2015. január 13., kedd

MEGSZÓLALOK
 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2015. 01. hó – ötödik évfolyam, első szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. ( első szám)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE


 ********************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Örömteli új esztendőt kívánok mindenkinek.
Jelen pillanatban a kedves olvasó  az idei év első számát szemezgeti. Az 501.  lapszámot, ami azt jelenti, hogy ötödik éve  keressük fel írásainkkal a lakásán elektronikus újság formájában.
A titkolt vágyunk az, hogy jó pár évet éljen meg a magazin, de nehéz volt elképzelni, hogy  ezt a kort megérheti a lap.
Más, velünk indult hasonló újságok már rég megszűntek, vagy ritkábban jelennek meg, de itt eléggé nagy az érdeklődés, hiszen  hasonló küldetésű sajtótermék nemigen jelenik meg manapság.
Nagy Vendel
Lehetőségeinkhez mérten továbbra is kihordjuk a lapot mindenkinek a postaládájába, lakjon bárhol is e Földön.
Az idei évben, minden hónapban három újságot küldünk, kettő régit és  egy újat, ami a hónap közepén jelenik meg, így tíznaponként jelentkezünk magazinunkkal.
Próbálunk aktuálisak lenni, de teljességre nem törekedhetünk.
Az évvége  a vallás áhítatával és a Szilveszter vidámságával tellett el,  most pedig meghirdetjük a farsang idejét, a nagyböjtig tartó vigadalmat.

Csak azért, hogy  ez az év is jól kezdődjön.
Hallottam egy mondást,  a pozitív szemléletről,  Most egy kicsit rosszabb lesz, hogy aztán jobb lehessen…
Egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő...

JELMEZZÉ SZELÍDÜLT...

ITT VAN FÁRSÁNGNAK GYÖNYÖRŰ IDEJE


Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangjánis
Vigadni muszáj.

Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.


Ragyogó arcod
Áttündököl az
Aranyálarcon

2015.  farsangján
Nagy Vendel


Megszólalok ingyenes művészeti magazin. Kérje a szerkesztőtől

 ********************************


SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

1.  LECTORI SALUTEM,  ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNET - 
 CSOMOR HENRIETT: NE SAJNÁLJ
3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
     CSOMOR HENRIETT, MÁTYÁS RITA, SZEBENYI JUDIT
     BEÖTHY ÉLŐ HAJNALKA, NAGY VENDEL, ADAMECZ LÁSZLÓ
4.  RÉGI KARÁCSONYI EMLÉK
     ÁCS NAGY ÉVA: AZ ÉN KARÁCSONYOM
5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
     VÁRKONYI KITTY:  5. PARANCSOLAT  (2.  FEJEZET - 1. RÉSZ)
6.  EREDMÉNYHÍRDETÉS
      A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK ADVENTI PÁLYÁZATA
7.  RÖVID TÖRTÉNETEK -  KUSTRA FERENC: A HOBÓ
8.  BEMUTATJUK  PAULA VINCZE  NOVELLÁJÁT:  CIPŐFŰZŐ
9.  VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK KARÁCSONYA
     HORENKA ERIKA: TOLNA MEGYEI KARÁCSONY
10. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT
     GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA
11. UNOKÁINK IS LÁTHATJÁK
      DIÓFÁT ÜLTETTEM... -  NAGY VENDEL : UNOKÁS VERSEK
12.  NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
      dr. KELLNER SZILVIA:  NÉMÁVÁ FAGYOTT SZÍV
13. VERSRŐL VERSRE
      NAGY VENDEL, KANCZLER ANNA, SZATHMÁRY OLGA OTTÍLIA, MÁTYÁS RITA
      ÍRJUNK EGYÜTT VERSET:  HAT ALKOTÓ - SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI
      ÍRJUNK EGYÜTT VERSET: TIZ ALKOTÓ -  FEHÉR MELINDA
14.  VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
15.  EGY RÉGI KABARÉ JELENET:  A BEIGLI -  BENEDEK TIBOR  ELŐADÁSÁBAN
16.  TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: APRÓBOJTORJÁN
17.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

 ********************************

2 . ÉLETRAJZI TÖRTÉNET 
  
Csomor Henriett: Ne sajnálj

Fülszöveg: "Mint mindig, most is egy őszinte beszélgetés zajlik köztem és János közt. - Tudod annyira utálom, mikor az emberek sajnálkozva néznek rám az utcán. Mert csak azt látják, sérült vagyok és nem tudok rendesen járni. Kérlek, János, legalább te ne sajnálj! - Heni, sajnáljon a rosseb,  az - válaszolta. - Nem vagy te beteg."
A könyv borítója

Tartalom:

Két ember örök hűséget esküszik egymásnak
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt

........................................

1.  FEJEZET

Ajánlom: az én drága imádott édesanyámnak, aki mindent megtett értem, hogy a sérültségem ellenére normális életet élhessek! Édesanyám mindig azt szerette volna, hogy megszülethessen ez a könyv. Kifogásokat kerestem, mert igazán nem akartam írni a magam bajáról. Két csodálatos és őszinte barátom biztatására kezdtem el e könyvet. Háber János és Háber Jánosné (Mami), akik nélkül sosem írtam volna meg, ha ők nincsenek. Továbbá szeretett húgomnak az együtt eltöltött gyermekévek emlékére.
 (Csomor Henriett)
 ……………………… 

Két ember örök hűséget esküszik egymásnak

Aznap 1969. szeptember 13-át írt a naptár. E mágikus napra ébredt egy 19 éves, vörös, hosszú hajú lány. Örömtől sugárzó arccal kilépett a gangra, ahol édesapja jó reggelt puszit nyomott arcára. Kissé elcsuklott hangon megszólalt: - Remélem boldog leszel egész életedben!

A 20 éves fiú még az éjszakai mulatozás hatása alatt volt. De nem sokáig tehette, hisz még utoljára oda kell érni a paphoz. Rendezni kell az utolsó teendőket és még gyónni is kell. A templomba érkezvén, a lány leszidta a fiút, aki mit sem értett az egészből, hisz szegény mámorban lebegett még. Kis hiba csúszott a dologba: a templom mennyei csendjében álomba hajtotta fejét.

Aztán délután a násznép elindult hangos zeneszóval a templomba. Majd az oltár előtt Bánovics Erzsébet és Csomor János gyűrűt húztak egymás ujjára, és jóban-rosszban megfogadták, hogy együtt maradnak. Miközben a pap még a násznéphez szólt, ők csókkal is megpecsételték a fogadalmat.

A lakodalmat a fiú házánál tartották, mert falun így volt szokás. A sátoros lakodalom 100 tagja mind jól érezte magát. Hajnalig tartott a hacacáré.

A fiatalok János szüleinél laknak, mivel a fiú elkél a háznál, mert igen nagy szőlővel rendelkeznek. Erdész apja már eléggé beteges volt. János 1970-ig katona volt Kaposváron. Erzsébet 16 éves kora óta a hirdi kendergyárban dolgozott édesanyával együtt, három műszakban. Amikor csak tudott, édesapjához ment, mivel Bánovics István egészsége munkahelyén szerzett balesetéből adódóan rohamosan romlott.
……………………………… 

Gyermekáldás

Teltek-múltak az évek és egyre jobban hiányzott egy kisgyermek. A családban voltak már gyermekek, hisz János nővére 4 évvel idősebb. Így hétvégeken a nagyszülőké voltak a rosszcsont fiúk. A nagyapa bár szerette őket, de rosszaságukat nem igazán bírta elviselni. Hisz a kert szépségét rózsák díszítették, amelybe a gyerekek csak besurrantak, ilyenkor egy-egy rózsa fej nélkül maradt.

1973-at írunk már. Erzsébet áldott állapotba került. Szülési szabadságra ment. Boldog kismama volt, már alig várta gyermeke eljövetelét. Bár még messze volt a szülés ideje, de már azon tanakodtak férjével, hogy milyen neműt szeretnének jobban. A férj és feleség véleménye különbözött. A vérbeli apák többsége fiúgyermeket akart, hát ő is, hogy tovább vigye a családnevet és olyan vagány legyen, mint ő. Erzsébet kezdettől fogva kislányt akart.
- De ha fordítva sikerül, az sem gond, csak egészséges legyen - gondolta.

Erzsébetnek két név tetszett, amely felől nem tudott dönteni. Most Renáta vagy Henriett legyen, ha kislány lesz? Sógornőjével, Ildikóval, a leendő keresztanyával is beszéltek róla.
- Nekem, ha lányom lett volna, csakis Heni lett volna a neve.

Elérkeztek az utolsó hónapok, amelyek izgalommal teliek voltak. A gyerekszoba készen állt a baba érkezésére. A pelenkák frissen öblítve, a kisasztalon összehajtva feküdtek egymás tetején. A leendő szülők annyira elégedettek és büszkék voltak, hogy azt szóba nehéz lenne önteni. Már csak egy nehéz kérdésnek kellett pontot tenni a végére. Gyermekük születésénél kell-e fogadott orvos vagy sem, mivel első gyermekük születik és azt szerették volna, hogy egészséges legyen. Így megfogadták azt az orvost, aki biztosította a szülőket, hogy minden rendben lesz, s gyermekük olyan egészséges lesz, mint a makk.
 …………………………..

 Harc az életben maradásért!

1974. április 19-ike, reggel 6 óra. Erzsébetnek szülési fájdalmai vannak. Az anyósa rohan az orvosért, majd nem sokára megérkezik a mentő. Az anyós bekíséri menyét a Pécsi Szülészeti Klinikára. Az ügyeletes orvos közli a kismamával, hogy fél órán belül meglesz a baba. Még egy utolsó, lehető legrosszabb kérdést tesz fel az orvos:
- Asszonyom, van önnek fogadott orvosa?
- Van - felelte esetlenül.
    Ettől kezdve már nem foglalkozott vele senki. Eltelt jócskán az idő, míg végre odaért hozzá. - Á, ez még nem az igazi fájdalom - és kapott egy fájdalomcsillapítót. Mint aki jól végezte dolgát, elment. Közben megérkeztek a rokonok is. Már a babát akarták megnézni, de a baba még sehol sem volt. Délután 17 órakor Erzsébet epét hányt. Az orvos bevitte a szülőszobába. A gyereknél már alig volt szívhang. 17:45-kor már küzdelmek között nyomta ki a gyermeket az anyából. Az anya aggódik, mert gyermeke nem sírt fel. Az orvos a gyerek hátát ütötte, hogy végre sírjon fel. Pont 6 órakor kislányt kiáltott a doki. Az orvos zsebre tette a pénzt. Többé nem gondolt arra, hogy ennek a kislánynak ebben a pillanatban megpecsételődött az élete. Oxigénhiánnyal született, ezáltal az agyközpontban a mozgásszervet érte sérülés. A következő pillanatban már az anyja karjaiban tartotta a csöppséget. A hosszú, göndör, fekete hajú gyermek csuklójára fehér szalagot kötöttek, melyre neve volt írva: Cs. Henriett. Az apa, aki épp akkor ért oda, mikor már megszületett, rögtön megkérdezte:

- Fiú vagy lány?
A válasz kissé lesújtotta az ifjú apát.
- Kislány.
Bár örült gyermekének, de sírva fakadt, mert annyira fiút akart.
Mindenki megnézte a babát minden etetésnél. Anyukájához fordultak és mondták: milyen szép baba.
Második este már nem akart enni, pedig eddig mohón szopott. Túl aluszékony lett. Anyukája szólt is az ápolónőnek.

- Semmi gond, Anyuka.

Evvel el volt intézve. Harmadik nap reggelén a barna bőrű gyermek arca már teljesen sárga lett. Édesanyja kiborult, mert hiába kért segítséget. Nem kapott, helyette inkább letorkolták. A másik szobában feküdt egy asszony, kinek babája sárgaságban halt meg. Nehogy késő legyen, követelte, hogy nézze meg az orvos. Hamarosan jött is a gyermekorvos. Kisebb szóváltás közepette megszólalt az orvos:
 - Önnek igaza van, asszonyom, tényleg sárgasága van a gyerekének. Azonnal vitessék a gyerekklinikára! - utasította idegesen az ápolónőt.

    Pont dél volt, mikor az apa látogatni jött. Csak még beszélt a mentős haverjával, aki már indult volna, de cimborája észrevette a babát. Szegényke, már most beteg. Akkor még nem tudta, hogy a kislánya volt a mentőben.
Teljes vércserét kaptam. Két hétig voltam a gyermekklinikán. Már csak cumisüvegből etettek. Már nem szoptam többé, mint egy rendes gyerek, ki legalább másfél éves koráig el sem engedi anyja mellét. 4-5 hetes voltam, mikor hasról hanyatt fordultam. Hason soha nem lógattam a fejem, hanem mindig fent tartottam. 3 hónapos koromig olyan voltam, mint egy egészséges baba.
    1974 karácsonyán már pötyögtem egy pár szót. Az én első karácsonyomat nagy, tágra nyílt szemekkel néztem végig. A karácsonyfa alatt egy gyönyörű sírós baba várt, amely ha véletlenül sírt, én is sírtam.
……………………………. 

Babakór

Rettenetesen elkényeztetett baba voltam. Mindig kellett valaki, aki csak velem foglalkozik. Aludni csak kint, a gangon voltam hajlandó, úgyhogy nagyapám ringatott a babakocsiban és egy percre sem hagyhatta abba. Észrevettem, hogy behúznak egy kicsit a verandára. Úgy visítottam, mint az újévi malac. Kétszer olyan barna voltam, mint amikor megszülettem, csak a tenyerem virított fehéren. A rokonok jöttek látogatni és a három éves kislány kissé furcsállotta, hogy enyhén szólva fekete vagyok.
 - Jé, anyuka, ez néger - mondta pöszén.

Aztán 3 hónapos koromtól elkezdődött az orvoshoz járás. Először fűzőt kaptam, ezt 6 hónapos koromban levették. Ekkor már ülni is tudtam. Alighogy levették, már rögtön Frejka-párnát kaptam, mondván: nehogy csípőficamos legyek, amely nagyon keserves kínlódás volt. Nekem is, de legfőképp szüleimnek, akik a nevető kislány helyett egy állandóan síró gyereket "kaptak". Minden fürdetés után anyu tornáztatott, hogy az izmok ne tapadjanak le. Valamilyen oknál fogva szüleim érezték, hogy a Frejkát el kellene tüntetni, soha többé ne kelljen rám tenni. De nagyapám féltett, ha nem teszik vissza rám, talán baj lesz belőle. Így csak a keserves kínlódás maradt, míg végre 18 hónapos koromban levették rólam. Majd kiderült, hogy nem lett volna szabad rám tenni ezeket. Ekkor már ülni sem tudtam. Majd az orvos közölte szüleimmel, vegyenek háromkerekű biciklit nekem. A feszes izomzatomat hátha kilazítja. Jó biztatásnak bizonyult, csak azt felejtette el, hogy ülni sem tudok, hát akkor meg hogy üljek biciklire? De anyukám, aki nem bírta elviselni, hogy ülni sem tudok, megtanított ülni. Először két oldalt ki voltam párnázva. Pár héten belül már minden segítség nélkül ültem. Ezután orvostól orvosig jártak velem. Az ország minden pontjára elvittek, de minden orvos csak a fejét rázta, hogy nem tudnak segíteni. Szellemileg fejlődtem, de fizikailag nem. Mindegyik megmondta, hogy orvosi mulasztás történt. De kiállni a bíróság elé egyik sem mert, mert féltették a jövőjüket. Így hiába akartak volna perelni szüleim, semmi értelme nem lett volna.

    Elkezdődött a gyógytornára járás. Gyakran cipelt anya busszal, mivel autót még nem tudott vezetni. Pedig ekkor már nagy pocakja volt, mert a gólya hamarosan bekopogtat hozzánk, egy kistestvért fog hozni. Így egyre többet érdeklődtem a gólya felől. A gyógytornát hetente, a pécsi 400 ágyas klinikán kaptam meg. Itt fejlesztették a még éppen maradt izmaimat, amelyek feszessé (spastikussá) váltak a gondatlan kezelések miatt. Nemigen tetszett a torna. A gyógytornász sem akarta megszerettetni velem. Sőt, inkább nagyon is türelmetlen volt velem. Ezt úgy értem, hogy nem volt türelme kivárni, hogy végrehajtsam a feladatot. Pedig tudta, hogy négy végtag-bénult vagyok. Gyakran képzeltem, hogy a nagytükör mögött egy pici oroszlán van és játszani hív, de sosem engedtek. Torna után, csavargásképpen felmentünk a keresztanyámékhoz, hisz neki is ott volt a két rosszcsont fia, akik az ovi után szívesen játszottak velem. Persze csak addig, míg el nem aludtam, ami nálam igazán ritka eset volt. De azért néha előfordult, hogy altatás nélkül elaludtam. Még várt rám az esti séta, amit a család összes tagja végigcsinált velem. Ilyenkor a hátam mögé álltak, két kezemet megfogták, én meg büszkén lépkedtem. Napközben anya a házimunkát csinálta, persze, mikor hagytam. A holdkomppal közlekedtem, ha elfáradtam, le is ülhettem benne. Talán ennek köszönhető, hogy nem kerültem tolókocsiba. A kezem sem szuperált túl jól, sőt egyáltalán nem. Egy ilyen korban lévő baba már egyedül eszik és iszik. De én nem tudtam megfogni a kanalat sem. Csak a darabos ételt majszoltam egyedül.
   Állandóan mesélni kellett. Órák hosszat elhallgattam a mesét. Elalvás előtt kiválasztottam a leghosszabb mesét. Mikor már azt hitte anya, hogy alszom, gyorsan ki akart menni, de megszólaltam:

- Anya, még mete. Jó?

1975 telén már másfél éves voltam. Az égből valami fehér akármi potyogott. Eleven gyermek lévén, nagyon érdekelt, hogy mi lehet ez. Majd egy kis karfás szánkóba ültem. Már futott is velem a szánkó. Sokadik alkalom volt már. Egyszer csak anyunak túl könnyű lett a szánkó fölfelé. Hátranézett, a szánkó üres volt. Pár méterre, arccal a hóban hasaltam.
   1976-ban már két éves voltam. Egy orvos végre kimondta, hogy mi a bajom. Ez a tény nagyon kemény és borzalmas volt azoknak, akik eddig azt hihették, hogy a gyerekük majd kinövi és olyan lesz, mint a többi.

- A gyerekük - folytatta az orvos - oxigénhiányos állapotba került a szülésznél. Az agy központjában a mozgásszervet érte a sérülés. Ennek oka miatt mozgássérült lett a gyermek.
   De szüleimet ez sem tántorította el, hisz ezután is vittek mindenhova. Persze azért voltak olyanok, akik azt mondták: Miért nem adnak be egy intézetbe és hagynak ott örökre?

Folytatása következik.

 ********************************

3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

CSOMOR HENRIETT: Halványuló ünnepek

Mivé lettem
életem közepe
felé? Gyermeki
mivoltom feledésbe merült.

Mára már szürkülnek
az ünnepek örömteli
pillanatai. Kiveszett a tűz,
mely lobogott bennem.

Húztam volna vissza
gyönyörű ünnepnapokat,
hogy maradjanak még. Meghitt
együttlétek kevésnek bizonyultak.

Amikor szakadt a hó,
s térdig süppedtünk benne,
az volt a jó. Csillámló hóval
kacagva mosdattuk egymást.

Kipirult arccal berohantunk,
kandallóban boszorkányos tűz
duruzsolt. Asztalon halászlé illata
szállt, anyám keze munkáját dicséret illette.

Halk csengettyű
csilingelt. Fenyő köré
gyűltünk, átöleltem édesanyámat.
Szeretett áradt bennünk, mennyből
az angyalt énekeltük.

Néha szégyellem, ha
látok magányos embert
sugárzó arccal ünnepet várni.

Miért nem enged lelkem nekem is,
így csodát várni? Urat dicsőíteni?
Takarva hagyom elszaladni
halványuló ünnepet.


2014. December 14.

..............................................

MÁTYÁS RITA: Karácsonyi fényvillamos...

Megroggyant sárga villamos,
karjait lehúzva megpihent,
bágyadt szemeire álomport,
járművek tündére terített.
A remixben kóbor árnyakként,
létrákkal emberek érkeztek,
hogy sok száz égő csillaggal
felékszerezzék sárga tested.
Karácsonynak szent ünnepére
Ő is ünneplőbe öltözött.
Mint egy büszke karácsonyfa!
A sok égő, mint gyémántgyöngyök,
ragyogtak fénylőn, ékesen,
mint gyermekek csillogó szeme.
Míg robogott a fényvillamos,
szíve-lelke boldogan dobogott.
Sebessége megtáltosodott.
Áramszedőjét magasra nyújtva,
jó magasra kinyújtózkodva,
boldogan nézett a csillagokra
testvéreknek gondolva azokat!
Karácsony éjen, csodát remélve,
csilingelve, boldogan zenélve,
Utolsó erejét összeszedve,
csikorgó kerekekkel begurult
a remixbe!

2014.12.15.

....................................................

SZEBENYI JUDIT: Áldás legyen...

Fájdalmasan csendes most az este,
rímek kevesek kínok marnak hevesen.
De ég bennem tiszta szeretet tűz lángja,
még megélhetem hogy valaki ezt
fajta szerelmet várja.

Nem földi az enyém több attól sokkal,
égből jött és emberi, való az angyalokkal.
Tisztaság, békesség, fényesség otthona
Tisztánlátás, reménység, egység lakhelye,
jók juthatnak csak oda.

Csendességben lenni, felkészülten,
várni a csendes éjt, Jézus eljövetelét.
Adventi ruhába felöltöztetni lelkedet.
segíteni, szépséged add, legyen ez a cél.
Benned él kincsed, mely csak tiéd szíved.

Én felkészült vagyok minden pillanatban,
láttam már azt a mesés világot nem egyszer.
Megéri hidd nekem embernek lenni szüntelen,
nem nehéz segítő kezedet adni minden nap.
Oly kiváltság, mellyel megtalálhatod boldogságod.

Kérem legyen minden nap ünnep végre,
térjenek erre sokan, és ez szerint éljenek.
Kívánok emberfeletti erőt a nehézségekben,
áldott békés karácsonyt meghitt megértésben.
Áldás legyen az igazság, ennyi csak kérésem.

.................................................

BEÖTHY ÉLŐ HAJNALKA : Karácsony


"ÉN MOST EGY NAGY FENYŐFA ALATT ÁLLOK
BEHÚNYT SZEMMEL MEGÖLELEM AZ EGÉSZ VILÁGOT.
MINDEN ISMERŐST, MINDEN BARÁTOT,
- FENYŐM GYÖNYÖRŰ DÍSZEKÉNT - IDEVÁROK!
Ha az éjfélt megérinti az óra mutatója,
Te leszel a szívem legszebb dísze,
Lelkemnek legszebb Karácsonya! "

Sok szeretettel: Beöthy Élő Hajnalka

.................................................

NAGY VENDEL: Felöltöztetem szívemet

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez ÉVBEN IS LEGELŐSSZÖR
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
 A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Ötödik éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket.
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márványkővel
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most  még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom,
Úgy engedem be.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg kriptában.

2014.01 01.
 ........................................................

ADAMECZ LÁSZLÓ: Ölelő karokkal

Ölelő karokkal vártak a világra,
ölelő karokkal óvtak a világnak,
ölelő karokban lettünk már ifjúvá,
ölelő karokkal engedtek világgá.

Drága anyánk, mamánk, nővérünk és húgunk,
jó szívetek kísért, míg jártuk az utunk,
szerelmetes párunk szenvedély virága,
ti vagytok életünk szépséges világa.

Hány szívfájdalom kísért rögös utunkon,
hány féltés terhe volt már mindkét vállunkon,
hány aggódás volt értünk, mi mindig vétkeztünk,    
hány könnycsepp folyt, míg végleg hazaérkeztünk.

Ölelő karokban éltük le életünk,
ölelő karokban lassan már vénülünk,
ölelő karokkal engedtek világba,
ölelő karokkal engedj a halálba.

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
www.leleksegito.hu

 ********************************
4. RÉGI KARÁCSONYI EMLÉK

ÁCS NAGY ÉVA: Az én karácsonyom

Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint, hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.
Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!

 ********************************

5.REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY: 5.  PARANCSOLAT

 2.  FEJEZET - 1.  RÉSZ

Várkonyi Kitty
       Munkát nem volt nehéz találni. Vali hamar feltalálta magát, mindegynek érezve mit dolgozik, és hol, csak pénze legyen. A kevéske forintok, amit magával hurcolt, szinte mind elfogytak már az utazások során, és keresztanyjának is adott belőle a szállásért. Ami még volt, azt jól begyűrte a táskája elszakadt bélése alá, szinte feledésre ítélte. Először az AFIT-hoz ment, nagy műhelyes, több épületes irodarésszel bíró autószerelő vállalathoz, ahol takarítani jelentkezett. Elképesztően kevés fizetést ígértek, abból még egy albérletet se fizethet. Csalódott arcát látva, körbeküldték a házban, könyvtár, konyha, szakszervezet, majd legvégül a KISZ titkár következett.

– Kezét csókolom! – fogadta az mosolyogva, hellyel kínálta, s Vali értetlenül bámult.
– Jaj, nagyon örülök, és köszöntöm itt, abból az alkalomból, hogy nálunk fog dolgozni. – folytatta a politika felelőse. - Igen, gondolom, kevesli a fizetést, de tudok egy módot, hogy több legyen. – Még mindig mosolygott, Vali semmit nem értett.
–No, ha meg tudunk állapodni, akkor már az első bére több lesz, aztán ha jól együttműködünk, a beosztása is lehet magasabb.

A „jól együttműködünk „  kifejezésen ott volt a hangsúly, Vali érezte, de fogalma se volt mit akarnak tőle. Ő takarítani jött. Mit kell együttműködni egy takarítónőnek épp egy KISZ- titkárral, és hogyan? Miféle beosztása lehet őneki magasabb,  Főtakarító lesz, vagy mi? Elképedt. Valamit tudnia kéne, amit nem tud. Hajjaj, Pali szólhatott volna, hogy  titkos világok vannak a fővárosban! Figyelmesen hallgatta Bélát, aki aztán be is mutatkozott, bár bemutatkozása a nő gondolataiban, egész más vonalon futott.

– Igmándi Béla. Kezét csókolom! – Béla csak beszélt, a vállalat profiljáról, amin közösen dolgozni kell, és a dolgozókról, akiket szeretne ezért minél jobban megismerni. Ehhez kérte Vali segítségét, ha beleegyezik. A megismeréshez.

Mit akar ez tőlem? – Töprengett Vali, amíg hallgatva nézett maga elé.

– Nem kell most rögtön válaszolnia, Valika – nyugtatta meg a végén. Bármikor bejöhet ide, és beszélünk. Rendben? Várom, és nagyon remélem, hogy hamarosan találkozunk!
 Kikísérte az ajtón, ahol a felvételis ember, mintha véletlen állna ott, megkérdezte.

– Akkor intézzük a felvételt?
– Igen, persze – szólt Béla. Vali bólintott, s csak aztán vette észre, hogy nem is őt kérdezték.
– Akkor várom, jöjjön hamarosan! – búcsúzott Valitól a KISZ titkár.

Már másnap kezdett. Kőbányáról elég hosszú volt az út Zuglóba. Hajnali hat órakor már bélyegeznie kellett a portán. Jó korán kelt, csendesen öltözött és osonva lépkedett, nehogy felébressze a háziakat. Már Vendi megjegyzéseket tett, keresztanyja hiába próbált enyhíteni a légkör keménységén. Keresztanyja örült, hogy végre halad valami, s talán albérlethez is juthat mielőbb. Persze ahhoz pénz szükséges, amit meg kell keresni. Érezte, hogy teher. Testvéreit emlegették, akik még anyja temetésén se voltak ott. Hogyan is mehetne ő hozzájuk? Akármilyen jómódban is élnek, ő nem kíváncsi rájuk. Bori temetését egyedül ő fizette ki, és nem felejtette el, hogy senki nem segített neki testvérei közül. De nem akart keresztanyja nyakán teher lenni.
  Az első fizetésnél rádöbbent, hogy vagy bemegy Bélához, vállalva az ismeretlen kérés szennyét, vagy keres másik munkahelyet. Nagyon keserű lett a szája íze.

   A hangárokat nem szerette takarítani. Hatalmas autószerelő csarnokokból bámulták meg a szerelők, néha vigyorogva ugratták is. Nem értette a tréfáikat, ezért inkább kerülte volna őket. Az irodák üresek voltak még hajnalban, néha-néha futott össze valakivel. Csak délelőtt találkozott emberekkel, de fogalma se volt arról, ki kicsoda.
   Ráadásul állandóan éhes volt. Maradék kevéske pénzét az AFIT büféjében hagyta, hogy ne bukjon fel vödrében az éhségtől. Nem is komolyan gondolt Béla ajánlatára, bár vágyott a magasabb fizetésre, sejtette, hogy valami sötét dolog húzódhat meg az ajánlat mögött, csak, mint lehetőség merült fel, lehetőség arra, hogy több pénze lehessen. Na, de hogyan is menjen most oda? Itt vagyok? Megjöttem a több pénzért? Mit is kellene tenni érte?

Addig töprengett ezen, hogy a végén inkább új munkahelyet keresett. Az első fizetés amúgy sem volt elég, még egy kardigán se jött ki belőle. Az, amit hetek óta sóvárogva figyelt munkába menet. Megállt a kirakat előtt, és nézte a különleges holmit. Nem konfekció termék volt, és színe is, eltért az általános színvilágtól, amit mindenki hordott. A méregzöld és sötétzöld árnyalatait adta, nagyon tetszett neki. Fazonja különlegesen hosszú, derekán bújtatóval és övvel. Még soha nem volt egyetlen holmija se, amit ő vett volna magának, erre a kardigánra pedig erősen vágyott. Rengeteget kell dolgozni egy kardigánért. Kesergett. Még Palinak is megmutatta a különleges holmit.
-  Mit vagy úgy oda? Egy vacak rongy az egész! Jó drága – jött a vélemény róla.

Az Uzsoki kórházban próbált újból állást találni. Takarításra, vagy konyhai munkára gondolt. Felvették konyhalánynak, még szállást is adtak neki egy nővérszállón, így boldogan futott keresztanyjához csomagolni, és búcsút köszönni.
 - Vigyázz magadra Valikám! Aztán hírt halljak rólad ám, meg a gyerekekről is! – ölelte Anna néni mielőtt csomagjával kilépett az ajtón.

  Az ám! A gyerekek. Eszébe se hozta őket az idő. A napok sebesen haladtak, a nagyváros nyüzsgése és a munkakeresés lehetőségei teljesen elvonták a figyelmét gyerekeiről. Most se foglalkoztatta sokáig a dolog. A legfontosabb, hogy munkája legyen, hogy pénze legyen, és valami hajlék, ahová vihetné majd őket. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, mennyi idő elteltével, azon nem töprengett. Nyilvánvaló, hogy nem hetekről, vagy hónapokról lesz szó.
   Leesett a hó, hideg lett. A nővérszállón jól belakta magát, pár hónap után, már mindenki ismerte. Kellett is a barátságos légkör, mert a konyhások nem kaphattak helyet a nővérszállón. Neki is csak átmeneti lehetőség ez. A nővérkékkel különösen jóban volt, hiszen ők tudtak a legtöbbet orvosokról és minden egyéb dologról, ami érdekelte őt. Apró szívességekkel kényeztette őket, ha épp a három műszak után nem érték utol a napi teendők valamelyikét. Alkalomadtán kinőtt, vagy megunt ruháikat adták neki, és híreket. Orvosokról leginkább. Az orvosoknál pedig külön munkákat vállalt. Ablak- és nagytakarítást, kevés, ám mégis plusz pénzekért.
   Pali egyre többször várta őt a kórház előtt. Egyik nap, kis csomaggal toporgott a portán, alig várva, hogy Vali végre előkeveredjen a hatalmas épület gyomrából.

– Milyen nap van ma? – kérdezte, amint végre elé toppant a nő – Na? Milyen nap van?
– Ócska – válaszolt Vali. – Fáradt vagyok.
 Elindultak az Uzsoki utcán, sétálva mentek az Erzsébet királyné útja felé.
 – Nem baj. Én nem vagyok fáradt, és nem is ócska ez a nap. Főleg, ha megmondom, hogy szerintem milyen nap van.
– Mondd!
– Találd ki!
– Nem fogom kitalálni, hogy neked milyen nap van, mert nekem pocsék. Mondtam már. Hazamegyek a szállóra és aludni fogok.
– Nem fogsz.
– Miért gondolod? – emelte tekintetét a férfira. Egész magasra kellett néznie, hiszen épp csak a válla alá ért Palinak.
– Mert december kilencedike van.
– Na és? – értetlenkedett – Akár huszadika is lehet. Mit érdekel engem?! A Mikulás már elment.

Egy pillanatra elhallgatott. Évike mosolygós arca, és Peti várakozás teli pillantása jutott eszébe a Mikulásról. És Lacika szertelen öröme, a kis piros csomagocskák láttán. Aztán elhessegette a gondolatot.
Pál nem értette Valit.
– Szóval nem ma van a névnapod?
– Micsodám van nekem ma?
– Jól van. Látom, te nem tartasz névnapot. Bár másfél havi nyugdíjam van ebben a kis csomagban. Neked hoztam a névnapodra.

A nő kezébe nyomta a csörgő selyempapírosba bújtatott puha csomagot. Megálltak. Pali várt, már kedvetlenné válva, Vali meg kíváncsian kukucskált a zacskóba. Egyre mélyebbre fúrta ujjait a vékony papír alá, majd kitépte, és a látványtól elámulva csak állt.
– Gyere már! – szólt a férfi – Fázom.

Vali nem mozdult. Csak állt, nézte a kezében lévő ajándékot, aztán hirtelen ugrott Pali nyakába.
– A kardigán! Jaj, köszönöm. Köszönöm, köszönöm!
– Isten éltessen! – mosolyodott el végre Pál – Anyám nincs otthon. Gyere fel, főzök egy kávét neked. Aztán volna miről beszélnünk, ha van kedved.

Vali csak bólintott, aztán lépdeltek a 67-es villamos felé, hogy a Thököly úton átszálljanak a trolira.
  Az öröm, és a meglepetés íze új volt Valinak. Csak forgatta magában emésztetlenül, és fogalma se volt róla, hogyan és miként kéne most viselkednie. Pont azt kapta, amire annyira nagyon vágyott, és hónapokig sóvárogva bámult szinte minden nap. Pali lekicsinylő szavai jutottak eszébe, ami után már nem foglalkoztatta annyira a kardigán, de álmaiban, azóta is ott szerepelt változatlanul. Boldog volt. Életében először kapta azt, amire vágyott.
  Pali udvariasan előreengedte Valit, amikor megérkeztek a lakás elé. A nő ment az ismert szoba felé. Az asztalon váza állt, benne kilenc vörös rózsa, és kártya elé állítva.
„Boldog Valéria napot!” felirattal.
 Vali újra megtorpant. Szinte lebénult a meglepetéstől. Nem számított rá. Ahogy Pali mögé állva nézte, csak megfordult, átölelte őt, és könnyes szemmel megcsókolta. A csók hosszú lett, és vaddá vált. A férfi mohón tartotta karjában, majd ruháit cibálva vetkőztetni kezdte. Dobálta le róla a kabátot, blúzt, mellényt, ahogy csókolózva lépkedtek egyre közelebb az ágy felé. Közben magáról is szórta a ruhákat. Lassan araszolgattak, aztán az ágy szélénél végre elengedte. Már csak a szoknya és a melltartó maradt Valin. Hamar kibújt belőle, rengő mellein sötéten ültek a vastag bimbók.  Bugyiját letolva vonta magára a zokniban és alsógatyában álló férfit, hogy szenvedélyes és önfeledt szeretkezéssel ajándékozza meg.

Az ernyesztő végállomások újabb és újabb meneteket indítottak vágyaikon. Nem tudtak betelni egymással. Órákig tartó szerelmes ölelkezések után készült el végre a beígért kávé. Vali, Pál ingében ücsörgött már, mosolyogva, minden fáradtságát maga mögött felejtve és élvezve a délután meglepetéseit.
 – Összeköltözhetnénk  – vigyorgott rá a férfi. – Minden napot együtt kéne töltenünk. Nem gondolod?
Vali mosolygott. Boldognak és súlytalannak érezte magát. Szinte szárnyalt, gondolataiban nem is szerepelt más, csak Pali.
– Jó. Keress valahol albérletet! Csak tudjuk majd fizetni.
– Holnap lesz időm, és szétnézek. Elég lesz kettőnknek egy szoba is, nem?
– Elég. Naná! – kacsintott Vali – Csak Zuglóhoz közel legyen.

   Mégse úgy alakult. Az albérlet, amit Pali már másnap lefoglalt, a város szélén fekvő kietlen részen feküdt. Rákoskert és Pécel között, a senki földjén. Egy ócska fészer, alig tíz négyzetméterével és a pottyantós budival az udvarán. Csak erre futotta a pénzükből. Vali a látványtól nem-igazán rettent el, pedig gyomrában érezte a szabolcsi görcs emlékeit. Nem lesz ez örökre így. Nyugtatta magát.
   Kályha állt a kis luk sarkában, két ágy volt benne és egy szekrény. Hely semmi egyébnek nem maradt. Mégis kibérelték, Pali teljes nyugdíja volt a díja. Előlegként Vali összegyűjtögetett forintjait adták oda, és távol a város szélétől, komoly teljesítmény lett Valinak időben beérkeznie a munkába. Hajnalban még begyújtott a kályhába mielőtt elment, azokkal az ágakkal és nagyobb fákkal, amiket Pali szedegetett össze napközben. Januárig bírta a Nap előtt való kelést, a rohanásokat, a kapkodást és az utazások nyűgét, aztán a Bajcsy kórházat célozta meg. Ha oda sikerül felvételt nyernie, nem kéne fél ötkor kelnie, ennivalóra pedig nem lesz gond, hiszen eddig is a kórházból hordta haza a maradékokat. Pali nem csinált egész nap semmit, csak fát gyűjtött a fűtéshez, aztán heverészett, és szorgosan járt Vali elé a munkahelyére.
 
A könyv borítója
Kőbányára már takarítani ment Vali, azt gondolva, talán könnyebb munkája lesz. Tévedett. Szennyes ágyneműk tornyosultak reggelente a lábai előtt, amiket válogatnia kellett, majd mosodába vinni. Az ürülékes rongyok látványától is forgott a gyomra, de a szag, egész napra az orrába maradt. Aztán reggeliért, majd ebédért rohant. A közti időben takarította a kórtermeket és a folyosót.
   A nélkülözések, amik bekúsztak napjaikba, újra szorítani kezdték a lelkét. Apró kis albérleti szobájuk lassan megtelt a kórházi ágyneműkkel és evőeszközökkel. Jobb híján. Került konyharuha, tányér és minden egyéb, amire csak szükségük lehetett. A lavórokat késő este lopták ki Palival, a kórház udvarán keresztül. Hordta a mosó és mosogatószereket haza, vitte az ennivalót, tollat, füzeteket, és mindent, ami csak mozdítható volt. Vitte más is. Látta, tudta mindenki.

   Mégis csak nehezen küszködték ki az albérleti díjat, aminek ténye, hónapról hónapra azzal fenyegette őket, hogy utcára kerülnek. Vali mindent elvállalt munka mellett, akár vidékre is leutazott egy-egy orvos házához, hogy ablakokat pucoljon, vagy vasaljon hétvégeken, vagy a szabadnapjain. Aztán tavaszra úgy döntött, mégis elmegy a Tanácsházára, hátha, lehetséges neki lakáshoz jutnia a fővárosban.

Folytatása következik.
 ********************************


6. EREDMÉNYHÍRDETÉS

A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK ADVENTI PÁLYÁZATA

Ezennel meghirdetjük idei KARÁCSONYI HÁZIVERSENYÜNKET!
Műfaji megkötöttség nincs, mivel csoportunk tagjai mindenféle műfajban alkotnak, bármilyen művészeti ághoz tartozó alkotással lehet nevezni, mely a témához kapcsolódik.
A verseny ideje dec.9-19 (éjfél). Ezen időszakon belül mindenki nevezhet oly módon, hogy felteszi pályaművét az erre a célra létrehozott esemény oldalára, (azaz ide). Csak és kizárólag az esemény oldalán közzétett művekkel lehet részt venni.
Szavazni szokásos módon "lájkokkal" lehet, természetesen egy ember több műre is leadhatja a voksát, kizárólag az adott bejegyzés alatti "Tetszik" gomb megnyomásával. (Az esetleges hozzászólások lájkolása nem számít bele az eredménybe.) Értelemszerűen a legtöbb lájkot kapott alkotás nyer.
Megkérünk mindenkit, hogy az esemény oldalára csak pályázati anyagot tegyen fel.

Eredményhirdetés dec. 20-án lesz. Az első három helyezett a korábbi versenyekhez hasonlóan "díjat" kap, melyek kikerülnek az illető személyes oldalára, amolyan dicsőségfal gyanánt. :)
Mindenkinek kellemes alkotóperceket és jó versenyzést kívánunk!

Első helyezett: 23 lájk - NAGY VENDEL: ADVENTI VÁRAKOZÁS



Vágyódva várjuk
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángos csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindultak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elé.
Tömjén füstje szálljon
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem.
2014. karácsonyán
 ………………………………

Második helyezett: 13 lájk Ács Nagy Éva: Az én karácsonyom

Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint,
hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.
Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!



…………………………….. 

 Második helyezett 13 lájk Kellner Szilvia: A leggazdagabb szegény Karácsony


Fent a hegyekben, hó fedte, lankás területen feküdt egy aprócska falu, Bodorka, melynek legkisebb, és talán legcsendesebb utcájában állt egy kis nádtetős, fehér falú parasztházikó.
Ebben a kis házban élt egy nagyon szegény család, Kovátsikék. A családfő, Károly kertész volt Rőtházi János polgármesternél, de mindenféle munkát elvállalt, hiszen felesége, Judit, nagyon beteg asszony volt. Sajnos az asszony nem tudott dolgozni, a házimunkát is alig tudta megcsinálni. A nagy tudású doktorok csupán egy évet jósoltak neki. Károly volt az egyedüli kereső a családban. Két lányuk volt, Izabella a 14 esztendős kamaszlány és Annabella, aki csak nem rég lett 6 éves. Iza mindennap iskola után és szombaton a közeli lovardában vállalt munkát, hogy szegény szüleit támogassa, de sajnos így is alig jutott valami étel az asztalukra. Édesanyjuk betegségéről csak keveset tudtak, mivel Judit és Károly nem akarták, hogy gyermekeik elkeseredjenek a hír hallatán.
18 nap volt vissza Szentestig, mikor a lányok aludni tértek, Judit és Károly beszélgetni kezdtek az ünnepről, a jövőről. Ancsi és Iza nem bírtak aludni, ezért lelopakodtak a konyhába, ahol hallották szüleik beszélgetését.
- Drágám, kérlek, ne emésszed Magad! Minden rendben lesz, meglásd! Miattam pedig ne aggódj!
- Kicsim, már hogyne aggódnék! Alig jövünk ki a kis pénzünkből. Rőtháziék annyira fukarok, mindent megcsinálok, és mégis alig fizetnek. Hogyan teremtem elő a pénzt a gyógyszereidre?!
- Azzal ne törődj, a gyerekek a fontosak! Amúgy is, jobban vagyok már. –mosolygott sápadtan és mély karikás szemekkel Judit.
- Nem akarlak elveszíteni, annyira szeretlek!
Ancsi és Iza megrémültek, nem tudták, hogy édesanyjuk ennyire beteg. Mindketten felszaladtak csendben a szobájukba.
- Nem lehet, hogy Anya ennyire beteg!! –zokogott Annabella.
- Én sem akarom elhinni. De ne aggódj Húgocskám, majd a lovarda mellett elmegyek takarítani is Pincérékhez. – vigasztalta testvérét Iza. Majd összeszedjük a pénzt a gyógyszerre!
Szívükben aggodalommal sírták magukat álomba.


Ancsika nagyon-nagyon sokat gondolkozott az éjjel.
„Mit csináljak, hogy Anyáéknak jobb legyen? Sajnos túl kicsi vagyok, nem vennének fel sehová dolgozni. Ez az!!!” Pattant ki buksijából az isteni szikra. „Majd szedek a közeli erdőben tobozt, fenyőágat és csinálok belőle díszeket, amiket eladok. A pénzt pedig Apunak adom!”

Másnap reggel Károly, immár a héten hatodszor, a polgármester házához ment havat lapátolni, csapot szerelni és elintézni más tennivalót. Iza a lovardába sietett a nemes jószágokat lekefélni, megetetni és trágyát hordani. Délután pedig találkozott Rajmunddal, aki a legkisebb Pincér fiú volt. Az ő családját sem vetette fel a pénz, de anyagilag jobban álltak, mint Kovátsikék. Mikor Iza elmesélte, hogy mi történt otthon, Rajmi egyből beszélt szüleivel és elhívta magukhoz a lányt.
- Izácskám, természetesen segítünk, de ugye tudod, hogy sajnos nem tudunk sokat fizetni a munkádért. – mondta Lídia.
- Tudom Lídia néni, de az a kevés pénz is nagyon jól jönne nekünk. Mikor kezdhetek?
- Akár már holnap délután Kedveském. – szólt közbe Pincér István a ház ura.

Vasárnap a család úgy döntött, hogy ebéd után sétálnak egyet az erdőben, jót tesz a friss levegő.
Ebédre csak egy kis rántott leves és egy kevéske fánk jutott, Károlynak 5, Juditnak 3, a gyerekeknek pedig 2-2.
- Anya, Apa! Szedhetek az erdőben tobozt és fenyőágat? – kérdezte csillogó szemekkel Ancsi.
- Persze Csillagom! De ne feledd, csak azt szabad elhozni, ami leesett.
- Rendben Anya, csak azt fogom.
A havas erdőben tett séta nagyon jól esett mindenkinek, meghitt volt és idilli. Ancsi összeszedett pár hozzávalót a díszekhez, de nem mondta el senkinek, hogy mire kellenek.
Este titokban kilopózott Apukája műhelyébe és addig dolgozott, míg el nem készült 20 kis díszecske. Alig állt a lábán.

Hétfőn reggel mindkét lányt várta az iskola, Ancsika alig tudta nyitva tartani a szemét, olyan fáradt volt az esti munka után. Ebéd után szépen megcsinálta a leckéjét, és megkérdezte Édesanyját.
- Anya, megcsináltam a házimat. elmehetek a főtérre? Úgy szeretném megnézni az ottani Karácsonyfát!
- Menj csak, de ne maradj sokáig, mert hóvihar lesz.
Annabella gyorsan felöltözött, hátára kapta táskáját, benne a díszekkel és meg sem állt a főtérig.
- Nénik, Bácsik! Tessenek díszeket venni! Ugye milyen szépek?! – kínálta portékáját a kislány.
Sajnos csak ötöt tudott eladni a húszból, pedig három órán át állt kint a téren. A szél olyan hideg volt, hogy szinte borotvált, a kis ujjai elgémberedtek. Másnap megint elment árulni, de már csak kettő díszt tudott eladni.
Mikor hazaért, megette a kis vacsoráját, ivott meleg teát, majd a szobájába ment. Megszámolta, hogy mennyit keresett. Sajnos nagyon kevés pénzt gyűjtött össze, alig két zsemlére valót.
Borzasztóan elkezdett zokogni, és imádkozott.
- Drága Jézuska! Kérlek szépen, segíts! Nem akarom, hogy Anya meghaljon! Megígérem, hogy soha, de soha nem kérek semmit Karácsonyra, csak Anya gyógyuljon meg! Minden játékomat visszaadom! Kérlek, segíts Jézuska!
Mikor e szavakat kimondta, egy fényes csillag suhant végig az égbolton.

Judit másnap jobban érezte magát, mint máskor. Igaz, még gyenge volt, de arca már korántsem volt olyan sápadt, mint előtte.
Ahogy teltek a napok, egyre erősebb és vidámabb volt az asszony. Károly ettől függetlenül aggódott. Karácsony előtt volt még egy időpontjuk az egyik onkológusnál. Elmesélték, hogy Judit napról napra egyre jobban érzi magát. Mikor a doktor megvizsgálta, teljesen ledöbbent.
- Ez hihetetlen! Az áttétek teljesen eltűntek. És mintha kisebb lenne a korábbi daganat is! Ez hihetetlen! – jegyezte meg Dr. Bajusz.
- Meggyógyulhat a feleségem? – kérdezte Károly.
- Nézze uram, 30 éve praktizálok, de ilyen esettel nem találkoztam. Ez egy orvosi csoda. Hiú reményt nem akarok kelteni Önökben, de ezek után lehet rá esély.
Mire hazaértek, a két lány kitakarította a lakást, Iza sütött egy kis kalácsot, Ancsika pedig a saját kezével készített díszeket aggatta ki a házra.
- Hogy van Anya? Mit mondott az orvos?- kérdezte aggódva Iza.
- Már sokkal jobban van Kislányom. – mosolygott Károly.
Ancsika szeme felcsillant, és rohant is be a szobájába. Összeszedte minden játékát, még Zsuzsi babát is, amit nagyon-nagyon szeretett. Beletette egy kartondobozba és ráírta:
 „Jézuskának.”

A dobozhoz tett egy kis levelet is.
Mikor a család aludni tért, Ancsika felöltözött és kiment a közeli erdőbe. Letette a kartondobozt és otthagyta, majd sietett haza.
Bádog Imre vadász másnap, december 22-én, megtalálta játékokkal teli karton dobozt és a levelet. Elolvasta és rögtön be is vitte Rőtházi polgármesternek.
- Polgármester Úr! Ezt látnia kell! – nyújtotta oda a dobozt és az üzenetet a vadász.
János nyomban elolvasta a levelet.
 „Kedves Jézuska!
Köszönöm, hogy meghallgattál és meggyógyítottad Anyát! Úgy féltem, hogy meg fog halni! Megígértem, hogy visszaadom az összes játékomat, ha meggyógyítod. Összeszedtem, a Tiéd!
Köszönöm!
Annabella”

Rőtházi sosem volt érzelgős ember, de mikor e sorokat olvasta, bizony párás lett a szeme.
- Drága kis gyermek! – ennyit mondott csak, több szó nem jött a nyelvére.

Bodorkában minden évben december 23-án délután szoktak Karácsonyi ünnepséget rendezni. Ez idén is így lesz. A faluból mindenki ott szokott lenni, esznek, isznak és táncolnak ilyenkor.
Kovátsikék is szépen összekészülődtek. Sokáig nem maradtak a mulatságon, hiszen Judit még gyenge volt, így, mikor indultak hazafelé, nem is sejtették, milyen meglepetés fogadja őket az otthonukban.
Kinyitották az ajtót, és a döbbenettől hőköltek. A házban finom húsleves, sült csirke és sütemény illata szállt. A szobában plafonig érő gyönyörű fenyő állt tele gömbökkel, masnikkal, habcsókkal, szaloncukorral. És a fa alatt ott sorakozott néhány becsomagolt ajándék, és még valami. A karton doboz Ancsika játékaival.

Rőtházi János polgármester köszöntötte őket. Kovátsikék nem értették, mi folyik itt. János, elmesélte az erdőben hagyott dobozt, a levél tartalmát és azt, hogy milyen nagyon meghatotta a történet.
- Tudja Károly, akinek ilyen csupa szív gyermeke van, az a világon a leggazdagabb. – mondta a polgármester.

Kovátsikéknak ez volt hosszú évek óta az első legboldogabb Karácsonyuk.
Bár sosem volt sok pénzük, még is nekik volt a leggazdagabb szegény Karácsonyuk, mert nagyon szerették egymást. A szeretet pedig a világon a leggazdagabb kincs.

Íródott: 2013. december 6.
………………………


HARMADIK HELYEZETT:  11 lájk - Molnár Kati: Gyönyörű horgolások








………………................



10 lájk-  Gerencsér Hajnalka: A szeretet ünnepén

Béke és szeretet szálljon a világra,
Melegséget vigyen sok ember számára!
Szeretetnek tüze lobogjon Bennetek,
Amivel gyógyítjuk a sebes lelkeket!

Ünnepeljük együtt idén a Karácsonyt,
A szeretet nálunk közösséget varázsolt...
A szeretet lángja, mindenhova eljut,
Kérem lelketeket, nyisson ehhez kaput!

A szobában áll a szép karácsonyfa,
Csilingel a harang, csillan a fény rajta.
Sok finomság kerül az asztalra,
Összegyűl a család apraja és nagyja.

Karácsonykor tárd ki lelked jó nagyra,
Töltődj fel szeretettel, jusson minden napra!
Ne terheld magadat, ez felesleges,
Nem a pénz az érték, hanem a szereteted!

Mi is a Karácsony igazi értéke?
A szívünkben rejlő szeretet mértéke.
Vigyázzunk egymásra, amíg csak lehet,
Hisz ez teszi oly széppé az ünnepet!

2013.december 23.
………….........................…………

 10 lájk Gerencsér Hajnalka: Ilyenkor jobban fáj...

Karácsonykor a lélek szeretetre vágyik,
S egyszer csak rádöbben:
Életéből nemcsak ki már nem él,
De sok-sok élő is nagyon hiányzik!

Kergetjük lelkünkben a sok szép emléket,
Várjuk, egyre várjuk a szeretett embereket.
Az idő oly kevés ... szinte mindenkinek,
A pénzhajszolásra majd az összes elmegy.

Aki magányos, de szívében sok a szeretet,
Ilyenkor sokkal jobban várja a vendégeket.
Egyedül lenni karácsonykor mindig oly nehéz,
Ezt csak a lelkünk érti meg, sosem a józan ész...

A másikra keveseknek akad önzetlenül ideje,
Inkább ezer kifogást keresnek helyette...
Pedig a lélek szomjazik a beszélgetésre,
Együtt töltött órákra, a lelki töltekezésre...

Karácsonykor a lelkünk felszakít sok sebet,
Mily jó is volt régen, a család együtt lehetett...
Értékeltük-e akkor a sok csodás percet ?
Most lélekben nézegetjük e szép emlékeket.

Az élet múlandó, sajnos tudjuk ezt.
Akit tudsz, annak mutasd ki mindig a szeretetedet!
Mert egyszer... ha már nem lesz, jut majd csak eszedbe...
Ó ... milyen jó is volna, ha Ő még itt lenne!

Sem karácsonykor, sem máskor nem értettem én,
Az időt be kell osztani, hisz mindenkinek kevés...
Az élőknek kell a szeretet és főként a sok idő,
S miért van az, hogy a temetésre majd mindenki eljő?

Hisz ott már nincsenek örömteli találkozások,
Kit akkor ott temetnek, mily sokszor várhatott,
De nem volt rá idő, mert peregtek a percek...
Pedig akkor ... élve ... kellettek volna eme emberek.


Amikor küzd az ember, akkor kell a sok barát,
S épp ekkor hiányzik a legjobban a család...
Mert ha szeretet veszi körül, ha nem szól is érez,
S ennek a hiánya minden létet mérgez.

 .........................................


9 lájk-  Kellner Szilvia: Mézes „Kalácsony” (mese)

 Hol volt, hol nem volt, Anglia egy apró kis városában történt nem messze Londontól. Ezt a városkát Woolwichnek hívták. Élt ebben a városban egy idős házaspár, Carolina és Oliver Roberts, akiknek mindenük a süteménykészítés volt. Cukrász tanuló korukban ismerkedtek össze, több, mint 40 éve.
December 20-án, készülve a Karácsonyra, a Roberts házaspár mézeskalács figurákat sütöttek, aminek egy részét a fenyőfára akasztanak, a másik felét pedig a város gyerekeinek osztogatnak szét a városi ünnepségen.
A 22 kis figura szépen lassan sült, majd mikor már elkészültek, kitették őket az asztalra hűlni.
Carolina és Olivér pihenni tértek, és látszólag minden csendes és békés volt.
Egyszer csak...
 - Hááááám. –ásított valaki- Hol vagyunk? Mi ez a hely?
- Ez Robertsék konyhája Mázas. Hát nem emlékszel? Azért készítettek minket, hogy a Karácsonyfán díszek legyünk. – mondta Cuki az egyik mézeskalács lány.
- Meg azért, hogy a gyerekek hasában végezzük. – szólalt meg Fahéj, a mézeskalács fiú a tepsi sarkában.
- Micsoda?! Hogy engem bárki is megegyen?! Na azt már ugyan nem! Inkább lelépek!– horkant fel Mézes egy másik kalácsfiú. És azzal, el is kezdte magát emelni a sütőpapírról.
- És ugyan hova mennél? És mit csinálnál Te buggyant?!
- Bárhova és akármit Narancsos, de én nem leszek gyomorrontás tárgya!
- Várj Mézes, én is Veled megyek! –kérte Mázas a kalácslány.
- Ti bolondok vagytok! Kint még rosszabb, mint idebent. Lehet, hogy a fára kerültök, és nem esznek meg titeket! Viszont, ha elmentek, akkor elázhattok a hóban, vagy széttörhettek az autó alatt, vagy megesz titeket egy kóbor kutya!- mondta Fahéj.
- Persze…persze…de az is lehet, hogy találunk egy szép nyugis helyet, ahol elleszünk. Én inkább ezt választom. – szólt Mézes.

Elindultak a konyhán át a nappali felé, ahol éppen most nyitotta ki Carolina az ablakot.
A két kis figura megbújt a kanapé sarkánál, amíg az idős néni odébb nem lépett.

- Nyauuuu! –hangzott a hátuk mögül. Megfordultak, és ott volt egy éles karmú, zöldszemű bajuszos szörnyeteg, Max, a néni kedvenc macskája. Fekete bundáját csupán fehér zoknija és bajsza tarkította, amit épp most nyalt meg, miután a mézeskalácsokra nézett.
- Futás! –ordították mindketten.
Azzal nekiiramodtak az ablak felé, nagy szerencséjükre épp ott volt egy kis sámli, melyre felugrottak és úgy már ki tudtak futni az ablakon.
Max nem érte őket utol, mert mire elkapta volna őket, Carolina lecsukta az ablakot, és a macska koppant az üvegen.

Szaladtak ahogy csak tudtak, át a ligeten, a főutakon, míg az egyik csendesebb utcában megpihentek.
- És most mi lesz Mézes? Merre megyünk? Mit csinálunk?
- Hát…még nem tudom, de ki fogom találni.
- Idén is várjuk kedves látogatóinkat a londoni Hyde Park Karácsonyi Vásáron, ahol mindenki megtalálja a megfelelő programot!
Felnéztek, és meglátták a kirakatban működő tévét, ami a karácsonyi vásárt hirdette az imént.
- Ez az! Ide fogunk elmenni. Világjáró körutunkat ezzel fogjuk kezdeni!
- Hogy jutunk el odáig Mézes?
- Majd stoppolunk!
Ki is álltak a főútra, ahol rengeteg autó suhant el előttük. Egy taxi kanyarodott be melléjük, melyből egy fiatal nő és kislánya szálltak ki.
- …Kettő és még harminc…. Köszönjük szépen. Viszont látásra!
- Gyerünk Mázas, ugorj, itt a lehetőség!
Mindketten beszálltak a taxiba. Szerencséjükre a nő a gyerekével épp Londonból utazott, így a taxi is oda ment vissza.
Az út gyorsan eltelt, a taxist a Buckingham Palotától nem messze intették le a Spur roadon. Itt kiszálltak az autóból. Megnézték a Palotát, aztán átsétáltak a Westminster apátság felé.
A Károly király útnál jártak, mikor hirtelen zuhogni kezdett az eső.
- Jaj, most mit csináljunk? –kérdezte sírva Mázas.
- Gyertek ide! – szólt egy hang tőlük balra.
Elfordultak a hang irányába, és egy kis kartondobozt láttak. Gyorsan odaszaladtak, ahol egy szál gyufa állt.
- Köszönjük szépen a segítséget! Én Mézes vagyok, ő pedig a barátom, Mázas. Te ki vagy?
- Sziasztok, én Gyufa vagyok. Mit csináltok erre felé?
Ekkor a két kis mézeskalács elmesélte történetüket és tervüket.
- Ez nagyon jó! Én is meg szeretném nézni a vásárt! Amint elállt az eső, indulhatunk is, persze, ha nem bánjátok, hogy csatlakozom hozzátok! Az igazság az, hogy én is csak nemrég jöttem ide.
- Persze! Gyere nyugodtan! A barátok mindig jól jönnek! – lelkendezett Mázas.

Az eső elállt, és a gyönge téli napsugár is meg-megmutatta magát a felhők között. A három barát pedig tovaindult a vásár felé.

- Jajajajajajaj! Ez nagyon fáj! –sírt keservesen egy szürke alak. Közelebb mentek, hogy lássák,ki az. Egy fatuskó hevert a fű között. Ő kesergett olyan hangosan.
- Ó, Te szegény! Mid fáj? – kérdezte Mázas.
- Egy szög van a talpamnál, nagyon hasogat!
- Egyet se félj barátom, kihúzzuk! – szólt Gyufa.
- Hórukk! – és már kint is volt.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettetek! Én Fatuskó vagyok, de a barátoknak csak Tusi!
- Örvendek, én pedig Gyufa.
- Mézes.
- Én Mázas vagyok.
- Mit csináltok errefelé?
- Megnézzük a Karácsonyi Vásárt!
- Az mindig gyönyörű szokott lenni! Szívesen elkísérlek Titeket!
- Köszönjük, örülnénk egy idegenvezetőnek! – mondta mosolyogva Mázas. - Így is azt hiszem, eltévedtünk.
- Honnan jöttetek?
- A Palota felől.
- Akkor bizony rossz irányba akartatok menni, de ne aggódjatok, tudom az utat.

Mentek, mentek, mendegéltek tovább, immár négyen. A Park határánál, hallottak egy bús harmonika szót. Mindannyian kíváncsiak voltak, ki az, aki ilyen szépen zenél, szívében szomorúsággal.
A lágy muzsika egy hideg sikátorból hallatszott.
Egy fekete hajú kisfiú játszott a szájharmonikán, aki mellett egy lógófülű, zsemle színű labrador kutya ült.
A kutya mélyet szippantott a levegőbe, megérezte a méz csábítóan édes illatát. Farkát csóválva rohanni kezdett Mézesék felé.

- Skipy, hová mész? Gyere vissza! – kiáltott utána a kisfiú.
A gyufa, a fatuskó és a két mézeskalács emberke immár sokadik alkalommal futottak az életükért. Addig-addig menekültek, míg a kisfiú lábához nem értek.
- Hagyd őket Skipy! Nyugi, nyughass! Jéé, hát Ti milyen furák vagytok! Két mézeskalács, egy gyufa és egy farönk, ami sétál!
- Fatuskó, kérem. A barátaimnak pedig csak Tusi. Szólnál, kérlek, a kutyádnak, hogy ne csorgassa ránk a nyálát!?
- Nahát, még beszélni is tudtok!
- Megbocsáss, de Te ki vagy? –kérdezte Tusi.
- Melvin Fray vagyok, és árva. De szólítsatok csak Vinynek.
- Mi pedig Mázas, Mézes,Gyufa és Tusi. Mit jelent az, ha valaki árva?
Viny elmesélte, hogy nincsenek szülei, se testvére. Egyedül él az utcán. Az egyetlen barátja ez a kutya, Skiper, aki hozzászegődött.
Mézes is elmesélte, hogy miért jöttek Londonba. A kisfiú szintén csatlakozott a többiekhez és a park felé vették útjukat.

A fák között standok voltak, ahol mindenféle finomságot lehetett kapni, égőkkel díszítettek voltak a fák, vidám zene szólt. Voltak, akik korcsolyáztak.
A fagyos szél lekapta egy kislány fejéről a sapkáját.
- Majd én visszahozom. - szólt Viny, és a sapka után eredt. De a fejfedő csak repült, repült a szélben, szinte a Serpentine-tó közepéig, egy fa tetejére.
A kisfiú nem látta a mulatságot, már olyan mesze járt, hogy még a zenét sem hallotta.
Felmászott a fára, hogy a sapkát levehesse a tó felőli ágról.
Alig, hogy a sapkát megragadta, az ág eltörött, Viny pedig egyenesen a tóba zuhant.
Skipy gyorsan utána ugrott, és kihúzta a partra a fiút, de sajnos, nem volt magánál.
- Te jó ég! Most mit csináljunk? – kérdezte aggódva Gyufa.
- Skipy, Te hívj segítséget, mi addig vigyázunk a fiúra. – adta ki a parancsot Mézes.
- Szegény Melvin, jéghideg az arca. Fel kellene melegíteni! – mondta rémülten Mázas a mézeskalácslány.
- Igazad van! Tusi…mentsük meg a fiút! – szólt Gyufa.
- Rendben.
- Mire készültök? – kérdezte Mézes.
- Tüzet csinálunk Vinynek, hogy meg tudjon melegedni.
- De hát,abba belehaltok mindketten!
- Sajnos nincs más megoldás.
Gyufa végighúzta magát a kövön és meggyújtotta Tusit is. Sajnos, mindketten elhunytak.
- Jaj Szegények! – zokogott Mázas. – Ez annyira szörnyű!
- Remélem, Skipy hamarosan visszatér.
Teltek, múltak az órák, de Skipy sehol sem volt.
- Viny már biztosan éhes.
- Honnan veszed ezt Mázas?
- Hallom, korog a hasa. Meg kellene etetni!
- Mégis mivel?
Mázas hosszasan nézi Mézest.
- Úgy érted….úgy érted etessük meg? Mi? Mi magunk?
Mázas bólintott.
- Ez a mézeskalácsok sorsa, és egyébként sem hagyhatjuk Melvint meghalni Mézes.
- Ez igaz, valóban nem hagyhatjuk, de az ötleted, nem tetszik. Ég Veled világ! Remélem, szebb helyre kerülünk.
A két kis figura belemászott Viny szájába, aki így megette őket, miközben eszméletlen volt.
Skiper sikeresen hozott segítséget. Egy idős bácsi, Jozef McMalik vette magához a fiút.
Jó pár nap kellett, mire a kisfiú magához tért.

Melvin kinyitotta a szemét, körbenézett. Egy arany színű ágyban feküdt egy óriási szobában.
- Jó reggelt fiatal úr! Örülök, hogy magához tért. Máris szólok a ház urának!
- Szervusz kisfiam! Örülök, hogy már jobban vagy! Nagyon aggódtunk érted.
- Mi történt? Hol vagyok? És ki a bácsi?
- Én Jozef McMalik vagyok, és megmentettük az életedet. Szép és okos kutyád van!
- Skipy!! –csillant fel Viny szeme. –És hol van Mézes, Mázas, Gyufa és Tusi?
- Nem volt veled senki, csak a kutyád.
- De hát, volt két beszélő mézeskalács figura, egy gyufa és egy fatuskó. Ők a barátaim.
- Csak álmodtak az egészet. A rendőrségen utánad érdeklődtem, úgy tudom, árva vagy.
- Igen Uram.
- Szeretnél Velem lakni? Nekem sajnos nincsenek gyerekeim. Szívesen gondodat viselném.
- Köszönöm szépen Bácsi, de mi lesz Skiper-rel?
- Természetesen ő is maradhat!
Melvin nagyon megörült, hogy lesz egy Apukája.
Néhány nap múlva, csengettek McMaliknál.
- Uram, Melvinhez jött négy kisgyerek. Három fiú és egy kislány. Azt mondják, hogy jó barátai a fiatalúrnak.
- Engedje be őket Dolores.
- Kik vagytok? – kérdezte Viny.
- Martha, Martin, George és Tony. De Mázasnak, Mézesnek, Gyufának és Tusinak ismerhettél meg minket.
Elmesélték, hogy az önzetlen cselekedeteikért egy angyal azzal jutalmazta meg őket, hogy emberként élhetnek tovább.

Vinny és a barátai pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Íródott: 2014. december 16.
 ……………............………….


9 lájk - Bombicz Judit : Cincin első karácsonya


Cincin, a szürke kisegér, családjával egy hatalmas, sokszobás ház padlásán élt. Szülei óva intették attól, hogy messzire elcsatangoljon, hiszen a ház az embereké volt, s ők itt csak megtűrt vendégekként laktak. Szinte láthatatlan vendégek, akik inkább csak éjszaka járőröztek a házban, élelemre vadászva. Természetesen Cincin, mint minden kisgyerek, nem hallgatott a szüleire, és felfedező útra indult a ház zegzugos folyosóin. Tudta, hogy karácsony van, de csak a mesékből ismerte ezt az ünnepet, még sosem élte át. Alig várta, hogy ő is ajándékot kaphasson, mint mások, és szerető családjával ünnepelhessen. Náluk is volt karácsonyfa, igaz, picike, amit szülei téli bogyókkal díszítettek. Egérmama a vacsorát készítette a családnak, Egérpapa olvasott, a testvérei játszottak, így senkinek nem tűnt fel, hogy Cincin óvatosan kilopakodott az egérlyukból. Nagy nehezen lemászott a magas lépcsőkön, néha óvatosan megállt, fülelt, nem hall-e valami fenyegető hangot. Amikor megbizonyosodott, hogy minden rendben, tovább indult. Sok ajtó előtt szaladt el, és végre odaért egy hatalmas, ajtó nélküli szobához. Még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. A szoba közepén egy hatalmas, feldíszített, csillogó fenyőfa állt, méltóságteljesen, mintha tudná, ő egy fontos szereplő. A kisegér beóvakodott a helyiségbe, megállt a hatalmas fa előtt, és felnézett rá. A fa alatt mindenfelé becsomagolt, szalaggal átkötött dobozokat látott. Egyik szebb volt, mint a másik. Máskor talán egyet-egyet megrágott volna, hogy megnézze, mi van benne, de most jobban érdekelte valami más. Valami, amit eddig sosem látott, amiről még nem is hallott. Azonban ennek a valaminek hívogató, étvágygerjesztő illata szinte betöltötte az egész szobát, s behatolt Cincin érzékeny orrocskájába is. Árasztotta magából a fahéj, a narancshéj, a szegfűszeg, az ánizs és a méz ínycsiklandó illatát. S ebből a valamiből nagyon sok hintázott a fenyőfa minden ágán, mintha csak arra vártak volna, hogy az egérgyerek gyomrába kerüljenek. Cincin körülkémlelt, hallgatózott, s bár még mindig fülébe csengtek édesanyja óva intő szavai, már tudta, muszáj lesz megkóstolnia ezt a mindent elborító illatú finomságot.
- Egy életem, egy halálom, ezt én mégis megpróbálom! – gondolta, és sóvárogva nézte a finom mézeskalács figurákat. Próbálta visszafogni magát, ám gyomra hangosan megmordult, jelezve, mennyire éhes már. Cincin nem bírta tovább. Felmászott a fenyőre, és mindenről elfeledkezve csak tömte magába a finomabbnál finomabb mézes süteményeket. Amikor jóllakott, lehuppant a szőnyegre, megtörölte pici száját, s mint aki jól végezte dolgát, elindult hazafelé. A padlás ajtajában már nagyon furán érezte magát. Szédült, émelygett, forgott vele a világ. Amikor bekullogott az egérlyukba, édesanyja összecsapta a kezeit, és csak ennyit tudott kiáltani.
- Cincin, mi történt veled? – majd odaugrott hozzá, és megszimatolta engedetlen csemetéjét. Azonnal megérezte a méz és a fűszerek illatát, és megnyugodott, hiszen tudta, gyermeke csak gyomorrontást kapott a mohón befalt süteményektől. Azonnal ágyba dugta fiát, és forró, mézes-meggyes teával itatta meg. Ettől Cincin gyomra kicsit megnyugodott, s a kisegér azonnal álomba merült. Szokatlan hangzavarra ébredt kicsi szobájában, de hiába akarta megnézni, mi történt, olyan gyenge volt, hogy nem tudott kimászni az ágyából. A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és családja jött be hozzá, kezükben hozva az ajándékokat, amiket neki szántak. A többiek eddig együtt ültek a hosszú asztal körül, és ették a finom, ünnepi vacsorát, amiből Cincin most kimaradt. Tudta, ezzel fizeti meg mohóságának az árát. Magában megfogadta, soha többé nem tesz ilyet, s megpróbál ezen túl szót fogadni szüleinek, akik soha nem akartak rosszat gyermekeiknek.
Ezen az estén, az egércsalád Cincin szobájában ünnepelte meg a karácsonyt, s vicceikkel, meséikkel felvidították a lelkifurdalással küszködő kisegeret, aki rájött, minden süteménynél édesebb az a szeretet, amivel családja vette őt körül, s amit ő érzett a többiek iránt.
 …………….............………….

8 lájk-  Ács Nagy Éva: Áldott volt a nap

Akrosztichon.

Áldott volt az a nap,mikor születtél,
Csak jöttél a semmiből, megváltó lettél,
Szebb holnapért, az életed adtad

Nekünk pedig a reményt hoztad ,
Ajándék volt tőled az élet,
GYaur lelkünk, hozzád megtért!

Életünk , hitünk most már a tiéd lett,
Vigaszunk a halálban, te vagy,
Adtál sokat, fájdalmaink a te fájdalmad!
…………...........................………. 


8 lájk - Vincze Julianna: Messiás  születik



…………......................…….. 

8 lájk -  Nagy Károly : Ó SZÉP FENYŐ


Ó
Te
Szép
Fenyő
Szívnek
Csodájára
Felöltözöl ma
Ékes pompába
Elhozod népeknek
A Jézus születésének
Emlékezésének a napját
Fényt mutatsz ragyogásoddal
Rajtad ékesen fénylő csillagokkal
Ontva a szeretet érzését a lelkeknek
Leszel Karácsonyfa minden jóembernek
Szíveket melengetsz és gyógyítasz fel újra
Legyen is
Szeretet
Minden
Emberi
Szívben

…………………………. 


7 lájk - Vincze Julianna : Advent

Ilyen tájban, decemberben, gyakran eszembe jutnak gyermekkorom Karácsonyai.
De nem is a karácsonyfa, nem is az ajándékba kapott játék, hanem inkább az Adventi hetek. A várakozás. Délutánonként rendszerint ketten voltunk otthon Anyámmal, amíg nagyobbak még az iskolában, Apám még a munkában volt.
Ahogy haladt a délután, hirtelen már este is lett, ahogy ilyenkor télen szokott.
A ház sötétségbe borult. A szobát, ahol Anyámmal voltunk, csak a vaskályhában égő tűz, ki,ki villanó fénye világította be, titokzatosan, sejtelmesen.
Akkor Anyám leült a kályha közelében álló öreg, kopott fotelbe és engem az ölébe vett. Ahogy ott ültünk, üldögéltünk a jó melegben, mindig elénekelte az összes karácsonyi dalokat. Persze, már egy idő után tudtam az összeset és én kértem, hogy most a mennyből az angyalt, most a pásztorokat. Talán én is énekelgettem vele, de már arra nem emlékszem, csak arra, hogy mennyi csodát láttatott velem a gyermeki képzeletem, angyalokról, pásztorokról, Jézuskáról, abban a meleg, titokzatosan homályba burkolt kis szobában, Anyám ölében.
Elmúltak az évek, évtizedek. Azt hisszük, amit látunk, vagy még azt sem. Amit meg tudunk magyarázni. Ünnepeljük a Karácsonyt, igyekszünk megajándékozni egymást, de az a csoda már elmúlt.



………………………...........…..

 7 lájk - Nagy Károly: JÉZUSKÁT VÁRVA

Elkárogják a varjak,
hogy az idő mily csalfa.
Már az őszidő át megy
a hűn szeretett télbe.

Kandallóban lángnyelvek,
meghittségről beszélnek.
A téli pihenőről ,
elszunnyadó időről.

Kiáramló füstlelkek
a köddel egyesülnek.
Gomolyogva táncolják
az évszakok járását.

Összébb húzódó házak
így egymást melengetik.
Ilyenkor a fázós lelkek
a pálinkát szeretik.

A kicsiknek, nagyoknak,
besurranó mínusznak .
A lelassult életnek,
szállhatnak hópelyhek.

Zizeg a nád a tavon ,
aratásra beérve.
Beérett az új bor is
már ünnepekre készen.


Így várjuk a Jézuskát
a szeretet ünnepén.
Legyen meghitt boldogság,
e kis földnek féltekén.

……………………………….. 

 7 lájk - ÁRVAY MARIKA: Uram!

Megfáradva szólok most hozzád! Egy nehéz terhet cipelek, amit most leteszek eléd!
Mondd! Miért van az, hogy az emberek folyton számon kérnek, kioktatnak, kritizálnak, támadnak? Mondd! Miért állítják egyre magasabbra a mércét? Miért kell mindig több és több? Semmi sem elég jó!
Hol a szeretet hangja? Hol az elfogadás?
A karácsonyfa alá más ajándékra nincs is szükségem csupán ezekre:
"elfogadlak olyannak, amilyen vagy, gyengeségeiddel, botlásaiddal, hibáiddal együtt!"
"Szeretlek akkor is, ha nem tudsz valaminek megfelelni, amit éppen követelek tőled!"
"Egy csepp figyelmesség, egy kis törődés, egy kis empátia!"
Ezek a legfontosabb áldások!
Kérlek, Uram, ne csak karácsonykor legyen körülöttünk szeretet, béke, nyugalom, bántás nélküli napok!
Egy év ennél sokkal több napból áll, s ezekre a kincsekre szükségünk van nap mint nap!
Megkaphatjuk Tőled ezeket?
Kérlek, fordítsd az emberek figyelmét egy kicsit ezekre az értékekre! A rohanó világban nem veszik észre és csak törtetnek! Csakis a teljesítmény a fontos, de a kitartást és a jó szándékot nem észlelik!
Istenem! Tudom, nem mindenki ilyen! Tudom, vannak még olyan emberek körülöttem, akik pontosan tudják és érzik kérésemet!Hálás vagyok azért, hogy ők velem vannak!
Add, hogy minél többen gyűljünk jelképesen is a fa köré és fogadjuk el egymást és éljünk egymással szeretetben! Ki tudja mit hoz a holnap, a következő hét, hónap.
Uram, add, hogy még sokáig élvezhessük szeretteink társaságát, s ha kérhetem, add meg, hogy Hozzád írt kéréseim meghallgatásra találjanak!
ÁMEN

 ……………………………

6 lájk - Urbán Szabó Béla : A szeretet szava
 
A tehetetlenségben
időtlenné válik minden;
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra 
kérdezed: minek
visz a lendület?
Mindenki saját
köreit éli,
a másikat,
a másikét féli.
Aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.

……………………………… 


6 lájk-  MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS: Karácsony fekete-fehérben

Fekete Kiskarácsony, Nagykarácsony.
Téli tavaszban van gyászhír és öröm!
Nem szánkózhatunk most szép havon.
Állandó Ádventben élünk a Földön.

Egyik szerettünk hirtelen távozik.
Életet várunk, de előbb halál jön.
Gyorsan utána kisgyermek születik.
A mennyei Ünnep is itt lesz rögtön.

Ha reménnyel, komolyan hinni tudunk,
Fájdalom után boldogok lehetünk,
Akit elvesztettünk, fogadta Urunk!

Több, mint kétezer éve, mint csecsemő
A régen várt Megváltó lejött közénk.
Ajándék lett Ő, Békét hozott közénk.
……………………………. 


5 lájk - Nagy Károly: JÉZUS SZÜLETÉSNAPJÁN

Most mit várok Karácsonytól,-
hisz nekem kéne adni !
Egy kis keveset magamból,-
és mindenkit szeretni !

Most Jézusnak a napja van,
Őt kell megünnepelni !
Ki a szeretetet hozta ,
földre jött tanítani .

Az Ő születésnapja van,
Őt kell dicsőíteni .
De magunkért imádkozva
Őt kell felmagasztalni .

Ő érte szóljon az ünnep,
szeretve családunkat .
Megérintve minden szívet,
mondva hálaadásokat .


Hisz Ő róla szól minden,
Ő tett bölcsé minket !


…………….................................…………….
 
SZERETETTEL GRATULÁLUNK MINDEN RÉSZTVEVŐNEK!

A szerkesztő...

 ********************************

7. RÖVID TÖRTÉNETEK...

KUSTRA FERENC: A HOBÓ

(Kustra Ferenc József (www.poet.hu – jocker/Kíber/Feri * www.napkorong.hu - KíberFeri)


 Olyan szép volt, amilyen csak lehetett december 6. –n. Hideg volt, de szikrázóan sütött a nap. A hó millió csillám módjára, visszaverte a napsugarakat.
Judy Hanke ücsörgött a padon. Jól felöltözve nem fázott. Arcbőrének nagyon jót tett a napsütés. Ideje is volt, már három éve nyugdíjasként pihente az élet fáradalmait. A szeme is csukva volt és élete elmúlt 63 évén gondolkodott.
Most éppen a gyerekkor volt soron. Szülei 16 éves korában haltak meg egy vasúti szerencsétlenségben. Bátyja 17 éves volt.
Rokonuk nem volt, így a gyámhatóság intézetbe zárta őket. Azt mondták, hogy ez az ő érdekük. Soha többé nem látta a testvérét. John Hanke örökre eltűnt a számára. Talán már nem is él. Pedig több mint 10 évig próbált kutatni utána, de már az is régen volt.

A kellemes napsütés egy kicsit elbágyasztotta, a gondolatai lefoglalták. Az emlékképekben gyönyörködött és a testvére után bánkódott magányosan. Mindig egyedül élt.
Nem hallott lépéseket. Hirtelen megérezte a kötelet a nyakán. Aki rádobta, már húzta is.
 Tornatanár volt a foglalkozása és egész életében tornázott rendszeresen. Még ma is mindennap egy óra az edzésideje, így teste fiatalos, rugalmas maradt és erős. Edzések közben barátnőjével különböző önvédelmi gyakorlatokat is végeztek, többet között az ilyen nyaktámadás ellenit is.

Lélekjelenléte nem hagyta el. Azonnal teljes erőből felállt és hátradőlt. A támadó idős ember lévén, ilyen ellenállásra nem volt felkészülve, meglepődve elengedte a kötelet és a hóban elcsúszva hanyatt esett.
Nem kapott levegőt, úgy megütötte a tüdejét. Arca már teljesen elvörösödött az erőlködéstől, mire lélegzethez jutott.
   Judy megfordult és nézte a földön fekvő hobót. Ahogy szenvedett a szerencsétlen, kezdte megsajnálni. Most már komikus lett a dolog, ha nem számítja, hogy a gégéje fájt, mert megnyomta a kötél.
Megnyugodott, hogy ezt megúszta és odalépett a fekvő férfi mellé.

Az még mindig nehezen vette a levegőt, nem is próbált felállni, csak nézett könyörgőn a nőre. Judy direkt úgy állt, hogy a hobó arcát ne érje a nap. Nem érdemli meg ezt az életet adó napsütés, gondolta.
Csak némán nézték egymást. A park teljesen kihalt volt. Ilyen mínusz 27o –s hidegben Judy nem is szokott senkivel találkozni, de a test és lélek közös edzésére naponta kijött egy órára.
Senki sem szólalt meg. Pár perc múlva megszólalt a hobó:
-   Hideg van itt- mondta erőlködve. Még mindig fájt a tüdeje.
Judy nem szólt, csak nézte és a helyzetet kezdte komikusan nézni. Nevetés tört rá.
-   Most meg mit nevet egy szegény sérülten- kérdezte a hobó.

Judy nem tudott szólni csak dőlt belőle a nevetés, még a könnye is kicsordult. Most érezte igazán a megkönnyebbülést, hogy megúszta a „garotte” támadást. A támadója meg ott fekszik és nem tud felkelni.
Már talán nem is haragudott rá.
-   Te vén marha! Te seggfej! Minek foglalkozol támadással, ha ilyen senki vagy- nevezett tovább Judy.
-   Azért nem kell rögtön így beszélni az emberrel és ne tegezzen.
Judyban elállt a nevetés, méregbe gurult.
-   Nehogy aztán még neked álljon feljebb, Te vén trotty. Beszélj és viselkedj a helyzethez illő módon, mert rálépek a nyakadra és kihívom a zsarukat.
-   Bocsánatát kérem, nem úgy gondoltam. nem is tudok felállni, jobb, ha itt hagy, estére kihűlők és akkor meglesz az Úr büntetése is, kérem, menjen el.

 Judy mérges volt, megfordult, elindult a hó ősvényen haza. 30 lépés után elszállt a mérge és visszament.

   Egyet azért mondj meg, Te hobó. Miért támadtál meg? Annyival azért tartozol nekem, hogy ezt elárulod, és akkor elnyered az Úr bocsánatát és az enyémet is.

Lassan két könnycsepp jelent meg a hobó szemében.
 -   Tudja mit jelent az, hogy négy napja nem ettem? Dolgozni már nem tudok, a pénzem elfogyott. De pár óra múlva ez már nem lesz, csak volt. Megszűnök és nekem is megszűnik minden.
Judy szemében is megjelent – bár rejtve - két könnycsepp. Mindig is érzékeny volt az ilyen történetekre.
-   Biztos, hogy nem volt más okod?
-   Nem, higgye el, az Úr segítsen meg engem –mondta ájtatosan a hobó.
Judy odalépett és segített neki felállni.
A hobó csodálkozott, hogy ez megy.
-    Hogy, hogy semmi bajom?
-    Csak a tüdődet ütötted meg, de az elmúlik és már lassan rendbe is vagy.

 Judyt teljesen áthatotta a jótékonykodás, valahogy nem egy rablótámadót látott ebben az emberben, olyan érzése volt, mintha már régen ismerné.
 -    Itt lakom a szomszéd utcában, ha megígéred, hogy rendesen viselkedsz, akikor elmegyünk hozzám. Megfürödhetsz és enni is kapsz, de utána el kell menned. A kötelet meg itt hagyjuk.
-    Mindent megígérek, nem kell félni többet.

 Mire hazaértek a hobó már jól volt, elmúlt a fájdalma. Egyedül vette le a kabátját és a csizmáját.
-   Egyáltalán ki vagy Te? – kérdezte Judy.
-  Tudom én magam igazolni – mondta a hobó. Megvan a fiatalkoromból a jogosítványom, bár már 20 éve nem vezetek.

Kivette a télikabátja rejtett zsebéből és átnyújtotta.
John Hanke névre szólt, született 1920. Fairbanks. Fénykép is volt.
-  Testvérem! – Sikított Judy.
 Át akarta ölelni a testvérét, de lassan összeesett.
A halottkém jelentése szerint szívroham végzett vele.

Vége.
********************************

8. BEMUTATJUK

PAULA VINCZE  NOVELLÁJÁT : CIPŐFŰZŐ

(Egy évvel ezelőtt hunyt el Moszkvában élt szerzőtársunk.

Emlékére felidézzük egyik írását.)




Kati: Jön apa! Gyorsan rakjátok rendbe a dolgokat! Tudjátok, szereti, ha minden a helyén van. Te pakolj le apa asztaláról! Te vedd fel a papucsod! Ja, én is papucs nélkül vagyok... Hol a papucsom, te jó Isten. Nem láttátok a papucsom? Jaj, hol van már? Eszembe jutott. A dívány alatt.
(Az ablaktól elugró asszony körül két nagyobb gyerek, az egyik a papucsát keresi, a másik az asztalról pakol le, az előszoba van elől, de jól látható –mögötte?- a konyha, szoba. A nő a konyhaablaktól ugrott be az előszobába, kapja a porszívót, a porszívóval előkapar egy pár papucsot.
Kati: Itt a papucsod, Jencikém, vedd fel!
Anti: Na, te ló! Tessék. Se nem hordod, se nem teszed a helyére.
Jenci: Anya se!
Kati: Mindent rendbe tettetek? A táska kész holnapra? (zúg a porszívó. Kész. Csengetnek).
Na, ripsz-ropsz, kész. Csengetnek!Nyissátok az ajtót! Megjött apa.
Anti: Nyitom.   Szia, apa.
István:(a kezében virágcsokor, aktatáska. Kedves, jóképű). Tessék, drágám, virág.
Virágot a virágnak (puszi).
Kati: Jaj, de kedves vagy! Máris vízbe teszem. De szép! (félreteszi és sündörög a férje körül az előszobában)
István: Fiúk, fiúk! Nektek is hoztam valamit. Na, mit? Látjátok, apátok mindig gondol rátok.
Jenci: Bélyegek?
Anti: Még kérded! Persze, hogy bélyegek. Honnan szerezted, apa?
István: A munkahelyen adta az a kolleganő a titkárságtól. Tudjátok. A levelekről leveszi a bélyegeket és mindig a kollegák gyerekeinek küldi.
Kati: Isten tartsa meg a szokását! De már feküdni kell, gyerekek!
István: Hol  a papucsom? Nem találom.
Kati: Jaj, a porszívóval kicsit félre löktem.
István: Nem történt semmi.(a papucsot felveszi s lehajolva kezdi a cipőkbe igazítani a cipőfűzőket. Bosszúsan jegyzi meg). Amint  hazaérek, már csinálhatom helyettetek, fiacskáim! Miért nem tudjátok helyre rakni, rendbe tenni a dolgaitokat? Nézzem Anti felszerelését. (kezdi a földre dobálni, amit a tanuló asztalon talál) Büdös zokni, tornacipő, tankönyv...
Anti: A cipő a tornazsákban van...nem csak úgy...
István: Most én beszélek. Nézzük tovább. Tépett újság, törött üveg, összefirkált tolltartó. Szétszedett körzőkészlet...Hol ez a teljes készlet? A legdrágábbat vettük. Hát minek vettük, kérdezem. Nem kapsz többet. Dolgozz a rávalóért. Nekem anyám nem vett ilyet. Vagy magam kerestem meg vagy valami innen-onnan kapottal beértem. Na, és a többi? Ez mi? Ez füzet? Így néz ki egy füzet? Ez saláta. Tegyél mindent rendbe, de gyorsan! Te vagy az idősebb! Ilyen példát mutatsz.
Anti: Jenciét miért nem nézed meg? Mindig csak én?
István: Tudod, az övé rendben van. (Egymás mellett 2 kis asztal, ez tényleg a rendetlenebb, de már minden a földön).
István: Drágáim, én nem haragszom, de a rendet tényleg meg kell tanulni. Kicsit előbb jobb, akkor most nem kellene egy gimis lelkivilágába beletaposnom. De, sajnos, úgy látszik, nem volt, aki megtanítsa.
(A feleség előlép. Eddig a rendtevésben vett részt, pullovereket hajtott össze, stb.)
Kati:Tán azt  akarod mondani, hogy én nem foglalkoztam velük? Én? Aki még most is, még éjfélkor is, de minden nap főzök nektek? A zoknikat kimosom...
István: Ez a baj, látod. Hogy a kölkeink képtelenek még egy zoknit is kilötykölni. Na, íme!
(a székekről néhány zokni galacsint vesz le, a földre dobja). Piha! Jó kisgimis szag. Olyan művelt szag. Még egy kis latint is kiérzek belőle.
(A kisebb nevet, a nagyobb pofákat vág)
István: Ugye, Jenci, olyan latin szag?  Vagy gimi szag? Te mit érzel? Te hogy véled, Anti? (Annak orra felé viszi a zoknit, az tiltakozik, rávakkant)
Anti: Ne hülyéskedj, apa! Hagyj már békén! De hülye vagy!
István:Á! Értem. Hülye vagyok. Mert nincs rend, mert nem náspángoltalak el, mikor még az asztal alatt sétáltál, mert helyettetek csinálom.
Kati: Azért ne vesd el a hurkot! Én csinálom mindőtök helyett. Te meg beszélj apáddal tisztességesen!
István:  Na, így. Én, te. Fiaim, a szüleitek csinálnak helyettetek mindent s ti azt hiszitek, így is kell ennek lenni. Hát helyes ez?
Kati: Vacsorázni fogsz?
István: Fogok, fogok, csak nem sokat. Teát. Egy jó teát. Azt igen. De erős legyen. Tudod, nem érek rá, le kell fektetnem a gyerekeket.
Kati: Na, ne mondd már, hogy te fekteted őket. Nagy fiúk.
Jenci, Anti: Mi magunk fekszünk, minek minket fektetni?
Anti: Igen, apa, ne magyarázd be nekünk, hogy nem tudunk egyedül lefeküdni.
Kati: Hisz mindig későn jössz haza, a fiúk legtöbbször már alszanak.
István: Látom mind rám szálltatok. Ez a bosszú, mert megmondtam az igazat. Az előszoba sáros, a cipőfűzők össze-vissza, megbotlasz benne, ha belépsz.
Kati:Én is mondtam, seperjék össze...
Jenci: De hisz te porszívtál...
Kati (kissé zavartan): Hát csak úgy kutyafuttából....
István: Semmi „de”! Ha valamit csinálni kéne, mindjárt jön nálatok a „DE”
Kati: Na, feküdni, de gyorsan!
Anti: Látod, apa, anyánál is ott a „de”.
István: Figyeljetek, ha azt akarjátok, hogy olvassunk, mars az ágyba! Te meg, Kati, a virágot még mindig nem tetted vázába. Csak eldobtad.
Kati: Nem le, félre tettem, teát akartam készíteni. Már is teszem vízbe.
István: Azért a gyerekek előtt elismerhetnéd, hogy igazam van. Na, akkor lódulás, fiúk. Hol tartottunk?
Jenci: Ott a könyvjelző.
Kati: (magában): Hol úgy  tesz, mintha még kicsik lennének, hol meg követel tőlük, mint a felnőttől... hogy rosszul viselkednek... Látná a többit!
Anti (meghallotta):Igen, mi felnőttek vagyunk...nemsokára... (ezen mind elnevetik magukat)
István: Látom, hogy felnőttek vagytok. Mindent más csinál rátok. Megágyaztatok már?
Jenci: Anya már megágyazott.
István: Aha. Még az ágyat is más bontja meg nekik. Mit csinálsz te itthon, Anti? Segítesz?
Hogy a felnőttet játszod a tükör előtt, azt már észre vettem néha. Illegeted magad. De az ágyat reggel ki vetette be helyetted?
Anti? Bocs, elaludtam, nem volt időm...
István: Minden reggel elalszol és nincs időd. Előbb fogok haza járni és majd okítlak kicsit benneteket. Kevesebbet keresek? Szerényebben fogunk élni. Nem lesz meccsre menetel, fagylalt,CD vásárlás. Rendet fogok teremteni. Lenne fontosabb dolgom is, de miattatok elcsúsztatom.
Jenci, Anti: Megyünk fogat mosni.
István:(vizet önt a vázába, bele teszi a virágot). Tessék!
Kati: Ne haragudj, elgondolkoztam. Azért nem rosszak a fiúk. Az iskolában mindig dicsérik őket.
István: Te mindig a gyerekek pártján állsz! Holott nem lehet így nevelni. A szülőknek mindig egységesen kell fellépni, ha nem értenek egyet, azt nem előttük kell megtárgyalni.
Kati: Ez volt régen. Szigor és titkolózás.
István: Én? Szigor? Most is megyek, olvasok nekik. Hallod, már kiabálnak?
Kati: Hisz ugyanazt mondom én is, amit te. Együtt megbeszélni, nem szabad oktalanul beletaposni a lelki világukba...
István: Dr. Spock? A kedvenced? Aki neked tekintély?
Kati: Szó sincs Spockról, azt ismétlem, amit te mondtál...
István: De hányszor mondtad: Dr. Spock így meg úgy...
Kati: Mikor csecsemők voltak...
István: Na, a rend, szerintem, ez az egyetlen gond nálunk.
Kati: És nem dr. Spock. Igazad van. De ha Jenci rendesebb, amaz meg nem. Ilyenek. Jenci rád ütött. Tudom, én szórtabb vagyok.
István: Anyukámra ütött.
Kati: Igen, tudom, anyukád rendes, akkurátus, én meg nem. Kissé szórt vagyok. És rendetlen
István: Azt nem mondtam.
Kati:Csak gondoltad. S mondtad, az előszoba piszkos.
István: Csak úgy kicsúszott a számon.
Kati: Jó, nekem meg az agyamra megy a cipőfűző. Minden este azt nézed, hogy állnak a cipők. Meg a cipőfűzők.
István: Soha nem vettem észre.
Kati: De engem minden este kiborít. Belépsz és kezded a cipőzsinórokat a cipőkbe igazítani...
István: És te? Hoztam egy csokrot, várom, örülj, tedd vízbe, sehol semmi. Félredobtad, kész. Ehhez mit szóljak? Kérdezz meg akárkit! Rossz férj, aki virágot hoz a feleségének? Aki csak úgy passzióból virágot hoz feleségének? Nem szereti? Nem tiszteli?
Kati: Igazad ven! Bocsáss meg, de nincs időm, minden este olyan vagyok, mintegy félőrült, Vacsora-adás, ebéd főzés másnapra, mosogatás...
István: Erről beszélek! Hogy a gyerekeknek nap mint nap segíteni kell! Boltba menni, krumplit pucolni, megteríteni, elmosogatni.
Kati: Bedugni a cipőbe a zsinórt...
(a fürdőszobából vihogva vonul ki a két fiú, ott hallgatták a szülők replikáját)
Kati (visszafogott dühvel, ami inkább a férjére irányul): Menjetek innen, de gyorsan. Azt hittem, már alszotok.  Apa ideges, még sok a dolga.
Anti, Jenci: Nem is ideges, megígérte, hogy olvas nekünk.
István: Nem vagyok ideges (a fiúkkal éneklik)... Gyerünk, hol tartottunk?
Kati: Szép álmokat!
Anti, Jenci: Jó éjszakát!
(A gyerekek az apjukkal bevonulnak a szobába, becsukják az ajtót. Kati ahelyett, hogy megnyugodna, kezdi magát felhúzni, ismétli a párbeszédet, a vita szavait)
Kati: A fene egye meg! Könnyű férfinek lenni. Tanácsokat osztogat. Nincs más dolga. Kiderül, nekem sincs semmi dolgom. Helyettem, ha akarom, megfőznek, kimosnak a gyerekek és csak azért nem követelem meg tőlük, mert így akarok borsot törni a férjem orra alá. Igen. Egyébként ülhetnék esténként az ablaknál és nézhetném a naplementét. Semmi dolgom. Igen. Kitalálom magamnak a munkát, hogy demonstráljam, mennyire le vagyok terhelve. Milyen könnyű így megítélni kívülről. Már előre ideges vagyok, ha jön. Futok a  cipőfűzőkhöz. Szaladok a konyhába, mit hagytam véletlen az asztalon. Próbálná meg ő. Ebédidőben bevásárolni. Éjjel főzni - varrni - vasalni. Szombaton mosni. Az ember azt se tudja, merre kapkodja a fejét, mibe fogjon, hogy hozza össze a sok feladatot, hogy tudjon egyszerre többet is elvégezni. Hogy lehet egyszerre főzni - mosni - mosogatni - varrni? SEHOGY. Mégis, egyszerre kell csinálni. Most is. A gyerekek megvacsoráztak, neki állhatnék az ebédfőzésnek holnapra, de újra vacsorát kell készítenem. MOST ÉTKEZIK MAJD A HÁZIÚR, a családapa. CSAK TEÁT KÍVÁN. Csak teát. Ám hogy adhatnék neki csak teát? Muszáj valamit ennie! Hisz dolgozik. A nagy tisztaság-hős. A cipő-zsinór rendőr. A cipőről beszél. Csak a magáét fél éve nem pucolta. A nadrágja vasalatlan. A kabátját sose akasztja fel a vállfára, csak lóg-törődik. Az aktatáskája szakadt, ledobva. Ha én nem csináltatom meg, sose lesz megcsináltatva, nekem meg nincs rá időm. Én reggel elsőnek megyek el, mikor ő még alszik s haza jőve csak rendetlenséget találok. Az Isten verje meg ezt a női munkát!  Az Isten verje meg ezt a taposómalom életet! Na, itt a könyve a padra dobva. Anti cuccait ledobálja, mert nincsenek rendesen letéve. És a magáé?A könyve itt, a kabátja ott, az aktatáska, ni, tessék, egy folyóirat még amott. Ha hazajön, nem öltözik át, ceruza-toll mindenfele. A termoszt a múltkor eltörte, a kulcsát elvesztette. És mit mond? „Mert a fejem a család gondjával van tele”. „ Nem tudom, ismered-e, drágám, ezt az érzést, de amióta nős vagyok, mindig kénytelen vagyok a családra gondolni. Megyek az utcán és a gyerekek sorsán tűnődöm. Hogy lenne jobb...? Meg a kenyérkereset. Nemcsak a kulcsod veszted el, de az egészséged, rugalmasságod. És így van rendjén. Ez az élet.  Nem tudom, érted-e, amit mondok”! –valahogy így. Ó, te szentfazék. Tudja, rögtön dühbe jövök az ilyen szövegektől, azért is mondja. Én nem ismerem a „család gondját”, ugye, nem dolgozom a családra, nem igyekszem... Úgy jön ki. Ő aztán folytatja, hogy nem olvas...”Nem tudom, mikor olvastam már egy könyvet csak úgy kedvemre... Ezer éve! Nincs mikor. Csak azt olvasom, ami a munkámhoz kell. Hogy egy regényt elővettem volna?Nem emlékszem. A szakmai dolgok és kész.”
Jó! És én!  Reggeltől estig románokat olvasok? Réz Lolát? Szerelmes regényeket? Az. Éjjel egykor fekszem, reggel alig tudom kinyitni a csipám. És ő nyöszörög: Nem tud olvasni. Hát ez mi? Ezt az újságot ki olvassa? Ezt a folyóiratot? Hát ez az enciklopédia miért van elővéve? És ez a könyv? És ez? Ez az anyuka könyve. Ki hozta el tőle? Hát ezt ki böngészte tegnap? Hát ez mit keres itt? Nem ő jegyzetelte? Ezt meg ki vette ki az előbb a táskájából?
(Míg egyre dühösebben ismételgeti a magáét, a nyitott ablakon át dobálja ki a sok könyvet, folyóiratot. Csak úgy repülnek kifele kis és nagy könyv, szótár. Padról, székről, asztalról, székekről, kabátzsebből, kredencről. Idegesen jár közben fel-le. Árgus szemmel keresi a fellelhető irományt).
Kati: Ki vele!Ezt is kifele!Nem olvas? Ne olvasson! Minek ez  a sok minden? Nem olvas? Ne is olvasson! Az Úr a rendet szereti. Csak tévedésből nyitotta ki ezeket a könyveket. Csak zavarják az életről alkotott elképzeléseit. Kifele! Mehet ez is! Na, még egy. Mars ki az utcára. Repül a, repül a-játék. Úgy, barátocskáim!
(Nagyban dobál-dobál, csapja a dolgokat ki az ablakon, mikor a férj kinyitja a szobaajtót és megkérdi)
István:Mi van? Történt valami? Mit csapkodsz?
Kati: Én? Nem csinálok semmit. A teát, azazhogy...
István: Azt hittem, történt valami.
Kati: Á, dehogy!
István: Jó, akkor még egy oldalacskát olvasunk...
Kati: Jó, csak olvassatok! Nyugodtan!
István: Befejezzük a fejezetet és jövök. Van egy kis meglepetésem.
Kati: Jó, jó. (Kati reszketve észhez tér és leroggyan egy székre). Te jó Isten! Mit csináltam? Meg vagyok őrülve! Épeszű vagyok én? Borzasztó! Uram Isten? Most mit mondok neki? Honnan veszem elő a könyveit? Mire lemegyek az emeletről, már észreveszi. És hogy hozom fel? Megbolondultam! Mi lesz most?
(Csöngetnek).
Kati: Ki csönget? Jesszusom! Így le se tudok menni a könyvekért. Mit tegyek? Nyitom már, nyitom, kis türelmet!
(Kinyitja, az ajtóban egy fiatalember áll. Fel van háborodva.
Feri: Maguktól dobáltak ki egy egész könyvtárat? Láttam, maguktól.
Kati: Nem, nem. Azazhogy...
Feri: Meg vannak zavarodva? Bolondgombát ettek? Megyek az utcán... Egyszer csak durr! A fejemre egy nagy könyv. Elkapom a fejem, repül a második, a harmadik...A negyedik. Bumm, bumm! Még egy. Hatalmas szótárak. Maguk szórakoznak?
(Míg mesél, az asszony arca ijedtből nevetőssé válik, majd újra elborul. Eszébe jut a férje.)
Kati: Én dobtam ki mindet. Egyedül. Egyedül voltam.
Feri: Maga meg van bolondulva?
Kati: Én? Nem.
Feri: Hát akkor mit dobálózik! Feljelentem, majd nagyot néz.
Kati: Hallja! Nem hogy nem jelent fel, csak maga tud segíteni. Gyorsan! Segítsen!
Feri: Én? Kidobni a megmaradt könyveit?
Kati: Jaj, nem. Visszahozni. De rögtön. Gyorsan. Segítsen!Érti?
Feri: Nem. Nem értem.
Kati: Nem baj, a lényeg, fogja ezt a bőröndöt  és gyorsan szedje össze, amit kidobáltam. Hozza vissza! Gyorsan. Itt a bőrönd.
(Egyre gyorsabban beszél, cselekszik, a szekrény tetejéről leveszi a ruhákkal eltett tele, nehéz bőröndöt, kiborítja, siet, az idegen kezébe adja, az értetlenül néz, áll megkövülten.
Kati: Na, menjen már, kérem!
Feri: Menjen maga, ha kidobálta... Miért én? Az én fejemre esik egy halom könyv, majd belehalok az ütésekbe, mint cigány gyerekek az égből, úgy potyog rám az irodalom s aztán fájdalomdíj helyett nesze, sürgős feladat...  szedd össze, hozd fel a könyveket. Szedje össze, hozza fel, aki akarja! Aki kidobta. Mi közöm hozzá? Ha csak nem a sebészet. Látleletet vetetni a gugákról. (tapogatja a fejét)
Kati: Jaj, figyeljen már. Én nem szedhetem össze, mert mindjárt jön ki a férjem (a szobaajtóra mutat). Kijön és meglátja...ha én szedem össze.
Feri: A férje?
Kati: Igen dühös lettem rá és kidobtam a könyveit. Ami a kezembe került, mind. Érti már?
Feri: Nem.
Kati: Nem baj, csak siessen, majd aztán megérti.
Feri: Ha kidobta, most miért akarja velem visszahozatni? Egye meg a könyveit, én megyek. Nekem dolgom van. Fene a könyveket. Nem azért sétáltam a maguk ablaka alatt késő este...
Kati: Dehogy késő! Még gyerek az idő. Ráér. Csak a könyvekkel siessen, na! (tolja kifele).
Feri: Nem értem. Vesszek  meg, ha értem. Kidobta, most meg sürgősen össze kell szedni. Azóta lehet, rég felszedte valaki.
Kati: Ilyen öreg este? Ki jár erre?
Feri:Az előbb még azt mondta, nincs késő.
Kati: Nincs, csak már besötétedett. Na, menjen, igyekezzen! Hé! A bőröndöt ne felejtse el! Fogja! Tudja, hogy zár? (A férfi kimegy a bőrönddel, a nő kapkod a konyhában).
Kati: Jaj, a vacsora, a tea. Még fel se tettem a vizet. Siet vajon az a bugyuta koma?
(Az ablakhoz fut, lekiált). Hallja ott lenn, siessen! Az ajtó nyitva. Rohanjon! A tea! Felteszem gyorsan a holnapi ebédet is. Krumpli-hús. Szegénykém, bogaras. Kívülről nézve én is biztos bogaras vagyok. Mind bogarasak vagyunk. Sőt, akár hülyének is nézhetik az embert. Hát ez a fiatalember minek néz engem? Nyilván, hülyének. És joggal. Hülye vagyok és marha. Hazajön a férjem kedvesen, virágot hoz, én meg kezdem kihajigálni a könyveit. Bumm, bumm. Egy koma fejére. Hát normális vagyok? A teát meg még mindig nem tettem fel. Ez meg hol marad olyan soká? (az ablakhoz ugrik. Közben nyilik a szoba ajtó, kilép a férje).
Kati: Na, befejeztétek?
István: Az olvasást? Igen.
Kati: Nagyon gyorsan elolvastátok. Egy fejezetet?
István: Én azt hittem, hogy szidni fogsz...hogy túl soká. Hogy a fiúk nehezen alszanak el. Miattam. Nem haragszol?
Kati: A cipőfűzők miatt? Ugyan már! De mintha hívnának.
István: Kik?
Kati: A gyerekek kiabálnak a szobából.
István: Ugyan már. Alszanak. Még a könyvön elaludtak.
Kati: Nézd már meg, forr a tea! (maga az előszoba ajtót nyitja ki)
István: Te hová mégy?
Kati: Én csak úgy...Mintha zajt hallottam volna...
István: Na és? Hadd zajongjanak.
Kati: Hát csak megnézem. Mintha jönne valaki.
István: Valaki?
Kati: Aha. Valaki jön.
István: Na és?
Kati: Kinézek.
István:Mit nézel ki? Üljünk le és vacsorázzunk nyugodtan! Kész a tea.
Kati: Csináld meg a teát!
István: Mondom, kész. Nem hallod, mit mondok?
Kati: Hallom, hallom. Akkor öntsd ki!
István: Jó.
(az ajtónál megjelenik az idegen férfi bőrönddel a kezében. Látszik, a bőrönd nehéz, a férfi dühös).
Feri: Na, itt van...
Kati: Jöjjön, jöjjön!
Feri: Nem, nekem már mennem kell, itt a bőrönd. A viszontlátásra. Azaz dehogy! Inkább nem!
Kati: Pszt! A férjem meghallja. Csöndesen!
Feri: Nekem mennem kell, várnak.
Kati: Pszt! Halkabban! (maga hangosan a konyha felé mondja) A szomszédasszony? Nincs itthon. Biztos jön majd nemsoká. Nincs kedve itt nálunk megvárni?
(A férj meghallotta, oda lép. Míg az idegen habog, menekülne, a férj is agitálni kezdi.
István: A szomszédasszonyhoz jött? Ilyen tájt ér haza a munkából. Várja meg itt nálunk! Nincs abban semmi.
Feri: De kérem...
István: Csak jöjjön, kész a tea, van harapnivaló. Addig elbeszélgetünk...
Feri: ...De...én csak a bőrönd...
István: A bőröndöt tegye le az előszobában. Segítsek? (elkapja a fogóját). Jó nehéz! Tán só van benne? Vagy könyvek. A könyv is jó nehéz.
Feri: Itt hagyom inkább, majd esetleg másnap visszajövök.
István: Jaj, hát nem. Mindjárt jön. Ugye, Kati, Anna mindig ilyen tájt ér haza. Kár elmenni (Húzza magával). 
Feri: Mennem kell... A szomszédasszony rólam mit se tud. Nem vár.
István: Értem. Nem írta meg előre, hogy érkezik. Látom magán, vidéki rokon, ugye. Ezért olyan félénk, szerény. Csak semmi „de”. Érezze magát otthon!
(Kati a férje háta megett mutatja, hagyja ott a bőröndöt).
Feri: Nem akarok zavarni...
István: Nem zavar. Tudja, a feleségem nem invitálja annyira, mert összekaptunk a cipőzsinóron.
A fiaink kissé rendetlenek. Én haza jövök, bosszant, s sok cipő, sportcipő, bakancs zsinórja minek csinálnak olyan hosszú zsinórt? - kúszik az előszobában pont a lábom alá. Nos, kezdem a cipőbe dugdosni, erre a feleségem veszekszik. Hogy minden nap ezt csinálom. De különben kiválóan élünk, igaz, Kati?
Kati: Igaz, de mennyire!
Feri (sík ideg. A család bolond, véli): Maguk mindketten...?
Kati (közbeveti): Igen, mindketten vendégszeretőek vagyunk. Csak tessék! Fogyasszon. Édesség? (fut a kredenchez, veszi elő a nápolyit).
István: Na, elég az udvariasságból! Üljön le!
Feri: Inkább holnap. Megyek, mennem kell. Majd máskor.
Kati: Jó, ha muszáj. De a bőröndöt hagyja. Minek cipelni! (megemeli). Hű, de nehéz. Az lesz a legjobb, ha a bőröndöt itt hagyja. (Cipelné be a lakásba, kezd kinyílni. Gyorsan rákattintja a zárat). Jaj, kinyílik, jó, hogy nem vesztette el a dolgait!
István: Kicsikém, ne nyúlkálj a mások bőröndjéhez! Mit piszkálod? Tedd le! Maga meg jöjjön be!
(Becipeli a férfit a konyhába. Addig a feleség húzza a bőröndöt).
István: Anyukám, gyere, igyunk az ismeretségre! Nemcsak virágot hoztam, hanem egy üveg bort is. Hisz ma van a megismerkedésünk napja. Megvettem a bort, aztán gondoltam, a feleségemnek nem lesz olyan kedves, hogy csak bor, azt hiszi, magamnak vettem. Így aztán virágot is szereztem mellé...
Kati: Szereztél? Na, ne mondd! Vettél. Köszönet. Megköszöntem? Nem is tudom...A nagy zavarban. Most mondom, kösz...(Megsimogatja a fejét, az idegen csodálkozva nézi a változást, felugrik, menne, István visszanyomja a székre)
István: Maga házas?
Feri? Nem, még nem...
István: Helytelen. Meg kell nősülni.
Kati: (élénket játszik) Meg kell nősülni.
Feri (ismétli): Meg kell nősülni. Igen, épp ebben gondolkodom én is. Épp a barátnőm...
Kati (közbevág):... de most a szomszédasszonyhoz, ugye, a nénikéjéhez jött.
István: Anna a nénikéje? A szomszédasszony?
Kati: Nekem van nénikém, aki fiatalabb, mint én. Anna is elég fiatal nénike.
István: A feleségemnek nincs testvére, ezért mindig a rokonairól  beszél. Nénikéről,unokatestvérről.
Kati: Igen, régen sok rokont tartottunk számon, a nagyapám legfiatalabb testvére gyerekei mind fiatalabbak nálam és „nénikék”.
Feri: Hm. Na, megyek.
István: A szomszédasszonyhoz.
Kati: A nénikéjéhez.
István: Nem a nénikéje, a barátnője...hát mondja...
Kati: Te nem érted.
István: Dehogynem. Bemutatkoztunk mi egymásnak? Nagy István vagyok.
Feri: Kiss Ferenc.
István: Na, egészségünkre!
Feri (isznak): Egészségünkre! Na, megyek.
István: Nagyon visszahúzódó vagy, Ferikém, ne, le, fenékig! Hol dolgozol?
Feri: A Vízműveknél. Technikus vagyok.
István: Én tanítok. A feleségem meg könyvtáros. Kati.
Feri: Azért van ilyen sok könyv nálatok?
István: Természetes, hogy a könyvtáros otthon is szereti a könyvet.
Feri: Szereti...Aha...
István: Igyál, ne kéresd magad!
Feri: Mennem kell. Már elkéstem.
Kati: István, ha menni akar, hadd menjen!
István: Ha nincs még itthon Anna, akkor hova? Csak maradjon! Még nem hallottam a szomszéd ajtót csapódni.
Feri: Előbb sürgősen egy másik helyre kell mennem...
István: Ja, tényleg, mondtad, a barátnődhöz? Értem én. Bár nem egészen. Ha a barátnődhöz mégy, miért jöttél előbb a nénikédhez? Ha meg a nénikédhez, várd meg, mit rohansz a barátnődhöz? Na haragudj, hogy így belezavarodtam.
Kati: Mit firtatod a más útjait? Mi közöd hozzá? Nem illik.
István: Jaj, tudod, az asszonyok élő illemkódex. „Nem illi a nyakkendő az inghez...” „Nem illik az aktatáska a sportos cipőhöz”... „Nem illik hangversenyre pulóverben menni”...Nem, mégse nősülj! Vagy időben tanuld meg az illemkódexet! Különben kevés az esélyed. Bármely pillanatban otthagy a feleséged:
Kati: Ne mondj már ilyeneket.
István: Ferikém, nősülsz vagy a nénikédet várod?
Feri: Mennem kell, a nősülés meg, majd, a közeljövőben...
István: Vigyázz, azt mondom...
(Feri megadóan, már beletörődve,de újra megpróbál felállni).
Kati: István, szállj már le  a fiatalemberről!
István: Inkább adnál valami harapnivalót, mint hogy engem okítasz. Mintha ajtócsapódást hallottam volna. Hazajött a szomszédasszony. Feri, itt a kedves nénikéd. Hogy egyem a szívét.
(közben isznak. A feleség idegesen felugrik, kinéz).
Kati: Nem, nem jött senki.
István: Dehogy nem. Nem kikukucskálni kell, hanem csengetni.
Kati: Maga hallott valamit, Feri?
István: Majd én csengetek...
Kati: Nem, nem!
István: Miért nem? Eressz!
Kati: Mintha siettetnéd a vendéget.
István: De hisz nem a mi vendégünk... Fogadjunk, hogy Anna már itthon van. Na, mibe fogadjunk?
Kati: Ostobaság fogadni.
(István  kiugrik a lépcsőházba. Halljuk, csenget, nyílik az ajtó, valaki kijön, István egy szuszra mondja neki a mondókáját)
István: Anna, egy rokona kereste. Most nálunk van. Szegény, nagy bőrönddel érkezett, mondjuk, sehová se megy, marad nálunk, nyugodtan megvárhatja Annát. Igaz, közben folyvást felugrál, hogy valami barátnőt is meg szeretne látogatni. Nem tudom, szabad-e Annának erről a barátnőről tudni. De hát van rokonság, van barátság, ez természetes. Nekem első a közvetlen rokonság. A család.  Az ősök és utódok (ironikus pátosszal. Anna igyekszik beleszólni, )
Anna: Nekem? Valami rokonom?  Ugyan nem vártam. Honnan? Érdekes! Nem a legjobbkor.
(lehalkítja a hangját) Tudja, jönnek némelyek, se telefon, se levél, se üzenet, csak már itt van a nyakadon. (még halkabban). Pedig ez egyszerűen szemtelenség. Maga nem így gondolja?, nem? (hangosan). Igaza van, a rokont szeretni kell, egy vér vagyunk velük... De honnan? Honnan jött?
István: Elfelejtettem kérdezni, ő el, elmegy, mondja, majd később visszajön, de én, igyunk, igyunk – mondom. Na, hallom, csapódik az ajtó. Nem, nem csapódott. Kati váltig fülel: Nem csapódott. Én újra: Csapódott. Na. Magácska megjött. És igazam lett. Szóval, Feri. A rokona.
Anna: Feri? Nincs nekem Feri rokonom. Miféle Feri?
István: Biztos, távoli rokona. Zavarban is volt, hogy kényszerítettük, maradjon, várjon. (Csendesen). Tán csak nem  tévedtem, hogy marasztaltam? Bocsásson meg!
(Közben a konyhában izgatottan beszélget Kati és Feri.
Feri: Maga jól csőbe húzott. Most mit tegyek? Már rég ott lettem volna. Nagyon fontos volt.  Próbáltam menekülni, maguk nem engedtek. Még megpróbálom. Segítsen legalább!
Kati: Mit segítsek? Csak Anna mellett tud elmenni. Vagy kiugrik az ablakon.
Feri: Kedves. És ha kiugrom?
Kati: Na, ne!
István: Ajánljon valami használhatóbbat. A szomszédasszony majd kérdi, milyen unokaöcs vagyok? Mit mondjak neki.
Kati: Hát, elmagyarázza...
Feri: Mit?
Kati: Nyugalom! Mindjárt kitalálok valamit.
Feri: Előbb találta volna ki. Megmondom, úgy, ahogy volt. Hogy maga a fejemre dobálta a férje könyveit. Majd megkukultam. Lehet, agyrázkódásom van. Utána még követelte, fussak, szedjem fel őket. Mikor én marha mindent megtettem, akkor a férjével kezdtek marasztalni, együnk, igyunk. Bemagyarázták nekem, majd azt hazudjuk, én vagyok a kedves unokaöcs. Rég itt kellett volna hagynom magukat, de forog a fejem, alig tudok gondolkozni. Ekkora könyveső után! Ma dőlt volna el a sorsom, ma akartam megkérni Éva kezét. Sírni szeretnék. Összeverni valakit.
Kati: Majd én beszélek azzal az Évával. Mindent elrendezek. Eddig egész jól haladnak a dolgok. A férjem csöppet sem ideges.
Feri: A maga dolgai! Minden nő önző.
Kati: Könyörgöm! Nincs itt semmi gond. Ha mi Pistával bemegyünk hozzánk, maga marad Annával és elmesélheti neki az igazságot. Kis humorral. Majd nevetnek a butaságomon.
Feri: Maga ezt butaságnak nevezi? Vagy marad a rokonság mellett.
Feri: Futball- kommentátor vagyok én? Hogy elkezdjek a rokonságról dumálni? Ez ettől, az attól, majd jött amaz. Ami, aki nincs. Azt hiszi, van kedvem családfákat kigondolni? Mikor fáj a fejem és várnak? Megmondom két szóban az igazat és vége.
(ezek is, azok is beszélnek. Végül Anna bejön. Csodálkozva nézi az idegen férfit.)
Anna: Jó estét? Maga – énhozzám?
Feri: Én...én csak véletlen...
Kati: Aj, szegény rokon. Egész kiborult a nagy városban, nagy bőrönddel...alig áll a lábán...
Anna: Sajnálom, de én nem ismerem. Elnézést! Maga milyen rokonom? Kinek az ia-fia? Honnan jött? Elhiszem, hogy valami unoka-unokatestvér, nagynéni neveltje...veje...
Feri: Nőtlen vagyok. Nőtlen.
Anna: És milyen városból érkezett?
Feri: Hogy őszinte legyek, semmilyenből, azaz...
Kati: Jaj, Feri, egész belezavarodott..., vigye, Anna, majd aztán kiderül minden. Megeteti, lefekteti...
Anna: Kikérem magamnak! Egyedül álló nő vagyok. Az egész ház pletykál rólam, tudom. Mert csinos vagyok és magányos. Még azt is feltételezem,  csak tréfa az egész, beszállásolnak hozzám valami idegent és nevetve mesélik majd, mit csináltam vele. Tudom, állandóan lesnek.
Kati: (megkövülten): ÉN?
Anna: Magyarázza meg pontosan, milyen rokon!
István(eddig csak hüledezett): Ez a Feri nagyon rendes. Komoly. Semmi ok kételkedni a szavaiban.
Anna: Sose láttam.
István: Tudja, hány rokonom van, akiket sose láttam? Maga mindet ismeri?
Anna (figyeli Ferit, megnyugszik): Hát...lehet, igaza van. Mármint a rokonokat illetően. De ki fia-borja? Milyen nagybátyáimtól való? Apai? Anyai? Egyedül álló nő vagyok, van okom félni. Ha meg nálam akar lakni, arról tegyen le!
Feri: Én? Egyet akarok, Menni innen! Itatnak és nem engednek.
István: Miért mondja ezt? MI a legjobb szívvel...
Feri: A legjobb szívvel ütöttek fejbe! (István kimereszti a szemét).
 
……………………………. 

2.felvonás

(Anna és Feri Anna lakásában)
Anna: Szóval...micsoda rokon is maga?
Feri: Hát kissé hosszú elmondani.
Anna: Gondoltam. Szóval nem is rokonom. Mondja őszintén, csak meg akart ismerkedni velem? Igaz? Na, őszintén!
Feri: De kérem, én mindent megmagyarázok.
Anna: Na, hallgatom. Csupa fül vagyok.
Feri: Az úgy volt...hogy is mondjam?
Anna: Mondja, ahogy volt.
Feri: Hát az úgy volt...
Anna: Mese - mese - meskete, volt egy macska, fekete. Volt, avagy jobban mondva van olyan szerencsém, hogy tetszem a férfiaknak. Magából azért folyik ez a sok hazugság...
Feri: De én nem hazudok.
Anna: Na, tényleg, ne mondja. És eddig mi igazat mondott?
Feri: Az úgy van, úgy jött ki, hogy...
Anna: Na, hogy jött ki? Mondja, hol látott meg először? A napokban a barátnőmmel több helyen jártunk.
Feri: De én a maga barátnőjéről...
Anna (belevág)...tudom, hallani se akar. Értem, nyilván. A barátnőm, őszintén szólva nem olyan mutatós, nő, mint és. Nem akarok rá semmi rosszat mondani. Tulajdonképpen nem is csúnya, csak nem tudja magát hozni. Na, figyeljen ide. Most este van, igaz?
Feri: Este. Igaz.
Anna: Na és mit lát?
Feri: Nem tudom, mit kell látni. Jobb villanyt gyújtani.
Anna: Nem, most ne a villanyt figyelje. Nézzen rám! Mit lát?
Feri: Nem tudom, mit kellene látnom?
Anna: Ne csak olyan látatlanba meressze a szemét! Figyeljen rám! Az arcomra!
Feri: Na és?
Anna: Hát este van, igaz?
Feri: Igen. Este (teljesen zavartan. Néha a fejét simogatja).
Anna: És nézze meg az én arcomat! Milyen?
Feri: Hát. Olyan női arc.
Anna:Hát látja, van szeme, az én bőröm este is friss, a szemem is. Na, mondja, milyen a szemem?
Feri:Nem is tudom. Talán zöldes. Vagy kékes. De lehet, sárgás.
Anna: (büszkén) Őzbarna. Őzbarna. Figyelje meg, milyen csillogó! Csillogó? Na, mondja!
Feri: Lehet, a lámpa. Nem az süt a szemébe? A lámpa belevilágít. Biztos zavarja.
Anna: Ne állítson badarságot! Nekem ilyen csillogó a szemem. Ilyen. Mindig. De miről beszéltünk? Maga mindig elkalandozik.
Feri: A könyvekről akartam mondani
Anna: A rokonságról ne kezdje, tudom, hazugság.
Feri: Igen, a könyvek...
Anna: Nem, a szememről beszéltünk legutóbb.
Feri: A szeméről...
Anna: Hogy csillogó.
Feri: Csillogó...
Anna: De a másoké? Na, na!
Feri: A mások szeme is csillogó.
Anna: (hevesen) dehogy is! Van, akinek sose csillog a szeme.
Feri: Sose figyeltem. Csillogó, nem csillogó?
Anna: Na, kezdi már  kapizsgálni? Nekem a bőröm este se petyhüdt. A szemem este is csillog.
A pillantásom élénk. Nem tompa!
Feri: A pillantása élénk. Nem tompa...
Anna: Ilyen vagyok. Ilyen alkat vagyok. Mindig friss. „Mint az illatos cipó”- így mondják rám.
Feri (motyogva, fáradtan): Illatos cipó. Illatos cipő.
Anna: Nem cipő! Cipó.
Feri:Csillogó cipő.
Anna: Magának a szerelem elvette az eszét. A szavakat se tudja kimondani rendesen. De végre célhoz értünk. Szóval azt kezdtem mondani, a barátnőm se csúnya nő, de estére, mint a kifacsart citrom.
Feri: Aha. Citrom, cipó.
Anna: Azért kérdem, hol látott meg először? Milyen ruhában voltam? Mikor? Délelőtt, délután?
Feri: Én nem láttam magát soha, most látom először.
Anna: Maga teljesen belezavarodott az érzelmeibe. Először a szomszédoknál keresett, bőröndöt cipel nagy titkosan, rokonomnak nevezi magát, ott fecseg, itt meg a nevét is elfelejti, zavarban van. Kis ártatlanka.
Feri: A nevem...
Anna: Tudom, Feri. Szeretem a Feri nevet. Azaz a Feri nevűeket. A Ferik, azok olyan egyszerűek. Könnyű velük zöld ágra vergődni. És a többi. A Ferikék...olyan kedvesek.
Feri: Zöld ágra ülnek a Ferikék.
Anna: Üljön kényelmesen! Előbb ki akartam kergetni,de most már csípem, hogy olyan kis idétlen. Tudja, mi az idétlen?
Feri: Az idétlen? Hát idétlen.
Anna: De hogy mit jelent? Na, üljön nyugodtan, figyeljen, kis buta-idétlen!, az idétlen, az „időtlen”.
Feri: Időtlen?
Anna: Idő előtti. Idő előtt született. Maga meg idő előtt jött. Még nem ért meg magában a merészség. És már jött. Megelőzte önmagát. Honnan tudta meg a címet?
Feri: Nem tudtam, csak itt mentem el a ház előtt.
Anna: Itt ment el? Tényleg? Megesküszik?
Feri: Persze. Így történt.
Anna: Hiszek benne. Hogy van ilyen megérzés. Az embert vezeti a szíve. Csak jön-jön és megtalálja, akit keres. Akit szeret. Mesélje el részletesen! Jött-jött…
Feri: Jöttem, jöttem, akkor kezdtek a fejemre hullani a könyvek.
Anna: Édes kis bolond! Könyvek! A fejére. Teljesen megzavarodott. A fejére hullattak a könyvek. Biztos szeret olvasni. Szerelmes regényeket is?
Feri: Nem, dehogy!
Anna: Na, zavarba jött. El is pirult. Meséljen! Olyan kedves, ahogy mondja…ahogy mesél.
Feri: De én nem meséltem semmit. Egyébként is mennem kell, már rég elkésőben vagyok.
Anna: Dehogy engedem. Megvacsorázunk együtt …és aztán! És aztán!
Feri: Már vacsoráztattak a szomszédban. Itattak is. Akiknek a könyvei…
Anna: hagyja már a könyveket! Majd velem olvas… Majd együtt olvasunk. De előbb gyorsan megterítek. Tessék! Láthatja! Mondom, ha összehasonlítom magam a barátnőmmel, ő este már rongy. Alig áll a lábán. Én meg egyszerre tudok teríteni, beszélgetni, vacsorát főzni, TV-t nézni, telefonálni és körmöt vágni például.
Feri: Körmöt?
Anna: Maga?
Feri: Menni szeretnék. Elnézést!
Anna: Megtalálta a házat, a lakást. Megtalálta, akit keresett, most meg egyre ismétli, “menni, menni”. Ne legyen már annyira szégyenlős. Megértem! Félénk kicsit. Romantikus alkat. Higgye, én nem siettetem. Elengedem. Még lesz elég időnk jobban megismerni egymást. Közeledni egymáshoz (közeledik).
Feri: Én csak a könyvek miatt…De nem mondhatom, mert a szomszédasszony….
Anna: A szomszédasszony? Mit akar a szomszédasszonnyal? Hogy  a szomszédasszony. Szóval nem én? Nem én? Hanem a szomszédasszony? És nekem teszi itt a szépet, hogy eltakarítsa a nyomokat?
Feri: Miféle nyomokat?
Anna: Na, most már tisztán látok. Leesett a tantusz.
Feri: Tantusz?
Anna: Tantusz. Nem is tanti. Maguk itt, tanti, onkel…Most már értek mindent.  Látom már az összefüggést. A tantit és a tantuszt. Szóval maga a szomszédasszony… maga a szomszédasszonnyal... Több gyerekes anya! Hát anya az ilyen! És nem szégyelli magát. És idősebb magánál! Hogy tegyem hozzá.
Feri: Nem értem...
Anna: Teszi magát. És én az előbb még azt hittem, hogy...Szóval ide jár. Ebbe a házba. És bőrönddel. Hozza-viszi a cuccát, mikor a férj nincs itthon, kiszállásra megy, stb.
Feri: De a férjet nem is ismerem.
Anna: Azt gondoltam. Minek kellene magának a férjet ismerni? Szóval így állunk. Adja a kis hülyét! Milyen fifikus! És a szomszédasszony!
Feri: De...
Anna: Ne szóljon bele! Hadd gondolkozzam! Most már átlátok a szitán. Szóval én voltam maguknak a nagy takaró. Megjelent a férj, erre velem takaróztak. „A szomszédasszony rokona. Bőrönddel jött faluról.” Na, köszönöm, hogy a szennyesüket nekem kell tisztára mosni.
Feri: Nekem nincs szennyesem. A bőröndben könyvek vannak, nem szennyes.
Anna: Ne dumáljon! Ne magyarázzon! Most már minden világos előttem. De megmondom a szomszédnak!
Feri: Mintha csengetnének...
Anna: Nem csengetnek. Ne akarja elterelni a figyelmemet.
Feri: Csengetnek.
Anna (kinyitja az ajtót): Maga az? Emlegetett szamár. Bocsánat, hogy így mondom...
Kati (csodálkozva): Maga még itt van? A bőröndöt....
Anna: Na, jó, hogy jött, kedves szomszédasszony. Ugyan nem gondoltam volna, hogy ilyen fifikus!
Kati: Én?
Anna: Hát ki más?
Feri: De kérem!
Anna: Már mondtam, hallgasson, ha én beszélek. Na, álljanak csak egymás mellé! Nézzem! Idősebb, családos nő...
Kati: Én, idős? Nem tudom, mire akar kilyukadni, de 35 éves vagyok, elég messze még a nyugdíjtól. Mire ez az egész?
Anna: Ne szóljon! Álljon nyugodtan! Hadd gyönyörködjem magukban. És még engem is belekevernek.
Kati: Egy szót se értek. Mi ez?
Anna: Ne dumálj! Hallgass! Fogd be a csőröd! Szóval átvilágítottalak benneteket. Most meg vagytok ijedve, ugye?
Feri: Elnézést! Cseng a telefonom.
Anna: Ne terelje el a figyelmemet! Magának folyton csengetnek. Hol itt, hol a zsebében, hol a fejében.
Feri: De tényleg! Pillanat! (a telefonba) Ne haragudj, leragadtam egy helyen, azt se tudom pontosan, hol. Nem tudok elszabadulni. Dehogy messze! Pár házra tőled. Tényleg. Gyere, ments meg, győzödj meg róla! Már vagy 2  órája fogságban tartanak. Fogoly. Na, nem egészen, de mégis. Véletlen belekeveredtem. Nők. Jól sejted. De nem úgy. Gyere és ments ki!Kérlek! Ez már egy őrület. Két őrült nő (feléjük), bocsánat! Nem, ők se tehetnek róla. Egyébként normálisak.
(feléjük). Mi itt a pontos cím?
Anna: Görbe utca 1o, 6. em. 24. lakás 
Kati: Görbe u. 1o, 6. em. 25. lakás
Feri: De ez melyik lakás? 24?
Anna: Mondom, 24. Kit hív ide?Rendőrt? Hozzám ne hívjon rendőrt! Senkit!
Feri: A barátnőm.
Anna: Álljon a barátnője mellett és hallgasson. Most más barátnőt akar rám varrni? Belehazudni a storyba? Jó titkon együtt lenni? Együtt játszogatni? Aztán meg belekeverni engem? Köszönöm, nem kérek belőle.
Kati: De miről van szó? Sehogy se látom át.
Feri: Én megmagyarázom.
Anna: Maga csak ne magyarázza! Tudom, megmagyarázza az ellenkezőjét. Tudom én, mit akar.
Kati: Minek az ellenkezőjét?
Anna: Hát annak, amit te úgy is tudsz, drága. Családanya. Csaló anya. Csöndesen bezárkózik, soha egy kis zaj, lárma, a gyerekeket leszámítva. Na, azokról most nem beszélünk, más tészta. Most, édesem, te vagy terítéken. Szóval addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik.
Kati: Miről van szó tulajdonképpen! Magyarázzák már meg!
Feri: Én megmagyarázom.
Anna: Hadd nézzek a szemedbe, kis könnyűcske! Tudok mindent. Hogy ezzel a Ferivel...
Kati: Ferivel? Ezzel?
Anna: Hogy „könyveket” nézegettek...
Kati: Nem nézegettük. De épp a könyvek miatt jöttem.
Anna: Csitt! Ezt a dolgot ti könyvnek nevezitek. Olvassátok egymást.
Kati: Egymást? Milyen bolondgomba ez?
Kati: Te főzted. Te főzted ki, te találtad ki, biztos. De én lekódoltam az ügyet. Le van göngyölítve. Tessék! Könyvelhettek most már. A férjednek megmondom. Csináljon egy kis revíziót!
Kati: Milyen őrület ez?
Anna: Hát a tiétek. A ti szenvedélyetek.
Kati? Szenvedély? Egy szót sem értek.
Anna: Teszed magad? Jól teszed.
Kati: Jöttem a bőröndért. El akarom vinni.
Kati: A férjem elaludt.
Anna: Ugye! Legöngyölítettem már én ezt az egészet. Te meg teszed: Mi? Hogy? „A bőrönd az én rokonomé...” Ki mondta ezt? Te, igaz! Persze, kiderült, a rokon se az enyém, a bőrönd se az övé. Mind mese habbal. Mi több, a te meséd és adod, hogy nem érted. Szép!
Kati: El akartam magyarázni és elvinni...
Anna: Akartad, akartad!
Feri: Én megmagyarázom.
Kati: Én! Hisz én vagyok a hibás.
Anna: Hibás vagy bűnös. Nagy különbség.
Kati: Jó, bűnös. Elismerem.
Anna: Kár sietni, én már mindent kikövetkeztettem.
Kati: De én el akartam magyarázni...
Anna: Na, ha annyira benne vagy. Halljuk a következő hazugságot.
Kati: Nem hazugság. Hogy a könyveket...
Anna: Ha-ha! Kacagok! Hogy a könyveket együtt bújtátok édes órán.
Kati: Nem, hanem...
Feri: A fejemre dobta.
Anna: Szóval összevesztek a kis galambok.
Feri: Nem, mi nem is ismerjük egymást.
Kati. Most már igen, de azelőtt – nem.
Anna: Nem ismerték egymást és dobálózni kezdtek... Izgalmas.
Feri: Nem, hanem...
Kati: Én dobtam rá a könyveket.
Feri: Igen. Rám, csak úgy potyogtak.
Kati: Nem rá, ki.
Anna: Ki?
Kati: Ki az utcára.
Anna: Szóval te észhez tértél. Azt akartad, legyen vége. Feri meg nem akarta. Újabb részletek. Azt hiszed, ezzel elhallgattatod a felháborodásomat? Úgyis megmondom a férjednek. Ha nem lennél ilyen alamuszi, hallgatnék. De te mindig a szentfazekat játszottad. A szép család. A tiszta élet. A tiszták. A műveltek. A könyvesek... Tudom, engem megvetettél...
Kati: Dehogy. A könyveket meg épp magyarázom.
Anna: Csupa fül vagyok. Figyelek, mikor térsz át az igazságról a hazugságra.
Kati: A cipőfűzők – az ok.
Feri: A cipózsinórok. Azaz a cipőzsinórok.
Anna: Mik? A könyvek? Vagy a fűzők? Vagy a cipők?
Kati: A férjem a cipőkbe mindig beleigazítja a cipőfűzőket.
Anna: Hát tiszta kód a dumátok. Mit csinált a férjed? Leleplezett benneteket? Kellett ez nektek! És a kis hősnek menekülnie kellett a bőrönddel?
Kati: Kinek kellett menekülni?
Feri: Anna azt képzeli, hogy nem a cipőpertli, hanem mi ketten...
Kati: Na, hallgass már meg! A cipőfűző miatt ideges lettem.
Anna: Azt elhiszem. De a gyerekek is otthon voltak.
Kati: A gyerekek nem tudják. Nekik nem mondtam soha.
Anna: Ó, akis tapintatos.
Feri: Maga nem érti! A férj a cipőpertlit...
Anna: ...ti meg nem tudtok főzni, se könyvet olvasni...
Kati: Most ne zavarjon bele! Hallgasson meg végre!
Anna:Már mondtam, csupa fül vagyok.
Kati: Amikor a férjem bement A GYEREKEKHEZ...
Anna: Értem, hogyne érteném.
Kati:..., dühömben...
Anna: Az nem kifejezés, hogy dühös voltál. El tudom képzelni. Én is az lennék.
Kati: Igen, dühös voltam és dühömben kezdtem kidobálni a férjem könyveit.
Anna: Ferikénk meg gyorsan felszedte és felszaladt, hogy rend legyen.
Kati: Szóval kidobáltam az ablakon...
Feri: az én fejemre.
Anna: Szóval Feri elmenekült, mikor jött a férjecske. Vagy valami jelnek vette a kidobott könyvet?
Feri: Nem egy. Egy halom. És mind a fejemre. Zutty, potty, zutty, potty. (tapogatja a fejét).
Lehet, agyrázkódást kaptam..
Anna: Lehet, kapott is, hisz rögtön nekem kezdett udvarolni!
Feri: Én? Nekem van barátnőm.
Anna: Na, bevallotta. Szóval mégis a szomszédasszony a szeretője.
Feri: Hagyja már ezt a szeretőzést!
Anna: Mondom, rég lelepleztem, hogy Katikám, te sztahanovista vagy. Több gépen is tudsz dolgozni. Ideális anya, feleség, barátnő, cipőt főz...
Feri: ...fűz...
Anna: és olvas.
Kati: Nem főzök, nem fűzök, hanem mérgemben kidobtam egy csomó könyvet.
Feri: Mind rám. És még követelte, szedjem össze!
Kati: Igen, mert magam nem tudtam lemenni. Kértem, hozza fel, adtam neki egy bőröndöt.
Feri: Csengetnek.
Anna: Na ne! Hagyja már azt a csöngetést!
Feri: De csöngetnek. Kinyithatom?
Anna: Majd én. Hát maga kicsoda? (az ajtóban Éva)
Éva: Szóval itt tartanak téged fogva? El is mehetek, ha zavarok.
Feri, Éva, édesem, félreértés. Félreértések vígjátéka.
Éva: Hallgatom. Hogy kerültél ide?
Feri (a 2 nő felé): Elnézést, elmagyarázom. Ez a hölgy, ez Kati...
Kati: Kati vagyok. Tényleg én vagyok a hibás. Bocsánat!
Feri: És Anna.
Anna: Anna vagyok és átlátok a szitán. Ezt sokan nem szeretik.
Feri: Kati a könyveit...
Anna: Együtt „könyveltek”. Hallgassa meg, kedvesem,  milyen huncutul!
Éva: Könyveltek?
Feri: Dehogy!  Anna tévedésbe esett.
Anna: Én – estem? Ők estek. Azaz a maga Ferikéje és Kati hol „könyvet olvasott”, hol „cipőt fűzött”.  Kettecskén.
Feri: Ez badarság. Nem Kati, a férje. Hadd mondjam el, ahogy volt. A férje a cipőkbe igazította a fűzőket minden este. Ezzel idegesítette.
Éva: Kit?
Feri: Hát a feleségét.
Éva: És ezt mind te honnan tudod?
Feri: Mert az én fejemre repültek a könyvek.
Éva: A könyvek? Vagy a cipők?
Kati: A cipő is repülhetett volna, olyan ideges lettem abban a pillanatban.
Feri: De a könyv repült. Mind a fejemre. Épp mikor hozzád mentem. Nézd, Tapogasd meg a fejem!(bájosan oda dugja Évának a fejét).
Kati: Én kidobáltam a könyveket, igen. Aztán megijedtem.
Feri.: Megijedt, hogy a férje megtudja...
Anna: Hogy együtt olvasgatnak...
Feri: Hallgasson már! Szóval én felrohantam panaszt tenni.
Kati: Hozzánk berontott.
Anna: Ahá. Jól ismerte, melyik lakás, emelet...
Feri: Nem ismertem, csak véletlen beletrafáltam.
Anna: Nincsenek véletlenek, tudjuk.
Feri: Kati...
Éva: Hagyja már beszélni Ferit!
Anna: „per Kati”. Persze. És azt mondják, nem is ismerték egymást.
Éva: (Ferihez) Mondd, ne törődj ezzel a nővel!
Feri: ... a kezembe nyomott egy bőröndöt, követelte, gyorsan szedjem össze az utcán a könyveket.
Kati: De pont jött ki a szobából a férjem, kérdi, ki ez, micsoda bőrönd...
Feri: Erre Kati azt mondja, a szomszédasszony vidéki rokona vagyok.
Anna: Engem is belekevertek. Hallja?
Éva: Na és?
Feri:  Végül átküldtek a szomszédasszonyhoz.
Éva: Milyen szomszédasszonyhoz?
Feri: Hát mutattam, Annához.
Anna: De én rögtön lelepleztem. Férjezett nőhöz jár. Szerelmi viszonyban vannak. Gyönyörű.
Kati: Most értem meg, miket fecsegett itt össze-vissza, Anna. Hát ezt azért nem gondoltam. Ennyi éve vagyunk szomszédok és ilyet mond rám.
Éva: Értsem már meg végre, miről van szó?
Kati: Annára ne hallgasson! Szó sincs arról, amit fantáziál. A bőröndöt...
Éva (Ferihez): Menjünk, gyere, ezek bolondgombát ettek. Majd az úton elmeséled logikusan, mi történt.
Kati: Itt a bőrönd. Itt a bizonyíték.
Anna: Bizonyíték bizony.
Éva: Minket az nem érdekel. Gyerünk!
KATI: Feri ártatlan. Nehogy miattam vesszenek össze!
Éva: Azt hiszi, a rendőrségre viszem? A maguk habláját nem értem, de Feri elmondja érthetően, neki hiszek. A vőlegényem. Csak neki hiszek.
Anna: Vőlegény! Közben Katival is. És még nekem is tette a szépet.
Feri: Én?
Kati: Ne hallgasson Annára! Ekkorát még sose csalódtam senkiben. Azt hittem, rendes szomszédasszony, jószomszédi viszony van köztünk.
Anna (felugrik): Mutasd a bőröndödet, ha már azt mondtad, az a bizonyíték.
Kati: Tessék! Jaj, Istenem, mind nedvesek,sárosak lettek, ahogy kidobáltam őket. Jaj, ennek lerepült a fedele. Jaj, remélem, nem maradt könyv az utcán. Jól összeszedte. A férjemnek szüksége van rájuk.
Feri: Csengetnek.
Anna:Megint kezdi?
Éva: Gyerünk már! Ezek teljesen becsavarodtak.
Feri: Nyitom.
Anna: Ne nyitogasson énnálam semmit. Katival nyitogasson könyveket...
Éva: Kérem, szálljon le a vőlegényemről. Ne próbálja előttem befeketíteni, úgyse sikerül.
Feri: Csengetnek.
Anna: Nyitom, nyitom. Bolondokházát csinálnak a lakásomból.
Kati: István! Pistikém! Bocsáss meg!
István: Te bocsáss meg, hogy zavarlak, keresem a könyveket, amik a padon voltak. Egy sürgős cikkhez kell. És nem találom.
Kati: Pistikém, bocsáss meg! Én...
István : Te tetted el? Gondoltam. Hová?
Kati: ... Hát itt vannak a bőröndben.
Anna: Részben a bőrönd mellett. Itt vannak kiszórva.
Éva: Menjünk már!
István: A Feri bőröndjében? De hogy kerültek oda? Hisz Feri most jött vidékről.
Éva: Vidékről?
Kati: Nem, nem úgy volt.
István: Nem ? De hisz azt mondtátok.
Kati: Nem. A könyveket én magam dobtam ki.
István: Az én könyveimet? Te?
Kati: Igen. Bocsáss meg! Ugye, nem haragszol?
István: De miért?
Kati: A cipőfűző miatt.
István: Cipőfűző?
Éva: Nekem ebből elég volt, menjünk. A vacsora rég kihűlt.
Feri: Én már kétszer vacsoráztam.
Éva: Kétszer? Mikor vártalak. Tudtad, vacsorával várlak.
Feri: Katinál.
István: Én erőltettem. Ha ez baj.
Anna: Nálam nem evett. Bár én is invitáltam.
Éva: Hát nevetnem kell. Ma milyen sikered van.
Feri: Bár ne volna. És púpok a fejemen. Nézd!
Éva: Már mutattad. Megtapogattam.
István: (A könyveit nézi) Tiszta sár mind.
Kati: Bocsáss meg! Na!
István: Azt mondod, a cipőfűző miatt? Ez jobb, mint a Ludas Matyi.
Éva: Igen, ha összesítjük. Már értem. A CIPŐZSINÓR MIATT Kati ideges lett, kidobta a könyveket. Bosszúból, hogy úgy mondjam.
Kati: Nem, azért így nem pontos. Nem bosszúból, hanem idegességből. Ideges lettem. Hirtelen felindulásból dobtam ki.
Éva: Feri fejére.
Feri: Aztán meg kért, sürgősen hozzam fel.
István: De hogy került ide Feri, Anna rokona?
Anna: Nekem nem rokonom, rokona neki a dalai láma!
István: Tibetből jött?
Anna: Esetleg Évának rokona. Vagy lesz.
István: És üres bőrönddel jár? Vagy már előbb kiürítette?
Kati: Nem ismered meg? Ez a mi bőröndünk.
István: A miénk sötétebb színű.
Kati: Pont ilyen.
István: De ti azt mondtátok, Ferié.
Kati: Csak hogy te ne tudd meg.
István: Mit? Hogy a bőrönd nem Ferié?
Kati: Hogy én kidobtam a könyveket.
István: Bőrönddel együtt? Ki se fér az ablakon.
Kati: Nem, a könyveket dobtam ki egyenként. És egyre idegesebb lettem. Ugye, megbocsátasz?
Majd letörlöm. Esik. Mind sáros lett.
Feri: Csengetnek.
Anna: Ha még egyszer azt mondja, csöngetnek, kiteszem a szűrét.
Éva: Azt várjuk. Épp erről van szó. Gyerünk!
Feri: Csengetnek. Nyisson már ajtót!
Anna: Még mindig diktál nekem?
Feri: Én? Magának? Nyisson ajtót. Ha csengetnek.
Anna: Ugye, hogy diktál. (kiált) Nyitom.
 ...............................................

 3. felvonás

Anti: Na, végre!
Jenci: Na, végre, megtaláltunk benneteket. Már sírtam is.
Kati: Édesem, hát nektek aludni kell, nem? (Istvánhoz) Hát nem altattad el őket?
István: Aludtak, aludtak. Én meg neki akartam ülni a munkának.
Anti: Aludtunk. De én felébredtem. Eszembe jutott, hogy egy iskolai feladatot nem csináltunk meg.
Jenci: Fontos nagyon.
Anti: Ne szipogj, itt van anya, apa, majd segít.
Jenci: Én nem szipogok. Adj egy zsebkendőt!
Anti: Nincs zseb a pizsamámon, nincs zsebkendőm.
Kati: Édesem, gyere, hadd töröljem meg az orrod! Mi a baj? Minden feladatot szépen megcsináltál, átnéztem. Mit felejtettetek el?
Jenci: Egy feladatot.
Kati: Jencikém, hisz együtt megbeszéltünk mindent.
Anti: De még van feladva.
Kati: Holnap apa megírja a tanító néninek, hogy nem volt rá idő. VALAMIT KITALÁL.
Melyikőtök felejtette el? Közös feladat?
Anti: Közös. Mindketten elfelejtettük.
Kati: Hát az hogy lehet, hogy közös?
Anti: Közös. Közös feladat.
István: És most éjjel akarjátok a szomszédoknál megcsinálni?
Jenci: Azért felejtettük el, mert ti későn jöttetek haza.
Kati: Na, mondjátok gyorsan!
Anna: Még ez is! Hallgassam az iskolai feladatokat. Már volt cipőfűző, bőrönd, dobálás, félreértés....
Anti: Ezekről én nem tudok. De jó, hogy itt vagyunk, mert több ember kell.
Mi a farsangra készülünk. A műsort muszáj átpróbálni.
Anna: Éjjel, nálam. Szép kis iskolai feladat. 
Éva: Gyerünk már!
Feri: Mindjárt.
Anti: Tessék maradni egy kicsit, mert mondom, több ember kell.
Jenci: Több ember kell. De én álmos vagyok. Aludni szeretnék.
Anti: Nesze, itt a lap. Nagy betűkkel van írva. Mondjuk, anya a Nap. Itt van. Ez a nap feje, kartonból. Az iskolában adták. Ezt csak fel kell venni. Áthoztam.
Anna: Egész szatyor?
Anti: Ott a luk a szemeknek. Hátul gumival.
Jenci: És a fátyol az én tanító nénimé.
Anti: Ki mondta, hogy a te tanító nénidé?
Jenci: Az övé, mondták. Ez a felhő. Felveszi valaki az arcára, ott a luk a szemnek. És a fátyolról hullanak a hópelyhek.
Anti: Vatta. De inkább cseréljük meg. Anyának a fátyol...
Jenci (álmosan dörzsöli a szemét): ...apának a nap. De jó!
Anti: Anna néni kezében legyen egy fánk.
Anna: Honnan szedjek fánkot?
Anti: Elég egy tányér. Most. Majd később lesz benne igazi fánk.
Jenci: És a többi? Van még álarc?
Anti? Itt a kecske! Tessék! (Ferinek nyújtja).
Feri: Minek nekem kecske?
Anti: Tessék felvenni! Csak egy perc.
Jenci: És a néninek mit adunk?
Éva: Engem hagyjatok ki. Nem vagyok iskolás. Feri bácsit is. Mi már itt se vagyunk.
Jenci: Az nem úgy van. Engem Anti direkt felébresztett, hogy próbálni kell.
Anna: Nálam!
Éva:Farsangot.
István: Ágyba, fiaim.
Anti:Úgyse halljuk, amit mondasz, mert a szádon a Nap. Igazítsd meg, hogy az alsó luk a szádon legyen!
István: Akkor nem látok.
Anti: Nem baj, azt holnap mi bemérjük. A szöveg a fontos. Egy nyolcadikos veszi fel, ő fogja a Napot játszani.
Kati: Akkor nekünk mit kell itt bohóckodni?
Jenci: A tanító néni mondta, hogy így próbáljunk. Mi nem tudjuk, miért. Na, kezdd már, Anti!
Anti: Anya kezdi.
Kati: Mit?
Anti: Itt a szöveg, mindenkinek külön cédula.
Kati: Fújok, köpök, ontom a havat,
Én a tél vagyok.
Nem lesz nyár soha, ha így halad!
Tessék, fázzatok!
Élvezem: Most minden hó alatt,
Kicsi-nagy vacog.
Anti: Most te, apa.
István: Én a nap...
Jenci: Nem, előbb Anna néni.
Anna: Barátnők, rokonok, gyertek,
Fánkot sütöttem nektek.
Jenci: Ez könnyű, rövid. Barátnők, rokonok, gyertek (gyorsan darálja), fánkot sütöttem nektek.
Anti: Most a kecske. Mek-mek-mek, megdöflek, ez a rész.
Feri: Mek-mek-mek, megdöflek.
Ha fánkot adsz mindőnknek,
Akkor nem bántalak.
Mert az finom falat.
Jó kedvre derít,
Adj még egy kicsit! Mek-mek-mek!
Jenci: Ez a legjobb. Kész. Most jön a körtánc.
Anti: Mindenki egymásba fogózik és körbe forog. És a Napnak énekelnek közben.
Jenci: Lábbal dobogunk, kézzel tapsolunk, közben azt énekeljük: Kelj fel!
Anti vele: Kelj fel, kelj fel, öreg Nap, nézz le ránk!
Fánk lesz ma a vacsoránk.
Gyere be hozzánk,megkínálunk,
Maradj velünk, már nagyon várunk.
Anti: Na, erre apa, azaz a Nap azt feleli: Még itt a tél, Ő az úr.
Vigyázzatok!
Ne sértsétek meg, 
Még hava kavarog.
Jenci: ...csavarog
Anti: Kavarog. Apa, ismételd meg! Te nem jól mondtad.
István:  Még itt a tél, ő az úr, vigyázzatok!
Anti: És újra körtánc.
Jenci: Jobban dobogjunk.
Feri: Csengetnek.
Anna: Dehogy ez a lábdobogás. Mind, mint a hülyék.
István: Ne mondjon ilyet a gyerekek előtt!
Feri: Csengetnek.
Éva: Tényleg. Csöngetnek.
Rendőr: Mi ez a zaj?
Alsó szomszéd: Mit csinálnak maguk itt?
Mellettük másik oldalon lakó szomszéd: Megőrültek?
Anti: Körjáték. Tessék beállni!
Jenci: Szöveg is van. Megismételhetjük.
Anti: Ide a körbe és dobogva ismételjük: Kelj fel, öreg Nap! Nézz le ránk!
Rendőr: Látják, hogy rendőr vagyok vagy nem? Mit ordibálnak, dobolnak itt éjnek idején?
Rendet, de rögtön! Oszoljanak, míg jókedvemben vagyok.
Alsó szomszéd: Öreg napoznak éjnek idején. Éjjel. Felháborító.
Mellettük lakó szomszéd (ismétli): Megőrültek!
Anti: Ez főpróba. Farsang előtt.
Jenci: Most megzavarta a rendőr bácsi.
Anna: Elnézést!
Rendőr: Ki a lakás tulajdonosa?
Anna: Én, de erőszakkal törtek be hozzá.
Rendőr: Erőszakos betörés, még tetejébe a csendháborításnak.
Szomszédok: Kiskorúak részvételével.
Rendőr: Gyermekek ellen elkövetett bűntett.
Anna: Nem én! Ők tették. Ők követték el ellenem.
Rendőr: Értem én. Egyenként meséljék el, mi van itt.
Anti: Farsang.
Jenci: Gyakoroljuk a farsangot.
Rendőr: Nem titeket kérdezlek.
Alsó szomszéd: Csendháborítók.
Mellettük lakó: Gyermek-betörők. Mi lett a világból? Őrület.
Rendőr: Hallgassanak, így nem tudok figyelni. Előbb a lakás tulajdonosát hallgatom meg. Tessék! Beszéljen! Maguk meg hallgassanak.
Éva: Mi megyünk, mi nem csináltunk itt semmit. Gyere, Feri!
Rendőr: Maradnak. Csend!
Anna: Nyugodtan hazajöttem a munkából...
Alsó szomszéd: Ne Ádám-Évánál kezdje!
Jenci: Olyan szomszéd nincs, Ádám-Éva!
Anti: Hallgass már!
Rendőr: Hallgassatok, mert javítóintézetbe vitetlek.
Kati: A gyerekeimet ne bántsa!
Rendőr: Azt se tudom, ki gyerekei.
Éva: Ez az egész nem tartozik ránk, mi nem is itt lakunk. Engedjen el!
Rendőr: Várjon türelemmel! Majd ha kihallgattam, elmehet. Itt zavar és azt hiszi, azért elengedem.
Éva: Én – zavargok? Most jöttem maga előtt két perccel.
Rendőr: Minek jött? Majd elmondja, akkor világosabban látok.
Éva: Én nem csináltam semmit.
Rendőr: Csak megjelent itt és dobogott. Szép. Nem mondom.
Anna: Senki se hívta. Ezt tegyük hozzá. Ezek mind úgy törtek rám. Ezt tegye hozzá!
Éva: Feri! Hívtál vagy nem? Feri bediktálta a címet...
Rendőr: Ki az a Feri?
Feri: Én. Hívtam. De csak azért, hogy elmenjünk.
Rendőr: Mi van a kezében?
Feri: Kecske.
Jenci: A farsangot gyakoroltuk...
Rendőr: Mondtam, fogjátok be a csipogót! Beszéljen akkor a kecske.
Feri: Igenis. Én a barátnőmhöz mentem.
Rendőr: Miért ment a barátnőjéhez?
Éva: Hát miért szoktak a férfiak a barátnőjükhöz menni?
Feri: Azért mentem, mert meg akartam kérni a kezét. Azaz már úgy beszéltünk egymásról a családban, mint menyasszony-vőlegényről, de hivatalosan még nem kértem meg Éva kezét. Nos, és ma akartam... Vettem virágot...
Éva: (oda rohan, megcsókolja) Feri! Ferikém!
Rendőr: Hol a virág? Tárgyi dokumentum.
Kati: Mikor belépett hozzánk, nem volt virág a kezében.
Feri: Elvesztettem. Mikor maga kezdte a fejemhez vágni a könyveket, oda kaptam, , a virág már nem volt nálam, a virágról elfelejtkeztem.
Rendőr: Kicsoda? Ki dobálózott könyvekkel? Maga? (Katihoz). Mások ellen elkövetett testi sértés, úgy értem, 8 napon belől gyógyuló sebekkel.
Éva: Hol a virág?
István: Én vagyok a hibás. Minden miattam történt.
Rendőr: Ennyi erőszak? Maga szervezte? Maga a főkolompos?
István:  Nem szerveztem semmit. Tudományos munkatárs vagyok és tanítok, tudományos munkát végzek. Tudós. Csak az történt, hogy...
Kati: (közbevág) ... amint hazajött, kezdte a cipőkbe igazítani a cipőfűzőt.
Rendőr: Szervezkedés. Ötölnek-hatolnak. Magukat mindet letartóztatom.
Jenci (sírni kezd): Minket is?
Anti: Minket is. Jaj, de izgalmas!
Rendőr: Mind valami értelmetlen nyelven beszélnek, kecske, cipőfűző, virág. Nyilván kódolt információ. Könyvek...
Anna: Tessék! Itt egy bőrönd könyv. Lefoglalhatja.
Anti: A kecskét ne foglalja le!
Rendőr: Majd megnézzük. Nem tiltott-e ez az irodalom!
Kati: Hadd mondjam már el töviről hegyire.
Éva: Hol a virág?
Feri: Nálam volt. Gyönyörűen  becsomagolva....
István: A cipőfűző is az én hibám. Magamról sose vettem észre, a feleségem se mondta, hogy mennyire idegesíti. És a virág eltünésében is én vagyok a hibás. Az házunk előtt találtam meg.
A sarkon
Feri: Az én virágomat?
István: Én nem tudtam, kié. Az  esőben feküdt a földön.
Feri: Most már emlékszem. Gondoltam, az esőben megázik a csomagolás. Le akartam szedni, ekkor valaki rám dudált, elejtettem. És ott maradt. Igen. Így valahogy. Nagyon izgultam, mit mondok. Így történt.
Kati: Pista, és  hová tetted a virágot?
István: Hisz neked adtam.
Kati: Ó, a nagy tudós. Szóval a Feri virágát adtad nekem?
István: Nem, hoztam neked egy üveg bort. Tudod, hát Ferivel iddogáltuk meg.
Kati: Kedves vagy! Idegen virággal.
István: Azt gondoltam, szidni fogsz a bor miatt. Megörültem a virágnak. Az Isten küldte, gondoltam, azért biztos nem haragszol!
Éva: De hol a virágom?
Feri: Olyan szépen volt becsomagolva, de hogy esett... Az eső a hibás.
Rendőr: Falaznak. Eddig cipőfűzőkkel szórakoztak, most virággal akarják az éberségemet elaltatni. Konkrét válaszokat várok és ha lehet, gyorsabban.
Kati: A férjem a cipőzsinórt a cipőbe igazítja. Erre én dühömben kidobtam a könyveit.
Rendőr: Egy szót se értek.
Kati: Pedig egyszerű. Ezzel a szokásával az idegeimre ment.
István: Bocs!
Anti: Tessék ide adni a kecskét. Menni fog.
Rendőr: Innen senki se megy.
Anti: A darab. Az menni fog.
Rendőr: Darab? Milyen? Még ez is.
Anti: A farsangi. A farsangi színdarab.
Anna: Vegye úgy, rendőr bácsi, hogy ez az egész este egy színdarab volt.
Rendőr: Ezért zajongtak? Azt hiszik, megengedhetik maguknak? Ha színdarab? Akkor mindent szabad? Dübörögni éjjel? Csendháborítani?  Megsérteni a csend-rendeletet? Hol vannak a tanúk?
Anna: Rég elmentek.
Rendőr: megmondtam, senki se távozhat.
Éva: De ők távoztak. Akkor megyünk mi is. Hol a virágom? (Istvánhoz)
Kati: Anti, hozd csak a virágot, a vázában van a konyhában.
István: Nézd, Jenci elaludt. Ott kuksol a sarokban. Lekuporodott a földre és alszik.
Kati: Hogy visszük haza??
István: Majd én az ölembe veszem.
István: Ne haragudj, ma 1o éve, hogy megismerkedtünk, gondoltam, veszek egy üveg jó bort
Anti (visszajött): Itt a virág (néz).
Kati: Éva néninek add!
Feri: Na, menjünk?
Éva: Szóval szépen meg akartad kérni a kezem?
Feri: Meg is kérlek. Akár most. Feleségül veszlek, ha nem ellenzed?
Éva: ÉN nem. Ha a rendőrség megengedi.
István: Várjanak, erre hozom a bort.
Kati (súgja): Hát már majd mind megittátok.
Anna: Ne gondolják, hogy nekem nincs italom. Mindig vártam, hogy valaki megkéri a kezemet. Szépen, ahogy kell. Nem csak úgy egyszerűn. Jön, iszik, itt marad éjszakára.
Hanem romantikusan. Mint a régi filmekben.
Anna: Pezsgő. Tessék! Van énnekem mindenem. Csak a kezemet nem kéri meg senki.
(A rendőr kimereszti reá a szemét. Hallgat. Aztán váratlanul megjegyzi)
Rendőr: Én szolgálatban vagyok, munkaidő alatt nem ihatok.
Anna: De most nem a poszton van. Itt van nálam. Magánlakásban. Megkínálják. Iszik.
Tetszik nekem. Összemelegedhetnénk itt nálam. Otthonos a lakásom, ugye?
Rendőr: Igen, de szolgálatban vagyok, mennem kell. Ezt a maguk ügyét azért ejtjük. Jó? A panaszosok, a szomszédok úgyis elmentek.
Anna: Maradjon! Éjjel van. Csend az egész vonalon. Jöjjön, koccintsunk!
Rendőr: De, kedves...
Anna: Anna vagyok. Már mondtam.
Rendőr: Elfelejtettem, annyian vannak itt.  Mennem kell. Majd benézek máskor. Adja meg a telefonját! Látja, szolgálatban vagyok.
Anna: Ne nézzen rám olyan szépen, mert mindjárt elolvadok. Itt a poharak.
István: Öntök.
Anna: Meddig van szolgálatban, kedves rendőr bácsi?
Rendőr: József a nevem. Jóska.
Anna: Jóska. Jóska.
Rendőr: Éjfélig vagyok ügyeletben.
Anna: Már mindjárt éjfél. Akkor visszajöhet. Szívesen elbeszélgetnék egy rendőrrel. Vagy maradhatna! Ki tudja meg? Azt mondja, jegyzőkönyvet vett fel.
Rendőr: De nem vettem fel. És milyen ügyben? Hol?
Anna: Hát itt. Én elmagyarázom, hogy volt. Amit maga úgy se értett meg. Igaz?
Rendőr: Hát nem nagyon. De ki írja alá?
Anna: Aláíratom a szomszédokkal...
Kati: Jaj, ne, ezt az ügyet már befejeztük. Te meg találkozhatsz, Anna, akivel akarsz, amikor akarsz. Na, egészségünkre!
Anna: Éljen a menyasszony-vőlegény!
Rendőr: (Harcol magával, félrevonul). Telefonálok valamit a főnökömnek. Lehet, el is aludt a szolgálati asztalán. Szokott néha.
Anna (húzza vissza). Inkább ne. Ha jelentkezik, rögtön behívják, ha nem, majd kitalál valamit. Látja, nekem hogy csillog a szemem? Azt szokták mondani, jó nő vagyok.
Éva: Köszönöm. Akkor igent mondtam. Ugye, tudod, Feri? Megyünk?
Kati: Pista, nézd, Anti elaludt Jenci mellett. Na, szedjük össze a könyveket, ide, a bőröndbe.
István: Igenis, parancsnok asszony!
Anna: Tudják, én be tudom állítani a fényképezőgépet úgy, hogy mindünket felvegyen. Azt is tudom, hová kell állni, már próbáltam.
Éva: Minek?
Anna: Hát a maguk eljegyzése emlékére. Megörökítjük magunkat.
István: Az elkeveredett virággal.
Éva: Elkeveredett? Másként is mondhatjuk.
Kati: A kidobott könyvek emlékére.
István: A cipőfűző- mániám emlékére. Bocs, Kati, sose vettem észre.
Anna: A rendőr bácsi...
Rendőr: Jóska, Józsi...
Anna: Jóska emlékére. De azért, ugye, találkozunk még? Ide, ide. Ide kell állni, mindenki benne lesz a képben. (Megöleli a rendőrt). Tömörüljünk kicsit. Megölelem, nem fél?
Rendőr: Mit féljek? Engem véd a ruha.
Éva: A ruha?
Rendőr: Igen. Én hivatalos személy vagyok. Velem tilos erőszakoskodni.
Anna: De velem szabad. Próbálja ki! Még soha nem volt rendőr ismerősöm. Na, most. Katt. Kész a kép. Csináljunk még egyet.
Éva: Induljunk már!
Anna: Külön maguk! Jó. Aztán helycsere. Nagyon jó. Azt hiszik, műveletlen vagyok?
Rendőr: Ki hiszi? Én nem hiszem.
Anna: Azt hiszik, buta liba vagyok. Buta libának szoktak mondani.
István (húzza a nyakát): Soha ilyet nem mondanék...
Anna: Pedig járok színházba. Étterembe. Most nemrég egy Shakespearét láttam. Épp három pár jött ki a végére.
Kati: Osztás- szorzás. És itt is kijön a három, ha nagyon akarjuk.
Rendőr: Párok vagy halottak. Van úgy, hogy mind halott.
Feri: Három pár? Na, az nagyon szép.
István: Nekünk nem eljegyzésünk, házassági évfordulónk van ma.
Kati: Nem. A megismerkedésünk napja. Te magad is így mondtad.
Anna: Jóska, hallja! A mi megismerkedésünk napja is ma van. Ugye?
Jóska: Azért még annyira nem ismerjük egymást.
Anna: Leveszem a pulcsit. Olyan melegem lett a pezsgőtől. Otthon mindig topban járok. Ugye, Jóska, milyen kerek a vállam.
Jóska: Becsapták az ajtót. Mind elmentek.
Anna: De én nem csaplak be! Tegeződjünk! Ugye, Jóska, te se csapsz be?

Vége.
********************************

9. VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK KARÁCSONYA

HORENKA ERIKA: Tolna megyei karácsony


Horenka Erika
2014. december 16-át írunk, mikor a Tolna megyei Vakok egyesületének karácsonyi körút sorozata utolsó állomására, Szekszárdra érkezett. Az a szokás ilyenkor, hogy az elnökség és pár önkéntes kihelyezett ügyfélfogadás keretében lehetőséget biztosit a következő évi tagdíj befizetésére s egyéb ügyintézésre azon személyeknek, akik nem tudnak az Egyesület székházába megjelenni. Mikulás és karácsony közeledtével egy-egy kis meglepetéssel is kedveskednek a sokszor egyedülálló, magányos sorstársaknak. December 7-én Bonyhádon, december 8-án Dombóváron, december 12-én a csapat egyik fele Paksra a másik része Tamásiban állt a sorstársak rendelkezésére. Végezetül Szekszárdon a legtöbb jelenlévőre számítva kellemes délelőttöt szereztek a megjelenőknek.

10 órára volt meghirdetve a kezdés időpontja, de pár percet csúszott, mert többen érkeztek, mint amennyire számítottak s pótszékeket kellett elhelyezni. Amikor ez megtörtént az elnök asszony megnyitotta az ünnepséget és mondott pár kedves gondolatot. Az első műsorszámot Rákóczi Szilvia a gyönyörű hangú sorstársunk biztosította. Kezdésként énekelt nekünk három gyönyörű karácsonyi számot. Szilvit egy bátor nyolc éves kislány, Orsós Niki követte. A Betlehem című verset mondta el nagyon szépen. Amit szintén egy karácsonyi vers követett egy hölgy tolmácsolásában. Szilvike egy dal erejéig megtörte a versáradatot. Nagy Vendel is megörvendeztetett minket pár saját költeményével. A következő „színpadra lépő”, mikrofont ragadó a megyei könyvtár  igazgatója volt. Fekete István Csillag című novelláját olvasta el nekünk. Viszonylag jól ismerem Fekete István munkáit, de ez még nekem is újdonság volt és nagyon tetszett. Igen, kicsit hosszú volt s a közönség kissé susogni kezdett, de Szilvi könnyen visszaszerezte figyelmüket. Az utolsó blokkban elhangzott még néhány karácsonyi és újévi vers. Nagy Eszter is megcsillogtatta énektudását, mikor elénekelte nekünk Betlehemi dalát. S mivel nem volt több bátor szavalni vágyó, Szilvike megköszönve az elnök asszony állhatatos, áldott munkáját elénekelte kedvenc dalát: Neoton: Egy kis nyugalmat kívánok én. Családias hangulat csúcspontja az volt, mikor kihunytak a fények és csillagszórót gyújtva, megfogtuk egymás kezét és úgy énekeltük el a Mennyből az angyalt, a Csendes éjt és a Pásztorok, pásztorok közismert dalokat.
A műsor után egy-egy finom szendviccsel, süteménnyel és üdítővel vendégelték meg az egybegyűlteket a szervezők. Végezetül jó minőségű, bálás ruhából válogathattak a sorstársak.
Összegezve tehát teljesült elnök asszony azon kijelentése, hogy eltölthetünk együtt békességben, szeretetben barátok között néhány órát.

Csütörtök, 2014. december 18.
********************************

10. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT..

GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA..

Kedves Olvasóink!

„Az élet nehéz,
Ami könnyíti: a művészet.
/Iscserekov András/

Új sorozatot szeretnék indítani, hogy akinek kedve támad, megismerhesse és elsajátíthassa a FONALGRAFIKA technikát.Ez a  technika könnyű, olcsó, és rendkívül gazdag mintaválasztékot nyújt ma már az internet, vannak szakkönyvek, és a merészebbek saját maguk is kitalálhatnak mintákat, amelyeket fonalaik árnyalásával el is készíthetnek. Borbély Lajos Tanár úr hatására 2010 óta én is fonalba álmodott világomon munkálkodok.
Érdemes használati tárgyakat készíteni, így nap, mint nap örömünket lelhetjük kezünk munkájába, és a sikerélmény jót tesz az önbizalmunknak, lelki egészségünknek is.

Szükségünk lesz egy kb 15 x 20 cm – es hungarocell táblára,
különböző árnyalatú varrócérnákra,
cellux ragasztóra,
vékony, hegyes, kis lyukú varrótűre,
4 db gombostűre,
ollóra,
géppapírra,
valamint az alapanyagra, amely műszaki rajzlap, vagy egyéb színes karton


Először a kiválasztott sablont lefénymásoljuk, vagy a számítógép monitorára fektetett papírlapra átmásoljuk. Attól függően, hogy mit szeretnénk készíteni, kiválasztjuk a papírt, és a sablonnál körben 1 cm-nél mindenképpen nagyobbra vágjuk. A hungarocellre rátesszük a kartonpapírt, majd a sablont, amin a kilyukasztandó pöttyöket látjuk. 4 ponton gombostűvel rögzítjük a mintát, hogy el ne mozduljon szurkálás közben, de ez a 4 pont a minta része kell, hogy legyen, mert különben az eredeti mintán is megjelenik ez a 4 pötty. Ha elkészült a munkadarab, érdemes ráragasztani egy másik lapra, amivel a hátoldalt eltüntetjük. Ha poháralátétet készítünk, akkor A/4- es oldalra dolgozzunk, 1 lapra több mintát is el tudunk helyezni. Lamináltassuk le, majd eztán vágjuk ki a kör alakú poháralátéteket.
1. mintának egy hópihe sablont választottam, amelyből képeslap, poháralátét is készülhet. A rajzon jól látszanak a kiszúrandó pontocskák.
Miután átkerülnek e pettyek az eredeti kartonra, tapintással is érezhető, hogy melyik lesz a színe, ahol sima a felület, a hátulja pedig, ahol rücskös a böködés által. 1 szálasan befűzzük a tűbe a fehér cérnát, és ügyelve arra, hogy soha ne a lyukra kerüljön a ragasztó, cellux darabkával rögzítjük a cérna végét. A lyukakon átvezetjük a cérnát, de közben legyen előttünk a készítendő munkánk fotója. Ha elfogy a cérna, akkor az új cérnánkkal együtt is rögzíthetjük. Ügyeljünk arra, hogy a minta belsejében legyenek a ragasztott felületek.

A 2. képecske szintén csillag. A kiböködött felületet vegyük szemügyre. Ez egy olyan csillag, aminek a csúcsaiban futnak össze a szálak, tehát 1 pontból több öltés is indul. Nagyon szépen mutat, ha sötétkék alapon ezüst cérnával dolgozunk.


Jó munkát kívánok : Gerencsér Hajnalka

********************************
Decsi Kiss János textilreliefje
********************************


11. UNOKÁINK IS LÁTHATJÁK

ÜLTETTEM DIÓFÁT...NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK

IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN


A Világ legnagyobb csodája, ha gyermek születik,  de semmihez sem mérhető ha valakinek lesz egy unokája...

ALEXA KETTŐ ÉVES BIANKA EGY ÉVES DÁVID ÉS A GÓLIÁTOK
Csicsergő csöpp cseresznyeszája Másképpen kelt fel a Nap
Csodájára csendül csacsogva. Bianka,pici lány, Mintha tudná
A neve: Alexa. Csöppnyi lénye Történelmi ez a mai
Piros pöttyös Csupa báj. Tavaszi virradat.
Pörgős ruhája. Apró lába
Perdül forogva. Tipeg- topog, S szaladgálnak
Hajcsat kerül Topánkája Vad Góliátok,
Szöszke hajába. Kipeg- kopog. Pusztítók hatalmai,
Faragok Neki Kiskocsija Féltők rémálmai.
Bicskával, fából Nyikorog,
Kisökröt, s jármot. Fogacskája Hé! Valaki!
 Háncsból fonok Csikorog. Itt vagyok!
Aranyos istrángot Fitos orra Figyeljetek énrám:
Csuhéból kötök Fintorog Hogyha szeretni kell
Sárga hajú bábot. Meggyszín szája Egyel több
Elmesélnem Neki Mosolyog. A létszám.
A mesés világot. Gyöngyfogak közt
Megfejtjük közösen Kacaj fakad, Megszületett Dávid,
Az éjszakai álmot. Gurul mint a A kis unokám.
Fejét simítva Karika. Koccintsunk érte kupát.
Megszédülök, olykor, Tündér lány Mi végre?
Egyensúlyomat elveszítem, A Biuska. Egészségére!
Azonnal ugrik:
Papa, megkeresem!  2012.
2012.  április 18.-án
2012.

*********************************

12. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA


Dr. Kellner Szilvia : Némává fagyott szív
(novella)


Élt egy álmodozó, szerelemre éhes fiatal lány. Otthona egy csendes kis városban volt, ahol magányosan töltötte napjai szerető szüleivel. Rengeteget ábrándozott egy daliás jóképű hercegről, ki egy szép napon megszökteti őt és feleségül veszi. Hosszú-hosszú évek teltek el reménytelenül szerelmesen s mély magányban, míg egy napon meg nem ismerkedett egy kedves és jóképű fiatalemberrel. Egyre gyakrabban találkozgattak. A fiú elhalmozta a lányt édesebbnél édesebb szavakkal, bókokkal és ajándékkal. Ahányszor a fiú kimondta a lánynak, hogy "Szeretlek", annyiszor könnybe lábadt a lány szeme  a mérhetetlen örömtől, hisz remélni sem merte, hogy valaha is hallja e mézédes szót. Egyszer aztán szörnyű dolog történt....
Miközben a lányka sétálgatott az utcán, meglátta szívszerelmét egy másik lánnyal kézen fogva. Először arra gondolt, biztosan csak unokatestvérek, és hogy soha de soha nem csalná őt meg a kedvese. De azután...a fiú megcsókolta a másik lányt.
A világ ebben a pillanatban komor szürke lett, egy hangos roppanás hallatszott...majd a néma csend..... A lány csak nézett maga elé, és többi sem szája sem szemei nem mutattak érzelmet többé... Nem hallatszott szívének dobbanása sem....örökre meghasadt a szíve. Örökkön vérző fájdalmas seb maradt a szívén...

Íródott:  2004. augusztus 18.
*********************************

13. VERSRŐL VERSRE

NAGY VENDEL: A NAP KORONÁJA

Ezüstoszlopok tartják a napot,
Gyémántsziklákon keményen állva,
Ragyog fején arany koronája,
Lebeg körülötte tündöklő ruhája.
Vérvörös uszálya
Ontja hőn melegét
A fagyos világra,
Önmaga körül vágtatva forog,
S futnak körülötte pórázon
Megannyi, hűséges vándorok.
Jeges üstökösök csapatja
Kerüli lomhán  a Napot,
Mögöttük végtelen fénycsóva lobog,
Irányként keresve a sarkcsillagot.
S ha eltévednek utoljára,
Belecsapódnak egy planétába.
Halott sötétséget hagyva
Maguknak utána.

2014.12.12.

.....................................................

KANCZLER ANNA: Álomváró

Álom, álom miért kerülsz?
Denevérszárnyakon messze repülsz.
Ablakomban táncoló csillagok
üzennek sugárral, pislákolón.

Milyen messzi s közeli az útján
a fény - gondolatnál sebesebben jár

Hozza  a hírt a régmúltat,
hogy volt egy szép világ,
s üzen nekünk a jövőről,
 a soha meg nem élhetőről...

2014. december 12.

.......................................................

Szathmáry Olga Ottilia: Rigó és a varjú

(Ütemhangsúlyos 7-es)

Kertemben körös-körül
kémény, háztető fölé
magasulnak fenyőfák.
Él ott sok madár család.
Legtetejében fütyült
fekete rigó hetykén.
Szemmel tartva vidékét.
Jelzett veszély esetén.

Szomszéd fán lévő fészket
márciusban varjú pár
költésre foglalta el.
Rekedten károgták: kár!
Varjú megirigyelte
rigó szépséges énekét.
Csőrével megcsipkedte,
családját elkergeté.

Ősz jött: a falevelek
lombhullató szomorú,
zörgő avarrá lettek.
Az égbolt szürke borús.
A magányos varjú pár
fölé vadlúd-csapat szállt.
Féltékeny sopánkodás
hangja szállt: kár,milyen kár!


Belátták megkeresik
vetés- varjú társaik.
Madarak szép éneke.
Boldogabb élet éltet.
Szívekbe szerelmet hoz.
Vidámságot varázsol.
Békesség égen, Földön
a legcsodásabb öröm.

Budakeszi, 2014. december 17.

....................................................

MÁTYÁS RITA:  Január elől jár...

Jégtáblákat sodor, visz a víz magával,
Havas hegyháton süvítő szél jajával.
Éjfekete varjaknak szárnycsapkodása,
Csendes hómezőkön, varjak károgása.
Fagyos hideg tájból, kifagytak a színek,
Didergő faágakon, fehér sál remeg.
Dermesztő január, indul az esztendő,
és a többi hónap is egymás után jő!
Tél után, a tavaszt várjuk epekedve,
tavaszból, a nyárba szökken a szerelem.
Őszi színorgia,  gyümölcsök garmada.
Szép lassan lejárt már, az évnek harmada.
Közelít az ünnep, Jézus születése,
Nemsoká ránk szakad ismét az év vége!

2014.12. 17.

...................................................

ÍRJUNK EGYÜTT VERSET..

Gyöngyi Szentesi Horváth -  A Szép Szavak Szerelmesei


KÖZÖS VERSÜNK - 6 írni szerető ember, közös verse:
/Szentesi H Gyöngyi/, Megszólalok Nagy Vendel, Annamária Nusi Vass,

 Endre Rácz, Márta Bosnyákné Harpauer, Szebenyi Judit.

Gyönyörű szép ünnepe a Szeretettnek,
ékessége a szívből állított szép fa… /Gyöngyi Szentesi/
Ragyogjon, szívünk fénye
Lobogjon gyertyák lángja,
Mindenki boldogsága. /Megszólalok Nagy Vendel/
Díszítsük fel együtt ezt a gyönyörű fát,
S szívünket a boldogság járja át! /Annamária Nusi Vass/
Tetejére csillag, mi egykor vezette
Gyermek-látni vágyót fényes Betlehembe. /Endre Rácz/
Kis Jézus született karácsony idején.
Bűneink megváltása már nemcsak remény. Márta Bosnyákné Harpauer/
Fel kell törnünk az egekig szeretetben,
mert megjött, aki felemel bennünket. /Szebenyi Judit/


2014.12.19.- 22.

.............................................

SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI: Szavak…

Szavak, szótagok szép sorok,
mind oly szépen csengenek.
Olvasni szépen sorba
lakmározva szemünk adja,
a megnyugtató szép
pillanatot.


Mit a szívünk vesz így át.
Élni a szavak szeretetét,
ahogy elvisz minket tova.
Mesébe, vagy a távolba,
a lelkek vándorlásába.
Mindenki lelke más és más,
így szebbnél szebb vallomás
mit adhatunk egymásnak át.


Szálló szavak, mint anyanyelv,
mit a magyar szó zengi be.
A szívünket így töltheti
telis-tele, a haza s
a szavak szeretete*

Szentesi H Gyöngyi
2014.11.24.

................................................

KÖZÖS VERSÜNK

Gyöngyi Szentesi Horváth - A Szép Szavak Szerelmesei


A Szép Szavak Szerelmesei Csoport -  10 ember közösen írt verse:
Erdős Anna, Lordok Háza Kislord, Endre Rácz, Márta Bosnyákné H.
Szebenyi Judit, Csilla Ferenczi, Dér István, Márton Keszthelyi, Megszólalok Nagy Vendel, Szentesi H Gyöngyi.


Emlékkép…

Eljött a tél hópehely ruhában,
Csak egy távoli gyertyafény világít az éjszakában (Erdős Anna)
Átfut agyunkon néhány régi emlék,
Most történt az egész, vagy nem is oly rég? (Lordok Háza Kislord)
Fel-feltűnik néha egy-egy emlék képe,
Derengőn, mint gyertyák pislákoló fénye. (Endre Rácz)
A gyermekkor karácsonya mely oly csodás.
Fehér ünnep, szeretetteli lángolás. (Márta Bosnyákné Harpauer)

Mikor szán-zenéje ébresztett reggel.
Míg aludtam az utat fedte hólepel. (Szebenyi Judit)
Valami csendes halk dallam, szólt az éjszakába.
Egy gyertyaszál csendesen pislákol egymagába (Csilla Ferenczi)
Apró fehér csillagként, hópelyhek hullnak csillámként.
Erdei utat világít meg két gyertyafény! ( Dér István)


Hókristályból vet puha ágyat az erdő,
Elmúlik minden álom, csendben, merengőn. (Márton Keszthelyi)
Elménkben fut a kép, örök emlékezés
szívünkben él a vágy, mint megannyi virág. (Megszólalok Nagy Vendel)
S még is, elmerengünk, a másik álmon,
ott leszünk az út végén, majdan minden egy világon. .(Szentesi H Gyöngyi
....................................................

FEHÉR MELINDA: KÖSZÖNÖM..

Köszönöm a szépeket,
az ünnepi képeket,
a szeretetet egészében,
mit adtatok egész évben!
Legyen Boldog a Karácsony
minden egyes napja,
szíve teljen szeretettel
ki adja, ki kapja!


Békés Boldog Karácsonyi ünnepeket Kívánok!

*********************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK..

Hozzászólások a Karácsonyi számhoz..

Ez történt 20:50 és 22:59 között... :)
Szervusz kedves Vendi!
Most jártam úgy, hogy nem tudtam "letenni" a nekem  elküldött számot,
csak olvastam és olvastam, minden  betűt, verset, novellát, csak addig
álltam le, míg  újraindítottam a jawsot. Jól összeállítottad a
"búcsú"-számot, van benne minden: fájdalom, öröm,  iszonyat,
vigasztalás, csendes (anyai) szeretet,  remény-adás, finom humor,
mélységes kétségbeesés,  remény-adó, lelkesítő szavak, mondatok...
Letehetetlen  volt, még annak ellenére is hogy itt-ott ismétlődtek
dolgok, magával sodort, s arra ösztökél, hogy  meghallgassam immár
másnap a linkeket, verseket,  zenéket. Mert nem akartam megszakítani a
betűfolyamot,  igazán belefeledkeztem: rázott a hideg és elöntött a
forróság, s a végéhez érve újból fejet hajtok az emberi  kitartás,
szorgalom és áldozatvállalás, a vigasztalni  akarás és tudás előtt.
Köszönöm!
Szeretettel: Anna.
 ...................................................

EGY ÍZES TÖRTÉNET UTÓÉLETE...

Vendi!
Tudod, talán ezen a történeten nevettem eddig a legjobbakat.
Persze, szomorú a történelem megidézése, ahogyan leírod a szegénység olyan fokát, amit szerencsémre nekem nem kellett megélnem, csak innét-onnét, meg a családomtól hallottam. Eszembe jut a Hofi Gézánk sztorija a hasonlóan üres húsboltról, meg a válogatós vásárlóról. :D
Ez az Ennikő bolt, hát ez fenomenális! Az akasztásra, vagy golyó általi halálra ítélt kabát se kutya, a gyenge borjúval együtt. :DDD
Elismerésem a családodnak, hogy ilyen humorral volt képes kezelni a keserves helyzeteket. Már értem, hogyan szorult beléd is ennyi egészséges humor.

Rátérve a főzésre.
Mi az a fixli? Gyanítom, valami, nem egészen ünnepelt borféleség.
Egyébként a marhát én is így főzöm, ahogyan leírtad. Nagyon szeretem belőle a pörköltet, sűrű szafttal, vörösborral főzve. Már teljesen leszoktam arról, hogy leveskockát, vagy ételízesítőt tegyek bármilyen pörköltbe. Valahogy egyre inkább óvakodom az istentudja milyen összetevőket tartalmazó íztuningoktól. Persze, van amibe még használom néha, de ha lehet, kerülöm.
A pörkölt pedig tényleg attól az ami, hogy a hagymán alaposan átpörköljük. Már ezalatt is ereszt levet, és alig kell rá folyadék, ami inkább legyen a vörösbor, mint víz, főleg, ha marháról van szó.
A sertéshez, vagy a szárnyasokhoz nem szeretem a bort. Legalábbis a főzésükhöz. :DDD
Köszi az újabb finom étel leírását, meg a fantasztikus körítést!
GY. ANNA

.....................................................

KÉPEK AZ IDEI LEGUTOLSÓ MAGAZINBÓL  424.  LAPSZÁM...

 Mátyás Rita:  Megszólalok Magazin képeinek leírása:

1. Lektori Salutem:
   Az első kép a szerkesztő úr, és laptulajdonos Nagy Vendel egy újabb fotója van a Lectory salutem, az üdvözlő bevezető írása mellett. Vendin most nincs szemüveg, viszont  a fülein van a fejhallgatós mikrofonja. Keki színű ujjatlan trikóban ül a számítógépénél, sötétkék rövidnadrágjában, ami ebben a hűvös nyárban, néha fázni szokott. Két keze a billentyűzeten pihen.Mellette egy kazettás, üvegezett ajtó, amin összefogva egy bordó színű selyemfényű sötétítő függöny van.Az ajtó mellett egy média állványon egy tv látható.

2. Vendi életrajzi ihletésű könyve:
   Könyved a négy szerző grafikus portréjával indul,melyeket én rajzoltam.Az első Gerencsér Hajnalka aki rövid barna hajú, szemüveges, mosolygós hölgy.Mellette Vendi portréja látható .Ezen a rajzon Vendi pólóban van, és mint már tudjuk kopaszodó, szemüveges a képen is, arcán széles mosollyal ,és még szemei is szinte mosolyognak a szemüvege alól.A harmadik portré engem ábrázoló önarckép. Kerek arcú, a képen szemüveges,sötétbarna hajú nő vagyok, Fehér kalappal a fejemen, és sejtelmesen mosolygok a képen.A negyedik szerzőtárs Véghelyi József, aki profilból néz vissza a felénk
A magazin képei, a könyv első borítóképével folytatódik. amin a festett Vendi portrém van halványkék alapon, fekete antikva betűkkel, az író, a cím, és az alcím látható Vendin zöld színű póló van ,és a kép háttere több színből ( kék, lila, zöld, sárga, bordó), amivel barátunk sokszínűségét próbáltam érzékeltetni.

A következő képen a három királyok követik a csillagot Betlehembe teveháton.
A szilveszteri versek illusztrációja négy pohár pezsgő, egy éjfélt mutató óra van előttük. A könyvet végigolvasók részére a következőképen vörösbort öntenek egy boros pohárba. egészségünkre!
  A könyv hátsó borító képe, amely a tengerparti homokban fekvő nyitott gyöngykagyló,gyönggyel a közepén.

3. Versek a nagyvilágból:
   Az első szerző Wesselyné Ábrahám Erzsébet vékony Harminc körüli hölgy a képen. Szembenéz velünk olvasóval és mosolyával bűvöl el minket. Sötétbarna, rövid, de hullámos haja van, egészen halovány rózsaszínű, ujjatlan, testhez simuló , talán csipkés ruhában van.
Az elkövetkező  képen egy gazdagon díszített karácsonyfa alatt piros ajándék doboz hegyek vannak.
   A versem mellett a saját fotómon,Mona Lisa rejtelmes mosolyával bűvölöm a kedves olvasókat, Rövid sötétbarna hajam, kerek arcom van.Egy kékes-barnás ujjatlan felsőben vagyok.
  Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.
Verse után egy mosolygós gömbölyded Mikulás olvassa a gyerekek levelét.
  Vendi kopaszodó szőke, szemüveges, férfi, és egy kheki színű trikóban mosolyog 
ránk kedvesen a következő képen.
Barátunk adventi verse után egy szép adventi koszorú látható melyen már két gyertya ég.

4, Novelláról-novellára:
 Vendi angyali verse után  a képen , három tündéri angyalka énekel.

5. Regény folytatásokban:
     Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

6.Ünnepi hangulatban:
Ennél a rovatnál  nincs kép.

7.Karácsonyi hangulatok:
Jeneiné Gátfalvi Ágnes a képen a hátát  mutatja felénk ,és csábosan néz vissza ránk! Vállig érő gesztenyebarna, csillogó haja van, és  fekete ujjatlan felsőben van.
A karcolat illusztrációja egy csodaszép, vastagon behavazott  tájkép látható.

8. Beat múzeum:
A karácsonyi dal mellett John Lennon, és Yoko Ono fekete-fehér fotóról néznek ránk.

9. Elbeszélés:
Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

10. A hangos vers:
 A hangos  versek mellett megint nincs semmi kép.

11. Állati kaland?
Kustra Feri novellájának illusztrációja, egy Grizzli medve, a fűben.

12. Természetgyógyászat:
Ebben a részben, a dióról olvashatunk. Ennek megfelelően a hozzá tartozó képen szép, egészséges, egész diók, és  feltört dió és dióbél is látható.

13. Versről-versre:
   Mezősi György Miklós is kedves ,szimpatikus úriember Őszes hajjal, bajusza, szürkés szemekkel szemüvegben , kockás ingben.
Adamecz Laci  széles mosolyával szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
Majd Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna középen elválasztott hajú szemüveges hölgy.
Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.
Fellner Pista követi , a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli.
Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Horenka Erika képe változott. Egy rózsaszínű terítővel leterített asztal mögött ül piros blézerben fehér blúzban, és az elmaradhatatlan napszemüvege a feje tetején. Szőke, hullámos haja a válla alá ér.Az asztalon vázában fehér nárciszok vannak

14. A véleményem szerint:
Ez a rovat is kép mentes övezet.

15.Gondolataim:
 Régi ismerősünk Árvay Marika, Rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

16, A zene az kell:
17.Paraszupersztár:
18.Szerkesztői üzenetek:
 E három rovat is "képtelen".
Ezzel kedves barátaim, el is értünk a z újság végére!
Itt a vége, fuss el véle. Vendi szavaival  élve : egyebet  nem mondhatok! Remélem, olyan szeretettel olvastátok, ahogyan én írtam nektek!

Szeretettel: Rita
 ..........................................

KEDVES OLVASÓK....

Örömmel tudatom mindenkivel, hogy szerzőtársaink közül újabb alkotó könyve jelent meg a MEK, magyar elektronikus könyvtár  elérhetőségein.
Az eddig megjelenők névsora:

JENEI ANDRÁS

HORENKA ERIKA
NAGY VENDEL
ÁRVAYMÁRIA
CSOMOR HENRIETT


Gratulálunk mindenkinek,  kérem keressék őket és írásaikat.
A szerkesztő
 ……………….......................……

Kedves Csomor Henriett!
Örömmel értesítem, hogy a "Ne sajnálj!!!" c. kötete a mai napon felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár(MEK)állományába.
Az alábbi címen olvasható:

Üdvözlettel:
Simon J
MEK-DKA könyvtáros
Országos Széchényi Könyvtár
E-szolgáltatási Igazgatóság
E-könyvtári Szolgáltatások Osztály
1827 Budapest, Budavári Palota F épület, 315. sz.
Tel: (36)-1-224-3741
 ................................................

KEDVES VENDEL..
Szívből köszönjük Kedves Vendel!!! S a magazinod, az oldalad is nagyon szép és jó kikapcsolódás, élvezetes szép sorok, képek, hangok...s annyi csodás ajándék egy helyen. Köszönjük!!! ¦
Gyöngyi
.......................................................

Karácsony idején több szervezet és klub meghívására elmegyek karácsonyi verseket mondani, így volt ez a legutóbbi karácsonyon is.
Sajnos mindenhová nem tudtam eljutni , mert ütköztek az időpontok, de  más helyeken is felolvasták verseimet,  erre érkezett ez a levél ..
 A szerkesztő...

……………………...............…….

Kedves Vendi!

Az imént mondta a barátom a Béla király téren miközben a forralt bort ízlelgettük, hogy a kedves műsorvezető a Te verseddel búcsúzott a mai programot bezárva mintegy harminc főből álló közönségtől.
Gondolkodom szótlanul.
Közben a forralt borral teli bögrét szorongatom.
Hogy a francba csinálod? Kérdezi a barátom.
Itt is vagy ott is vagy igazán nem is tudni hol vagy hova tartozol ki vagy valójában!
„Elvi síkon” Lehet valaki független!
A valóságban soha!
Üdv:KL
 ....................................................

Köszönöm hogy megosztottad velem a levél tartalmát...
 Az angyal szállt az égen című versedet minden alkalommal beolvastam, amikor én konferáltam...
 Áldott, szép karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok szeretettel.
 Puszi: Margit
 ....................................................

Kedves Vendel! Én Kovács József vagyok, Nagyváradon élek, és nem rég egyszer ráakadtam a Megszólalok című  linkre, és nagy örömömre szolgát, hogy elolvashattam. Szeretném ha a jövőbben az olvasója lehetnék ennek a nívós lapnak, bocsi, hogy most csak így betolakodtam postafiókodba, de ilyenkor mindenkinek szabad áldott Karácsont és boldog Újévet kívánni, hát teszem én is nagy szeretettel és tisztelttel munkáságod iránt. Valami fantasztikust tesztek a "Megszólaloknál". Az újdonsült férj - az Andris- (kinek ti is gratuláltattok a lapban) ismerőse vagyok, és innen a bátorság, hogy most írni mertem   Neked .További minden jót kívánok: Kopek
Áldott Karácsonyt!
......................................................

Kedves Vendi!
Köszönjük a szép karácsonyi és újévi verset!
Neked es családodnak kellemes és békés ünnepeket kívánok.
Kaiser Sara Minneszotaból
.........................................................

Vendikém
Lagyen egy nyugis és családias karácsonyod a szeretteid között
Jövő évben folyt köv.
Szióka és ölelés Guszti és a csapat Ausztráliából
 ....................................................

 Tisztelt Nagy úr!
Én csak 3 hónapot fogok Sydneyben tartózkodni, de  szeretném olvasni az ön által szerkesztett magazint.
Előre is köszönöm.  Kívánok  nagyon Boldog KARÁCSONYT
Z. Cecilia
 .......................................................

Köszönöm kedves Vendel.
Mi már aludtunk is az újévben.  Itt reggel 8:04, most értem vissza a tengerpartról az immár szokásos „ÚJ ÉV hajnali” sétámból és te még csak most készült a szilveszteri bulira…
Kívánom, hogy nagyon szép legyen az új éved, egészségben boldogságban teljenek a napjaid neked és valamennyi írogató-olvasó ismerősödnek!
Üdvözlettel: Éva

Kaprinay Éva
Kiadó-főszerkesztő
ÚJ- ZÉLANDRÓL..
............................................................

Kedves Vendel.
Köszönöm szépen e szép szentesti verset, kedvesebb, szívhez szólóbb nem is lehetne, mert a Mindenhatóról szól.
... és valóban, Nélküle az ünnep, a látszólagos dics, fény, pompa - csak felfordulás.
Köszönöm, hogy kis versével is emlékeztetett erre.
Áldott, Békés Karácsonyt kívánok Vendelnek sok szeretettel:
Sz.  Melinda

*********************************
15. EGY RÉGI KABARÉ JELENET

A BEIGLI - BENEDEK TIBOR  ELŐADÁSÁBAN

A Karácsonyi számban  olvashatták az Ízes történetek  irodalmi szakácskönyvből a beiglis receptet és a hozzá való történetet.
Benedek Tíbor
Igaz, hogy a sütemény elfogyott, de találtunk egy ide illő humoros monológot, amelyet  itt megosztunk a tisztelt olvasóval..Jó szórakozást.

*********************************

16. TERMÉSZET GYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: APRÓBOJTORJÁN

Szia Vendi!
Küldöm a januári gyógynövény javaslatot.
Boldog Új Évet kívánok
Minden kedves olvasónak, erőben, egészségben boldogságban.
Kívánom mindenkinek, amit célul tűz maga elé az úgy valósuljon meg, ahogy elképzelte.
Üdvözlettel: Soponyai Misi
 ..............................................
Apróbojtorján (Agrimonia eupatoria)  - Eredet, botanikai leírás

Egyik legcsinosabb gyógynövényünk. Hazánkban gyakran előforduló, évelő lágy szárú növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjának tagja. Aranysárga virágai fürtökben fejlődnek, apró termése horgasan kapaszkodik emberre, állatra. Aromadús, nem túl erős illata tavasszal intenzívebb. Népi neve agármony, patikai párlófű, királyasszony káposztája. Szent Vilmos füvének is nevezik. 40 cm magas, sövények és utak mentén nő, árnyékos erdőszéleken. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában elterjedt. Összetett levelei gyéren szőrözöttek, fűrészes szélűek. Virágzása júniustól a fagyokig is eltarthat.
 
Apróbojtorján

Hatóanyagai
  Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasav-származékokat, tannint, katechint, flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.

Története
 10 000 éves ősember barlangokban már fellehetőek a nyomai. Az ókorban szürke hályogra, kígyómarásra, sárgaságra használták. Dioszkoridész különböző fekélyekre ajánlotta. Szent Hildegárd lázcsillapításra és emlékezet kiesésre használta. A múlt század elején vérköpésre és tbc-re javasolták az összehúzó hatása miatt.  Az 1700–as évekből van feljegyzés arról, hogy sárgaság ellen eredményesen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok szintén lázcsillapításra használják. A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatja az embert.

Gyűjtése
 A virágos-leves hajtás felső, 20-30 cm-es részét (Agrimoniae herba) gyűjtjük teljes virágzáskor, júniustól augusztusig. 4 kg friss növényből 1 kg száraz herbát kapunk.  Vele azonos értékű a ritkábban előforduló szagos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), amelynek szára elágazik, sziromlevelei kicsípett csúcsúak.

Gyógyhatásai
 Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas. Cukorbetegségeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és csökkenti a szomjúságot is, stimulálja az emésztőrendszert.

Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Krónikus hangszalaggyulladásra énekeseknek, erős dohányosoknak, sokat beszélők számára ajánljuk. Szájban lévő sebeket (pl. műfogsor által okozott seb) is gyógyít. Csecsemők szájpenészét teájával mosogatva jó eredményt érhetünk el. Erre a célra keverjék zsályával és szamócalevéllel.
    Legismertebb felhasználási területe a máj és az epe működésének szabályozása. A kelleténél magasabb húgysavszint, reuma és köszvény esetén isszuk teáját. Jó vízhajtó, fogyasztásával megelőzhető a vesekő és vesehomok képződés. Segíti a táplálék feldolgozást, az emésztést. A lép működését szabályozó hatása miatt vérszegénységre is ihatjuk. A hólyag renyheségére, inkontinenciára, gyermekeknél ágybavizelés ellen is hasznos. Ilyenkor ülőfürdőt készítünk belőle. Kellemes ízű teáját védőitalként is isszák a favágók. Bátran fogyaszthatunk belőle akár több csészével naponta. Napi három csésze hideg apróbojtorján tea lazítja a székletet.

Felhasználása
   Gyógyteáját forrázással készítjük a szokásos adagban. Naponta 3-4 csésze langyos teát fogyasztunk torokbántalmakra, mindenféle gyulladásra 4-5 napon keresztül. Légzőszervi panaszok esetén mézzel vagy szedersziruppal édesíthetjük.  Szájüregben lévő daganat esetén 15 gramm zsurlóból, 15 gramm apróbojtorjánból és 20 gramm szederlevélből készült teával kell naponta többször öblögetni.
   Vesehomok és vesekő megelőzésére heti egy csészével kell inni reggel éhgyomorra. Májbetegségekre, cukorbetegségre vérszegénységre naponta egy csészével. Magas húgysavszintre, inkontinenciára és vízhajtásra szintén napi egy csészével reggeli étkezés előtt.

Külsőleg
   100 g növényt 1 l vízzel addig főzünk, míg a harmadára csökken.  Ezzel a folyadékkel végzünk szájöblögetést, gargarizálást naponta 5-6 alkalommal torokfájásra, légzőszervi betegségekre.

Borogatásként használhatjuk rándulásra, ficamra, lumbágóra.
Reumás panaszok esetén fürdővízbe öntött 3-4 liter apróbojtorján tea csökkenti a fájdalmakat. Ugyanilyen fürdőt készítünk ágybavizelésre, vizelettartási problémákra is.
Külsőleg még sebgyógyításra, kelések, pattanások kezelésére használhatjuk.

Soponyai Mihály.
*********************************

18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
 ………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az ez évben megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
 ……………………...……………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel
www.canadahun.com irodalom fórum

________________________________________________

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
 ........................................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni.
Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is! A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek.
Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk, a munkát folyamatosan végezzük...
A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
......................................................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
...............................................
megszólalok  501