Turczi István: A filozófia rövid története; Cogito úr bólint, tehát vagyok

A filozófia rövid története

Kutyám, Metafi, a szokásos időben vonszol reggeli sétára. Az ébredő lények gyermeki kiváncsiságával bámuljuk, ahogy a Nap ma is újrateremti az eget. Telítődnék ragyogással, de feszül a póráz, máris tovább. Nem itt akar, nem is a sarkon túl, az újságos mögötti lámpaoszlop cserjékkel körülvett puha fénykoszorúja alatt, nem. A megszokás hatalmas mágnes. Metafi egy hónapja minden reggel egy ficus religiosa tövénél végzi a dolgát. Ami még legalább száz lépés, és az utolsó métereket rendre futva tesszük meg. Szabad

kezemben fehér zászlóként leng a papírkendő, zizeg a nejlonzacskó. Metafi nem aprózza el. Bízik képességeiben. Csak az állapotára koncentrál, soha nem látom védtelenebbnek. Felhúzott lábbal áll a teremtett természet közepén, és szarik. Teste börtönéből egyetlen szakszerű nyomással távozik a salak. A tiszta tevékenység pillanata ez. Lehajolok; ő mintha engedélyt adna, úgy lép el onnan. Hazafelé bölcs dolgokról hallgatunk.

 

 

 

 

 

Cogito úr bólint, tehát vagyok

[Remake: Zbigniew Herbert]

 

 

Most, hogy magunkra maradtunk, végre beszélhetünk egymással mint férfi a férfival. Tudom, kifakadásom nem kíván római jellemet. Hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is. Így aztán egyenlőtlen a küzdelem, bár drámai epizódokban bővelkedik. Például a saját halál esete, melynek dátuma ízlésem szerint biztosan nem vonul be a történelembe. Olyannak képzelem, ahogy búcsúzáskor elmozdul a táj. Közeledik a távol, távolodik a közelség. Vonatra szállsz, és igeidőt váltanak a sínek. Amióta a tárgyak oly sötéten, gyűlölködve kerülnek, többet gondolok rá. Eldönthetetlen, álomdiktátum ez, vagy éber nézet, amely mögött valaki más már lesben áll. Rég eladtam könnyeim, kerteket sem ápolgatok fejemben, és most nem könnyű felcserélni a tápláló kínt új reményre. Majd kinézek egy jó száraz helyet, és elásom utolsónak szánt szavaimat.

 

 

Kapcsolódó írások:

Turczi István: Kezdődik Turczi István Kezdődik Hajnal Anna szavai közt sétálva; 1907-1977-2007...

Turczi István: Várakozás Turczi István Várakozás Odavagyok magányért. Gyakorlom a közönyt. Végre...

Turczi István: Rács és ablak; Lélekmetsző Jack Te, aki már csak emlékeid barlangfalán szemléled az árnyékokat, néha...

Almási Miklós: Mindenkinek jó lesz (Thomas L. Friedman: És mégis lapos a Föld. A XXI. század rövid története. Fordította Bozai Ágota. Budapest, 2006, HVG könyvek. 390 oldal, 4190 forint. ) Almási Miklós Mindenkinek jó lesz Felejtsd el a “lapos...

Rapai Ágnes: Vicces vagyok Rapai Ágnes Vicces vagyok Az mondja, nem olyan nagy...

 

 

Cimkék: Turczi István