Könnyebb és szebb az álom
Most olyan verset akarok írni, hogy a bánat megijedjen tőle. Csak örülni akarok.
Egy darab szépséget rakni méltó koronának ennek a versnek a végére, csak beszélek addig arról, hogy mit szeretnék versbe szedni, és most még nem is tudom, van-e olyan szépség bennem, amitől majd muszáj lesz csendbe lenni, nincs bennem más sem, nincs bennem például kétség, csak igény, hogy sokan elfogadják és megértsék, milyen kínzó szereplés minden vers és dallam, s Istentől kegyelem: ne csak ők, én is halljam.
Mint érettségi, közeledik a vizsga sora:
Árváknak jót is tesz az éhezés. Ha nincs vacsora, könnyebb és szebb az álom.
Igazán akar
Csak a lélek költ. Akármi is az. Csak az elme spórol, zsugorít.
A lángos érzés nagyítója hegyekké emeli mindennapjaink.
Csak a szédült test kap biztos, erős, meleg kezek után.
Csak a magány üríti ki a kincstárt. Csak a magány.
Asztalba veri a fejét, aki szelídebb a ködnél. Kedves gyilkos ő.
Csak a vesztesek szeme pompás, a nyerőké temető.
Csak aki Isten lábainál pihen, nem látja hatalmas termetét.
Csak akinek nincsen semmije, az szórja magát szanaszét.
Hangokra hangokkal, színekre színekkel csak az felel, aki se hang,
se szín. Senki! Hogy együtt legyen mindenkivel.
Nem kalkulál rímet, nem számol szótagszámokat a költő, ha igazi költő, csak ugat, és sötétben tapogat.
Labdája nincsen annak, aki igazán játszani akar.
Szájával csücsörít, és porba rajzol maszatos ujjaival.
Vállalt isten
Az ajtó előtt állok, zörgetek.
A testem hoztam nektek kóstolóba.
A béke szívében a csönd beteg,
néma kufárok alkudnak a szóra.
Ki hozzám ér, a szentelt vízbe mártja
éghez méltón homorú tengerét.
A szégyen piros, pörgetett szoknyája
szegezi földre az igazak szemét.
Az öröm és az ócska kábaságnak
tengerparti koktélja, mint a só,
a romlott húst eladja bár a szájnak,
de mérgezővé válik már a jó.
Gyerekcsontok repednek, mint a gallyak,
és dinnyeként repednek a szemek,
ha csak bűnét emlegeted a vadnak,
s vakon követed vállalt Istened.
A szabadság olyan, akár a tested.
Te döntöd el, hogy megmosod vagy fested.
Kapcsolódó írások:
- Jónás Tamás: Állattan; Lassuló zuhanás; Gasztrovások Kis békákat boncolok a hajamba. Nem figyelek semmilyen szép...
- Jónás Tamás: Szerelmes erózió Jónás Tamás Szerelmes erózió I. Emlékszem hogyan emeled...
- Jónás Tamás: Az jó, hogy Jónás Tamás Az jó, hogy izgága megértésével nem kerget...
- P. Szűcs Julianna: Isten fogai közt az oltalom – Vígh Tamás halálára (Vígh Tamás: Sztehlo Gábor emlékműve, Budapest, V. kerület, Deák Ferenc tér.) „Egy óriásnak idomtalan, tördelt fogain jártam / én! Ó borzalom!...
- Tass Marianne: Álom nyomán Tass Marianne Álom nyomán Csillogó zöld üvegfalon csúszkálni csöppnyi...