Kesergő
Hazám, édes hazám,
Szeretőm és anyám,
Velem rosszul bántál,
Jaj, de megaláztál.
Kerestem a kedved,
Még a jég is megvert,
Ügyedben, ha jártam,
Kibicsaklott lábam.
Keserű a bosszúd,
Sós kávéval itat,
Bárcsak kiköphetném
Édes szavaidat.
Nincsen hová menni,
Nem véd tőled semmi.
Halálra, örökre
Hozzád vagyok kötve.
Sirató
Kristály volt, vagy üveg,
Visszhangzik fülemben,
Most tört szét a világ,
Amibe születtem.
Akárhogy vigyázok,
Léptemtől csikordul,
Szilánkja felhasít,
A vérem kicsordul.
Építek gumiból
Mélygarázst, kilátót.
De többé sohasem
Törékeny világot.
Halottak napja
Már évek óta nem vagy itt, anya.
Nincs semmi baj, végül is tűrhető
a világ, amit azóta rakok
magam köré. Éppen csak egy kicsit
lassabban gyógyulnak a sebeim,
és gyorsabban kopik el a cipőm.
Nehéz lettem. Nem is a mérlegen,
magamnak lettem hirtelen nehéz.
Az öregség ez? Vagy simán a gyász
kövült rám? Vagy felnőni ez az út,
hogy nincs már vállad terheim alá,
és a valódi súly, amit viszek?
A méh kilökött, nincs többé védelem,
nem ölel többé körül a burok:
a magzatmáz volt az a hamv, amit
letöröltek rólam a hamvaid.
A többi néma csend és csonk csupán
a célját vesztett, száraz köldökön.
Hát élek, írok, mintha lenne mit.
Kényelmesen kitöltöm a nekem
szabott teret, mígnem az éjszaka
hatalmas gömbbé fújja a szobát,
s hallom, ahogy a mellkasom mögött
visszhangzanak az üres jambusok.
Kapcsolódó írások:
- Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő visszatekint Kiss Judit Ágnes Irgalmasvérnő visszatekint Voltam már elhagyatva, meg...
- Kiss Judit Ágnes: XXII. századi szerelmes versek Az vagy nekem, mi gépeknek a power, Mi bőr alatt...
- Kiss Judit Ágnes: De büszkén Kiss Judit Ágnes De büszkén A fürdő, a konyha,...
- Kiss Judit Ágnes: Valse nostalgique; Hogyha a szerelem elkerül Csak egy történet volt, mi félbeszakadt, csak egy sor közben...
- Kiss Judit Ágnes: Dalszöveg a hűtlenségről A hűtlenséget meg ne bánd, Ha több mint részeg pillanat....