EPA Budapesti Negyed 16-17 (1997/2-3)Csengeri J.: Budapesti nóták < > Tóth E.: A tolonc

Menazséria
Tragikomédia egy felvonásban, három képben
__________
HELTAI JENŐ

      Személyek
      AZ IGAZGATÓ
      A KIKIÁLTÓ
      AZ ÁLLATSZELÍDÍTŐNŐ
      A FIATAL ÚR
      A KATONA
      ELSŐ cselédlány
      MÁSODIK cselédlány
      ELSŐ városi ember
      MÁSODIK városi ember
      ELSŐ paraszt
      MÁSODIK paraszt
      EGYPÁR GYEREK
      Történik: egy faluban, egy vándormenazséria ponyvabódéjában.

      Első kép
      (Szín: egy vándormenazséria ponyvabódéjának a bejárása. Ez a ponyvatákolmány ahhoz a nagy zöld kocsihoz van építve, amely a truppnak menazsériául is, lakásul is szolgál. A kocsi a szín jobb oldalán áll, jobb oldalával a közönségnek. Látszik a kocsi jobb oldali fala, muskátlis ablakkal, a kocsi első és hátsó kereke, teteje a kéménnyel stb. Néhány lépcső vezet föl a bódé bejárásához; szűk kis fülke, kassza van, a kassza mögött pedig ponyvafal polcokkal: a polcokon mázas serlegek, ébresztőórák és egyéb nyereménytárgyak. A bejárás jobb oldalán kis függönyajtó, ezen át megy be a közönség a menazsériába. Elül, a lépcsőtől jobbra és balra keskeny járás, korláttal; a bal oldali járásban kolomp, a jobboldaliban verkli. Ezen egy cifra majom ül, aki hajtja. A bejárás fölött cifra betűkkel van kiírva a pompázó fölírás: „A világ legkisebb állatsereglete.” Elül a jobb és baloldali ponyvafalon mindenféle tarka plakát, amely vadállatokat ábrázol idomítójukkal, a vadállatok és idomítók közismert pózaiban. Efféle fölírások: „Miss Florida, az állatszelídítők királynője.” „Itt látható Ahmed, a világ legnagyobb oroszlánja.” „Nem csalás, nem szemfényvesztés, Miss Florida csókkal jutalmaz mindenkit, aki bemerészkedik az oroszlánketrecbe.” „Itt látható az utolsó világcsoda, Ahmed, az eleven koporsó.” „Mindennap háromszor etetés.” stb., stb. Az egész alkotmány úgy van megszerkesztve, hogy az előjáték végén felhúzható a magasba, tehát rögtön benn vagyunk a menazsériában. Mielőtt a függöny felgördülne, a függöny mögött éktelen csöngetés és verkliszó. A függöny felgördülésével elnémul a verkli, a kolompolás azonban folytatódik. A kikiáltó állatkerti őrsapkával a fején, piros sállal a nyaka körül, csíkos trikóingben, nádpálcával a kezében, a kolomp mellett áll, és vadul rázza. Miss Florida, piros zsokésapkával a fején, lakkcsizmában, vitézkötéses piros huszárnadrágban és ezüstsujtásos égszínkék mentében, ostorral a kezében, a verkli mellett áll. Előtte a korlátra dobva esőköpeny, melyet a következők alatt fölvesz, majd beül a kasszába, jegyeket és nyereménytárgyakat ad a publikumnak. A kocsi előtt öt-hat kíváncsi ácsorog, egy katona, egypár leány, gyerekek, egy-két paraszt és a fiatalúr.)

      A KIKIÁLTÓ (ordítva). Folyvást, hölgyeim és uraim, folyvást! Nyomban megkezdődik az előadás, a legnagyobb díszelőadás, mely e városban valaha is létezett. Itt látható a világ legkisebb állatsereglete, nem tizenkét oroszlán, hölgyeim és uraim, egyetlenegy, nem több és nem kevesebb. Egy oroszlán, hölgyeim és uraim. De milyen oroszlán! Nem afrikai oroszlán, Félisz Leo Afrikánusz, nem is ázsiai oroszlán, Félisz Leo Aziatikusz, hanem amerikai oroszlán, Félisz Leo Amerikánusz Makszimusz! Makszimusz, hölgyeim és uraim, a legnagyobb Oroszlánusz Makszimusz, mely minden természettudományi könyvekben leírva és leábrázolva van, mint a legvérengzőbb, legravaszabb és legnagyobb, mely mind a többi oroszlánokat és egyéb vadállatokat megeszi és elfogyasztja, miért is mellette más állatokat tartani fölösleges és nem is lehetséges. De nemcsak állattársait eszi meg, megeszi embertársait is, kor-, rang-, nem- és valláskülönbség nélkül. Innen kapta nevét is, „Achmed, az eleven koporsó”, mely eddig száztizennégy állatszelídítőket, hindukat, indiánokat és egyéb népeket falt föl már, az év minden hónapjában egyet, szökőhónapokban kettőt. Tessék, hölgyeim és uraim, tessék, ilyen alkalom nem volt, van és lesz, utolsó oroszlán. De milyen oroszlán! Félisz Leo Amerikánusz Ultimusz! Ultimusz, hölgyeim és uraim, az utolsó, mert ebből a fajtából, mely kártékony volta miatt egész Amerikában szenvedélyesen irtva lesz, már csak elszórva akad egy-egy példány. Ezen állat idomítása rendkívül nehéz, mert részint vasdorongokkal, részint életveszéllyel van egybekötve. Azonban tökéletesen sikerült, amiről mindenki személyesen meggyőződhet, aki a csekély belépti díjat, első hely ötven, második hely harminc, harmadik húsz fillért lefizeti. Az idomítás csodái: abroncsugrás, tánc két lábon, létramászás és egyéb mutatványok, záradékul pisztolylövés az oroszlán részéről, mindez olcsón és jutányosan látható, azonkívül értékes nyereménytárgyak kisorsolásával külön is jutalmazva lesz. Miss Florida, a rettenthetetlen oroszlánidomító, azonnal fölveszi egyenruháját, és bemegy, mire rögtön kezdődik az előadás. Tessék, hölgyeim és uraim, nem kettő, nem tizenkettő, csak egy. De milyen oroszlán! Parancsoljon vitéz úr! Nem tetszik? Az idomítás csodái; Miss Florida megnyomja a csengőt, mire az oroszlán bőgni kezd. Miss Florida, nyomja meg! (Miss Florida megnyom egy csengőt, a bódéból félelmetes bőgés hallatszik. Mozgás a közönség körében. A kikiáltó diadalmasan) Tetszik hallani? Miss Florida még egyszer megnyomja a csengőt, mire az oroszlán újból bőgni kezd. (Miss Floridára néz, ugyanaz a játék, az oroszlán bőg.) Tessék, hölgyeim és uraim, bátorság, bátorság! Miss Florida mindenkit megcsókol, aki bemerészkedik az oroszlánketrecbe. De eddig még nem akadt olyan vakmerő, mert az oroszlán valamennyit széttépte. (Körülnéz, a közönség nem mozdul.) Senki? Senki? (Megtörli a homlokát rekedten.) Utolsó alkalom, utolsó nap, utolsó előadás, utolsó oroszlán! De milyen oroszlán! Vitéz úr, fiatal úr, kisasszonyok, bátyám, uram... ilyen nem volt, van és lesz! Csekély ötven-harminc-húsz fillér, nem több és nem kevesebb... (Kolompol.)
      EGY VÁROSI EMBER. Azt mondják...
      A KIKIÁLTÓ. Mit mondanak?
      A VÁROSI EMBER. Azt mondják, nem igazi oroszlán.
      A KIKIÁLTÓ (összecsapja kezét). Nem igazi oroszlán? Ezzel a bőgéssel? Miss Florida, nyomja meg harmadszor is a csengőt. (Megtörténik. Bőgés.)
      MÁSODIK EMBER. Bent volt az újságban is, hogy nem igazi...
      A KIKIÁLTÓ. Aljas rágalom! Pokoli bosszú! Mert a szerkesztő úrtól megtagadtuk a szabadjegyet. Tessék, hölgyeim és uraim, tessék besétálni. Az oroszlán türelmetlen. Mindenki meggyőződhet róla, hogy igazi oroszlán. Tessék bemenni a ketrecbe... akit széttép, majd elhiszi, hogy igazi... Vitéz úr!
      A KATONA. Hát én be is megyek! (Két leány van mellette, azok visítva kapaszkodnak a karjába. Kapacitálják egymást. Végre a katona győz, befizet a lányokért is. Ez afféle jeladás, lassan-lassan a többi is rászánja magát, betódulnak.)
      A KIKIÁLTÓ. Folyvást, hölgyeim és uraim, folyvást... Utolsó előtti előadás! (Kolompol.)

      (A szín egy pillantra elsötétedik a díszletet fölhúzzák.)

      Második kép
      (Mikor a szín kivilágosodik, bent vagyunk a menazsériában, amely mellett most is látható a kocsi, lejtős átjáró a kocsi és a menazséria közt. A szín bal oldalán, elöl, fiókos asztalka két szalmaszékkel, a fiókban lámpaüveg, megkezdett kézimunka, manikűrkészlet, tükör, púder, rúzs, fésű stb. A szín jobb sarkában, a szín félmagasságában nagy ketrec, az ajtón lakat. A ketrechez egypár lépcső vezet föl, előtte korlát, amelyen olajlámpák sorakoznak egymás mellé, ugyanilyen lámpa lóg le a tetőről is. A ketrecben egypár zsámoly, papírral bevont abroncs, henger stb. Az állatmutatványok ismert kellékei, köztük egy alacsony könyvtári létra is, amelynek tetejére pisztoly van erősítve. Korbács, vasrudak. És természetesen oroszlán is. A ketrec előtt egypár durván tákolt fapad a közönség számára. A ketrecen két tábla. Az egyiken ez áll: „Félisz Leó Amerikánusz Makszimusz Ultimusz, Linné.” A másikon: „Az oroszlánt megharapni tilos.” Bejárás a közönség részére a fenéken, a függönyajtón keresztül.)

      (A szereplők a következőképpen helyezkednek el: a közönség a fapadokon, a kikiáltó sapkával a fején a ketrec előtt áll, a nádpálcát vasrúddal cserélte föl. Miss Florida bejön a kocsiátjárón, felöltőjét már levetette, „egyenruhában” van, kecses tánclépésekkel lejt a ketrec felé, bebújik a korlát alatt, fölmegy a ketrec ajtajához vezető lépcsőre, amelynek legfelső fokán megáll. Hajlong, csókokat dob a közönség felé. Taps. Az oroszlán, aki eddig elnyúlva feküdt a ketrec mélyén, most előre jön, morog.)

      AZ EGYIK LEÁNY. De randa egy állat! (Az oroszlán morog.)
      A KIKIÁLTÓ. Csöndet kérek! Ne tessék az oroszlánt sértegetni! (Leveszi a ketrec ajtajáról a lakatot.) Most következik a magasztos pillanat, amikor Miss Florida, a rettenthetetlen állatszelídítő bemegy a ketrecbe, és kezdetét veszi az idomítás csodái... (Egy kicsit kinyitja az ajtót, Miss Florida egy utolsó csókintés után besurran a nyíláson. Az oroszlán feléje ugrik, Miss Florida csettint az ostorával. „A genoux!” Az oroszlán visszahőköl, letérdel. Mozgás a közönség körében. Az ajtó becsapódik. A kikiáltó ráteszi a lakatot, leugrik a lépcsőről, de a ketrec előtt maradt, olykor-olykor a rácson keresztül a vasrúddal az oroszlán felé döfköd.)
      A KÖZÖNSÉG (Izgatottan): Á!
      MISS FLORIDA. Go on! (Csattogtatja az ostorát, mire az oroszlán körbe fut körülötte, majd újabb pattanásra megfordul, és ellenkező irányban jár körbe. Újabb pattanásra föláll, két lábra, Miss Florida cukrot ad neki.)
      A KIKIÁLTÓ. Zene! (Csönget. Odakint megszólal a verkli, a „Dunari keringőt” játssza.)
      MISS FLORIDA. Go on! (Az oroszlán átkarolja Miss Floridát, és táncol vele. A közönség őrülten tapsol. - A zene néhány taktus után abbahagyja, a tánc is abbamarad, Miss Florida pattant az ostorral, az oroszlán fölkuporodik egy zsámolyra, újabb pattanásra egy hengert kezd gurítani előre és vissza. - Miss Florida többször ismétli.) Go-on! (Abroncsot tart eléje, az oroszlán átugorja.) Go on! Hop! Go on! Hop!
      ELSŐ PARASZT. Mit mond neki?
      MÁSODIK PARASZT. Azt mondja: Go on! Előre! Csináld!
      ELSŐ PARASZT. Milyen nyelven beszél vele?
      MÁSODIK PARASZT. Angolul, mert amerikai oroszlán.
      ELSŐ PARASZT. Magyarul nem ért?
      MÁSODIK PARASZT. Honnan a csudából értene?
      ELSŐ PARASZT. Kend is volt Amerikában, mégis ért magyarul.
      A KÖZÖNSÉG. Pszt! Pszt!
      A KIKIÁLTÓ. Ne tessék az előadást zavarni!
      MISS FLORIDA. (pattant, kitárja a két karját). Et voilŕ! (Zúgó taps.)
      A KIKIÁLTÓ. Következik a műsor fénypontja, tessék jól figyelni, nem csalás, nem szemfényvesztés, igazi pisztolylövés az oroszlán részéről. (Csönget) Zene! (A verkli megszólal ott, ahol az előbb abbahagyta.)
      MISS FLORIDA. Eh la, hopp! (Pattant, az oroszlán felmászik a létra lépcsőin háttal. Fönt megfordul, és mancsát a pisztolyra teszi.) Shut! (Az oroszlán elsüti a pisztolyt, Miss Florida a szívéhez kap, elesik, nyomban felugrik, hajlong, csókokat hajigál, megvakarja az oroszlán fejét, az lábához kuporodik. Zúgó taps.)
      A KIKIÁLTÓ. Ez volt műsorunk utolsó száma, mely után Miss Florida kijön a ketrecből, leveti egyenruháját, és hálát ad Istennek, hogy az oroszlán nem falta föl. (Leveszi sapkáját.) Szabad kérnem valami csekélységet a magyarázatért... (Senki sem ad neki. Rázza a sapkáját.) A következő előadás tíz perc múlva... (Senki sem mozdul.) Tessék távozni, uraim és hölgyeim, és helyet adni a következőknek...
      ELSŐ VÁROSI EMBER. Még nincs vége!
      KIKIÁLTÓ. Már hogyne volna vége! Mit csináljon még az oroszlán azért az ötven fillérért? Neki is többe van!
      A VÁROSI EMBER. Hátha valaki mégis bemegy hozzá a ketrecbe?
      A KIKIÁLTÓ. Úgyse megy be senki.
      ELSŐ PARASZT. Nem lehessen tudni.
      A KATONA. Én bizony bemegyek. (Nekigyürkőzik, a két lány visítva lefogja.) Hagyjatok mán...
      AZ EGYIK. Jaj, dehogy hagyom, én édes katonám...
      A MÁSIK. A tiéd? Talán az enyém...
      A KIKIÁLTÓ. Maradjon csak kint, vitéz úr, ez a két tyúk jobban széttépi, mint az oroszlán... (Nevetés. A közönség kifelé tódul. A kikiáltó lökdösi őket.) Gyerünk, gyerünk! Gyerünk fiatal úr! Más is akar élvezni!
      A FIATAL ÚR. (szőke hajú, sápadt fiatalember, fekete ruhában, piros nyakkendővel, kalap nélkül). Hallja, mit lökdös?
      A KIKIÁLTÓ. Gyerünk, gyerünk.
      A FIATAL ÚR. Nem megyek.
      A KIKIÁLTÓ. Nem megy?
      A FIATAL ÚR. Nem. (Elszántan.) Nyissa ki az ajtót! (A közönség visszafordul.)
      A KIKIÁLTÓ. Miféle ajtót?
      A FIATAL ÚR. A ketrecajtót. Bemegyek az oroszlánhoz.
      A KIKIÁLTÓ. Megy a fenébe! Már késő. Az előadásnak vége!
      A FIATAL ÚR. Nincs vége! Azt mondta: „Miss Florida mindenkit megcsókol, aki bemerészkedik az oroszlánketrecbe.” Én bemerészkedek. A pénzemért jogom van bemerészkedni... Ez hozzátartozik az előadáshoz.
      A KÖZÖNSÉG (zúgva). Úgy van! Joga van. (Taps.)
      A KIKIÁLTÓ. (zavartan áll. Miss Floridára néz, az tétovázik. Az oroszlán bőg.)
      A FIATAL ÚR. Nekem bőghet az az állat, mégis bemegyek hozzá!
      A KIKIÁLTÓ. Megbolondult?
      A FIATAL ÚR. Ne fájjon magának. Úgyis unom az életemet. Lássuk a medvét, mit tud az oroszlán? Nyissa ki az ajtót!
      A KIKIÁLTÓ. Az oroszlán két napja nem evett... (Az oroszlán bőg.) Tetszik hallani?
      A FIATAL ÚR. Az nekem nem imponál. Én három napja nem ettem.
      MISS FLORIDA. Ne veszekedjenek. Nyissa ki az ajtót, hadd jöjjön be az az úr... ha mer. (Az oroszlán morog.)
      A KIKIÁLTÓ. Bánom is én! (Leveszi a lakatot. A közönség tapsol.)
      A FIATAL ÚR (kabátja zsebéből fehér fésűt és kis tükröt vesz elő, megigazítja a haját, előrehúzza a kézelőjét, fölmegy a lépcsőn a kikiáltó mellé, és ahogy Miss Floridától látta, meghajol és csókokat dobál a közönség felé. Taps.)
      A KIKIÁLTÓ. Vigyázzon! Én figyelmeztettem... (Nyitja az ajtót.)
      A FIATAL ÚR. Gyerünk, öregem, gyerünk! (Besurran. Az oroszlán nagyot bőg és ráveti magát. Elugrik.) Ohó!
      MISS FLORIDA (pattant az ostorral. Az oroszlán hátrál. A közönség tapsol.)
      A FIATAL ÚR (meghajol). Kezét csókolom, van szerencsém. Bácskai Frigyes, hölgyfodrász, jelenleg alkalmazás nélkül. Csókolom a kis kacsóját. (Kezet csókol. Az oroszlán bőg, és odasompolyog a fiatal úrhoz.)
      MISS FLORIDA. Örvendek. Miss Florida.
      A KÖZÖNSÉG. Vigyázzon! Az oroszlán...
      A FIATAL ÚR (kikerüli az oroszlánt). Vigyázok, nagyon köszönöm... Tisztelt Florida kisasszony...
      MISS FLORIDA. Asszony vagyok, de ez nem fontos. Azt hiszi azért vagyunk itt, hogy szellemesen csevegjünk? Siessen kérem, Ahmed úgyis nagyon mérges már.
      A FIATAL ÚR. Sietek. Csak azt akarom elmondani, hogy nem feltűnési viszketeg csábított a ketrecbe. Nem. Napok óta csodálom már nagyságos asszonyom hősiességét és idomait. Itt vagyok minden előadáson, talán tetszett is észrevenni már, mint hűséges hódolója és tisztelője, de eddig nem volt bátorságom... (kikerüli az oroszlánt.) Nem volt bátorságom... nem ahhoz, hogy az oroszlánketrecbe bemenjek, mert ez semmi... (Az oroszlán bőg.)
      A KATONA (mintha neki felelne). Ez semmi...
      A KIKIÁLTÓ. Ne tessék az oroszlánt sértegetni!
      MISS FLORIDA. Tehát mihez nem volt bátorsága, Bácskai úr?
      A FIATAL ÚR (térdre borul előtte, de nyomban fölugrik). Ahhoz, hogy szerelmemet megvalljam. (Kabátja alól virágos akácfaágat húz elő és átadja Floridának.) Mert szeretem önt, nagyságos asszonyom... Szeretem... (Az oroszlán rémesen bőg, ráugrik, a kikiáltó vasrúddal szurkálja a fiatal urat, aki ügyesen evickél ezek között a veszedelmek között.) Szeretem, nagyságos asszonyom... úgy, ahogy itt áll, mint egy istennő piros nadrágban és szőke hajjal, egy álom és egy boldogság szegény hölgyfodrász számára, akit balvégzete ebbe a nyomorúságos faluba sodort. Legyen az enyém... (Kitárja két karját. Taps. Az oroszlán ordít, a kikiáltó szurkál.)
      MISS FLORIDA. Bácskai úr, fájdalom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy meghallgathassam önt, azonban a csókot, amellyel Miss Florida a bátrakat jutalmazza, ezennel megkapja... (Odalép hozzá.) Szabadna kérnem mélyen tisztelt homlokát...
      A FIATAL ÚR. A homlokomat? Haha! Közönséges homlokcsókért kockáztattam az életemet? Nagyságos asszonyom tréfál. A száját akarom, a szájadat akarom, azt a részeg, piros szájadat... (Az oroszlán ordít.)
      A KIKIÁLTÓ. Ne tessék a művésznőt tegezni... (Szurkál.)
      MISS FLORIDA (a kikiáltóhoz). Semmi köze hozzá... (Taps.)
      A FIATAL ÚR. Semmi köze hozzá, hallotta? A részeg piros szájadat akarom, a behunyt szemedet, te életem erotikája, te oroszlánok menyasszonya. Az enyém vagy! (Magához rántja. Az oroszlán rémesen bőg.) Kuss! (Miss Floridához, aki szédülten pihen a mellén.) Ezért a pillanatért érdemes volt élni és isten menst meghalni... Érted, te minden, te orleánszi szűz... (A száját keresi.)
      MISS FLORIDA (aléltan). Bácskai úr, ezt még senki sem mondta nekem.
      A FiATAL ÚR. Te! (Lecsap a szájára. Rettenetes csók. Az oroszlán ágaskodik, bömböl, hol a fiatal úr rugdossa el, hol Miss Florida, a kikiáltó mind a kettőt szurkálja, de ők nem törődnek vele, a csóknak nem szakad vége. A közönség tapsol, lábdobogás, tombolás.)
      A KIKIÁLTÓ. Hát elég! Vége... Hagyja abba! Vége!...
      MISS FLORIDA (kibontakozva). Milyen csók! Így még nem csókolt meg senki... (Magához tér.) Menjen, Bácskai úr, menjen...
      A FIATAL ÚR (mámorosan és boldogan). Megyek... megyek szerelmem, de visszajövök, itt leszek ezentúl minden előadáson...
      (A kikiáltó kinyitja az ajtót, a fiatal úr és Miss Florida kijön, az oroszlán utánuk kap, azután visszamegy és lefekszik. Miss Florida és a fiatal úr megállnak a lépcső felső fokán, hajlongnak és csókot dobálnak a tomboló közönség felé. A bódé lassan kiürül.)
      ELSŐ VÁROSI EMBER. Így már megérte a pénzt!
      A KATONA. No, ugye, nem volt olyan veszedelmes? Én is megtehettem volna!
      ELSŐ LEÁNY. Hiszen nem is az oroszlántul féltettem édes katonám, hanem ettűl a boszorkánytúl!
      (Miss Florida és a fiatal úr lejön.)
      A FIATAL ÚR. Viszontlátásra, szerelmem, a legközelebbi előadáson... (Hozzálép.)
      A KIKIÁLTÓ (elrántja Floridát). Hallja, ha még egyszer beteszi ide a lábát, letöröm a derekát...
      A FIATAL ÚR. Micsoda?
      A KIKIÁLTÓ. Hallotta, minek mondjam még egyszer? Okos ember kevés szóból ért...
      A FIATAL ÚR. Márpedig én beteszem. Be én, ha addig élek is. Én, aki az oroszlántól sem félek, nem ijedek meg öntől sem.
      A KIKIÁLTÓ. Majd meglátjuk.
      A FIATAL ÚR. Milyen jogon ártja magát a dolgomba? Talán féltékeny? Van talán valami köze a hölgyhöz?
      MISS FLORIDA. Nincs... Nincs... Mit tetszik képzelni?...
      A KIKIÁLTÓ (ráförmed). Magát nem kérdezték. (A fiatal úrhoz.) Menjen, amíg jó dolga van.
      A FIATAL ÚR. Megyek, de itt maradok és visszajövök! (Csókot int Floridának, aki elbűvölten néz utána. El. Közönség nincs már a bódéban.)
      A KIKIÁLTÓ (ráordít Floridára). Mit bámulsz utána? Tetszik neked, ugye? (A függönyajtót bekapcsolja, hogy senki se jöhessen be.)
      MISS FLORIDA (dacosan). Tetszik hát!
      A KIKIÁLTÓ. Vigyázz, mert agyonütlek... Nem elég, hogy el kell viselnem a férjedet... most még ez a mitugrálsz is... (Az oroszlán rázza a ketrec rácsát, fölágaskodik.)
      A KIKIÁLTÓ (Floridához). Nyomorult! Láttam, ahogy csókolóztatok... mit hunyod be a szemed?
      MISS FLORIDA (kéjes visszaemlékezéssel). Jó volt!
      A KIKIÁLTÓ (magánkívül megrázza Floridát. Az oroszlán a ketrecet rázza). Rögtön... (Floridához.) Hogy merted megcsókolni?
      MISS FLORIDA. Rajta van a plakáton, hogy meg kell csókolnom azt, aki bejön a ketrecbe... Nem én eszeltem ki, az uram eszelte ki... Meg aztán tetszett is nekem... Bácskai úr, hölgyfodrász, szép fiú, finom, sápadt, bátor... és hogyan csókol! Azt mondta, istennő vagyok. Azt mondta, szűz vagyok. És egyáltalában mi közöd hozzá?
      A KIKIÁLTÓ. Mi közöm hozzá? Nem vagyok a szeretőd?
      MISS FLORIDA. De az vagy. De van nekem hites uram. Még ha ő szólna...
      AZ OROSZLÁN (megszólal). Nem nyitjátok ki ezt a ketrecet?
      A KIKIÁLTÓ. Nyitom már, igazgató úr... (Fölmegy és kinyitja, útközben Floridához.) Majd számolunk később!
      MISS FLORIDA kihívóan). Állok elébe! (Leül az asztalhoz, kiveszi a kézimunkát, majd manikűrözni kezdi a körmét.)
      AZ OROSZLÁN (kijön, leveti fejéről az oroszlánbőrt). Fü! (Egy székbe roskad. A kikiáltó az oroszlán háta mögött öklével megfenyegeti Floridát, aztán eltűnik a kocsiban. Az „oroszlán” cingár, gyérhajú, öregember.) Fü! Rettenetes! Nem embernek való!... (Miss Florida némán manikűröz. Az oroszlán nézi.) Te persze nem is felelsz.
      MISS FLORIDA. Mit feleljek?
      AZ OROSZLÁN. Az urad föláldozza magát érted, állatbőrbe bújik, egész nap ugrál, ordít, te meg itt ülsz, és egy jó szavad sincs hozzá. Ez a hála!
      MISS FLORIDA. Hála? Miért?
      AZ OROSZLÁN. Azért, hogy elvettelek. Szürke kis manikűröslány voltál, és világhírű oroszlánszelídítőt neveltem belőled...
      MISS FLORIDA. Szép kis oroszlán! Szép kis szelídítés!
      AZ OROSZLÁN. Nem tehetek róla, hogy a menazsériám elpusztult...
      MISS FLORIDA. Elpusztult? Elkártyáztad. Elittad. Egy egész zsiráfot nyeltél le egy kortyra... Amikor hozzád mentem, gazdag ember voltál. Volt hat majmod, három papagájod, egy óriáskígyód, két oroszlánod, medvéd, mit tudom én... Hová lettek?
      AZ OROSZLÁN. Te tudod a legjobban. A menazséria rosszul ment, az állatokat etetni kellett, és nem volt mivel. Hát egymással etettem őket. Az óriáskígyó megette a papagájokat meg a majmokat. Az az egy maradt meg, aki a verklit hajtja. Az oroszlánok megették az óriáskígyót, de nem tudták megemészteni... Csak a bőrüket mentettem meg...
      MISS FLORIDA. Bár ott veszett volna az is!
      AZ OROSZLÁN. Miből élnénk akkor?
      MISS FLORIDA. Hát élet ez? Egész nap ebben a piszkos, sötét kuckóban, ahol nincs se tavasz, se virág, se szerelem... csak oroszlánok vannak...
      AZ OROSZLÁN. Mikor udvarolni kezdtem neked, azt mondtad, szereted az állatokat.
      MISS FLORIDA (majdnem sírva). A galambokat meg a bárányokat. De nem az oroszlánokat! Kis falusi házban szerettem volna élni, virágokat öntözni, baromfit nevelni és disznót hizlalni. Ehhez képest a manikűrpálya úri mesterség volt. Budapesten a legszebb színésznők nálam körmöltették magukat...
      AZ OROSZLÁN. Most magad is színésznő vagy. Az akartál lenni. Művésznő! Most az vagy, mindennap föllépsz, és a népek milliói tapsolnak neked.
      MISS FLORIDA. A népek milliói! Első hely ötven, második harminc, harmadik húsz fillér. És még így sincs közönség! Nem ilyennek képzeltem a művészi pályát! Valamikor azt reméltem, hogy kifogják kocsimból a lovakat, és most én fogom be a lovat a kocsiba, amikor egyik faluból a másikba vándorolunk. Szép kosztümökről álmodoztam valamikor...
      AZ OROSZLÁN. Hát nincs?... Piros nadrág...
      MISS FLORIDA. Piros nadrág! Úgy járok benne, mint valami kényszerzubbonyban. A lelkem van bebörtönözve ebbe a piros nadrágba, a szabadságom. Én vagyok ketrecben, nem az oroszlán! Ó, ki innen, el innen... ki a levegőre, a mezőre, a városba... nem vándorolni, utazni... Budapest, Párizs, London...
      AZ OROSZLÁN. Nem lehet. Értelek én téged, Manci, sajnállak is, de nem lehet... Én sem álmodtam, hogy valamikor oroszlánhamisító leszek... Jogvégzett ember vagyok... Színész lettem, nem boldogultam... volt egy kis pénzem... az emberek közül az állatok közé menekültem. Azok is cserbenhagytak, megcsaltak... engem mindenki megcsal... te is megcsalsz... te is megcsalsz, Manci...
      MISS FLORIDA (tiltakozva). Én?
      AZ OROSZLÁN. Te! (A kocsira mutatva.) Ezzel az átkozott Péterrel... a szeretője vagy. Tudom, régóta. Mit csináljak? Nem tudok rajta segíteni, magamon sem tudok. Nagyon szeretlek, nem tudok nélküled élni, ami neked hiányzik, napsugár, virág, tavasz, szerelem... az vagy te nekem... Kérhetem mindazt egyedül magamnak? A napsugár, a tavasz, a virág... mindenkié. Te se lehetsz csak az enyém... Bele kell nyugodnom... és ha nem nyugodnám is bele... szükségem van rád... (A kocsira mutat.) Meg őrá is. Becstelenség, önzés, tudom... Mit csináljak? (Ordítva.) Mit csináljak? Gyáva vagyok, gyönge vagyok, beteg vagyok és élni akarok. Akármilyen nyomorultan... állatbőrben, abroncsot ugrálva és létrát mászva... élni... élni... és látni téged... megsimogatni néha a kezedet... (Meg akarja simogatni, Miss Florida elhúzódik.) Látod? A kezedet se hagyod megsimogatni...
      MISS FLORIDA (zavartan). Most manikűröztem... Te pedig még mindig benne vagy az oroszlánbőrben...
      AZ OROSZLÁN. Igaz... (Leveti.) Szórakozott vagyok... Fáradt vagyok... Beteg vagyok... cukorbajos vagyok... ezerszer mondtam már neked, hogy szaharint adj, ne kockacukrot... és ma is kockacukrot adtál...
      MISS FLORIDA (zavartan). Bocsásd meg... megfeledkeztem róla...
      AZ OROSZLÁN. Mit törődtél te velem? Mit törődöl te azzal, hogy az oroszlán bőre alatt egy érző, vérző ember szíve dobog? ... A férjed vagyok...
      MISS FLORIDA (a fejét csóválja).
      AZ OROSZLÁN (csodálkozva). Nem vagyok a férjed?
      MISS FLORIDA. Nem. Te oroszlán vagy. Amióta folyton oroszlánbőrben látlak, a férj háttérbe szorult az oroszlán mögött... Nagynéném férje ezredes volt. És nagynéném mindig csak úgy beszélt róla: „az ezredes.” Én mindig csak úgy gondolok rád: „az oroszlán.” Néha igazi oroszlán vagy számomra...
      AZ OROSZLÁN (boldogan közeledik feléje). Mancikám...
      MISS FLORIDA (elhúzódik). Csak olyankor, amikor bent vagy a ketrecben, és én az ostort pattogtatom... olyankor azt hiszem, valóság, amit csinálok, érzem a veszedelem rettenetes mámorát, látom a közönség remegését, forró levegő csap meg, megrészegedek... Go on! Eh la hope!
      AZ OROSZLÁN (összecsapja a kezét). Mi hát a művészet, ha nem ez? Melyik színpad adhat neked több illúziót, szebb izgalmakat? Mit panaszkodol? Az élet komédia. De melyik komédiában van több élet, mint ebben az olcsó szemfényvesztésben, ahol mindegyikünk a legtöbbet, a legemberibbet adja magából? Álarcunk mindig őszintébb, mint arcunk. Nyugodj hát bele, úgy, ahogy én belenyugszom.
      MISS FLORIDA. Nem. Amikor vége van az előadásnak, rám szakad a valóság minden gyötrelme... (Az oroszlán szólni akar.) Tudom... azt akarod mondani, így van a színházban is, előadás után... a színészből megint ember lesz. De te oroszlán maradsz azután is...
      AZ OROSZLÁN (Kis szünet után). Péter is oroszlán, mégis megcsalsz vele...
      MISS FLORIDA. Olyan ritkán! És nem őt szeretem.
      AZ OROSZLÁN (föllobbanó örömmel). Nem szereted?
      MISS FLORIDA. Nem. Durva, erőszakos, jókedvű... és én a finom, szomorú embereket szeretem. Te sokkal finomabb és szomorúbb vagy, mint ő...
      AZ OROSZLÁN. Mert az urad vagyok. Mégis az övé lettél!
      MISS FLORIDA. Mert itt volt. Mert nagyon akarta. Mert ember volt olyankor, amikor te oroszlán voltál. Mert tudtam, hogy szükségünk van rá... te magad is mondod. És nem tudtam magamon segíteni, ahogy te sem tudsz, se magadon, se rajtam... De nem szeretem.
      AZ OROSZLÁN. Azt a borbélyt szereted...
      MISS FLORIDA. Miféle borbélyt?
      AZ OROSZLÁN. Azt a hölgyfodrászt, aki ma bejött a ketrecbe, és megcsókolt. (Miss Florida nem felel.) Azt szereted?
      MISS FLORIDA. Nem tudom. Szeretek valakit, nem tudom kit, akárkit. Mindegy. Azt, aki nincs itt. Aki néha egy kedves szót mond, azt, aki azt mondja, hogy istennő vagyok, aki azt mondja, hogy szűz vagyok. Azt, aki néha egy virágos akácfaágat hoz nekem. Aki letérdel előttem. Akinek nem vagyok ostorpattogtatás és piros nadrág, hanem nő vagyok... (Csöndesen sír.)
      AZ OROSZLÁN. Szentimentális vagy, mint minden állatszelídítő. Mint minden olyan ember, aki állandóan az életét kockáztatja. Sőt kétszer olyan szentimentális vagy, mert nem is kockáztatod az életedet, csak elhiteted magaddal azt, hogy kockáztatod. És így hiteted el magaddal a többi csacsiságot is...
      MISS FLORIDA. Azt is mondta, életem erotikája. Ez is csacsiság?
      AZ OROSZLÁN. Nem. Az vagy. Nekem is az vagy. Életem erotikája... Én is szeretnék akácfaágat hozni neked, én is szeretnék letérdelni előtted (letérdel), és örökre lefejteni rólad ezt a piros nadrágot, amelybe a lelked be van zárva. (Sóhajt.) Hogy megint a férjed lehessek, hogy szerethesselek és utazhassak veled... Budapest... Párizs... London... de nem lehet. Igen, ha legalább még egy oroszlánom lenne... hogy nekem ne kelljen többé abba az átkozott bőrbe bújnom, és fölváltanom a másikat... én csak kikiáltó lennék... jobban ráérnék... többet foglalkozhatnék veled, te szegény Miss Florida... és magammal is meg a cukorbajommal is. Két oroszlán... a menazséria is mindjárt jobban menne... nyáron Gasteinba mehetnénk...
      MISS FLORIDA. Két oroszlán?... Talán igazad van... Hidd el, nem vagyok én rossz, csak boldogtalan vagyok ennyi oroszlán között...
      AZ OROSZLÁN. Rossz, te? Madár vagy, virág vagy, gyermek vagy... Két oroszlán! Ha elgondolom, hogy boldogságomhoz mindössze talán még egy oroszlán hiányzik!
      MISS FLORIDA. Csekélység! Honnan vegyünk még egyet?
      AZ OROSZLÁN. Persze... honnan vegyünk? (Valami eszébe ötlik, fölnéz.)
      MISS FLORIDA. Mi az?
      AZ OROSZLÁN. Megálljunk csak... hm... talán nem is olyan lehetetlen.
      MISS FLORIDA. Mi az? Mi az? Mondd már?
      AZ OROSZLÁN (lassan). Ez a borbély...
      MISS FLORIDA. Miféle borbély?
      AZ OROSZLÁN. Az a hölgyfodrász... Hallottad? Jelenleg alkalmazás nélkül... Három napja nem evett... Szerelmes beléd...
      MISS FLORIDA. Nem... Nem akarom... Végre valahára belém szeret egy ember, abból is rögtön oroszlánt akarsz csinálni?
      AZ OROSZLÁN. Miért ne, ha vállalja? Ügyesen kellene vele beszélni neked.
      MISS FLORIDA. Én... én beszéljek vele?
      AZ OROSZLÁN. Ha igazán szeret, meghozza érted ezt a kis áldozatot... Én is meghoztam, Péter is meghozta... nem olyan nagy mesterség, egykettőre megtanulja...
      MISS FLORIDA (a fejéhez kap). Borzasztó! Hölgyfodrász mint oroszlán!
      AZ OROSZLÁN. Ha manikűröslány lehet oroszlánszelídítő, hölgyfodrász is lehet oroszlán... Én doktor jurisz szintén oroszlán vagyok... mindenki oroszlán, aki három napja nem evett... (egy kis keserűséggel), és akkor itt lehet melletted, mondhatja neked: istennő és erotika... és ha megcsalsz vele, legalább te nem leszel boldogtalan... legrosszabb esetben pedig kidobhatom ezt a nyomorult Pétert.
      MISS FLORIDA (halkan). Nem csallak meg vele.
      AZ OROSZLÁN. Megcsalsz. Meg is csaltál már... Láttam, hogy csókolóztatok... szerettem volna széttépni...
      MISS FLORIDA. Miért nem tépted szét? Ha legalább egyszer széttépnél valakit értem... akkor elhinném, hogy szeretsz... de így! Miért nem tépted szét?
      AZ OROSZLÁN. Mert szelídítve vagyok. Mert kockacukrot kapok, ha jól viselem magamat. Engem is magával ragad a játék, én is igazi oroszlánnak érzem magamat, és amikor a sok ostropattogás után cukrot kapok... jutalmat, tőled, boldogan lenyelem. Utólag jut eszemben, hogy cukorbajos vagyok, és amikor eszembe jut a betegségem, elgyöngyülök, letörök. Próbáld meg, beszélj vele. Talán egy szebb jövő hajnala virrad ránk... Megteszed?
      MISS FLORIDA. Megpróbálom... Bár azt sem tudom, hol és hogyan...
      AZ OROSZLÁN. Bízd csak rám! (Átkiált a kocsiba.) Péter! Péter!
      MISS FLORIDA (ijedten). Péternek nem szabad tudnia róla... Olyan féltékeny.
      AZ OROSZLÁN. Bízd reám. (Fölveszi Péter levetett sálját, sapkáját, nádpálcáját.) Péter!
      A KIKIÁLTÓ (a kocsiból). Jövök már! (Oroszlánbőrbe bújva kijön. Gúnyosan.) Ugyancsak hosszúra nyúlt ma a beszélgetés!
      AZ OROSZLÁN. Semmi köze hozzá. Olyan ritkán beszélgethetek a feleségemmel... Azt hiszi, beérem azzal, hogy egész nap mást ne mondjon nekem, mint „Go on!” és „Eh la hope!”? Jogom van ahhoz, hogy két előadás között a szünetben egy kis családi életet éljek vele.
      A KIKIÁLTÓ. Miattam!
      AZ IGAZGATÓ. Menjen be a ketrecbe...
      A KIKIÁLTÓ. Ráérek még. Kezdje csak igazgató úr. (Megnyomja a csengőt.) Zene! (Odakint megszólal a verkli.)
      MISS FLORIDA. Nekem is mennem kell már... (Indul.)
      A KIKIÁLTÓ. Ráér. (Miss Florida habozik). Ha a nagysága nem marad itt, örökre levetem az oroszlánbőrt... (Miss Florida letörve leül.)
      AZ OROSZLÁN (sziszegve). Zsaroló! (El. Kint megszólal a kolomp. A verkli elnémul.)
      AZ IGAZGATÓ (már odakint). Folyvást, hölgyeim és uraim, folyvást... (Kolompolás.)
      A KIKIÁLTÓ (vállát veti). Zsaroló? Gazember. Bánom is én... Mi legyek? Ha gróf volnék, nem lennék itt... (Miss Floridához, aki újra elővette a kézimunkát.) Tedd le azt a kézimunkát, és ide figyelj... Ha az a borbély...
      MISS FLORIDA. Miféle borbély?
      A KIKIÁLTÓ. Az a hölgyfodrász... Ha bejön a ketrecbe, és hozzád mer nyúlni... lelövöm...
      MISS FLORIDA (nevet).
      A KIKIÁLTÓ. Ne nevess! Lelövöm... és téged is lelőlek... és magamat is. Nem azzal a játékpisztollyal, aki odabent van... ezzel a becsületes, komoly rebivel itt, ni... (elővesz egy óriási revolvert).
      MISS FLORIDA (fölsikít, és eltakarja az arcát. Kolompolás).
      A KIKIÁLTÓ (odalép hozzá, sötéten). Jól csókol? Majd meglátjuk, ki csókol jobban... (Szenvedélyesen.) Te! Te!... (Megragadja, magához szorítja.) Te, hát nem látod, hogyan kínlódok miattad, milyen éhes vagyok rád, a fehér húsodra... hogy szeretném a fogamat beléd vájni, hogy fölfaljalak, mint egy vadállat, mint egy oroszlán... (Odakint megszólal a csengő, a kikiáltó előveszi a lámpaüveget, és belebőg. Miss Florida ki akar szabadulni, nem ereszti el, másik kezével a lámpaüveget fogja.) Itt maradsz... azt hiszed, tovább is tűröm ezeket a mókákat... ezt az örökös hitegetést... ma nem... majd holnap... Én talán nem tudok olyan szépeket mondani, mint a borbély... (Miss Florida ránéz.) Azért is borbély... nem tudok olyan lágyan fuvolázni, én csak ennyit mondok... (Csöngetés. Rettenetesen belebőg a lámpaüvegbe.) Csak ennyit mondok... de ez legalább őszinte volt. Megértetted?... Tudod, mi van emögött?... Ma éjszaka ki fogsz szökni hozzám... (Kolompolás.)
      MISS FLORIDA. Nem... nem... ma nem...
      A KIKIÁLTÓ (magához szorítja, belecsókol, Miss Florida vergődik az oroszlán karjaiban). Ma... ma... és mától fogva minden éjjel. Nem adlak vissza többé az uradnak...
      MISS FLORIDA (kábultan). Hogyan csókolsz te is! Egy pillanatig az volt az érzésem, hogy leharapod a fejemet.
      A KIKIÁLTÓ. Ez lenne a legjobb megoldás!... De akkor ma éjjel nem szökhetnél ki hozzám... pedig ki akarsz szökni, ugye?
      MISS FLORIDA. Ki akarok szökni.
      A KIKIÁLTÓ. Hozzám, a te édes szeretődhöz... mondd!
      MISS FLORIDA (engedelmesen). Hozzád, az én édes szeretőmhöz...
      A KIKIÁLTÓ (szenvedélyesen megöleli). Te!... (Csöngetés. Lámpaüveg. Bömbölés.) Ez volt az utolsó szavam. Most bemegyek a ketrecbe... a többit tudod. (Megmutatja neki a revolvert.) Vigyázz magadra! (Megigazítja a fejét, bemegy a ketrecbe, Miss Florida utána megy. Rázárja a ketrecet. Az oroszlán nyújtóz- kodik, egypárat ugrik, lefekszik, és csókot int Miss Floridának.)
      MISS FLORIDA (nagyot sóhajt, megigazítja a tükörben a haját, fején a sapkát, azután kimegy a függönynyíláson a bódé elé.)

      (A szín egy pillanatig üres. A kikiáltó (mint oroszlán) a ketrecben felágaskodik, körülnéz, hallgatózik. Azután odamegy a létrához. Mancsából kinyúlik a keze, amelyben a revolver van. A revolvert leteszi a lépcső legfelső fokára. Azután előveszi helyéről a játékpisztolyt, a ketrec sarkába hajítja, és beigazítja helyette az igazit. Céloz vele, tapogatja a ravaszt. Azután elugrik, és vígan ugrálni és tornázni kezd, próbálja a mutatványokat stb.)

      (Most nyílik a függönyajtó, lejön az igazgató és Miss Florida. A kikiáltó kíváncsian fölágaskodik.)

      AZ IGAZGATÓ. Hiába minden. Nem lehet az előadást megtartani... Sötét este van, a vásártéren egy lélek se jár már... akárhogy kolompolok, senki sem jelentkezik... Itt letaroltunk mindent, reggel továbbmegyünk... (Fáradtan leül.)
      MISS FLORIDA. A borbély sem jelentkezett?
      AZ IGAZGATÓ. Miféle borbély?
      MISS FLORIDA. A hölgyfodrász... Nem szeret már... Azt mondta, itt lesz minden előadáson, és nem jött vissza!...
      AZ IGAZGATÓ (halkan). Visszajön! Akit te egyszer megcsókoltál, visszajön az hozzád...
      A KIKIÁLTÓ (a rácsot rázza, bőg).
      AZ IGAZGATÓ (odanéz). Mindjárt... (Floridához.) Visszajön... Mondta.
      MISS FLORIDA (boldogan) Beszéltél vele?...
      AZ IGAZGATÓ. Hazament a holmijáért...
      MISS FLORIDA. A holmijáért? (Boldogan.) Akkor hát?...
      AZ IGAZGATÓ (szájára teszi az ujját, a ketrec felé). Nem tudom, mit szól majd hozzá...
      MISS FLORIDA (a ketrec felé). Gyűlölöm! Gyűlölöm! Az előbb is arra akart kényszeríteni, hogy az éjjel szökjek ki hozzá...
      AZ IGAZGATÓ. Ne korbácsolj, most nincs rajtam oroszlánbőr... Ez vagy a másik... mindegy nekem.
      MISS FLORIDA. De nekem nem...
      AZ IGAZGATÓ. Őszinteség, asszony a neved! Shakespeare-i mondás és shakespeare-i helyzet! Ni, jambusokban dől a szó belőlem, vagyok megint a vén komédiás... Ne ügyelj rám, Manci! Megvan a második oroszlán... ez a fontos!
      MISS FLORIDA. Ez az oroszlán életem legszebb napja. Ez nem jambus?
      AZ IGAZGATÓ. Nem. Ez igaz. (Föláll.) Azt sem tudom, elférnek-e ketten ebben a ketrecben? (A ketrechez megy, nézegeti.)
      MISS FLORIDA. Sok jó oroszlán elfér egy kis helyen.
      A KIKIÁLTÓ (bőg, rázza a rácsot).
      AZ IGAZGATÓ. Mindjárt... mindjárt... (Miss Floridához.) Mit csináljak? Mégiscsak meg kell mondani neki... (A fejét vakarja.)
      MISS FLORIDA. Kíméletesen... (Leül és az akácfaleveleket kezdi tépegetni. „Szeret? Nem szeret?”.)
      AZ IGAZGATÓ. Péter!
      A KIKIÁLTÓ (a fülét hegyezi).
      AZ IGAZGATÓ. Régi kedves tervemet sikerült ma megvalósítanom... remélem, maga is örülni fog neki... (Az oroszlán gyanakodva emeli föl a fejét.) Óriási áldozatok árán sikerült még egy oroszlánt szerződtetnem... (Az oroszlán akkorát ordít, hogy az igazgató ijedten ugrik el a rácstól.) Igaza van. De mit csináljak? Fáradt vagyok, beteg vagyok, cukrom van... nem bírom már a munkát... legalábbis nem mindennap... Így, ha hárman leszünk, mindegyikünkre jut hetenként két szabadnap, amikor nem kell oroszlánbőrbe bújnunk, hanem csak kikiáltanunk... (Az oroszlán az egész beszéd alatt rémesen rázza a rácsot.) Mit rázza azt a rácsot? Tudja, hogy hiába rázza... ez a ketrec az egyetlen igazi valami ebben a nagy világcsalásban, amelyben élünk... mindenki a másikat akarja beledugni, kiereszteni pedig senki sem akar minket... (Az oroszlán bőg, az igazgató helyeslőn bólint.) Én is azt mondom... Sorsunkon, fájdalom, nem tudunk változtatni. Az új oroszlán nagyon rokonszevenes, finom fiatalember... (Az oroszlán rettenetesen ordít.) Eltalálta! Az a borbély.
      MISS FLORIDA (szendén fölnéz). Hölgyfodrász...
      AZ IGAZGATÓ (ránéz elmosolyodik). Az a hölgyfodrász, aki az előbbi előadáson halálmegvető bátorsággal csókolta meg Miss Floridát... hajlandó társulatunkhoz szegődni, egyelőre mint oroszlánnövendék... Ön lesz szíves őt az oroszlánság rejtelmeibe beavatni, és (kint kopogtatnak.) Kopogtattak...
      MISS FLORIDA (ijedten fölugrik). Talán vissza is jött már...
      AZ IGAZGATÓ. Tehát? Lesz szíves?...
      A KIKIÁLTÓ (nagyot ordít, és tiltakozón rázza a fejét).
      AZ IGAZGATÓ. Nem?
      A KIKIÁLTÓ (olyasmit ordít, ami majdnem „nem”-nek hangzik).
      AZ IGAZGATÓ. Akkor, fájdalom... magam leszek kénytelen... Sok időnk nincs, mert szeretném, ha holnap ő helyettesítene már... Ön pedig, kedves Péter, ha nincs megelégedve a helyével, tizennégy nap múlva elmehet... (Fölkapja az oroszlánbőrt, és a kocsi felé indul vele.) Ereszd be Manci az oroszlánjelöltet... (Eltűnik a kocsiban.)
      (Miss Florida kinyitja az ajtót, a kikiáltó a rácsot rázza és a sörényét tépi. Az ajtóban megjelenik a fiatal úr, kalappal a fején.)
      MISS FLORIDA. Vigyázzon... egy kicsit, sötét van... (Megfogja a kezét.)
      A FIATAL ÚR. Vigyázok, nagyságos asszonyom... (Előre jönnek, a kikiáltó rémeset ordít. A fiatal úr lekapja a kalapját, köszön neki.) Alászolgája! (Előre megy Miss Floridával, aki még mindig a kezét fogja. Elbűvölten néznek egymásra. Az oroszlán kétségbeesetten földhöz vágja magát, nyög.)
      MISS FLORIDA (boldogan suttogja). Mégis visszajött!
      A FIATAL ÚR. Visszajöttem, életem szerelem, csak önért... érted, azért a szép piros szájadért... Egy csókot, angyali hölgy!... (Meg akarja csókolni.)
      MISS FLORIDA (szégyenlősen). Mit képzel, Bácskai úr? Nem vagyunk az oroszlánketrecben!
      A FIATAL ÚR. Hát menjünk be! Ott akarom leélni hátralevő napjaimat, ön mellett, önnel...
      MISS FLORIDA. Elhatározta.
      A FIATAL ÚR. El! Önért juhászkutya is lennék, nemhogy oroszlán... Megállapodtam kedves férjével, az igazgató úrral. Egyelőre tiszteletbeli fizetéstelen segédoroszlán leszek, csak kvártélyt kapok és kosztot, utóbbit csak abban a kedvező esetben, ha van. De kell nekem koszt? Egy tekintet ebből a szép szemből, egy mosoly erről a rózsás ajakról... egy csók, melyet aranyos kacsójára lehelhetek... (Letérdel.) Hajolj le hozzám, tündér Vénusz, és nyújtsd ajkadat, hogy megrészegedjek tőle...

      (Ebben a pillanatban a kocsi nyílásában megjelenik oroszlánbőrben az igazgató, és négykézláb lefelé jön a lejtős átjárón.)

      MISS FLORIDA. Vigyázzon, a férjem!
      A FIATAL ÚR (aki háttal a kocsinak térdel, ijedten). A férje? Hol?
      MISS FLORIDA (odamutat).
      A FIATAL ÚR (hátranéz, meglátja az oroszlánt, elordítja magát). Á! (Rémülten mászkálni kezd.)
      MISS FLORIDA (csodálkozva). Mi lelte?
      A FIATAL ÚR. Még egy oroszlán...?
      MISS FLORIDA. A férjem. Mondtam, hogy a férjem...
      A FIATAL ÚR (megkönnyebbülve). Az igazgató úr...? Persze! Az első pillanatban meg sem ismertem... (Az oroszlán odaérkezett hozzájuk, most föláll.) Van szerencsém, igazgató úr!... (Kezét nyújtja.)
      AZ IGAZGATÓ (megszorítja a kezét). Részemről a szerencse. Mi az? Meggondolta magát?
      A FIATAL ÚR. Nem én. Miért?
      AZ IGAZGATÓ (körülnéz). Nem látom a holmiját... pedig azt mondta, elhozza...
      A FIATAL ÚR. El is hoztam. Itt van... (A kalapjára mutat.)
      AZ IGAZGATÓ. Annál jobb... Tehát kedves Bácskai úr, ön holnap föllép, már... egyelőre megmutatom önnek a legelemibb dolgokat, hogyan kell oroszlánt játszani... azután ön bújik be az oroszlánbőrbe, és megpróbálja utánam csinálni... megértette?
      A FIATAL ÚR. Hogyne kérem!
      AZ IGAZGATÓ. A fejemet egyelőre nem veszem föl egészen, mert amikor a fejem a helyén van, nem tudok beszélni... Tehát a járás... (Négykézlábra ereszkedik). Lassú, de mégis könnyed, nesztelen, macskaszerű, mindig ugrásra kész... nemes megállásokkal fűszerezve... (mutatja.)
      A FIATAL ÚR (utánozni próbálja).
      AZ IGAZGATÓ. A bőr szerkezetét megmagyarázom majd akkor, amikor fölveszi... (Miss Floridához.) Most kapcsold be a fejemet, azután bejössz velem a ketrecbe.
      A FIATAL ÚR. Én is bemegyek? Ó, szívem...
      AZ IGAZGATÓ. Ön kint marad, és végignézi a mutatványokat... Jól figyeljen, mert nem ismétlem meg, elég kín nekem egyszer is... De ez a disznó...
      A FIATAL ÚR. Melyik disznó?
      AZ IGAZGATÓ. Az oroszlán... Péter, nem akarta megmutatni...
      A FIATAL ÚR (fejét csóválva). Nem szép tőle!
      AZ IGAZGATÓ. Vigyázzon a lakatra, hogy Péter ki ne jöhessen... Ma nagyon mérges, és haragszik önre... amilyen vadember, meg is verheti...
      A FIATAL ÚR. Holnap nem lesz olyan mérges?
      AZ IGAZGATÓ. Reméljük a legjobbat. Értse meg... (súgva) féltékeny...
      A FIATAL ÚR. Értem. És ezzel a féltékeny tigrissel legyek egy ketrecben oroszlán?
      AZ IGAZGATÓ. Még meggondolhatja a dolgot... (Miss Florida könyörögve néz rá.)
      A FIATAL ÚR (elszántan). Nem. Én, aki a párizsi állatkertben igazi oroszlánok sörényét nyírtam, ennek is le merek kenni egypár pofont... (Miss Florida hálásan odanyújtja neki a kezét, amelyet csókkal borít el.)
      AZ IGAZGATÓ (megszorítja kezét). Helyes a bőgés oroszlán! Gyerünk! (Miss Florida rákapcsolja a fejét, bemennek a ketrecbe. A fiatal úr tartja az ajtót, és rájuk zárja a lakatot. Ez az óvatosság látszólag fölösleges, mert a kikiáltó, aki az egész idő alatt elnyúlva, némán feküdt és csak fél szemmel vigyázta mi történik, most sem mozdul. Azonban, amikor Miss Florida pattogtatni kezdi az ostorát, lassan fölemelkedik, és miközben az igazgató a mutatványokat mímeli, vigyázva, óvatosan a lépcsőhöz lopózik, és fölmászik rajta. Most ráteszi mancsát a revolverre, és célba veszi Miss Floridát, aki ebben a pillanatban veszi észre, mit tervez a kikiáltó. Elsikítja magát, utána retteneteset csördít ostorával a kikiáltó felé, aki morogva hátrál. Újabb ostorcsördítés.)
      MISS FLORIDA. A genoux! A genoux! (A kikiáltó morog, hátrál, rázza a fejét, Miss Florida mindenütt a nyomában, az ostornyéllel fenyegeti.) A genoux! A genoux! (A kikáltó megtörik, térdre roskad. Ostorpattantás.) Couche-toi! Couche-toi! (A kikiáltó elnyúlik. Miss Florida diadalmasan ráteszi a lábát. Az igazgató odaadja neki a revolvert.)
      A FIATAL ÚR (tapsol).
      MISS FLORIDA (csókot dob feléje. Ostorpattantás, a kikiáltó fölugrik). Go on! Go on! (A kikiáltó közben szalad körülötte, előre és hátra, Miss Florida lassan, ügyesen az ajtó felé húzódik, az ostort odaadja az igazgatónak, aki tovább pattogtatja, a kikiáltó a megszokás bűvöletében most vakon csinálja az összes mutatványokat, mialatt Miss Florida kétségbeesetten integet a fiatal úrnak, hogy nyissa ki az ajtót. Az nagy nehezen végre megérti, kinyitja, rácsapja a lakatot, és leemeli a félájult Floridát, mialatt a ketrecben tovább folyik a komédia.)
      FIATAL ÚR (tapsol). Bravó! Gyönyörű volt!... mint az igazi...
      FLORIDA. Nem vette észre, hogy az volt? Igazi... Az oroszlán... le akart lőni...
      A FIATAL ÚR (nevet). A játékpisztollyal? (Miss Florida odaadja a revolvert.) Meg sincs töltve... (Eldobja.)
      MISS FLORIDA. Meg sincs töltve?... Istenem, Istenem... (Zokogni kezd. A két oroszlán abbahagyja a kergülést, a rácshoz megy, kinéz.)
      A FIATAL ÚR. Miért sír, nemes hölgy?
      MISS FLORIDA (zokogva). Mert... mert... olyan szép lett volna, ha meg lett volna töltve... Egyszer voltam a halál torkában, akkor is komédia volt csak... Hazugság itt minden... még a halál is. Még az ön hősiessége is... hölgyfodrász úr... és én nem akarok több hazugságot!
      A FIATAL ÚR. Az én hősiességem? Bocsánat, hogy tetszik ezt érteni?
      MISS FLORIDA. Azt hittem, ma először tette be a lábát oroszlánketrecbe, erre kiderült, hogy már régi törzsvendég ott, a párizsi állatkerben igazi oroszlánokat nyírt már...
      A FIATAL ÚR. Akkor üzletből mentem be. Ma szerelemből. Az én szerelmem nem hazugság... Ha ezt nem érzi, akkor nem tudja, mi az igazi szerelem?
      MISS FLORIDA. Nem tudom? Itt élek két oroszlánnal... Az egyik az uram... a másik a ... a kikiáltó... És egyiket sem szeretem, ők pedig szeretnek. Szerintem ez az igazi szerelem. Ön most megvet engem, kedves Bácskai úr...
      A FIATAL ÚR. Nem én, nagyságos Vénuszom...
      MISS FLORIDA. Most már tudja a múltamat... És a jövőm? Két oroszlán helyett hárommal éljek...?
      A FIATAL ÚR (fejét vakarja). Őszintén szólva, ez a pálya kezd nekem nem tetszetni... Kevés benne a változatosság... (A két oroszlán ordít.) És egy kicsit zajos.
      MISS FLORIDA. Amikor ön megcsókolt, elhittem hogy igazán szeret... Azt hittem, ön más mint a többi... bátor, finom, költői, amilyennek az igazi férfit képzelem...
      A FIATAL ÚR. Hát nem vagyok az?
      MISS FLORIDA. Nem. Ön is oroszlán akar lenni... mint minden gyáva!
      A FIATAL ÚR. Csak miattad, állatok királynője.
      MISS FLORIDA. Miattam? Miattam inkább hölgyfodrász legyen, ahogy én is visszamennék önért manikűröslánynak, ami ezelőtt voltam...
      A FIATAL ÚR. Manikűröslány? (Szívére teszi a kezét.) Nem... szívem, ne szakadj meg a boldogságtól! És itthagyná értem az oroszlánjait? Levetné az egyenruháját?
      MISS FLORIDA. Mindent! Vigyen el innen, Bácskai úr, vigyen el ebből a menazsériából. Habozik? Persze, ehhez több bátorság kell...
      A FIATAL ÚR (a ketrecre mutat). És kevesebb oroszlán...
      MISS FLORIDA (vállat von, megvetőn). Be vannak zárva...
      A FIATAL ÚR. Nem tudnak kijönni?
      MISS FLORIDA. Csak ha kieresztjük őket... (A két oroszlán rázza a rácsot.)
      A FIATAL ÚR. Az más (Megragadja a kezét.) Nagyságos asszonyom... gyere!
      MISS FLORIDA. Hova?
      A FIATAL ÚR. El... ki... a nagy éjszakába, a nagyvilágba... manikűr és hölgyfodrász... kis üzlet... új élet... akarod?
      MISS FLORIDA (a nyakába borul). Te édes, hölgyfodrász... (Csók, a két oroszlán ordít.)
      A FIATAL ÚR. A kalapom... az akácvirág... (Nézi a megkopasztott ágat.)
      MISS FLORIDA (lesüti a szemét).
      A FIATAL ÚR. Még kérdezheted? Igen! (Újabb csók. Húzza.) Gyere!
      MISS FLORIDA. Nem arra... a kocsiba... a kocsival... Ki az állomásra... Siess... fogj be!
      A FIATAL ÚR (elszalad a kocsiba).
      MISS FLORIDA (megáll a ketrec előtt, vetkőzni kezd, leveti a mentéjét). Oroszlánok, hallgassatok ide... Kérlek, ne ordítsatok közbe, hallgassátok meg nyugodtan azt, amit mondok. Itt éltem veletek, mert hittem nektek, mert azt hittem, igazi oroszlánok vagyok... (Nevet.) Igazi oroszlánok! Az egyik széttéphette volna az udvarlómat, és nem tépte szét... a másik lelőhetett volna engem, és nem lőtt le... Bementetek a ketrecbe, amikor nem volt muszáj, és meghunyászkodtatok előttem, pedig csak egy csókba vagy egy pofonba került volna, hogy én hunyászkodjak meg előttetek... (Beszéd közben levetkőzik, leveti a csizmáját, a nadrágját, blúzt, szoknyát vesz föl, kalapot stb.) Nem szégyellek levetkőzni előttetek oroszlánok, mert ti csak buta állatok vagytok, és nem tudjátok mi szép egy asszonyban... ti csak a húsát látjátok... mást nem: a nadrágot. Azt itt hagyom nektek, nekem nincs többé szükségem rá... Elmegyek, elviszem magamat tőletek, a fiatalságomat, a szépségemet, az életakarásomat... Utazni megyek a hölgyfodrásszal, Budapest, Párizs, London... élet, világ, szabadság... kis üzlet... Isten veletek, oroszlánok... nem vagytok igazi oroszlánok, oroszlánbőrben szamarak vagytok...
      A FIATAL ÚR (megjelenik a kocsiban). Nagyságos asszonyom, a kocsi előállott!
      MISS FLORIDA. Jövök már! (Csókot dob az oroszlánoknak, el a kocsiba. Ostorpattogtatás, a kocsi elindul. A két oroszlán elbőgi magát, sírva borulnak egymás nyakába.)

      Harmadik kép

      (Az első függöny legördül. A kocsi eltűnt. A menazséria bejárója sötéten, elhagyottan tátong. Éjszaka. Csillagok. Holdvilág. Rátűz a menazsériára. A távolban kutyaugatás. A menazsériából elnyújtott keserves bőgés hallatszik.)

      Függöny

      In: Heltai Jenő: Menazséria. Bp., Szépirodalmi, 1962.


EPA Budapesti Negyed 16-17 (1997/2-3)Csengeri J.: Budapesti nóták < > Tóth E.: A tolonc