2016. július 13., szerda

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 01. hó – hatodik évfolyam, hetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. július


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
********************************
1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

A  tikkasztó hőség mindenkiből kiveszi az erőt,változnak az idők.
Mintha a  vándorlókkal jönne a  meleg is.  Bújjon el mindenki a  hűvösre,
a  gondokkal ne gondoljon, és békéljen meg  a  maga kenyerén.  Egyebet nem
mondhatok. 
A szerkesztő

………………………………

NAGY VENDEL : A  MAGAD KENYERÉN

Hiába húzod meg magad
a  szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz  a  magad kenyerén.
ha elakarod adni  a vizet,
megkell gyújtani a  tüzet.
De tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
Ha borítják,kapd el a  fejed.
ha a  gyengébbet szidod
nyakra , főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
Ez már állati színvonal,
bár nem élünk a  dzsungelben,
de hamar elérheted.
A  baj akkor kezdődik,
ha a  bárány akar lenni a  farkas
ha a  sasok hallgatnak
és a  papagájok beszélnek.
Fennhangon, akár a  rádió,
s  megette a  bárány a  farkast.
farkasbőrbe bújt a  bárány,
s  továbbra is csak hallgatnak.
Nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a  vasakarat,
hóhér szegi a  nyakamat,
leverem mint vak a  poharat.
Lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
S  hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk, szólj a  pulyáknak
hajtsák bé a  bürgéket
meg a  tehent.
És nem lehet manapság
csarnokba vinni a  tejet.
Ha nem igyekszel mindenképp
felszínen  maradni,
lesüllyedsz a  mélybe,
az érdektelenségbe,
a  végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe,
az elfeledésbe.
Nem leszel más  mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell, hogy valaki legyél,
s  megbékélhetsz  majd
a  magad kenyerén.

 2016.  július  7.
********************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL   -  HETEDIK RÉSZ
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
      SZÉLL MAGDOLNA, I. P.  STEVE, ZSIGAI KLÁRA
      TÓTH KATALIN KATA, ADAMECZ LÁSZLÓ
 4.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
      ÁRVAY MÁRIA:  SEMMI SEM TERMÉSZETES
 5.  ARCKÉPCSARNOK.  GERENCSÉR HAJNALKA   RIPORTJA:
      VÁLTOZTASSUK MEG A  SZEMLÉLETET
 6.  MEGJELENT...
      NAGY VENDEL E. KÖNYVEI A  87. KÖNYVHÉTEN
      CSOMOR HENRIETT  E. KÖNYVEI A  MEK EN.
  7.  BEMUTATJUK BURZA MÁRIA  VERSEIT
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
  9.  A  TURNÉ ELINDÚLT.  CSONGRÁDI KATA  KONCERTSOROZATA
      MINDEN SZÓNÁL TÖBBET ÉR EGY DAL...
10.  AZ ENERGIA. 
      YLEN MORISOT: SZUNNYADÓ KÉPESSÉGEK, TÁVOLBALÁTÁS
11.  DALOK ESZPERANTÓ NYELVEN.  ÉNEKEL.... ANJO AMIKA
12.  EMLÉKEK ÚTJÁN - JÁRTÓ RÓZA  NOVELLÁJA
13.  SZELLEMES VERSEK...: GULYÁS ÁGNES
14. VERSRŐL VERSRE
      SZÉLL MAGDOLNA, SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, I. P. STEVE
      CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, YLEN MORISOT,
      LENGYEL ZSANETT, KANCZLER ANNA
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
16. GRATULÁLUNK!  ADAMECZ LÁSZLÓ: VAN REMÉNY ÉLNI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT. SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA :  A  NYÁRI TEA
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
********************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL

(HETEDIK RÉSZ)


Rini a lépcsőház ajtajában futott össze Felíciával, aki a közeli
szépségszalonban járt, és ki-sminkelve, csigába csavart fürtökkel érkezett
meg.
- Jobban érzed magad? Elmúlt a reggeli rosszulléted? - érdeklődött Marina.
- Már kezdem úgy érezni, hogy túlélem ezt a napot - nevetett rá barátnője.
Felmentek a lakásba. Az ebéd épp elkészült, illatozva gőzölgött a tálon.
Négyesben ültek asztalhoz. A csirke nagyon finom volt, de Felícia alig
evett. Folyamatosan csacsogott, be nem állt a szája.
Fél kettőkor Anna felállt.
- Azt hiszem, ideje lenne készülődnünk.
A lányok bevonultak a szobába, míg Anna a fürdőt vette igénybe. Ferenc a
tőle megszokott rendíthetetlen nyugalommal újságot olvasott.
- Gyönyörű vagy - mondta Rini, amikor befűzte a gazdagon díszített
Erdősné Onda Marica
selyemruhát Felícia hátán. - Ülj le, mert nem érlek fel - kérte, majd a
fejdíszhez tűzte a fátylat, úgy, ahogy a szalonban megmutatták neki.
Felícia fülébe tette a klipszeket, és hosszú tincsei alatt bekapcsolta a
rövid kis nyakéket. Felhúzta a csipkéből készült kesztyűt és belelépett
fehér szaténcipőjébe.
- Ideje lenne felöltöznöm - mondta halkan Rini az ajtóhoz lépve. - Hozzak
még neked valamit?
- Nem, nagyon köszönöm, nincs szükségem semmire - mosolygott Felícia, ám
mielőtt barátnője kilépett volna a szobából, mégis megállította.
- Rini! Még meg sem köszöntem azt a sok mindent, amit az elmúlt évek alatt
kaptam tőled. Mire is mennék nélküled, ha te nem lennél mindig mellettem?
- Jaj, ne, Felícia! Biztos, hogy tönkre akarod tenni a sminkedet? - kérdezte
Marina könnyes szemmel, és átölelte barátnőjét. Néhány percig így álltak,
szorosan tartva egymást, és némán mondták el mindazt, amire talán nincsenek
is megfelelő szavak.
Kopogtattak. Anna lépett be a szobába elegáns, sötét kosztümben, kipirult
arccal. Nézte a két lányt, és teljesen kiment a fejéből jövetele célja.
Megszólalt a kaputelefon. Rini úgy rezzent össze, mintha áram ütötte volna
meg. Rémülten nézett az ajtó felé.

- Gyorsan menj öltözködni, addig mi szóval tartjuk az érkezőket. Nem vagyunk
még késésben - nyugtatta Anna a lányt, és kitessékelte a szobából. Ferenc
beinvitálta a vendégeket a konyhába, és itallal kínálta őket.
- Hoztunk egy szép virágszálat a másikért cserébe - mondta Richárd, és
Zsanit kézen fogva leendő apósához vezette.
- Hol az a kert, ahol ilyen szép virágok nőnek? - nevetett Ferenc, átölelte,
majd az asztalhoz kísérte Zsanettet. - Egészen kivirult ez a kislány, mióta
utoljára láttam.
- Sokat van napon, meg szorgalmasan öntözgetjük is - harsogta Bence, és
felidézte a húsvéti szódás szifonos locsolkodást.

Rini még életében nem zuhanyozott és öltözködött olyan gyorsan, mint most.
Hajával elidőzött egy kicsit, a kunkorodó tincsek csak nehezen akartak
helyükre igazodni, de pontban három¬kor olyan csinosan lépett ki a
fürdőszobából, mintha egész délelőtt csakis azzal foglalatoskodott volna,
hogy tökéletesítse megjelenését a nagy eseményre. Az összhatást hatalmas
üdvrivalgás fogadta. Marina egy röpke kis mosollyal köszönte meg a bókokat.
- Egy pillanat, Rini - állította meg Richárd a lányt, mielőtt az beviharzott
volna Felícia szobájába -, hadd mutassalak be téged is az unokabátyámnak:
Széltoló Levente, a videós...
- Széltesi Levente, unokatestvér, videós, sofőr egy személyben, egy
gázsiért, számla nélkül 0 forintért kizárólag az én bolondos öcsémnek -
vágott közbe a férfi, félretolva Richárdot, és kezet csókolt a lánynak. -
Lenne szíves a kisasszony kisegíteni, hogy hol állítsam fel a fegyveremet,
hogy megörökíthessem a menyasszony érkezését?
- Ha megfelelnek a fényviszonyok, akkor talán az lenne a legjobb, ha
kinyitnánk a bejárati ajtót és abból a szögből... - nézett körül Rini,
miután ő is bemutatkozott. - Nem igazán értek a fotózáshoz, mindenesetre
onnan fog kijönni Felícia - mutatott az ajtóra.
- Örök hálám - hajolt meg színpadiasan Levente, és elkezdte összeállítani az
állványt és a kamerát.
Rini bekopogott a szobába, olyan keskeny résnyire nyitotta az ajtót,
amilyenen épp csak befért, nehogy a kint várakozók idő előtt megláthassák
Felíciát.
- Elképesztő, milyen szép vagy! Számomra felfoghatatlan, hogy csinálod,
főleg ilyen rövid idő alatt.
- Ne ess túlzásba! Ez még messze áll a szépségtől. És még mondják, hogy nem
a ruha teszi az embert! - grimaszolt Rini.
- Ugyan már, azok a hangok, nem hiszem, hogy kizárólag a ruhádnak szóltak.
Marina kérdezni akart még valami olyasmit, hogy a hétköznapokban akkor miért
nem veszi észre senki az ő híres szépségét, de az órára pillantott, és csak
ennyit mondott:
- Azt hiszem, ideje indulnunk.
Szélesre tárta az ajtót és előre engedte Felíciát. Anna kisurrant lánya
mögött és Ferenc mellé lépett. Egy pillanatra mindenki elnémult. Az örömapa
zsebkendőjéért nyúlt, és megpróbálta a legnagyobb titokban letörölni a szeme
sarkában csillogó könnycseppeket. Felícia legszíve-sebben apukája nyakába
ugrott volna, hogy összepuszilgassa. Richárd megköszörülte torkát, és rövid
beszédet tartott mielőtt átadta az apró kövekkel díszített orchidea csokrot
kedvesének. Megköszönte a szülőknek, hogy ilyen vidám, mosolygós, kedves
lányt neveltek, aki boldogsággal tölti meg minden napját, és reményét
fejezte ki, hogy nem veszteségként élik meg Felícia házasságát, és őt is
befogadják a családjukba, és fiukként szeretik majd.

Bence tétován nézett egyik lányról a másikra. Felícia sugárzó szépségén nem
csodálkozott. Ő mindig adott a megjelenésére, és természetesen most is
sikerült az alkatához és egyéniségéhez kiválasztani a legtökéletesebb ruhát
és a kiegészítőket. Ám az a változás, amin a másik két lány átment néhány
pillanat alatt, meghökkentette. Mint két Hamupipőke - gondolta, és
elmosolyodott. Marina megérezhette a férfi nézését, mert addig lesütött
szemmel állt barátnője mögött, de most felnézett, egyenesen Bence égszínkék
szemébe, aki elismerő bólintással fejezte ki tetszését. Rini viszonozta a
mosolyt, majd hirtelen megfordult, és visszaszaladt a szobába.
- Mehetünk? - kérdezte Richárd az órájára mutatva.
Felícia megcsókolta kedvesét, ezzel köszönve meg a gyönyörű csokrot, de nem
mert megszólalni, félt, hogy elsírja magát.
- Elnézést, majdnem itt felejtettem a táskámat - magyarázta Rini,
eltűnésének okát, amikor ismét csatlakozott a társasághoz.
Bence elindult a lépcsőkön lefelé, és nyitotta az ajtókat a rákokat
megszégyenítően hátráló Leventének, aki folyamatosan kamerázta az ifjú párt
az autóig. Ott lekapcsolta a gépet, betette a csomagtartóba, és behuppant a
kormány mögé. Richárd és Felícia a hátsó ülésen foglaltak helyet, és kéz a
kézben, imádattal nézték egymást. Marina beült az anyósülésre Levente mellé.
Az örömszülők és Zsanett Bencével érkeztek a panzióhoz.
- Kis türelmeteket kérem - fordult hátra Levente, amikor leparkolt. - Bent
felállítom a kamerát, kb. öt perc múlva gyertek... Addig szabad a csók -
kacsintott a párra, majd elviharzott.

A panzió környéke kifejezetten kihaltnak tűnt, csak egy sétáló idősebb
házaspár kukucskált a túloldali tujasor mögül. Marina kisegítette barátnőjét
a kocsiból, megigazította ruhájának redőit, a derékig érő hosszú fátylat
Felícia hullámos fürtjei felett. Richárd laza eleganciával, teljesen
fesztelenül szállt ki az autóból és lépett kedvese mellé. Ragyogó szemei,
mosolya elárulta, hogy valóban úgy érzi, ez élete legszebb napja, és egy
cseppet sem aggódik a szervezés miatt, egyszerűen csak élvezni akar minden
percet. Ezzel szemben Felícia szinte remegett az idegességtől.
- Ugyan már, szerelmem, nem a kivégzésedre kísérlek - mondta a férfi a
jéghideg kis kezet melengetve.
- Remélem, a nyugalmad rám is át fog ragadni! - mosolyodott el a lány. - Nem
olyan könnyű ekkora sarkú cipőben végigmasírozni a kíváncsi tekintetek
előtt. Félek, hogy megbotlok, rálépek a szoknyám aljára és leszakad, elejtem
a virágcsokrot vagy elájulok...
- Ha erre koncentrálsz, akkor egészen biztosan - feddte meg Rini.
- Nekem mindegy, mit csinálsz, akkor sem mondok le rólad. Azt sem bánom, ha
mezítláb jössz be a terembe, csak arra kérlek: el ne téveszd a kérdésre a
helyes választ! Tudod, négy betűs, i-vel kezdődik és gen a vége.
A lányok nevettek, Felícia sápadt arca kipirult, és sokkal könnyebbnek
érezte magát, mint néhány másodperccel előtte. Belenézett a férfi mélybarna
szemébe, és tetőtől talpig végig-futott rajta a szeretet melengető érzése.
Tényleg semmi oka az aggodalomra. Valóban megtalálta az igazit, a nagy őt,
a férfit, aki nem csak kirakatszerelmet és házasságot ígér neki, hanem
tiszta, őszinte érzéseket. Szeretni fogja, akkor is, ha már nem lesz karcsú,
fiatal és üde, szeretni fogja lázasan, betegen, fáradtan, kimerülten is.
Mint ahogyan ő is szeretni fogja Richárdot az utolsó lélegzetvételéig.

Krisztina jelent meg az ajtóban. Sugárzó mosollyal integetett, majd
beinvitálta a várakozókat.
- Milyen szépek vagytok! Gyertek be az irodámba egy frissítőre, mielőtt az
anyakönyvvezető elé járultok!
Beléptek az árnyas boltív alá, s onnan a kis irodahelyiségbe. Mire
elkortyolták az italokat, az étkező felől felharsant a nászinduló.
- Az udvar felől a teraszon át menjetek be! - mondta Krisztina és kilépett
az ajtón.
Felícia letette poharát, és legszebb mosolyával indult Richárd oldalán
Krisztina után. Maga is meglepődött, hogy szemvillanás alatt elpárolgott
minden feszültsége, és valami megmagyarázhatatlan békesség költözött
szívébe, lelkébe. A terasz két oldalán lévő oszlopok hatalmas, gyöngyös
masnikkal és halványrózsaszín rózsákkal voltak díszítve. Felícia a válla
felett vissza-nézett Krisztinára, aki félreállt, hogy utat engedjen a
párnak. Az asszony boldogan konstatálta, hogy munkája sikert aratott. De
ennél is nagyobb volt a meglepetés, amikor felértek a teraszra. Az oszlopok
közötti üvegtáblákon vakítóan fehér tüllfüggönyök voltak, feltűzve a
kintihez hasonló rózsaszínű kis csokrokkal és a gyöngyös szalagokkal. A
fiatalok összemosolyogtak, mielőtt beléptek a terembe. Az anyakönyvvezető a
sziklakert előtt elhelyezett asztal mögött várta őket. A vendégek kétoldalt
félkörben helyezkedtek el. Amikor meg¬pillantották a menyasszonyt és a
vőlegényt, tapssal köszöntötték őket. Rini és Bence meg¬álltak a pár két
oldalán egy lépéssel hátrébb. A zene elhalkult, lélegzetvételnyi csend után
fel¬hangzott a köszöntő. Felícia végignézett a vendégeken, szüleit keresve.
Amikor megpillantotta a bájos, szőke kislányt, elmosolyodott. Zsófi
félénken integetett neki. Aztán tekintete átsiklott a másik széken kuporgó
kisfiúra, aki tátott szájjal nézte őt. Felícia ragyogó mosollyal ajándékozta
meg, mire Máté szégyenlősen felpattant és anyukája mögé bújt.
Felícia Richárdra, majd az anyakönyvvezetőre nézett, és csak ekkor vette
észre, hogy az asztalon nincs semmiféle csokor, ami a webkamerát bújtathatta
volna. Csak a hatalmas nyitott könyv, a magas gyertyatartó a három szál
gyertyával. Riadtan nézett Richárdra, de a férfi a beszédre koncentrált,
szemmel láthatóan nem vette észre, vagy legalábbis nem szentelt különösebb
figyelmet a dekorációs elemeknek, vagy hiányuknak.
A rossz érzés csak egy villanásnyi ideig tartott. Felícia biztos volt abban,
hogy Krisztina felhívta volna, ha nem sikerül megoldaniuk a kamera
elrejtését vagy a netes kapcsolat megteremtését.

Marina óvatosan körbenézett a teremben, majd kiszemelt magának a
sziklakertben egy érdekes formájú követ és arra szegezte tekintetét.
Fájdalmas vihar dúlt szívében, amit csak acélos jellemével tudott
elcsitítani. Ma nem lehet szomorú, nem sírhat, hiszen Felícia számára ez a
legörömtelibb pillanat, és aki őszintén, szívből szeret, márpedig ő a saját
életénél is jobban szerette barátnőjét, annak át kell éreznie és osztoznia
kell a szeretett személy boldogságában. De mi lesz az ő érzéseivel? Azok
most igazán nem számítanak!
Elhangzottak az igenek, az anyakönyvvezető házastársakká nyilvánította
Felíciát és Richárdot. Marina az ajkába harapott, és továbbra sem mert a
házaspárra nézni. Bence meg¬érin¬tette a lány karját, és kérdően felvonta a
szemöldökét. Rini megpróbált mosolyogni, és előrelépett, hogy megfogja a
csokrot, míg Felícia beírta nevét a könyvbe. A házastársi csók és a
gyertyagyújtás után a férfi gratulált az ifjú párnak. Az ajtóban egyenruhás
fiatalok jelentek meg szikrázó talpas poharakba töltött behűtött pezsgővel,
és körbekínálták a vendégeket. A házaspárnak és tanúiknak Kristóf vitte oda
ezüst tálcán a gyöngyöző italokat. Az anya¬könyvvezető felemelte poharát,
hosszú, boldog életet kívánt, majd megkérte a vendégeket, hogy ők is
jöjjenek közelebb, és koccintsanak a párral!
Halk zene mellett megkezdődött a népvándorlás. Beszélgetve, nevetgélve várta
ki mindenki a sorát, hogy gratulálhasson Felíciának és Richárdnak.
- Kedvesem, még nem ismered az unokafivéremet, Istvánt és Anettet, akik
boldog szülei: Zsófinak és Máténak.
- Gratulálunk, és nagyon sok boldogságot kívánunk! - mondta a kislány.
- És mihamarabbi gyermekáldást! - tette hozzá a kisfiú a feltehetően otthon
már jól begyakorolt mondatot. - Mondhatok még valamit? - kérdezte szüleire
nézve. Anyukája bólintott. Természetesen mindenki nagy érdeklődéssel várta,
mit kíván még közölni a hat éves gyermek.
- Richárd a legjobb festő... meg Bence is... de te sokkal szebb vagy így az
életben, mint azon a képen. - Felícia meghatottan guggolt le, hogy átölelje
a kisfiút. - Ha kicsit fiatalabb lennél, én is elvennélek feleségül - bökte
ki végül Máté.
- Ejnye, az előbb még a szoknyám mögé bújtál, most meg már csapod a szelet a
meny-asszonynak? - nevetett Netti.
- Remélem, nekünk is sikerül összehoznunk egy ilyen belevaló, stramm
kislegényt! - simogatta meg a szőke buksit Felícia és felnézett férjére.
A gratulálók sorát Krisztina és Konrád zárta.
- Nagyon szépen köszönünk mindent. Bevallom, a dekoráció felülmúlta az
elképzelésemet. Most már csak azt szeretném tudni, hová lett elrejtve a
kamera? - kérdezte Felícia.
- Nem vetted észre, kedvesem? - Richárd átkarolta felesége vállát, és a
sziklakertre mutatott. - Ott fent a lapos kövön, elég jól takarja az a
pálmalevél. Gondolom, a kilátás jobb, mint a belátás, ezért integessünk a
hugicámnak.
- Nagyon élveztem a szervezést, és ezt a nem szokványos, mondhatni
különleges szertartást. Kitti tüneményes asszony és gyönyörűek a gyermekei.
Örülök, hogy sikerült megteremtenünk a kapcsolatot, és kiválasztani még
időben azt a szöget, ahonnan jól rálátni az eseményekre. Arra gondoltunk, a
terített asztalnál fontosabb a tánc, így inkább erre a középső területre
fókuszáltuk a kamerát.
- Jó lenne pár szót beszélni Kittiékkel!
- Erre is gondoltunk - mondta büszkén Krisztina. - Vacsora után az irodámban
arra is lesz lehetőség.
- Igazán nem tudom, mit mondjak... - ölelte át Felícia az asszonyt.
- Nekünk is örömteli ez az alkalom, hogy az első rendezvény a panziónkban
ilyen csodálatos. Nem mellesleg, elárulom, hogy a fizetési mód is sokkal
üdítőbb, mint a megszokott formában. Richárd festményei lenyűgözőek.
Sajnálom, hogy nem ismertük korábban, és nem volt tudomásunk arról a
kiállításról, amin az Angyalt is bemutatta. Nagyon kíváncsi lennék arra a
festményre, de a többi alkotására is.
- Ha visszatérünk a nászútról, szeretettel látjuk Önöket - ajánlotta
Richárd.
- Köszönjük a meghívást, feltétlenül élni fogunk vele - válaszolta Konrád.
- Mikor és hol dobjam el a csokromat? - kérdezte Felícia.
- Szerintem idehívjuk a lányokat, és itt a terem közepén.
Elhangzott a felhívás. Zsófi elsőként szaladt oda Felíciához.
- Neked aztán nagyon sürgős férjhez menni - nevetett Krisztina.
A kislány csillogó szemekkel bólintott és elpirult.
- Talán már szerelmed is van? - guggolt le hozzá Felícia.
Zsófi ismét bólintott, és ujjacskáját a szája elé tartotta, jelezve, hogy
titok, senkinek egy szót se!
- Kislányom, te miért nem mész? - ült le Anna Rini mellé. - Menj csak
gyorsan, még meg akarjuk érni a te esküvődet is - mosolygott rá az asszony.
Marina elnevette magát és felállt. Nem hitt a babonában, akkor meg miért
rontaná el a játékot? Útközben belekarolt Zsaniba, és megálltak a terem
közepén. Felícia hátat fordított, és eldobta a csokrot, ami egyenesen
Marinát találta el. Kitört a taps és az éljenzés. Richárd oda¬lépett
feleségéhez, és úgy tett, mintha a bő, földig érő szoknya alól kihúzta volna
felesége bugyiját.
- Nos, akkor a legények is jöjjenek szerencsét próbálni! - kiáltotta, és
háta mögé dobta a csipkés kis alsóneműt. Csak két nősülni készülő férfi volt
a vendégek között: Bence és az informatikai zseni, Laci. A kis Máté ugyanis
kijelentette, hogy egy időre letesz a nősülésről, ha már Felíciát nem veheti
feleségül. A két gladiátor nemes küzdelemben mérte össze erejét, és végül
Bence kaparintotta meg a fehérneműt. Zakója zsebébe dugta, és vidáman
megveregette barátja hátát:
- Ha ettől sem lesz szerencsém, akkor agglegény maradok az idők végezetéig.
Anna és Ferenc sejtelmes mosollyal összenéztek. Nem szóltak, de mindketten
azt gondolták, hogy Rini és Bence is szép és boldog pár lennének.
- Ideje asztalhoz ülni. Engedjétek meg, hogy odakísérjünk benneteket -
mondta Krisztina, és intett az ajtóban várakozó felszolgálóknak, hogy kicsit
még várjanak.

Étkezés után a fiatalok elvonultak egy kis időre. Kitti könnyes szemmel
üdvözölte bátyját és feleségét. Nagyon élvezték a szertartást, Ben még azt
is észrevette, amikor Felícia egy pillanatra megijedt, most már értették,
hogy épp azért, mert nem tudta felfedezni a kamerát. Ők is koccintottak az
ifjú pár egészségére, sőt Krisztina jóvoltából még a menüt is ismerték, így
Kitti elkészített néhány fogást a sokrétű választékból. A gyerekek átaludták
a nagy eseményt. Édesanyjuk nagyon méltányolta ezt a mérhetetlenül kedves
gesztust. Nem szeretett volna bűzös pelusokkal rohangálni testvére
esküvőjén, és lemaradni a legszebb pillanatokról.
- Menjetek vissza a vendégeitekhez, majd beszélünk később - mondta Benjámin.
- Ti is a vendégeink vagytok - válaszolta Felícia.
- Na de mégis... Kezdődjön a tánc, mert már nagyon türelmetlen vagyok -
nevetett Kitti.
- Kíváncsi vagy a botlábú bátyuskád ügyetlenkedésére?
- Ne szédíts, Richárd, a szalagavatómon bebizonyítottad, hogy nem vagy te
olyan két ballábas, mint amilyennek beállítod magad.
- Jajj, Kitti, de régen volt az. Még emlékszel rá?
- Hogy tudnám elfelejteni? - kérdezte Kitti, és ismét potyogtak a könnyei.
- Apu külföldön ragadt, mert a hóvihar miatt törölték a repülőjáratot, és te
kértél fel táncolni. Nagyon kétségbe voltam esve, mert azt hittem, hogy
nekem nem lesz párom, mert előtte mindig azt bizonygattad, hogy az életed
árán sem táncolnál senkivel.
- Az én ballagásomra meg anyu nem jöhetett el, mert kórházban volt. Valahogy
nálunk mindig ilyenek a nagy események. Szépek és fájdalmasak egyben, de
mindenképp emlékezetesek. Most is nagyon hiányoznak a szüleink... és te is
olyan távol vagy.
Néhány pillanatra közéjük ült a néma emlékezés. Felícia nézte férje komoly
arcát, és nem mert megszólalni. Mit is mondhatott volna? Bárgyún csengő
közhelyeket, vagy valami erőltetetten vidám félmondatot? Átölelte férjét és
vállára hajtotta a fejét. Richárd elmosolyodott, magához húzta feleségét, és
amikor a lány felnézett rá, megcsókolta a homlokát. Többé nem lesz egyedül,
sem a hétköznapokon, sem az ünnepi pillanatokban, mert mindig vele lesz ez a
csodálatos, édes angyal.

Visszamentek a terembe, és egy keringővel megnyitották a táncot. A kis
sereglet vidáman követte őket.
- Rini, felkérhetlek egy fordulóra? - lépett hozzá Bence.
- Köszönöm, de inkább majd később - válaszolta a lány egykedvűen.
- Akkor gyere ki a teraszra, beszélgessünk néhány percig - ajánlotta a
férfi.
Marina megrázta a fejét.
- Ne haragudj, jobb szeretnék egyedül maradni.
- Rendben, de tudod, hol találsz. Nem csak ma este, bármikor...
Rini hálásan rámosolygott Bencére, mielőtt az tovább lépett az asztalától.
Anna és Ferenc egymást átkarolva libbentek körbe a parketten, és kicsit
mintha mindketten megfiatalodtak volna, ahogy egy rövid időre félretették a
mindennapok terhét. Aztán az ifjú párt forgatták meg, majd Ferenc odament
Marinához.
- Ha azt a csinos fiatalembert kikosaraztad, akkor legalább nekem
kegyelmezz, kislányom!
Rini némán nyújtotta kezét az idős férfi felé.
- Engedd el a borongós gondolatokat! Az életben csak azt veszítheted el, ami
sosem volt egészen a tiéd. Így aztán, ami elvész, azért nem kár, ami meg
megmarad, arról legalább tudhatod, hogy kincset ér - mosolygott rá Ferenc.
Rini egy pillanatra megdermedt, de ahogy eljutott tudatáig a szavak
jelentése, megnyugodott, és rámosolygott a férfira.
- Tudom, hogy nem veszítem el Felíciát, és senki mást sem, de azért más lesz
a fiatal-asszonnyal találkozni, főleg ha hamarosan babájuk is lesz, mint
együtt lakni egy vidám egyetemista lánnyal, akivel sülve-főve együtt
voltunk.
- Ez bizony igaz, de talán te is hamarabb megtalálod az életed párját, ha
nem ücsörögtök mindig egymás szoknyáján...
Marina szorosan átölelte Ferencet. Egyrészt jól esett érezni, hogy tartozik
valakihez, hogy most nincs egyedül, másrészt félt, hogy kiolvassa szeméből
szomorú gondolatait.

Bence tekintetével Zsanit kereste. A lány a teraszon állt és telefonált.
Amikor betette kis táskájába a mobilját, a férfi odalépett hozzá.
- Minden rendben van, Hamupipőke?
- Igen. A legnagyobb rendben - válaszolta Zsani.
- Megkóstoltál minden finomságot?
- Ajaj, Anna úgy megtömött, mint egy kiskacsát.
- Akkor mi lenne, ha leráznánk, hogy aztán férjen még a tortából is?
- El nem tudom képzelni, hogy ma még egyek, akár egy falatot is.
- Menni fog az, ha előtte lemozogjuk a sok finomságot. Nos, kisasszony,
felkérhetem egy, vagy kettő, vagy...
- Állj, előbb maradjunk az egynél, mert lehet, úgy összetaposom a lábad,
hogy soha többé nem akarsz velem táncolni! - nevetett Zsani.
- Na, tessék, itt mindenki azt állítja, hogy nem tud táncolni, de azért nem
is megy ez olyan rosszul, még egyszer sem léptél a lábamra - mondta Bence,
amikor véget ért a zene. - Nem szédültél el?
- Nem, de fogalmam sincs, hol vagyok. Itt ne hagyj, mert akkor nagy bajban
leszek!
- Nem tudod, hol vagy? Velem szemben a terem közepén. Ez elég támpont, hogy
boldogulj. Nem?
- Feltéve, ha továbbra sem engedsz el és nem szöksz meg...
- Elnézést, kedves barátom. Nem gondolod, hogy a hölgy mással is szeretne
táncolni, nem csak veled? - lépett hozzájuk Richárd.
- Nős ember ne kacsintgasson a facér lányokra! - mondta barátja és
körbefordult Zsanival.
- Mars innen, te erénycsősz! Ígérem, nem kacsintgatok senkire...
Bence átengedte Richárdnak partnerét, és a szomorkodó Zsófihoz lépett.
- Mi baj van, tündérke, ha mosolyogsz, sokkal szebb vagy.
A kislány szeme felcsillant, de aztán ismét a cipője orrát vette szemügyre.
- Engem senki sem kér fel, mert még kicsi vagyok - panaszolta.
- Én senki vagyok? Pont ezért jöttem ide, hogy megkérdezzem,
megpörgethetem-e a kis barátnőmet.
Zsófi hevesen bólintott, és lecsusszant a székről. Bence felkapta, és
háromszor körbefordult, majd beszaladt a parkett közepére. Ott letette a
kislányt és jól megpörgette, hogy szállt a fodros kis szoknya rajta. Többen
feléjük mutogattak, majd tapsolni kezdtek.

- Remélem, jól érzed magad, és elmúltak a félelmeid? - érdeklődött Richárd a
szám végén Zsanitól.
- Igen, remekül vagyok, de szeretnék Felíciával is táncolni. Odakísérnél
hozzá?
- Természetesen.
Felícia épp Leventével ropta, amikor odaértek hozzájuk.
- Sajnálom, bátyus, de eleget fárasztottad a feleségemet, ideje
továbbállnod.
A két lány megölelte, megpuszilta egymást és ellibbentek a férfiak mellől.
- Gyere, igyunk valamit! - indítványozta Richárd, ha már így szalmán
maradtak a tánc-parketten.

Krisztina irodájában egész kis társalgó alakult ki. Először Mária és István
mentek be Kittivel beszélgetni, amikor elfáradtak a zenés forgatagban.
Éjfélig egymást váltották az unoka-testvérek a mikrofon előtt, de Felícia és
Richárd is többször megfordultak a kis helyiségben.
- Gyere, Zsani, kilógunk a mosdóba - nevetett Felícia, és kézen fogva
távoztak a teremből.
- Még a végén én szöktetem a menyasszonyt? - kacagott a kipirosodott
Zsanett.
- Megnézed a ruhám, meg a frizurám?
- Ha nem zavar.
- Nem ajánlanám, ha zavarna. Na, gyere hát!
Zsanett keze, mint egy kis pillangó siklott végig a hosszú fátylon, a
virágos fejdíszen, Felícia hullámos fürtjein.
- Ne nézz így, Zsani! Ugyanazt a keserűséget látom a szemedben, mint
Riniében. Miért gondoljátok, hogy nektek soha nem lesz ilyen ruhátok?
- Nem a ruhával van a gond - mondta a lány komolyan. - Azzal a férfival,
akinek a kedvéért felvehetnénk...
- Mert Richárdon kívül nincs is rendes férfi a földkerekségen. Igaz? -
kacagott Felícia, és megfogta Zsani kezét, hogy végigvezesse a ruhája
vonalán.
Kopogtattak az ajtón.
- Itt bújtatják a menyasszonyt? - kérdezte Richárd.
Felícia félrehúzódott, Zsanit pedig az ajtó felé tolta egy picit.
- Igen, itt van egy menyasszony - mondta Zsani, aki megértette a játékot.
- Akkor jöjjön elő! - kiáltották többen is kintről.
Zsanett résnyire nyitotta az ajtót, és kilépett a folyosóra.
- Itt vagyok - mondta, és kacéran meglibbentette szoknyáját.
- Nem mondom, lehet még belőled menyasszony, de én másra gondoltam -
próbálta kicselezni Richárd és belesni mögé, de Zsani nem engedte el az ajtó
kilincsét, és nem is állt arrébb.
- No, a mindenségit a kényes ízlésének, fiatalember. Ha én nem vagyok jó,
akkor fizessen azért, hogy szebbet, s jobbat mutassak! - mondta Zsani egy
tűzről pattant menyecske hang-súlyával, és még toppantott is, közben a kezét
csípőjére tette. Időközben a vendégek kijöttek a folyosóra, és harsányan
nevettek.
- Na, ezt jól megkaptad, Richárd. Felvágták a kislány nyelvét - mondta a
férfi apósa.
- Aztán mi legyen a fizetség, angyalom? Van itt minden: étel, ital, jó szó,
zene, kiköltekeztem, már egy lyukas garasom sincsen - mondta Richárd, és
színpadiasan kiforgatta zsebeit.
- Nos, szerenádot kérünk. Énekeld, hogy: nyisd ki, babám az ajtót!
- Nem lehetne inkább lerajzolni? - kérdezte a férfi, majd megköszörülte a
torkát. A vendégek tapsolták a ritmust, Richárd rázendített. Az ifjabbik
István beszaladt a terembe, hogy megkérje a zenészt, játssza a kért nótát a
szintetizátoron.
Amikor annál a sornál tartott Richárd, hogy: Ha meghallják, hadd hallják,
úgyis tudja már a világ, hogy én téged szeretlek, hogy én téged soha el nem
feledlek!- nyílt az ajtó, és ragyogó mosollyal kilépett Felícia.
Megcsókolták egymást, majd visszamentek a táncparkettre.

Hajnal három körül a vendégek szállingózni kezdtek. Először az idősebbek
fáradtak el, aztán a gyerekek, így ők visszavonultak a kiválasztott
szobákba. Kis idő múlva Janka is odalépett férjéhez.
- Azt hiszem, a babánk megunta a bulizást. Rettenetesen fáradt vagyok, de ő
is nagyon rugdos - simogatta alig domborodó hasát.
- El sem hiszem, hogy ebben a pocakban lakik valaki - nevetett rájuk
Felícia.
- Az apja sem égimeszelő, lehet, nem lesz nagy gyerek, meg az első
időszakban annyit hánytam, hogy leadtam hat kilót. Most tartok a kiindulási
súlyomnál, gondolom, ezért sem feltűnő, de a ruha is jó választás volt.
- Igen, most nagy divat a kismama fazon, mindenkin ehhez hasonlót látok, még
akkor is, ha nem vár babát. Ilyen melegben kényelmes is lehet.
- Remélem, hamarosan te is ezeket fogod előnyben részesíteni, és nem ok
nélkül! - kacsintott rá Janka. - Egyébként a menyecskeruhád is legalább
olyan telitalálatos, mint a menyasszonyi. Fogadjunk, hogy Bécsben vetted,
mert itthon ilyet nem lehet kapni.
- Eláruljam a kulisszatitkomat? - nevetett Felícia.
Janka kíváncsian közelebb hajolt a lányhoz.
- Megláttam az egyik magazinban valamelyik színésznőn és megvarrattam. Nem
most van rajtam először, de el ne áruld senkinek!
- Nem számít. Ha azt mondtad volna, hogy a bolhapiacon turkáltad egy
százasért, akkor is nagyon tetszene.
Lassan minden vendég elköszönt a pártól és nyugovóra tértek. Felícia és
Richárd még egyszer körülnéztek a nagy teremben, mielőtt kiléptek a
panzióból, és a felvirágozott autóval közös otthonuk felé vették az irányt.
- Hányra jöjjek értetek? - kérdezte a hűséges sofőr, aki barátja kedvéért
lemondott az italozásról még ez alkalommal is.
- Kettőkor indul a gép, előtte egy órával ott kell lennünk.
- Akkor 9 körül jövök, hogy kényelmesen bepakolhassunk, és ne is kelljen
sietnünk - mondta Bence.
Richárd megölelte barátját, mielőtt az távozott volna.
Ez a varázslatos éjszaka mindenkiben mély érzéseket ébresztett. Anna és
Ferenc boldog elégedettséggel hajtották álomra fejüket, színes ábrándokat
szőve arról, hogy hamarosan Marina is felveheti a hófehér ruhát, és
kimondhatja a boldogító igent. Rini azonban nem álmodozott szerelemről,
esküvőről, házasságról. Halkan nyitotta ki lakása ajtaját. Szilvi szobája
felől nem hallott neszezést, a bejárat melletti szőnyegen Aton is békésen
feküdt. A hatalmas német-juhász felnézett a lányra, megbillegtette farkát,
majd visszatette szép fejét lábaira és nagyot szusszantott. Rini lehajolt,
és ujjai hegyével megérintette a selymes bundát, majd belépett a
fürdőszobába. Hosszan nézte magát a kézmosó csap feletti tükörben. Fájdalma
mély sóhajjal szakadt fel mellkasából. Lassan engedte le türkiz ruháját a
földre majd belépett a zuhanyzóba. Eszébe jutott az a nap, amikor a vonaton
megismerkedett Felíciával. Elmosolyodott. Mennyi reményt, örömöt, vidámságot
hozott barátnője az életébe. Tulajdonképpen mellette nőtt fel, lett a kis
intézetis kamaszból önálló döntéseket hozó, dolgozó nő.

Zsani lehajtott fejjel szállt ki Bence autójából, de nem tudta eltitkolni
pergő könnyeit.
- Mi történt? Eddig olyan jó kedved volt.
- Tudod, úgy érzem magam, mint Hamupipőke a bál után, amikor hazaért a
gonosz mostohához... - mondta a lány mosolyt erőltetve arcára.
Bence némán átkarolta, magához húzta.
- Ne bánkódj, tudom, hogy mit érzel, kb. én is ezt gondoltam az első
kiállításom után. Riporterek, cikkek, gratulációk, pezsgős poharak, aztán
meg a csend és a magány a szürke hét-köznapokkal együtt. De jött a nagy
levegő, az újrakezdés, újabb festmények és újabb kiállítások.
- És sikerült megszoknod utána a csendet és a magányt?
- Nem akarok hazudni neked... Nem igazán. Még mindig ürességet érzek, amikor
kiszállok az autóból a házam előtt. Viszont hamar túllépek rajta, mert arra
gondolok, hogy most lezáródott egy korszak, de ezzel együtt kezdődik a
következő.
Zsanett bólintott, egy pillanatra szorosan átölelte a férfit, majd
elengedte, és hátrált egy lépést.
- Nagyon szépen köszönök mindent. Ez volt eddigi életem legcsodálatosabb
napja.
- Ne túlozz, szerintem volt több is!
A lány megrázta a fejét, és ismét teleszaladt a szeme könnyel.
- Rendben, akkor inkább mondjuk azt, hogy ez volt életed első
legcsodálatosabb napja, de lesz még több is, hasonlóan szépek, vagy még
ettől is szebbek!
- Ámen - mondta Zsani, és elnevette magát. Nem akarta vitatkozással
elrontani az élmény varázsát.
*
Bence kint hagyta az autóját az utcán, nem vesződött azzal, hogy betolasson
a garázsba. Belépett a hatalmas, üres házba, és rátört a magányosság
gyomorszájat szorító érzése. Levette öltönyét, nyakkendőjét, és bement a
fürdőszobába. Futólag belepillantott a tükörbe, majd belépett a zuhany alá.
Egész este Marina szomorúságán gondolkodott. Szemmel láthatóan, legalább
annyira szenved az egyedülléttől, mint ő, mégsem nyitja ki szívét, sőt
inkább nagyon is szorosra zárja azt a bizonyos kis ajtót. De vajon miért?

Lefeküdt néhány órára, de az álom messzire elkerülte. Hétkor olyan nyúzottan
kászálódott ki az ágyból, azt hitte, a konyháig sem lesz képes kimenni.
Kávét főzött, ismét letusolt, majd térdnadrágot és könnyű inget kapott
magára. Egy órával később, viszonylag elfogadható állapotban, megkezdte
körútját. Néhány fuvar a panzió és az állomás között, aztán felugrott
Rinihez a kis panellakásba. Szilvivel, Zsomborral és Atonnal a ház előtti
parkban találkozott. Intettek egymásnak, majd felsietett a lépcsőkön.
Becsöngetett. Rini sem sokkal üdébb, mint ő, állapította meg a férfi, amikor
lehuppant egy konyhaszékre.
- Reggeliztél?
- Nem, csak két kávét ittam - válaszolta Bence - Te sem sokat aludtál, igaz?
Marina némán megrázta a fejét, és kis tányéron hideg sültet tett a férfi
elé. Magának is szedett, és leült a szemközti székre.
- Eljössz velünk a reptérre? Legalább hazafelé lenne társaságom, nem aludnék
el vezetés közben.
- Azt gondolod, olyan hangosan horkolnék, hogy nem tudnál elaludni tőle? -
nevetett rá Rini. - Mert abban biztos lehetsz, hogy nem tudnám
végigcsacsogni az utat, annyira totálkáros vagyok.
- Ketten mégis csak más lenne... - nézett rá Bence reménykedve. - De ha nem,
hát nem, akkor hozd a cuccot, amit vinnem kell, és már itt sem vagyok.
Marina a felállni készülő férfi karjára tette egy pillanatra a kezét,
jelezve, hogy maradjon ülve.
- Mindjárt lefő a kávé, addig összekapom magam - mondta, és kilépett a
konyhából. Néhány perc múlva vasalt nyári ruhában, illatosan jött vissza és
az utazótáskát a bejárati ajtó elé tette a földre. Közben Bence kikapcsolta
a kávéfőzőt, amikor a forró, fekete folyadék nagyot szusszan¬va megérkezett
a kiöntőbe. Rini töltött két csészébe, az egyiket Bence elé tette az
asztalra, a másikat beízesítette és lassan elkortyolta.
- Úgy érzem, most egy vödörnyi is kevés lenne.
- Nem kapsz többet, mert kiakad a szíved - mondta a lány.
A férfi legyintett, hogy annak már mindegy. Felkapta az utazótáskát, és
kilépett a bejárati ajtón. Rini nagyot nyelt, ahogy igyekezett Bencével
lépést tartani. Milyen lehetetlen helyzet, gondolta.

Richárd barátjával hamar bepakolta a koffereket a csomagtartóba. Felícia
olyan boldogan röpködött a falépcsőkön föl-le, mintha ő ott sem lett volna
az éjszakai mulatozáson. Életteli vidámsága beragyogta a házat, majd az
autóban hamarosan átragadt útitársaira is. Richárd intett Bencének, hogy az
anyósülésre üljön, pihenjen legalább a reptérig. Azt gondolta, a két lány
majd végigalussza az utat, ehelyett be nem állt a szájuk. Pontosabban
Felícia volt a szószóló, de kétségtelen, hogy a többiek is felvillanyozódtak
a kedélyes társalgástól. Vasárnap ellenére is nagy volt a forgalom az
utakon. Pest alatt egy szakaszon csak lépésben haladtak, de senki sem
aggódott, hiszen számítottak erre, így idejében indultak. Amikor végre
leparkoltak a Liszt Ferenc repülőtér bejáratának közelében, már nem volt sok
idejük a búcsúzkodásra. Megölelték egymást, még elhangzott néhány jókívánság
az útra és az időjárásra vonatkozóan, majd Richárdot és feleségét elnyelte a
tömeg. Bence megfordult, és belekezdett egy tréfás megjegyzésbe, de a lány
sápadt, merengő arcát látva elnémult. Könnyed érintéssel jelezte, hogy ideje
visszamenniük a kocsihoz. Bence előzékenyen kinyitotta az ajtót, megvárta,
míg Rini behuppant az ülésre.
- Most jön a dolgok nehezebbik része - mondta, amikor gyújtást adott, és
kitolatott a várakozó autók közül.
Rini zavarát leplezve kibámult az ablakon. A nagy forgalomban nem akarta
azzal elvonni a férfi figyelmét a vezetésről, hogy vicces vagy meghökkentő
dolgokra hívja fel a figyelmét. Amint ritkábbak lettek az érdekes
látnivalók, a lány pillanatok alatt elaludt. Bence ránézett, és mosolyogva
csóválta a fejét. Nem mert felhajtani az M1-es autópályára, félt, hogy a
monoton, hosszú szakasz még inkább álmosítóan fog hatni rá. A főút mellett
legalább néha vannak városok, amik megszakítják az egyhangúságot, ha már
ilyen útitársat sikerült kifognia.

Tatabánya közelében megállt egy út menti büfé parkolójában.
- Megérkeztünk? - kérdezte Rini nyújtózkodva, és álmosan körbenézett.
- Igen, megérkeztünk, egy büféhez, ahol kávét és szendvicset veszünk,
mielőtt még végzetes tragédiát okozok a forgalomban.
- Ne haragudj! Előre megmondtam, hogy rettenetes útitárs leszek - próbált
mosolyogni Marina.
- Még attól is rettenetesebb vagy, hiszen még horkolni sem vagy hajlandó.
Na, gyere! - nyújtotta kezét Bence, és kisegítette Rinit az autóból.
- Úgy megyek, mint egy alkoholista, alig állok a lábamon.
- Szerintem ezen nem fog segíteni egy kávé és a harapnivaló sem.
Bence felhajtotta a meleg löttyöt, amit jóindulattal sem lehetett kávénak
nevezni, de legalább a szendvics ehető volt. Ettől eltekintve Rininek lett
igaza, nem sokat javított a közérzetén.
- Mit szólnál, ha keresnénk egy motelt, és durmolnánk egyet? - indítványozta
a férfi.
Rini bólintott. Ha ez az ára annak, hogy épségben hazakeveredjenek, akkor
legyen úgy, ahogy a sofőr szeretné. A büfés egy közeli kis panziót ajánlott
nekik. A vendégváróban, ahogy arra számítani lehetett az augusztusi
csúcsforgalomban, teltház volt. Egyetlen kiadó szobát tudott mutatni a
tulajdonos. Bence kérdően a lányra nézett. Marina tétován állt a nyitott
ajtóban és a franciaágyat nézte.
- Ígérem, nem élek vissza a helyzettel - súgta oda Bence, amikor a házigazda
háttal állt nekik, és az erkélyről nyíló panorámát ecsetelte.
- Felnőtt emberek vagyunk, most az a legfontosabb, hogy kipihend magad -
mondta halkan Rini.
- Akkor helyezd magad kényelembe, én addig elintézem a bejelentkezést.
Amikor Bence visszatért, hanyag mozdulattal a szék háttámlájára tette ingét,
majd ráterítette vászon nadrágját, és leroskadt az ágyra. Rini az ágy
szélére kihúzódva, háttal feküdt neki, nyakig betakarózva, és feltehetően
aludt, bár ebben a férfi nem volt egészen biztos, de nem sok ideje maradt az
ilyesféle gondolatokra, amint a feje a párnához ért, azonnal elaludt. Rini
lélegzetvisszafojtva hallgatta Bence egyre egyenletesebb, nyugodt
szuszogását. Zakatoló szíve megnyugodott, és lassan ő is mély álomba merült.
Gondolatait azonban félelmei uralták, ezért a békés pihenést hamarosan kusza
álmok zavarták meg. Először az esküvőn táncolt, forgott egyre gyorsabban és
gyorsabban, és semmi mást nem látott, csak két biztató, barna szemet. Kié ez
a beszédes, hívogató szempár? - gyötrődött szüntelen. Aztán a folyosókon
futott, minden szobába benyitva, bútorokat, függönyöket félrehúzva keresett
valamit... vagy valakit. A következő kép, mely betolakodott emlékezetébe,
egy kellemetlen, majdnem hogy fájdalmas érzés volt. Ekkor már egészen
biztosan tudta, hogy Richárd házában van, és valami polc, vagy könyvszekrény
esett rá. Olyan súllyal nehezedett rá az a valami, hogy mozdulni sem bírt
alatta. Valaki segíteni próbált neki, de nem hallott semmit, csak azt a
mélybarna szemet látta megint a deszkák közötti réseken át. Felriadt.
Éjjeliszekrény, kis lámpával, narancsszínű függöny a karnison... Ja, igen,
megszálltak egy panzióban, kezdett derengeni az álom és a valóság közti
különbség. De akkor miért nem szűnik ez az érzés, hogy valami súlyos dolog
alá szorult a teste? Ekkor jutott el tudatáig a felismerés, hogy Bence erős
karja az, ami az ágyhoz szögezi. Elmosolyodott. Micsoda ostoba álom lett
ebből a valószínűleg öntudatlan ölelésből. Nem mozdult, nem akarta
felébreszteni a férfit. Nem tudta megsaccolni, mennyi idő telhetett el
megérkezésük óta, de még világos volt. Vajon Felíciáék már meg¬érkeztek
Krétára? Nagyot sóhajtott. Bence megmozdult, majd amikor ő is tudatára
ébredt összegabalyodásuknak, gyorsan kihúzódott az ágy szélére.
- Kipihented magad? - fordult felé Rini.
- Ébren vagy? - kérdezte zavartan a férfi. - Ne haragudj, nem akartam...
- Semmi baj - szakította félbe a lány a mentegetőzést.
- Felöltözöm és lent megvárlak. Nem kell sietned - mondta Bence, és úgy
pattant fel az ágyból, mintha ágyúból lőtték volna ki. Magára kapkodta a
ruháit, és már kint is volt a folyosón. Két kezével a hajába túrt, és
kifújta a levegőt. Észre sem vette addig, hogy visszatartotta a lélegzetét.
Marina lezuhanyozott, felöltözött, és negyed óra múlva lehuppant a férfi
asztalához. A fürdés párájától rakoncátlan tincsei pajkosan göndörödtek arca
és nyaka körül. Olyan bájos volt, mint egy kedves kis kamasz, aki nagy
igyekezetében elfelejtett megfésülködni a randi előtt.
- Kérsz valamit? - érdeklődött Bence rekedt hangon, és nem tudta levenni
tekintetét a lányról.
- Nem, köszönöm, nem vagyok éhes.
- Kávét, vagy üdítőt sem?
Marina megrázta a fejét. Göndör tincsei vidáman ugráltak körülötte.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hullámos a hajad - nevetett Bence.
- Ó ne is mondd, ez rémálom, úgy nézek ki, mint egy gazdátlan bárány -
mondta a lány, és próbálta ujjaival kisimítani a fürtöket.
- Nem is igaz, szerintem nagyon jól áll. Emlékszem, amikor gyerekek voltunk,
a testvérem mindig ilyen hajat szeretett volna. Állandóan bodorította,
fonta, tekerte, később dauert tetetett bele, hogy ne legyen egyenes.
- Felícia is ezt csinálja, én meg állandóan vasalom, hogy legalább
ideig-óráig álljon valahogy.
- Rini - mondta a férfi közelebb húzódva, és a lány vékony, kis kezeit meleg
tenyerébe fogta. - Mondd, tényleg nincs semmi esélyünk?
Marina nézte a férfi vágyakozó tekintetét, szép arcát, széles vállát, és
megtelt a szíve keserűséggel.
- Nagyon sajnálom, Bence, de a szívnek nem lehet parancsolni. Annál sokkal
jobban kedvellek, hogy színjátékot játsszak veled, aminek a vége, előre
megjósolhatóan, hatalmas csalódást okozna. Nem áltathatom magunkat valami
olyasmivel, amit nem érzek...
A férfi bólintott, és hátradőlt a székén. Szeretett volna mondani valamit,
de érezte, hogy csak szánalmassá tenné magát. Kiitta a kávét és felállt.
- Akkor fizetek és mehetünk, ha biztosan nem kérsz semmit.
Rini is felállt, a táskájáért nyúlt, jelezve, hogy útra készen áll. Rettegve
gondolt a rájuk váró majd két órára, együtt, összezárva az autóban.
Ostobaság volt eljönni vele, gondolta. Tudhatta volna, hogy ez lesz
belőle...
 
A könyv borítója


- Van kedved felmenni a turulmadárhoz? Olyan csodálatos hely - kérdezte
Bence mosolyogva, és a távolba mutatott.
- Nem kellene inkább hazamennünk? Hamarosan besötétedik, és gondolom, még
mindig fáradt vagy.
- Egyáltalán nem - rázta a fejét a férfi. - Nekem ennyi alvás elég ahhoz,
hogy aztán megváltsam a világot. Na, hugica, lazíts már! - bökte meg
könyökével játékosan a lány oldalát.
Marina most mert először a férfi szemébe nézni. A vágyakozást felváltotta
valami kisfiús pajkosság. Hugica? Ezek szerint végleg helyre tette magában
Bence kettejük kapcsolatát? Elnézett a mutatott irányba, a fák felett, égbe
törő, hatalmas madár felé, majd elnevette magát.
- Kalandra fel, bátyus!

Folytatjuk.


********************************
3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL


Széll Magdolna: Kánikulában

Kalász színű fürtjeimet
borzolja a huncut szél,
homlokom verejtéke
gyöngyözve útra kél.

Útba ejti fülcimpámat,
karcsú nyakam hajlatát,
hűsíti forró hátam,
keskeny résben fut tovább.

Torkom kiszárad, nyelvem a
szájpadlásomra tapad,
puhára olvadó aszfalt,
főzi csupasz sarkamat.

Mint bélelt téli nagykabát,
átkarol a forróság,
ereim tágult hálóját,
vérem lomhán járja át.

Hűs vizet szomjúhoz testem,
Közelben szökőkutat sejtek,
táncoló, karcsú vízsugár,
ezer szivárványt fabrikál.

Szétrebbenő hűvös pára,
hajamon gyöngyöző párta,
a kút minden csobbanása,
enyhet ad a forróságra.

2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:

..................................................

I. P. STEVE: Két híd

A végtelenbe ér a rezgő fénynyaláb
s az aranyhíd alámerülő gondolat,
a szikrázó bűvölet és varázs,
fürdőzik a ragyogásban boldogan.

Míg végigsétál szemem a víz tükrén a tündöklés útján,
elgondolkodok életem múltján.
Az idő, mint széltől sodort felleg, tovakúszik,
s egy nap összeolvad jelen s múlt is.

Most ezüsthíd csillog az éjben,
s várok még sok csodás reggelt,
ébredni éltető fényben,
mosolytól viruló kedvvel.

2012. február 12.

................................................

ZSIGAI KLÁRA: Irgalmas szívvel

(Szt. Mártonnak ajánlva
1700 éves évfordulójára)

Ünnepelni jöttünk, büszkeséggel teszem,
valamikor rég, magyar földön születtél,
örökös kapocs, Szent Márton-Pannonhalma,
ereklyébe őrizzük, lelkünk hatalma.

Szent Márton élete hosszú utat bejárt
eszméje, isten tana, élet alapja:
irgalmas, szolidáris emberi érték,
test-lélek étele, szegények védője.

Életed példa lett, tetted falat kenyér
hitvalló apostolát nem feledjük el,
Élet adta szentkenyerét megőrizzük,
Köztünk élsz ma is, Krisztusban mindörökké!

Alvó évezredek, - ádáz érdek az úr,
sarokba szorított mély szegénység terhe,
földönfutók serege, meg egyre csak hull,
Szegények védője, mutasd igaz utunk!

Ünnepnapon is kérünk, adj újra hitet,
égi kürtöd örömdalt fújjon, halljuk meg
szavadat, szeretet csírák éledését,
Atyánk, imákba mondjuk, élet értékét!

Gyújts fényt fejekbe, tárd ki rögös útjaink
szükséget szenvedők szabadság kapuját!
Tekints ránk, összefogva jobb lehet világ,
Nyíltan szembenézve, kezünk összeérjen!

Győr, 2016. május

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)

.............................................

TÓTH KATALIN KATA: Mama

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.
Kezében bot, segítségnek,
Templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja,
Termését már összenyomta.
Ballag talpig feketében,
Vastag imakönyv a kezében.
Vállkendőjét átöleli,
Puha bolyha melengeti.
Rózsafüzér a zsebében,
Igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája,
Drágakő fényt csiszolt rája.
Ha a munka végére ért,
Fohászkodott mindenkiért.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.



.....................................................

Adamecz László: AZ EMLÉKKERESŐ

Zircre érkeztem, szememmel kutattam,
erre jártam, sétáltam, csókoltam.
Itt remegett szívem, rebegett szám,
itt bűvölt az ölelés és a nyár.

Kamasz szerelmes álmokkal éltem,
akkor annyi jó emberrel beszéltem.
Múló évek vágyaival érkeztem,
most emlékek szólítottak engem.

Itt ez történt, itt ennek örültél,
itt csalódtál, itt csókot visszakértél.
Micsoda változás, mégis örülök,
ami volt úgy jó, semmit nem törülök.

A kötődés egy életre megmaradt,
emlékeimmel vagyok gazdagabb,
ha nem tudok közétek menni,
szívemben szeretek veletek lenni.
--------------
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu

********************************
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

ÁRVAY MÁRIA : Semmi sem természetes

Az osztályfőnöki óra a végéhez közeledett. A teremben nagy volt a nyüzsgés,
többen puskákat készítettek a töri dogához.
- Egy kis figyelmet kérek! – harsogta túl a lármát a tanárnő.
- A következő órára kiselőadásokat szeretnék hallani tőletek!
- Fúj! Micsoda hülyeség már megint – hallatszott innen is, onnan is.
- Az ilyen jellegű véleményekre nem vagyok kíváncsi!
Tehát az előadás témája: „Itt és most – éljünk meg minden pillanatot!” –
írta fel a táblára nagy betűkkel.
- Jó lesz, ha figyeltek a filmvetítésen, és saját véleményeteket is
belefoglalva, készültök a kiselőadásokra. Időtartam: 5-10 perc között. Egy
kis sorozatot tervezek, így több osztályfőnöki óra is erről szól majd. Kinek
van kérdése?
A teremben csak mormogás hallatszott.
Kicsengettek, a tanárnő már ki is sietett az osztályból.

- Micsoda sületlenség! Ez is csak az ofőnek juthatott eszébe!- zsörtölődtek
többen is.
Csabi elgondolkodva ült a padjában. Szerette a pszichológiát és a
lélektannal foglalkozó témákat.
- Majd Csabi, a kis eminens megint bevágódhat!
Csabi már régóta nem törődött az ilyen jellegű beszólásokkal. Egyik fülén
be, a másikon ki.
Árvay Mária
Már nagyon várta a filmvetítést. Gondolta, utána bemegy a könyvtárba és
olvas egy kicsit a témában. Annyit már tudott, hogy a pozitív pszichológia
része. Érdekesen hangzik.

Elérkezett a nagy nap, a kiselőadások megtartása.
Többen nem vették komolyan a témát és volt, aki szánalmasan összecsapta.
A tanárnő csak a vállát vonogatta, osztályzatot nem adott. Szerette volna,
ha a diákok örömüket lelik a feladatban. Úgy látszik, a filmvetítés nem
csinált kedvet hozzá.
Csabára került a sor, az osztályban már pukkadoztak a többiek.
- Ebből elég legyen! Tessék végighallgatni a másikat! Ha már készült, ne
zavarjuk!
- „Itt és most, éljünk meg minden pillanatot!” – kezdte Csabi.
- A cím nagyon elgondolkodtatott. Megéljük-e a jelen szépségeit?
Gondolataink sokszor a múltban kalandoznak el, vagy a jövőbeli terveinken,
céljainkon töprengünk. Közben pedig nem vesszük észre a körülöttünk lévő
szépségeket.
- Nagyon jó, Csaba, folytasd csak!
- A napokban történt velem valami, ami felerősítette bennem a pillanat
megélésének fontosságát.
- Bla, bla, bla!
- Feri, még egy szó, s röpdogát írsz a jövő órán az anyagból és a többi
hangoskodó is!
- Tehát- kezdett neki Csaba ismét- múlt csütörtökön nem éreztem jól magam.
Tanítás után még be akartam menni a könyvtárba, de már nem volt hozzá erőm.
Nagyon rossz volt a közérzetem.
Másnap reggelre szörnyen náthás lettem, hőemelkedésem is volt. Valami makacs
fertőzést szedtem össze, mert napokig éreztem a hatását. Mégis volt valami
tanulsága.
Amikor anyu próbálta kedvenc ételeim egyikét belém diktálni, friss kenyeret,
téliszalámival, csak fanyalogtam.
Kiderült, egyáltalán nem éreztem ízeket. A máskor olyan ropogós kenyérnek
elveszett a finom aromája. Csak azt éreztem, hogy puha és kemény valamit
rágok felváltva, attól függően, hogy a belét, vagy a héját eszem éppen.
A szalámi íze is elveszett, csak az állagát éreztem. Kicsit olyan volt,
mintha gumit rágtam volna.
Más ételek ízét ugyancsak nem élvezhettem, a kedvenc csokoládémat sem. Az
üdítőket pláne nem. Így nassolni sem volt kedvem! Minek, ha úgysem érzem?
Az orromon egyáltalán nem kaptam levegőt. A már említett szalámi illatát már
messziről lehet érezni, most ez is eltompult.
Ilyenkor nyílik az orgona, illata csodálatos… lenne!
Mivel a megfázás nagyon levett a lábamról, hangokat is nehezen hallottam.
Mindkét fülem teljesen bedugult. Minden hang nagyon távolról ért el hozzám,
mintha víz alól érkezett volna.
Nagyon nehezen épültem fel.
Először csak a savanyú ízt éreztem. Nem vagyok oda a savanykás ízekért, de
most ennek is örültem. Talán, a többi íz is visszatér hozzám! El kellett
telni még pár napnak, mire ismét „teljes ember” lettem.
Tegnap már úgy jöttem suliba, hogy tisztán hallottam a madarak vidám
csicsergését. Hallottam, ahogyan a harkály a közeli fát kopogtatta.
Tízóraimat már a legnagyobb örömmel ettem, szép lassan, élvezve mindennek az
ízét: a vajnak, a kenyérnek, a szaláminak, a paprikának.
Boldogan szívtam be a virágok illatát. Meggyógyultam!
Betegségem alatt jöttem rá, semmi sem természetes. Sajnos, mindent el kell
veszítenünk egy kis ideig, hogy utána értékelni tudjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Az osztályban döbbent csend, még a légy zümmögését is hallani lehetett.
A tanárnő az előadás alatt buzgón bólogatott, mosolygott.
- Mégis érdemes volt!- sóhajtotta. Gondolatainak nem adott hangot, nem
akarta megtörni az osztályban uralkodó varázslatos hangulatot.

"Mosollyal ébredj, s leld meg éltedet...
Éld meg, élvezd, ízleld, szagold, érezd."
 (Joe Knapp)
********************************
5. ARCKÉPCSARNOK

GERENCSÉR HAJNALKA  RIPORTJA:
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET !
(RIPORT RÁCZ RICHÁRDDAL)

Soha nem adom fel!


- Mikor és hol születtél?

-1990-ben születtem Salgótarjánban egy nyári napon. Koraszülöttként – hat és
fél hónapra láttam meg a világot. Akkoriban az orvostudomány nem volt ilyen
fejlett, mint manapság, de nekik köszönhetem, hogy élek. Budapestre
szállítottak, ahol három hónapot töltöttem inkubátorban. Nem volt rendesen
kifejlődve sem a tüdőm, sem a szemem, ennek okán lett rossz a látásom.

- Éltél-e át életedben valamiféle veszteséget?
 
Gerencsér Hajnalka
- Olyan szembetegséget diagnosztizáltak nálam, amelynek a lényege, hogy ahogy
növök, úgy romlik a látásom. Óvodában még mindent láttam, aztán
rosszabbodott, jöttek a szemüvegek. Évről-évre nagyobb volt a romlás, így
nagyobb lett a szemüveg dioptriája is. 2008-ban műtöttek utoljára, ekkorra
már csak négy-öt métert láttam nappal. Nyolc évesen elvesztettem a jobb
szemem világát, és már akkor fel kellett ezt dolgoznom. Nehéz volt átállni
arra, hogy az egyik szememmel látok csupán, de nem lehetetlen így élni.
Kezdetben persze nagyon nehezen viseltem. Igen frusztráló volt, hisz a
térlátástól kezdve a tárgyak távolságának beazonosításáig mindenben zavart,
hogy csak egy szemmel érzékelek. Sokat segített, hogy engem kicsi koromtól
kezdve anyámék látónak neveltek.  Így mindent másképp fogtam fel, és úgy
voltam vele, hogy amíg látok a másik szememre, addig nincs nagy gond, és
mindent megoldok egy szemmel is. Ez segített elviselni a dolgokat. Aztán
romlott a bal szemem, jöttek sorra a műtétek. Most pedig huszonöt évesen már
csak fényt látok a bal szememre, és nagyon nehéz így. Az orvosok állítása
szerint ez is elmehet akármikor és véglegesen megvakulhatok a bal szememre
is.

- Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki
születése óta nem lát, vagy annak, aki kezdetben látott, és fokozatosan
veszíti el a látását. Egyszer ezt megfogalmaztam egy versemben, amelynek e
pár sora épp ideillik…
„Ez egy kegyetlen veszteség, kereszt,  A látás csak emlék, s a lelket ez
terhel.  Aki így született, tán kevésbé szomorú,  Nem hasonlíthat össze se
derűt, se borút.
Neki se könnyű így, kedves látó társak,  Belső látást kellett kiépítsen
magának!  Aki viszont egy ideig látott,  S betegsége mindent lerombolt,  Eme
veszteség lelkét csak rombolja,  S mégsem ő az, ki másokon tombolna.”

- Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?

- „Vakon születni és úgy élni, hogy nem ismered sem a színeket, sem más
látványi dolgot, vagy látón élni, megismerni, végül elveszíteni?” Hát egyik
sem jobb vagy rosszabb szerintem, sajnos egyformán rossz mind a kettő.
„A veszteséget az ember csak önmagában mérheti,
Veszteséget veszteséggel nem lehet összehasonlítani”

- Miben hiszel és mi ad erőt a nehéz időszakokban?
„Ami nem öl meg, az megerősít”

- Ahányszor azt hittem, hogy most ebbe-abba belehalok lelkileg, kilábaltam
belőle, és erősebben mentem tovább. Az élettől kapjuk a legnagyobb
pofonokat, és gyakran úgy érezzük, hogy most mélyponton vagyunk, vagy
szakadékban, lejtőn lent, gödör fenekén, ki hogy hívja. A lényeg, hogy
amikor a padlón vagy, mert akkorát sújtott rád az élet pofonok során, akkor
sem szabad feladni, és talpra kell vergődni, majd menni kell tovább. Én
ebben hiszek, tudom nehéz, sőt olykor magam alig bírok felkecmeregni a
padlóról, de muszáj, mert nem ölhetnek meg ezek, erősebbé tehetnek, de le
nem győzhetnek!  Én így gondolom, bennem ez tartja a lelket rengetegszer…

- Hova jártál iskolába?

- Az általános iskolát itt a szülőfalumban raktam le Karancskesziben.
Középiskolába pedig Budapestre jártam a Vakok iskolájába két évet. Egy
balesetet követően befejeztem ott a tanulmányaimat és nem mentem vissza.
Szüleimmel éltem, itt a falunkban, és sok barátom volt. Minden ismerősöm
látó volt, de ez sem engem, sem őket nem zavart. Maximálisan elfogadtak
engem, és rengeteg időt töltöttek velem. Sokat jártunk a hegyekbe, dombokra,

Rácz Richárd
erdőkbe sétálni, illetve kirándulni. Ezeket a mai napig is nagyon szeretem.

- Ismered a Braille írásmódot, és használod-e a mindennapjaidban? -Pesten
tanultam a suliban a Braille írásmódot, de a mindennapokban nem használom.
Nehéz volt rá állni az ujjamnak, hisz tizenhat éves koromig nem kellett így
olvasni. Ennyi idősen a suliban Pesten pedig igen, mert csak így tudtam ott
tanulni.

- Hogy képzeljük el ezt a folyamatot, milyen a Braille írás?

- Gondolom ti látók is találkoztatok már vele nyilvános helyeken az
illemhelységek ajtaján, hivatalokban, irodaházakban úgyszintén az ajtón,
vagy falakon, de ha ezeken a helyeken nem is láttátok, a gyógyszeres dobozokon biztosan felfedeztétek már. Elképzelni, hát talán a dobókockán lévő hatos szám pont elrendezésére hasonlít leginkább. Mivel itt is hat
pontra alapszik az egész Braille abc ezen hat pont variációiból az egész
látó abc betűit ki lehet hozni. Pl.: egyes, kettes, ötös pont a „h” betű,
egyes pont az „a” betű, kettes, négyes, ötös pont a „j” betű, egyes, hármas,
négyes, ötös az „n” betű, kettes, négyes pedig az „i” betű.  Ezt, amit
felsoroltam, ha leírod Braille írógéppel a megfelelő kombinációkba,  akkor
megkapod Hajni nevedet.

- Hogyan használod a számítógépet, ha nem látod a betűket? Hogyan igazodsz el
a billentyűzeten?

- Pofon egyszerű erre a válasz kedves Hajni: Ugyanúgy használom, mint ti. A
beszédprogram, amit már említettem egy olyan szoftver, ami a monitoron
látott szöveget a megfelelő gombok lenyomására felolvassa. Így olvasunk mi
nem látók. Tizenkét évesen tanultam meg a tíz ujjas vak gépelési technikát,
amellyel a mai napig maximálisan tudok érvényesülni a szavak legépelésekor.
Ugye a tíz ujjas gépelés lényege a következő gombok megtalálása: a, s, d, f,
j, k, l, é. Ha meg van a vak alapsor, akkor ráteszem a kezem. Az „f” illetve
„j” betűn (minden billentyűzeten) van egy kis pöcök, ha azt megtapintom a f
és j betűből már tudom hol az alapsor (a, s, d, f, j, k, l, é) és utána már
minden billentyűt tudok, hogy merre helyezkedik el. Amíg nem tudtam a tíz
ujjas vak gépelést, addig fejből megtanultam az egész billentyűzeten lévő
gombokat sorrendben, így csak az f és j betűt kellett tudnom és ugyanúgy
megtaláltam a keresett gombokat, persze kicsit nehezebben.

- Mi a hobbid?

- Sokféle és érdekesebbnél-érdekesebb hobbim volt és van. Régen, amikor még
láttam (általános iskolában) szerettem rajzolni, és technikaórán különféle
tárgyakat építeni. Igaz, a rajztudásom megrekedt a pálcikaembereknél, és a
színes tenyérlenyomatoknál, de én ettől függetlenül rendületlenül
készítettem ezeket. A technika órákon pedig: madáretetőket, diótörőket,
kisebb kartonpapír maketteket alkottam. Ez idő tájt ismertem meg a pókfonást
is, ami nagyon elnyerte a tetszésem. Ez szerettette meg velem a fonások
világát, és utána, mint valami szivacs évről-évre szívtam magamba a
különféle fonási technikákat. Bőrből készítettem három szálból
kukoricafonást, ez a fajta fonás gyakori a lányoknál, hisz ezzel szokták a
hajukat befonni. Ezután jött a négy szállal készült lapos, illetve kör alakú
fonások elkészítése, szintúgy bőrből. Végül megismerkedtem a scooby doo nevű
fonódróttal, ami egy színes, vékony szálas műanyag szál. Nagyon rugalmas és
szép kulcstartók készíthetőek belőle: kocka, kör, lapos, csavart formákat
ismerem én. Ezeken kívül persze van még sokféle, pl.: állatokat lehet,
virágokat stb., bár én azokat nem tudom sajnos elkészíteni. A kulcstartó
fonást a mai napig csinálom, ha van hozzá anyagom. Középiskolás voltam
Budapesten, ahol a kosárfonást tanultam, de sajnos be már nem fejeztem.
Viszont ameddig oktattak, addig rengeteg szép kosarat készítettem el. Volt
köztük: gyümölcsös, kenyértartó, kisebb-nagyobb tálcák, tojástartók,
szemetes, és kisebb-nagyobb egyéb célt szolgáló dísz kosárkák is.

- Milyen alapanyagból dolgoztál?

- Legtöbbször vesszőből készültek ezek, de a gyékény, és pedignád is elég
gyakori alkotó elemnek számított. A pedignád nagyon szép, egyfajta indaszerű
növény. A gyékény pedig olyan, mint a hagyma. Különböző rétegekből áll
össze, és a legbelső rétegét (gyékény szív) használjuk fel a fonásnál.
Szivacsos állaga és tapintása van, eléggé könnyen formálható, bár hamar
szárad és törik.

- Érzem  a szavaidon, mennyire kreatív vagy Ricsi! Más jellegű technikákat is
elsajátítottál ?

- Az agyagozásba és szövésbe is belekóstoltam egy-egy szakkör alkalmával.
Mindkettő nagyon tetszett, ha jól emlékszem egy kisebb falvédőt is
készítettem a szövés szakkörön. Agyagból pedig: egeret, teknőst, elefántot,
hamust, kis bogyós tálat, kispoharat alkottam.

- Van egy hasonló hobbink…  Én papír alapra fonalgrafikázom a gombostűvel
előre kilyukasztott képeket, te pedig térhatású képeket készítesz cérnából.
Mesélj erről kérlek!

- Miután eljöttem középiskolából itthon megtanultam apumtól, hogy miként is
kell elkészíteni a cérnaképet. Mivel nem látok, a fát nem bírom megmunkálni,
sem a mintát rá rajzolni, de sajnos még ki se tudom a lerajzolt mintát
szögelni. Viszont a minta kicérnázása vakon is megy. A hímző cérnát rákötjük
a minta (virág szirom, virág közepe) alsó szögére, majd az órával megegyező
irányban egyszer fent vezetjük, egyszer pedig lent, amíg körbe nem érünk. Ez
a látók szerint nagyon szép dísztárgy, és a falon eléggé gyönyörűen fest, ha
kiteszi az ember.

- Képzeld Ricsikém, 9 éve volt egy hobbikiállításom, ahol szinte minden a
fonal megmunkálása által született. Borbély Lajos művésztanár, aki
megnyitotta a kiállításomat „Fonalkirálynőnek „ nevezett. Neked van még más
fonalas hobbid is?

- Tanultam még itthon anyumtól és keresztanyumtól egyfajta makramé
készítést.  Nem teljesen igaz rá ez a megnevezés, ugyanis az eredeti makramé
teljesen másabb attól, amit én bírok elkészíteni. Ezért inkább egyszerű
fonalból készült virágtartónak nevezném. Ez is szép tárgy, és a cserepes
virágot bele lehet tenni, majd ki lehet akasztani verandára, fára, előtetőre
stb.

- Csak a szüleidtől tanulod ezeket a technikákat, vagy mások hobbija is
érdekel, tanulsz - e belőlük?

- Egyik barátom üdítős/sörös alumíniumdobozból mutatott hamust. Ez is
érdekesen néz ki, és olyan a végeredmény, mint ha egy kezdetleges napsugarat
látna az ember egy gyermekrajzon. A doboz tetejétől kicsit lejjebb le kell
vágni, majd függőlegesen két centinként kb be kell vágni az aljáig. Az így
kapott cikkelyeket ki kell hajtogatni, majd ezeket a egyesével a következő
kettő cikkely tövéhez kell hajtani, és így tovább, amíg el nem fogynak a
cikkelyek. Ha végeztünk, egy kis hamust kapunk, amelynek a szélei
háromszögszerű mintát adnak ki.

- Nagy divat mostanában a saját készítésű bizsu ékszer. Te is készítesz
ilyet?

- Hímző cérnából tudok még nyílhegyes karkötőt.  Annak az a lényege, hogy
mondjuk, ha piros a karkötő alapszíne, akkor a nyílhegyek feketén mennek
végig benne. Persze, ha ezzel a két színnel dolgozunk, csak akkor kapjuk ezt
az eredményt, értelemszerűen más szín esetén a minta is más színű lesz.
Nagyon szép, mert egyenletesen követi egymást a kis háromszög minta végig a
fonás mentén, és így kicsi nyílhegyeket ad ki.

- A munkahelyemen ballagásra több papírvirágot is készítettünk, neked is van
sajátkészítésű virágod?

- Papír zsebkendőből lehet készíteni rózsát. Kell hozzá vékony alumínium
drót, és egy papírzsepi. A zsepit félbehajtjuk, majd hajtás mentén szét
vágjuk a szélénél. Ezután feltekerjük harmonika alakra, és a közepét
megkötjük a dróttal. Széthúzzuk a harmonika alakú zsepit, mostanra egyfajta
hullámos lesz az alakja. Ezt pedig a szélénél óvatosan felhajtjuk, a
kétrétegű zsepi ilyenkor a félbehajtásnak köszönhetően négyrétegű lesz, és
ahogy felhúzigáljuk a széleit, egy szép rózsát kapunk, nagyon hasonlít a
valódi virágra, csak ez papír.

- Szeretsz alkotni és meg is találod azokat az embereket, akiktől meg tudsz
tanulni több technikát. Minden hobbid az alkotáshoz kötődik?

- Szabadidőmben szeretek kirándulni és sétálni a természetben.
Régen voltak nyulaim is, jó sok, akkor még jobban láttam, és nagyon
szerettem velük foglalkozni. Van még két hobbim, ezt a végére tartogattam:
az olvasás és az írás. Olvasni sokat szoktam a beszédprogram segítségével,
mely a látók által látott szöveges tartalmat felolvassa nekünk. Persze,
értelemszerűen elektronikus könyveket tud csak felolvasni, de a lényeg, hogy
legalább így mi is tudunk olvasni.

- Észrevettem, hogy ahogyan beszélgetünk, az általad megfogalmazott
gondolatok sokkal érzékelhetőbbek, rengeteg jelzőt használsz, hatalmas
szókincsed árulkodik az olvasottságodról. Mondhatom, hogy szemléletesen,
plasztikusan és színesen fogalmazol… Lelki szemeimmel látom azt, amiről
beszélsz. Én, aki látok, nem jellemző, hogy ennyire finoman fejezem ki
magamat. Mióta írsz?

- Lassan két éve írok, hobbi/amatőr szinten, és nagyon szeretem ezt a
tevékenységet is, meséket és fantasy történeteket vetek virtuális papírra,
novella, regény formában.

- Van egy kislány, Kiara, akihez különleges kapcsolat fűz. Kérlek mesélj
róla!

- Ő az egyik legjobb barátom, Mariann kislánya. Másfél éves. Amikor lemegyek
Mariannhoz, nagyon sokat játszok Kiarával, aki a  korához képest nagyon
okos, és nagyon hamar tanul. Két hónapja nem voltam lent, és már most egy
csomó szót mond. Először szeptember végén mondta ki a nevemet, igaz
Jicsiként ejtette ki. Ő ihlette születése után nem sokkal a „Kiara
varázslatos történetei” novella sorozatomat. Amíg karon ülő baba volt,
rengeteget ringattam őt, és altató versikét is költöttem neki. Nagyon
szeretem őt és Mariannt is.

- Sportoltál valamit az iskolai éveid alatt?

- Amikor Pestre jártam suliba a Vakok iskolájába, akkor sportoltam aktívan.
Tesi órán találkoztam először a csörgőlabdával (goall ball) A tesi tanár
volt a csörgőlabda edző. Így azt javasolta, hogy menjek el egy edzésre,
hallgassam meg, próbáljam ki, mert őszerinte van hozzá tehetségem. Így
tettem és kisvártatva már a csapatban találtam magam, mint kezdő, szárnyait
bontogató játékos. A csapat ifi volt és nagyon összetartó. Tiszteltük, és
segítettük egymást mindig. Két évig űztem aktívan ezt a sportot, mely igen
kemény.

- Még soha nem hallottam erről. Hogy képzeljük el ezt a játékot?

- Lényegében olyan, mint a futball, annyi különbséggel, hogy ezt nem 22-en
játsszák, hanem 6-an és nem füvön, hanem benti teremben, és nem lábbal
rúgják, hanem kézzel gurítják. Van egy labda, ami közel másfél kilogrammot
nyom és nyolc csörgő van a belsejében, a hat játékos térdel a saját
térfelén, a kijelölt poszton (bal back, jobb back, center) és várja a felé
száguldó elgurított labdát. El kell vetődni, és ki kell védeni az ellenfél
lövését, majd felpattanni és válaszlövést indítani, aztán újra
visszatérdelni és várni a következő ellen csapásra. Ezekből biztos kiderült
számotokra is, hogy igen intenzív játékról van szó. Ne tévesszen meg senkit
sem, hogy mindössze kétszer húsz perc a játék idő, de ez alatt a negyven
perc alatt egyetlen egy percet sem pihenünk szinte, mert mindig mozgásban
vannak a játékosok. Nagyon kemény szabályok szerint zajlik a játék, rengeteg
a büntető, sok dologra oda kell figyelni: ellenfél mozgása, ereje,
lövéseinek sebessége, iránya, csapattársak elhelyezkedése, stb. stb. stb.…
Nagyon szerettem ezt a sportot, de sajnos két év után úgy alakult akkor az
életem, hogy nem bírtam tovább folytatni sem az iskolát, sem ezt a sportot.

- Voltak sikereid ebben a sportágban? A sikerélmény nagyban hozzájárul az
egészséges önbizalom kialakításához.

-A csörgőlabda hozta el életemben a legnagyobb sikereket. Két országos
bajnokságon voltam, mint ifi VDSE (vak diákok sport egyesülete) keret tag,
kétszer nyertünk is, egyszer kijutottam Lengyelországba, egy nemzetközi
bajnokságra, ahol a csapattal hat ország fiait szorítottuk magunk mögé.

- Milyen érzés egy másik országban nyerni, ahol nemcsak magadat, hanem az
országodat is képviseled?

- Elmondhatatlanul hatalmas pozitív lökettel jár. Amikor nyer az ember, egy
idegen országban, tizenhat éves vak fiúként ott áll a csapattal, és a Magyar
Himnusz szól a győztesek tiszteletére, hatalmas élmény.

- Most is sportolsz?

- Évek óta nem sportoltam, nem mozogtam semmit sem, mondanom sem kell, hogy
meg lett az eredménye. A hátam egészsége leromlott, így valami torna után
kellett néznem. Szerencsémre ráleltem idén januárban a fegyencedzésre, és
immár öt hónapja űzöm rendszeresen.

- Mit takar ez az elnevezés?

- Ez a fajta mozgásforma hat alapgyakorlatot foglal magába: fekvőtámasz, híd,
guggolás, lábemelés, húzódzkodás, kézen állásban fekvőtámasz. Ez a
mozgásforma a saját testsúlyos gyakorlatokat használja és részesíti
előnyben. Ettől egészséges lesz a test, és ami lényeges még, hogy formás is.
Ettől nem lesznek hatalmas konditermi izmaid, csupán kicsi, de nagyon
szálkás/formás izomzat épül fel. Ezt az edzést lehet csinálni itthon is, és
a testeden kívül semmi sem kell hozzá. Ami még jó, hogy akkor csinálod és
úgy, ahogy akarod, ráadásul annak is elvégezhetőek a gyakorlatok, akik nem
látnak. Megszerettem a fegyencedzést is, bár az örök kedvenc a csörgőlabda
marad, remélem, egyszer még ebben az életben újra kipróbálhatom, még ha nem
is verseny/csapat szinten.

- Szereted-e a zenét?

- Igen szeretem, bár nem nagyon szoktam hallgatni. Főként akkor teszem, ha
szomorú vagyok, vagy túl jókedvű, esetleg másféle érzelmi állapotban
vagyok…Sokféle zenét/előadót szeretek, bár ebben sincs kedvencem, de a
könyvekben sincs.

- Milyen zenéket hallgatsz?

- Zenében mindenevő vagyok, a poptól kezdve, a hipp-hoppon át, a rappig, a
mulatósig, a disco/house/trance-n át, a rockig bezárólag mindent
meghallgatok. Persze nem minden tetszik ezekben a műfajokban. Leginkább a
mulatós zene a kedvencem. Hisz az vidám, kedélyjavító és dallamos. Ha
szomorú vagyok, akkor pedig kizárólag Children of Distance-t hallgatok.

- Hogyan tudsz közlekedni Ricsikém?

- Négy-öt éve még egyedül sétáltam nappal a faluban, mert még láttam annyit,
de most már csak segítséggel (kísérővel) tudok közlekedni.

- Azt gondolom, hogy a bezártságot és a kiszolgáltatottságot  átélni a
legfájdalmasabb, szavakkal csak töredéke fejezhető ki. Sok múlhat a
környezet hozzáállásán. Vagy tévedek?

- Bánt rengetegszer bánt, hogy így van, mert tudom, hogy mit vesztettem el.
Amikor jön a jó idő tavasszal és az erdő színpompás ruhába öltözik, a
madarak különféle csodás énekeket hallatnak, olyankor szeretek sétálni a
közeli dombokon, hegyeken, erdőkben. Igen ám, de már csak kísérővel, és
rossz, hogy van olyan, amikor nem ér rá senki, hogy elkísérjen engem. Ha úgy
alakul, hogy nincs kísérő, olyankor nehéz feldolgozni, mert olyankor érzem
át a veszteségem súlyát. Tudom, hogy pár éve még egyedül megoldottam volna
és elsétáltam volna, most meg, ha nem jönnek, akkor itthon kell, hogy
maradjak.

- A látássérültek számára miben nyilvánul meg az akadálymentesítés?
- Ezt egy Budapesten élő tudná érdemlegesen megválaszolni. Én már rég nem
lakom ott. Annyit azért elmondhatok, hogy pár helyen (itt vidéken is)
nagyobb üzletekben, fontosabb, gyakran látogatott helyeken van gumiszőnyeg,
ami vezeti a vakot pl. a kijárat irányába, fő folyosón, főbb ajtókhoz, stb.
A látássérültek számára pár buszon a lépcsőszegélyt lefestették élénk
színre, hogy a gyengén látó jobban lássa, ugyanezen az elven a járdákat,
lépcsőfordulókat stb. Régen Pesten találkoztam olyan fix pontokkal a járda
útvonalán, aminek ha nekiüti a botot az ember, akkor másféle hangot kap, ami
arra a tárgyra jellemző, így tudja, hogy hol jár. Persze ez csak akkor
működik, ha betanulta már a nem látó személy az adott útvonalat és
útjelzéseket. Sok weboldal már „akadálymentesített” ennek én igencsak
örülök, hisz zavaró volt rengetegszer, hogy amit meg akartam nézni a neten
nem tudtam, mert nem volt kompatibilis a beszédprogrammal, így az oldalon
semmit sem olvasott a beszéd, mert úgymond nem látott semmit sem.

- A közlekedésen kívül gondolom rengeteg dolog nehezebb, vagy egészen
egyszerűen kivitelezhetetlen, ha az ember elveszíti a látását.

- Rengeteg dologban nehézséget okoz, mert sok olyan tevékenység van, amit
régen simán megoldottam volna, és most már nem megy, csak segítséggel. Nem
csüggedek, mert azzal vigasztalom magam, hogy ha még kísérővel is, de
megoldom. Nem vagyok „tehetetlen”, hanem csak látássérült.
Viszont… drága csoport társak, és egészséges embertársak jusson eszetekbe,
egy kicsit gondoljatok bele, hogy legyen akármilyen apróság, amit most
játszva megcsináltok/láttok az, ha már nincs a látás, akkor teljesen másabb,
sokkal nehezebb. Vegyünk egy könnyű példát: a látó ember elmegy, és
könnyedén bevásárol, egy vak embernek ez már sokkal problémásabb helyzet.
Végezetül még azt szeretném elmondani, hogy bárki, aki látássérült, ne
érezze magát kevesebb embernek, se beteg embernek, fogja fel úgy, hogy ez
egy állapot, amivel együtt kell élni, hisz sokszor változtatni úgy sem tud
rajta senki. Nekem ez segít, én így vélekedek ezzel kapcsolatban. Még egy
dolgot szeretnék tisztázni, ez gyakori látó baklövés szerintem, hogy úgy
gondolják a vakok „világtalanok”. Ez nem igaz, a vak ember nem világtalan,
csupán nem látja a vizuálisan érzékelhető dolgokat.

- Éjjelente, amikor alszol szoktál álmodni? Álmaidban látsz képeket?

- Igen…Én látok képet az álmaimban. Más, aki születésétől fogva nem lát,
elképzelhető, hogy álomképet sem lát. Én úgy vélem, hogy álmomban az agyam
emlékszik a látványra, a régen látott, de olykor elfelejtett dolgokra,
azokat előszedi, és új élményekkel kombinálja, vagy kreatívan
kitalál/hozzátesz dolgokat. Így tehát álmomban mindent látok, csak utána
rossz reggel az ébredés, mert minden reggel kicsit olyan, mintha újra
elvesztettem volna a látásomat.

- Mi a véleményed, ha a lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben
alakulnak ki betegségek?

- Orvos nem vagyok, de annyit én is tudok, hogy sok fizikai/lelki betegségben
közrejátszik, hogy milyen az adott személy élete/lelke. Ha mondjuk valaki
állandóan depresszív hangulatban van, és morcos, továbbá mindenre morgós,
akkor előbb-utóbb hatalmas problémái lesznek emiatt. A betegségek
kialakulásában a lelkiállapot és a lelki egészség.

- Én úgy tudom, hogy aki nem lát, annak a szaglása, a tapintása és a hallása
sokkal fejlettebb. Igaz ez?

- Igen, hiszen ez az ember hallja a világ zajait, érzi az illatait, tapintja
a tárgyait. Ezáltal alkot magának egy képet, ezért már nem világtalan.
Olykor-olykor ha egy vak embernek jellemzünk egy helyet, tárgyat, embert,
állatot sokkal szebbnek fogja elképzelni, mint amilyen valójában. Tehát
kérdem én a feljebb leírtak alapján nevezhető egy vak ember  továbbra is
világtalannak?

- A magyar nyelv oly gazdag... hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak,
amelyeket fel kellene cserélni az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű
szavakkal. A "fogyatékos", a vak, a süket szó néhány társával együtt az én
szótáramba sehogy sem passzol.
„Nem az a vak, aki a szívével lát, Hanem az ki látó, s másnak mégis árt.”

- Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?

- Nem szeretem ezeket a durva, sértő szavakat. Lehet, nem lesajnálásból
használják, de én személy szerint annak veszem őket. Nem szeretem, ha azt
mondják a tolókocsira szoruló személyre, hogy béna, nyomorék stb. Nem
szeretem, ha a hallássérültet lesüketezik, a látássérültet levakozzák, a
beszédre képtelent pedig lenémázzák. Számomra ezek felérnek egy sértéssel,
és igen bántóan hatnak rám. Tudom az embereknek fontos, hogy mindennek
legyen neve, vagy rendszere, minden meg legyen magyarázva, és be legyen
kategóriázva, legyenek ezek: növények, állatok, helységek, színek, zenék,
filmek, könyvek, emberek és még sorolhatnám naphosszat. Én nem használom
ezeket a szavakat, mert, ahogy mondtam sértőnek tartom, és nem akarok
megbántani vele senkit. Lehet, ha én vakon levakoznék egy másik vakot, akkor
nem sértődne meg, de ha nekem mondanák, nekem nem esne jól az tuti. Én
inkább leírom, vagy kimondom a hosszabb, de barátságosabb nevét. Így
értelemszerűen a tolókocsira szoruló személyt mozgássérültnek hívom, a vakot
látássérültnek (gyengén látó, alig látó, nagyon rosszul látó, vagy semmit
sem látó), a némát beszédre képtelennek, a süketet pedig hallássérültnek
nevezem. A csökkent munkaképességű kifejezést és fogyatékos szót én is
rühellem, helyette a nehézségekkel küzdő, sok mindenben korlátolt, vagy
sérült kifejezéseket használom.

- Gyakran hallom, és megütközök az ellentmondó kifejezésen, hogy azon
társaink, akik nem látnak, tévét néznek…. Hogyan képzeljük ezt el, hiszen,
ha a kép nem jön át, itt nem működik a szaglás és tapintás sem, akkor mi
adja az élményt?

- Hm, ez jó kérdés, és megmosolyogtatott. Ugyanis mi vakok egymásnak is azt
mondjuk, és látó társainknak is, hogy „láttad ezt, olvastad azt stb.”Nem
mondjuk el mindig mindenhol és mindenkinek, hogy nem látok, ezért
beszédprogrammal olvasok, hanem egyszerűen kifejezem, hogy olvasok. Továbbá,
ha beszélgetek élőben és felmerül a film/mozi téma akkor nem mondom, hogy én
nem látom, csak hallgatom a filmet, hanem kijelentem, hogy ismerem azt a
filmet, amit javasoltál, már láttam. Tudod, ha minden egyes netes/élőben
zajló párbeszédbe beletennénk a fenti kiegészítéseket, akkor állandóan
felhívnánk arra a partner figyelmét, hogy „hé, én nem látok” és ez nem lenne
jó, mert elterelné a figyelmét, továbbá sajnálatot ébresztene benne.
Egyszerű elképzelni. Bekapcsolom a televíziót, keresek egy természet filmet,
ahol van narrátor és az elmondja szépen, hogy miként néz ki az állat, mit
kell róla tudni stb, így el tudom képzelni!  Nekem segítség, hogy régen
láttam, így tudom, hogy miről beszél. Viszont, aki nem lát, sem csügged,
mert elképzeli úgy, ahogy tudja, legalább is gondolom. Sok látássérült nem
néz tv-t, én sem, csak ritkán és akkor is inkább fantasyt, vagy
természetfilmet hallgatok. Ugyanis frusztráló, ha olyan jelenet van, amit
hang alapján nem tudok elképzelni, nem értek meg. Mondok neked egy példát,
hogy miért olvasunk inkább tévézés helyett: Tv-ben, egy sikátorban fut
valaki, utána fut más ember, pisztolylövés, sikoltás és ennyi. Te ezt látod,
hogy: hol lőtték le, hogy nézett ki a hely, ki futott először, hogy nézett
ki, ki futott másodszor, és hogy nézett ki, - ki lőtt, mivel lőtt, stb.
Tehát látod az egész látványt, ellentétben mi csak a futó lépteket és a
lövést, illetve a sikoltást hallottuk. Viszont ha könyvben olvassuk, akkor
leírja a könyv a helyszínt, az áldozatot, az elkövetőt, a fegyvert, a
bűncselekményt, egyszóval nekünk a könyvolvasás olyan, mint nektek a
filmnézés.

- Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg. Azon embertársaim, akik sajnos nem
látnak, sokkal jobb emberismerők, mint a látók. Ez indokolható azzal, hogy a
nem látókat nem befolyásolja a külsőség?
„Aki a szívével lát,  Érzi benned a szeretet fényét,  Az emberek igazi
értékét.  Nem veszik el a külsőségekben,  S így nem lesz vesztes a csúnya
ember sem.”

- A többiek nevében nem beszélhetek, csak a magaméban: Mivel régen láttam,
így a látvány rész a mai napig fontos szerepet játszik nálam. Már nem
annyira, mint régen, most már inkább a belsőt figyelem meg egy új ember
megismerésekor, és aztán a külsővel kapcsolatban is érdeklődök. Csupán a
külső nem foglalkoztat, és nem az alapján ítélem meg az embereket, ráadásul
nem is befolyásol engem a külsőség.

- A televízió megöli az emberek közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?

- Részben igazad van, de nem teljesen, mert az átlagember már nem
tv-vel/rádióval/hírlappal vagy egyéb újsággal kezdi a napját, hanem
számítógép, net, e-mail, Facebook/egyéb közösségi helyekkel. Régebben még
több embert lekötött a televízió és azért nem jártak el otthonról (sokan így
voltak vele), most pedig az internettel vannak így. Azt mondom, hogy hasznos
mind a kettő. Csak sajnos van rossz oldala is, tényleg megmérgezi az emberek
közti személyes kommunikációt, a bizalmat, a segítőkészséget.

- Igazad van Ricsi! Sőt… elgondolkodtam egy kicsit. Vannak emberek, akik
önhibájukon kívül a négy fal között élik le életük nagy részét…nekik a net…a
kapcsolat a külvilággal. Jól gondolom?

- Igen. Egy vak ember számára még hasznosabb az internet, hisz ha otthon ül,
és nem bír eljárni sehová sem, akkor ez jelenti számára a kapcsolatot más
emberekkel, az információszerzést különféle dolgokról, ami érdekli az adott
embert. Ha nem lenne a net /számítógép/ beszédprogram, akkor mi
látássérültek igencsak elszeparált, egyfajta burokbazárt-életet élnénk.

- Mi a véleményed arról, amikor egy egészséges embernek bekötik a szemét, és
így próbálják meg rávezetni, hogy mely érzékszervei révén tudnak tájékozódni
a nem látó társaink?

„S ne higgye azt egyetlen látó sem,
Hogy a szemét elfedő kendővel
Azonosul azzal az emberrel,
Aki nem lát szemmel.
Mert aki szemével nem lát,
Az a szívével lát,
S a legnagyobb veszteséget
Legbelül éli át!”

- Szerintem szemléltetésnek jó ötlet, ha bekötik egy látó szemét.
Ténylegesen viszont csak akkor éli át az illető a vak ember sorsát,
bélyegét, életének megváltozását, ha ne adj ég ő, is elveszti a szeme
világát. Hisz ha be is kötöd a szemét, a biztonságérzete, és a tudat
megmarad, hogy akármikor leveheti a kendőt és akkor újra lát. Van évente a
Fehérbot Világnapja, ahol az az egyik bevált program, hogy látó emberek
szemét bekötik és különféle akadályokon vezetik át. Ilyenkor szokták kérni,
hogy aki teheti, egész nap hagyja magán a kendőt és úgy próbálja a napi
dolgait megcsinálni. Mondanom sem kell, hogy kevés az olyan ember, aki egész
nap magán hagyja a szemfedőt.

- Nemrég, nagy örömünkre csatlakoztál a Gyógyító Művészetek Közösséghez. Mi a
véleményed az itt folyó munkáról?
 
Rácz Richárd fonalképe
- Elsősorban nagyon örülök, hogy Kellner Szilvi javasolta nekem ezt a
csoportot. Az ő csoportjában posztoltam az egyik írásomat. Ő volt olyan
kedves, hogy tájékoztatott, hogy erre a célra ott a másik csoport, a
Gyógyító Művészetek. Így kerültem hozzátok Hajni. Nagyon tetszik a csoport
szelleme, a tagok rendületlen lelkesedése, az alkotni vágyásuk, a szeretet,
amivel sérülten is alkotnak, és amit a közösségnek adnak, hisz
megmutathatják a csoportban, hogy mire is képesek ők, attól függetlenül,
hogy sérültek. Az adminisztrátorok és a vezető odaadása, csoportbeli
aktivitása, a tagokkal szembeni viselkedése és szeretete lenyűgözően hat
rám.

- Mit javítanál a közösségünk munkáján?

- Sokszor hiányzik sajnos a kép érdembeli leírása, így a nem látó tagok nem
tudják, hogy mi van a képeken. Nagy segítség lenne, ha az alkotók  vagy a
társaink a csoportban az alkotások mellé pár szóban szemléltetnék, mit is
ábrázol az adott kép. Több úgynevezett ”házon belüli versenyt, vetélkedőt”
kéne szervezni, készíteni, közzétenni, hisz a sérült emberek is szeretik
(legalább is én igen) megmérettetni magukat és a képességeiket. Lehetne
egyfajta galériákat létrehozni (ha van elnézést), ott megszavaztatni az
érdeklődőkkel ”nézőkkel” a felrakott alkotásokat, és mondjuk, díjként az
alkotó kapna egy interjút, vagy kapna egy platformot, posztot stb. ahol
bemutathatná a további munkáit másoknak.

- Milyen céljaid vannak?

- Amikor Pestre jártam, akkor a céljaim a következőek voltak: Letenni egy-két
szakmát, csörgőlabdázni, akár felnőttként is majd az ifit folytatva,
munkát…valamint  egyszer egy számomra tökéletes társat találni. Ez nem jött
össze, így évekig cél nélkül éltem, és csak úgy teltek-múltak a napjaim.
Mostanában kristályozódott ki nálam egy új cél, amiket kitűztem a
megvalósításra, és el is kezdtem a lehetőségeimhez mérten megvalósítani
azokat: Szakma…  Sikerült egy tanfolyamon megszereznem a Svéd
masszőrképesítést, Munka, hát úgy néz ki, hogy lehet, hogy hamarosan
masszőrként dolgozhatok majd. Saját ház, annyira nem rohanok még előre, hisz
először a munka a fontos. Számomra tökéletes társ, ez még várat magára, ez
nem olyan egyszerű, hisz nem nő minden bokorban egy olyan társ, akit nekem
rendelt az élet, a sors. Ismerkedek, kerestem a megfelelő társat, és lehet,
hogy meg is találtam, bár még ez a jövő zenéje… Ezek a céljaim kedves Hajni,
egy munka, egy ház majd egy saját élet és saját család, egy számomra
tökéletes társsal. Ez lehet, hogy másoknak „átlagos élet” amiket
felsoroltam, de nekem ez jelenti a mindent, ugyanis évekig célok nélkül
éltem, így ha ezeket elérem egyszer, akkor leszek életemben szerintem a
legboldogabb.


- Nagyon jó volt Veled beszélgetni Ricsikém! Kívánom, hogy soha ne add fel az
álmaidat, teljesüljenek a céljaid, és mindig maradj ilyen jólelkű! Köszönöm
a riportot!
„Most megszólalok, ha megszólalhatok: Nyújtsd kezed a szívükkel látókhoz!  S
engedd, vezesse őket szereteted,  Emeld meg előttük fejfedeledet!  S hidd
el:  ezzel te sem leszel kevesebb!”

- Én köszönöm a lehetőséget Hajni, és örülök, hogy részt vehettem ebben a
riportban.
********************************
6. MEGJELENT...

  A  87.  KÖNYVHÉT  ALKALMÁBÓL MEGJELENTEK NAGY VENDEL  E. KÖNYVEI.

Nagy Vendel e könyvei az alábbi linken érhetők el. mindig hallgassák végig a
tartalom jegyzéket, utána végig olvassa a felolvasó a könyvet.

Ízes történetek
 https://www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm
……………………….
Lila Madonna
https://mek.oszk.hu/15500/15565/15565.htm
……………………….
Igazgyöngyök kagylók rejtekében
https://mek.oszk.hu/15400/15454/15454.htm

 















.................................................
Tisztelt Nagy Vendel!
Örömmel értesítem, hogy a Lila Madonna c. verseskötete a mai napon
felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) állományába:
Lila Madonna : Ifjúkori versválogatás / Nagy Vendel
https://mek.oszk.hu/15500/15565
Köszönettel és üdvözlettel...
Góczán Andrea
MEK-könyvtáros
Országos Széchényi Könyvtár
E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.

........................................................

MEGJELENT  CSOMOR HENRIETT  NEGYEDIK  E. KÖNYVE  A  MEKEN.

Néhány e könyvem megjelent a MEK-en, melyhez jó olvasást kívánok.
CSOMOR HENRIETT
 
Ne sajnálj
https://mek.oszk.hu/13600/13601/
………………………….
Oltalmazó kezek
https://mek.oszk.hu/15600/15688/
…………………………
Gyöngykoszorúba fonva
https://mek.oszk.hu/15500/15591/
……………………….
Szavak  erejével
https://mek.oszk.hu/15700/15744
-------------------------------------------------
 



















A nem látók így tudják olvasni:

Oltalmazó kezek
https://mek.oszk.hu/15600/15688/15688.htm
…………………….
Ne sajnálj
https://mek.oszk.hu/13600/13601/13601.htm
………………………..
Gyöngykoszorúba fonva
https://mek.oszk.hu/15500/15591/15591.htm
…………………….
Szavak  erejével
https://mek.oszk.hu/15700/15744.htm

-----------------------------------------

Tisztelt Nagy Vendel!

Újabb kötet a MEK-ben:
Töviskoszorúk : E-könyv / Nagy Vendel
https://mek.oszk.hu/15700/15743

Köszönettel és üdvözlettel...
Góczán Andrea
MEK-könyvtáros
 Országos Széchényi Könyvtár
E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.
Tel: (36)-1-224-3741
Fax: (36)-1-202-0705
E-mail: goczan@oszk.hu
URL: https://mek.oszk.hu
********************************
7. BEMUTATJUK - BURZA MÁRIA  VERSEIT

ÉLETEMBŐL:  "MIT VESZÍTHETEK, HA NÉHA A SZÍVEMRE IS HALLGATOK, S NEM CSAK A JÓZAN ÉSZRE."

MAGAMRÓL NÉHÁNY SZÓT

    Szegeden születtem, iskoláim túlnyomó többségét, itt a napfény városában
végeztem, majd a város egyik iskolájában kezdtem el tanítani. Munkám sok
örömet adott, melyet hivatásként éltem meg.  Egészen fiatalon kerestem
néhány kérdésre a válaszokat, így: "  Mi az Élet értelme és célja?,
, Mi végre vagyok a világban?,  Mi a Szeretet  lényege? "
Válaszokat keresve  léptem  a spiritualitás útjára, melyen lényeglátást
értek.
Olvasmányaim, megtapasztalásaim és spirituális Tanítóim, végül is elvittek
néhány felismerésig, mely megváltoztatta látásmódomat.  Mindezekről a
felismerésekről írok prózai  írásaimban és verseimben, remélve lesz  egy-egy
segítő gondolatom.
Talán ennyi elég lesz bemutatkozásként.    S milyen név kerüljön a vers alá?
a sajátom, de mivel hosszú(Klementné Burza Mária) legyen ennyi Burza
Mária(Mara)
…………………………….

HAJNAL

Parányi fény suhant be ablakomon, hajnalodik,
még visszaszólt a csend a Hold felett,
lágy fuvallat búcsút int,
s szunnyad a Remény
a felhők lágy ölén.

A Nap gyémántos álmából ébred,
hála imám száll az égre,
látom Fényed,
a Nap hálóköntösét titkos
mélybe dobja,
vele útra kelek, az új nap
csodájából merítek.

Még a csend lüktet a félhomályban
elém hulló emlékeket ringatón,
a Hajnal meg én egymást biztatva,
nehéz az első lépés,
az édes éj visszacsábít még.

Majd együtt nevetünk,
s megindulunk egymás
kezét fogva,
különös melegség járja át
szívemet, érezve szereteted.
....................................

SZÓKÖZÖK NÉMA TISZTASÁGA

A lét elkülönült cseppjeként
ragyog  minden, majd
visszahull az időtlenbe.

Szó, róla sok minden elmondható,
az elveszett teljesség jajkiáltása,
szó, mint megtévesztő varázsló,
az egésznek a része,
az időt helyezve az időtlenbe,
a  változatlant változóvá téve.

Nem szólni akarok,
csak érinteni szóval,
a szó, igaz, időtlen és teljes,
bár időben, részben , változóban
nyilvánul  meg.

Szó, mely csendből fakadó,
a csend odaadása, benne a teremtői csend,
  teremt, teremtő és teremtett így lesz  EGY.

Talán nem a szavak érintenek,
hanem a szóközök néma tisztasága,
csendem könyvét írva szavakkal lehet,
hogy lapjai üresek ne legyenek,
remélve, szellőtől rezdülő
falevéllé lesznek, a teljességet
megközelítően szövötten.?

.....................................

GONDOLATOK FÁJDALOMRÓL... MI A FÁJDALOM?
"A fájdalom a Szeretet próbája."Aki képes szeretni, képes befogadni a
fájdalmat. Ma meglehetősen egy felfordult világban élünk, ahol a Szeretet azt
jelenti:
 Elfogadom, hogy hazudsz.. Pedig a Szeretetnek azt   kellene  jelentenie:
- Elfogadom, amit beszélsz.

Ha valaki a saját hazugságait sem képes felismerni, hogyan lenne képes,
kölcsönös bizalomban élni?
A BIZALOM több, mint a HIT! A BIZALOM SZERETET! Aki bizalommal fordul a másik
felé őszintén megosztja összes nehézségét, fájdalmát. Ezzel leteszi a
hazugságaival magára vett és cipelt terheket. Sokan lelkesen indulnak az
őszinteség ösvényén, ám az első nehézség megtorpanást idéz elő. A bábból nem
lesz pillangó! A szívben nem bont szárnyat a CSODA , így a lélekben nem hajt
ki a boldogság magva. Aki nem tudja ki is valójában, az nem is tudhatja mit
is akar.

A MEGTAPASZTALÁSOK LECKÉK, elrejtett leckék. Így azután újra meg újra
beleszaladunk olyan helyzetekbe , melyekkel már találkoztunk, olyan
szenvedéssel, melyet már átéltünk, de nem tanultunk belőle.
Az élet olyan , mint az iskola, első osztályból nem léphetünk harmadikba.
********************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL  VERSEI

RIPACSOK ÉS CSEPŰRÁGÓK

Az  alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
megakarjuk mutatni magunk,
mert hát  ripacsok vagyunk.
a  Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint akárki más, ki faragott,
s  levéste a  kőtömbről a  felesleget.
az anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd nekiveselkedek.
Ha  valakit megkergetek,
elfelejtem miért teszem,
mire utolérem.
Ő  is csak a látszatért fut,
nehogy rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi szemlélet,
nem röhög, együtt érez.
Küzdök ha már  rádühödök.
talán halad felfelé is
az a  síkos lejtő.
lefele életveszélyesen lejt  ő.
mikor újságíró iskolába jártam
örökre megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt szabad írni
amit szabad.
s  ha bántanak a  kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A bárány.
s  ha már nem tudják a  nevedet,
te leszel a  hallja e  kend.
néha leöblíted torkodról a  port,
iszod a  jó szekszárdi bort.
s  viszel magaddal a  diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s  ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak  létrásbort.
az egyik szemed  sír,
a  másik meg üveg.
szórhatod fejedre a  port.
kikellett volna szedni a  megy magot.
nem mérgezné a  ciánkáli a  gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és húsvét másnapján.
utcavégén templom,
bemegyek- e  nem tom.
minden topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a  kazettás mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van egy akaraton a  magyar?
ha a  templomból  egyenest a  kocsmába tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik oldalán az ispotály.
s  elkönyvelheted  magadban ad akta..
mindenki maradjon annál a  fánál,
amelyiket kapta.

2016. 06.16
.....................................................

GYERE KISUNOKÁM....

Gyere kis unokám
most ülj ide mellém,
kérlek hogy add a  kezed.
Meséld el nékem
miért sír  a  lelked,
tested mitől remeg.
Könnyáztatta  arcod,
nem a  láztól piros,
mond el nekem gyorsan
ki bántott meg most.
Hogyha sírni látlak,
mintha az én szívem tépnék
gyere öleljél át,
máris itt a segítség.

Két puha karoddal
karold át nyakamat,
nyomjad homlokomhoz
magas homlokodat.
Tested melegéből
árassz  át nekem is,
szívednek ritmusát
hadd érezzem én is.
Egymást átölelve
megnyugszunk csendesen,
elfeleded mi bánt
karomba rejtezve.
Gondolatom bánatodig felér,
szőke hajad simítása
derekadig leér.

Drága nagyapám,
itt valami de fáj,
kérlek vigasztalj meg engem.
Valami szorítja szívem,
érzem hogy elkell  mennem.
Ne engedj el magadtól
mindig így bízz bennem.

Lassan elhalkul a  szó,
megnyugszik a  test, és a  szív,
újra előszalad a  kacaj,
gyöngy fogak közt  mosoly fakad,
nem is gondolunk azzal,
mi is lehetett a  baj.
Nem is lényeges,
újra száll éneked.
Neked így sokkal könnyebb,
nem  látod hogy  nekem
mosolygó arcom mögött
befelé folyik a  könnyem.

 2016.   június  20.
...................................................

HA IGAZAT MONDASZ

Ha  igazat mondasz,
az ritkán lelkesítő,
s  sehová nem vezet.
pajzsoddal védd a  testedet,
csak egy halottnak fordíthatsz hátat,
másnak nem lehet.
előbb utóbb betörik a  fejed.
aki sokat tud, sokat felejt,
aki sokat felejt, keveset tud.
ki keveset tud, keveset felejt,
aki keveset felejt, sokat tudhat.
ki sírni  tud,
belül  gyógyul.
eleged van a  családi balhékból,
okosan engedj,
mielőtt még kihajítanak
a  közös  hajlékból.
nid csak nid Pistink,
egyél tesvérkém,
van még elég.
bőviben van az eleség,
én nem sajnálok  tőled semmit,
de  előbb utóbb minden elfogy.
ajándék lónak ne nézd a  fogát,
suvenír nyihuhu
nye kukucsku
protku...
s  nincs az a  pénz,
ami el ne fogyna.
hagyd nyitva a  kalitkát
nincs  messze az Ararát.
hogy visszatérjen a  madárkád
csőrében az olajággal,
hogy újra bezárhasd.
de ha igazat mondasz végül,
elvisz a  rézfarkú bagoly,
vagy rád telepednek a  hárpiák,
VAGY A  SATRAFÁK,
s  magával ragad a  ludvérc.
az erőtlen ember az nem ember,
csak megtűrt személy, a  tűzhely mellett,
enni még adnak neki.
s  ha már csak sötéten
látod  a  világot,
megviláglik előtted,
mint réslámpa éles fénye,
cserben hagytad a  családod
haszontalanná váltál,
s  ők megbüntetnek érte.
harcol egymással megalázottságod,
s  hatalmas bűntudatod.
rád telepedik végérvényesen
a  hiábavalóság lidérce.
s  ha meghalnál véletlen,
ne csüggedj mégse,
előfordul néha,
pörögj fel  a  csúcsra,
próbáld meg  újra.

2016. június  28.

********************************
9. A  TURNÉ ELINDULT


CSONGRÁDI KATA  KONCERTSOROZATA

KEDVES BARÁTAIM....!
Előadói körútra indul Csongrádi Kata Slágershow című műsora
Csongrádi Kata
Minden szónál többet ér egy dal
   Legszebb magyar dalainkat tűzte Retro Slágershow című műsorára Csongrádi
Kata színművész-énekes, akinek férje, S. Nagy István a legnépszerűbb
szövegeket írta, szinte minden jelentősebb előadóművész, együttes részére –
s ezek a nóták ma is gyakran felcsendülnek, szeretik, éneklik őket.

Akárcsak nemrégiben a VI. Magyar Világtalálkozó „Ezer torokból a 10
legkedveltebb örökzöld magyar táncdal” című műsorában, amelynek díszvendége
volt Csongrádi Kata, aki a rengeteg meghívásnak eleget téve sorra járja a
hazai és a határon túli magyar közösségeket, s előkészületben van egy
amerikai fellépéssorozata is.
    Műsorában felcsendülnek a legismertebb dalok – együtt énekelve a
hallgatósággal-, így például a  Kell, hogy várj, Hull az elsárgult levél,
Azért vannak a jó barátok, a Millió rózsaszál  – valamint elhangzik
előadásában a Világtalálkozó dala, a Világvándor(Hazavárunk) című szerzemény is.
Előzetes a youtubon: https://www.youtube.com/watch?v=KBwzB6S-g2I
………….........................………..
Vendikém! Igen a turné elindult.

június 18. Nyírbogdány
június 30. Karcag
július 9. Sárvár
augusztus 6. Nyírmártonfalva
augusztus 13. Marcali
augusztus 28.Nótás sétahajó
...........................................
A további állomások szervezés alatt
Szép nyarat kívánok!
Öleléssel: Kata
********************************

10. AZ ENERGIA

Ylen Morisot: Szunnyadó képességek - Távolba látás

 Egy autó sötét tömege rajzolódott ki előttem. Az úton, a távolban jött
velünk szembe. Kinyitottam a szemem.
Abban a pillanatban értünk a kettős kanyarba. A férjem biztonságosan, lassan
vezetett, kicsi lányunk a hátsó ülésen aludt, a halk zsongás álomba
ringatta. Úgy látszik, én is megszunnyadtam.
  Kifordultunk a beláthatatlanul veszélyes kanyarból, és megláttam az autó
sötét foltját. A másik sávban közeledett, elment mellettünk, és
továbbhaladt.

Döbbentem ültem. Milyen érdekes! Micsoda véletlen!

Ettől kezdve, ha arra jártunk, figyeltem a megérzéseimet. Játszottam. Mikor
a kanyarhoz közeledtünk, becsuktam a szemem, próbáltam semmire se gondolni,
és vártam. Ha láttam a kanyar túloldalán szembe jövő járművet, lestem, úgy
lesz-e majd a valóságban.
Ylen Morisot
  Úgy volt. Ha nem akartam hinni az első pillanat látomásának, ha elkezdtem
okoskodni, csak akkor tévedtem. De akkor mindig.

Láttam, de nem a szememmel. Valamivel ott az agyam mélyén. Olyan érzés volt,
mintha egy rész belőlem, ami hozzám tartozik, kimenne a testemből, és
előresiet, érzékel, s ha figyelek rá, tudatja velem. Úgy láttam, olyan
módon, aminek semmi köze nem volt a szemeimhez.
  Játéknak indult, de a sokadik tapasztalat után be kellett látnom, létező
dolog. Képes vagyok a távolba látni.
  Sokáig csak ott, abban az S kanyarban működött. Talán éppen a veszélyessége,
a beláthatatlansága, valamint a félelmeim miatt élesedett ki a belső
látásom.

Évek múlva ez három ember életét mentette meg.

Akkor éppen nem gondoltam a játékomra, s már a kanyar közepén jártunk, mikor
hirtelen megjelent a szemem előtt egy autó. Fékezz! – mondtam ki szinte
abban a pillanatban. A sofőr lába a fékre lépett, lassult a mozgásunk. A
következő pillanatban előbukkant a másik, aki le akarta vágta a kanyart, és
száguldott felénk, a mi sávunkban. Centimétereken múlott csak a frontális
ütközés, és egyetlen pillanaton. Ha akkor lelassítás nélkül érünk a kanyar
kijáratához, a bokrok takarása miatt összecsattan a két autó.

  Évek múlva a gyász fokozta a túlérzékenységemet. Olyan történések jelentek
meg a képzeletemben, melyek tőlem térben távol estek meg, de ott, abban a
pillanatban, valóban megtörténtek, mint az később egyértelműen kiderült.
Sokkoló élményként értek, de végül rájöttem arra, érzelmi szálak fűztek
minden egyes emberhez.
   Leginkább egy férfihoz. Annyira ráhangolódtam a személyére, hogy elég volt
becsuknom a szemem, gondolatban elmenni a lakásába, és pontosan láttam,
otthon van-e, melyik szobában, néha még azt is, amivel foglalkozott. Sokszor
egyeztettük a látomásomat a valósággal, minden pontosan úgy volt. Ma már nem
leskelődök, de nagyon nehéz volt becsuknom ezt a láthatatlan ajtót.

Olvasom a távolba látásról szóló cikkeket, könyveket. Írják, a hírszerző
szervek képezik rá az embereiket, alkalmazzák titkos megfigyelésekre.
  Olvasok az állítólagos kísérletről, mikor pontosan sorolta a kísérleti
alany, mi van annak a személynek a háta mögött, akiről hipnózissal
elhitették, hogy nincs is ott.
  Ha az élményeim előtt kerültek volna ezek az írások a kezembe, nem hittem
volna el egyetlen szavukat se, a képzelődés, a porhintés kategóriájába
soroltam volna mindet. Így kénytelen vagyok elfogadni. Mert előttem az élet
bizonyította a valóságát. Ám ettől nem könnyebb élni, először még nagyon
összezavarodtam tőle.

Túltengő fantázia – mondaná erre a hitetlen.

Nem erről van szó. Láttam azt is, mikor energiát küldtem a gyógyulásához,
hogy mandulaműtéte után kék pizsamájában gyógyulgat a kórházi ágyán az
unokahúgom. Távol lakunk egymástól, azt sem tudtam, hogy van ilyen neki, s
hogy épp azt vitte be magával. Márpedig az volt rajta, mikor meglátogattam.
   Nekem ez az meséli, hogy valóban nem a szemünkkel, az agyunkban lévő
látásközponttal látunk. Hiszen ezért álmodhatunk, ezért tudunk bármit
vizualizálni! Ha a szellemi energia olyan nagy, mint állítják, mi
akadályozza meg abban, hogy azt érzékeljen, amit csak akar? Ha a világon
minden rezgés, akkor az agy, mint készülék, képes venni az adást. Csak a
hangoláson múlik.
  Manapság, mikor a reiki-energiát küldöm a távolba, néha megjelennek képek,
anélkül, hogy törekednék rá. Mintha oda kerülnék, mintha annak a helynek a
részévé válnék.
Vagy ez már a testelhagyás?

********************************
11. DALOK ESZPERANTO NYELVEN

ÉNEKEL:  ANJO AMIKA
Az elmúlt havi lapunkban bemutattuk ANJO AMIKA  életét, és  jelen számunkban
megmutatjuk énektudását is.   Hallgassák szívesen!    
Anjo Amika
A szerkesztő
 .............................................
Kedves Vendi.
Máris küldök fotót éneklés közben. És mp3 formátumban tudok küldeni
Neked egy legfrissebb dalomat eszperantó nyelven a Békét és reménységet /
Pacon kaj esperon.
A szerzőpáros Tolcsvay László és Bródy János azt kérték tőlem, hogy minél
többen hallják tőlem ezt a dalt. Hát én megadom módját, hogy teljesüljön kérésük.
És a három leg hallgatottabb, látottabb dal a 




YouTube-ról.
https://www.youtube.com/watch?v=Nnwhe0UnZD4
https://www.youtube.com/watch?v=kfIL7_anOC8
https://www.youtube.com/watch?v=UspNwqUmM7E
Szeretettel:
Anjo

KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNYT!
********************************
12. EMLÉKEIM

JÁRTÓ RÓZA: Emlékek útján   -     novella

Ahogy végignézek a gyerekhadon, bizony meg kell állapítanom, hogy egyre
nagyobbak, a lakás meg egyre kisebb. Még tavaly is pont mikuláskor, hogy
bújt hozzám Peti, a kettes. Most meg csak, mint az orkán be az ajtón, át az
előszobán, a konyhába.
-  Pusz-pusz mama, mi a kaja  – dobta oda nekem a köszönést.
- Petikém, természetesen, minden és mindenből jó sok -  válaszoltam.
- Hál istennek akkor megelőztem ezt a zaba társaságot. - mondta már teli
szájjal.
- Hát evésben az biztos, de azért hagyj a többinek is valamit  -  intettem
Jártó Róza
önmérséklésre unokám.
A többi unoka, Nikolett, Noémi, Csaba, Richard, Gábor meg Valika, Gábor
unokám barátnője már a szobába várta a nagy eseményt.
Most érkezik Iszkaszentgyörgyről István bácsi a család Bácsikája.
Hogy ez az István bácsi mikor lett a mi bácsikánk, senki sem tudja. Ami
biztos, ott volt apukám temetésén. És az is biztos, hogy egy szál rózsával
érkezett. Mikor én rátaláltam még a család a ravatalozóban tartózkodott,
apukám koporsójánál. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ki kell
mennem és megnézni, hogy minden rendben van e, ezért odamentem a sírhoz és
akkor találtam rá Bácsikára. Ott zokogott, miközben simogatta édesanyám
fejfáját. Mondanom se kell, hogy a 92 évesen elhunyt apukám, anyukám mellé
lett temetve.
Mikor ránéztem, rögtön tudtam, hogy nem először látom. Egyszer csak eszembe
jutott, anyukám öt éve történt temetése, és az, hogy egy síró férfi állt ott
a fák alatt, azok takarásában. Ő volt. Megismertem. Valószínűleg Ő is rám
ismerhetett, mert úgy nézett pár másodpercig, mintha kísértetet látna.
Természetesen bekísértem a családhoz a ravatalozóba, ahol kiderült, hogy
egyezik a vezetéknevünk, tehát rokon. Na, innentől a Bácsikánk.
A hat unokából négy a fiú meg a nagybátyjuk Viktor fiam se sokkal idősebb.
Ez az öt fiú, többször töltött egy-két hetet a Bácsikánál,
Iszkaszentgyörgyön. Imádnak oda járni. Pedig, nincsenek ott a fiúk
kikímélve. Kerítést javítanak, meszelnek, takarítanak, disznót vágnak, fát
vágnak, a szenet behordják. És ami meglepő, mind ezt élvezik.
Az évek során az is kialakult, hogy mikuláskor eljön Bácsika, és itt tölt
2-3 hetet. Ennek megint csak a gyerekek örültek. Minden esetben egy-egy
mikuláscsomagot kaptak Tőle. Mégis úgy várták, mintha a leggazdagabb rokon
lenne. Idén Viktor fiamnak még külön meglepetést is hozott. Egy pizsamát.
Na, nem azt a most divatosat, hanem olyan békebeli, csíkos fajtát. Úgy adta
át, mint egy kincset, elmondva, hogy egy fiú addig nem lehet férfi, amíg
nincs neki csíkos pizsamája, vagy csíkos gatyája. Még ha volt is valaha
kételyen, hogy ez a bácsika, nem a mi Bácsikánk elmúlt, látva a fiam
meghatódott arcát, ahogy boldog mosollyal tette az ágyára az ajándék
pizsamát.
Idén úgy alakult, hogy Bácsika beszorult az én szobámba, és pár éjszakát
együtt töltöttünk sűrű beszélgetést folytatva. Akkor mesélt nekem
nagymamámról.
A mi családunkban én voltam az, aki születésemkor megkaptam nagymamám nevét
a  Rózát. A legérdekesebb az volt, hogy bárki meglátott az apai rokonságból,
rögtön elkezdték törölgetni a szeműket, hogy mennyire hasonlítok szegény
nagymamámra. Nekem nagyon nehéz volt, nem csak szeretni nagymamámat, de
elfogadni az ilyen beszédet, mert születésem előtt pár héttel halt meg,
tehát nem ismertem. Mégis meglepődtem a történetét hallva.  Meglepődtem,
mert így értelmet nyert a gyermekkoromban, serdülő koromban és a
későbbiekben is, hogy miért féltettek a szüleim és a rokonság is oly nagyon
engem, aki a négy lánytestvér közül egyedüliként hasonlítottam nagymamámra.
Nagymamám, Varga Róza, 1914. novemberében került a Benyovszky uradalomba, 15
évesen, konyhalányként. Az Ő dolga volt, a konyha rendben tartása, a
mosogatás, a szakácsnő keze alá való dolgozás és minden, amit nem tudtak
vagy nem akartak a többiek, akik magasabb rangban voltak nála, elvégezni. A
konyha meleg és párás volt, és amikor fáért szalajtották a konyhalányt,
Rózát, kinek csak egy vállkendőt volt ideje a vállára kanyarítani, úgy
szaladt a feladatot elvégezni. A konyhába volt ugyan kút, de az abból folyó
víz, nem volt elégé tiszta ahhoz, hogy az úri asztalra az kerüljön, ezért
minden esetben a udvar távolabbi felén való kútról hozta Róza a vizet.
November végén, december elején már bizony bőven hideg volt,  ahhoz meg
pláne, hogy egy kicsi, alig  45 kilós kislány egy szál vállkendőben
szaladgáljon a párás, meleg konyhából a kútra és fáért. Így eset meg, hogy
beteg lett. Lázasan menve a farakáshoz, ledőlt pár percet pihenni.  Ezt
látta meg a család egyetemet éppen csak befejezett fia, Imre. A kislányt
felsegítve, a kendőbe kötött fát a vállára dobva vezette be a konyhába a
lázas gyereklányt. Édesanyja az uradalom egyik meleg szobájában fektette le,
akinek a kiérkező orvos, miután tüdőgyulladást állapított meg, teljes
ágynyugalmat rendelt el. A lány több hétig gyógyult és még több hétig
lábadozott. Imre meg szórakoztatta a bájos kislányt. Felolvasott neki,
megtanította, olvasni, írni. Repült az idő és Róza meggyógyult. Imre meg
visszament a nagyvárosba dolgozni.
Elmúlt a tavasz. Elmúlt a nyár és az ősz is. December aztán meghozta a zord,
hideg időt, hatalmas mennyiségű hóval, széllel, faggyal.
Aki csak tehette, behúzódott a meleg szobába, konyhába. Nem úgy a kis
cseléd. Az ő dolga volt továbbra is a víz és a fa behordása a konyhába. Mint
mindig, most is csak egy kendőt terített Róza a vállára, ahogy igyekezett a
farakáshoz, ami nem is volt olyan egyszerű a mintegy félméteres hóban. Hideg
este volt, a hó csak úgy szikrázott a csillagfényben, ezért Róza rögtön
észrevette Imrét a farakáson ülve. Azt is látta, hogy követi a szemével. És
azt is, hogy gyönyörködve ugyan, de idegenként nézi mozdulatait.
-  Kezicsókolom  -  köszönt Róza tiszteletteljesen az úrfinak.
- Jó estét, hogy hívnak  -  nézett rá továbbra is Imre gyönyörködve.
- Nem ismer meg az úrfi, Róza vagyok  -  szólt a lány, vacogó ajkakkal.
- No, menjünk, még itt fagysz meg nekem, aztán ápolhatlak megint
ónapokig  –
nézet a lányra, miközben a fával teli zsákot rávetette a vállára.  Bekísérte
a konyhába, leütette az asztalhoz, ahol a többi cseléd, forró teát
szürcsölgetett.
Két tiszta bögrét fogott és azt telemerve teával oda tette Róza elé. Aztán a
tálalóhoz lépett, a cukrot és a citromot kezébe fogva vissza ment és odaülve
Róza mellé megpakolta a teás bögréket azokkal.
-  Maris néni, van sütemény  -  kérdezte a szakácstól.
- Önnek úrfi természetesen, fáradjon be a könyvtárba és Róza beviszi
magának. -  mondta, a szakácsnő miközben intett a lánynak.
- Jó lesz az nekem itt is, ülj vissza  -  mordult Imre a lányra.
Nézte a lányt, aki szófogadóan leült és az elébe tett bögrét két kezébe
fogva, szürcsölni kezdte a forró teát. Imre a pajtáskodást folytatva, a
kalácsból apró falatokat kezdett tenni a szájába. Úgy, mint régen.
De Róza, már nem volt kislány.  Még egy-két falat és ezt Imre is belátta.
Csak azt érezte, hogy a lány lelke lassan beoson a szívébe, hogy ott érzelmi
vihart kavarva azt szerelemre lobbantsa. Imre tudta, hogy vége van. Ettől az
érzéstől már soha többé nem tudd és nem is akar szabadulni. Szomorúan állt
fel az asztaltól és elhagyta a konyhát. Innentől már nem volt mit tenni.
Két fiatal és két szerelmes szív!  Senki nem tudott semmit biztosan. Egy
volt csak biztos, hogy novemberben megszületett a gyermek, Róza kisfia, akit
Benyovszky Imre tartott a keresztvíz alá, ragaszkodva ahhoz, hogy a
keresztségben az Ernő név mellé megkapja, az Imre nevet is. Ernő Imre nőt
növekedett, derék szép gyermekké, majd fiúvá, később legénnyé és mire a
Ludovikát befejezte, férfivá érett. Felnőtté válásának útja során, mindig
elkísérte édesanyja féltő imádata, és Benyovszky Imre szerető gondoskodása.
Ez a kisfiú lett az én édesapám.
********************************
13. SZELLEMES VERSEK....

GULYÁS ÁGNES
   Egyszer a Teremtő nagyon unatkozott ,mit tegyek ,mit tegyek kérdezte önmagát és másokat Megkérdezte Erost ,Kupidót ,más nimfákat pici ördögöket és ők azt 
felelték :
Tégy csodát !! Annyira hiányzik itt a földön valaki
A Teremtő gondolkodott egy keveset és megalkotott : Téged .
Sokszor gondol rád! Tisztelettel :
Ági
 ......................................

Egyszer mindenkinek el kell menni
Véget érnek a jó ízű beszélgetések
Lecsúszik az utolsó pohárbor
Megtörténik az ami még nem volt
búcsúzunk magunktól ,vagy attól
ami voltunk
Tedd meg Istenem ,Tedd meg nekem
ha Venditől búcsúzunk ,csak
egy könnycseppet hullajtsunk
és örüljünk a mának és annak
hogy ő köztünk volt .

A mű címe : 72 vers Vendinek
Írta: Gulyás Ágnes 
2016. 06. 19.

********************************
14. VERSRŐL VERSRE…

Széll Magdolna: A zongorista

A bár lassan kiürül,
a zongorista múltba merül,
elfeledett évek felett,
imbolyogva átténfereg.

Kedvese hű kép szívében,
zárral őrzi emlékében,
fáj, bár elmúlt negyven éve,
hogy utoljára átölelte.

Egyetlen szerelme lett,
fekete zongorája,
vigaszt nyújtott a zene,
magányos napjaira.

Álmatlan nyári éjszakán,
bús dallam jár a zongorán,
keze hevesebben száll,
életéről muzsikál.

Az utolsó hang sírva szól ,
hamu hull a szivarról,
búcsút vesz a zongorától,
új világban gépzene szól.

2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna
 Verseim:
https://m.facebook.com/profile.php?id=1611506625770170&v=feed&_rdr
.............................................

Szentesi-Horváth Gyöngyi: Egy vallomás….

Egy hang, egy dal, egy vallomás,
Mely oly sok-sok mindent mesél.
Szíved érzését küldi el,
Ami áldással is felér.
A szót, ami forrón megérint,
Ami a szívnek szép zene.

S közben a kusza szív s lélek,

Mint borostyán szép levele,
A szerelem szép indáival,
Mi összeköti szívünket,
Mint az álom boldogsága
Lágyan, finoman és forrón.

Hisz ez az álom valóság,
Mert itt vagyunk mindig együtt.
Szóljon a dal, hogy mit üzen,
Amikor cseng és zeng a szó

„Hogyha tankönyv lennél,
Belőled tanulnék,”
„Oldalaid többször
Végiglapoznám”…

„Veled akarok a mennyországba
lépni, Együtt támadni fel”…
Hogy együtt egyet akarva,
Bárhová visz az út majd, ha
Földi élet tovatűnne…*

SzHGy. 2016.05.29.
Szerzői és minden jog fenntartva
/Idézet: Bikini – Veled akarok…számából/

………………………

Szentesi-H. Gyöngyi: Nő és a Férfi…

Arany hárfán játszik a szél csendesen
Az éji fényt varázsolja el neked,
Hogy érezd az álmod dalát édesen,
Csillagok világítanak teneked.

Álmodban is átölel a szerelem,
Miközben a kezed fogja Kedvesed,
Szemed lezárt pilláin át Őt nézed,
Ahogy átölel, mert így is Őt érzed.

Érzed, ahogy szíve mindig érted ver,
Miközben szíved ritmusát felveszi,
A Nőé a Férfi szívét követi.


Így teremtették meg ezt a két szívet,
Hogy egymásért, egy ütemre verjenek,
Csak így igaz szerelem a szerelmük…

SzHGy. 2016.05.28.
Szerzői és minden jog fenntartva
..........................................

I.P.STEVE: Mint harangszó a szélben
 
Most még igazán szeress,
és ha találsz is bennem
számtalan nagy hibát,
de lelkemre vigyázz!
Hogy bűntelen nem vagyok,
azt neked is megvallom.
Nem a mennyek vár rám,
de majd számadásnál...

Majd mikor már nem vagyok,
akkor engedj szabadon,
hagyj szállni a széllel,
mint harangszó délben!
Úgy ahogy azt sem látni,
hagyd a szíved átjárni
s halld a szó csengését,
a létem emlékét!



....................................................

CSOMOR HENRIETT: Sötétből gyöngyözik a napsugár

Perzselő tikkasztó nyárban, testedből árad a forróság.
Egyetlen porcikád sem viseli el a hőséget.
Menj ki a közeli csendes erdőbe!
Egy csapásra elfelejted a hétköznapok nyüzsgését.
Ugye milyen jó érzés, ahogy sötétzöld lombok hűsítően átölelnek.
Már nem zihálsz, egyenletesen veszed a levegőt.
Feltekintesz a világoskék égboltra, boldogság járja át a szíved.
Óhatatlanul elkiáltod magad: itt vagyok szabad, ez az én otthonom!
Hol nyugodtság vesz oltalmába.
Sűrű erdő közepén a fák egymást érik, ahogy nyújtóznak.
Árnyas lombok közt aranylón gyöngyözik ki a sötétből a napsugár.
Árny s fény játékában fürdő erdő részletet lefesteni igazán nehéz lenne.
Csak az tudná ki teljesen átadja magát a  természet gyönyörének.
Lágy szellő lengeti a fáknak üde zöld levelét.
Frissítő nyári esőért sóhajtoznak.
Egyedül a kis patak nem panaszkodik, ő csak locsog szüntelen medrében.



2015. augusztus 09.
…......................................……...

MÁTYÁS RITA : Szeretni születtem...

Kékesen sötétlő, magas hegyszirteken,
öreg fenyvesben, zúgó, susogó zene.
Fehér szirtek szédítő, csipkés magasán,
fészke felett kőröz,kering egy sas madár.
Éles vijjogása, megtöri a csendet,
szárnyai súrolják magason a mennyet.
Fenségesen csodás, egeknek királya,
kéklő magas égnek, meghódítása.
Én is, én is szállni, szárnyalni szeretnék,
szívem-lelkem tárnám az emberek felé!
Repülve szállanék, táncolnék a széllel,
Nem törődnék többé, semmilyen veszéllyel!
Szeretetem szórnám, minden ember felé,
Hisz szeretni születtem, e szent földre én!

2016. 06.13.
……………………….

MÁTYÁS  RITA: Szakítás után...

Csendül a csend, belém mar a magány,
Fájdalom fut át a szíveden talán!
Megbántott lelkem vérzőn nyomorog,
és értékrendem romjain kuporog.
Vérző naplemente, rózsás fényben,
lelkem megpihen e csodás szépségben.
Megbántott szívem, lassan gyógyul már,
bensőmben zengedez egy égi zsoltár.
Nincs már bennem harag, sem megbántottság,
szeretet hullámain,s emlékek honán,
előfordul még, hogy gondolok reád!

2016. 06.14.
...................................

Ylen Morisot: Badacsony

Halálra taposott hegyhátakon
turisták hada ődöng.
Szétdúlt hegyek, elfuserált kőbányák.

A hegy szétrobbantott belei között
fiatal fák remélnek
jobb jövőt.

Elhagyott kőbánya.
Büszke kőoszlopok - orgonasípok.
A múlt zenél.

Mobiltelefon sikolt a csöndben.
Kövek között botladozva
a tulaj pénzt csinál.

Isten templomának
borostyánoszlopos zöld kupolája alatt
andalogtam a nyárban.

Türkiz tükör a hátam mögött.
Felhők árnya lila,
neonos fények villannak.

Anyuci babakocsit tol,
gyerek kezében demizson,
apuci hasában bor.
...................................................

LENGYEL ZSANETT: Beszámolók közben

Nyúz a sátán. Szolgálni akartam, s most roskadok.
az alattomosan rám terhelt munka láttán.
Miközben beszámolókat írok, papír a papír hátán.
Akartad? Sziszegi félőrült szemmel a gazember.
Vidd! Tied! S kacag a pír láttán.
Így! Ember! Még kell? Tessék!
Így telnek az esték, nappalok,
Hát csoda, hogy csak dadogok?
Bábu vagyok, a zsinór fenn.
Még jó hogy vannak angyalok!
……………………

LENGYEL ZSANETT: Mérleg

Aki csak vár, magára zár,
Aki nem ad, az elakad,
Aki nem ír, de sokat sír,
Aki nem fél, már nem is él,
Aki nem tesz, az inkább vesz,
Aki érez, sokszor vérez.
Aki habzsol, lehet mástól,
Aki szegény, olyan, mint én,
Védtelenül vénen ülvén,
Saját létét már nem féltvén.
…………………

LENGYEL ZSANETT : Éjjeli búcsú fiamtól

Szürke az ég
Takarékon égve
Szivárogtat fénye,
kiflire apadt a hold fénylő szépsége.
Alattomos éj ez,
Szürke kabátom is
Fájdalmat érez.
Időben és térben,
Benne az éjben,
Keresgélek szürke kabátom zsebében.
Ülünk ott hárman,
Nem éppen bátran,
Hova vezet az út ebben az órában?
Benne a próbában,
Ebben az órában.
Mi lesz veled a kinti munkában?
Másik hazában,
Más otthonában,
Édes lesz-e a tej vajon szájában?
Egyet-kettőt még int,
Összepakol, kacsint,
S eltűnik az utasok árjában,
………………….

LENGYEL ZSANETT : Vörös kardvirágok

A kék szemekre emlékszem meg a galambősz hajakra. Nem tudom melyikük volt
szebb, Sári néni a nyugdíjas doktornő, vagy János bácsi a nyugdíjas ügyvéd.
Egymásra találtak. 90 fölött. Ott, ahol már a túlvilágot várják az emberek.
Szociális otthon. Két emelet, kert, közös étkező, kétszemélyes szoba. Sok
öreg és beteg, akik csak arra várnak, hogy befejeződjön. Minden. Hulla
hotel.
De nem. Itt elkezdődött. Az élet. A szerelem. Olyan, mint még soha. Az élet
játéka, az itt, a most. Ekkora érzés. Az Isten is egymásnak teremtette őket.
Persze két ember érzésében mindig ott a harmadik. A vizsgáló szem. A
pletyka. Na jött is a lebeszélés sorozata. A család. Ilyenkor van. Előkerül.
A nővér, a szobatárs, az igazgató, a tudom is én kik, de sokan.
- Meg vagytok őrülve! Ebben a korban? Házasodni!
Házasodtak. Fogták egymás kezét. Mosolyogtak. Talán az egész világ őket
irigyelte. Én is. Két angyal nem lett volna szebb.
A boldogság csalfa lény. Ott bukkan fel, ahol nem várjuk.
Nem vártuk. Sári néni halt meg. Két év után. Ritka zápor az, ami az emberi
kék vizenyős szemből ered. Ásóval a kezében egy ősz meggyötört ember
virágokat ültet. Sír. Megáll. A vörös kardvirágok. SÁRIKÁM!
Az örök tavasz virágai.
.....................................

KANCZLER ANNA : Állatságok

Mókuskám! szólt oda
a férj asszonyának:
Törj diót a mai kalácsba.
Unom már a mákot, mazsolát . . .
Legott jött A válaz:
Törhetek, ha nem bánod,
csupán csak a héjat s nem a magot
adom oda . . .
…………………….
Ma sem került gyümölcs a konyhára -
búslakodott a bálna.
Pedig jólesett volna egy kis málna,
de csak egy sovány
vegetáriánus amerikánus
esett az óceánba . . .
………………….

Virág zsengéje :)

Szeretlek Téged,
mint maci a mézet!
Legyőzném érted
az összes méhet. . . .

2016. július 09. 20:52

********************************
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

Kedves Vendi!
Röviden: jó az összeállítás.
 Bővebben?
Érdekes volt felfedeznem ismét, immár   a könyvbe szerkesztve azokat a
verseidet, amelyeket az utóbbi néhány hónapban egyenként is megismerhettem.
Figyelve a dátumokra, feltűnt, hogy 2012-ig nyúltál vissza, aztán kihagyva
kb. két évet, máris a jelenben  találhattam magam. Az elmúlt év végéről is
mutattál egy-két   ütős alkotást. Nyilván adódik az első kérdésem: a
közbülső időszakban nem is írtál?  Most nem  emlékszem a  Lila Madonna
verseinek dátumaira. Talán ott vannak?
Nos, a két korszakod között van ám jócskán stílusbeli különbség! Míg a
korábban született írásaid erősen konszolidáltak, addig az utóbbi idők
termése   p. p. p, mint ahogyan azt előrevetítetted. Mindkét  irányzatnak
megvan a maga létjogosultsága, és bizonyára tükrözik emberi, írói
mondanivalód alakulását. Nemcsak a "mi", de a "hogyan" is egészen más.
Nekem tetszenek az univerzális témáid, amelyek olvastán félelmet érzek,
mert a porszemnél is kisebbre zsugorodik az ember.  Vannak nagyon találó
természeti képeid. Kár, hogy nem én találtam ki pl. a guggolva repülő
madarakat, a hanyatt dőlő falevelet. Legszívesebben lenyúlnám...
Jól sáfárkodsz a történelem tényeivel, ügyesen vonzod  be az ismert
személyiségeket.  Ezek köré megcáfolhatatlanul valós  várat építesz, vagy
éppen azt, amit megérdemel az illető.
Torokszorító a börtönös emlékvers az áldozatokról. Édesapád több helyütt
felmagasztosul megható fiúi  rajongásod  által.   És nagyon eltér a többi
verstől a vakságában esendő ember lírai vallomása. Nem is tudtam, hogy
ennyire friss még ez az állapotod. Érzem a feldolgozatlanság zavarát. Vagy
belemagyarázom?!
A p. p. p. verseid odamondogató, fityiszt mutogató keménységét feloldják a
mintegy véletlenül közbevetett  humormorzsáid. Eléggé sajátos, azt hiszem,
spontán megoldások  ezek, az olvasónak nincs ideje a  sírásból nevetésre
váltani, mert átmenet nélkül visszarántasz a hangulatváltásaid   követésének
kényszerébe. Egyszóval nem lehet elaludni!
Tetszik Anna szépen megfogalmazott, egyszerű, emberien őszinte ajánlása. Te
egy kicsit bőbeszédű vagy a végén, a helyedben inkább hagynám az olvasókat a
versek hatása alatt tipródni...
   Köszönöm, hogy komolyan vetted a Fekete orgonád mögé biggyesztett
gyomnövénykémet. Így kell nekem, ha nem bírok a véremmel!
Mari
 ............................................
Kedves Vendi!
Szívből gratulálok Ördöglaptika című versedhez. Úgy érzem mindig tudsz
meglepetést okozni. Ráadásul megjelent a pályázatunk, amit ismét köszönöm.
Minden jót kívánok :Laci

2016. június 15. 21:30 Nagy Vendel írta, :
MEGSZÓLALOK 606
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE
www.megszolalok.blogspot.hu/2016_06_01_archive.html
NAGY VENDEL
------------
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
..........................................

Vendikém!
Most már Kanadából őszintén gratulálok
Guszti
..........................................
Mátyás Rita: A 606-os lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó barátaim részére:

1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi  barátunk áll a szokott
könyvespolca előtt.

2. Regény folytatásokban:
Marica kissé teltkarcsú, fiatal hölgy. Egy széken ülve, kissé előrehajolva,
állát a kezére támasztva, a szék karfájára könyökölve ül. Nem szembenéz
velünk, hanem bal oldal felé, előre, de kinéz a képből. Kis, fekete felső,
és világos, acélkék színű. kissé fénylő anyagú kardigán van rajta. Hosszú,
sötétbarna haja középen van elválasztva, homlokát laza frufru takarja.
Ennek a résznek a közepe felé levő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő képet. A
kép régies hatású , barna színű.

3. Versek a nagyvilágból:
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás felsőben.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50 év körüli fekete, félhosszú, göndör hajú,
fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé félrehajtott fejjel,
felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában, míg a
fülében szintén fehér a fülbevalója.

4. Novelláról novellára:
Régi ismerősünk Árvay Marika rövid, dús, világosbarna hajú hölgy, fehér
felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.

5. Regény folytatásokban:
Várkonyi Kitty csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék
szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves
zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A következő kép a könyv borítója szétnyitva. Az első borítón vörös háttér
előtt egy vörössel megrajzolt női mellkép látható, mögötte egy rácsba
kapaszkodó kisgyerek van. A nő szeme csukva van. A hátsó borító narancssárga
színű, a könyv címe, írója, és a rövid tartalom jegyzék olvasható.

6. Bemutatjuk:
I.P Steve-ről nincs fotó, amiről írhatnék.

7. Változtassuk meg a szemléletet:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven év körüli  hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő hölgy,
fehér blúzban, téglavörös, horgolt mellényben.
A következő képen, egy talán énekkar látható, három sorban férfiak és nők
vegyes ruházatban, és Anjo az első sorbanh, piros pólóban énekel.
Anjo Amika  a következő képen fehér nadrágban, fehér pulóverben énekel.
Sötétbarna, férfiasan rövid frizurája van.

8. Hazai tájakról- Nagy Vendel versei:
Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában, éppen verset mond. Bordó
zakóban,fehér ingben van.

9. Megjelent:
Ennél a rovatnál, nincs  leírható fotó.

10. Arcképcsarnok:
Bognár Papp Irén 40-es éveiben járó, rövid, szőke hajú hölgy, aki lila színű
felsőben, állát a kezére támasztva ül.
Berghauer Tibor 60 év körüli, enyhén hosszúkás arcú, karcsú úriember fehér
ingben.

11. Képkiállítás:
Hellebrandt Henriett 30 év körüli, hosszú szőke hajú hölgy, aki egy
festőállványon lévő orgona csokrot ábrázoló festménye mellett áll, képbe
visszanézve, mintha az utolsó simításokat tenné a képén.
A következő kép a kiállításának a plakátja. A képen egy fekete, hosszú hajú
fiatal nő fején egy leopárdot formázó sapka/ fejdísz látható, enyhén
emlékeztetve  egy sámán fejdíszre.
A következő képén egy tündéri női alak áll egy kerekes kút előtt, kezében egy
rózsa liánt tart. Előtte egy őzike áll.
A háttér zöld színű.

12. Köszönet az imáért:
A következő képen  Wesselyné Ábrahám Erzsébet látható. 35 év körüli,
csinosan sovány, rövid, barnahajú hölgy. halvány rózsaszín, ujjatlan csipke
betétes blúzban áll a fényképezőgép előtt.

13. Versről- versre:
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap van a fejemen,
mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila- fehér felső van
rajtam, és a szememen az olvasó szemüvegem van.
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás
ingben.
Miks Mária 60 év körüli karcsú, vékony arcú, nagyon rövid, ősz hajú,
mosolygós hölgy,ovális szemüveggel, szürke, fekete mintás felsőben.
Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes
szemüvege mögül néz ránk.

14. Olvasóink írják:
Ez a rovat képtelen.

15. Beat múzeum:
A következő képen, a Kelly Familie kilenc tagja látszik.

17. Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja,széles arcú, szőke, ötvenes éveiben
járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képen egy tő csalán látható a cakkos szélű leveleivel.

17. Csak a dal- Nagy Vendel dalai:
Ez is egy képtelen rovat.

És újra elértünk a végére! Itt a vége, fuss el véle! Remélem olya
szeretettel olvastátok, amilyennel én írtam nektek!
Szeretettel: Rita

.....................................................

Ketrin Keresztesi hozzászólt a bejegyzésedhez a Lélekfények csoportban.
Ketrin Keresztesi 2016. július 7. 15:47
Biztos vagyok benne, hogy megbékélhetek a magam kenyerén, mert azt a békét
Isten hozza nekem a tenyerén. Minden más béke csak álca, amit keresni
próbálnék, de nem találnék más kenyerén.
Eredeti bejegyzés Megszólalok Nagy Vendel 2016. július 7. 12:33


NAGY VENDEL: A MAGAD KENYERÉN

Hiába húzod meg magad
a szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz a magad kenyerén.
ha elakarod adni a vizet,
megkell gyújtani a tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha borítják, kapd el a fejed.
ha a gyengébbet szidod
nyakra , főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk a dzsungelben.
a baj akkor kezdődik,
ha a bárány akar lenni a farkas
ha a sasok hallgatnak
és a papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a rádió,
s megette a bárány a farkast.
farkasbőrbe bújt a bárány
s továbbra is csak hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a vasakarat,
hóhér szegi a nyakamat,
leverem mint vak a poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
s hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk,szólj a pujáknak
hajcsák bé a bürgéket
meg a tehent.
és nem lehet manapság
csarnokba vinni a tejet.
ha nem igyekszel mindenképp
felszínen maradni,
lesüllyedsz a mélybe,
az érdektelenségbe,
a végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az elfeledésbe.
nem leszel más mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell , hogy valaki legyél,
s megbékélhetsz majd
a magad kenyerén.

2016. július 7

Bejegyzés megtekintése a Facebookon · Levelezési beállítások módosítása ·
Erre az e-mailre válaszolva hozzászólhatsz.
....................................................

Vendikém !
Gratulálok a verses kötethez !! Nagyon jó !!
Sok kellemes percet szereztél !!
Üdv : Ági

********************************
16. GRATULÁLUNK


Adamecz László: Van remény élni!

Kedves sorstársaim!
Szerencsés vagyok, hogy hosszú, félelmekkel teli évek után kiállhatok elétek
és megvallhatom életem rögös útját. 1980. őszén balesetből adódóan teljesen
megváltozott életem. A büszke erős bányász önmagamat vesztve reménytelenül
éltem a sokízületi gyulladás kínzó fájdalmaival. Nem dicsekedhetek
tanulmányokkal, csak életem megpróbáltatásai áltat nyert tapasztalatokat
osztom meg, melyek számomra ma is meglepetések.


Élj a szeretet szándékával! Elsőre nem érthetik bátorításomat a
fájdalmakkal, félelmekkel élők, akik elvesztették önmagukhoz, az élethez
való bizalmat állapotuk miatt. Nincs tapasztalatuk változtatni helyzetükön.
Én is így éltem hat évig, kilátástalanul, számtalan próbálkozás ellenére.
Magamon nem tudtam, majd sorstársaimnak kezdtem segíteni. Nekem örömtelivé,
értékessé vált életem ezen szándék hatása által. Így kaptam ajándékba az
élni akarás örömét, az egészségem nagymértékű javulását. Azóta annyi
lehetőségben van részem, mint egészséges éveimben soha. Nem alaptalan az a
megtapasztalásom sem, a másoknak adott szeretet önmagunk gyógyítója. Ha ezt
megpróbálod többször, minden hátrányod, vívódásod ellenére akkor a szeretet
szándékodat, segítségedet örömmel, figyelemmel fogadják. Ez az öröm rád jó
hatással lesz, önbizalmat, erőt kapsz, s a fő lehetőséget is, hogy szükség
van rád ezek folytatásához. Egy örömteli körforgásban vehetsz részt. A
lemerevedett tagokkal az önvádak, elégedetlenségek mocsarába ragadva évek
után csoda történt velem. Sokáig érthetetlen volt számomra s mégis reményem,
boldogságom alapja az lett, hogy a sorstársak életét segíthetem. Bizalmuk
által bátorítást kaptam önmagam állapotának elfogadásához is. Mindezért
életre szólóan hálás vagyok nekik. Kapaszkodót találtam, hogy emberek közé
tartozzam, célom, lehetőségem, feladatom legyen, hogy ismét hasznos embernek
érezhessem magamat. A minden lépések kínjai mellett másként kezdtem élni,
előbb ösztönös, később tudatos szándékkal cselekedtem értük.
Megtapasztaltam, hogy az örömmel végzett munkámnak öngyógyító hatása van.
Harminc évvel ezelőtt nem voltak lehetőségek számunkra. Olyan feladatokat
vállaltam melyekben soha nem volt részem. Létrehoztuk a tatabányai
mozgáskorlátozottak Humanitás Klubját (1986.) és sport egyesületét az
„egymásra figyelés és egymás segítése” szándékával, a Százszorszép
Fesztivált, országos autós és kerekes székesek versenyeit, művészeti
fejlesztő műhelyt, alkotó kört, melyek alapítója lehettem. A ma huszonöt
éves Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány által szakmai irányítást,
támogatást kaptunk a reuma és még kilenc klub részére. A sorstársak szellemi
lelki fejlődésének lehetősége biztosított. Sok sikeres előadó, alkotóművész
van köreinkben. Mások sportrendezvényeken helytállnak tehetségükkel,
szorgalmukkal. Minél több közösséggel van kapcsolatod annál több esélyed
lehet. Keresd a lehetőségeket melyekben önmagad és mások örömét megleled.
Az önálló élet felvállalása minden lehetőség alapja. Amikor szeretett párom
tapasztalta több éve kilátástalan életemet elhidegült tőlem, nem szólt
hozzám, bátorítást sem kaptam. Mindez jobban fájt mint csontjaim fájdalma.
Elfogadtam, mert magamnak is visszataszítóak voltak psoriasisom hatalmas
foltjai. Kérésemre elváltunk. Sok félelmem ellenére elkezdtem önálló
életemet, hiszen a kiszolgáltatottság nagy teher. Meg kellett tanulnom az
önellátásom minden részletét. Sok küzdés után sikerélményeim voltak. Csak
magamra számíthattam, ez önbizalmamat nagyban növelte. Az élethez és a
szerelemhez bátorság kell, tedd meg! Betegségedben fő támogatód a társad
lehet, akitől minden bátorítást is megkaphatsz. Keresd meg, vagy becsüld meg
Őt! Később étkezésem teljes átalakításával, böjtökkel, zöldség, gyümölcs,
zsurló tea kúrákkal, búza, cukor, vörös hús, tejmentes étrenddel bőröm
tünetmentessé vált. Már nem kell szégyenkezve élnem. Mindez lelki és fizikai
állapotomat nagyban segítette. Ez közel egy év alatt történt.
Legyél önmagad bajnoka! Ma már tudom, a rendszeres mozgás nélkül nem
valósulhatnak meg vágyaim. A séta, kerékpározás, úszás mind állapot javító
lehetőség. Korábban nem tornáztam, mire rájöttem életem utolsó szakaszába
kerültem végtagjaim merevedései miatt. Minden reggel tornázom, vagy
fájdalmaim miatt akár napi 2-3-szor is! Tűzz ki magadnak célokat! Én három
éve 55’ alatt úsztam 1000 métert, azóta nem tudtam úszni állapotom miatt.
Idén, 2015.09.05.-én mégis napi plusz 100 méterekkel növelve a távot 75’
alatt teljesítettem. Ez volt önmagam 68. születésnapi ajándéka. A medence
széléről többen drukkoltak a táv leúszása közben. A közmondás igaz: Segíts
magadon, az Isten is megsegít. Jó az elégedettség érzésével élni.
Betegségünk ajándékai: Amikor mozgásunk, erőnlétűnk megváltozik a fájdalmak
miatt, akkor nem jut eszünkbe, kaptunk egy új lehetőséget. Gyermekkoromban
lusta, rossz tanuló voltam. Lassan rájöttem, most van alkalmam tanulni, akár
életmódot is, pihenni, gyógyulni, átértékelni, megismerni állapotomat,
lehetőségeimet. Míg korábban nyomoréknak csúfoltak, most szeretem merev
ujjaimat, azt a képességet, amellyel élni tudok. Rendkívül fontos
önbecsülésünk megteremtése, tehetségünk kutatása, hogy önmagunkat szeretni,
elfogadni tudjuk. Egészségesen volt testi erőm és volt bányász szakmám,
máshoz nem értettem. Miután mindkettőt elvesztettem, útkeresésem és a
közösség bátorítása által a művészetekhez kezdtem vonzódni. Magamnak is nagy
meglepetés máig, hogy a vers-próza mondást-írást magasabb elismerések
szintjén teszem. Lélekmuzsikusként füttyszólista lehetek minden zenei
műfajban és hangfekvésben szólnak előadásaink. Már három CD kiadvány őrzi
Várvölgyi Jánossal, vak barátommal munkásságunkat. Műsorunkkal nem csak a
hallgatóságunk örömét szolgáljuk, hanem a magunkét is. Betegségemből
kifolyólag boldog előadóművész lettem.-- Hozzátartozik életemhez a
sorstársak kulturális, sport tevékenységének szolgálatáért, életutamért a
Magyar Művelődési Intézet és Magyar Művelődési Társaság Életmű díját (2000.)
és a Magyar Köztársaság Elnökének arany érdemérmét kaptam 2011.-ben. -- 
Minden díjnál, elismerésnél többet jelent számomra, hogy van reményem élni
és ennek örömével társaimat segíteni. Az alábbi verseim részleteivel is
szeretném bátorítani az útjukat keresőket és kívánok jobb egészséget, sok
sikert életükhöz!
Mit tehetnék érted többet, Aki másokon segít, önmagán segít, vallom sok
fénnyel éveket. ha kell, harsogom, hogy tudd, ez életet ment, Szeretet
szándékával éljél, mert a másoknak adott szeretet repít s jutalom lesz
életed. lélekben, ez önmagunk gyógyítója lett.

********************************
17.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 Soponyai Mihály rovata

A  NYÁRI TEA
Sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik teát lehet folyamatosan fogyasztani,
csak úgy, a kellemes aromája, finom íze, egészségmegőrző hatása miatt.
De mit fogyasszunk a nyári nagy melegben, ami kellemes aromájú, üdít,
frissít, és hidegen is finom?  lehűtve, akár jégkockával is érdemes
kortyolgatni.
Soponyai Mihály

A Nyári tea összetétele: citromfű, apróbojtorján, bodzavirág, fehér
akácvirág, orvosi zsályalevél.

A Nyári tea összetevői közül a citromfű aromája érvényesül talán a
leginkább. Ez a gyógynövény pihentető, idegerősítő hatású, ezen kívül
biztosítja a jó emésztést is. Agyműködésünket, szívünk ritmusát jótékonyan
befolyásolja.

Citromfű
Az apróbojtorján az egész szervezetünket egyensúlyban tartja. Védi a
légzőszerveinket, megelőzhető vele a nátha, az influenza. Rendben tartja
emésztésünket, húgysavszintünket, óvja a húgyutakat és a vesét.

A bodzát már az ókori orvosok is ismerték, a magyar népgyógyászatban a
kamilla mellett a leggyakrabban használt gyógynövény. Rendben tartja
légútjainkat, serkenti immunrendszerünket, kitűnő üdítő ital készíthető belőle.
 
Apróbojtorján
A fehér akác szabályozza a gyomorsav működését, és köhögéscsillapító
hatással is bír. Élvezeti teaként is fogyasztható, mert igen kellemes az
íze.


Bodzavirág










Fehér akácvirág















Orvosi zsálya












A orvosi zsálya az egyik legrégebben használatos gyógynövény, már a rómaiak
is ismerték, úgy tartották, meghosszabbítja életünket. Összehúzó hatása
miatt fertőtlenít, és megelőzi a különféle gyulladásokat. Izzadás ellen is
használjuk, ami jól jöhet a nagy nyári melegben.





********************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön-  külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel
……………………..

Könyvtár:

E. könyvek a  MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
........
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
........

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva  "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!

Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
......................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
......................................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 607.