtt latin-amerikaiak közel 70 százaléka nem fejezte be a középiskolát. A fenti adatok a városi felnőtt lakosság iskolai végzettségéről adnak képet. De vajon mi a helyzet város jövője szempontjából oly fontos fiatal népesség végzettségi mutatóival? A 10. táblázat az iskolát félbehagyók számának kritikus alakulását mutatja a népszámlálási körzetek szegény és elnyomorodott negyedeiben élő tizenhat és tizenkilenc év közötti lakosságra kivetítve. A táblázat második részéből kiolvasható, hogy milyen összefüggés van az iskolából való kimaradás és a munkavállalási lehetőségek alakulása.
      1970-1990 között az iskolából kimaradó fiatalok arányát tekintve az országos adatok folyamatos csökkenésről számolnak be, a 10. táblázat első részében közölt adatok a városlakó fiatalok esetében nem annyira biztatóak. Az iskolából kimaradó fiatalok aránya az összes városra kivetítve a 1970-ben mért 16,8 százalékról 1990-ben 14,6 százalékra csökkent. 1980-1990 között az iskolából kimaradók számának lassú csökkenése figyelhető meg az elővárosokban (városok zöldövezetében), a különösen szegény, az elnyomorodott és a súlyosan elnyomorodott térségekre csak jelentéktelen csökkenés jellemző az 1980-as években.

      10. táblázat
      A középiskolából kimaradó 16-19 év közöttiek aránya a 100 legnagyobb város szegénynegyedeiben

A táblázat


1970

1980

1990

Az egész városban

16,8

16,3

14,6

A szegény övezetekben

24,6

21,4

18,9

A különösen szegény övezetekben

24,2

21,9

19,4

Az elnyomorodott övezetekben

26,7

23,1

21,4

A különösen elnyomorodott övezetekben

36,0

36,2

35,5

      A középiskolából kimaradt, nem dolgozó fiatalok aránya a 100 legnagyobb város szegénynegyedeiben

B táblázat


1970

1980

1990

Az egész városban

56,8

63,6

65,0

A szegény övezetekben

61,9

72,0

70,4

A különösen szegény övezetekben

64,4

80,7

79,2

Az elnyomorodott övezetekben

71,3

81,0

81,0

A különösen elnyomorodott övezetekben

71,7

80,0

81,7

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.
      A 10. táblázat második feléből kiolvasható, hogy az 1990-ben az iskolába már nem járó, de középiskolát még nem végzett tizenhat és tizenkilenc év közötti városlakók 65 százaléka nem dolgozott. A szegény térségekben lakó, iskolából kimaradó fiatalok között a munkanélküliség aránya 70 százalékos, a különösen szegénység térségekben lakók között 79 százalékos, az elnyomorodott térségekben 81 százalékos, a súlyosan elnyomorodott térségekben pedig 82 százalékos volt.

      11. táblázat
      A szociális segélyben részesülő háztartások száma a 100 legnagyobb városban, 1970-1990 között


1970

1980

1990

A szociális segélyből élő háztartások

A 100 városban összesen

971 870

2 107 190

2 149 132

      (ebből a háztartások %)

7,5

11,4

11,0

A szegény övezetekben

545 549

1 321 582

1 432 575

      (a háztartások % ezekben a övezetekben)

18,8

23,2

21,5

A különösen szegény övezetekben

151 890

467 105

597 090

      (a háztartások % ezekben a övezetekben)

28,1

36,4

32,8

Az elnyomorodott övezetekben

75 024

609 104

665 596

      (a háztartások % ezekben a övezetekben)

36,2

36,4

34,6

A különösen elnyomorodott övezetekben

49 065

211 267

205 896

      (a háztartások % ezekben a övezetekben)

36,7

36,7

37,6

      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      A közsegélyekből élők száma 1970-ben kiugróan megemelkedett, majd az 1980-as években egyensúlyba került. A 11. táblázat szerint 1980 és 1990 között az állandó szociális segélyen élő háztartások abszolút száma a 100 városban marginálisan emelkedett, míg az arányuk marginálisan csökkent. Az utóbbi csökkenése a súlyosan elnyomorodott térségek kivételével valamennyi szegény övezetben megfigyelhető. Érdemes megjegyezni, hogy a különösen szegény övezetekben a háztartások kétharmada és a súlyosan elnyomorodott övezetekben 62 százaléka nem részesül állami támogatásban.
      Az elmúlt két évtized alatt sok tudományos munka foglalkozott a lakóhelyi szegregáció és elszigetelődés káros következményeivel és a belső városrészek problémáinak összefüggéseivel. Ezek a problémák a következők: alacsony színvonalú állami iskolák, a munkavállalási kilátásokat érintő kapcsolatteremtési hiányok, a kívülállók negatív sztereotípiái és sok egyéb.
      Az afro-amerikai vs. fehér szegregáció 1970-1990 közötti mértékének megállapítása érdekében a szegregáció mérésének hagyományos módszeréhez folyamodtunk, és eltérési index-számításokat végeztünk. Az eltérési index két faji közösség között a lakóhelyi szegregáció mennyiségét méri úgy, hogy összeveti az egyes népszámlálási övezetekben élők arányát az egész város összlakosságában képviselt arányukkal. Az eltérési indexet úgy lehet értelmezni mint az egyén, (egyedek) százalékos arányát, akiknek el kellett volna költözni egy másik népszámlálási körzetbe ahhoz, hogy ott helyreálljon az afro-amerikai vs. fehér populáció aránya, vagyis úgy megegyezne az egész város összetételét jellemző afro-amerikai vs. fehér populáció arányával.
      A 12. táblázat a szegregációs index középértéket mutatja a 100 városban, a régiók, a városok mérete és a városok kora szerinti csoportosításban. Az adatok arról árulkodnak, hogy az 1970-es évek folyamán nőtt a lakóhely szerinti szegregáció a nagyvárosokban, és ez valamennyi régióra és városra vonatkozik. 1970-1980 között a szegregáció középértékét illetően egyedül a nyugati városokban és az újabb városokban figyelhető meg csökkenés. Ez utóbbi adat azokra az 50 000 vagy ennél több lelket számláló városokra vonatkozik, amelyeket az ötvenes években vagy azt követően emeltek városi rangra.

      12. táblázat
      A szegregáció középértéke (különbség-index)


1970

1980

1990

Az összes város

63,6

66,8

60,3

Régiók
      Észak-Kelet (12)


63,3


71,3


66,0

      Közép-Nyugat (23)

63,4

70,0

66,0

      Dél (40)

65,9

71,4

64,1

      Nyugat (25)

60,1

53,8

46,1

Méret / Nagyság
      25 000 lakosnál kevesebb (45)


62,1


62,7


56,0

      250 000-499 999 (33)

63,6

68,2

61,2

      500 000-999 999 (16)

66,5

70,7

64,9

      1 millió vagy felette (6)

66,2

79,5

75,1

Kora1
      1990 előtti (45)


65,4


71,3


66,6

      1990-1940 (40)

62,9

66,3

58,5

      1950 és később (15)

59,6

54,3

45,9

      1 A város kora: A város korát annak alapján határoztuk meg, hogy melyik évben érte el az adott település lakossága az 50 000-es lélekszámot, amely a hivatalos városi rangra emelés mértékéül is szolgál.
      Megjegyzés: Az egyes kategóriáknál a zárójelben lévő számok az érintett városok számát jelzik.
      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      1980-1990 között az afro-amerikai vs. fehér szegregáció középértéke összességében csökkent a 100 nagyvárosban, és ugyanez vonatkozik a regionális szintű, illetve a városok mérete és kora szerinti kimutatásokra is. Az 1970-ben és az 1990-ben mért adatok összehasonlításából kitűnik, hogy a szegregáció középértéke az észak-nyugati és a közép-nyugati városokban nőtt, míg a déli és a nyugati városokban csökkent. Az 1 milliónál több lakost számláló városokban a szegregáció középértéke 1990-ben jelentősen magasabb volt, mint 1970-ben, a kisebb városokban viszont ugyanez az érték alacsonyabb volt. 1970-1990 között a legrégibb, már 1900 előtt is 50 000 lakossal rendelkező nagyvárosokban is kis mértékben nőtt a szegregáció. A szegregáció tehát a nagyobb és régebbi észak-nyugati és közép-nyugati városokban volt a legnagyobb. A régebbi városok és a "Fagyövezet"-beli (Frost Belt) városok lakossága kétharmadának kellett lakóhelyet változtatni ahhoz, hogy fajilag kiegyensúlyozott lakóhelyi övezeti képlet álljon elő, a legnagyobb városokban pedig a lakók háromnegyedének kellett költöznie, hogy a városnegyed faji egyensúlya helyreálljon. Az afro-amerikai vs. fehér lakóhelyi szegregáció továbbra is a városok legjellemzőbb jegye maradt.
      Mielőtt az egyes városok fő trendjeinek bemutatására rátérünk, hasznos lehet a demográfiai, a szociális és a gazdasági mutatók összehasonlító egybevetése úgy, hogy a fenti paramétereket egyszerre tüntetjük fel a különösen szegény, a súlyosan elnyomorodott és a nem-szegény térségekben, valamint a város egészére vonatkoztatva. A 13. táblázatban mutatjuk be ezt az összehasonlítást. Az adatok magukért beszélnek, így csak néhány pontot szeretnénk kiemelni.

      13. táblázat
      A 100 legnagyobb város populációs jellemzője a szegénynegyedek
      szerinti megoszlásban, 1970-1990 között

A jellemzők évek szerint

Az egész városban

Nem
szegény1

Különösen szegény

Különösen elnyomorodó

Az övezetek száma

1970

12 584

9 154

751

166

1980

13 777

9 064

1 330

562

1990

14 214

8 618

1 954

566

A populáció %

1970

100,0

74,5

5,2

1,2

1980

100,0

67,2

7,9

3,4

1990

100,0

62,7

10,7

3,2

Egyedülálló nők vezette gyermekes háztartások %

1970

17,2

12,0

45,4

55,5

1980

27,8

18,8

61,1

59,8

1990

30,1

19,

61,6

65,4

Középiskolai végzettségnél alacsonyabb %

1970

48,9

43,3

76,7

78,6

1980

35,4

28,1

62,8

63,9

1990

27,9

19,8

52,7

54,6

Az előző évben nem dolgozó
Férfiak %

1970

18,1

15,6

30,9

38,9

1980

23,8

19,5

42,8

44,2

1990

23,8

19,3

40,4

44,6

Középiskolából kimaradtak %

1970

56,8

52,9

64,4

71,7

1980

63,6

54,9

80,7

80,0

1990

65,0

57,0

79,2

81,7

Iskolából kimaradó fiatalok %

1970

16,8

13,4

24,2

36,0

1980

16,3

13,1

21,9

36,2

1990

14,6

10,9

19,4

35,5

A 100 főre jutó nem dolgozó alkalmazottak összlétszáma

1970

127,1

139,1

72,5

60,4

1980

131,5

158,5

57,8

58,9

1990

145,6

182,3

65,5

58,1

Külföldi születésű populáció %

1970

8,1

8,8

3,3

2,6

1980

11,4

10,9

7,4

8,2

1990

14,9

13,6

11,8

9,0

Afro-amerikai háztartások száma jármű nélkül

1970

47,0

32,2

64,2

73,0

1980

40,2

22,3

64,7

62,2

1990

39,5

23,9

59,0

62,9

      1 Nem szegény körzetnek tekintjük azt a területet, ahol a lakosságnak kevesebb mint 20 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt az adott évben.
      Források: 1990, Census of Population, Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, Fourth Count géppel olvasható adattár.

      Egyedi városképletek
      Az előbb ismertetett összesítő adatok összemosnak a városok között meglévő néhány fontos különbséget. Például míg 1970-1980 között New York országos viszonylatban magasan vezetett a szegény népesség koncentrációját illetően, 1980-1990 között ez a folyamat jelentősen mérséklődött. Ezzel együtt azért a város még 1990-ben is megtartotta vezető helyét a szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedek abszolút számát illetően. Chicago pedig, amely 1970-1980 között a különösen szegény és a súlyosan elnyomorodott negyedek növekedését illetően a második helyen állt, az 1980-1990 közötti időszakban is megőrizte a második helyét.
      Detroit, amely 1970-1980 között a szegénység koncentrációja és a súlyosan elnyomorodott negyedek növekedése tekintetében szintén vezető listás volt, 1980-ban -- amikor a lefelé tartó spirál mozgása felgyorsult -- az összes város közül a legrosszabb mutatóval zárt. 1980-1990 között Detroitban a helyzet még tovább romlott a különösen szegény negyedek(88), a súlyosan elnyomorodott negyedek(14), a különösen szegény negyedekben élő lakosság (261 323), a súlyosan elnyomorodott negyedekben élő lakosság (41 953), a különösen szegény negyedekben élő lakosság (127 411), valamint a súlyosan elnyomorodott övezet negyedeiben élő a szegény lakosság (28 816) számát tekintve. Detroit mögött a második helyen a különösen szegény és a szociálisan elnyomorodott populációra vonatkozó adatok szerint Los Angeles állt, pedig az 1970-es években a szegénynegyedek számának növekedése itt csak igen kis mértékű volt.
      A városokat nem érdemes egyenként tárgyalni, hiszen a szegénység koncentrációjának és a szociális elnyomorodás növekedésének hihetetlenül sokféle egyedi képletével találkozhatunk. A tanulmány végén csatoltuk a 14-21-es táblázatokat, amelyek a városokat rangsorolják a szegénység koncentrációja és az elnyomorodott negyedek mutatói alapján. Az első táblázat feltünteti 100 város 1990-es adatait, vagyis a négy övezetnek a szegény és elnyomorodott negyedek számára és az ezekben élő szegény populációra vonatkozó összesítő besorolását. Az ezt követő táblázatok a tíz legnagyobb város 1970-1980 és 1980-1990 között a szegény és elnyomorodott negyedek négy kategóriájában mért adatainak kimutatását tartalmazzák -- a számuk, a benne élő populáció nagysága és a szegény populáció méretében bekövetkezett változások szerint. A táblázatokból kiolvasható a tíz legnagyobb város koncentráltan szegény és elnyomorodott övezeteiben 1990-ben élő nem latin afro-amerikai és a latin-amerikai népesség aránya.
      Az utolsó táblázat teljes kimutatást közöl az afro-amerikai vs. fehér szegregáció fokára vonatkozóan 1970-ből, 1980-ból és 1990-ből. Ebből a táblázatból kiderül, hogy 1990-ben Cleveland volt az ország legszegregáltabb városa, és hogy a város negyedeiben lakók 88 százalékának kellene elköltöznie más negyedbe ahhoz, hogy a város egészének fekete-fehér arányához hasonló összetétel alakuljon ki mindenütt. Az amerikai városokban tapasztalható szegregáció mértékére mi sem jellemző jobban, mint az a tény, hogy a 100 legnagyobb város közül hetvennyolcban a szegénynegyedekben lakók több mint a felének kellene elköltöznie ahhoz, hogy a város egészére jellemző faji egyensúly helyreálljon.

      Ősszegző megjegyzések
      Ez a tanulmány a nagyobb városokban bekövetkezett gazdasági változásokról és az elnyomorodó városrészekről nyújt képet. A város mint munkahely átalakult, a termékeket előállító helyből az információt feldolgozó ipar színterévé vált. Ezzel az átalakulással párhuzamosan jelentősen nőtt az állások betöltéséhez szükséges képzettségi követelmény, így az alacsony iskolai végzettségűek fokozatosan elestek a munkavállalás lehetőségétől.
      A városokban tovább nőtt az afro-amerikai, valamint egyéb kisebbségekből származó bevándorlók száma, közülük soknak nincs meg a kellő végzettsége, hogy részt vehessen az új, fejlődő városi gazdaságban. Míg van néhány bevándorló csoport (például az ázsiaiak és bizonyos latin-amerikaiak), amely adaptálódott a megváltozott körülményekhez és kis üzleti vállalkozásokat hoz létre, az afro-amerikaiak ebben kevésbé sikeresnek bizonyultak. Ugyanakkor, minthogy ez a népesség egyre inkább hozzá van láncolva azokhoz a belső városrészekhez, ahol megszűntek a kékgalléros munkakörök, az afro-amerikaiak körében jelentősen nőtt a munkanélküliség és a szegénység, és súlyosbodtak a szociális problémák az elmúlt húsz év alatt. Az elemzés rávilágított arra, hogy 1980-1990 között a szegénység koncentrációja és a városnegyedek elnyomorodása összességében tovább súlyosbodott a nagyvárosokban, ebből is a legrosszabb helyzetben a közép-nyugati városok, például Detroit és Chicago vannak.
      Az 1990-es évekre a Los Angeleshez hasonló városokban is romlott a helyzet, noha ezekre az 1970-es években a szegénységnek csak kismértékű koncentrációja volt jellemző. New Yorkban viszont, ahol az 1970-es években feltűnően romlott a helyzet, az 1980-as évekre a lefelé mozgó spirál megfordult. Hogy miért alakultak ki ezek a különböző minták, nem világos. Talán egy regressziós folyamatot reprezentálnak, amely a legnagyobb városainkban megy végbe, vagy elképzelhető, hogy Los Angelesben valóban egészen más folyamatok játszódtak le az 1980-as években, mint New Yorkban? Ezekre és a belső városrészekről szóló adatok által felvetett más fontos kérdésekre a könyv további fejezetei derítenek fényt.

      14. táblázat
      A városok rangsora a szegény és elnyomorodott övezetek száma szerint, 1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

276

1

732

1

295

1

81

1

Chicago

179

2

417

2

197

2

64

2

Detroit

133

3

244

4

165

3

53

3

Cleveland

68

4

159

6

83

4

24

6

Milwaukee

60

5

109

9

56

7

15

8

New Orleans

59

6

121

8

56

6

15

9

Philadelphia

53

7

152

7

57

5

24

5

Houston

51

8

191

5

37

11

7

18

Los Angeles

45

9

257

3

39

10

17

7

Memphis

44

10

76

15

42

9

12

11

Baltimore

35

11

97

11

43

8

25

4

Atlanta

35

12

73

16

35

12

9

13

San Antonio

35

13

98

10

23

18

6

21

Pittsburgh

34

14

80

13

29

15

7

20

Dallas

33

15

97

12

21

20

7

17

Cincinnati

30

16

66

19

26

16

8

16

Miami

26

17

59

24

13

37

5

31

Columbus, OH

23

18

60

23

22

19

10

12

Minneapolis

23

19

55

26

18

23

5

27

Newark

21

20

63

21

31

13

14

10

St. Louis

20

21

70

17

30

14

9

14

Dayton

20

22

35

46

16

25

4

35

Buffalo

20

23

53

29

26

17

5

30

Oklahoma City

19

24

63

22

13

36

9

15

Rochester

19

25

52

32

18

21

6

22

Phoenix

18

26

56

25

6

56

5

26

Kansas City

18

27

69

18

14

32

4

36

Mobile

18

28

39

40

12

39

2

48

Akron

18

29

35

47

17

24

2

50

El Paso

17

30

53

30

7

53

0

100

Toledo

16

31

48

35

18

22

4

33

Shreveport

15

32

30

57

16

27

4

32

Baton Rouge

15

33

36

45

14

33

3

42

Fresno

15

34

34

49

5

65

2

51

Birmingham

14

35

40

38

15

28

1

56

Boston

14

36

77

14

13

35

2

49

Tampa

14

37

36

42

12

40

7

19

Syracuse

14

38

26

63

11

41

6

24

Fort Worth

14

39

55

27

9

48

3

46

Flint

14

40

30

56

15

29

3

43

Norfolk

13

41

22

71

12

38

3

41

Jackson

13

42

32

53

16

26

6

25

Tulsa

13

43

40

39

3

76

0

100

Jacksonville

12

44

29

58

9

43

3

39

Nashville -Davidson

11

45

36

43

9

45

5

28

Columbus, GA

11

46

20

74

8

49

5

29

Portland

11

47

36

44

5

66

1

63

Louisville

10

48

48

34

14

31

3

37

Washington D.C.

10

49

65

20

14

30

4

34

Denver

10

50

42

37

9

44

3

38

Montgomery

10

51

19

76

9

47

3

45

Indianapolis

10

52

54

28

9

46

0

100

San Diego

10

53

44

36

5

67

3

47

Tucson

10

54

35

48

1

88

0

100

Knoxville

9

55

28

59

6

57

3

44

Charlotte

9

56

24

67

3

74

1

59

St.Paul

9

57

34

51

6

59

0

100

Austin

8

58

51

33

5

68

1

67

Omaha

8

59

31

55

5

63

0

100

Richmond

8

60

31

54

7

51

3

40

Corpus Christi

8

61

22

72

6

62

1

68

Sacramento

8

62

36

41

8

50

1

64

Lubbock

8

63

27

62

4

71

1

75

Chattanooga

7

64

23

70

6

55

1

60

Springfield, MA

7

65

16

82

7

52

6

23

Seattle

7

66

28

60

3

72

0

100

Amarillo

7

67

26

64

1

89

0

100

Oakland

6

68

52

31

9

42

1

65

Gary

6

69

34

50

14

34

2

52

Spokane

6

70

24

68

6

58

1

69

Stockton

6

71

28

61

4

70

2

53

Wichita

6

72

17

79

6

60

0

100

Long Beach

5

73

19

77

4

69

1

62

Honolulu

5

74

10

92

1

87

0

100

Tacoma

5

75

16

83

6

61

2

55

Raleigh

5

76

13

86

2

79

1

66

St. Petersburg

4

77

15

84

3

73

1

58

San Francisco

4

78

33

52

2

77

0

100

Madison

4

79

12

91

0

100

0

100

Grand Rapids

4

80

20

75

3

75

1

71

Providence

4

81

23

69

5

64

1

57

Fort Wayne

4

82

13

89

1

84

1

70

Salt Lake City

3

83

21

73

0

100

0

100

Lexington-Fayette

3

84

13

87

2

80

1

61

Albuquerque

3

85

25

65

0

100

0

100

Des Moines

3

86

12

90

1

85

0

100

Fort Lauderdale

2

87

9

94

2

82

0

100

Little Rock

2

88

16

81

7

54

1

74

Lincoln

2

89

9

93

0

100

0

100

Jersey City

2

90

24

66

2

78

1

72

Colorado Springs

2

91

17

0

0

100

0

100

Worcester

2

92

13

88

2

81

2

54

Greensboro

2

93

8

95

1

86

0

100

Las Vegas

1

94

8

96

2

83

1

73

Anaheim

1

95

6

97

0

100

0

100

San Jose

0

100

15

85

0

100

0

100

Anchorage

0

100

4

99

0

100

0

100

Riverside

0

100

5

98

0

100

0

100

Santa Ana

0

100

19

78

0

100

0

100

Virginia Beach

0

100

1

100

0

100

0

100

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.

      15. táblázat
      A városok a lakosság mérete és a nyomor mértéke szerinti rangsorolásban, 1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

952 484

1

2 733 603

1

1 168 932

1

262 061

1

Chicago

381 666

2

1 179 229

3

472 790

3

159 532

2

Detroit

375 548

3

768 091

4

485 659

2

157 575

3

Los Angeles

230 338

4

1 415 445

2

205 936

5

92 061

5

Philadelphia

191 515

5

657 484

6

248 521

4

103 593

4

Houston

156 223

6

766 715

5

108 627

11

19 422

18

San Antonio

152 420

7

452 666

7

106 817

13

24 222

14

New Orleans

151 624

8

316 500

11

142 376

7

42 263

8

Milwaukee

140 831

9

273 471

14

136 445

9

35 329

10

Memphis

126 866

10

274 893

13

133 352

10

38 434

9

Baltimore

104 212

11

330 847

9

138 251

8

76 798

6

Cleveland

100 422

12

326 120

10

157 083

6

45 766

7

Atlanta

91 944

13

234 219

18

91 770

15

17 642

20

Miami

90 644

14

257 437

15

58 505

19

22 750

15

El Paso

82 197

15

309 440

12

31 553

39

0

100

Fresno

81 765

16

182 606

24

25 592

49

15 087

24

Dallas

80 383

17

348 738

8

53 194

23

10 197

38

Columbus, OH

74 889

18

192 214

22

67 363

17

26 256

13

Cincinnati

68 376

19

172 359

27

65 736

18

14 430

26

Buffalo

61 277

20

187 002

223

107 413

12

14 727

25

Minneapolis

61 054

21

139 946

36

42 760

29

11 284

32

St. Louis

60 842

22

249 338

17

100 868

14

30 834

12

Baton Rouge

59 040

23

131 264

42

53 190

24

6 546

50

Pittsburgh

56 985

24

140 795

35

53 307

22

12 608

28

Phoenix

56 036

25

228 239

19

17 894

58

15 519

23

Dayton

49 496

26

106 380

50

44 611

27

11 755

30

Shreveport

49 447

27

103 445

53

53 513

20

6 361

51

Newark

49 189

28

167 186

29

78 232

16

32 898

11

Flint

46 076

29

104 860

52

53 488

21

10 837

35

Birmingham

45 505

30

149 759

32

51 576

25

4 154

59

Tucson

38 965

31

171 172

28

1 238

88

0

100

San Diego

38 739

32

219 000

20

30 820

42

13 983

27

Syracuse

38 150

33

70 651

70

36 893

32

16 532

21

Norfolk

36 749

34

61 029

76

33 303

36

8 831

41

Toledo

36 041

35

139 416

37

42 624

30

8 594

43

Rochester

33 232

36

108 515

49

32 237

38

11 028

34

Nashville-Davidson

32 834

37

109 127

47

31 112

41

15 969

22

Akron

32 566

38

84 995

61

32 298

37

2 984

62

Mobile

32 219

39

81 938

63

27 933

46

1 118

75

Montgomery

32 002

40

72 593

69

29 083

45

8 104

47

Jackson

31 748

41

108 604

48

45 373

26

11 599

31

Louisville

31 646

42

122 425

43

41 224

31

8 593

44

Tampa

31 426

43

100 667

54

31 527

40

18 491

19

Fort Worth

31 202

44

164 855

31

23 894

51

7 711

48

Springfield, MA

30 281

45

65 716

74

26 053

48

20 950

17

Boston

28 73

46

252 109

16

34 640

33

2 946

63

Tulsa

27 808

47

96 831

56

5 982

82

0

100

Madison

27 744

48

59 954

77

0

100

0

100

Oklahoma City

27 623

49

133 973

41

29 867

43

21 514

16

Jacksonville

27 005

50

115 229

45

33 639

35

9 665

39

Austin

26 998

51

172 544

26

16 956

62

2 762

65

Corpus Christi

26 222

52

95 989

57

20 987

55

1 925

72

Knoxville

25 355

53

69 671

72

14 699

66

6 880

49

Columbus, GA

25 113

54

49 009

84

17 166

60

11 858

29

Charlotte

24 756

55

62 968

75

7 805

77

2 884

64

Kansas City

24 049

56

136 349

39

23 805

52

8 769

42

Stockton

23 492

57

114 266

46

22 265

54

10 773

36

Indianapolis

23 297

58

166 060

30

24 516

50

0

100

Denver

22 796

59

146 972

33

23 271

53

8 214

46

Seattle

22 283

60

105 055

51

11 816

70

0

100

Richmond

22 257

61

83 885

62

19 397

56

10 468

37

Washington D.C.

20 609

62

202 759

21

44 006

28

11 159

33

Lubbock

19 428

63

78 189

66

9 568

72

1 247

73

Oakland

18 626

64

181 000

25

29 459

44

9 192

40

Sacramento

18 466

65

121 571

44

33 662

34

5 324

52

St.Paul

17 834

66

90 210

60

11 751

71

0

100

Long Beach

17 480

67

138 503

38

16 972

61

2 086

71

Omaha

16 825

68

74 798

68

8 506

74

0

100

Portland

15 764

69

91 346

59

12 499

68

2 603

67

Wichita

15 104

70

46 501

86

15 178

65

0

100

Raleigh

14 612

71

41 021

90

7 345

78

3 616

60

Chattanooga

13 963

72

54 154

81

16 699

64

5 306

53

Tacoma

12 688

73

42 913

88

17 286

59

4 829

55

San Francisco

12 127

74

143 905

34

11 932

69

0

100

Lexington-Fayette

10 836

75

52 529

82

7 188

79

3 281

61

St.Petersburg

10 274

76

46 750

85

8 838

73

2 395

70

Gary

9 569

77

100 151

55

26 312

47

4 565

57

Greensboro

9 552

78

27 563

96

4 439

84

0

100

Providence

9 406

79

81 341

64

16 815

63

2 586

68

Fort Lauderdale

8 731

80

44 763

87

6 526

81

0

100

Jersey City

8 445

81

79 778

65

8 445

75

4 658

56

Amarillo

8 093

82

54 872

80

368

89

0

100

Des Moines

7 943

83

38 794

92

3 787

85

0

100

Worcester

7 674

84

58 981

78

8 396

76

8 396

45

Grand Rapids

7 042

85

67 854

73

5 296

83

2 435

69

Honolulu

6 911

86

21 197

98

2 390

87

0

100

Spokane

6 674

87

69 989

71

14 132

67

4 998

54

Albuquerque

6 478

88

91 601

58

0

100

0

100

Fort Wayne

5 080

89

25 263

97

2 612

86

2 612

66

Little Rock

4 960

90

42 730

89

19 31

57

1 244

74

Las Vegas

4 193

91

36 675

93

6 598

80

4 193

58

Lincoln

3 442

92

27 983

95

0

100

0

100

Colorado Springs

1 640

93

50 240

83

0

100

0

100

Salt Lake City

1 51

94

58 315

79

0

100

0

100

Anaheim

1 041

95

30 530

94

0

100

0

100

San Jose

0

100

76 962

67

0

100

0

100

Anchorage

0

100

14 033

99

0

100

0

100

Riverside

0

100

39 389

91

0

100

0

100

Santa Ana

0

100

134 517

40

0

100

0

100

Virginia Beach

0

100

6 332

100

0

100

0

100

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.

      16. táblázat
      A: A városok a szegény és az elnyomorodó övezetek növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

238

1

334

1

333

1

104

1

Chicago

85

2

149

2

143

2

39

2

Newark

28

3

17

18

39

5

19

4

Philadelphia

28

4

45

5

51

4

11

8

Cleveland

22

5

46

4

34

7

3

26

Detroit

22

6

33

7

80

3

35

3

Atlanta

16

7

24

9

26

9

11

7

Columbus, OH

15

8

23

10

16

14

14

6

Baltimore

12

9

34

6

35

6

15

5

Buffalo

11

10

19

14

12

17

1

54

      B: A városok a szegény és az elnyomorodó övezetek növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Detroit

88

1

65

2

77

1

14

1

Chicago

47

2

37

4

28

5

10

2

Milwaukee

42

3

35

5

29

3

6

8

Houston

38

4

114

1

29

4

5

9

New Orleans

30

5

21

14

28

6

7

5

Cleveland

26

6

43

3

34

2

10

3

Miami

18

7

24

9

8

18

2

16

Pittsburgh

16

8

17

18

9

14

7

7

San Antonio

16

9

22

12

14

7

- 1

69

Dallas

15

10

31

6

9

11

1

21

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.

      17. táblázat
      A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

697 693

1

662 034

1

1 179 582

1

312 116

1

Chicago

211 626

2

360 449

3

422 200

2

90 027

3

Philadelphia

114 089

3

225 650

4

245 690

3

24 663

10

Newark

72 326

4

27 127

25

117 897

5

54 881

4

Detroit

58 974

5

144 089

5

228 119

4

94 709

2

Columbus, OH

33 719

6

33 956

17

46 964

15

39 320

5

Atlanta

32 158

7

74 717

8

73 993

9

29 508

7

Buffalo

27 298

8

47 193

12

37 839

17

-4969

94

Baltimore

25 409

9

90 172

7

116 008

6

33 563

6

Dayton

23 935

10

26 982

27

27 143

25

7192

33

      B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Detroit

261 323

1

185 775

3

227 912

1

41 953

1

Los Angeles

134 432

2

422 782

2

38 792

9

30 030

2

Houston

111 309

3

458 016

1

77 403

3

12 050

11

Milwaukee

109 927

4

106 239

7

82 130

2

16 824

8

Fresno

73 809

5

111 705

6

14 597

25

11 546

12

San Antonio

72 595

6

90 835

9

63 945

4

-7207

86

New Orleans

57 896

7

-1079

81

44 306

7

19 809

5

Miami

55 669

8

60 231

17

38 572

10

9395

16

El Paso

51 915

9

77 446

11

20 668

16

-7262

87

Flint

42 581

10

45 768

25

43 615

8

5254

20

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.

      18. táblázat
      A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1970-1980

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

342 267

1

331 951

1

527 661

1

148 758

1

Chicago

119 766

2

162 787

2

199 929

2

43 764

2

Philadelphia

57 723

3

88 462

4

107 874

3

15 782

6

Newark

37 006

4

28 421

7

54 375

5

25 657

4

Detroit

27 673

5

62 415

5

89 118

4

33 636

3

Columbus, OH

17 278

6

16 653

14

18 261

15

16 276

5

Atlanta

15 794

7

27 990

8

36 434

8

15 111

8

Baltimore

15 180

8

32 359

6

50 628

6

15 295

7

Buffalo

13 265

9

18 637

13

17 185

17

-1212

93

Dayton

10 870

10

10 011

21

11 991

24

3578

31

      B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság növekedése szerinti rangsorolásban, 1980-1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Detroit

127 411

1

108 222

3

116 789

1

28 816

1

Los Angeles

59 501

2

149 668

2

16 676

10

14 512

2

Milwaukee

57 305

3

55 240

4

46 430

2

11 990

6

Houston

52 554

4

157 748

1

36 293

3

5737

12

San Antonio

36 012

5

39 354

7

31 187

4

-1725

81

Fresno

33 123

6

46 145

5

5210

34

4328

15

New Orleans

28 547

7

12 181

36

22 478

6

12 435

5

Miami

26 205

8

29 620

11

15 220

11

2408

19

El Paso

25 899

9

36 956

9

13 222

14

-4382

93

Dallas

20 945

10

45 443

6

7006

27

-4976

94

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.

      19. táblázat
      A: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1980

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

476 161

1

984 917

1

526 592

1

183 029

1

Chicago

194 094

2

429 751

2

248 994

2

77 562

2

Philadelphia

104 660

3

248 802

4

143 072

3

43 946

4

Baltimore

60 912

4

140 295

6

78 838

5

34 259

5

New Orleans

55 378

5

119 789

7

56 187

9

12 084

14

Newark

52 003

6

94 988

10

60 412

8

28 668

6

Detroit

51 709

7

188 286

5

102 511

4

46 989

3

Memphis

48 318

8

106 662

9

68 982

6

6280

28

Atlanta

46 709

9

93 151

12

47 553

10

22 413

8

Los Angeles

41 444

10

290 093

3

67 455

7

24 227

7

      B: A városok a szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1980

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

454 908

1

959 390

1

520 323

1

117 977

1

Chicago

205 733

2

430 748

3

236 681

2

88 005

2

Detroit

179 120

3

296 508

4

219 300

3

75 805

3

Los Angeles

100 945

4

439 761

2

84 131

5

38 739

5

Philadelphia

93 303

5

223 605

6

113 894

4

54 183

4

New Orleans

83 925

6

131 970

8

78 665

6

24 519

7

San Antonio

72 909

7

158 771

7

51 668

11

14 299

12

Houston

72 757

8

241 964

5

50 383

12

9168

19

Milwaukee

70 282

9

106 548

13

67 881

8

20 059

9

Memphis

63 745

10

104 417

14

66 137

9

19 555

10

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.

      20. táblázat
      A: A városok a nem latin afro-amerikai szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

409 271

1

1 074 190

1

546 179

1

123 886

2

Chicago

351 406

2

714 147

2

415 490

2

134 074

1

Detroit

308 606

3

610 920

3

401 263

3

112 134

3

New Orleans

131 857

4

244 942

8

130 993

5

38 978

7

Memphis

117 833

5

229 605

9

127 732

6

35 917

8

Philadelphia

114 727

6

415 976

4

180 143

4

63 807

4

Baltimore

93 080

7

255 538

7

122 242

8

63 686

5

Milwaukee

91 529

8

142 595

15

99 537

9

24 315

12

Houston

91 257

9

308 385

5

91 724

11

14 856

14

Atlanta

81 186

10

203 696

10

88 388

13

16 496

13

      B: A városok a latin szegény és az elnyomorodó lakosság szerinti rangsorolásban, 1990

Város

Különösen
szegény

Szegény

Elnyomorodott

Súlyosan
elnyomorodott

övezetek

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

Szám

Rangsor

New York

459 099

1

1 113 035

1

544 656

1

122 075

1

Los Angeles

133 027

2

842 746

2

97 830

2

42 333

2

San Antonio

128 952

3

352 276

3

84 792

3

21 815

4

El Paso

74 933

4

260 453

6

30 900

6

0

100

Houston

54 573

5

288 207

4

13 902

12

4130

16

Philadelphia

44 391

6

64 410

16

42 633

4

29 942

3

Chicago

42 851

7

285 413

5

36 335

5

19 768

5

Phoenix

35 986

8

105 115

10

9012

19

8161

10

Fresno

33 171

9

71 696

13

11 437

15

8778

9

Miami

31 920

10

145 904

7

26 188

7

15 326

6

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A.

      21. táblázat
      A városok az afro-amerikai és fehér szegregáció szerinti rangsorolásban (a különbségi index), 1970-1980

Helyezés

Város

1990

1980

1970

Pont

Helyezés

Pont

Helyezés

Pont

Helyezés

1

Cleveland

87,6

1

88,1

2

65,1

55

2

Chicago

85,9

2

89,9

1

66,3

43

3

Philadelphia

82,4

3

83,2

5

64,3

58

4

Atlanta

81,4

4

79,7

11

78,4

2

5

Dayton

79,3

5

81,5

9

69,0

24

6

Jackson

79,1

6

79,2

13

64,8

57

7

St. Louis

78,2

7

83,7

4

65,2

54

8

Miami

77,8

8

81,5

8

80,5

1

9

St. Ptersburg

77,2

9

84,7

3

64,0

60

10

Washington D.C.

76,7

10

76,0

28

71,3

13

11

New York

76,3

11

77,2

23

60,8

71

12

Baltimore

76,1

12

78,9

14

73,2

9

13

Flint

75,7

13

77,6

20

69,7

18

14

Newark

75,4

14

76,9

25

68,7

28

15

Louisville

75,2

15

82,8

6

69,1

22

16

Pittsburgh

74,8

16

77,7

19

68,9

26

17

Fort Lauderdale

74,3

17

78,8

16

77,8

4

18

Boston

74,0

18

77,9

17

72,0

11

19

Los Angeles

74,0

19

82,0

7

76,3

5

20

Milwaukee

73,7

20

76,6

26

66,9

40

21

Omaha

73,2

21

77,4

22

70,4

16

22

Baton Rouge

72,6

22

74,7

36

65,7

48

23

Buffalo

72,1

23

76,5

27

69,6

19

24

Memphis

71,2

24

75,9

29

73,2

8

25

Shreveport

70,7

25

75,7

32

67,3

37

26

Kansas City

70,6

26

80,3

10

64,2

59

27

Toledo

69,7

27

75,8

31

59,8

74

28

Mobile

69,3

28

77,5

21

61,0

70

29

Indianapolis

68,2

29

74,4

37

65,8

47

30

Montgomery

67,8

30

71,7

44

62,2

65

31

Houston

67,0

31

77,0

24

69,2

20

32

Birmingham

67,0

32

74,9

35

65,0

56

33

Knoxville

66,9

33

69,8

50

69,1

21

34

Cincinnati

66,6

34

72,7

41

63,3

62

35

Fort Wayne

66,5

35

71,4

48

65,6

50

36

Tulsa

65,8

36

79,6

12

59,2

77

37

Denver

65,8

37

71,4

46

70,2

17

38

Seattle

65,7

38

71,6

45

69,0

25

39

Detroit

65,1

39

67,7

56

60,0

73

40

Dallas

65,0

40

78,8

15

71,8

12

41

Tampa

64,6

41

75,1

34

67,2

38

42

Nashville-Davidson

64,5

42

71,4

47

74,3

6

43

Portland

64,3

43

68,6

54

67,5

36

44

Columbus OH

64,1

44

69,3

51

65,5

53

45

Fort Worth

63,6

45

77,9

18

66,9

39

46

Charlotte

63,1

46

72,9

40

73,4

7

47

Grand Rapids

63,1

47

68,6

55

68,8

27

48

Syracuse

62,9

48

66,2

61

56,3

85

49

Akron

62,9

49

69,1

53

59,8

75

50

Amarillo

62,8

50

75,9

30

57,5

81

51

Wichita

62,7

51

73,9

38

62,4

64

52

Columbus GA

62,5

52

61,0

78

58,0

80

53

New Orleans

62,2

53

64,4

67

61,1

68

54

Richmond

61,9

54

69,2

52

71,1

15

55

Chattanooga

61,7

55

64,9

66

68,4

29

56

Oklahoma City

60,7

56

75,3

33

57,2

83

57

Greensboro

60,6

57

70,9

49

66,1

44

58

Des Moines

60,4

58

65,5

63

65,9

45

59

Jersey City

60,3

59

66,7

59

62,9

63

60

Lubbock

60,1

60

73,1

39

53,2

88

61

Jacksonville

60,0

61

72,1

42

71,2

14

62

Little Rock

59,4

62

67,2

58

67,6

35

63

San Diego

58,9

63

63,2

71

66,8

41

64

Providence

58,7

64

63,0

72

54,2

87

65

Rochester

58,0

65

62,7

73

65,6

51

66

San Francisco

57,5

66

62,0

77

66,5

42

67

Gary

57,3

67

64,0

69

68,1

32

68

Norfolk

57,2

68

71,9

43

63,4

61

69

Minneapolis

57,1

69

62,1

76

59,0

79

70

Lexington-Fayette

56,4

70

66,6

60

68,1

31

71

Austin

55,7

71

64,1

68

69,1

23

72

Springfield MA

55,3

72

63,7

70

65,7

49

73

Raleigh

55,1

73

65,4

64

67,7

34

74

San Antonio

54,2

74

65,4

65

68,0

33

75

Oakland

54,1

75

56,7

81

61,3

67

76

Phoenix

51,5

76

62,5

74

60,5

72

77

St. Paul

51,1

77

67,5

57

65,6

52

78

Long Beach

50,6

78

60,3

80

68,2

30

79

Las Vegas

48,7

79

65,5

62

78,3

3

80

Fresno

47,8

80

62,3

75

72,6

10

81

Corpus Christi

46,9

81

60,7

79

61,1

69

82

Honolulu

46,5

82

48,6

85

39,5

98

83

Colorado Springs

44,2

83

44,1

91

55,3

86

84

Lincoln

43,4

84

47,6

87

47,7

92

85

Sacramento

43,2

85

52,9

83

59,1

78

86

Salt Lake City

42,7

86

45,1

89

42,9

96

87

Worcester

41,4

87

48,7

84

51,9

89

88

El Paso

41,1

88

37,9

95

44,6

95

89

Stockton

38,6

89

56,7

82

65,8

46

90

Spokane

38,5

90

37,8

97

48,0

90

91

San Jose

37,0

91

45,3

88

45,7

94

92

Tacoma

37,0

92

44,2

90

56,9

84

93

Madison

35,7

93

34,3

99

41,4

97

94

Anchorage

35,1

94

37,9

96

na

100

95

Albuquerque

34,1

95

40,4

93

47,9

91

96

Tucson

33,2

96

48,4

86

59,5

76

97

Riverside

30,5

97

39,2

94

62,1

66

98

Santa Ana

29,8

98

41,1

92

57,3

82

99

Viginia Beach

29,4

99

33,3

100

36,2

99

100

Anaheim

22,8

100

36,1

98

46,1

93

      Források: 1990, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1980, Census of Population, Summary Tape File 3A; 1970, Census of Population, géppel olvasható adattár.

Fordította: Valló Zsuzsa

      In: Interwoven Destinies: Cities and the Nation. Szerk.: Henry Cisneros, New York, W. W. Norton, 1993., 81-110. old.
      [1] Bureau of Census (1968-1992), géppel olvasható adattár, különböző évekből.
      [2] Bureau of Economic Analysis, Regional Economic Information System, 1992, CD-ROM adattár.
      [3] Az 1980-as országos standard szórás határpontja (a középérték plusz egy standard szórás) (a) az egyedülálló nők vezette háztartásoknál: határpont=0,368; (b) a férfi munkanélküliség esetében: határpont=0,454; (c) az iskolából kimaradó tizenévesek esetében: határpont=0,272; (d) a szociális segélyből részesülők esetében: határpont = 0,176; (e) szegénység esetében: határpont=0,332.

EPA Budapesti Negyed 26-27. (1999/4-2000/1) Davis: LA, az erődváros < > Katz: „Kirekesztettek”