2019. július 13., szombat


MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2019. 07. hó – kilencedik évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
9. Évfolyam: július

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!


Nagy Vendel szerkesztő
Az egyik nap közelítünk a negyven fokos hőséghez, és másnap hatalmas viharok tombolnak, jéglabdákkal tarkítva verik a határban a termést, az ilyenkor üdítőként ható dinnyetermést tizedelik az ősi erők.
Meglepetésekkel tombol a  nyár, s aki teheti , elbújik a  hűvösbe, vagy pedig nyakig ül a  vízben, valamelyik tóban, vagy patakban.
Akadnak azért olyanok is, akik munkára adják a  fejüket, mivel kiszolgálják a  pihenő embereket. Ápolók, postások, kukások, pékek, pincérek, boltosok, és mindazok, akik nélkül megállna az élet. Gondoljunk ilyenkor rájuk is, nekik is meleg van.  De... az ilyen hőségben is megjelenik a  Megszólalok Magazin, egymás épülésére, és szórakoztatására, hiszen az élet nem állhat meg egy pillanatra sem.   Mindenkinek jó olvasást kívánok a  koktél mellett, legyen mindenkinek szép a nyara, és felfrissülve várja a közelgő szőlőérlelő őszt. 
Egyebet  nem mondhatok:  a  szerkesztő...
_______________

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  ANGYALI MESE.  KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : ANGYAL
 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
     SZAUER GERTRÚD, TELEKI ELIZABET, CSOMOR HENRIETT,
     TÓTH ENIKŐ, MÁTYÁS RITA
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA...
     ÁRVAY MÁRIA: DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA  KIMONDJÁK ÚGY JÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁS...
      KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE   ÍRÁSAIBÓL
 7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      KYRA ANGIE : SOHA NE  MOND, HOGY SOHA
  8. HAZAI TÁJAKRÓL
      NAGY  VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
  9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS  KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. ELŐZETES NAGY VENDEL TIZENKILENCEDIK KÖNYVÉBŐL
      TÖREDÉKEK - A SEBESVONAT
      MEGJELENT   NAGY VENDEL  LEGÚJABB E. KÖNYVE, VALAMINT
      MEGJELENT  CSOMOR HENRIETT  LEGÚJABB E. KÖNYVE
      A  KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL
11. TÁRSADALOMRAJZ
      VÉGHELYI JÓZSEF : TOLLFOSZTOTT SZERELEM
12. ÖTLET
      KOVÁTS JOZSEF  KOPEK : AZ ÖTLET A  STRANDON HEVERT
13. ÍZES TÖRTÉNETEK  IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
      NAGY VENDEL : HULL A  SZILVA A  FÁRÓL, ÉS A  DIÓ IS
14. GLOSSZA
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : AZT HISZEM, GONOSZ LETTEM 
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      SZAUER GERTRUD, TELEKI ELIZABET , TÓTH ENIKŐ,
      NAGY CSABA, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
16. ÁLOMVILÁG.  CSOMOR HENRIETT: HETVENMILLIÓ APROPÓJÁN
17. HANGOS VERS
      ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV  SYDNEY MOZAIK  RÁDIÓ AUSZTRÁLIA:
      TRIANONSZAURUSZ  99.
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: NYÁRI TEÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************
2. ANGYALI MESE

Kelemen Györgyné Edit: Angyal

Kicsike városban élt egy kis lányka, szüleivel. Nagyon szép a kicsi lányka,  szülei boldogok.
Kelemen Györgyné Edit
Igen zord tél jött, kemény hideg a hó is esett. A csepp lányka megbetegedett. Magas láz gyötri törékeny testét. Anyukája gondosan ápolja, apja orvosért rohan.
Hiába minden, a láz marad és gyötri. Anyuka sír, apa kezét tördeli. Az orvos mindent megtesz, hogy kis betege jobban legyen. A küzdelemnek pár nap múlva lesz meg az eredménye, a láz rózsa elhervad, távozik. A kicsi lányka, a kis Tündike jobban lesz.
- Anyukám, felkapcsolnád a villanyt, ebben a sötétben nem látok semmit sem. - kéri Tündike.
Anyuka sírva fakad.
- Jaj kis lányom, nincs is sötét!
Orvosért szaladnak. Jön is azonnal. Megvizsgálja és szörnyű eredményre jut. Tündike megvakult.
Félelmetes ez az régi, ám mégis ismeretlen világ. Mindent újra kell tanulni. Anyuka és apuka nem lehettek folyton Tündike mellett, így hát félt és rettegett a sötét világban, mi körbe vette.
Fent a mennyországban egy fiatal férfi próbálgatta szárnyait, új volt neki az angyal lét. Hirtelen egy autó ütötte el, mikor át akart menni a zebrán, csak arra emlékezett egy autó száguld felé. Aztán idegen világba került, szárnyakkal
Mikor a karját emelte, a szárnya csapkolódott, és fordítva.
- Kész téboly, állapította meg. Muszáj ennek egyáltalán itt lennie?
A kezdő angyalt a többi kinevette.
- Na, csak próbálkozz!- nem csak dísznek van az ott! - mondták kacagva, látván mekkorákat esik és botlik.
- Még szerencse hogy felhők közt vagy, tele lennél kék, zöld plezúrral!
- Ha, ha, könnyű a kezdőt kinevetni! Biztos ti sem voltatok jobbak nálam!
- Ne is figyelj rájuk, majd te is belejössz – mondta neki egy idős hölgy, akin látszott, hogy már igen tapasztalt.
- Gábor vagyok. Mutatkozott be a fiatal férfi.
- Én meg Marika néni. Figyelj csak rám fiam, fontos feladatom van számodra. Nehéz, de hálás a munka, amit kapsz.
Van lent egy kis lányka, ő rá kell vigyáznod. A napokban elvesztette a látását, fél, retteg. Védened, óvnod és tanítanod kell. Nagy szüksége van a segítségre. Szállj hát le és légy a szeme helyett a szeme.
Az angyal leszállt, mivel kezdő volt, elég nehezen. Nem egészen úgy ahogy gondolta, a leszállás kissé nehézkes volt. Kissé átalakította a szobát leszállás közben. Vagyis tört és borított, a kis Tünde meg is ijedt.
- Na hát, ennyit a nesztelen lopakodásról! - mondta Gábor a földről feltápászkodva.
- Meg ütötted magad? - kérdezte Tündike riadtan.
- Nem, én most lopakodom!
- Pardon, nem tudhattam. - mondta Tündike nevetve.
- Szülei berohantak. - nem törted össze magad, minden rendben van?

 ***
Ők az angyalt nem látták, azt hitték a lányuk borított fel mindent.
- Nem, nincsen semmi bajom és ő sem sérült meg, azt mondta.
- Ki csoda? - kérdezték a szülők.
- Csitt, csitt, ne szólj rólam! Ők nem látnak és nem is hallanak. Te is csak azért hallasz mert még gyerek vagy.
- Ki csoda, hát a sötét az borított fel mindent és nem én voltam, - vágta ki magát a bajból Tündike.
- Igen, a sötét volt, persze tudhattam volna – vágta rá anyukája. Szemükben könny csepp ült, sajnálták kis gyermeküket.

Persze ha valami eltört, vagy netán elveszett, azt mind a sötétség műve, bármi rossz történt, mindenért ő volt a felelős.
A szülők rendet raktak, a sötétség megint rosszalkodott, persze nem ő, hanem Gábor a kezdő angyal. Jó nagy felfordulással ékezett meg, ezt még gyakorolnia kell. Miután kimentek a szülők, Gábor és Tündike beszélgetni kezdtek.
Tündike nem látta Gábort, de érezte a jelenlétét, tudta hol van és meg is tudta érinteni. Az angyalok nem láthatóak, de meg lehet őket fogni, erre nagyon kell vigyázniuk mert ha valaki megfogja őket a titkuk kitudódik.
Mivel Tündike még kislány volt és nem is látott, ezzel Gábor nem is törődőt. Viszont figyelte a vak embereket és álmukban beszélgetett velük, hogy többet tudjon meg életükről és jobban tudjon segíteni Tündikének.
A kis lány nagyon félt, míg látott este lámpa mellett aludt el, melynek kellemes szolid fénye megvilágította a szobáját. Most meg itt az örök sötétség, ami mindent betakar, elrejt. Nincs kis lámpa, mit fel lehetne kapcsolni, marad a sötétség és a félelem. Szerencsére itt van Gábor, aki segíti, bátorítja, biztatja.
Kezdő angyal lévén Gábornak is sok-sok tanulni valója volt. Ki oktatott és tanított, tulajdon képen mind a ketten tanultak egymástól.
Tündike szülei úgy gondolták, a lányuknak képzeletbeli barátja van és vele beszélget. Lassan megszokták.
Gábor vigyázott Tündikére és tanította, hogyan használja a fehér botot, mire figyeljen. A kis lány egyre ügyesebb lett és önállóbb. Szülei azt is megengedték neki, hogy egyedül menjen el a boltba.
Tündike magabiztosan közlekedett, a zebránál a botját úgy helyezte, hogy jól látható legyen, felhívja a figyelmét a vezetőknek, segítsenek mert nem lát. A zebra előtt meg is áll az egyik autó, hogy Tündikét átengedje. Viszont az utána jövő autó az álló autót kikerülve, majdnem elütötte Tündikét. Gábor rántotta el a száguldó kocsi elől.
Mondták is akik látták nagy csodálkozva, hogy olyan volt mintha valaki vissza rántotta volna, pedig senki nem volt ott. A kis lány meg ijedtében félre beszélt, mert Gábort emlegette és köszönhette, hogy vigyáz rá.
- Az ijedségtől van ez, mondták.
Igen, Gábor szabályt szegett, mert hogy segít, senki nem veheti észre.
Marika néni ezért jól meg is szidta odafent.
- Na de elnézem neked, mert életet mentettél és idő sem volt, csak cselekedtél. Te is megsérülhettél volna, elveszthetted volna a szárnyad!
A fő, hogy nem lett baj. Vigyáz tovább a kis lányra.
A száguldó kocsi vezetőjét az égiek megbüntették. Esténként nem tudott jól aludni, rémálmai lettek. Álmában ő állt vakon a kereszteződésben , és ütötte el egy száguldó autó. Esténként leizzadva és rémülten riadt álmából.
A rémálmok eredményt értek el, nagyon segítőkész lett elesett embertársaival szemben. Mivel tanult az esetből, a rém álmok is véget értek.
Tündike és Gábor ezután még jobban megbíztak egymásban.
Gábor elmesélte Tündikének, neki az fáj a legjobban, hogy úgy halt meg, hogy még soha nem volt szerelmes.
- Pedig láttam szerelmes filmeket és irigyeltem is őket, de olyan lányt kibe szerelmes lettem volna, nem ismertem.
- Én sem láttam még olyan fiút, akibe szerelmes lehettem volna. - mondta kuncogva Tündike.
Az idő telt, a kis lánykából felnőtt hölgy lett. Szép hosszú szőke hajú, csodás természettel.
A fiúk, mivel nem látott, nem udvaroltak neki. Kíváncsi lett Gábor arcára, a hangja kellemesen hatott rája. Miután arcát megérintette és elképzelte, szerelmes lett bele. Gábornak is nagyon tetszett, egy percre sem akart elmenni mellőle.
Titkába beavatta Marika nénit.
- Ó fiam, te bizony szerelmes vagy! Nem szabad, nem lehet, angyal vagy.- mondta aggódva. Beosztalak más munkára, egy kisfiú mellé. Ő sem lát, vigyáznod kell rá. Tündékéhez többé nem mehetsz!
Gábor viszont elválni nem tudott és titkon látogatta a lányt. Tündi sem tudott meglenni nélküle. Fent viszont mindent tudnak! Megmondták neki, ha nem fejezi be, nagy büntetést kap!
Egy egész hónapig nem mehetett le a földre. Tündike, hogy nem találkozhatott Gáborral szomorú lett, semmi nem érdekelte és enni sem akart. Már az egészsége forgott veszélyben. Gábort leengedték, de továbbra is tiltották Tünditől. Első útja mégis a lányhoz vezetett.
Boldogan ölelték, csókolták egymást.
Fent szigorú döntést hoztak: Gábort azonnali hatállyal megfosztották szárnyától! A fő büntetés meg az volt, hogy vissza került a földre.
Gábor ennyire büntetésnek még nem örült. Tündikét feleségül vette és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. 

**********************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL

Szauer Gertrúd: Életünk vonatán

Születésünk egy állomás,
Hová sírva érkezünk,
Mindent amit elhozhatunk,
Egy vonatra felteszünk.

Életünknek sínje kemény,
És fémesen csillogó,
Mozdonyunk csak egyre szalad,
Hiszen száguldani jó.

A sínpár nem mindig egyenes,
Lesz benne hajtűkanyar,
Hol a kerék kisiklik tán,
Ha fordulni nem akar.

Ilyenkor a szerelvénynek,
Indulnia újra kell,
De talán a masiniszta,
Segítséget érdemel.

Mert ahogy a mozdony bizony,
Önmagában mit sem ér,
Vagon gyanánt ott a család,
Nem vagy egyedül, ne félj.

Utad során érkezik majd,
Sok baráti kis vagon,
Mely, tol majd ha elfáradnál,
Vagy áthúz kanyarokon.

Lényeg hogy vonatod füstje,
Sose bántsa a szemed,
Mindig tudd hogy merre tartasz,
Ne rontsák el kedvedet.

Legyél mindig boldog, vidám,
Völgyön-hegyen, bárhol jársz,
Hiszen soha nem tudhatod,
Hol lesz a végállomás.

...........................................................

TELEKI ELIZABET:

Álmaimban Csak jönnek a rossz emlékek, de így az emlékek akár jó akár rossz akkor is megmaradnak, mert a legszebb álmokon kívül kaphatunk egy kedves barátot akinek szeretetet adhatunk!
Nincs másom csak a barátságom, nincs vagyonom, csak a szívemben egy kis szeretet fuvallata Fogadd el tőlem mint barátságom ajándékát és a világ szegletében ne felejtsd el, hogy van egy barátod aki hűséges, megértő ha szomorú vagy, akkor én is szomorú vagyok.
Ha sírnod kell én is veled sírok. Ha nevetni szeretnél én is Szívből nevetek véled! Ez a baráti ölelésem!
Skvyt Elisa Triton Budapesti Író és Költő Nő
 ..................................................

CSOMOR HENRIETT: Búcsút intek

Vajon el tudok-e még menni
nyugalmat adó zöld fák közé.
Ahol a csend honol,
lombokba bújó madárkák dalolnak.
Ha majd nem szülőfalumban lakom, Hosszúhetényben.
Sóvárgó szívemnek állandóan rohanó
kis patakom vigaszt nyújt-e még?
Amikor a lágy szellő simogatta arcomat,
szétnéztem, s elhittem, hogy
gyönyörűm fut felém.
Kedvesen rám mosolyog, s
szívemnek bársonyos szobájában
ölelését éreztem.
Sirattam a tova tűnő gondolatot.
Színes vadvirágok nyíló szépségében
rejlik nagyapám örök emléke.
Összeérő lomboknak bölcsőjében
zaklatott lelkemet megannyiszor ringattam.
Felértem a dombnak tetejére,
ahol ég és föld közel van egymáshoz,
minden szorongásomat elengedtem.
Szabad lettem, s határtalan lett örömöm.
hirtelen az egész világot szerettem.
Hazavágyom, ahol édesanyám 
tárt karokkal vár.
Még egyszer visszanéztem hanyatló napfényében
sötétzöld erdő gyönyörűségre.
Nehéz búcsút vennem a természet ölétől
tudva, hogy életemnek egy része véget ért.

2019. június 14.
 ...................................................

TÓTH ENIKŐ: Június

Hársfa ágán csend honol,
várnak rád még valahol,
virágszirmok illata,
langy szellővel hív haza,
bezárnak az iskolák,
gyermek lábak futnak át
Rajtad és az életen,
álmos nyári fényeken!

Van ki ballag, messze néz,
Istené az óvó kéz,
várva nyárra, virágra,
szeretetért kiáltva!
Patak partra ér a nyár,
tükrében a napsugár,
majd kis kósza fellegek,
szitálnak a völgy felett…
 ....................................................

MÁTYÁS RITA: A kerek női fenekek...

Este festettem egy képet,
de nem tetszett énnekem.
Női akt volt, nagy fenékkel,
a kerek popsi uralta
a képet.

Akárhogyan próbálgattam
lefaragni belőle,
e nemes testrész egyre nőtt,
szépen benőtte ezt a
képem.
 
Szidtam én az ecseteket,
ők tehetnek mindenről,
rosszul festik a vonalat,
tőlük lesz ekkora ez a
nagy fenék!

Tiltakoztak, jól dolgoznak,
festék hibás mindenért,
ő a vastag, mindenképpen
feleljen most a festék
mindezért!

Festék szólt, hogy víz kell neki,
vékony legyen állaga,
akkor talán kisebb lenne
szép hölgy oly nagy hátsó
fertálya!

Megoldotta helyzetemet
egy férfi, jó barátom,
azt mondta e hölgyről, így szép!
A nagy, női, kerek fenék
egy igazi férfiálom!

2018. február 19

**********************
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA


Árvay Mária: Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó,  ( 1. fejezet)

Előadások élőben
Árvay Mária
Beköszöntött 2019. január közepe, péntek délután. Lelkes doktor első előadását ezen a napon tartotta meg, 18 és 19 óra között a helyi Művelődési Ház nagytermében. Világ életében lámpalázas volt, de tudta, a cél érdekében mindent meg kell tennie, hogy zavarát leküzdje. Remélte, lesznek páran, hiszen sok helyen hirdette előadássorozatát. Nagyon örült, hogy a teremben van írásvetítő, így könnyen tud szemléltető ábrákat bemutatni.


 ***
Köszönöm
   Eljött a várva várt nap, az előadás pillanata, az emelvényre lépett, nagy levegőt vett és beszélni kezdett.
- Tisztelt jelenlévők, kedves érdeklődők, tisztelt hölgyeim és uraim.
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ennyien itt vannak ma velem, s érdeklődnek előadásaim iránt. Meglátják, nem fogják megbánni, hogy ide jöttek.
Bizonyára feltűnt Önöknek a sorozat címe: „Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó!”
Sajnos, sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy a jó és szép szavakat kevésbé hangoztatjuk, annál inkább az elmarasztalást, a kritikát, mindazt, ami nem helyénvaló Erről majd egy másik előadás alkalmával beszélek részletesen. A szép és jó szavak kimondására ugyanúgy szükség van, mint ahogy köszönünk egymásnak, vagy érdeklődünk, a másik hogyléte felől.
Minden előadásomat egy-egy, az alkalomhoz illő idézettel fogom bevezetni.
Odament a táblához, s nagy, nyomtatott betűkkel az alábbi idézetet írta fel:
„Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.” (Gyökössy Endre)
- Milyen igaza van! A hírességek is érzik ennek komolyságát!
December 19-én egy temetésen vettem részt, egy 94 éves, idős nénit temettek. Kedves, szép méltatást kapott, amit ő már, sajnos, nem hallhatott. Milyen jólesett volna neki, ha még életében megismerhette volna ezeket a pozitív gondolatokat. Miért csak temetéseken lehet szép, elismerő mondatokkal találkozni? Miért nem tudhat róla az a személy, akihez szólnak?
Életünkben esetleg akkor méltatnak bennünket, ha emlékérmet, plakettet kapunk, de sokan még ezt a célt sem érjük el, mégis szükségünk van elismerésre.
*** 
Bekapcsolta az írásvetítőt.
-  Életünk elismerés nélkül olyan, mint ez az ábra: komor, borongós, felhős, sötét, ködös, hideg, szeles idő. Sivár, kilátástalan. Nincs fény az alagút túlsó oldalán.
Íme a másik ábra: a borongós felhők mögül már ki-kisüt a nap, előbújik, melegít, sőt, szivárványt is láthatunk. Simogatja, melengeti az embert. Negatív szavaink a felhők, kedveskedő mondataink a napfény, az élet!
Egy másik ábra következett: egy tükör, ami egy torz, szeplős, csúnya arcot mutatott. Ezek a hibáink, tévedéseink, botlásaink, s az elmarasztaló szavak eredménye, következménye. Nem helyes, a tükör az arc szépségét is megmutatja! A következő ábrán hasonló arcot mutat a tükör, de a mosoly egészen megváltoztatja az arc egészét. Ugye mennyivel másként néz ki így?
Ha valaki csak a rosszat, a hibáit, a tévedéseit hallja, úgy érzi, haszontalan, nincs rá szükség, nem hasznos tagja a közegnek, amelyben él. Mindenkiben vannak értékek, amiket érdemes hangsúlyozni, mert széppé teszi a környezetünket, s magát az embert!
  Kikapcsolta a vetítőt, hatásszünetet tartott. Végig jártatta tekintetét a közönségén – elgondolkodó arcokat látott.
- Mi az, ami arra indít, hogy valami jót fejezzünk ki valaki irányában?
- Talán a hála – mondta valaki bizonytalanul.
- Helyes!
Sok-sok mindenért lehetünk hálásak, amit végig sem gondolunk! Hány látássérült ember él a földön, akik nem láthatják a felkelő napot, a csillagokat az égen, a természet szépségeit! Nekünk ez természetes, pedig, soha sem lehet tudni, melyikünkkel mi történik. A szemünk a legnagyobb kincsünk, mégsem érzünk elég hálát érte!
Hány kerekesszékes ember küzd mindennapjaival, mi meg nem értékeljük, hogy van két egészséges lábunk!
Hány hallássérült életéből hiányoznak a hangok, a zene, nekünk pedig csak be kell kapcsolni a CD- lejátszónkat stb.
Nem akarok bántani senkit, magamat is beleértettem, amikor azt mondtam, nem értékeljük eléggé egészségünket. Orvosi tapasztalataimból látom, hogy az egészségünk a legnagyobb ajándék, amit életünkben kaphatunk.
Nem csak dolgokért, hanem embertársaink tulajdonságaiért is érezhetünk hálát. Íme egy személyes példa az életemből.
Olyan családban nőttem fel, ahol a tettek érvényesültek, az elismerő szavak nem. Apám bármit megtett értem, azonnal ugrott, ha szükségem volt valamire, ő így mutatta ki szeretetét irántam. Anyám ölelésével, csókjaival, gondoskodásával fejezte ki gyöngéd ragaszkodását gyermeke iránt. Mindig azt tanultam, meg kell dolgozni azért, hogy megbecsüljenek.
Az orvosi egyetemen is kőkeményen és szorgalommal tanultam. Egyik kiselőadásom megtartása után, a professzor úr azt mondta, igazi, komoly hangsúllyal:
„Nagyon szépen köszönöm!”
Meglepődtem. Ebben a mondatában minden benne volt, hogy számít rám a közeljövőben is, köszöni a felkészülést, a szorgalmas munkát, kifejezte örömét, hogy ilyen jó tanítványa van. Egy mondat volt csupán, de végig kísért egész tanulmányi időszakom alatt.
Ha nem akarunk konkrétan dicsérni, elég ha azt mondjuk: „Köszönöm!”
Ha ezt egy ölelés is kíséri, még nagyobb az öröm!
Zárszóként csak annyit, érdemes kipróbálni, mondjuk ki, csak ezt az egy szót: „Köszönöm!”
Mindjárt érkezik rá egy hálás mosoly, vagy valami kedves válasz.
Valakinek esetleg kérdése van az elhangzottakkal kapcsolatban?
A teremben csend volt, mindenki az elhangzottakon gondolkodott.
- Semmi baj, többször fogunk még találkozni, bármikor kérdezhetnek tőlem, szívesen megválaszolom valamennyit.
Következő alkalommal is várom Önöket szeretettel, köszönöm, hogy meghallgattak, a viszontlátásra!

Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

2018.  (4. fejezet - 1. rész)

Szökés
 
Samu Ágnes
 A reggelinél nem sok szó esett a testvérek között, mindenki nagyon izgult azon, mi lesz Harcászattanon. A felsőbb éves diákoktól szinte csak rossz dolgokat halottak az órát oktató mesterről, azaz Hados Jaroslaw-ról. Reménykedtek abban, hogy Jaroslaw valójában nem is olyan, mint amilyennek a felsősök elmondták, és az egész csak ijesztgetés a részükről.
Wolfot különösen vészjósló érzések kerülgették, a fejében valami az kiabálta, olyan messze meneküljön onnan, amennyire csak lehet. Egyetlen oka volt annak, hogy miért nem hátrált meg: a büszkesége.
Dragon megfogadta, nem hagyja magát, ha kell, akkor a Harcászattan mestert is a földbe döngöli. Senki és semmi nem alázhatja meg őt! Sosem értette, miért bántják olyan sokan egymást ok nélkül, hiszen az ilyesminek semmi értelme. Igaz, ahogyan az emberek, úgy más lények természetéhez is biztosan hozzátartozik a negatív hozzáállás és nézet. Ahogyan szokás mondani: a jó nem létezhet a rossz nélkül, ugyanígy pedig a rossz sem létezhet a jó nélkül.
Pegasus egyáltalán nem várta a Harcászattant. Feleslegesnek tartotta az olyanokat, amik csak a másoknak való ártó dolgokról szólnak. Nem értette Merlint és Oraculumot, miért engedélyezik az ilyesmit egy iskolában. Ráadásul csak ehhez a tantárgyhoz nem kaptak tankönyvet, igaz is, miért kéne, hiszen úgyis az erőszakról, a gyilkolásról szól minden, amihez meg egyáltalán nem szükséges igazi tudás. Számára a bántalmazás és a vérontással kapcsolatos tudás csupán csak tökéletesre fejlesztett elmebajnak minősült. Bizony-bizony a butaságnál fertőzőbb dolog nem is létezik.
Phoenix egyenesen rettegett Jaroslaw-tól. Valahol bízott abban, hogy az órán nem fogja a mester vagy valaki más végérvényesen kiiktatni az élők sorából. A gyomra fel-alá liftezett, a hányinger kerülgette, sőt az idegtől minden végtagja remegett, akár a kocsonya. Csak azért nem vette fel a nyúlcipőt, mert jól tudta, aki igazán nagy hátrányban van, az a húga. Ha a bátyja meg ő összefognak, akkor biztosan győznek. Képtelen lenne az apja elé állni, ha Lionnak bármi baja esne.
Lion tisztában volt azzal, mi vár rá, egyszerű halandóként semmi esélye a hatalommal bíró osztálytársai ellen. Ráadásul nem csak ő, hanem a testvérei is veszélyben vannak, és ha valóban igazak a híresztelések a mestert illetően, akkor nem csupán megsérülhetnek, de meg is hallhatnak. Merlin és Oraculum vajon azok, akiknek mondják magukat? Lehet, szemfényvesztés az egész, és azért hozták őket ide, hogy végezzenek velük. Miért akarnák a halálukat Merlinék, hiszen egy fikarcnyi erejük sincs. Egyre kuszábbak a dolgok… Mikor fog az igazság kiderülni?
Az osztályban mindenki elfoglalta a helyét. Senki se szólt. Érezhető volt a levegőben a feszültség s a nyugtalanság. Végül a kínos csendet közeledő léptek zaja törte meg, majd rövidesen belépett az ajtón Hados Jaroslaw, a Harcászattan mestere. A harminc körülinek látszó férfi barátságtalanul tekintő szemei olyan sötét barnák voltak, hogy első látásra úgy tűnt, mintha feketék lennének. Miközben az asztal felé haladt, hanyag mozdulattal végigsimított fekete, rövid haján.
Gondolom, felesleges bemutatkoznom – vágta be köszönés helyett a mester. – Nálam nem lehet hízelegni – magyarázta, miközben elkezdte birizgálni dús kőrszakállát. – Ez az óra az, amin a legtökéletesebb technikákat lehet elsajátítani a harc terén. Én vagyok minden idők leghatalmasabb, legerősebb harcosa, még sosem akadt olyan ellenfelem, aki le tudott volna győzni – magyarázta fennhéjázó stílusban. – És most mindenki mondja el, mit tud a harc terén – utasította a diákokat.
Jaroslaw mély hangja ellenséges és agresszív viselkedésre való hajlamot sugallt, ami rövidesen nyilvánvalóvá is vált.
Mivel szellem vagyok, így nyilvánvaló, hogy szellemi erőm van – kezdte elsőként Rudolf.
Utcai bunyó – vágta be lazán Dragon.
Nem rendelkezem semmilyen harcművészeti tudással – vonta meg a vállát Phoenix.
Dettó! Egyébként sem vagyok az erőszak híve! – jelentette ki határozottan Pegasus.
Démoni erő – cincogta egészen halkan Satania, akinek a bőre mélyvörös színben virított. A kinézete szinte teljesen emberinek bizonyult, sőt, meglehetősen szép és csinos is volt.
Lealázni a másikat – húzta ki magát büszkén a padban ülve Wolf. – És ha elakadok, bevetem a tutira működő fegyveremet, aki nem más, mint az unokanővérem, Lion! – nevetett fel gonoszul. – Ő mindenkit kicsinál!
Egyetértek! – kiabálta be Phoenix.
Neki még az öklét sem kell használnia – tette tarkóra a kezeit Dragon.
Nem kell túlzásokba esni – jött zavarba Lion, amit azzal leplezett, hogy lefele nézett. – Ha fizikai harcról van szó, esélyem sincs, nem úgy, mint a bátyámnak. Aki Dragon kezei közé kerül, az örüljön, ha életben marad. Elég sokan mondták már neki: „… rosszabb vagy, mint az ördög…”.
Itt csak én lehetek rosszabb az ördögnél! – ordította el magát a mester, miközben izzó szemekkel nézett Dragonra. – Halljam a többit is – tette csípőre a kezeit felsőbbrendűen.
A diákok nem húzták az időt, jobbnak látták, ha gyorsan eldarálják, mire képesek.
Dragon nem foglalkozott Jaroslaw-val, úgy gondolta, abnormális alakokkal nem áll le balhézni. Egek, egyre furább szerzetekbe botlik bele. Lemerné fogadni, hogy a Harcászattan mester és Rudolf nagyon jól ki fognak jönni, két idióta majd ellesz egymással, ha meg nem, annak is örülni fog, mert így legalább akkor meg egymás vérét szívják majd, nem az övékét.
Lion már teljesen biztos volt abban, nagy baj lesz. Jaroslaw az a fajta, akit nem fog érdekelni, kivel mi fog történni. Még soha nem ordított így a fejében a vészjelző riasztója, úgy érezte, a halál kaszása kerülgeti őt, akár az elhullott tetemet a dögevő madarak.
A mester nagy vonalakban elmondta, hogy az első három óra mindig elméleti, a többi meg gyakorlati jellegű lesz.
Az osztály első benyomása alapján nem nézte ki Jaroslaw-ból, hogy képes használni az eszét, sőt, ijesztően nagy ismerettel rendelkezett. Olyan dologról is beszélt, amit igen kevesen tudtak.


Folytatjuk.
**********************
6. VERSVÁLOGATÁS

KLEMENT BURZA MÁRIA  ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
____________

Klement Burza Mária versei  - Nyiba, költők imái díjas író, költő

MESÉLŐ ÉJSZAKA

Mesélte -e az éj, hogy álom nem jött szememre,
csukott pilláimon át magam elé képzeltelek,
érezted-e rezdüléseimet, melytől szívem megremeg ,
olvasod-e a messzeség ölén hozzád szálló üzenetem?
 
Szavaid fülemben dobbannak, belém olvadnak,
csipkézve párnám , melyen fejem nyugodhat,
fájdalmam fölött mégis a Remény szárnyalhat,
szavaid tenyeremben alkotni akarást ragyogtat.

Segítesz nekem legyőzni árnyak tapintását,
segítesz érteni a fájdalom tartalmát,
hallom szavaid, melyek halkan suttogják:
"ébreszd fel benned élő gyermeki éned, hogy
nélkülem is értelmet nyerjen léted.

Hiányom fájdalma rád települ,
ám a szeretetem körbe repül,
fájdalmad mély ösvényét bevonja,
mert a Szeretet a fájdalmat feloldja."

áááááááá

AZ IDŐ SÚLYA

Az idő súlya az arcra ráncot fest,
szépségből egy-egy darabkát kiszed,
így az a múló idővel kopott lesz,
a múló idő szépséget is vihet..

Talán magadtól is megkérdezed,
egykori szépséged hová veszett...
szemed alatt karikák, s oly beesett,
a látáshoz is már szemüveg kell.

Boldog napjaid sorra eltűnnek,
ami biztos volt, ne lásd eltűntnek,
ne törődj ráncokkal, melyek feltűntek,
ha távozol, a ráncok eltűnnek.


Mint egyszer régen, magad szépnek lásd
és mindenben a körforgást meglásd!


áááááááá

AZ ÉLET MAGA A SZERETET

A Szeretet maga az Élet,
ki felismeri és benne él,
úgy tud szeretni, hogy a másik
fontosabb lesz neki mindennél.

Ha megbánt s elfordul tőled,
szeretve nézni sikerül-e,
és szeretettel cselekszel-e,
és boldogságát  kívánnád-e?


Ez áldozatvállalással jár,
de az  érzés melegen körbe jár,
csodát tapasztalsz meg, ha teszed,
az elvárás mentes Szeretetet.

 ________________________

I.P.Steve - Nívódíjas költő verseiből



Aki jött, annak menni kell

Akkor még nem tudtuk, hogy létünk csak kölcsön
s nincs helyünk örökre e földön.

Síró pillanatban világra születtünk,
majd lassan, lassan, felnőtté cseperedtünk.
Ma is könnyeinkben ott csillog a mosoly,
a mosolyon meg, könnyhomály, álarc honol.
Küzdelem a mindennapokért,
nem holmi jussért, nem vagyonért.

Hogy a végső napon lelkünk, legyen rendben.
húzzuk igánk, szerényen, csendben.

Még szabad lábon élek, én is, e létben
mint a többi, élő, halálra ítéltek
s most egy jó, sorsperes-ügyvédet keresek,
felmentésem kegyelmem, talán megnyerem.
A remény örökkön pislákol,
hogy nem lesz búcsú e világtól.

Bár tudom, aki jött, annak menni is kell,
vár pokol, vagy menny... készülni kell.

áááááááá

Örökké


Mert szeretve vagy,

Isten mindig veled van,
soha el nem hagy.


áááááááá 

 Gyengédséggel


Bántó sose légy,

legyen benned kedvesség,
igaz emberség!


áááááááá

A természet dallama

Kint szél hegedül
s gondolatod elmerül,

mily szép zenemű.


áááááááá

Érzés

Mikor szeretnek,
az öröm a szívednek
és a lelkednek.


áááááááá
I.P.Steve nívódíja

 Ami benned él
(tanka)

A legszebb emlék,
miben nincsen eltelt év,
olyan, mint nem rég,
miben, szinte, benne élsz,

soha el nem felednéd.


áááááááá

A lelkem csillant,
mikor pár verset írtam
s lett Nívódíjam.

 ..........................................................

ŐSZINTE SZÍVVEL GRATULÁLUNK MINDKÉT ALKOTÓNKNAK, MUNKATÁRSUNKNAK AZ ELÉRT  KITÜNTETÉSEIKHEZ,
TOVÁBBI JÓ MŰVÉSZI MUNKÁT KÍVÁNUNK:  A  SZERKESZTŐSÉG !

**********************
7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha!

(tizenhetedik fejezet)

   Pár órával később, az egyetemen Jessica épp a történteket mesélte
Kellynek, mikor Lucas és Cassandra lépett oda hozzájuk:
- Sziasztok, zavarhatunk két percre? - kérdezte Cassandra.
- Sziasztok, persze, mondjátok - válaszolta Kelly és nem kerülte el
a figyelmét, ahogyan Lucas méregette Jessicát.
- Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy órácska erejéig
kiterjesztenénk a programot a kismamákra? - vágott egyenesen a
közepébe Cassandra.
Horenka Erika, írói nevén Kyra Angie
- Hát nem is tudom, hogy gondoltad? - faggatta Jessica és kissé zavarba jött a férfi méregetésétől. Aki alaposan tetőtől-talpig szemügyre vette. Megcsodálta a vállára omló, fodrász által felfrissített hajzuhatagot, kerek nyakú, fehér alakját diszkréten
domborító felsőjét, majd fekete nadrágját és végül a testtartásán is
javító kis sarkú szandálját.
- A részletek még nincsenek kidolgozva. Nagyvonalakban arra
gondoltam, hogy eljönnének a kismamák a kicsikkel és nekik is
megtartjuk az előadást ...
- Mi van furcsa rajtam? - szakította félbe a férfihoz fordulva
Jessica, mikor már nem bírta a méregetést.
- Bocs, én csak ... - hebegte zavartan a férfi.
- Bocsáss meg, hol tartottál? - fordult vissza Jessica Cassandrához.
- Ott, hogy nekik is megtartjuk az előadást, esetleg megspékelve
egy gyermekszemész előadásával. A kicsiknek pedig egy
játszóház-szerűséget szerveznénk - folytatta Cassandra kis mosollyal,
az iménti jeleneten.
- Hát nem tudom, szerintem ez nagyon macerásnak tűnik nekem így
elsőre. Miben különbözne az általad felvázolt előadás óra például egy
baba-mama találkozótól?
- Az előadó szakembertől és attól a plusztól, amit mi adunk hozzá.
- De ehhez újabb szakemberek bevonása szükséges, akiket még ugye
halászni kell.
- Azt én elintézem, ha rábólintotok.
- Megengeded, hogy gondolkodjak rajta és holnap a megbeszélésen
megvitassuk? - puhatolta Jessica.
- Persze, gondolkodjatok rajta nyugodtan. Elmondhatom a többieknek?
- Hogyne, csak bátran. Hisz maga az ötlet nem rossz, csak ... Nem
tudom, holnap megbeszéljük! - mondta Jessica, mire Cassandra és Lucas
távozott.
- Most ez mire volt jó? - kérdezte Kelly még mindig mosolyogva.
- Mint mondtam, maga az ötlet ...
- Tudod, hogy nem erre gondoltam. Miért kellett zavarba hozni?
Mellesleg örömmel voltam szemtanúja, mert nem hittem, hogy valamivel
is zavarba lehet hozni.
- Én hoztam zavarba? Gondolom, neked is feltűnt, hogy bámult rám,
mintha kiállítási tárgy, vagy eladó sorban lévő húscafat lennék a
konyhapulton?
- Ugyan már, egyszerűen tetszel neki és megcsodálta, hogy ma is
milyen jól nézel ki. Amiben igaza is van.
- Szerintem ez nem vicces - közölte kissé komolyabban Jessica és
majdnem Lucasnak ütközött, aki hirtelen ott termett előttük.
- Én csak szeretném elnézésedet kérni. Nem gondolom, hogy
kiállítási tárgy vagy eladó sorban lévő húscafat vagy a konyhapulton
... - magyarázkodott a férfi, mire Kelly hangos nevetésbe tört ki.
- Nem! - szólt rá Kellyre Jessica.
- Én csak megcsodáltam, hogy milyen jól nézel ki ma is és, hogy
máskor is járhatnál így - fejezte be a férfi a magyarázkodást, mire
Kelly még hangosabban kezdett nevetni.
- Bocsáss meg Lucas, nem rajtad nevetek - komolyodott el kicsit
Kelly, de mire Jessica válaszolhatott volna a férfinak, az eltűnt. A
következő szünetben Kelly Lucas keresésére indult és a büfé teraszán
talált rá.
- Szia, Kelly, ideülsz hozzám? - kérdezte a férfi előzékenyen.
- Igen, hisz épp téged kerestelek. Van két perced?
- Még tíz is - válaszolta somolyogva a férfi.
- Én csak tisztázni szeretném, mielőtt harag lenne belőle. Nem
rajtad nevettem az előbb, hanem azon, hogy mennyire egy hullámhosszon
vagytok Jessicával.
- Neked is feltűnt? Bocs, nem értelek.
- Kiállítási tárgy és vagy eladó sorban lévő húscafat a
konyhapulton - adta meg a kulcsszavakat Kelly.
- Még mindig nem értelek igazán.
- Jessica is ezeket használta, bár úgy gondolja, hogy te
meghallottad, amikor ő mondta.
- Értem már, mire gondolsz.
- A másik, amit be kell valljak, hogy nagyon tetszett, ahogy
zavarba hozott téged. Nem gondoltam, hogy valamivel szorult helyzetbe
lehet téged hozni.
- Én sem - hervadt le a mosoly a férfi arcáról.
- Na, végre, hogy megvagy - lépett oda hozzájuk Jessica és
kotorászni kezdett a táskájában. Kivett egy kis zacskót és átadta a
lánynak. - Bocsi a zavarásért, két perc s már itt sem vagyok. Tudod,
hogy működik ugye?
- Persze, ne aggódj - felelte Kelly.
- Nagyon pofátlan lennék, ha kérnék még egy szívességet? Most ugyan
megsétáltattam még Jennyt, de nem tudom, mikor érek haza és ...
- Ne aggódj, az órák után oda megyek és leviszem. Jack?
- Még tart a mosolyszünet. Hol itt van, hol az egyetemen -
válaszolta Jessica egy fintorral.
- Akkor ezek rendben lesznek, ha megjöttél, hívj és megyünk érted!
- mondta Kelly.
- A francba, tudom mit felejtettem el - kapott a fejéhez Jessica,
ahogy Lucasra nézett.
- Mit? - kérdezték szinte egyszerre.
- Engedélyt kérni tőled ... - fordult a férfihoz. - Nem, mintha
visszamondhatnám a megbeszélésem, ha tán nem engednél el.
- Ha esetleg az elején kezdenéd, még talán értenék is valamit -
javasolta a férfi újra mosolyogva.
- Jó, akkor én hagylak beszélgetni titeket, csörögj, ha megjöttél!
   - fújt visszavonulót Kelly.
- Rendben, köszi mindent - szólt utána Jessica, majd a férfihoz
fordulva így folytatta: - Úgy alakult, hogy ki kell hagyjam a
következő két felnőtt pszichoterápia órát, mert dolgom akadt.
- Túl indiszkrét lennék, ha megkérdezném, milyen sürgős okból
hagyod ki az órát?
- Berendeltek, a hamarosan ex főnökeim, egy megbeszélésre.
- Hogy értve, hogy ex főnökeid?
- Valószínűnek tartom, hogy a felmondásomat akarják közölni.
- Ez biztos? Sajnálom. Nem lehet tenni valamit?
- Nem, még nem biztos. De nagy a valószínűsége, mert több bedolgozó
munkatársam már túl van rajta. Így szerintem rám is ez vár, tehát nem
valószínű, hogy tehetünk még valamit.
- Akkor most mi lesz? Segíthetek esetleg valamiben?
- Az nagy segítség, ha elengedsz. A többit pedig, majd meglátjuk.
- Jobban örülnék, ha nem ez miatt kellene elengedjelek. Nincs is
semmi más kilátásban?
- Nem tudom, a második órát egy állásinterjú miatt kell kihagynom.
De egyenlőre nem fűzök hozzá túlzott reményeket.
- Van időd mesélni róla? Nem lehet átrakni azt az interjút?
- Bocsi, de most nincs időm a részletekre, mert elkésem a buszom.
Miért kellene átrakni a délutáni megbeszélést?
- Mert úgy néz ki ugyan, hogy egy kicsit sem visel meg a felmondás
ténye, de ... nem hiszem, hogy a maximumot tudnád nyújtani egy ilyen
"csapás" után.
- Én kértem ezt az időpontot, hogy ne kelljen egy másik nap is
elpasszolnom egy másik órát. Ami pedig a maximumot illeti, lesz pár
órám regenerálódni.
- Nem vagyok biztos benne, hogy pár óra elég lenne a felkészülésre.
- Én sem, de akkor jó ötletnek tűnt. Na mindegy, most mennem kell.
- Mit szólnál hozzá, ha nekem szólnál, mikor visszaértél és ...
- Nagyon kedves vagy, de nem kellene elfelejtened, hogy neked óráid
lesznek. Így nem hiszem, hogy bármit ...
- De utána találkozhatnánk, és talán segíthetnék a felkészülésben.
- Meglátom, de nem ígérek semmit - mondta a lány és megnyomta a
beszélő órája gombját a táskájában, mire az elmondta a pontos időt,
aminek következtében már tényleg búcsút kellett intenie a férfinak.

á

  A Szemfényvesztés nevű programsorozat harmadik, a vakok és
gyengén látók tanulási-foglalkoztatási és munkalehetőségeit bemutató
fordulójára, március 18-19. hétvégéjén került sor. Kelly és Lucas
vállalta, hogy szombaton reggel segítenek Jessicának az előadásokhoz
szükséges "segédeszközök" elszállításában. Már nagyban folytak az
előkészületek a terem átrendezés, világítás beállítása, segédeszközök
elrendezése és sorra jöttek a meghívott és az utcáról a plakátok és
hirdetések láttán betévedt kíváncsi emberek. Mr. És Mrs. Parker is
megérkezett, de mielőtt beköszöntek volna Jessicának, hosszasan nézték
a szorgoskodó kis csapatot.
- Sziasztok, Jessica, válthatnánk két szót? - szólalt meg végre Mr. Parker.
- Sziasztok, fél perc és ott vagyok - mondta a lány és még odaszólt
Jacknak, hogy két perc múlva menjen Lucas irodájába. - Mikor
érkeztetek? Jól utaztatok? - fordult a lány a szüleihez.
- Már jó ideje itt vagyunk. Nem tartanálak fel sokáig, csak azt
szeretném kérdezni, hogy mi történt Christopher orrával, valamint
Jackkel? - vágott a közepébe Mr. Parker.
- Engem pedig az érdekelne, hogy mi van a válladdal? -
aggodalmaskodott Mrs. Parker.
- Mi lenne, ha az érintetteket kérdeznéd? Elfeküdtem a nyakam az éjjel.
- Nem tudsz, vagy nem akarsz válaszolni? - kérdezték szinte
egyszerre a lány szülei.
- Mindkettő, és most, ha nem haragszotok, van még egy kis dolgom.
Vegyüljetek el és érezzétek jól magatokat! - javasolta a lány és
mielőtt válaszolhattak volna szülei, távozott.
   Jessica Lucas irodájába ment, ahol már várta Jack, Kelly és Lucas.
Odafelé tartva a pár lépés alatt arra lett figyelmes, hogy a korábbi
gyomorbokszolós érzés még ugyan jelen van, de rengeteget vesztett
intenzitásából. Sőt Lucasszal is el tud kellemesen mindenféle
erőfeszítés nélkül beszélgetni, anélkül, hogy elájulna vagy teste,
kommunikációban részt vevő szervei megakadályoznák ebben. Már csak
Chrisszel kellene lezárni vagy legalább közös nevezőre jutni. Majd
talán most a hétvégén.
- Mi volt ilyen sürgős? - fogadta Jack az elgondolkodva belépő lányt.
- Rendben, térjünk a lényegre - sóhajtott Jessica. - Változott egy
kicsit a program. Kelly kezdi az előadások sorát - jelentette ki
Jessica.
- De miért? Főleg miért csak most szólsz?
- Ha tiszteletedet tetted volna a heti megbeszélésen, már tudnád.
Ugyan mikor tudtam volna szólni, mikor az a bizonyos ominózus eset
óta, te nem vagy önmagad - vetette a szemére Jessica, mire Kelly a
lány jobb karjára tette a kezét óvatosságra, nyugalomra intve ezzel.
- Ezt, hogy kell érteni? - faggatta Jack.
- Lássuk csak, nem jársz a megbeszélésekre. Ha esetleg mégis
beesel, nem végzed el a vállalt munkát, holott te könyörögtél, hogy
vegyünk be a csapatba és, hogy megoldod, hogy kellő időt fordíts rá.
Mikor is szólhattam volna, ha a balhé óta kb. két szót váltottunk,
mert hol itt vagy, hol a koleszban? Ami pedig a legszarabb a dologban,
hogyha esetleg mégis megtisztelsz társaságoddal, mikor én eljövök
otthonról, még alszol, mikor hazaérek már nem vagy otthon és
meglehetősen vitatható állapotba kerülsz haza valamikor hajnalban.
Folytassam még? Dolgozd fel a történteket vagy lépj tovább, ha nem
megy, kérj segítséget Lucastól vagy mástól, de térj magadhoz! Erre
nekem se időm, se energiám, ezt az életet éld máshol!
- Jessica ... - szólt volna közbe Kelly és Lucas szinte egyszerre.
- Már befejeztem, egyenlőre. Már csak annyit fűznék hozzá, hogy nem
én döntöttem úgy, hogy Kelly kezdi most az előadásokat. Meg is mondom
miért. Azért, mert változás kell, mert a csapat az ő munkáját gondolta
a legalkalmasabbnak a "tereprendezéshez, puhításhoz". Ismétlem a
csapat döntése volt.
- Ez azt is jelenti, hogy teljesen ki vagyok zárva? - puhatolta Jack.
- Természetesen nem, menj szedd rendbe magad és igenis, számítunk
rád! - mondta most Kelly.
- Megyek levegőzőm egy kicsit! - felelte a fejéhez vágott
igazságtól megszédülve Jack és biccentve apjának távozott, akit
Jessica csak most vett észre.
- A francba! Te mióta állsz ott? - fakadt ki Jessica.
- Beszélek vele! - közölte a férfi, mintegy válaszként és Jack után ment.
- Az istenit! Nem ezt és nem így akartam! - csapott a levegőbe
Jessica, majd így folytatta: - Ne, ne, ne! Kérlek most ne! - intette
le a szólni kívánó férfit, majd nagy lendülettel megfordult és a
mozdulattól a vállába irányuló fájdalomtól elejtette a kezében lévő
papírokat, Kelly is és Lucas is ugrott, hogy segítenek összeszedni. -
Még ez is - morgolódott Jessica, majd egy köszönömféleség után
elhagyta az irodát. Párpercnyi magányra, csendre volt szüksége, hogy
erőt vegyen testi fájdalmain és megzabolázza kusza gondolatait. A
hátsó udvart és egy padot szemelt ki e célra.
   Igen, igaza van Lucasnak, hogy mennyivel jobb érzés, ha kimondjuk
mi bánt, de, mint a mellékelt ábra mutatja, balul is elsülhet. Nem
véletlenül szoktam inkább megtartani magamnak. Jól esett és ideje volt
már, hogy felnyissam Jack szemét. De nem akartam az ősök tudtára
hozni, s nem akartam őket bevonni. Jesszusom, mi lesz, ha Jacknek
eljár a szája? Apa is úgy fog reagálni, mint Jack? Nem, ő képes
uralkodni magán és az indulatain. De, ha mégsem? Nekem kellene előbb
beszélnem apával. Igen, az is lesz. Gyorsan elkapom Jacket, hogy
tartsa a száját és, majd én egy ebédnél elmondom nekik. Nemcsak a
Chris dolgot, hanem anya megnyugtatására a munkám elvesztését és az új
munka lehetőségét. S, ha marad még idő, akkor Chrisszel is lezárom a
nyitva maradt kérdéseket. Jaj, csak ez a rohadt fájdalom múlna már!
Lehet, hogy igaza van Lucasnak és meg kéne nézessem egy dokival a
vállam. Ami pedig a lelkem illeti, majdcsak begyógyul.

á

  Ahogyan korábban is, most is pontban nyolckor elkezdődött az első
előadás, amit Kelly tartott. A szokásos üdvözlés és tiszteletkörök
után a megjelent közepes és magas rangú vendégek felé, most is a
demográfiai felmérés következett.
- A projekt első hétvégéjén ugyan kisebb-nagyobb részletességgel
szóba került a látássérült és vak populáció tanulási és
segédeszközeinek legfőbb ismérvei, de azok kedvéért, akik akkor nem
lehettek jelen, némiképp átismételném és kibővíteném ez irányú
ismereteinket. Arról gondolom sokan hallottak, tudnak, hogy a vakoknak
speciális "jelrendszert" fejlesztettek ki, amelynek a neve Braille
írás, azaz pontírás. A nevét Louis Brailleről kapta, aki először
jegyezte le és foglalta össze a lényegét. Ezt úgy kell elképzelni,
hogy hat kis pont van két oszlopban egymás mellett. A pontok meg
vannak számozva és minden betűhöz, számhoz tartozik egy szám - ekkor
körbejárt néhány Braille abc mutatóban, magyarázatként. - Mint ahogy a
mintákon is láthatják, pl. az "A" betű az a bal oldali első pont, az
"Á" a jobb oldali első, a "B" a bal oldali első kettő pont és így
tovább. Az íráshoz használhatnak pontíró gépet vagy kézi pontírót. Az
ujjaikkal dekódolják a pontokat és ezt hívják olvasásnak. A használati
tárgyaik, ha nem beszélnek, akkor ilyen Braille írással ellátott
címkékkel vannak ellátva. A beszélő használati tárgyak skálája széles,
a hangos könyvtől, a gyógyászati segédeszközökön (vérnyomásmérő,
vércukorszintmérő satöbbi) át az egyéb tárgyakig (karóra, jegyzetelő
stb.). A vakok legfőbb segédeszköze a számítógépekre telepíthető
teljes képernyőolvasó, a gyengén látók részére pedig a képernyőnagyító
program. Ahogyan egyre jobban elterjed a világban a hasonló programmal
ellátott mobiltelefonok sora is. De meg kell még említeni a különböző
formájú, funkciójú (világítós, kamerás) nagyítókat, számos konyhai
(tejőr, digitális mérlegek hogy csak néhányat említsek)és szórakoztató
(játékok, pénztárcák stb.) segédeszközöket. Aminek nagy részét
korábban már bemutattuk, de, ha valaki lemaradt róla esetleg az "óra"
után pótolhatja a büfével szembeni teremben. Úgyhogy ezen kis bevezető
után, rátérnék mai témánkra, a foglalkoztatottságra, vagyis a vizsgált
populáció által végezhető munkákra. Az emberek többsége e téma
kapcsán, azonnal a telefonkezelői és masszőri állásokra gondol. Az
elsővel csak az a "hiba", hogy az informatika terjedésével háttérbe
szorultak az ez irányban foglalkoztatottak száma. Ezzel szemben
viszont nőtt a gyógy- masszőrként/masszőrként dolgozók aránya. Arra
gondoltam, hogy a továbbiakat gyűjtsük össze egy kis játékkal. A játék
neve most mutasd meg. Bemelegítésként az első feladványt, ami lehet 5
betűs, 2 szótagos és lehet 9 betűs, 4 szótagos, én mutatom, de a
többit, vállalkozó kedvű személyekre bíznám. Arra kérnék mindenkit,
hogy ne bekiabálással, egymás szavába vágva kerüljenek bemondásra a
megfejtések! Felkészültek? Kezdhetjük?
- Igen - hangzott a "kórus" válasza.
- Akkor csapjunk a lovak közé - mondta Kelly és innentől kezdve
csak mutogatott. Mutatott egyszer a közönségre és egyszer a pódiumra
és magára, de mivel ez nem volt elég hatásos folytatta. A táblához
ment és a tábla közepére felírta: Állásbörze, majd a nagy mozgolódásra
hátrapillantott, de jelentkezőt nem látott így folytatta. Elkezdte
felírni az eddig szóba került telefonkezelői és masszőri állást egy
oszlopba. Majd a jelenlegi feladványt jelezve két illetve négy pontot
tett, majd ismét hátra pillantott majd rámutatott a harmadik sor
szélén ülő fiatalemberre.
- Jól gondolom, hogy a tanár vagy pedagógus a megfejtés?
- Úgy van. Szeretnéd folytatni vagy másra bíznád? - érdeklődött
Kelly és felírta a helyes válaszokat a táblára.
- Miért ne, nem lehet olyan nehéz - válaszolta a fiatalember és
előrement Kellyhez a színpadra.
- Mielőtt kihúznád a következő feladványt, a helyes megfejtésért
jár egy meglepi - és az orra alá dugott egy zárt dobozkát, amivel
nemcsak a fiatalembert lepte meg, hanem a "stábot" is. Ezen kis
jutalmas dobozkáról ugyanis csak Jessica és Kelly tudott a külsős
adományozók, felajánlókon kívül. Egy kis plüss mackó került elő a
rejtély dobozból. Aztán Kelly a dobozkát egy kalapra cserélte, amiben
néhány papír darabkán további feladványok sorakoztak.
- Úgy tűnik, hogy az 5 betűs két szótagos feladványok szeretnének
elsőként megfejtődni - kezdte a fiatalember miután elolvasta a
kihúzott papírt és gondolkodón megvakarta a fejét. Nagy
gondolkodásában meglátott egy fekete kabátot a fogason és levette és
Kelly vállára terítette és intett neki, hogy menjen ki és utána jöjjön
vissza. A lány teljesítette kérését, majd mikor újra belépett a
terembe a fiatalember intett, hogy mindenki álljon fel, ebből Kelly
értette, hogy az asztalhoz kell mennie és leülnie, mert ő most egy
mellékszereplő. Amint a lány helyet foglalt a fiatalember intet, hogy
mindenki leülhet. Felszólított valakit az első sorból.
- Bíró a megfejtés? - kérdezte a megszólított, a fiatalember
megrázta a fejét és magára mutatott. Ezek után odament Kellyhez és
levett egy tollat és egy papírt az asztalról és először a lánynak majd
a többieknek is felmutatta és közben folyamatosan tátogott mintha
magyarázna valamit. Na, ez már sok segítség volt, mert egyszerre
többen is jelentkeztek mire Kelly az elsőként jelentkező hölgyet
szólította az 5. sorban.
- Ügyvéd?
- Igen - szólalt meg újra a fiatalember és Kellyre nézett.
- Természetesen a jutalom Önnek is jár - jelentette ki a lány, aki
visszahelyezte a kabátot a fogasra és a dobozkával a hölgyhöz ment.
- Szeretné folytatni? - faggatta, miközben a hölgy kihúzott egy teniszlabdát.
- Bátraké a cseresznye, még úgysem csináltam ilyet! - válaszolta a
hölgy és Kellyvel a feladványos kalaphoz mentek.

  Így játszadozva sok-sok könnyű és olykor nehéznek bizonyuló
feladvány került elő a kalapból. Könnyen megfejthetőnek bizonyult, a
csomagoló, a zongorahangoló, az informatikus, a szőnyegszövő, a
sportoló. Sok fejtőrést okozott viszont a tolmács, a pszichológus, a
művész, az író, költő, az általános szociális munkás hivatása lett
munkák dekódolása. A terem jobb hátsó sarkában a játékkal párhuzamosan
és azt követően gyakorlati tapasztalatokat is szerezhettek az
érdeklődők a rongyszövésből, a masszőrködésből, a kefekötésből, a
kosárfonásból, a keramikusi és számos bemutatható szakma rejtelmeiből.
- Annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb lehetősége van a
látássérült populációnak az elhelyezkedésre, még számos munka, teendő
felidézésével folytathatnánk a sort, de sajnos lejárt az időnk -
ragadta magához ismét a szót Kelly és némi levezetés után útjára
bocsátotta az egybegyűlteket.
  Az óra utáni tíz perces szünetre Jack is visszaért, s váltott
néhány szót Jessicával. Megnyugtatta, hogy nem járt el a szája
apjuknak és, hogy a fejmosásnak köszönhetően, összeszedi magát.
Valamint tolmácsolta szülei azon kérését, hogy kedves kis szokássá
vált már, hogy ilyenkor, mikor eljönnek a programra, együtt
vacsoráznak s szeretnék, ha ma is így lenne. Na legalább erről le van
a gond, gondolta és megbeszélte Chrisszel, hogy együtt ebédelnek.

á

 Negyed egykor Jessica elsétált a közeli kínai étterembe, ahol Chris
már várta egy sarok asztalnál.
- Örülök, hogy eljöttél. Mit kérhetek neked?
- Egyenlőre csak egy gyümölcslevet, köszönöm - felelte a lány és
leült a férfival szemben, s feszengve a zipzárját kezdte piszkálni a
pulcsiján. A pincér hamar megjött a lány üdítőjével és Chris
kávéjával, kólájával. Addig szótlanul, zavartan bámultak egymásra.
- Szóval, melyikőtök mondott igazat?
- Mit mondott neked?
- Azt, hogy lassan fél éve őt viszed a különböző bulikba, de semmi
nem történt köztetek, azt az irodai csókot leszámítva.
- Ez az igazság. Bevallom, kicsit restellem, hogy így tudtad meg,
valamint, hogy ...
- Nem rajtad múlt, hogy nem történt semmi.
- Igen.
- Miért, Chris? Azt hittem, hogy szeretsz és boldog vagy velem,
hogy elég vagyok neked.
- Ez így is van.
- Volt.
- Igen, volt. De az a helyzet állt elő, hogy voltak olyan
rendezvények, ahol nekem a megjelenés kötelező volt. S, mivel nem
akartad nagy dobra verni kapcsolatunkat, feltételeztem, nem kísérnél
el.
- Mert azzal voltam, hogy ez így jól működik. Kérdezted egyszer is?
- Nem. Így, egy sörözgetős nap után, megkértem Sherylt, aki, mint
kiderült számomra, többet gondolt a dologba, mint ami.
- Akkor mi a helyzet, a szeretőd volt vagy, amolyan konzumhölgyként
kezelted és fizettél is neki?
- Egyik sem. Ahogy mondtad, próbálkoztam ugyan, de csóknál tovább
nem jutottunk. Barátként gondoltam rá és kezeltem.
- Nem éltünk elég változatos, pörgős társadalmi életet?
- Nem volt azzal semmi gond, bár volt mikor nem voltunk teljesen összhangban.
- Ezt, hogy kell érteni?
- Volt, mikor begubództál, én pedig mentem volna valahova, máskor
pedig én maradtam volna otthon és te szórakoztál volna.
- Miért nem beszéltük meg?
- Nem tudom.
- Volt más is Sherylen kívül?
- Nem néztem senki másra rajtad kívül. Téged szeretlek és veled
szeretnék lenni. Megtudsz nekem bocsátani? Nem folytathatnánk onnan…
- Nem tudom, Chris. Van egyfajta különös színezete az egésznek.
- Mire gondolsz?
- Többek között arra, hogy miért nem kértél meg, hogy elkísérjelek
azokra a pofavizitekre.
- Nem, Jess, rossz felé indultál. Szó sincs róla, hogy a vakságod
miatt szégyelltem volna megjelenni veled. Ez hülyeség. Igen is büszkén
mutatkoztam veled bármikor, mert nem csak csinos vagy, de intelligens
és illemtudó is. Veled lehet beszélgetni s okosan viccelődni.
- Ha komolyan így gondolod, akkor nem tudom, hogy siklott így ki ez az egész.
- Ez a határozott véleményem. Nos, hogyan tovább? Megbocsátasz?
Adsz még egy esélyt?
- Tudod, nekem a bizalom egy nagyon fontos értékes kincs s, mint
tapasztalhattad, nem adom könnyen. Te nem értékelted és eljátszottad.
Nem akarok itt fellengzősen mutogatni, mert tudom kettőn áll a vásár,
bár még mindig nem tudom igazán, mi az én bűnöm.
- Mi a helyzet Lucasszal?
- Nem értem a kérdést.
- Van köze ahhoz, hogy nem tudsz vagy akarsz megbocsátani?
- Na, na! Most, nehogy már féltékenykedj nekem! Most te jársz rossz
úton. Igen, meglehet, hogy túl vagyok és megoldódni látszik az a fóbia
féleség, s gyomorgörcs nélkül tudok vele pár szót váltani. De ennyi,
nincs érzelmi húrpengetés, hisz ...
- Hisz?
- Itt a fő kérdés nem az, hogy megbocsátok-e vagy sem, hanem, hogy
tudnánk-e folytatni, avagy sem.
- Miért ne tudnánk? Hisz te is szeretsz, én is szeretlek, akkor mi kéne még?
- Egy kis bizalom nem ártana. Nem akarok úgy élni, hogy mindig azon
kell aggódjak, ma ki a kiszemelt, hogy is fogalmaztál "barát".
- Garantálom, ha adsz egy esélyt, nem kell emiatt aggódnod! -
jelentette ki Chris, átült a lány mellé és átkarolta.
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Azt mondtad, hogy próbálkoztál
Sherylnél. Fizikai vagy érzelmi alapú volt?
- Nem tudom. Meglehet, hogy mindkettő.
- Nos, ha így áll a dolog, hogy elbizonytalanodtál, szerinted van
értelme folytatni?
- Igen, hogy megerősítsük egymás szerelmét.
- Amondó vagyok, hogy a kapcsolatunk szépségeit megőrizve
emlékként, most tartsunk egy kis szünetet. Ez idő alatt
elgondolkodhatsz az érzéseiden, én pedig azon, hogyan bízhatnék benned
újra.
- Ne, Jess, kérlek! Nekem nincs szükségem időre. Tudom, hogy téged
szeretlek és veled akarok lenni.
- A fenébe, hogy elment az idő. Adj egy kis időt, kérlek! - állt
fel a lány és táskájában kezdett matatni apró után.
- Hagyd, meghívtalak! Amennyit csak akarsz, csak ne lökj el magadtól!
- Rendben, kereslek, ha döntésre jutottam. Te is visszajössz a
konferenciaterembe?
- Igen, menjünk együtt - javasolta a férfi és kifizette a számlát.

Kelly érdekes, kíváncsi pillantással figyelte érkezésüket. Később,
mikor a két barátnő meg is tudta beszélni a történteket, Kelly
kertelés nélkül kifejezte nemtetszését. Szerinte nem jár még egy esély Chrisnek..
   A családi vacsora az ebédhez hasonlóan jól sikerült. Finomat
vacsoráztak, s közben Jess elmesélte szüleinek a Chrisszel
történteket. Ahogy gondolta, anyukája egyfajta "örömmel" fogadta
masszőri munkájának pillanatnyi megszakadását. A szülők fel is
ajánlották, hogy kisegítik Jesst egy kis zsebpénzzel, míg nem
rendeződik, állandósul anyagi helyzete. De a lány, hálásan
megköszönve, egyenlőre nem kívánt élni a kölcsönnel. Nagyobb
lelkesedéssel fogadták viszont az új munka lehetőségét, s együttes
erővel bíztatták Jesst, hogy fogadja el a felkínált állást.

á

  Hétfőn reggel Lucas kopogtatott Jessicánál.
- Szia, bejöhetek? - kérdezte az ajtót nyitó lánytól.
- Szia, kerülj beljebb! Innál valamit?
- Nem, köszönöm. Hogy vagy ma?
- Ez egy célzott kérdés vagy csak úgy általában kérdezed? -
puhatolta a lány, miközben beterelte a férfit a szobájába, ahol épp a
könyvespolcot portalanította.
- Mindkettő - felelte a férfi és adogatni kezdte az ágyon heverő
könyveket a lánynak, aki visszarakosgatta a polcra abc rendbe.
- Ha mindkettő, akkor megvagyok, köszönöm és te?
- Én is, köszönöm.
- Egy konkrét cél hozott ide vagy úgy gondoltad, segítesz nekem a
nagytakarításban?
- Mi történt, miért lettél ideges?
- Térj a lényegre! - tért ki a válasz elől a lány és mivel a
könyvek elfogytak, leült a számítógép elé és intett a férfinak, hogy ő
is üljön le.
- Azért jöttem, hogy orvoshoz vigyelek!
- Miért is?
- Mert a baleset óta fáj a vállad és nem bírom már nézni, ahogy szenvedsz.
- Hát ne nézd! - vágott vissza a lány és kiment, a konyhába a férfi követte.
- Az a helyzet, hogy jössz magadtól vagy viszlek! Akár a hátamon
is! - folytatta a férfi kaján mosollyal elképzelve a szituációt.
- Töröld le a kaján vigyort a képedről és keress más mai
jócselekedetet, mert ez itt és most felejtős! - mondta a lány és
teletöltve teás csészéjét, visszament a szobájába és letelepedett az
egyik fotelba. A férfi követte példáját és kiszolgálta magát a teából,
mert a lány odakészített neki egy csészét a konyhapultra, majd ő is
fotelba telepedett.
- Kérlek, Jessica, csak segíteni szeretnék! - mondta a férfi
komolyabban, ekkor kopogtak Jessica szobájának ajtaján.
- Sziasztok, bejöhetek? - kérdezte Jack.
- Szia, persze gyere csak! - mondta a lány barátságosabban.
- Nem szeretnék zavarni, csak hallottam, hogy te vagy itt és ezért…
   - kezdte Jack Lucashoz fordulva.
- Hallgatlak! Miben segíthetek?
- Lenne számomra egy kis időd most vagy a közeljövőben?
- Természetesen, mikor és hol szeretnéd?
- Látod, öledbe pottyant a mai jócselekedet. Az itt és mostaninál
nincs jobb alkalom! - szólt most a lány kaján mosollyal.
- Ne örülj előre! Mint mondtam, miattad jöttem, tehát Jacknek
várnia kell, míg veled végzek! - közölte Lucas határozottan.
- Nincs harag belőle, ha felülkerekedik a szakember és ... -
keresett új kibúvót a lány.
- Emiatt ne vesszetek össze, én ráérek akár holnap is vagy ... - mondta Jack.
- Alku ... - kezdte Lucas.
- Nincs! A tiéd minden figyelme! - vágta rá Jessica és kivitte a
csészéjét a konyhába.
- Hallgass meg legalább, kérlek! - ment utána Lucas.
- Jól vagyok, tehát nincs szükségem orvosra! - jelentette ki a lány.
- Akkor miért is jelenik meg fájdalmas grimasz az arcodon, ha
megfogják a vállad vagy egy hirtelen mozdulatot teszel? - faggatta
Lucas.
- Igaza van, miért is? - segített Jack is a lány győzködésében.
- Na, jó, most már elég, szálljatok le rólam! Nem megyek sehova és
ez az utolsó szavam! Ha képes vagy elfogadni, maradhatsz, ha nem,
tudod hol az ajtó! - fakadt ki a lány már-már udvariatlanul és a
fürdőbe ment.
  A két férfi, míg Jessicára várt, hogy előbújjon a menedékül
szolgáló fürdőből megbeszélték, hogy másnap 10 órakor találkoznak és
megbeszélnek mindent. Kicsivel később, mikor Jessica előbújt, Jack
dolgaira hivatkozva, távozott.
- Tőlem félsz vagy az orvosoktól? Vagy csak levetkőzni nem
szeretnél előttem? - törte meg a csendet a férfi s visszamentek
mindketten a szobába.
- Mintha megegyeztünk volna ott abban a kávézóban, hogy nem
analizálsz vagy rosszul emlékszem?
- Nem is teszem. Ezek csupán tényfeltáró kérdések.
- Miféle tényfeltárás ez?
- A megoldáson gondolkodom.
- Az veszélyes lehet - poénkodott a lány, majd komolyabban
hozzátette: - A megoldás pofon egyszerű, elfelejted végre a témát!
- Szerintem pedig Kelly a kulcs! - kapott a fejéhez a férfi és a
zsebében kezdett matatni a telefonja után. Már hívta is a lányt, aki
csakhamar csatlakozott hozzájuk, mert épp Jessicához tartott.
- Menj, Jess és öltözz át! - kérte most Kelly.
- Nem hallottatok még a személyi szabadságról vagy a szabad orvos
választásról, hogy a szabad akaratról már ne is beszéljek?
- Baleset esetén mindhárom csorbul - vetett ellen Lucas.
- Mit tehetnék vagy ajánlhatnék fel, hogy lezárjátok végre a témát?
    - váltott taktikát Jessica.
- Mondjuk, átöltözhetnél és indulhatnánk végre! - ajánlotta most
Kelly mosolyogva.
- Jól van, rendben. Hagyom magam, előbb szabadulok, de tudjátok
meg, hogy utállak titeket és kárpótlást követelek! - dühöngött szinte
gyerekesen Jessica.
- Rendben, bármit kérhetsz, csak ... - kezdte Lucas diadalittas mosollyal.
- Bármit? - szakította félbe Jessica.
- Azon kívül, hogy ezt elfelejtsük! - helyesbített Lucas.

Jessica végre átöltözött és így hármasban elmentek a körzeti
rendelőintézet baleseti szakrendelésére. Mivel Lucas ismerte az ott
rendelő orvost, így ígérete ellenére, ő is bement a rendelőbe, mikor
Jessicára jutott a sor. De a függöny mögött maradt. Bent az orvos
elolvasta Jessicának a balesetkor kapott papírjait és tüzetesen
megvizsgálta mind a hasát, mind a bordáit, mind pedig a kritikus
vállövet. A tapintásos vizsgálat után röntgent és ultrahang
vizsgálatot kért. Mikor visszamentek a kért vizsgálatok eredményével,
megállapította, hogy egy vérömleny van a vállízületben, amit egy
laparoszkopos, egynapos sebészeti műtéttel orvosolni kell. Másnap
reggelre berendelte a sebészetre, hogy elvégezhessenek minden
vizsgálatot a műtét előtt.

á

   Egy hét múlva, szerdán délelőtt meg volt a műtét, délután a kis
csapat meglátogatta Jessicát. Este Lucas kopogott be a kórterem
ajtaján:
- Szia, bejöhetek?
- Szia, gyere csak - bátorította a lány és kikapcsolta az éppen
hallgatott hangos könyvet.
- Hogy vagy?
- Köszönöm, kicsit fáradtan és nyúzottan, de jól, és te?
- Most, hogy már nem kell aggódnom az egészséged miatt, jobban.
- Miért is kellett aggódnod? - puhatolta ártatlan képpel a lány,
elfelejtve Kelly azon elméletét, miszerint a férfi gyengéd érzelmeket
táplál iránta.
- Mert aggasztott a felelőtlenséged, hogy a baleset után ...
- Na, jó, lapozzunk, örülök, hogy megnyugodtál - szakította félbe a
lány, mert nem akart még egy hegyi beszédet végig hallgatni, abból
délelőtt már kapott egy párat. Fejére olvasták a szülei
felelőtlenségét, Kelly a gyerekességét. De, ha egyszer ő akkor és ott
ezt látta jónak? A fájdalmak végül is később jelentkeztek.
- Egy kis küldetésem is van ...
- Hallgatlak! - szakította félbe ismét a lány rosszat sejtve.
- Christopher szeretne bejönni hozzád, de Kelly úgy gondolta, jobb,
ha előtte megkérdezünk, mielőtt rád ront.
- Bölcs ötlet, alkalomadtán köszönd meg a nevemben, kérlek. Nincs
harag meg semmi, de nincs miről beszélnünk, tehát ...
- Értem, diplomatikusan közlöm vele.
- Hálás vagyok érte.
- Annyira, hogy beavass azon délután részleteibe, mikor kihagytad
az órám? Persze csak, ha nem vagy túl fáradt és nem vagyok túl
indiszkrét?
- Az első megbeszélésen tényleg az elbocsátásomról volt szó. Azt
mondták, hogy nem a munkámmal volt a baj, csupán némi megszorításokra
volt szüksége a cégnek és ezt találták a többség érdekében a "legjobb"
megoldásnak.
- A többség érdekében? A legjobb megoldásnak? - értetlenkedett a férfi.
- Igen, mert a bedolgozók csak pár százan voltak, míg a székhelyen
dolgozók több ezren.
- Milyen munka is volt ez?
- Huh, hogy is mondjam, ez egy nagy cég, ahol masszőröket,
gyógy- masszőröket foglalkoztatnak. A többség a székhelyhez tartozó
intézményekben - olyanok, mint rendelőintézetekben, kórházakban,
szanatóriumokban - töltik le munkaidejüket. De sokan vannak a cégen
keresztül szállodákban, strandokon, velnesz hotelekben. Végül van egy
kisebb csoport, mint én, akinek rugalmasabb munkaidőre volt szüksége,
mi telefonon kaptunk egy-egy címet és házhoz mentünk azokhoz az
idősebbekhez, akik valamiért nem tudtak eljutni valamely intézetünkbe.
- Gyógymasszőri vizsgád van?
- Nem, sajna még nem jutottam el odáig. De majd talán egyszer.
- Csak látássérültek dolgoztak itt?
- Nem.
- Gondolom, a költségekre hivatkoztak. Sajnálom. Hogy sikerült az
állásinterjú ennek tükrében?
- Meglepően jól. Egy kötetlen beszélgetésre hasonlított, ami azzal
zárult, hogy felvennének egy-egy projekt kivitelezésére olyan
időbeosztásban, hogy a sulira is maradjon időm. Majd diploma után
állandó munkatárs lehetnék, ha gondolom.
- Úgy szeretnéd?
- Nem tudom, még van pár nap a hónapból, mielőtt választ kell adnom
- jelentette ki a lány és leült az ágyra.

   Csevegtek még egy kicsit, majd a férfi számos teendőjére hivatkozva
elköszönt. Jess sokat töprengett azon, hogy mitévő legyen Chrisszel?
Adjon neki egy esélyt? Mi lenne, ha beszélnék előtte megint Sheryllel?
Annak tükrében döntök ez ügyben. Az állással kapcsolatban viszont azt
hiszem döntöttem, elvállalom. Ki kéne deríteni valahogy, hogy igaza
van-e Kellynek Lucasszal kapcsolatban. Na és, ha igen, mihez kezdek?
  Csütörtökön Jess már haza is mehetett, azzal a kikötéssel, hogy
szigorúan minimum két hétig pihen.



..................................................................
Kellemes hétvégét! Herika

Folytatjuk.
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL

NAGY VENDEL LEGÚJABB  ÍRÁSAI

CIAÓ BAMBINA
(IGAZGYÖNGY KAGYLÓ REJTEKÉBEN)

Alexa

Csicsergő csöpp cseresznyeszája
Csodájával csendül csacsogva.
A neve: Alexa.
Piros pöttyös
Pörgős ruhája.
Perdül forogva.
Hajcsat kerül
Szöszke hajába.
Faragok Neki
Bicskával, fából
Kis ökröt, s jármot.
Háncsból fonok
Aranyos istrángot
Csuhéból kötök
Sárga hajú bábot.
Elmesélem Neki
A mesés világot.
Megfejtjük közösen
Az éjszakai álmot.
Fejét simítva
Megszédülök, olykor,
Egyensúlyomat elveszítem,
Azonnal ugrik:
Papa,
Megkeresem
Alexa,pici lány,
Csöppnyi lénye
Csupa báj.
Apró lába
Tipeg- topog,
Topánkája
Kipeg- kopog.
Kiskocsija
Nyikorog,
Fogacskája
Csikorog.
Fitos orra
Fintorog
Meggyszín szája
Mosolyog.
Gyöngyfogak közt
Kacaj fakad,
Gurul mint a
Karika.
Tündér lány
az Alexa.
A  Világnak és Neked legyen mondva,
ráírom a karodra,
fénylik rajta a  tinta,
szeretlek nonna.

Szekszárd,  2019. június 18.

Ajándék vers Alexának, szekszárdi nyaralásának emlékére !  
Egy szekszárdi  költőtől.
Bonasera senorita…

áááááááá

NAGY VENDEL: MINDENNAPI CSODA

Hajnalban,
Mikor felhődzik a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hatalmas hajnali Napkorong
Aranylik fel a  keleti égen,
Ilyenkor kérlek,
Mikor kúszik a fény,
Délfelé induló,
Aranyos meredély,
Hiábavalóságokkal
Elő ne hozakodj.
Ne háborgasd a Felkelő Napot,
Van neki dolga
Éppen elég.
Minden reggel
Aranytálcán
Fel kell kínálnia
A ragyogást s a fényt
Neked,
S Te észre sem veszed.
Kellemes dallamot dúdol,
Meleg kezével simogat,
Ébresztget a Nap,
Fogadd a Hajnalt.
S mohó kezeddel
Ezen langymeleg 
Kebel felé kapj.
S Gyöngyvirág
Tegye szebbé a párnád.


Szekszárd,  2019.  június 21.

áááááááá

NAGY VENDEL: TANÉVZÁRÓ
- ÉVZÁRÓRA VÁRVA -

Ifjúi hévvel jöttünk ide,
éveknek előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának vágyával,
mindenfelől jött padtársak
egészséges kíváncsiságával.
diáktársainkkal  egységben,
tanárainkra felnézve,
szorgalmas tanulás után,
bátran nézhetünk a  jövőbe.
az idő  száguldó lován vágtatva,
hamarvást itt állunk
az évzáró kapujánál,
az iskola e  nyárra is bezár.
pihentető enyhet,
és megnyugvást kínál
annak ki büszkén megérdemli.
kik konokul keménynek  és
állhatatosnak hiszik  maguk,
könnyfátyolos szemeikkel küszködve
búcsúznak tanártól, társaktól,
egyaránt
visszanézve e  nehéz évre,
fejüket büszkén felemelve,
a tudásnak legjavával
örökre felvértezve.
aki a  múltban él, 
nem éli a  jelent,
nem juthat előbbre.
figyelj az osztályfőnök intelmére,...
ne álmodd az életedet,
éljed meg az álmaidat.
társaid és tanáraid
emlékét megőrizve,
akár e  rövid időre.
honnan jöttél , nem feledve,
csak így juthatsz tovább, előre.
csodálkozva a  világ folyásán,
talán kissé gyorsan felnőve,
hálás szívvel gondolva
az óvón terelő kezekre.
Földünk a  gravitáció pórázán
folyton folyvást forog,
ezt a  napot is beleértve,
megújulni kényszerül,
valahol ezt érezzük legbelül.
majd újra kezdődik az egész körforgás
Szeptember elsejétől.


2017.  június  05.
**********************
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó
 (3. fejezet. - 2. rész)

Tran döntése

A törpök búcsút vettek Sadoktól és társaitól. Megígérték, hogy ha Sadoknak bármikor szüksége lenne a törpök segítségére, akkor ők rendelkezésére fognak állni. Sadok megköszönte az ígéretüket, majd Mellonnal együtt maga is elbúcsúzott a törpöktől, akik ekkor útnak indultak. Sadok és társai addig követték szemükkel csapatukat, amíg a törpök el nem vesztek az erdő fái között. Ekkor Sadok azt javasolta társainak, hogy ideje nekik is elindulni; bár egy csöppet gondolkodóba estek.
       - Igaz is – szólalt meg Sadok. – Soma pónija elveszett, amikor a fenevadakkal harcoltunk. Őt talán egyikünk el tudja vinni a saját lován, de mi lesz Trannal? Neked nincsen pónid?
       Tran megrázta fejét.
       - Gyalog jöttem ide – válaszolta, mire Soma megrázta fejét.
       - Ez jellemző – mondta unokatestvérének, aki bosszúsan pillantott vissza rá.
       - Ez nem okoz gondot – felelte gyorsan Mellon; ezzel is megakadályozva egy kitörni készülő vitát. – Villámléptűnek nem okoz majd gondot elvinnie mindkettőnket a hátán.
       - Nagyszerű – mondta Sadok. – Ha Trannak nincs ellenvetése, akkor majd Mellonnal együtt fog utazni.
       Végül Derenhez fordult, és alaposan végigmérte.
       - Bírni fogod majd a gyalogtúrát? Mert, ahogy elnézem, te magad is gyalog jöttél ide.
      - Sadok – szólt a fiatal fejvadász -, tudod, én mindig gyalog szöktem közlekedni, hogy ezzel is edzem magamat. Sokkal szívósabb vagyok, mint azt elsőre látszik. Gyorsaságban pedig felveszem a versenyt akármelyik tündével, vagy bármilyen más lénnyel szemben.
       Sadok Mellonra nézett, aki egyetlen bólintással jelezte, hogy ha a fiúnak így megfelel, akkor nyugodtan jöhet gyalog is. Sadok sóhajtott egy kicsit, de aztán belement abba, hogy Deren gyalog jöjjön velük. Más választása úgysem volt. Miután mindenki útra készen állt, szép lassan elindultak. Ha Sadok és Mellon arra számított, hogy Deren nem fogja bírni tartani velük a lépést, tévedniük kellett.  Mérföldek megtétele után döbbenten tapasztalták, hogy a fejvadász milyen jól bírja a gyaloglást. Szinte nem is látszott fáradtnak, sőt annyira nem, hogy ő maga ment előttük, olyan lépést diktálva, ami majdnem felért azzal a sebességgel, ami egy ügető lónak is megfelelt volna. Mellon elismerően nézett Derenre. Akárki tanította ki a fejvadász mesterségre, jó tanító lehetett. Deren ember létére olyan képességek birtokában volt, melyek különbbé tették őt a többi embertől. Igazán figyelemre méltó volt, ezt el kellett ismernie.
Kiss Anikó és Erika

       Még két óra sem telt el, amíg úton voltak, és hamarosan kiértek az Szürke-erődből; és még délre sem járt az idő. Szépen haladtak: Sadok legnagyobb megelégedésére. Szép vidéken haladtak keresztül, mely televolt zöld mezőkkel és dombokkal. Néhány házat is láttak, ahol emberek és habókok is laktak. Ez annyira nem is volt szokatlan ezen a vidéken. Még szerencse, hogy a fenevadak nem ezen az útvonalon jutottak az Szürke-erdőbe, máskülönben hatalmas mészárlásba kezdtek volna ezen a vidéken, abban biztosak voltak. Szerencse, hogy ez nem történt meg. Azok a dögök amúgy sem merték megtenni azt, hogy erre a területre betegyék a lábukat anélkül, hogy erre engedélyt kaptak volna. Nyílván a Sötétség Fejedelme parancsolta meg nekik, hogy ne ezen a vidéken keresztül hatoljanak be az Szürke-erdőbe. Felderíteni küldte őket, és nem pedig mészárolni. Milyen kár, hogy azokat az információkat, amiket kiderítettek, nem tudják már elmondani Srannak.
       Egy hídon mentek át, ami alatt egy kisebb folyó csordogált, ami az egész környéket ellátta vízzel. Az átutazók látták, hogy a folyó partján néhány habó és ember horgászott, vagy éppen ruhát mostak. Kellemes kis hely volt, ahol habó és ember szívesen élt együtt. Soma és Tran most először járt ezen a vidéken. Azt persze tudták, hogy ezen a vidéken, a habókok együtt éltek az emberekkel, de ők maguk soha sem jöttek el erre a helyre. Számukra idegen volt ez az életmód. El se tudták képzelni, hogyan képesek egyes habókok úgy élni, hogy emberek is voltak a közelükben. Ez nem illet egy habóhoz. Szót is adtak felháborodásuknak.
       - Nos, ha ez szokatlan számotokra, készüljetek fel arra, hogy mi vár majd rátok Magor városában – mondta Sadok nyugodtan. – Ott aztán valóban színes egy társaság él közösen.
       - Ezt hogy érted? – kérdezte Tran érdeklődve. Ő maga még nem hallott Magor-város lakóiról. Szeretett volna többet hallani róluk.
       - Magor-város Világfölde egyik legrégebbi városa, és egyben a legszínesebb lakossággal rendelkező települése – mesélte Mellon higgadtan, mire Tran ráemelte a tekintetét. – Azon a helyen nemcsak emberek laknak, hanem törpök, óriások, beszélőállatok, sőt, még habókok is élnek ott.
       Soma és Tran csodálkozva néztek rá a mágusra. El se tudták képzelni, hogy mennyiféle lény lakik Magor városában. Azt még elhitték, hogy törpök és emberek élnek békében és harmóniában egymás mellett, na de hogy habókok éljenek óriások között, azt még legmerészebb álmaikban sem gondolták volna. Egyszerűen lehetetlennek tartották. Nem tudták elképzelni, milyen is lehet az. Számukra az az élet volt természetes, amit Habo-völgyben ismertek. Más életforma szóba se jöhetett náluk.
       - Óriások? – kérdezte Soma reszketve. – Ezek szerint Magor városában óriások vannak?
       - Természetesen – válaszolta Mellon nemes egyszerűséggel, mire Soma csalódottan nyögött fel, Trant pedig izgalom fogta el. Már alig várta, hogy igazi óriással találkozhasson.
       - Érdekesen hangzik – felelte lelkesen.
       - Hogy mondhatsz ilyet? – nézett rá unokatestvérére Soma fölháborodottan. – Azok a lények mind veszedelmesek. Hallottam Sadoktól, hogy milyen szörnyűséges dolgokra képesek.
       - Tény és való, hogy vannak köztük gonoszak, de azok nem itt élnek. Ők fent északon élnek a Fagyos-hegység közelében.
       - És az hol van? – kérdezte Tran, miközben felnézett a mágusra, de a választ Sadok adta meg.
       - Közel Borlod birodalmához – válaszolta nyugodtan. – Régebben szövetségesei voltak.
       - Annak a bukott királyságnak? – kérdezte Soma, és megborzongott a félelemtől.
       - Sajnos igen – felelte Mellon. – De ez már nagyon régen volt. Az a birodalom most már csak rom és pusztaság. Semmi és senki nem él meg ott a Gonoszon kívül.
       - Még szerencse, hogy több bosszúságot már nem okozhat – mondta Soma megkönnyebbülten.
       Sadok és Mellon nem feleltek erre semmit sem; még Deren is komoran hallgatott. Ők annyira nem bíztak ebben. Borlod királysága megbukott ez igaz, de most hogy Sran visszatért, biztosan megkísérli majd újra feltámasztani annak az országnak hajdani erejét és gonoszságát. Méghozzá úgy, hogy háborút indít azokkal szemben, akik ezt megakadályozhatnák. Borlod birodalmának határa egészen az Ezüst-hegység északi feléig húzódott, és azontúl olyan országok terültek el, amik nagyban befolyásolták azt, hogy az az ország ne nyerje vissza régi hatalmát; és ha azok az országok egyszer elbuknak, úgy Borlod birodalma újra felemelkedne, és ezáltal Világfölde olyan országai is veszélybe kerülnének, amik eddig védve voltak a sötétséggel szemben. Mindent felemésztene a gonoszság; senki sem lenne biztonságban; ezt egyikük sem akarta. Épp ezért kell megállítaniuk Srant, még mielőtt elhatározná, hogy megpróbálná újra éleszteni Borlod birodalmát. Általa olyan erős szövetségesre lelne, amilyet még elképzelni sem tudnának. A régi világban is sok bosszúságot okozott ez a királyság, amikor először csatáztak Srannal szemben Világfölde Szabad Népei; mi lenne akkor, ha új hatalomra tenne szert? Belegondolni is iszonyú volt.
       Soma és Tran nem tudták, mire vélni barátaik hallgatását, hiszen Soma semmi rosszat nem mondott. Vagy talán mégis? Soma bizonytalanul meg is kérdezte Sadokot, mi rosszat mondott, de az idősebb habó megnyugtatta fiatal barátját.
       - Semmit – mondta megnyugtatóan, az igazat egyelőre nem mondta meg neki. – Csak elgondolkodtunk. Nem kell aggódnod.
       - Biztosan?
       - Persze, ne aggodalmaskodj.
       Soma bizonytalanul hallgatott Sadok mögött. Valahogy érezte, hogy barátja valamit el akar titkolni előle, de hogy mit, azt nem tudta. Szerette volna megkérdezni, de nem merte megtenni. Volt egy olyan érzése, hogy Sadok még így sem mondaná meg neki az igazat.
       Továbbhaladtak. Mindenki hallgatag volt; senki sem szólt a másikhoz, ami egy kicsit unalmas volt Tran számára, de megszólalni ő se nagyon akart. Inkább a táj szépségeiben gyönyörködött. Az elterülő rétben, melynek zöld füvét meglengette a fújdogáló szél. A messzi hegyekben, melynek csúcsait még ilyen távolságban is lehetett látni. A dombokat, miknek oldalában szépséges virágok nyiladoztak, amik körül méhek szorgoskodtak. Némelyiket maga Tran is ismerte, hiszen odahaza sokat kertészkedett az édesapjával; de volt olyan virág, ami még számára is ismeretlen volt. Szépségben messze túlszárnyalták azokat a virágokat, melyeket ő is ismert. Meg is kérdezte Mellont, hogy mik lehetnek ezek, mire a mágus azt felelte, hogy a növények, melyeket lát, tündér-virágok.
       Még az Első Korban ültették ezeket a virágokat, mikor tündérek lakták ezt a vidéket. Azonban a tündérek elhagyták e vidéket, és messze délre mentek, ahol letelepedtek abban a völgyben, amit ma Szivárvány-völgyként ismernek Világföldén. Azóta egyetlen tündér sem élt már Eren Sul vidékén; csak ezek a virágok és növények emlékeztettek arra, hogy hajdan kik laktak errefelé. Tran lenyűgözve hallgatta ezt a történetet. Kíváncsi természetű habó volt, aki imádta az érdekes történeteket, mik többet árultak el számára Világfölde történelméről és lakóiról. Legalább most már sokkal többet tudott Eren Sul vidékéről, mint eddig.
       Pár mérföldet mentek még tovább, egészen addig, amíg Sadok meg nem látta, hogy Deren kezd kifáradni. Csodálkozott is, hogy eddig kibírta mindenfajta megállás nélkül. Egy biztos, halandó létére igencsak kitartó és szívós volt. Hogy egyhuzamban ennyi mérföldet gyalog tegyen meg, miközben ők lovon tették meg ugyanezt a távolságot, igen hősies tettnek tartotta. Na, ezt pipálja le valaki utána. A kis csapat Sadok utasítására megállt, hogy pihenőt vegyenek. A Nap már délutánra járt, és Sadok úgy számolta, ha továbbra is ilyen tempóban haladnak, akkor talán holnap estére megérkeznek Magor városába. Csak tartson ki a szerencséjük addig. Igaz, az útjuk során nem találkoztak semmilyen veszéllyel, de ez még nem jelenti azt, hogy Sran ne küldött volna utánuk bárkit is, aki ne jelentett volna számukra veszedelmet. Lehet, hogy értesülni fog arról, hogy a fenevadakat, akiket felderítés céljából küldött a Szürke-erdőbe, régen megölték, és így értesülhet arról, hogy Sadok és barátai útra keltek azért, hogy végezzenek vele. Biztosan megpróbálkozik egy újabb támadással, és nemcsak azért, hogy végezzen velük, hanem azért is, hogy feltartóztassa őket. Minél jobban késlelteti Sadokot, annál több erőre és szövetségesre tehet szert; ezt a célt sokkal többre tartotta, mintsem hogy idő előtt végezzen azzal a habóval, aki egykor legyőzte. Sadok tudta, hogy Sran magának tartogatta azt a megtiszteltetést, hogy végezzen vele. Senki másnak nem fogja ezt megengedni; ő maga akarta megölni, és ezt meg is fogja tenni, amikor végre felfedi magát Sadok előtt.
       Mellon segített Somának ellátni a lovakat, Sadok pedig Trannal együtt elmentek fát gyűjteni, hogy tüzet rakjanak; Deren pedig egy sziklára ült, és ép szemével a tájat fürkészte, hátha lát valamilyen veszélyforrást, de szerencsére semmi ilyesmit nem látott. Tran Sadok segítségével tüzet gyújtott a táborban, Soma pedig lement egy közeli patakhoz, ahol megtöltötte kulacsaikat és azt a lábast, amiben az ebédjüket akarták megfőzni. Trant kérték meg, hogy csinálja ezt meg, amit örömmel meg is tett. Egy óra múlva olyan ebédet főzött, melyet még Mellonnak is el kellett ismernie. Soma is kiváló szakács volt, de Tran még nála is jobban tudott főzni. Valamiben neki is jónak kellett lennie.
       Tran odalépett Derenhez, és odanyújtotta neki a kiadagolt ebédet. A fiatal fejvadász mosolyogva megköszönte, majd belekóstolt az ételbe. Ízletesnek találta, sőt ilyen finom ragut még soha sem evett. Egy biztos, ezek a habókok igen kiválóan tudtak főzni; nem hiába volt a főszenvedélyük az evés. Ha egy habo nem tudott főzni, akkor azt a habo nem sokra becsülték Habo-völgyben. Még szerencse, hogy kevés volt azoknak a habókoknak a száma, akik nem tudtak főzni.
       Tran pár pillanatig némán álldogált, és figyelte Derent, majd nem bírván tovább csöndben maradni, összeszedte minden bátorságát, és megkérdezte, ami kis szívét nyomta.
       - Igaz, hogy régóta ismered Sadokot? – kérdezte Derentől, aki a habóra nézett.
       - Hat éves korom óta, ha tudni akarod – válaszolta Deren, amin Tran meglepődött.
       - Te hat éves korod óta fejvadász vagy?
       - Nem egészen – mondta Deren türelmesen. – Az igaz, hogy egy igen híres fejvadász klánból származom, de ez még nem jelenti azt, hogy valaki rögtön fejvadász lesz. Nekem is előbb meg kellett tanulnom mindent, amit egy hivatásos fejvadásznak tudnia kell. Kemény kiképzéseken kellett keresztül mennem, mire azzá a harcossá váltam, aki most vagyok.
       Tran még jobban megdöbbent.
       - De hát hat éves voltál, amikor először találkoztál Sadokkal.
       - Miért? Mi van abban?
       - Ennyi idősen képeznek ki valakit fejvadásznak?
       - Annál a klánnál, ahonnan én származom, ez így szokás. És ott mindenkit azzá nevelnek: fiúkat és lányokat egyaránt. Nem tesznek kivételt.
       - És hol laktok? – kérdezte Tran érdeklődve.
       - Messze délnyugatra Elindar birodalmának területén.
       - Ilyen nevű birodalomról még soha sem hallottam. Mégis kik laknak arrafelé?
       - Azoknak az embereknek a leszármazottai, akik még az Első Időkben vándoroltak oda Elfen birodalmából, mikor új hazát kerestek maguknak.
       - Ezek szerint a te őseid Elfen népének leszármazottai?
       - Ha úgy vesszük, igen. És büszkék vagyunk erre a vérvonalra.
       - Nem csodálom. Hiszen magam is hallottam arról, hogy Elfen harcosai mind híresek bártorságukról és kiváló harctudásokról. Azok a törpök jól döntöttek, hogy odamennek segítséget kérni.
       - Mert szövetségben állnak egymással. Ne feledd, Elfen birodalma az egyik legnagyobb kereskedelmi város. A törpök szívesen viszik oda a portékájukat, mert tudják jól, hogy az ottani kereskedőkkel jól járnak.
       - De gondolom, nemcsak ezért vannak jó viszonyban egymással.
       - Nem. Kölcsönösen tisztelik és védelmezik egymást. Ha valamelyik nép megszorult egy-egy háború esetén, akkor mindig megsegítették a másikat.
       - Akkor a te népedtől miért nem kérnek segítséget?
       - Ki tudja? – vonta meg a vállát Deren unottan. – Az én népem már nem tartozik Elfenhez. És különben is, a törpök nem bérelnek fel fejvadászokat. Gyengeségnek tartanák, ha így tennének.
       - Fura egy társaság ez a törp-faj.
       - Az lehet, de ha megismered őket, rájössz, hogy bátor harcosok és hű barátok. Igaz, nehéz elnyerni a bizalmukat, de ha egyszer sikerül, örök megbecsülés vár a részükről.
       Tran némán bólintott egyet. Kicsit nehezen hitte el, amit Deren mondott neki. Egyelőre ezt nem tudta elképzelni a törpökről, főleg azok után, milyen tiszteletlenül beszéltek vele. Bármibe lefogadta, hogy minden törp ilyen nyers modorú. Még a királyukról sem volt jó véleménnyel, pedig még csak nem is találkozott vele, és ez volt a szerencséje. Ha valaha is Krain fülébe jutna, hogy miket gondol a törpökről, alaposan megfizetne érte. Soha nem tehetné be a lábát az ő királyságába. Még akkor se, ha maga Sadok kérné tőle. Krain nagyon érzékeny volt az ilyesmire. Az ő népére ne tegyen senki se becsmérlő szavakat. Épp elég ilyet hallott már azoktól a népektől, akik nem túlzottan kedvelték a törpöket. 
       Deren látta a habo arcán a kételyt, amiért nem hibáztatta; megértette, miért kételkedett a törpök jóindulatában, hiszen korábban nem a kedvességükről tettek tanúbizonyosságot. Kigúnyolták, és ezt igen nehezen tudta megemészteni. Na igen, ez is jellemző volt a törpökre. Nyers modoruk nem mindig nyerte el más népek tetszését, és ezért jogosan gondolták azt róluk, hogy senkivel se törődnek magukon kívül. Igazságtalan, s egyben igaz is volt rájuk nézve. Nehéz is volt bármiféle jó dolgot gondolni róluk, főleg azok részéről, akiket egyszer megsértettek. Persze, hogy Tran is rossz véleménnyel volt róluk.
       Deren vett egy mély levegőt, majd hirtelen összecsapta tenyerét, mire Tran felkapta fejét, és a fejvadászra nézett, aki felállt a szikláról, ahol eddig ült.
       - Jól van, kedves tanítványom – mondta Deren derűs hangon. – Ha már a tanítványomnak fogadtalak, ideje lenne elkezdenem a kiképzésedet.
       Tran egy pillanatra megrettent. Nem tudta elképzelni, mire akarja tanítani.
       - Ne vágj ilyen arcot – mondta Deren. – Az alapokkal kezdem veled. Mielőtt bármiféle harcmodort is tanítanék neked, előtte felvilágosítalak arról, mi fejvadászok, milyen lényekre szoktunk vadászni, és hogy azok milyen harci tudással rendelkeznek. Tényleg, ismersz bármilyen szörnyet, vagy esetleg hallottál róluk?
        Tran nemlegesen megrázta fejét. Deren elfüttyentette magát, de azért nem fűzött semmilyen megjegyzést se erre. Nem akarta becsmérelni Tran tudásbeli képességeit; ne várja el, hogy egy habo, aki még életében nem harcolt, tudni fogja, hogy egy fejvadász mely lényekre szokott vadászni Világföldén. Leültette maga mellé a fiatal habót, majd türelmesen magyarázni kezdett; úgy oktatta Trant, mint egykori mestere őt, akit már régen elveszített. Tran pedig lelkes tanítványnak bizonyult. Lelkes érdeklődéssel hallgatta mindazt, amit Deren mondott, és egy pillanatra sem próbált nem odafigyelni; a fiatal fejvadász pedig élvezte, hogy tanítgathatta a habót. Türelmesen válaszolt Tran feltett kérdéseire, amik általában az adott szörnyekről és azok harci modoráról szóltak; alaposan megtanulta, hogy a fejvadászok mely szörnyekre vadásztak szívesebben, és hogy mennyi pénzt kaptak ezért.
       Arról is kérdezett, hogy Deren eddig hány szörnyet kapott el hosszú vándorlásai során, és neki melyik volt a kedvenc harci technikája. Deren elárulta neki, hogy eddig száznál is több szörnyet ejtett el vándorlásai során; kedvenc harci modora pedig a közelharc volt; nem véletlenül hordta magánál kaszáját, ami szintén nem egy hétköznapi fegyver volt egy harcos számára. Maga Deren kovácsolta feketeacélból, ami az egyik legerősebb anyag volt Világföldén. Azt is megtudta, hogy Deren ezt a fegyvert Hasító Hollónak nevezte, ami utalt a fegyver fürgeségére és élességére, melyet egy tapasztalatlan harcos nemigen tudna kézbe venni és használni. Sok gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki profi szinten alkalmazzon egy ehhez hasonló veszélyes fegyvert: Tran nem kisebb csalódottságára. Deren megmosolyogta kistanítványa csalódott arckifejezését, majd megveregette vállát.
       - Ne szomorkodj, különben sem tudom elképzelni, hogy ilyen fajta fegyverrel harcoljál. Hozzád másfajta fegyver illik.
       - Jól mondod – hallották meg hirtelen Sadok hangját, amire mindketten felkapták fejüket.  - Hozzád leginkább az apró, de fürge fegyverek illenek – mondta Sadok Trannak. – A késeket vagy apró kardokat legalább gyorsan elő tudod rántani, és a kitanulásuk sem jelentene számodra gondot.
       - Tényleg? – ámult el Tran azon, amit Sadok mondott. – És Somához milyen fegyvert tudnál elképzelni?
       Sadok Somára nézett. Csak néhány másodpercig figyelte barátját, rögtön rávágta, milyen fegyver illene hozzá a legjobban.
       - Hozzá legjobban a kard illene. Ő egy kicsivel erősebb testalkatú, mint te.
       Soma felháborodottan nézett Sadokra. Félreértette az előbbi mondatát. Azt hitte, kövérnek tartja, ami nem volt igazán jellemző rá. Persze, ha az evésről volt szó, nem mondott rá nemet, de földműves lévén, nemigen kellett attól félnie, hogy elhízik, mint azok a habókok, akik egésznap nem csináltak semmit se. Sadok csak azt állapította meg, hogy Soma a sok földművelésnek köszönhetően sokkal, erősebb testalkattal rendelkezett, mint Tran, aki fiatalabb és vékonyabb volt tőle.
       - Ne nézz rám ilyen szemekkel – fordult fiatal barátja felé Sadok, mikor észrevette, micsoda szemekkel méregette. – Nem megsérteni akartalak téged, csupán megállapítottam, hogy te erősebb vagy, mint Tran. Nem kell félreérteni azt, amit mondok.
       Soma pár másodpercig nem is tudta, mit feleljen erre; végül bocsánatot kért Sadoktól, amiért félreértette őt. Tudhatta volna, hogy nem akarta megbántani; ilyesmit soha sem tett volna. Nem volt az a fajta habo, aki ilyet tett volna olyasvalakivel, akit a barátjának tartott. Szégyellte is magát rendesen, amiért ilyesmit feltételezett Sadokról.
       Sadok látta fiatal barátján, mennyire bántotta az, amiért meggyanúsította avval, hogy becsmérelni akarta, de téved, ha azt hiszi, haragszik rá emiatt. Ismerte már annyira Somát, hogy tudja, mindig is sértődékenyebb volt az átlagosnál; és előbb is jártatta a száját, mielőtt át is gondola volna, mit mond. Ez persze Tranra is igaz volt; de ő csupán hebrencsségének köszönhetően viselkedett így, míg Soma roppant büszke természete miatt volt ilyen.
       - Nos – szólalt meg Mellon, mikor senki se volt hajlandó megszólalni -, ideje volna eldönteni, hogy tovább induljunk, vagy pihenjük még egy darabot. Kinek, mi a véleménye erről?
       - Talán pihennünk kéne még – mondta Sadok. – Már csak Deren miatt.
       - Á, miattam nem kell aggódnod – legyintett Deren. – Ennél nagyobb útszakaszt is megtettem már.
       - De te mégiscsak gyalog vagy, mi meg lovakkal vagyunk.
       - Mondtam már neked, hogy számomra ez nem okoz gondot. Magad is láthattad, milyen kitartó vagyok.
       - Az lehet, de mégis halandó vagy, aki képes kifáradni, még ha vagy olyan szívós is, mint egy törp.
       - Köszönöm az aggodalmat és a dicséretet, de mégis én magam fogom eldönteni, hogy mit teszek. Én pedig úgy döntöttem, hogy tovább indulunk. Még ma estére szeretném elérni Minten-mezejét. Ha azon túljutunk, akkor másnapra Magor városába érünk.
       - Miért, mi van Minten-mezején, amiért ennyire sietni kell? – kérdezte Tran tágra nyílt szemmel.
       - Semmi – nézett le rá Deren. – Az csupán egy szépséges mező. Semmi más nem él ott, csak az állatok és a madarak.
       Tran megkönnyebbülten sóhajtott egyet; Soma rosszallóan nézett rá, amiért nyíltan kimutatta ijedtségét; és még ő akart fejvadász lenni? Nevetséges. Nem ártana egy kis bátorságot elsajátítania, ha már Derentől akar tanulni.
       Sadok nem vitatkozott tovább Derennel. Ha egyszer úgy döntött, hogy tovább akar menni, nem próbálja meggyőzni az ellenkezőjéről. Végül is, neki volt igaza; ő érezte, hogy képes-e tovább haladni vagy sem. Nem is húzták sokáig az időt. Eloltották a tüzet, majd összecsomagolták holmijukat, aztán útnak indultak. Tran úgy döntött, hogy ezúttal Derennel fog tartani. A fiatal fejvadász örömmel megengedte ezt neki. Úgy gondolta, ez is remek lehetőség arra, hogy képezze egy kicsit a habót.
Ha vele együtt gyalogol, akkor legalább megtanulja, hogyan legyen egy kicsivel szívósabb. Mellon is kitűnő ötletnek tartotta, hogy Tran Derennel együtt haladjon. Kíváncsi volt arra, hogy a habó meddig fogja bírni nyavalygás nélkül a gyaloglást. Soma csak megrázta fejét, majd halkan odasúgott Sadoknak:
       - Hősködik, mint mindig – mondta Soma. – Úgysem fogja sokáig bírni. A fejvadász sokkal képzettebb, mint ő.
       - Majd elválik – hagyta rá Sadok, miközben megpaskolta pónija nyakát. – Deren csak azért engedte meg neki, hogy vele tartson, hogy ezzel is tanuljon tőle.
       - Ugyan mit tanulhatna?
      - Kitartást – mondta Sadok, majd maga elé nézett. – Arra pedig igen nagyon szüksége lesz, ha életben akar maradni.
       Soma dermedten nézett barátjára, majd aztán Tranra nézett, aki vidáman beszélgetett Derennel. Soma csak nézte unokatestvére lelkes arcát, miközben kezdett rájönni arra, hogy Sadok hogyan értette az előbbi mondatát, ami miatt alaposan elszégyellte magát. Megint előbb jártatta száját, mint gondolkodott volna. Meg is kérte Sadokot, hogy állítsa meg lovát, aki nem felelt erre semmit se, csak teljesítette, amit Soma kért tőle. Soma leszállt Sadok mögül, majd csatlakozott Derenhez és Tranhoz. Tran boldogan üdvözölte unokafivérét, majd elmondta neki, miről beszélgettek eddig Derennel. Sadok szomorkás mosollyal figyelte a jelenetet, Mellon pedig őt nézte. Sejtette, hogy Sadok mire gondolhat, és meg is értette szegényt.
       Nemigen beszélgettek sokat, amíg el nem érték Minten mezejét. A Nap régen lenyugodott, mire odaértek. Akkor a kiscsapat végre megállt, és letáborozott. A telihold fénye megvilágította táborukat; később, vacsora után, Soma és Tran maradtak ébren és őrködtek társaik felett.

Folytatjuk.
**********************
10. ELŐZETES…

TÖREDÉKEK 
- ELŐZETES A  HAMAROSAN MEGJELENŐ TIZENKILENCEDIK E. KÖNYVEMBŐL -

NAGY VENDEL:  A SEBESVONAT


Nagy Vendel
  Nagymama a  nyolcvanadik évét már rég elhaladta, de még mindig fiatalosan mozog, sokat  dolgozik, és magányosan éldegél kevéske nyugdíjából, mivel mindig csak otthon tevékenykedett, és nem volt  folyamatos munkahelye. Csak az a  pár munkaegysége  a  téeszcsében.
Férje halála után még nehezebb lett a sorsa.
Mióta emlékezik valamire, mindig is ebben a kis házban lakott
Valahogy azért  mégiscsak meg kell élnie valamiből, hát  árulgatja a  kertjében termelgetett zöldségeket, kukoricát, gyümölcsöket, valamint kedvencét a  diót.

Kötényébe kapkodja a  zörgő diót, és a  füles kosárba önti.
Van öt hatalmas, szép, nagy szemű diófája, amit  rajongásig szeret, és a  termést mindenáron megvédi a  hívatlan tolvajok elől.
Lehetnek azok négylábú mókusok, vagy  madarak, s  akár még emberek is.
A  dió papír héjú, könnyen törhető még öreg kezeinek is.  Van egy érdekes fája is, a  belseje piros bélű  a  csonthéjas gyümölcsnek. Vevői a  csodájára járnak.

Kiül kis gyalogszékére a  kertbe, és vigyázza a  fákat, összeszedi a  lepotyogó diókat, és   közben pucolja a  zöldségeket, a  hétvégi piacra, ahová  minden héten elmegy árulni.
Fejtegeti a  futóbabot, azt is kedvelik a  „pijarcon” -  mondogatja magában.  Estefelé, mikor már  söthenyősödik az idő, hazaballag megrakott kosarával, és a  kisszékkel, hátára csapja a  lazsnakot, amibe  a  száraz babot szedte, majd otthon kicsépeli máskor, mivel holnap már korán reggel indul a  vonathoz, ami elviszi a  nem messze lévő kisvárosba, a  jó eladózás reményében. 
Mindig  jó üzletet csinál, hiszen kedvelik a  ténsasszonyok a  szép áruját.  Délre már mindig végezni akar, hiszen hamarosan indul a  vonatja visszafelé, és a  második állomásnál kell leszállnia, és onnan még  gyalogolnia is kell, hiszen messze van a  falu az állomástól.
Nem volt érdeke a  földesúrnak, hogy a  falu közelébe vigye a  megállót, hiszen  a  földek közelében kellett a  síneket elvezetni, hogy  ne kelljen sokat fuvarozni az árut.
Annak idején ez volt a  törvénykezés.
 A  magyar ember mindenből viccet csinál, egy régi mondás jutott néha az eszébe.... Tessék mondani miért van olyan messze az állomás a  falutól?  Arra törekedtünk - volt a felelet -, hogy minél közelebb legyen a sínekhez....
Na, így is lehet.
A  falusi népek ritkán utaztak akkoriban, és olyankor mindig kivitték őket a  kocsival, már akinek volt.
  Ideje korán elérte az indulást, és vidáman pöfögött hazafelé a  424- es.
Sikerült eladnia mindent, zöldséget, tojást, és a  szépen megpucolt dióért is jó pénzt kapott. Egy darabig elég lesz, mivel kevés dolgot kellett  megvennie a  boltokban. Kevéssel is beérte, mivel szerényen élt.
Megtermelt magának is mindent, még a  féltve nevelt  tyúkokból is vágott magának néha, néha.
Bár, azt mondják, hogy a  szegény ember akkor vágja le a  tojótyúkját, ha ő  beteg, vagy a  csibe.
A  tyúklevest gyógyító levesnek hívta.
Leginkább csak a  petróleumot kellett megvennie a  lámpába, hogy ne féljen az esti időszakban, bár a  kiskés mindig belevolt szúrva a  bejárati ajtó repedésébe a  boszorkányok ellen. Este sokszor figyelte nem hall  e   hangokat a  padlásról, nem mászkál e ott valaki éjnek  idején.
Attól félt, hogy a  szomszéd kicseréli a  tarkababot, nem ellopja, hanem kicseréli...valamilyen másikra.
Ez  volt a  mániája mostanság.
Pedig hát, csak a  nyest  keresgélte a  galambfészekben a  tojást, mutatta is a  sok széjjel szórt tollukat
Vidáman robogott a  gőzös hazafelé, és  nemsokára felkászállódott, mivel ismerős tájakhoz közeledett, és ott  hamarvást le kell szállnia.

De, jaj, borzalom,..!
A  Sok kosárral, csomaggal, szatyorral megpakolt asszonyság  óvakodott kifelé a  lépcsőkhöz, de  megrökönyödve látta, a  szerelvény nem áll meg, sőt nem is lassít.
A  Mama, elég magas, tenyeres talpas, nem éppen megijedős típus volt, és meglepetése nem megszeppenéssé, hanem dühhé fajult, s  a  derék asszony megrántotta a  vészféket.
A kerekek csikorogtak, az utasok egymásra borultak, a  csomagok elgurultak, s  a  kocsik nagy hírtelenséggel megálltak.
Senki nem tudhatta, hogy mi a  vészjelzés oka.
A  feldühödött kalauz kérdezte,  aki hamar oda hirtelenkedett.
- Ki  húzta meg a  vészféket, és miért?
Hiszen csak  veszély esetén szabad megállítani a  vonatot, de itt  nincs semmi baj.  Ki  is van írva a  táblára.
- Elég nagy baj volt,  mondja a mama, hiszen nem állt meg a  vonat ahol le akartam szállni.  engem várnak az állataim, etetni kell .
- A  sebes vonat nem áll meg minden fánál, megkell büntetnem a  kihágásért. Első a  menetrend és a menetidő.
- Engeeem? De  hát én szegény asszony vagyok.- replikázott, mivel féltette a  kis  pénzét.
- Igen  értem, de hát a sebes vonat...
- Figyeljen jóember! Engem nem érdekel, hogy  ótvaros, vagy nem  ótvaros, álljon meg ha leakarok szállni. 
S nagy dírrel - dúrral lefüstölgött a  meredek lépcsőkön, ha már állt a  vonat, és egészen hazáig zsörtölődött magában.
 Az  egyszerű népek nemigen értik hogy kik, és miért hoznak érthetetlen szabályokat, hiszen az élet nem is olyan bonyolult, mint ahogy azt hinnénk.
Leginkább csak maguk, az emberek bonyolítják élhetetlenné, pedig az úton átlehet menni akkor is, ha piros a  lámpa, és le lehet szállni, ha megáll a  vonat.

2019.  május  26.

áááááááá

MEGJELENT  NAGY  VENDEL TIZENKILENCEDIK  E. KÖNYVE!
Megjelent Nagy Vendel 19.-dik e könyve. A Magyar Elektronikus Könyvtárban. Nagy Vendel Töredékek című novellás kötete. Az alábbi címen olvasható:
https://mek.oszk.hu/19500/19520/

áááááááá
NAGY VENDEL
MAGÁNZÓ, - 
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
nagy.vendi54@gmail.com
LÁTÁSSÉRÜLTEK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/19500/19520/19520.htm




áááááááá





MEGJELENT  CSOMOR  HENRIETT  TIZENKETTEDIK  E. KÖNYVE
A 90-dik könyvhét alkalmából megjelent Csomor Henriett Szárnyaló gondolataim Szülőfalumból novelláskötetem. a  Magyar elektronikus könyvtárban.
LÁTÁSSÉRÜLTEK EZEN A LINKEN OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/19400/19446/19446.htm








**********************
11. TÁRSADALOMRAJZ

VÉGHELYI JÓZSEF: Tollfosztott szerelem...

  Sokat, és sokszor gondolkodtam azon, hogy ha újra kezdhetném az életemet vajon mit csinálnék másképp. Mi az, amin feltétlenül változtatnék, és mi az ami úgy van jól, ahogy van. Hasonló életkorú és tapasztalatú ismerőseimet is megkérdeztem erről a dilemmáról, ha alkalmam adódott némi baráti beszélgetésre. Tudom, hogy történelmietlen a felvetésem, mert hát az élet egyszeri és megismételhetetlen a hozzánk hasonló földi halandók számára...
És mégis...
Véghelyi József
  Sokáig azt hittem, hogy csak kevesen gondolkodnak úgy, ahogy én, de tévedtem. Nevezetesen: néhány dolgot másképp intéznék egy új életben, ha valamilyen különös kegy (vagy bosszú...) lehetővé tenné számomra az életem újrakezdését. Ám az alapvető konklúzió mégis csak úgy hangzik, hogy: ezzel a megélt és átélt tapasztalattal a hátam mögött nem szeretném újrakezdeni az életemet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden a legjobban (esetleg rosszabbul) alakult az elmúlt hetvenhárom évben, de megbékéltem a sorsommal és elfogadom annak adományait. Lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is. Ami reálisan fontos lehet egy ember életében, azt elértem! Talmi értékek csillogása sohasem vakított el, mindig két lábbal álltam a földön.

Azt hiszem, mind a mai napig tudom, hogy melyek az emberi élet legfontosabb princípiumai  (alapelvei), erkölcsi, magatartás béli oszlopai, amelyeket követve nagy ostobaságokat nem követ el az, aki betartja!
Minden ember mást tart fontosnak, más értékrendet képvisel, és persze másként is gondolkodik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az emberek közötti alapvető különbség  a gondolkodásmódban keresendő. Az idevágó mondás szerint: minden a fejben dől el...! Az emberrel veleszületett gondolkodásmód teszi az egyik egyént gazdaggá, a másikat szegénnyé, a harmadikat alkoholistává, stb. Kinek mit szán a sors! Kapálódzni persze lehet ellene, ám úgy gondolom, hogy hosszú távon a végzetünk a determináló tényező! Vannak olyan feltételek az ember életében, amelyeken nem tud, nem tudott változtatni, akármennyire is szeretett volna. Ilyen például az, hogy hová születik, kik a rokonai, milyen egészségügyi állapotban jött a világra, s egyáltalán milyen talentumokkal rendelkezik. Mégis úgy gondolom, hogy ha szűk határokon belül is, de mégis van lehetőségünk befolyásolni sorsunkat...!
  Isten óvjon engem attól, hogy bárkit is bármiről is kioktassak, de talán életem során szert tettem akkora tapasztalatra, hogy belőlük levonhassak bizonyos általános érvényű szentenciákat!  Meglátásom szerint az emberi élet, a sors főbb tartóoszlopai  úgy is mondhattam volna, hogy fundamentumai három témacsoport köré csoportosítható. Ezek:

 ­a, Tanulási időszak
 b, Szakmai/foglalkozás béli ismeretek elsajátítása
 c, Párválasztás/ családalapítás

  Ez a hármas csoportosítás természetesen önkényes, más valaki másban lelte volna meg a boldogulásának zálogát. Bár ez első kettő rokon stratégiának tűnik, mégis alapvető különbségek vannak közöttük. A tanulási időszak legintenzívebb korszaka a gyerekkor, illetve  a fiatal felnőtt évek. Egyébként pedig egész életünk során tanulunk, ha nem is egyforma intenzitással. A szakmai életünket inkább a gyerek- és felnőttkor határán kezdhetjük el. Tapasztalatom szerint a szakmai naprakészség megerősítése szintén egy életen át végigkísér minket, de az idős kor megjelenésével intenzitása meredeken csökken.

Akadnak olyanok is, akik ezt az egészet zagyvaságnak tekintik. Hát lelkük rajta...! Ezekből lesznek a percemberek, a sodródók, akik szerint mindig mások a hibásak, vagy sok esetben egyszerűen csak várják a szájukba repülő sült galambot...! Szánalomra méltó szerencsétlen egyedek. A többség szerencsére tudja, hogy nincsenek repülő sült galambok, mint ahogy a boldogság kék madara sem kelt még ki a tojásából, és bizony az életben mindenért, de mindenért keményen meg kell dolgozni. Van, akinek könnyebb, és még többen vannak, akiknek ez nehezebben sikerül, de hát ez az emberi sors velejárója. Madách Imre : Az ember tragédiája című drámai költeményéből az egyik legismertebb sora szerint:

A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.


/Ádám az Űrben (XIII. szín)/

Igen, az életünk erről szól. Az első perctől az utolsóig. Bizony nem mindegy, hogy a küzdelmeinket mennyi energiával végezzük. Sikeresek leszünk-e vagy sem. Jól szervezzük-e meg életünket, jut-e elegendő idő és energia tanulásra, szórakozásra, családalapításra. Fiatalabb életünkben készülünk-e a felnőtt korra. Egy bölcselet szerint az okos ember már gyermekkorában készül a nyugdíjas éveire...! Megfontolandó intelem!
  
Nem tudom, és nem is akarom megváltani a világot. Ez idáig még senkinek sem sikerült. Mindenkinek elég a saját terhe, csak becsülettel hordozza is azt, nem illik mások vállára áttenni. Azt tartják a hívő emberek, hogy Isten minden ember vállára akkora keresztet tesz, amit el tud viselni. Közel négy évtizedet tanítottam egy szakközépiskolában, tehát pontosan tudom, hogy mi a jelentősége a tanulásnak és a szakmai képesítés megszerzésének. Az igazi tanár egész életében tanár marad, amíg csak él...Szeretném élettapasztalataimat átadni azoknak, akik fontosnak tartják azt elolvasni és megfogadni.

  Ennek a cikknek a címe sejteti azt, hogy néhány gondolatot szeretnék a párválasztás/ családalapítással kapcsolatos gondolatot közzétenni. Miért pont a harmadik témával foglalkozom, amikor az első kettő is hasonló fajsúlyú? Igaz. Mindegyik alapvető az életben, de talán azért, mert életünk meghatározó évtizedeit társas lényként, párkapcsolatban, jobbik esetben házasságban éljük le: jóban rosszban...! Kedvező esetben ezek az évek két-három emberöltőt is kitesznek! Hogy lehet ennyi évtizedet békességben, szeretetben leélni? No, hát ez a nagy kérdés...! Összeszedem a bátorságomat, és megpróbálok erre a legjobb tudásom szerint válaszolni.

   Előre bocsátom: nincs nálam a bölcsek köve, és soha nem is volt! A kérdés megválaszolásának a bátorságát az a közel negyvennyolc év hitelesíti, amelyet a jelenlegi - és első - feleségemmel együtt eltöltöttünk - ahogy fentebb írtam - jóban és rosszban. Abban is biztos vagyok, hogyha valaki végig olvassa mondandómat, akkor a fiatalabb generáció bosszankodva állapítja meg, hogy  ez a vén bolond egy generációs kövület, és azt sem tudja, hogy mi történik ma a világban...! Ám az idősebb generáció pontosan tudni, és érteni fogja  a lényegét. A stílusomból következik, hogy gyakran cinikusan fogalmazok, ezért előre is elnézést kérek az olvasóktól. De tapasztalatból tudom, hogy ez a stílus mindig mélyebb nyomot hagy a lelkekben, s ezáltal mondanivalóm rögzülése talán a későbbiekben is segítségül szolgálhat...!

áááááááá

Párválasztás/ család alapítás.

Ahogy a művelt latin mondja: "Amor omnia vincit" , a szerelem mindent legyőz, már ha van mit és főleg kit...?! A többség azt hiszi, hogy a boldogság alanyi jogon jár neki.
Hát nem, nem jár!
A szerelemért, és a boldogságért  is meg kell dolgozni. Ezeknek az érzéseknek a  kikövetelését nem lehet törvényekben előírni, és ami az élet nagy igazsága: az igazi szerelmet, és boldogságot pénzért sem lehet megvenni. Ugyanis ha így lenne, akkor minden településen lenne egy "Szerelem shop - Multi Plaza".
Hát ha nem, nem! Fájdalom, de a boldogságot ki kell érdemelni! Tovább megyek: napról napra tenni kell érte.
  Tudom, hogy közhelynek tűnik, de az én generációm és az utánunk jövő néhány évtized szülöttei még más érzelmi közegben szocializálódtak. Számítástechnika, informatika és egyéb digitális szerkezetek messze elkerültek minket: kénytelenek voltunk beszélgetni egymással, leveleket írni, személyesen elmenni a randira. Ha rokonainkat akartuk látni, akkor elutaztunk hozzájuk, és nem intéztük el a rokoni összetartozást egy SMS-el, esetleg Web-kamerával. Bár megengedem, hogy nagy távolság esetén ezeknek az eszközöknek a használata indokolt lehet.

A mai eszközök tényleg sokat segítenek az adatáramlásban, viszont semmi képen nem segíti elő a társas együttlét varázsát. Ugyan, mondja már el valaki, hogy az okostelefonok nyomogatása elárulja-e a kedves illatát, bőrének selymét, szép szemének csábítását...? Egyáltalán, a vele való találkozások kellemes borzongását? Nincs az a fájlformátum, amelyik hűen visszaadná testének érintését, a lopott csókok ízét...! A Kedves felé küldött mámorító szavak erejét. Testének metakommunikációs jelzéseit!
Egyszóval: a szerelem egy gyönyörű páva felékesített tollakkal! Illeg-billeg, felékesít, kelleti  magát. Ezek a legősibb ösztönök az élő világban.
Mint minden "modern" társadalom atomizálódott, így a mienk is. Kezd elemeire szétesni. A lelkiség, az emberi kapcsolatok fokozatosan kezdenek kiürülni. Még a kifejezések is devalválódtak!
  Csak néhány a "kedvenceim" közül: ma már az évezredek óta a költők, zenészek, festők, stb. által az imádotthoz címzett műveiből nem az érzések áradnak, szavakban kifejezett virágcsokrok, hanem a kémia. Igen a kémia! Az az agyrém kezd terjedni a médiában, hogy a szerelem, és a lelkiség csupán csak kémiai vegyületek létrejötte az agyban! Hajlamos vagyok feltételezni azt, hogy aki ilyeneket gondol, annak az agyában valójában egy vegyi üzem működik, amelynek a terméke súlyos környezeti károsítással jár, mérgezi e társadalom lelki szöveteit. Tényleg szükségünk van arra, hogy az egyik legemberibb, legtisztább érzésünket leredukáljuk közönséges vegyi reakciók megjelölésére? Idáig talán mégsem kéne süllyednünk!

    Csodálatosan egyszerű és primitív kifejezés  a : vele járok, most Ő a barátom...! Amikor fiatalabb voltam, tisztábbak voltak a szavak jelentései: udvaroltam, tettem a szépet, rajongtam érte. Ebben az esetben pontosan lehetett tudni, hogy mi történik. Nem volt maszatolás a szavakkal. Ha azt mondtam valakire, hogy vele járok, akkor az azt jelentette, hogy együtt megyünk valahova, és szó sem volt semmiféle szerelmi bonyodalomról. Ám, ha udvaroltam egy kislánynak, akkor nem vele jártam, hanem tettem neki a szépet, kiválasztottamnak tekintetem ( legalább is egy időre...), stb. Akármennyire is "modern" a világunk, abban egészen biztos vagyok, hogy a leányok mai is ugyanúgy vágynak a kedves, széptevő, simogató szavakra, mint évezredek óta bármikor. Itt szeretném felhívni a lányok, asszonyok figyelmét arra, hogy ne dőljenek be  a tömegmédiából rájuk zúduló lelki mocsokáradatra! Nem kell mindenkivel az első randi után hanyatt dőlni. Közreadok egy nagy titkot: lehet, hogy a fiú jól érzi magát az aktus idejére egy ilyen ellenállás nélküli lánnyal, de abban is biztos lehet, esze ágában sincs elvenni feleségül. Közönségesebb szavakkal: csupán szexuális köpőcsészének tekintette a lányt!

Ebben az esetben is igaz a megállapítás, hogy valódi, igaz értéke annak van, amiért meg kell dolgozni, és ez a szerelemben is így van!

   Össze bútorozni. Ez egy újszerű kifejezés, persze értem én, hogy mikor mondják ezt. Ehhez még különösebb érzelmi kapcsolódás sem kell sok esetben, elegendő egy "kémiai" reakció. Az igazsághoz tartozik az is - még ha nekem nem is tetszik -, hogy ez a társas forma jelentheti  a legolcsóbb, legdinamikusabb partnerkapcsolatot. Ma ez a "trendy"...(!): nincs esküvő, nincs válás, mindenki azt visz el, amit hozott, és ha nem tetszik a másik, hát egyszerűen továbbáll. Gazdaságfilozófiai szempontból ügyes. Érzelmi, lelki szempontból instabillá válhat. Még azt is megengedem, hogy sok magányos embertársunk számára ez egy menekülési útvonal lehet. Amíg gyerek nincs ebből a viszonyból, csak addig tekinthetjük két fél közös túlélési stratégiájának...! Az összebútorozást akkor szokták használni, ha nem akarnak, vagy nem mernek a felek egymás iránt felelősséget vállalni, ha átmenetinek tekintik a fennálló állapotot: amilyen könnyen jöttem, hát olyan könnyen el is mehetek. Ez a "praktikusság" szinte csábít a gyakori partnerváltásra, és ha történetesen gyermek is van a kapcsolatban, akkor  a szerencsétlennek lehet akár három - négy apja/anyja  is időközben...! No lám: a bőség zavara...!

    Jó esetben eltérő nemű egyedeknél védhető az "összebútorozás" intézménye, amely végül is követi a természet törvényeit...! Az azonos neműek vonzódása egymás iránt viszont a szexuálpszichológusra tartozik, mint természetellenes deviancia.

áááááááá

   A véleményformálók közül sokan állítják, hogy a válságok idejét éljük. Meglátásuk szerint a házasság intézménye is ide tartozik. Ezek az eszmék főleg a liberális gondolkodók szülöttjei. És tényleg: kaparjuk meg egy kicsit a családi hátterüket, s rögtön kiderül, hogy a szüleik már gyerekkorukban elváltak, s ők maguk is három-négy váláson már túl vannak. Hát az ő szempontjukból tényleg válságos a helyzetük. Ám, ha nekik így jó, hát tegyenek kedvükre, de a társadalom nagyobbik részét ne fertőzzék meg saját sikertelenségük hitelesítésével!
   A házasság intézménye évezredes kultúrák eredménye, és semmi sem indokolja annak szétverését. Nem azt állítom, hogy más formátumban nem lehet boldog az ember, de azt igen, hogy a  házasság jelenti ez idáig  a legstabilabb formát a társadalom szempontjából
Már hallani is vélem az ellenreakciókat, hogy nagyon sok a válás, a veszekedés, sok esetben a tettlegesség, s akkor meg minek az egész...? Ha tényleg ez a helyzet alakul ki, akkor az a házasság tényleg rossz, és akkor váljanak is el!
No, de miért is alakult ki ez a helyzet, miért is romlott meg egy kapcsolat?
Nem hiszek az egyedüliségben: mindét fél hibás ekkor! Igen, igen: mindkét fél! Sokan szeretik magukat egyedüli áldozatnak feltüntetni, pedig hát kettőn áll a vásár!
  Végül most jött el az a pillanat, amikor segítségül hívhatom a hetvenhárom évem alatt felgyülemlett tapasztalataimat annak érdekében, hogy a párválasztással és a házassággal kapcsolatos legfontosabb észrevételeimet közzé adjam. A legapróbb mozzanatokra természetesen nem tudok kitérni, de kérem minden olvasómat, hogy a saját - esetleg eltérő - meglátásaival egészítse ki az itt leírtakat. Hiszen minden élet és sors más, a mindent tudás hatalma - ha van ilyen - nem minket illet...!

áááááááá
Ki legyen a párom?

Alapkérdés. Egy jól-rosszul megválasztott társ egész további életedet eldöntheti. Mindkét nemre igaz az, hogy ne a legszebbel, legokosabbal, leggazdagabbal, stb.  kösd össze az életedet, hanem a számodra legmegfelelőbbel!
Ez kardinális kérdés!
Sohase feledd el, hogy a szépnél van még szebb, és persze nálad is van szebb is, jobb is! Hát akkor hol a vége a válogatásoknak? Keresd meg azt az egyént, aki a lehetőségek közül a legmegfelelőbb neked.
A testi adottságok fontosak, de az idő a szépséget erodálja. A lélek, a jóság, a szelídség többnyire állandó. Egy skót bölcselet szerint:...fiatalember a házasság előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be!...
Hát erre való az udvarlás (udvaroltatás) időszaka…Sokan mondják: …ha tudtam volna, hogy ilyen vagy, nem mentem volna hozzád / nem vettelek volna el…! Késő bánat, eb gondolat!
Légy szíves ne kend a saját szerencsétlenkedésed másra: adtál volna sokkal több időt a másik megismerésére, hiszen erre szolgál  - szolgálna - az udvarlás időszaka!
A gyerekkoromban teljesen normális volt, hogy a férfi - esetleg - néhány évig tette a szépet a hölgynek, és amikor már minden fontos kérdésre kielégítő választ kapott, akkor jöhetett a lánykérés.

  Nagyon fontos lehet: valószínűsíthetően akkor jó és tartós egy kapcsolat, ha azonos testi, lelki, anyagi értékek cseréjén alapul a házasság! Akármelyik ezek közül durván eltér, ott borítékolható a kudarc, az idő előtti válás. Tanulhatunk a latinoktól:..."similis simile gaudet", vagyis a hasonló a hasonlónak örül. Hogy egyik fél se szégyellje a másikat, akkor bizony illik megfogadni ezt a tanácsot!
Tudom, Te majd változtatsz ezen, megmutatod a világnak, hogy egy náladnál sokkal szegényebb/gazdagabb emberrel is boldogan fogsz élni. Neked talán még érettségid sincs, de majd elveszel/ hozzámész egy diplomás valakihez, akivel boldog lehetsz...
  Ne álltasd magad! Néhány évig talán működik a dolog, de aztán hamarosan jönnek a gondok: lesz majd olyan alkalom, amikor a fejedhez vágják, hogy műveletlen, csóró lúzer vagy. A megalázás mindig mély sebet üt az ember lelkén. Nincs erre szükséged...! Az udvarlási időszak arra szolgál, hogy a választottadat kiismerd a családi-baráti hátterével együtt. Figyeld meg jól, hogy miként beszél szüleivel, barátaival, milyen rendet tart környezetében. Nagy valószínűséggel veled is hasonló módon fog viselkedni, mert esetleg sikerülhet hosszabb-rövidebb ideig megjátszania magát, de hosszú távon előbújik belőle a valódi énje...! Sajnos a nők szoktak inkább beleesni abba a hibába, hogy majd ők megváltoztatják, "jó útra" terelik a "pasijuk" kedvezőtlen tulajdonságait. 
Naivitás! 
Komoly testi-lelki traumának kell bekövetkeznie ahhoz, hogy az alapvető jellemtulajdonságok valamennyire is változzanak!

  Hölgyeim - bár akármennyire is fájdalmas - ez e felismerés rátok is vonatkozik: a házasság előtt szépnek, takarosnak, tán még háziasoknak is mutatkozhattok, de az esküvőt követő néhány éven belül kezd halványulni a smink, imitt-amott pattogzik a zománc, s  csacsogó ajkatokból egyre gyakrabban tör elő a hárpiákra jellemző mondatfüzér...! Ez nagyon szomorú!
Ez valahol rendben is volna. A károk minimalizására tehát azt tudom javasolni, hogy az esküvő előtt jól nyisd ki a szemed, utána pedig félig csukd be. Soha se feledd: Te sem vagy tökéletes...!
 áááááááá 

Esküvő után

Egy mondás szerint:...a házasság ott kezdődik, ahol az operett végződik!  Micsoda bölcselet, feltétlenül fontoljuk meg ezt is! Mások pedig azt tartják, hogy amíg valaki fülig szerelmes, addig még ne házasodjon, mert a szerelem vakká tesz, és a legnyilvánvalóbb tényeket,  jeleket sem veszi észre.  Hiába is duruzsolja a fülébe a környezete, és a persze mindig "segítőkész jóakarói"!
Tanuljunk Petőfitől:
A szerelem, a szerelem...

A szerelem, a szerelem,
A szerelem sötét verem;
Beleestem, benne vagyok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
….
Édesapám, édesanyám,
Ne bízzatok most semmit rám,
Nézzétek el, ha hibázok ?
Tudom is én, mit csinálok!


  Óh, sokféle házasság létezik: szerelmi-házasság, érdek-házasság, kényszer- házasság, látszat házasság, stb. Már megszokhattuk, hogy ezek között nincs éles határ, sőt azt is megengedem, hogy az egyes kategóriák között átfedések lehetnek. Őszintén bevallom, hogy én csak a szerelmi házasságról tudok kompetensen beszélni. A többiről legfeljebb csak elképzeléseim vannak. Mivel nem vagyunk egyformák, így ki-ki eltérően szeretné leélni az életét: egyesek eleve magányra vannak ítélve, mások pedig társas kapcsolatban keresik a boldogulásukat.
   No, hát akkor uccu neki - miután jól kinyitottuk a szemünk -, közösen beszéljük meg, hogy mikor legyen az esküvő, és kit hívjunk meg. Ezek gyakran nagyon kényes beszélgetések a felek között. Tekinthető ez az első komolyabb kompromisszum-keresésnek. A gond mindig abból adódik, hogy át kell értékelni mindkét félnek a birtokos névmások használatát. Az enyém-tied helyett keményen belép e mienk, és ez most már  - jó esetben - így is fog maradni. Az önzés komolyan mérgezi a pár kapcsolatát: diszharmóniához vezet, nagyon gyorsan erodál. Egyszerűen tudomásul kell venni mindkét félnek, hogy a társamnak is van családja, nem csak nekem. Lehet persze nem szeretni a másik rokonságát, baráti körét, de amikor az anyakönyvelő/pap előtt kimondtad az igent, akkor ez rájuk is vonatkozik...! Egyébként pedig a kimondott igen egyben sok mindenre nézve nemet is jelent. Természetesen ne add fel önmagad, hobbidat, barátaidat, csak fogjál vissza a lendületből, és feltétlenül beszéld meg a társaddal: a külön utak ideje lejárt.

Általános érvénnyel kezelendő az a megállapítás, miszerint: ...akkor jó egy házasság, ha mindkét fél azt nézi, hogy mi a jó a másiknak!...És ezt vedd nagyon komolyan!

 ...A gondok..., jaj azok jönnek csőstül is, nem kell azokat mesterségesen generálni. A mézes hetek ideje elillan, a megkezdődik az életen át tartó szürke hétköznapok taposómalma. Ennek ellenére tudományosan igazolt, hogy a házasságban élők tovább élnek...(!), s nem csak tovább élnek, hanem egészségi állapotuk is kedvezőbb. Olyan évtizedek következnek, amikor a szemünket félig - néha egészen - csukjuk be: nem kell mindent észrevenni, egyáltalán nem kell mindent szóvá tenni. Egy felesleges vita csak viszi az energiánkat. Ha jól sáfárkodunk az érzelmi energiánkkal, akkor szép lassan, észrevétlenül, a szerelem érzelmi vihara kellemes szeretet-szellővé szelídül. Azt szoktam mondani, hogy a szerelem összehozza  a fiút és a lányt, a szeretet pedig összetartja őket egy életen át...

A szex az élet egyik fontos örömforrása, és az élet "generálója", mert ez által tudjuk magunkat reprodukálni. Ám mégis óva intenék mindenkit a tekintetben, hogy túldimenzionálja fontosságát. Fontos, hogy mindkét fél jól érezze magát a testiségben. Figyeljünk a társunk igényeire is, a szex közös társasjáték, és nem olyan, mint a:...ki nevet a végén!?... Sohase zsaroljuk társunkat az aktus megvonásával - legalább is hosszabb ideig -, mert ha kicsit gyengébb a jelleme, hát könnyen vigasztalódhat mással, és máris kész az örök harag. Ha nem sikerül otthon jóllakni, hát majd másnál sikerül...! Albérletem idős házinénije mondta egyszer nekem:..ha nappal veszekednek is a feleségével, az ágyban ki kell békülniük!...
Bölcs tanácsnak bizonyult!

Hűség...

  A boldogságunk főleg tőlünk is függ. Néha-néha lehet látni séta közben idős nénit és bácsit, akik kézen fogva mennek a dolguk után, szemmel láthatóan még mindig szeretik egymást.
Ötven-hatvan éve élnek együtt örömben-bánatban, és az is gyakori, ha egyikük visszatér Teremtőjéhez, akkor rövidesen követi őt a másik is...Ők tudtak valamit, ami után a mai ember csak vágyakozik. Ne csak vágyakozzunk, tegyünk is érte! Mit is? Éppen erről szól ez az írás...!
  Tudom, hogy a mai élet nem kedvez sok mindennek, túlságosan elanyagiasodott a világ, mindent a profit, a haszon szemszögéből néznek. Hogy a fiatalok már-már az interneten keresztül keresik az igazit, lemondva a társkeresés, párválasztás semmihez sem fogható izgalmáról. Még azt is el tudom képzelni, hogy rövidesen a szerelmi izgalmat orvosi receptre, injekció formában is lehet igényelni, hiszen a szerelem csak kémia! Nemde? Sajnálom őket.
Hagyjuk tehát, hogy a szerelem pávája had ékeskedjen, ne huzigáljuk ki a tollait, mert rövid idő elteltével azt vesszük észre, hogy egy lecsupaszított torzó marad csak nekünk...
**********************
12. ÖTLET

KOVÁCS JÓZSEF KOPEK : Ötlet

Kovács József Kopek
Az ötlet a strandon hevert. 
Valamikor a hetvenes években (, amikor még a fényérzékelő segédeszközök, nem igazán álltak rendelkezésünkre mint manapság),  Tihanyban töltöttem egy hetet.
Egy hűvös és esős délután, mikor a víz sem volt túl kellemes a fürdéshez, barátommal a   strand melletti, egyik teraszon sörözgettem, mikor hirtelen arra lettem figyelmes,  mintha egy sereg tücsök haladt volna el mellettem.
Nagyon meglepődtem, mert sem a környezet, sem az időpont nem volt megfelelő, hogy a természet művészei ilyenkor és ilyen helyen koncertezzenek. Kíváncsiságomnak barátomhoz fordulva próbáltam eleget tenni.
Ő azonnal meg is kért egy gyereket a sok közül, akik a hegedűsöket tartották kezükben, had mutathasson meg egyet nekem is.
Alaposan meg is lepődtem, mikor tenyerembe helyezte a kartonból szépen kidolgozott kis dobozt, melyben meg nem tudom mondani milyen anyagból két tücsökhöz hasonló kis szerkezet volt, melyek a doboz fedelének felnyitásakor tücskök muzsikáját utánozták. Tehát egy fényérzékelő hozta őket működésbe.
Eddig semmi érdekes.
  De most, ahogy a dobozkát tartottam kezemben, mintha csak villámcsapás érte volna agytekercseimet, de hiszen az ötlet itt hever a strandon.
Pont ez a kis dobozocska oldja meg az  engem amúgy is régen foglalkoztató problémámat.
Hiszen itt egy fényérzékelő, melyhez hasonlót nem találni a segédeszköz boltokban. Tudniillik örökös problémát jelentett nekem, ha vendégeim elmentek és mivel hogy  én a fényt sem érzékelem, de őket sem kérhettem mindig meg hogy zárjanak el minden világitótestet a lakásban és a sötétségben távozzanak.
Tudom, hogy most sorstársaim elmosolyognak rajtam, mondván ez még azt sem tudja, milyen pozícióban kell legyen a kapcsoló ahhoz, hogy ne égjenek a villanyok a lakásban. Lehet, hogy igazuk van, de miért ne vegyük észre, ha olyan dolgokkal találkozunk környezetünkben, amelyeket életvitelünk megkönnyebbítésére tudunk felhasználni és mellette még az egyik legolcsóbb segédeszközként is használható, hiszen ára csak 500Ft. volt.

   Vettem is tíz darabot, hiszen a nagyváradi sorstársaimra és barátaimra is gondoltam. Biztos a gyártója, nem a vakoknak találta fel, biztos nem is gondolhatta, milyen komoly felhasználásba lesz része a szerkentyűjének. Azóta már sokat változott a világ, lehet erre szakosított készülékeket venni. Mitöbb…, minden okostelefon is rendelkezik ilyen applikációval, de akkor én még nagy hasznát vettem tücsökjeimnek.
**********************

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV


NAGY VENDEL : ÍZES TÖRTÉNETEK
HULL A SZILVA A FÁRÓL...JA, MEG A DIÓ IS...

- MÁSODIK KÖTET. TIZENNYOLCADIK FEJEZET -



A MEK-en ezen a linken olvasható:


A nem látók itt olvashatják:

.........................................

   Ősszel, hazafelé jövet mindig ezt énekeltük vidáman, hogy aszongya: ...hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról...

S tényleg, nagy kosarakba összeszedelőzve hoztuk haza a csemegeszőlőket, a diót, a szilvát, és a demizsonban a jóféle kadarkát, s még az esetlegesen később érő, a fagyás elől megmentendő paprikákat, tököt, káposztát, almát, miegymást.
Néha előkerült egy-egy elbújt sárgadinnye és görögdinnye is, vagy az apró, éretlen, savanyítani való. Érdekes színfoltja lehet az egy terített asztalnak.
Ilyenkor jött el a sok munka ideje, de a bőségé is.
Szüret, préselés, savanyítások, befőttek eltevése, borkészítés, és amit mindenképpen a legjobban szerettem: a szilvalekvár főzése.
A szilvából sok mindent lehetett készíteni, talán legismertebb a szilvás gombóc, de lehetett tenni levesbe is, süteménybe is, isteni a szilvás lepény, de befőzve is el lehetett tenni, savanyúságnak is jó, s akár pálinkát is főztek belőle, de leginkább a szilvalekvár dívott errefelé.
Már évezredek óta ismert a szilva, persze még akkor vadon termő formában, már a gyűjtögető ember is szívesen fogyasztotta, de az útszéli fákról bárki szedhetett, és az árokparton ülve a szegény ember ebédje volt jóféle kenyérrel, de akár anélkül is.
Nagy Vendel író - költő
Minden rendes ház udvarán, vagy a kertje végében állott szilvafa, s erről is nevezték el a hétszilvafás nemességet, hogy csak akkora földje maradt a birtokból, amelyiken csupán hét szilvafa fért el.
Ez volt a dzsentri világ, az elszegényedett, de mégis magát tartani akaró lecsúszott nemesség világa... erről szól az irodalom egyik gyöngyszeme is: a Noszty fiú esete Tóth Marival. Vagy az általam kedvelt regény és színdarab, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül", melynek a betétdala az én kedvenc nótám is.

  Sokféle fajtájú szilva van manapság, alakja, íze, mérete, színe alapján különböztetjük meg őket, van kék szilva, sárga szilva, kemény szilva, puha, úgynevezett fosóka szilva, s a ringlók számos fajtája, és még ki tudja... Talán jelenleg legismertebb a kék szilva, s a nemesített fajtája a szatmári szilva, ami híres pálinka alapanyag.
Mostanság divat a "nemtudom" szilva, amiből főleg a lekvárt főzik, s mert kérdezte valaki: miféle ez a gyümölcs? azt felelte valamelyik atyafi erre, hogy: "nemtudom". Lehet hogy így volt, de ez már nem biztos.
Már említettem, hogy a jóféle szilvából sok mindent lehet csinálni, ezekből most bemutatok három jellegzetes ételt.
Egyik a szilvás leves, a másik a mocskos tészta, a harmadik pedig a lekvár.
A pálinkafőzés, az egy másféle tudomány, sok időt és szaktudást igényel, mert akár veszélyes is lehet, ha oda nem figyelő végzi, és végül is ki ne ismerné fogyasztási szinten a jóféle szilvóriumot.
A savanyúnak eltett szilva félig érett, mert a túlérett szétmenne a savanyúságban, a többi ételhez viszont csak az érett vagy túlérett gyümölcs a jó, mert az már sok cukrot tartalmaz és kevesebb répacukrot kell felhasználni hozzá.
 á
  Ha este fáradt és éhes az ember, egy gyors ételt kell főznie, ilyen a szilva leves, de más alapanyag is kell bele, a recept egyszerű és hamar megvan.
Fél liter vizet és fél liter vörösbort felteszünk főni. Ez négy embernek lesz elég és ezeket az arányokat lehet a személyek száma szerint növelni.
Egy csipet sót is tehetünk bele, mert só minden étekbe kell, még az édesbe is.
Ha már melegszik a leves, kettő kanál cukrot teszünk bele, de ez ízlés szerint is lehet, mint akár a többi fűszerezés is.
A legfontosabb hozzávaló a fél kilónyi szilva, kimagozva, félbe vágva. A szilvát meg kell főzni, és ha már megfőtt, akkor akár kész is a levesünk, de közben jönnek a csodák. Kell még bele fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, vaníliás cukor, néhány citromkarika és citrom leve.
Persze mindezek a fűszerek kóstolás alapján, ízlés szerint értendőek, és valamelyik el is hagyható, vagy akár másikkal pótolható. Aki hígnak találja ezt a levesfélét, egy evőkanálnyi lisztes habarást tehet bele, hogy kissé sűrítsen rajta.
Na most a modern világban ezt a levest összeturmixolnák, úgymond krémlevesnek, de az régen nem volt divat és jobb is, ha van benne valami szilárd, mondjuk a gyümölcs. Persze, ha gyerekek is eszik, akkor a bor helyett lehet mustot használni, amiben még nincs alkohol.
Ez az az ennivaló, ami melegen is, hidegen is fogyasztható akár másnap is.
Kenyér helyett lehet kalácsot enni hozzá, hogy laktatóbb legyen.
Az ínyencek nyomhatnak a tetejére tejszínhabot, bár ezt régen nemigen használták, mivel nemigen ismerték faluhelyen. Kitűnő, vitamindús ennivaló, de vigyázzunk a cukorral, elég sokat tartalmaz mindegyik alapanyag.
 á
Második gyors ételünk a mocskos tészta.
Senki ne gondoljon valami háziasszonyi hanyagságra a higiénia terén, csupán az étel látványa ihlette meg a névadót.
Minden rendes háziasszonynak van otthon már rég előre elkészített szárított tésztája, mondjuk majdnem mindegy, milyen féle-fajta, de legjobb a széles metélt, vagy a gyufa, vagy a lebbencs, apróra törve, a kockatészta már kevésbé alkalmas, de a nagykocka még elmegy.
Akár lehet valamilyen bolti száraz tészta, de az kevésbé finom.
Csupán sós, olajos forró vízben kifőzzük a tésztát és meleg vízzel leöblítjük, hogy ne hűljön ki a hideg vízben, és már tálalható is.
Vagy még a lábasban, de lehet magán a tányéron, bekeverjük a tésztánkat jó alaposan szilvalekvárral, darált mákkal vagy dióval.
A vicc szerint lehet rádióval is. Hehehe.
Cukor már nem kell rá, de van, aki még azt is tesz hozzá, hogy ropogjon a foga alatt. Az igazán ínyencek rumba áztatott mazsolát is rakhatnak bele, de ez már kissé túlzás, de még aszalt gyümölcs is elmegy vele. Ehhez a sok édeshez legjobb a hideg kútvíz, de félédes bort is lehet fogyasztani melléje.
A látványa kissé bizarr, ezért hívják mocskos tésztának. A sok édes miatt energiadús ennivaló. De főleg a gyorsasága okán csinálják hamarvást, ha éhes a család.
 á
Amikor már késői ősz van, a szilva már annyira puha és édes, hogy már érdemes lerázni, nehogy a fán elpusztuljon a nehezen megmentett termés. Cukor már nem képződik több benne és épp itt az ideje, hogy végleges helyére, a spájzba kerüljön, ahol a polcok dísze a sok-sok befőttes üveg.
Előző nap lerázzuk a ponyvára a termést, és óvatosan összeszedjük és kosarakban hazafuvarozzuk, és teknőben vagy dézsákban megmossuk és kimagozzuk a szilvát. Csak a teljesen egészségeseket rakjuk bele az üstbe, amibe télen a disznóöléshez melegítjük a vizet 
A kissé sérült szemeket még a pálinkás cefrébe bedobáljuk, de ami már oda sem jó, azt a csibék elcsipegetik a baromfiudvaron, a magot pedig külön egy vödörbe dobáljuk, amit télen majd elégetünk a szenes kazánban, a gesztenyével és a barackmagokkal, s a dió héjával egyetemben. Így van az, hogy semmi nem vész kárba a gazdaságban.
Aki még nem látott izzó dióhéjat és nem hallott pattogó gesztenyét, azoknak sok élmény kimaradt az életéből. És ez mind kalóriadús tüzelőanyag lehet.
A kimagozott szilva húsát éjszakára állni hagyjuk, hogy másnap friss erővel nekiállhassunk a lekvár főzésének.
Van, aki ilyenkor kissé lecukrozza a gyümölcsöt, de az igazán érettet nem kell.
Aki teljesen sima lekvárt szeretne főzni, az ledarálja húsdarálón a szilvát, de az is hosszadalmas és felesleges munka. Persze ízlés dolga.
Olyan is akad, aki a félig főtt szilvát átpasszírozza egy szitán, mint a paradicsomot, mikor főzzük, de az már tényleg pepecselés.
Én általában korán reggel kezdem a főzést, mert elég sokáig kell a bogrács mellett állni, akár öt-hat órát is, és az ha későn kezdjük, sokáig tart, a kimerés pedig nem kellemes a korai söthenyős időben.
Nekem van egy saját gyártású üstházam, amiben tüzelek és sohasem gázzal, hanem szőlővenyigével, tuskóval, vagy hasított fával.
A füstcsövet magasra toldom össze, hogy a füst ne kellemetlenkedjen a szemembe, és uccu neki. Vidáman pattog a tűz, ropog a száraz venyige, és az üstnél a még hűvös hajnalon kellemes meleg van.
Azért vállaltam mindig magamra ezt a hivatalt, mert én türelmes ember vagyok, és a hölgyek addig tudnak mást csinálni a konyhán, és van idejük kimosni az üvegeket, köcsögöket a lekvárnak.
Apámtól láttam, tanultam, hogy a rotyogó lekvár fröcsögésének okán igen kellemetlen, ha a kezefeje megég az embernek, ezért csinált egy akasztófát lécből, aminek a végére szegelt egy deszkalapot és ezzel az alkalmatossággal keverte a lekvárt. Ezt ellestem és én is csináltam hasonlót. Hosszú a nyele és a feje belelóg a lébe, és messziről lehet keverni a forró anyagot, balesetmentesen 
A szomszéd a szerszámot meglátva kinevette ugyan, de a következő évben már ő is csinált magának egyet. Volt apámnak több hasonló találmánya is, pl. a kukoricaszedéskor jó szolgálatot tevő kukorica csuhé bontó, agáca fából faragva, de a lusták már inkább százas szeggel dolgoztak, a csuklójukra kötve a szerszámot.
Tehát ég a tüzünk, és amíg a szilva levet nem enged, nem sok dolgunk van, de néha megkeverjük, hogy nehogy mindjárt az elején lekozmáljon a matéria.
Mikor már kissé levet engedett, már könnyebb keverni a lekvárnak valót. Mint már említettem, cukrot nem teszünk bele, egyrészt mert túl édes lenne, másrészt meg költségkímélőbb így, de azért kell majd bele némi fűszer.
A tüzet rakni kell most már tuskóval, hogy tartsa a meleget, mert a venyige hamar ellobban, és ez pihenés is a sok állásban, és keverés közben és az illatok is egyre intenzívebbek. Érezni a karamellizálódó szilva illatát.
A sok órai munka alatt van ideje az embernek meditálni, gondolkodni magáról, a világ sorsáról, esetleg verset is lehet memorizálni, s ha eszébe jut bent valakinek, hogy kint is dolgozik valaki, akkor még lehet esetleg egy pohár bort is kapni.
A nyomtató lónak sem kötik be a száját.
Vannak kényelmes, időhiányos asszonyok, akik vallják, hogy a tepsiben akár egy óra alatt is megfől a lekvár kevergetés nélkül is, de én ettem már olyat, semmi köze a lekvárhoz, az egy megsült ecetes massza, ami csak egy utánzata a dolgoknak.
Elgondolja az emberfia, hogy milyen jó lesz ebből a lekvárból enyhén bevajazott friss kenyérre kenni és az udvarban termett idei dióval befedni a tetejét, annak a fehér héját lehúzni és a friss dió jellegzetes izének áldozni az uzsonna során.
Vagy a szilvalekváros derelyéből, mikor harmadszor is szed a vendég és közben mondogatja, hogy mi lenne, ha még szeretné is azt a barátfülét, kissé fahéjas porcukorral meghintve.
S a lekváros bukta is a meleg tea mellé, vagy a töpörtyűs pogácsa szilvalekvárral töltve, milyen fenséges eledel is annak, aki már rájött az ízére.
Így elmélkedve telik az idő, s közben kavargatjuk a lekvárt, hogy le ne süljön.
Láttam már ipari méretekben dolgozó lekvárfőzőket, akik fedőre szerelt kerékkel tekerik a habverőhöz hasonló keverőszárakat, akár mint a turmixgépnél láthatjuk, s a lapátok soha nem hagyják nyugodni a már illatozó masszát. Egy tekerésre három kerék is forog egyszerre.

A finom szilvalekvár alapanyaga
Lassan látjuk, hogy a szilva héja kezd összepöndörödni és a víz elpárolog a bográcsból, s megcsappan jócskán a mennyiség. Ilyenkor tehetjük bele a fűszereket, egy marék szegfűszeget, darabos fahéjat, egy zacskó vaníliás cukrot, csak az íziér, és most már szigorúan vigyázva, hogy oda ne égjen a lekvár, mert a cukor karamellizálódott és hamar oda is kapja a hirtelen tűz.
Ilyenkorra már oda van készítve a merőkanál, a langyos vízben álló üvegek, nehogy a hirtelen melegtől elpattanjanak a díszes, már évtizedek óta féltve őrzött családi ereklyék, a köcsögök és a díszes üvegek.
Esetleg a végén még egy kiskanál tartósítószert lehet beletenni a bográcsba, de legjobb tartósító a cukor.
A próba az, hogy egy hideg kistányérra kiteszünk egy kanálnyi lekvárt, és ha fényes a felülete és a hideg edényben megkocsonyásodik és kóstolásra is megfelelő az íze, akkor nagy óvatossággal kiveszik a bográcsot az üstből és egy erre valósi vesszőkosárba teszik, hogy tovább már ne melegedjen a lekvár, mert akkor odaég a bogrács falára, mikor már fogy a lekvár az üvegekbe vándorolva.
Ilyenkor figyelni kell, nehogy baleset történjen, mert borzasztó égésekről lehetett rémhíreket hallani a régi időkből. Főleg a gyerekekre kell figyelni, mert kíváncsiak.
A háziasszony, a lányok segítségével, megfelelő nagyságú merőkanállal kimeri a lekvárt az üvegekbe, ízlésesen és gusztusosan töltve az üveget, és vagy celofánnal, de az utóbbi időkben csavaros fedővel légmentesen lezárja az edényeket.
Majd ha már kihűlt a lekvár, akkor díszítésként cifra ruhadarabokból takaró fedőket csinálnak, hogy még színesebb legyen az üveg, vigyázva arra, hogy a lekvár színével is egyezzenek a ruhák, s azt már rafiával kötik le az ügyes kezek.
Legvégül pedig címke is kerülhet az üvegre, hogy mikor is készült és mi van az üvegben. De ezek már elhagyható úri huncutságok.
A nagymamánál szokás volt, hogy a kiürített bográcsot mi gyerekek körülálltuk, még az utcabeli gyerekeket is áthívtuk, s kanállal vakargattuk a még jócskán a bogrács falán maradt lekvárt. Ez egy kedves szokás volt, és mindenkinek nagyon ízlett és jó mókának tűnt akkor is és most így utólag is visszagondolva.
S mindig volt maradék, ami nem fért már sehová, s abból lett másnap a szilvalekvárral töltött gombóc, amit mindenki szeretett.
A nagypapa viccelt velünk, hogy egyetek, egyetek, hadd nőjön a begyetek, s utána még rátromfolt, hogy gombóc be nyóc, s jót nevettünk.
 á
  A régi világban vidéken mindenki próbált magának télire bespájzolni, mert akkoriban konzerveket nemigen vettünk, és a háziasszony büszkesége volt a konyhája és a spájza. Mégsem volt ennyi cukorbeteg ember, mint manapság, s egészségesen étkeztünk és nem volt vitaminhiányos senki sem és a tavaszi fáradtság akkor nem mutatkozott rajtunk.
Most van a szezonja a szilvának és próbáljátok ki a fenti recepteket, mindenki el tudja készíteni és nagyobb az öröm a saját készítésű ételek elfogyasztásakor.
Mindenkinek kedves egészségére, és jó étvágyat kívánok mindenkinek.
S ha étkezés előtt megiszol egy kupica szilvapálinkát, az már a csúcsok csúcsa lenne.

2014. szeptember 23.
Folytatjuk.
**********************

14. GLOSSZA



KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Azt hiszem gonosz lettem.



Kelemen Györgyné Edit

   Látogatóba iparkodtam, a szemem nem a régi már bot kopog a kezemben, kipp- kopp,  a lépcsőt nem szeretem. Főleg ha még rafinált és a középsőnél a kis huncuton nagyobb lépcsőfok van, ez a lépcső meglepetése.

Aki ezt nem tudja, hogy  ott van, azt tiszteletre tanítja!.
- Hódolj előttem és hasra! Mi az, hogy szaladsz majd jól elbuktatlak!
Nekem a botom segít és a kis huncut lebukik, nagyobbat lépek engem el nem gáncsol! Kedves fogadtatás örülnek nekünk. A botom viszont szemet szúr.
- Anyukádnak, hogy bot van a kezedben fájdalmat okozol. Még egyszer meglátom nálad a hátadon verem széjjel! Csinálj úgy mint aki lát! - förmed rám kedves nevelő apám.
- Azt meg hogy kell? Megmutatnád? - választ persze nem kapok.
A szűk kis konyhában mikor megyek elém egy üres pille palackot tesz le. Látom a mozdulatot mivel lefele nézek a palackot kikerülöm.
- Ugye, hogy lát! Nem meg mondtam, hogy  a bot a kezében csak dísznek van!
- Igen ez így van és csak hobbiból, kedvtelésből műtettem meg a szemem. Tizenegyszer, mert én azt úgy szeretem. Úgy tervezem, ha elérem a húszat megünneplem. - mondom gúnyosan.
Elgondolkodom rajta, ha ismerőstől az ember ilyet kap, idegentől mire is számíthat?
Leszáll az este a másik szobába vissza vonulok.
- Be kell adnom az esti inzulint. Szúrok.
Kezemben a tű, és épp szúrni készülök a szoba ajtaján egy koppintás és mire szólnék, anyu bevágtat.
- Fúj de undorító! Gusztustalan vagy, mindjárt elhányom magamat
- Én szóltam, mit fogok csinálni! Különben is inzulinos vagyok nem narkós! Ne legyek undorító inkább dögöljek meg? Arra sem volt időm szóljak ne gyere be, már bent is voltál!
Nem is tudom miért, valahogy nem szeretek hozzájuk járni. Régen pár napot is ott töltöttünk most már legfeljebb kettőt.
Nem veszik észre magukat. Képet küldök, de csak olyat, amin nem vagyunk rajta, mert élvezik a megjegyzéseiket. Bot van a kezemben, madár ijesztő vagyok, kalap van a fejemen napsütésben, hogy  védjem maradék látásom -  goromba vagyok, Fürdünk élvezzük a strandot, áztatják a hájukat stb.,  és mondják szeretnek minket. Hát elég fura szeretett! Nem baj, nem érdekel, már nem! Nevelő apám: a botod hajtsd el, csinálj úgy mint aki tud járni, hisz csak egyszer műtöttek. Legyen neked is hobbid és műtsenek meg még párszor, mi az neked majd hozzászoksz. Leszel rutinos te is. Soványak nem vagytok, mi legalább elmegyünk hájat áztatni úgy mond, és élvezzük a vizet a napsütést. Sajnálni benneteket nem tudlak, lehet, hogy gonosz vagyok?
Tudom kitől tanultam!
Nem, gonosz és rideg nem vagyok, nem is akarok az lenni! Jó példával jártok előttem, mert tudom milyen nem akarok lenni soha!

**********************
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

Szauer Gertrúd: Mi jöhet még?

Repülnek asztalok,
Elszáll a szék,
Tombol a szélvihar,
Mi jöhet még?
Zúgnak a levelek,
Törnek az ágak,
Ilyet a vének is,
Oly régen  láttak.
Amiben nincs élet,
Viszi a szél,
Kismadár álmában,
Reszketve fél.
Reméli fészke majd,
Épségben megmarad,
Egyetlen hajléka,
Zöldellő fák alatt.
Recsegnek ablakok,
Eltörnek cserepek,
Az ember is megretten,
Mi lesz most gyerekek?
Ej! Meddig fújod még,
Te átok Szélapó,
Tedd el a furulyád,
Pihenj meg végre jó?
 .................................................

TELEKI ELIZABET : Úgy álmaimban

Sokat gondolkodtam, és vágyódom, olyan messzire , hegyen völgyön át szeretnék úgy repülni mint a pacsirta!
Na de egy szál szomjazó virág vagyok, szirmaim lágyan lengeti a szél, már csak azért mert félek,  hogy el fúj a szél úgy mint egy száradó falevélt.
Vágyom a hajnali harmatot, amitől testem új erőre kélne, de úgy nézem a messzi, tágas mezőt, szaladgálni a tarlón szép napsütésben.
Végtelenbe nyúló kék eget látni szeretném,  ahogy gyűjthetnék én annyi erőt, átölelném a gyönyörű szép kék eget!
Hogy eltépjek minden gyökeret?
Mert bár mennék én, de nem tudok, gyökerem e földben láncra vertek, de én ki szakítottam magamat belőle.
Éjjelente arról álmodok, hogy végre szabad leszek egyszer, szabadon szeretnék nevetni és szállni a madarakkal lelkemben!
De oly nagy, oly tágas e világ, ha magam ki is szakítanám, az életből de nem akarom!
Mit is lehetne, csak  egy szál virág hűs tegnap langyos másnapján?
Talán jobb, addig maradok, amíg élek, nem feledni soha téged.
S ha a sarló száram elvágja, én már egyebet nem kérek,
Tegyetek egy lélek sírjára, egy száll virágot nekem!
Csak egyet kérek tőletek, ne felejtsétek el mert az biztos hogy nem lenne jó, ha a sírok befedne, a hó, vagy be zuhannak és ég luk maradna helyette!
Emléket hagyok, hogy az ember tudja kínos volt ez az író.

Nem törekszem,  a rengeteg könyvre csak arra az egyetlen egyre , amivel az utókornak tanulságot hagyjatok! 

Skvyt Elisa Triton Budapesti Író
 .....................................................................

TÓTH ENIKŐ: Élethaiku

Megszületett hát,
vérrel írta az élet
egyetlen titkát.

Gyermeki évek
szálltak, mint a mesékben
égi tündérek.

Várta a percet,
bölcs lesz belőle talán,
koldus, vagy herceg?

Nem lett csak ember,
s tenyerében a végzet
várt fegyelemmel.

Így jött az óra,
Idő oltárán  állott,
S nem várt a szóra.

Nem látta senki,
kiáltás volt csak éppen,
jaj, menni, menni…!
 .........................................................

NAGY CSABA: Merengés

Az önámítás büszke díványán
fekszem gondtalan,
S redőzött párnámra
sárgán hull az éji villany.
Verőfény és kávé között henyélek,
Mivel dolgom csak annyi, hogy éljek.
Csak annyit érünk mi magunkba’,
mit nékem a kegyes hazugság glóriája: a munka.
Mit hamis próféták csaló csacsogása,
Sem a Vatikán, bánja kánya!
Kikkel nem alkuszom én, akkor se, ha szép, ha rút,
S nem kell az isteneket magasztaló út.
Felőlem locsoghat szent igéket
dögunalmas pátosszal az ész,
Nem az én kezemet ékesíti a század rongy bábja,
Se a felhők felett zümmögő bamba gépész.
Elém a hatalmas bizony tárcáját ne tárja.
Én azt hirdetem, barátom, hogy túl sok a kettő,
De hidd el nekem, több az egy.
Fülemben a múlt recseg,
s a semmit nem ígérő jövő.
Tudom, milliónyi kincsemet végül elszórom,
Uralkodom akár tűzhányó kráterén
Hiú képmásom, Mint bukott királyoké,
ott van mindegyikén.
A peremén egy gőgös írás:
Tisztellek Téged, Te munkás!
 ........................................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Odaát is jártam


Majd fel - fel eszméltem, embereket láttam
Gépeket, csöveket, nagy igyekezetet
Küzdöttek, hogy maradjak veletek.

Nem akartam felvenni a harcot
Homályosan láttam a sok arcot
Kitéptem a csöveket kezemből
Nem futotta élni már erőmből.

Kikötöztek pőrén, meztelen,
Voltam én őrült, esztelen
Maradni akartam én odaát,
De nem engedték meg ezt a csodát

Kérték hogy segítsek nekik, maradjak,
Induljak neki újra az útnak
Dolgom van még ezen a földön
Meg kell ígérnem, hogy eldöntöm.

Feladatom van, el kell végeznem
Szükség van rám, itt kell léteznem
Küzdenem kell, felvenni a harcot
Megsimogatni még sok - sok arcot.

2001.
**********************
16. ÁLOMVILÁG

CSOMOR HENRIETT : Hetvenmillió apropóján

Kéthete hallottam a rádióban, valaki hetvenmilliót nyert a lottón. "Azta!" - mondja anya, hirtelen azt se tudná, mit kezdjen ennyi pénzzel.
Csomor Heni
Hülyeség tombolt az agyamban, feldobtam a régi témát, amit kora reggelenként vitattunk meg az autóban, míg dolgozni jártunk. Számtalanszor láttam az autókereskedésnél egy hajót, hogy hogy kerülhetett oda, nem tudom. "Anya, nem vennéd meg nekem azt hajót?" - kérdeztem. "Valahogy le is kéne juttatni a Balatonra!" - mondtam. "Persze kislányom megveszem, s el is szállíttatom!"
Pár nappal később hazafelé tartva, megint formában voltam, s megkérdeztem anyát: "Te anya, hogyhogy itt áll még a hajóm, már rég a Balaton hűs vízében kéne ringatóznia." Jajj!" - hát kezdte nevetve, "megint elfelejtették elvinni, na majd holnap rájuk telefonálok." Fantáziánk útján szárnyaltunk, valahányszor úton voltunk.
"Anya, te mit csinálnál ennyi pénzzel, ha öledbe hullana?" "Hirtelen nem is tudom kislányom." Nyughatatlan szabadságvágyam, nem hagy nyugodni: "S a quvadomat sem kaphatnám meg, anya? Úgy vágyom rá!"
"Szó se róla vad motorosom, neked nem jár quvad, mert fának mennél, s azt nem engedem!"
"Jaj anya, te milyen vagy, nem engedsz még gondolatban se tekeregni a nagy világba. Pedig vinnélek magammal, mert úgy szeretlek anya."
"Na és te? Mire költenéd a pénzt?" - kérdezte.
Nagyon komoly lettem, nehéz volt róla beszélnem, mert mindkettő szívemnek vágya. Megpróbáltam könnyek nélkül beszélni róla.
"A rák ellenszerét szeretném kikutatni, hogy a szenvedő betegek még évekig éljenek fájdalom nélkül családjaik körében. A másik kutatási célom, vakoknak fejlesztetnék egy eszközt, amelynek segítségével önállóan, s mégis biztonságosan tudnának közlekedni."
"Henikém, erre nem is lenne elég a pénzed."
"Ne hidd anya, hogy erre nem gondoltam. Biztosítanám a pénzt a kutatásokra, ugyanis lenne egy lovardám Balatonon, ott is élnénk a partközelben, hogy könnyen le tudjak menni a kéklő, fodrozódó tóhoz."
"Vennék neked egy speciális autót, hátul be tudnál szállni tolókocsival. Alkalmaznék hozzá egy sofőrt, hogy szabadon mehess kedvedre."
"Köszönöm édesanyám."
Csak egy reggeli eszmecsere futtatás volt, forró gőzölgő kávé mellett.
Milyen szép lenne, ha megvalósíthatnám gondolataimat.

2019. Május 20.
**********************
17. HANGOS VERS

Nagy Vendel Trianonszaurusz 99.  CÍMÜ versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
RÁDIÓ SYDNEY MOZAIK  MAI, PÜNKÖSDI ADÁSÁBÓL   2019.  JUNIUS  09.

Ilosvay Gusztáv és felesége Katalin
   Nem tudom ki hogy van vele, de mifelénk az idő az elmúlt években mintha felgyorsult volna. A napok úgy szaladnak, hogy elképesztő. Most volt hétfő aztán hirtelen vasárnap lett megint, újra adásban vagyunk. Remek lett, pörgős, sok témát megérintettünk.  Ami nekem külön örömöm, hogy eljutattunk Melbournbe és Ilosvay-Egyed  Katalin onnan adott le egy riportot az  A.M.P.E  ( Ausztrál Magyar Pedagógusok Egyesülete) konferenciájáról. Eljutottunk Csíksomlyóra Dr. Gruber Enikő jóvoltából, akit Kolozsi Erzsébet szólaltatta meg. Kiss Ágnes hozott egy riportot a népi vallásosság címmel  Észak Bácska és a Bánát környékéről. Ágnes  Dr. Shilling István nyugalmazott egyetemi tanárral beszélgetett. Megemlékeztünk  pünkösdről ünnepéről és elhangzott Czáboczky Szabolcs riportja a Magyar Ifjúsági Konferenciáról. Ja míg el nem felejtem, volt egy könyv bemutató, Dr. Domaniczky Endre a Sydney-i Magyar Konzulátus munkatársa irt egy könyvet: Ausztrália magyar szemmel . Mint ígértem  az adás színes lett, jó lett, érdemes meghallgatni. Jó rádiózást.     
SZERETETTEL  ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
 ....................................................

A  HANGOS VERS ÍROTT SZÖVEGE : NAGY VENDEL: TRIANONSZAURUSZ
 MA VAN A  NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA: JÚNIUS  04.

99.  ÉVE

Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Gyulafehérvár
Mindegyik ősi
Magyar város,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Hamarosan száz éve
Hallik ajkunkon siralom,
1920- ban volt a  gyászos nap,
S mégse teszünk semmit!
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigadalom?
Sokan kiáltják,
Vesszen Trianon!
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövületek

2019.  június 04.

Megjegyzés:   Ez nem politikai vers. Csupán csak a tények megállapítása, ez idő szerint. Történelmi szempontok alapján.

................................................

NAGY VENDEL    MAGÁNZÓ - NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS     2017. -

ARANY  BOT  KÜLÖNDÍJAS    2018. 


 www.megszolalokblogszpot



**********************

18. VÉLEMÉNYEM SZERINT  - OLVASÓINK ÍRTÁK



***

feri57 (Babba Mária mosolya)


máj. 12.

Nagyon szép alkotás Vendel 
Szívvel gratulálok: Feri

*** 
41anna (Babba Mária mosolya)
máj. 11.
Tetszett versed szívvel 2? . 
Melinda

*** 
B...yL...o (Babba Mária mosolya)
 máj. 11.
Ritkán olvasni ilyen nagyszerű, nem sablonos verset az istenanyáról. 
Nagy örömmel olvastam. 
László

*** 
John-Bordas (Babba Mária mosolya)
máj. 11.
Nagyon szép, a versedhez gratulálok: John

*** 
dufmar (Titkok ösvényein Dunaföldvár felé)
ápr. 28.
Szép, öröm volt olvasni ezt a visszaemlékezést.

.............................................................

Kedves Vendi!
Köszönöm  szépen az újabb értesítést! Nagy örömmel olvasom mindig írásaidat!
További sok szép, jó írást és hozzá jó egészséget kívánok szeretettel :  Marika
 ........................................................

A  MEGSZÓLALOK MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA  VAKOKNAK : 906. szám

Lectori Salutem VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke pólót visel.

2. CICA MESE
Kelemen Györgyné Edit: Hófehér cica lány.
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
meséje közepén egy hófehér cica lustálkodik.

3. VERSEK  A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  
Egy párna van a feje alatt.
Ylen morisot hosszú barna hajú komoly tekintettű.

4. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.  KÖNYVE
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik. Könyve világoskék borítóján egy kéz a szócsőt fogja ezen keresztül elhangzik. Dicséret szép szó ha kimondják  úgy jó.

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
( 2018 - 3. fejezet – 4. rész ) Bukás és siker.
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben. 

6. VERSVÁLOGATÁSOK 
- KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL -
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú barna  szemű szemüveges.
fekete ingben van   oda van a kép bal alsó sarkába írva kék betűkkel I.P.STEVE

7. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
Kyra Angie: Soha ne mondd, hogy soha! (tizenhatodik fejezet)
Horenka Erika barna haja válláig ér. komoly tekintetű fekete pulóverben  van. Halvány barna könyvborítóján egy szökés barna hajú nő ül karjait összefonja a térdén fejét gondolkodón ráhajtja.

8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI : ANYÁK NAPJÁRA  
Nagy Vendel nagyon elegánsan áll a színpadon. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
Kiss Anikó és Kiss Erika: Az elátkozott habó. (3. fejezet. - 1. rész) : Tran döntése
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak mosolygósak fekete szeműek egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

10. IRODALMI PÁLYÁZAT
A  "PRÓFÉTA LÉPTEI"  IRODALMI PÁLYÁZAT  EREDMÉNYHIRDETÉSE
Nagy Vendel kék trikóban kedvesen áll könyvespolca előtt.

11. A KOCKA EL VAN VETVE
KELEMEN GYÖRGYNÉ: Új Magyar Rekord!
Kelemen György ősz hajú szakállas fekete szemű.

12. EMLÉKEZÉS
Csomor Henriett: Nagyapám emlékei közt éltem sokáig
Csomor Henriett  áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabátban és farmernadrágban van.

13. ÍZES TÖRTÉNETEK IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL: ÍZES TÖRTÉNETE 
A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
(MÁSODIK KÖTET, TIZENHETEDIK RÉSZ )
Vendin szürke póló és szürke zakó van.
Receptje közepén lekváros szalagos fánkja látható.

14. ÉLETKÉPEK
CSOMOR HENRIETT: Örökzöld fenyők látványa
Csomor Henriett mosolygós fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.

15. VERSRŐL  VERSRE - KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:  Ági komoly tekintetű fekete rövid hajú.
NAGY CSABA fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
SZAuer gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
TÓTH ENIKŐ : Enikő szőke hosszú hajú. mosolygós, szürke ruha s fekete kardigánban van.

16. NOVELLA  - 01.
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Tükör
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

17. NOVELLA - 02.
NAGY VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEINK
NAGY VENDEL nagyon elegánsan áll a színpadon
. átható érzéssel szavalja gyönyörű verseit.

19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
Gyümölcsöző életmódváltás !
SOPONYAI MIHÁLY  mosolygós vörös hajú szürke zakóban van.
 .................................................

VENDELEM..
Erre csak gratulálni lehet és talán még annyit ...   Isten adjon erőt, hogy tudj még nagyon sokáig dolgozni. Ölellek: GUSZTI
On Thu, Jun 27, 2019 at 5:22 PM Nagy Vendel :< nagy.vendi54@gmail.com > 

....................................................
Értesítés:
Tisztelt Nagy Vendel!
Örömmel értesítem, hogy a "Töredékek" c. kötete a
mai napon felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár(MEK)állományába.
Az alábbi címen olvasható:
Üdvözlettel: Simon Jennifer  - MEK-DKA könyvtáros
***
Országos Széchényi Könyvtár E-szolgáltatási Igazgatóság
E-könyvtári Szolgáltatások Osztály
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.
Tel: (36)-1-224-3741
E-mail: simon@mek.oszk.hu
URL: https://dka.oszk.hu/
**********************
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
- SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

NYÁRI TEÁK. A Nyári tea összetétele: citromfű, apróbojtorján, bodzavirág, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél.
***
Elkészítés: egy csapott evőkanál (3 g) tea füvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt. Hirtelen hűtse le, mélyhűtőben vagy jégkocka hozzáadásával.
Fogyasztása: lehetőleg ízesítés nélkül vagy kevés mézzel a nap bármely szakában fogyasztható. Napi egy-két csészével korlátlan ideig iható. Gyermekeknek 3 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál tea fű, 2,5 dl vízhez).
Soponyai Mihály
A Nyári tea összetevői közül a citromfű aromája érvényesül talán a leginkább. Ez a gyógynövény pihentető, idegerősítő hatású, ezenkívül biztosítja a jó emésztést is. Agyműködésünket, szívünk ritmusát jótékonyan befolyásolja.
Az apróbojtorján az egész szervezetünket egyensúlyban tartja. Védi a légzőszerveinket, megelőzhető vele a nátha, az influenza. Rendben tartja emésztésünket, húgysavszintünket, óvja a húgyutakat és a vesét.
A bodzát már az ókori orvosok is ismerték, a magyar népgyógyászatban a kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény. Rendben tartja a légutakat, serkenti immunrendszerünket, kitűnő üdítő ital készíthető belőle.
A fehér akác szabályozza a gyomorsav működését, és köhögéscsillapító hatással is bír. Élvezeti teaként is fogyasztható, mert igen kellemes az íze.
Az orvosi zsálya az egyik legrégebben használatos gyógynövény, már a rómaiak is ismerték, úgy tartották, meghosszabbítja életünket. Összehúzó hatása miatt fertőtlenít, és megelőzi a különféle gyulladásokat. Izzadás ellen is használjuk, ami jól jöhet a nagy nyári melegben.
A teát alkotó összetevők: Citromfű, Apróbojtorján, Bodza, Fehér akác
Derűs napsütéses nyarat kívánok minden kedves Olvasónak :Soponyai Misi 

Citromfű

Apróbojtorján

Bodzavirág
Fehér akác virág
Orvosi zsálya
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
….....................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZOLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
----------------
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
-----------------
FIGYELEM!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZŐLALOK MAGAZIN.
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Weboldal: http://nagyvendel.comxa.com -  illetve:  www.nagyvendel.comxa.com
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….

Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  907
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ