MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 09. hó – hatodik évfolyam,
kilencedik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016.szeptember
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
************************
1.LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Mindig érdeklődéssel, hittel , és
kíváncsisággal kutattam a szentek
életét,
főleg a régieket, és a
magyarokat, de van szerencsére bőven
mindenféle
nációkból. Hála Istennek nemcsak régen szenteltek fel
vértanúkat,
és más szentéletűeket, hanem napjainkban is avatnak szentté arra
érdemeseket. Legutóbb, napjainkban avatták szenté TERÉZ
ANYÁT, ÉS MÉGPEDIG
A PÁPA RENDELÉSÉRE, ÉS
A SZINTÉN MÁR SZENT II. JÁNOS PÁL
avatta boldoggá
SZENT
TERÉZT.
Nagy Vendel szerkesztő |
Dicsően
csatlakoznak a régi szentekhez, és mi
boldogok lehetünk, hogy
manapság is történnek ilyesféle események. A történelem velünk él.
Már
visszavonhatatlanul eljött az ősz, a
betakarítások ideje, a bőség
gyönyöre. A dal is azt mondja, szüret után lesz az
esküvőnk... tehát már
van
mire alapozni, vigadni. Magazinunkban
is köszöntjük a legfontosabb
évszakot, bár tudjuk hogy mindegyik évszak fontos ,
egyik nincs a másik
nélkül. Várjuk az évszakokat kellő tisztelettel és
megbecsüléssel. egyebet
nem
mondhatok.
A szerkesztő.
ŐSZI
HANGULATBAN, NAGY VENDEL VERSEIT
ELMONDJA VÁRKONYI JUDIT.
************************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1.
LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.
REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN.
ERDŐSNÉ ONDA MARICA : AZ ANGYAL ( 9.
RÉSZ)
3. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL
BURZA MÁRIA,SZÉLL MAGDOLNA, MÁTYÁS RITA, TÓTH KATALI,N
I. P. STEVE, YLEN
MORISOT
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA. ÁRVAY
MÁRIA: HURRÁ, NYARALUNK
5. BEMUTATJUK KUCHTA CSILLA VERSEIT : SZEMEK
6.
ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR
HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET
7.
ENERGIÁK. YLEN MORISOT:TELEPÁTIA
8.
HAZAI TÁJAKRÓL.NAGY VENDEL VERSEI
9.
TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS
GYŐRI ZSIGAI KLÁRA ELŐADÁSA: KINEZIOLOGIA
10. HALLGASSUK EGYÜTT DR. KOVÁCS GYULA ZENÉIT...: ÁVE MÁRÍA
11.
FÜSTÖLGÉSEIM. NAGY VENDEL KARCOLATOK - ÉLETKÉPEK
12. A
SZERETET LÁNGJA ÚJRA SZEKSZÁRDON...
AKKOR SZÜRET! - SZÜRETI VERSEK
13. LASSAN SZÁZ ÉVES A TEREMIN
A
TEREMIN LEGYEN VELED - ILLÉNYI KATICA JÁTSZIK RAJTA
14. MEGJELENT
CSOMOR HENRIETT ÖTÖDIK KÖNYVE
A MEK-EN.
ÁRVAY MÁRIA EDDIG MEGJELENT KÖTETEI
JENEI ANDRÁS HÍREI
15.
VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
16.
VERSRŐL- VERSRE
ADAMECZ LÁSZLÓ, BURZA MÁRIA, KOVÁCS JÓZSEF
GYURGYONOVICS GYULA, SZÉLL MAGDOLNA, MIKS MÁRIA
17.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT.
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: MEZEI KAKUKKFŰ
18.
SZERKESZTŐI ÜZENETEK...
************************
2.REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ
ONDA MARICA : AZ
ANGYAL
(9. RÉSZ)
Az
emelkedett pillanatokat felváltották a hideg, egyhangú, szürke
hétköznapok.
Felícia mozgása egyre lassabbá, darabosabbá vált. Richárd
és
Rini felváltva őrködtek a kismama mellett, minden kívánságát lesve.
Közben
lélegzetelállító gyorsasággal szaporodott a kis jövevény ruhatára.
Marina
olyan semleges színeket választott, mint például a fehér, citrom- és
narancs¬sárga,
mert hiába tudták már hetek óta, hogy kislány várható, a baba
neme
mégis csak a születés pillanatában válik nyilvánvalóvá.
Február
vége felé Felícia egy nyugtalan éjszaka után nyűgösen ébredt.
Fájlalta
a hasát és hőemelkedése is volt. Felhívta édesanyját, aki
idegességét
ügyesen leplezve higgadtan közölte lányával, hogy azonnal
keresse
fel a nőgyógyászát és számoljon be neki mindenről. Richárd
türelmetlenül
járkált fel s alá a kórház folyosóján, míg a főorvos a
feleségét
vizsgálta.
-
Megnyugtatóbbnak tartanám, ha pár napig a vendégszeretetünket élvezné -
mondta
az idősödő férfi mosolyogva. - Nem kell pánikba esni! - folytatta
nyugodt
hangon Felícia riadt tekintetét látva. - Látszólag minden rendben
van,
de a bizonyosság érdekében szükségesnek tartanék még néhány
vizsgálatot.
Ha minden eredmény tökéletes lesz, akkor holnap vagy holnapután
el
is engedném.
Felícia
könnyes szemekkel jött ki a vizsgálóból.
-
Ne aggódj, kedvesem! Most a kettőtök egészsége a legfontosabb, és itt jó
kezekben
vagytok - próbálta vigasztalni Richárd. - Hazaugrom a táskádért,
meg
telefonálok Annáéknak is. 20 perc, maximum fél óra, és itt vagyok.
Felícia
némán bólintott. Amíg Richárd távol volt, levették a vért és
ultrahang
vizsgálatot is csináltak. Délután Rini is meglátogatta barátnőjét.
-
Ne vágj már ilyen arcot, a várandósság ezzel jár. Nem dőlt össze a világ,
csak
hamarosan meg akar születni a bébi.
-
Túl korai, még van egy hónap - válaszolta Felícia ingerülten.
-
Persze, mert az úgy szokott lenni, hogy napra pontosan a kiírt időben
születnek.
Igaz? Nézd, mit hoztam! - Rini a táskájába nyúlt, és egy parányi
horgolt
cipőcskét vett elő.
Felícia
mosolyogva vette át, majd hirtelen barátnője vállára borulva zokogni
kezdett.
-
Belepusztulok, ha elveszítem a kisbabámat - dadogta feldúltan.
-
Felícia, térj észre! - szólt rá szigorúan Marina. - Eddig minden rendben
volt.
Miért vagy ilyen szélsőséges? Egy rosszullét még nem végzetes
tragédia.
Mik ezek a sötét gondolatok?
-
Nem tudom - rázta fejét a lány, miközben újabb csomag zsebkendőt keresett
az
éjjeliszekrény fiókjában. - Olyan rossz érzésem van. Nem tudom
megmagyarázni,
csak azt érzem, hogy valami nincs rendben. Marina, ígérd meg,
hogy
ha velem valami történik, akkor vigyázol a gyermekemre, és Richárdot is
támogatod!
-
Butaságokat beszélsz. Nem mosolyogna itt mindenki ilyen nyugisan, ha
valami
gond lenne bármelyikőtökkel. Próbálj megnyugodni és ne fesd az
ördögöt
a falra!
-
Kérlek, Rini, ígérd meg!
-
Megígérem, bár érezned kell, hogy ha nem fogadkoznék, akkor is mellettük,
pontosabban
mellettetek állok minden helyzetben - mondta a lány, és
megszorította
Felícia jéghideg kezeit.
Másnap
délelőtt Anna vidáman lépett be a kórterembe. Védelmezően átölelte
kislányát,
és szelíd, de határozott hangon beszélt hozzá.
-
Most jövök a főorvostól, az égadta világon semmi rendelleneset nem talált.
Jól
fejlődik a mi drága kicsikénk és te is makkegészséges vagy. Ilyen
fájdalmak,
kis rosszullét természetes, hiszen egyre szűkebb lesz odabent a
hely
annak a kis örökmozgónak. Sokat kell pihenned, nem szabad idegeskedned,
és
akkor minden rendben lesz.
Ezekkel
a szavakkal Anna persze saját magát is próbálta megnyugtatni, hiszen
őt
is rettenetes félelmek gyötörték két vetélése és a pár naposan
elveszített
kisfia miatt. Ezekről a tragédiákról beszámolt a főorvosnak is,
aki
sziklaszilárd meggyőződéssel állította, hogy ez esetben kizárt ilyen
végzetes
esemény.
Ebéd
után az orvos is felkereste az elkészült leletekkel Felíciát, és
közölte
vele a magzat fejlődéséből, és a vizsgálatok eredményeiből leszűrt
következtetéseket.
Majd egy biztató mosoly kíséretében hazaengedte a
szomorkodó
kismamát. Felíciában csak ekkor kezdett szűnni a feszültség. Az
autóban
már éhségérzetéről beszélt, majd hirtelen témát váltott.
-
Ha már ennyire biztos, hogy kislányunk lesz, akkor szeretnék egy szép kis
fodros
baldachint a kiságyra.
-
Akkor álljunk is meg egy rövidáru boltnál, hogy kiválaszthasd az anyagot,
én
meg meg¬varrom - villanyozódott fel a leendő nagymama.
Richárd
ragyogó szemekkel, mosolyogva nézte a két nőt a visszapillantó
tükörben.
Hatalmas kő gördült le szívéről a pozitív változást látva.
Az
utolsó négy hét napjai kétségbeejtő lassúsággal vánszorogtak egymás után.
Hiába
hirdette a naptár a tél végét, a tavasz csak nem akart beköszönteni.
Hideg
szél söpört végig az utcákon, vagy ólomszürke gomolygó felhők takarták
el
a nap sugarait. Felícia próbálta tartani a nyugalom látszatát, de
szívéből
kiűzték a békét kavargó gondolatai. Richárd befejezte a kis
raktárhelyiség
gyermekszobává alakítását. Pontosabban szólva, a kis szoba
visszakapta
régi funkcióját. A falakra színes mesefigurák kerültek, a
szekrények
fiókjai ruhákkal, tisztálkodó szerekkel és hatalmas csomag
pelenkákkal
várták a pöttömnyi lakó megérkezését.
Március
20-án Richárd boldogan jött haza körútjáról. Felesége délutáni
sziesztáját
töltötte, így a mesekönyv nyomtatott példányát mellé tette a
párnájára,
és egy regénnyel a kezében leült az ággyal szemközti fotelbe.
Felícia
talán másfél órát aludt és kipihenten ébredt. Tekintete azonnal az
ágyon
heverő kócos négylábúra tévedt. Úgy pattant fel, hogy maga is
meglepődött
fürgeségén. Richárd letette a könyvet, és mellé ült az ágy
szélére:
-
Most már csak a baba hiányzik.
-
Majd szólok neki, hogy ideje lenne megérkeznie - kacagott Felícia, és
átölelte
a férfit.
-
Richárd! Azt hiszem a kislányunk nagyon szófogadó gyerek - mondta Felícia
halálos
nyugalommal, amikor az éjszaka kellős közepén sikerült férjét végre
felráznia.
-
Hogy jutott ez most eszedbe? - kérdezte a férfi álmosságtól tompult
aggyal.
-
Arra kértük délután, hogy siessen, ő pedig úgy tűnik, eleget tesz
kérésünknek.
Úgy érzem, elfolyt a magzatvíz...
Mire
Felícia elmondta megérzését, újabb fájdalom hasított testébe.
Összegörnyedve
szorította két kezét a hasára. Richárd felugrott, és
kirohant,
de az ajtóban eszébe jutott, hogy a mobilját a dohányzó asztalkán
hagyta,
így visszalépett a szobába. Felkapta a telefont és a mentőket
tárcsázta.
Magára kapkodta ruháit, majd két fájás közti időszakban
Felíciának
is segített a tisztálkodásban, öltözködésben. Mire igazán
felfoghatták
volna, mi is történik velük, már szirénázva robogott velük a
mentőautó
a kórház felé.
-
Első baba? - kérdezte a mentőtiszt mosolyogva.
Felícia
bólintott, majd ismét eltorzult az arca. Összeszorított fogakkal,
görcsösen
kapaszkodott Richárd kezébe. A férfi tanácstalanul bámult a
mentősre.
-
Sajnos, ez a dolgok normális rendje. Ez bizony ezzel jár, de holnapra
mindketten
elfelejtik, ha a kicsit a kezükben tartják.
Felíciát
egyenesen a szülőszobába kísérték, hogy a főorvos megvizsgálhassa.
Richárd
az óráját szemlélve tétován ácsorgott a folyosón. Most mit
csináljon?
Felhívja a szülőket, esetleg Rinit vagy Bencét? Vagy hagyja őket
aludni,
hiszen úgysem tudnak semmit sem tenni ebben a helyzetben? Még végig
sem
gondolhatta a lehetőségeket, rezegni kezdett lenémított mobilja a
zsebében.
Megkönnyebbülve fogadta a hívást.
-
Szia, Richárd! Minden rendben? Van már valami fejlemény?
-
Nem tudom, bent vagyunk a kórházban, de még nem mondtak semmit.
-
Mit szólnál, ha bemennék én is? Tudod, talán együtt könnyebb a várakozás.
-
Kedves vagy, de bizonyára szeretnéd alvással tölteni az éjszakádat.
Egyébként,
hogy jutott eszedbe ilyen későn felhívni?
-
Gondolom, működött a telepátia. Mára van kiírva Felícia, és túl nagy a
csönd.
Kétszer rácsörögtem; délután és este, nem fogadta a hívásomat. Egy
órával
ezelőtt meg ki volt kapcsolva a mobilja. Elaludtam rendes időben, de
hirtelen
felriadtam. Ismét rácsörögtem, még mindig ki van kapcsolva. Ezek
után
szundikáljak nyugodtan?
Rini
nagyot sóhajtott. Ezt a pillanatnyi szünetet használta ki Richárd, hogy
némi
magyarázattal szolgáljon.
-
Délután elég sokat aludt, azt hiszem, lenémíthatta a telefonját, mert én
sem
hallottam zenél¬ni. Aztán meg valószínűleg lemerült. Szerintem eszébe
sem
jutott a telefonja, olyan hirtelen történt...
-
Összekapom magam, negyed óra múlva ott leszek - döntött a lány, és
megszakította
a vonalat.
-
Szia. Van már valami? - érdeklődött Rini, amikor a folyosó ajtaja
becsukódott
mögötte.
Richárd
nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és szorosan magához ölelte.
Marina
minden porcikáját remegés járta át, ahogy magába szívta a férfi
illatát.
-
Ahogy mondtad, túlságosan nagy a csönd - préselte ki magából a szavakat
Richárd
alig hallhatóan, és csüggedten hátrált egy lépést.
Rini
minden erejével arra koncentrált, hogy meg tudjon állni a lábain.
Megszédült,
bele¬kapaszkodott a férfi karjába.
-
Nem vagy jól? - érdeklődött Richárd, és a fal melletti székek egyikéhez
vezette
a lányt. - Hozzak vizet, vagy kávét? Vagy szóljak valakinek?
-
Nem, már rendben vagyok, csak egy pillanatig tartott - válaszolta Rini, és
a
nyíló ajtó felé fordult, hogy zavarát leplezze.
Egy
zöld ruhás alak lépdelt sietősen feléjük. Talán műtősnő lehetett.
Gratulált
az apukának gyönyörű gyermekéhez, majd igyekezett eltűnni, még
annál
is gyorsabban, ahogy megjelent.
-
Elnézést, de a feleségem hogy érzi magát? Mikor láthatom? - lépett utána
Richárd,
és elállta az útját, mielőtt még elillanhatott volna, mint a
kámfor.
-
Nézze, majd jön a főorvos úr, és elmond mindent - válaszolta kitérően a
nő.
-
Valami baj van? - kérdezte a férfi zaklatottan.
-
Meg kell várni a ...
-
Meddig kell várni? - vágott közbe Richárd ingerülten.
Marina
odasietett hozzájuk és próbálta oldani a feszültséget.
-
Richárd, nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Gyere, menjünk vissza a váróba,
nehogy
elkerüljük a doktort!
Richárd
dühösen sarkon fordult, a zöld ruhás nő hálás mosolyt küldött a háta
mögött
a lány felé. Rini bólintott, majd a férfi után sietett. Richárd ismét
járkálni
kezdett a folyosón, mint egy ketrecbe zárt vadállat, és percenként
nézte
meg az óráját. Marina gondolatban átfuttatta a lehetőségeket,
melyekkel
csökkenthetné az idegességét, de végül arra döntött, jobb, ha
békén
hagyja. Leült az asztalka mellé, elővett egy magazint, de egyetlen
sort
sem tudott elolvasni. Lelkében kitörni készülő vulkánként fortyogott a
kétségbeesés.
Aggódott Felíciáért, akiről nem tudott semmit, és aggódott
azért
a férfiért, aki ugyan sosem lesz az övé, de akinek a boldogságáért a
legnagyobb
áldozatot is vállalta volna.
Egy
óra idegtépő várakozás után megjelent a főorvos.
-
Adódott némi komplikáció. Meg kellett operálni a feleségét, de már minden
rendben
van. Várjanak még itt egy kicsit, majd jön egy nővér, és megmutatja
az
őrzőt és a pici lányt.
Richárd
megköszönte a felvilágosítást, majd amikor az orvos elment, a falnak
támaszkodva
karjára hajtotta a fejét, és mozdulatlanul állt egy ideig.
Marina
szinte fuldoklott az elfojtott könnyektől és érzésektől, de nem merte
megzavarni
a férfit. Fájdalomtól égő szívvel nézte a széles vállat, a sötét
fürtöket,
majd megrázta a fejét és nagyot sóhajtva földre szegezte a
tekintetét.
Elkalandozó gondolatait vasakarattal szedte össze, és Felícia
irányába
kényszerítette őket. Barátnője most a hatalmas épület egyik
szobácskájában
meggyötörten várja, hogy rég áhított boldogsága teljessé
váljon,
amikor férjével együtt karjában tarthatja szerelmük rugdosó,
kapálódzó
szépséges gyümölcsét.
Néhány
perc múlva mosolygós, fiatal nővérke jött, és a babaszobához kísérte
őket.
Bekopogtatott a hatalmas üvegablakon, mire a bent szorgoskodó fehér
köpenyes
asszony felvett egy pólyába burkolt csöppnyi lánykát, és megmutatta
az
üvegfal másik oldalán ácsorgóknak.
-
Milyen gyönyörű, édes kis angyal! Szeretném a karomba venni! - fordult
Richárd
a mellette állóhoz.
-
Most még nem lehet, nehéz útja volt a kisasszonynak. Talán majd délután,
ha
ismét meg¬vizsgálja a gyermekorvos és jóváhagyja - mondta kedves
mosollyal
a nővérke.
Richárd
megértően bólintott és tovább gyönyörködött gyermekében.
-
A feleségemet mikor láthatom?
-
Mindjárt odakísérem önöket.
Rini
párás szemmel nézte a csöppséget, és ajkába harapott. Felícia
kisbabája,
az ő picike keresztlánya az a bájosan szundikáló gyermek. Nem
merte
Richárdra emelni a tekintetét, félt, hogy túlságosan árulkodó lenne az
a
szomorú pillantás.
Hosszan
mentek a csapóajtókkal elválasztott üres folyosókon, míg megérkeztek
az
intenzív részleg egyik szobájához. A nővér intett, hogy várjanak, és
belépett
a függöny mögé.
-
A felesége még alszik, de jöjjön be egy pillanatra - intett Richárd felé a
fiatal
nő.
-
Mi történt? Miért van itt Felícia?
-
Nem beszélt a főorvossal?
-
Nem mondott semmi konkrétumot, csak hogy komplikáció történt és
megoperálták...
-
A feleségének nagyon alacsony volt a vérnyomása, gyenge a pulzusa,
elvesztette
az eszmé¬letét, meg kellett császározni, mielőtt teljesen
kimerült
volna. Látja, ez az EKG szép egyenletes és a pulzusszám is
megfelelő
- mutatott az idősebb nő a monitorra. - Alszik egyet, néhány nap
alatt
megerősödik, és minden rendben lesz, de addig a biztonság kedvéért
megfigyelés
alatt tartjuk.
Richárd
megérintette Felícia sápadt arcát, majd elköszönt, és kilépett a
szobából.
Rini kérdőn nézett rá, de nem kapott választ, sőt, a férfi
egyetlen
szó nélkül lépett el mellette, a kijáratot véve célba. Marina
döbbenten
bámulta a távolodó alakot, majd azon gondolkodott, hogy
be¬kopogtat
az őrzőbe és ő is érdeklődik barátnője felől. Ekkor az a
mosolygós
hölgy lépett ki a szobából, aki idekísérte őket. Rini hezitált.
-
Segíthetek valamiben? - állt meg előtte a nővérke.
-
Richárd úgy elrohant, és én nem tudom, mi történt. Hogy van Felícia? -
kérdezte
a lány zavartan, kerülve, hogy meg kelljen mondania, hogy nem
rokon,
csak egy barátnő.
-
Császármetszéssel született a baba, ami kicsit megviselte az anyukát, de
már
kielégítő az állapota. Ne aggódjon! Tudja, milyenek a férfiak, ha fehér
köpenyt
látnak, azonnal pánikba esnek. Menjen, öntsön lelket belé... -
nevetett
a nővér, és fejével a csapóajtó mögött eltűnő férfi felé intett.
Marina
a parkolóban érte utol Richárdot, aki autójának támaszkodva, üres
tekintettel
bámulta a kórház épületét. Megállt előtte egy lépésnyire, és
türelmesen
kivárta, míg felé fordította figyelmét. Rini összeszorított
ajkakkal,
megrovóan nézett rá. Richárd kinyújtotta a kezét a lány felé, aki
hátrébb
lépett, de nem jól mérte fel a távolságot, így ismét a férfi ölelő
karjaiban
találta magát.
-
Ne haragudj a bunkóságomért, de annyira össze vagyok zavarodva. Úgy érzem,
valamit
elhallgatnak előlünk.
Marina
mondani akart valami bátorítót, de nem jött ki hang a torkán.
Önkontrollja
felmondta a szolgálatot, képtelen volt tovább játszani a
szerepét,
zokogva borult Richárd vállára. Érezte a férfi mellkasának
egyenletes
emelkedését, süllyedését, érezte, hogy az erős karok
vigasztalóan
simogatják a hátát, ami még inkább felszaggatta lelki
erődítményének
egyébként is ingatag védelmi vonalát.
-
Rini, szedd össze magad! Azt mondták, nincs miért aggódnunk. Gyere, hívjuk
fel
Annáékat! Tessék, itt egy zsebkendő. Ne sírj már ilyen keservesen, nem
veszítjük
el Felíciát!
Marina
kibontakozott a férfi öleléséből, elvette a felajánlott zsebkendőt.
Megtörölgette
szemeit, mélyeket sóhajtott, míg vissza nem nyerte
lélekjelenlétét.
-
Ne haragudj, hogy ennyire kiborultam...
-
Semmi baj, mindannyiunkat megvisel ez a kiszámíthatatlan helyzet. Van itt
a
közelben egy kávézó, iszunk valamit, közben pedig beszélünk Annáékkal.
Oké?
Az
asztalnál ülve, forró teát kortyolgatva hívták fel a szülőket. Marina
szűkszavúan
tájékoztatta Annát, akit nagyon felzaklatott az operáció híre.
Rövid
párbeszéd után azzal köszöntek el, hogy másnap, korán reggel indulnak
Sopronba.
-
Visszamegyek a kórházba - mondta kis idő múlva Richárd.
-
Szerintem jobb lenne, ha hazamennél és rendbe szednéd magad, és csak
délután
mennél be Felíciához. Én is ezt fogom tenni.
-
Hazaviszlek - jelentette ki a férfi, és intett a pincérnek, hogy fizetne.
Marina
mérlegelte a helyzetet és döntött.
-
Köszönöm, de azt hiszem jobb, ha kiszellőztetem a fejemet. Inkább gyalog
mennék.
A
férfi bólintott és elköszönt.
Rini
lassan lépdelt a csöndes kis utcákon. Ahogy Richárd autója
eltávolodott,
szeméből ismét szivárogni kezdtek a könnyei. Kimerülten ért
haza.
Mielőtt bemenekülhetett volna a fürdő¬szobába, Szilvi lecsapott rá.
-
Te jó ég! Csak nem történt valami baj? Gyere, főzök egy teát, és mesélj!
-
Nincs nagy baj, egészséges kislánya született Felíciának.
Császármetszéssel
lett meg, még aludt, amikor Richárddal eljöttünk a
kórházból.
Egész éjjel fent voltam, szeretnék lezuhanyozni.
Amikor
Rini kilépett a folyosóra, finom illat fogadta.
-
Készítettem reggelire meleg szendvicset. Ugye kérsz?
-
Nagyon kedves vagy. Ne haragudj, de egy falat sem menne le a torkomon.
Fáradt
vagyok.
Szilvi
gyanakodva nézte lakótársát, de nem szólt, csak megértően bólintott.
Elfogyasztotta
a szendvicseket, elmosogatott és lábujjhegyen osont el Rini
szobája
előtt, nehogy felébressze. Már majdnem becsukta saját szobájának
ajtaját,
amikor neszezésre lett figyelmes. Visszább lépett a folyosón, és
akkor
már teljesen tisztán hallotta az elfojtott sírás jellegzetes hangjait.
Be¬kopogtatott,
majd választ sem várva benyitott. Leült az ágy szélére és
gyöngéden
megérintette Rini vállát.
-
Látom, hogy nincs minden rendben. Nem lenne könnyebb, ha beszélnél róla? -
kérdezte,
és türelmesen várt, míg az érzelmi kitörés csillapodott.
-
Majdnem elszúrtam mindent - mondta Rini.
Szilvi
akárhogy gondolkodott, nem tudta értelmezni ezt a mondatot.
-
Mit rontottál el, Rini?
-
Mindent, a barátságunkat, meg mindent. Érted?
-
Hát épp ez az, hogy nem értem.
-
Iszonyatosan idiótán viselkedtem - pattant fel a lány, és idegesen
járkálni
kezdett az ágy és az ajtó közti sávban.
-
Gyere már ide és ülj le, megőrjítesz ezzel a mászkálással! Akár egy
oroszlán
a ketrecében... Nem beszélnél világosan?
-
Tényleg úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, és üvölteni
tudnék
a kétség¬be¬eséstől. Felíciát megoperálták, az intenzív osztályon
van,
így igaza lehet Richárdnak abban, hogy nem mondanak el valamit, hogy
titkolnak
valamit... Egy szülés nem olyan dolog, legalábbis általában, és a
császármetszés
sem szokott az intenzíven végződni, érted?
-
Ezt értem, és tényleg furcsa, de mi köze ennek a barátság meg a minden
elrontásához?
-
Jaj, Szilvi, olyan bonyolult ez a helyzet. A barátnőm életveszélyben van,
én
pedig elgyöngültem és hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam,
amikor
Richárddal kettesben voltunk és...
-
Rini, ugye nem csináltál hülyeséget? - vágott közbe Szilvi, és megragadta
a
lány karját.
Marina
némán megrázta a fejét.
-
Semmi olyat, amit ne lehetne kimagyarázni az idegességgel, az aggódással.
De
ezentúl sokkal jobban kell vigyáznom, nehogy még egyszer meggondolatlanul
viselkedjek.
-
Rini, verd ki a fejedből Richárdot! Nem bánthatod meg Felíciát!
-
Szerinted én nem tudom? Szerinted nem szenvedek eleget két tűz között? Az
első
pillanattól kezdve küzdök ez ellen az érzés ellen, de mindhiába.
Akárhogyan
is megkeményítem magam, egy pillantása, érintése összetöri még a
legjózanabb
érveim páncélját is.
-
El kellene utaznod vagy megismerkedned másokkal - ölelte át Szilvi feldúlt
lakótársát.
-
Menekülhetek én a világ végére is. Volt, hogy lementem Annáékhoz, sőt több
férfival
el¬mentem randizni is, akikkel az étteremben ismerkedtem meg.
Egyszerűen
képtelen vagyok nyitni feléjük, mindenkiben csak Richárdot
keresem.
Még Bence sem tudja feledtetni velem, aki pedig igazán
szeretetreméltó
és rendes.
-
Akkor nincs ötletem, de ha bármiben segíthetek...
Marina
megrázta a fejét.
-
Egyetlen dolgot tehetsz értem, hogy erről senkinek sem beszélsz. Kerülni
fogom,
hogy kettesben maradjak Richárddal, és minden erőmmel arra fogok
koncentrálni,
hogy ne okozzak csalódást Felíciának. Richárd őt szereti,
nekem
esélyem sincs nála, akkor meg minek eltékozolni a barátságunkat,
jobb,
ha ez az érzés életfogytiglan a szívem börtönében marad.
*
Másnap
Richárd az állomáson várta az anyósáékat, és egyenesen a kórházba
hajtottak,
mert Annának már elfogyott az összes türelme a múlni nem akaró
éjszaka
során. Rögvest látni akarta kislányát és a csöppséget. Felícia
sápadtan,
de mosolyogva fogadta őket Reginával a karján. Édesanyja
idegességét
azonban ez a látvány sem tudta teljesen feloldani. Kis ideig
beszélgettek,
majd a főorvos keresésére indult. Hadjárata azonban sikertelen
maradt,
mert a doktor letéve a 24 órás ügyeletet már elment, és megkezdte
két
hetes, jól megérdemelt szabadságát. Az osztályos orvos meg úgy kerülte
Felícia
állapotának taglalását, mint macska a forró kását. Még két nap telt
el
ilyen idegesítő várakozásban, majd a zárójelentéssel kezükben távozhattak
a
kórházból.
A
fiatal anyuka továbbra is fáradékony és aluszékony volt, de adott
helyzetben
ezt senki sem tartotta rendellenesnek. A szülők beköltöztek a
vendégszobába,
és igyekeztek tehermentesíteni lányukat. A barátok is sorra
befutottak,
de csak nagyon rövid időre maradtak, és persze segítségüket is
felajánlották
a családnak. Annának feltűnt Marina sápadtsága és szótlansága
is,
de a lány ügyesen kimagyarázta magát. Ahogy teltek a napok, Felícia
egyre
többet volt talpon, és mosolyogva látta el a baba körüli teendőket,
így
lassacskán mindenki elfelejtette a nehéz szülés kapcsán felmerült rossz
érzéseket.
Ferenc már nyugtalan volt, aggódott az állatai miatt, így abban
egyeztek
meg, hogy ő hazamegy, míg felesége marad még pár napot lánya
mellett.
Regina szépen fejlődött. Napközben békésen szunyókált a baldachinos
kiságyban,
de az éjszakát szülei ágya mellett töltötte a nagypapától kapott
bölcsőben.
Egy hét múlva Anna is hazafelé készülődött.
-
Tudod, kislányom, nem jó a férfinépet sokáig magára hagyni, mert abból
csak
baj származik.
-
Menj csak, anyukám, mert abban biztos vagyok, hogy apu nem eszik rendesen.
-
Senki sem szeret egymaga lenni, főleg, ha hozzá is van szokva a
társasághoz
- értett egyet Annával veje is.
Ebéd
után telefonáltak Ferencnek, hogy másnap melyik vonattal érkezik Anna,
akit
Richárd és Rini kísértek ki az állomásra.
-
Feljössz hozzánk egy kicsit? - érdeklődött a férfi.
-
Nem, végre együtt lehettek, igazán nincs most szükségetek rám - rázta a
fejét
Marina.
-
Rendben, de holnap el kell mennem egy tárgyalásra, akkor beugrasz a
lányokhoz?
-
Kettőig dolgozom, aztán ráérek.
-
Az remek, mert én fél négyre megyek, de előtte még lenne egy kis dolgom.
Na
de bolond ez az április, az előbb még sütött a nap, most meg esik...
Gyere,
hazaviszlek!
Rini
mentegetőzni akart, de valóban sűrű cseppekben kezdett esni az eső, és
rajta
csak egyetlen kötött pulóver volt a blúz felett. Beült az autóba, és
tekintetével
az utcán didergő embereket követte.
-
Nézd azt a pici cicát, ott a járda szélén. Csak le ne lépjen egy autó elé.
Richárd
elhaladt a kis állat mellett, aki meg sem rezzent, csak csapzottan
gubbasztott
egy lámpaoszlop tövében. A legközelebbi lehetőségnél a férfi
megállt
és leparkolt.
-
Jössz? - kérdezte vidáman, és becsapva a kocsi ajtaját elindult a járdán a
cica
felé. Marina egy pillanatig tétovázott, majd ő is kiszállt. Richárd
akkorra
már a kis jószág mellett guggolt és kedvesen hívogatta. A cica,
félénken
hátrált, majd, hogy meggyőződött a hatalmas ember jó szándékáról,
úgy
futott hozzá, mint a szülőjére talált kis árva. Aprócska karmaival
belekapaszkodott
Richárd kabátjába és dorombolni kezdett.
-
Szerinted Felícia kivág bennünket, ha hazaviszem? - kérdezte a mellette
álló
lányra sandítva.
-
Nem hiszem, de ha mégis, akkor ráveszem Szilvit, hogy fogadjuk be. Nagyon
helyes
kis macska.
-
Akkor igyekezzünk, mielőtt bőrig ázunk!
Rini
a lakása közelében kiszállt az autóból, és a bérház ajtajáig futva
tette
meg az utat. Abban egyeztek meg, hogy ha Felícia ellenzi az
örökbefogadást
a kisbaba mellett, akkor még a délután folyamán átköltözteti
Richárd
hozzájuk a cirmost. Ezt is megúsztam. Nem is volt olyan rettenetes -
gondolta
Marina, ahogy a lépcsőház ajtajából a távolodó autót figyelte.
Az
út hátralévő részén a cicus az anyósülésen összegömbölyödve szundikált.
-
Na, te aztán hamar megbékéltél a világgal - simította meg Richárd, amikor
egy
piros lámpánál várakoztak. Védence meg sem mozdult, csak halk
dorombolással
jelezte egyetértését.
Felícia
a konyhában tüsténkedett, amikor a férfi megérkezett.
-
Hát az meg mi a csoda? - nevetett rá felesége.
-
Szerintem az, aminek látszik. Kedves és gondoskodó gazdira vágyó szegény,
árva
kis állat.
-
No persze, és te, mint kedves és gondoskodó gazdi, úgy gondoltad, hogy
ahol
egy gyerek felnő, ott kettő is...
-
Valahogy úgy - mondta Richárd, és kérlelőn nézett Felíciára.
-
Nem a legjobbkor jöttél, cirmike - simogatta meg a lány - de sosem jó az,
ha
valakit kidobnak az utcára. Most mondd meg, mit csináljunk veled?
-
Néhány napot eltölthetne idebent, csak amíg megszokik nálunk.
-
Richárd, te is nagyon jól tudod, hogy ha egyszer beengedjük, akkor bent is
ragad.
Maradhat, de nem szeretném, ha a lakásban rohangálna. Ahhoz Regina
még
túlságosan kicsi. A hátsó szélfogóban aludhat, de jobb, ha megszokja,
hogy
nem lesz belőle szobacica.
-
Rendben, akkor elszaladok alomért meg kajáért, addig dédelgesd, ez most
úgyis
nagyon testhezálló feladat neked - mondta Richárd és a felesége kezébe
nyomta
a cicát.
Felícia
a fejét csóválta, és kivitte a kis állatot a szélfogóba. Letette az
egyik
gyékény székre, és mókásan ráparancsolt, hogy a cserepes virágokkal
legyen
kíméletes, ha nem akarja kivívni a rosszallását. Aztán visszament a
konyhába,
és kis tálkába tejet, másikba pedig párizsi darabokat tett, majd
ezekkel
tért vissza az átmeneti menhelyre. A kis jövevény összetekeredve
horpasztott,
de amint meghallotta a tálka koppanását a kövön, azonnal
felugrott,
és nyávogva cserkészte be az élelmet. Felícia elégedetten nézte a
kis
éhenkórászt, majd besietett a fürdő¬szobába, hogy alaposan kezet mosson,
és
felment ébredező kislányához.
A
nappalok és éjszakák monoton egyhangúsággal váltogatták egymást, de sem
Felícia,
sem Richárd nem bánták a nyugalmas órákat. Regina angyali teremtés
volt,
éjszakánként csak kétszer ébredt fel, de amint tele lett a pocakja és
tisztába
került a feneke, azonnal elaludt. Szülei kéz a kézben hosszú
perceken
át nézték a bájosan szundikáló gyermeket.
A
cica, aki nem túl kreatívan a Cirmos nevet kapta, szintén jól fejlődött és
ügyesen
igazodott a macskák számára kidolgozott íratlan házirendhez.
Egyetlen
egyszer használta a teraszon, dézsában lévő leander földjét
toalettként,
amiért Felícia anyai szigorral elpáholta. Richárd csak nevetett
rajtuk.
-
Ez ám a hatékony feddés, kedvesem - ugratta a férfi. - Szerintem, amilyen
dörzsölt
kis fickó, inkább dicséretnek fogta fel, nem elmarasztalásnak.
Azonban
a cica mégis megérthette gazdaasszonya felé irányuló haragját, mert
soha
többet nem bántotta a cserepes virágokat. Felícia nagyon büszke is volt
nevelési
teljesítményére.
*
Május
végén egyetlen nap alatt űzte el a nyár a tavaszt. Szokatlanul meleg
napra
ébredtek. Felícia már rutinosan tette a dolgát. Ebéd után halkan
dúdolt
szendergő kislányának, amikor Richárd belépett a gyermekszobába, hogy
elköszönjön
tőlük.
-
Olyan szépek vagytok, meg kellene festeni.
-
Beleegyezek, de kénytelen leszel emlékezetből, mert annyira fáradt vagyok,
hogy
én is majd elalszom.
-
Beteszem Reginát az ágyacskájába, te is feküdj le, amíg ő szundikál.
Cirmos
kint kószál, rá nem lesz gondod. Hat körül jövök. Vásároljak valamit
hazafelé?
-
Nem, nincs szükség semmire, inkább siess! Megvárlak a fürdetéssel.
Richárd
megpuszilta a kicsi homlokát, majd feleségét kézen fogva átkísérte a
hálószobájukba.
-
Pihend ki magad, remélhetőleg angyalian jó lesz a picike - búcsúzott és
megcsókolta
a feleségét.
Felícia
végignyúlt a hatalmas franciaágyon, és mosolyogva integetett az
ajtóból
visszanéző férfi felé, majd abban a pillanatban elaludt, ahogy
letette
a fejét a párnára.
Richárd
a barátja házához hajtott, hogy bepakolják a festményeket, amiket
Krisztina
és Konrád megrendelésére készítettek.
-
Ez öttel több - mondta Richárd.
-
Legyen miből választani, de ha ezek is elkelnek, az sem baj... -
vigyorgott
Bence, és lezárta a láda tetejét.
-
Micsoda üzleti érzék, beiratkozom hozzád tanfolyamra.
-
Hétfőtől indul a következő kurzus, neked potom 60 ezerért.
-
Mondom én, hogy remek üzletember lett belőled, még a semmit is el tudod
sózni
jó pénzért.
Bencének
igaza lett. Richárd elismerően rázta meg barátja kezét, amikor üres
ládákkal
távoztak a panzióból.
-
Megünnepeljük ezt a gyümölcsöző együttműködést?
-
Ez nem lehet kérdés. Hogy is mondhatnék nemet egy ilyen ajánlatra?
-
Akkor hová? - kérdezte Bence a kormány mögül.
-
Természetesen hozzád az autómért és aztán haza.
-
Na de mi lesz az ünnepléssel?
-
Ja, azt hittem, ez egyértelmű: nálunk fogunk koccintani. Otthon leteszed
az
autódat, én állom a pezsgőt, te pedig este szépen hazagyalogolsz a
sikereddel
karöltve...
-
Briliáns megoldás. Legalább meggyomrozhatom Ginát is. Felícia majd kibújik
a
bőréből, ha megint nálatok dorbézolunk...
-
Ez van, barátom, megígértem, hogy sietek haza, és együtt fürdetünk.
-
Akkor lehet, jobb lenne, ha most nem is zavarnám a családi idillt.
-
Dehogy zavarsz. Egy pohár pezsgő belefér az apukaságba.
-
Valaki áll a kaputok előtt - mondta Bence, amikor befordultak az utcába.
-
A vékonyságát tekintve, Rini lehet.
Valóban
a lány állt a ház előtt, és az emeleti ablakokat kémlelte. Az autó
hangjára
megfordult, és kétségbeesve lépett a vidám férfiakhoz.
-
Hol a csudában voltatok, már órák óta kereslek benneteket?
-
Ki ez a mérges fúria? - nevetett Bence a lányra.
-
Kedves kisasszony, tudom, nem nézi ki belőlünk, de mi lelkiismeretesen
dolgozó
emberek vagyunk, és most is kőkemény melóból csörtetünk haza a kis
családhoz
- válaszolta Richárd harsányan, ügyet sem vetve Rini
zaklatottságára.
Ahogy
beléptek az udvarba, Cirmi rohant eléjük.
-
Halihó, kis haver! Te vagy a fogadó bizottság?
-
Hol vannak Felíciáék? - kérdezte Marina számonkérően.
-
Mi a csoda ütött beléd? - fordult felé Richárd döbbent arckifejezéssel.
-
Csupán csak az, hogy órák óta próbáltam elérni valamelyikőtöket, de minden
telefon
ki van kapcsolva, ami merőben szokatlan.
-
Felícia lefeküdt aludni, amikor elmentem. Gondolom, lenémította a
telefonját,
mint ahogy már néhányszor előfordult, és a sok csörgetéstől
lemerült.
Vagy zúg a mosógép, esetleg lent hagyta a mobilját a konyhában és
eszébe
sem jut, mert el van foglalva Reginával. Nem értelek, miért kell
ebből
ekkora ügyet csinálni?
-
Ne haragudj, nem akartalak számon kérni, de majd szétrobbanok az
idegességtől.
-
Azt látom. Tessék, fáradj be - nyitotta ki Richárd a bejárati ajtót, és
előre
engedte Marinát.
A
házban szokatlan csönd uralkodott, csak az emelet felől hallatszott egy
vékonyka
kis hang elégedetlenkedő megnyilvánulása.
-
Sziasztok! Megjöttünk - kiáltott Richárd. - Fent lesznek a
gyermekszobában
- mutatott az emelet felé.
Marina
felvágtatott a falépcsőkön és benyitott a kislányhoz. Richárd
belépett
a fürdőszobába, majd a hálószoba felé vette az irányt. A két szoba
közti
kis folyosón Rinibe ütközött, aki Reginával a karján tétován ácsorgott
az
ajtó előtt.
-
Istenem, csak nincs valami baj, hogy Felícia nem ébredt fel a kislány
sírására?
- mondta a férfi, és falfehérré változott. Feltépte a háló
ajtaját,
és az ágyon mozdulatlanul fekvő felesége mellett termett.
-
Felícia! - szólította halkan, majd egyre élesebben, míg nem egy
kétségbeesett
kiáltássá torzult a hangja.
Bence
felrohant a lépcsőn, Marinát betolta a kisszobába, közben az ügyelet
számát
tárcsázta. Elhadart annyit, amennyit tudott, majd kettesével véve a
fokokat
a földszinten termett, hogy kinyissa a kaput, utat engedve az érkező
orvosnak.
-
Jó estét! Fent az emeleti szobában... - mondta Bence, és előre engedte az
idősebb
férfit.
Felícia
ugyanabban a pózban feküdt, ahogy Bence az előbb is látta. Richárd
az
ágy mellett térdelt, és feleségére borulva zokogott. Az orvos ellépett
mögötte,
szó nélkül megfogta a matracon nyugvó karcsú kis kezet, majd
felhúzta
a lány szemhéját és lámpájával a pupillákat vizsgálta. Felnézett
Bencére
és megrázta a fejét.
-
Sajnálom, de itt már nincs mit tenni. Fogadják őszinte részvétemet.
A
másik szoba felől sikoly hallatszott, majd zuhanás hangja. Marina
feltehetően
a résnyire nyitott ajtó mögött hallgatózott. Szerencsére Regina
elaludt,
így őt betette a kiságyba. Bence felemelte a lányt a földről,
átvitte
a vendégszobába, és lefektette a kanapéra. Az orvos meg¬vizsgálta és
kért
egy pohár vizet. Mire Bence felért a konyhából, Rini már felült, és
szívet
tépően zokogott. A doktor egy ampullából nyugtatót szívott fel, és
beadta
a lánynak.
-
Maga jól van? - kérdezte Bence remegő kezére pillantva.
-
Amennyire ilyen helyzetben jól lehetek - válaszolta a férfi alig
hallhatóan.
Az
orvos telefonált, majd az asztalhoz ült, és kitöltötte a nyomtatványokat.
Regina
ismét fel¬ébredt, és sírva juttatta tudomásukra igényeit.
-
Rini, érzel magadban annyi erőt, hogy ellásd a kislányt? - lépett hozzá
Bence.
Marina
megtörölte szemeit, nagyot sóhajtott és átment a babaszobába. Bence
kilépett
a folyosóra, hogy barátjába lelket öntsön, de meghallotta az újabb
autó
ajtajának csapódását, így ólmos léptekkel, nehéz szívvel elindult
lefelé.
Rini tisztába tette Ginát, és a konyha felé indult volna, hogy
tápszert
keressen, de Bence megállította. A lépcsőn keménykötésű, fekete
ruhás
férfiak masíroztak lefelé. Marina bénultan nézte a menetet. Az orvos
átadta
egyikőjüknek a kiállított papírokat, majd kérdőn Bencére nézett.
-
Azt hiszem, rendben lesz minden - mondta a férfi, és kikísérte a doktort.
Rini
a konyhaszekrényben azon a polcon találta meg a tápszert, ahová ő
tette.
Eszébe jutott, Felícia mennyire tiltakozott ellene, hogy kiváltsák a
patikában,
de a doktornő meggyőzte a fiatal anyukát, hogy előfordulhat egy
hirtelen
betegség, lázas állapot, amikor nem szoptathatja a kisbabát, hanem
tápszerrel
kell etetnie. Elolvasta a dobozon lévő utasítást, feltépte a
tasakot,
felforralta a vizet, majd belekanalazta a javasolt mennyiségű fehér
port.
Jól elkeverte, bele¬töltötte a cumisüvegbe, és már szaladt is a síró
babához.
Amikor Bence becsukta maga mögött az ajtót, néma csönd uralkodott a
házban.
Felment az emeletre, hogy megnézze barátját, de legnagyobb
megdöbbenésére
a háló ajtaját kulcsra zárva találta. Kétségbeesve nyitott be
Rinihez,
aki a nagy fotelben ült, és a kicsit etette. Arcán kis patakokként
törtek
utat könnyei.
-
Telefonálnunk kell Annáéknak - dadogta, amikor a belépő férfira emelte
tekintetét.
-
Semmi értelme. Inkább hajnalban indulok értük. Személyesen mégis csak más,
és
éjszaka úgysem tehetnek semmit. Engem sokkal jobban aggaszt Richárd.
Magára
zárta az ajtót, és síri csönd van odabent.
-
Gondolod, hogy...
-
Ne is folytasd! Remélem, nem tesz kárt magában, csak épp egyedül akart
maradni.
Holnap dolgozol?
-
Nem. Szabadnapos vagyok.
-
Akkor itt tudsz maradni Reginával, amíg visszaérek Jánosházáról?
Rini
némán bólintott, majd kis idő múlva rekedten megkérdezte.
-
Mi lesz, ha Richárd...
-
Nem szabad ilyesmire gondolnunk, Rini. De tudod, ha ő eldöntötte, akkor
ember
nincs, aki eltéríthetné tőle...
-
Muszáj hazamenned?
-
Dehogy. Itt maradok veletek.
Amikor
Rini ellátta és elaltatta Reginát, visszaült a nagy fotelbe, és
álomba
sírta magát. Bence többször is megpróbált bejutni Richárdhoz, de
hiába.
Bement a vendégszobába, és úgy ahogy volt, ruhástól, ledőlt a
kanapéra,
hogy a hosszú út előtt aludjon néhány órát. Négyre állította be a
telefonja
ébresztőjét, de nem volt rá szüksége.
Fáradtan,
a gyötrő álomképektől zaklatottan támolygott le a lépcsőkön, hogy
legalább
egy kávét főzzön, mielőtt elindul. Rini nesztelenül osont le a
földszintre,
amikor meghallotta a nehéz lépteket.
-
Minden rendben? - fordult hátra Bence.
-
A körülményekhez képest, igen, De te nagyon nyúzottnak tűnsz. Nem lenne
jobb
mégis telefonálni?
-
Félsz egyedül itt maradni? - kérdezett vissza a férfi, amikor bekapcsolta
a
kávéfőzőt.
Marina
rettenetesen félt, de nem akarta mutatni. Bence sem lehet jobb
helyzetben,
miért nehezítse még ő is a dolgát.
-
Nem. Igazad van, személyesen mégis csak más... de ugye nagyon siettek?
-
Amennyire csak lehet...
Késő
délután értek vissza Sopronba. Bence a reggel eltett kulcscsomóval
nyitotta
ki az ajtót. Felmentek az emeletre. Marina karján a kisbabával a
szoba
ajtajában állt, és nem tudott megszólalni. Anna átvette a gyermeket,
majd
alig hallhatóan egy altatódalba kezdett.
-
Richárd? - kérdezte Ferenc.
-
Azóta sem jött ki a szobájából. Mozgást sem hallottam tegnap este óta. Már
nagyon
vártalak benneteket, iszonyatosan féltem - mondta Rini, és úgy
kapaszkodott
fogadott apjába, mintha az minden bajtól megóvhatná.
Bence
elmondta, mi történt előző délután, milyen furcsán viselkedett
barátja.
Ferenc szó nélkül távozott a szobából. Még hallotta, ahogy Anna
leteszi
az alvó gyermeket, majd igyekszik Marinába lelket önteni.
-
Hazamegyek átöltözni, meg vásárolok is valami ennivalót, ma már úgysem
tudunk
intézni semmit - mondta Bence Ferenc után lépve.
-
Menj csak fiam, és köszönöm...
-
Bárcsak ne lett volna szükség ilyen segítségre!
Bence
gyalog indult hazafelé, s közben Zsani számát csörgette. A lány
vidáman
üdvözölte:
-
Szia. Már kint vagyunk a parkban, ide gyere.
-
Zsani, figyelj rám! Most nem ezért kereslek, nem megyek futni. Mikorra
értek
haza? Feltét¬lenül beszélnem kell veled.
-
Hű, ez nagyon komolyan hangzik. Szerintem 20 perc, és otthon leszünk.
Zsanettnek
azonnal elpárolgott a jó kedve, ahogy a telefont a zsebébe tette.
Még
sosem hallotta Bence hangját ilyen kimértnek, érdesnek. Behívta
kutyáját,
rátette a hámot, a pórázt, és gyors léptekkel indult hazafelé.
Egyszerre
értek a kapuhoz. Zsani idegességében alig találta meg a kulcsát,
majd
mire előkotorta az övtáskájából, a földre ejtette. Bence felkapta, és
ki¬nyitotta
a kaput. Átkarolta a lány vállát, és mozdulatával befelé
tessékelte.
-
Mi történt, Bence? Olyan furcsán viselkedsz. Teljesen megijesztesz.
A
férfi még mindig nem szólt. A kulcscsomóval a kezében kinyitotta a lakást
és
belépett. Zsani leszerszámozta Atont, és a helyére küldte. Kezet mosott,
majd
határozottan Bence elé lépett, aki még mindig az előszobában ácsorgott.
-
Velem van bajod?
-
Nem, dehogyis. Ne gondolj ilyesmire - enyhült meg a férfi hangja. - Csupán
csak
nem tudom, hogy kezdjem el. Bárhogyan fogalmazom, ez mindenképp
rettenetes...
-
Akkor mondd egyszerűen. Ha így is, úgy is fájni fog, akkor nincs értelme a
szóvirágoknak.
-
Felícia meghalt. Álmában érte, megállt a szíve - mondta Bence egy hatalmas
sóhajjal.
Zsani
értetlenül nézett a férfira.
-
Ezt nem hiszem el... Egyszerűen felfoghatatlan... - nyögte és kezével
tétova
mozdulatot tett.
Bence
közelebb lépett, és átölelte. A lány keserves sírását hallva neki is
megeredtek
eddig visszatartott könnyei. Percekig álltak így, egymást
erősítve,
osztozva a fájdalom keserű, szív¬szorító terhén.
FOLYTATJUK.
************************
3.VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL
Burza
Mária: SZIROMSZAVAK
Lelkemnek
kell a pillanat,
melyben
szépséget befogad,
sugározza
tovább, hogy
szebb
legyen a világ.
Elmúlik
a nyár, helyére
lép
piroslón, sárgulón az ősz.
elveszített
lombjukat siratják a fák,
én
se tehetek mást, ha nekem is
ez
maradt, de lelkem tudja
nem
valós a tél,
szívem
reménnyel él.
Az
élet mint egy dal,
oly
rejtélyes az elején,
érzelmek
rejtőznek a közepén,
a
végén ott lesz a megerősítés,.
Az
élet , mint álom, s van benne
mi
üt és felkavar,
ott
rejtőzik benne a szerelem,
édes
fájdalom, a legszebb dal,
elvarázsol,
majd eszmélsz.
Dalom
lelkem mélyéről zeng,
más
, mint a valóság,
ha
hallod még dalom,
akkor
Lelked lelkemmel
együtt
dalol, s hangod
befonja
minden álmom,
nappal
szívemben megtalálom.?
2016.
augusztus 26.
........................................................
Széll
Magdolna: Nyárutó
Redőny
résein leselkedik a nap,
fényes
ujjaival hajamba kap,
testében
keringőznek a porszemek,
délidőben
még forróság lehet.
Már
nem zsong, készülődik a természet,
zsákba
rejtőzik este a meleg,
a
darázs, bágyadtan fészkébe dermed,
télre
készül, nem vár őszi szerelmet.
Ládánkból
meleg szvetter kerül elő,
vándormadár
búcsúját hozza a szellő,
nyakunkba
száll a hűvös, őszi pára,
rátapodunk
a halódó virágra.
A
sötétség, egyre beljebb halad,
vénasszony
csalfa nyarán a nap
mustos
csókokra visszalibben,
majd
eltűnik, hogy hosszan megpihenjen.
2016.
Üdvözlettel
Széll Magdolna
Verseim:
vagy
..............................
Mátyás
Rita: Bánat útján járok...
Bánatot
fon szobám sarkában a pók,
ajkaimon
rászáradt régi csókok.
Magányom
fészkel még fájó ölemben,
Éjszaka
árnyai félve lapulnak,
emlékeim
szépen, lassan csitulnak.
Fáradt
reggeleken, álmos takaróm,
ráncolja
magát, még nyűgös ágyamon.
Tétova
fény kapar ablak üvegen,
megkapaszkodik
fali feszületen.
Emlékeim
útján messze repülök,
asztalom
mellé fásultan leülök.
Egy
képet látok, szememre vetülve,
mosolygok
magamban, elérzékenyülve!
Ajtóm
előtt három unoka kopogtat.
Szia
Tusi mama! Kiáltják boldogan.
Derekam
öleli unokák karja,
fülembe
cseng még a gyöngyöző kacaj!
Cserepes
ajkamon, boldog mosoly fakad,
táncot
jár falamon, fény, s árnyék hada.
Nem
fáradt már a nap, csodás ez az érzés,
piros
rózsa nyílik, szívemnek legmélyén.
2016.08.23.
........................................................
Mint
egy festmény, mit nézel és csodálsz,
Olyan
most a kert a határ.
A
nap már nem adja melegét,
ősz
jön, és elfoglalja a helyét.
Hullanak
a sárba a vörös levelek,
lassan
csupasz ágak mezítelen teste lengedez.
De
most még szép, nézd és csodáld,
belső
szemeddel, lelkeddel e büszke tájt.
Őszi
színek mesés egyvelege lassan oda vész,
mert
felváltja őt a hideg tél.
Hólepel
takarja be a tájat, lábnyomok a hóban,
gyerekek
nevetnek, nem is sejtik, hogy a hó alatt
fekszenek
a hervadt levelek.
Tóth
Katalin Kata
............................................................
I.
P. STEVE: TÉRBEN
TÉNFERGÉS
Üres
tér a csillagok közt
magával
tölti a holt kört.
A
távoli induló pont
majd
eltűnik, ahogy a hó,
mikor
a hőtől olvadó.
Halkul
a zsongás, a lárma,
bár
még áttetsző a fátyla,
de
a burok alatt a lég
olyan
zord sötét, mint a vég,
mint
feledés a múlásban,
egy
mélyre ásott zugában.
Most
halott harcos kísértés
színekbe
ölti lidércét,
míg
az ige a mennybe vész,
fájó,
jajongó lelke ég,
küzdelemtől
elfolyt vére
s
az volt minden öröksége.
Üres
tér, eltűnt csillagok,
az
egész világ elhagyott,
kietlen
, elvásott árva,
szétmorzsolt
porrá vált láva.
Élünk
e végtelen térben
s
egyszer elporlunk a végben.
………………..........................…………..
I.P.STEVE: Csak
mi
Minden
jövőben ott lapul a múlt,
csak
a rég, a sodrásban elhalkult.
Az
egymást gyorsan űző tegnapok,
mint
apró életet hordó magok,
úgy
keltek ki mind, mának a csírák.
Hajnaltól
egészen éjig bírták,
majd
hervadtak halovány, fonnyadttá
s
reggelente ébredtek holnappá.
Minden
múltban csillogott a remény,
mint
patak kék vize, mely csak sekély
s
a bizalom sem áradt tengerré.
Most
és benne az elhagyott napok,
de
ez a most szüli a holnapot,
jelen
s ki tudja mi a folytatás,
ám
a remény megsúgja oltalmát.
A
múltban amik éltetőn gyúltak
sorra,
egymást követőn kihunytak,
csak
mi vagyunk akik még ébredünk
és
megtört emberként továbbmegyünk.
………………...................………….
I.P.
STEVE: Vágyom-álom
Légy
nekem tündöklő Csillag,
egy
csiklandó illat,
cikázó
lepke
s
életem kedve !
Légy
aki vársz rám.
aki
nekem bálvány,
légy
, aki Álmom
s
boldognak látom !
2010.
november 6.
...........................................................
Ylen
Morisot: Éj
Velencében
Gondola
oldala koppan a kőhöz,
házfalak
lábait mossa a tenger,
éjszaka
dalnoka húrokat penget.
Kőfokon
selymesen siklik a dallam,
távoli
mandolin ráfelel halkan,
sóhajok
párosan szállnak a széllel,
csónakok
ringanak lázasan, kéjjel.
Két
karod kőfala átölel, kérlel,
áradat
gátakat elsöpör hévvel,
víztükör
megremeg, csillan az este,
tengeri
illatot izzad a teste.
Csókokat
váltanak búgva galambok,
kondulnak
ércesen zúgva harangok,
pikkelye
villan, a halsereg táncol,
Adria
csillaga, holdfény világol.
Vágyaink
mámora elcsitul lassan,
kékesen
felragyog, izzik a hajnal,
éjjeli
kábulat reszket a mélyben,
ablakok
gyöngysora csillan a fényben.
************************
4.NOVELLÁRÓL
NOVELLÁRA
ÁRVAY
MÁRIA: Hurrá,
nyaralunk!
A
Virágh család nappalijából veszekedés zaja szűrődött ki. A gyerekek egyre
hevesebben
lármáztak, majdnem ölre mentek. A civakodás tárgya most is abból
fakadt,
hogy szegények, nehéz körülmények között élnek, s most sem mehetnek
el
nyaralni. Mindössze egy programon vehetnek részt, mert pusztán erre
Árvay Mária |
futja.
Igen ám, de mindenkinek más az ízlése. A két fiú, Anti és Béci,
majdnem
mindig hadban álltak egymással, kis húgukkal, Ancsával pedig keveset
foglalkoztak.
-
Ezt nem hiszem el! Itt a nyár! S nem nyaralhatunk! Akkor legalább
strandoljunk!
- nyafogott Ancsa.
-
Strandolás? – Mi izgalom van abban? Fejeseket ugrani, bámulni egymást a
parton?
Lángost eszegetni, fagyit nyalogatni? Ebből rég kinőttem. A
hegymászás,
az már igen. Igazi kaland és kihívás! - kiabált Béci.
-
Olyan helyre akarok menni, ahol nagyokat bringázhatok, nincs annál
nagyszerűbb
dolog!
–
szónokolt Anti.
-
Mindig csak az a nyamvadt drótszamarad… az agyamra megy - visított Béci.
-
Nekem pedig évek óta járna némi kényeztető masszázs, kozmetika,
wellness!
– kiabálta túl a gyerekeket az anya. Állandóan gürcölök, hogy
mindenetek
meglegyen, nekem is szükségem van egy kis feltöltődésre!
-
Nincs jobb a horgászásnál, csend, nyugalom, s finom halászlé a végén -
dörmögte
az apa.
-
Valahogy meg kellene egyeznünk – makacskodott Ancsa.
Hiába
csak marakodtak, mindenki a másik ellen acsarkodott.
-
Tudjátok mit? Nagyon egyszerű, nem megyünk sehova! Majd jót fürdünk az
izzadtságban!
–
kiáltotta az apa dühösen.
-
Most megyek dolgozni, mert valamiből meg is kell élni!
Ancsa
duzzogva bevonult a szobájukba. Nem volt külön kis vacka, ahova
elbújhatott
volna, így be kellett érnie egy falatnyi sarokkal. Elővette
perselyét.
Szomorúan látta, alig van benne valami, talán 3 gombóc fagyi ára.
Az
anya kint pöfékelt az udvaron, egyik cigarettát szívta a másik után.
-
Ennek az árából több mindent lehetne csinálni! – morgott Béci.
Durr!
Elcsattant egy pofon.
-
Most miért? Mert megmondom az igazat? Jó kis példamutatás!
-
Tűnj a szemem elől, ne mondjam még egyszer!
A
két fiú elment focizni a közeli térre.
Keservesen
telt a nap. Senkinek nem tért vissza a jókedve. Vajon tényleg
nincs
remény valamicske kikapcsolódásra?
Hamarosan
beesteledett, rövidesen sötétedik. Az apa, sugárzó arccal
lépkedett
az utcán. Amikor benyitott, örömmel kiáltotta:
-
Gyertek ide, mindannyian, fantasztikus hírem van!
-
Kifogtad az aranyhalat? – élcelődött Béci.
Az
apa most rá sem hederített.
-
Üljetek már le, és figyeljetek ide!
Emlékeztek,
amikor pár éve a kollegák az egész évi kiváló munkájáért pénzt
gyűjtöttek
Rolandnak?
-
Valami rémlik, de miért fontos ez? – kérdezte az asszony.
-
Rolandék ebből az összegből mentek nyaralni.
-
Csak nem azt akarod mondani…
-
De pontosan azt! Most minket nyaraltatnak! Álmomban sem gondoltam, hogy ez
egyszer
velünk is megtörténhet!
-
Tavaly nem újságoltál semmi ilyesmit! – kiáltották a gyerekek.
-
Nem, mert azt hittem, hogy eltörölték, mint mostanában annyi mindent!
-
Akkor hová megyünk? – kérdezték a gyerekek egyszerre.
-
Találtam is egy ideális helyet - mondta az apa. Nézzétek csak?
A
tableten már mutatta is: Álom Hotel.
-
Azt a! Mekkora hegyek! Lesz hegyi túra! – lelkendezett Béci!
-
Itt aztán bringázni is lehet, látjátok, micsoda klassz kerékpárút! -
örvendezett
Anti.
-
Pezsgőfürdő, élményfürdő! - Ancsa alig bírt magával!
-
Látom, van masszázs is - mondta az anya.
-
Nekem is lesz halászlé, s jó kis peca hajnalonként!
-
Hiszen ez nagyon drága, ennyi mindent biztosan nem fizetnek! – tördelte a
kezét
az anya.
-
De igen! Csak annyi, hogy nem egy hétre megyünk, hanem 4 napra és három
éjszakára.
Reggeli és vacsora megoldott, kényelmes lesz a szállás. Csupán
szerény
költőpénzről kell gondoskodni.
-
Azt megoldjuk – kiabálta a két fiú. Megyünk locsolni Józsi bácsi kertjét,
biztosan
kapunk egy kis zsebpénzt.
-
Nekem is lesz költőpénzem! – sivított Ancsa. Megyek Zsófi nénihez
sárgabarackot
eltenni.
-
Még egy bökkenő van – mondta az asszony. Ki vigyáz a házra? Mégsem
hagyhatjuk
itt csak úgy!
-
Zsófi nénit, ha szépen megkérem, biztosan átjön meglocsolni a virágokat,
meg
a zöldségeket.
A
postánkat is minden bizonnyal magához veszi addig, majd megbeszéljük
vele.
-
Akkor ez is sínen van, nincs más hátra, mint hogy élvezzük az ajándékba
kapott
lehetőséget.
-
Hurrá, nyaralunk! - hangzott teli torokból.
************************
5.BEMUTATJUK KUCHTA CSILLA
VERSEIT
Önéletrajz
Kuchta Csilla |
1960.
március 25-én születtem Miskolc városában. Általános Iskolai és
Egészségügyi
Szakközépiskolai tanulmányaimat Kazincbarcikán folytattam. 15
évig
csecsemő és gyermekápolónőként, majd 5 évig röntgen asszisztensként
dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Első
versemet 1998-ban írtam, majd további versek születtek. Eddig kb. 80
vers.
Egy versem megjelent a Szemsugár című újságban. Verseimet könyv
alakjában
kiadattam,, eddig kb. 15 példányban. Ez saját szerkesztés, saját
kiadás.
Ünnepségeken már több versemet is felolvashattam.
36
évesen volt egy rosszindulatú szemdaganatom, emiatt elvesztettem a jobb
szememet.
Azóta műszemet viselek. 44 évesen volt egy súlyos autóbalesetem. 3
hónapig
feküdtem kómában, majd hosszas rehabilitáció után újra sikerült
talpra
állnom. Szép verseket és idézeteket naponta olvasok, mert a pozitív
gondolatok
pozitív irányba hajtanak.
2002-ben
elváltam. 29 éve élek Pakson. Két
felnőtt fiam van.
Paks,
2016. augusztus 24.
Kuchta
Csilla
................................................
Első
unokám
Vártalak,
vártalak és vártalak!
Megjöttél
e szép mesés világra.
Ez
a legcsodálatosabb ajándék
eddigi
életemben. Köszönöm!
Most
szívem csordultig telt szeretettel.
A
napsugár ragyogjon életed kék egén!
Remélem,
kis életedben majd boldogan
élsz
szüleiddel Richárdka, pici hercegem.
Paks,
2016
........................................
Szavak
Lelkemben
és értelmemben érzem őket.
Olykor
megérintenek, simogatnak engem.
Akaratlanul
ismétlődnek gondolataimban.
Kimondva
nem sértenélek meg soha,
mert
ily szavakat nem ismer elmém.
Inkább
leírom, szívemben rejlőt, öt szót.
SZEM
jelenti nekem a mindent, amivel látlak.
KINCS
jelenti a gyermeket, aki rám mosolyog.
SZERELEM
jelenti a sokfélét… a szépet.
CSILLAG
jelenti a csillogó fényt az égen.
ÉLET
jelenti a legszebbet, mert ÉLET.
……………………………...
KETTŐ
VILÁG
Egyik
szemem a Hold,
Másik
szemem a Nap.
Egyik
szemem a sötétség,
Másik
szemem a világosság.
Egyik
szemem a protezis,
Másik
szemem az ÉLET.
Paks,
1998
************************
6.ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR
HAJNALKA RIPORTSOROZATA
A
SZEMLÉLETET SZERETNÉNK MEGVÁLTOZTATNI
„Az
élet, egy nagy csoda,
Néha
rossz, de ne add fel soha!”
Riport
Hirth Évával
-
Hol születtél?
-
Pécsen születtem, itt is lakom, nagyon szeretek itt élni! Ez az én városom,
remélem,
soha nem kell elhagynom!
-
Vannak testvéreid?
Gerensér Hajnalka |
-
Öten voltunk testvérek, egy nővérem és három bátyám volt, sajnos a harmadik
bátyám
már nincs köztünk. Nagy tragédia volt ez nekem, még jó, hogy a
szüleim
nem érték meg a halálát. Nagyon jó, ha az embernek sok testvére van,
sokkal
nagyobb biztonságban érzi magát, és sokkal több szeretetet kap. A
legidősebb
bátyámról kevés az emlékem, mert hat éves voltam, mikor elvitték
katonának.
A nővérem elég magának való volt, még most is olyan.
A legfiatalabb bátyámmal nagyon sok emlékem
van, hiszen ő volt az, aki
örökösen
velem játszott, megtanított biciklizni, együtt szákoztunk és
mindenhova
cipelt magával nagyon jó volt. A középső bátyámmal akkor
szerettem
lenni, mikor álmos voltam, mert ő mindig olvasott, mesélt nekem.
Simogatta
a hátam olyan nyugalmat, biztonságot éreztem, ha vele voltam.
Tehát
körbe rajongtak engem, nagyon szeretem őket.
Én
voltam a legkisebb gyerek a családban, elég nagy volt a korkülönbség
köztünk.
A testvéreim imádtak, ők már tizenévesek voltak, mikor én
születtem.
-
Azóta eltelt pár év. Melyik testvéreddel a legszorosabb most a kapcsolatod?
-
A legidősebb bátyámmal találkozom a legtöbbször, ami gyerekkorunkban
kimaradt,
azt most pótolgatjuk, napokra eljön hozzám. Imádom őt, ha ránézek,
mintha
csak Apámat látnám. Azt hiszem, mi ketten hasonlítunk a legjobban
egymásra,
természetesen természetre gondolok, mert én az Anyura hasonlítok.
-
Mesélj a szüleidről!
-
Bányász családba születtem. Drága jó Apám bányász volt, a Mecseki
szénbányánál.
Drága jó Anyám otthon volt velünk és egyengette az utunkat,
mindent
megtett értünk, még erején felül is! Úgy szerettem hozzábújni, úgy
szerettem
az ölében ülni, puszilgatni az arcát. Anyám nagy fegyelmet
tartott,
de muszáj volt, ilyen sok gyereknél.
Anyám
kezének simogatását soha nem fogom elfelejteni, míg élek. Esténként jó
volt
egy kicsit a szüleim közé feküdni és hagyni, hogy kényeztessenek,
érezni
Apámból áradó biztonságot és a hatalmas szeretetet.
Megtanították
nekünk az embereket tisztelni, szeretni, és azt, hogy mi
testvérek
egymást mindig segítsük, mert mi összetartozunk, örökké. Sikerült,
most
is összetartunk.
-
Említetted, hogy Édesapád bányász volt, ami tudtommal nem sok szabadidővel
járó
foglalkozás. Mennyit tudtatok együtt lenni?
-
Apámnak nagyon kevés ideje volt, hiszen rengeteget dolgozott, de soha nem
volt
kiabálás, veszekedés, nem kellett százszor szólni semmiért,
mindegyikünk
tudta a dolgát, és senki nem húzta ki magát a munkából se. A
lányaimnál
bőven bepótolta, amit akkor elmulasztott, szinte állandóan a
nyakába
lógtak.
A
szüleimet én ápoltam évekig, nem éreztem soha fáradságnak, tehernek. Nem
is
akartak, de nem is engedtem volna egyik testvéremhez sem őket, nálam
szerettek
lenni, azt hiszem, én tudtam nekik azt a szeretetet és biztonságot
nyújtani,
amit tőlük kaptam.
Nagyon
boldog, kiegyensúlyozott gyerekkorom volt, bárcsak vissza tudnám
hozni!
-
Egész életedben ilyen szeretet és nyugalom vesz körül?
-
Férjhez mentem, de elég hamar elromlott a kapcsolatunk, mert őrülten,
betegesen,
féltékeny volt a férjem! Örökösen követett, nem volt szinte egy
perc
nyugalmam sem tőle. Bárki hozzám szólt avval már összehozott, sajnos a
pofonok
is elcsattantak.
Két
gyönyörű lányom született, imádom őket, elviseltem a bántásait mondván,
hogy
a Gyerekekért mindent, de mikor már láttam, hogy az ő rovásukra megy,
beadtam
a válópert. Akkor már úgy éreztem, hogy nem gyűlölöm, utálom.
-
Hogyan boldogultatok a válás után?
-
Tíz év után végre fellélegeztem, szinte hihetetlen volt. Drága jó szüleim
nagyon
sokat segítettek nekünk, így tudtam két helyen is dolgozni, mert
édesanyám
hozta vitte őket. A közös házból sem kértem semmit, csak ne
lássam.
Nem is láttam, mert a gyerekeket sem látogatta.
Hamarosan
meg tudtam venni a házamat, nagyon jól éreztük magunkat ott
hárman.
-
Egy rossz házasság pokollá teszi minden családtag életét, a válás – nehéz,
ám,
ha ez a nyugalom ára, akkor szükséges. De… ugye nem vagy egyedül?
-
Évekkel később megismertem valakit, kissé félve, de beléptem ebbe a
kapcsolatba,
nagyon jó volt vele az életem, a gyermekeimet is szerette,
minden
nap kitalált valamit, hogy feldobja az életünket sokat kirándultunk,
síeltünk,
szánkóztunk, strandoltunk, tele volt élettel, jókedvvel.
-
Hihetetlen széppé válik az élet, amikor közös az akarat, a hobbi…
-
Nekem sem kellett olyan sokat dolgoznom, már csak egy munkahelyem volt, a
családnak
élhettünk, de nyolc év után vége lett, nagyon nehezen viseltem, de
nekem
talpon kellett maradnom. Negyvennyolc évesen meghalt.
-
A 7 év – azt mondják választó gyakran. Én is elveszítettem 2007 – ben a
Barátomat…
és az űrt hosszú ideig nem voltam képes betölteni. Amikor két
embert
a halál és nem a közös akarat választ el, sokkal nehezebb újra párt
találni,
mert azt az embert keressük a jövendőbelinkben, akit szerettünk, de
örökre
elveszítettünk.
-
Nagyon sok évig egyedül voltam a Gyerekekkel. Megismertem valakit, és úgy
gondoltam,
hogy vele megpróbálom az életemet újra kezdeni. A lányaim akkor
már
kirepültek a családi fészekből, sőt már két unokám is megvolt. A
legidősebb
unokám, szinte nálam élt, és én imádom őt. 23 éves most. Ő
Évának,
az idősebb lányomnak a fia. A kisebbik lányomnál, két fiú van Máté
18,
Dani 11- éves.
-
Ez a kapcsolat jól működött?
-
Tizenkét évig éltünk együtt, valahogy éreztem, nincs minden rendben rá is
kérdeztem,
de kikérte magának. Aztán eltűnt, és egy hét múlva elvitte a
ruháit.
Vége lett.
Nem
esett jól, ennek most 5 - éve. Betelt a pohár, már senkivel nem akarok
élni!
-
Sok csalódás ért. De kérlek, ne add fel! A boldogságot minden ember
megérdemli.
És…hidd el, a férfiak közül is vannak jólelkű emberek.
Én
azt vallom, hogy a lélek sebei előbb – utóbb betegséget hoznak.
-
Így van, sajnos… Évekkel ezelőtt volt egy gerinc műtétem, pajzsmirigy
problémám
van, és sajnos Agora fóbiám, a szívem sem jó! Leszázalékoltak és
nyugdíjba
mentem.
-
Most egyedül élsz?
-
Eladtam a házamat, összeköltöztem a kisebbik lányommal, Ivettel, és
családjával. Egy nagy családi házban élünk, én az alsó
szinten ők az
emeleten,
teljesen külön bejárattal.
Szeretek
velük élni, nem unatkozom, vagy a kincseim, vagy a lányom szaladgál
le,
nagyon jól kijövünk, és a vőmmel is, remek ember.
-
Mivel foglalkoznak a lányodék?
-
A lányom itthon dolgozik, hastáncot oktat, sokszor felmegyek megnézni a
lányokat,
mikor táncolnak, szeretnek, szinte az anyjuknak tekintenek. A vőm
ügyvéd,
neki elég sok dolga van.
-
Mesélnél az unokáidról?
-
Mátékám, nagyon szeret beszélgetni, bennem megtalálta a partnerét. Danika
is
mindig beszámol nekem mindenről.
Dávid
most összeköltözött egy lánnyal remélem, hogy mindig ilyen jól
kijönnek,
mint most.
Minden
héten jönnek, jót dumálunk, az unokám pincér. Én is az voltam, így
van
közös témánk bőven, a szerelme is aranyos kislány.
-
Kertes házban laktok?
-
Igen. Nagy kertünk van a ház mögött. Az első udvarban rengeteg rózsa
nyílik,
imádom a rózsát, szeretek vele bíbelődni és a kerttel is, tehát
nagyon
lekötöm magamat.
-
Milyen kapcsolatban vagy az állatokkal? Emlékszem a versedre, amelyben egy
cica
nekiállt cigarettázni és nem túl jó tapasztalatokat szerzett…
-
Van egy öt éves kiskutyám, nagyon szeretjük egymást, éjjel - nappal velem
van,
sétálunk, játszunk aranyos. Úgy a szívemhez nőtt, szinte, mint egy
gyerek.
-
Melyik évszak a kedvenced?
-
Szeretem a tavaszt, az őszt, a telet, szinte alig vagyunk a lakásban.
-
Sajnos minden embert ér valamiféle veszteség az élete során. Te hogyan
dolgozod
fel, mi ad erőt ilyenkor?
-Én
csak egyedül tudom feldolgozni a bánatot, a tragédiát.
Nem
szeretem, ha vigasztalnak, simogatnak, tanácsokat adnak, mert az én
érzéseimet
én érzem, és csak én tudom irányítani. Nem hagyom, hogy bárki
beleszóljon,
soha nem is hagytam.
Erős
karakter vagyok, soha nem éreztem, és nem is tudom mi az, hogy
depresszió!
Mikor a szüleim meghaltak akkor is így éreztem, pedig van még
három
testvérem, kiknek a vállán sírhattam volna, de nem akartam, egyedül
kellett
lennem. Sajnos a negyedik bátyám nemsokára elment a szüleim után,
nagyon
szerettem őt. Három, négy nap alatt, mindent átrágok és talpra állok,
muszáj!
Egy barátnőm van, már negyven éve, sokszor találkozunk, megbeszélünk
mindent,
de most neki van nagy szüksége rám, mert tavaly elveszítette a
fiát,
segítenem kell, főleg lelkiekben.
-
Aki átélt bármiféle veszteséget, érzi, hogy milyen emberi magatartás az,
amit
ilyen esetben értékelt. Te, aki költő vagy, meg tudnád nekünk
fogalmazni
egy rövid versben is akár?
-
Mikor embertársad teste hever romokban,
soha
ne hagy magára a bajban…
Emeld
fel, s ha érzi, hogy számíthat rád,
meglátod,
hamarosan talpra áll.
Vele
igazi barátra lelsz,
mert
a szereteted… soha nem felejti el…
-
Eddig főként a Gyógyító Művészetek közösségbe feltett szép és mély
érzésről,
és sok szomorúságról árulkodó verseidet ismertem. Innen tudom,
hogy
milyen jólelkű vagy. Minden vers a te életedről szól?
-
Legtöbbször nem magamról írom a verseimet, novelláimat. Egy szép őszi vagy
téli
tájról, kapcsolatokról, van persze olyan versem, ami régebben
megtörtént
velem. De írtam, amikor a szomszéd lány helyett, amikor szerelmes
lett,
mert ő nem tudta szépen leírni az érzéseit. Sokan elmondták, hogy mit
éreznek,
és kértek, hogy írjam le versben, ezért van olyan versem is, amit a
férfi
érez, és az ő szemszögéből van leírva.
Sokan,
mivel a verseimből ismernek, úgy érzik, hogy szomorú nő vagyok, pedig
nem,
nagyon vidám természetű ember vagyok, de a szomorú verseket valahogy
jobban
át tudom élni, mert azért bánatból, szomorúságból, többet kaptam az
élettől.
-
Mikortól írsz verset - hány éves korodtól ?
-
Régóta írogattam, de mindig abbahagytam valamiért. Három éve írok
komolyabban,
de először csak másfél éve mertem leadni a poeton.
-
Mi volt az első versed címe ?
-
Az első versem címe: Fájdalom.
-
Mi a hobbid, mivel szeretsz foglalkozni?
-
Szeretek olvasni, szeretek megnézni egy-egy jó filmet, úgyhogy szinte
minden
percem be van osztva, így nem érek rá, keseregni…
-
Fél éve vagy tagja a Gyógyító Művészetek közösségnek. Hogy érzed Magadat
köztünk?
-
Jól érzem magam, mert a csoport tagjai figyelemmel követik a társaikat!
Mindenki
megpróbálja átérezni a másik fájdalmát és azzal, hogy odafigyelünk,
törődünk
egymással - az már nagy segítség. Ez egy igazi közösség, amely a
szeretetről
és az egymásra figyelésről szól. Itt mindenki számít és
figyelünk
egymásra. Érzem a szeretet jelenlétét...
-
Van egy olyan szó, ami nálam kicsapja a biztosítékot, mert bántó. Ez a
FOGYATÉKOS.
Te melyik szinonimáját használnád, ami nem negatív töltetű, de
mégis
kifejező, hiszen a magyar nyelv szókincse gazdag.
-
Én mozgás- vagy lelki sérültet mondanék.
-
Megfogalmaztál- e már valamiféle hitvallást?
-
Igen.
Az
élet, egy nagy csoda,
Néha
rossz, de ne add fel soha!
Küzdj,
ha kell, harcolj,
De
soha, ne haldokolj!
Nem
vesszük észre a sok szépet,
csukott
szemmel éljük… az életet…
-
Köszönöm szépen, hogy a riport által jobban megismerhettünk. További
életedhez
jó egészséget kívánok! Szeretném, ha boldog lennél!
FOLYTATJUK...
************************
7.ENERGIÁK
Ylen
Morisot: Szunnyadó képességek - Telepátia
Az
éjszaka közepén váratlanul ébredtem fel. Hirtelen, mintha vészcsengők
riasztottak
volna, felpattant a szemem. Iszonyatos forrósággal perzselt
körülöttem
a levegő.
Nyakig
betakarózva feküdtem a sötétben, éberen, s próbáltam rájönni, mi
történt.
Nem voltam lázas, a bőröm langyos, majdnem hideg, nem izzadtam, a
gázkonvektor
minimális fokozatra lehajtva, az izzás mégis ott vibrált
körülöttem.
A tűz máshonnan jött, mint egy üzenet.
Mit
éreztem meg?
A
telefonom pityegett. Jelezte, lemerülőben. Felkeltem, töltőre tettem, s
közben
eszembe jutott az unokahúgom. Idősebbik lányomként szeretem, bár a
húgom
szülte. Ő sokszor felhív.
Sokára,
nagyon sokára aludtam vissza, valamiért ő és az alig kétéves fia
jártak
az eszemben. Valami történt velük. Már megtanultam, hogy ezeket a
megérzéseket
ne söpörjem le az asztalról, még ha nem is értem az okát.
Nyűgös,
indulatokkal teli, zaklatott álmot láttam, és ezért nagyon későn,
fáradtan
keltem. Szomorú, esős szombat délelőtt volt, kávémat kortyolgattam,
mikor
csengett a készülék. Rövidet, aztán gyorsan elhallgatott. Meg se
lepődtem,
mikor a nevet elolvastam.
–Bocsánat,
ha felébresztettelek – mondta szabadkozva, miután visszahívtam. –
Baj
van, de nem akartalak zavarni. A kicsi az éjjel rosszul lett, hányt,
ment
a hasa, belázasodott, a gyógyszerek nem hatnak, nem aludtunk semmit,
egyfolytában
azon gondolkodtam, hogy felhívlak, hogy segíts a reikivel!
Már
értettem.
A
tudósok szerint nincs bizonyíték arra, hogy a telepátia létező jelenség
lenne.
Ám Jung szerint a kollektív tudattalan segítségével mégis működhet.
Lehetséges
egy magasabb intelligenciájú hírtovábbító rendszer, egy csatorna,
amely
információkat képes továbbítani. Talán ez a morfogenetikus mező. De
bármennyire
is tagadja a tudomány, kettőnk közt nagyon is élő ez a fajta
kapcsolat,
a láthatatlan szál összefűz bennünket.
Nappal
valahányszor készültem leülni, és gyógyító energiát küldeni, mindig
közbejött
valami. Mégsem voltam nyugtalan. Teljes szívemmel szerettem volna
segíteni,
lelkem, szellemem csak náluk járt. Míg tettem a dolgom, egy halk,
de
magabiztos belső hang elhitette velem, hogy nincs miért aggódni. A kisfiú
erős,
rendben lesz minden.
Csak
estefelé értem rá. Meditációba kezdtem, és a szimbólum segítségével
kapcsolatot
teremtettem. A mesterem szerint a távgyógyításban a
szellemgyógyászatot
alkalmazom, anélkül, hogy erre bárki tanított volna.
Miután
belefogok, gyakran ott találom magam azon a helyen, ahová irányítani
szándékozom
ezt az erőt.
Másnap
kíváncsian kérdeztem, mi a helyzet. Meglepetésemre az időpont után
érdeklődött
a fiatal anyuka.
–Képzeld
el, éppen ebben az időpontban az én beteg, gyönge kicsikém elkezdte
kapkodni
a fejét, nézelődött, aztán a tekintete megállapodott egy ponton, és
azt
nézte mereven sokáig. Nemsokára megmértem a lázát, és mintha elfújták
volna!
Egész éjszaka megint alig aludtunk valamit. Tíz óra felé a gyermekem
kimászott
az ágyából, és elkezdett játszani. Hihetetlenül virgonc lett, nem
szenvedett
tovább, fáradt se volt. A betegség volt, nincs! Szemlátomást
makkegészségesen
és hatalmas tettvággyal igyekezett utána bepótolni minden
percet.
Énekelt, kacagott, beszélt egyfolytában, és eszébe se jutott aludni.
Hajnal
felé hunytam le a szemem, de hatkor már ébresztett a kis ördögfióka.
Így
történt, nem mese. Lehet, hogy mire felnövünk, a hitetlenkedésünkkel mi
magunk
szűkítjük be a lehetőségeinket? A gyerekek még tudják, amit mi már
nem.
FOLYTATJUK.
************************
8.HAZAI
TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
ÉLETKÉP MÁSKÉPP
Szemedbe
húzod a kalapot,
hogy
eltakarja a Napot.
Gyere
velem most,
köszöntlek
barátom..
Neked
van mire büszkének lenned
együtt
örülök veled.
Tudósaink
azt vallják,
mamár
tudjuk...
Hamis
az illúzió,
ma
úgy tudjuk,
ez
a helyes konkrúzió.
S kisgyerek
vallja ötévesen,
van
egy hipotézisem.
Rákérdezek
hírtelen
mi
van neked?
A mesében mondják
Én
meg melléteszem,
hogy
nyelvében él a nemzet,
de
nyelvével még
senki
nem nemzett.
Hol
az édes anyanyelved?
A fene egye meg
a más macskáját,
csak
a miénk maradjon.
Ha
feldobod tarka,
ha
leesik nyávog
mi
lehet az?
Mindegy,
csak macskára essen.
állatkínzás
mennyit ér?
Öt
év vagy kötél.
értem
én az okos szót,
ismerem
a csíziót.
Tiszt
kérdi a katonát,
milyen
csapatnál szolgálsz?
harckocsizó?
Nem...
Lövész?
Nem
...
Utász?
Tiszta
szívemből.
S ha a
mozi sötétjében
megfogod
egy hölgy kezét,
csak
úgy véletlenség,
kérdően
rád néz reménylőn,
bocsánatot
kérsz,
elnézést kívánok,
henc
volt.
S azért jobb lakni a dombon,
mert
lefelé gurul a lócitrom,
megírta
a kalendárium.
Nem
úgy mint a síkokon,
ott
esetleg csak
a szilikon dombokról
nézheted
a völgyet.
Nem
biztos hogy az a barátod,
ki
a bajból kirántott.
a lakásba benézel,
látod feltúrva a
szoba,
össze
van köpködve az esküvői kép,
nem
volt szép munka.
S a
kép se szép.
Jótett
helyébe, jót ne várj,
de
hát, minden jó elnyeri
méltó
büntetését.
Vagy
jutalmát.
elvileg
logikus,
a jó mindig gyanús.
a nyájasság sok mindent eltakar,
ha
valaki valamit akar.
De
ha egyszer asszonyeső esne,
rám
is hullhatna egy cseppje.
Veréb
ugrál
Az
útszélen
Búsan
néz
Szerte-széjjel
Terített
asztal volt ez
Valamikor
réges-régen.
Fagyos
szél fúj
Hideg
télben.
Szánkó
nem járt
Erre
régen.
Arra
gondol sok veréb kobak
Vajon
hol vannak
Mostanság
a lovak?
birkabőrös
göndörkos,
mindjárt
begorombulok,
juh
héj...
2016. augusztus
22.
.....................................................
SZÁZ
ÉV FELETT
Megcélozom
a századik évet,
mert
nagy az adósság,
kevésnek
tűnnek az eddigi évek.
és
száz év felett már
kicsi
a halandóság,
lassul
az élet.
akarod
tudni mikor ijed meg igazán egy férfi?
mikor
először nem sikerül másodszor,
s másodszor nem s ikerül először.
látom,
asztalon hever a sajt,
háromszögel
a tányéron,
mellette
fanyelű kés,
s a fél
vekni kenyér.
morzsája
hull az abroszra,
éhes
hangya elhordja.
halkan
nyikordul a parafa
borosüveg
nyakából kicsavarva,
bíborszín
pohárban
illatozik
a Kadarka.
azért
még nem éhezünk,
nem
úgy élünk,mint a köszörűs kutyája.
s
ülhetünk mint majom a köszörűkövön.
nemrégiben
egy temetésre kinyaltam magam,
fejemen
fekete kalap,
szomszédom
megsokallta,
de
kiköszörülted magad.
némely
ember mind egyforma
vagy
szopott gombóc fejű ufonauta.
előbukkan
a homályból
néhány
baltával faragott
szálkásan
markáns arcú Madonna,
ha
harc, hát legyen harc.
számomra
az első Elektra,
Papadimitriu
Athina,
délies
temperamentuma,
és
valóban,
görögök
vannak a falóban.
s
az örök díva,
a mindenben csoda jó,
Keresztes
Ildikó.
mindkettőjük színészek
remeke,
énekesek
eleje.
a kishitűek tévednek,
hogy
ma nem történik semmi,
a velünk élő történelmet is,
észre
kell venni.
Petőfi
ha élne,
titulusa
terrorista lenne,
gondoljatok
csak a királyokra.
vajh
mit kaphatna érte
hisz
odaillesztette a sorvégére,
szítani
a parazsat,
akasszátok
fel a királyokat.
eléggé
eretnek gondolat,
nincsen
szívükben semmi alázat,
az
urak még mindig vadásznak.
2016 augusztus
30.
************************
9.TUDOMÁNYOS
ÉRTEKEZÉS
GYŐRI
ZSIGAI KLÁRA ELŐADÁSA
Zsigai Klára |
Kedves
Vendi!
Szeretettel
küldöm , Pécs Európa Kulturális Fővárosában tartott
kineziológiai
eladásomat.
Eddig
költői előadóestet tartottam, de most a másik oldalamat is bemutattam
a
természetgyógyászat másik ágával kapcsolatosan, ami nagyon tanulságos,
és
a YouTube-on is megjelent.
https://www.youtube.com/watch?v=wFM56cTo5TM
Kérlek,
osszad meg a magazinban.
Köszönettel,
és szeretettel:
Zsigai
Klára
************************
10.
HALLGASSUK EGYÜTT
DR. KOVÁCS GYULA ZENÉIT - ÁVE
MÁRÍA
Zenei
rovat 1. szám
dr.Kovács Gyula |
Kedves
zeneszeretők, engedjék meg, hogy bemutatkozzak.
Dr.
Kovács Gyula nyugdíjas nyomdamérnök vagyok, művésznevem Derkovats Gyula.
Ifjú
koromban 10 évet tanultam hegedülni, szimfonikus zenekarokban
játszottam
éveken keresztül. Egész életemben a jó zene híve voltam, de
leginkább
a klasszikus zenevilág ragadott mindig el. Ez nyugdíjas koromban
is
megmaradt, amikor már nem aktívan zenéltem, hanem klasszikus különböző
zenék
átírásával kezdtem foglalkozni.
Ma
már több tucatnyi zenei feldolgozás áll mögöttem, ezeket szeretném sorban
bemutatni
önöknek. Magamról nem is kívánok többet mondani, beszéljenek
helyettem
az írásaim a zenéről és a zeneszámaim.
A
mai alkalommal a legfrissebb alkotásomat kívánom bemutatni:
Ave
Maria
Üdvözlégy
Mária,
kegyelemmel
teljes,
Az
úr van teveled,
Áldott
vagy Te az asszonyok között,
És
áldott a Te méhednek
gyümölcse
Jézus.
Asszonyunk
szűz Mária,
Istennek
szent anyja,
Imádkozzál
érettünk,
bűnösökért,
most
és
halálunk óráján.
Ámen.
Egy
újabb magyar Ave Maria született…
E
minden európai nyelvre szó szerint lefordított ima kisgyermek korom óta
ismert.
Mindezidáig soha sem jutott eszembe, hogy azon kívül, hogy időnként
elmondom,
valamilyen új másfajta kapcsolatom alakuljon ki vele. Igaz, régóta
vágyom
arra, hogy valamilyen igazán szép zenei alkotást hozzak létre, amely
nem
a nagy zeneszerzők dallamainak átírásával születik, hanem csak az én
lelkem
tükre.
A
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága a Krakkóban
megrendezendő
ifjúsági találkozó tiszteletére ez év áprilisában
dalpályázatot
írt ki, amelyet elolvasva azonnal megéreztem, hogy a leendő
szépséges
zenét ennek a pályázatnak hatására fogom megírni. A pályázatban
egy
gitár együttesre kértek egyházi témájú eredeti dalokat. Az Üdvözlégy
Mária
imánk szövegére el is készült az én dalom, el is jutott a pályázatra.
De
még kész sem volt a dal, máris úgy éreztem, hogy nem ez az igazi, ez csak
egy
zenei vázlat, mert az igazi nem gitárhangon kell, hogy megszólaljon.
Erre
igazán csak az orgona nemes hangja lehet alkalmas. És amikor az eredeti
hangzást
áttettem orgonára, a G-dúr helyett az F-dúrt választottam
alap-hangnemnek,
mert ennek a hangzása mélyebb, ünnepélyesebb. A címe is
megváltozott
Üdvözlégy Mária helyett az általánosabb AVE MARIA-ra.
Ez
a zenemű orgonára és szoprán+tenor énekhangra íródott. Két taktus
bevezetés
után indul a zenei főtéma az ima, az angyalok Máriát és Jézust
dicsőítő
éneke. A főtémát itt a szoprán szólam viszi. Az ima befejezése után
egy
intermezzo indul orgona szólóval, amely Jézus szenvedésén keresztül
Mária
drámáját érzékelteti. Majd megerősítésként visszatér a főtéma, és a
tenor
szólamban az angyali ima-ének Jézus és Mária megdicsőülését érezteti.
A
könyörgés gondolata az ima végén mindkét esetben az orgona-szóló
refrénjével
nyer megerősítést. A záró akkordok háromszoros ámen-t foglalnak
magukba.
Érdekes
dilemmám volt, hogy milyen ütemezést válasszak, mert az Üdvözlégy
ima
nem szabályos strófákból áll. Így a zene is a szabálytalanabb 3-es
ütemben
került leírásra, és egy további ritmikai érdekességet is tartalmaz:
helyenként
triolákat, amely a magyarul mondott szöveg (gyümölcse, halálunk)
ritmusa.
A fő dallam és az össze-hangzások megformálásához erős ihletet
fentről
és a barátoktól jövő segítségben kaptam. Bár egy ilyen darab
megírása
hosszadalmas munka, mégis nagyon sok emelkedett perc és öröm-érzés
fűződött
e szépség megalkotásához.
Az
alkotás műfaja: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt ima… A korábbi örökbecsűek
számainkban
a zene volt örökbecsű, itt viszont az ima szövege az. Az imát
elmondják
Jártó Róza és fia, Debreczeni Dénes Viktor.
A
videó változatban a YouTube videó-megosztón is elérhető az Ave Maria. A
képi
anyag a legegyszerűbb szimbolika, hogy a megtekintő elsősorban a hangra
összpontosítson.
Az intermezzóban megjelenő szenvedő megváltó képe Siess
Zsuzsa
ikonfestő munkája.
Fogadják
alázatos szeretettel az újabb magyar Ave Máriát és legyen áldott,
aki
hallgatja vagy vele imádkozik
Jártó
Róza és Derkovats Gyula
A
zenék elérési útjai:
https://
http://www.julius-joszolgalat.com/zene-letoltes/
http://www.julius-joszolgalat.com/hallgasd-meg/
http://www.julius-joszolgalat.com/szep-zenek-versek-videon/dallamokkal-olelt-rimek/
http://orokbecsuek.blogspot.hu
************************
11.FÜSTÖLGÉSEIM
NAGY
VENDEL KARCOLATOK - ÉLETKÉPEK
(beküldött
írásaim)
01.
Név: Nagy Vendel
E-mail: nagy.vendi@freemail.hu
Tel: 30/550 51 06
NEM
A RUHA TESZI AZ EMBERT - Társadalomrajz
Én nagyon szeretem a közmondásokat, bár
némelyik közhely, vagy giccses,de
sok
igazságot tartalmaz, s mint ilyen, megszívlelendő.
Nagy Vendel |
Itthon is szeretek csinosan öltözni,de ha
elmegyek valahová, megpróbálok
az
alkalomnak,és a helynek megfelelően kinézni.
Ez sokszor igen kellemetlen
módon,másként
sül el. Egyesek azt hiszik,hogy a
tiszta, és csinos öltöny,
vagy
csak egy könnyű zakó, és nyakkendő sok pénzzel is párosul. Sajnos,és
természetes,
hogy ez nem így van. Engem mindig
megtalálnak a
kellemetlenkedő
emberek. és szituációk. Elmesélem egy
napomat.
Szociálisan érzékeny ember vagyok.
Rendszeresen fizetek be csekken
adományokat,
bár a személyes kapcsolatteremtéseket jobban szeretem, és
szívesebben
adok át csomagokat gyermekeknek,és öregeknek. Akkor biztosan oda
kerül
a dolog, ahová szántam. Sokszor lépek fel rendezvényeken versekkel,
elő
adásokkal, amiért még soha nem kértem, és nem is kaptam honoráriumot,
de,
sok szeretetet azt igen.
Pl.
nőnap, gyereknap, anyák napja, húsvét, karácson, stb. eddig mindig
szívesen
fogadtak.
Szekszárdot, szeretett városomat ismerem
mint a tenyeremet. Tudom, hogy
az
egész város területén találkozhatok hajléktalanokkal. Sokukat ismerem is,
mivel
Szekszárdiak, és mindenesetben adok is pénzt, mivel a vásárolt
élelmiszerrel
elküldtek melegebb éghajlatra, tehát nem éhesek voltak.
Én
egyébként nem hiszek a hajléktalanságban, de hát ha van, akkor orvosolni
kéne,
mert nem ez a megoldás.
Sokszor,és
sokaknak egy szál papíron levezettem, hogy miért nincs
hajléktalanság,
de ez egy másik tanulmány lehetne. Egyébként több más
problémára
kidolgoztam az egy szál papír elméletet, ha valakit érdekel,
jelezze,
szívesen megosztom mindenkivel, akár itt is.
pl. történelem
tanítás,
tekintettel az évszámok könnyebb megtanulására.
Vagy a vállalati
körbetartozások
problémájának megoldása. stb.
Rokkantsági segélyből élek, mivel a
rokkantsági nyugdíjat mint fogalmat,
és
státuszt megszűntették, így Magyarországon egy pillanat alatt
eltűnt
az összes rokkantnyugdíjas. Ez ám a statisztika. Ilyen egészséges
ország
nincs több a világon.
Tehát jön felém a huszonéves,
életerős,alkoholszagú,dohányzó fiatalember.
Gondoltam
hogy egészséges, mert egy beteg ember nem részeg már reggel, és nem
lóg
a szájában a cigaretta.
Kéri
a pénzt, mert ma még nem evett. Mondom itt a bolt, oda megyek,hozok
neki
kiflit és tejet, mivel én is ezt eszem reggelire. Néz rám mint egy
Marslakóra.
Neki a pénz kell.
Jó,
akkor jöjjön el hozzám szőlőt kapálni. Lesz bor is, ebéd is, a végén
pedig
pénz is.
Na
ezt azért már nem. Végül kapott egy százast, amit igencsak kevesellt, és
én
nagyon szégyelltem magamat. Helyette is.
Hazafelé, a Garay téren, gyakran állnak
különféle pártok aktivistái, akik
különféle
indokokkal gyűjtenek egymás ellen, vagy mellett aláírásokat.
Ezeket
simán elzavarom, hiszen elhatárolom magamat minden ilyen haszontalan
semmirevaló,társadalom
romboló egyesülettől A pártpolitika
semmilyen
formációja
nem érdekel.
Ugyanitt
játszanak a Budapestről érkezett indián zenészek is.
Szeretem ezt a jó, ritmusos zenét, de ahogy
elnézem némelyik indiánt,
nem
hiszem, hogy mindegyik Amerikából jött, lehet,csak innen Bogyiszlóról.
De.
Az bizonyos, holnaptól néhány utcasarkon, és minden iskolában lehet
drogot
vásárolni.
Én
nem élek vele, szekszárdi ember lévén, nekem elég a legálisan használható
Bikavér
is.
Szinte
minden évben van valamilyen katasztrófa esemény, azok károsultjainak
gyűjtenek
némi készpénzt. Pl. Vörösiszap, árvíz, nagycsaládosok, stb.
Most
árvíz van, persze hogy adok. Csak az zavar, nekem kell megadni a
nevemet,
és a címemet Nyugtát nem adnak. Rafinált dolog.
Megyek tovább a posta felé. Itt szoktak
állni a képeslap árusok, húsvéti
képeslappal.
Hol van már Húsvét?
Szájjal,és
lábbal festők alkotásai... Hétszáz
forint egy csomag, jól jöhet
az
még valamikor.
Továbbmenve a nagyáruház felé már
vártam,hogy ugyan itt vannak-e a
Krisnások?
Ott voltak. Egy tömzsi kislány lepedőbe csavarva, piros pöttyel a
homlokán
élelmiszerre gyűjtött. Valamilyen érthetetlen nyelven megáldott,
aztán
utamra engedett. A piros gombot meg
akartam nyomni, de nevetve nem
hagyta.
Otthon,
a házunk előtt látom, két nő erősen nyomja a kapucsengőt. Látom
Jehovák,
mondom ne csengessenek, itt vagyok. Azt
mondták, Az Úr üzenetét
hozzák,
adnak egy könyvet, és szeretnének beszélgetni.
Mondtam,
Katolikus vagyok, és van pásztorom, s feltettem néhány kérdést a
bibliából.
Ekkor megszeppentek, és sietve távoztak. Erre nem voltak
felkészülve.
Ilyen kalandjaim vannak,ha elmegyek a
városba, és akkor még a bolti
élményekről,
az orvosi rendelőkről, a park béli kalandjaimról nem is
meséltem.
Folytatása
következik…
2016 augusztus
16.
.....................................................
02. Beküldés: ÉLETKÉP
NEM ÉRTEM
Így
hatvan felé az ember talán jogosan gondolhatja, hogy már mindent tud.
Megette
a kenyere javát, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen
érhetik.
Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem
értek.
Megmagyarázni megtudom, de nem értem.
A ráérő volt pedagógus ebben a kissé korai
tavaszban sétálgat a parkban,
s
nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő
sugarait.
Milyen
csodálatos is a világ!
Sétálgatás
közben az ember ha elfárad, akár le is ülhetne egy padra, s az
áldott
fényözönt úgy is élvezhetné. Így gondolhatták talán sokan mások is,
mert
nem igen van szabad pad a fasorban a buszmegálló felé. Diákok ülnek a
padokon,
látszik hanyagul félre dobott hátitáskájukon, hogy tanulók. Ezzel
talán
nincs is baj, de mégis fura a dolog.
S
nem értem! Miért nem a szép barnára festett széles, kényelmes padon ülnek,
hanem
az egydeszkányi háttámlán? Negyvenhatos sáros bakancsukkal az ülőkét
tapossák,
s bőszen szotyoláznak. Talán ebéd helyett, mert a kupac csak gyűlik.
Én
nem szívesen akasztom össze a bajszomat tízen - húszon éves fiatalokkal,
s
nem csak azért mert nekik bajszuk és szakálluk is van, nekem pedig nincs.
Pedagógus
mivoltomból tudom, hogy az ilyen lelkületű fiatalokból milyen
reakciót
válthat ki egy számukra kioktatásnak tűnő kérdés. Bátorságomat
összeszedve
azért mégis csak megkérdeztem: a padon ülésnek, miért pont ezt a
módozatát
választották? Hiszen kényelmetlen, s beszennyezik az ülőkét is.
Az
azonnali anyázás elmaradt, mert őket is meglepte a " bátor"
rákérdezés.
Aztán
egyikőjük unottan válaszolt:" azért mert a pad sáros!" Szerintem
addig
nem
volt az, amíg ők fel nem ültek a kakas ülőre, de ez már nem
bizonyítható.
Gondolták, a vén hülyének lehetne jobb dolga is, de már nem is
foglalkoztak
velem. A szotyi kupac pedig csak gyűlt, s gondolom nem ők
söpörték
össze. Jó, hogy az Isten teremtett a múzeum köré galambokat is.
S
végig gondoltam: mekkorát változott a világ. Ha gyermekkoromban véletlenül
bicikliztem
a járdán, a rendőr kiszedte a szelepet a kerékből, s tolhattam
tovább
a kerékpárt. Ma mindenki a járdán biciklizhet. Vagy: ha az utcán
ettünk,
mindenki azt gondolta, szegények vagyunk, pedig egy szelet zsíros
kenyérrel
milyen jó volt szaladni a focipályára. Ma már minden sarkon
hamburgeres
löki az utcára a portékát, had egye a dolgozó. Vagy: ha volt egy
kis
dugi pénzünk, a nadrág zsebébe rejtettük, nehogy valaki meglássa.
Ma
az utcai automatákból tízezreket vesznek ki mindenki szeme láttára.
Mekkorát
változott a világ! Miért ne történt volna változás padon ülés
ügyben
is? Ma ez a divat! Rosszul értelmezett divat a fiatalok részéről,
mert
még eddig nem láttam nyolcvan éves nénikét padok karfáján ülni a
buszmegálló
felé az SZTK-ból jövet-menet.
Szóval
nem értem! Megmagyarázni megtudom, de nem értem.
Sok
mindenre lehet még ráülni, de például a WC felhajtott deszkájára igen
veszélyes.
************************
12.
A SZERETET LÁNGJA ÚJRA SZEKSZÁRDON
AKKOR
SZÜRET...! SZEKSZÁRDI
SZÜRETI NAPOK, SZÜRETI VERSEK
MEGHÍVÓ
A
Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei EgyesületeTisztelettel meghívja Önt,
Családtagjait és Ismerőseit
a
Szekszárdi Szüreti Napok társrendezvényeként megrendezésre kerülő „Szeretet
Lángja” 2016
Segítséggel
Élők és Barátaik szemléletformáló kulturális rendezvényére.
Helyszín:Szekszárd,
Béla király téri színpad
Időpont:
2016. szeptember 15. (csütörtök) 14:30 óra
Megnyitó
beszédet mond a „Szeretet Lángja” 2016 szemléletformáló kulturális
rendezvény
Fővédnöke: Horváth István országgyűlési képviselő
Köszönti
a résztvevőket Ács Rezső Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármestere
Program:
14:30-16:45
Segítséggel Élő Fiatalok és Egészséges Barátaik kulturális műsora
17:00
órától Csepregi Éva koncert
Szeretettel
várjuk a rendezvényre!
Az
Ügyes Kezek asztalainál kézműves foglalkozások, origami, arcfestés és
kerámiázás
várja a gyerekeket!
Kérjük
a Sorstársakat, Pártolóinkat minden ismerősünket és partnerünket,
hogy
az Egyesület által készített Szeretet Lángja rendezvényünk plakátját
megosztani
és terjeszteni szíveskedjenek! A plakát az Egyesület facebook
oldalán
megtalálható.
Facebook:
Vakok És Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete Szekszárd
.....
SZÜRETI
VERSEK NAGY VENDEL TOLLÁBÓL...
Bartina
tánc
Templom
előtt zsibongva
Gyűlik
össze a nép.
Sok
színes szoknya,
Tarka
a kép.
És
jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi
lányok, asszonykoszorúk.
S
ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk
alatt porzik az út.
Pattog
a ritmus, a víg zene szól
Brummog
a bőgő, pendül a húr.
Koppan
a csizma, toppan a láb
Perdül
a szoknya, nem adja alább.
Messzire
hallik a csujogató
Eltompítja
a víg dudaszó.
Párta
helyett menyasszonykoszorú
Félre
a bánat, félre a bú.
Táncra
is perdül a sok ifjú pár
Vidám
a kedvük, tombol a nyár.
Roppan
a deszka, nem bírja soká
Hangosan
jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó
csendül, ne búsulj tovább!
Forrás:
http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/31446
Pieris.hu
- interaktív művészeti portál
………………….................………….
Szekszárdi
szüret 2000.
Szüretektől
hangos a Bartina,
Visszhangozza
a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól
lármás a dombtető.
Tarkálló
szőlőn
Piroslik
a levél,
Létől
duzzadt fürtből
Lomhán
csurog a vér.
Ujjával,
mint üstdobos,
Bádogon
dobol a puttonyos.
Tompán
morog a daráló,
Musttal
locsolják tengelyét
Vidámabban
lendül a kerék.
Friss
csömögét marcangol
A
henger a garaton.
Meghal
a szem, de
Új
élet erjed
Tüzes
szekszárdi bor.
Vérszínben
bugyog a kádról a must
Csillámlik
benne a gyertya fénye.
Csattog
a prés ütemre,
Lécei
közt csordul a lé.
Telik
a csobolyó szaporán,
Tötiklőn
zúdul le az új bor.
Feszül
az abrincs bilincse,
Hordódongára
rásimul.
Mustgáz
kluttyan a kotyogón,
Magas
a szám a fokolón.
Tompán
koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű
az üvegpohár.
Bársonyos
íztől összefut
Szánkban
a nyál.
Gőzölgő
pörkölt illata száll.
Foghíjas
tanyasoron,
A
Kadarka utcán
Cefreszagot
okád a
Gaz
nőtte pinceszáj.
Régmúlt
borok dicsőségéről
Álmodik
a must.
A
pincemélye szomjazó
Vendégre
vár,
Mámoros
muslincák dala száll.
Forrás:
http://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/30687
Pieris.hu
- interaktív művészeti portál
************************
13.
LASSAN SZÁZ ÉVES LESZ A TEREMIN..
A TEREMIN LEGYEN VELED ...ILLÉNYI
KATICA JÁTSZIK A HANGSZEREN....
Ezt
én küldöm neked
Illényi
Katica: Puccinit játszva zongora
kíséretében.
http://www.youtube.com/watch?v=eECLx_D6sEY
Illényi
Katica: thenerim ave mária
http://www.youtube.com/watch?v=rO_OnGNvkX4
Picit
várj mert feliratozva kezdődik thenerim Beatles
http://www.youtube.com/watch?v=_3EPtUPcs8s
oveer
the rainbow thenerim
http://www.youtube.com/watch?v=K6KbEnGnymk
KÖSZÖNJÜK
AZ ÉLMÉNY!
************************
14.MEGJELENT...
Kedves
Henriett!
Örömmel
jelzem, hogy az alábbi verseskötete is felkerült a MEK-be:
Erdő
susogása : Verseskötet / Csomor Henriett
https://mek.oszk.hu/15800/15848
Üdvözlettel:
Góczán
Andi
MEK
........................................................
ÁRVAY
MÁRIA EDDIG MEGJELENT KÖTETEI..
Add
tovább, hogy megismerjen a világ!
Árvay
Mária eddig megjelent E-könyvei
Árvay
Mária: Erről jut eszembe
https://mek.oszk.hu/14700/14744/14744.htm
elgondolkodtató
üzeneteket hordoznak magukban. Egyben szórakoztatóak is.
Gyermek-
és ifjúsági irodalom kategória, tanmesék helyett tanulságos
novellák.
Árvay
Mária: Dorka-történetek
https://mek.oszk.hu/13500/13580/13580.htm
Egy
kitalált kisregény, látássérült kislány lovaglási emlékeiről, lovas
élményeiről
szól. Szintén gyermek- és ifjúsági irodalomba sorolható.
Kellemes
perceket és jó olvasást kíván, a szerző!
ÁRVAY
MÁRIA
......
JENEI
ANDRÁS HÍREI
Szia
Vendi!
Csatoltam
neked egy hírt, ami nem más, mint az:
A
szervezetünk ( BULÁKE) idén a Fehér bot napjára ismét jótékonysági
koncertet
szervez Budaörsre. S idén nem más, mint maga az Omega jön el...
A
leírást, ha betennéd a magazinba, nagyon megköszönném. Ezt csatoltam
neked.
(
Ha kell, van olyan újsághoz illeszthető kép, ami jó hozzá.
A
másik hír, hogy elindult a saját honlapom is.
Ez
a könyveim borítóit, a hátlapjukat, elérhetőségeim, életrajzom
tartalmazza
és minden héten egy újabb kis szösszenetet rakok fel rá.
Így
gyakran frissül is.
Kép
éppen csak annyi van rajta, ami az írásokhoz csatlakozhat.
Íme
a linkje:
http://jeneiandras.konyv.guru/
S
aki akar, itt is írhat nekem. :D
Remélem
jól vagy, s a szeptemberi magazin pont olyan ezerszínű lesz,
mint
amilyen az igazi őszi erdő. :D
András
************************
15.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Szervusz,
Vendi!
Köszönöm
a nyersanyagot. Frissiben elolvastam úgy
nyolcvan százalékban.
Nagyon
megérintett Csomor Henriett portréja a hétköznapi hős anyáról,
valamint
Jártó Róza írása a kamasz gyerekeiről. E két élmény mélysége miatt
a
versekre annyira nem tudtam figyelni. A Tiéidet már volt szerencsém
megismerni.
A többiekének a színvonalát kicsit
hullámzónak érzem,
beleértve
a magamét is. Hiába, az ember nincs mindig
ráhangolódva!
Az
előző évszámot is sikerült átböngésznem. Sohasem sajnálom rá az időt. Ha
megkapom,
egészen biztosan nem marad olvasatlanul.
Bocsi,
még a maihoz: Ez a szponzor-kérdés is jól kitalált, kiválóan megírt
gondolatsor.
Hát
ennyit hamarjában nyersen a nyersanyagról.
Üdvözlet
és csupa jókívánság a megjelenést
elősegítő stábnak:
Mari
..................................................
Kedves
Vendel!
E
melegben szerkesztett, s melben menesztett jegyzet mellett lelkendezek, s
szeretetem
fejezem... ehelyt neked: Reggelke Eleje
2016.
augusztus 15. 11:07 Nagy Vendel írta, :
MEGJELENT
A LEGUJABB ÚJSÁG A MEGSZÓLALOK 608
AZ
ÚJSÁG SZÍNES LINKJE
www.megszolalok.blogspot.hu/2016_08_01_archive.html
NAGY
VENDEL
....................................................
2016.
augusztus 22. 10:49 Nagy Vendel írta, :
ÉLETKÉP MÁSKÉPP
Nagyon
tetszik Az is,hogy olyan szabad áramlásban akár parttalanul
hömpölyög,
soronként tagolt de egyben van. Köszönöm!
Szia:
Laci
--
Adamecz
László
+36/70-
235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya,
Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
............................................................
A HOLNAP MAGAZIN OLVASÓINAK HOZZÁSZOLÁSAI.
Maria
HS - 2016.08.23. 16:17:28Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A KENYÉR
ÜNNEPÉN
Kedves
Vendel!
Mindig
örömmel olvasom verseit!
Maria
Megtekintés
--------------------------------------------------
adameczlaszlo
- 2016.08.23. 09:54:57Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A
KENYÉR
ÜNNEPÉN
Kedves
Vendi! Köszönöm versedet!
Laci
Megtekintés
--------------------------------------------------
keni
- 2016.08.23. 07:51:10Ehhez szólt hozzá: SZENT ISTVÁN , ÉS A KENYÉR
ÜNNEPÉN
Kedves
Vendel !
Bocsánat
! - de én ezt a versedet itt már egyszer - korábban olvastam és írtam alá
kommentet,,,,
Talán
nem véletlen, hogy e csodás verset Józsi még egyszer feltette aug. 20. -
emlékezetére.
De
nekem most második olvasásra is tetszett nagyon.
Gratulálva
- maradok…!
-
keni -
...............................................
Kedves
Vendi, itt Gyöngyi jelentkezik. :) Mindent megkaptam, Stop. Nagyon köszönöm.
Stop.
Mint
írtam, mondtam - lásd. Gold pen - , különlegesek, egyediek, nem mindennapiak a
verseid.
Ezért
is tudok azonosulni velük. Értem a logikáját, az összefüggéseket.
Köszönöm
az eddigieket, küldjél még az írásaidból. Olvasni könnyebb, írni kevésbé,mert
sok helyre kell.
Én
mindig spontán írok, jól, vagy nem, - ki tudja. -
Sok
üdv. , szeretettel, GYÖNGYI.
2016.
augusztus 26. 10:31 Nagy Vendel írta, :
NAGY
VENDEL: Hétköznapi csoda
Hajnalban,
mikor
felhőt
vet a folyó,
s
ólomszürke pára
lebeg
a légben,
hiábavalóságokkal
elő
ne hozakodj.
Ne
háborgasd
a
felkelő napot.
Van
Neki dolga
éppen
elég.
Minden
reggel
aranytálcán
fel
kell kínálnia
a
ragyogást,
s
a fényt.
Neked.
Nagy
Vendel, 2006-01-13
………………....................…….
Reinkarnáció
Akarattal
beléd kötnek
fagyos
földdel is elfödnek.
Hiába
várod a riadót,
feltámasztó
harsonaszót,
hiába
a vasakarat
hóhér
szegi a nyakadat.
Kérés-e
vagy parancsolat,
hogy
lásd előre a sorsodat.
Más
életedben kígyó leszel,
egeret
és békát eszel.
A
csúszó-mászó létet
emberként
is végigélted.
Az
új élet mire való?
Úgyis
beléd szakad a szó.
Hamis,
csalfa illúzió.
2006-01-16
.................................................
No,
Vendi, ezt viszont még emésztenem kell.
Ami egyszeri olvasásra nem
hozza
ki belőlem az azonnali reflexiót, akár így, akár úgy, az további
ízlelgetésre
sarkall. Együtt van minden, ami a legújabb nagyvendisen
meghökkentő
versekre jellemző, mégis...
Lehet, hogy a mostanában küldött régiekre vagyok
ráhangolódva? A választ
majd
meglelem, csak idő kérdése.
Mari
................................................
Szia
Vendi!
Igen,
már meg is néztem. :D
Még
nem olvastam teljesen végig, de amikor megjelenik, nagyon jó érzés,
hogy
ismerlek, ismerhetem mindazokat, akik írtak bele. Meg az is, hogy
már
ilyen régen csinálod és mindig fantasztikus a magazin.
Köszönöm
azt is, hogy ismét beleraktad a reklámom.
Ma
beszéltem Gusztival is, vasárnap benne leszek egy riporttal a
rádiójukban
a legújabb Triannitáról.
További
jó munkát neked és emlékezz, hogy én nagyon várom a könyved
megjelenését.
András
.....................................................
Mátyás
Rita: A 608-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim
részére:
1.
Lektori Salutem:
Vendi
barátunk otthon, az íróasztalánál ül shortban, és pólóban.Hosszú,
ívelt
íróasztalán balról jobbra, egy asztali lámpa, router, fejhallgató,
hangszóró,
monitor, és a nyomtatója látható. Két keze a billentyűzeten, de
az
egerét se fogta el a macska.
2.
Regény folytatásokban:
Maricának
új képe van. Hosszú gesztenyebarna hajú, teltkarcsú hölgy, aki
most
párduc mintás rövid ujjú felsőben, oldalt áll a képen , és fejét
oldalra
fordítva néz az olvasóra.
Ennek
a résznek a vége felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas
festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A
kép
régies hatású , barna színű.
3.
Versek a nagyvilágból:
Burza
Mara a képen 50 év körüli Szőke, hosszú, hullámos, frufrus hajú,
karcsú
hölgy, fehér ünnepi blúzban.
I.P.
Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas
férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Miks
Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós
hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás felsőben.
Zsigai
Klára fekete hajú 50-es hölgy türkiz színű, fényes anyagú, nagy álló
galléros
télikabátban, aminek a szélén szőrme van.
Egy
mikrofont tart a kezében, valószínűleg szaval valahol.
Adamecz
Laci széles mosolyával szája felett kis
bajuszkával ,szögletes
szemüvege
mögül néz ránk.
4.
Novelláról novellára:
Régi
ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér
felsőben,
átszellemült kifejezéssel az arcán.
5.
Születésnapi köszöntő:
I.P.
Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas
férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
6.
Arcképcsarnok:
Gerencsér
Hajnalka a képen negyven év körüli
hölgy. Haja vállig érő,
középen
elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő hölgy,
fehér
blúzban.
Kárpátiné
Barócsi Magdolna a képen, 50 év körüli, rövid szőke, vagy ősz hajú
hölgy
széles, nyitott nevetéssel az ajkán.
7.
Életképek... Jártó róza írásai:
Jártó
Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú hölgy. A
képen
kigombolt, homokszínű télikabátban
van valahol a természetben, mert
mögötte
kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék
színű
sál van.
8.
Hazai tájakról...Nagy Vendel versei:
Vendi
barátunk szerintem, a Szekszárdon a színpadon, éppen verset mond.
Bordó
zakóban,fehér ingben van.
9.Energiák-
Ylen Morisot:
Ylen
Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva hátul.
Szemöldökéig
érő frufruja van. Szürkés barna, hosszú pulóverben van, és
papírokat
tart a kezében.
10
Füstölgéseim:
Vendi
a saját előszobájának az ajtajában áll.
11.
Hallgassuk együtt:
Ennél
a rovatnál nincs leírható kép.
12.
Verscsokor:
Szentesi
Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy,
rózsaszín
blúzban.
Kertész
Eleonóra 55 év körüli, hosszú, göndör, vörös hajú hölgy, piros
felsőben.
A
következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó
rólam.Kerek
arcú, rövid sötétbarna hajam, szemem van.Sejtelmesen mosolygok
az
olvasókra.Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.
13.
Csak a dal:
Ez
is egy képtelen rovat.
14.
Megjelent:
Itt
sincs leírható kép.
15.
Versről- versre:
Csomor
Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás
ingben.
16.
Véleményem szerint:
Nincs
kép a rovatban.
17.
Természet gyógyászat:
Soponyai
Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke, ötvenes éveiben
járó
úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
Citromfű:
A zöld szív alakú levelei láthatóak a
képen.
Apróbojtorján:Levelei
összetettek, páratlanul szárnyaltak. Az aranysárga szirmok
rendszerint
ép csúcsúak, a vacokkehely majdnem a tövéig barázdált. A szár
szőrzete
hosszabb és rövidebb szőrökből áll.
Aranyvessző:Két-három
méter magas, karcsú, sűrű levelű, a tövénél bokrosodó kóró,
aranysárga
virágzattal. Engem emlékeztet a mimózára.
Fodormenta:
Zöld,cakkos szélű növény látható a képen.
Újra
elértünk a magazin végéhez! Olvassátok szeretettel kedves barátaim! Itt
a
vége, fuss el véle!
Szeretettel
Rita
………...........................…...
SZIA!
KÖSZÖNÖM!
Esküszöm,
nem tudtam, hogy ilyen is van.
Azt
azért tudom, Néked sok rózsád lesz, vagy van.
Egyszer
én is javasoltam, bár nem évre vagy hónapra, hétre - mikor
munkahelyem
sorra nyerte, kapta a "Család-, gyerek-, szívbarát" munkahely
kitüntetést,
pályázzuk meg a HÁZIBARÁT MUNKAHELY címet, lehülyéztek.
Javaslom,
indítsuk el valamikor, ennek is hetét, hátha sikere lesz egyszer !
Te
is lehülyézhetsz, az tőled dicséret lesz, kedves BARÁTOM!
Paplan.
-----Original
Message-----
From:
Nagy Vendel [mailto:nagy.vendi54@gmail.com]
Sent:
Wednesday, September 07, 2016 9:54 AM
To:
Balogh József 2
Subject:
BARÁTSÁGGAL KÖSZÖNTELEK...
BARÁTSÁGGAL
KÖSZÖNTELEK...
"A
Boldogság barátságossá tesz,
a
megpróbáltatások erőssé,
szomorúság
emberségessé,
a kudarc alázatossá.
Egyedül
a REMÉNY visz előbbre..."
Ma
kezdődik a BARÁTSÁG
HETE !
Küldd el
Barátaidnak ezt az
üdvözletet (nekem is, ha barátaid
közé
sorolsz)
és figyeld, hány
üdvözletet kapsz !
Minden visszajelzéssel egy rózsával
több lesz !
ÉN
RÁD IS GONDOLOK...
Vendi.
..........................................
Kedves
Vendi!
Mit
is tagadjam, meghatódtam mikor elküldted nekem Mari (?) levelét, amit
neked
írt.
Sosem
tagadtam, hogy az első, 2009 évi bátortalan kísérletem után 2010
novemberében
mertem nyilvánosan megosztani az első írásomat. Sosem ügyeltem
a
formára, a szabályokra csak írtam. Leírtam azt, amit gondoltam azt, amit
éreztem
azt, ami emlék épp foglalkoztatott.
Egyedül
voltam, ha nem is magányos és így oldottam ezt a egyedüllétet, hogy
írtam.
Én még ma is annyira kezdőnek érzem magam, hogy még most is arról
írok,
ami velem vagy a körülettem élőkkel megtörténik, és még mindig nem
merek
írni arról a másik világról ahol még emberi lénynek se vették azokat,
akik
nem voltak annak a bizonyos pártnak a tagjai, vagy ha voltak, nem tette
elég
romlottá az a másik világ, amit a hangos kisebbség visszakövetel.
Örülök,
hogy Te a magazinodba nem engeded be ezeket a hangoskodókat
bármerről
is érkeznének.
Kedves
Vendi!
Örülök,
hogy a Te Megszólalok magazinod a szépség, az igényesség megosztója
és
annak külön, hogy engem is befogadtál.
Szeretettel
gondolok Rád: Róza
************************
16.VERSRŐL
VERSRE
Adamecz
László: AHOGY
JŐ A HAJNAL
Ahogy
jő a hajnal,
s
álmos vagy,
derűnek
küldöm
esetlen
szavam.
Nézz
a fénybe,
remélj
a mába,
hagyd
magába,
és
emeld lelked
szíved
vonalába.
Ne
féld a jövőt
hisz
te vagy az
nem
mondta senki
itt
a tavasz?
Majd
a nyár,
a
színes ősz,
a
tél, szépséges
hideg
bősz.
Mind
jön, megy,
te
maradsz,
lelkedben
legyen
örök
tavasz,
forró
nyár,
gazdag
ősz,
fehér
tél,
s
ezektől sose félj.
Nézz
a fénybe,
remélj
a mába,
tegnapi
bánatod
hagyd
magába,
és
emeld lelked
szíved
vonalába.
Adamecz
László
+36/70-
235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya,
Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
............................................
Burza
Mária: ÖRÖMBŐL - ÜRÖM
Az
Élet állandó változás,
állandó
áramlás,
illúzió,
hogy van túlpart.
A
cél, melyet elérni vágysz,
benned
feszültséget teremt,
megfigyelve
látható lesz,
minden
cél egy lépés,
és
nincs cél!
Ez
- a megértés.
Ha
ezt megértjük,
nem
lesz több feszültség,
érthető
lesz, "az Élet egy játék",
nem
fogunk eltévedni,
mert
valójában nincs
hova
menni!
Így
lesz érthető,
hogy
a Boldogság,
bennünk
van,
mert
a Boldogság
Harmónia
dolga,
nem
téveszthető össze
az
örömmel, mely
feltételekhez
kötött,
s
a megváltozott
feltételektől
örömből
lesz üröm.?
2016.
augusztus 24. 11:39 Mária Klementné írta,
...................................................
KOVÁCS
JÓZSEF: A KIÁLTÁS
Senki
sem hallja a pusztai kiáltást.
Hozzátok
ha szóltam, nem hallottatok mást,
Csak
annyit, mit szennyes szándékotok diktált.
Gyökereken
éltek, és testvért gyilkoltok,
Mások
reményeit is eltiporjátok,
Azt
sem tisztelitek, mit ingyen kaptatok,
Valamit,
valakinek, így hogy adnátok?
Ha
írni próbálok, ti meg nem értetek,
Versben
is csak a metaforát kéritek.
Az
őszinte szóra sosem figyeltetek,
Csak
a hazugság volt, mindig kenyeretek.
És
ha a tűzgolyó majd egyszer szétreped,
Meg
ne kérdezzétek, hogy a hibás ki lett,
Akkor
becsülnétek ti is az életet
Mikor
már minden jó örökre elveszett.
.................................................
GYURGYONOVICS
GYULA: Érték
a mérlegen
A
barátság egyik érték mérője ,a karát
Ér
annyit mint a csiszolatlan gyémánt,
vagy
még a fölött is áll.
Amíg
a gyémántot kilehet bányászni ,
a
jó barátot nehéz megtalálni,
azt
ki kell érdemelni ,
mivel
nem terem az út szélén.
A
barátságot meg kell becsülni óvni ,őrizni ápolni
mint
paraszt gazdának a jószágot.
Jó
szándékú emberek közt barátságban
egyetértésben
élni jó.
Zsarnokságban
nyomás alatt gonoszok közt,
borzasztó
,- de kibírható ,
ha
az ember be gubózik mint a selyem hernyó.
Barátok
nélkül az élet sivár és kopár,
mint
a kihamvadt vulkán!
Báta. 2016.09.02.
.................................................
Széll
Magdolna: Nyári
emlék
Emlékem
rejtett zugában,
kutatok
egy kedves napot,
mely
az elmúlt hónapokban
bennem
maradandót hagyott.
Fényt,
forróságot találok,
lekaszált
széna illatot,
rotyogó
lekvár dús aromáját,
földet
túró darázs hangját.
Nincs
abban semmi különös,
én
mégis mélyre véstem,
mikor
a kedves köszöntött,
sárga
rózsát tett elébem.
Egy
édes, piros gyerekszáj,
dörmögte
néhány sorát,
karocskák
puszival öleltek,
ezek
voltak a legszebb percek.
2016.
Üdvözlettel
Széll Magdolna
Verseim:
https://m.facebook.com/Szell.Magdolna.versei/, vagy
http://www.irodalmisarok.eu/?page=page&name=Szell_Magdolna
..............................................
MIKS
MÁRIA: ÉLETÚT
Fa voltam.
Kérges marokkal futóhomokon
ültetett apám
egy agyonfűtött téli éjszakán.
Gyökerem
hajszálai összekuszálódtak
éveim múltán,
s az eső-áldás egyre csak hullt rám.
viharvert-csapzottan
lekonyultak,
hajlékony törzsem
nedvlopó gazak fonták be körben.
Kitéptek,
kötöttebb talajba ástak aztán.
Nyüzsgő férgeket
hajtok, egy szem gyümölcsöt
érlelek,
Fa vagyok
zord betonpanelek árnyékában.
Talán megszokom,
s a villámcsapást sem veszem zokon,
fényében
felkáprázik villanásnyi jövőm:
vad fűrészfogak
vinnyogva derékon roppantanak.
Fa leszek
majd apám rozoga sufnijában
apróra vágva,
felmelegszik anyám kihűlt ágya.
És elfogy
lassan a testemből hordott
halom,
pattog a tüzem,
későre jár; ellobbanok szűzen.
************************
17.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA
Szia
Vendi!
Üdv
: Soponyai Misi
Mezei
kakukkfű (Thymus serpyllum)
Gyógyhatásai
Nagyon
jó fertőtlenítő gyógytea készíthető belőle, mely megvéd a
betegségektől,
meghosszabbítja a sejtek életét, erősíti immunrendszerünket.
Vérbőséget
fokozó hatása javítja a vérkeringést, vérszegénység esetén
kiváló.
Kezelhető vele köhögés, hörgő- és szájüregi gyulladások.
Orrdugulásra
inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető hatása is van. Újabban
vírusos
betegségekre javasolják. A nők növényének is nevezik, mert
megszünteti
a vérzési rendellenességeket és a görcsöket.
Éjszakai
alvópárnában megszünteti az alvási panaszokat. Depresszióra,
fáradtságra
tonizáló hatása miatt javallt. Étvágyjavító, puffadást szüntet,
segíti
az emésztést. Féreghajtásra is használják.
Külsőleg
bőrfertőtlenítő, sebgyógyító hatású. Kisgyermekek fürdővizében
enyhíti
a hasi görcsöket, erősíti az immunrendszert.
Felhasználása
belsőleg
Gyógyteát
forrázással készítünk belőle. Köhögés, torokfájás, vérszegénység,
májbetegség,
depresszió esetén napi 3 csésze tea ajánlott étkezés előtt.
Emésztésre,
puffadásra esetenként étkezés után 15 perccel kell inni egy
csészével.
Étvágyjavításra étkezés előtt egy fél órával egy csészével
ajánljuk.
Keringési panaszokra úgyszintén napi 3 csészével kell inni étkezés
előtt.
Immunerősítésre napi egy csészével fogyasztható, akár gyerekeknek is.
Kedvező
hatásáról rendszeresen érkeznek elégedett szülői beszámolók.
Felhasználása
külsőleg
Szájüregi
gyulladásra, torokfájásra gargarizálni, öblögetni kell a teájával,
majd
azt kiköpni.
Gyerekkád
fürdővizébe egy gézbe kötött adag (3 gramm vagy egy evőkanál) teát
lógatunk
a fürdés megkezdésekor. Nagyobb mennyiségű (felnőtt fürdőkád)
vizébe
3 liter elkészített teát önthetünk. Hetente legfeljebb háromszor
használjuk
így. Felnőttek fürdővizében is jó hatást fejt ki, tágítja az
ereket,
nyugtat.
Frissítő
fürdő: mentával, rozmaringgal és levendulával egyenlő arányban
keverve,
30 gramm keveréket használva 3 liter teát készítünk, és a
fürdővízbe
öntjük.
Olajat
is készíthetünk belőle. Egy maréknyi friss kakukkfű virágot egy liter
olívaolajban
3 napig érlelünk a napon, leszűrjük. Idegfájdalmak, isiász
esetén
fájdalomcsillapításra használjuk külsőleg.
………………………..
Vad kakukkfű |
A
vad kakukkfű, mint termesztett rokona, a kerti kakukkfű igen aromás,
jellegzetes
illatú, földön elterülő, 5-20 centiméterre növő, apró, kerek
levelű
növény. Kavicsos, sziklás talajokon, legelőkön, tisztásokon nő Európa
nagy
részén, Észak-Afrikában és Ázsiában egészen 3000 méter tengerszint
feletti
magasságig. A meszes talajt kedveli leginkább, ezért bőven terem a
Bükk
hegységben is. Halvány rózsaszínű, fehér vagy lilás virágzata a
hajtások
végén álörvökből álló füzérvirágzat, májustól szeptemberig nyílik.
A
virág illata nagyban függ a termőhelytől: vagy a szurokfűére emlékeztető,
vagy
friss citromillatú, kámforos, még akár gombaszagú is lehet.
A
mezei kakukkfű elnevezés gyűjtőneve a hazánkban vadon előforduló többféle
kakukkfű
fajnak, továbbá a kakukkfű keverék-fajoknak. Évelő, lágyszárú
félcserje.
Szára 1 mm vastag, a tövénél elfekvő, a hajtás vége felálló.
Levelei
keresztben átellenesek, a többféle fajtól és keverékeitől függően a
keskeny
lándzsától az elliptikusig változó alakú.
************************
18.
SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves
olvasó!
Ön
a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését,
hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím:
MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon:
06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
nagy.vendi54@gmail.com
Levelek,
írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új
email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok
küldése
MINDENKI
MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá
tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát
feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára
készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek
elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát
az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük
a
fenti blogoldalon!
……………………
A
lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője
felelős.
Köszönjük
a külső munkatársak közreműködését.
A
szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük
jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti,
megmenti, bármikor előveheti.
Van
olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva,
lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az
oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az
esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott
műveim megtekintése:
………………………………..
AZ
ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
Megszólalok
Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook:
csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad
az oldalaimat.
Megszolalok
Nagy Vendel
………………………
Nagy
Vendel Írásai
Megszólalok
művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
……………………..
Könyvtár:
E.
könyvek a MEK- en
Magyar
Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
.................................
Ez
a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
............................
KÜLFÖLDI
ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com
irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az
Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A
link: minnesotahungarians.com
......................................
Kedves
olvasóink!
Néhány
operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes
magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis
ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A
megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum"
felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek
mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A
háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok,
amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most
már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre
újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot
lehet kiválasztani olvasásra!
Még
egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági
szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban
jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket
egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre
csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást
folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal
választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK
JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ
ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
..........................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
.........................................
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 609.