Vállalom az érintettségemet. Örökké hálás leszek a sorsnak és Verebesnek, hogy 2002-ben néhányszor be tudott focizni engem a Heti hetesbe. Átmenetileg helyrebillent az anyagi egyensúlyom, és kicsit ismert lettem. Ez az az állapot, amikor mindenki azt hiszi, hogy azért nem ismerem meg őt, mert egy rátarti, undorító, nagyképű mocsok lettem, holott mi együtt voltunk úttörők, egy osztályba jártunk, csókolóztunk az építőtáborban, most mit teszem magam? Normális ember nem válaszolja azt, hogy bocsi, nem tudom, ki vagy, én viszont benne voltam néhányszor a tévében, azért ismersz. Normális ember nem megy a tévébe egyáltalán, vagy ha megy, ott is marad. Ebből is látszik, hogy én stbstbstb.

A Heti hetes a német RTL-en 1996 és 2005 között sugárzott 7 Tage – 7 Köpfe című műsor mutánsa, amelyben a résztvevők az adott hét aktuális, érdekes híreire reagáltak. Bulvár, pletyka, sztárhegyek. Ebből aztán nálunk nem lett semmi, bár néha a csatorna saját híreiről kellett volna mondaniuk valamit, de a nyilvánvaló önpromó többnyire körkörös röhögésbe fulladt. Maradt a politika és a közélet, amely most majd az 500. műsor sugárzása után szépen be is omlasztja az egészet. Az indok, miszerint a csatorna gazdasági érdeke azt kívánja, hogy megváljon a 7i7es-től, csak egyetlen módon értelmezhető. Úgy, hogy a csatornának elemi érdeke megszabadulni a számára politikailag kényes és kordában nem tartható szereplőitől, és mivel kormánybarát, állampárti humor nem létezik – vagy ha igen, attól csak sírhatnékja lesz az embernek –, tehát a műsor más szereplőkkel vállalhatatlan, menjen inkább minden a levesbe. A 7i7es a 30-as nézettségi listán középtájon fut, és reklámbevételek szempontjából vállalható helyezése van a szörfölők között is. Csakhogy apad a magáncégek reklámérdeklődése, és ha a csatorna állami reklámokban reménykedik, elemi érdeke megszüntetni a 7i7est, mert számára a műsor puszta léte – valóban – gazdaságilag előnytelen. Minden egyes kormányellenes poén milliókat vesz ki a marketingstratégia zsebéből, és ezt egyetlen kertévés csatorna sem engedheti meg magának. Vagy amelyik megengedhetné, olyan nálunk nincsen.

1999-ben indult a műsor, és Farkasházy Tivadar tizenhárom éven át tartó kitüntetett jelenlétéből arra következtettem, hogy a műsor, ha laza szálakkal is, de eredetileg kötődött a rádiós Kabarészínházhoz, és Farkasházy nyilván hírválogató, poéníró és untermann is egy személyben. Talán még élnek az öregek otthonában olyanok, akik emlékeznek a Kabarészínház mellett az egykor volt rádiós Kabaré szeparéra is, ahol Farkasházy, Verebes, Vicsek, Fábry és Déri János a hirtelen jött szólásszabadságtól mámoros jókedvvel szedte ízekre az aktuális közéleti baromságokat. Érthető volt tehát a 7i7es indulásakor az alapcsapat kiválasztása. Farkasházy mint szerkesztői adottság, Verebes mint multifunkci, Gálvölgyi mint fékezhetetlenül slágfertig, Hernádi Judit mint szép, okos és mulatságos, Bajor mint nem szép, nem okos, de mulatságos, valamint Havas Henrik mint médianagyszabás. A műsor vezetőjének az akkor épp rádiós fenegyerekkorát élő Csiszár Jenőt kérték fel. A csatorna érdekeit már nehezen idézem föl, de természetesen celebíthető sztárokat akartak, és ennek érdekében árukapcsolták a Gálvölgyi show-t és a Bajor–Gálvölgyi–Hernádi szerepelte Pasik sorozatot. Csiszár Jenő műfajidegen kakukktojásként kereste a helyét a műsorban, kitartóan tanárurazva Havas Henriket, amivel lassan és biztosan aláásta Havas tekintélyét (amelynek roskadásáért egyébként maga Havas is sokat tett). Csiszár végül is formára ülte ki magának a műsorvezetői szerepet, köszönhetően eredeti személyiségének és pózmentes egyértelműségének. Még a diszlexiáját is megbocsátottuk, hiszen csak egy volt a nagyjából 5 millió olvasni képtelen honpolgár közül.

A 7i7es alapgárdája nagyjából lefedte a commedia dell’arte figuráit. Lazzi, Pantalone, Brighella, Colombina, Dottore, Capitano – ha egy társulatban minden karakterre jut egy színész, garantált a siker. A mélyben rejtőző és tektonikus mozgásokat előidéző folyamatokat történetesen az etológia irányából érthetjük meg. Anélkül, hogy nagy gesztussal lemajmoznám a kiváló képességű csapatot, arra hívnám fel a figyelmet, hogy micsoda zűrök törnek ki mindig, ha egy kis közösségben aktív alfahímek vagy magukat annak tartók kerülnek össze, zsebükben a mérőszalaggal. Verebes és Havas összecsapásait az önérvényesítés, az előnyszerzés, a felsőbbrendűség, a felgerjedt önérzet és a másik teljes hülyévé alázása terepén érthetjük meg. Verebes bírta poénnal, Havas bírta arcbőrrel. Mindezek elengedhetetlen kellékei a férfiak közt dúló háborúnak. A hímcsatát az tette különösen ellenállhatatlanná, amikor Farkasházy is beszállt, és a szellemi fölényével próbálta bizonyítani alfaságát. Szinte mindig a rövidebbet húzta. A majomcsapatnál is leírt reflexek azonnal őellene fordították az eladdig vetélkedőket. Rendre megtépázták, behúzott, mérőszalaggal már nem mérhető farokkal retirálhatott. Bajor, Gálvölgyi kívülálló karaktereiknek megfelelően hol erre, hol arra billentették az aznapi csata állását, Hernádi női fölénnyel igyekezett megengedő lenni. Amúgy a nyilvánvaló szexista otrombaságokat is megpróbálta kivédeni, amelyek ebben a társadalomban a férfidominanciából kiirthatatlanul adódnak. Nyilvánosság előtt női mellekre, alkatra célzást tenni, még dicsérni is útszéli bunkóság, és nem azonos az udvarlással. Hernádi női és színésznői szerepének a foglya ilyenkor, hiszen kollegiális haverságból tűri és szerepből elviseli. Az elmúlt évtizedekben annyiszor volt benne része, hogy nyilván halálosan unja, és kicsit sem élvezi. Hernádiért cserébe Bajor alkoholizmusa és Farkasházy raccsolása is oda lett dobva prédának, ez is van olyan szórakoztató, mint megannyi anyósvicc.

Hétről hétre felkészültnek lenni a politikai-közéleti hírekből úgy, hogy jó, ha két nap áll a rendelkezésükre, embert próbáló feladat. A csapat mögött nem állnak brainstormingoló, poénelő háttéremberek, nagyjából magukra vannak utalva. Ezt azzal szokták kivédeni, hogy a műsor színházibüfés törzsasztallá szerveződik, kedélyes sztorizgatásba, egymás ugratásába, anekdotázásokba torkollik. A videomegosztókon lehet látni, hogy ezek a műsorok a legemlékezetesebbek, a nézők imádják, több tízezres a nézettségük. Tagadhatatlan, hogy a Csiszár Jenőt váltó Jáksó László állandósult nőhiányával szerethetőbb volt, mint a Marslakók közszolgálati produceri megbízásával a zsebében.

A 7i7est az elmúlt években mindenféle politikai kurzus kikezdte már. 1999-ben való indulása egy olyan politikai helyzetnek lehetett talán köszönhető, amelyben még nem figyeltek eléggé a kertévék gazdaságilag irányított aknamunkájára. A 2002-es kormányváltásban benne voltak a 7i7es poénjai. Ezt soha többé senki, se jobbról, se balról nem felejtette el nekik. Lengett is néhányszor a kasza a fejük felett. Tologatták egyre későbbi időpontokra, bízván abban, hogy addigra már alszik a magyar. A hatalomnak nincs humorérzéke, és legfeljebb elnézi a tréfát, de nem szereti. Ez a mostani már el sem nézi. Az évek alatt a bevált résztvevők gondolati és ízlésbeli hovatartozása sem lehetett kérdéses. A Verebest, Havast váltó Váncsa mindent elsöprő okossága, Hajós András verbális szőnyegbombázása kétséget kizáró. A hülyeség, az ostobaság, a bornírtság pártsemleges és oldalfüggetlen. Gálvölgyi éveken át próbálta elhitetni magáról a „csak színészt”, mígnem több lett benne dánnál a római, és azóta neki köszönhetjük a két kor(kór)jelző beszólást, az Én-szeretem-a-focit, és az én-kérek-elnézést. Kern elfogott levelei új kabaréműfajt teremtettek. Bár az első években elsütött nagy poénos fölsikítása, hogy Ki az a Szalai Annamária? – mára már egyáltalán nem vicces. Nem ő tehet róla.

A 7i7esben bármilyen felállásban (ülésben) csak önálló gondolkodású, független, szuverén személyiségek képesek órákon és éveken át fenntartani a nézők figyelmét. Lehet a stúdióban stage manager, vezényelhet röhögést, a nézettséget nem tudná hozni. Amiképpen a stúdióban ülő nézőket sem, hiszen azok nem fizetett statiszták, hanem 1500-ért jegyet váltó valódi nézők.

Mára a 7i7es veszélyes üzemmé vált. Végleg veszélyezteti az RTL Klub állami reklámbevételeit. Amikor Jáksót megbízta az MTVA a közpénzből való kétmilliárd elköltésével úgy, hogy azért az ő zsebében is maradjon havonta egymillió (az adatok nyilvánosak), lehetett sejteni, hogy nem lehet majd egyszerre állami és kertévés szűznek maradni. Szűznek sem.

Ha most az 500. adás után végleg bezár a 7i7es, senkinek szikrányi kétsége sem marad afelől, hogy politikai döntés született. A magukat gyakran bohócoknak és nevettetőknek nevező színészek, újságírók, médiaemberek saját jogon kiharcolták a társadalomra és a csatornára veszélyes státust. A hatalom persze hátradől, nem mondott ő senkire semmit. Éppen csak a reklámmegrendelés csapját zárta el, pedig közibük is lövethetett volna.

 

 

 

---

Kapcsolódó írások:

1. Sándor Erzsi: Legyen ön is Vágóúr! (Legyen ön is milliomos! RTL Klub, hetente egyszer. Műsorvezető Friderikusz Sándor.) Meg lehetne oldani szimplán is. Egy adást ki lehet bírni...
2. Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.) Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet...
3. Győrffy Iván: Indul a gőzös… (Ecopoly – Gazdasági valóságshow, 2006. május 2., kedd RTL Klub 22.55. Műsorvezető Lilu; főszerkesztő Selmeczi Viktória; szerkesztő Szabó Csaba, Böjte Piros, Pető Gábor; rendező Koós György. ) Győrffy Iván Indul a gőzös… A svéd filmrendező, Ingmar...
4. Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...
5. Mező Ferenc: A csatorna (Balázs – A szembesítőshow. RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Sebestyén Balázs; Mónika – A kibeszélőshow, RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Erdélyi Mónika. ) Mező Ferenc A csatorna A rádión állomások vannak, a...