Huszonötödik védőbeszéd
Szétszakítani egy játékmackó
arcát, ilyesmi Kandinak ritkán
jutott eszébe. A játékmackó nézésű
nőket már annál inkább. Akik
könyörgőre fogják, holott még bele
se kezdtek a beszédbe. Ölelésre
termett karja Kandit sokszor hagyta
cserbe. Mit hagyta? Nem nőtt fel
hozzá a karja, hogy öleljen. Ott állt
tehát lógó karral a Kandi, mint afféle
rongyzsák. Madárijesztőnek túl intellektuális
a képe. Leengedett vállára ültek képzelt
galambok. Az is milyen szentferenci. El-
elnézte, ahogy a szél borzolta maradék
haját. Véletlenül se női kéz.
Huszonhetedik védőbeszéd
Fogadkozhat Kandi, mint akinek fogat húznak,
hogy majd ő feltalálja magát, lesz mit találnia
magában, amit felmutat. Matat csak. Azt hiszi,
ezt a vázát is odatette az asztalra, pedig csak
teszegeti. Nem tud tenni semmit. Nem bírt születgetni,
hát éleget, aztán halogat. Mennyiszer hallotta
ezt is, el magában
soha semmit nem rendezett – nem is volt itt annyi
holmi. Vegyük csak sorra, miket élt, na tessék,
már kezd is visszakozni. Pedig még hozzá se
nyúltunk. Fogjuk szoros marokra. Szép az
ártatlanság, de a tiszta lap, mint mikor befutja
a tükör színét a pára, nem vakít és nem
boldogít. Kandi sosem gondolt magára,
úristen, sosem gondolt magára.
Kapcsolódó írások:
- G. István László: Hetedik védőbeszéd; Nyolcadik védőbeszéd Megtalálhatod bennem a hülyét, mert az vagyok, ha kell, és...
- G. István László; Első védőbeszéd Nem történt meg, holott elkövettem. Dülöngélek, mint a tangóharmónika potroha....
- G. István László: Közös fúga G. István László Közös fúga Baj nélkül lehet a...
- G. István László: Kínai oltár Hetente épül két újabb emelet. A felhő- karcolók ablaksíkja domború,...
- G. István László: Forgó oltár A lemezjátszó forgását figyelve hányinger fogta el. Egy füstkéz a...