EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4)Emlékművek < > Rendőri Lapok

A hétköznapok

________________

      - A főváros választói. A választó polgárok számának szaporodásáról vagy apadásáról biztos következtetést lehet vonni az egyes községek vagyoni viszonyaira nézve. Ott, a hol a választók száma állandóan emelkedik, ott a jólétnek is emelkedni kell, s ahol a választók száma apad, ott kell hogy a megélhetési viszonyok is mostohábbá váltak legyen. Ezt alapul véve konstatálnunk kell, hogy a fővárosban a jólét állandóan emelkedik, s a megélhetési viszonyok nem oly mostohák, hogy bármi tekintetben is aggodalomra volna ok. A statisztikai kimutatások szerint ugyanis a fővárosban a választópolgárok száma évről-évre emelkedik, sőt egyes kerületekben az emelkedés rohamos volt.
      Igy például a választók száma volt:

1878-ban1896-bana szaporodás
azI-sőker.-ben17862344 558
aII-ik»16502395 945
aIII-ik»11511392 241
aIV-ik»181631141298
azV-ik»138937492360
aVI-ik»182254243602
aVII-ik»206158103749
aVIII-ik»255254502893
aIX-ik»151435011990

      Összesen volt tehát 1878-ban 15,741, jelenleg pedig majdnem kétszer annyi, vagyis 33,382. Érdekesnek tartjuk még megemliteni, hogy a mult évben összeirt 30,590 választó közül, 13 a régi jog czimén, 5639 a házbirtok czimén, 20,644 a jövedelem czimén, 4180 pedig az értelmiség czimén lett a névjegyzékbe fölvéve.
      (Magyarország, január 15.)

      - A főváros népesedése. A mult héten élveszületett 359 gyermek, meghaltak 265-en, a születések tehát 94 esettel mulják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 271 törvényes, 88 törvénytelen; nemre nézve 194 fiu, 165 leány. Halva született 15 gyermek, köztük 10 törvényes, 5 törvénytelen. A halottak közt volt 140 férfi, 125 nő. Egy éven aluli gyermekek száma 55. Ez év 1 hetében élveszületett 353 gyermek, meghaltak 262-en; a születések többlete szerint 94.
      (Pesti Napló, január 23.)

      - A postások mozgolódnak. A fővárosi postaaltisztek és szolgák ismét felemelik szavukat helyzetük javitása érdekében. A mult évi sztrájk alkalmával sok igéretet kaptak, de az ige nem vált testté s most ujólag magukra vonják a figyelmet a következő, nem éppen kifogástalan magyarsággal megszerkesztett felhivásban:
      Magyar királyi postások! Miután már tudomásunkra jutott, hogy azon jogos kérvényünknek, - melyben annyi fizetést sem kapunk, mint amennyit a bécsi postások már évek óta élveznek, és mely jelenleg a Nagyméltóságu m. kir. kereskedelmi Ministeriumban fekszik - nem lesz nagy eredménye, bátorkodtunk az Önök megbizása folytán ismét és utoljára még egy alázatos kérvényt beterjeszteni a Tekintetes fővárosi posta- és távirda igazgatósághoz, melyben kérjük a következőket: 1. Hogy fenti kérvényünk mielőbb törvénnyé váljon. 2. A mostani csufszámokat a jobb mellünkről levétetni. 3. A városon kivüli kaszárnyák helyett legyen 200 frt lakbér. 4. Hogy a levélhordók pár évi teljes kézbesitési szolgálat után tönkre ne menjenek, a jelenlegi kilencz (9) inditás (kézbesitési indulás) helyett legyen csak hat (6) inditás naponta, és pedig: délelőtt 8, 9, és 11 órakor, délután pedig 3, 4 és 6 órakor. 5. Vasár- és ünnepnapokon legyenek csak délelőtti inditások; ezen inditások pedig ne havonként legyenek változtatva a levélhordók közt, mint most, hanem hetenként. (Megjegyzendő, hogy a 8 órai I-ső inditással a bécsi levelek is kézbesithetők volnának, de hogy az illető levélhordó tulterhelve ne legyen, a nehezebb és nagyobb küldeményeket, péld. árumintákat és könyveket a 9 órai II-ik inditásnak kellene hátra hagyni. Vasár- és ünnepnapok utáni napokon pedig azon járásokban, amelyekben a levélhordó nem volna képes az első inditással az anyagot kivinni, azokban ketten mehetnének együtt, t. i. azon levélhordóval, akire a délelőtti 11 órai III. inditás esne.) 6. A nagyobb járásokat kisebbre szabni. 7. Minden levélhordónak, ki a főpostától messze lakik, legyen szabadjegye a lóvasutra, illetve a villamosra.
      Tehát postások! Legyünk összetartók, mert ha ezen kérelmünk május hó 1-ig teljesitve nem lesz, akkor ismét kénytelenek leszünk oly eljárást követni, mint a mult évben, miután ugylátszik a kérelem nem használt semmit, daczára annak, hogy már sok év óta szabályszerüen és alázattal kérünk több fizetést és könnyebb szolgálatot, mert a mostani csekély javitással, a mi fára és szénre alig elégséges - nem lehetünk megelégedve, miután a fő- és székvárosban az élelmi czikkek ára és a házbér folytonos emelkedése következtében a megélhetés módja nagyon meg van nehezitve.
      Az összes magyarországi postások már értesitve lettek.
      Kelt Budapesten, 1896. január hóban.

A fővárosi posta altisztek és szolgák nevében
a kérvényező bizottság.
      (Magyarország, január 26.)

      - A vasutasok panasza. A kisebb javadalmazásu vasuti tisztviselők, altisztek, szolgák stb. közül igen sokan nem a fővárosban, hanem a közeli községekben laktak, a hol a megélhetés sokkal könnyebb. Ludvigh elnökigazgató most rendeletet adott ki, a melylyel a tisztviselőktől, altisztektől, dijnokoktól s szolgáktól a küllakhatási engedélyt megvonta, s ebben a kedvezményben csak a kezelőnőket és napidijasokat hagyta meg. A küllakhatási engedélyért külön kell folyamodni, de azt csak különös, méltányolható okokból kaphatják meg. Az érdekeltek között, a kik közül már számosan kénytelenek voltak a fövárosba költözködni, mozgalmat fognak inditani, hogy a rendeltet hatályon kivül helyezzék.
      (Fővárosi Lapok, november 14.)

      - A fővárosi hivatalnokok millenniumi pótléka. A fővárosi hivatalnokok millenniumi pótléka ügyében ma előkészitő bizottság alakult meg a főváros hivatalnokaiból, mely bizottság e hónap 15-ére hivta egybe a főváros kishivatalnokait és ideiglenes alkalmazottait értekezletre. Az értekezlet czélja: küldöttség által felkérni a polgármestert, hogy a részökre megszavazott egy havi fizetésnek megfelelő és belügyminiszterileg jóváhagyott millenniumi pótlékot még ebben az esztendőben, lehetőleg a jövő hónap elején fizettesse ki. A millenniumi pótlékot csak a jövő évi költségvetésbe akarta a polgármester felvétetni s igy azt csak január hónapban folyósitották volna.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 11.)

      - A magyarországi munkások rokkant- és nyugdijegyletének Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter 100 frtnyi postabélyeget adományozott, hogy azzal az egylet nemes emberbaráti czélját: a munkásoknak öregségük, vagy munkaképtelenségük esetén való segélyezését s ez eszmének a munkások körében minél nagyobb elterjedését elősegitse. A miniszter e tettével jó példával jár elől s példája buzditólag hathat a társadalomra, mely a munkások e mozgalmáról, eddig alig vett tudomást.
      (Magyarország, február 17.)

      - Hamis tej. A szigoru birságolások daczára a belvárosban akadnak még mindig egyes tejelárusitók, akik hamis tejet árulnak. Prohászka Ferencz előljáró megint két tejárusitót büntetett meg hat esetben elkövetett tejhamisitás miatt, az egyiket száz a másikat 200 frt pénzbirságra.
      (Magyarország, január 26.)

      - Visszaélések a tejelárusitásnál. Nehány nap előtt a Magyar Hiradó cimü kőnyomatos után. Ilyen cimmel megjelent közleményre vonatkozólag ma arról értesülünk, hogy a polgármesternek a tej elárusitására vonatkozó rendelete nem szól a központi tejcsarnok ellen. E rendeletben ugyanis - mint ugyancsak a Magyar Hiradó irja - nemcsak hogy szó nincs arról, hogy a tejcsarnok tejét vizezné vagy egyéb módon meghamisitaná, hanem ellenkezőleg «felette fontosnak és áldásteljesnek» mondja hivatását s éppen ez okból, valamint a piaci tej könnyebb ellenőriztetése érdekében szünteti be az alminőségek forgalomba hozatalát, amihez különben a tejcsarnok vezetősége eleve hozzájárult.
      (Pesti Napló, február 4.)

      Nyilatkozat.
      A napilapok vasárnapi számában egy közlemény foglaltatott, mely elferditve tüntetvén fel a tényállást, alkalmas arra, hogy fennállásunk óta megszerzett s féltékenyen őrzött jó hirnevünkön csorbát ejtsen. Ennek megóvása érdekében, valamint a t. c. fogyasztó közönség megnyugtatására van szerencsénk a tényállást a valóságnak megfelelően előadni:
      Néhány évvel ezelőtt szükségesnek tartottuk - vevőink kivánságának megfelelve - a kevésbbé vagyonos osztály igényeinek kielégitésére egy árban olcsóbb, a «teljes tej»-nél kevesebb értékü tejminőséget hozni forgalomba, mely részleges lefölözés utján állittatott elő, de mindenkor viz vagy más idegen anyag hozzáadása nélkül. Ezen részlegesen lefölözött tej azonban kizárólag nagyobb mennyiségben csakis teknikai célokra - pékeknek - s szabad kimérésre viszontelárusitóknak adatott el, akik által kimért tej minőségéért szervezeti szabályaink, de maga az ügy természeténél fogva sem szavatolhatunk.
      Idővel meggyőződtünk azonban arról, hogy ezen minőségek árusitása esetleg visszaélésekre adhat alkalmat, melyek következményei bennünket közvetetlenül ugyan nem érintenek, de azon hivatással, melynek betöltésére annak idején szövetkezetünk alakult, s melynek 13 évi fennállása óta mindenkor meg is felelt, összhangzásba nem hozható. Ez okból illetékes helyen, igy többek közt az elmult évben a nagyméltóságu földmivelési minisztérium által az élelmiszerek hamisitása ellen hozandó törvényjavaslat tárgyalására egybehivott ankéten azon óhajunknak adtunk kifejezést, hogy a jövőben csakis két minőségü tej legyen forgalomba hozható és pedig «teljes tej» s «lefölözött tej». Ezen óhajunk minden tekintetben megfelelt a közegészségügyi tanács és a fővárosi vegyészi hivatal ugyanott hangoztatott követelményeinek, ennek dacára, tekintettel vevőink követelésére, a középminőségek árusitását a hatósági beavatkozás nélkül meg nem szüntethettük.
      Mult év november 27-ikén jelent meg a fő- és székvárosi polgármesteri hivatal 26.556/95. számu rendelete, amely a fennemlített részlegesen lefölözött tejek forgalomba hozását megszüntetni rendeli, de korántsem azzal az indokolással, mintha a központi tejcsarnok a tejet lefölözné vagy vizezné, hanem igenis azzal, hogy e minőségek árusitása a hatósági ellenőrzést megneheziti, sok esetben lehetetlenné teszi, a kevert tejek hamisitatlansága csakis kimeritő laboratóriumi vizsgálattal lévén megállapitható.
      E rendelet határozottan kiemeli, hogy «egy konkrét esetből kifolyólag megejtett vizsgálat alkalmával a központi tejcsarnok üzeme minden tekintetben kifogástalannak, érvelése a kevert tejekre vonatkozólag helyesnek bizonyult és a visszaélések mindenkor csakis a viszontelárusitók és sohasem a központi tejcsarnok ellenében hozattak fel»; hathatósan bizonyitja ezen felfogás helyességét azon körülmény, hogy az igen helyesen nagy szigorral eljáró kerületi elöljáróságok egyetlen egy esetben sem érezték indittatva magukat a központi tejcsarnok által forgalomba hozott tejet kifogásolni s intézetünket birsággal sujtani. Az emlitett hatósági rendelet nekünk november 26-án kézbesittetvén, a részlegesen lefölözött tejek árusitását azonnal beszüntettük s erről vevőinket november 27-ikén körözvényileg értesitettük.
      Ez a tényállás a maga valóságában s ezt jó hirnevünk érdekében a tisztelt fogyasztó közönséggel közölni kötelességünknek tartottuk.

Budapesti Központi
Tejcsarnok-szövetkezet
      (Pesti Napló, február 4.)

      - A degradált virginiák. Jóravaló szivarokhoz nem méltó sorsa van annak a rokonszenves szivarfajnak, amelynek képviselőit köznyelven virginiáknak ismerjük, s amelyeknek egyebek közt az a különös tulajdonságuk is megvan, hogy vagy szelelnek, vagy nem szelelnek. Minthogy legnagyobbrészt nem szelelnek, különös fátum üldözi a virginiák nemzetségét: maga a finánc-kormány is sokalja azt az árat, amibe kerülnek s már rég idő óta azon töri a fejét - egyelőre csak osztrák részen - hogy miképpen lehetne olcsóbbá tenni a virginiáknak nevezett szivarokat. Az osztrák kormány határozatából ez a megalázás már legközelebb érni fogja a rokonszenves szivarfajt s igy el lehetünk már előre készülve arra, hogy néhány hét leforgása alatt ugyanaz a virginia, amely eddig 5 1/2 krajcárért nem szelelt, ezután 5 krajcárért lesz kapható. Tekintve azonban, hogy az ilyen kérdésekbe a magyar fináncnak, a magyar pénzügyminisztériumnak is van beleszólása, egyelőre még nem egészen bizonyos, vajjon megtörténik-e a virginiák megalázása, ami akármennyire kellemetlen legyen is a tiszteletreméltó szivarokra, kétségkivül minden szivarozó embernél rokonszenves fogadásra számithat.
      (Pesti Napló, január 24.)

      - Uj virginiaszivar. A virginiaszivar kedvelői bizonyára örvendeni fognak a hirnek, hogy jövő év márcziustól egy uj fajta virgniaszivar fog forgalomba jönni: a «brazil-virginia». Az uj szivar körülbelől 19 1/2 czentiméter hosszu lesz és kubadohánylevélből készül. Állitólag az uj szivar gyengébb lesz mint az eddigi virginiák.
      (Fővárosi Lapok, november 14.)

      - Uj cigaretta különlegességek. A m. kir. dohányjövedék a valódi havanna, manila és mexikói szivarok, valamint a valódi török szivarka különlegességek árulására jogositott m. kir. dohánykülönlegességi árudák utján f. évi május hó 1-től kezdve a következő tiz faj valódi egyiptomi szivarka különlegességeket fogja eredeti (100 darabonkinti) csomagolásban a következő árak mellett forgalomba bocsátani:
      Nestor Gianaclis kairói gyárából: 1. tétel. Sultana (szopóka nélkül), arany véggel, 100 drb 8 frt. 2. tétel. King (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 5 frt 20 kr. 3. tétel. Surfine (szopóka nélkül) 100 drb 4 frt 50 kr. 4. tétel. Extra fina (szopóka nélkül) 100 drb. 4 frt. - Kyriazi Fréres kairói gyárából: 5. tétel. Jockey-Club (szopóka nélkül) 100 drb 7 frt 50 kr. 6. tétel. Imperatore (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 5 frt. 7. tétel. Elite (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 4 frt 50 kr. - Dimitrino et Co. kairói gyárából: 8. tétel. Shepheart's Hotel (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 6 frt, 9. tétel. Pour les Princes (szopókával) 100 drb 4 frt. 10. tétel. Luxor (szopóka nélkül) 100 drb 3 frt 50 kr.
      (Magyar Estilap, 1896. április 14.)

      - Havasok. A székes főváros utczáin és terein - hála az égnek - ismét itt vannak a havasok. A kövezet alatt, a kocsiut mentén két oldalt meredeznek husz-husz lépésnyi távolságban. Piszkos, fekete ormaikon ott diszeleg az utcza fölülkerült sara, szemete, tetejükbe pedig rendesen odatüzik a gyerkőczök világitó toronynak a rőzsesöprüjöket. Budapest köztisztasága egyike a legcsodálatraméltóbb problemáknak. A nyári port az utczán felejtik rendesen és hogy el ne sikkadjon, hát napjában három-négyszer végig locsolják; igy van aztán, hogy minálunk nyáron inkább kell a kalucsni, mint őszi vagy téli időben. Az őszi esők idejében még legjobb dolguk van a lábbelieknek. A hol nem csatornáznak, ott hamar lefolyik a régi vezetéken lehulló esőviz és a ragyogóra mosott aszfalton gyönyörüség lesz a séta. Az első három havazást békében hagyják addig, mig annyi anyag nem gyül össze, hogy összekotorva, söpörve egy jókora hóbuczka ki nem kerül belőle. Az első hó rendesen ott olvad el az utczán, nem takaritják és ez a főváros gyalog járó lakosságának a keserves időszaka. Mikor végre kikerül a hóból, sárból egy kis havas, azt gondozzák, növesztik tavaszig, mig csak az első ibolyafakasztó napsugarak el nem pusztitják. Ily módon állandósitják a lucskot az utczákon és az utczai árvizek gyönyörüségét ugy szerzik meg a budapesti közönségnek. A házmesterek már megkezdték a háztetőkről a hókotrást és a mi hó nem hull a járókelők nyakába, abból a köztisztaság bajnokai Alpeseket gyártanak.
      (Magyarország, január 9.)

      - Kép az utczáról. Kezdjük a szomorun. A felemás se tavaszi se téli idő előcsalja a üvegházak minden virágát. Az utczasarkokon kapzsi virágkereskedők kinálgatják a nagy setét levelü ibolyát, a melynek illata nincsen, csak szépsége van. Reggel, hogy elöször megöntözik az üvegházi virágot, a délelőtti hideg, vékony jégréteget von a didergő levelekkel, ugy néz ki a szegény ibolya, mintha üveg alatt volna. - Délre kibujik a nap és az első napsugár kiszabaditja a fogoly virágot. Ámde cseberből vederbe kerül szegény. A jéglemez vizzé olvad, mely szétáztatja leveleit. A virággyilkosokra nincs büntetés sehol. De ugy látszik az állatvédő egyesület se nagyon buzgólkodik. Temérdek az utczán a gazdátlan eb, szájkosár és nyakkötőnélküli borzas, csapzottszőrü állatok, melyek az utczán kóborolva, morogva vicsoritják fogaikat a járókelőkre. A köruton a sarkokon szokatlan látvány tárul elénk. Nagy subás, hegyessapkás parasztok másfélöles gyapju zsákokat őriznek. Sokan kiváncsiak a zsákok tartalmára. A polgár felágaskodik, oldalt dönti a nagy zsákot és egy két rézkrajczárért literszámra méri ki belőle a forró pattogatott kukoriczát. A meleg, fehér golyók nagy népszerüségnek örvendenek. Az Andrássy-uton hatalmas táviró póznaszerü dorongokat ástak a felszaggatott aszfaltba: az uj villamos világitás karói ezek, melyek remélhetőleg csak ideiglenesek. A kiállitásra bizonyára nyomuk se lesz ezeknek a gyalulatlan dorongoknak; mert ezek ugy tüntetik fel az ország első utját, mint egy poros, faluvégi országutat.
      (Magyarország, február 18.)

      - Hüvös szállitmányok. A csikorgó hidegben megkezdődött a nyári gondviselés hordása. Széles, zörgő társzekereken szállitják már mindenünnen a hatalmas jégtáblákat a szalmás-vermekbe. A fővárosban és a vidéken egyformán szaggatják az álló és folyó vizek kemény pánczélját, hogy eltegyék nyárára hüvösség csinálónak. A városligeti fasor mentén egymást érik a jéghordozó kocsik, végigszórván a keményre fagyott földön az apró jégdarabokat. Szibériai hideg idején hozzákezd az emberiség a nyári meleg lebirásához és ez idén - tekintettel a jövendő nagy idegenforgalom italfogyasztására - ellátja magát alaposan üditő jéggel.
      (Magyarország, január 16.)

      - A hófuvarozás költségei. Hogy a hó elfuvarozása évről-évre mily óriási költséget okoz a fővárosnak, annak illusztrálására szolgáljon ama körülmény, hogy annak daczára miszerint az idei télen még alig volt nagyobb havazás, a hó eltakaritására 9475 munkást, 5970 kocsit kellett alkalmazni, melynek költsége megközeliti a 100,000 frtot. A főváros derék financzminisztere imádkozik is, hogy ne essék több hó, csakhogy azt tetemesen ellensulyozza annak a sok száz meg ezer embernek az imádsága, kik ellenkezőleg nagyon sok hóért esedeznek, mert csak ez uton jutnak némi kenyérkeresethez.
      (Magyarország, január, 15.)

      - Hanyag szemétfuvarozás. A belváros lakói a IV-ik kerületi előljáróságnál panaszt emeltek, hogy a szemétfuvarozó vállalkozó a szemetet igen sokszor nem viszi el a házakból. Prohászka Ferencz IV. kerületi elöljáró vizsgálatot inditott, s mivel kiderült hogy a vállalkozó tényleg hanyagul teljesiti a szemétfuvarozást, ötven forint pénzbirságra itélte.
      (Magyarország, január 26.)

      Póruljárt háziur
      Végre akadt egy háziur, a ki iránt nehány perczig igaz készséggel viseltettem. Részvétem oka az volt, hogy a háziur mély és igaz fájdalommal beszélt el egy szomoru történetet.
      A történet cziméül azt is lehetne adni, hogy »a jószivü háziur és a ravasz lakó« csak azért nem lenne tanácsos ezt czimül kiirni, mert akkor senki sem olvasná el e jeles történetet, bosszusan dobván félre a lapot e szavakkal:
      - No ekkora hazugságot irni! Jószivü háziur!
      Pedig létezik, amint ezt rögtön meg fogják tudni a nyájas és nem nyájas olvasók.
      A históriának erkölcsi tanusága az, a háziur szerint, hogy a háziurnak nem szabad jószivünek lenni, mert pórul jár.
      - Az egyik házamban - kezdte beszédét a háziur - egy irtózatos lakó lakott. A házbért soha sem fizette rendesen, a vizvezetéket elrontotta és a lépcsőre mindég gyümölcs és sajthéjat dobált. Egyik lakóm ki is ficzamitotta a lábát az ő almahéj-hulladékaiba és miután rajta semmit sem tudott venni, engem perelt be. Az én költségemen ficzamitották helyre a lábát. De ez még semmi sem volt! Örökösen veszekedett velem ez a rettenetes lakó. Mindég kellett neki valami s mikor nekem kellett a házbér, akkor szemenszedett gorombaságokkal traktált. Minden negyedévben felmondtam neki, de hiába. Ragaszkodott hozzám és nem hagyott el. Az utczára meg nem akartam kirakatni, és nem is mertem volna. Még lelőtt volna, a milyen vad alak volt. Nem birtam vele semmire se menni, végre más eszközhöz folyamodtam és most augusztusban felmondván neki novemberre, kijelentettem, hogy barátságos távozását, tőlem telhetőleg honorálni fogom.
      A nyomorult nem elégedett meg a szivbeli igérettel, sőt becsületszavamat is egyszerü udvariassági ténynek minősitette, mely reá nézve szerfölött bizonytalan anyagi haszonnal jár.
      Kénytelen voltam neki irást adni arról, hogy ha november elsején kiköltözik a házamból, elengedem neki az utolsó fertály bérét.
      Augusztusban nem is fizetett s most november elsején, legnagyobb örömemre elköltözött. Bucsulakomát rendeztem a tiszteletére, melyen számtalan felköszöntőt mondtam a tiszteletére.
      Harmadnap a szállitó egy számlát küldött a nyakamra, egy levél kiséretében:
      - Rettenetes Bencze ur holmijának elszállitása, az ő kijelentése szerint önt terhelné, kérem kiegyenliteni a mellékelt husz forintos számlát.
      Majd megütött a guta, de azért kifizetem a husz forintot is. Csakhogy lerázhattam a nyakamról azt a gazembert!
      Nyugodt voltam teljesen. Tegnap délután azonban kétségbeesve jött hozzám másik házamból a házmester s jelentette, hogy egy irtózatos lakó költözött a házba, a ki gorombáskodik, követel és nem akar fizetni.
      - No majd beszélek én vele! - nyugtattam meg a házmesteremet - nem hagyok magammal többé paczkázni! Ezt a házamat már megtisztitottam az ide nem való elemektől, majd megfogom azt is.
      Ma délelőtt berontottam a másik házamba:
      - Hol lakik az a fráter?
      - A második emeleten.
      - Kisérjen fel - mondtam a házmesternek.
      - Nem én. Tegnap le akart dobni!
      Felmentem magam, borzasztó haraggal eltelve. Benyitok a lakásba s ki jön elém: Rettenetes Bencze ur.
      Sóbálvánnyá meredtem s alig birtam kidadogni:
      - Hogy került ön ide?
      Még mosolygott az arczátlan ember.
      - Véletlen szerencse. Nem tudtam, hogy ez is az ön háza ...
      Ismét elengedtem neki a lakbért, csakhogy ki költözzék a házamból - de most már beletettem az irásba, hogy a másik házamba se merje becsempészni magát... Igy adtam én két negyedéven át ingyen lakást a legnagyobb ellenségemnek - végezte beszédét zokogva a háziur.
      Megsajnáltam. Hanem azután az a gondolat, hogy neki két háza is van, mig nekem egy sincs - a sajnálatot kárörömmé változtatta:
      - Ugy kell neki, minek van két háza! ...

Julius
      (Fővárosi Lapok, november 14.)

      - A közrendészeti bizottság ma délelőtt ülést tartott, Márkus József alpolgármester elnöklete alatt; előadó Földváry Antal tanácsjegyző volt. Tárgyalás alá került az ujpest-rákospalotai villamos vaspálya-társaság ama kérelme, hogy a vonatain, az engedély-okiratban meghatározott két kocsin tul, több kocsit is akaszthasson össze. A bizottság, mielőtt érdemlegesen határozna, előbb meghallgatja a rendőrséget, hogy a saját szempontjából nincs-e észrevétele ez ellen. - A budapesti társaskocsi-részvénytársaság annak a megengedését kéri, hogy az Andrássy-utnak váczi-köruti torkolatától a kiállitás területéig éjjeli 2 óráig tartó közlekedést tarthasson fönn, ugy azonban, hogy az eddigi 6 krajczár dij helyett 10 krt szedhessen. A közrendészeti bizottság a kérelem teljesitése ellen nem tesz kifogást, de az éjjeli járatokat csak 11 órától 2-ig tartja megengedhetőnek. - Grosz Sándor dr. bizottsági tag azt az inditványt tette a mai ülésen, hogy a tanács előtt ajánlják a lakásbérleti szabályzat 25-ik szakaszának - a mely a költözködések határidejére vonatkozik - olyan módositását, hogy a kislakásokra az eddigi 1 nap helyett 3 nap, a nagy lakásokra pedig 3 nap helyett 5 nap legyen a költözés határideje. A közrendészeti bizottság, mielőtt ebben az ügyben állást foglalna, előbb meghallgatja az előljáróságokat, vajjon kivánatos-e a szabályzat megváltoztatása.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 10.)

      - A vöröskereszt egyleti Erzsébet-kórházban augusztus folyamán 140 beteget gyógykezeltek 2375 napon át, vagyis naponkint átlag 76 beteget. Ezek közül távozott gyógyulva 38, javulva 18 és gyógyulatlanul 5 beteg. A kórházban maradt szeptember hóra 81 beteg. Nagyobb mütét 36 esetben vált szükségessé. Meghalt 2 nő. A betegek kezelésében közremüködtek: dr. Bársony János egyet. tanár, dr. Bäcker József tanársegéd, dr. Elischer Gyula egyet. rk. tanár, dr. Farkas László kir. tanácsos, dr. Haberern Pál egyet. m. tanár, dr. Janny Gyula egyet. rk. tanár, dr. Imrédy Béla főorvos, dr. Korányi Sándor egy. m. tanár, dr. Liebermann Emánuel, dr. Puky Ákos egyet. m. tanár, dr. Rapcsák Lajos kórházi intéző, dr. Róna Samu egyet. m. tanár és dr. Siklóssy Gyula egyet. m. tanár. Vagyontalan betegeket részint dijmentesen, részint mérsékelt dij mellett az egyesület január hó 1-étől augusztus 31-éig 3511 napon át ápoltatott; az ebből eredő költségekre és a betegek segélyezésére az egyesület ez évben 8130 frtot áldozott. Blanchon Wilfrid a franczia kormány képviselője, Budapesten sulyosan megbetegedvén, az Erzsébetkórházba vétette fel magát. Most a midőn a kórházat teljesen gyógyulva elhagyta, meleghangu köszönő iratott intézett az egyleti igazgatósághoz a tapasztalt előzékenységért és gondos ápolásért, kijelentvén, hogy büszke lehet az egyesület, hogy oly kitünő ápolónői személyzettel rendelkezik.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 10.)

      - A kórházi bizottság ülést tartott ma délelőtt, Goreczky Zsigmond tanácsjegyző elnöklete alatt, előadó Wigh János fogalmazó volt. Minthogy a tanács határozatilag kimondotta, hogy a kórházak sterilizált jéggel látandók el, a bizottság felhivta a kristályjéggyár tulajdonosát, hogy a jégszállitás iránt tegye meg az ajánlatát. Ez ma megtörtént s e szerint a vállalkozó a kristályjeget 1 frt 15 krért szállitja métermázsánként, ha egy évre kapja meg a megbizást, mig ha ez három évre terjed, akkor 1 frt 10 krért. A bizottság egyelőre csak egy évre javasolja a szerződés megkötését. Ugyanez a vállalkozó a budai kórházak jégvermeinek megtöltését 1450 frtért hajlandó teljesiteni, a mit azonban a bizottság nem fogadott el, hanem javasolja, hogy szükebbkörü árlejtés tartassék az eddigi s az uj vállalkozó közt. A péksütemények szállitásának határidejét hajlandó a bizottság meghosszabbitani, abban az esetben, ha az eddigi szállitók elfogadják a régi árakat.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 10.)

      - A halottkémlés ügye. A fővárosnál legutóbb vitás kérdéssé vált a halottkémlés ügye s annyira fejlődtek ebben a tekintetben a mizériák, hogy maholnap nem lesz olyan tisztviselő, aki a halottkémlést végezze. A bajok megszüntetésére a tiszti főorvos azt javasolta, hogy a tiszti orvosok számát kell héttel szaporitani. Ezzel szemben az elüljárók és a tanács tizenhat uj segédorvosi, 600 forinttal dotált állást akart szervezni a halottkémlés elintézésére. A pénzügyi és gazdasági bizottság nem fogadta el a javaslatokat. Kimondotta, hogy a halottkémlés a kerületi orvosok kötelessége, a tanács pedig gondoskodjék arról, hogy a tiszti és a kerületi orvos állása és kötelessége között levő különbség szabály-rendeleti uton megfelelő kifejezést nyerjen.
      (Pesti Napló, január 24.)

      - Védhimlőoltás. A belügyminiszter az első beoltásra kötelezettek névlajstromának évenkénti összeállitása és az oltóorvosok rendelkezésére bocsátása tárgyában valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez körrendeletet intézett, melyben elrendeli, miszerint minden állami anyakönyvvezető minden év márczius havának első felében köteles előző év márczius 1-ső napjától a folyó év márczius első napjáig a születési anyakönyvbe bejegyzett gyermekekről az anyakönyvi kerületébe tartozó minden egyes községre nézve külön-külön kimutatást egybeállitani és ezen kimutatásokat a törvényhatóság által kiküldött oltóorvosnak átszolgáltatni. A kimutatásokba az időközben elhalt ujszülöttek nem veendők fel. Tekintettel arra, hogy az állami anyakönyvvezetők müködésüket csak 1895. évi október havában kezdették meg, a folyó évi márczius hó első felében elkészitendő kimutatások kivételesen nem tizenkét, hanem csak öt hónapra, azaz a mult év október, november és deczember és a folyó év január és február hónapjaira fognak kiterjedni.
      (Magyarország, február 17.)

      - A tüdőtuberkulózis ellen. Perczel Dezső [1] belügyminiszter Korányi Frigyes dr. [2] egyetemi tanárhoz, az országos közegészségügyi tanács elnökéhez a vasárnap kezdődő közegészségügyi kongresszus egyik legfontosabb tárgyában: a tüdőtuberkulózis elleni óvóintézkedés érdekében a következő átiratot intézte:
      Méltóságos ur! Méltóságod a főrendiházban e hó 8-án tartott ülésén elmondott beszédében, melyet én is élénk érdeklődéssel kisértem, hivatkozva a főbb hygiéniai feladatokra s méltatva egyes, a közegészségügy állapotának javitását czélzó kormányrendeleteket, rámutatott általánosságban s részletezve is ama veszélyekre, melyek a tüdőtuberkulózis terjedése által az ország közegészségügyét legnagyobb mértékben fenyegetik s egyben érintette a veszély megakadályozására a szolgáló egyes óvintézkedéseket.
      Miután én is hivatalbeli kötelességemnél fogva ezen joggal napirenden lévő kérdés, valamint annak praktikus megoldását czélzó mozgalom iránt érdeklődöm s tekintve azt, hogy az egészségügyi tanács szabályrendeleteinek a fertőző betegségek elterjedéséről szóló rendeletei sorába a tüdőtuberkulózis elleni óvórendeletek még nem vétettek fel, felkérem méltóságodat, hogy a vezetése alatt müködő országos közegészségügyi tanács véleményét kikérje s nekem mielőbb véleményes jelentést méltóztassék tenni az iránt, mikép lehet - tekintettel az ország jelenlegi közegészségi állapotára - ama a gyakorlatba is átvihető módokat s eszközöket megszerezni, melyek igénybevételével s bevezetésével a tüdő tuberkulozis terjedése ellen már most is rationálisan s sikerrrel lehessen küzdeni.
      Fogadja stb.

Perczel s. k.
      Korányi tanár e felszólitásnak megfelelőleg a tüdőtuberkulosis elleni óvóintézkedések tárgyában a közegészségügyi tanács elé véleményt terjesztett s ezen elnöki előterjesztés fölött már megkezdték a tárgyalásokat.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 11.)

      Megőrült képviselő

- okt. 6.
      A képviselőháznak egy ismert és népszerü alakja, a kivel a Ház humoristái sokat foglalkoztak, tragikus sorsra jutott: Pantocsek Rezső, a nagyszombati kerület képviselője, ma este megőrült. Az orvosi vizsgálat szükségesnek találta, hogy a szerencsétlen embert a Lipótmezőre szállitsák.
      A sajnálatos esetről tudósitónk a következőket jelenti:
      Ma este 6 órakor a főkapitányság Zrinyi-utczai oldala előtt egy elegáns öreg ur járt izgatottan fel s alá, magára vonva az őrtálló rendőr figyelmét is. Leült a bejelentő hivatal ajtajának lépcsőire s kabátját levetette.
      A rendőr jelentést tett az esetről a felügyeletes fogalmazónak, a ki erre egy detektivvel behozatta szobájába az öreg urat, s ott kérdőre vonta őt.
      Az öreg ur a kérdésekre kiabálva igy válaszolt:
      «Hol van a miniszterelnök? Vele akarok beszélni. Sürgős dolgom van. Én Pantocsek képviselő vagyok s ezennel felszólitom önt, vezessen fel az emeletre a miniszterelnökhöz.»
      E szavak után nekirohant a fogalmazónak, mellen ragadta őt s erővel akarta kényszeriteni, hogy vezesse őt az emeletre. A fogalmazó látta, hogy őrülttel van dolga, s azonnal hivatta Tihanyi Mór soros rendőrorvost. Mig ez megérkezett, az öreg ur folyton kiabált és veszekedett, ugy, hogy erővel kellett letartani.
      A rendőrorvos megvizsgálta s kijelentette, hogy közveszélyes őrült, a kit rögtön a lipótmezei tébolydába kell szállittatni.
      A tébolyodott öreg urról ezután megállapították, hogy csakugyan Pantocsek Rezső, a ki a nagyszombati kerületet képviselte az utolsó cziklusban szabadelvü programmal. Budapesten a Zerge-utcza 28. számu házban lakott hónapos szobában s az utolsó napokban már roppant feltünően viselkedett otthon is. Órák hosszat járt fel s alá szobájában egy hosszu zöld kabátban és hangosan monologizált. Egy éjjel pedig felkeltette a házmestert s ráparancsolt, hogy hozzon fel neki a pinczéből egy hordó bort, mert fürdeni akar.
      A szerencsétlen képviselőt beszállitották a Lipótmezőre.
      (Fővárosi Lapok, október 7.)

      - Megőrült miniszteri tanácsos. Bárczy Istvánt, a honvédelmi miniszteri tanácsost, az V. főosztály vezetőjét, a ki már huzamosabb idő óta idegbajban szenved, tegnap a Schwartzer-féle elmegyógyintézetbe szállitották.
      (Fővárosi Lapok, október 17.)

      - Őrült a pályaudvaron. Nagy riadalmat okozott tegnap a keleti pályaudvar utasai között egy őrült nőnek a viselkedése. A tébolyodott benn a várótermekben mindenkit megszólitgatott s eleintén szépen beszélgetett a megszólitottakkal, de később aztán gorombáskodni kezdett velük. Többeknek panasza folytán a pályaudvar őrsége igazolásra hivta fel a gyanusan viselkedő nőt, aki magát Friedmaan Etelnek nevezte, állitólag mármarosszigeti születésü, 30 éves. A rendőrség a kihallgatás folyamán meggyőződött a felől, hogy a szegény nő csakugyan tébolyodott, miért is orvosi megvizsgálás után, mint közveszélyes elmezavartat, kiszállitották az angyalföldi tébolydába.
      (Magyarország, február 15.)

      - Megőrült vádlott. Valaha sokat emlegetett ember volt, ha nem is maga Török Dezső, de az apja, az öreg Timár Mihály negyvennyolczas honvédtiszt, a ki utóbb egyik vádlottja lett a Gazdag-féle gyilkossági bünpörnek és a vizsgálati fogságban meghalt. A fiatal Timár főkönyvelője volt a mintapinczének, mely akkor Kerkápoly Károly vezetése alatt állott s a mikor atyja bajba keveredett, megváltoztatta a nevét. Azt hitte, hogy megszabadul az emberek idegenkedésétől, ha nem viseli azt a beszennyezett nevet. De csalódott s ez a csalódás végzetessé vált reá, mert bánatában könnyelmü életre adta magát. Egyszerre hire futott, hogy Török Dezső, a ki pedig még nemrégen egy szép jövő előtt állott, 6000 frtot sikkasztott. A bünpöre évekig huzódott s most, alig féléve, felmentették azzal a megokolással, hogy nem lehetett eldönteni, ha vajjon csakugyan a Török kezén vesztek-e el a hiányzó pénzek. A végtárgyalás jól végződött hát, de csak látszólag, mert Törököt a napokig tartott izgalmak - megőrjitették. Másnap az őrültek házába kellett szállitani. A szomoru véget ért ember bünpörében ma kimondták az utolsó szót: őrültségére való tekintettel megszüntette a tábla a további eljárást.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 13.)

      A szegényügy szervezése

      - A határozati javaslatok elfogadása után az elnöki széket Teleki Géza [3] gróf foglalta el és a kongresszus megkezdette a szegényügy kérdését tárgyalni. Az első előadó Tabódy Jenő dr. volt, a ki nagy tetszéssel fogadott előadása kapcsán a következő határozati javaslatot nyujtotta be:
      A közegészségügyi kérdések a szegényügygyel szoros kapcsolatban vannak. Ama kérdések megoldása a szegényügy rendezése nélkül alig lehetséges.
      A szegényügy rendezése lényegében szocziálpolitikai kérdés.
      Az inség, a nyomor megszüntetése a czél, a melynek elérése, vagy megközelitése készitendő elő. A czél szolgálatába kell állania ugy az államnak, mint az egyháznak és az egész társadalomnak.
      A jelenlegi törvényes intézkedések és társadalmi intézmények a bajnak jelentékeny enyhitésére nem elégségesek. A szegényügy palliativ [4] eszközökkel nem rendezhető. A rendezés csak mélyreható szocziál-politikai törvényes intézkedéssel vihető keresztül, a melyek főbb irányelvei a következők lennének:
      1. Fokozása a közgazdasági produktiv munkának.
      2. Az elhagyott kisdedek és munkaképtelenek közvetlen állami oltalom alá helyezése szeretetházak segedelmével.
      3. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén segélyezéséről szóló törvények kiterjesztése a munkásokra és cselédekre, kibővitve a baleset ellen biztositással.
      4. Harcz az alkoholizmus ellen.
      A határozati javaslatot elfogadtak.
      Tabódy után maga Teleky Géza gróf foglalta el az előadói széket s rendkivül érdekes előadásban ecsetelte a törvénytelen, elhagyott gyermekek sorsát.
      Magyarországon - ugymond - a lelencz-ügy története rövid, de mégis tanulságos. 1864-ben Gampl Lajos pesti polgár egy lelenczházi egyesületet akart alapítani, melyre, miután élére Nádasdy Lajos gróf lépett mint elnök, nagynehezen az engedélyt megkapta. Az egyesület czéljaira mindjárt az első évben 684.000 irt iratott alá, mely összegből azonban tényleg csak 4992 frt folyt be. Az egyesület ezután folyamodott, hogy az akkor üresen állott kisczelli katonai kórházat adják át nekik, a mit ő felsége legkegyesebb elhatározásából meg is engedtek. Mielőtt az emlitett kórházat átadták volna, az ügy még a közegészségügyi tanács elé került, mely végre 1869-ben kimondotta, hogy lelenczházakat nem felállitani, hanem a létezőket is megszüntetni a társadalom érdeke. Ennek következtében a kormány megvonta támogatását az egyesülettől, mely többet nem hallatott magáról, a gyüjtött pénz nagy része pedig elkallódott.
      1871-ben Kállay Ödön képviselő a képviselőházban határozati javaslatot nyujtott be, mely szerint a belügyminiszter utasittassék, hogy a szülő- és lelenczházak költségeit már a jövő évi költségvetésbe vegye fel. A kormány Bécsből és Prágából meghozatta az ottani lelenczházak kimutatásait, s ezzel az ügy elaludt.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 16.)

      - A fővárosi szegénygyermekkert-egylet elhatározta a választmányi ülésén, hogy legközelebb még 50 szegény árvát vesz fel a »gyermekotthon«-ába. Az a körülmény tette ezt lehetővé, hogy az ülésbe Bischitz Dávidné, mint egy magát megnevezni nem akaró mecénás nagylelkü adományát, 20.000 frtot hozott és adott át rögtön Grosz Sándor dr. elnöknek. A lelkes örömmel hozott határozat után bejelentette Grosz dr. elnök, hogy azt a kiállitási pavillont, melyet a minap József főherczeg ajándékozott az egyletnek, legalkalmasabban akként lehet felhasználni, ha azt nyaraló helyéül a szegény gyermekeknek valahol a zöldben állitanák fel. Rögtön hozzátette aztán, hogy erre a czélra ingyenesen felajánlja a maga 3000 négyszögöles telkét, mely a Zugligetben van. Miután az ajánlatot elfogadták, a kicsinyek már itt fognak nyaralni a jövő évben. Végül köszönettel fogadta a választmány, hogy az orsz. szesztermelők egyesülete is a kiállitásban volt pavillonját, minden berendezésével együtt, az egyesületnek adományozta. E második pavillont Bischitz Dávidné, a mint kijelentette, meg fogja vásárolni az egylettől az izr. nőegylet árvaháza czéljaira.
      (Fővárosi Lapok, november 19.)

      - Husz ezer forintos adomány. A fővárosi szegénygyermekkert egyesület pénztárosának Sztrojny Józsefnek tegnap egy ismeretlen 20.000 frtot adott át egyesület háziépitési tartozásának törlesztésére. A választmánynak tegnap éppen ülése volt s nagy örömet keltett a 20.000 frtos adomány bejelentése.
      (Fővárosi Lapok, november 14.)

      - Foglalkozás nélkül maradottak. A belügyminiszternek a csont és rongy-házalást betiltó rendelete következtében foglalkozás nélkül maradt szegény házalók az ellenzéki pártköröket keresték fel, hogy ügyük támogatására megnyerjék a politikusokat. A nemzeti pártkörben gróf Apponyi Albert [5] (...), a 48-as és függetlenségi pártkörben Justh Gyula [6], a másik függetlenségi pártkörben Szederkényi Nándor [7] fogadta a házalók küldöttségét, amely mindahárom politikai pártkörtől azt az igéretet kapta, hogy a miniszter rendeletét a Házban szóvá teszik.
      (Pesti Napló, január 24.)

      Az elrejtett való
      Káprázó szemekkel bámulja az idegen ezredéves kulturánkat, botorkálva halad végig ama fényes csarnokokon, hol kincs kincsre halmozva hever s ha látott mindent, elvakultan felkiált:
      "Oh, mily boldog itt a nép! ..."
      Te jámbor idegen, ne irigyelj, szánjál inkább bennünket, mert amit te láttál, az nem a magyar népé, hanem a népen élősködő tőkepénzeseké, a mit a nép, a nyomorgó nép mutathat ezredéves multjából, azt nem a kiállitás ragyogó csarnokaiban kell keresned! Elrejtve az idegen szemei elől, nehéz lakatok mögé temetve, a Kerepesi-ut végén, ott van Magyarország eredeti millennáris kulturképe s ezen elrejtett kép a fővárosi rendőrség tolonczháza.
      A multat megfesttette a magyar kormány Munkácsy és Fesztyvel, de szégyenletes jelenünket lakat mögött őrzi. Ha a mult lelkesítő emlékei vászonra vetve büszkévé teszik a magyart, hulljanak könnyei, ha végig nézi jelenjét. Azon elzüllött utczai gyermekek és gyámoltalan aggastyánok, kik hazájukban nem lehetnek otthon, átkot mondanak az ezredéves Magyarországra és annak bitorlóira! A hatalom eszköze, a bölcs rendőrség, összefogja az átkotszóró honfitársakat, elviszi zöld kocsin egy intézetbe, hol megtanulnak éhezni és hallgatni. (Oktatási rendszer a fejbeverés.)
      Igen, a valót szégyenlik. A nép boldogságának hü tükre elzáratott, mert látásánál sok jó hazafi is aligha nem esne ájulási görcsökbe. A mindenható bölcsesség, mely hazánk felett lebeg, nem engedett mindenkit oly boldognak születni, hogy ezen gyönyörü kulturképet láthassa; ilyen szerencsében csak a munkanélküli ember, a nyomorék koldus, a "senki gyermekei", az elzüllött czuczilisták és Mihaszna Andrásék részesülhetnek.
      Ha az elbizakodott uralkodóosztály azt hiszi, hogy áldozatai "megjavulva" kerülnek ki azon szégyenletes barlangból, akkor nagyon csalódik. A tolonczház egy melegágy, melyben a fegyházak hires virágszálai sarjadoznak. Ha egy érzéssel biró embert a véletlen ama félmeztelen alakok közé vet, iszonyodva hallgatja végig terveiket. De nem csoda! Ott elvész az egyénből ami az embert az álattól megkülömbözteti, ott kialszik a szivből a remény és szeretet utolsó szikrája. A sétaórák alatt az egyik rész fajtalan beszédekben keresi a vigaszt, a másik rész a földön heverészve bámul maga elé, s csak a tolonczkocsi érkezésének zajára tódulnak mind egy csoportba és fel-felvillannak szemeik, ha a jövevények közt egy jobb ruházatu alakot pillantanak meg...
      Ott jártam köztük, szemügyre vettem az alakok mindegyikét; a sápadt, kiaszott arczokról regényeket véltem leolvasni, melyek telve vannak kinnal és gyötrelmes eseményekkel. Ha egy "érdekesebb" alakot láttam, alkalmat kerestem, hogy szóba elegyedhessek vele.
      Egy 11 éves fiucskától kérdeztem:
      "Miért vagy itt?"
      - Zsemlét loptam - válaszolt a szegény gyermek.
      Tudja-e a bőségben uszó burzsoázia, hogy mily vérlázitó vád rejlik e két szóban, mennyi nyomor és nélkülözés tükröződik bennök vissza!
      Egy galambősz aggastyántól is tudakoltam, hogy jutott e helyre?
      - Koldultam, - szólt a bőbeszédü öreg - elfogott a rendőr, behozott; pedig láthatná, hogy munkára már képtelen vagyok. Tudja uram, nem voltam én fiatal koromban haszontalan ember, 15 esztendőn át, még Thaisz főkapitány idejében rendőr voltam. Amig bírtam, huztam az élet igáját, de már nem lehet, most elhagyva mindenkitől, így pusztulok idő előtt. Éhezek, mindig csak éhezek, - végzé az öreg.
      Vettem neki egy másiktól egy darab száraz, keserü rabkenyeret, megköszönte s láttam, amint vizbe áztatta, hogy fogatlan szájával széjjel nyomkodhassa.
      Sétáltam tovább és mély gondolatokba merültem a látottak felett, hirtelen egy ismerős hang éri fülemet; hátranézek: egy elvtársamat látom magam előtt, lerongyolva, piszkosan. Beszélgettünk hosszan, mindenféléről; elmondta, hogy két hónapja munkanélkül van, lakást nem tudott fizetni, szobaasszonya kilökte és éjnek idején az utcza kövezetén elnyomta az álom. A rendőrség csavargásért 8 napi fogságot mért rá és aztán eltolonczolják.
      Később egy másik ismerőst találtam. Ki ne látta volna már azt a féllábu koldust az Akáczfa-utcza valamelyik kapujánál köszöntgetni és alamizsnáért kinyujtott kezével? Ő volt az, megismertem és megszólitottam. Tudakoltam, mennyi időre van elzárva. Elpanaszkodott, elmondta élettörténetét, minden keservét. Egykor czipész volt, de mint kisiparos nem tudott boldogulni, elment egy ujpesti gyárba, ott elveszité egyik lábát és most 4 frt nyugdijat kap havonta. Ebből pedig megélni nem bir, tehát koldul. Elfogták és 20 napra itélték.
      Nem folytatom ezt tovább, mert leirni is fáj. A bánásmód, amelyben a rendőrség foglyai részesülnek, jellemzi az egész társadalmat, vezető egyéniségeivel együtt. A rendőrség a tulzsufolt lakásokat keresi és kiüritteti és fogházának szobáiba, melyek 26 ember részére vannak berendezve, ötven embert szorit be. Ember, ember hátán fekszik, a büz leirhatatlan, de mindegy, a rendőrség csak másoknál akar, ha tud, rendet csinálni!
      Az élelmezés leirhatatlan komisz. Kása-leves, lencse-habarék; kása-habarék, lencse-leves, egész éven át fölváltva és egy keserü fekete czipóból áll.
      Élelemmel özv. Lauberné látja el a fővárosi fogházakat. Egy rab után a rendőrség börtönétől 9 krajczárt kap. Van ott egy kantinja is nevezett urhölgynek, ott adják el a fővárosi hentesek az avas töpörtyüt és szalonnát. Akinek van egy pár garasa, arra ezt a szemetet méregdrágán ráerőszakolják. Ha valakinek kivülről hoznak ételt, visszautasitják és igy pressziót gyakorolnak az egyénre, hogy költekezzen. Van rá eset, hogy annyira erőszakolják az embert a költekezésre, hogy kétségbe lehet vonni a kulcsár érdeknélküli eljárását. Különben Laubernének Gödöllőn nyaralója van, a kulcsár pedig alig birja a hasát.
      Eddig van a dolog, igy néz ki egy ily fontos hely az ezredéves hazában. Az elvakitott világ egyoldalu képet lát maga előtt; nem ott rejlik közviszonyaink igazi képe, hol azt mesterkélve látja. A nemzet legalsóbb rétege képezi az állam talpkövét s csak ezt nézdd meg világ és tudni fogod aztán, mily boldog a magyar!
      Az uralkodóosztály nyaral, fürdőzik és mulat; a nép izzad, fárad, nélkülöz és zugolódik. Fönt a magasba kong az ünnepi harang és alulról átok száll millió szenvedők ajkairól.

Schnitzler
      (Népszava, július 31.)

      - El, boldogabb hazába! A magyar köznép szegénységét és elkeseredett voltát mindig hiven jellemzi a kivándorlási statisztika. Mikor a nép már nem birja az egyre sokasodó terheket és a folyton dráguló életet, mint a vizbefuló az utolsó szalmaszálhoz, ugy kapaszkodik ahhoz a reménységhez, hogy talán idegen világban jobban fog menni a dolga, s ilyenkor a kivándorlási statisztika számai nagy mértékben emelkednek. A mostani tél sanyaruságát is jellemzi fiumei tudósitónk ama jelentése, hogy pénteken háromszáz magyar kivándorló érkezett Fiuméba, honnan a kivándorlók magyar hajón mennek Génuába, Génuából pedig olasz hajóval Braziliába. A kivándorlók utolsó garasaikat szedték össze, hogy a reménység utolsó szikráival idegen földre szálljanak. A tömeges kivándorlás magyarázatául szolgálhat még az a körülmény is, hogy lelketlen kivándorlási ügynökök most seregestül lepik el a magyar községeket és mindenféle mesével igyekeznek rábirni, hogy itt hagyják a hazát és megfizessék az ágensek dijait.
      (Magyarország, január 14.)

      - Az anya büne. Egy megtört, szánalomra méltó külsejü nő állitott be tegnap este a főkapitánysághoz, hogy töredelmes vallomást tegyen szörnyü bünéről. - Nyomban kihallgatták a szerencsétlent, aki bevallotta, hogy Horváth Marinak hivják, 27 éves cselédlány. Mult év deczember 19-én született Éva nevü leánycsecsemőt, hogy a szégyentől megmeneküljön, február 10-én, délelőtt Gödöllő- és Valkó községek közötti uton levő határkutba dobta, ahol aztán az ártatlan poronty bele is fulladt a vizbe. - Tette elkövetése után megbánta (a) rémes cselekedetet s lelkifurdalásoktól gyötörve félőrültként bolyongott pár napig a szántóföldeken, mig végre aztán bejött Budapestre s jelentkezett vallomás tételre. - A rendőrség a szerencsétlen nőt nyomban átkisértette a pestvidéki kir. ügyészség fogházába. - Ügyében az ügyészségnél már folyik a vizsgálat s a mai nap délelőttjén bizottság ment ki a helyszinére, hogy a gyermek holttestét felszinre hozzák a kutból.
      (Magyarország, február 15.)

      - Gyermekvásár. Stead Vilmos, az ismert angol ujságiró ujabban gyermekvásárt létesitett, amelynek az a célja, hogy olyan emberek, kiknek nincs gyermekük, onnan válogathassanak maguknak adoptálandó gyermekeket. Az üzletet Stead ur igen egyszerüen bonyolitja le. Van egy ujságja, amelyben hirdeti az adoptálandó gyerekeknek a listáját, amelyet olyan szülők küldenek be hozzá, akik bármely okból meg akarnak szabadulni a gyermekeiktől. A hirdetések ilyenek:

      - Egy szegény özvegy, aki az üzlete miatt folyvást utazni kénytelen, szeretné, ha 7 és 9 éves leányait valaki adoptálná.

      - Egy éves gyermek, jó családból, teljesen elhagyatott, azonnal megkapható.

      - 3 és fél éves leány. Rendkivül csinos, szőke, szelid természetű.

      - Öt éves leány jó családból.

      - Első feleségétől elvált s másodszor megnősült hivatalnok kilenc éves gyermekét jó emberekre szeretné bizni, de ugy, hogy jól elrejtve tartsák, nehogy kitéve legyen az anyja rossz befolyásának s még inkább a mostoha anyja dühének.

      - Szegény gyermekek és még szegényebb szülők.
      (Pesti Napló, január 24.)

      - Egy 15 éves fess, intelligens leánykát, ki fogadna örökbe? A lányka szolid üzletben is elvállalna alkalmazást. Szives ajánlatok a kiadóhivatalba kéretnek «I. L.» jeligével 10631
      (Pesti Napló, január 26.)

      - Egy négy éves szép és egészséges szőke kis leányt egy intelligens izraelita családnak örökbe óhajt adni egy szegény özvegyasszony. Czime megtudható a kiadóhivatalban. 3108
      (Magyarország, január 11.)

      - Kitett gyermek. Szombat délután Caizler János kőmüves az Izabella-utca 71. számu ház kapujában egy kis vörös dunnába takart egyhónapos fiucsecsemőt talált. A csecsemőt bevitték a Knézits-utcai gyermekmenedékházba, az anyját pedig nyomozzák.
      (Pesti Napló, február 10.)

      Életuntak
      Alig mulik el nap, hogy most a tél beálltával öngyilkosságokról hirt nem adnának a lapok. Az utolsó napok krónikájában három olyan ember szerepel, aki a lánczhidról ugrott a Dunába. Egy szellemeskedő burzsoá lap furcsának tartja, hogy csupa urasan öltözött ember választja ezt a halál nemet és a nyomor áldozatai más módon emésztik el magukat. Egyszerü megfejtés, hogy valaki a lánczhidról a Dunába vethesse magát, két krajczár hidpénzre van szüksége. Azoknak a szegény ördögöknek pedig, akik öngyilkosságra szánták magukat, nincs egy garasuk sem, mert ha volna, akkor zsemlét vennének és meghoszszabbitanák vele az életüket egy nappal.
      (Népszava, december 5.)

      - Rövid két hét alatt három elvtársunk hagyta oda a fogházat, kiket részint "osztályelleni izgatás", részint "büntettek feldicsérése" czimen vetettek fogházba az osztályállam fizetett hivatalnokai. A mult hét vége felé jött ki Zaka elvtársunk a fogházból, hol három hónapot töltött, mert hódmezővásárhelyi elvtársaink elitéltetése után "Harminczhárom esztendő" czimmel czikket irt a "Typographiá"-ba, a melyben a kir. ügyész "büntettek feldicsérését" látott. Ugyancsak a napokban került ki Wankó is az államfogházból, hol két hónapot töltött, állitólag "osztály elleni izgatásért". E hó 17-én pedig Pfeifer elvtársunk hagyta oda a szegedi államfogházat, ahol négy hónapot töltött a "Magyarország jogtalan népéhez" czimü röpiratért, amelyben a kir. ügyész ur szintén "osztály elleni izgatást" vélt felfedezni. Ha vajjon e fogházak megfogják-e lágyitani elvtársainkat, azt mi határozottan kétségbe vonjuk. Az ilyen kicsinyes üldözések nem képesek a szoczializmust haladásában föltartóztatni.
      (Népszava, január 18.)

      - Elitélt tüntetők. A munkanélküliek tegnapi tüntetése alkalmával letartóztatott hat embert Krecsányi Kálmán VIII-ik kerületi kapitány a büntető törvénykönyv 78. §-a alapján elkövetett kihágásért egyenkint 15 forint pénzbirságra, esetleg 36 órai elzárásra itélte. Az elitéltek valamennyien megnyugodtak az itéletben s kivánságukra Krecsányi kapitány kiszállitotta őket a tolonczházi fogházba, a hol büntetésüket mindjárt le is ülik.
      (Magyarország, január 12.)

      Gyöngyélet a katona élet
      Polgári lapokban olvassuk a hirt, hogy az ötödik pozsonyi hadtesthez tartozó 65-ik soproni gyalogezredben az elmult évben nem kevesebb mint husz katona követett el öngyilkosságot s hogy alig akad hét, hogy egy-egy katona meg ne szökjék. Igy legutóbb is egy Steiner nevü katona szökött meg onnan, ki képes volt inkább rabolni és gyilkolni, de többé a katonasághoz visszatérni nem akart. Hat hónapig bujdosott Sopron vidékén s ez idő alatt több mint husz vakmerő betörést követett el. Mi az ilyen jelenségeken nem csodálkozunk, mert az állandó hadsereg káros voltát a társadalomra és az emberiségre nézve, már többször kimutattuk. Ott, ahol embereket arra kényszeritenek, hogy akaratuk ellenére azt a ruhát viseljék, a melyet rájuk adnak, ahol egy embernek a feje szerint kell tenniök és gondolkodniok, ahol az emberből kiverik az emberi érzést és belőle akaratnélküli anyagot, barmot csinálnak, ott az ilyen jelenségek fölött nem igen lehet csodálkozni.
      A hadseregnél a közkatonákkal elkövetett borzasztóságokról néha-néha kiszivárog valami, de ez még csak a századrésze sem annak, amik ott történni szoktak; a katonafegyelem mindenki előtt ismeretes, ha nem tapasztalásból, hát hallásból. S épp azért, meg más száz okból követelik a szocziáldemokraták az állandó hadsereg eltörlését s az általános népfölfegyverkezést. Minden polgár legyen katona s minden katona polgár, akkor az emberek nem fogják magukat elpusztitani, nem lesznek betörőkké és gyilkosokká csupán azért, mert félnek a katona élettől.
      Mint utólag értesülünk a hadügyminiszter ur akképen véli elejét venni a hadseregben divó és elterjedt öngyilkosságoknak, hogy rendeletben kiadta, miszerint a katonáknak nem szabad maguknál éles töltést tartaniok, csak szolgálat alkalmával. Ha mindez vajjon segiteni fog-e a dolgon, azt bizonyára a hadügyminiszter jobban tudná megmondani mint mi.
      (Népszava, január 18.)

      Katonák kinzása
      A militarizmus átkos rendszerével együtt jár a szegény katonák embertelen megkinzása. Napról-napra ujabb és ujabb hirek merülnek fel más-más ezredekből, amelyek mind arról szólnak, hogy a szerencsétlen bakákat milyen kegyetlen módon kinozzák meg. Legutóbb a zombori 6. huszárezred 5. századából embertelen kinzásokról hoznak hirt a lapok. A legényeket nyomorékokká verik az altisztek. Egy legényt ugy megvertek, hogy öt hónapig feküdt a kórházban és akkor mint rokkantat elbocsátották. Ha valami, ugy ezek az esetek megerősithetnek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a militarizmus embertelen intézmény, amely ellen egész erővel küzdeni kell. Lapunk zártakor értesülünk a következő esetről, amelyet minden kommentár nélkül adunk, hiszen a legelkeseredettebb kifakadás sem szólhatna világosabban: Mint Aradról tudositanak, Beinschrot Henrik, az ottani huszárezred egyik ujoncza, tegnap reggel a lovassági kaszárnya közelében egy fára felakasztva találtatott. Az öngyilkosság oka embertelen bánásmód.
      (Népszava, november 21.)

      A militarizmus
      Ismét egy fiatal, életerős férfi esett áldozatul a militarizmus átkos intézményének. A napilapok egykedvüen jelentik az ily eseteket és ha némelyik közülök felemelkedik is azon erkölcsi magaslatra, hogy egy keményebb szóval jellemezze a kaszárnyák és gyaloglótéreken belül történő dolgokat, a legtöbb nem is törődik avval, ha a nép legjobb fiait halomszámra ölik és elrabolják az öreg szülőknek reményét, támaszát. Nekik a militarizmus egy szent és sérthetetlen intézmény, melynek mindent fel kell áldozni. A sajtónak lenne első sorban kötelessége, az emberiséget felrázni, hogy e testén élősködő fekélyt kiirtsa. Különben itt adjuk a tudósitást: Felháborodó értesitést kapunk Kecskemétről, a hol a katonai atroczitásnak egy szerencsétlen ujoncz áldozatul esett. Szombaton történt, hogy délután kivonultak az ujonczok a gyakorlótérre, a mikor a 9-ik század ujonczait kiképző őrvezető valami hiba miatt egész délután futólépésben szaladtatta körül a nagy gyakorlótéren az ujonczokat, oly annyira, hogy egy Hodovási nevü ujoncz a sok szaladástól és a puskatussal való ütésektől összeesett s a kegyetlen őrvezető mindazáltal a többi ujonczot tovább szaladtatta vagy száz lépésnyire. Hodovási ezalatt meghalt. A vizsgálatot a zászlóaljparancsnokság nem inditotta meg, mert az ujonczok nem merték bevallani a hatalmaskodó őrvezető kinzásait. Az agyonkinzott bakát már eltemették.
      (Népszava, november 7.)

      Beküldetett
      (Az e rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelsősséget.)
      Tisztelt szerkesztő elvtárs!
      A budapesti rendőrség babérjait egy ujjal kivánom gyarapitani. Hadd tudja meg az idecsalt külföldi, hogy a budapesti rendőrség - páratlan e föld kerekségén. Vasárnap, julius 11-én, este 8 óra után egy 81 éves aggastyán a szövetség- és Wesselényi-utczák sarkán elgyengülés folytán összeroskadt és képtelen volt a tovamenésre. Egy véletlenül arra menő elvtársunk sietett egy rendőrt keresni, kit azonban azon régi tapasztalat szerint, hogy csak ott található, ahol őkelme teljesen felesleges, igen nehéz volt találni. Végre megjelent az 1384. számu rendőr, de ahelyett hogy kötelessége szerint vagy a mentőket hivatta, vagy egy más kocsin vitette volna lakására, valódi angol phlegmával egy szóllott: "Hadd pihenje ki magát, majd tovább mén!" és daczára a körülállók tiltakozásának és felszólalásának, hogy az agg ember erre nem lesz képes, a rendőri mundérba bujtatott egyén faképnél hagyta a szegényt. Erre az elvtárs elment a kertész-utczai őrszobába és előadta az esetet, szinén a mentőket vagy más segélyt kérve. Itt azonban nyersen elutasitották azon felelettel, hogy a mentők nem jöhetnek minden részeg emberért. És ez történt Budapest székesfővárosban, a millennium és kiállitás ünnepségei alatt.
      (Népszava, július 17.)

      Beküldetett
      - Alak és tartalomért a beküldő felelős -
      T. szerkesztő elvtárs!
      Sziveskedjék alábbi soraimnak pártlapunkban egy kis helyet szoritani, hogy lakatos-szaktársaim megtudhassák, milyen gyönyörüséges mákvirágok, milyen kreaturák, milyen szemérmetlen kizsákmányolók vannak egyes műhelyekben alkalmazva mint előmunkások. Előre kell bocsátanom: fiatal tapasztalatlan munkás vagyok, ki még csak nemrég szabadultam föl és még sehol sem voltam -, de szakmámat meglehetősen értem. Schwarz Antal lakatosmühelyében volt szerencsém, vagy talán szerencsétlenségem, munkát kapni. Rácz, szegező előmunkás, keze alatt dolgoztam, ki csak azon föltétel alatt volt hajlandó nekem továbbra is munkát adni, ha heti keresetemből neki két forintot adok. Ezt, mint tapasztalatlan fiatal ember, félvén az elbocsáttatástól és ennek következményeitől, két hónapon át meg is tettem, mig szaktársaim felvilágositása következtében azt megtagadtam. Ekkor Rácz szegező előmunkás felmondott nekem, visszatartva szerszámaimat, mert megkeresett fizetésemből még 76 kr.-ra tartott igényt. A szaktársak figyelmébe ajánlom tehát Rácz szegezőelőmunkást, hogy őtet kellő tiszteletben részesitsék!

Keitner Emil

      A "Jász-Kun magyar asztaltársaság" a következő "Beküldött" közlésére kér fel bennünket:
      A mai becsületes világban nem is olyan nagy ujság, ha valaki a reábizott pénzt saját czéljaira forditja, vagy münyelven mondva, elsikkasztja. Ebből a fajtából mutatunk be egyet Varga Géza géplakatos személyében, ki a Városi villamos-vasut Arena-uti főmühelyében dolgozik, s figyelmeztetjük a munkástársakat és mindazokat, kik vele érintkeznek, hogy tőle tartózkodjanak és szállitsák le kellő értékére, miután a Jász-Kun asztaltársaság által reá - mint pénztárnokára - bizott pénzzel kilencz hónap óta, többszöri felszólitás daczára sem számolt le. Ezuttal kijelentjük, hogy ellene a törvényes lépéseket megtesszük.
Az elnökség
(5 aláirás)
      (Népszava, február 1.)

      Beküldetett
      - Alak és tartalomért a beküldő felelős -
      Tisztelt szerkesztő elvtárs! Sziveskedjék alábbi közelményemnek a "Népszava" pártlapunkban egy kis helyet szoritani:
      Mult év deczember hó 6-án alkalmazást kaptam Márkus Lajos, mü- és épületlakatos urnál (Bulcsu-utcza 7. sz.). A t. munkaadó ur teljesen megbizott a nála szintén alkalmazásban levő Berecz József előmunkásba. Fizetésünket minden szombat este Berecz előmunkás vette kezéhez. Mivel ő adta tudomásunkra a megállapitott munkabért, ugy fizetett, ahogy neki tetszett, nem pedig azt a fizetést adta, amelyet részünkre Márkus Lajos ur állapitott meg.
      Folyó hó 6-án már nem birtam tovább amugy is gyanus eljárását türni, tehát munkámat ott hagytam; és ezen alkalommal Márkus L. munkaadó urat megkértem, hogy kegyeskedne nekem az ő általa megállapitott napidijat megmondani, a mire ő nyilatkozott is, hogy napidijam 1 frt 50 kr.-ban van megállapitva, amiből én ezuttal megtudtam, hogy deczember 6-tól január 7-ig minden nap tőlem éppugy, mint másoktól 30 krt a saját zsebébe sikkasztott a nevezett előmunkás.
      Miheztartás végett az összes szaktársak b. figyelmébe ajánlom a ravasz jellemü fenti előmunkást.
      Budapest, 1896, január 7-én

Kovács Géza
      (Népszava, január 18.)

      A kereskedősegédek mozgalma
      Mult heti czikkünkben rámutattunk azon érdekcsoport müködésére, mely minden eszköz felhasználásával, kongresszust akart rendezni. S az a pár nap, ami a czikk megjelenése óta lefolyt, nekünk adott igazat, a mennyiben eddig, amikor e sorokat irjuk, 19 kereskedősegéd csalás és sikkasztás miatt feljelentést tett a kongresszust rendezők ellen. Kisérjük figyelemmel a történteket. Daczára a budapesti kereskedősegédek tiltakozásának, a Keresztesy-Markert-féle érdekcsoport körleveleket, felhivásokat bocsájtott ki országszerte, amelynek megvolt a kellő eredménye, mert tudomásunk van arról, hogy körülbelől négyezer kereskedősegéd volt már előjegyezve és még több is jött volna utánuk, ha itt Budapesten nem hangzik fel a tiltakozás s igy mindössze 150-160 kereskedősegédet csábitottak fel. Ez az érdekcsoport kedvezményes jegyfüzeteket is bocsájtott ki 2 frt 50 krtól 12 forintig, melyekkel a vidékiek étkezhettek, a Vigszinházban és a Wulff-féle czirkuszban pedig diszelőadásokat és másutt egyéb látnivalókat élvezhettek volna. De mi történt? A kongresszushoz egyáltalában nem is készülődtek a tisztelt szélhámos urak. A Vigszinházban és a Wulff-czirkuszban hire sem volt a diszelőadásoknak, s ha a vidéki kartársak látni akartak valamit, ugy szépen elővették pénztárczájukat, mert a 12 forintos jegyfüzetek érvénytelenek voltak. Továbbá, a jegyfüzetek értelmében, étkezni is lehet. És a tisztelt vidéki kartársaim tekintettel arra, hogy sokat szaladgáltak az érvénytelen jegyek miatt, megéheztek s azt gondolták, hogy ha már érvénytelen a jegy diszelőadásokra, de érvényes az étkezésre. Beültek egyik-másik vendéglőbe, s mikor fizetésre került a sor, elővették az ő érvénytelen "kedvezményes jegyüket" s fizetni akartak, amit persze a vendéglősök nem fogadtak el. S mi történt? A tisztelt vidéki szaktársaim közül többen, kiknek nem volt fölösleges pénzük, kénytelenk voltak értékesebb holmijukat zálogképpen otthagyni, ugymint felöltőt, órát, gyürüt és egyebeket. S kinek ez nem volt, ott kénytelen volt a rendőrség beavatkozni. Tehát mi ez? Nem szándékos csalás ez? És e "geseft vállalat" vezetői azzal védik csalásukat, hogy elaludták az időt, szép kifogás. S ez az érdekcsoport merte programjába venni a küzdelmet a szocziáldemokráczia ellen. Az elmult évben, a midőn az öntudatos kereskedősegédek érdekeiknek megvédésének czéljából szakegyletet alakitottak, ők voltak azok, akik bennünket denuncziáltak, rágalmaztak, szoczialistáknak elneveztek, (bár csak azok lettünk volna) s ebből kifolyólag történt az, hogy szakegyletünk müködése beszüntettetett, ily aknamunkákkal foglalkoztak.
      S ezeknek élén Keresztesi Zsigmond diplomájától fegyelmi uton megfosztott egyén áll. (Igy néznek ki, a szocziálizmus ellenségei).
      Az öntudatos kereskedősegédeknek kötelességök, hogy e dolgokat a nyilványosság elé hozzák s bemutasák kartásaiknak, a harcz nevében elkövetett szélhámoskodást.

L. B.
      (Népszava, szeptember 19.)

      Uj nyereségforrás
      A lehető legenyhébb megjelölése azon dolognak, melyről itt szólni akarunk, és csak gyengéd, érzékeny fülekre való tekintettel választottuk a fenti czimet.
      Tudunk sokféle kizsákmányolásról, hallottunk az elnyomatásnak százféle neméről, a rabszolgaságnak ezerféle módjáról; de arról, amit egyik szavahihető elvtársunk beszélt nekünk gyalázatos históriákat, arról még nem hallottunk, nem olvastunk, olyant mi még nem tapasztaltuk. De talán a tisztelt hatóságoknak van róla tudomásuk. Talán? Bizonyosan! Merem mondani: bizonyosan. Mert ez a rabszolgaság a hatóságok tudatával és elnézésével áll fönn, ki tudja mióta?
      Az elnyomott, kizsákmányolt állatokká aljasitott fehér rabszolgák, akikről itt szó van: szállodai szobalányok. Elvársunk esztendőn által sokat utazik, az ország külömbőző vidékein sokat lát és hall, ő mondja el a dolgot a következőképpen;
      Nagy-Szőllősön, Sopronban, Zala-Egerszegen, M.-Szigeten és még több vidéki városban huzamosabb ideig voltam e nyáron megszállva. Az illető szállodákban azt tapasztaltam, hogy az ugynevezett "szobalányok" hallatlanul tolakodók, hogy a budapesti bárczás nők azokhoz képest valóságos apáczák. Tisztességes - gyakran családos - utazókra ráerőszakolják magukat és a nyilvános prostituáltaktól különben irtózó vendégeket is letéritik tolakodásukkal a tisztesség utjáról. Mivel pedig az illető szobalányok többnyire semmiféle orvosi ellenőrzés alatt nem állanak, az eredmény az, hogy sokszor - különben jóravaló - családos férfiak is utálatos betegségekkel megterhelve, hagyják el az illető szállodát. Mindjárt az első helyen, N.-Szőllősön, kérdőre vontam az illető szobalányt, jóakarólag intve őt és tudakolván töle emberhez méltatlan eljárásának okait. A leány őszintén elmondta aztán: hogy ő kénytelen a vendégektől minden áron pénzt szerezni. Ő ugy van megfogadva szobalánynak, hogy a szobalányi tennivalókat teljesen ingyen köteles elvégezni, ezenfelül pedig köteles, élelmezési dij czimén, a főnökurnak havonként 30 forintot fizetni. Ezt az összeget tehát feltétlenül megkell keresnie, de még ennél többet is, mert ruházkodni is kell, meg aztán tartásdijat is kell fizetnie gyermekéért, kit uri atyja nem akar elismerni. Tudakozódásomra aztán a többi helyen is rájöttem, hogy a szobalányok gazdájuknak ingyen dolgoznak és azonfelül 20-tól 50 forintig emelkedő ellátási dijat fizetnek, amit a vendégeken kénytelenek megkeresni. És éppen Szőllősön történt az, hogy a szobalányt elcsapták, mert sok időt szentelvén szeretőjének - egy hozzávaló kocsislegénynek - nem birt eleget keresni, és nem volt képes a 30 forint kosztpénzt megfizetni. Hasonló dolgot tapasztalván északon és délen, keleten és nyugaton, az ország külömböző vidékein: azt hiszem, bátran megállhat azon föltevésem, hogy igy van ez az ország valamennyi, vagy legalább is a legtöbb vidéki szállodájában. (A fővárosban nem volt alkalmam tapasztalatok szerzésére.)
      Ez a száraz tényállás, emlitett elvtársunk előadása szerint. Mi nem vállalkozunk a dolog kiszinezésére és bővebb tárgyalására. Eleget beszél az a néhány szó, szinezgetés nélkül is. Hanem leszünk bátrak néhány kérdéssel fordulni a tisztelt és tisztességes hatóságokhoz. Kérdezzük pedig a következőket:
      Disznó állapot-e a fönt vázolt, vagy nem? Van-e ennél gyalázatosabb elnyomás és undoritóbb rabszolgaság? Üzetett-e valaha gazabb kereskedés a női testtel és erkölcscsel, meg alávalóbb üzérkedés az emberi egészséggel? Van-e ezekről tudomása az illetékes hatóságoknak, és ha van, szándékoznak-e valamit tenni ez ügyben, vagy nem?
      Mi tudjuk, hogy nem. Mi tudjuk, hogy kérdéseinkre adósok maradnak a felelettel azok, akikhez a kérdések intézve vannak. A polgári társadalom, a burzsoá-sajtó a legképtelenebb vádakkal illeti a szocziáldemokrácziát! Hányszor látjuk a szoczializmust, mint az erkölcstelenség melegágyát lefestve? Hányszor hangoztatják, hogy a szoczialisták nőközösséget akarnak és akarják a családi kötelékek elszakitását! Oh, tisztelt polgári társadalom és tisztelt polgári hatóságok, hiszen önök már pirulni sem tudnak és nagyon természetes dolognak tartják, sőt hatósági védelemben részesitik az olyan dolgokat, amiknek hallatára mi elborzadunk. A polgári társadalom temérdek szennyese közt egy ujabb darab a bordélyház-szállodák ügye, az ingyen dolgozó és gazdáiknak fizető "szobalányok" ügye. Mi undorral fordulunk el ettől a látványtól és megkönnyebült szivvel mondjuk: Az ilyen romlott társadalom sokáig nem állhat nekünk ellen. Mert mindazok, akiknek van tisztességérzetük, látván az ilyen és hasonló ocsmányságokat, elfordulnak az uralkodó rendtől és azokhoz fognak csatlakozni, akiknek lobogójára fölvan irva: Le mindennemü rabszolgasággal! És föl van irva az is, hogy: Le mindennemü prostituczióval!

Suhogó
      (Népszava, április 1.)

      Extra proletárok
      Flavius József, a zsidóból lett jeles történetiró, egy alkalommal azt mondotta: Minden ami rossz, felülről jön. Ma, a sok lezajlott évszázad után, ha megfigyeljük Flavius mondásának czélzatát, hamar rájövünk, hogy e tekintetben még mindig szilárd változatlanság uralkodik: ha a vagyonos osztály bármi rossz szokásokat óhajt meghonositani, azok követőkre találnak. Az utánzások, a nagyravágyási hóbort annyira elvan harapódzva a társadalom minden rétegében, hogy szinte kiirthatatlan.
      Mig a szorgalmas munkás dolgozik és izzad, addig a vagyonosokkal ingerkedik a tétlenség ördöge. Kieszelnek minden módot, hogy elfásult érzésüket uj életre keltsék; lóverseny, fürdő, estélyek és a zöld asztal élvet, vigaszt és kéjt ad az uri osztálynak. A lóversenyre a szegény ember is elviheti utolsó garasát, fürdőre is elmehet - szolgának; a zöld asztalnál csak a pénz beszél, s a szalonok leeresztett selyemfüggönyei mögött kéjt ád a proletár gyermeke. Ezen erkölcsi szempontból hitvány szokások leszivárognak lassankint a társadalom fenekére és ott ujra megjelennek kissebb és kissebb kiadásban, de mindig felismerhetők, ha bármily eltorzitott alakban jelennek is meg.
      A ragályos betegségek legveszedelmesebbikétől is könnyebb védekezni és embertársainkat megvédeni, mint a kártyázástól. Ha a mágnás-kaszinóban kártyáznak, miért ne kártyázhatnának a suszterinasok is a Wesselényi-utcza kávéméréseiben? Biz ők kártyáznak!
      De ne tessék azt hinni, hogy a suszterinasok a mágnások után a legrosszabbak; a legrosszabbak, azok már többnyire felnőtt, családos emberek és legtöbb esetben magán- vagy állami hivatalt viselnek. Az iparossegéd hiába erőlködik, ha pár garasa odaveszett, fizetni nem tud, egy markos pinczér galléron ragadja s megmutatja neki, merre hagyta az ács a nyilást. De a hivatalnok bizalmi állást tölt be, és kezei közt megfordul mások pénze; egyet gondol, egy hibás lépés és ő - elbukott örökre.
      Alig van nap, hogy ne olvasna az ember ilyen és ehhez hasonló esetekről, melyek vagy börtön, vagy gyilokkal záródnak le. Egyes áldozatokat a nő üz az örvénybe, ki férjének csekély fizetéséből nem képes fényes estélyeket rendezni és számítás nélkül cselekszik, míg végre eladósodva, kénytelenségből a mások pénzéhez nyul a férj. Kiszámithatatlan körülmények viszik ezen egyéneket az elbukás posványába, és ha a szindarabnak vége, ha a függöny legördül, a sajtó az ostobát játsza: hol sajnálkozik, hol meg káromkodik.
      Tán soha sem történt annyi hivatalos lopás, mint éppen korunkban. A hivatalnoksereg maga sem igyekszik fölfedezni a közönség előtt e romlás igazi okait; és a közönség azt kénytelen elhinni, amit a jeles magyar sajtó éppen föltálal.
      Azon állitás, hogy a szenvedélyek kielégitése okozná egyedül a bajt, csak félszeg; ha tekintetbe vesszük, hogy kikből áll a hivatalnoki kar, sokkal inkább érthető nagyravágyásuk. A sok tönkrement földes urak gyermekei dolgozni nem akarnak, mert azt szégyelnék, és igy a megyei, városi és mondjuk ki bátran, állami hivatalokba tolakodnak be. Az almák persze nagyon ritkán gurulnak messze a fától. A fiun kitör az apa, a leányon pedig az anya szenvedélye, a nagyzás! A grófok és bárók ivadékai, ha lopnak, vagy mondjuk sikkasztanak, nem cselekszenek roszszabbat, mint régente elődeik; és ez Darvin szerint: csak visszaesés volna, mert - örökölték ezen hajlamokat.
      Ész hijába, tudás hijába, protekczió kell! A szegény ember gyermekének ritkán akad protekcziója, s nem csoda, ha gyakran egy tehetség megsemmisül, nyomorba pusztul el, mig egy másik ostoba fajankó vigan éldegél és magasra száll a protekczió sasszárnyai alatt.
      Ha egy szegény és becsületes hivatalnok haladni akar, usznia kell az áradattal és uszik, uszik a protekcziós táborral még el nem merül a piszkos hullámok közt. Ő ur! Mellesleg legyen megjegyezve, nem az a tolvaj aki lop, csak az tolvaj akit megcsipnek.
      A hivatalnok szentül hiszi, hogy ő ur; s ha valaki proletárnak nevezné, - persze nem a főispánokra gondolunk most - sértve érezné magát s tiltakozna tőle telhetőleg, kitörne belöle a társadalmi nyavalya, a nagyzás.
      Ha tekintetbe vesszük Németország, Belgium, Francziaország és más államok hivatalnoki karának jelenlegi álláspontját, elkeseredhetünk maradiságunk felett. Ott a hivatalnoksereg a munkásnép barátja, tanitója nálunk pedig ellenkezőleg, segitik üldözés és elnyomatásunkat, szégyenlik egy munkással szóba elegyedni és mindegyik nagyobb ur akar lenni; és ez romlásuk egyedüli oka.
      Nem hivhatjuk közénk ezen proletárokat, mert ők hozzánktartozandóságukat egyszerüen tagadják. De ha akadna köztük egy értelmesebb ember, az nagyon óvakodva léphet velünk érintkezésbe, mert a legnagyobb blamázs volna az illetőre nézve, ha a való kitudódna.
      Mi törhetetlen türelemmel vagyunk megáldva és várakozó álláspontra helyezzük magunkat, és elég bátrak vagyunk hinni, hogy eljön azon idő, midőn hivás nélkül fognak hozzánk csatlakozni "beteg" testvéreink, az extra proletárok.

Schnitzler
      (Népszava, augusztus 14.)

      - A magyarnak nincs királya! Érdekes tárgyalás lesz holnap Lenk Gyula elnöklete alatt a budapesti törvényszék előtt. A fővárosi szoczialdemokraták egyik vezetője, Groszmann Miksa betüszedő lesz a vádlott, kit a biróság alkotmány ellen való izgatás miatt helyezett vád alá egy beszéde miatt, melyet a munkások közt tartott. A szocziáldemokraták még a mult évben gyülést hirdettek, a melyen a Groszmann Miksa a magyar viszonyokat festve, konstatálta, hogy nálunk minden idegen. Idegen a pénzünk, idegenek kezében a föld s idegen az uralkodónk. Igy hát - mondotta a gyülésen jelen volt rendőrtanácsos feljelentése szerint - nincs is uralkodónk és a nép szuverén. A vádlott tagadja, hogy ezt a kijelentést szószerint igy tette volna.
      (Fővárosi Lapok, november 22.)

      - Kemény igazságokat mondott egy panaszos a lefolyt héten a törvényszék előtt a magyar igazságszolgáltatásról és az elnök minden leplezési kisérlete daczára hangosan kimondotta, hogy a magyar igazságszolgáltatás végtelen romlottságának sehol sem találni párját. A dolognak előzményei is eléggé jellemzik a magyar viszonyokat, ahol egy befolyásos ember felhasználhatja az állam közhatalmát magánczéljai előmozditására. Lukács, esztergomi kanonok, hogy unokaöcscsétől megszabaduljon, Niedermann, ottani rendőrkapitánnyal eltolonczoltatta Endrényi Jenőt Esztergom területéről. Endrényi az unokaöcscs, ki a városból a megye területére ment lakni, még itt is utjában volt a szent és az emberszeretet igéjét hirdető kanonoknak és Reviczky főszolgabirót uszitotta rája, ki egy kisajtolt jegyzőkönyv alapján, mint foglalkozásnélküli csavargót, a megye területéről is kiutasította. A vallásos apátnak még ez sem volt elég, hanem egy ujságiróval nyilvánosan belegázoltatott becsületébe, és az "Esztergomi Lapok"-ban egy éleshangu becsmérlő támadást közöltetett. Mind ezek arra késztették a fiatal embert, hogy panaszt emeljen a brutalitások e sorozata ellen. A tárgyalás folyamán Endrényi a következő kijelentést tette:
      - Harmadfélév mult el azóta s ez idő alatt - ugymond - bejártam egész Európát, Angliát, Franczia-, Németországot, de mint nálunk, sehol nem tapasztaltam az igazságszolgáltatásnak oly végtelen romlottságát: mint ebben a szabadnak hirdetett országban ... - Elnök (közbevág): Meggondolta ezt a kijelentést? - Endrényi: Meggondoltam. - Elnök: Tanácsolom, hogy vonja vissza, mert a vád igen sulyos. - Endrényi: Meg fogom mondani, milyen hallatlan merényletet követett el Niedermann kapitány és Reviczky főszolgabiró a személyes szabadságom ellen. - Elnök: Jelen nem levő személyek megtámadását nem engedem meg. - Endrényi: Kérem, mindenben igazam van. - Elnök: Ha vissza nem vonja kifejezését, visszavonulok a birósággal. - Endrényi: Nem vonok vissza semmit. Fentartom, hogy a magyar igazságszolgáltatás végtelenül megromlott! - A sajtóbiróság visszavonult és Zsitvay elnök rövid tanácskozás után a következő határozatot hirdette ki: A biróság Endrényit rendreutasitásra itélte és sulyosabb büntetést nem alkalmaz, mert abban a hitben van, hogy tapasztalatlanságában nem tudja mérlegelni használt kifejezésének sulyát és valódi értelmét.
      (Népszava, február 7.)

      A rendőrség szennyese
      Chudy elfogatása óta a fáma már annyit mesélt ami bölcs rendőrségünk embereinek viselt dolgairól, hogy már inditványt akartunk tenni, egy munkásbizottság alakitására, melynek hivatása lenne, a rendőrséget elfogni és szigoru vizsgálatot inditani ellene. Mert hogy nagy szükség van egy becsületes és beható vizsgálatra, mutatják a legujabban felmerülő hirek is, melyek szerint egyik esti lap "Eltünt huszezer forint" czim alatt sulyos vádakat emel a rendőrség, különösen pedig egy rendőkapitány ellen, azt állítván az utóbbiról, hogy a kezelésére bizott dijaknál, közvetlen a Chudy-ügy után 20.000 forintos hiányt fedeztek fel. Az ügyet a rendőrség vezetői ennek daczára nem vizsgálták meg részletesen, hanem az illető kapitányt egyszerüen áthelyezték egy külvárosi kerületbe. Értesülésünk szerint tény az, hogy a rendőrségi számadásokat átvizsgáló tanácsos számitása szerint 20.000 forinttal kevesebbet róttak illetékdijak fejében a mulatóhelyek és látványosságok tulajdonosaira, mint a mennyit kellett volna. - A rendőrség egy köriratban felel a felhozott vádakra, de az ügy lényegére nem tér rá ugy, hogy még mindig kétséges, hogy igaz-e a dolog vagy nem. Az egész kommünikén sajátságos hang vonul végig, de ez tökéletesen mellékes volna, ha a sulyos vádakkal illetett kapitányt tisztázni tudná. A lényeget, hogy tudniillik 20.000 forinttal kevesebbet róttak ki a mulatóhelyek tulajdonosaira, mint azt a számadásokat átvizsgáló tanácsos jogosnak tartott, nem czáfolja meg a közlemény, amely a dolog tisztázására egyáltalán nem alkalmas. Miért voltak éppen a mulatóhelyek tulajdonosaival szemben annyira méltányosak, hogy azt be kellett szüntetni s igy a számadásokat revideáló tanácsosnak is szemet szurt. Azt, hogy az illető kapitányt a szolgálat érdekében helyezték át, nagyon természetesnek tartjuk, különösen abban az esetben, ha a hireknek igazuk van.
      (Népszava, február 7.)

      Szemle
      Jajveszékelnek a burzsoá skriblerek.
      Nagy lelki gyönyörüségünkre szolgálhat, ha mostanában bepillantunk a burzsoá ujságokba. Szörnyü ájvájt csapnak a burzsoá skriblerek. Két társukat, a mi bőrünkön kipróbált tapintattal és erélylyel, egy népcsődület alkalmából csunyán elnáspángoltak a rendőrség emberei. Nosza felzudult az egész burzsoá sajtó. Gewalt! Ez volt napokig a jelszó. Szidták, mint a bokrot a rendőrséget. S a főkapitányt ugy megijesztették, hogy az a "legszigorubb" vizsgálatot rendelte el. Lám, milyen gyors a főkapitány ur a vizsgálattal, hogyha arról van szó, hogy ujságiróknak adjon elégtételt. Mikor a munkásokról van szó, a füle bojtját se mozgatja. Ha a munkásokat ütögetik agyon a rendőrök, nincsen lap, a mely felemelné tiltó szavát. Az más, mondogatják, azok gaz szoczialisták, de mi a nyilvánosság szolgái vagyunk. De most ellenük fordult a rud. Legalább a maguk bőrén érzik meg, hogy milyen alkotmány és törvénytisztelő a mi rendőrségünk. Ne féljetek burzsoá skriblerek, lesz ez még szebb is. A legkisebbeken kezdik el a szabadság elfojtását és végzik a legnagyobbakon. Azon az uton vagyunk, hogy Magyarország rendőrállamá váljék. S a szabadságnak csak egy őre van ebben az országban a szervezkedett szocziáldemokrata munkásság. Amily nevetséges kezdődött az egész ügy, és amily nevetségesen viselkedtek a snorrnaliszták, épp oly komoly fordulatot vett az esemény. Csorba rendőrfelügyelő, aki az elpanaszolt erőszakosságot elkövette, szerdán délután öngyilkos lett. Ugy hisszük, hogy most a Kóbik bosszusága ki lesz elégitve és kivánjuk, hogy az áldozat véres teteme ne háborgassa nyugodt lelkiismeretöket és álmaikat, a szegény özvegy jajveszéklése ne csengjen fülükbe, ha ismét egy ily nagy "mozgalmat" inditanak felpofozott becsületük reparálására.
      (Népszava, július 31.)

      - Égő utcza-kövezet. Ritka látványosságnak voltak szemtanui ma reggel 7 óra tájban a Teréz-körut és a Szondy-utcza sarkán járókelők. A villamos vasut sinpára mellett mintegy 5 négyszögöl területen kékes láng boritotta az utcza kövezetét. A furcsa tüzijáték szemlélésére egybeverődött nagy néptömeg eleinte azt hitte, hogy a villamos vezeték megszakadva, az áram a vezeték üregében összehalmozva levő szemetet gyujtotta meg s a lángok ennek égése folytán a sinüregből csapnak fel. Csak később tudták megállapitani a tüz keletkezésének okát. A sinpárhoz közel fekvő gázcső ugyanis megrepedt s a kiomló gázt a vezetékből kipattanó villamszikra lángra lobbantotta. Az égő gáz csakhamar felcsapott a kövezetre s itt a széláram által hajtva, mintegy 5 négyszögöl területet boritott el. - A nyomban értesitett gázgyárigazgatóság azonnal kiküldte embereit, hogy a gázkiömlést szüntessék meg. Közel két órai erős munka után sikerült csak véget vetni a tüzijátéknak. Baleset a vész szinhelyén nem történt s a villamos kocsik is akadálytalanul közlekedtek az egész idő alatt.
      (Magyarország, február 7.)

      - Magyar tanárok Egyptomban. Tanáraink Csáky minisztersége idejében keltek először külföldi utra, hogy a kathedrán szerzett tanulmányaikat tapasztalatokkal gazdagitsák. Először Olaszországba, majd Görögországba ment egy-egy ekszpediczió s a résztvevők gazdag tartalmu könyvben számoltak be tapasztalataikról. Most pedig Egyptomba és a szent földre megy egy tanártársaság Beöthy Zsolt [8], Platz Bonifácz [9] és Goldzieher [10] vezetése alatt. Az ekszpediczió tagjai a vezetőkön kivül: Barcsy József Pápa, Bodnár Bertalan Hódmező-Vásárhely, Dénes Ferencz Lőcse, Fogarassy Albert Nagy-Enyed, Gecsányi Gusztáv Sopron, Gresits Miksa Losoncz, Kassai Gusztáv Budapest, Kőrösi László Budapest, Laudon István Ungvár, Ledniczky Ipoly Baja, Marcsiss János Beszterczebánya, Módly Krizsó Szombathely, Sarmassagh Géza Szatmár, Szádeczky Gyula Budapest, Szekeres Frigyes Kassa, Szép Ernő Pozsony, Vitális István Selmeczbánya. A husz tagu társaság tegnap este indult el a déli vasut budai pályaudvarából. Triesztből a Kleopatra hajón mennek, Alexandriába, a hova január 12-én érkeznek. Az utiterv ez: Elmennek Kairóba, kirándulnak Subrába és Rhoda szigetére, legtöbb időt töltenek Gizehben, átrándulnak Szakkarába, azután Girgébe utaznak, a honnan Asszuán négy napi hajóut a Niluson. Megnézik a filéi és luxori müemlékeket, s februárban átmennek a Szentföldre. Február végén érkeznek vissza Budapestre.
      (Magyarország, január 8.)

      - Tanári vacsorák. A fővárosi felső kereskedelmi-, polgári- és középiskolák tanártestületei az idén is megtartják a szokásos tanári vacsorákat, melyeken a fehér asztalnál is sok fontos ügyet tárgyalnak. Az első összejövetel ma volt a terézvárosi kaszinóban és a lakomán lelkes felköszöntőkben ünnepelték a résztvevő Rózsavölgyi Gyula tanácsost, a tanügyi osztály vezetőjét.
      (Fővárosi Lapok, november 13.)

      - A tanárok küldöttsége. A fővárosi középkereskedelmi és polgári iskolai tanárok küldöttsége Péter János igazgató vezetése alatt január 26-ikán, vasárnap tiszteleg Kamermayer Károly polgármesternél s egy memorandumot nyujt át, amelyben azt kérik a tanárok, hogy vonja vissza a tanács azt a sérelmes rendeletét, amelylyel a tanároknak a nem városi iskolákban való tanitást eltiltja. Ugyanakkor a tanári küldöttség tisztelegni fog az alpolgármestereknél és a tanács tagjainál is.
      (Pesti Napló, január 24.)

      - A fővárosi tanárok mozgalma. A fővárosi kereskedelmi és polgári iskolai tanárai tegnap deputációt küldtek Péter János kereskedelmi iskolai igazgató vezetése alatt Kammermayer Károly polgármesterhez s kérelmet nyujtottak át neki, amelyben arra kérik a tanácsot, hogy vonja vissza azt a rendeletét, amelyben a kereskedelmi és polgári iskolai tanároknak eltiltja reggel 8-tól déli 1-ig a más nem községi iskolákban való tanitást. A polgármester megigérte, hogy ha a rendelet visszavonását nem találja majd károsnak a főváros iskoláira nézve, támogatni fogja a tanácsban a tanárok kérését.
      (Pesti Napló, január 27.)

      Tanügyi hirek.

      - Iskolakötelesek összeirása. A főváros tanácsa elrendelte, hogy a jövő márczius 15-ikéig irják össze mindazt az apró népséget, a ki koránál fogva kisdedóvóba vagy elemi iskolába tartozik járni. Szavunk van ez alkalomból a város érdemes tanácsához. Az iskolaköteleseket ne csak összeirassa, hanem gondoskodjék arról is, hogy valamennyien iskolába járjanak. Szégyenletes állapot az, hogy - mint a statisztika kimutatja - az ország szivében átlag 10 ezer évenkint azon gyermekek száma, kik elemi oktatásra vannak kötelezve, de iskolát soha sem látnak - belülről. Ez pedig onnan van, mert tanköteleseket nyilvántartó hivatal nincs. Jó volna ezzel az egyes iskolák testületeit megbizni, s az előljáróságoknak pedig kötelességévé tenni, hogy a testületek, mint nyilvántartó hivatalok által kimutatott gyermekek összességét iskolába járásra kényszeritse. Persze, ez által uj iskolákról és uj tanitók sokaságáról kellene gondoskodni; a város pedig inkább hagyja a gyermekek ezreit vadon felnevelkedni, minthogy a költségvetésbe ujabb kiadások kerüljenek. Pedig hát ez a népnek, tehát a város közönségének az érdeke; de érdeke az egész országnak is, hogy a fővárosban a népoktatás ügye minta legyen.
      (Magyarország, január 5.)

      - A tanév kezdete. Az ezredévi négy hónapos szünet a tegnapi napon véget ért s ma a főváros összes közép-, polgári és községi iskoláiban megkezdődtek a beiratások, a javitó és pótvizsgálatok. Ma voltak az egyes intézetekben a tanári gyülések, a melyeken megállapították az idei évre a tantervet és a tananyag beosztását. Az állami gimnáziumokban és tanintézetekben pedig már a mai napon megkezdődött a tanitás. Az iskolák körül igy most nagy a sürgésforgás, a mi csak növeli a fővárosnak amugy is pezsgő utczai életét.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 29.)

      - Beiratások az egyetemen. A budapesti tudományegyetemen az 1896/97-ik iskolai évre a beiratások szeptember hó 21-én, hétfőn, kezdődnek és bezárólag október 2-áig tartanak. Az egyetemi hallgatóknak személyesen kell a beiratkozásnál megjelenniök.

      - A budapesti papnevelő intézet növendékei az egyetemi előadások kezdetével, október elején térnek vissza a vakáczióból. Ugyanekkor kezdődnek az egyetem teologiai fakultásán is az előadások.

      - Az uj tanár. A ref. teologiai akadémián a beiratások e hó 27-én kezdődnek s folynak a következő napokon: 28-án s 29-én tartják meg a pótló- és javitóvizsgálatokat, mig a rendes előadások október 1-én kezdődnek.

      - Szük a müegyetem. Régóta hangzik a panasz, hogy, a müegyetem palotája szük, s a legjobb akarat mellett sem lehet minden tanszéknek a főépületben helyet szoritani. Igy történt, hogy a főépületen kivül egyes tanszékeket a kis épületben, a pót épületben, az Esterházy-utcza felől kellett elhelyezni, utóbb az egész Lánczy-féle háromemeletes muzeumköruti palotát kibérelni. Ez még mindig nem lett elég, mert a technikai fizika egy része s a kisérleti természettan nem kapott otthont. E miatt most ujabb helyről kellett gondoskodni s a két tanszék számára bérbe vették az Esterházy-utcza 11. sz. a. levő Agorasztó Szilárd-féle ház első emeletét, a melyet most tantermekké alakitanak át. A munkálatokat a tanév kezdetéig befejezik. A müegyetem ezzel öt külön épületbe lesz elhelyezve.

      - A XLVII. tornatanitóképző tanfolyam október hó 1-én kezdődik. A beiratásokat Maurer János müvezető végzi, a Nemzeti Tornaegyesület Szentkirályi-utczai helyiségben. (26. szám.) A beiratáshoz szükséges: érettségi bizonyitvány, tanitói oklevél, vagy a tanitóképző utolsó évéről való bizonyitvány. Az egyesületi tagok tornázása már megkezdődött s a következő rendben fogják megtartani: kedden, csütörtökön és szombaton este fél 8-tól fél 9-ig, október 1-től pedig hétfőn, szerdán és pénteken este is 7-8-ig. Az egyesület rendes tagjaiul, két rendes tag irásbeli ajánlatára, fölveszik mindazokat a feddhetlen előéletü férfiakat, a kik középiskolát végeztek, vagy eme minősités hiányában legalább 20 évesek. A beiratás dija 3 frt, a tagsági dij hónaponként 1 frt; a pártoló tagok havi tagdija 50 kr. Az egyesületi növendékek óráit hétfőn és csütörtökön délután 4-5-ig fogják tartani. Az egyesületi növendékek dija havonként 50 kr.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 5.)

      - A fővárosi iskolák emelkedése. A fővárosi tanács az idei iskolai évben az eddiginek kétszeresére emelte föl a tandijat. Ennek daczára, mint a fővárosi tanügyi osztály most egybeállitotta, a főváros által fentartott községi reál, felső kereskedelmi, polgári, felső leány és női ipariskolákban a növendékek száma gyarapodott. Ehhez képest a polgári fiuiskolai osztályok száma 47-ről 50-re, a polgári leányiskoláké 74-ről 80-ra s a többi iskolák osztályainak száma 168-ról 177-re emelkedett. A tanács az iskolákhoz most osztotta be ugy a végleges, mint az ideiglenes tanerőket.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 18.)

      - Nyolcz osztályu női középiskola. Az országos nőképző-egyesület nagyfontosságu megállapodásra jutott legutóbbi választmányi ülésén azon általános elvekre vonatkozólag, a mely szerint intézetében a reform régi tervét megvalósitja. A választmány elhatározta, hogy a tanitónőképző-tanfolyam négy osztályát fokozatosan beszünteti és a négy elemi iskola fölé oly női középiskolát létesít, mely a növendékeknek alapos, általános müveltséget nyujtson s egyszersmind az érettségi vizsga szinvonaláig vezesse őket. E középiskolának nyolcz osztálya lesz. A tantervet - tekintettel arra, hogy a szülők egy része a tizenhatodik életévvel befejeztetni óhajtaná leányának nevelését - ugy készitik el, hogy a növendékek már a VI. osztály befejeztével is általános müveltséget szerezhetnek. Ezeknek a tanulóknak külön végbizonyitványt is adnak. A latin nyelv az V. osztálytól kezdve tanittatik fakultative. A választmány továbbá elhatározta, hogy februárban háztartási tanfolyamot nyit. Minthogy e tanfolyam látogatása az elméleti oktatással egy időben nem történhetik meg, arra csupán tanulmányaikat befejezett növendékek vétetnek fel, a választmány tagjainak ajánlatára.
      (Magyarország, január 1.)

      - A női kereskedelmi tanfolyamok. E tanfolyamok szervezése még 1891-ben történt, de sem akkor, sem később nem történt intézkedés a javitó és a pótló vizsgálatok megtartására nézve. Ezt a mulasztást pótolja most a vallás- és közoktatásügyi miniszternek rendelete, melyet ma közöl a hivatalos lap és a mely szerint a női kereskedelmi tanfolyam azon rendes növendékei, a kik elfogadható okokkal igazolhatják azt, hogy a nyilvános vizsgálaton részt nem vehettek, a tanfolyam tanári testületének véleményes jelentése alapján a kir. tanfelügyelő által potló vizsgálatra bocsáthatók, - mig azon növendékek, a kik a rendes vizsgálat alkalmával legföljebb két tantárgyból nyertek elégtelen osztályzatot, a tanári testület véleménye alapján szintén a kir. tanfelügyelő által három, esetleg hat hónap mulva javitó vizsgálatra bocsájthatók.
      (Magyarország, február 7.)

      - Nők az egyetemen. A budapesti tudományegyetemnek a most kezdődő második félévben több női hallgatója lesz. A közoktatásügyi miniszterhez több kérvény érkezett s ezek közül már kettőt intézett el kedvezően a miniszter. A legújabb egyetemi hallgató dr. Varságh Zoltán gyógyszerész felesége, született Szentpétery Szeréna, a ki a gyógyszerészi pályára készül az egyetemen.
      (Vasárnapi Újság, február 9.)

      - Háztartási iskola a nőképzőben. Ma délelőtt tizenegy órakor a Zöldfa-utczában a nőképző egyesület helyiségében csinos kis ünnepély volt. Megnyitották ott ünnepélyesen a nőképző egyesület sok jóra törekvő választmánya által szervezett háztartási tanfolyamot, melynek czélja utmutatóul szolgálni a háztartás vezetésében, jól sütni, főzni tudó, kellemes háziasszonyokat nevelni. Az egyesület egész választmánya jelen volt a mai megnyitón. Ott volt többek közt báró Kemény Kálmánné, Gränzensteinné, Mende Kamilla, Hollán Ernőné, Szontagh Tamásné, br. Andreánszky Gáborné, gr. Hugonnay Vilma, Dessewffy Józsefné, br. Keményné, Hellbrond Jánosné, dr. Schwarcz Gyuláné, Rosenberg Auguszta, Várady Károlyné, özv. Jannich Józsefné. Továbbá Rudnay József, Sporzon Ernő, Verédy Károly, Jovanovics György, Ribáry József. Az ünnepélyt az egyesület alelnöke, Rudnay Józsefné nyitotta meg kedves beszéddel, mely után Müller Anna kisasszony olvasta fel az alelnöknőnek a háztartási tanfolyam czélját vázoló értekezését, mire Pavlicsek S., a tanfolyam osztályfőnöke, gondos beszédben részletezte ez iskola fontosságát, kulturális és társadalmi jelentőségét. A választmány arra törekedett, hogy oly háztartási iskolát állitson fel, mely a városi háztartás helyes vezetésére oktassa a növendékeket. A tanfolyam rendesen négy-öt hónapig fog tartani, csak most kivételesen az első évben tart három hónapig. A vezetést Pavlicsek Sándorra bizták, az egészségtant dr. gróf Hugonnay Vilma fogja előadni, a könyvvitelt és számvitelt Kurucz Ernő, a gyakorlati tanitást özvegy Richter Lászlóné és özvegy Tóth Lászlóné végzik. Verédy Károly tanfelügyelő ezután lelkes és emelkedett szellemű beszéddel üdvözölte mindazokat, kik a nemes eszme kivitelében résztvettek, kiemelte ezek között az alelnöknőt, a választmányt, gróf Hugonnay Vilmát és az első tanfolyam növendékeit, majd pedig az elnöknő és Hugonnay mondtak köszönetet Verédy tanfelügyelőnek. Az ünnepélyen jelen volt elegáns közönség ezután megtekintette a háztartási iskola ragyogó tiszta konyháját. Itt kellemes meglepetés várt a közönségre. A tanfolyam növendékei, nyolcz rendkivüli szép leány, kikkel rendesen zsurokon és házi mulatságokon lehet találkozni, összegyülve a még tüzet nem látott konyhában, fehér, nagy kötényekkel és fejkendőkkel várták a vendégeket. A háztartási iskola első nyolcz növendéke a következő: Rakovszky Daisy, Feigl Margit, Konta Mariska, Gedliczka Emma, Várady Margit, Uray Georgine, Marosvásárhelyi Filep Gizella, Singhoffer Mariska kisasszonyok. A vendégsereg kifejezve a látottak felett elismerését, déli tizenkét órakor távozott az iskolából, jó étvágyat kivánva a növendékeknek, a kik azonban ma még nem főztek semmit.
      (Magyarország, február 18.)

      - Az ezredév hat hónapjának idegenforgalma. Május elsejétől november 3-ikáig összesen 3 millió 337.887 idegen érkezett a fővárosba a vasutakon, a melyhez, ha hozzávesszük a hajók forgalmát, bizvást 4 millióra lehet tenni a fővárosba érkezett idegenek számát. A vasutakon jött idegenek száma hónaponként igy oszlik meg: május: 508.450, junius: 588.485, julius: 529.439, augusztus: 582.147, szeptember: 583.409, október: 497.497, azonkivül november három napján jött még 48.460 idegen a fővárosba. Az ezredév legmozgalmasabb napja junius 7-ike a diszmenet előtti nap volt, a mikor 31 ezernél több idegen jött a fővárosba a vasutakon, utána legnagyobb számmal szeptember 7-ike szerepel, a mikor 29.470 volt az idegenek száma. Mozgalmas napok voltak még: aug. 15-16-ika (26 ezren felül), szept, 21-ike (25.370), junius 8-ika, aug. 20-ika, szeptember 14-ike és október 5-ike (24.000 fölül), továbbá május 24-26-ika, aug. 24-ike, szept. 9-ike, julius 6-ika és okt. 12-ike, a mikor 20 ezren fölül volt az idegenek száma. A hat hónap alatt a vasutakon elutazott idegenek száma 3 millió 161.800 volt. A vasutak összes forgalma az ezredév 6 hónapjában 6 millió 499.687 volt.

      - Október hónap idegenforgalma. A kiállitás utolsó hónapjában a rossz időjárás daczára is élénk idegen forgalma volt a fővárosnak. Az elmult hónapban a vasutakon összesen 497.497 idegen érkezett a fővárosba, a melyhez ha hozzászámitjuk a hajókon jött idegeneket, a forgalom jóval meghaladja a fél milliót. A mult hónap legmozgalmasabb napja, október 5-ike volt, a mikor 24.032 idegen jött a vasutakon és 12-ike, a mikor 23.809-en jöttek. Elutazott a fővárosból a mult hónapban összesen 483.370 egyén.
      (Fővárosi Lapok, november 5.)

      - Az idegenforgalom statisztikája. Mióta a főkapitányság minden nap közzéteszi a fővárosba érkező és a fővárosból elutazó idegenek számát, a közönség nagy érdeklődéssel kiséri ezt a statisztikát. Ez az érdeklődés arra vezette Rudnay Béla főkapitányt, hogy a vasuti statisztikát tökéletesitse, illetőleg helyesbitse.
      Az eddig közölt vasuti statisztika szerint, ugyanis a forgalomban nem volt feltüntetve a szomszédos és a távolsági forgalom, pedig Budapest környékén sokan laknak, a kiknek a fővárosban foglalatosságuk van s ezeknek a száma tulajdonképen nem számitható az idegenforgalomhoz. Ezért a főkapitány most intézkedni fog, hogy a fővárosba érkezők és elutazók számát a szomszédos és a távolsági forgalom szerint osztályozzák és igy közöljék. Tegnap a fővárosba 14,757-en érkeztek. És pedig a keleti pályaházban, 8.373-an, a nyugatin 5.377-an és a déli vasuti pályaházba 1.037-en. A fővárosból elutaztak 16.253-en; a keleti pályaházból 8.685-en, a nyugatiból 6.858-an, és a déli vasuton 710-en.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 11.)

      - Az idegenforgalom. A fővárosba tegnap 14,921-an érkeztek. És pedig a keleti pályaházba 8.596-an, a nyugatin 5595-en és a déli vasuti pályaházba 780-an. A fővárosból elutaztak 14.277-en; a keleti pályaházból 6.522-en, a nyugatiból 7.325-en, és a déli vasuton 430-an.
      (Fővárosi Lapok, szeptember 12.)

      1. Politikus (1848-1913). 1895-1899 között belügyminiszter.
      2. Orvos (1828-1913). Báró, a főrendiház tagja.
      3. Politikus (1843-1913). Képviselőházi háznagy. 1889-1890 között belügyminiszter.
      4. Tüneti kezelést nyújtó.
      5. Politikus (1846-1933). Ellenzéki, függetlenségi párti vezér. 1906-1910 és 1917-1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszter.
      6. Ellenzéki politikus (1850-1917). 1893-tól függetlenségi párti elnök.
      7. Politikus (1838-1916). Függetlenségi párti képviselő.
      8. Irodalomtudós (1848-1922). Főrendiházi tag; az MTA igazgatótanácsának tagja; a Kisfaludy Társaság elnöke.
      9. Platz Ferenc Bonifác, cisztercita tanár (1898-1919). Az MTA tagja.
      10. Goldziher Ignác (1850-1921). Egyetemi tanár, az MTA tagja. Orientalista.


EPA Budapesti Negyed 10. (1995/4)Emlékművek < > Rendőri Lapok