MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 02. hó – hatodik évfolyam,
második szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. ( 1-től a 12 .számig )
6.Évfolyam: 2016. február
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK!
Nagy Vendel |
Az idei február is, mint
általában mindig, sokféle rituális, vallási, szokásbéli, névnapi eseményeket
tartalmaz, azzal a toldalékkal még, hogy szökőév is van.
Így a születésnapját négyévente ünneplő ismerősöm, éltes kora ellenére, már elérte a tizenötödik életévét.
Szomszédasszonyom pedig, aki már húsz éve negyven éves, ismét fiatalodott egy évet.
Másodikán a medve rossz időt jósolt, de nem beszélte meg az időjárás felelőssel, így meleg van.
Híres, hírhedt névnapjaink közül a Vince után telelesz a pince, de aki még nem dugta el a padlásra a Betlehemet, újra előveheti a Balázsoknak, akik végigjárva a falut, ismét köszöntik a házak népét, nem beszélve a farsangolókról, akik végigszánkáztatják a fatuskóikat a pártában maradt öreglányok házáig, a frászt hozva rájuk, és némelyikőjük kútba is ugrik, és lekell húzni róla vedrekkel a vizet, hogy kitudják menteni a hegyi kútból, mint ez elő is fordult ifjú legénykoromban.
Majd ünnepelhetjük a Bálint napját is, mely napot az idők szava Valentin nappá degradált, eléggé el nem ítélhető módon, a globalitás jegyében ugye, a vadnyugat talpnyalásaként, hogy egyéb testrészt ne is említsek.
E sorok írásakor pedig nyakunkon a farsang farka, a hétfő, ami az asszonyoknak kedvez, mikor magukhoz kaparintva a pincekulcsot, férfi módjára ihattak, mulathattak, és a húshagyó keddel véget ér a bőség,és a hamvazó szerdával , hamuval elmossák a zsíros edényeket, és kezdetét veszi a negyven napig tartó nagyböjt, ami eltart húsvét vasárnapig., hogy akkor testileg, és lelkileg megtisztulva újra kezdődjön az egész szokásos életvitel.
Na persze a torkos csütörtökön megkell enni a maradékot, nehogy kárba vesszen valami a nagy vigaszság idejéből.
Így a születésnapját négyévente ünneplő ismerősöm, éltes kora ellenére, már elérte a tizenötödik életévét.
Szomszédasszonyom pedig, aki már húsz éve negyven éves, ismét fiatalodott egy évet.
Másodikán a medve rossz időt jósolt, de nem beszélte meg az időjárás felelőssel, így meleg van.
Híres, hírhedt névnapjaink közül a Vince után telelesz a pince, de aki még nem dugta el a padlásra a Betlehemet, újra előveheti a Balázsoknak, akik végigjárva a falut, ismét köszöntik a házak népét, nem beszélve a farsangolókról, akik végigszánkáztatják a fatuskóikat a pártában maradt öreglányok házáig, a frászt hozva rájuk, és némelyikőjük kútba is ugrik, és lekell húzni róla vedrekkel a vizet, hogy kitudják menteni a hegyi kútból, mint ez elő is fordult ifjú legénykoromban.
Majd ünnepelhetjük a Bálint napját is, mely napot az idők szava Valentin nappá degradált, eléggé el nem ítélhető módon, a globalitás jegyében ugye, a vadnyugat talpnyalásaként, hogy egyéb testrészt ne is említsek.
E sorok írásakor pedig nyakunkon a farsang farka, a hétfő, ami az asszonyoknak kedvez, mikor magukhoz kaparintva a pincekulcsot, férfi módjára ihattak, mulathattak, és a húshagyó keddel véget ér a bőség,és a hamvazó szerdával , hamuval elmossák a zsíros edényeket, és kezdetét veszi a negyven napig tartó nagyböjt, ami eltart húsvét vasárnapig., hogy akkor testileg, és lelkileg megtisztulva újra kezdődjön az egész szokásos életvitel.
Na persze a torkos csütörtökön megkell enni a maradékot, nehogy kárba vesszen valami a nagy vigaszság idejéből.
Végezetül, Zsuzsánnát még meglesik a
vének, akik elnyerik méltó büntetésüket, az igazság jegyében.
Bizonyára akkor még gyorsabban dolgoztak a bíróságok.
Folytathatnánk még a hónaphoz csatolható események, névnapok sorát, de teljességre nem törekedhetünk.
Reménykedve várjuk a tavasz eljövetelét, a kikeletet, és a világ megújulását.
Egyebet nem mondhatok...
A szerkesztő..
Bizonyára akkor még gyorsabban dolgoztak a bíróságok.
Folytathatnánk még a hónaphoz csatolható események, névnapok sorát, de teljességre nem törekedhetünk.
Reménykedve várjuk a tavasz eljövetelét, a kikeletet, és a világ megújulását.
Egyebet nem mondhatok...
A szerkesztő..
Farsang farka idején
JELMEZZÉ SZELÍDÜLT
ITT VAN FÁRSÁNGNAK GYÖNYÖRŰ IDEJE
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Ragyogó arcod
Áttündököl az
Aranyálarcon
Áttündököl az
Aranyálarcon
2016. farsangján
Nagy Vendel
*************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM,
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL - MÁSODIK RÉSZ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
ZSIGAI KLÁRA, ,ADAMECZ LÁSZLÓ, STOLMÁR BARBARA, BOGNÁR PAPP IRÉN,
NAGY VENDEL, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA. ÁRVAY MÁRIA: SZERETET SZÁRNYÁN
5. MESE. VÁRKONYI KITTY: CSODABURGONYA
6. TÉLI VERSÖZÖN: YLEN MORISOT
7. FANTASY... - PETROZSÉNYI NAGY PÁL: AZ UTOLSÓ SÁRKÁNY
8. HAZAI TÁJAKRÓL. NAGY VENDEL VERSEI
9. ÍZES TÖRTÉNETEK NYOMÁN
A BOSZORKÁNYFÁNK...KANCZLER ANNA FARSANGI RECEPTJE
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL - MÁSODIK RÉSZ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
ZSIGAI KLÁRA, ,ADAMECZ LÁSZLÓ, STOLMÁR BARBARA, BOGNÁR PAPP IRÉN,
NAGY VENDEL, HOLLÓSY TÓTH KLÁRA
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA. ÁRVAY MÁRIA: SZERETET SZÁRNYÁN
5. MESE. VÁRKONYI KITTY: CSODABURGONYA
6. TÉLI VERSÖZÖN: YLEN MORISOT
7. FANTASY... - PETROZSÉNYI NAGY PÁL: AZ UTOLSÓ SÁRKÁNY
8. HAZAI TÁJAKRÓL. NAGY VENDEL VERSEI
9. ÍZES TÖRTÉNETEK NYOMÁN
A BOSZORKÁNYFÁNK...KANCZLER ANNA FARSANGI RECEPTJE
10. MAGYAR ÍZEK AUSZTRÁLIÁBAN. ILOSVAY GUSZTÁV: A PAPRIKÁS KRUMPLI
11. BEMUTATKOZIK A LANDINI ZENEKAR
12. LEGKEDVESEBB DALAIM...ZORÁN SZTEVANOVITY: KÓLÓ
13. VERSRŐL VERSRE.
NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, TÓTH KATALIN,
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI
14. RIPORT A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK LISTÁJÁRÓL
GERENCSÉR HAJNALKA: MEGSZÓLALÁSI LEHETŐSÉG
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
16. IRODALMI PÁLYÁZAT ROMÁNIÁBÓL - A PRÓFÉTA LÉPTEI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: APRÓ BOJTORJÁN
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
11. BEMUTATKOZIK A LANDINI ZENEKAR
12. LEGKEDVESEBB DALAIM...ZORÁN SZTEVANOVITY: KÓLÓ
13. VERSRŐL VERSRE.
NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, TÓTH KATALIN,
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI
14. RIPORT A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK LISTÁJÁRÓL
GERENCSÉR HAJNALKA: MEGSZÓLALÁSI LEHETŐSÉG
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
16. IRODALMI PÁLYÁZAT ROMÁNIÁBÓL - A PRÓFÉTA LÉPTEI
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: APRÓ BOJTORJÁN
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL
(MÁSODIK RÉSZ)
Erdősné Onda Marica |
A két férfi kiszállt a taxiból
Richárd háza előtt. Mintha nem is ugyanaz a két ember lett volna, akik három
hete elhagyták a város szélfútta utcáit. Barnára sülve, ragyogó mosollyal,
vidáman, feltöltődve érkeztek haza. Még az sem szegte kedvüket, hogy a házban
csak a hideg, porszagú csend fogadta őket. Richárd egyenesen a konyhába ment,
kávét főzni, Bence pedig a műterem kandallójához lépett, hogy meleget
varázsoljon.
Már ropogtak a fahasábok, amikor Richárd megérkezett a tálcával. Letette a kis dohányzó-asztalkára, és belehuppant kedvenc karszékébe. Elrévedve nézte a nagy festményt:
- Felícia, Felícia - suttogta vágyakozón. Nemrég váltak el a vasútállomás előtt a taxiállomásnál, így még élénken élt képzeletében a lány bájos arca, törékeny termete. - Döbbenetes a hasonlóság, mintha valóban ez az angyal állt volna modellt a festményhez.
Bence a kis asztalhoz lépett, és kitöltötte a kávét. Követte barátja tekintetét.
- Gyönyörű, mint egy álom - tette még hozzá Richárd.
- Majdnem tökéletes - válaszolta Bence.
- Csak majdnem? - nézett fel kérdőn Richárd a barátjára.
- A szomorú tekintet nem stimmel. Felíciának mindig nevet a szeme, tele van élettel. Róla lehetne mintázni a derű istennőjének szobrát.
- Persze, mert megismert, és most ragyog a szerelemtől - nevetett Richárd - De ezt még akkor festettem, amikor azt éreztem, hogy szomorúan vár rám egy magányos szépség.
- Bizonyára igazad van, barátom - nyugtázta Bence. Nem mondta ki gondolatát, kár lett volna megzavarni Richárd felhőtlen boldogságát ilyesféle légből kapott érzésekkel. Meg egyébként sem hallgatott volna rá, hiszen teljesen elvarázsolta ez a valóban gyönyörű és kedves egyetemista lány, akivel Krétán ismerkedtek meg a tengerparton.
- Amikor először megláttam őt, a lemenő nap arany sugaraival a háta mögött, és ahogy kacagott, sűrű barna haját hátravetve, mintha földrengés rázta volna meg testem minden sejtjét - mondta Richárd inkább a képnek, vagy csak úgy magának, mert érezte, hogy hangosan ki kell mondania érzéseit, különben szétfeszítik agyát, szívét. Választ sem várva folytatta: - Kár, hogy a barátnője olyan szürke kis egérke, milyen szép lenne egy kettős esküvő!
Bence hangosan felnevetett:
- Te már az esküvőt tervezed két hét után? Barátom, neked aztán van önbizalmad!
- Belehalok, ha nem lesz az enyém. Már most legszívesebben idehoztam volna, és sohasem engedném el magam mellől...
- Fogd vissza magad, Richárd, még elijeszted. Ez a lány csak látszólag őzike, de szerintem elég céltudatos nő ahhoz, hogy beérné azzal, hogy ücsörög melletted és élvezi az édes semmit-tevést.
- Igazad lehet, de totál elvesztettem a józan eszemet. Csak azt érzem, hogy ő az igazi, hogy minden pillanatban szükségem van rá, mint a levegőre...
A beszélgetést a telefon csörgése szakította félbe.
- Felícia az - mondta Richárd a kijelzőre pillantva.
Bence összeszedte a csészéket, és kivonult a konyhába.
- Szia, szépségem! Hazaértetek? - kérdezte Richárd vidáman.
- Szia. Nem bírtam ki, hogy ne hívjalak. Máris hiányzol, pedig most léptünk be a lakásba. Lefagyott az orrom és a fülem, és félek, hogy így már nem fogok tetszeni neked - csilingelt a lány hangja a telefonban. - Mikor láthatom azt a titokzatos festményt, amiről meséltél?
- Akár most, ebben a pillanatban is, ha iderepülsz.
- Lehet, hogy te már látod az angyalszárnyaimat is, de én még nem tudok róla, hogy lenne képességem repülni... Viszont holnap délelőtt felugorhatok hozzád, ha neked is jó.
- Nekem bármikor jó, csak gyere! - mondta a férfi csendes komolysággal.
- Rendben, akkor holnap kilenc körül érkezem. Vagy az túl korai? - érdeklődött Felícia.
- Már hatkor várni foglak - válaszolta Richárd.
- Te mindig hajnalban kelsz? Nekem még vizsgaidőszakokban is nehezemre esik olyan korán kelni. Rinit behívták holnap dolgozni, így együtt indulhatunk otthonról.
- Akkor egyedül jössz? - szaladt ki a férfi száján a megkönnyebbült sóhaj. Szinte biztos volt benne, hogy kedvesét elkíséri az elválaszthatatlan barátnő.
- Nagy csalódást okoztam neked? - kacagott Felícia.
- Nem, nem mondhatnám - válaszolta a férfi zavartan. - Marinát is szívesen látom egyszer, ha ráér - tette még hozzá. Tudta, hogy a lányok évek óta elválaszthatatlan barátnők, így nem akarta megbántani Felíciát azzal, hogy nyíltan kimutatja, mennyire terhére van Rini.
- Rendben, majd megmondom neki. Akkor a holnapi viszontlátásra!
- Számolni fogom a perceket. Addig is álmodj szépet, kedvesem!
- Teljesen elkergeted a nyugodt álmomat, ha arra gondolok, hogy a műtermedben fogsz ülni a perceket számlálgatva - nevetett a lány - ígérd meg, hogy te is kialszod magad, értelmetlen matekozás helyett...
- Meggyőztél, lefekszem, és rád gondolok, hátha legalább az álmomban velem leszel - válaszolta a férfi rekedt hangon.
- Na, ez így már mindjárt jobban hangzik. Szép álmokat, Richárd! - zárta le a telefonbeszélgetést a lány.
- Jó éjt, kedvesem! - válaszolta Richárd.
Már ropogtak a fahasábok, amikor Richárd megérkezett a tálcával. Letette a kis dohányzó-asztalkára, és belehuppant kedvenc karszékébe. Elrévedve nézte a nagy festményt:
- Felícia, Felícia - suttogta vágyakozón. Nemrég váltak el a vasútállomás előtt a taxiállomásnál, így még élénken élt képzeletében a lány bájos arca, törékeny termete. - Döbbenetes a hasonlóság, mintha valóban ez az angyal állt volna modellt a festményhez.
Bence a kis asztalhoz lépett, és kitöltötte a kávét. Követte barátja tekintetét.
- Gyönyörű, mint egy álom - tette még hozzá Richárd.
- Majdnem tökéletes - válaszolta Bence.
- Csak majdnem? - nézett fel kérdőn Richárd a barátjára.
- A szomorú tekintet nem stimmel. Felíciának mindig nevet a szeme, tele van élettel. Róla lehetne mintázni a derű istennőjének szobrát.
- Persze, mert megismert, és most ragyog a szerelemtől - nevetett Richárd - De ezt még akkor festettem, amikor azt éreztem, hogy szomorúan vár rám egy magányos szépség.
- Bizonyára igazad van, barátom - nyugtázta Bence. Nem mondta ki gondolatát, kár lett volna megzavarni Richárd felhőtlen boldogságát ilyesféle légből kapott érzésekkel. Meg egyébként sem hallgatott volna rá, hiszen teljesen elvarázsolta ez a valóban gyönyörű és kedves egyetemista lány, akivel Krétán ismerkedtek meg a tengerparton.
- Amikor először megláttam őt, a lemenő nap arany sugaraival a háta mögött, és ahogy kacagott, sűrű barna haját hátravetve, mintha földrengés rázta volna meg testem minden sejtjét - mondta Richárd inkább a képnek, vagy csak úgy magának, mert érezte, hogy hangosan ki kell mondania érzéseit, különben szétfeszítik agyát, szívét. Választ sem várva folytatta: - Kár, hogy a barátnője olyan szürke kis egérke, milyen szép lenne egy kettős esküvő!
Bence hangosan felnevetett:
- Te már az esküvőt tervezed két hét után? Barátom, neked aztán van önbizalmad!
- Belehalok, ha nem lesz az enyém. Már most legszívesebben idehoztam volna, és sohasem engedném el magam mellől...
- Fogd vissza magad, Richárd, még elijeszted. Ez a lány csak látszólag őzike, de szerintem elég céltudatos nő ahhoz, hogy beérné azzal, hogy ücsörög melletted és élvezi az édes semmit-tevést.
- Igazad lehet, de totál elvesztettem a józan eszemet. Csak azt érzem, hogy ő az igazi, hogy minden pillanatban szükségem van rá, mint a levegőre...
A beszélgetést a telefon csörgése szakította félbe.
- Felícia az - mondta Richárd a kijelzőre pillantva.
Bence összeszedte a csészéket, és kivonult a konyhába.
- Szia, szépségem! Hazaértetek? - kérdezte Richárd vidáman.
- Szia. Nem bírtam ki, hogy ne hívjalak. Máris hiányzol, pedig most léptünk be a lakásba. Lefagyott az orrom és a fülem, és félek, hogy így már nem fogok tetszeni neked - csilingelt a lány hangja a telefonban. - Mikor láthatom azt a titokzatos festményt, amiről meséltél?
- Akár most, ebben a pillanatban is, ha iderepülsz.
- Lehet, hogy te már látod az angyalszárnyaimat is, de én még nem tudok róla, hogy lenne képességem repülni... Viszont holnap délelőtt felugorhatok hozzád, ha neked is jó.
- Nekem bármikor jó, csak gyere! - mondta a férfi csendes komolysággal.
- Rendben, akkor holnap kilenc körül érkezem. Vagy az túl korai? - érdeklődött Felícia.
- Már hatkor várni foglak - válaszolta Richárd.
- Te mindig hajnalban kelsz? Nekem még vizsgaidőszakokban is nehezemre esik olyan korán kelni. Rinit behívták holnap dolgozni, így együtt indulhatunk otthonról.
- Akkor egyedül jössz? - szaladt ki a férfi száján a megkönnyebbült sóhaj. Szinte biztos volt benne, hogy kedvesét elkíséri az elválaszthatatlan barátnő.
- Nagy csalódást okoztam neked? - kacagott Felícia.
- Nem, nem mondhatnám - válaszolta a férfi zavartan. - Marinát is szívesen látom egyszer, ha ráér - tette még hozzá. Tudta, hogy a lányok évek óta elválaszthatatlan barátnők, így nem akarta megbántani Felíciát azzal, hogy nyíltan kimutatja, mennyire terhére van Rini.
- Rendben, majd megmondom neki. Akkor a holnapi viszontlátásra!
- Számolni fogom a perceket. Addig is álmodj szépet, kedvesem!
- Teljesen elkergeted a nyugodt álmomat, ha arra gondolok, hogy a műtermedben fogsz ülni a perceket számlálgatva - nevetett a lány - ígérd meg, hogy te is kialszod magad, értelmetlen matekozás helyett...
- Meggyőztél, lefekszem, és rád gondolok, hátha legalább az álmomban velem leszel - válaszolta a férfi rekedt hangon.
- Na, ez így már mindjárt jobban hangzik. Szép álmokat, Richárd! - zárta le a telefonbeszélgetést a lány.
- Jó éjt, kedvesem! - válaszolta Richárd.
Másnap reggel a nap sugarai csak
nehezen tudták szétkergetni a sötétséget. Richárd frissen, kipihenten ébredt.
Módszeresen rendbe rakta a lakást, hiszen vendéget várt. Vendéget? Annál azért
már két együtt töltött hét után is több volt Felícia. Alig akarta elhinni, hogy
végre kettesben lehetnek. Az üdülőben vagy a parton, a hajókirándulásokon Rini
úgy követte barátnőjét, mint egy pulikutya, vagy még inkább, mint egy
vasakarattal rendelkező erényőr. De azért egyszer sikerült kicselezni őt, és a
park éjszakai árnyaival eggyé olvadva csókot lopni Felíciától. Elmosolyodott,
ahogy felidézte azt a pillanatot, a lány hajának finom illatát, bőrének meleg
bársonyát. Aztán a faliórára nézett, és megrebbent a szempillája. Alig maradt
ideje, hogy lezuhanyozzon, és valami laza eleganciát sugárzó ruhát kapjon
magára. Mire Felícia megnyomta a csengőt, Richárd arcvíztől illatosan úgy
lépett ki a szobájából, mintha egy divatmagazin lapjáról lépett volna le.
Rutinosan vasalta ropogósra a vászonnadrágját és a fehér, hajszálcsíkos inget.
No, igen, nem árt, ha egy megrögzött agglegény járatos a háztartás
fortélyaiban. Belelépett félcipőjébe, mégsem akarta papucsban fogadni kedvesét.
Még egy pillantást vetett az előszoba nagy tükrére, mielőtt kilépett a bejárati
ajtón. Az udvarban már rég elolvasztotta a márciusi napsütés a fák hósapkáit,
de a csípős hideg kétséget sem hagyott afelől, hogy a tél még itt jár a kertek
alatt.
- Felícia, de örülök, hogy megérkeztél! Isten hozott! Kerülj beljebb! - üdvözölte Richárd a kapuban didergő lányt.
Felícia egy bájos fejbiccentéssel köszönt, és ezzel együtt fejezte ki köszönetét a szíves invitálásért. Mint egy reggeli látomás, oly könnyedén libbent be a házba egyetlen szó nélkül, csodálkozó, ragyogó szemekkel és az elmaradhatatlan mosollyal az ajkán.
- Felícia, de örülök, hogy megérkeztél! Isten hozott! Kerülj beljebb! - üdvözölte Richárd a kapuban didergő lányt.
Felícia egy bájos fejbiccentéssel köszönt, és ezzel együtt fejezte ki köszönetét a szíves invitálásért. Mint egy reggeli látomás, oly könnyedén libbent be a házba egyetlen szó nélkül, csodálkozó, ragyogó szemekkel és az elmaradhatatlan mosollyal az ajkán.
Az előszobában a férfi lesegítette
róla a kabátot, majd türelmetlenül magához húzta, és megcsókolta. Aztán két
kezébe fogta a lány hideg arcát, és ujjaival a két kis fület vizsgálgatta.
- Úgy látom tegnap mégsem fagyott le sem az orrod, sem a füleid - mondta kisfiús mosollyal, miközben leheletnyi puszit nyomott a pisze orrocskára.
Felícia felnevetett, és végre megszólalt:
- Nagyon szép helyen laksz, és ez a ház is gyönyörű!
- Egyik sem olyan szép, mint te - bókolt a férfi. - Gyere, menjünk a műterembe, a kandalló mellett jó meleg van.
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. Teljesen átfagytam. Rettenetes ez az állandó északi szél. Ó!... - lépett a lány őszinte csodálattal a festőállványon lévő kép elé, és nem tudott semmi értelmeset kipréselni magából a meglepetéstől.
Richárd mögé állt, óvatosan kivette a kontyot tartó csatot, hogy leomoljon a vöröses-barna hajzuhatag a lány vállaira. Kicsit elrendezte a tincseket, majd rámutatott a kétszárnyas üveg-ajtón túl, az előszobai tükörben visszatükröződő karcsú alakra.
- Nos, most már hiszel a szemednek? Elhiszed, hogy megálmodtalak? Elhiszed, hogy rád vártam már akkor is, amikor még nem ismertelek, és ez nem csak egy kamu csajozós duma?
Felícia döbbenten nézett hol a festményre, hol pedig a tükörképére, majd szorosan átkarolta a férfit és hozzásimult.
- Ez gyönyörű! Fantasztikusan tehetséges vagy! - suttogta alig hallhatóan, és puha kis csókot lehelt Richárd ajkára.
- Te vagy gyönyörű - válaszolta Richárd szerelmesen.
Ebben a pillanatban megcsörrent Felícia telefonja. Kibontakozott az ölelésből, a táskájához lépett, hogy megnézze, ki keresi.
- Anyukám. Ne haragudj, fel kell vennem.
Richárd megértően bólintott, és magára hagyta Felíciát a műteremben. Kiment a konyhába, hogy teát készítsen.
Amikor a lány befejezte a beszélgetést, a férfi után ment a konyhába.
- Megkínálhatlak egy csésze forró teával?
- Az jólesne - válaszolta a lány elgondolkodva.
- Csak nincs valami baj? Olyan szomorú lett a hangod.
- Nem, semmi baj sincs - füllentette Felícia, de nem volt valami meggyőző.
- Puha az orrod, nem mondasz igazat - nevetett rá Richárd, amikor a teáscsészéket az asztalra tette, és közvetlen mozdulattal megérintette a kis orrocskát.
- Hát tényleg van valami, de nem akarlak terhelni a családi életemmel... és kár lenne elrontani ezt a szép napot, hiszen erre úgysem tudunk megoldást találni itt, a szüleimtől több mint száz kilométerre...
- Biztos vagy abban, hogy nem könnyebbülsz meg, ha elmondod, és valóban olyan kilátástalan az a helyzet? - kérdezte a férfi, amikor leült az asztalhoz szemben Felíciával, és két kezébe fogta a lány kezeit. - Ne értsd félre, nem akarok tolakodni, de azt gondolom, ez a probléma máris közénk áll, ha nem tartasz méltónak arra, hogy megoszd velem.
- Óh, Richárd, te olyan nyílt és őszinte ember vagy, számodra olyan nagyon természetes és egyszerű minden...
A férfi kérdőn felvonta szemöldökét, de nem szólalt meg. Hagyta, hogy Felícia bátorságot merítsen, és elmondjon annyit, amennyit akar.
- Két hete ismerjük egymást, és én nem érzem úgy, hogy bármilyen gondommal lerohan-hatnálak - folytatta a lány.
- Ez megint olyan kérdés, mint amikor azt hitted, hogy lefagyott orral és fülekkel már nem fogsz tetszeni nekem? - kérdezte Richárd egy biztató mosoly kíséretében.
Felícia bólintott.
- Tehát jól értem? Azt gondolod, hogy ha néhány nappal vagy héttel később tudom meg, hogy itt kell hagynod az egyetemet, és haza kell költöznöd, akkor másképp fogok viselkedni, mint ha most mondanád? - mondta ki Richárd azt, amitől a legjobban félt, hogy bizonyosságot szerezzen sejtelméről.
Felícia megrezzent a férfi mondatára, majd komoly arckifejezéssel válaszolt:
- Inkább elmegyek dolgozni, de az egyetemet nem hagyom itt, ezt nem is várják el tőlem a szüleim. Csak... csak apukám elvesztette az állását, és nem biztos, hogy tudnak tovább támo-gatni... Legalábbis, nem ennyire, mint eddig, hogy finanszírozták az albérletem költségeit - mondta és lehajtotta a fejét.
- Mi a szakmája az édesapádnak? - kérdezte Richárd, miközben bátorítóan megszorította a lány kezét.
- Tűzoltóként dolgozott, de kiszűrték az alkalmasságin...
- Megromlott az egészsége? - faggatta tovább Richárd.
- Magasabb lett a vérnyomása és a vércukor értéke is a megengedettnél. Tudod, náluk nagyon komoly orvosi elvárások vannak.
- Biztos, hogy ez nem csak átmeneti állapot, vagy, hogy nem helyezik át egy másik munka-körbe?
- Úgy tűnik, hogy a betegség még csak most ütötte fel a fejét, talán gyógyszerekkel karban tartható, és igen, apa is abban reménykedik, hogy áthelyezik, vagy előnyugdíjba küldik. Bárhogy is legyen, mindenképp kevesebb lesz a jövedelme. Most kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért annyi pénzt eldorbézoltam Krétán, amikor...
- Na, ne csináld ezt! Akkor még nem tudtál a gondokról, és különben is azt mondtad, hogy az ösztöndíjadból fizetted az utazást - szakította meg a férfi Felícia monológját.
- Persze, ez igaz, de szerinted, ha a lakást nem fizetnék a szüleim, akkor futná az ösztöndíjból még utazgatni is? - nevetett a lány és mintha rosszkedvét elfújták volna, ismét vidáman folytatta a beszélgetést. - Ezt a pár hónapot csak kihúzom a tanév végéig, nyáron pedig munkát vállalok. Nemrég mondta Rini, hogy náluk is elkelne az étteremben még egy kisegítő, főleg a nyüzsgős napokon.
- Marina bírja munka mellett a tanulást? - érdeklődött Richárd.
- Rini nem tanul...
- Kiesett közületek?
- Nem - mondta Felícia, miközben elgondolkodva kibámult az ablakon át a kertbe.
- Hol jársz, kedvesem? - érintette meg Richárd a lány karját.
- Ó, csak eszembe jutott az első találkozásunk Rinivel. Ahogy megkaptam az értesítést, hogy felvettek az egyetemre, ideutaztam, kinézni a megfelelő albérletet. A vonatfülkében csak egy lány ült, mint egy riadt kis madár, kuporgott az ülésen. Leültem szemben vele az ablakhoz, és kis idő múlva beszélgetést kezdeményeztem. Annyira zaklatott voltam, féltem az ismeret¬len-től, el akartam terelni a figyelmemet a saját gondjaimról. Rini árva, sosem ismerte a szüleit. Amikor nagykorú lett, kapott némi pénzt, és elbocsátották az intézetből, ahol addig élt és tanult. Felszolgáló a szakmája, abban próbált elhelyezkedni, de esélye sem volt rá a kis településen. Ő azért utazott akkor ide, hogy munkát találjon. Rettegett, hogy kihasználják fiatalságát, tapasztalatlanságát, hogy nem kap munkát, és hamar elfogy a kis pénze. Képzeld - nézett most Felícia a férfira - még ott a vonaton örök barátságot kötöttünk. Megettük együtt az elemózsiát, amit anyukám csomagolt, és megfogadtuk, hogy jóban-rosszban segítjük egymást. Együtt néztük ki ezt a kis lakást, közel az iskolához. Fél évig laktunk benne albérletben, de aztán el akarta adni a tulaj, és rábeszéltem Rinit, hogy jó befektetés lenne megvenni. Nagyon hamar talált munkát, abban az étteremben, ahol most is dolgozik. Tulajdonképpen egy szálló étterme, így mindig sok a munka, még túlórázni is lehet. A bank elfogadta az államtól kapott pénzét önerőnek, és adtak neki annyi hitelt, hogy megvehette a lakást. Nem akart belemenni, eleinte félt, hogy majd nem fogja tudni fizetni a törlesztő részleteket - Marina mindig, mindentől fél. Semmi önbizalma, pedig nagyon okos lány, csak hát tudod... Nincs mindenkinek megfelelő háttere, hogy jó helyről startoljon. Biztattam, hogy ott maradok nála albérlőnek, így továbbra is megoszlanak a költségek, és nem az ablakon dobálja ki a pénzt, hanem a sajátját fogja fizetni. Ezért érintett rosszul a dolog... Rávettem Rinit, hogy fektesse be a pénzét a lakásba, és ha nem fogom tudni továbbra is fizetni a rám eső részt, akkor cserbenhagyom... a többibe meg már nem is jó belegondolni...
- De hát találhat más albérlőt vagy férjhez is mehet - mondta Richárd könnyed hangon.
- Igen, tulajdonképpen beajánlhatom neki az egyik évfolyamtársamat magam helyett, de akkor mi lesz a fogadott jóban-rosszban szerződésünkkel? Inkább elmegyek dolgozni - jelentette ki határozottan a lány, a férfi szemébe nézve. - Más is dolgozik tanulás mellett, de hanyagoljuk most ezt a témát! - tette még hozzá.
- Rendben, akkor meghívhatlak egy ebédre?
- Ha most azt mondod, hogy főzni is tudsz, akkor elájulok - nevetett Felícia.
- Bevallom, először étteremre gondoltam, de sérti a férfiúi büszkeségemet a feltételezés, hogy nem nézed ki belőlem, hogy pillanatok alatt ebédet varázsolok az asztalra, így inkább bizo-nyítani szeretnék...
- Nem abban kételkedtem, hogy tudsz ebédet varázsolni, hanem abban, hogy ehető lesz-e az az ebéd, illetve, hogy nem egy futárcég fogja prezentálni... - kacagott a lány pajkosan, de ki is futott a konyhából, Richárd tettetett haragját látva. Az előszobában érte utol a férfi, magához húzta és megcsókolta.
- Nézz szét a házban, és ígérem, ínycsiklandó illatok fognak visszacsábítani a konyhába. Ja, és itt a mobilom, vidd magaddal, nehogy aztán gyanúba keveredjek.
- Nem, nem, arra semmi szükség, hiszek neked - tiltakozott Felícia, és elindult a falépcsőkön a tetőtér felé. Először a kis raktárszobába nyitott be, ahol nagy érdeklődéssel és élvezettel nézegette a félbehagyott festményeket. Aztán a folyosó és a hálószoba falait díszítő képeket vette szemügyre. Korgó gyomorral, csodálkozva szaladt vissza a konyhába. Richárd éppen háttal állt, így nem vette észre őt. Felícia meghatottan nézte a férfit, amint épp a pizzákat vette ki a sütőből. Úgy érezte, hazaérkezett.
Amikor Richárd megfordult, hogy az asztalra tegye a tányérokat, összemosolyogtak:
- Na, mit mondtam, hogy visszacsalogatnak majd hozzám az illatok! - mondta nevetve. - Bár kétségtelenül nem brillírozok ezzel a teljesítménnyel, de amikor kinyitottam a hűtőt, akkor villant be, hogy a hosszas távollét miatt nincs itthon semmi. Még jó, hogy a mélyhűtőben mindig tartok némi életmentő félkész kaját, így mégsem maradtam szégyenben... Legalábbis remélem!
- Tökéletes a pizza, nagyon gusztusos, és szeretem - válaszolta a lány, miközben kezet mosott a csapnál, majd asztalhoz ült.
- Örülök, de azért remélem, egyszer, vagyis inkább hamarosan, elkápráztathatlak az igazi főztömmel is!
- Hagyom magam elkápráztatni, köszönöm az újabb meghívást. Ezek szerint nem fogok éhen halni, ha mégis rosszabbra fordulna a sorsom - nevetett Felícia.
- Ha rajtam múlik, nem - jelentette ki komolyan a férfi - sőt, ha engednéd, hogy segítsek...
- Kedves vagy. Köszönöm. Ígérem, ha csődöt mondok, feltétlenül hozzád fordulok, de azt hiszem, épp ideje lenne a saját lábamra állni - szakította félbe a lány Richárdot, mielőtt az belemelegedhetett volna a nagylelkű felajánlásokba.
A férfi nem akart tolakodni, belátta, hogy két hét ismeretség után valóban kényelmetlen helyzetbe hozná a lányt, ha pénzt vagy lakhatást ajánlana neki. Inkább nem erőltette a témát, hanem az evésre koncentrált. A pillanatnyi csöndet Felícia törte meg.
- Mesélj a képeidről!
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre... Gondolom, a szobádban lévő portrék a családod tagjait ábrázolják. Láttam csodálatos tájképeket is. De legjobban az foglalkoztat, hogy miért nem fejezted be azokat a festményeket, amik abban a külön kis szobában vannak?
Richárd bólintott, és lenyelte a falatot:
- A fenti képekhez érzelmileg kötődöm, akár az Angyalhoz, azoktól soha nem fogok megválni - kezdte Richárd.
- A szüleim, nagymamám, a kishúgom, a családi házunk és gyermekkorom tájai, a Balaton felvidék, ahol nagyszüleimnél a nyarakat töltöttem. Vadász, a vizsla, aki elkísért, amikor párás nyári reggeleken világgá mentem, a viharos Balaton ezerszer is lenyűgöző szépsége, nem beszélve a napkelte és a naplemente varázsáról. Mindegyik festmény egy pillanat az életemből, amikhez ragaszkodom. Nos, a befejezetlen vásznak? Nem is tudom... Talán elmúlt a tűz munka közben, ami az alkotáshoz elengedhetetlen. Kihűlt a vulkán, elcsitult a bennem tomboló vihar, és érdektelenné vált a téma...
- Akkor miért tartod meg őket? - érdeklődött Felícia.
- Mert a parázsból is lehet még nagy tüzet éleszteni - válaszolta a férfi, miközben az Angyalra gondolt. - Tudod, van az úgy, hogy valamit nagyon szeretnénk, de még nem jött el az ideje... még nem ért meg a lelkünkben a téma arra, hogy manifesztálódjon. Egy kisgyermeknek is kilenc hónapra van szüksége a fogantatástól a megszületésig. Valahogy így van ez a művészetben is... Csak ritkán adatik meg, hogy egy gondolat, vagy érzés nyomán azonnal létre¬jöjjön az alkotás. Jaj, de szólj rám, ha nagyon belemelegszem a filozofálgatásba. Nem akarlak untatni.
- Egyáltalán nem untatsz, holnap reggelig is szívesen hallgatnám, amiről mesélsz.
- Akkor maradj nálam éjszakára - kapaszkodott Richárd a mondatba.
Felícia már bánta a meggondolatlan szavakat. Most mentegetőzhet, amikor csak az illem tartja vissza attól, hogy elfogadja a férfi ajánlatát.
- Nem lehet - mondta kurtán, és reménykedett abban, hogy Richárd megérti a helyzetét és nem faggatja az indokai felől. A férfiban vad musztángként tomboltak az érzések, de eszébe jutottak Bence intelmei, így visszafogta magát. Némán bólintott, jelezve, hogy elfogadja a lány akaratát.
- Megengeded, hogy hálám jeléül elmosogassak? - kérdezte Felícia.
Richárd egy pillanatnyi habozás után ismét igent bólintott. Tetszett neki, hogy a lány otthonosan érzi magát nála. Biztató jelnek fogta fel.
- Addig készítek egy kávét - állt fel a férfi az asztaltól, hogy hasznossá tegye magát.
- Úgy látom tegnap mégsem fagyott le sem az orrod, sem a füleid - mondta kisfiús mosollyal, miközben leheletnyi puszit nyomott a pisze orrocskára.
Felícia felnevetett, és végre megszólalt:
- Nagyon szép helyen laksz, és ez a ház is gyönyörű!
- Egyik sem olyan szép, mint te - bókolt a férfi. - Gyere, menjünk a műterembe, a kandalló mellett jó meleg van.
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. Teljesen átfagytam. Rettenetes ez az állandó északi szél. Ó!... - lépett a lány őszinte csodálattal a festőállványon lévő kép elé, és nem tudott semmi értelmeset kipréselni magából a meglepetéstől.
Richárd mögé állt, óvatosan kivette a kontyot tartó csatot, hogy leomoljon a vöröses-barna hajzuhatag a lány vállaira. Kicsit elrendezte a tincseket, majd rámutatott a kétszárnyas üveg-ajtón túl, az előszobai tükörben visszatükröződő karcsú alakra.
- Nos, most már hiszel a szemednek? Elhiszed, hogy megálmodtalak? Elhiszed, hogy rád vártam már akkor is, amikor még nem ismertelek, és ez nem csak egy kamu csajozós duma?
Felícia döbbenten nézett hol a festményre, hol pedig a tükörképére, majd szorosan átkarolta a férfit és hozzásimult.
- Ez gyönyörű! Fantasztikusan tehetséges vagy! - suttogta alig hallhatóan, és puha kis csókot lehelt Richárd ajkára.
- Te vagy gyönyörű - válaszolta Richárd szerelmesen.
Ebben a pillanatban megcsörrent Felícia telefonja. Kibontakozott az ölelésből, a táskájához lépett, hogy megnézze, ki keresi.
- Anyukám. Ne haragudj, fel kell vennem.
Richárd megértően bólintott, és magára hagyta Felíciát a műteremben. Kiment a konyhába, hogy teát készítsen.
Amikor a lány befejezte a beszélgetést, a férfi után ment a konyhába.
- Megkínálhatlak egy csésze forró teával?
- Az jólesne - válaszolta a lány elgondolkodva.
- Csak nincs valami baj? Olyan szomorú lett a hangod.
- Nem, semmi baj sincs - füllentette Felícia, de nem volt valami meggyőző.
- Puha az orrod, nem mondasz igazat - nevetett rá Richárd, amikor a teáscsészéket az asztalra tette, és közvetlen mozdulattal megérintette a kis orrocskát.
- Hát tényleg van valami, de nem akarlak terhelni a családi életemmel... és kár lenne elrontani ezt a szép napot, hiszen erre úgysem tudunk megoldást találni itt, a szüleimtől több mint száz kilométerre...
- Biztos vagy abban, hogy nem könnyebbülsz meg, ha elmondod, és valóban olyan kilátástalan az a helyzet? - kérdezte a férfi, amikor leült az asztalhoz szemben Felíciával, és két kezébe fogta a lány kezeit. - Ne értsd félre, nem akarok tolakodni, de azt gondolom, ez a probléma máris közénk áll, ha nem tartasz méltónak arra, hogy megoszd velem.
- Óh, Richárd, te olyan nyílt és őszinte ember vagy, számodra olyan nagyon természetes és egyszerű minden...
A férfi kérdőn felvonta szemöldökét, de nem szólalt meg. Hagyta, hogy Felícia bátorságot merítsen, és elmondjon annyit, amennyit akar.
- Két hete ismerjük egymást, és én nem érzem úgy, hogy bármilyen gondommal lerohan-hatnálak - folytatta a lány.
- Ez megint olyan kérdés, mint amikor azt hitted, hogy lefagyott orral és fülekkel már nem fogsz tetszeni nekem? - kérdezte Richárd egy biztató mosoly kíséretében.
Felícia bólintott.
- Tehát jól értem? Azt gondolod, hogy ha néhány nappal vagy héttel később tudom meg, hogy itt kell hagynod az egyetemet, és haza kell költöznöd, akkor másképp fogok viselkedni, mint ha most mondanád? - mondta ki Richárd azt, amitől a legjobban félt, hogy bizonyosságot szerezzen sejtelméről.
Felícia megrezzent a férfi mondatára, majd komoly arckifejezéssel válaszolt:
- Inkább elmegyek dolgozni, de az egyetemet nem hagyom itt, ezt nem is várják el tőlem a szüleim. Csak... csak apukám elvesztette az állását, és nem biztos, hogy tudnak tovább támo-gatni... Legalábbis, nem ennyire, mint eddig, hogy finanszírozták az albérletem költségeit - mondta és lehajtotta a fejét.
- Mi a szakmája az édesapádnak? - kérdezte Richárd, miközben bátorítóan megszorította a lány kezét.
- Tűzoltóként dolgozott, de kiszűrték az alkalmasságin...
- Megromlott az egészsége? - faggatta tovább Richárd.
- Magasabb lett a vérnyomása és a vércukor értéke is a megengedettnél. Tudod, náluk nagyon komoly orvosi elvárások vannak.
- Biztos, hogy ez nem csak átmeneti állapot, vagy, hogy nem helyezik át egy másik munka-körbe?
- Úgy tűnik, hogy a betegség még csak most ütötte fel a fejét, talán gyógyszerekkel karban tartható, és igen, apa is abban reménykedik, hogy áthelyezik, vagy előnyugdíjba küldik. Bárhogy is legyen, mindenképp kevesebb lesz a jövedelme. Most kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért annyi pénzt eldorbézoltam Krétán, amikor...
- Na, ne csináld ezt! Akkor még nem tudtál a gondokról, és különben is azt mondtad, hogy az ösztöndíjadból fizetted az utazást - szakította meg a férfi Felícia monológját.
- Persze, ez igaz, de szerinted, ha a lakást nem fizetnék a szüleim, akkor futná az ösztöndíjból még utazgatni is? - nevetett a lány és mintha rosszkedvét elfújták volna, ismét vidáman folytatta a beszélgetést. - Ezt a pár hónapot csak kihúzom a tanév végéig, nyáron pedig munkát vállalok. Nemrég mondta Rini, hogy náluk is elkelne az étteremben még egy kisegítő, főleg a nyüzsgős napokon.
- Marina bírja munka mellett a tanulást? - érdeklődött Richárd.
- Rini nem tanul...
- Kiesett közületek?
- Nem - mondta Felícia, miközben elgondolkodva kibámult az ablakon át a kertbe.
- Hol jársz, kedvesem? - érintette meg Richárd a lány karját.
- Ó, csak eszembe jutott az első találkozásunk Rinivel. Ahogy megkaptam az értesítést, hogy felvettek az egyetemre, ideutaztam, kinézni a megfelelő albérletet. A vonatfülkében csak egy lány ült, mint egy riadt kis madár, kuporgott az ülésen. Leültem szemben vele az ablakhoz, és kis idő múlva beszélgetést kezdeményeztem. Annyira zaklatott voltam, féltem az ismeret¬len-től, el akartam terelni a figyelmemet a saját gondjaimról. Rini árva, sosem ismerte a szüleit. Amikor nagykorú lett, kapott némi pénzt, és elbocsátották az intézetből, ahol addig élt és tanult. Felszolgáló a szakmája, abban próbált elhelyezkedni, de esélye sem volt rá a kis településen. Ő azért utazott akkor ide, hogy munkát találjon. Rettegett, hogy kihasználják fiatalságát, tapasztalatlanságát, hogy nem kap munkát, és hamar elfogy a kis pénze. Képzeld - nézett most Felícia a férfira - még ott a vonaton örök barátságot kötöttünk. Megettük együtt az elemózsiát, amit anyukám csomagolt, és megfogadtuk, hogy jóban-rosszban segítjük egymást. Együtt néztük ki ezt a kis lakást, közel az iskolához. Fél évig laktunk benne albérletben, de aztán el akarta adni a tulaj, és rábeszéltem Rinit, hogy jó befektetés lenne megvenni. Nagyon hamar talált munkát, abban az étteremben, ahol most is dolgozik. Tulajdonképpen egy szálló étterme, így mindig sok a munka, még túlórázni is lehet. A bank elfogadta az államtól kapott pénzét önerőnek, és adtak neki annyi hitelt, hogy megvehette a lakást. Nem akart belemenni, eleinte félt, hogy majd nem fogja tudni fizetni a törlesztő részleteket - Marina mindig, mindentől fél. Semmi önbizalma, pedig nagyon okos lány, csak hát tudod... Nincs mindenkinek megfelelő háttere, hogy jó helyről startoljon. Biztattam, hogy ott maradok nála albérlőnek, így továbbra is megoszlanak a költségek, és nem az ablakon dobálja ki a pénzt, hanem a sajátját fogja fizetni. Ezért érintett rosszul a dolog... Rávettem Rinit, hogy fektesse be a pénzét a lakásba, és ha nem fogom tudni továbbra is fizetni a rám eső részt, akkor cserbenhagyom... a többibe meg már nem is jó belegondolni...
- De hát találhat más albérlőt vagy férjhez is mehet - mondta Richárd könnyed hangon.
- Igen, tulajdonképpen beajánlhatom neki az egyik évfolyamtársamat magam helyett, de akkor mi lesz a fogadott jóban-rosszban szerződésünkkel? Inkább elmegyek dolgozni - jelentette ki határozottan a lány, a férfi szemébe nézve. - Más is dolgozik tanulás mellett, de hanyagoljuk most ezt a témát! - tette még hozzá.
- Rendben, akkor meghívhatlak egy ebédre?
- Ha most azt mondod, hogy főzni is tudsz, akkor elájulok - nevetett Felícia.
- Bevallom, először étteremre gondoltam, de sérti a férfiúi büszkeségemet a feltételezés, hogy nem nézed ki belőlem, hogy pillanatok alatt ebédet varázsolok az asztalra, így inkább bizo-nyítani szeretnék...
- Nem abban kételkedtem, hogy tudsz ebédet varázsolni, hanem abban, hogy ehető lesz-e az az ebéd, illetve, hogy nem egy futárcég fogja prezentálni... - kacagott a lány pajkosan, de ki is futott a konyhából, Richárd tettetett haragját látva. Az előszobában érte utol a férfi, magához húzta és megcsókolta.
- Nézz szét a házban, és ígérem, ínycsiklandó illatok fognak visszacsábítani a konyhába. Ja, és itt a mobilom, vidd magaddal, nehogy aztán gyanúba keveredjek.
- Nem, nem, arra semmi szükség, hiszek neked - tiltakozott Felícia, és elindult a falépcsőkön a tetőtér felé. Először a kis raktárszobába nyitott be, ahol nagy érdeklődéssel és élvezettel nézegette a félbehagyott festményeket. Aztán a folyosó és a hálószoba falait díszítő képeket vette szemügyre. Korgó gyomorral, csodálkozva szaladt vissza a konyhába. Richárd éppen háttal állt, így nem vette észre őt. Felícia meghatottan nézte a férfit, amint épp a pizzákat vette ki a sütőből. Úgy érezte, hazaérkezett.
Amikor Richárd megfordult, hogy az asztalra tegye a tányérokat, összemosolyogtak:
- Na, mit mondtam, hogy visszacsalogatnak majd hozzám az illatok! - mondta nevetve. - Bár kétségtelenül nem brillírozok ezzel a teljesítménnyel, de amikor kinyitottam a hűtőt, akkor villant be, hogy a hosszas távollét miatt nincs itthon semmi. Még jó, hogy a mélyhűtőben mindig tartok némi életmentő félkész kaját, így mégsem maradtam szégyenben... Legalábbis remélem!
- Tökéletes a pizza, nagyon gusztusos, és szeretem - válaszolta a lány, miközben kezet mosott a csapnál, majd asztalhoz ült.
- Örülök, de azért remélem, egyszer, vagyis inkább hamarosan, elkápráztathatlak az igazi főztömmel is!
- Hagyom magam elkápráztatni, köszönöm az újabb meghívást. Ezek szerint nem fogok éhen halni, ha mégis rosszabbra fordulna a sorsom - nevetett Felícia.
- Ha rajtam múlik, nem - jelentette ki komolyan a férfi - sőt, ha engednéd, hogy segítsek...
- Kedves vagy. Köszönöm. Ígérem, ha csődöt mondok, feltétlenül hozzád fordulok, de azt hiszem, épp ideje lenne a saját lábamra állni - szakította félbe a lány Richárdot, mielőtt az belemelegedhetett volna a nagylelkű felajánlásokba.
A férfi nem akart tolakodni, belátta, hogy két hét ismeretség után valóban kényelmetlen helyzetbe hozná a lányt, ha pénzt vagy lakhatást ajánlana neki. Inkább nem erőltette a témát, hanem az evésre koncentrált. A pillanatnyi csöndet Felícia törte meg.
- Mesélj a képeidről!
- Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre... Gondolom, a szobádban lévő portrék a családod tagjait ábrázolják. Láttam csodálatos tájképeket is. De legjobban az foglalkoztat, hogy miért nem fejezted be azokat a festményeket, amik abban a külön kis szobában vannak?
Richárd bólintott, és lenyelte a falatot:
- A fenti képekhez érzelmileg kötődöm, akár az Angyalhoz, azoktól soha nem fogok megválni - kezdte Richárd.
- A szüleim, nagymamám, a kishúgom, a családi házunk és gyermekkorom tájai, a Balaton felvidék, ahol nagyszüleimnél a nyarakat töltöttem. Vadász, a vizsla, aki elkísért, amikor párás nyári reggeleken világgá mentem, a viharos Balaton ezerszer is lenyűgöző szépsége, nem beszélve a napkelte és a naplemente varázsáról. Mindegyik festmény egy pillanat az életemből, amikhez ragaszkodom. Nos, a befejezetlen vásznak? Nem is tudom... Talán elmúlt a tűz munka közben, ami az alkotáshoz elengedhetetlen. Kihűlt a vulkán, elcsitult a bennem tomboló vihar, és érdektelenné vált a téma...
- Akkor miért tartod meg őket? - érdeklődött Felícia.
- Mert a parázsból is lehet még nagy tüzet éleszteni - válaszolta a férfi, miközben az Angyalra gondolt. - Tudod, van az úgy, hogy valamit nagyon szeretnénk, de még nem jött el az ideje... még nem ért meg a lelkünkben a téma arra, hogy manifesztálódjon. Egy kisgyermeknek is kilenc hónapra van szüksége a fogantatástól a megszületésig. Valahogy így van ez a művészetben is... Csak ritkán adatik meg, hogy egy gondolat, vagy érzés nyomán azonnal létre¬jöjjön az alkotás. Jaj, de szólj rám, ha nagyon belemelegszem a filozofálgatásba. Nem akarlak untatni.
- Egyáltalán nem untatsz, holnap reggelig is szívesen hallgatnám, amiről mesélsz.
- Akkor maradj nálam éjszakára - kapaszkodott Richárd a mondatba.
Felícia már bánta a meggondolatlan szavakat. Most mentegetőzhet, amikor csak az illem tartja vissza attól, hogy elfogadja a férfi ajánlatát.
- Nem lehet - mondta kurtán, és reménykedett abban, hogy Richárd megérti a helyzetét és nem faggatja az indokai felől. A férfiban vad musztángként tomboltak az érzések, de eszébe jutottak Bence intelmei, így visszafogta magát. Némán bólintott, jelezve, hogy elfogadja a lány akaratát.
- Megengeded, hogy hálám jeléül elmosogassak? - kérdezte Felícia.
Richárd egy pillanatnyi habozás után ismét igent bólintott. Tetszett neki, hogy a lány otthonosan érzi magát nála. Biztató jelnek fogta fel.
- Addig készítek egy kávét - állt fel a férfi az asztaltól, hogy hasznossá tegye magát.
- Mesélj erről a képről! - kérte
Felícia a kávéscsészéjét szorongatva, amikor már a műteremben lévő hatalmas
karosszékben ült. A férfi rendíthetetlen nyugalma, a kandallóból áradó meleg, a
frissen lefőtt kávé illata úgy ellazította, hogy teljesen megfeledkezve
önmagáról vackolódott be Richárd trónusába. A férfi észrevette Felícián ezt a
változást, és elmosolyodott.
- Ez a festmény a tökéletes példa arra, amit a parázs felélesztéséről meséltem az imént. Egyáltalán nem emlékszem, mikor, és milyen indíttatásból készítettem a vázlatot. Néhány hete, amikor kedvetlenül válogattam a régi képek között, szikrát kapott, és berobbant az el-feledett érzés.
- Szeretnélek látni egyszer munka közben - mondta a lány a férfi szemébe nézve.
- Állj nekem modellt, és teljesül a vágyad - vágta rá Richárd habozás nélkül. - Úgyis dolgozni akartál, hát ez is egy lehetőség... - tette még hozzá elgondolkodva.
- Nincs kizárva, hogy egyszer igent mondok erre az ajánlatodra, de abban biztos lehetsz, hogy ha rászánom magam, akkor nem pénzért fogom tenni - mondta Felícia, és kihúzta magát ültő helyében.
Richárdnak tetszett a válasz, szélesen elmosolyodott.
- Ez a festmény a tökéletes példa arra, amit a parázs felélesztéséről meséltem az imént. Egyáltalán nem emlékszem, mikor, és milyen indíttatásból készítettem a vázlatot. Néhány hete, amikor kedvetlenül válogattam a régi képek között, szikrát kapott, és berobbant az el-feledett érzés.
- Szeretnélek látni egyszer munka közben - mondta a lány a férfi szemébe nézve.
- Állj nekem modellt, és teljesül a vágyad - vágta rá Richárd habozás nélkül. - Úgyis dolgozni akartál, hát ez is egy lehetőség... - tette még hozzá elgondolkodva.
- Nincs kizárva, hogy egyszer igent mondok erre az ajánlatodra, de abban biztos lehetsz, hogy ha rászánom magam, akkor nem pénzért fogom tenni - mondta Felícia, és kihúzta magát ültő helyében.
Richárdnak tetszett a válasz, szélesen elmosolyodott.
Őrült rohamban futottak körbe-körbe
a mutatók az óra számlapján, gyorsan eltelt a délután.
- Azt hiszem, ideje indulnom, hamar besötétedik, és nem szeretek olyankor már egyedül mászkálni az utcákon - állt fel a lány, és készülődni kezdett.
- Biztosan nem maradhatsz? - kérdezte Richárd reménykedve.
Felícia némán megrázta a fejét.
- Akkor legalább engedd, hogy hazakísérjelek - kérlelte a férfi.
- Rendben - kapott az alkalmon Felícia.
Kettős volt az öröme, hiszen valóban nem szeretett egyedül járkálni sötétedés után, másrészt, élvezte a férfi társaságát.
Gyalog indultak az egyetem felé. Egyikőjükben sem merült fel, hogy autóval, vagy tömegközlekedéssel rövidítsenek az együtt töltött időn. Alig szólaltak meg az úton, de együtt még hallgatni is jobb volt, és a dermesztő szél sem tűnt olyan kibírhatatlannak.
- Rini már otthon van. Látod, ott az az ablak a másodikon, ahol ég a villany? Ott lakom.
Richárd tudta, hogy a lány nem fogja felhívni a lakásba. A kapualjban búcsúzkodtak. Hosszú, szenvedélyes csókkal váltak el. Felícia érezte, hogy a férfi megremeg, ahogy átölelte és szorosan magához vonta.
- Te fázol - mondta incselkedve - Fogadd el a sálamat, jól jöhet még hazafelé.
Richárd tiltakozni akart, de aztán észbekapott. Ha elfogadja a sálat, az egy indok az újabb találkozásra. Mosolyogva hagyta, hogy Felícia a nyaka köré tekerje az illatos bordó sálat, és begyömöszölje a kabátja alá a rojtokat.
- Köszönöm - suttogta rekedten, és ismét megcsókolta.
- Azt hiszem, ideje indulnom, hamar besötétedik, és nem szeretek olyankor már egyedül mászkálni az utcákon - állt fel a lány, és készülődni kezdett.
- Biztosan nem maradhatsz? - kérdezte Richárd reménykedve.
Felícia némán megrázta a fejét.
- Akkor legalább engedd, hogy hazakísérjelek - kérlelte a férfi.
- Rendben - kapott az alkalmon Felícia.
Kettős volt az öröme, hiszen valóban nem szeretett egyedül járkálni sötétedés után, másrészt, élvezte a férfi társaságát.
Gyalog indultak az egyetem felé. Egyikőjükben sem merült fel, hogy autóval, vagy tömegközlekedéssel rövidítsenek az együtt töltött időn. Alig szólaltak meg az úton, de együtt még hallgatni is jobb volt, és a dermesztő szél sem tűnt olyan kibírhatatlannak.
- Rini már otthon van. Látod, ott az az ablak a másodikon, ahol ég a villany? Ott lakom.
Richárd tudta, hogy a lány nem fogja felhívni a lakásba. A kapualjban búcsúzkodtak. Hosszú, szenvedélyes csókkal váltak el. Felícia érezte, hogy a férfi megremeg, ahogy átölelte és szorosan magához vonta.
- Te fázol - mondta incselkedve - Fogadd el a sálamat, jól jöhet még hazafelé.
Richárd tiltakozni akart, de aztán észbekapott. Ha elfogadja a sálat, az egy indok az újabb találkozásra. Mosolyogva hagyta, hogy Felícia a nyaka köré tekerje az illatos bordó sálat, és begyömöszölje a kabátja alá a rojtokat.
- Köszönöm - suttogta rekedten, és ismét megcsókolta.
A könyv borítója |
FOLYTATJUK.
*************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
Zsigai Klára: Boldogság
Mi hiányzik? Számtalan gondolat késztet,
Kínzó érzések- élet adta receptek,
Napfényes utak, mosolyokat keresnek,
Langyos pocsolyákba nem süppednek bele.
Boldogok, kik tudnak magukon nevetni,
Kapuk kilincsét fogva küszöbét lépni.
Kik nem félnek önzetlen odaadástól,
Szeretet, hit, határok gondolatától.
Boldogok, kik mentségeket nem keresnek,
Szenvedélyek izzásai égig emelnek.
Szépet naivan meglátják út porában,
Szeretet magját hintik szerte világban.
Boldogok a Bölcsek, hegyen látnak át,
Lélek böjtjét poklok-poklát megjárták már,
Elmélyült gondolkodásra szólít a kor,
Derű boldogság várja odaát valahol.
Mi hiányzik? Számtalan gondolat késztet,
Hogy lehet felhőtlenül boldogan élnem...
Szavakba nem vágva, csak bölcsen hallgatni,
Szeretőn két kézzel önzetlenül adni.
Nem kell elvárás, megfelelés....csak érzés,
Virrasztott elme, fojtó köd el ne érjen!
Szívekbe szúrt csillag fénye ne éghessen
A rácsok nélküli szivárvány éltessen!
Boldogok, kik szorongó éj nélkül élnek
Lemenő Nap csendes fényébe nézhetnek
Mosolyogva, adnak, meglátnak, éreznek
Boldogság, szeretet járvány tiszta fénye.
…………………………………
Zsigai Klára:
Szeretet fogja kezem!
Új bolygó fénye
Lebeg árnyakon túl
Csodálatos országunkban
Szeretet-béke
Test-lélek
- Szellem
Sorra kigyúlnak
Apró csillagok
Fénye messze ragyog
Bearanyozza az eget!
Szeretet fogja kezem!
Igazságért szomjazó ajkam
Szeretet fám
Hajszál gyökerem
Ágait, virágait
Utolsó leheletemmel védem
Míg élek!
Megbocsátás
Alázat- Remény - Hit
Lelki béke
Mit adhatok
Szeretet fogja kezem!
Ágaim átkarolnak
Ne gyalázz
Ne üldözz
Megbocsátok
Koronám ékes
Gyönyörű lelkű
Mélyből feltörő gyökerek
Emberiség oltárát
Igazság fénye
Szereteted ékesítse!
Lángok
Izzó-fény
Erőt ad
Reményt
Hitet
Tudnod
Érezned kell
Csodálatos
Országunkban
Szeretet fogja kezed!
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
(Zsigai Klára)
..............................................
ADAMECZ LÁSZLÓ: LEÜLLEPEDETT BENNEM…
Leülepedet bennem a gondolat
mint tófenékre a sűrű iszap,
fáradt lelkemnek nem kell kapcsolat,
nem félek mint gyermek, hogy kikap.
Nincs bennem lázadás, dac manapság,
a küzdések heve sem ragad rám,
madár se fütyül lélek kutamon.
Napfény ragyogásként duzzadt életem,
tenni, adni, szolgálni vezérelt.
Tán kaján gáncsok lesznek végzetem,
gyűlölni szándékom nem merészelt.
Köszöntöm én a nekem ártókat,
kiknek lelkében nem szólal meg hang.
Büszkeség lakja az engem bántókat,
számukra ez képzelt emberi rang.
Hej, annyiszor jót tenni ott voltam,
hogy te örömöd is sokasodjon,
nem vetted észre, eléd toltam,
a lehetőséged szaporodjon.
Adjon Isten neked annyit, olyat,
mit ítélsz, ártasz, nekem, másnak.
Tanulságul reád visszafolyat,
hogy jó lehess, nekem, másnak,
társnak.
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány
www.leleksegito.hu
..............................................
STOLMÁR BARBARA: Gömb a kézben
Piciny fém gömb gurul előre,
talán tudja ő, hogy útját merre törje?
Ő érti csak igazán, mire szánták sorsát,
és az, kinek kezei a pontokat reá hordták.
talán tudja ő, hogy útját merre törje?
Ő érti csak igazán, mire szánták sorsát,
és az, kinek kezei a pontokat reá hordták.
Figyelj csak, elhallgatott szavú,
kinek feje felett annyi betű, hang elzúg,
Koppan út közben sokszor asztal szélen,
kezeddel figyelj, igyekszik, hamar odaérjen.
kinek feje felett annyi betű, hang elzúg,
Koppan út közben sokszor asztal szélen,
kezeddel figyelj, igyekszik, hamar odaérjen.
Amit eddig sehogy nem értettél,
ujjad hegyére tér, ha odaér,
Ki sejtené, amint azt elolvasod,
öröm fog el, vagy fellobban haragod?
ujjad hegyére tér, ha odaér,
Ki sejtené, amint azt elolvasod,
öröm fog el, vagy fellobban haragod?
A kis gömb már koccan ujjadon,
az írást csendben elmédbe karcolod,
Amint újfent óvatosan asztalra teszed,
mindjárt semmivé lesz, ne is keresd.
az írást csendben elmédbe karcolod,
Amint újfent óvatosan asztalra teszed,
mindjárt semmivé lesz, ne is keresd.
Csupán ettől kezdve ennyit tehetsz,
mit megtudtál, soha többé el ne feledd,
Az igazságra e gömb előtted fényt derített,
nyíltan írva ott, eddig sem volt hazugság neked.
mit megtudtál, soha többé el ne feledd,
Az igazságra e gömb előtted fényt derített,
nyíltan írva ott, eddig sem volt hazugság neked.
A kéz, ki reá írta,
hangba önteni soha egyszer sem bírta,
s ez azóta is mindig csak így van,
de ha utálod is, eljátssza ő neked betűtlen dalban.
hangba önteni soha egyszer sem bírta,
s ez azóta is mindig csak így van,
de ha utálod is, eljátssza ő neked betűtlen dalban.
2016. január 28
.....................................................
Bognár Papp Irén: Dalol a láng és sír a fa
És sír a fa,
még élt az elmúlt éjszaka,
álomba ringatta az éj.
Csillagokba kapaszkodott.
Övé volt minden, ami él;
a messzeség, amerre nézett,
a dombok háta, s a távoli fák.
Lábánál neki tündököltek
tavasszal a kék ibolyák. még élt az elmúlt éjszaka,
álomba ringatta az éj.
Csillagokba kapaszkodott.
Övé volt minden, ami él;
a messzeség, amerre nézett,
a dombok háta, s a távoli fák.
Lábánál neki tündököltek
Virágtengere elbódított,
lombjában költött két madár.
De elszökött a csalfa nyár!
Dalolt a láng és sírt a fa
az életéért, mely véget ért.
Egy üvegajtós cserépkályha
lett az utolsó szobája.
Dalolt a láng és sírt a fa!
Hamu lett szegény, egy éjszaka.
Csonkjához járok néha nap,
Csillagot gyújtok az ég alatt.
/Dalol a láng és sír a test
bárki volt egykor idefent;
madár, ló, emberi lény?
Mindenki egyszer hazatér/
........................................................
FARSANGI VERS
NAGY VENDEL:Táncosom, Te gyönyörű
Táncoló lábak
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Keringve szállnak
A szoknya perdül
Toppan a láb.
Kecses kéz lendül
Énekszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Énekszó csendül
Dobbanó lábam
Ne add alább.
Suhogó selyem
Omlik vállára
Kezemmel óvom
Csöpp derekát.Omlik vállára
Kezemmel óvom
Mosolyog ajka
Kék szeme sarka
Megsimogatom
Szőke haját.
Kék szeme sarka
Megsimogatom
Szőke haját.
Karomba tartva
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Átérzem rajta
A szerelemnek
Bódulatát.
Tündöklő arca
Jól felnagyítja
Báli teremnek
Ragyogását.
Jól felnagyítja
Báli teremnek
Ragyogását.
Sudár alakja,
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálban
Álarc takarja
Szép orcáját.
Víg jelmez rajta.
Farsangi bálban
Álarc takarja
Szép orcáját.
2016. farsangján
.....................................................
HOLLÓSY TÓTH KLÁRA: Január vége
Tél szellem lehel bokrokra, fákra
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.
Vad szélorkán sikolt a fenyőkön,
ereje csípős, mindent leigáz,
Madár gubbaszt fagy-verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.
ereje csípős, mindent leigáz,
Madár gubbaszt fagy-verte tetőkön,
füstöt pipál az erdőszéli ház.
Varjak pettyezik be a matt ködöt,
a világ reszket, dermedten vacog.
Dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.
a világ reszket, dermedten vacog.
Dérrel vert, őszült jégvilág fölött
hó-csengettyűt ráznak az angyalok.
Néma, hófehér a táj varázsa,
arcunk bénítja, szinte szúr a fagy.
Ívlámpák hideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.
arcunk bénítja, szinte szúr a fagy.
Ívlámpák hideg világítása
melenget csak a téli ég alatt.
Győr, 2011. január 3.
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
ÁRVAY MÁRIA: Szeretet szárnyán
„A szerencse valójában nem más, mint
hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok
az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.”
(Paulo Coelho)
Reggel fél hat körül lehetett. A
szoba csendjét az ébresztőóra éles hangja verte fel. Titanilla, becézzük csak
Titinek, felriadt. Nem aludt mélyen, mégis az óra éles hangja váratlanul érte.
Lenyomta a gombot. Megdörgölte a szemét, nagyot ásított.
- Hányszor megfogadtam, hogy kicserélem ezt az órát zenés ébresztőre! – Mindig csak fogadkozom, de ennek vége! Adandó alkalommal veszek egyet!
Reggeli teendői közben bekapcsolta a rádiót. Nagyon szerette a zenés reggeli műsorokat, mindjárt jobban indul így a reggel.
Egyszer csak egy beszélgetés töredékére figyelt fel. Arról folyt a szó, hogy május 10-én, hosszú idő után, ismét koncertezik az ÉMI. Biztosan megint teltház lesz, a jegyek hamar elkelnek… a közönség rajong az ÉMI-ért!
Titinek a torkában dobogott a szíve. Kedvenc zenekaráról beszélnek!
ÉMI: Édes Muzsika Ismét. Kimondottan kellemes, lágy, nyugalmat sugárzó dallamokat játszanak oboán, harmonikán, gitáron, és persze szintetizátoron. Zenéjükben van valami édes, lüktető ritmus, mégis békesség árad dallamvilágukból.
Titinek megvan az ÉMI összes albuma, DVD-je, rengeteget olvas róluk a Neten. Micsoda boldogság lenne élőben látni őket koncertezni! Gombócot érzett a torkában. Sajnos, nem engedheti meg magának, nincs jegyre pénze. Tudja, drága mulatság ez!
Titi már évek óta albérletben él. Fizetése éppen arra elég, hogy a rezsit és a lakbért fizesse. Félretenni keveset tud, az a kis összeg pedig fedezi, ha valamit meg kell javíttatnia.
Férje nemrég elhagyta. Gyermekük nincs, egyedül él. Nem gondolhat most koncertjegyre.
- Hányszor megfogadtam, hogy kicserélem ezt az órát zenés ébresztőre! – Mindig csak fogadkozom, de ennek vége! Adandó alkalommal veszek egyet!
Reggeli teendői közben bekapcsolta a rádiót. Nagyon szerette a zenés reggeli műsorokat, mindjárt jobban indul így a reggel.
Egyszer csak egy beszélgetés töredékére figyelt fel. Arról folyt a szó, hogy május 10-én, hosszú idő után, ismét koncertezik az ÉMI. Biztosan megint teltház lesz, a jegyek hamar elkelnek… a közönség rajong az ÉMI-ért!
Árvay Mária |
Titinek a torkában dobogott a szíve. Kedvenc zenekaráról beszélnek!
ÉMI: Édes Muzsika Ismét. Kimondottan kellemes, lágy, nyugalmat sugárzó dallamokat játszanak oboán, harmonikán, gitáron, és persze szintetizátoron. Zenéjükben van valami édes, lüktető ritmus, mégis békesség árad dallamvilágukból.
Titinek megvan az ÉMI összes albuma, DVD-je, rengeteget olvas róluk a Neten. Micsoda boldogság lenne élőben látni őket koncertezni! Gombócot érzett a torkában. Sajnos, nem engedheti meg magának, nincs jegyre pénze. Tudja, drága mulatság ez!
Titi már évek óta albérletben él. Fizetése éppen arra elég, hogy a rezsit és a lakbért fizesse. Félretenni keveset tud, az a kis összeg pedig fedezi, ha valamit meg kell javíttatnia.
Férje nemrég elhagyta. Gyermekük nincs, egyedül él. Nem gondolhat most koncertjegyre.
Munkahelyén csodálkozva
kérdezgették.
- Mi van veled? Miért lógatod az orrod? Máskor mosolyoddal te vidítasz fel bennünket!
- Semmi, csak nem aludtam jól.
Nem akart ilyen pitiáner problémával előállni, amikor tudta, a többiek sokkal komolyabb nehézségekkel birkóznak. Van, aki alig-alig boldogul a hiteltörlesztéssel, egy másik családnál 3 gyermeket kell taníttatni, ismét máshol idős hozzátartozót ápolnak.
Lassan, komótosan peregtek a percek, az órák. Egyhangúan telt a nap.
A munkaidő vége felé Gitta félre vonta Titit.
- Szeretném, ha meginnánk egy kávét a büfében. Már rég voltunk együtt.
Egy percig csend volt. Titinek ma még több elintézni valója akadt. Időpontra megy a háziorvoshoz, ma még vásárolnia kell egy kis kenyeret, tejet, felvágottat, a postára is be kell ugrania a csekkeket befizetni. Mégsem utasíthatja vissza ezt a kedves felajánlást, látja, hogy Gitta fel akarja vidítani. Meg különben is, rég nem beszélgettek.
- Nincs kibúvó, Titi – bökte meg tréfásan Gitta.
- Menjünk, de nem tudok sokáig maradni!
- Mi van veled? Miért lógatod az orrod? Máskor mosolyoddal te vidítasz fel bennünket!
- Semmi, csak nem aludtam jól.
Nem akart ilyen pitiáner problémával előállni, amikor tudta, a többiek sokkal komolyabb nehézségekkel birkóznak. Van, aki alig-alig boldogul a hiteltörlesztéssel, egy másik családnál 3 gyermeket kell taníttatni, ismét máshol idős hozzátartozót ápolnak.
Lassan, komótosan peregtek a percek, az órák. Egyhangúan telt a nap.
A munkaidő vége felé Gitta félre vonta Titit.
- Szeretném, ha meginnánk egy kávét a büfében. Már rég voltunk együtt.
Egy percig csend volt. Titinek ma még több elintézni valója akadt. Időpontra megy a háziorvoshoz, ma még vásárolnia kell egy kis kenyeret, tejet, felvágottat, a postára is be kell ugrania a csekkeket befizetni. Mégsem utasíthatja vissza ezt a kedves felajánlást, látja, hogy Gitta fel akarja vidítani. Meg különben is, rég nem beszélgettek.
- Nincs kibúvó, Titi – bökte meg tréfásan Gitta.
- Menjünk, de nem tudok sokáig maradni!
A büfében viszonylag kevesen voltak.
Körös-körül ínycsiklandó illatok terjengtek. A kávé mindent felülmúlt. Egy kis
süteménnyel fogyasztva megszépíti a napot.
Gitta körüljártatta tekintetét. Úgy ismerte ezt a helyet, mint a tenyerét, mégis szeretett nézelődni. Sokszor bukkant újdonságra, mint most is:
- Odanézz!
Titi elgondolkodva kevergette kávéját. Meglepetten kapta fel a fejét.
- Mi az?
- Ott, a pénztár mellett!
Titi követte barátnője tekintetét. Ott virított hívogatóan ÉMI plakátja.
- A kedvenceid! Elmész, ugye?
- Majd meglátom- mondta Titi.
Egyszer csak felcsendült a pénztáros, Jolika hangja.
- Egy kis figyelmet kérek! Kaptam néhány tiszteletjegyet a május 10-ei koncertre! Akkor adhatom oda, ha játszunk egy kicsit. Egy-egy kérdést teszek fel a zenekarral kapcsolatban, s aki megválaszolja, már a szerencsések között lehet!
Titi nem akart hinni a fülének. Csillogó szemmel figyelt.
- Mi a címe annak az ÉMI számnak, amely alliterál?
- Alliterál, tehát azonos kezdőbetűs szavakból áll. Tudom!
Mindez másodpercek töredéke alatt futott át az agyán.
Felugrott, majdnem a kávéját is kiborította.
A szám címe: Szeretet Szárnyán!
- Gratulálok! Parancsolj, a tiszteletjegy!
Sugárzó arccal ült vissza a helyére. Kezében szorongatta a jegyet. Álomból valóság!
- Naná, hogy elmegyek! – mondta örömtől repesve barátnőjének.
- Még mindig nem értem, miért voltál idáig olyan lehangolt.
- Tudod, a rádióban hallottam reggel a hírt, azonban tudtam, nem engedhetem meg magamnak. Nem akartalak benneteket terhelni.
- Tudod, a gondok egy kicsit könnyebbek, ha többen cipeljük. Máskor ne félj megosztani velünk, hátha tudunk segíteni.
- Ha nem jövök el veled kávézni…
- Bizony!
- A segítség mindig onnan érkezik, ahonnan nem is várjuk. Nem is számítunk rá, váratlanul jön. Ezért soha ne add fel!
Így beszélgettek még, s mondanom sem kell, Titiből csak úgy folyt a szó.
Ránézett a jegyre. Egy pillanatra sem tette volna le a kezéből. Nézegette.
- Május 10. - a születésnapom!
Gitta körüljártatta tekintetét. Úgy ismerte ezt a helyet, mint a tenyerét, mégis szeretett nézelődni. Sokszor bukkant újdonságra, mint most is:
- Odanézz!
Titi elgondolkodva kevergette kávéját. Meglepetten kapta fel a fejét.
- Mi az?
- Ott, a pénztár mellett!
Titi követte barátnője tekintetét. Ott virított hívogatóan ÉMI plakátja.
- A kedvenceid! Elmész, ugye?
- Majd meglátom- mondta Titi.
Egyszer csak felcsendült a pénztáros, Jolika hangja.
- Egy kis figyelmet kérek! Kaptam néhány tiszteletjegyet a május 10-ei koncertre! Akkor adhatom oda, ha játszunk egy kicsit. Egy-egy kérdést teszek fel a zenekarral kapcsolatban, s aki megválaszolja, már a szerencsések között lehet!
Titi nem akart hinni a fülének. Csillogó szemmel figyelt.
- Mi a címe annak az ÉMI számnak, amely alliterál?
- Alliterál, tehát azonos kezdőbetűs szavakból áll. Tudom!
Mindez másodpercek töredéke alatt futott át az agyán.
Felugrott, majdnem a kávéját is kiborította.
A szám címe: Szeretet Szárnyán!
- Gratulálok! Parancsolj, a tiszteletjegy!
Sugárzó arccal ült vissza a helyére. Kezében szorongatta a jegyet. Álomból valóság!
- Naná, hogy elmegyek! – mondta örömtől repesve barátnőjének.
- Még mindig nem értem, miért voltál idáig olyan lehangolt.
- Tudod, a rádióban hallottam reggel a hírt, azonban tudtam, nem engedhetem meg magamnak. Nem akartalak benneteket terhelni.
- Tudod, a gondok egy kicsit könnyebbek, ha többen cipeljük. Máskor ne félj megosztani velünk, hátha tudunk segíteni.
- Ha nem jövök el veled kávézni…
- Bizony!
- A segítség mindig onnan érkezik, ahonnan nem is várjuk. Nem is számítunk rá, váratlanul jön. Ezért soha ne add fel!
Így beszélgettek még, s mondanom sem kell, Titiből csak úgy folyt a szó.
Ránézett a jegyre. Egy pillanatra sem tette volna le a kezéből. Nézegette.
- Május 10. - a születésnapom!
5. MESE
VÁRKONYI KITTY: Csodaburgonya
Volt egyszer, hol nem volt, a
hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kis ország. Ennek az országnak a
neve Csuhajdán volt. Szegénységben éltek itt az emberek, és az idő haladtával
egyre szegényebbek lettek. A legtöbb faluban, már élelemhez is nehezen jutottak
a népek, és mivel keveset és rossz minőségű ételeket ettek, egyre több törpe
gyerek született. Ennek az országnak, a legkisebb megyéjének falujában esett
meg a dolog. Toppandón. Olyan dolog, ami elképesztette a polgármestert és a
lakosokat is, de el, az egész világot.
Élt itt Toppandón, egy Boldizsár nevű öreg. Már mindenki Bozi apónak nevezte. Nem maradt a családjából más, csak a kis unokája, akit egyedül nevelgetett. Tíz esztendős unokája akkorka volt, mint a két éves tipegő gyerekek. Sokszor kereste fel a polgármestert, segítséget remélve, hogy a kicsi fiúcskát egészségben nevelhesse. De bizony, nem kapott jó szavakon kívül egyebet. Ilyenkor, hazament, kiült a kis kertjébe, és sírt. Sírt, zokogott a szegény öreg, könnyeivel öntözve az almafát. Ott üldögélt az almafa alatt, és nap-nap után csak sírdogált. Az egyik nyári reggelen, arra ébredt, hogy hatalmas reccsenést hall, a kert felől.
– Te jóságos mindenség! Mi történhetett? – futott ki hátra az udvaron át. Megrökönyödve bámult az almafájára. Az ágakon akkora almák termettek, hogy az ágak egymás után pattantak szét, és törtek le, a fáról. Hamarosan nem maradt egyéb, csak a fa törzse, egyetlen ág nélkül. A gyümölcsök az eséstől, ripityomra kenődtek a földön.
Na, még nagyobb búnak eresztette a fejét Boldizsár. Gyorsan kivágta az almafát, ne lássa senki, milyen csúful járt, és hátrament a krumpliföldre sírdogálni.
Egyik csodaszép őszi reggelen lélekszakadva rohant a polgármesterhez Bozi apó.
– Jaj, nekem, drága Polgármester úr! Jaj, nekem! Vége szegény fejemnek, ha nem segít rajtam!
– De mi a baj Bozi apó? Miért ereszted a fejed ekkora búnak? – kérdezte a polgármester, mert csendes kis vidékükön soha nem történt semmi különös. A pénzük csak egyre kevesebb lett, az iskoláikba nem jutott elég gyerek se már, a házakból is kilakoltattak sok embert az adóssága miatt. Így aztán a földekre se jutott elég földműves. Mivel nem volt, aki művelje a földet, nem termett azon csak gaz és gyomok, élelem helyett. Élték a megszokott szűkös napjaikat, minden különös esemény nélkül.
– Mit tudnék én neked segíteni? – fordult mégis a siránkozó öreghez – tudod, hogy nincs pénze a megyének, honnan is lenne? Nem tudok segíteni neked.
– Ajjaj! Traktorok kellenének, és markológépek. Nem is egy! De talán még kettő is kevés lesz. – sopánkodott az öreg.
– Aztán minek neked a sok munkagép apó? Régésznek csaptál fel? – mosolygott a polgármester, mert ilyen kéréssel még nem találkozott.
– A krumplihoz. A krumplinak kell a segítség. Ahhoz bizony – bólogatott Bozi apó. – Akkorára termett nálam a kolompér, mint egy víziló, de az is lehet, hogy nagyobb.
– Nem lehet az krumpli apó! – hitetlenkedett a polgármester. – Na, gyere, elmegyek a házadhoz, megnézem én azt a burgonyát, amelyik vízilónyira növekedett nálad.
Azzal elindultak, ballagtak szépen az öreg házához. Hátramentek a földre, ami a kert mögött húzódott, és a krumpliföldön lévő növények fölé hajoltak.
– No – szólt a polgármester – ez itt épp olyan zöld kis növényke, mint, bárhol a krumplimezőn. Honnan tudod, mi lapulhat alatta?
– Ihol, e! – szólt az öreg – Nézze csak! Azzal kapta a lapátot, és lapátolni kezdte a pityóka feletti földet. Csak lapátolt, lapátolt, már egy métert is megtett jobbra, majd egy métert balra, de a krumplinak nem akart vége lenni. Csak folytatódott az tovább a föld alatt.
Elkerekedett a polgármester szeme. Látta már, hogy az apó igazat beszélt, s nincs ember a földön, aki ekkora burgonyát termesztett valaha. De olyan se, aki ezt egymaga képes lenne felszínre hozni. Vakarta a fejét jobbról, aztán egy kicsit balról is.
– Bozi apó, te csak maradj itt, én meg intézkedek, meglátjuk, mit tehetünk a burgonyádért. – Azzal sebtében elrohant vissza az irodájába, hogy telefonálgasson, Csuhajdán fővárosába. Három telefonon is beszélt egyszerre, mire elintézte, hogy traktorok és földmarkolók érkezzenek a faluba, krumplit bányászni.
Berregtek a munkagépek, dolgoztak három éjjel, három nap, mire felszínre hozták a hatalmas burgonyát. Olyan nagy volt, hogy az emberek meg se bírták mozdítani. Csodájára is járt az egész világ. Nézték elölről, és hátulról. Volt, aki mellé is feküdt, hogy látható legyen mennyivel nagyobb nála a növény. Ott fényképezkedett az ország színe-java. Buszokkal jöttek az emberek és alig fértek el a faluban, mert olyan sokan bámulták a krumplit.
– Na, de hát ez mégse járja! – ment Bozi apó a polgármesterhez – minden ember az én földemet tiporja, éjszaka sincsen nyugodalmam. Vagy elszállítja Polgármester úr azt a kövér gumót a földemről, ha mutogatni akarja, vagy vastag kerítést építtet nekem, hogy békességem legyen.
– Nem úgy van az! – válaszolt a polgármester – a rengeteg ember mind hozza nekünk a sok pénzt. Költenek itt a faluba is, meg szobákat vesznek ki szálláshelynek, sokan itt akarnak konzervgyárat építeni, hiszen ahol ilyen hatalmasra nől’ a termény, ott jó föld van. Az már igaz! Engedni kell az embereknek, hogy megnézhessék Toppandó csodaburgonyáját!
– Akkor én azt mondom Polgármester úr, hogy cseréljünk házat! Vagy húzza ide maga mellé a csodatárgyat, mert egyetlen perc nyugtunk sincsen már a kis Tóbi gyerekkel együtt. Neki pihenésre, nyugalomra van szüksége, mert tanulnia is kell. Nem mehet ez így tovább!
Addig-addig civakodtak, mígnem megegyeztek, hogy a polgármester elvontatja Bozi apó kertjéből az óriási burgonyát, cserébe meg egy zsák pénzt ad érte.
Örült az apó! Majd kiugrott a bőréből. Sietett haza, hogy kertjéből kikergesse az idegen látogatókat, és kis unokáját ölbe véve mesét mondjon neki.
Ahogy ott üldögéltek a krumpli mellett, egyszer csak apró kisegér kapaszkodott fel a krumpli hátára. Mire Tóbika elkaphatta volna, a kis pimasz rágcsáló, beleharapott a krumpliba. Izgatott tekintettel méregette az öreget, ahogy bajuszos szájacskája mozgott a krumpli fölött. S láss csodát! Ahogy lenyelte a megrágott krumplit, akkorára nőtt a kisegér, hogy istállóba kellett kötni.
– Na, ennek a fele se tréfa! – Töprengett Boldizsár. – Ha jön még két egér, nem lesz hely az istállóban, hová dugjam akkor őket? Mit csináljak a tehén nagyságú egerekkel?
Pánik vett erőt az öregen. Mert mi van, ha krumplibogarak lepik be a földjét? Hiszen akkor helikopterként fogják elárasztani az eget, és tönkreteszik az összes terményt egy pillanat alatt. De mást is gondolt Bozi apó. Csípett egy aprót a krumpliból, és Tóbika szájába tette.
– Edd meg lelkem kicsi unokám! Nagyapád bánatos könnyeiből termett burgonyánk majd segít rajtad.
S a gyerek lenyelte. Abban a pillanatban akkora lett, mint a többi tízéves kisfiú. Csak úgy reccsent a ruha rajta, ami a két esztendősnyi mérettel fedte be addig a testét.
– Hinnye mi minden lesz ebből a kolompérból! – Örvendezett az öreg. – Szaladj Tóbi lelkem, vidd a hírt a polgármesternek! Nem mutogatjuk tovább ezt a melák növényt, hanem felhasználjuk azonnal, mielőtt felfalják az egerek és a bogarak.
Egyéb se kellett a gyereknek! Felpattant az egér hátára, zablát vágott a rágcsáló szája elé, és bevágtatott vele a polgármester házába. Lett nagy riadalom. Ahányan voltak, annyifelé szaladtak nyomban. Ám az óriási egér csak visszahúzta a bátrabbakat. Kínáltak Tóbinak sok mindent érte, csak hagyja kicsit nekik is meglovagolni a hatalmas egeret. Egérgaloppal múlatták az időt. Üzletemberek már azt fontolgatták, micsoda egérvágtákat fognak ők létesíteni! Versenyeket. De aztán, Tóbi csak elvitte a hatalmas egeret, és sietett nagyapjához vissza, segíteni.
Estébe fordult már az idő, mire minden házhoz vitt egy-egy csipet krumplit Bozi apó, ahol picinykének született gyerek lakott. Még a szomszédos vidékekre is küldött belőle, hogy minden gyerek hozzájuthasson. De mivel megvágta az óriási növényt, már őriznie is kellett, nehogy a rágcsálók kedvüket vegyék belőle. Ott rohangált körbe-körbe a krumpli körül, amíg végre halálosan kimerülve nem rogyott le mellé. A nagy futkosásban kitalálta, hogyan is legyen eztán a helyzet. Mivel a burgonya már egy hete hevert a földjén, úgy határozott, hogy a falu összes disznajának ad belőle. Felfűrészelte hát a krumplit, s küldte Tóbival házról-házra. Ment is Tóbi egérvágtával körbe. Vitte a nagydarab burgonyarészeket a háztáji disznóknak.
Örvendeztek az emberek. Mert ahány disznó csak evett belőle, az mind akkora lett, hogy azonnal le kellett vágni. Elefánt nagyságú disznókat üldöztek a faluban, és oly hamar túladtak rajtuk, hogy maguk se hitték. Több kilométeres kolbászok tekeredtek, és hatalmas, malomkerék nagyságú disznósajtok lettek. Teleírták a rekordok könyvét Csuhajdánnal, és Toppandó nevű híres falujával. Virágzásnak indult a falu, majd a megye, és a végén egész Csuhajdánban nem volt apró növésű gyerek, de nem volt már szegénység se. Jutott már pénz mindenre. A gyerekek egészségesen születtek, az országban nem létezett senki, akinek ne jutott volna ennivaló és lakás. A háztájikban, mindenki krumplit akart termelni, és disznókat nevelt. Bejárta a hír az egész világot. Csuhajdán híres lett, Bozi apó gazdag. A hatalmas egerével felszántotta a földjét, ültetett új almafát, vetett krumplit is. Mire kihajtottak a növények, az óriási egér elpusztult, de nem bánta már Bozi apó! Boldog volt és elégedett. A polgármester hiába ugratta, hogy sírjon kicsit a földeken, hadd legyen újra hatalmas a termény. Bozi apó nem tudott többé igaz bánattal való könnyeket sírni. Vidáman kacagva szedte gyönyörű almáit a következő években, és ásta ki a szép, egyforma és apró krumplikat a földjén.
Csuhajdánban azonban minden este elmondták lefekvés előtt, az összes háznál.
– Hála legyen néked is, csodaburgonya!
Élt itt Toppandón, egy Boldizsár nevű öreg. Már mindenki Bozi apónak nevezte. Nem maradt a családjából más, csak a kis unokája, akit egyedül nevelgetett. Tíz esztendős unokája akkorka volt, mint a két éves tipegő gyerekek. Sokszor kereste fel a polgármestert, segítséget remélve, hogy a kicsi fiúcskát egészségben nevelhesse. De bizony, nem kapott jó szavakon kívül egyebet. Ilyenkor, hazament, kiült a kis kertjébe, és sírt. Sírt, zokogott a szegény öreg, könnyeivel öntözve az almafát. Ott üldögélt az almafa alatt, és nap-nap után csak sírdogált. Az egyik nyári reggelen, arra ébredt, hogy hatalmas reccsenést hall, a kert felől.
– Te jóságos mindenség! Mi történhetett? – futott ki hátra az udvaron át. Megrökönyödve bámult az almafájára. Az ágakon akkora almák termettek, hogy az ágak egymás után pattantak szét, és törtek le, a fáról. Hamarosan nem maradt egyéb, csak a fa törzse, egyetlen ág nélkül. A gyümölcsök az eséstől, ripityomra kenődtek a földön.
Várkonyi Kitty |
Na, még nagyobb búnak eresztette a fejét Boldizsár. Gyorsan kivágta az almafát, ne lássa senki, milyen csúful járt, és hátrament a krumpliföldre sírdogálni.
Egyik csodaszép őszi reggelen lélekszakadva rohant a polgármesterhez Bozi apó.
– Jaj, nekem, drága Polgármester úr! Jaj, nekem! Vége szegény fejemnek, ha nem segít rajtam!
– De mi a baj Bozi apó? Miért ereszted a fejed ekkora búnak? – kérdezte a polgármester, mert csendes kis vidékükön soha nem történt semmi különös. A pénzük csak egyre kevesebb lett, az iskoláikba nem jutott elég gyerek se már, a házakból is kilakoltattak sok embert az adóssága miatt. Így aztán a földekre se jutott elég földműves. Mivel nem volt, aki művelje a földet, nem termett azon csak gaz és gyomok, élelem helyett. Élték a megszokott szűkös napjaikat, minden különös esemény nélkül.
– Mit tudnék én neked segíteni? – fordult mégis a siránkozó öreghez – tudod, hogy nincs pénze a megyének, honnan is lenne? Nem tudok segíteni neked.
– Ajjaj! Traktorok kellenének, és markológépek. Nem is egy! De talán még kettő is kevés lesz. – sopánkodott az öreg.
– Aztán minek neked a sok munkagép apó? Régésznek csaptál fel? – mosolygott a polgármester, mert ilyen kéréssel még nem találkozott.
– A krumplihoz. A krumplinak kell a segítség. Ahhoz bizony – bólogatott Bozi apó. – Akkorára termett nálam a kolompér, mint egy víziló, de az is lehet, hogy nagyobb.
– Nem lehet az krumpli apó! – hitetlenkedett a polgármester. – Na, gyere, elmegyek a házadhoz, megnézem én azt a burgonyát, amelyik vízilónyira növekedett nálad.
Azzal elindultak, ballagtak szépen az öreg házához. Hátramentek a földre, ami a kert mögött húzódott, és a krumpliföldön lévő növények fölé hajoltak.
– No – szólt a polgármester – ez itt épp olyan zöld kis növényke, mint, bárhol a krumplimezőn. Honnan tudod, mi lapulhat alatta?
– Ihol, e! – szólt az öreg – Nézze csak! Azzal kapta a lapátot, és lapátolni kezdte a pityóka feletti földet. Csak lapátolt, lapátolt, már egy métert is megtett jobbra, majd egy métert balra, de a krumplinak nem akart vége lenni. Csak folytatódott az tovább a föld alatt.
Elkerekedett a polgármester szeme. Látta már, hogy az apó igazat beszélt, s nincs ember a földön, aki ekkora burgonyát termesztett valaha. De olyan se, aki ezt egymaga képes lenne felszínre hozni. Vakarta a fejét jobbról, aztán egy kicsit balról is.
– Bozi apó, te csak maradj itt, én meg intézkedek, meglátjuk, mit tehetünk a burgonyádért. – Azzal sebtében elrohant vissza az irodájába, hogy telefonálgasson, Csuhajdán fővárosába. Három telefonon is beszélt egyszerre, mire elintézte, hogy traktorok és földmarkolók érkezzenek a faluba, krumplit bányászni.
Berregtek a munkagépek, dolgoztak három éjjel, három nap, mire felszínre hozták a hatalmas burgonyát. Olyan nagy volt, hogy az emberek meg se bírták mozdítani. Csodájára is járt az egész világ. Nézték elölről, és hátulról. Volt, aki mellé is feküdt, hogy látható legyen mennyivel nagyobb nála a növény. Ott fényképezkedett az ország színe-java. Buszokkal jöttek az emberek és alig fértek el a faluban, mert olyan sokan bámulták a krumplit.
– Na, de hát ez mégse járja! – ment Bozi apó a polgármesterhez – minden ember az én földemet tiporja, éjszaka sincsen nyugodalmam. Vagy elszállítja Polgármester úr azt a kövér gumót a földemről, ha mutogatni akarja, vagy vastag kerítést építtet nekem, hogy békességem legyen.
– Nem úgy van az! – válaszolt a polgármester – a rengeteg ember mind hozza nekünk a sok pénzt. Költenek itt a faluba is, meg szobákat vesznek ki szálláshelynek, sokan itt akarnak konzervgyárat építeni, hiszen ahol ilyen hatalmasra nől’ a termény, ott jó föld van. Az már igaz! Engedni kell az embereknek, hogy megnézhessék Toppandó csodaburgonyáját!
– Akkor én azt mondom Polgármester úr, hogy cseréljünk házat! Vagy húzza ide maga mellé a csodatárgyat, mert egyetlen perc nyugtunk sincsen már a kis Tóbi gyerekkel együtt. Neki pihenésre, nyugalomra van szüksége, mert tanulnia is kell. Nem mehet ez így tovább!
Addig-addig civakodtak, mígnem megegyeztek, hogy a polgármester elvontatja Bozi apó kertjéből az óriási burgonyát, cserébe meg egy zsák pénzt ad érte.
Örült az apó! Majd kiugrott a bőréből. Sietett haza, hogy kertjéből kikergesse az idegen látogatókat, és kis unokáját ölbe véve mesét mondjon neki.
Ahogy ott üldögéltek a krumpli mellett, egyszer csak apró kisegér kapaszkodott fel a krumpli hátára. Mire Tóbika elkaphatta volna, a kis pimasz rágcsáló, beleharapott a krumpliba. Izgatott tekintettel méregette az öreget, ahogy bajuszos szájacskája mozgott a krumpli fölött. S láss csodát! Ahogy lenyelte a megrágott krumplit, akkorára nőtt a kisegér, hogy istállóba kellett kötni.
– Na, ennek a fele se tréfa! – Töprengett Boldizsár. – Ha jön még két egér, nem lesz hely az istállóban, hová dugjam akkor őket? Mit csináljak a tehén nagyságú egerekkel?
Pánik vett erőt az öregen. Mert mi van, ha krumplibogarak lepik be a földjét? Hiszen akkor helikopterként fogják elárasztani az eget, és tönkreteszik az összes terményt egy pillanat alatt. De mást is gondolt Bozi apó. Csípett egy aprót a krumpliból, és Tóbika szájába tette.
– Edd meg lelkem kicsi unokám! Nagyapád bánatos könnyeiből termett burgonyánk majd segít rajtad.
S a gyerek lenyelte. Abban a pillanatban akkora lett, mint a többi tízéves kisfiú. Csak úgy reccsent a ruha rajta, ami a két esztendősnyi mérettel fedte be addig a testét.
– Hinnye mi minden lesz ebből a kolompérból! – Örvendezett az öreg. – Szaladj Tóbi lelkem, vidd a hírt a polgármesternek! Nem mutogatjuk tovább ezt a melák növényt, hanem felhasználjuk azonnal, mielőtt felfalják az egerek és a bogarak.
Egyéb se kellett a gyereknek! Felpattant az egér hátára, zablát vágott a rágcsáló szája elé, és bevágtatott vele a polgármester házába. Lett nagy riadalom. Ahányan voltak, annyifelé szaladtak nyomban. Ám az óriási egér csak visszahúzta a bátrabbakat. Kínáltak Tóbinak sok mindent érte, csak hagyja kicsit nekik is meglovagolni a hatalmas egeret. Egérgaloppal múlatták az időt. Üzletemberek már azt fontolgatták, micsoda egérvágtákat fognak ők létesíteni! Versenyeket. De aztán, Tóbi csak elvitte a hatalmas egeret, és sietett nagyapjához vissza, segíteni.
Estébe fordult már az idő, mire minden házhoz vitt egy-egy csipet krumplit Bozi apó, ahol picinykének született gyerek lakott. Még a szomszédos vidékekre is küldött belőle, hogy minden gyerek hozzájuthasson. De mivel megvágta az óriási növényt, már őriznie is kellett, nehogy a rágcsálók kedvüket vegyék belőle. Ott rohangált körbe-körbe a krumpli körül, amíg végre halálosan kimerülve nem rogyott le mellé. A nagy futkosásban kitalálta, hogyan is legyen eztán a helyzet. Mivel a burgonya már egy hete hevert a földjén, úgy határozott, hogy a falu összes disznajának ad belőle. Felfűrészelte hát a krumplit, s küldte Tóbival házról-házra. Ment is Tóbi egérvágtával körbe. Vitte a nagydarab burgonyarészeket a háztáji disznóknak.
Örvendeztek az emberek. Mert ahány disznó csak evett belőle, az mind akkora lett, hogy azonnal le kellett vágni. Elefánt nagyságú disznókat üldöztek a faluban, és oly hamar túladtak rajtuk, hogy maguk se hitték. Több kilométeres kolbászok tekeredtek, és hatalmas, malomkerék nagyságú disznósajtok lettek. Teleírták a rekordok könyvét Csuhajdánnal, és Toppandó nevű híres falujával. Virágzásnak indult a falu, majd a megye, és a végén egész Csuhajdánban nem volt apró növésű gyerek, de nem volt már szegénység se. Jutott már pénz mindenre. A gyerekek egészségesen születtek, az országban nem létezett senki, akinek ne jutott volna ennivaló és lakás. A háztájikban, mindenki krumplit akart termelni, és disznókat nevelt. Bejárta a hír az egész világot. Csuhajdán híres lett, Bozi apó gazdag. A hatalmas egerével felszántotta a földjét, ültetett új almafát, vetett krumplit is. Mire kihajtottak a növények, az óriási egér elpusztult, de nem bánta már Bozi apó! Boldog volt és elégedett. A polgármester hiába ugratta, hogy sírjon kicsit a földeken, hadd legyen újra hatalmas a termény. Bozi apó nem tudott többé igaz bánattal való könnyeket sírni. Vidáman kacagva szedte gyönyörű almáit a következő években, és ásta ki a szép, egyforma és apró krumplikat a földjén.
Csuhajdánban azonban minden este elmondták lefekvés előtt, az összes háznál.
– Hála legyen néked is, csodaburgonya!
6. TÉLI VERSÖZÖN. YLEN MORISOT ÍRÁSAI
Ylen Morisot: Hópelyhek
Libben a kelme
hópihe selyme,
fénytelen égbolt
szürke lepel.
Mennyország küldte,
szél fia szülte,
angyali fényfolt
fehér sereg.
Langy puha paplan
beborít lassan,
halkuló régvolt
ezüst teher.
……………………………….
Téli képek - Vágják a fát
Sír a fűrész, jajgat a fa,
törzse görbe, görcse varas,
mohos kérge szúvak laka,
harkály- fúrta lyukak fala.
Téli szélben messze szalad
a láncfűrész gyászos dala.
………….................……………………
Téli képek - Szitál a köd
Szitál a köd, csendben csepeg,
ágakról a vízcsepp pereg,
halkan koppan, kopog lassan,
ütemesen perel, pattan,
cserepeken csúszik, hasal,
gyöngyfüzérré dermed hamar.
Nedvez, áztat, elrejt a köd,
nyújtózkodik az anyaföld.
…………………….........…………..
Téli képek - Őz
Fázik az ága a szélfútta fának,
reszkető kérgét egy őzgida rágja.
Eltűnt a fűszál, hó borul a tájra,
éhes az árva a tél viharába.
Tél viharába kavarog a porhó,
zimankó tombol, hideg van, csikorgó.
Négy lába remeg, gyomra üres,
korgó,
de szalad már! Vad kutya jön,
vicsorgó.
…………………..............……………
Téli napsütés
A téli napsütés fát rajzol a falra,
őzek lába nyomán a fű fakad dalra.
Fácánok surrognak, kutyák
megugatják,
vadnyulak lapulnak, kelbimbóra
vágyván.
Tanyai idillre vágyódik a lelked?
Jól véssed eszedbe, semmi sincsen
ingyen!
Ám ma ez nem számít, panaszkodni
vétek,
a borús ég kinyílt, ontja a
szépséget.
7. FANTASY...
PETROZSÉNYI NAGY PÁL: Az utolsó sárkány
Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerű
hüllő. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította,
végtagjaik karmokban végződtek, két-három vagy még ennél is több fejük nőtt és
olyan szárnyuk, mint a denevéreknek. Azonban repülni már egyik sem tudott,
idővel elcsökevényesedett a szárnyuk, szemük, majd maguk is kipusztultak. Hogy
miként kerültek a föld alá, éppoly rejtély, mint fennmaradásuk és későbbi
pusztulásuk is. Utoljára már csak egyetlen példány maradt, a legerősebb, egy
háromfejű, mindnyájuknál eszesebb „sárkány”. Ez, megszimatolva a rá váró
veszélyt, kimenekült a barlangból. Sokáig, talán heteken át tévelygett a föld
feneketlen gyomrában, barlangról barlangra, egyik labirintusból ki, a másikba
be, amikor egy szép napon felvergődött a felszínre.
Abban a pillanatban elkezdett csillogni. Farkától a három fejéig izzott vörös,
sárga és kék fényben, közben úgy visított, hogy messzire elhallatszott a
hangja.
– Úristen! Mi volt ez? – iramodtak az emberek a hang irányába, rábukkantak a
szörnyre, és borzadva torpantak vissza.
A fantasztikus lény egy gémeskút mellett vonaglott. Testéről csöpögött a víz,
nyilván a kútból mászott elő.
– Hű, de rusnya! Csapjátok agyon! – biztatták egymást az elképedt atyafiak;
egyikük felragadta bunkóját, és ráütött a fejére.
Az állat keskeny boncasztalon tért magához, ahol ámulva, perzselő
reflektorfényben vizsgálták a székváros orvosai. A gyík vaksin meredt a föléje
hajló arcokba. Ennek ellenére mindent látott: a fényt, a teremben található
tárgyakat, a mozgó alakok irányát, sebességét. Helyesebben mondva, hallott
ultrahangimpulzusai révén.
– Vigyázzatok, mozog! – kiáltotta figyelmeztetően valaki.
– Fogjátok meg! – süvöltötte a másik, amikor a hüllő leszökkent az asztalról, s
az ablakon át kimenekült az udvarra.
A kutatóközpont szirénái fülsüketítően búgtak fel. Valamelyik őr kétszer
belelőtt a monstrumba, erre megdermedt, és szemlátomást nőni, vastagodni
kezdett.
– Elképesztő! – hüledeztek a dokik.
A központ vezetője remegő kézzel tárcsázott, s a rendőrség csakhamar körülfogta
őket. A szörnyeteg éppen akkor robbant ki az utcai kapun.
– Tűz!
Ettől ismét megdermedt, majd ellenállás nélkül hagyta, hogy fogságba ejtsék.
– Elképesztő! – motyogta a rendőrparancsnok is. – Ha nem a két szememmel
látom... Hűha, máris magához tért.
Csakugyan, sőt, ezenfelül még nőtt is egy kicsit. Már akkora volt, mint egy
borjú, csak százszor csúnyább és veszélyesebb. A rendőrök hidegvérűen vették
célba, és parancs nélkül lőttek, ám ezúttal igazi töltényekkel, amitől nem csak
ideiglenesen bénult meg a célpont.
Pedig mégis ez történt, azzal a különbséggel, hogy a borjú szemük láttára
változott elefánttá. A szájtátiak megrettenve rebbentek szét, utánuk a
rendőrök, legvégül a mesék életre kelt alakja.
– Megsemmisíteni! – adta ki a parancsot maga a polgármester, mire riasztották a
katonaságot is, s ez már tankokkal és ágyúkkal vonult a céltalanul cammogó
sárkánygyík ellen.
– Három, kettő, egy, nulla, tűz!
Semmi eredmény, azonkívül, hogy a gyíkból valódi sárkány lett, cirka 40 m
magas, hihetetlenül rút és félelmetes hüllő. A város lakosai pánikba estek,
jóllehet a szörnyeteg senkit sem bántott, kikerülte a házakat, és elhagyta a
helységet. Amerre elhaladt, besüppedt a talaj, s lehe¬letének bűzétől szaglott
a környék. Fölötte harci gépek szálltak, de a monstrum nemigen törődött velük,
csupán megpróbált valamilyen rejtekhelyre bújni. Felbattyogott a hegyekbe, és
onnan sandított a különös röpcsik felé.
Néhány napig semmi sem történt, csupán a gépek zümmögtek makacsul a búvóhelye
körül. Lassanként teljesen hozzájuk szokott, amikor újabb támadás célpontjába
került, csak most szi¬gonyokkal törtek a békés négylábúra. És ezek már fájtak,
fel is bőszítették, ezért felkapott néhány sziklát, és a helikopterekhez
csapta. Kettőt-hármat lekaszált, a többi továbbillant, nyomukban a
bosszúszomjas, vérző szörnyeteggel.
A világ szívdobogva szurkolt a tévékészülékek előtt. Miután a helikopterek
egyike folyama¬tosan filmezett, a nézők mindenütt nyomon követhették a dögöt.
Lúdbőrös háttal szemlélték, hogyan tarolja le a fákat, mezőket, miként üvölt,
és gázol át a védtelen falvakon. Tudták, hogy gyakorlatilag szinte
sebezhetetlen, és senki sem tudta, miért, aztán látták, amint regenerálódik,
amitől még jobban megriadtak. A jelek szerint nincs kiút, a bestia mindent
túlél, szétdúl, vagy agyontapos. Egyelőre csak ott, abban a városban, később
máshol, kontinensről kontinensre. És ez a vég, az egész világ vége lesz, amiről
annyiszor jósoltak nekik.
A templomokban egymásután kondultak meg a harangok. A világ valamennyi tévéje
átvette az adást, melyben hol nyugtatták, hol bátorították a népet. Ám
részleteket közöltek a misékről és az államközi tanácskozásokról is, ahol a
sárkánygyík elleni tervek kerültek adásba.
Igaz, a bestia eddig halhatatlannak bizonyult, de a rakétáik kipróbálása még
hátra van. Végső soron ott a lézer, az atom-, sőt hidrogénbomba, amelynek eddig
még semmi sem állt ellen – bizakodott az USA, Kína és mások is.
– Isten őrizz, szó sem lehet róla! – tiltakoztak a tudósok. – Hiszen a radioaktív
sugarak bennünket is megfertőznek ám. Másrészt arra sincs garancia, vajon nem
idézünk-e elő ezzel újabb növekedést, ugyanis, úgy tűnik, az őshüllőt pont a
lőfegyverek energiája regenerálja.
– Mindegy, meg kell próbálni. Ha így is, úgy is meghalunk, legalább fegyverrel
a kezünkben masírozzunk a túlvilágra – vágtak vissza a hadügyi szakértők, és
nyomban értesítették álláspontjukról az elnököt.
– Figyelem! Figyelem! – szakították félbe ekkor az összes rádió- és
tévéadásokat. – Itt a Világtanács elnöke beszél. Felmérve a kolosszus által
okozott példátlan károkat, valamint azt a veszélyt, mely már puszta létezése
miatt fenyeget bennünket, a magam és a Világtanács nevében közöljük, hogy
felvesszük a harcot a hüllővel.
– Éljen!
A világ fellélegzett. De csak egy pillanatra, elvégre a harc, a nagy leszámolás
még mindig hátra van, s könnyen megeshet, hogy az utolsó szót mégis a Godzilla
mondja ki.
Az állat sebei gyorsan behegedtek, haragja lelohadt: kitombolta magát. Fáradtan
roskadt egy tér közepére. A kóbor kutyák rögtön körülvették, mialatt a lakosság
hanyatt-homlok menekült. Ki kocsin, ki gyalog, megrohanták a vonatokat,
repülőteret, csak el, ki innen, minél hamarabb és messzibb a szörny közeléből!
Egy tűzoltóautó a kolosszusba farolt. Az rátette a lábát anélkül azonban, hogy
az széttiporta volna.
– A francba a csülköddel, szeretnék továbbmenni. Süket vagy? Lépj le, picikém!
– pattant ki a kabinból egy pisze orrú, szeplős tűzoltó, előhúzta a fecskendőt,
és ráfröcskölt a gyíkra.
A csodalény teste sercegve izzott fel, s akkorát üvöltött, hogy még a várost
körülzáró, szupertechnikával fölszerelt kommandó is rémülten rezzent össze.
– Úgy látszik, a bébi nem csípi a vizet – csóválták meg fejüket a tévénézők
milliói, akik, a szüntelen filmezésnek köszönhetően, mindent láttak, hallottak.
– Adj még neki, nehogy pípet kapjon szegény.
A Godzilla fokról fokra hátrált, végül szokás szerint, támadás nélkül kereket
oldott. A millió és millió néző ekkor egy emberként szökött talpra.
– Csoda! Csoda! Isten megbocsátott nekünk.
A tűzoltó szirénázva robogott a szörnyeteg után. Az felkúszott egy meredek
dombra, és megzavarodva sziszegett az elakadt ifjú felé. Érezte, „látta”, hogy
bántani akarják. De miért? Irtózatosan fázott, s míg egyfelől éhség, másfelől
bizonytalanság gyötörte. Vajon miért olyan hideg és ellenséges itt fenn minden,
egyáltalán mi történt vele, hogy ekkorára dagadt?
– A helikopterekbe! Gyorsan! Gyorsan! – rendelkezett a kommandósok vezére. –
Segítsünk a fiúnak, és spricceljük mi is nyakon Lucifer átkozott szolgáját!
Hanem az állat ezúttal is feltalálta magát, kitépett egy irdatlan
parabolaantennát, és ugyanolyan száraz maradt, mintha esernyő feszült volna
ormótlan feje fölött.
Teltek, múltak a percek. A tűzoltó nem tágított, előkotorta szájharmonikáját,
és sorra-rendre elfújta Ennio Morricone szerzeményeit. Az óriás négylábú
elbűvölve fülelt. A csodálatos, soha nem hallott dallamok lecsalták a dombról.
Tudta, hogy veszélyes, talán az életébe is kerülhet, csakhogy képtelen volt
megállni. Mennie kellett, és ő ment, egyre közelebb cammogott egy kiterjedt tó
közelébe.
– Hurrá, megmenekültünk! – kapcsolt a fiatalember, gyorsan előkapta mobilját,
és fél órával később már az egész tűzoltózenekar csalogatta tovább az ősgyíkot.
Egyenest a nagy tóba, ahol aztán el kezdett zsugorodni, és csak zsugorodott,
zsugorodott, amíg teljesen beleolvadt a tó vizébe.
Így veszett oda a föld utolsó sárkánya. Hogy miért kellett elpusztulnia,
egyáltalán igaz-e ez a történet? Ki tudja? Én az öregapámtól hallottam, ő meg
az övétől valamikor régen, a XXI. század hajnalán.
8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL VERSEI
NAGY VENDEL: LÁNGOL A SZÍV..
Lángol a szívem
Ragyogó lobogással.
Ragyogó lobogással.
Siet a vonat
Rohanó robogással
De mi lehetne
Az én hasznom ebből..
görbe fát rakj a tűzre,
fal lesz abból ha a kőmíves
a téglát egymás tetejére rakja,
ha egymás mellé akkor járda.
nehogy kezedben a
karmesteri pálca
bunkósbottá váljék,
s kiessen markodból
a kard és a lándzsa,
elérje a bánat
szíved sivatagját,
a következő harcot
kőbaltával vívják.
s talán nem ismerik a neved,
te leszel a hallja e kend.
s ha majd asszonyeső esne,
rám is hullhatna egy cseppje.
útba esik Akarattya,
meglesz szívem akaratja.
elérem jó sorsom erővel,
kifordul magam belőlem.
valaki szorítja
szívemet erősen,
kemény a marka.
2016.01.13
.....................................................
NAGY VENDEL:
LÁGYAN RINGÓ BARNA ÖLEDBEN
Vannak napok mikor
elgondolkodom
mire van még időm,
lesz e holnapom?
a többi percet bizony
ellébecolom.
Tornyosulnak a gondolatok
asszonyt, gyereket, kutyát
nevelni nem tudok.
Lágyan ringó barna öledben
Moccan a lassan múló idő,
Megmérettetni erőmet
csupán erre vágyom
örömmel vagy szenvedőn..
hullámzó forró öledben
élvezem a jelent,
feledem a múltat,
s nem törődöm a jövőt
elgondolkodom
mire van még időm,
lesz e holnapom?
a többi percet bizony
ellébecolom.
Tornyosulnak a gondolatok
asszonyt, gyereket, kutyát
nevelni nem tudok.
Lágyan ringó barna öledben
Moccan a lassan múló idő,
Megmérettetni erőmet
csupán erre vágyom
örömmel vagy szenvedőn..
hullámzó forró öledben
élvezem a jelent,
feledem a múltat,
s nem törődöm a jövőt
2016.01.15
.............................................................................
NAGY VENDEL: ELKELT...
Érted üvöltök,
mint néma sakál,
nem ellenedre.
népszerű vagyok,
akár a halál.
az élet nem lehet az,
nem születik meg mindenki.
csinálom magamnak az utat,
húzgálom mint szivárványos kútnak
sárgaréz gombjával a hattyúnyakat.
nem siettet senki
a véget is megkell élni.
hogy az utat el ne vétsem,
cigánybanda elkísérjen.
messzire szálljon az ének.
hogy aszongya..
most van a Nap lemenőben...
közelebb,mindig csak közelebb
hozzád Istenem
s a végkifejlet
ne menjen kárba
árulom a blankettákat,
akár árendába,
nyomott az ára.
temetésemre a jegyek
elővételben elkeltek.
s miután síromnál
felolvasták verseim javát,
aztán sorsolják
majd a tombolát.
elhalkulni hallom
a ringlispíl zaját.
egy fehérruhás lány
letörli sírkövemről
a ránemesült mohát.
mint néma sakál,
nem ellenedre.
népszerű vagyok,
akár a halál.
az élet nem lehet az,
nem születik meg mindenki.
csinálom magamnak az utat,
húzgálom mint szivárványos kútnak
sárgaréz gombjával a hattyúnyakat.
nem siettet senki
a véget is megkell élni.
hogy az utat el ne vétsem,
cigánybanda elkísérjen.
messzire szálljon az ének.
hogy aszongya..
most van a Nap lemenőben...
közelebb,mindig csak közelebb
hozzád Istenem
s a végkifejlet
ne menjen kárba
árulom a blankettákat,
akár árendába,
nyomott az ára.
temetésemre a jegyek
elővételben elkeltek.
s miután síromnál
felolvasták verseim javát,
aztán sorsolják
majd a tombolát.
elhalkulni hallom
a ringlispíl zaját.
egy fehérruhás lány
letörli sírkövemről
a ránemesült mohát.
2016.01.16
9. ÍZES TÖRTÉNETEK NYOMÁN
A BOSZORKÁNYFÁNK - KANCZLER ANNA FARSANGI RECEPTJE
Szia Vendi!
Fogadd tőlem szeretettel ezt a kis írást, cserébe a sok finom
receptért és az izgalmas, néha humoros konyhászati szakmunkáidért.
Üdvözlettel: Anna. :)
Ákom - bákom, fánkom...
Az 1960-as évek végén lettem felső
tagozatos, amikor is
megismerkedhettünk az orosz nyelvvel.
Hamar megszerettem, ehhez hozzájárulhatott orosznyelv-tanárnőnk
kedvessége, fiatalsága, tanítványai iránti szeretete, humorérzéke, s a
tanított nyelv érdekessége.
A cirill írás, ami elütött a magyar/latintól, de a szavak, később már
a történetek, mesék, anekdoták, és a világ kiszélesedése, a kultúra és
a tudományok - köztük a legújabbnak számító, az űrhajózás és a hozzá
Ugye, a név kötelez: Iskolánk Jurij Gagarin nevét viselte, és mi az
úttörő-csapatban a Tyereskova raj voltunk. :)
Tanárnőnk lelkesedése mellett rengeteg humorral és játékossággal
próbálta belénk oltani a nyelv szeretetét, és ezért szinte mindent
latba vetett.
Egyik év eleji nyelvóránkra a naplót hóna alá csapva, kezében nagy,
abrosszal letakart, púpozott tartalmú tállal tért be az osztályba,
titokzatos mosollyal, és körülötte lengedező, gyanúsan édeskés
illatokkal.
Miután a tálat biztonságba helyezte a tanári asztalon, kinyitotta a
naplót, elrendezte az adminisztrációt, aztán becsukta, és azt mondta:
- Ma a szokásos szó-kikérdezés helyett játsszunk egy kicsit - ajánlotta.
Tudvalevő, akkoriban a nyelvtani szabályok bemagolása, az írás
gyakorlása mellett, a szavak helyes kiejtésére és a szókincs
gyarapítására is súlyt helyeztünk.
Mi az A osztályba jártunk, ahol a valamiben tehetségesebbek tanultak,
s ez így folytatódott a gimnáziumban is, akkor még nem volt
ÉKP-osztály, a "jobb" gyerekek az A osztályba, a kevésbé tehetségesek
a B-be kerültek. Akik a szorgalommal is hadilábon álltak, a C
osztályban folytathatták tanulmányaikat.
De térjünk vissza a nyelvre!
Akkoriban három padsorba helyezték el a tanulókat, körülbelül 8-10 pár
ült egy oszlopba és a három padsor közt két oszlopköz volt.
Ide állított két nebulót úgy, hogy a hátsó padokhoz tessékelte őket,
és ha a tanárnő orosz szavára az egyikük hamar és hangosan rávágta a
magyar (és persze helyes) jelentést, előbbre léphetett egy paddal. Így
aki előbb ért az első padhoz, kijöhetett a tanári asztalhoz, és immár
az abrosz lekerült a tálról és láttatni engedte a csinosan összerakott
apró barna édességhalmokat. A győztes jutalmul választhatott egyet és
megehette. Persze a nyelvtudás eme jutalmazása nagy lelkesedéssel
töltötte el osztálytársaimat, s tolongva jelentkeztek az újabb
megmérettetésre. Nagy kacagások közepette, vidáman telt így el a
nyelvóránk. S persze a végén, a megmaradt fánkocskák kiosztásra
kerültek a hoppon maradt tanulók közt. Így mindenki megismerkedhetett
ezzel a meglepi édességgel.
Tanárnőnk az Ördögpirula nevet adta ennek az ízes barna sütinek.
Később is eszembe jutott ez a
történetke, s mikor már saját konyhát
vezettem, elhatároztam, megsütöm ezt a mutatós, és finom édességet.
Mivel én a receptúrát azóta elfeledtem, segítségül hívtam egy
szakácskönyvet, később már az interneten tudtam böngészni a finomságok
után, amikor is a recepteket a Jaws vagy "Bádogemberke" beszélőm
hangosan kimondta, s a hozzávalókat, mennyiségeket bemagolva a
konyhába menve memorizáltam és reprodukáltam azokat.
Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de nemcsak farsangra a hagyományos
szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és ritkán a rózsafánkkal is
megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy örömére. Mindegyik
mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy más
savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba,
vagy kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egy-szer
csurgattunk rájuk csokimázt is.
Anyukám a kelesztett-dagasztott fánkot részesítette előnyben, sokat
kellett velük dolgozni, precízen mérni, és a kelesztés is időbe telt.
A fűtött konyhában a gondosan előkészített hozzávalókból, cukros tejbe
áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az alaposan átkevert, gyúrt,
dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen pihentetett
anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte
szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és
foghattunk munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt
keményítőjéből - a tej vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza
tésztát kerekre vagy szögletesre szaggatva-vágva, ügyesen formázva a
bő, kellően forró olajban kisütve jutottunk a fenséges falatokhoz.
Az ördögpirula receptjeinek keresése
közben találkoztam sütőporos,
szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a fáradságos dagasztás
kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a gyorsan
kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós kérdést tett fel: lánya
boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány", mert a fánkok maguktól
fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és sejtésemet le is írtam neki, amiért
igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított
fánktésztát mély serpenyőbe, bő, forró
olajba két kanál segítségével (amelyek egyike lehet egy olajba
mártogatott kiskanál), kicsi, gömbhöz hasonlatos gombócokat
szaggatunk, helyet hagyva hogy nőhessenek és forgolódhassanak. Az olaj
valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok
ne érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor
a liszthez szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő
hatására felszabaduló szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé
megrepedve - nőni kezdenek, és forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a
fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső rész alábukik az olajba, ahol
szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik, amíg a gombócokból
minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és mindegyik
oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana,
szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük
szalvétapapírra vagy itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült
lesz.
Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett példányokon: egy-két darabot tépjünk
vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek függvényében folytassuk tovább.
A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük porcukorral lehintve vagy
beleforgatva, de kínálhatjuk csoki mázzal nyakon borítva, vagy éppen
lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként sós változatban is
elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon - a
hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően
tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!
Anna.
.................................................
A tészta könnyedségét a sütőporon
kívül a tojás habbá verésével és
lazán a tésztához keveréssel "idézzük elő". Fánkrecept a netről.
Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa
fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók, amelyek csobbannak a forralt
borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni őket 2-3 perc után, akkorra már jó
adag bort magukba szívtak.
Forralt boros fánk, azaz a mámoros
menyecske
Forrás: Halmos Mónika
Hozzávalók:
3 tojás
10 dkg méz
1 kiskanál sütőpor
14 dkg liszt
csipetnyi só
1 kiskanál reszelt citromhéj
a forralt borhoz:
6 dl vörösbor
2-3 darabka fahéj
2-3 szem szegfűbors
4-5 szem szegfűszeg
kb. 5 dkg cukor
2 szelet citrom
a sütéshez: olaj
Elkészítési idő: 40 perc
A tojások sárgáját a mézzel habosra
keverjük. A sütőporral elkevert lisztet
hozzáadjuk, csipetnyit megsózzuk, a reszelt citromhéjat beleszórjuk, végül a
tojások fehérjéből vert kemény habot is beleforgatjuk.
A masszát kiskanállal a felforrósított olajba szaggatjuk, és a kis fánkocskákat
körös-körül aranysárgára sütjük. Közben a vörösbort a fűszerekkel és ízlés
szerinti cukorral felforraljuk. Leszűrjük, tányérokba merjük, és a megsült,
szalvétán lecsöpögtetett fánkokat belepottyantva azon forrón kínáljuk.
*************************
10. MAGYAR ÍZEK AUSZTRÁLIÁBÓL
ILOSVAY GUSZTÁV: A PAPRIKÁS KRUMPLI
Guszti Ilosvay:
Főszerkesztő Uram! Ha még tetszik emlékezni rám az emigrációban mik jutnak eszembe...... Ölellek GUSZTI.
Főszerkesztő Uram! Ha még tetszik emlékezni rám az emigrációban mik jutnak eszembe...... Ölellek GUSZTI.
A paprikás krumpli.
Soha nem hittem volna, hogy ennek az
alapvetően egyszerű két szónak ekkora ereje van. A dolog kicsit korábban
kezdődött vagy negyven négy évvel ezelőtt. Ugyan is akkor hagytam el
Magyarországot és persze többször visszamentem már , de az már nem az igazi. Az
ki hosszasan külföldön él az tudja, hogy, ahogy kilépsz egy
országból ( még akkor is ha az valamikor a hazád volt) valahogy nem ugyan az
,mikor megint visszamész látogatóba .Minden megváltozott, és akár hogy is
keresed a régit a megszokottat, csak nem az találod amit annyi évvel ezelőtt
otthagytál. Mikor megint átléped az ország határt , megint beleszagolj a
levegőbe és próbálod az életet ott kezdeni, hól abbahagytad mondjuk
4-5 évvel ezelőtt. Pedig hátul a kis agyadban mélyen tudod, hogy az
egyenlő a lehetetlennel. Minden változik, minden más irányba mozdul el és mi
olyannyira az enyém volt tegnap , az mára már eltávolodott,lepörgetett
történelem és ködössé vált tegnap lett. Az ki megélte az emigrációnak ezt az
érzését az tökéletesen tudja miről beszélek .
Istenkém 44 év még kimondani is soknak tűnik. Se hól a világon nem éltem ennyi időt mint itt a föld déli féltekén és annak is majdnem az alsó csücskében . Nem rossz hely ez , hatalmas kontinens..Szeretni való hely. Eltelt vagy tíz év mire úgy ahogy megszoktam és magaménak érezhettem , itt nőttek fel e gyermekek mind a kettő és ők már ezt a földrész mondják otthonnak és lábad könnybe szemük ha meghalják a Ausztrál himnuszt. Ezt mind csak azért mondom el , mert vagy négy évvel ezelőtt egy haverom meghívott – Gyere öregem , lesz egy pár ember a tanyámon, paprikás krumplit csinálok kolbásszal,remélem szereted, kérdezte. Mondanom sem kell, mint a csataló a trombita szóra kaptam fel a fejem és rögvest rávágtam – Ott a helyem.
Egy pénteki napra lett a vacsora beütemezve és mint minden jól nevelt középosztálybeli „ suhanc” megérkeztem hat órára az megbeszélt időre. Egy üveg jó vörös bor a „ belépő” lehetőleg Barossza völgyből. Már az utcán lehetett érezni a hagyma kellemes illatát és ahogy közeledtem a Noth Sydney lakáshoz úgy erősödött a hagymaszag keveréke a füstölt kolbászéval, és valami más illat is keveredett a levegőbe, de azt nem volt hajlandó elárulni a barátom. Persze később azért kiderült, hogy füstölt szalonna is volt benne egy iciri - piciri, hogy még jobban meghülyitse a paprikás krumplit. Szóval mondom már nesziről lehetett érezni,hogy valahol eszméletlen jót főznek .
Itt egy vallomással tartozom én nagyon ritkán ettem paprikás krumplit itt ebben az országban . Nem is emlékszem, hogy mikor ettem utoljára ….. ugyan az íze valahol ott kóválygott az ízlő bimbóim mély zugába, de magam is meglepődtem, hogy egy illat ennyire felkavarja a kedélyállapotomat és valami egész furcsa érzés vett erőt magamon. Megráztam a fejem és igyekeztem szedni a lábamat a vacsorához. Sok gondolkodás idő nem maradt hátra hisz megérkeztem , és ahogy az szokás az ember belecsöppen a társaságba körbe bemutatkozik, eldarálja a nevét mindenkinek, aztán ha szerencséd van a felét meg is jegyzed ki a Pista és ki a Sándor. De ez már rutinnal csinálom és ilyenkor azért én elememben vagyok. Szeretek eljárni , beszélgetni egy jót dumcsizni
Térjünk vissza az est fénypontjához a paprikás krumplihoz. Ne nevessetek ki, de mint akit elvarázsoltak úgy álltam a sparhert előtt és toltam az orrom a még mindég bugyogó lábos felé. Egy szóval tudnám kifejezni magam,fenséges volt. Mondanom sem kell, hogy senki nem csalódott aki ott volt, hisz azok az illatok mik abból a lábosból az orrunk alá tódult azok az illatok csak azt bizonyították, hogy egy nagyon finom mondhatnám hazai ízekkel bőségesen megpakolt vacsorának nézhetünk elébe. És így is volt . Nem csalódtunk . Vagy két órai evés után ( mások talán ezt másképp mondanák) minden elfogyott. Az a hatalmas lábas paprikás szalonnás kolbászos krumpli mint a kámfor úgy eltűnt,negyven valahány év után egy igazi mindent bele paprikás krumplit enni, és elpusztítani az nem semmi,Vége .Elfogyott . Még valaki a lábast is kitörölte egy kenyér szelettel aztán ennyi.
Ilosvay Guszti és Kati |
Istenkém 44 év még kimondani is soknak tűnik. Se hól a világon nem éltem ennyi időt mint itt a föld déli féltekén és annak is majdnem az alsó csücskében . Nem rossz hely ez , hatalmas kontinens..Szeretni való hely. Eltelt vagy tíz év mire úgy ahogy megszoktam és magaménak érezhettem , itt nőttek fel e gyermekek mind a kettő és ők már ezt a földrész mondják otthonnak és lábad könnybe szemük ha meghalják a Ausztrál himnuszt. Ezt mind csak azért mondom el , mert vagy négy évvel ezelőtt egy haverom meghívott – Gyere öregem , lesz egy pár ember a tanyámon, paprikás krumplit csinálok kolbásszal,remélem szereted, kérdezte. Mondanom sem kell, mint a csataló a trombita szóra kaptam fel a fejem és rögvest rávágtam – Ott a helyem.
Egy pénteki napra lett a vacsora beütemezve és mint minden jól nevelt középosztálybeli „ suhanc” megérkeztem hat órára az megbeszélt időre. Egy üveg jó vörös bor a „ belépő” lehetőleg Barossza völgyből. Már az utcán lehetett érezni a hagyma kellemes illatát és ahogy közeledtem a Noth Sydney lakáshoz úgy erősödött a hagymaszag keveréke a füstölt kolbászéval, és valami más illat is keveredett a levegőbe, de azt nem volt hajlandó elárulni a barátom. Persze később azért kiderült, hogy füstölt szalonna is volt benne egy iciri - piciri, hogy még jobban meghülyitse a paprikás krumplit. Szóval mondom már nesziről lehetett érezni,hogy valahol eszméletlen jót főznek .
Itt egy vallomással tartozom én nagyon ritkán ettem paprikás krumplit itt ebben az országban . Nem is emlékszem, hogy mikor ettem utoljára ….. ugyan az íze valahol ott kóválygott az ízlő bimbóim mély zugába, de magam is meglepődtem, hogy egy illat ennyire felkavarja a kedélyállapotomat és valami egész furcsa érzés vett erőt magamon. Megráztam a fejem és igyekeztem szedni a lábamat a vacsorához. Sok gondolkodás idő nem maradt hátra hisz megérkeztem , és ahogy az szokás az ember belecsöppen a társaságba körbe bemutatkozik, eldarálja a nevét mindenkinek, aztán ha szerencséd van a felét meg is jegyzed ki a Pista és ki a Sándor. De ez már rutinnal csinálom és ilyenkor azért én elememben vagyok. Szeretek eljárni , beszélgetni egy jót dumcsizni
Térjünk vissza az est fénypontjához a paprikás krumplihoz. Ne nevessetek ki, de mint akit elvarázsoltak úgy álltam a sparhert előtt és toltam az orrom a még mindég bugyogó lábos felé. Egy szóval tudnám kifejezni magam,fenséges volt. Mondanom sem kell, hogy senki nem csalódott aki ott volt, hisz azok az illatok mik abból a lábosból az orrunk alá tódult azok az illatok csak azt bizonyították, hogy egy nagyon finom mondhatnám hazai ízekkel bőségesen megpakolt vacsorának nézhetünk elébe. És így is volt . Nem csalódtunk . Vagy két órai evés után ( mások talán ezt másképp mondanák) minden elfogyott. Az a hatalmas lábas paprikás szalonnás kolbászos krumpli mint a kámfor úgy eltűnt,negyven valahány év után egy igazi mindent bele paprikás krumplit enni, és elpusztítani az nem semmi,Vége .Elfogyott . Még valaki a lábast is kitörölte egy kenyér szelettel aztán ennyi.
Itt tulajdonképpen abba is hagyhatnám, mert sokat már erről nem tudok mit mondani , de ahogy mentem hazafelé és a éreztem a füstölt kolbász plusz szalonna hagyma krumpli megfűszerezve csemege édes paprikával a szájamba, elgondolkodtam ,mitől ennyire jó ez??? Miért van az, hogy egyébként egy egyszerű étel ennyire fel tudja kavarni az érzéseket, megannyi emlék jelenik meg gondolatod tükrében,.A gyermekkor a családi ebédek, anyám szorgos keze a konyha asztalon, és a kifogyhatatlan illatok. Mi gyerekek számtalanszor segítettünk felvágnia a hagymát persze törölgetve a hagymás kézzel a könnyes szemünket ami aztán még jobban bekevert, vagy pucolni a krumplit , vagy csak kicsenni valamit mi épp fő a fazékban.. Hányszor ott álltam a konyhában anyám mögött és kíváncsian lestem mit csinál.
Aztán szép lassan rájövök, hogy gyermekkoromat élem újra. És legyen az egy virág egy focilabda vagy egy Sydneyben a haveromnál elkészített paprikás krumpli , mind azt hozza elő újra és újra, hogy de szerencsés vagyok . Volt egy szerető otthonom két ragyogó szülővel , voltak testvéreim és kikkel megtanultam, hogy élni sok féle képen lehet, és volt amivel megtömték a pocinkat. Néha tejbegrízzel, vagy vízben főtt krumpli vajjal. , máskor mákos tészta, diós tészta, vagy nagy ritkán egy csirke azt is az anyám által tenyésztett tyúkból és igen nagyon sok paprikás krumpli, füstölt szalonnával sok hagymával és kétforintos kolbásszal .
Fogadjunk, hogy ezek után neked is összefut a nyál a szádban
*************************
11. BEMUTATKOZIK... A LANDINI ZENEKAR
A Landini együttes küldetése:
A historikus zenét és irodalmat terjesztik
A historikus zenét és irodalmat terjesztik
Stolmár Barbara |
Harminc évvel ezelőtt a Vakok
Iskolájában Késmárki Kris György tanár ösztönzésére a fiatalok egy csoportja
megalakította a Landini együttest azzal a céllal, hogy a magyar historikus
zenét és irodalmat terjesszék. Névválasztásuk nem volt véletlen: Francesco
Landini (1325-1397) vak zeneszerző és muzsikus volt Itáliában.
Az együttes alapító tagjai Kovács
Pál, Péter Zsigmond, Plank László, Remes András voltak. Később csatlakozott
hozzájuk Babics Zsuzsa, Csabák Erzsébet, Hegyi Jolán, Gál András és Géczy
Sándor. Az egykori Homérosz kórusban a Landini együttesből többen is énekeltek.
A Landini együttes eleinte vakügyi
intézményekben és szociális otthonokban szerepelt. Később vidéki művelődési
házakban tartott hangversenyeket. Számos templomban, egyházi intézményben is
adott műsorokat. Ez utóbbiak szervezésében nagy segítségükre voltak Jakab
Miklós református lelkész és Mócsai Gábor katolikus plébános. Szerepelt az
együttes az esztergomi Keresztény Múzeumban és a Magyar Nemzeti Múzeumban is. A
középiskolák ifjúsága Budapesten és vidéken is nagy tetszéssel fogadta
fellépéseiket.
Idő múltával sokat fejlődött az
együttes tudása, bővült hangszerállománya és a repertoárja. Az 1980-as években
többször eljutott hazánk határain túlra is. Jártak és sikert arattak többek között
Németországban, Ausztriában, Szlovákiában. Olyan neves muzsikusokkal is
szerepeltek együtt, mint Kecskés András lantművész, Szabó András előadóművész
ésKuncz László operaénekes. Dicsérték az együttes műsorát újságok, rádió- és
tévéműsorok.
Európai és hazai szerzők reneszánsz
és kora barokk művei szerepeltek a műsorukban. Vokális és hangszeres műveket
szólaltattak meg.
Emlékezetes műsoraik között
szerepelt 1991-ben az a Villon-est, amelyet Bereznay Éva előadóművésszel
közösen rendezett az együttes. A nagy francia költő, Francois Villon, 1431-ben
született. Balladáin és versein keresztül az ő életútját elevenítette fel az
összeállítás, a Carmina Burana (középkori diákdalok gyűjteménye) zenéjével és
középkori bordalokkal kiegészítve. Villon versei Faludy György, a közelmúltban
elhunyt költőnk átiratában szólaltak meg. Villon lírája tökéletes képet mutat a
XV.századi Párizsról és az akkori emberek életéről. Az előadás számos üzenettel
szólt a mai emberhez is: ne hajszoljuk az életet; ne legyünk közömbösek egymás
iránt; vegyük észre az élet szépségeit, hiszen a vége mindannyiunk számára
ugyanaz. Ez az előadás volt a Villon-est ősbemutatója.
A jubileumi hangversenyét a Nádor
teremben tartotta az együttes. Ezen közreműködött az egykori Pasztorek Mihály színjátszó
csoport látássérült éneklő tagjaiból alakult VivalaMusica kamarakórus. Az
1991-es Villon-estet kisebb módosításokkal tíz év múlva megismételte az
együttes, P. Nagy Gabi színművésznővel, a győri Kisfaludy Színház tagjával. Az
együttes kiemelkedően sikeres műsora volt 2004-ben az, amelyet Balassi Bálint
születésének 450. évfordulóján tartottak. Azon vendégként közreműködött Kobzos
Kiss Tamás históriás énekmondó, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója és Szabó
András előadóművész. Mindketten többször is szerepeltek tagtársi
muzsikusainkkal.
A Landini együttes harminc éve
szolgálja a zene és irodalom terjesztését. A csaknem teljesen vakokból álló
együttes tagjai a napi munka, az otthoni elfoglaltság mellett, a sok-sok
nehézség ellenére is, szép küldetés teljesítésére vállalkoznak.
...............................................................
S MÉG EGY KIS ZENE...
Koncert Szászrégen 2013. december 2.
..................................................................
A Landini együttest Késmárky Kris
György hívta életre 1976 őszén a vakok Iskolájából frissen kilépett
zenekedvelő növendékekből s egy kórustagból. Hathatós segítségével
(művek diktálása, betanítása és esetenként hangszerek beszerzése) hozzájárult
ismereteink gyarapodásához. Az együttes Francesco Landlni nevét vette fel, aki
híres Olasz vak zeneszerző és polihisztor volt. A zenekar első nyilvános
koncertjét a VGYOSZ székházában adta 1979 nyarán a Dr. Farkas Albert által
szervezett "Szerenád-estek" c. hatrészes sorozat nyitányaként. Nem
sokkal később megismerkedhettünk a régi zene olyan neves előadóival, mint L.
Kecskés András, Kobzos Kiss Tamás, Kuncz László, Tóth István és Szabó István.
Velük és három szervező kollégájukkal (Simén András, Pécsi L. Dániel és Pintér
József) egyre több fellépést bonyolíthattunk le. Ezek közül talán a
legkedvesebb hazai műsor egy közös "Carmina Burana"-est volt a
Magyar Nemzeti Múzeum reneszánsz kiállítási csarnokában. 1986 nyarán,
hangversenyt adtunk szövetségünkben, s a koncert után kaptuk meg az
Országos Filharmóniától működési engedélyünket. Kijuthattunk a Felvidékre Is.
Koncertkörútjainkon nagy sikereket arattunk, és sok jó barátot szereztünk.
Jakab Miklós református lelkész (a vakmisszió magyarországi vezetője)
által egyházi fellépéseink is megsokasodtak. Bejártuk szinte az egész országot,
és közreműködtünk a misszió istentiszteletein a hajdani NDK-ban. A Magyar
rádióban Is többször hallathattuk hangunkat. Kezdetben a
"Kirakodóvásár", majd a "Mi újság a régi zene világában" c.
műsorokban. A televízió pécsi körzeti stúdiójának "Sorstársak"
c. magazinjában lehetett látni együttesünket. Középkori és reneszánsz
hangszerek korhű másolatain játszunk, célunk az, hogy a régi zenét a
magunk módján minél közelebb hozzuk közönségünkhöz.
STOLMÁR BARBARA...
*************************
ZORÁN SZTEVANOVITY: KÓLÓ
Most a farsang végén álljon
itt egy dal, melynek stílusa nagyon tetszik, a mohácsi busójáráson
hallottam hasonlatosat, és nagy hatással volt rám.
Zorán - Kóló
Előadó:Zorán
Album:Aréna 2011
Megjelenés:2012
Szövegírók:Sztevanovity Dusán
Album:Aréna 2011
Megjelenés:2012
Szövegírók:Sztevanovity Dusán
Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol
Zorán Sztevanovity |
Voltam én már jöttment, mindenféle
szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja
Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta
Voltam én már jöttment, mindenféle
szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek
Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög
Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök
Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek
Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra
*************************
13. VERSRŐL VERSRE
NAGY VENDEL: ÉKSZERDOBOZ
Mint igazgyöngy
Ékszerdoboza
Áldott tested,
Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Ékszerdoboza
Áldott tested,
Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
Tested kagylója
Kinyílva felhevül
Sikamlós édesen
Test a testbe
Kéjesen elmerül.
S benne a mag
Bódultan szétterül.
Egyetlen sejteddel
Örömmel elvegyül
Szerelmedből immáron
Igazgyöngyé testesül.
Szívünk egymással
Örökre egyesül.
Csodavárásunk
Valóssá nemesül.
2016. január 20.
.................................................
CSOMOR HENRIETT: Engedj utamra napfény
Ostoba novemberi napsugár
semmit se látok egyedül vagyok.
Itt e kietlen vidéken az erdőrengetegben,
ahol még a madarak is nagy ívben
elkerülnek.
Gidres-gödrös utat figyelnem kell,
hogy el
ne essek, mert felkelni nem tudok.
De szerettem ezt a csupasz
erdővilágot
mert itt senki se lát, és szabadjára
engedhetem gondolataimat.
Ha véletlen könny szökik két
szemembe,
senki sem kérdi miért emészt a
bánat.
Bújj már a két hegy közé, s
ne játssz velem ily
tisztességtelenül.
Haza kell érjek sértetlenül.
Édesanyám tárt karokkal vár a
kiskapuban.
Aggódna szegény, ha nem érnék
haza mielőtt az esthajnalcsillag
felragyog.
Patak csobogását tehenek kolompja
elnyomja, gazdasszonya istállóba
hajtja
esti fejésre.
Kopasz vén fák isten veletek,
tavaszig még sokat pihenhettek.
2016. január. 10
.......................................................
MÁTYÁS RITA: Kései boldogság...
Csodás kikeleti reménysugár,
Alkonyi pirkadatban, édes remény,
öleljük egymást Isten tenyerén,
körbefonja szívünk, egy fénylő sugár.
Alkonyi pirkadatban, édes remény,
öleljük egymást Isten tenyerén,
körbefonja szívünk, egy fénylő sugár.
Deres hajunkon megcsillan a fény,
az érzés bennünk, még bizsergető,
egymás kezét fogva, ülünk kettecskén.
Szivárvány ragyog, égbolt peremén,
pillangók táncolnak, szemeim előtt,
e késő érzés, boldog nyeremény.
pillangók táncolnak, szemeim előtt,
e késő érzés, boldog nyeremény.
Szemünkben csillogó, őszi napfény,
boldogoknak lenni mindenekelőtt,
utolsó percig, bennünk a remény.
boldogoknak lenni mindenekelőtt,
utolsó percig, bennünk a remény.
2015.10.01.
...................................................
Bolond bálban jártam az este.
A szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Liszteszsákot húztak a pékre.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,fején árva lány paróka.
Víg paprikajancsi dobolt a fülembe!
Ilyen volt a bolond bál az este.
A szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Liszteszsákot húztak a pékre.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,fején árva lány paróka.
Víg paprikajancsi dobolt a fülembe!
Ilyen volt a bolond bál az este.
.....................................................
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: Egy éjjel…
Csillag tenger az égen,
sötét estelen.
Hideg marja tested
azon az éjjelen.
Kacaj, móka, nevetés
boldog mámorba.
De mintha a csillagok
lezuhannának az égről,
ráfedve a hideget
összetöri szívedet.
Fázik a lélek,
s értetlen állsz,
kívánva, hogy minden
csillag kerüljön
a helyére már.
Nem…a sötét nevet
szemed marva,
hogy eső cseppként hullva
könny fakadjon.
Mi ez, mily csillaghullás
mi fejedre szállt?
Ki rázza meg az eget
takarónak nézve?
Hogy ha alatta vagy
hulljon reád végre.
Ki az ki ily orkánt
zúdít rád ma?
Csak áll a lány némán,
csillagként ragyogva,
s mint a lámpa fénye
alszik ki mostanra.
Egy biztosíték kiégett
így borult sötétbe
egy éjjel…
SzHGy. 2016.01.01.
Szerzői, és minden jog fenntartva
*************************
14. RIPORT A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK
LISTÁJÁRÓL
GERENCSÉR HAJNALKA: MEGSZÓLALÁSI LEHETŐSÉG A MAGAZINBAN
(RIPORT A GYOGYITOK LISTÁJÁN)
2016. JANUÁR 13. - Gerencsér Hajnalka Szabó Tiborné
NAGY VENDEL riportja -
Megszólalási lehetőséget szeretnék biztosítani…
NAGY VENDEL riportja
- Hol születtél?
-1954. május 7- én születtem
ebben a kiklopfolt rántott hús alakú országban, itt az örök városban,
Szekszárdon, ahová mindig visszatértem, ha rövid időre is, de máshová szólított
a kötelesség.
Gerencsér Hajnalka Szabó Tíborné |
- A bika jegyében, és ikerként
születtél. Mesélnél egy kicsit az ikrek életéről?
- Ketten születtünk egymás után öt
percre. Az ikrek világa, az más világ. Mi soha nem váltunk el egymástól egy -
két napnál tovább, amíg a testvérem élt. Egyforma ruhában jártunk: póló,
nadrág, nagykabát. Az összes ruhája megvan, és hordom is őket. Amiben
találok valamit, papírt, levelet, zsebkendőt, néhány forintot, tollat, kulcsot,
mind rá emlékeztet.
- Mesélj egy kicsit a
gyermekkorodról!
- Elég kései gyermekként születtem.
Drága szüleim a Szovjetunió vendégszeretetét élvezték hosszú évekig, és kissé
késve érkeztek haza: apám a hadifogságból, anyám pedig a málenkij
robotból. A buszállomáson találkoztak, s házasság lett belőle. Még öt
évig nem volt gyermekük, és utána ikreik születtek. Nagy öröm volt a családban,
első unokaként és fiúgyermekként el voltunk kényeztetve, mindent megkapva
a szülőktől is és a népes családtól is. Anyánk sváblány volt, apánk magyar. Ez
akkoriban elég problémás volt. Neheztelt a család, hogy apám mindig is kilógott
a sorból, hiszen nem volt fajtabeli. Óvodába, iskolába jártunk, majd mindketten
szakmát tanultunk. Öcsém fémöntő lett, én csőszerelő. Mindegy, hogy mi ment a
csőben, víz, gáz, fűtés, sör, bor, tej, akár még pálinka is, elég érdekes volt,
sokfelé megfordultam a világban. Elsődleges volt, hogy mindenkinek
kenyér legyen a kezében és utána tanulhatott munka mellett bármit. Levelezőn,
esti iskolákban, tanfolyamokon számos szakmát kitanultam, főleg a vasas
témakörben. A kultúra terén is tevékenykedtem. pl az irodalomban.
- Mesélj egy kicsit Magadról
és a Családodról!
- Családban élek, feleségemmel
harminchét éve vagyunk együtt. Ő az egészségügyben dolgozik, volt
ápolónő, három műszakban, folyamatosan képezte magát, és jelenleg röntgen
asszisztens. Három lányunk van: Kata a legkisebb, Ő is már felnőtt, és
dolgozik. Ő nincs férjnél. Osztályelsőként kitűnőre vizsgázott és gyermekápoló
lett. Gyöngyi és Klári harminc év körüliek. Az elsőnél kettő, a középsőnél egy
unokánk van, csodálatos gyerekek. A nagylányaim kereskedelemmel
foglalkoznak, de a legnagyobbnak van tanítói diplomája is… Lányaink mellett még
kettő lány unoka is van, ez egy nőies család, a legkisebb unoka egy kisfiúcska.
- A verseiden is érződik, hogy
milyen közeli kapcsolatban vagy az unokáiddal. Mit szoktatok együtt csinálni?
- Gyakran mesélünk, verselünk,
játszunk és énekelünk.
Nagy Vendel: PAPA, MESÉLD EL!
Papa, Meséld el Milyen a csillag,
Tudod, Nem látom, Sötét az éjszaka, S nem jön az álom. Papa, Meséld el, A
tündöklő Napot, Ami a fejünk fölött ragyog. Meséld el Az eget és a földet, A
közte háborgó tengert, A hegyet és a völgyet, A szépen zöldellő rétet, Ahol a
barika béget. Meséld el A folyót és a patakot, Ahol isznak a farkasok, Fogukkal
harapják A gördülő habot. Papa, Meséld el A tarkálló mező Mézes leheletét.
Milyenek ezek? Minden olyan Gyönyörű lehet. Elmesélem a Holdat és a Napot, A
millió csillagot, Mindegyiken sárkányszív lakott, A rétet, s a mezőt, A tarka
legelőt, Emlékezetből mondom, Mindenre emlékszem, Hiszen én is Sötétben vagyok.
- Sajnos az élet rendje, hogy
elveszítjük a szüleinket. Te hogyan dolgoztad fel ezt a fajta veszteséget, mi
adott erőt?
- A szüleim és a testvérem
elvesztése volt a legnagyobb tragédia, hála istennek a
közvetlen családom még él. Számomra még ők is élnek, csak máshol laknak, néha
kimegyek hozzájuk, de mindig velem vannak gondolatban. Az ikreknél ez másképp
működik.
- Melyik tantárgyakat szeretted a
legjobban az iskolában?
- Igazából én a történelmet és az
irodalmat szerettem és persze a földrajzot is és egy szót kellett csak
megjegyezni és arra választ adni, és akkor logikai alapon meglehetett tanulni a
tananyagot. Ez a szó a MIÉRT ? Miért ekkor, miért ott, miért ők, stb., és
ha ezekre meg tudtad adni a választ, akkor már tudtál mindent.
- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál,
mi volt a munkád?
- Nagyon sok dolgot csináltam,
csinálok. Mint mondtam is, csőszerelő voltam, sok házat, üzemet építettem
csőhálózati szempontból, még a tej, húskombinátot is, a sörgyárat, lakásokat,
sőt az atomerőművet is. Aztán szakmai oktató lettem, iskolákban dolgoztam
napközben, délután maszekoltam, este pedig az írást gyakoroltam.
Voltam vöröskeresztes titkár is,
újságnál is dolgoztam, verseket, cikkeket, könyveket írtam, amit még ma is
folyamatosan csinálok, még saját irodalmi újságot is szerkesztek, ami
sokfelé olvasható.
- Szereted a természetet?
- Születésemtől fogva mindig a természethez
közel éltem, kisvárosban, ami néha egy nagy falunak tűnt, s soha nem szerettem
a betondzsungelt.
Nagy Vendel: TÓPARTI IDILL
Tó vize csillan Csónak, ha lendül
Evező lapátról Csordul a víz. Fodrozó habok Csitulnak a parton, Homokos
fövenyről Omlik a lábnyom. Part menti fákról Lehull a levél Sárguló színben
Úszik a vízben. Ezüstös vértű Hal háta villan Sütkérezni jött fel A vakító
napban. Pikkelyes páncélja Nem védi a bajban. Sirályhad elől Mély vízbe illan.
Vadkacsa búvik Nádas rejtekében Fiait hozza Mutatni serényen. Lebukó napnak
Hamvadó fényében Megnyúló árnyék Piroslik a légben. Elcsitul a zaj. Nád dalol a
szélben. Vízi tündér hangja Csendül az éjben. Hűvös ezüst fényében Csak a hold
ragyog. Bársonyos égbolt Gyújt hozzá Millió csillagot.
- Melyik évszak a kedvenced?
- Örülök, hogy a négy évszakos övben
születtem, hiszen mindegyik évszaknak megvan a maga jellegzetessége, és
öröme. A tavasz szépsége, a nyár melege, az érlelő ősz, és a tiszta tél, a sok
hóval… Talán legjobb az ősz, az egész évi munkák gyümölcse akkor látszik
igazán…minden téren, még a munkában is.
- Sokat utaztál eddigi életedben?
- Főleg fiatal koromban, engem
is vonzott a világjárás, és szerencsére sok országban jártam. Később rájöttem,
hogy Magyarországon is rengeteg látnivaló van és ezután tudatosan, mindig
felkészülve bejártam hazánk legszebb tájait, várait, történelmi helyeit.
Szeretem az Alföldet, a Balatont, a hegyeket, de mégis, főleg a löszös
szekszárdi dombok vonzanak, az az én igazi hazám. Láttam a legerotikusabb építményt,
a kilenclyukú hidat, s meghajtották nekem a ménest a Hortobágyon és voltam a
busójáráson is többször és a budai várban. Igyekeztem megismerni
történelmünket, tájainkat és ételeinket, borainkat egyaránt.. éltem a szép és
jó életet. Mindezt sok humorral tettem, mondták például, hogy aki
mindezeket nem látja, az huszonötöt érdemel, de volt mikor azzal fogadtak, hogy
aki kétszer is megnézi az meg ötvenet. A Magyar Bazár című országos lap
helyi szerkesztőjeként is sokat utaztam. Sopronban volt a központ, havonta
jártam oda.
- Mi vonzott a vidéki
városokban? Idegenvezető is voltál, gondolom szép emlékeket, élményeket őrzöl a
tarsolyodban.
- Havonta sok kirándulást
szerveztem különféle vásárokba, gyárakba, kiállításokra. Főleg a régi várakat
látogattam, rengeteget ismerek.
- Beszélsz valamilyen idegen nyelven
is?
- Tanultam eszperantót, de már
régen, és felejtek. Más idegen nyelven csak alapszinten beszélek… Megvannak a
könyveim. Sok eszperantista van a környezetemben és verselők is.
- A szem a lélek tükre- így szól a
mondás. Ez az érzékszerv sosem hazudik. Az íriszdiagnosztika is ezen keresztül
ad képet az orvosoknak az esetleges betegségekről. Minden látó ember számára
hordoz információt a szem, aminek segítségével belelátunk azokba a dolgokba,
amelyek lejátszódnak az illető lelkében. Érdekes, hogy még a színe is milyen
sok mindent elárul. Milyen színű a szemed?
- A szemem kék volt, de már
elment a fénye.
- A kék szemű emberek
különösen érzékenyek és szelídek. Gondolom ez rád is igaz.
- Mindig is szelíd lelkületű
voltam, keveseknek sikerült kihozni a sodromból. Kiabálással nem megyünk
semmire, az a tehetetlenek sajátja. Én csak annyit mondok: nem kérem
harmadszor, akkor tudják, hogy vége, én a részemről akkor befejeztem.
- Mióta nem látsz?
- A cukorbetegségem miatt
veszítettem el a látásomat. Megtámadta az ereket és az idegeket, bevérzett az
üvegtest, leszakadt a retinám. Az orvos mindig azt mondta, hogy jobb
lesz, de én tudtam, hogy sajnos nem így van. Hétszer műtöttek Pécsen, visszahegesztették
lézerrel, de mindig rosszabb lett. 2002-ben az egyik, majd 2008-ban a másik
szememre is megvakultam. Ez a tény megváltoztatta az életemet. Két évig mély
depresszióban éltem.
- A szemeddel már gyerekkorod
óta voltak gondjaid?
- Igen, mindig is szemüveges voltam
és a jobb szememre tompa látó. Sok esetben hátrány volt, pl.
szakmaválasztásnál, jogosítványszerzésnél.
- Mennyire látsz?
- Néha valami sejtésem van,
hogy látok közelre, vagy a kezemet, de ez nem látás. Úgy mondják, hogy fénysejtés,
hamis, csalfa illúzió.
- Sokszor elgondolkozom azon, hogy
vajon miért van az, hogy az ember természetesnek veszi, hogy vannak képességei:
lát, hall, megy, és csak akkor kezdi megérteni, hogy mindez múló állapot,
amikor elveszti ezeket. Mindent későn értékelünk... - Mindenfajta képességnek
az elvesztését nagyon nehéz megélni. A depresszió egy kicsit hasonlít a
gyászhoz. Amikor elveszítünk valakit, először nem akarunk róla tudomást venni,
utána magunkat hibáztatjuk. Ami a kiutat jelenti az az, hogy megfogalmazunk
magunk számára teljesíthető célokat, és elindulunk ezen az úton. Minél jobban
önerőből hajtjuk végre, annál nagyobb a sikerélmény. Viszont, ha van
segítségünk, barátunk, társunk ezen az úton - őt sokszorosan értékeljük,
szeretete révén sok beszélgetéssel sokat segíthet. Ha már képesek vagyunk
megfogalmazni a problémáinkat, azzal lelki gyógyulásunk első lépéseit is
megtesszük. Neked segített valaki?
- A tragédiák először nagyon
letörnek, aztán hatalmas energiát adnak. Ez a bizonyítási vágy…Megráztam
magamat és visszatértem, mert élni akartam. Sokan segítettek, és valóra
váltottam részben az álmaimat. A lehetőségekhez képest sikerült újra élvezni az
életet, mert vannak terveim, és céljaim.
- Mennyire változtatta meg az
értékrendedet ez az állapot?
- Megváltozott az életem, másképpen
látom a dolgokat, és ezeket megpróbáltam leírni. Bölcsebbnek érzem magamat. Azt
vettem észre, hogy az emberek viszolyognak, vagy félnek a másságtól, és kerülik
a kapcsolat minden formáját, és a kínos témákat, pl. a halál, vagy a
betegségek.
- Felmerül bennem a kérdés, hogy
vajon kinek nehezebb a sorsa? Annak, aki születése óta nem lát, vagy annak, aki
kezdetben látott, és
fokozatosan veszíti el a látását. Te
hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
- Mindkettőnek nehéz, hiszen a vakon
született nem tudja, hogy mi az a piros, vagy nehéz elképzelnie valamit, a
megvakult pedig tudja, mit veszített el, hiszen a világ csodálatosan szép.
- "Jól csak a szívével lát az
ember, ami igazán lényeges a szemnek láthatatlan." - írta Saint
Exupery: A kis herceg című regényében. És való igaz. Minket látókat
mennyire félrevezethet az, hogy a külsőségek alapján ítéljük meg az embereket.
Nem a valós értékeik: szellemi és lelki gazdagságuk adja az értékrendünk
alapját…
- Ez így igaz, nem a külsőség a
fontos. Ha pár mondatot beszélek valakivel, tudom kivel állok szemben, már ha
megszólal is elég.
- Van valamilyen megoldás, vagy
kezelés, amivel javítani lehetne az állapotodon?
- Nehezen, sőt mondhatnám
egyáltalán nem nyugodtam bele a sorsomba, persze tudom, hogy ezzel magamnak
szereztem álmatlan éjszakákat. De mégis nyugtalanított a dolog, hogy miért nem
segít rajtunk a tudomány? Van már műláb, műkéz, műszív, művese, és még
különféle mű testrész, de műszem az nincs. Vagyis hát van, csak éppen látni nem
lehet vele. Műszaki ember lévén, elgondolkodtam, hogy is működik a
dolog. Az ember nem a szemével lát, hanem az agyával. Ez egy kicsit
leegyszerűsített elmélet, de lényegében erről van szó. Tehát a szem, mint egy
kamera, veszi a képet, és mint a tv készülék, az agy veszi az adást.
Kigondoltam, hogy a kamera beépíthető a szemüregbe, és vezeték nélkül sugározza
a képet az agyba. Sokaknak elmondtam ötletemet, de mindig az időfaktor az, ami
döntő. Ugyanis a találmányok malmai lassan őrölnek, és nekem már nincs annyi
időm, hogy évtizedekig kísérletezzenek. Hallottam, hogy feltalálták a
cukorbetegség elleni gyógyszert, de kb. húsz év múlva lehet belőle orvosság. A
repülő és az autó, a hanglemez, is csak száz éves. A hallókészülék is száz éve
szekrény nagyságú volt. Manapság pedig gombnyi a mérete... Én bízom a
tudományban, és várom a csodát. Két cikket olvastam az interneten.
Kísértetiesen hasonlít az én elképzelésemhez…
- Hogyan tudsz közlekedni?
- Ha megyek valahová, akkor
mindig kísérővel megyek, mert egyedül nem tudok. Az egyesülettől jön
valaki, aki bekísér a városba, de ez nagyon ritka. Évente néhány alkalom. Csak
ünnepek, rendezvények alkalmával, a temetőbe és kész, ahol meglátogatom a szüleim,
testvérem sírját. Feleségem, és lányaim is sokat segítenek, azokban a
dolgokban, amit nem tudok megcsinálni.
- És hogyan közlekedsz az
otthonodban?
- Mostanában már sokkal figyelmesebb
vagyok, megtanultam a megszokott környezetemben tájékozódni. Régebben jó
párszor elestem a bútorokban, de még eddig megúsztam baj nélkül.
- Szoktál álmodni éjszaka?
- Minden éjszaka álmodom, és
reggel mindent visszaidézek. Sokszor már alig várom.
- Mi, bika horoszkópjegyűek, szinte
kivétel nélkül szeretjük a hasunkat. Te is szeretsz enni?
- Most már nem látom, és nem akkora
élvezet. Ha nincsenek színek, mások az ízek - szoktam mondani, és ez igaz is…
- Olyan sokoldalú vagy. Főzni
is tudsz?
- Amíg láttam, nagyon szerettem
főzni. Most, hogy már nem látok, nem akkora élvezet…
- Régebben mit készítettél?
- Nem bonyolult ételeket. Tanyákon,
tantestületi bulikon, diákokkal a kirándulásokon szoktunk bográcsozni, ha meg
rossz idő volt, akkor bent a tűzhelyen főztem. Nagyon szeretem a tüzet. A fa
pattogását órákig el tudom hallgatni.
- Mi a véleményed a Gyógyító
Művészetek közösségről?
- A hit nagy erőt ad. Ha valaki
valamiben meg tud mutatkozni, az bizonyítottan gyógyítólag hat rá. Érzi,
hogy szüksége van rá másoknak is, megmutathatja magát, és kíváncsiak rá,
tehát érdemes még élnie egy kicsit. Így vagyok én is. A Gyógyítóknál
kibontakozhat az, aki meg akarja magát mutatni. Sajátmagát is, és akár a
társait is gyógyíthatja a lelket melengető munkái révén. Itt arra is van
lehetőség, hogy szeretetet adjon, de mindenki kap is bőven.
- Mit javítanál a közösségünk
munkáján?
- Beleolvasok mások munkáiba és
írásaiba, kissé túlzottnak tartom a szeretettel való viszonyulást, a realitások
talaján kéne állni, ami néha nem mindig sikeredik.
- Vendikém, ez a közösség a
szeretetről és az ösztönzésről szól, és eztán is arról fog szólni. Sokan
küzdenek a szeretet hiányával, nálunk ez még az alkotásoknál is fontosabb, hisz
elsősorban az ember és a lelke számít!
- Hiszel-e a szeretet
erejében?
- Hiszek benne, de sajnos ez a
mondás nem mindig őszinte, keveseken érzem az igazi szeretetet. Ez sok
mindenben leszűrhető.
- Mit gondolsz, a sérült
embereknek mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Én a tudomány terén várom
a fejlődést, pl. eddig nem volt se szív, se máj, és egyéb átültetés, és
sokat fejlődik még az orvoslás, de álhírekkel ne zavarjanak, ne atombombára
költsék a pénzt. Már a fejátültetés ideje is ki van tűzve, kb. kettő év, de
felmerül a kérdés, meddig ember az ember, és mikortól gép csupán. Én
hiszem, hogy még látni fogok, csak még száz évig kell élnem…
- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz,
hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel
Istenben? Vagy másban hiszel?
- Nekem a hit ad erőt. A vallással
sok fenntartásom van, ellentmondások gyűjteménye. Vallásos nevelést kaptam és
gyakorlom is, de nem feltétlenül a templomban. Ne ölj, ne paráználkodj, ne
lopj, hogy csak hármat említsek a tíz parancsolatból. Álságos, hiszen akkor nem
volna semmiféle háború, hiszen ott ölnek, és sokan lopnak is, és vannak
pedofil papok is. A szeretet jegyében viszont megverik azt a más felekezetű
fiatalt is, aki egy más vallású lánynak udvarolna. A szegénységet hirdetjük és
a templomok vannak tele legjobban arannyal. Az élet ellentmondások halmaza,
és az imától csupán még keveseknek nőtt ki a szeme.
Hiszek a munkában, a
szorgalomban és a kitartásban, ezekkel mindent el lehet érni. Amit
elértem, is ennek köszönhető!
- Ebben az érdekvilágban
elsikkad a lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed
erről? Aki érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a
gyógyulása is a lelkén keresztül történhet... a szeretettel.
- De csak akkor, ha ez nem hamis
illúziókon alapul. Valóban kihalóban van a szeretet.
- Mi a véleményed, ha a
lelkünkre vigyázunk és ápoljuk, akkor nehezebben alakulnak ki betegségek?
- A lelki betegségek igen, de a
testi hibáknak kevés köze van ehhez, ha levágták, akkor már nehéz hinni benne,
a gyíknak miért nő ki újra a farka, vagy a cápának a foga. Az evolúció még nem
tökéletes az embernél.
- Azt gondolom, hogy a bezártságot
és a kiszolgáltatottságot átélni a legfájdalmasabb. A te esetedben ez
hogy van?
- Én pl. nem szállok be még liftbe
sem, és nehezen viselem a zárt teret. Olyan érzés, mintha egy dobozban lennél,
amit nem lehet kinyitni és ott fulladsz meg.
- A modern kor vívmánya a számítás
technika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály, hogy
barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek egymással
személyesen.
Te osztod ezt a nézetet?
- Én nem osztom, hiszen a találkozás
igen fontos dolog, a neten bármit lehet írni. Én nem szeretem a gépet,
személytelennek érzem, amíg láttam, nem is foglalkoztam vele, de most már
kell, hiszen csak így tudok dolgozni és megalkuvó lettem. Elég szégyenletes is
ez nekem, de csak így tudok létezni.
- A televízió megöli az emberek
közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Én használom a tévét, mint
kommunikációs eszközt, hírek, néha egy beszélgetés, politika, egy - egy
film…inkább a régiek. Én csak villanypásztornak hívom, odaültetik a gyereket,
oszt nézze addig sem zavar.
- A látássérültek számára hogyan
valósul meg az akadálymentesítés?
- Ez még igencsak
gyerekcipőben jár, és mindenre költenek, de erre még keveset, elég rossz
tapasztalataim vannak, de talán ez még javulgathat, anyagiak is kellenek hozzá,
na meg persze szakértelem, hiszen nem vakok a tervezők.
- Én úgy tudom, hogy aki nem lát,
annak a szaglása, a tapintása és a hallása sokkal fejlettebb. Igaz ez?
- Sajnos ez nem igaz, mert pont
fordítva van, aki nem lát, annak romolhat a hallása is. Van, ami fejleszthető
pl. a tapintás - odafigyeléssel és gyakorlással. A szaglásra nincs hatással
tudtommal.
- Gyakran hallom, és
megütközök az ellentmondó kifejezésen, hogy azon társaink, akik nem látnak,
tévét néznek... Hogyan képzeljük ezt el, hiszen, ha a kép nem jön át, itt nem
működik a szaglás és tapintás sem, akkor mi adja az élményt?
- Én is nézek tv-t… az ember nem a
szemével lát, hanem az agyával. Pl ha feltennénk egy kamerát a szem
helyére, simán láthatna az ember. Ezt kéne kifejleszteni, létezik már
mikrokamera is, a kémek használják is.
- Mi a véleményed arról, amikor egy
egészséges embernek bekötik a szemét, és így próbálják meg rávezetni, hogy mely
érzékszervei révén tudnak tájékozódni a nem látó társaink?
- Ez nem igaz, hamisság, csupán
játék - az igazitól nagyon messze áll.
De azért, csak próbából,
minden embert betennék egy hétre a vak szobába, hogy egyen, igyon, dolgozzon,
közlekedjen, élje meg a vakság előnyeit - hátrányait. Biztos vagyok
benne, hogy egy hét múlva más ember lenne, leszállna a magas lóról és
megfontoltabbá válna…
- A magyar nyelv oly gazdag...
hatalmas szókincsünk van. Vannak bántó szavak, amelyeket fel kellene cserélni
az állapotot kifejező, ám nem negatív töltetű szavakkal. A
"fogyatékos", a vak, a süket szó néhány társával együtt az én
szótáramba sehogy sem passzol. Neked mi a véleményed ezzel kapcsolatban?
- Rossz a véleményem, mivel nem
fogyatékos vagyok, csak nem látok. A megfelelő szót sem találtuk még meg, pl
mássággal - segítséggel élő. A szavak nem pontosak, pl a vak nem párosul a
világtalannal. Lehet, hogy én többet látok a világból, mint más…
NAGY VENDEL: OLYKOR
Olykor- olykor Eltűnődöm
a Magyarok némely szaván, Mikor a vak mondja, Megnézem, s látom. Képletes
talán. Hiszen Nem vagyok vak, Csak nem látok. Micsoda különbség. Ugye
csodáljátok? Azt hogy világtalan, Szívből utáljátok. Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez, Örömöt, bánatot, Minden árnyalatot Bátor, okos, Bugyuta
gondolatot. Végül is belátod, Lehet jó a meglátásod, Akkor is, ha nem látod.
- Kérlek, mondd el nekem, mi az, ami
megnyugtat, amit szívesen csinálsz?
- A diótörés, a zöldbab-
uborkapucolás, a borsófejtés. Én szoktam összevágni a lecsónak valót.
- Számomra felfoghatatlan, hogy ha
nem látsz, mindezt hogyan tudod elvégezni?
- Te nem is hiszed, hogy egy nem
látó ember mennyi mindent meg tud csinálni és mi mindent lát a kezével.
- Meséld el, kérlek, mivel telik el
egy-egy napod?
- Hatkor már hallgatom a rádiót.
Inzulin, reggeli és vérnyomásmérés után kilenckor már dolgozom. Pont délben
ebéd, aztán megint itt vagyok. Ha lapzárta van, akkor szerkesztem a lapot,
közben jönnek az írások, és sorba rakom név szerint, és csak be kell másolnom a
cikkeket. Közben húsztól hatvanig levél, amire sorban kell válaszolni, mert
elkeveredek.
- Napközben sokat vagy egyedül?
- Sokat vagyok egyedül, akkor tudok
alkotó munkát végezni, meg éjszaka, ha csend van. Félévente megyek orvoshoz,
néha rendezvényekre fellépni. Keveset alszom. Kb. tizenegyig, éjfélig fent
vagyok.
- Hol és hogyan gépelsz?
- A számítógép, amin dolgozom, a
nappaliban van, és van hozzá fülhallgatóm is. A Brailles- írást- olvasást
tanultam, de használni nem tudom, mert nem látja az ujjam a pontokat. Vastag a
bőröm a sok fizikai munkától. Amíg láttam tollal és ceruzával írtam a
verseimet. Áthúztam, aláhúztam, nyilaztam, kész műalkotás volt. Van több száz
tollam, köcsögökben tartom őket. Az sem mindegy, melyik tollal ír az ember. El
is tettem a kéziratokat. A számítógép számomra idegen és gépies volt… De amióta
nem látok, megváltozott a helyzetem. Ez az egyetlen lehetőség a külvilággal
való kapcsolataim kiépítéséhez, a levelezéshez, valamint írásaim rögzítéséhez
és a munkámhoz is. Megtanultam vakon írni, és olvasni rajta.
- Így nagyon nehéz lehet. Nagy
kitartást és akaraterőt feltételez. Én is tanultam szakszerűen gépelni, egy
tanfolyam során. Mindig csaltam - neked bevallom-, néztem a betűket, viszont
nagyon gyorsan megy már. A viszonylag kevés hibám zömmel a szóközök
kihagyásából származik. De ha nem látnám a betűket, én bizony egyetlen szót sem
tudnék hibátlanul legépelni...Milyen gyorsan tudsz így írni?
- Úgy gépelek, ahogy beszélünk, de
sajnos van benne hiba, amit utólag nehéz kijavítani.
- Mi az, ami életedben a legnagyobb
élményt jelentette eddig?
- Számomra a legnagyobb élményt az
irodalom adta, a könyvek és maga az írás. Sokféle formáját művelem, számos
írásom jelent, jelenik meg könyvekben, újságokban, antológiákban, és magam is
mondom a verseimet rendezvényeken, elég sok sikerrel, de a nagy durranás még
várat magára.
- 1971 óta alkotsz az irodalom
különféle műfajaiban. A gazdag témaválaszték jól tükrözi a széleskörű
érdeklődésedet. Az anyanyelvünk, a családod, a természet, a történelem,
Szekszárd szeretetén kívül, a képzőművészeti kiállítás megnyitóidba, a humoros
prózáidba, kedves emlékeidbe, a haikuk világába, a dalaidba is betekintést
kapunk. Írásaidat az Amatőr Művészek Fórumáról is ismerem. Régebben az írók
választottak maguknak írói álnevet. Neked is van?
- Wirgill Zemánek
a valamikori írói álnevem, de már nem használom.
- Mivel tudod színesíteni a
verseidet?
- Nagyon szeretem a költői képeket,
alliterációkat és a szójátékokat is használni, mert színesebb lesz a vers… A
szavakat az élet produkálja, és a magyar nyelv sokszínűsége. Én csak a körítést
írom hozzá…
- Milyen időközönként írsz?
- Egy író embernek elhivatottsága
van. Én rákényszerítem magamat, hogy minden nap írjak valamit, ha mást nem,
akkor vázlatot, gondolatokat, és másnap kidolgozom. A nyelvünk gyönyörű és
változatos. A mi dolgunk, hogy megőrizzük minél tovább…Játék a szavakkal…
Nagy Vendel: AKROPOLISZ
Istenek kövei Kövek Istenei Isteni
kövek Kőistenek.
- Szeretsz írni?
- Vallom, és állítom, hogy a magyar
nyelv gyönyörű, és a költészet örök. Az emberi gondolatokat koszorúba fonni:
csoda. Soha eddig még nem volt ilyen nagy szükség a magyar nyelvre, mint
manapság. A vers számomra majdnem minden. 2006 óta írok az AMF oldalain,
rengeteg jó ismerőst találtam, amiért ma is hálás vagyok a sorsnak.
- Megjelentek már a verseid
nyomtatásban is?
- Eddig 15 antológiában adták ki
sűrű egymásutánban verseimet. Az új évezred elején jelent meg első önálló
kötetem, Lila Madonna címmel. A szobám falán van egy festmény, Stekly Zsuzsa
képe, a Madonnát ábrázolja, lila stólában, és a kép címe a Lila Madonna. Ez egy
sorozat, van kék és zöld is. Annak idején istápoltam az itteni festőket,
kiállításokat nyitottam meg, írtam róluk cikkeket, és néhányan adtak képet
nekem ajándékba.
- Mennyi és milyen témájú művek
szerepelnek ebben a könyvben?
- A Lila Madonna 74 verset rejt
magában, találunk köztük politikai témájú, gyermek- és szerelmes verseket, de
megelevenedik bennük a szekszárdi szüret hangulata is.
- Általában mikor és mennyi
idő alatt születnek a verseid?
- A félálom a legjobb időszak, akkor
álmodok is, de kellően éber is vagyok és tudom irányítani az akaratomat. Van
olyan vers, ami öt perc alatt megvan, és remek lesz, de olyan is akad, ami
évekig készül, és nem lesz kész soha. A művészet nem ilyen egyszerű, a
legfontosabb az ihlet, a múzsa… Az íráshoz nagyfokú alázat, és szorgalom kell,
és főleg kitartás és türelem. Kapkodva, zaklatottan nem lehet művészi
munkát végezni.
- Verseid között szép számmal
akadnak haikuk. Mit takar ez az elnevezés?
- A haiku japán versforma, ami három
sorból áll, és főleg természeti dolgokról szól. Kötött versforma: öt, hét,
öt szótagból áll. Sajátos hangulata, stílusa, kifejezése van, így a
magyar haiku soha nem lehet olyan, mint a japán, de az életfelfogás is
meghatározó, és a gondolkodásmód is.
Nagy Vendel: VAKSÁG
Fárad a testem, Egyre ritkábban éri
Szememet a fény.
- Gyönyörű, életszerű képeket
jelenítesz meg az írásaidban. Sajnos ezek a képek csupán az emlékezetedben
élnek. Kreatív vagy és nagyon gazdag a fantáziád. Az az olvasó, aki nem tudja
rólad, hogy Te sajnos évek óta egyáltalán nem látsz, az írásaid alapján nem
feltételezi, mert kitűnően láttatod a benned rejlő emlékképeket. Nagyon
tehetséges vagy.
- Egy költőnek olyan elveszítenie a
szeme világát, mintha egy festőt fosztanának meg a kezétől…
- Mi a legnehezebb dolog a könyvnél?
- Három nehéz dolog van: megírni,
kiadni és eladni…
- Folyamatosan dolgozol. Kitaláltad,
létrehoztad és szerkeszted a Megszólalok Művészeti Magazint. Aki
regisztrál, annak küldesz újságot és levelezel az olvasóval. Mi is így
ismerkedtünk meg…
- Az eredeti gondolatom helyes volt.
Az emberek szeretik magukat megmutatni, így ismeretlenségbe burkolva, és mégis
sikerélményük van…
- Kérlek Vendi, mesélj egy kicsit
erről az újságról!
- A kor adottságait kihasználva egy
elektromos lap megjelentetésén fáradozom. Internet, jó cím, jó írások, és kész
is. Megszólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján a
lap neve: MEGSZÓLALOK. A cím, a dolog lényegét kifejezi. Azt sugallja,
hogy bárki, aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása szerepelhet lapunkban,
akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik
az aktualitás jegyében.
- Hogyan jut el a regisztrált
olvasókhoz a lap?
- A lap ingyenes, ez egy gesztus az
olvasó felé. Terjesztése elektronikus úton történik e-mail címre. Mindenki
egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le is lehet mondani
- Azt gondolom, hogy sokunknak
örömet szerzel ezzel a tartalmas lappal. Senkit nem zársz ki az olvasói körből.
Ami szintén egyfajta többletet jelent, az az, hogy ez az újság akadálymentes,
tehát nemcsak a látó emberek olvashatják…Beszélj egy kicsit a formájáról!
- A külalak technikai okokból egy
hasábos. A vakoknak, - akik remélhetőleg olvasóink lesznek-, az olvasó
programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
- Csak magyar emberek olvashatják az
újságot? Arra gondolok, hogy sok hazánkfia él külföldön, ahol minden magyar szó
egyfajta többletet jelent – egy morzsa a hazájukból…
- Titkos vágyam volt, hogy a
határokon túl élőkhöz, és más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson
ez az olvasnivaló. Ez már részben teljesült, mert a lapunk már bejárja lassan a
világot. Romániába, Németországba, de a kanadai magyarokhoz, sőt már
Ausztráliába is eljut…
- Eredetileg az újság fekete-fehér
volt, ám egy ideje létezik a színes - képekkel és megújult formai
külsővel rendelkező – újság is. Én azt gondolom, hogy ez nagyon szép és nemes
gesztus volt a részedről a látók felé, hiszen sajnos te nem élvezheted ezt az
újságot…
- Álmaim egy része válik ezzel
valóra. Véghelyi József tette fel, akinek ez élete első blogja. Mivel ezt a
szerkesztési lehetőséget eddig nem is ismerte, hosszas kísérletezés után
találta meg azt a formát, amely méltóan tükrözi irodalmi elképzeléseimet. Józsi
a közvetlen főnököm volt, mindig nagyon rendes volt velem. Most is meglátogat.
Ingyen csinálja az újságot. Hidd el, kell a látóknak is valami…
- Milyen céljaid vannak?
- Vannak még terveim, a
lehetőségeimhez képest, pl. az említett zene, az előadások, és az
irodalom folytatása, szakmai sikerek elérése, sajnos nem anyagi szinten, mert
az soha nem ment nekem. Anyagilag élhetetlen vagyok, és a pénz mindig is
elkerült. tisztességgel megéltünk, de semmi több.
- Nagyon szépen köszönöm a riportot
Vendikém, a lehetőséget, hogy beszélgethettünk!
………………………………..
Szigetiné Irénke: Kedves Vendel köszönöm hogy olvashattalak,
életedbe be tekintést nyerhettem. Kitartásod példa értékű, csak gratulálni
tudok hozzá. Sok sikert kívánok , és erőt egészséget a további munkáidhoz
Eszter Mészáros: Köszönöm hogy olvashattam. Verseid nagyon
jók. Kitartásod és erőd fantasztikus. Jó volt olvasni. Sok sikert !
Anjo Amika: Kedves Vendel! Nagyon nagy örömmel olvastam a
riportot, amely által még sokkal több dolgot tudtam meg Rólad. Kitartásod, erős
akaraterőd példa értékű. Az újságod nagyon tetszik és a tartalmához, a
formájához csak gratulálni tudok. Munkádhoz jó egészséget, sok-sok sikert
kívánok, szeretettel.
Kellner Szilvia: Kedves Vendi!
Örülök, hogy megismertelek korábbi beszélgetéseink után a riporton keresztül
is! Ahogy a többiek, én is csodálom a kitartásodat! És nagyon örülök, hogy
létrehoztad a magazint, mert így még többen megismerhetnek minket.
*************************
15. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
Kedves Vendi!
Csodálatosan sikerült a lap, igazi
karácsonyi ajándék! Köszönet érte Neked és Józsinak!
Olyan lett, ahová naponta lehet visszajárni, olvasgatni, töltekezni az ott
olvasható írásokból.
Boldogan írom meg neked, hogy a
Napvilág Íróklub elektronikus verseskötetet jelentetett meg, ahol a Fájdalom
című versem olvasható. Letölthető: https://mek.oszk.hu/14800/14843/14843.pdf
A másik örömteli hírem, hogy az
Accordia Kiadó karácsonyi antológiájában, a "Szavak csillámló
hóesése" című kötetben is olvasható két novellám és néhány versem.
Vendi, kisgyerekkorom óta álmodoztam erről, ami most teljesült!
Magamról írnék kiegészítésképpen
néhány gondolatot. Nem rövid, hanem hosszú a hajam, de kontyba tekerve hordom,
mert ha leengedem, olyan hosszú, hogy a térdhajlatomnál van a vége. Mindez
hat-hét év alatt nőtt meg ekkorára, s már néhány éve ekkora. Festem, mert már
fele ősz lenne, és mogyoróbarna a színe, de a frufrumnál kivörösíti a nap. A
szemem sötétbarna, néha szinte fekete. Általában mosolygok, néha észre se
veszem, de mondják, a szemem sokszor szomorú. Talán az életem eseményei,
nehézségei rajta hagyták a bélyegüket a tekintetemen. Az arcom kerek, a termetem
apró, mindössze százötvenhét centi, és hatvankét kiló vagyok, mert a téli
mozgáshiány szépen kigömbölyített.
Csak most tudatosult bennem, hogy milyen sok olvasója a lapnak nem tudja látni
a képeket, s milyen nagyon kell nekik egy kis útmutató a fotókhoz.
Vendi, szinte naponta próbálom neked
küldeni a gyógyító energiát, és kérem az angyalok segítségét. Sokszor hallom
vissza a gondolataimban, mint egy üzenetet, hogy valamiért ez kellett hogy
történjen veled. Én nem értem, kicsi a tudásom, te bizonyára sokkal jobban
kiigazodsz ebben, miért jön ilyen üzenet. Biztos vagyok benne, hogy tudsz majd
látni, nem adom fel, amit tudok, megteszem. Bár nem vagyok vallásos, de hiszek
egy felsőbbrendű igazságban. Nagyon bízom a gyógyulásodban!
Kívánok neked és a családodnak
áldott, boldog ünnepeket!
Ölellek szeretettel: I.
.............................................................
Vendi, a versedben a legjobb az a
gondolatiság, amellyel összehasonlítod a kagylóban keletkező igazgyöngyöt, a
női testben keletkező új emberi élettel, mely ott az igazgyöngy. Jó meglátás,
érdekes hasonlat! Gratulálok!
Irénke
2016. január 19. 20:20 Nagy Vendel
írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:
NAGY VENDEL:
ÉKSZERDOBOZ
Mint igazgyöngy
Ékszerdoboza
Áldott tested,
Akár ha kagyló kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját keresve
Mindent befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem menekül
Testének nedvével
Gömbé elegyül
Védelmezve életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyöngyé nemesül.
Gyöngyhalász éltével
Fizet ha lemerül.
Tested kagylója
Kinyílva felhevül
Sikamlós édesen
Test a testbe
Kéjesen elmerül.
S benne a mag
Bódultan szétterül.
Egyetlen sejteddel
Örömmel elvegyül
Szerelmedből immáron
Igazgyöngyé testesül.
Szívünk egymással
Örökre egyesül.
Csodavárásunk
Valóssá nemesül.
2016 január 20.
.....................................................
Kedves Vendi!
Köszönöm a jókívánságokat és máris
viszonzom....
Remélem, jól vagy és még jobban
leszel, hiszen 2016. új energiákkal segíthet mindannyiunkat, ha okosan állunk
hozzá...˘
Anyu arra tanított: "Neked az a
dolgod, hogy vidd az örömet.." és én viszem az örömet azoknak, akik
igénylik...remekül sikerült a régi általános iskolámban a karácsonyi ünnepség,
ahol az új dalomat, a FÉNYLŐ ANGYAL-t is énekeltük a gyerekkórussal, ma délután
az Ódry otthon idős színészlakóinak lépek fel,
dec. 23.-án, szerdán délelőtt paralel leszek a Duna TV
Család-barát és a Fem3 café műsorában.
Az előbbi felvételről megy, az utóbbinál pedig élőben lelki segélyszolgálatot
teljesítek, ami hatalmas megtiszteltetés, hiszen segíthetek másoknak és
áramoltathatom a JÓT
és mivel a jóság körbejár, ez a sok- sok öröm engem is örömmel tölt el,
tölt fel...
Úgyhogy ezzel a végtelen szeretettel ölellek az éteren keresztül Áldott
Ünnepeket kívánva Neked és kedves Családodnak!
Kata
.....................................................
A Megszólalok magazin képeinek
leírása nem látó barátaim részére:
601. LAPSZÁM
1. Lektori Salutem:
A bevezető írása mellett Vendi barátunk szerintem, a szekszárdi vakodában,
éppen verset mond. Bordó zakóba, fehér ingbe van felöltözve.
2. Regény folytatásokban:
Erdősné Onda Marica egy zöld sövény előtt áll egy piros színű blúzban. Marica
hosszú, göndör, gesztenyebarna hajú, kedves mosolyú, 30-35 év körüli teltkarcsú
hölgy.
A regény első részének végén lévő képen, mely a könyv első borítóképe, egy
szakállas fiatal festőlegény, elmélyülten fest egy festőállványon levő képet. A
kép régies, barna színű.
3. Versek a nagyvilágból:
Zsigai Klárának új képe van. A képen Klára 50-55 év körüli teltkarcsú,
sötétbarna hajú, szemüveges, kerek arcú, csinos, mosolygós hölgy, aki most
testhez simulós, fényes anyagú türkiz kék kabátban van, aminek a nagy, magas
gallérja fel van hajtva, és a szélén, fehér szőrme van. Kezében mikrofon
látható, biztosan valahol szaval.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze
van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
A következő képen Wesselyné
Ábrahám Erzsébet látható. Ő a képen 35 év körüli, csinosan sovány,
rövid, barnahajú hölgy. halvány rózsaszín, ujjatlan csipke betétes blúzban áll
a fényképezőgép előtt.
Ylen Morisot szemből látható rövid, vörös, fru-frus hajú50 körüli hölgy,
barna szeme derűsen néz ránk. Sötétkék pulóverben látható
4. Novelláról novellára:
Régi ismerősünk Árvay Marika, rövid, de dús világos barna hajú hölgy
fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.
5. Novellák szárnyán:
Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék
szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt
mosollyal néz az olvasó szemébe.
6. Verses gondolatok:
Ács Nagy Éva egy átváltozó művész. Ezen a képén vállig érő szőke haja van,
szemüveges, a fotón negyven körüli hölgy, türkiz színű pulóverben.
7. Kedvenc dalaim:
Máté Péter látható a következő képen. Sötétszürke ingben, fehér zakóban néz a
kamerába szája sarkában apró, huncut mosoly dereng, haja dús, fekete, nagy
szemüveget visel.
Dékány Sarolta telt arcú, nagyon kedves nyílt mosolyú, vállig érő szőke
hajú hölgy.
8. Hazai tájakról- Nagy Vendel
versei:
Vendi barátunk a szokott könyvespolca előtt áll, szürke pólójában.
9. Arcképcsarnok:
Horenka Erika egy irodában ül egy asztalnál, amin egy rózsaszín terítőn lévő
vázában egy csokor fehér nárcisz virít. Erika vállig érő szőkés, göndör
hajával, afeje tetejére tolt napszemüveggel, fehér felsőben, és piros
blézerben van.
A következő képen Marica leguggol a fekete színű, Bogi nevű, vakvezető
kutyájához, átölelve őt. Maricán fekete dzsekis télikabát van, piros
pulóverben, és napszemüveggel a szemén, miközben a szél hátrafújja a
haját.
10. Verseimből- Dombi Tinódy
László írásai:
Dombi Tinódy László, ezen a képén 31 év körüli, fekete frufrus hajú, kerek
szemüveges, összeszorított ajkú fiatalember öltönyben, nyakkendőben, fehér
ingben.
11. Bemutatjuk Góczi Noémi
novelláit:
Ennél a rovatnál nincs fotó.
12. Farsangi előzetes:
Vendi egy zöld asztalnál ül, egy karácsonyi ünnepségen, mustársárga zakóban
fehér ingben, előtte egy piros karácsonyfa van az asztalon.
13. Versről- versre:
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze
van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Csomor Heni rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás
ingben.
Adamecz Laci széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes
szemüvege mögül néz ránk.
Tóth Katalin 60-as éveiben járó, szőke, hosszú, hullámos hajú hölgy, frufruval.
Kék szemeivel derűsen néz előre,miközben zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van
rajta. hosszú, lelógó fülbevalók lógnak a fülében.
14. Véleményem szerint- olvasóink
írták:
Ez a rovat is képtelennek nevezhető, kicsit viccesen.
15. Humormorzsák:
Ez is egy képtelen rovat:
16. Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó
úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
Az illusztráció egy gyümölcstál, amelyen van fehér,és piros szőlő, mandarin
gerezdek, és eper.
17. Mecénásoknak:
Vendi egy zöld katedránál ül, és az állára támaszkodik,a ruházata
világosAszürke póló. Mögötte zöld iskolatábla látható.
Itt a vége, fuss el véle, megint
elértünk a végére!
Szeretettel: Rita
………………...................……………
KEDVES VENDI.
Köszönöm az újságokat.
A Minnesotai Magyarok honlapjára
feltettük a linket, és olvashatják a magazint.
Szeretettel üdvözöllek
Sarah
…..........................................................
Vendikém, a "Megjöttél fiam?
" című novellád remekműnek tartom!!!!! Irén
..........................................................
Kedves Vendi!
Tetszik a lapod. Szeretnék
csatlakozni hozzátok. Ha semmi akadálya, légy szíves, válaszolj azonnal, ti.
ismerek én sok olyan szerkesztőt, aki váltig bizonygatja milyen szeretettel
várja írásainkat, utána hetek múlva válaszol, már ha egyáltalán válaszol.
Pali
........................................................
Kedves Vendi és Listatársak!
Köszönöm a magazint.
A felsorolásban szerepel egy
számomra kedves gondolat.
Ültettem diófát és az unokák
analógiája ért szíven.
Írásaidban mindig, „zippelt”
tömörített gondolatok köszönnek vissza.
Ma jellemző a felszínes beszélgetés,
melyben nagyon tudunk szeretni, vagy nagyon tudunk gyűlölni.
A zippelt gondolatok elkísérik az
embert és akár azonnal, de átgondolva később is újdonság erejével ható
gondolatok érnek úton.
A diófát az ember az unokáknak
ülteti.
Lassan növő fáról van szó.
A gondolatok is egymásra tapadva
válnak értékessé.
A magazinban a farsangi vers is
rendkívül koridéző.
Régmúlt korok élményét eleveníti
fel.
Néhol, még ugyan van farsang és ez
jó,
De ma már ez is megkopni látható
hagyományunk sorába inal.
Kár érte.
Vendi csak így tovább.
Az tud adni, akinek van.
Szép napot mindenkinek:
Feri
..........................................................
AUSZTRÁLIÁBÓL JELENTKEZEM..
Ezt a web oldalt tedd be a keresőbe
Itt a lehetőség, hogy belehallgass
műsorainkba.
Mindig az elmúlt 3 hét műsora található itt.
2 órás műsorunkat 2 x 1 órában lehet lehallgatni.
Mi élvezettel készítettük ezeket a műsorokat - reméljük te is legalább olyan
élvezettel hallgatod!
kövess minket a Facebook-on - Radio Mozaik Sydney
2016. Február 07
Szeretettel köszöntünk honlapunkon .
Ha már idevetett a sors ( szerencsés flótás) maradj velünk kettő azaz (2
órára)
Emlékszem, mikor nejem Katival
elkezdtük ezt az adást. Az elő adásidőnk az reggel hat és hat harminc között
volt ( épp, hogy csak levegőt tudtunk kapni és lejárt az adás ideje) ez volt
vagy 24 évvel ezelött. Akkor ugy azon imádkoztunk, hogy legyen elég anyagunk,
hogy értelmesen ki tudjuk tölteni az adás idejét. Hát…. azóta kicsit változott
az tempó ,változtak az évek ,a témák mennyisége , minősége . és változtak a
kollégák is . Ma már ott tartunk, hogy egy megállapodott stáb készíti a
műsorokat ( lelkesen és odaadón) A hallgató ( Több száz) megismert bennünket
és ha minden igaz akkor meg is bíznak bennünk. Fel hívnak, ellátnak
tanáccsal és szeretettel vesznek körbe minket. Rengeteg ötletet
kapunk tőlük, és ezért mi rém hálásak vagyunk. Nélkületek az egész nem
érne egy fabatkát sem.
Ebbe az adásba , amit csak
lehetett belepréseltünk, mindent ami az elmúlt héten történt.
Kajakot fiúk az Atlanti Óceánon. Egy ragyogó angol
tolmács ki nem beszéli a nyelvet, és hát a hangja az szenzációs, de van az adásban
megemlékezés is egy olimpikon súlyemelőre, és emlékezünk 1943
január 12 a doni áttörésre .Kollégánk Dr. Kádár Magor egy már megint más
kontinensről jelentkezett be, hogy hogy csinálja ..? Nem tudom! Egy nap
ellesem! Híreket a szenzációs Kicsi György szerkeszti. És végére hisz ha jó a
vége akkor minden jó Egy szakálas haveromat szólaltattam meg ki épp München-ben
dolgozik. Ezek után hidd el úgy elmegy a két óra mint a „ csuda”
Tartalmas rádiózást kívánunk
Kérlek maradj velünk az év folyamán,
kapcsolódj be, adj véleményt, kritikát - legyen része életednek ez a
műsor. Mi igyekszünk helytállni. Nélküled, a hallgató nélkül nem ér egy
fabatkát sem az erőlködésünk. Legyen gyümölcsöző ez a kapcsolat mindnyájunk
számára.
Hallgasd meg! Jó szórakozást ......Gyere tekints előre ebben az évben ,
megígérhetem .......érdekes lesz.
2016. január 10.
................................................
Kedves Vendi és Listatársak!
Jó volt olvasni az írást.
Olyan igazi tömör gondolatok vannak
benne.
Sűrített események sorakoznak benne.
Az a sor, amikor az asszony köténye
takar el dolgokat,
Ez korábban a házat ért
szégyenteljes dolgokra értették.
Az asszony köténye mondván mindent,
sokat elbír.
Régi kifejezés, ma már az asszonyok,
lányok még csak szoknyában sem járnak.
Nem hogy kötényt viselnének.
Nem is igazán főznek.
Csupán a mi listánk tagjai vannak
ébren a gáton és a fazék mellett!
Úgy el kényelmesedtek a mai lányok.
Persze kivétel a kivétel. Ugyebár.
Szóval eredeti az írás, csak így
tovább!
Feri
...........................................
MEGHÍVÓ
Kedves Sorstársak és Barátaink!
A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei
Egyesülete 2016. február 4-én csütörtökön délután 12:30 órai kezdettel tartja M
e g y e i K ö z g y ű l é s é t Szekszárdon az egyesület székházának
nagytermében (7100 Szekszárd, Hunyadi u.4.).
Napirendi pontok:
1.
Elnöki köszöntő,
2.
Jegyzőkönyvvezető, Hitelesítő személyek és Szavazatszámlálók megválasztása,
3. A
Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete Alapszabály módosítása,
4.
Hozzászólások, javaslatok.
Alapszabályunk értelmében a Megyei
Közgyűlés határozatképes, ha a tagságnak legalább 50%-a plusz 1 fő jelen van.
Amennyiben a taglétszám nem éri el az 50% plusz 1 főt 12:30 óráig, úgy az Elnök
fél órával később délután 13:00 órára hívja újra össze a Közgyűlést a
meghirdetett helyszínre és napirenddel.
Kovács Lászlóné elnök
Szekszárd, 2015. január 20.
„FARSANGOLJUNK EGYÜTT! Egyesületünk
minden hónap első csütörtökén tart Klubdélutánt irodaházunk nagytermében
délután 13 órától, adományosztással egybekötve! A következő Klubdélután 2016.
február 4-én csütörtökön (Közgyűlést követően) várhatóan 13:30 órakor kerül
megrendezésre, melynek keretében Farsangi Batyus Bálba hívjuk Sorstársainkat,
Barátainkat, Önkéntes segítőinket nagyon sok szeretettel! A következő programra
várunk mindenkit: vidám vetélkedő, szívesen kínáljuk farsangi fánkkal, teával,
üdítő itallal, szendvicsekkel, a Batyukban hozott finomságokkal, borral! Lesz
táncverseny, magyar nóta, zene és tombola értékes nyereményekkel! Jöjjenek és
töltsünk el együtt egy vidám farsangi délutánt! A rendezvényt követően ruha- és
egyéb adományok osztását tartjuk.
_________________________________________
Adományosztást tartunk 2016. február
5-én pénteken 9-12 óráig Szekszárdon a Hunyadi u.4. szám alatti irodaházunk
nagytermében. A Sorstársak felajánlásokból származó jó minőségű meleg ruhából,
ágyneműből és egyéb tárgyakból látó segítők közreműködésével válogathatnak.
Várunk mindenkit, hogy segíthessünk!
Február hónapban minden pénteki
napon 9-13 óráig adományosztást tartunk látó segítők közreműködésével (február
5, február 12, február 19, február 26).
_______________________________________
A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei
Egyesületének férfi tagjai Nőnapi ünnepségre hívja és várja az egyesület hölgy
tagjait! A Nemzetközi Nőnap alkalmából Nőnapi ünnepéllyel és köszöntővel
kedveskednek minden kedves Sorstársnőnek Szekszárdon 2016. március 3-án
csütörtökön délután 13 órától az egyesület székházában. Ezen klubdélutáni
program során ismételten bemutatásra kerül egy a NASA által kifejlesztett
gyógyszemüveg, melyet az érdeklődők ki is próbálhatnak.
________________________________________
Tisztelettel kérjük a kedves
Tagtársakat és Pártoló Tagokat, ha még nem fizették be a 2016.évi tagdíjat
legyenek szívesek rendezni.
_______________________________________
Cukorbeteg Sorstársaink, akik
gyógyszert vagy inzulint kapnak továbbra is igényelhetnek ingyenesen
vércukorszintmérőt irodánkban.
______________________________________
Ebben az évben is kétszer adhatnak
be kedvezményes gépkocsi szerzési támogatáshoz igénylést. Beadási határidő:
2016.03.31 és 2016.09.01-2016.09.30.
Erzsébet kártya (üdülési) igénylése
idén is lehetséges lesz. Részletekről érdeklődjön irodánkban. Segítünk
elkészíteni pályázatát!
_____________________________________
Most kérjük mindenkitől a segítséget
az 1% gyűjtésben!!ADÓ 1% a Tolna megyében élő vak és látássérült emberek
javára!
Ön, Családtagjai, Ismerőse, Barátai
személyi jövedelemadója 1%-át felajánlhatja az egyesület részére. Az 1%
felajánlása nem kerül semmibe sem, de nagyon sokat segít! A felajánlásokból
befolyt összeget a következő célokra használjuk fel: tanulmányi támogatás,
segédeszköz támogatás (pl.: szemüveglencse stb.), számítógépek vásárlása,
programok és kirándulások szervezése, ingyenesen kölcsönözhető segédeszközök
vásárlása pl: beszélő vérnyomásmérő és óra, nagyító stb., vakvezető kutya
ellátásához támogatás nyújtása stb. Segítsenek abban, hogy eljuttatják
adószámunkat dolgozó (adófizető) családtagjaik és ismerőseik részére! Ha az
egyesület minden tagja legalább egy családtagot vagy ismerőst be tud vonni az
1% gyűjtésbe, akkor elegendő összeg állna rendelkezésünkre az Önök segédeszköz
támogatására is! Adószámunk 18864858-1-17
________________________________________
Pályázati lehetőség segédeszközökre!
A következő jó minőségű segédeszközökre pályázni írásos kérelem benyújtásával
és érvényes tagsági igazolvánnyal lehet: asztali számítógépek, digitális
diktafon, beszélő lázmérő, beszélő vérnyomásmérők, aláíró keretek,
mobiltelefon. A pályázatokat folyamatosan lehet benyújtani 2016. február 4-től 2016.
március 2-ig személyesen, postai úton illetve elektronikus úton
e-mailben. A nyertesek a nagy értékű segédeszközöket a 2016. március 4-én
a Nőnapi klubdélután során vehetik át Szekszárdon irodaházunkban. Kérjük a
pályázókat vegyenek részt az ünnepségen, mert ott ismertetjük a nyertes
pályázók neveit!
_______________________________________
Kézműves tanfolyamot szervezünk
áprilistól! A tanfolyammal kapcsolatban részletekről kérjük érdeklődjön
munkatársainktól személyesen irodánkban vagy elérhetőségeinken! Megbeszélést
2016. március 4-én tartunk a Klubdélutánt megelőzően 12 órától irodaházunk
nagytermében.
A Szövetség folyóirataira egész
évben előfizethetnek irodánkban, ügyfélfogadási időben vagy postai úton. Igény
szerint havonta is van lehetőség megrendelni a folyóiratokat (pld. Vakok
Világa).
Jó egészséget kívánunk Kedves
Sorstársainknak és Családtagjainak! Várunk mindenkit szeretettel a
rendezvényeinkre és az ügyfélfogadásainkra!
Sorstársi
üdvözlettel:
Kovács Lászlóné elnök.
Szekszárd, 2016. január 20.
GONDOLJON RÁNK! ADÓJA 1% -val
SEGÍTHET! ADÓSZÁMUNK 18864858-1-17
7100 Szekszárd, Hunyadi u.4.
Tel:74/512-355 Honlap: www.tolnamegyeivakok.hu
E-mail:szdvakok@gmail.com ADÓ
1% kisfilm:http://tolnamegyeivakok.hu/adoegysz.html
Facebook elérhetőség: Vakok és
Gyengénlátók Szekszárd.
BANKSZÁMLASZÁM: 71900058-10004074
„A fogyatékosság olyan teher,
amelyet a közös menetelés során az erősebbnek
kell hordoznia, hogy a gyengébbnek
is az övéhez hasonló esélyei legyenek...”
/II. János Pál Pápa/
Köszönjük, hogy megtisztelt
figyelmével.
......................................................
Kedves Vendi
Gratulálok a magazin újabb évéhez.
Kívánok még sok értékes és
tartalmas számot a magazinnak.
Kívánom magunknak, hogy sok értékes
sorstársunk által írt írás adjon fényt a túlsó oldalról azoknak, akik
Vidámságra, örömre és reális álmokra
vágyakoznak.
Legyen az határon innen vagy határon
túl,
Tudjuk jól, hogy álmok és vágyak
bennünk élnek.
Vannak akik sorokba öntik mindazt,
amit csak a szívünk dobbanása képes sugallni.
Kívánok kitartást, derűt és
optimizmust neked és minden olvasónak.
F.
....................................................
Szia Vendi!
Humor, humor-morzsák, humoralizálás
és társai... és a gyerek-sarkok
mind mind az élet és az irodalom sava-borsa. Nekem a legjobban a
Digitális Hamlet és 1940-es karácsonyi történet tetszett... Doszta
propaganda! Davaj muzika! Anna. :)
......................................................
Köszönöm, Vendi, sokat segítettél a
bemutatással.
Külön köszönöm, hogy figyelsz rám, arra is figyelsz, verseimet hová
szerkeszted be.
Csodálatos napot kívánok, és az átküldött versedet olvasva elmondhatom,
hogy
töményen benne van
az élet keserű oldal is. Gratulálok!,
Szeretettel:Klára
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" Klára)
…………………............……………
Kedves Vendel!
Nagyon tetszik a MEGSZÓLALOK M. M.
M. MŰVÉSZETI MAGAZIN, őszintén örülök, ha bekerülhetnek verseim.
Vendel versei és a többi versek is nagyon szépek és tetszenek a novellák is.
Üdvözlettel és köszönettel: Rózsa
..................................................
KEDVES OLVASÓK..
Köszönöm szépen mindenkinek a
hozzászólásokat, a teljesség igénye nélkül válogattunk a levelekből.
További jó olvasást mindenkinek. Tisztelettel: Nagy
Vendel.
*************************
16. IRODALMI PÁLYÁZAT
ROMÁNIÁBÓL
A PRÓFÉTA LÉPTEI
(Irodalmi pályázat)
A Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége 2016-ban is meghirdeti "A
Próféta Léptei" című irodalmi pályázatát.
Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült
szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig
három kategóriában: próza, vers, epigramma.
A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni
.
A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb
pontszámot elért alkotást díjazzuk,
és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőt is. A kétnapos itt
tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2016. április 10.
A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy
kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes
adataival.
Ettől az évtől kezdve szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését. Ezért
az idei pályázatunkra már elektronikus formábban is várjuk műveiket.
Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott
alkotások mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző
személyes adatait is: a szerző neve és elérhetőségei.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is,, kérjük,
tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es
oldal. Betűtípus: Times New Román. Betűméret: 10. Sorköz: 1.
Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai
nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.
Címünk: Asociatia Nevăzătorilor
Bihor-Sălaj
Oradea. Cod. 410 346
Str. bulevardul Dacia nr. 32
Bl C. 56 România
Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus
levélben keresheti:
Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com
*************************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: Apróbojtorján
(Agrimonia eupatoria)
Gyógyhatásai
Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra,
krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas.
Cukorbetegségeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és csökkenti a szomjúságot
is, stimulálja az emésztőrendszert. Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra
a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Krónikus
hangszalaggyulladásra énekeseknek, erős dohányosoknak, sokat beszélők számára
ajánljuk. Szájban lévő sebeket (pl. műfogsor által okozott seb) is gyógyít.
Csecsemők szájpenészét teájával mosogatva jó eredményt érhetünk el. Erre a
célra keverjék zsályával és szamócalevéllel. Legismertebb felhasználási
területe a máj és az epe működésének szabályozása. A kelleténél magasabb
húgysavszint, reuma és köszvény esetén isszuk teáját. Jó vízhajtó,
fogyasztásával megelőzhető a vesekő és vesehomok képződés. Segíti a
táplálékfeldolgozást, az emésztést. A lép működését szabályozó hatása miatt
vérszegénységre is ihatjuk. A hólyag renyheségére, inkontinenciára,
gyermekeknél ágybavizelés ellen is hasznos. Ilyenkor ülőfürdőt készítünk
belőle. Kellemes ízű teáját védőitalként is isszák a favágók. Bátran
fogyaszthatunk belőle akár több csészével naponta. Napi három csésze hideg
apróbojtorján tea lazítja a székletet.
Felhasználása belsőleg
Gyógyteáját forrázással készítjük a
szokásos adagban. Naponta 3-4 csésze langyos teát fogyasztunk torokbántalmakra,
mindenféle gyulladásra 4-5 napon keresztül. Légzőszervi panaszok esetén mézzel
vagy szedersziruppal édesíthetjük. Szájüregben lévő daganat esetén 15 gramm
zsurlóból, 15 gramm apróbojtorjánból és 20 gramm szederlevélből készült teával
kell naponta többször öblögetni. Vesehomok és vesekő megelőzésére heti egy
csészével kell inni reggel éhgyomorra. Májbetegségekre, cukorbetegségre,
vérszegénységre naponta egy csészével. Magas húgysavszintre, inkontinenciára és
vízhajtásra szintén napi egy csészével reggeli étkezés előtt.
Felhasználása külsőleg
100 g növényt 1 l vízzel addig
főzünk, míg a harmadára csökken. Ezzel a folyadékkel végzünk szájöblögetést,
gargarizálást naponta 5-6 alkalommal torokfájásra, légzőszervi betegségekre.
Borogatásként használhatjuk rándulásra, ficamra, lumbágóra. Reumás panaszok
esetén fürdővízbe öntött 3-4 liter apróbojtorján tea csökkenti a fájdalmakat.
Ugyanilyen fürdőt készítünk ágybavizelésre, vizelettartási problémákra is.
Külsőleg még sebgyógyításra, kelések, pattanások kezelésére használhatjuk.
*************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása:
skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
………………………………………………………………
Továbbá tájékoztatjuk
olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a
Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
…………………………………………………………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
.......................................................................
........................................................................
weboldal:
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszólalok Nagy Vendel
Nagy Vendel Írásai
megszolalok művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
...........................................................
Könyvtár:
E. könyvek a mek- en
magyar elektronikus könyvtár
...........................................................
ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
.............................................................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államok beli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.................................................................
Kedves olvasóink!
Néhány
operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság
jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi
akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi
is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző
dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete
háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre
kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban
tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt
újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy
hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy
nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek
azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy
hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem
végeztünk, egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek
egy blogba. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két
újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK. AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
.....................................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ