Szlukovényi Katalin: Itthon; Szeretteim; Túlélő; Szőrszálhasogatás

Itthon

 

 

Ha ezt a percet meg tudnám ragadni,

mikor a valóság éppen olyan,

mint hogyha tényleg volna, illatokkal,

színekkel elevenen, boldogan,

oly természetesen, ahogy a macskám

este a lábunkhoz kucorodik,

s ágyunk biztonságába gömbölyödve

éli köztünk testmeleg álmait,

s ide bármikor vissza tudnék térni,

mert lenne, amikor csak akarom,

– volna erőm átjutni veled együtt

a két perc között hiányzó hídon.

 

 

 

Szeretteim

 

 

Ahogy a fogalom mögül kiöregszik a test.

Apám, anyám, szerelmem, barátom, mesterem.

A kontúrok lassan elbizonytalanodnak,

az összetöpörödő lényegen lötyög a név.

Odabenn is mind kisebb, elérhetetlenebb,

akiről úgy képzeltem, én vagyok.

Ahányszor közelednénk, arcotokba nézve

ijedten figyelem magunkat távolodóban.

 

 

 

Túlélő

 

 

Fagyállót ittak. Egyik el is pusztult,

a soványabb. Ennek csak tönkrement

a veséje, elvileg nem ehetne

fehérjét, nem járhatna ki, de hát

ott vernyog az ajtónál, kiengedjük,

aztán mindenfélét összezabál,

és hány tőle. A fél szemét meg akkor

vesztette el, mikor egy autó

átment rajta. Öregszik is. De nézd csak,

a kerti lépcső aljánál milyen

bizalommal kínálja föl magát,

hanyatt fekszik az őszi napsütésben,

és hagyja, hogy a hasát simogasd.

Két fájdalom közt ezt az önfeledt

dorombolást – ezt meg lehet tanulni?

 

 

 

 

 

Szőrszálhasogatás

„vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?”

(Babits Mihály: Esti kérdés)

 

 

 

Ugyanaz máskor máshogy jön elő.

Már nem az a kérdés, hogy mit csinálnak

veled, hanem hogy mit csinálsz. A század

önsorsformálóbb volna? Vagy ha lázad,

hát más ellen a férfi és a nő?

 

 

A te példád a saját szőrös lábad:

a szőr újranő, minek epiláljad?

s ha úgyis kinyűvöd, mivégre nő?

 

 

Kapcsolódó írások:

Szlukovényi Katalin; Cím nélkül; Ikon; Látlelet; Ringató Hogy volt-e oka, vagy csak így esett, már nem találgatom....

Szlukovényi Katalin: Cirkusz; Fa, téli tájban Ahogy a cirkuszban a pöttöm kínai föl-alá futkos, piros és...

 

 

Cimkék: Szlukovényi Katalin