Victor Turner, a világhírű amerikai antropológus egész társadalom- és kultúraelméletet épített az átmenetek, az átmeneti állapot eszméjére, elképzelésére. Turner úgy képzelte el a történelmet és a társadalmat, mint tartós, biztos, állandó állapotok egymás után következő sorozatát. A változások pedig a stabil helyzetek közötti átmeneti periódusok során történnek, a liminális szakaszokban, amikor az előző állapot szabályai, törvényei már erejüket, érvényüket vesztik, de még az új, a következő periódus elvei sem formálódtak ki teljes mértékben. Éppen ezért az átmenet korszakait egyfajta bizonytalanság, kialakulatlanság és az abban gyökerező félelem jellemzi.
A Fidesz-KDNP politikusai 2011 végén egy sor interjúban jelentették be, hogy elkészültek az új Magyarország törvényi alapjai, készen áll az az építmény, amelynek nyomán 2012-ben egy új országot fogunk látni, hiszen lezárult a „posztkommunizmus” korszaka, s megteremtődtek az igazi demokrácia keretei. Most már csak „be kell járatni” az új rendszert – mondta a miniszterelnök. A kormánypárt frakcióvezetője pedig hozzátette, 2012 első fele nehéz lesz, de aztán egy egészen új Magyarország áll majd előttünk. Azaz azt mondták, vége mindenféle átmenetnek, mostantól új, valódi, európai demokráciában élhetünk, aminek legfontosabb alapköve az új, 2012. január 1-jén életbe lépett alaptörvény. S hogy mindezt szimbolikusan is megerősítsék, 2012-t egy jelképes aktussal, a társadalom nagy részét provokáló és felháborító eseménnyel, az új Magyarország operaházbeli megünneplésével kezdték. Közben pedig kint az utcán tízezrek tüntettek ellenük. S akkor ugyan még ezt nem tudtuk – legfeljebb sejtettük –, de 2012-t ez, a kormány, a kormánypárt és a társadalom között egyre növekvő feszültség, a kormány politikájának egyre erőteljesebb elutasítása jellemezte. Az Operaházban zajlott ünnepség nem valaminek a kezdetét, hanem valaminek a végét, a Magyar Köztársaság lerombolását szimbolizálta – s ez a gesztus volt az, amit a magyar társadalom már nem akart, nem tudott elviselni.
A kormány persze csak beszélt a demokráciáról, hiszen a „bejáratás” valójában azt jelentette, hogy az új alaptörvényre, illetve a sarkalatos törvényekre hivatkozva s a már korábban a független intézmények élére kinevezett pártkatonák segítségével, a formális demokrácia szabályai szerint még erőteljesebben korlátozták a még megmaradt demokrácia működését, még inkább rákényszerítették a társadalomra saját akaratukat. Eközben azonban egyre drámaibbá vált az ország gazdasági helyzete, amit kétévnyi kormányzás után már nem lehetett az előző kormányok számlájára írni. Nőtt a szegénység, egyre szélesebb rétegeket érintett az elszegényedés veszélye, egyre nőtt a kiábrándult, reményét vesztett emberek száma. AZ IMF kemény feltételeket támasztott, a kormány csak vergődött a tárgyalások során, s ennek megfelelően nem is született olyan megállapodás, amely segített volna a magyar gazdaságon. Az Európai Közösségen belül tovább nőtt a nyomás, Magyarország az egyik konfliktusból a másikba bukdácsolt, az ország nemzetközi megítélése sosem látott mélypontra süllyedt. 2012-ben nem volt olyan területe a magyar politikának, ahol sikereket tudott volna felmutatni. S ezen a tényen az sem változtat, hogy közben a kormány által ellenőrzött és irányított médiából áradt a primitív és nevetséges sikerpropaganda.
Mindeközben egyre növekedtek a társadalmi feszültségek. Egykori támogatóinak jelentős része 2012-ben végérvényesen elfordult a kormánypárttól, amelynek ebben az évben már nemhogy kétharmados, de semmilyen többsége sem volt. A választójogi törvényt persze nem véletlenül fogalmazták meg úgy, ahogyan tették, hiszen ebben a rendszerben még alacsony támogatottság mellett is megkerülhetetlen politikai szerepük. S noha a kormánypárt társadalmi támogatottsága már 2011-ben is csökkent, ebben az évben döntő fordulat történt. Amíg ugyanis korábban a kiábrándult választópolgárok a politikai passzivitásba menekültek, ebben az évben megindultak – még ha lassan és fokozatosan is – a demokratikus ellenzéki pártok felé. S ez valóban új helyzetet teremtett a demokratikus ellenzék számára. 2012-ben végérvényesen világossá vált, a Fidesz-KDNP újabb választási sikerét, illetve egy Fidesz–Jobbik koalíció létrejöttét csak úgy lehet megakadályozni, a Köztársaságot csak úgy lehet újra felépíteni, ha a demokratikus ellenzéki pártok felhagynak az egymás közötti értelmetlen versengéssel, félreteszik a személyi ellentéteket, és valóban összefognak. Olyan koalíciót alkotnak, amely képes nagyarányú választási vereséget mérni a Fidesz-KDNP-re, s ily módon okafogyottá teszi a Fidesz és Jobbik összefogását. Ebben az évben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a számos civil szervezetnek alapvető fontosságú szerepe van a társadalom politikai mozgósításában, a politikai akaratok és szándékok artikulálásában, egy politikailag érzékeny modern civil társadalom megteremtésében. Ugyanakkor az is mindenki számára egyértelművé vált, hogy a civil szervezetek nem politikai pártok, s mivel a politika elsősorban a pártok közötti demokratikus versengés kérdése, tárgya, a politika- és politikusellenesség nem vezet sehova, nem képes a társadalmi problémák és konfliktusok megoldására.
Egy rövid visszatekintés természetesen nem térhet ki egy egész év minden fontos történésére, vonatkozására. Mégis bizton állíthatjuk, 2012 fontos, sőt bizonyos mértékig meghatározó átmeneti éve volt a Köztársaság lerombolását követő időszaknak. A hatalom mindinkább elvesztette erejét, miközben a demokratikus ellenzék határozottan erősödött. A gazdasági helyzet, az ország nemzetközi megítélése tovább romlott, a társadalmi feszültségek drámai módon felerősödtek. A kormány, a politikai hatalom 2012-ben a bukás szélére sodródott. Hogy 2013-ban összeomlik-e, avagy kihúzza a következő év tavaszán esedékes választásokig, azt ma nehéz megmondani. Annyi azonban biztos, 2013 is a drámai események éve lesz.
Kapcsolódó írások:
- Niedermüller Péter: Töprengések politikáról és kultúráról A Mozgó Világ januári számában Konok Tamás, Gábor György és...
- Niedermüller Péter: A mindennapok gyarmatosítása Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, mi maradt a demokráciából,...
- Niedermüller Péter: A jövő társadalma? Az elmúlt másfél évben számos cikk, publicisztikai írás, elemző tanulmány...
- Niedermüller Péter: A „Nemzeti Hitvallás” alkotmánya A Fidesz–KDNP a legutóbbi országgyűlési választásokon elért kétharmados győzelmét követően...
- Niedermüller Péter: Esztergom a távolból… Meggyes Tamás 1999-ben lett ügyvezető polgármestere Esztergomnak. Az akkor 32...