EPA Budapesti Negyed 16-17 (1997/2-3)Karácsony B.: Napos oldal < > Heltai J.: Yvette Guilbert

Kötéltáncosnőt szeretni!
___________
KRÚDY GYULA

      Szindbád beszélte az alábbi történetet, amelyből megtudjuk, hogy milyen önzők a férfiak:

      - Szerettem azt az angyalképű lányt, aki kibontott, hosszú fürtjeivel esténként a céltábla elé állott a Kraváll orfeum színpadán, amíg partnere, Carter úr, különböző mutatványokat végzett körülötte.
      Vad indián törzsfőnöknek öltözött, lóháton jelent meg a színpadon, és az övébe dugott késeket mindaddig hajingálta a nyeregből a céltábla előtt álló hölgy felé, amíg késeivel körültűzködte a leány alakját. A hajintós kések, hegyükkel a deszkába fúródva körülremegték a szűz alakját. Mikor utolsó kését is eldobta övéből Carter úr, felkiáltott, mint a saskeselyű, az orfeum zenekarában megszólaltak a dobok és trombiták, az érzékeny nagybőgős két karjával kapott hangszere után, és a diadalmas mars hangjaira: kék szemű, porcelán képű angyal lenge ruhájában kiugrott a kések közül, és bukfencet vetett az ájultságából alig magához tért közönség előtt. - S ilyenkor nemcsak a pincérek tapsoltak az orfeum nézőterén, hanem mindenki, aki a kezét tudta mozdítani.
      - Szerettem Carter úr éjszemű hölgyét, akinek színe piros volt, mint a szerelmes szívé, és ugyancsak szív alakú volt az arcocskája; fekete bársonyból való szív volt mellére varrva, üvegszívet tartott feje felé emelt kezében, amelyet Carter úr minden este ellőtt a Kraváll orfeum színpadán, miután mormon létére több felesége volt. Hosszú csövű puskával jelent meg e mutatványhoz Carter úr, minden tárgyat lelőtt, amelyet az éjszemű, szívzsibbasztó tekintetű barna hölgy a kezébe vett, vagy a lába ujjaira helyezett, amidőn az egyik lábszárát a feje felé nyújtotta, és idomai felejthetetlen emléket hagytak a néző szívében, hogy még a parókás karmester is visszafojtott lélegzettel ült pulpitusán, holott az volt a szokása, hogy a muzsika nélküli, életveszélyes mutatványoknál hátat fordított a színpadnak, és kajánul nézegette a pártér közönségét.
      Mindig üresen állott a söröscsizma karmesteri széke alatt, így tehát ráért a szemhunyorgatásra s egyéb arcjátékra, amellyel a színpadon folyó spitztáncot kísérte. (Ráknak hívták; kövér ember volt, mint Balzac, és bemutatta a táncosnőket az orfeum söntésében azoknak az úriembereknek, akik valóban rajongtak az orfeumért.)
      De mikor a velencei üvegből való szívet lőtte le puskájával Carter úr második számú felesége szűzmáriásan sima, egyszerű hajfrizurájáról, és a szív csörömpölve összetört; Rák megkönnyebbülve rúgott elefántbakancsba bújtatott elefántlábával a mellbajos első hegedűs felé: - Ne aludjunk, Koncerti úr - dörmögte, és a zenekar dicsőségteljes indulóba vágott.

     

*

      - Szerettem előadás után az orfeum söntésében üldögélni, ahová többnyire csak a művésznők, művészek járnak teendőjük végeztével a maguk pohár sörét felhajtani, mert bármily későn végződött a „szám”: a művészek s hozzátartozóik csak a „szám” után vacsoráztak, amennyiben vacsorának lehetett nevezni azokat a kis gulyásokat, pörkölteket, amelyeket a művészek éjszakára magukhoz vettek, miután eszük ágában sem volt testi terjedelmüket növelni.
      Itt, az orfeum söntésében, ahol civil ruhájukban jelentek meg a kígyóembereke, az ekvilibristák, a műlovarok és zenebohócok ... az illuzionista és a külföldi énekesnő hurutját forralt borral kezelte ... a kardnyelő elmerengve kente érett sajtját kenyérszeletkékre ... Johnson úr, a világ legerősebb embere, aki láncokat tépett a műsorban, olyan vékony hangon szólalt meg, mint egy kecske, miközben aludttejét fogyasztotta ... „Egyiptom csalogányának”, egy közelről ugyancsak szép szakállú énekesnőnek sohase volt elég köpőláda a helyiségben ... „II. Bosco”, a világhírű bűvész sváb dialektusban pörlekedett a bűvészinassal, egy trabális német asszonysággal: - itt, az orfeum söntésében, éjfélkor, midőn lepergett minden „szám”, a királynői parókák aludtak az öltözők ládáiban: itt szerettem Valeryt, a kötéltáncosnőt.
      - Rozsnyai Valery! - mondta róla a színlap.
      - A Rozsos - nevezték a barátnői, ha ugyan voltak.
      - A drót királynője - jelentették a hírlapok.
      - Álmatlanságom - mondtam én, midőn Valery száma után megjelent a vendéglőben, anélkül hogy törődött volna azzal, hogy melyik lábával lépi át először a küszöböt, keresztet se hányt magára, csak jött bársonykalapban, amely fakult volt, mint az artistanőké általában, mantilljában, amely alig tartott valami meleget a téli estéken, de ott volt melegítés szempontjából a parázskabátka, amely testhezállóságával, csuklóig érő ujjaival, kopottságával ellentéte volt az angyali kosztümnek, amelyben Valery a magasban repülni szokott.
      Csak nagy, csónak formájú félcipője mutatta, hogy Valery lábával keresi kenyerét.
      Csak a kakasülőn tanyázó költők mondják kicsinyeknek a táncosnők lábait. Mi, akik közvetlen közelből ismerjük a tündérek lábait, jól tudjuk, hogy a táncművészethez nagyobb lábakra van szükségük a művészeknek, mint a mindennapi járás-keléshez. Lábujjaival felvett egy cigarettát vagy egy tallért is a földről, a talpán olyan kemény volt a bőr, hogy mezítláb inkább kopogtak léptei, mint cipőben.
      Bokája, mint acél, és lábszárán bolhát lehetett szétpattantani.
      A drótkötélen könnyedén siklott, mint csónak a tavon. Bokáját pergette a zene taktusaira, és lepke módjára hintázott fél lábán a magasban. Meg lehetett bolondulni láttára, amikor napernyőjét vállán forgatva, a kötelet alig érintve, repült át az orfeum nézőterén.

     

*

      Sohasem lehetett a valódi okát megtudni annak a balesetnek, amely 19** egy decemberi estéjén bekövetkezett a Kraváll orfeum színpadán. Tízméternyi magasságból lezuhant Valery, és bal lábával előbb koppant a színpadi deszkán, mint többi testrészével. Ugyanezért bokatörést szenvedett, és ájultan vittem őt a színpadról mint egy holtat.

      In: Krúdy Gyula: Váci utcai hölgytisztelet. Bp., Szépirodalmi, 1982.


EPA Budapesti Negyed 16-17 (1997/2-3)Karácsony B.: Napos oldal < > Heltai J.: Yvette Guilbert