Szöllősi Mátyás: (cím nélkül)

(cím nélkül)

„Wasting my time

in the waiting line”

 

 

Már előtte éreztem hogy vége van

mintha egyszerűen csak

kimarták volna belőlem Szorongtam

szűköltem is majdhogynem hánykolódtam

mégis érthetően folyt szinte minden

az egész ami lezárult vagy eltolódott

feloldódott egy mozdulatban –

 

először még zavart a villogás hogy körbe annyi

szinte folyékony testetlen alak van mindenütt

Hogy a tolongó homlokok között se szem se száj

nem izgat inkább undorít Velük a tér

csak szűkült mintha terheit osztotta volna rám –

 

viselni kell hogy aztán eljöhess

mint akit a hullám partra sodor s akit csak

olyan értetlenül emelhettem föl akár

egy puha hajcsomót Talán

arra vágytam amit a szótlan

együttlét egyszerűsége adhat –

 

aztán csak nézed nézed úgy érzed látod is majd

félsz hogy elveszíted Reggelre vak vagy

és a sötétben ugyanaz a látvány

villog kíméletlenül egyenletesen

hogy bőre minden négyzetcentiméterét

tudod –

s közben még csak a neve sem

 

 

Kapcsolódó írások:

Szöllősi Mátyás: Önkívület Szöllősi Mátyás Önkívület ?Elkapni most a kézzelfoghatót!” – mondják,...

Szőllősi Mátyás: Kimérten és megértőn Szőllősi Mátyás Kimérten és megértőn Fel lehet-e tenni vajon...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Lemásztam rólad. Nem érzem a tested. Utcára lépek – megkönnyebbülés....

Szöllősi Mátyás: Állapotok (28.) Állapotok (28.) Exigentia Ahogyan néha figyelem magunkat, mikor eszünk; olyan,...

Szöllősi Mátyás: Állapotok Igen, aznap is fölkeltem talán, s ha fölkeltem, egészen biztosan...

 

 

Cimkék: Szöllősi Mátyás