Csörög a vekker, kikecmergek a dunyha alól, lábamra mamuszt húzok, köntösömre a vattamellényt is fölveszem, mégis fázom. Ma sem számíthatok rá, hogy újraindítsák a gázszolgáltatást, pedig már egy hete szünetel. Eszembe jut, gyerekként hogy örültem a szénszünetnek. Persze akkor, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a lakásokat még lehetett valahogy fűteni, csak az iskolákat zárták be.

Lemegyek az újságért, lapozgatom az Új Szabad Népet, próbálok a sorok között olvasni, de hiába: minden mondat a KISZ (Központi Információs Szolgálat) egyenszövege, tán még a mondatok sorrendjét előírják. Bekapcsolom hát a rádiót, recsegve szólal meg az Új Szabad Európa adása, alig érteni, annyira zavarják. A netről már rég lekapcsolták a háztartásokat, csak a munkahelyeken lehet korlátozott hozzáféréssel használni, és informatikus kommandósok ellenőrzik, nem történik-e kihágás.

Gyalog megyek munkába, mert ma csak a páratlan rendszámú autók mehetnek, ők is persze csak akkor, ha tudtak tankolni az aranyáron mért, de még így is szűkös benzinből. Most, átfagyva, még jól is jön, hogy meg kell másznom egy hegyet; másfél óra alatt azért így is beérek. Amióta a Pénzügykutatót is államosították (már csak az öt főnél kevesebbet foglalkoztató cégek maradtak magántulajdonban), mindennap be kell járnunk. Internet hiányában nehezen is tudnánk persze otthon dolgozni.

Végül még örülhetünk is az államosításnak, mert így legalább van munkánk. Most éppen az a dolgunk, hogy javaslatot tegyünk a Gazdasági Főtanács nemzetpénzügyi osztályának arra, milyen kondíciókkal volna célszerű az új, III. sorozatú szabadságharckölcsön-kötvényeket kibocsátaniuk. Az első, „Rákóczi” névre keresztelt sorozatot 2012. április 1-jén hozták ki, amikor Pártunk és Kormányunk felszabadította az országot az IMF adósrabszolgaságából, megtagadva a fülkeforradalom előtt kapott hitelek visszafizetését. Akkor még nem minket bíztak meg a munkával, mert magáncég voltunk, hanem a Főtanácsban, M. Gy. mester személyes útmutatásával dolgozták ki a részleteket. A kötvények lejegyzése kicsit nehezen ment, mivel unortodox módon, negatív hozammal (évi –8 százalék „tőkésített” kamattal) árazták be őket, a futamidő pedig 10 év volt. Végül azért megtalálták a lejegyeztetés meglepően ortodox megoldását: a közalkalmazottak a havi bérük egytizedét Rákóczi szabadságharckölcsön-kötvényekben kapták meg.

A „Kossuth” névvel ellátott második sorozat kibocsátását júliusban már mi készíthettük elő, minthogy addigra már minket is leállamosítottak. Ekkor már az Európai Bizottság rosszallásától sem kellett tartani, hiszen május 1-jén, éppen 8 évvel a csatlakozásunk után, sikerült kiválnunk az unióból. A lecsatlakozást hatalmas népünnepély kísérte: az 56-osok terén tizenötmillió magyar örömódája zengett fel, miután a határon túl élő honfitársainkat is hazaszállították buszokkal és repülőkkel. Ezt követően az Állami Pénzügykutató is részt vehetett az éppen 88 éves Magyar Nemzeti Bank totális lerohanására irányuló akcióterv előkészítésében: a mi feladatunk a bankóprés újraindításának vizsgálata volt. A jegybanki devizatartalékok felhasználásának és a kötött devizagazdálkodás visszaállításának módját M. Gy. mester maga dolgozta ki, és az ő felügyelete mellett ment végbe a kereskedelmi bankok beolvasztása az MNB-be, majd annak a Gazdasági Főtanács alá rendelése. A május 35-én lezáruló teljes hadműveletet a Generalisszimusz személyesen irányította, amit a bankbetétek zárolására lehetőséget nyújtó gazdasági szükségállapot kihirdetése indokolt.

Az MNB-s munka sikerének köszönhetjük, hogy a szabadságharckölcsön második sorozatának előkészítését már ránk bízták. Most egyszerűbb volt a helyzet, mint az első sorozatnál: nem kellett negatív hozammal bíbelődni, hiszen a bankóprés jóvoltából meglóduló infláció magától megoldotta a kamatmentes kötvények gyors elértéktelenedését. A lejegyzett mennyiséggel sem volt gond: a szépen haladó államosításnak köszönhetően tavasz óta megsokszorozódott a közszférában dolgozók száma, az ő bérüknek már az öt százalékából is több jött össze, mint az I. sorozatnál a 10 százalékokból, így a kényszerkölcsönnel szembeni lakossági averzió is mérséklődött.

Mint mondtam, most éppen a harmadik, „Orbán” néven futó sorozat feltételein dolgozunk. Ennek a kibocsátására valójában már nem is volna szükség, hiszen lassan már pénz nélkül működik a gazdaság. Minthogy vészesen közeleg az idő, amikor elapadnak az ország devizatartalékai, új kölcsönökhöz pedig nem jutunk, az importot a nyugállományból reaktivált Marjai „elvtárs” adagolja, miközben napról napra nő az áruhiány. Hiába működik most már három műszakban a bankóprés, lassan az isten pénze sem elég egy gurtni minőségi vécépapír megszerzéséhez.

Csupán azért kell mégis a szabadságharckölcsön III. sorozatával bíbelődnünk, hogy a legnagyobb magyar szabadságharcos nevét is megörökítse az unortodoxiájában is ortodox értékpapír. Most a legnehezebb a dolgunk: olyan feltételeket kell kidolgoznunk, hogy a Generalisszimusz képmásával ékesített kötvények örökké a családoknál maradjanak. Az én ötletem az, hogy lejárat nélkül bocsássák ki a kötvényeket, azzal az ígérettel, hogy valamikor majd kisorsolják őket, és akiét kihúzzák, az beválthatja. Aztán amikor a magyar nép illő módon, meghitt családi körben és össznépi szeánszokon elsiratja a Nagy Szabadságharcost, hisz tán ő is halandó, akkor oly nagy lesz a megrendültség (vagy az öröm?), hogy senki fia nem gondol már a kötvények beváltására, hanem a családi kripta ékességévé teszi. Ötletemet ma terjesztem a kormányfő által kinevezett új igazgatónk elé, remélem, támogatja. Ha igen, benyújtja a Gazdasági Főtanácshoz, ahonnan – egyetértése esetén – M. Gy. mester személyesen viszi a Generalisszimusz elé.

Egy buktató sajnos lehet: ha Ő halhatatlannak véli magát, aminek mintha időnként már felbukkannának a jelei. A helyzetet ekkor már csak az menthetné meg, ha hirtelen előugrana egy már-már az őrültségig bátor elmeorvos, hogy ráhúzza a méretre szabott kényszerzubbonyt.

Most, hogy ezt leírtam, attól félek, előbb készül el a rám méretezett példány.

 

Budapest, 2013. január 2.

Kapcsolódó írások:

1. Várhegyi Éva: Illúziók és csalódások a gazdasági rendszerváltásban Várhegyi Éva Illúziók és csalódások a gazdasági rendszerváltásban Hazudnék, ha...
2. Várhegyi Éva: Butaságok a gazdaságpolitikában Általában is nehéz szétválasztani az emberből természeténél fogva felszínre törő...
3. Várhegyi Éva: Píár a gazdaságpolitikában “Én átlátok a szitán, öregem, engem nem tudnak átverni,...
4. Várhegyi Éva: Függetlenségi háború A nyár közepén, július 17-én, szombaton egy szokatlan hír röppent...
5. Várhegyi Éva: A frankhitelek fogságában 2011 őszére kényes helyzet állt elő. Egymilliót meghaladó, a lakását...