Hal

 

A benzinkútnál fémes koppanás verte

álmából fel a levegőtlen ülésben.

Meglátta az apát, amint a csövet visszatette,

benzingőz szivárgott be az ablakrésen,

izzadt fejében még ringatództak az öblök,

a felszínen snecik serege rajzott,

elég volt csak megmártani a vödröt.

Leszállt, óvatosan kinyitotta az ajtót.

A halat szerette volna látni. A rejtekéből

meghajló derékkal, komoly arccal

felszínre rántott lényt, akit magasba tartott

két izmos kar. Álltak, szemben a nappal.

A közös zsákmányt, a halat szerette volna

újra látni, ahogy vizesen csapkod.

Tankolás közben az apa már kinyitotta

a meleget böffentő csomagtartót.

A ponty még élt. Egy újságpapíron rángott

nyákos teste. Lassan tátogni kezdett,

kidülledt, megpattant szemét a mélyből

úgy tűnt, az emberarcra szegezte.

Váratlan erővel lökte őt agyának

végső szomja a levegőbe, szinte

megpördült, mintha a betonútra vágyna

és kint a hullámzó oxigén keringne.

Közben az apa visszaért. Többen is odanéztek,

azt hihették, hogy csak inni szeretne,

azért üvölt, hogy vizet, apuci, kérlek,

a kisfiú, magát a földre vetve.

A ponty még élt. Mellettük autót mostak.

Vizet, apuci, kérlek, tedd vödörbe,

várni kellett az egész kocsisornak,

amíg a gyereket a székbe gyömöszölte.

Este az anya azt mondta, elengedte,

hogy elúszott, már régen otthon lehet,

de belenézett reggel a szemetesbe

a kisfiú: látta a véres halfejet.

Hazudsz nekem, mondta halkan egy lánynak,

mikor a hal már vagy húsz éve úszott.

A legmelegebb órája volt a nyárnak,

tüzelt a nap, sápadt arcon a rúzsfolt.

Sűrű, bosszúálló ikrát eresztett

a fuldoklóként pulzáló szűk hüvelybe,

és suttogott, ne félj, nincs semmi veszve,

mert bárkié, lesz, aki felnevelje.

Először fel se sírt, pofozni kellett.

Világra húzták mégis. Tiszta apja.

Az idő partján tátogó, síkos testet

a kopoltyújánál fogva felmutatta.

Kapcsolódó írások:

1. Tóth Krisztina: Gyűrű A sirály nagyon okos. Gyanakvó és okos, mint a varjú....
2. Tóth Krisztina: Idáig ért Nem tudom, mibe halt bele: három- vagy négyéves voltam, amikor...
3. Tóth Krisztina: Soha egy szót se Tóth Krisztina Soha egy szót se Gyerekkoromban azt hittem,...
4. Tóth Krisztina: Plágium Paul már harmadik hete nem járt be tanítani. Eddig is...
5. Tóth Krisztina: A Hold túloldalán – Békés Pál (1956–2010) Két évvel ezelőtt ültünk Palival az Európa Kávézó teraszán, és...