2016. március 13., vasárnap

MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 03. hó – hatodik évfolyam, harmadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. március


 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

  Márciusban is kapkodhatjuk a fejünket a sok esemény miatt, vannak ismert, és kevésbé ismert ünnepek amik kissé összezsúfolódva márciusra esnek, aztán elsőnek jön a  Nemzetközi Nőnap, ami nem kevésbé osztja meg manapság a társadalmat. Egyesek szerint kommenista csökevény,mások szerint pedig kedves virágosztó ünnep a nők megbecsülését mutató kedvesség lehetne. Többeknek újdonság a nemzetközi imanap, ami kissé megkeveri a globalizált híveket…
 
Nagy Vendel
Van ugye a Zoltán nap, és az Ildikó is, hogy hírtelen mást ne is említsek,  és a székelyek gyásznapja, mert tizedikén végezték ki a három hőst, akik újra felakarták ébreszteni a nemzetek szabadságvágyát a levert negyvennyolcas forradalom után. Majd időzzünk kissé a márciusi forradalom okán is egy rövidke verssel, hiszen mi mindig csak a vesztes forradalmainkat, háborúinkat ünnepeljük pl. a mohácsi vészt, a szigetvári kirohanást, a doberdói , és doni áttörést, hogy csak párat említsek.
 Legvégére hagyom a húsvétot, ami szintén lehet gyászos esemény, a keresztáldozat,  de lehet a megújulás, a tavasz, a feltámadás diadala, de akárhogy is volt, tavasz lesz mégis.  mindenkinek hite és vérmérséklete szerint.  egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő.
 Ki- ki válogasson a versek közt. 
..............................................
Nőnapra...    
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.
2016.  márciusán
 ...............................................

MÁRCIUSI DALLAMOK..

Március idusán
Ibolyaszín a határ
Szilaj, vad paripák
Száguldanak a széllel,
Lobogó sörénnyel
Szabadságra vágyó
Követő erénnyel.
Márciusi dallamok
Zengő hívó szavára
Ilosvay Gusztáv

Gyertek elő
A hűvös szobákból,
Az udvarok árnyas zugából,
S szemetek a napba nézzen,
Bátran, s reménnyel eltelve..
Tiétek minden,
Minden élet,
Szemetek bárhová téved,
Néktek adott mindent a szeretet
S szivetek akarata.
Gyönyörű élet
Süvölt a tavaszba,
Soha szebb,
S jobb tavaszra
Nem ébredt még
A kishitű ember.
Jó sorsodtól eddig hiába kérted,
Akartad, lásd,
És elérted
Hogy tiéd a szabaduló,
Kalitkából kieresztett
Boldogság kék madara.
Ki örömmel szárnyra kapva
Repül a magasba.
Az élet összes kincse
Elébed tárul,
A korhadt múlt
Örökre bezárul,
Lásd, néked ujjong az új tavasz.
Dicsőség neked
Ünneplő tömeg,
Ellened már semmisem jöhet,
Mert örökre győztél,
Te, s a vasakarat
Énekelj hangosan
Márciusi dallamokat.

 
2015.03.15

Megszólalok Művészeti Magazin 
 .................................................

Nagy Vendel :HOSSZÚ A KERESZTÚT...

Könny és
Véráztatta
A Via Doloroza,
A szenvedések útja
Kopott köveit.
Áll már a három kereszt
A koponyák hegyén.
S meredten néz
A két riadt lator.
Középütt Jézus,
A nyugodt fájdalom.
Fekete fellegek dörögnek,
S ömlik az eső az úton.
A vakok látnak,
A bénák elindulnak,
A leprások megtisztulnak,
Mikor bevégeztetett.
Mindnyájunk bűneiért
Ment Ő a halálba,
Mert hosszú a keresztút
Mire saját jogon
Feljutsz a Golgotára.


2016.  húsvétján..

HÚSVÉTI VERSEK…
ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

**************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL - 3.  RÉSZ
3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
     SZÉLL MAGDOLNA, NAGY VENDEL, VEZSENYI ILDIKÓ,
     KOVÁCS JÓZSEF, CSOMOR HENRIETT,  PETROZSÉNYI NAGY PÁL
4.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA.  ÁRVAY MÁRIA: GYÓGYÍTÓ ÁLOM
5.  MESE. VÁRKONYI KITTY: HÚSVÉTI MESE
6.  MEGNYÍLOTT A ...: NEM ADOM FEL CAFÉ ÉS BÁR
7.  ESSZÉ. YLEN MORISOT: A FŰZFA
8.  HAZAI TÁJAKRÓL -   NAGY VENDEL VERSEI
9.  SZERELEM.  BOKRÉTÁS ANDRÁS:  HAJNALI MÁMOR
10. HANGOSVERSEK 
      ILOSVAY GUSZTÁV  ELŐADÁSÁBAN:  VALAMI VAN A LEVEGŐBEN
      VÁRKONYI JUDIT:  AZ ASSZONY ÉS AZ EMBER
11. LEGÚJABB GYÖNGYSZEMEINK...
     ERDEI B. ÁGNES,  ZSIGAI KLÁRA,  MÁTYÁS RITA,
     SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA
12.  NOVELLA.  JÁRTÓ RÓZA:  AZ AJÁNDÉKNAP
13.  VERSRŐL VERSRE
      KOVÁCS JÓZSEF, SZÉLL MAGDOLNA, CSOMOR HENRIETT,
      FEHÉRVÁRI SÁNDORNÉ,  KUSTRA FERENC, CSONKA FERENC,
      ADAMECZ LÁSZLÓ
14.  ÉLETKÉPEK - VARGA KATALIN  ÍRÁSAI:  SZÍVEMBEN ÉLSZ
15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
       SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: SZÍVÜNK ŐRE
16.  VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
17.  CSAK A DAL..NAGY VENDEL DALAI: ÁTSÜT A NAP AZ ESŐN..
18.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************
2.REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL

3.  RÉSZ

   Felícia elgondolkodva nézett a férfi után, majd felszökellt a lépcsőkön. Belépett a meleg kis lakásba, feldobta a fogasra a kabátját, és Rinit átölelve körbetáncolta a szobát. Marina fáradt volt az egész napos talpalástól, de nem akarta letörni barátnőjét. Így kimerültségét félretéve belement a bolondozásba:
- Mesélj! Látom, remek napod volt.
Felícia mindenről beszámolt: a szívélyes fogadtatásról, az ebédről, a megfestett lány és a közte lévő hasonlóságról. Megemlítette a Rininek szóló meghívást is, és, hogy zálogba adta a sálját a férfinak, biztosítva ezzel egy közeli találkozás lehetőségét.
- Akkor köthetek neked egy új sálat, mert azt nem fogod többet visszakapni - nevetett Rini Felíciára. - Figyeld meg, hogy a legközelebbi találkozásnál otthon felejti, vagy kitalál valamit, hogy miért nem tudja visszaadni - tette még hozzá a lány megdöbbent arcát látva.
Erdősné Onda marica

- Ja, így már más - ugrott fel Felícia a fotelből, és hízelegve átölelte Marinát. - Ne haragudj, hogy felelőtlenül kiadtam a kezemből a tőled kapott ajándékot.
Aztán a kevésbé vidám témára tértek át. Felícia elmesélte az anyukája hívását is. Marina biztosította, hogy jól állnak a számlákkal, nincs elmaradásuk, ráadásul a félretett pénzéből is maradt még annyi, hogy a tanév végéig tud kölcsönözni, ha Felícia szülei nem tudnának küldeni. Így nincs oka aggodalomra, a nyárra pedig szerez neki a hotelben vagy az étteremben munkát.

A csípős hideget hamar kisöpörte a tavaszi szél a városból. Marinának igaza lett, Felícia valóban nem kapta vissza a sálat a legközelebbi találkozásnál és később sem. Richárd féltett kincsként őrizte az illatos ruhadarabot, és természetesen az enyhe időjárásra fogta, hogy mindig megfeledkezik arról, hogy magával vigye, és visszaszolgáltassa tulajdonosának. Marina lemondóan legyintett, és vett egy újabb sálra való fonalat. Felícia szorgalmasan készült a vizsgáira, de azért mindig talált szabadidőt, amit a férfival tölthetett. Richárd és Bence kiállítást szerveztek a városi galériában, így nekik is elég sok volt az elfoglaltságuk.
Felícia sikeresen zárta a tanévet. A vizsgák után néhány napra hazautazott a szüleihez. Marina is vele tartott, hiszen az elmúlt évek alatt annyira megkedvelték, hogy családtagként kezelték őt is. A két férfi még mindig a kiállításra készült, és bár Richárd nem örült az elutazás hírének, barátja ismételt intelmére gondolva, nem tiltakozott. Főként, mert a lányok megígérték, hogy a kiállítás megnyitójára visszaérkeznek Sopronba.

A vidéki kis házban pihenéssel teltek a napok. Ugyan a lányok segítettek a nagytakarításban, és néha még a főzés terhét is levették Felícia édesanyjának válláról, mégis sok idejük volt napozni, vagy olvasni, beszélgetni az udvar hatalmas gyümölcsfáinak árnyékában. Időközben Marina főnöke is telefonált, hogy június elsejével fel tudná venni Felíciát szobalánynak. A lány a szülei tiltakozása ellenére is elvállalta a munkát. Igaz, nem lett sokkal kevesebb az apukája fizetése az áthelyezés során, így továbbra is gond nélkül tudták fizetni az albérlet költségeit. Felícia azonban hajthatatlan maradt, legalább a nyári hónapokban dolgozni akart. Ő egyáltalán nem tartotta kínosnak, hogy ágyneműt húzzon és takarítson a szállodában. Inkább valami kalandfélének fogta fel a dolgot.
Richárd tajtékzott a dühtől, amikor meghallotta, hogy kedvese szobalányként fog dolgozni, amikor ő gondtalan, vidám nyarat biztosíthatna számára. Ugyanakkor szíve mélyén tetszett neki a lány elszántsága, önállósága és talpraesettsége.

A lányok a megnyitó előtti napon érkeztek haza. Órákat töltöttek a tükör előtt, hogy ki¬válasszák a megfelelő ruhadarabokat a másnapi rendezvényre. Felícia fodrászhoz akart menni, hogy feltűzesse vörösesbarna tincseit, de Richárd ragaszkodott hozzá, hogy leengedett hajjal jelenjen meg. Addig hízelgett, kérlelte a lányt, míg az beadta a derekát. Felícia egy bordó ruhát választott, míg barátnőjének egy kellemes lila színű, nyári ruhát kölcsönzött. Marina ugyanis nem fordított túl nagy gondot az öltözködésére, hiszen ideje legnagyobb részét a szálló pincérnőinek egyenruhájában töltötte. Szabadidejében, ha volt még energiája, akkor futni járt, vagy fáradtan ledőlt a kényelmes ágyra, és falta a betűket. Felícia sokat élcelődött vele, hogy már álmában is eltalálna a könyvtárig, annyit jár oda.

- Hol van a telefonom? Hallom, hogy csörög, de a csuda se tudja honnan... - mondta Felícia a ruhakupac alatt kutatva. Amikor végre megtalálta és lenyomta a zöld gombot, Richárd meleg hangja cirógatta meg a fülét:
- Szia, szépségem! Ezer éve nem találkoztunk, szeretném, ha együtt vacsoráznánk, ha nálam töltenéd az éjszakát, és ha holnap együtt mennénk a kiállítás megnyitójára - mondta a férfi egy szuszra, majd visszafojtott lélegzettel várta a választ.
- Remek ötlet a vacsora, de Rinivel úgy terveztük, hogy holnap...
Marina összeráncolta a homlokát, és hevesen mutogatni kezdett.
- Mit mondasz? Nem értem. Várj már kicsit... - mondta Felícia zavartan, mert nem tudta megfejteni barátnője pantomim játékát, és közben Richárd válaszát sem hallotta.
- Jó, gyere értem hétre, elmegyünk vacsorázni, a többit majd megbeszéljük - zárta rövidre a témát, és megszakította a vonalat, mielőtt a férfi újabb kérdést tehetett volna fel.
- Ne csináld ezt velem, Felícia! - tört ki Rini, amikor barátnője az ágyra dobta a telefont, és őrült kutatásba kezdett a megfelelő esti öltözet után.
- Mit ne csináljak? - kérdezte vidáman.
- Azt, hogy velem takarózol. Nem vagyok már gyerek, és nem akarom, hogy a pasid meg¬utáljon, mert mindig a nyakatokon lógok. Ha nem akarsz lefeküdni vele, akkor mondd meg neki nyíltan, de ne bújj mögém!
Felícia dermedten egyenesedett föl, és értetlenül bámult Rinire.
- De én... én azt hittem, bántana téged, ha...
- Micsoda bántana? Ha boldog párkapcsolatban élnél a nagy Ő- vel? Ha esténként vele aludnál, és nem itt sóhajtoznál? Ha véletlenül egyedül kellene elmennem egy rendezvényre? Na, jó az tényleg gáz lenne, főleg, hogy soha nem forogtam ilyen körökben... - vallotta be végül, és a felháborodása is enyhült. - De találkozhatnánk valahol, vagy értem jöhetnétek... esetleg elmehetnék Richárd házához, és onnan mehetnénk együtt. Annyi megoldás lehet, miért csak a két végletet látod, Felícia? Olyan ostoba kislánynak érzem magam, akit pátyolgatni kell, mert különben sírva fakad... Aranyos vagy, hogy törődsz velem, de ez nem helyes... Az az élet rendje, hogy együtt legyetek. Nem maradhatsz vénlány mellettem, ha én nem fogok kelleni senkinek sem... - mondta elcsukló hangon és könnybe lábadt a szeme.
- Ó, Rini, te olyan megértő vagy. Tudod, én is igazán furcsán érzem magam. Legszívesebben mindenhová magammal vinnélek... Persze szeretnék kettesben lenni Richárddal is és nála aludni. De ha vele vagyok, mindig arra gondolok, hogy te egyedül szomorkodsz, és ha veled vagyok, akkor az ő nagy, vágyakozó tekintetét látom magam előtt - mondta Felícia, és átölelte barátnőjét.
- Hidd el, nem leszek depressziós, ha néha elmész. Tudod, olvasok, és lehet, hogy vállalok kicsit több munkát is a nyári szezonban. Menj öltözni, mert nem kéne bugyiban fogadnod a lovagodat, bár szerintem, nem lenne ellene kifogása... - nevetett Marina.
Felícia még egyszer megölelte barátnőjét, és a kiválasztott ruhadarabbal beviharzott a fürdő¬szobába.
Richárd néhány perccel korábban érkezett, de nem bírta kivárni a kapualjban a hét órát. Felcsengetett. Az ajtó hangos berregéssel jelezte, hogy szabad a bejárás. A férfi meglepődött, nem gondolta, hogy felhívják a lakásba, de ha már így alakult, magabiztosan indult felfelé a lépcsősorokon. Rini nyitott ajtót. Kipirult arccal invitálta be Richárdot az étkezőbe.
- Szia. Gyere be! Foglalj helyet! Felícia mindjárt elkészül...
- Szia, Rini. Régen láttalak - mondta a férfi kedves mosollyal - Talán túl korán jöttem?
- Nem, nem hiszem... - válaszolta Rini.
Közben Felícia kilépett a fürdőszobából, megpördült, majd légiesen odalibbent Richárdhoz, és szájon csókolta.
- Káprázatosan szép vagy - mondta a férfi, köszönés helyett.
Gyors egyeztetés után abban maradtak, hogy másnap a galéria közelében lévő kávézóban fognak találkozni, kettő körül. Amikor Marina becsukta a vidám pár mögött a bejárati ajtót, nekitámaszkodott, és egy rövid ideig némán zokogott. Aztán nagyot sóhajtott, hideg vízben megmosakodott, és bevackolta magát az ágyába egy izgalmas könyvvel, hogy kivonja gondolatait a jelenből.
*
Másnap Rini korán kezdett készülődni. Élvezte az illatos fürdő ölelését, majd rakoncátlanul göndörödő haját vette kezelésbe. Sokat nevettek azon, hogy Felícia mindig göndörítette lágy esésű, hosszú tincseit, Marina pedig a hajvasalóval igyekezett elfogadható frizurát varázsolni a kanyargó szálakból. A kísérletező kedv és a kitartó gyakorlás rutinossá tette a lányt. Ügyesen igazította fürtjeit a megfelelő formára, és lakkot permetezett rá, hogy legalább néhány órán át megakadályozza, hogy a makacs tincsek önálló életet kezdjenek élni és ismét begöndörödjenek. Felvette Felícia lila ruháját, és két oldalán alakjára igazította a fűzőkkel. Vékonyabb volt, mint barátnője, így csak ritkán tudták egymást kisegíteni, de ez a darab mind¬kettőjükön remekül állt. Marina látta meg a szépséget egy butik kirakatában, de Felícia is bele¬szeretett, amikor megmutatta neki. Elhatározták, hogy egyformát vesznek, de sajnos a kirakati bábun lévő volt az utolsó darab. Rini előzékenyen átengedte a lehetőséget barátnőjének. Felícia pedig azzal hálálta meg ezt a nagylelkű gesztust, hogy elég gyakran lemondott viseléséről Rini javára. Fehér gyöngysort kapcsolt nyaka köré és fülébe tette a hozzá illő klipszeket is. Belelépett fehér, magas sarkú szandáljába, és belenézett a nagy tükörbe. Vállára kapta táskáját, és kiviharzott a lakásból. Fél órával hamarabb érkezett a kávézóhoz, de nem volt bátorsága egyedül bemenni és asztalt foglalni. Inkább sétált és nézelődött a téren. A kirakatok üvegéből határozottan csinos, fiatal lány nézett vissza rá. Talán többször kellene kiöltöznie - gondolta. De mikor, hová és főleg kinek a kedvéért?
Órájára pillantott, de még mindig rengeteg ideje volt. Leült a szökőkút melletti padra, és a közeli játszótér eseményeit figyelte.
A homokozóban három kisfiú várat épített. A távolabbi sarokban egy szőke kislány játszott. Néha a válla felett a kisfiúkra sandított. Egyszer csak felpattant és kis tálcájával odasétált az építőmesterekhez. Hosszasan nézte a várat, majd egy-egy szépen megformázott homok sütit adott a kisfiúknak. A srácok olyan tanácstalanul bámultak rá, mintha idegen bolygóról jött volna, így a kislány sarkon fordult, és visszasétált játékaihoz. Kis idő múlva az egyik fiúcska felállt, leporolta csöppnyi sortját, és odament a kislányhoz.
A folytatást Marina már nem láthatta, mert felfigyelt a hangos kacagásra. Felícia és Richárd épp akkor szálltak ki az autóból, és már Bence is közeledett feléjük a szemközti járdán. Felállt, még egyszer a gyerekekre mosolygott, majd elindult barátai felé. Az üdvözlések után beültek egy frissítőre, majd elsétáltak a galériához. Rininek feltűnt, hogy barátnője nem az általa kiválasztott bordó ruhában feszít, hanem egy légies, halványsárga ruhában, ami kiemeli bronzos bőrének, sötét hajának és szemének szépségét. De igazán csak akkor állt el a lélegzete, amikor a kiállító terembe lépve szembetalálta magát az Angyallal. Nézte a gyönyörű festményt, és nem tudott megszólalni. Annak tükrében, hogy Richárd nem ismerte Felíciát, amikor az alkotás megszületett, valóban döbbenetes volt a hasonlóság. Az események úgy követték egymást, hogy Rini csak felvillanó képekre emlékezett, amikor késő este szobája csendjében megpróbálta felidézni a történteket. Végignézte a kiállítást, de alig emlékezett néhány festményre. Több emberrel is beszélgetett, de nem voltak rá nagy hatással. Richárd és Bence kitüntetett figyelemmel vette körül őket, ennek ellenére nagyon elhagyatottnak érezte magát. Az állófogadáson alig tudott csipegetni, olyan görcsben volt a gyomra. Úgy érezte, bármit csinál, bárhova néz, mindenütt csak Richárdot látja, ahogy szerelmes tekintetével Felíciát követi. Kilenc körül indultak haza. Bencével még megittak egy koktélt egy bárban, aztán hazáig kísérte a férfi. Marina fejfájással küszködve, kimerülten lépett be lakásába. Csak remélhette, hogy barátai nem vettek észre semmit kedvetlenségéből, rossz hangulatából.
………………….


- Csodálatos nap volt, bár Rini miatt aggódom egy kicsit - mondta Felícia az autóban.
- Nyugodj meg, természetes, hogy kicsit nehezen viseli a kapcsolatunkat. Majd rájön, hogy nem veszíti el a barátságodat pusztán azért, mert szeretjük egymást. Az ő gyermekkorával végül is érthető, hogy fél attól, hogy ismét egyedül marad.
- Igazad van, remélhetőleg hamar elfogadja ezt a helyzetet.
- Majd gyakran hívunk társaságot, hogy alkalma legyen ismerkedni, bár az is lehet, hogy már megoldódott ez a kérdés - mosolygott Richárd titokzatosan.
- Bencére gondolsz? - csillant fel Felícia szeme.
- Ki tudja... Még az is lehet.
Befordultak az utcába, és megálltak Richárd háza előtt.
- Ez a nap olyan tökéletes volt, hogy meg kellene állítani az időt, hogy ne múljon el.
- Én azért abban reménykedem, hogy lehet ezt még fokozni - karolta át Richárd a lány derekát.
- Nagyon rejtélyes vagy... - nézett Felícia a magas férfi szemébe, hátha kiolvas belőle valamit.
Richárd nem válaszolt. Kinyitotta a bejárati ajtót, majd felkapta a lányt, és felszaladt édes terhével az emeleti szobába. Gyöngéden letette, de nem engedte el. Bal karjával magához húzta, míg jobbjával kis dobozt varázsolt elő zakója zsebéből.
- Felícia, álmaim hercegnője, hozzám jössz feleségül?
- Igen - suttogta halkan a lány, és könnyek gyűltek a szemébe.
- Akkor most állítsuk meg a pillanatot, hogy ilyen boldogok maradjunk életünk végéig! - súgta a férfi rekedt hangon, és megcsókolta szerelmét.
…………………….


Bence Rini szavain elgondolkodva ballagott haza a csöndes utcákon. Egy rosszul kivilágított parknál váratlanul hatalmas, fekete ónémet juhász toppant elé. Bence nem szokott megijedni a saját árnyékától, mégis megdermedt egy pillanatra, amikor a sötétből kivált az óriási állat. Mozdulatlanul állt, amíg a kutya körbeszimatolta. Termetét és tekintélyt parancsoló megjelenését csak vidáman zászlózó farka ellensúlyozta.
- Hát te meg hogy kerülsz ide? - simogatta meg Bence.
A távolból halk, de határozott női hangot hallott, mely bizonyos mértékben válasz volt kérdésére.
- Aton, gyere ide!
A kutya megfordult, és a hang irányába kocogott. Bencét most már furdalta a kíváncsiság, így nyomába eredt. A járda mellett a füves területen fiatal nő állt. A kutya szabályosan ült előtte, majd fürgén megkerülte és a bal lábához igazodott.
- Jó estét! Nincs túl késő a sétához? - érdeklődött a férfi.
- De igen, így már megyünk is - válaszolta a gazda, miközben valami szíjszerűt, meg pórázt tett a kutyára. Csak amikor felléptek a járdára, és megvilágította őket a közeli lámpa fénye, akkor látta meg Bence az emblémát: vakvezető kutya.
- Eltévedt? Nem láttam még itt a környéken. Szívesen segítek, ha gondolja.
- Nem, köszönöm. Nem tévedtem el.
- Itt lakik a közelben? Ha megengedi, hazakísérem.
- Nem szükséges, itt lakom néhány háznyira - mondta az állat gazdája és megszaporázta a lépteit.
Bence tanácstalan volt. Nem akarta magukra hagyni őket, ugyanakkor tolakodni sem akart, hiszen azzal csak megijesztette volna a lányt.
- Akkor jó éjszakát! - mondta, és balra elkanyarodott. Inkább tett egy kis kerülőt, szemével követve az egyenletes, gyors ritmusban távolodókat. Ő is abban az irányban lakott, de nem ment utánuk, nehogy zaklatásnak tűnjön.
…………………………..


Másnap reggel Felícia friss kávé illatára ébredt. Körülnézett a szobában, majd a takarón pihenő kezére siklott a tekintete. Elmosolyodott. Akkor hát tényleg nem csak álom volt. Richárd és ő jegyesek. A faliórára pillantott: már tíz óra is elmúlt. Úgy, ahogy volt, meztelenül szaladt le a falépcsőkön. A férfi épp akkor vette fel a megrakott tálcát az asztalról.
- Mars vissza az ágyba! - mondta, amikor kedvesét meglátta.
Felícia visszaszaladt a szobába, magára húzta a takarót, és alvást színlelt. Richárd fölé hajolt, és megcsókolta. Felícia nyújtózkodott, majd felült, és ölébe vonta a tálcát.
- Na, most szépen bemutatkoztam. Úgy alszom, mint egy mormota, és olyan étvágyam van, mint egy farkasnak.
- Bánom is én, ha összecsődítesz is egy egész állatseregletet, amíg olyan szép vagy, mint egy pillangó, és olyan szenvedélyesen szeretsz, mint az éjszaka - bújt hozzá Richárd, és szorosan magához ölelte. - No meg lesz időd megmutatni a szorgos méhecskét is, ha ideköltözöl.
- Richárd, tudod, hogy arra még várnunk kell - komolyodott el a lány.
- Ugyan már, mire kellene várnunk?
- A szüleim még nem is ismernek, és Rinit sem hagyhatom cserben.
- Mindkét dolgon roppant egyszerűen segíthetünk. Itt a telefon, hívd fel a szüleidet, és kérdezd meg, melyik nap mehetünk el hozzájuk. Rininek meg, ha nem oldódott meg az éjszaka az élete, akkor keresünk neki egy óvónő tanoncot az osztálytársaid közül.
Felícia nevetett, és egy hatalmas falatot dugott a férfi szájába, hogy ne tudjon megszólalni.
- Te kis türelmetlen, holnaputánra esküvőt, jövő hétre meg már gyerekeket is akarsz, igaz?
Richárd csillogó szemekkel bólogatott, mert a szája még mindig tele volt.
- Rendben, de akkor ma még hazamegyek, kicsinosítom magam, és elmegyek az állásinterjúra.
- Nekem így is tökéletesen megfelelsz, és szeretném, ha ezt a szobalánykodást inkább el¬felejtenénk.
Felícia letette az üres kávéscsészét, és komolyan nézett Richárdra.
- Tudom, hogy nem díjazod a döntésemet, de ezen már nem változtatok. Legalább a nyáron szeretnék dolgozni.
- Ezzel semmi gondom, de miért pont szobalányként? Féltelek!
- Rini azt mondta, ide rendes emberek járnak.
- Igen ám, de a rendes embereknek is megtetszhet az én gyönyörű kedvesem.
- Ne aggódj, tudok magamra vigyázni - mondta Felícia.
- Rendben, de ígérd meg, hogy otthagyod, ha a vendégek kellemetlenkedni fognak veled.
A lány bólintott, megcsókolta a férfit, és kiment a fürdőszobába.
……………………..


Richárd felhívta a barátját, amikor hazaért a buszmegállóból.
- Ó, még nem józanodtál ki? - ugratta álmos hangját hallva.
- Annyit azért nem ittam, sőt tulajdonképpen porzik a vesém, annyira józan vagyok.
- Ha nem ütötted ki magad, akkor miért ilyen rettenetes a hangod?
- Mondjuk, mert hajnalig dolgoztam, és alig aludtam valamit.
- Nem mondod komolyan, hogy hazamentél a fogadásról, és nekiláttál dolgozni?
- De bizony, drága barátom, semmi jobb dolgom nem volt, az álom is elkerült, meg a szép lányok is, így maradtam a kaptafám, vagyis a vázlataim mellett.
- Na, te szegény, akkor gyere át, kapsz egy kis gyümölcslevet. Ünnepelünk.
- Tegnap nem ünnepelted ki magad?
- Azóta fejlemény van.
- Talán az éjszaka eladtad az összes képedet? - kérdezte Bence, de Richárd erre már nem válaszolt, csak egy kurta „siess” után, megszakította a vonalat.

Bence hamar elkészült, és elindult a buszmegálló felé. Ha ünnepelni kell, akkor nem akart autóba ülni, inkább a tömegközlekedést részesítette előnyben. Az utolsó métereket futva tette meg, mégis lekéste a járatot. Néhány perc múlva csengőszót hallott a háta mögül. A járdán a fekete németjuhász közeledett gazdájával. A kutya egyenesen felé tartott, megállt mellette, és megbökte a kezét.
- Aton, megállóhoz! - hangzott a parancsszó.
- Ez a megálló - mondta a férfi.
- Maga meg a jelzőoszlop? - kérdezett vissza a lány - Aton, megállóhoz! - mondta egy árnyalatnyival keményebb hangon, és alig észrevehetően megrántotta a pórázt. A kutya néhány lépést tett, és szabályosan leült a megállót jelző oszlop mellé.
- Okos - dicsérte a gazdája.
- Bizonyára megismert, azért jött oda hozzám. A régi barátságunkra való tekintettel, megengedi, hogy megsimogassam a kutyáját? - próbálta Bence humorral oldani a lány tartózkodását.
- Persze, simogassa meg, ha már ilyen régi barátok, bár bevallom, fogalmam sincs, mikorra datáljam ezt az ismeretséget.
- Tegnap éjszaka a parkban. Emlékszik?
- Ja, akkor azért nem emlékeztem rá, mert már ilyen régen volt - nevetett a lány.
- Gyönyörű állat. Igazán figyelemre méltó a megjelenése. Tudja, festő vagyok és rajongok a szép dolgokért, és Aton több, mint szép. Egyszerűen tökéletes. Jön a busz. Segíthetek?
- Nem, köszönöm szépen, Aton tudja a dolgát.
Bence csodálattal nézte, ahogy a kutya felállt, az ajtóhoz vezette gazdáját és felszállás után ügyesen elhelyezkedett a sofőr mögötti ülésnél, hogy ne legyen útban. A következő megálló¬nál sokan szálltak fel, így nem tudták folytatni a beszélgetést, pedig Bencének ezer kérdése lett volna. A negyedik megállónál a kutya felállt, majd a gazdája is. Bence melléjük lépett.
- Aton tudja, hol kell leszállni?
- Nem, hiszen csak most költöztünk ide. Én mondtam neki, hogy le fogunk szállni. Azt mondják, itt a környéken van egy állatorvosi rendelő, azt keresném fel, olyan bemutatkozás-félére. Nem tudna útbaigazítani?
Bence pillanatok alatt döntött. Két megállónyit gyalogol, és elkíséri őket a rendelőbe. Talán ha 20 percet fog késni, Richárd nem fogja leharapni érte a fejét. A busz megállt, leszálltak.
- Hogy gondolja ezt az útbaigazítást, mert ha csak nemrég költöztek ide, akkor hiába mondok olyasmit, hogy a postánál balra, majd a telefonfülkés saroknál ismét balra, és valahol az utca közepénél lesz a rendelő.
- Ez így valóban nem mond túl sokat. Ennél kicsit pontosabb információkra lenne szükségem. Tudja, mint egy GPS, ami mondja az útvonalat. Hányadik saroknál, milyen irányba. Nekem egy vizuális térképre van szükségem, amit elképzelve irányíthatom Atont. Aztán, ha már többször is járunk erre, ő is tudni fogja, de azért fontos, hogy én is mindig képben legyek.
- Rendben, akkor elkísérem.
- Nem akarom rabolni az idejét, elég, ha elmondja, merre menjek.
- Épp arra van dolgom, nem sietek, belefér az időmbe. Induljunk innen a megállótól jobbra.
A lány kiadta a parancsot majd a kutya mozgását követve lépdelt az állat mellett. Aton jobbra- balra tekingetve vezette gazdáját a széles járdán. Bence egy lépésnyire lemaradva haladt mögöttük.
- Maga aztán bízhat ebben a kutyában, ha teljesen idegen terepen így rohannak. Mióta vannak együtt?
- Aton nem hagy nekem sok választást; ha elindul, jobb, ha szedem a lábaimat én is. Ami a bizalmat illeti, sokat számít, hogy én neveltem, tehát nyolc hetes kora óta velem van, most négy éves. Igaz, ez így lutri, hogy milyen lesz a jelleme, megfelel-e vakvezetésre, de szerencsém volt.
- A saroknál kell balra fordulni, a túloldalon szemben van a postahivatal.
- Aton, balra! - hangzott a felszólítás, és a kutya az embereket kerülgetve befordult az utcába. Bence igyekezett lépést tartani velük.
- Találó volt a névválasztás, Aton valóban beragyogja az életét?
- Mindenképpen. Olyan fensőbbséges, mint egy isten, ugyanakkor mindig megmelengeti a szívemet. Kétségtelenül beragyogja az életemet. Nélküle sokkal nehezebb volt minden, főleg a közlekedés. Ezek szerint szereti a történelmet?
- A történelemtől csak az ecsetet szeretem jobban, és az egyiptomi kultúra az egyik kedvencem.
- Akkor a festményein piramisok és tevekaravánok láthatók?
- Nevetni fog, de tényleg van egy ilyen képem is. Persze csendéleteket, portrékat is készítek, és a Napistent is szívesen megfesteném, ha megengedné.
- Nem hiszem, hogy Aton türelmes modell lenne. Bár amilyen öntelt, még lehet, élvezné is az extra adag figyelmet.
- Itt egy telefonfülke a fal mellett, most kellene ismét balra fordulni.
- Ha jól figyeltem, akkor ez a negyedik keresztutca?
- Igen. Egyik ámulatból a másikba esek. Hányfelé tud maga figyelni?
- Legalább ezerfelé, de sajnos nem mindig tudom egybeterelni és összehangolni a szerteágazó figyelmemet - mondta a lány mosolyogva.
- Akkor én most inkább hátráltatom a kíváncsiságommal?
- Bonyolultabb esetekben jobb kizárólag a közlekedésre koncentrálni, de ez egy egyszerűbb útvonal, és mint látja, sikerül követnem, és bekódolnom a saját térképembe a támpontokat. Ha nem csal a szimatom, meg is érkeztünk...
- Ezt meg honnan tudja?- kérdezte Bence álmélkodva.
- Érzi ezt az illatot? Bár lehet, hogy magának ez inkább szag. No és a hangok.
- Kétségtelenül igaza van. Ezekre nem is figyeltem. Magának sokkal kifinomultabban működ¬nek az érzékszervei.
- Ez tévhit. Nem működik jobban, csak az agy fókuszál fokozottan a látáson kívüli érzék¬szervektől beérkező információkra. Maga is hallja és érzi, csak épp elegendő az, amit lát, így nem támaszkodik a többi érzékszervére. Azt hiszem, ideje elköszönnünk. Nagyon kedves, hogy ennyit segített.
- Vissza fog találni a buszmegállóhoz?
- Igen.
- De az ellenjárat a túloldalból indul, át kell kelniük a főúton.
- Tudom. Amikor leszálltunk, hallottam, hogy a közelben van egy hangjelzéses zebra. Rá¬adásul az átkelőhelyet Aton is megkeresi, ha ezt kérem tőle, de ha véletlenül mégsem, vele könnyű segítséget találni.
- Ez igaz. Gondolom, a kutyája úgy vonzza az embereket, mint a mágnes a vasat.
- Nem feltétlenül. Sokan kifejezetten félnek a nagytestű kutyáktól, még akkor is, ha nyilván¬való, hogy vakvezető kutya. De azért nem panaszkodom, több a pozitív élményem.
- Úgy vélem, ha már utcaszomszédok lettünk, gyakran fogunk találkozni. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Várszegi Bence vagyok.
- Az a Várszegi Bence, akinek most van kiállítása a galériában? - csodálkozott a lány.
- Ó, milyen jól informált. Nem mondja, hogy még a tárlatok iránt is érdeklődik?
- Tegnap este hallottam a buszon, ahogyan a megnyitó ünnepséget és a festményeket méltat¬ták. Egyébként, lehet, meglepődik, de annak ellenére, hogy semmit sem látok, érdekel a festészet, a színek és a formák. Néhány éve a szolnoki galériában volt Munkácsi képeinek kiállítása, ahová elmentem egy társasággal, és nagyon élveztem a tárlatvezető által elmondott, meg az olvasmányaim alapján elképzelt képeket. Úgy éreztem, energiája, kisugárzása van a festményeknek.
- Megint megdöbbentett. Bevallom, azt gondoltam, hogy lát valamennyit. Nem olyan a mozgása, a viselkedése, mint azoknak a nem látóknak, akiket én ismerek. Igaz, ezt elég gyér statisztika alapján mondom.
- Ez elég bonyolult kérdés, amit idő híján nem vitathatunk meg. Mennünk kell - tapintotta meg a csuklóján lévő Braille óra számlapját a lány.
- De azért a nevét elárulja, ugye?- kérdezte Bence, mielőtt beléphettek volna a rendelő ajtaján.
- Rédei Zsanett. Örülök, hogy megismerhettem.
- Én úgyszintén. Viszontlátásra.

Bence futva érkezett Richárd házához. Erősen zihált, amikor barátja kinyitotta az ajtót.
- Veled meg mi történt? Férjes asszonnyal randevúztál és megkergetett az ember? - kérdezte, miközben egy kézmozdulattal betessékelte az érkezőt.
- Mindjárt elmondom, ha kapok levegőt - válaszolta Bence, és lehuppant az egyik konyha¬székre.
Richárd egy pohár vizet tett barátja elé.
- Nem épp erről volt szó a telefonban. Ez nem hasonlít semmiféle gyümölcslére - mondta, miután felhajtotta a vizet, és légzése is lecsendesedett. - Egyébként megismerkedtem egy nem látó, fiatal hölggyel. Őt kísértem el a buszmegállótól az állatorvosi rendelőig. Onnan meg futva jöttem, mert eszembe jutott, hogy régen milyen jókat futottunk esténként. Kicsit ki¬jöttem a gyakorlatból, de megint kedvet kaptam ahhoz, hogy formába hozzam magam. Na de mesélj! Mit ünneplünk?
- Megkértem Felícia kezét.
- ... és mit mondott?
- Szerinted mit, ha ünneplünk?
Bence észbekapott, vigyorogva felpattant a székről és alaposan meglapogatta barátja hátát.
- Gratulálok, de mondd meg, mi nekem ebben a jó? Ezentúl nem mehetünk bulizni, csajozni, nem lesznek spontán utazgatások, ha lesz egy szekérderéknyi porontyod.
- A csajozáson kívül a többit megoldjuk. Bizonyára Felícia is ragaszkodni fog a barátnős délutánokhoz. Meg majd más programokat csinálunk. Például, amíg én szombat este az asszony-kámmal táncolni megyek, te vigyázhatsz a szekérderéknyi porontyomra - nevetett Richárd.
- Tudod, hogy már nem bánnám? Díjaznám a nyugodt családi életet - nézett fel komoly tekintettel Bence barátjára.
- Akkor miért nem keresel egy rendes lányt?
- Keresem én, csak ezek szerint nem a megfelelő helyen.
- Rinivel mi a baj?
- Azon kívül, hogy nem szerelmes belém, semmi. Ilyen egyszerű ez, barátom. Bájosan közölte velem tegnap éjszaka, hogy nagyon kedvel, de úgy, mintha a testvérbátyja lennék.
Richárd megértően bólintott, majd a kiállítás sikerességére terelte a szót.
 
A könyv borítója
Folytatjuk..
**************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

SZÉLL MAGDOLNA:Tavasz

Eltűnt a hajnali dér,
apró cinke tavaszt ígér,
szél hátán száll virágillat,
napfényben táncol a harmat.

csobbanó patak partján,
szomorúfűz kócos ágán,
hintázva fütyül a rigó,
itt a tavasz, jaj, de jó.

Éledő rét tenyerén,
rovar raja döngicsél,
harcuk hangja a létért,
bolyhos felhők fölé ér.


Minden élet tettre kész,
bizsereg a világ,
harmat cseppje hordja szét,
a szerelem illatát.


2016.
 .........................................

NAGY VENDEL:SZEMED TÜKRÉBEN

Ha szegény vagy,
Nézheted magad
A kútban,
Vagy egy tó
Csillogó vizében.
Ha gazdag vagy,

Láthatod arcodat
Fényesre csiszolt
Ezüst tükörben.
Velencéből hozott,
Metszett üvegben.


De hogyha a valódit
Akarod  látni
Nézzél kedvesed szemébe,
Az igazság tükrébe.

A tó sima vizét
megfodrozza egy falevél
A gazdag hölgynek
Megfeketedik
Tükre ezüstje.

Csak a szemed
Őszinte örökre.

2012.
Megjegyzés:  Az igazság...most már ... odaát van.
 .................................................

VEZSENYI ILDIKÓ: FOHÁSZ

Adj nekem teret,
s betöltöm én azt!
Adj nekem szívet,
s érted él az!

Adj nekem elmét,
gondolkodót,
tisztát, fényeset,
ragyogót!

Adj nekem álmot,
hogy álmodhassalak!
Adj nekem ölelő kart,
hogy elringassalak!

Adj nekem éjjelt,
sűrű sötétet,
csillaggal telit,
holdfényeset!

Adj nekem erdőt,
szép kereket,
anyját ríva kereső,
kisgyereket!

Karomba zárhassam,
vigasztalón,
homlokát simítsam,
cirógatón!

Adj nekem vágyat,
jó tüzeset,
családi fészket,
nem  üreset.

Adj nekem távolt,
hívogatót,
Messzi várost,
befogadót!

Adj nekem hazát,
megvédhetőt!
Adj nekem életet,
benne élhetőt!

Adj nekem könnyet,
elsírhatót!
Adj nekem kedves szót,
vigasztalót!

Adj nekem szép jövőt,
elérhetőt,
hű kebelben,
bátor szívvel,  megélhetőt!


S ha egyszer majd eljön
a szigorú vég,
szívből mondhassam,
nem bánom,  ennyi  elég!


2015. december.21
 .................................................

KOVÁCS JÓZSEF: Az Olimposz hegyén


Az Olimposz hegyén jutottál eszembe.
Úgy gondoltam rád, mint görög istennőkre.
A szép fenyők árnyékában elmélkedtem.
Miért nem történhet úgy mint a mesékben?

Itt, hol a csepp víz nőtt hatalmas tengerré,
És Ikarusz nyila röpköd mindenfelé,
Mint szirénák a mélyből felemelkedve,
Vagy Főnix madárként jönnél fel a hegyre.

És a szép Afroditét helyettesítve,
Hoznál ismét derűt, kesergő szívembe.
Többé nem lenne kopár Olimposz hegye,
Az istenek serege visszatérhetne.


A nagy Zeusz trónjára ismét felülne,
És tenne istenné minket is örökre.



......................................................

CSOMOR HENRIETT: Vesztes vagyok

Hol is kezdjem?
Jártam sárban, ingoványban.
Csapások százai követtek,
szenvedtem keményen.
Azért, hogy a holnapom
jobb legyen, mint a tegnapom.

Nem kergettem soha álmokat,
mert a józan ész nem engedett.
Eveztem volna a boldogság
felé, de csak könnyek
mardostak, melyek
befelé hulltak.
S te csak azt láttad, hogy
veled örülök.
S ha véletlen a mosoly leple leeset,
s könnyezni kezdtem,
Akkor se tudtad mért ég
a lelkem egész kertje.
Hajam őszbe fordult,
s nem bírtam unokát
adni anyámnak.
S nem bírtam ölelő
kezeket találni.
Mondd meg Istenem
akkor mire volt jó ?
Ez a negyven kemény év,
Melyet rám mértél?


2014.02.27
 .........................................

PETROZSÉNYI NAGY PÁL: Lelkek

Az én lelkem álmok lelke, csöndes esti áhítat,
alkotó hit és gondolat.
A te lelked szakadék, magába húzó varázsszem,
amibe jobb, ha nem nézek.
Az ő lelke alkohol, genny, vér, pisi és okádék,
amitől én is okádnék.
A mi lelkünk vérző seb, kimondatlan vád, őskeserv,
hamvában holt hit, szeretet.
A ti lelketekben gyásztáncot ropnak az angyalok,
és áll a bál, folyik a bor.
Az ők lelkeitől megfagy a madár és a berek.
Gondoljátok meg, emberek!
Lelkek, szellemek, árnyak, kísértetek és démonok
szállnak, köröznek felettünk.
Add nekem a lelked, euród! – búgják. Még egy perc, és
egy angyal sincs már közöttünk.

**************************

4.NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

ÁRVAY MÁRIA: Gyógyító álom

"A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele.

(Joanne Kathleen Rowling)

Esős, borongós reggel volt. Amikor Judit kinyitotta a szemét, ismét zsörtölődve vette tudomásul ezt a ronda időt.

Napok óta érezte, hogy valami nincs vele rendben. Minden apróság kihozta őt a sodrából, csípősen, mogorván beszélt családjával, barátaival, munkatársaival. Hamar dühbe jött, csapkodott, ok nélkül felemelte a hangját. Az is megesett, hogy földhöz vágott egy-egy tányért, poharat.
Nem tudta megmagyarázni mi történt vele, de különösebben nem is bántotta a dolog.
Most is morcosan szólt a férjére:
- Hányszor kell még elmondanom, hogy töröld le a lábad, mielőtt bejössz!
- Neked is jó reggelt! – mondta Zsolt.
Nem értette, Jutkának mostanában mi baja. Bármit csinál, semmi sem jó. 
Hiába próbál vele szót érteni, mindig csak az a vége:
- Hagyj békén, fáradt vagyok! Vagy:
- Nem látod mennyi a dolgom? Nem érek rá most locsogni!
A munkahelyen többeknek is feltűnt a viselkedése.
Már ott tartott az ügy, hogy a főnöke behívatta, s komolyan elbeszélgetett vele. Mondta, ha legközelebb is meghallja, hogy így beszél az ügyfelekkel, írásbeli fegyelmiben részesíti.
Valahogy még ez sem riasztotta el Jutkát.
Barátai egyre inkább eltávolodtak tőle. Észrevette, hogy többen megriadnak durva, nyers hangjától, kerülik a társaságát.
- Nem baj, nekem így is jó – gondolta.
Árvay Mária
Aztán jött az a mindent megváltoztató álom!


Amikor nagy nehezen elaludt, koromsötétség vette körül. Semmit, de semmit sem látott.

- Mi ez? Gyújtsatok már villanyt, miért spóroltok ennyire?
- Ez egy igazi kalandos utazás- szólalt meg egy ismerős hang. Nem ismerte meg. 
- Ilyen sötétségben utazni? Miért vakoskodunk?
- Majd az út végén megtudod. Gyere velem!
Valaki karon ragadta, s vitte, vitte egy hosszú folyosón.
- Segítség! Ne olyan gyorsan, félek!
- Ez neked gyors? Csak tempósan megyünk! Ismerem az utat, bízd rám magad!
Most már tudta, ki beszél hozzá. Főnöke hangja volt ez, s ő húzta maga után a sötétben. Érdekes, nem ütköztek neki semminek.
Egy küszöbben megbotlott ugyan, de nem esett el.
Kezét egy szék háttámláján érezte.
- Ülj le, és figyelj!
Ült és szédült egy kicsit.
- Fényt! Csak egy kis fényt kérek!


- Majd, ha megérdemled! Most más feladatod van! Támaszkodj a hallásodra, szaglásodra, tapintásodra!

Kellemes, lágy hang vette körül.
- Hiszen ez a mi szélcsengőnk! Hogy kerül ez ide?
A fém rudacskák tovább muzsikáltak.
- Milyen szép! Ez eddig fel sem tűnt!
Egy másik, halk hangot hallott, ritmusosan, egyenletesen. Egy darabig fülelt. Aztán rájött.
- Ez meg a mi óránk! Most olyan biztonságot ad a hangja!
Kop- kop- kop, hallatszott most. Mi ez? Megint fülelt. A hang egyre erősödött.
- Nem találod el? Ez bosszantott fel reggel!
- Tényleg, az eső! Előbb csak szépen, halkan esett, most meg szakad. De jó, hogy nem vagyok odakint!
Halk nyávogásra lett figyelmes. Majd egy puha test dörgölődött hozzá.
Először megriadt, de később érezte, milyen kellemes ez az érintés.
- Fogd egy kicsit!
Az ölébe tették a macskát. Amint elkezdte simogatni puha, bársonyos szőrét, hallotta,
, a cicus dorombolni kezd.
- Milyen megnyugtató!
Így ültek egy darabig.
- Hogy tetszik az utazás? – kérdezte egy másik hang, közben megérintette Judit vállát, hogy 
ne ijedjen meg.
- Egyre érdekesebb. 
Beleszimatolt a levegőbe. De jó illat! Kókusz! Ez az egyik kedvenc kölnim!
Ismerős léptekre kapta fel a fejét. A férje szokott így jönni-menni, ezer közül is fel lehet ismerni!
- Érted jöttem, gyere, menjünk haza!
- Mindjárt, drágám, egy pillanat.
Még egyszer megsimogatta az ölében doromboló kis állatot.
A főnöke szólt hozzá.
- Észre sem vetted, de felértékelődtek benned az apróságok, a mindennapi élet mozzanatai. Eddig mindenért morogtál, panaszkodtál. Ingerült voltál mindenkivel. Most, az utazás során többször elégedettségedet, tetszésedet fejezted ki.
Próbálj így élni a hétköznapokban is! Nyisd ki a szemed!
Eltűnt a sötétség, helyette ragyogóan sütött a nap.
Férje még mellette aludt.
Jutka halkan felkelt, kiment a konyhába és vidáman készített Zsoltnak egy csésze kávét. 
Úgy, ahogy szerette – kevés tejjel, egy kis cukorral.

**************************
5.MESE

VÁRKONYI KITTY: Húsvéti mese

Feltámadás reggelén,
nyulak apró szigetén
elindultak már a nyulak,
apró nyuszik és az urak,
hogy a sziget közepén,
legyen tojásköltemény.
Úgy hitték, az élet indul,
tojásokból lehet kisnyúl.

Ezért aztán sorakozva,
fészkek alá lopakodva
várni kezdték a csodát,
feltámadó kistojást.
Ahogy nézték, ahogy várták,
fűben ülve tanakodták,
arra szállt a fakopáncs,
párja csőrén kicsi ág.

- Mit ültök itt, ti sok nyulak?
kérdezi a szép madár
- Sok dolog van, menni kéne,
hamarosan itt a nyár.
- Nem lehet nyár, - szólt a nyuszi
- Feltámad még a tojás,
arra várunk, azt figyeljük
drága szép kis fakopáncs.

A madár már gyanút fogott,
csőrében a kicsi ág,
azt letette, s elmutatott,
arra lakik a tojás.
A nyúlsereg összenézett,
hiszen arra falu van,
emberekkel és kutyákkal
őrzött ház a kapuban.

- Ott a tyúkól, benne kotlók,
nekik lent van tojásuk,
arra figyelj nyuszi koma!
Ott lesz feltámadásuk.
Rágcsálóknak nagy hadában
elindul a nyúlsereg,
Csirkeólban, kotlók alatt,
friss tojásokat keres.

Nyúlapóka odatoppan,
elszedi a friss tojást,
többi nyúl csak gurítgatja,
hegyen, völgyön, réten át.
Megpihenve, nagyon messze,
számolgatták, mennyi lett?
És a nyuszik hengergették,

majd ráültek izibe.
Ami kikelt, csipogva ment,
nyuszi után tipegett.
Minden háznál, nyuszi mellett
kicsi csibe csipegett.
A maradék, hogy ha zápult,
virágok közt sereglett,
pipacsoktól, ibolyától,

gólyahírtől csepegett.
Meglocsolták a virágot,
közben nyúlapó kiált:
- Öntsed öntsd, csak locsold hát,
ne hervadjon a virág!
A virág ha nem lesz színes,
tojásunk se lesz majd hímes.
Így aztán a záptojások

hímezetten pompáztak
Apró nyulak kis lábain
szép kis mintát formáztak.
Faluszélén szép kislányka
megfogja a kezébe,
az kerül majd hímezetten
a legények zsebébe…
Volt egy óriás tyúknyomat.

Zápnak hitte sok kobak
rá most, egy tapsi pihent,
többi nézte, ahogy kikelt.
Istenadta, de nagy csoda!
ott, csücsült a szőr-csomag
Meglepődött nyúl ámulás!
Nyuszit rejtett a nagy tojás?
Nem kerestek több csodát,


lett már nyúlfeltámadás.
Ekkor nyulak megnyugodtak,
picijükkel elugrottak.
Mert a hit, az fura móka,
bármi válhat ott valóra.
De csak ritkán, talán egyszer.
Hinni kell, a nyuszi hittel.

 
Húsvéti nyuszik...

2016. február 22.
**************************
6.MEGNYÍLOTT A…

NEM ADOM FEL CAFÉ ÉS BÁR

A Nem Adom Fel Cafe & Bar Budapest első fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója, ahol maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik és szolgálják fel az ételeket és italokat, illetve közreműködnek a programok szervezésében és lebonyolításában.

A Nem Adom Fel Cafe & Bar két szervezet közös együttműködésével jött létre. Az egyik a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet, amely a vendéglátó tevékenységet biztosítja, a másik a Nem Adom Fel Alapítvány, amely a tulajdonában lévő ingatlannal a közösségi tér, a közösségi programok szervezésével, illetve a fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatos szakmai háttérrel vesz részt a megvalósításban.

Az ötlet, hogy egy kávézót alapítsunk már évekkel ezelőtt megfogalmazódott . A Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet elődje, a Nem Adom Fel Alapítvány már 10 éve szervez programokat fogyatékossággal élő személyek aktív részvételével. Úgy gondoltuk, hogy a vendéglátás egy izgalmas terület lehet az érintett személyek számára, egy alternatív foglalkoztatási lehetőséget mellyel munkahelyet teremthetünk számukra. Emellett egy kávézó olyan közösségi teret tud teremteni, ahol mindenki megtalálja a helyét és segíti még inkább az integrációt.

A kávézóban dolgozni vágyó jelentkezők egy castingon vettek részt, ahol egy beszélgetés mellett, szituációs gyakorlatot is kellett végezniük. Ezt követően alakult ki a kávézó csapata, amelynek látás-, hallás-, mozgás-, értelmi sérült és autista személyek is a tagjai. A felkészülés során a leendő alkalmazottak részt vettek egy három hónapos képzésen, melyen a vendéglátáshoz szükséges szakmai ismeretek mellett, nagy hangsúlyt fektettünk a szituációs gyakorlatokra. A Nem Adom Fel Alapítvány Magyarország egyik munkahelyi rehabilitációs tapasztalattal rendelkező szervezete, így egy speciális tananyagot állítottak össze, amelyben a fogyatékkal élők specifikációjának megfelelően alakították ki a vendéglátási ismeretek oktatását. Ennek megtanítása mellett a szituációs feladatok során több kisebb csapat alakult ki: vendégek, felszolgálók, megfigyelők. Itt olyan helyzeteket gyakoroltak, ami a mindennapokban előfordulhat: sok a vendég, problémásabb a vendég, kerekesszékkel történő felszolgálás, stb. A gyakorlatok után fontos elem volt a visszacsatolás, azaz a hibák kiküszöbölése, és a jó gyakorlatok megerősítése. Így a csapat teljes felkészültséggel fogadta a vendégeket a nyitás napján, január 27-én.
A kávézóban dolgozó személyzet nagyon színes és sokoldalú egyéniségekből áll, akikre egytől egyig jellemző a „nem adom fel lelkület”, azaz hogy lehet bárki bármilyen élethelyzetben, mindenkiben megvan az a lelkierő, az a képesség, amely által a legtöbbet tudja kihozni magából.

 A Nem Adom Fel Cafe & Bar mindamellett, hogy egy alternatív foglalkoztatási lehetőség megváltozott munkaképességű személyek számára, olyan integrált közösségi tér és kulturális programok befogadó helyszíne is egyben, amely lehetőséget teremt mindenkinek az egymás iránti elfogadáson és felelősségen alapuló emberi kapcsolatok kialakítására, ápolására. Egy olyan hely, ahol mindenki megtalálja a helyét és ahol mindig szeretettel fogadják a betérő vendégeket.

  A Nem Adom Fel Cafe & Bar megvalósulását az Európai Szociális Alap és Magyarország Kormánya a "Kézbe vesszük a sorsunkat" - sérült emberek a társadalomért című, TÁMOP-2.4.3.D.2-13/2-2013-0013 számú pályázati program támogatta.

Az ingatlan felújítását a Nem Adom Fel Alapítvány az NRSZH 2014. évi munkahelyteremtő pályázatának támogatásával valósíthatta meg
További támogatóink:
Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat
NESTT Magyarország
COSTA Coffee Hungary
Fröccsterasz, Ízlelő Étkezde
UniCredit Bank


 Nem Adom Fel Cafe & Bar - 1082 Bp., Baross u. 86., bejárat a Szűz utca és a Magdolna u. sarkától!
A Nem Adom Fel Cafe & Bar Budapest első, sérültek által alapított kávézója, amely a VIII. kerületi Baross utca 86-ban nyitotta meg kapuit 2016. január 27-én.
Bejárat a Szűz utca és Magdolna utca sarkán.

Nyitva tartás:
Hétfő 13.00 – 20.00
Kedd 13.00 – 20.00
Szerda 13.00 – 20.00
Csütörtök 13.00 – 20.00
Péntek 13.00 – 20.00

Kezdeti nyitva tartásunk hétfőtől péntekig 13 órától 20 óráig.
További információk: Parkolás: utcán fizetős. WiFi: ingyenes

Kapcsolattartó: Tunyogi Szilvia, üzletvezető, Csorba Nóra
Telefon: +36-30-434-0665

**************************

7.ESSZÉ

YLEN MORISOT

Kedves Vendi!
Most egy prózát küldök az újságba, arról, amit egy fűzfa mutatott meg az újrakezdésről.
Szeretettel:Ylen
  A Fűzfa

Az Ős Öreg Fűzfa megfeketedett csonkja ropogtatta görcsbe rándult kérgét. Friss, selymes szellő legyintette meg. Az olvadó hólé fagyossága mellé szokatlan illat aromája társult. A tavasz illatáé. Az új évszaké, amely ismét eljött. Tudta ő mindig, titokban, reménykedve, hogy nem hagyja cserben!
Ylen Morisot
Belsejébe tekintett, és számba vette tartalékait. Nem az odvasságot látta, nem is az üszkös ágakat, a gyökerei felé tekintett, amelyek még mindig bizakodóan kapaszkodtak. Készült az újjászületésre. Remény zöldje bontogatta apró rügyeit.
Fájdalmas sóhajjal, recsegéssel emlékezett a Tűzre. Váratlanul érkezett. A Nyári Szél hozta, legszélső, elszáradt ágára dobta. A Tűz ott megtelepedett, a vérvörös nyelvek körbecsókolták, bolondozva körültáncolták, csúfolódtak, forogtak körülötte.
Jajgatott, vergődött, tekergett, mint csapdába esett kígyó, de nem menekülhetett. Gyökerei röghöz kötötték.
Mikor a Tűz tovanyargalt, kormos csonkként maradt magára a parton. Szenvedő, öreg harcos, Krisztus a keresztfán, átkot szóró sámán szobra. Két ága az égbe kapaszkodott, ám senki sem sietett segíteni.
Önmagába süppedt. Bezárkózott. Belül, az üregei eleven falában keresett egy pontot, ahol meghúzódhat, ahol erőt gyűjthet.
Sokáig, nagyon sokáig aludt. Gyógyult.
Most készülődik. Megmutatni magát. Mert mindig van újrakezdés.

**************************
8.HAZAI TÁJAKRÓL NAGY VENDEL VERSEI

Nagy Vendel: Gitártok

(ARSPOETIKA A VAK KÖLTŐHÖZ.. )

Ablakom kitárom
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban
A hőgutában
Mert hüssöt tart nyáron
Télen meleget ád..
Nem törődöm én az írott,
S íratlan szabályt,
nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok,
Egy rövid imát,
Te Isten..
S semmit nem látok
A vakablak előtt állva
kinyitva a gitártok.
Menjetek félre előlem
Ne vessetek elébem gátot,
Had induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
hagyd énekelni a
 szegény utcazenészt,
ki ékes dalaiért
némi aprót remélt.
s lecsordul a dal
a templom fehér faláról,
harangok néma tornyáról
fatornyos haranglábról.
aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Ganajba tiprása
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
telik pénzel a gitártokja,
szégyenlős benne az erő,
nem ő a főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lyukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak  költő után?
Néhány könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét vesztett
kopottas gitártok.
melyből hiányoznak
a magasztos dallamok.


2016.02.15

...............................................

NAGY VENDEL: ANYÁM BOROGASS...

Néha az emberek fejében,
olyan sötétség van,
akár egy tehénben.
s nem szedek semmiféle porokat,
anyám borogass...
iszom a pincehideg borokat.
várj egy kicsit, hurka sül.
s megindultok mint a mieink
dühödten negyvenegyben,
Kevermes vagy Dombiratos felé.
soha ne higgy a tömegeknek,
egyesek éljeneznek,
mások szentségelnek,
sosem egységesek.
lényeges hogy alakuljon a jelszó,
minden gyerek lakjon jól,
minden ember lakjon jól,
mindenki lakjon otthon,
anyám borogass..
ha a kupola alatt állsz, 
vezesd tekinteted a fény felé,
kiáltsd fel az égre,
Te Isten..
úrrá tettél
kondul háttérben a harang
majd zúg mint ágyúgolyó,
mivé öntettetett,
ha jött a vihar.
ki jogosított fel arra,
hogy keresztény létedre
embereket Dunába lövess?
hogy tízszer annyit keress, 
s daráló gépeddel testeket töress?
mindezekre miket felelsz?
megbánt bűneitek megbocsájtatnak
de el nem felejtetnek.
híven szolgállak titeket,
szívemet lábaitok elé terítem,
mosom lábaitok, kezeitek,
arcotok is immár,
szemetek is, hogy lássatok tisztán.
s ti  deci számra isszátok a féldeciket..
induljatok kárhozni pokolra,
némelyik asszony mind egyforma.
gondoljatok az almára ,
a kígyóra, és a Paradicsomra.
anyám borogass...
farkas vigyorral nevessetek,
ájdesz bugyesz, ahogy lesz úgy lesz.
ülök a kemencepadkán,
lehelgetem kezeimet,
hideg van odakint.
fújom a forral bort,
akár a zavartoldó dalt,
ne égesse torkomat tán ennyire.
rám mered kis unokám,
csoda kerek szemeivel
hitetlenkedve nézi,
hihetetlen neki,
a fene a kend száját, 
abban egyszerre van hideg is meg meleg is?
anyám borogass.
s messziről egy Theremin
búsan búgó barna hangját
hozza a hűvös szél,
megbékélést remél.



2016.02.24.
 .......................................

Nagy Vendel: Olyan vagy..


Olyan vagy, mint amit a furu kihány..
Ne vesszél össze egy
Párnán és a cihán,
csupán hazádat szeressed,
kiterítenek a lepedőn,
mint akármelyik betyárt.
ha mindenedet el is vesznek,
késed, szeretőid még lehetnek.
milyen ember az olyan,
kinek kése és szeretője nincsen?
ne érdekeljen az a golyhó,
ki harangból golyót öntetne neked,
egyéb gyilkosságra  is képes lenne.
én lennék a hunyó,
nem őt találná el  a golyó.
nem is kell célozni oda,
vastag vagyok, mint a ló dereka.
apródonként élvezd az életet,
mint a Mária- Treszka,
vagy a Casanova.
ki szobrot dönt, és könyvet éget,
más gaztettre is képes,
kinek hős, másnak gazember az illető.
sokan fiatal nők után futnak,
magamfajtának hál istennek
csupán az érett nők jutnak.
kiket megviselt az élet,
megbecsülésért odaadók lettek.
az éjszaka ha hosszú találna lenni,
többször is felkelek megpihenni.
kiáltok egy nagy tahót,
ne bántsanak a delejes manók.
hol itt, hol ott, meg majd amott,
olyan mindegy, akár  a szélső háznak,
olyan emberre van szüksége a világnak,
mint amilyen én vagyok,
mondják, maradjak magnak.
megbeszéltem a Péterrel.....
s mannát szórok az égi madaraknak,
kik guggolva repülnek az ég alatt.
haptákban állva várom a végítéletet,
 végül meghalok én is,
bár ez még nem biztos,
lehet csak utópia.
kemény vagyok mint a vídia.
s ez egy olyan csoda volna,
ami nem történt meg még velem soha.
mert kevés hely volt élni,
egész életen át, nem lehet félni.
őrangyalaid egyre vigyázzanak,
ne temetőárokba kaparjanak.... el.


2016.02.26.

 ............................................

NŐNAPODRA

NAGY VENDEL: Virág helyett

Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.


……………..

ASSZONYOK ELEJÉNEK…

Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhasd önmagaddal
Dicső homlokod..


2016.03.08

Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek
Nagy Vendel
Megszólalok  Magazin

…….......................................

BRIAN ADAMS 
  Az asszonyról szól ez a dal,  a végzet és a szerelem asszonyáról..  (Vendi)
Brian Adams:  Have You Ever Really Loved A Woman

 .......................................

NŐNAPRA - HANGOS VERS..
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.

2016.  márciusán 

**************************
9.SZERELEM

BOKRÉTÁS ANDRÁS: HAJNALI (M)ÁMOR
(szerelemisten-tisztelet)


A harangszó, mint egy életunt aggastyán lassan, tapogatózva kúszott végig a hajnalban nyújtózó utcákon. Kibotorkált a Kőrös-gátig, átbukfencezett rajta, belekapaszkodott a hajnali ködbe, majd lassan a hátára fordult és az ég kékjét kereste.
 A fű harmatos volt, mint egy ölelésre vágyó női öl, a rigópityegés bicegve kullogott jobbra-balra, társat keresett a napfelkeltét várva. A nádas mélyén tollászkodó vízicsibék raja várt a startra, a víz felszínén elkésett sikló rajzolt arabeszkeket.
 Csend volt.
A narancssárga lombok glóriája előbb rőt vörössé, majd aranylóvá formálta a levélszobrokat, amelyek így üzenetekké váltak. A hajnal üzenetévé.

A parton zöldre festett ház állt. Oldalának egy öreg regatta csontváza támaszkodott, hajdani sárga bordái között pókok tanyáztak. 

Odabenn szerelemillat úszott a levegőben. A pezsgőspoharak ólomkarmai éhesen nyújtóztak fényt keresve talmi csillogásukhoz. A heverő mellett csendesen szeretkezett egy sebtében ledobott papucs az asztalról lehullt szalámi héjjal. A székeken, szőnyegen zoknik, cipők, szoknya és nadrág ölelkeztek szemérmetlenül.


A férfi a plafont nézte és esetlenül próbált együtt fohászkodni a harangszóval. Keze imádságként az asszony félig takart, fiatalos erőt sugárzó, rugalmas combján pihent. Lassan az asszony felé fordult és hallgatta csendes pihegését.

Nem voltak már fiatalok. A férfi későn talált erre a szerelemre, amely új erőt csempészett fáradni készülő testébe, már-már elközömbösödő lelkébe. Most is - mint minden együttlétkor- mohó vággyal nézte az asszony kisimult arcát. Fürkészve a legapróbb jeleket, amelyekbe olthatatlanul szerelmes volt s melyek miatt az asszony fiatal lány illúzióját keltette benne.
 Csodálta a szerelemtől viharos éjszaka után kivasalt, gyönyörű arcot. Ilyenkor mindig visszaálmodta, újraélte orkánsodrású szeretkezéseik, szerelmük hónapjait, éveit. Lelkének íriszén megjelentek a szerelemtüzű pillantások, megismerkedésük vadul szelíd szempárbaja, az első érintés vérforraló hősége, az első és minden ölelés utolérhetetlensége, a tegnap és ma robusztus ereje, a holnap meg nem kérdőjelezhető ígéretei.
 A rózsaszínű ajkak fénye mélyre nyúlt a lélek kútjába, a kristály ízű vágyak összetorlódtak, a szív furcsa morze-jeleket ti-ti-tázott, félreérthetetlenül követelőzni kezdett.
Óvatosan maga felé fordította az asszony arcát és szemérmes mohósággal megcsókolta az ajkát. Az asszony csendes nyöszörgéssel vette tudomásul a készülő merényletet, sejtjei öntudatlanul dolgozni kezdtek, akarata szertefoszlott, mint egy sokat használt lábtörlő és belesimult a csók puha párnájába. Valami furcsa, tudaton kívüli reflexszel buggyantotta ki mellét, felajánlva e kora hajnali szertartás első áldozatául.
 A férfi lassan csúszott le a felkínált mellekig, közben selyem ízű csókokat szórt szét a könnyűpihéjű nyak ívelt hajlataiban, a csontházfényű fülcimpák rejtett zugaiban. Amikor az aranybarna mellbimbókhoz ért, mindkettőjükön groteszk remegés futott végig. Az izomrostok reflexszerű rángatózása villámláshoz hasonló fényeket szikrázott, sürgős üzeneteket küldött szét az idegpályák kanyargós útjain, megfellebbezhetetlen parancsot osztott társainak.
 A férfi imádta az asszony hajnali illatát. Beletemette arcát az asszony ölébe és várta, hogy vágyai leterítsék. Az asszony úgy ígérte oda ölét, ahogy a tavaszi ugar simul az ezüstfényű eke rögöt szaggató rítusához.

Ölelkeztek!

Hatalmas vulkánok törtek fel, valahonnan szférai hangok hallatszottak, soklábú lovak idegtépő dübörgése gyorsult, a dobhártyákon a szerelem ritmusai adtak találkozót, színek villóztak és az öl úgy fogadta a férfi erőteljes mozdulatait, mintha egy gyűrűző giliszta haláltáncát akarná utánozni.
Később csendesen pihentek egymás mellett és halkan, pihegve kérdezték.

- Szeretsz?
A visszhangszerű suttogó válasz sohasem késett.
- Szeretlek- mondta a másik.

 
Szerelem isten...
A köd odaadta magát a napnak, a vízicsibék kint úsztak a frissen dauerolt hullámokon, a vízisikló korhadó ágyán szendergett, a pókok minden idegszálukkal a reggeli ébredéstől részeg rovarok bő lakomát ígérő díszrepülését figyelték, az élet apró és minden nap ismétlődő jelei már nem tudtak és nem is akartak ellenállni az új nap ébredésének.
Ők emlékeikben és az elmúlt órák még mindig csodálatosan harsogó akkordjaiban vettek reggeli fürdőt. Eddig is tudták, de most mindennél biztosabban érezték, hogy szerelmüket még nagyon sokszor el kell mondaniuk egymásnak s hogy a szavak néma tükrei lehetnek csupán öröklétet ígérő érzelmeiknek.

Az emlékmű elé, melyet érzelmeik forró tégláiból építettek, csendes áhítattal rakták oda szerelmük átélt virágaiból font koszorúját.
Az emlékek opálos színei összekeveredtek az ég azúrjával és csendesen megbékélve vártak további ködhasogató hajnalokra

**************************
10.HANGOSVERSEK

Ilosvay Gusztáv előadásában mai hangos versünk  a Guszti rádió Ausztráliából

NAGY VENDEL:   VALAMI VAN A LEVEGŐBEN
2016.02.14.

Nagy Vendel: Valami van a levegőben


Úgy érzem mostanság

valami van a levegőben
nem köd és pára,
nem füstölgő kémények árja,
baljós gondolatok előfutára.
s nemcsak Dániában.
ha közeleg a vihar,
egy asszony köténye
sok mindent eltakar.
hogy nehogy lebukj,
mindig egyformát hazudj...
vigyázz ha igazad van,
sokféle igazság van.
vigyázzatok magatokra,
legyetek jók és szépek,
én semmit nem ígérek,
mert a jó az 
mindig gyanús.
valami van a levegőben.
érezni véled 
ebben a házban 
az ördögi létet,
egy isteni szikra 
ad menedéket,
s némi esélyt,
hogy elhárítsd a veszélyt.
s beletúr ilyenkor 
szirmos hajába
egy sárgán virágzó,
szagtalan krizantém,
ki illatot remél,
hogy valami legyen a levegőben.
2016.02.03
............................................. 

NAGY VENDEL VERSEIT ELMONDJA  VÁRKONYI JUDIT
2016 .02.17

Angyal a széllel  Elmondja: Várkonyi Judit

Advent kezdetén Elmondja: Várkonyi Judit
Az asszony és az ember Elmondja Várkonyi Judit


KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNYT!

**************************
11. LEGÚJABB GYÖNGYSZEMEINK

ERDEI  B. ÁGNES: Csak egy ember

Testekből kéretlen
kiszakadó anyag,
sejtekben szunnyadó,
tékozló szellem,
keszekusza érzelmek
létnyi bizonytalansága,
a jövőbe torpanó,
embernyi jelenben.

Gyorsan szétszóródó,
nap érlelte illat,
mely megkülönböztet
a virágontó mezőn,
fonnyadtságra ítélt,
kapaszkodó növény,
vágycsokrokba halva,
de újraéledőn.

Mondatfoszlányokba
bujtatott hazugság,
néhány törött sornyi,
kendőzetlen való,
napfényben gördülő,
opálos igazgyöngy,
és számtalan drágakő -
ál-fényben sorvadó.

Parázsban vajúdó,
vörös szín melegség -
titkos csendben izzó,
föl-föllobbanó láng,
kétkedés árnyából
menekülő értelem,
rejtelmeken töprengő,
szomjas kíváncsiság.

Testbe zárt lüktetés,
menetelő léptek,
míg csak fel nem tűnik
a megszabott kapu,
s mi addig élő volt -
porhüvelybe zárva -,
a végső bejáratnál
csak egy marék hamu.

Lét-halál mezsgyéjén,
halhatatlan remény,
mindig feltekintő,
kérlelő szemekkel,
örök mindenségben
pihe súlytalansága -
ez vagy s ez vagyok -
halandó ember...
 ................................................

Zsigai Klára: Emlékbe fojtott vágy 

Örvénybe szorult könnyeket 
porrá szór a vágy, 
Nagyvilágban gyémánt 
a porral keveredve száll, 
Nyarak megkopott mámorát 
életre keltem én, 
Tűzre fát teszek, 
mellette ülve mégis reszketek. 
Emlékbe fojtott vágy némán, 
magába szendereg, 
Szürkeség tömegében 
olvadva helyem keresem, 
Szikláról zúduló zuhatag ereje, 
magánnyá réved, 
Télből menekülve, 
tavaszt várom, álomként élem. 
Végtelenbe hajított kő 
kapujából súgom Neked. 
Visszhang a válasz, 
nappalok, tovakúszó éjek. 
Őszi szellőbe csavart remények 
csodákra várnak, 
Tengerben gyöngyként 
szétporladó tarka vágyak. 
Élet-szikrát gyújtok szívedbe, 
szellőtől is védve, 
Keress, találj rám, viharban, 
tán mély tengerben! 
Szél zúgása sodorja hangod 
lágy suttogását, 
Tavasz, hívó sóhaját, 
fagyos hajnal mámorában. 
Édes álom, 
karok, ölelések, 
éjek kincse megtalál, 
Hitemmel 
kezedet szorosan fogva 
követlek, Szerelmem! 
Körbefonlak, mint Nap a Földet 
átkarollak, féltelek, 
Künn tél szele süvít, 
de minket 
már soha nem ér el! 
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni. 
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" 
(Zsigai Klára) 
 

............................................

MÁTYÁS RITA: Boldog álomképek...

Rigók hada trilláz hajnal óta bennem,
Csodaszép álmom hagyom, átöleljen.
Hajnali pírban ringasson csendesen.
Boldog vagyok álmomban melletted, kedvesem.

Álmomnak képei futnak szemem előtt.
Zöldellő erdők, lágy, lankás dombtetők,
madarak trillája elvarázsol engem,
pillangók táncába szédül bele szemem.

Piros pipacstenger, meddig a szem ellát,
ledér szoknyájukat lágyan ringatják.
Az élet szépségei elborítják lelkem,
lelket gyönyörködtető, szép álomképek.

Alkony vére csorran fáknak fáradt törzsén,
balzsamos ájer lengedez, száll az illatörvény.
Lila levendulák közt forogva lángolok,
csücsörke trillájára boldogan táncolok.


Düléndez árnyékok táncolnak a falon,
Kedvesemhez végre hozzá simulhatok.
Lelkemben tomboló, tiszta lágy érzelem,
Szeretetem csordultig elönti szívemet.


2016. február 12

..........................................

SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: Egy éjjel…

Csillag tenger az égen,
sötét estelen.
Hideg marja tested
azon az éjjelen.
Kacaj, móka, nevetés
boldog mámorba.

De mintha a csillagok
lezuhannának az égről,
ráfedve a hideget
összetöri szívedet.


Fázik a lélek,
s értetlen állsz,
kívánva, hogy minden
csillag kerüljön
a helyére már.

Nem…a sötét nevet
szemed marva,
hogy eső cseppként hullva
könny fakadjon.

Mi ez, mily csillaghullás
mi fejedre szállt?
Ki rázza meg az eget
takarónak nézve?
Hogy ha alatta vagy
hulljon reád végre.

Ki az ki ily orkánt
zúdít rád ma?
Csak áll a lány némán,
csillagként ragyogva,
s mint a lámpa fénye
alszik ki mostanra.

Egy biztosíték kiégett
így borult sötétbe

egy éjjel…

SzHGy. 2016.01.01.
Szerzői, és minden jog fenntartva

...............................................

HOLLÓSY TÓTH KLÁRA: Ragyogó világ

A messzi ég tavaszvárón kékül,
küldi bizsergető melegét,
megszűnik a tél haragja végül,
száműzi a fagy leheletét.

Oszlik a köd, nap érkezik délről,
bár a földet dér takarja még,
de törli a foltokat az égről
ujjongva tekinget szerteszét!


Örömet, vágyat sodor a szívbe
a tág eget üdén szeli át,
zsenge bimbókat bájol a zöldbe,
e virágba borult, friss világ.




...................................................

HOLLÓSY TÓTH KLÁRA : Január vége

Tél szellem lehel bokrokra, fákra
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.

Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
ereje csípős, mindent leigáz,
Madár gubbaszt fagy-verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.

Varjak pettyezik be a matt ködöt,
a világ reszket, dermedten vacog.
Dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.


Néma, hófehér a táj varázsa,
arcunk bénítja, szinte szúr a fagy.
Ívlámpák hideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.


Győr, 2011. január 3.

**************************
12. NOVELLA

Jártó Róza: 
Az ajándéknap


Kellemes reggelre ébredt.
Tudta, hogy ez egy különleges nap lesz. Nem mintha készült volna bármire, de az ilyesmit megérzi az ember. Ebben a hangulatban itta meg a reggeli kávéját a már kialakult rítus szerint.  

A kis piros-pettyes bögrében vizet engedett és abba beletette a három cukorpótlót. Így rakta a mikróba’ és melegítette a vizet majd forráspontig. Míg dolgozott a mikró’, addig elővette a kávéport és egy kis műanyag kanalat. Arra is maradt ideje, hogy a gyógyszeres dobozt is az asztalra tegye. 
Jártó Róza
Mikor leállt az mikró’, kivette a bögrét és a szokásos három csapott kiskanálnyi kávét beleszórta. Megkavarta és a gőzölgő italt a gyógyszeres doboz mellé tette. Egyenként vette elő a gyógyszereket. Mind a hatot. A levelekből kiszedte a reggeli mennyiséget és az asztalra tette a bögre mellé. A gyógyszeres dobozt visszatette a helyére. 
Odaült az asztalhoz, a fülhallgatót a fejére illesztette. Minden reggel, már majd’ egy éve ugyanazt a zenét hallgatta, Grieg Peer Gynt-jéből az örökbecsű Solveig dalát. Mire a dallam felcsendült, már itta a kávét és szemenként, szépen sorba kapta be a gyógyszereket. Nem fordult elő, hogy változtatott volna a sorrenden és az sem, hogy változtatott volna a dalon…  
Ez volt az életében a rend, a változatlan, az érzés, hogy még él, hogy még van reggel, és ha nagyon akarja, van tennivaló is. Ha nem akarná, akkor csak szólnia kellene, és jönnének a lányai s körülette mindent elvégeznének. Nem mintha annyira gyenge lenne, de a két lánya evvel akarta kimutatni a szeretetét. Így is, ha akarta, ha nem, szinte havi rendszerességgel jöttek és elvégezték körülötte a nagytakarítást. 


A kisebbik meg minden héten elvitte vásárolni. Nem mindig ugyan azon a napon, de jött rendületlenül, közben a kocsiban megállás nélkül beszélgettek. Az üzletekben belekarolva, a lépteit az ő nehézkes járásához igazítva vezette végig, mindent megmutogatva és elmondva, mit mire használnak. Volt, hogy egészen a hatvan kilométerre lévő Tescóba vitte, mert szeretett volna még többet az anyjával lenni. Persze nem volt minden héten vásárolgatás, de pár dolgot, ami épp a heti főzéshez kellett, vagy az unokáknak, azt megvették ilyenkor. 

A másik lánya, aki jobban anyás’ volt, gyakran sajnálkozva mondogatta, mennyire irigyli a húgát, merthogy van lehetősége ezekre a kis kirándulásokra az anyjával. Ő is szeretett volna részt venni ezeken, de szinte lehetetlen volt összehozni időben, mert több műszakban dolgozott és neki a nagycsalád mellett keményebb élete volt, mint a húgának.


Ha így nézte a dolgokat, akkor elmondhatta, hogy ő igazán ki van kímélve. Persze tudta ő és a gyerekei is, hogy ez nem volt mindig így. Sok volt a tragédia, munkanélküliség, a nélkülözés az életében, de két lányát és fiát gondosan nevelve készítette fel az életre. Mikor a nagylánya férjhez készült, akkor a fiatalok elmondták a terveiket. 

– Mami, pár évig anyumnál lakunk, de csak annyi ideig, hogy egy kis házat vegyünk. Most is van anyám közelében egy kicsi, de takaros ház, ami nekünk nagyon tetszene – mondotta a leendő veje.
Ő semmit se szólt, de az esküvő előtti napon elment a gyerekekhez és elhívta őket az ügyvédhez. A lánya és az, aki holnaptól a veje lesz, igencsak meglepődött mikor az ügyvéd elébük tette az ajándékozási okiratot. Titokban megnézte azt a kicsi házat, ami tényleg aprócska volt az egy szoba- és mellékhelyiségeivel, de volt helyes kis udvara, és ami a lényeg, hogy téglából épült nem vályogból. Persze az se volt utolsó szempont, hogy a fiatalok egyedül lakva, eleve önállóan kezdhették az életüket.  
Senki nem tudta, hogy honnan lehetett az anyjuknak erre pénze, de gyanították, hogy a romos kisházára felvett felújítási kölcsönből csípet ki egy részt. Ha így volt, ha nem, érezte a nagylány az áldozat súlyát, mert azt már ő is tudta, hogy bizony minden pénzbe kerül és nem is kevésbe. 
Az anyja meg a gondjai ellenére mindig rendes ruhában járatta őket, és amire nagyon muszáj volt, előteremtette a rávalót, akár iskolai kirándulásról volt szó, akár gálaruháról az érettségi bankettra. Persze ez csak egy ok volt arra, hogy ennyire ragaszkodott ő is és a másik két gyerek is az anyjukhoz. 
Azt is látták, hogy fogy az ereje. Nem volt ugyan öreg, hisz épp csak pár éve lett nyugdíjas, de rengeteget dolgozott a családért és úgy, hogy ők mindig megkapták, ami nekik szükséges volt ahhoz, hogy igyekvő, szerethető emberré váljanak. Úgy érezték, hogy most rajtuk a sor. Nem tolakodóan, de itt voltak az anyjuk közelében.


Még be sem fejezte a reggelit, még fel sem öltözött a félig bénult kezével, mikor csöngött a telefon. Felvette. A lánya volt, hogy mindketten jönnének egy kis kirándulásra, ha neki az időpont megfelel. 

Persze, hogy megfelelt!  
Háromnegyed óra múlva érkezett a két lány a házhoz. Megitták a kávét, amit az anyjuk készített és melegen tartott, ettek a pogácsából, ami most is friss és meleg volt, pedig tudták, hogy a fagyasztóból vette elő a mama, direkt ezekre az esetekre tartogatva, mikor nem vártan beugrik valaki.
Beültek a kocsiba. Ő a kisebbik lánya mellé előre, a másik lány meg hátra. Lágyan ringatódzott az autó, egy újabb kiadású Laguna márkájú, minden extrával felszerelve. Az anya nagyon élvezte az órákat, amit a lányaival töltött. 
Nem is a történésekre, hanem a hangulatra emlékezett, mikor késő délután hazaértek. Látta a lányok nevető szemét, látta a boldog, kedves arcukat és tudta, hogyha nem is emlékszik minden percre, ez a nap azt nyújtotta neki, amit reggel ígért. 
A lányok bekísérték a házba. 
Akkor tűnt fel nekik, hogy ő mennyire húzza a lábát, mennyire le van lassulva. Mire beértek a házba, már érthetetlenül beszélt. Hamar levetkőztették és lefektették, miközben az orvost tárcsázták a telefonon. 
Az orvos injekciót adott neki, és hívta a mentőket.
– Stroke – állapította meg.
Akkor ő ránézett a kisebbik lányára, aki az ágya mellett állt és megfogta a kezét. 
– Ez volt… a legszebb napom – suttogta alig forgó nyelvvel, de tisztán érthetően.


Azzal lehunyva két szemét, bezárkózott az öröklét ajándék-világába, ahonnan – megérezte a két lány – nincs visszaút…


**************************
13. VERSRŐL VERSRE

KOVÁCS JÓZSEF: A vászer

Mily szép és gyönyörű az erdő ma reggel,
A dombok és völgyek, tele madárfüttyel.
És a folyó mentén csendesen haladva ,
Járja régi útját a vászer vonatja.
Mint a rendnek őre, a mindenség ura
Ki e kedves tájat már rég felvigyázza,
Ő ki a múlt, jelen és jövő harsonája,
Ő, a vászer völgye száz éves mozdonya.
Füstöt, tüzet okád, épp úgy mint nagyapja,
Meg-megáll és a folyóból szomját oltja.
Aztán nagyot sípol, utasait hívja,
Szénnel és korommal őket beborítja.
Testvérét a folyót soha el nem hagyja,
Távolabb közelebb de együtt haladva,
Őket köszönti a dalos pacsirta,
És nekik bólogat a fenyőfa lombja.
Büszkén ha felindul a meredek hegyre,
A táj mint legyező nyílik meg előtte,
Őt üdvözli a víz, a fa és a szikla,
Ő a vászer völgye, száz éves vonatja.

.............................................

Széll Magdolna: Zárt ajtók

Szürkébe fulladó estén,
hullámzó tömeg testén,
gombaként nő az álnok,
utca sarkon törött álmok.

Közöny arcán gúnyos mosoly,
ködbe veszik kérő sikoly,
zár sem véd a támadástól,
öreg ember imát mormol.

Rettegésem lassan sorvaszt,
gyűlölöm zárt ajtómat,
lopakodó árnyat éjjel,
teljen meg a város fénnyel.

Fehéríts ki minden lelket,
Krisztus ezért megfizetett,
gyomlálj ki rossz hajlamot,
mi embert bűnre hívott.

Orromban a romlás bűze,
teremts vihart, mi elűzze,
küld a pokol fenekére,
sepregess ki ezer évre!

2016.

..................................................

CSOMOR HENRIETT: Holnap kiszőkítelek

Édes kis göndör szőrű pulko báró kutyám.
Ne ugass már olyan veszettül!
Felvered a szomszédokat,
no meg anyám fehér kakasát.
Éjfélkor azt hiszik, hogy már hajnalodik.
Esküszöm kutyám, holnap kiszőkítem a bundádat!
Meglátom, akkor lesz-e kedved
megugatni a sápatag fényes holdat.
Nehogy azt hidd, hogy megszeppen
és elbújik előled.
Neki ott vannak a csillagok, azok  megvédik.
Ha olyan kedve van, felül a
Göncölszekérre, s körbeutazza az univerzumot.
Vagy tán azt hiszed, sajtból van a hold?
A sajtot úgysem szereted, akkor meg
minek ugatod?
Na nyomás!
Vackold be magad az óladba!
Elég volt a kajkólásodból, meg ne
nyikkanj holnap reggelig.
Aludni szeretnék végre, még a kakas fel nem ébreszt.

2016.január. 20
Megjegyzés: félre értés ne essék imádom a kutyámat

...........................................

FEHÉRVÁRI SÁNDORNÉ: Vakság

Elvesztett kincs a szemednek fénye,

Megkeseredett lélek tartja a lelked.
Harcodat magadnak kell vívnod,
Rádöddenve hordozod a súlyod.


Érdemes így élnem?

Akarni és hinni bátorítnak sokan,

Benned a gyógyulás minden mozzanata.
Kapaszkodni a remények fájába,
Lelked békét talál a bensőd világában.


Érdemes hát élnem?

Fejlett érzéked Istenen ajándéka,

Tudás, érzelem sorsod alkotója.
Figyelem s éberség lett a vezérszavad.
Tanító példája így vagy a látóknak.


Érdemes még élnem?
 .................................................

KUSTRA FERENC: Ősz a Kárpátoknak hegységében…
 A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.


Feslik már a fű,
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,

a vidékünk szépsége.


             *
Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,

Dombok, rétek és terek.


            *
Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,

Messze innen a pokol.


            *
Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,

Gyönyöre messze hírlik.


            *
Rétek ideje
Lassan lejár. Koppárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,

Termesztők diadalma.


            *
A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,

Nem ritka a libafos.


            *
Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,

De a legszebb, az biza.


            *
Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,

Innen el, nem zavarnak.


            *
Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,

Hegyek, völgyek nevelnek.


            *
A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.

Természet a hatalom.



 Vecsés- Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc
 A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Bihari Kitty.
Ezt a művemet már publikáltam
- a www.napkorong.hu irodalmi portálon. Felhasználó név: KíberFeri (szerző név is!), valamint
- a www.magyarero.hu irodalmi portálon. Felhasználónév: jockerFeri. Szerző név: Kustra Ferenc

Mindenhol a vers alatt, a dátum után ki van írva a nevem: Kustra Ferenc
 ...............................................

CSONKA FERENC: Veled lenni volna jó.

Útra kelnénk tengereken.
Csak,  talán azért, hogy szerelmem veled legyen.
De  ha csak egy széken ülnénk úgy, ketten,
a szívem veled akkor is betelne, csak úgy,  teljesen.

Hová szárnyalnék, meddig suhannék veled?
Punnyadnék veled órákon át otthon,
sétálnék veled napsütésben,
vagy még úgy csendben egy széken,
elhűlt bögre kávéval a kézben.


Mi volna még hát jó?
Karomba temetni téged,
eléd tárni minden szépet.

Legyenek szavak, mondatok, vagy csend,
tudom, szívedben szárba szökken, kivirul és tiszta lesz minden odabent.

Ott volna lenni igazán jó.
Szíved táplál soha ki nem fogyó erőt,
szétoszlat minden komor, napot betakaró  bús felhőt.

Bár ha messziről jönnék, emléked bennem marad,
újra körülvesz mindent végtelen csendes sugarad.

Én csak várnék, egyre  járnék,
mint egy végtelen, szűnni nem akaró árnyék.
Még csak szíved végtelenségében rád találnék.

 ..........................................


Adamecz László: MIT VISZEL MAGADDAL…


Mit viszel magaddal a végső utadon,
az emlékek terhét fájó görnyedt válladon?
Tudtad, hogy mindennek majd a végére érsz,
talán azt is, hogy csak emlékeidből élsz?

Számadásban gyermeki, ifjú kudarcok,
félelmek, anyátlan-apátlan nagy harcok.
Kamaszkori lángolások, álmok, vágyak,
sorsépítő léptekkel szándékaid lágyak.

Életed bugyrában mindezek csak terhek,
nem kívántad, ezek számodra a vermek.
Boldog lettél volna, ha mások akarják,

ha lelküket szomorúságok nem takarják.

Felnőtt lettél, családos, jövőt szolgáló,
boldogságod bennük, értük sóvárgó.
Jobban akarod tenni dolgodat értük,
a szülői kép torz, pedig tisztán kértük.

Betegséged, bányabeli rémségek,
kimerült életed neked csak kétségek.
Ifjan, ha elveszett erőd és bizalmad,
magad maradsz, buksz vagy feltámadsz.

A párod, társad majd féltve ölel téged,
segítő, bíztató szavakkal van érted.
Ám minden ragaszkodás elmúlik látván,
 magad se reméled, hogy állsz-e még a vártán.


Ó, mennyi gond és mennyi lelki teher,
tudsz  jobb lenni annál, ahogy az élet terel?
Meghallod-e más sóhaját és sírását,
fáj, de segíted, hogy feledje rívását?


Ha elkoptak mellőled kiket szerettél,
 tán magad maradsz, bár mást szeretnél.
Gyűjts mindennap a szeretet nektárjából,
és oszd, oszd a lelkednek sok hektárjából.

Ilyen örömök kísérjenek utakon,
szeretet legyen veled utolsó utadon.
Ahol a magány bánat nem társad néked
ahol nyugalom szeretet ölel téged.

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány  -   (www.leleksegito.hu)

  **************************

14. ÉLETKÉPEK - VARGA KATALIN  ÍRÁSAI

Varga Katalin: Nyugdíjas tanácsok

Igaz, hogy már két emberöltőt megértem.
Én mégsem csüggedek,élvezem életem.
Dolgos évek tova tűntek, nem bánom.
Nyugdíjasként boldogan élem világom.


Mondják, második gyerekkorom élem.
De könyvbe fogom írni minden emlékem.
Mert nem adom fel,annyi szépség vár még rám.
Talán látom felnőni a kis unokám.


Napomat minden reggel tornával kezdem.
Kertemben kapálgatok,hiszen megtehetem.
Barátaimmal mindig az erdőben sétálok.
Felidézzük együtt a régi világot.


Itt fáj, ott fáj,lassan mozgok,nem számít.
Csak még érezhessem ezt nagyon sokáig..
Magas vérnyomást én csak hírből ismerem.
Mások szeretete a jó gyógyszer nekem.


Minden betegség a lélekből indul el.
Ez ellen bátran veszem a harcot fel.
Derűlátó leszek,a jövőnek élek.

Így talán látod,száz évet is megérek.

...................................................

Varga Katalin: Szívemben élsz

Belépve az ajtón,nem látlak már.
Üres az ágyad,hófehéren sivár..
Etetnélek, gondoználak Mama.
Te elmentél,lányodat itt hagyva.


Ott fent most Papával vigyáztok rám.
Rést nyithatnátok magányom falán.
Másfél éve nem látom mosolyod.
Nem ölel már át erőtlen karod.


Betegségedben kislányom lettél.
Babusgattalak,te meg nevettél.
Nem akartál menni,dolgod van még.
Szükséged van rám,szép kötelesség


Mindig ezt mondtad, aztán becsaptál.
Harcodban mégis győzött a halál.
Utoljára még simogattalak.
Te már az égben,így láttalak.


Álmomban oly sokszor találkozunk.
Nagyokat nevetünk, bolondozunk.
"Mert bennem élsz,minden baj elkerül..

és gazdag vagyok,mérhetetlenül."
……………………….. 

 Varga Katalin:Szívlakó



Bár huszonhét éve, hogy elmentél.
Szívembe mégis örökre bekerültél.
Tudom, te fentről vigyázol reám.
Soha nem feledlek Édesapám.

Látom most is mosolygó arcodat.
Hallani vélem kedves hangodat.
Sírodnál is mindig beszélgetek veled.
Látod,szép koszorút vettem neked.

Álmomban is sokszor találkozunk.
Nem engedsz el, mi összetartozunk.
Bár köténykédben már nem főzöl nekünk.
Anyuval mi naponta emlegetünk.

Életedben annyi szépet kaptam tőled.
Örökül hagytad rám a lelkierődet.
Írói vénámat is tőled loptam.
Ihletet adtál,én pedig írtam.

Talán most jó volna sírni.
Ennyi év után tudok csak neked írni.
De most látod, megtörtént a csoda.
Soraim hozzád szólnak,hallod

Szívlakó lettél, ugye tudod?
Mindig veled lesz feleséged, s lányod.
Égjen hát a mécses örökké érted.

Mi itt lent,szeretni fogunk téged.

  **************************
15.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA

Szívünk Őre!

Két és fél milliárd szívverés. Ennyiszer ver egy ember szíve 70 év alatt. Naponta 100
Soponyi Mihály
000-szer. Egy nap alatt 9000 liter vért pumpál ereinkbe, hogy életfontosságú oxigént és tápanyagot juttasson el a 300 milliárd emberi sejtbe. Ha nem vigyázunk rá, elfárad és megáll. Ezt a sziszifuszi munkát csak úgy tudja jól végezni, ha az erekben akadálytalanul áramolhat a vér, és ha a szív izmai rugalmasak.

Galagonya
Amikor az érfalak rugalmatlanná válnak, érelmeszesedésről beszélünk, mely korunk népbetegsége. A verőerek falára zsírszerű anyag (koleszterin) rakódik le, mely leszűkíti a vér útját, emelkedik a vérnyomás.
A magas vérnyomás egyik oka lehet a vese elégtelen működése, de sajnos az esetek nagy részében nem lehet tudni a betegség okát, mert nincs szervi rendellenesség. A vérnyomás jól csökkenthető sószegény diétával és az állati zsiradékok fogyasztásának csökkentésével. Sokat javít a helyzeten a fogyás és a fizikai aktivitás. Természetesen a gyógynövények segítségét is igénybe kell venni.

A Galagonya teakeverék (A vérnyomás barátja) összetétele: galagonya virágzó ágvég, pásztortáska hajtás, mezei zsurló hajtás.

Pásztortáska
A galagonya virágzó ágvég csökkenti a vérnyomást, szívideget nyugtat, szívritmust szabályoz, érelmeszesedés ellen is jó, belülről tisztítja az ereket. Különösen a koszorúér tisztításában jeleskedik, és van egy nagyon fontos tulajdonsága: a szív és az erek izmait rugalmasan tartja, hogy a vér nyomásának megfelelően tágulhassanak-szűkülhessenek. Ez utóbbi tulajdonsága segít megelőzni a szívinfarktust, a szívizomelhalást és az agyvérzést, mert ha a szív és az agyi kis erek rugalmasak, nem halnak el és nem pattannak el. Nincs ennél a növénynél jobb őrzője szívünknek, érrendszerünknek.
A pásztortáska vérkeringés javító, értisztító hatású gyógynövény.
A mezei zsurló hatékonyan segíti a veseműködést, csökkenti a vérnyomást. A mezei zsurló veseműködés-fokozó hatása azért nagyon fontos ebben a teakeverékben, mert a magas vérnyomás esetenként veseproblémákkal is párosul.

Galagonya virágzó ágvég
Mezei zsurló
Mezei zsúrló
Pásztortáska

A Galagonya teakeverék (A vérnyomás barátja) a szív és a vese munkáját egyaránt segíti, így csökkenti a vérnyomást. Fogyasztása mellett továbbra is lehet, sőt kell szedni az orvos által előírt gyógyszereket. A Galagonya teakeveréket 150 feletti vérnyomás esetén ajánljuk, 150-es vérnyomás alatt át lehet térni a galagonya virágzó ágvég egyedi teára.

Cukorbetegeknek fokozottan ügyelniük kell érrendszerük jó állapotára, mert a vér magas cukortartalma miatt az erek falán ún. plakkok alakulnak ki, amelyek a véráram útját akadályozzák, így a rossz vérellátás miatt sérülnek a sejtek, kevesebb oxigén jut a szervekhez. Ez okozza a szövődmények, mint például a szembetegségek és a fekélyek kialakulását, elsősorban a lábon. Hosszú távon magas vérnyomás, veseelégtelenség, férfiaknál impotencia alakulhat ki.

A fent említett gyógynövények fogyasztásával beállítható a helyes vérnyomás, elkerülhető a trombózis, a szélütés (sztroke) és az infarktus.

**************************
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK

------------------------------ 
Szia Vendi!
Most sikerült elolvasgatnom a magazint.
Néha már szégyellem magam, de csak ismételni tudom azt, amit mindíg
írok: a MMM azért éli sorra a sok évadát, mert hozza a sok szépet és
jót és ad.
Még szinte érezzük a tél ujjait, de már hangosabbak a madarak és
lágyabb a reggeli hűvös, enyhébb a szél és az eső is.
Ezt adta most a lap, s ebben minden alkotónak nagy része volt.
Köszönöm! András
 .......................................

Kedves Vendi!  A magazinod sikeres lett.
Igaz elég sokat ismerek, de jó megint meghallgatni mert valami mindig
megragadja a figyelmem ami ez előtt elkerülte.
A szemed tükre meg teljesen igazad van mindent meglehet tudni belőle a szemed fényéből!
Amit az írásodból is mondta a Hajni, hogy teljesen mint ha látnál úgy
fogalmazol meg mindent ez a természetes mert csak abból tudsz megnyilvánulni.
Csak így tovább sok verset tudjál megírni.
Szeretettel kívánom: Klarissza
 .......................................

Kedves Vendi!  Biza, nálunk kuksiknál az igazság már túlon- túl van...  De a versed akkor is nagyon aranyos volt számomra.     Kevés időm van a " megszólalok " újságodat olvasni, de a Henriettről készült riport nálam minden érzést elvisz.  Kívánok neked és munkatársaidnak nagyon sok sikert a folyóirat megszerkesztéséhez, és sok-sok ilyen nagyszerű újság kibocsájtását kívánok neked.  
Hajrá!! !!!   Üdvözlettel: Gabi
 .......................................

A HOLNAP MAGAZIN IRODALMI PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE
 Gratulálunk! A nyerteseket e-mailben értesítjük!

2016.
január Nagygyörgy Erzsébet (Vers) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Sabján László (Vers) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Ambrus József (Vers) 10 oldal publikálás - zsűri nyertes
január Nagy Vendel (Novella) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Nell Andrea (Novella) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Bogár Gábor (Novella) 10 oldal publikálás - zsűri nyertes
január Árvay Mária (Tollforgató) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Deák Mária (Tollforgató) Könyvnyeremény - zsűri nyertes
január Németh István (Tollforgató) 10 oldal publikálás - zsűri nyertes 
.......................................................

HOZZÁSZÓLÁSOK A HOLNAP MAGAZINBAN..

Zelgitta - 2016.02.16. 18:21:17 Ehhez szólt hozzá: VALAMI VAN A LEVEGŐBEN
...egy isteni szikra
ad menedéket,.... itt van a lényeg. Tehát: ne féljetek!
Vendel, nagyon jók a szimbolika eszközeid, jól csinálod.
A baj csak az, hogy tényleg reális a veszély.
Elismeréssel gratulálok,
Brigitta 
Megtekintés
A._Andrea - 2016.02.16. 17:05:46 Ehhez szólt hozzá: VALAMI VAN A LEVEGŐBEN
Ez egyszerűen zseniális!
 …………..........................………

Deva Deva - 2016.02.16. 07:37:05 Ehhez szólt hozzá: VALAMI VAN A LEVEGŐBEN
Nyílik az a "egy sárgán virágzó,
szagtalan krizantém,
ki illatot remél,
hogy valami legyen a levegőben." Illatozik már-már.
Szeretettel olvastam: Éva
Megtekintés
 …………......................………
Kitti Kitti - 2016.02.15. 20:43:29Ehhez szólt hozzá: Az idén már nem játszom el
Jaj, Vendi! Surprised meglepődött arcot küldött
Szeretettel olvastalak.
Kit
Megtekintés
……………..................……. 

Kitti Kitti - 2016.02.14. 19:51:00Ehhez szólt hozzá: Kék csillag
Kék csillagtól kék csillagig szinte egy-két-három emberöltőt rajzoltál ide versedben. Bibliai jelképek, jövendölések és természeti csapások, bűnök sejtetése és sok minden más van ebben a versben. Nagyon nehéz emészteni, érteni, örülni pedig nem lehet neki, ha már sikerült értelmezni...
Tiszteletteljes szeretettel: Kit

 ............................................

Szia Vendi!
Mindig kérünk rádiót!
Színvonalas magazinodhoz most is csak gratulálok.
Kellemes hangú Guszti barátod pedig oly hangulatosan mondja verseidet,
Jó hangorgánumával ünnepélyesebbé  is adja elő az érdeklődő hallgatóknak, olvasóknak.
További eredményes munkálkodást,  és sikerekkel teli magazint kívánok, mellé jó egészséget sok örömöt úgy a magán életedben, mint a színes magazinodhoz.
Szeretettel: Orli Méri
.........................................

Szia! Valami van a levegőben,de ez minket nem érint ,mert ezt egy fuvallat el fogja sodorni nemsokára,mert ez a föld légköre ez a gomolygó füst, a félsz a kételkedés nem erősít,nekünk az univerzum adja az erőt,a fekete lyukon keresztül. bocs ez most egy kis fizika volt !hallottad-e a legújabb csillagászati felfedezést?
Bár nem is tudom téged ez érdekel-e ?
VIOLA...
 .........................................

Köszönöm Vendi!
Azt gondolom, Te már csak versekben gondolkodsz mindenről, és ez jó! Kívánom, hogy legyen így még nagyon sokáig!
Szeretettel: Zsuzsa

2016. február 19. 9:02 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:

ZSUZSANNA S A...

Dübörögnek bennem 
A hormonok,s 
A gének,
Eszembe jut 
Erről,
Egy vers,
S az ének
Egy Zsuzsanna,
S a vén...
Ek.
szép napot remélek. 

2016.02.19

 .................................................


Kedves Vendi! Kívánom szívemből, hogy a Teremtő sokáig akarja, hogy megszólaljál!Szeretettel. Nóra
2016. február 20. 21:02 Nagy Vendel írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:


NAGY VENDEL: Egyéni hitvallás

 A tribünön és
A szószéken

Én nem értem el 
Semmilyen sikert,
Számomra csak a
Katedra,és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De mondani valóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok 
Gyönyörű nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő akarja:
Megszólalok.
.............................................


Kedves Vendi!
A verseidet olvasgatom.
Az át süt a nap kezdetű menyecskés versed és a valami van a levegőben
Két vers egy kútfőből jőve. Engem el gondolkodtat
Miért?
Mert a művészekre mondják, hogy tud a végletekbe csapóan és mélységekbe világítani és magasba törni, suttogni és ordítani.
A te verseidet szemlélve így az idő távlatából  azt látom, hogy suttog és ordít, simogat és tombol szelíd és mogorva.
Ezek után  ültessünk fát az asszony kebelébe hisz valami van a levegőbe.
Szívből gratulálok a verseidhez.
Őrizd meg ezt a szókimondóságodat és lényeg látásodat!
Feri
 ..............................................

Jaj de szép, jaj de szép,borzasztó
és igaz! De a themerin a legszebb benne! A megbékélés. Köszönöm a pesti fiúk emlékére írottakat!
Viola.
 ...............................................

(Gitártok)
 20:43
Utcazenész, vak költő... és hová lettek a magasztos dallamok? Azok bizony ott rejtőznek a vers soraiban, nem kopottas hangok, erőteljes nagyszerű vers bújik meg benne. Csakis nagy szívet érdemel.
Szeretettel:
László
 ...............................................

Mai kommentárom:
Saját receptúrám: "Végy egy jól hangzó - félig érthető, félig sejthető
- orvosságnevet, tölts meg egy kis üvegcsét a következő főzettel:
kerti gazok mindenféle alkatrészei, gyökerek, leveles hajtások
áztatva, őrölve, az alattuk található férgecskék szárított, porrá
zúzott teste, némi ásvány alkoholban oldva, az egész édes szirupba
keverve, hogy az ízek inkább édesre hajazzanak* tedd az üvegcsébe, a
címke legyen érdekes, hivalkodó. Egyedi záródugóról gondoskodj, és
kezdd el reklámozni mint "keleti" vagy nagyon nyugati terméket. Akik
vettek belőle jól becsüld meg: építs belőlük adatbázist, az
áldozatokat csendben temesd el, akik túlélték a kezelést, óriási
reklámkampányodba építsd be. A termékösszetétel ilyenformán két fő
alkotóból fog állni: édes szirup és imádság. Nagyon hatásos lesz, és a
nevedet híressé vagy hírhedtté fogja tenni: a mai világban majdnem
egykutya a kettő. Melegen ajánlom fogyasztani."
Na mit szólsz hozzá?
Anna, a reneszánsz. :)
 ...............................................

Vendi, a Te verseid sem hagyják az érző lelket  hidegen. Most például ez
az Olyan vagy című.
Te olyan vagy, hogy a szavakkal, amiket a saját érzéseid parancsára
teszel bizonyos sorrendbe, vagy hadrendbe, hát csak megborzongatod az
embert.
Várkonyi Judittól szebben hangzott a Szemed tükrében, mint a mi jó
jawsunktól. :D
 Gy. Anna
 ..............................................

KEDVES VENDI..
ENNYIEN  OLVASTÁK  VERSEDET A CINKE PROGRAM OLDALAIN.   H.
Irodalom Nagy Vendel Mindegyik lányomhoz :630269
 ...........................................
 Mátyás Rita:  A Megszólalok magazin képeinek leírása:

602.  lapszám
1. Lektori Salutem: A bevezető írása mellett Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában, éppen verset mond. Bordó zakóba, fehér ingbe van felöltözve.

2. Regény folytatásokban:
Marica kissé teltkarcsú, fiatal hölgy. Egy széken ülve, kissé előrehajolva, állát a kezére támasztva, a szék karfája könyökölve ül. Nem szembenéz velünk, hanem bal oldal felé, előre, de kinéz a képből.
Kis fekete felső, és világos, acélkék színű. kissé fénylő anyagú kardigán van rajta. Hosszú, fekete haja középen van elválasztva, homlokát laza frufru takarja.
A regény második részének végén lévő képen, mely a könyv első borítóképe, egy szakállas fiatal festőlegény, elmélyülten fest egy festőállványon levő képet. A kép régies, barna színű.
  
3. Versek a nagyvilágból:
Zsigai Klára 50 körüli fekete, félhosszú, göndör hajú, fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy,aki kissé félrehajtott fejjel felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a nyakában fülében fehér fülbevalója van.
Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
Stolmár Barbara csinos, fiatal hölgy a képen egy fellépésen furulyázik. Hosszú vöröses haja a tarkóján összefogva. Fehér garbóban, farmernadrágban,és elől fekete mellényben van, Szemén, fekete szemüveg.
Bognár Papp Irén rövid, szőke hajú, kedves arcú, 40-es hölgy. Arcát a kezére támasztva mosolyog. Lila felső van rajta.
Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt a következő képen.
Hollósy Tóth Klára 50 körüli, kissé teltkarcsú, csinos hölgy Rövid barna haja van. Komoly arccal  néz az olvasókra. Fehér- fekete mintás  felsőt visel. A kép ovális alakú.

 4. Novelláról novellára: 
Régi ismerősünk Árvay Marika, rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

5. Mese:
Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.

6. Ylen Morisot  kerek arcú,  vörös, fru-frus hajú, haja hátul összefogva egy csattal, 50 körüli hölgy, barna szeme derűsen néz ránk. Keki színű pulóverben látható.

7. Fantasy:
Egy kéz ujjainak hegyén, egy kis sárkány kapaszkodik, és az orrlyukai füstölögnek.

8. Hazai tájakról:
Verse mellett Vendi a saját előszobája ajtajában áll. Halvány zöld, és keki betétes pólóban.

9. Ízes történetek nyomán:
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.

10. Magyar ízek Ausztráliából:
 Az Ilosvay házaspár nagyon szimpatikus pár. Guszti fekete pólóban, szeretettel öleli át Kati vállát. Kati szőke, rövid hajú hölgy kedvesen mosolyog az olvasóra, Fehér, nyakkivágásnál húzott blúzt visel.
 A következő képen egy tányér paprikás krumpli gőzölög, amiben egy szál kolbász kínálgatja magát.

11. Bemutatkozik a Landíni zenekar:
A következő képen Stolmár Barbi a Balatonba merülve furulyázik. Arca nagy elmélyedésről árulkodik.
Majd egy régi, archív fotót látunk az együttesről.

12. Legkedvesebb dalaim:
Zorán egy széken ülve fekete pólóban, nyitott, piros ingben, gitárral az ölében mosolyog.

13.Versről-versre:
Vendi színpadon szavalja a versét. Bordó zakó, és fekete nadrág van rajta. Karján az elmaradhatatlan sétabotja.
Csomor Henriett egy vörös színű mopeden ül, talán a házuk kertjében. Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék, piros fehér kockás blúzban.
A következő kép az enyém a versem mellett. Kicsi szobámban készült a fotó rólam. Kerek arcom, rövid sötétbarna hajam, szemem van. Sejtelmesen mosolygok az olvasókra. Kékes- barnás ujjatlan felső van rajtam.
Tóth Katalin 60-as éveiben járó, szőke, hosszú, hullámos hajú hölgy, frufruval. Kék szemeivel derűsen néz előre,miközben zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van rajta. hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a fülében.
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú hölgy rózsaszín blúzban.

14. Riport a Gyógyító Művészetek listájáról: 
Gerencsér Hajnalka a képen hullámos, barna hajú, szemüveges 40-50 közötti hölgy, fehér blúzban, és rozsda színű, horgolt mellényben.
 Vendi a számítógépe előtt ül az otthonában, keze a billentyűzetén. Az asztala tetején egy asztali lámpa, router, hangfalak, monitor, és a nyomtatója látszik. M ellette egy kazettás ajtó, bordó függönye össze van kötve rajta. Vendin sötétkék rövidnadrág, egy világos szürke póló sötét szürke betéttel.

15. Véleményem szerint?- Olvasóink írták:
Ennél a rovatnál, nincs megjeleníthető fotó.

16. Irodalmi pályázat Romániából:
Ez is egy képtelen rovat.

17.Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A képen az apróbojtorján sárga szirmú, fürtös virágzata látszik.

18. Szerkesztői üzenetek:
És megint elértünk a végére. Olvassátok,olyan szeretetettel, amivel én írtam nektek!
Szeretettel: Rita

 **************************
17.CSAK A DAL...NAGY VENDEL DALAI

ÁTSÜT A NAP AZ ESŐN...

Átsüt a Nap az esőn,
szép a régi szeretőm.
de az újabb még szebb lett,
süt a Nap ha ránézek.

Büszke reá az anyja,
kiállhat a kapuba.
ura őrzi erényét,
félti a feleségét.

Szép orcáját felvetve,
rákacsint a legényre.
piros szélű köténye,
kikapós a menyecske


Átsüt a Nap a Földre,
szivárványt fest az égre.
nincsen már semmi kétség,
veri az ördög a feleségét.


2016.02.21.

NÉPIES MŰDAL..
 **************************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:

Levelek, írások fogadása
skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
……………………………………………………………………………………………


Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: 

skype:
nagy.vendi54


Megszólalok Művészeti Magazin

weboldal:





facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszólalok Nagy Vendel
…………................................………
Nagy Vendel Írásai
megszolalok művészeti magazin  szerkesztő nagy vendel

……................................………

Könyvtár:

E. könyvek a  mek- en
magyar elektronikus könyvtár

..........................................
ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu


..........................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok - beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
..............................................
Kedves olvasóink!

Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
 MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.     
                             AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.

...................................................
                   VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ