Ionesco:

„Vágyni a hatalomra és mindent megtenni érte: ehhez paranoia kell. Sztalin, Hitler romba döntötte a hazáját, a többiek kevésbé súlyos esetek, de csak mert fékezi őket a demokrácia, az ellenzék, a sajtó.” (1972. január 31.)

„Shakespeare Macbethje szörnyeteg, egyszersmind persze báb is, és lady Macbeth is szörnyeteg. Az én Makbettem nem szörnyeteg. Csak ugyanolyan gyáva, gyalázatos és hataloméhes, mint Duncan, Banco, Glamis vagy Candor. Átlagember.” (1972. március 19.)

„Átírni klasszikus műveket olyan, mint kart ragasztani a milói Vénuszra. Csakhogy én nem átírom, hanem folytatom Shakespeare-t, és nem is torzítom el, mint azok az avangárd vagy ideologikus-militáns vagy egyéb rendezők, akik jól elbánnak vele, mert kiforgatják az eredeti gondolatokat, semmibe veszik az író szándékát. Számomra Macbeth archetípus, struktúra; én azt csinálom, amit a klasszicista francia drámaírók csináltak az antikokkal.” (1973. Az idézetek forrása: www.ina.fr)

Ionesco (1909–1994) utolsó jelentős darabja a Makbett. 1972 januárjában mutatta be a párizsi Théâtre du Rive gauche, Jacques Mauclair rendezésében.

Egy Soren Olsen nevű brüsszeli Ionesco-fan a neten (www.ionesco.org) dokumentálja a Makbett világkarrierjét. 89 produkció szerepel a listáján (amelyet maga is hiányosnak ismer el). Néhány érdekesség a lista alapján: az első években Lengyelországban nagy keletje volt a Makbettnek. A Shakespeare Royal Company kétszer is műsorra tűzte, másodszor, 2007-ben, Silviu Purcarete rendezésében. Tahitin volt a Makbettnek polinéz változata, egy japán társulat pedig japán változattal turnézott Európában.

Magyarországon most, februárban van az ősbemutatója a Budaörsi Játékszínben; a rendező Salamon Suba László.

B. R.

SZEMÉLYEK

Makbett

Duncan

Lady Duncan

Lady Makbett

Első boszorkány

Második boszorkány

Komorna

Szolgálólány

Glamiss

Candor

Banco

Szerzetes

Püspök

Macol

Katonák, tábornokok. Lepkevadász.

Vendégek. Nők, férfiak stb.

Díszlet: pusztaság.

Glamiss és Candor. Glamiss balról be. Vele egy időben Candor jobbról be.

Nem üdvözlik egymást, lecövekelnek középen, arccal a közönség felé. Egy darabig nem mozdulnak.

GLAMISS (Candor felé fordul) Jó reggelt, Candor!

CANDOR (Glamiss felé fordul) Jó reggelt, Glamiss!

GLAMISS Ide hallgass, nagyúr!

CANDOR  Ide hallgass, nagyúr!

GLAMISS Ez így nem mehet tovább.

CANDOR  Ez így nem mehet tovább.

GLAMISS (keserű nevetéssel) Uralkodónk…

CANDOR (keserű kacajjal) Duncan, a mi, ha-ha, hőn szeretett Duncan hercegünk.

GLAMISS Az! A hőn szeretett, forrón szeretett.

CANDOR De még milyen forrón.

GLAMISS Abcúg Duncan!

CANDOR Abcúg Duncan!

GLAMISS Letiporja a földjeimet, amikor vadászik.

CANDOR „Államköltségen”.

GLAMISS Így mondja.

CANDOR Az állam ő.

GLAMISS Évi tízezer szárnyast adok neki, plusz a tojásokat.

CANDOR Hát még én!

GLAMISS Lehet, hogy mások beletörődnek…

CANDOR  De én nem.

GLAMISS Én sem.

CANDOR Ha beletörődnek, az ő dolguk.

GLAMISS Embereket követel a hadseregébe.

CANDOR A nemzeti hadseregbe.

GLAMISS Ezzel akar lefegyverezni.

CANDOR  Le akar fegyverezni bennünket.

GLAMISS Vannak embereim. Van hadseregem. A saját embereimet vethetné be saját magam ellen.

CANDOR Meg ellenem is.

GLAMISS Ki látott már ilyet?

CANDOR Ilyet az öregapám se látott.

GLAMISS A dédapám se.

CANDOR És ki mindenki turkál-furkál körülötte!

GLAMISS Arcunk verítékével tömik degeszre a hasukat!

CANDOR  A szárnyasaink zsírján hájasodnak.

GLAMISS A báránykáink gereznáján!

CANDOR A disznaink háján!

GLAMISS A disznó!

CANDOR A kenyerünk javán!

GLAMISS Tízezer aprójószág, tízezer ló, tízezer hadra fogható férfi. Mit művel ennyi mindennel? Nem bír mindent felzabálni. A fele megrohad.

CANDOR  És ott a tízezer szűz leány.

GLAMISS Na, azt tudjuk, hogy velük mit művel.

CANDOR Miért volnánk az adósai? Ő a mi adósunk, nem?

GLAMISS De még mennyire!

CANDOR A többiről nem is beszélve.

GLAMISS Abcúg Duncan!

CANDOR Abcúg Duncan!

GLAMISS Nem vagyunk alábbvalók.

CANDOR Szerintem ő az alávaló.

GLAMISS A legalantasabb alattvaló alá való.

CANDOR Mélyen alá.

GLAMISS Kiugrik az állkapcám, ha csak rágondolok is.

CANDOR  Szétvet a méreg.

GLAMISS A becsületem!

CANDOR A dicsőségem!

GLAMISS Ne hagyjuk, hogy bárki hülyének nézzen minket, pláne Duncan! Ha-ha! A mi hőn szeretett uralkodónk!

CANDOR  Hülyének nézzen és átverjen.

GLAMISS Átverjen, mint egy hülyét.

CANDOR Még álmomban is kísért.

GLAMISS Eleven lidércnyomás.

CANDOR El kell űzni.

GLAMISS Mindenhonnan el kell űzni.

CANDOR Mindenhonnan.

GLAMISS Függetlenséget!

CANDOR Jogot a gyarapodásra! Autonómiát!

GLAMISS  Szabadságot!

CANDOR Területi sérthetetlenséget!

GLAMISS Az ő földjéből fogunk elragadni.

CANDOR Az ő életteréből.

GLAMISS Azt javaslom, osztozzunk rajta.

CANDOR Fifti-fifti.

GLAMISS Fifti-fifti.

CANDOR Rosszul viszi az ügyeket.

GLAMISS Igazságtalan velünk.

CANDOR Hát mi igazságot szolgáltatunk.

GLAMISS Mi fogunk uralkodni, nem ő.

CANDOR A helyébe lépünk. (Glamis-szal egymás mellé lépnek. Jobbra néznek, ahonnan Banco belép)

Üdv, Banco, hős generális.

GLAMISS Üdv, Banco, nagy hadvezér.

BANCO Üdv, Glamiss, üdv, Candor.

GLAMISS (Candornak) Ne szóljunk neki erről az egészről. Duncan embere.

CANDOR  (Bancónak) Levegőztünk.

GLAMISS (Bancónak) Szép időnk van.

CANDOR (Bancónak) Foglaljon helyet, kedves barátom.

BANCO A reggeli sétámon sosem ülök le.

GLAMISS Na persze: egészségügyi séta.

CANDOR Nagy csodálóid vagyunk.

BANCO Kardommal az uralkodót szolgálom.

GLAMISS (Bancónak) Nagyon helyes.

CANDOR Teljes mértékben egyetértünk.

BANCO Viszlát, urak!

Balra el.

CANDOR Viszlát, Banco.

GLAMISS Viszlát, Banco. (Candornak) Nem számíthatunk rá.

CANDOR (félig kihúzza a kardját) Itt az alkalom: szúrjuk le!

Lábujjhegyen elindul Banco után.

GLAMISS Ne! Még korai lenne. A seregünk még nem áll készen, de hamarosan hadra kész lesz.

Candor kardja vissza. Banco balról ki, pont amikor Makbett jobbról be.

CANDOR (Glamissnak) Tessék, itt a herceg másik hű embere.

GLAMISS Üdv, Makbett.

CANDOR  Üdv, Makbett, köszöntelek, hű és erényes nemesúr.

MAKBETT Üdv, Candor, üdv, Glamiss, üdv, nagyurak.

GLAMISS Üdv, Makbett, dicső hadvezér. (Candornak) Vigyázzunk, nehogy megszimatoljon valamit!

CANDOR (Makbettnek) Nagy csodálóid vagyunk, amiért olyan hűen szolgálod hőn szeretett uralkodónkat, Duncan herceget.

MAKBETT Talán nem kellene hűen szolgálnom őt? Talán nem esküdtem örök hűséget neki?

GLAMISS Dehogynem, dehogynem. Tökéletesen igazad van.

Minden elismerésünk a tiéd.

CANDOR A jutalmad nyilván nem marad el.

MAKBETT (széles mosollyal) Duncan herceg legendásan jóságos úr, a nép javát akarja.

GLAMISS Tudjuk.

CANDOR Meg vagyunk győződve róla.

MAKBETT  Duncan maga a megtestesült nagylelkűség. Mindenét szétosztja.

GLAMISS (Makbettnek) Bizonyára neked is jutott belőle.

MAKBETT És roppant bátor is.

CANDOR Nyilván hősi tettek bizonyítják, mily bátor ő.

GLAMISS A bátorsága köztudomású.

MAKBETT Ez nemcsak legenda. Uralkodónk jóságos és igazságos.

GLAMISS  Hitvese, a hercegné pedig éppolyan szép, amilyen jóságos.

CANDOR A szegények gyámola, betegek istápolója.

MAKBETT Úgy van… Uralkodónk a példaképem. Isten veletek, urak.

Balra el.

CANDOR Hithű férfiú.

GLAMISS Megvesztegethetetlen.

CANDOR  Veszélyes fajta. Ő meg Banco a herceg seregének két hadvezére.

GLAMISS De ugye nem fogsz betojni?

CANDOR Áá… nem hinném. Számíthatsz rám. Nagyon is számíthatsz.

GLAMISS Akkor rajta! Holnap hajnalban támadunk. Estére legyőzzük Duncant, és elfoglaljuk a trónját.

CANDOR Komolyan úgy gondolod, hogy Duncan egy zsarnok?

GLAMISS Zsarnok, trónbitorló, despota, diktátor, szörnyeteg, hitetlen kutya, barom állat dög és még annál is roszszabb. Kell-e jobb bizonyíték, mint hogy ő uralkodik? Máskülönben nem is akarnám letaszítani a trónról. Nemes eszmék vezérelnek, semmi más.

CANDOR  Hát ez igaz.

GLAMISS Esküdjünk teljes bizalmat egymásnak! (Kard ki, kölcsönös tisztelgés) Bízom benned, és kardomra esküszöm: hűen szolgálom ügyünket.

CANDOR Bízom benned, és kardomra esküszöm: hűen szolgálom ügyünket.

Kardok vissza. Glamiss balra, Candor jobbra sebesen ki.

Egy ideig üres a szín. Fontos: világításjáték hátulról; hangok, zajok, amelyek a jelenet végére konkrét zenévé változnak át.

Lövések, torkolattüzek, villámlás. Vöröslik az ég.

Felülről izzás (tükröződik a deszkákon); tomboló vihar. Pirosan villózik a horizont, fölhangosodik, megritkul a kartácstűz. Sebesültek jajgatása, hörgése, aztán megszűnik a tüzelés. Egyetlen elnyújtott, éles fájdalomüvöltés.

A felhők szétoszlanak; széles puszta tér válik láthatóvá.

A sebesült elnémul, de két-három másodperc múlva egy nő sikít.

A díszlet, a világítás, a hang- és zajeffektek hosszan játsszanak, mielőtt a szereplők megjelennének, de – főleg a végén – ne legyenek „valóságosak”.  (…)

Rövid ideig üres a színpad, aztán nevetségesen ünnepélyes harsonák harsannak, elnyomva a csatazajt.

Duncan egy tisztje balról gyorsan be, megáll középen.

TISZT (hordszéket vagy hordtrónt hoz) Urunk és parancsolónk Duncan herceg és hitvese.

Lady Duncan és a herceg balról be. A hercegné jön elöl, zöld hosszú ruhában, koronásan. Mögötte a komornája, szép, ifjú hölgy; a járás közelében marad. Duncan leül; felesége és a tiszt a hordtrón mellé állnak kétfelől.

DUNCAN Legyőztük Candort? Ha legyőztük, kivégezték? Megölték Glamisst, ahogy parancsoltam?

TISZT Reméljük. Közelebbről kellett volna megszemlélnie a helyzetet. Vöröslik a látóhatár. A jelek szerint még tart a csata, de messze, nagyon messze. Várjuk ki a végét! Türelem, nagyuram!

DUNCAN És mi van, ha Makbett vagy Banco maradt alul?

LADY DUNCAN Akkor te magad ragadsz fegyvert és vonulsz csatába.

DUNCAN Hová meneküljek, ha ők vesztettek? Málta királya az ellenségem. A kubai császár is. A Baleári-szigetek fejedelme is. A francia meg az ír király úgyszintén. Az angol udvarban sok az ellenségem. Hová fussak? Hova meneküljek?

TISZT Bízzon, nagyuram, Makbettben és Bancóban. Jó hadvezérek, bátrak, energikusak, remek stratégák. Erről már sokszor tanúbizonyságot tettek.

DUNCAN Kénytelen vagyok bízni bennük. Mindegy, akkor is megteszem a szükséges óvintézkedéseket. Nyergeljék fel a legjobb lovamat, azt, amelyik nem olyan ágaskodós, szereljék fel a legjobb hajóm, azt, amelyik nem hánykolódik a hullámokon, és mentőcsónakjai vannak. De kár, hogy nem parancsolhatok a Holdnak, hogy legyen telihold, az égnek, hogy legyen csillagos, merthogy éjszaka fogok utazni. Nem árt az óvatosság. Az óvatosság a bölcsesség szülőanyja. Saját kezűleg viszek magammal egy aranypénzzel teli ládikát. Jó, de hova menjünk? Talán Kanadába vagy az Egyesült Államokba.

TISZT Várjon egy kicsit! Ne adja fel a reményt!

Sebesült katona tántorogva jő.

DUNCAN Mit keres itt ez a részeges alak?

TISZT Nem hinném, hogy részeges alak. Én inkább sebesült katonának nézem.

DUNCAN Ha a csatából jössz, halljam, mi van! Ki győz?

SEBESÜLT KATONA Nem mindegy?

DUNCAN Én a te uralkodód vagyok, Duncan herceg.

SEBESÜLT KATONA  Ja, az más. Bocsánat: sebesült vagyok. Jó pár golyót kaptam, plusz egy lándzsadöfést.

Megtántorodik.

DUNCAN Ne játszd meg, hogy mindjárt elájulsz. Beszélsz vagy nem beszélsz? Ki győzött? Ők vagy a mieink?

SEBESÜLT KATONA Bocsánat, nem tudom. Annyit kaptam, hogy az egy lónak is sok. Az a helyzet, hogy előbb eljöttem. Még nem volt vége.

DUNCAN Maradnod kellett volna.

TISZT Akkor nem volna itt, nagyuram, és nem tudna válaszolni a kérdéseire.

DUNCAN Fogja magát, és eljön a csatából, mint akinek nem tetszik az előadás.

SEBESÜLT KATONA Nem érti, hogy megsebesültem?! Elvesztettem az eszméletemet. Aztán visszanyertem. Nagy nehezen feltápászkodtam, és nagy nehezen idevonszoltam magam.

DUNCAN A mieink közül vagy?

SEBESÜLT KATONA Kik a „mieink”?

TISZT A herceggel beszélsz.

SEBESÜLT KATONA Nem láttam a fenséges urat a csatamezőn.

DUNCAN Hogy hívják a hadvezéreidet?

SEBESÜLT KATONA Tudom is én! Kijöttem a kocsmából, egy lovas őrmester lasszóval elkapott és besorozott katonának. A haverjaimnak sikerült meglépni. Szerencséjük volt. Megpróbáltam ellenállni, megvertek, megkötöztek, vittek. A kezembe nyomtak egy kardot. Hol van? Valahol elvesztettem. Meg egy pisztolyt. (Homlokához nyomja a pisztoly csövét, meghúzza a ravaszt.) Nincs benne golyó. Úgy látszik, lőttem vele. És aztán rengetegen voltunk, és egy nagy mezőn azt kellett kiabálnunk, hogy „Éljen Glamiss! éljen Candor!”

DUNCAN Áruló.

TISZT Ne vágja le a fejét, nagyuram, mert semmit se fog kiszedni belőle.

SEBESÜLT KATONA S aztán lődöztek ránk. S aztán mi is lődöztünk őrájuk.

DUNCAN Kikre?

SEBESÜLT KATONA S aztán foglyul ejtettek bennünket. És aszonták: „Ha a nyakadon akarod tartani a fejedet, és nem vagy kíváncsi rá, hogy hogy gurul a lábad elé, álljál közénk”,  és azt kellett kiabálnunk, hogy „Halál Candorra, halál Glamissra”, s aztán lőnünk kellett rájuk, azok pedig lőttek miránk. S aztán kaptam jó pár golyót, meg egy lándzsavasat az oldalamba, s aztán nem tudom, mert elájultam. S aztán magamhoz tértem, és már messzire dúlt a csata. És csak egy rakás haldokló volt körös-körül, úgyhogy nagy nehezen elvonszoltam magam onnét, ahogy már mondtam. És fáj a jobb lábam, fáj a bal karom, az oldalamon meg csorog a vér. S aztán, tessék, most itt vagyok… Ennyit bírok mondani. Meg hogy elfolyik a vérem. Folyik elfelé.

DUNCAN Nem sokra mentünk evvel a hülyével.

SEBESÜLT KATONA (nagy nehezen feltápászkodik, tántorog) Ennyit bírok mondani. Ez minden.

DUNCAN (Lady Duncannek, a katonára mutatva) Dezertőr.

A Lady tőrt vesz elő, emeli a karját, hogy leszúrja

SEBESÜLT KATONA Ne fáradjon, fenség, magamtól is feldobom a talpam. (Jobbra mutat) Ott az a fa, az alatt szépen kinyuvadok, nem akarok a terhükre lenni.

Balra tántorog.

LADY DUNCAN Legalább illemtudó. Ritka erény egy katonánál.

Jobbról hallani, ahogy egy test elzuhan.

DUNCAN (a tisztnek) Maradj itt, hogy szükség esetén védelmezzél. (Lady Duncannek) Eridj, pattanj lóra, vágtass a frontra, és tájékoztass, mi van. Azért ne menj nagyon közel! Én majd távcsővel kukkolok.

Lady Duncan jobbra el, nyomában a komorna. Duncan távcsövez, közben a színpadfenéken látjuk, ahogy a Lady elnyargal.

Duncan elteszi a messzelátót.

Ezenközben a tiszt kivonja kardját, és fenyegetően néz jobbra-balra. Duncan jobbra el, nyomában a hordszékvivő tiszttel.

MAKBETT (tiszteleg Lady Duncannek) Úrnőm! Híven szolgáltuk hőn szeretett uralkodónkat. Candor a foglyunk, Glamisst pedig javában üldözzük a közeli hegységben, ami ott magaslik a távolban. Be van kerítve. Nem szabadulhat a markunkból.

LADY DUNCAN Makbett tábornokhoz van szerencsém?

MAKBETT (meghajol) Szolgálatára, úrnőm.

LADY DUNCAN  Nem ilyenre emlékeztem. Nem nagyon hasonlít magára.

MAKBETT Igen, ha fáradt vagyok, megnyúlnak a vonásaim, és alig hasonlítok magamra. A saját alteregómnak néznek. Sőt, néha a Banco alteregójának.

LADY DUNCAN Bizonyára sokszor nagyon fáradt.

MAKBETT A háborúzás bizony nem pihentető foglalkozás. A háború az háború. A szakma minden kockázatával… (Lady Duncan nyújtja a kezét, Makbett letérdepelve kezet csókol, gyorsan felegyenesedik)… amit vállalni kell. (…)

Rivallanak a kürtök. Ováció. Duncan jobbról be. A kürtök elhallgatnak.

LADY DUNCAN Vége a csatának.

MAKBETT Üdv, fenséges úr!

BANCO (feje) Üdvözöljük fenségedet!

EGY KATONA Üdvözöljük, fenség!

MAKBETT Hódolattal üdvözöljük, fenség.

DUNCAN Győztünk?

MAKBETT Minden veszély elhárult.

DUNCAN Nagy kő gördült le a szívemről. Kivégezték Candort? (Hangosabban) Kivégezték Candort?

MAKBETT Nem, jó uram. De a foglyunk.

DUNCAN Megparancsolom, hogy vágják le a fejét. Most azonnal! Mi van Glamiss-szal? Felnégyelték már?

MAKBETT Nem, jó uram. De be van kerítve. Haladéktalanul a markunkba kerítjük. Egyet se féljen, fenséges úr!

DUNCAN Hát jó, bravó és köszönöm.

Kintről hurrázik a népség-katonaság.

MAKBETT Boldogok és büszkék vagyunk, hogy szolgálhattuk fenségedet.

BANCO (feje; ki- s eltűnik) Csak a kötelességünket teljesítettük, jó urunk.

Harsonaszó; háttérzöngévé halkul.

DUNCAN Köszönöm, kedves hadvezéreim. És mindenekelőtt köszönet nektek, érdemdús katonák, derék népfiak, kik megmentettétek a hont és a trónusom. Többek közületek életüket áldozták az ügyért. Köszönet tehát néktek, mindnyájatoknak, élőknek és holtaknak egyaránt, kik megvédelmeztétek trónusomat… amely egyszersmind a tiétek is. Midőn megtértek szerény falvaitok viskóiba avagy egyszerű, ámde dicsőséges sírjaitokba, egyremegy, mindenféleképpen példakép gyanánt szolgáltok majd a jelen és a jövendő… de sőt: a múlt… ifjú nemzedékeinek, évszázadok hosszú során át szóltok hozzájuk nemcsak élő szóval, hanem néma, mindazonáltal örökkön élő példával is, amit megtestesítetek, mindegy hogy névtelenül avagy nevesen, az a lényeg, hogy az örök és mulandó történelem színe előtt. Meghatározó jelenlétetek… mivelhogy elmúlástok is meghatározó jelenlétté lényegül át mindazok szemében, kik látható avagy láthatatlan orcátokat szemlélik a vásári képeskönyvek lapjain – jelenlétetek tehát jó útra téríti mindazokat, akik holnap vagy holnapután hajlamosak lennének letérni amaz útról, amelyet a ti példátok világít fáklya gyanánt. Mától fogva folytassátok, amiként a múltban mindig is tettétek, áldozatos munkálkodásotokat az arcotok verítékével keresve meg a betevő falatot a tűző nap forró heve és uraitok és elöljáróitok fennhatósága alatt, akik szeretnek benneteket minden érdemdús erényetek ellenére, és hála hibáitoknak nagyra is értékelnek benneteket, annál is jobban, mintsem képzelmetek felérné ésszel. Na jó, eridjetek.

Duncan szónoklata közben jobbról bejön a komorna. Néhány másodpercre felhangosodik a harsona. Üdvrivalgás.

MAKBETT Bravó!

EGY KATONA Bravó!

DUNCAN  Helyükre tettem a dolgokat.

LADY DUNCAN Bravó, Duncan! (Tapsol.) Most az egyszer jól beszéltél. (A komornának) Hol késtél, kedvesem?

KOMORNA Gyalog jöttem, úrnőm.

DUNCAN Megérdemelték a fiúk. A hadvezéreim, barátaim, mától fogva osztoznak velem a dicsőségen. Nemes hitvesünk úgyszintén. (Rámosolyog Lady Duncanre, kézcsók) Mindannyian büszkék lehettek magatokra. Most pedig jöhet az igazságszolgáltatás, a büntetés. Hozzák elém Candort! De hol van Banco?

MAKBETT  A fogollyal.

DUNCAN Ő lesz a bakó.

MAKBETT (félre) Nekem járt volna a dicsőség.

DUNCAN (a katonának) Hozd a lázadót!

A katona balra el; jobbról bejön Candor és Banco. Bancón csuklya és piros melegítőfelső, kezében hóhérbárd. Candoron bilincs.

DUNCAN (Candornak) Most megfizetsz a lázadásért.

CANDOR Drágán megfizetek. Nincs illúzióm. Sajnos nem én nyertem meg a háborút. Mindig a győztesnek van igaza. Vae victis! (Makbettnek)

Ha mellém álltál volna, busásan megjutalmazlak. Grófi címet adtam volna, Makbett. És neked is, Banco. Mindkettőtöket elhalmoztam volna kinccsel, dicsőséggel.

DUNCAN Ne aggódj, Candor. Makbett megkapja a grófi címedet, teljes birtokodat, és ha akarja, a feleségedet meg a lányodat is.

MAKBETT (Duncannek) Hű vagyok hozzád, nagyúr. Tetőtől talpig hűséges. Hűséges, ahogy a ló vagy a kutya hűségesnek születik a gazdájához.

DUNCAN (Bancónak) Te se aggódj, és ne irigykedj. Mihelyt Glamiss a kezünkbe kerül és lerepül a feje, megkapod grófi címét, teljes birtokát és vagyonát.

MAKBETT  Köszönöm, nagyúr.

BANCO Köszönöm, nagyúr.

MAKBETT  Akkor is hűek lettünk volna hozzád…

BANCO Ha nem jutalmazol meg bennünket.

MAKBETT Elegendő jutalom, hogy szolgálhatunk.

BANCO Elegendő jutalom, hogy szolgálhatunk.

MAKBETT De nagylelkűséged eltüntet belőlünk minden bírvágyat.

BANCO Teljes szívünkből köszönjük.

MAKBETT, BANCO (egyszerre; az egyik kardot ránt, a másik a bárdot lengeti meg) A kárhozatot is vállalnánk jóságos urunkért!

Jobbról balra egy férfi halad át a színen. (…)

DUNCAN (Candornak) Mit tudsz felhozni mentségedre? Beszélj!

CANDOR Ha erősebb lettem volna, most én volnék a ti szent uralkodótok. Legyőzve csak egy gyáva áruló vagyok. De kár, hogy nem én nyertem meg a csatát! De hát a Történelem menete nem úgy akarta. És objektíve mindig a Történelemnek van igaza. A Történelem szemete vagyok. De sorsom szolgáljon példaként mindenkinek és az utókornak is. Mindig az erősebb mellé álljatok! (…)

CANDOR Éljen a herceg!

Banco közben ledobta a bárdot, és a nyaktiló alá nyomta Candor fejét.

A háttérben sorra hullanak kosárba a fejek (valójában ugyanazok a színészek jönnek vissza újra meg újra).

DUNCAN (Makbettnek) Kedves barátom! Parancsolj, foglalj helyet nemes hitvesem oldalán!

Makbett leül Lady Duncan mellé. Legyenek jól láthatók!

A lady ülhet például szemben a nézőtérrel; a háta mögött van a nyaktiló, de olyan, mintha szemlélné a kivégzést. Számol. Ezenközben a szolga kinek-kinek teát szolgál fel, teasüteményt kínál stb., mindvégig a komorna asszisztálásával.

MAKBETT Elakad a lélegzetem, úrnőm, hogy ilyen közel lehetek önhöz.

LADY DUNCAN Négy, öt, hat, hét, tizenhét, huszonhárom, harminchárom, jaj! azt hiszem, egyet kihagytam.

Folytatja a számolást, de közben – eleinte diszkréten, aztán már látványosan – lábbal, könyökkel bökdösi Makbettot, végül közönségesen, szemérmetlenül dörgölőzik hozzá. Makbett eleinte zavarban van, elhúzódik egy kicsit, de aztán belemegy a játékba, cinkossá válik, kéjesen, bár egy kicsit visszafogottan.

DUNCAN (Makbettnek) Itt az ideje, hogy üzleti ügyekről tárgyaljunk: mostantól te vagy Candor grófja, a Banco barátod pedig Glamiss örökébe lép, mihelyt Glamiss is ki lesz végezve.

LADY DUNCAN Száztizenhét, száztizennyolc, micsoda látvány!

MAKBETT Hálás köszönetem, nagyúr!

LADY DUNCAN Háromszáz, hát ez szédületes! Kilencezer-háromszáz.

DUNCAN (Makbettnek) Hanem öntsünk tiszta vizet a pohárba!

MAKBETT (egy kicsit elhúzódik Lady Duncantől, aki nagyon nyomul, már a térdét fogdozza) Csupa fül vagyok, fenséges úr!

DUNCAN Megtartom a Candor-földek felét, amiként meg fogom tartani a Glamiss-földek felét is, és a koronabirtokhoz csatolom őket.

LADY DUNCAN Húszezer!

BANCO (egyre nyaktilózva) Köszönöm, fenség!

DUNCAN (Makbettnek) Mindkettőtöknek lesz még egy-két kötelezettsége is: illetékbefizetés, adó, miegyéb.

Jobbról beszalad egy tiszt, megáll a színpad közepén.

TISZT Glamiss elmenekült.

DUNCAN Majd később megtárgyaljuk a dolgot.

TISZT Fenség! Glamiss elmenekült.

DUNCAN Mit beszélsz?

TISZT Glamiss elmenekült a serege maradékával.

Banco abbahagyja a munkálkodást, közelebb lép. Mindenki felpattan.

BANCO Hogy menekülhetett el? Be volt kerítve. Jóformán fogoly volt. Árulás! Összeesküvés!

DUNCAN Bassza meg!

LADY DUNCAN (miközben dörgölőzik) Bassza meg!

MAKBETT  Bassza meg!

DUNCAN  (Bancónak) Akárhogy is: csak akkor kapod meg a grófi címet és Glamiss földjeinek felét, ha élve vagy halva, de béklyóba verve, láncra fűzve idehozod nekem Glamisst. (A tiszt felé fordul) Neked pedig le lesz vágva a fejed, amiért ilyen borzasztó hírt hoztál nekünk.

TISZT De hát én nem tehetek róla!

Egy katona hátravonszolja a guillotine-hoz. Üvöltés. Kosárba hull a feje.

Duncan zenekísérettel el. Lady Duncan rákacsintgat Makbettra, még egyszer nekidörzsöli a lábát.

A komorna is el.

A zene elhallgat: Duncan visszajön.

DUNCAN Csipkedje magát, asszonyom! (Nyakon ragadja a Makbettnek csókokat küldő, hátrálva tipegő nőt, elvonszolja.)

*

Vihar szele hallik.

Sötét vagy félsötét. Csak a Makbett arca dereng ki a homályból, majd az első boszorkányé, majd a másodiké.

MAKBETT (be) Micsoda vihar! Mit szólsz, Banco? Olyan, mintha a fák gyökerestül ki akarnának szakadni a földből. Csak nehogy a fejünkre zuhanjanak!

BANCO Tíz kilométernyire van a legközelebbi fogadó.

MAKBETT Kellett nekünk sétafikálni, most itt állunk megfürödve.

BANCO Elkapott bennünket a vihar.

MAKBETT Pedig nem azért jöttünk ide, hogy az időjárásról csevegjünk.

BANCO Kimegyek az útra, hátha jön egy ekhós szekér.

MAKBETT Itt várlak.

Banco el.

1. BOSZORKÁNY Üdvözlégy, Makbett, Candor grófja!

MAKBETT  Hű de megijesztettél! Nem vettem észre, hogy valaki van a közelben. Jól van, csak egy öregasszony. Olyan, mint egy boszorkány… Honnan tudod, hogy grófi címet kaptam? Már az erdőbe is eljutott a hír? Csak nem a vihar szele repítette idáig?

2. BOSZORKÁNY Üdvözlégy, Makbett, Glamiss grófja!

MAKBETT Glamiss grófja? Glamiss nem halt meg. Különben is Duncan Bancónak ígérte a címét és a földjeit. (Észreveszi, hogy egy másik boszorkánynyal beszél.) Hohó! De hiszen ez egy másik némber!

1. BOSZORKÁNY Glamiss meghalt. Lovastul belefulladt a patakba, elvitte az ár.

MAKBETT Mi ez? Rossz tréfa? Kivágatom a nyelveteket, vészbanyák!

1. BOSZORKÁNY Az a helyzet, hogy Duncan haragszik Bancóra, mert hagyta megszökni Glamisst.

MAKBETT Honnan tudjátok?

2. BOSZORKÁNY Ki akarja használni, hogy hibázott. Neked adja a grófi címet, amit Bancónak ígért, de Glamiss minden földje a trónra száll.

MAKBETT Duncan igazságos. Tartja a szavát.

1. BOSZORKÁNY Herceg leszel, fejedelem.

MAKBETT Hazudsz. Nincs becsvágyam. Illetve egyetlen becsvágyam van: szolgálni uralkodómat.

1. BOSZORKÁNY Te magad leszel uralkodó. Erre szánt a sors. Látom a csillagot a homlokodon.

MAKBETT Először is ez lehetetlen. Duncannek van egy fia, Macol, Karthágóban jár egyetemre. Ő a trón jogos és törvényes örököse.

2. BOSZORKÁNY Van egy másik fia is, Raguzában tanult közgazdaságtant és hajózási tudományokat, most diplomázik. Úgy hívják, Donalban.

MAKBETT Sose hallottam Donalbanról.

1. BOSZORKÁNY  Ne is jegyezd meg a nevét, nemes Makbett, nem érdemes, a továbbiakban nem esik szó róla. (A 2. boszorkánynak) Nem hajózási tudományokat tanult, hanem kereskedelmi ismereteket, köztük természetesen tengeri kereskedelmet is.

MAKBETT Ostoba beszéd. (Kardot ránt.) Pusztuljatok, boszorkányok! (Szúr-vág, hadonász a semmibe, a boszorkányok persze vérfagylalólag kacagnak.) Fertelmes fajzatok! (Eltűntek.) Láttam őket? Hallottam a hangjukat? Széllé, esővé váltak. A fák gyökereivé.

1. BOSZORKÁNY (hangja: lágy, női hang) Nem szél vagyok. Nem álom vagyok, Makbett, nemes dalia. Hamarosan találkozunk. Megismered hatalmamat és bűverőm.

MAKBETT Nahát! Még ilyet! (Csapkod még egypárat, aztán leereszti kardját.) Milyen ismerős ez a hang! Van tested? Van arcod? Ki vagy?

A HANG (lágy, dallamos) Itt vagyok közel, és mégis messze-messze. Viszontlátásra, Makbett.

MAKBETT Remegek. A hidegtől, vajon? Átjárt az eső? Vagy a félelem? A borzadály? Vagy tán valami titkos vágyakozást ébresztett fel bennem a hang? Meg volnék babonázva? (Más hangon) Eh, ezek csak vészbanyák voltak! (Más hangon) Banco! Banco! Hát ez meg hova a fenébe tűnt? Nem talált szekeret? Banco! Hol vagy, Banco?

Jobbra el.

Kis időre üres a szín. Tombol a vihar.

1. BOSZORKÁNY (a 2. boszorkánynak) Ott jön Banco.

2. BOSZORKÁNY Ha nincsenek együtt, folyton keresik egymást. Vagy üldözik.

Az 1. boszorkány elbújik jobboldalt, a másik baloldalt. Banco szemből be.

BANCO Makbett, Makbett! (Nézi, hol van.) Makbett! Találtam járgányt.

(Magának) Bőrig áztam. Na, talán most már nem zuhog annyira.

HANG (távolból) Banco!

BANCO Ez ő. Itt kellett volna megvárnia. Úgy látszik, elege lett.

HANG (közelebbről, jobbról) Banco! Banco!

BANCO Hol vagy?

Jobbra fut.

MÁSIK HANG (balról) Banco!

BANCO (balra fut) Hol vagy?

1. BOSZORKÁNY (hangja) Banco!

BANCO Ez nem Makbett hangja.

2. BOSZORKÁNY Banco!

BANCO Nem, ez nem Makbett hangja.

A két boszorkány, boszorkányalakban, egyszerre bújik elő a rejtekhelyéről, odaosonnak Bancóhoz.

BANCO Mi ez a rossz tréfa?

1. BOSZORKÁNY Üdv, Banco lovag, Makbett hű barátja.

2. BOSZORKÁNY Üdv, Banco hadvezér!

BANCO Kik vagytok? Mit akartok tőlem, rémséges boszorkák? Ha nem nők volnátok vagy legalábbis affélék, már a saját levágott fejeteken taposnátok, amiért gúnyt űztetek belőlem.

1. BOSZORKÁNY Ne haragudj, Banco generális!

BANCO Honnan tudjátok a nevem?

2. BOSZORKÁNY Üdv, Banco, aki sosem leszel Glamiss grófja!

BANCO Honnan tudjátok, hogy én voltam a cím várományosa? Honnan tudjátok, hogy nem kapom meg a grófi címet? Máris az erdő sűrűjéig futott a kósza hír? A szél meg a vihar hozta idáig Duncan szavait? És honnan tudjátok, hogy mi a szándéka, hiszen nem osztotta meg senkivel? De különben már csak azért se lehetek Glamiss grófja, mert Glamiss él.

1. BOSZORKÁNY Glamiss meghalt, lovastul a patakba fulladt, elsodorta az ár.

BANCO Mi ez a rossz tréfa? Kivágom a nyelveteket, vén boszorkák, merthogy boszorkányok vagytok, az biztos.

2. BOSZORKÁNY Duncan elégedetlen veled, mert hagytad megszökni Glamisst.

BANCO  Honnan veszitek?

1. BOSZORKÁNY Ki akarja használni,  hogy hibáztál, még gazdagabb akar lenni. Makbettnek fogja adni a Glamiss grófja címet, de Glamiss összes földjei a koronára szállnak.

BANCO Én a címmel is beérném. Ugyan miért akarna Duncan megfosztani tőle? Nem, Duncan igazságos. Tartja a szavát. Ugyan miért adná Makbettnek a címet? Miért büntetne engem? Miért egyedül Makbett kapna minden kegyet és kiváltságot?

2. BOSZORKÁNY Makbett a vetélytársad, a nyerő riválisod.

BANCO Hű bajtársam ő. A barátom. A fivérem. Igazságos ember.

A KÉT BOSZORKÁNY (távolabb szökellnek) Azt mondja, igazságos! Igazságos ember!

Kacagnak.

BANCO (kardot ránt) Rájöttem, kik vagytok, fertelmes fajzatok! Gyalázatos, mocskos boszorkányok! Duncan ellenségeinek kémei, hőn szeretett, igazságos uralkodónk gaz árulói.

Megpróbálja, hasztalan, levágni a két boszorkányt, azok kacagva elfutnak, az első balra, a második jobbra.

1. BOSZORKÁNY (mielőtt eltűnne) Makbett lesz az uralkodó. Duncan helyébe lép.

2. BOSZORKÁNY Elfoglalja a trónját.

Eltűnik.

Banco szúr, vág, hadonász a nagy semmibe, futkoz jobbra-balra.

BANCO Kik vagytok, átkozott banyák? Ördögfajzatok! (A színpad közepén áll, hüvelybe teszi kardját.) Csakugyan láttam őket? Hallottam hangjukat? Esővé, viharrá váltak. A fák gyökereivé. Csak a képzelet játéka volt? Makbett! Makbett!

2. BOSZORKÁNY (hangja) Hallgass rám, Banco, hallgass meg engem! (Üde és dallamos hang) Figyelmezz szavamra! Nem leszel uralkodó. De nagyobb leszel, mint Makbett. Egy sor fejedelem őse leszel, a te törzsedből sarjadnak honunk uralkodói ezer évre. Nagyobb leszel, mint Makbett, királyok apja, öregapja, ükapja.

BANCO Nahát! Még ilyet! (Egyet-kettőt újra üt-vág a kardjával, aztán abbahagyja) Ismerős ez a hang? Van tested? Van arcod? Hol vagy?

HANG Itt vagyok közel és mégis meszsze-messze. De majd találkozunk. Megismered hatalmamat és bűverőm. Viszlát, Banco!

MAKBETT (először csak a hangja) Banco! Banco! (Előrejön.) Banco! Hova a fenébe tűnt? Pedig jelentették, hogy itt van valahol. Beszélni akartam vele. A herceg az udvarba rendelt. Tudatta, hogy Glamiss meghalt, én öröklöm a grófi címét, a földjei viszont a koronára szállnak. Igazolódott, amit a boszorkányok mondtak. Mondtam Duncannek, hogy nem szeretném, ha megfosztaná Bancót a jussától. Mondtam, hogy jó barátok vagyunk, és különben sem vált méltatlanná a jutalomra, hiszen ereje szerint szolgálta uralkodóját. Duncan csak legyintett. Ha elfogadom a címet, elveszítem kedves harcostársam, Banco barátságát. Ha visszautasítom, megsértem a herceget. Megtagadhatom egyáltalán a parancsát? Engedelmeskedem, amikor háborúzni küld, muszáj akkor is engedelmeskednem, amikor jutalmaz. (…)

MAKBETT Egyetlenegyet akarok: híven szolgálni az uralkodót.

1. BOSZORKÁNY (előtűnik a sötétből) Ugyan! ez önáltatás.

MAKBETT Azt akarod elhitetni velem, hogy más ember vagyok, nem önmagam, de ez nem fog sikerülni.

1. BOSZORKÁNY Ha nem volnál hasznára, holtan akarna látni.

MAKBETT Az életem az övé.

1. BOSZORKÁNY Te csak eszköz vagy a kezében. Láthattad, hogyan küldött harcba Candor és Glamiss ellen.

MAKBETT Jól tette: lázadók voltak.

1. BOSZORKÁNY Elvette Glamiss minden földjét és Candor fele birtokát.

MAKBETT Minden az uralkodóé. És viszont: miénk az uralkodó és mindene, ami van. Nekünk gyarapítja javait.

1. BOSZORKÁNY A saját embereivel végezteti a könyvelést.

2. BOSZORKÁNY Hi-hi-hi-hi!

MAKBETT (most látja meg a 2. boszorkányt) Hát ez meg honnan bújt elő?

1. BOSZORKÁNY Nem tud elhasítani egy hasáb fát, nem tud lekaszálni egy nyaláb füvet.

MAKBETT Na és!

1. BOSZORKÁNY Harcba küld, de harcolni nem tud.

2. BOSZORKÁNY Ahhoz persze gyáva.

1. BOSZORKÁNY Ahhoz persze ért, hogy elvegye más asszonyát.

2. BOSZORKÁNY Azok is a közvagyon részei, úgy értve: a herceg tulajdona?

1. BOSZORKÁNY Szolgálni nem tud, de mindenkivel kiszolgáltatja magát.

MAKBETT Nem érdekelnek a hazugságaitok meg a rágalmak.

1. BOSZORKÁNY Ha csak ennyi telik tőlünk, miért akartál találkozni velünk?

MAKBETT Magam sem tudom. Hiba volt.

1. BOSZORKÁNY Akkor szaladj, Makbett, fuss el!

2. BOSZORKÁNY Ha nem érdekel az egész…

1. BOSZORKÁNY Látom, tétovázol, inkább maradnál.

2. BOSZORKÁNY Úgy is jó.

1. BOSZORKÁNY Ha úgy könnyebb neked…

2. BOSZORKÁNY …akár el is tűnhetünk.

MAKBETT Maradjatok, sátán lányai, többet akarok tudni.

1. BOSZORKÁNY Légy ura önmagadnak. Most még nem tudsz uralkodni magadon.

2. BOSZORKÁNY Szemétbe dobja az eszközt, ami már kiszolgált. Eleget használta.

1. BOSZORKÁNY Megveti hű embereit.

2. BOSZORKÁNY Gyávának tartja őket.

1. BOSZORKÁNY Vagy hülyének.

2. BOSZORKÁNY Azokat becsüli, akik szembeszállnak vele.

MAKBETT Velük is harcba száll. Legyőzte Glamisst és Candort, a lázadókat.

1. BOSZORKÁNY Azokat Makbett győzte le, nem ő.

2. BOSZORKÁNY Előtted Glamiss és Candor voltak a hadvezérei, híven szolgálták.

1. BOSZORKÁNY Gyűlölte őket a függetlenségük miatt.

2. BOSZORKÁNY Visszavette, amit adományozott nekik.

1. BOSZORKÁNY Íme egy szép példa rá, hogy mily bőkezű.

2. BOSZORKÁNY Glamiss és Candor büszke férfi volt.

1. BOSZORKÁNY És mindkettő nemes lélek. Duncan ezt nem bírta elviselni.

2. BOSZORKÁNY És bátrak is voltak.

MAKBETT Én nem leszek egy új Glamiss. Sem új Candor. Nincs másik Makbett, hogy legyőzze őket.

1. BOSZORKÁNY Látom, kapisgálod.

2. BOSZORKÁNY Hi-hi-hi-hi!

1. BOSZORKÁNY Ha nem vigyázol, kivárja a megfelelő pillanatot, és talál magának egy új Makbettet.

MAKBETT Sosem követtem el becstelenséget. Híven teljesítettem uralkodóm parancsait. Követtem az isteni törvényt.

2. BOSZORKÁNY Becstelenség volt harcba szállnod a veled egyenrangú urakkal.

1. BOSZORKÁNY Viszont a haláluk hasznodra lesz.

2. BOSZORKÁNY Valld be, hogy vágyod a trónt.

MAKBETT Nem.

1. BOSZORKÁNY Ne titkold magad előtt. Méltó vagy rá, hogy uralkodj.

2. BOSZORKÁNY Arra születtél, hogy uralkodj; megmondják a csillagok.

MAKBETT A kísértés síkos lejtőjét idézitek fel. Kik vagytok, mi a célotok? Kis híján beleestem a csapdátokba. De most erőt veszek magamon. Kotródjatok!

A boszorkányok szétrebbennek.

1. BOSZORKÁNY Azért vagyunk itt, hogy felnyissuk a szemed.

2. BOSZORKÁNY Segíteni akarunk.

1. BOSZORKÁNY A javadat akarjuk.

2. BOSZORKÁNY És azt, hogy győzzön az igazság.

MAKBETT Furcsa, nagyon furcsa.

2. BOSZORKÁNY Hi-hi-hi-hi!

MAKBETT Csakugyan a javamat akarjátok? Ennyire fontos nektek az igazság? Vénséges csoroszlyák, kiknek arcán ott van minden bűnük minden rútsága, elvetemült szipirtyók, feláldoznátok életeteket a boldogságomért, igaz? Ha-ha-ha!

2. BOSZORKÁNY Úgy bizony, hi-hi-hi, úgy bizony!

1. BOSZORKÁNY (kezd változni a hangja) Mert mi szeretünk téged.

2. BOSZORKÁNY Ő szeret téged. (Változik a hang) Szeret, miként a hazánkat, az igazságot, a lakosság üdvét.

1. BOSZORKÁNY (lágyan) Hogy segítsük a szegényeket. Hogy béke legyen e sokat szenvedett honban.

MAKBETT Ismerős ez a hang.

1. BOSZORKÁNY Ismersz bennünket, Makbett.

MAKBETT (kardot ránt) Utoljára kérem, parancsolom: mondjátok meg, kik vagytok, vagy elvágom a torkotokat.

2. BOSZORKÁNY Az nem lenne jó.

1. BOSZORKÁNY Majd megtudod, Makbett.

2. BOSZORKÁNY Tedd hüvelyébe a te kardodat. (Makbett engedelmeskedik.) És most látva lássál, Makbett: nyisd ki a szemed, nyisd ki a füled!

A 2. boszorkány kering az 1. körül, mint egy bűvészszámban. Szökellve kering körülötte, aztán az ugra-bugra kecses tánccá alakul át, ahogy a két boszorkány külseje is átváltozik. A végére lelassul a tánc. (…)

Az 1. boszorkány a teljes szépségében tündöklő Lady Duncan.

A 2. boszorkány szép fiatal nő, Lady Duncan komornája.

MAKBETT Fenséges úrnőm!

Térdre hull.

A 2. boszorkány kis emelvényt kerít Lady Duncan mögé. Ha erre nincs mód, Lady Duncan maga lép egyet-kettőt jobb felé, ahol szép lassan, háttal fellépdel az ott lévő kis emelvényre, és teljes fenségében ragyog. Változatlanul dicsfényféle övezi. A komorna viszi mögötte az uszályát. Makbett feláll, majd újra Lady Duncan lábához veti magát.

MAKBETT Mirabile visu! Oh, fenséges úrnőm!

A komorna egyetlen mozdulattal letépi Lady Duncan pompás ruháját, alatta csillogó bikini van és fekete-piros ujjatlan köpeny. Egyik kezében jogar, a másikba tőrt nyom a komorna.

KOMORNA (Lady Duncanre mutat) In naturalibus.

MAKBETT A rabszolgád leszek.

LADY DUNCAN (nyújtja a tőrt) Csak rajtad múlik, és én leszek a te rabszolgád. Akarod? Íme az eszköz kiélni becsvágyadat és magasra jutni, velem. (Szirénhangon) Vedd, ha akarod, és ha engem is akarsz. De cselekedj, ne habozz! Segíts magadon, s a pokol megsegít. Nézz magadba, és lásd, ahogy nőttön-nő benned a vágy, és ahogy a rejtett becsvágy átizzít, lángba borít. Ezzel a tőrrel fogod ledöfni Duncant. A helyébe lépsz. Ágyasod leszek. Te leszel az uralkodóm. Letörölhetetlen vérfolt lesz a pengén, az fog emlékeztetni rá, hogy győztél, az sarkall még nagyobb tettekre, amelyeket közös erővel, mindkettőnk dicsőségére végbeviszünk.

Felemeli Makbettet.

MAKBETT Fenséges úrnőm… szirének sziréne…

LADY DUNCAN Még mindig tétovázol? Makbett!

KOMORNA (Lady Duncannek) Vegye rá! (Makbettnek) Vegyen erőt magán!

MAKBETT Nem tudom, mi ez az aggály, de… Megtehetjük-e, hogy…

LADY DUNCAN Tudom, hogy bátor férfi vagy. Néha a bátrak is elgyengülnek, sőt el is gyávulhatnak olykor-olykor. Kivált, ha bűntudat, ama halálos kór gyötri őket. Gyógyulj meg! Sose féltél parancsra ölni. Most úrrá lehet rajtad a félelem. Rajta! háríts rám mindent, ami gyötör. Ígérem: kit asszony szült, soha le nem győz, sereg seregedet le nem győzi, hacsak az erdő meg nem indul ellened.

KOMORNA Ami egyszerűen lehetetlen. (Makbettnek) Vésse eszébe, hogy a hont akarjuk megmenteni. Maguk ketten egy új, jobb társadalmat fognak építeni nekünk, egy új, boldog világot.

Elsötétül a szín.

Makbett Lady Duncan lába elé veti magát. Már csak Lady Duncan látszik, a maga tündöklő meztelenségében.

KOMORNA (hangja) Omnia vincit amor.

Teljes sötét.

*

Palotaterem.

TISZT (Bancónak) Őfensége fáradt. Őfensége nem tudja fogadni magát.

BANCO Tudja őfensége, miért kértem a kihallgatást?

TISZT Mindent elmondtam neki. Azt válaszolta, hogy a döntése végleges. Makbettnek adta a Glamiss grófja címet. Nem másíthatja meg a szavát.

BANCO Na de hát…

TISZT Ez a helyzet.

BANCO Tudja, hogy Glamiss meghalt? Hogy megfulladt?

TISZT Átadtam az üzenetet. Egyébként már tudta. Lady Duncantől, ő pedig a komornájától.

BANCO De hát akkor semmi oka rá, hogy visszavonja, amit nekem ígért. A címet vagy a földeket vagy ezt is, azt is.

TISZT Mit csináljak? Én semmit se tehetek.

BANCO (már kiabál) Nem, ez nem lehet. Ezt nem teheti velem.

DUNCAN (jobbról be; Bancónak) Mi ez a ricsaj?

BANCO Azt ígérted nekem, nagyúr, hogy ha élve vagy halva megkapod Glamisst, elnyerem jutalmamat.

DUNCAN  Hol van Glamiss élve vagy halva? Nem látom.

BANCO Tudod, hogy belefulladt a patakba.

DUNCAN Nincs rá bizonyíték. Ez csak afféle szóbeszéd. Hozd ide a hullát.

BANCO A felpuffadt hullát elvitte a víz, a patakból a folyóba, a folyóból a tengerbe sodorta.

DUNCAN Találd meg! Szállj hajóra!

BANCO A tetemét felfalták a cápák.

DUNCAN Fogj egy nagy kést, és vágd fel a cápa hasát.

BANCO Nem egyetlen cápa falta fel.

DUNCAN Vágd fel sok cápa hasát.

BANCO Az életem kockáztatásával védtelek meg a lázadók ellen.

DUNCAN Nem haltál bele.

BANCO Lemészároltam ellenségeidet.

DUNCAN Élvezettel tetted.

BANCO Le tudtam volna mondani erről az élvezetről.

DUNCAN De nem mondtál le, Banco!

BANCO Ejnye, nagyuram, lásd be, hogy…

DUNCAN Nem látok be semmit, mert semmit se látok, nem látom Glamisst, nem látom a „corpus delicti”-t.

BANCO Glamiss meghalt, ez köztudomású. Makbettnek adta a grófi címét.

DUNCAN Kérdőre vonsz?

BANCO Ez nem igazság.

DUNCAN Én osztom az igazságot. Lesznek még lázadó grófok, akiktől elvehetjük a címüket. Neked is jut konc a jövőben.

BANCO Soha többé nem hiszek a szavadban.

DUNCAN Sértegetni mersz? (A tisztnek) Kísérd ki az urat!

TISZT (fenyegetően megindul Banco felé) Takarodj!

DUNCAN (a tisztnek) Hé! Ne olyan hevesen! Banco a barátunk. Ma egy kicsit ideges, de majd elmúlik. Kap még esélyt.

BANCO (kifelé menet) Ilyen nincs. Komolyan mondom, ilyen nincs. Ez egyszerűen hihetetlen.

DUNCAN (a tisztnek) Nem tudom, miért csináltam. Neki kellett volna adnom a „Glamiss grófja” címet. De ő a vagyonát is akarta. A vagyon pedig a koronát illeti. Na mindegy, ami történt, megtörtént. De figyelni kell rá, veszélyessé válhat. Rajta kell tartani a szemem.

TISZT (a kardja markolatára teszi a kezét) Értettem, fenség.

DUNCAN Még ne! Nem kell elsietni. Majd. Ha veszélyessé válik. Szeretnéd megkapni a fele birtokát és a címét?

TISZT (eltökélten) Igen, fenség! Parancsára, fenség.

DUNCAN Te is egy kis törtető vagy, mi? Nyilván azt is szeretnéd, ha Makbett-től is elvenném a vagyonát meg a címét, és kapnál belőle valamicskét.

TISZT Igen, fenség, parancsára, fenség.

DUNCAN Makbett is veszélyessé válik, nagyon veszélyessé. Még az is lehet, hogy szeretne ide ülni a trónra a helyembe. Nagyon kell vigyázni az ilyenekkel. Gengszterek, én mondom neked: ezek mind gengszterek. Csak a pénz jár az eszükben, a pénz, a hatalom meg a bujálkodás. Nem lepne meg, ha Makbett a feleségemet is akarná. A kurtizánjaimról nem is beszélve. És te? Szeretnéd, ha kölcsönadnám a feleségemet?

TISZT (elborzadva) Jaj nem, fenség!

DUNCAN Mi van, nem tetszik?

TISZT Nagyon szép hölgy. De hát nem szabad, hogy folt essék a becsületen, kiváltképp fenséged becsületén.

DUNCAN Derék ember vagy. Köszönöm. Meglesz a jutalmad. (…)

*

Makbett és Banco jobbról be. Makbett gondterhelt.

MAKBETT  Nyíltan megmondom: én azt hittem, hogy Lady Duncan kacér, léha nő. Rosszul hittem. Nagyon is mély érzésű teremtés. Szenvedélyes és tettrekész. Igen. Bölcs asszony. Széles perspektívában nézi az emberiség jövőjét, egy szemernyi utópikus irrealizmus sincs a nézeteiben.

BANCO Hát lehet. Elhiszem. Az emberek nehezen tárulkoznak ki. De ha egyszer kitárják a szívüket… (Makbett övére mutat.) Szép az a tőr.

MAKBETT Tőle kaptam. Mindenesetre örülök, hogy végre tudunk beszélgetni, jó ideje kergetjük egymást. Mint a kutya a farkát vagy az ördög az árnyékát.

BANCO Hogy úgy van!

MAKBETT Nem valami boldog a házassága. Duncan goromba, rosszul bánik vele. Ez nagyon bántja szegényt. Érzékeny lélek. A férje ráadásul zsémbes, rigolyás. Lady Duncan viszont gyermeki természet, szeret játszani, szórakozni, bolondozni… Nem akarok persze olyasmibe avatkozni, ami nem rám tartozik.

BANCO Dehogy.

MAKBETT Távol álljon tőlem, hogy rágalmat szórjak az uralkodóra, vagy akár csak rosszat is mondjak róla.

BANCO Természetesen.

MAKBETT A herceg jóságos és igazságos és… és nagylelkű. Te is tudod, mennyire ragaszkodom hozzá.

BANCO Hát még én!

MAKBETT Egy szó, mint száz: tökéletes monarcha.

BANCO Majdnem tökéletes.

MAKBETT  Már amennyire tökéletesség elképzelhető egyáltalán e világon. Úgy tökéletes, hogy az nem zár ki némi tökéletlenséget.

BANCO Tökéletlen tökély, de ami azért tökéletesen tökéletes.

MAKBETT Nekem személyesen semmi bajom vele. Nem rólam van szó. Csak a mi drága hazánk számít, semmi más. Nem mondom: jó uralkodó. De nem ártana, ha olyan önzetlen és pártatlan tanácsadókra hallgatna, amilyen te vagy.

BANCO  Vagy te.

MAKBETT Te meg én.

BANCO Hát igen.

MAKBETT Egy kicsit abszolút.

BANCO Nagyon abszolút.

MAKBETT Abszolút monarcha. És a mi korunkban nem biztos, hogy az abszolutizmus a legjobb kormányzati rendszer. Egyébiránt Lady Duncan is így vélekedik, aki gyermeki természet, de azért nagyon is tudja, hogy mit akar. Nem könynyű összeegyeztetni ezt a két dolgot, de őbenne mégis harmóniában van a kettő.

BANCO Ritka az ilyen.

MAKBETT Nagyon is érdemes volna meghallgatni a tanácsait, mármint az arra vonatkozó tanácsait, hogy mik a jó kormányzás bizonyos alapelvei, önzetlenül és pártatlanul tekintve a kérdést, ahogy ugye mi ketten is tekintjük.

BANCO Valamiből azért élni is kell, meg kell keresni a betevőt.

MAKBETT Na, ezzel Duncan is tökéletesen tisztában van.

BANCO Igen, téged elhalmozott hálája megannyi jelével.

MAKBETT Én semmit sem kértem tőle. Megfizette, jól megfizette, többé-kevésbé jól megfizette, valamicskét fizetett a szolgálatomért, az uralkodónknak járó kötelező szolgálatért.

BANCO Nekem viszont egyáltalán nem fizetett. Ahogy ezt te is tudod. Megtartotta a földeket, a Glamiss grófja címet pedig neked adományozta.

MAKBETT Értem a célzást. Nem lep meg, hogy Duncan ezt csinálta. Nem nagyon lep meg, csak egy kicsikét. Előfordul, hogy figyelmetlen. Én mindenesetre nem intrikáltam, ezt bizton állíthatom.

BANCO Nem kétlem.

MAKBETT Tudod mit? Talán tehetünk valamit az érdekedben. Talán… Lady Duncan és én talán tanácsolhatnánk neki… tanácsolhatnánk, hogy vegyen maga mellé tanácsadónak.

BANCO Lady Duncan tud a dologról?

MAKBETT Gyakran emleget. Nagyon fájlalja, hogy a herceg így mellőzött. Szeretné helyreütni a hibát és megjutalmazni téged. Már eddig is buzgón képviselte érdekeidet őfenségénél. Én sugalmaztam neki. De magától is meg akarta tenni. Közbejártunk az érdekedben.

BANCO Ha eddig sikertelenek voltak a próbálkozásaitok, nem is érdemes újra próbálkozni.

MAKBETT Új érvekkel jövünk majd elő. Nyomatékos érvekkel. Talán ért belőlük. Ha nem… akkor tovább próbálkozunk. Még nyomatékosabb érvekkel.

BANCO Duncan nagyon makacs.

MAKBETT Nagyon, nagyon makacs. Csökönyös. (Körbesandít) Csökönyös, mint a szamár. De ha nem riadunk viszsza, nincs az a csökönyösség, amin erőt ne lehetne venni.

BANCO Erőnek erejével.

MAKBETT Kaptam tőle földeket is, ó, hogyne! De fenntartotta a jogot, hogy vadásszon a birtokaimon. Állítólag az államkincstár javára.

BANCO Ezt ő állítja.

MAKBETT Az állam ő.

BANCO Évente tízezer szárnyast vesz el tőlem az összes tojásokkal egyetemben.

MAKBETT Tűrhetetlen.

BANCO A magánhadseregem élén szálltam harcba érte. És most be akarja olvasztani a hadseregébe. A saját embereimet vethetné be ellenem.

MAKBETT És ellenem is.

BANCO Ilyet nem látott a világ.

MAKBETT Az ükapám ükapja sem…

BANCO Sem az én ükapám ükapjának az ükapja.

MAKBETT És az a sok potyaleső!

BANCO Akik a mi orcánk verítékén hájasodnak.

MAKBETT És a szárnyasaink zsírján.

BANCO A juhaink zsírján.

MAKBETT A disznóinkén.

BANCO A disznó!

MAKBETT A kenyerünkön.

BANCO A vérünkön, amit érte ontottunk.

MAKBETT Micsoda veszélyeknek tettük ki magunkat!

BANCO Tízezer szárnyas, tízezer ló, tízezer ifjú… Mit csinál velük? Nem eheti meg az egészet. A maradék megrohad.

MAKBETT És tízezer szűzlány.

BANCO Azt tudjuk, hogy velük mit csinál.

MAKBETT Mindent nekünk köszönhet.

BANCO És még annál is többet.

MAKBETT A többiről nem is beszélve.

BANCO A becsületem…

MAKBETT A dicsőségem…

BANCO Ősi jogaim…

MAKBETT A javaim.

BANCO A gyarapodáshoz való jogunk.

MAKBETT Az autonómia.

BANCO A birtokomon én vagyok az egyedüli úr.

MAKBETT Ki kell tiltani onnét.

BANCO Mindenhonnan ki kell tiltani.

MAKBETT Abcúg Duncan!

BANCO Meg kell ölni.

MAKBETT Pont javasolni akartam… Felosztjuk egymás közt a hercegséget. Ki-ki megkapja a részét, enyém a trón. Én leszek az uralkodód. Te leszel a nagyvizírem.

BANCO A második ember.

MAKBETT A harmadik. Merthogy amit csinálni fogunk, nem lesz könnyű. Kell hozzá segítség. Egy harmadik személy is benne van az összeesküvésben: Lady Duncan.

BANCO Nahát! Hűha! Rendben van. Nagyszerű.

MAKBETT Nélkülözhetetlen a nő.

Lady Duncan hátul be.

BANCO Úrnőm! Micsoda meglepetés!

MAKBETT (Bancónak) A menyasszonyom.

BANCO A leendő Lady Makbett? Nahát! Gratulálok. (Kezet csókol Lady Duncannek)

LADY DUNCAN Életre, halálra.

Mindhárman tőrt rántanak, magasra emelik, keresztezik.

MINDHÁRMAN Esküdjünk meg, hogy megöljük a zsarnokot!

MAKBETT A trónbitorlót.

BANCO Vesszen a diktátor!

LADY DUNCAN A despota!

MAKBETT Az egy hitetlen pogány.

BANCO Egy szörnyeteg.

LADY DUNCAN Egy szamár.

MAKBETT Egy barom.

BANCO Egy tetű.

LADY DUNCAN Esküdjünk meg, hogy megöljük.

MINDHÁRMAN Esküszünk.

Harsonaszó. Az összeesküvők balra el. A herceg jobbról be. A jelenet első felében Duncan fenségesen viselkedik. A tiszt hátul be.

TISZT Elseje van, fenséges úr, mint minden hónapban, ma van a napja, hogy fenséged színe elé járulnak a görvélykórosok, tarlyagosok, kelevényesek, eszelősök, és fenséged, az Isten adta képessége által meggyógyítja őket.

Egy szerzetes jobbról be.

SZERZETES Isten óvjon és adjon erőt. Megáldja a herceget, valamint a tiszttől átvett bíborpalástot, jogart, koronát, és az utóbbit az elétérdeplő Duncan fejére teszi. Isten nevében megerősítlek uralkodó hatalmadban.

DUNCAN Isten segedelmével méltó leszek rá.

SZERZETES (feladja Duncanre a palástot) Isten óvjon, és semmi baj ne érjen, míg e palástot viseled.

Jobbról ministráns ostyatartót hoz. A pap elvégzi a szertartást.

DUNCAN Domine non sum dignus.

SZERZETES Corpus Christi.

DUNCAN Amen.

Ministráns ostyatartóval el.

A tiszt átadja a szerzeteseknek a jogart.

SZERZETES Megerősítem Isten adta gyógyító erőd. Urunk, Istenünk gyógyítsa meg a lelkünk, amiképpen gyenge testünk betegségeit is gyógyítja. Gyógyítson ki bennünket az irigységből, kevélységből, kéjvágyból, a tisztátalan hatalomvágyból, és világítson meg bennünket a földi dolgok hívsága felől.

DUNCAN Hallgass meg minket, Istenünk!

TISZT (letérdel) Hallgass meg minket!

SZERZETES Hallgass meg minket! Enyésszen el a gyűlölség és a harag, amiképpen a füst enyészik el a szélben, emberi rend lépjen a természet rendje helyébe, amelyben a fájdalom és a pusztítás szelleme az úr. Szabaduljon ki béklyóiból a béke és a szeretet, és veressenek láncra a negatív erők, világosság legyen, égi fény ragyogja be az egész világot!

DUNCAN, TISZT Úgy legyen.

SZERZETES (Duncannek) Íme, megáldom jogarodat, mellyel megérinted a betegeket. (…)

Jobbról, balról, hátulról jönnek a betegek, a jogar megérinti őket, gyógyultan távoznak jobbra, balra, hátra.

A tiszt mindannyiszor mondja, hogy „Jöhet a következő”.

A betegek jöhetnek mankóval, tolókocsiban (egyedül vagy kísérővel).

A sorozat második felére gyorsuló zene ütemezi a jelenetet.

Időközben a szerzetes egyre jobban lekuporodik, mint aki erőt gyűjt.

A 11. beteg után lelassul a mozgás, eltávolodik a zene.

Az utolsó előtti beteg balról, az utolsó jobbról jön be. Hosszú, csuklyás köpenyt viselnek, nem látszik az arcuk.

A tiszt nem látja az utolsó beteget, az a háta mögül közelít.

A zene hirtelen elhallgat. A szerzetes hátraveti a csuklyáját (vagy ledobja álarcát); Banco az, hosszú tőrt húz elő.

DUNCAN (Bancónak) Te?

Az utolsó beteg felfedi magát: Lady Duncan. Leszúrja a tisztet.

Maga, asszonyom?

Az utolsó előtti beteg Makbett; ő is tőrt ránt.

Gyilkosok!

BANCO (Duncannek) Gyilkos!

MAKBETT  Gyilkos!

LADY DUNCAN Gyilkos!

Duncan lassan a trón felé hátrál. Az első grádicson Lady Duncan letépi a bíbor palástot Duncanről. Duncan a karjával, kezével takargatja a testét, mint aki meztelen a palást nélkül, hátrál fölfelé. Azok hárman a nyomában. A jogar balra hull, a korona jobbra; Makbett lerántja Duncant.

DUNCAN Gyilkosok!

Lerogy.

BANCO (ledöfi) Gyilkos!

MAKBETT  (döf) Gyilkos!

LADY DUNCAN (döf) Gyilkos!

Fölegyenesednek, ott tornyosulnak Duncan fölött.

DUNCAN Gyilkos! (Halkul) Gyilkos! (Elhalóan) Gyilkos.

Csak Lady Duncan marad a tetemnél.

LADY DUNCAN Mégiscsak a férjem volt. Így, holtan az apámra hasonlít. Nem szerettem az apámat.

Sötét.

(…) Banco jobbról be. A színpad közepére jön, lecövekel a közönséggel szemben. Töprengeni látszik. Bal hátul bejön Makbett.

MAKBETT Nicsak! Banco. Mit csinál itt egyedül? Rejtőzzünk el! Hallgassuk, mit mond.

BANCO Így hát Makbett király lesz. Candor grófja, Glamiss grófja, holnaptól pedig uralkodó. Szép sorban valóra váltak a boszorkányok jóslatai. Duncan meggyilkolását, amelyben magam is részt vettem, azt nem jósolták meg. De ugyan hogy válhatott volna államfő Makbettből, ha csak Duncan meg nem hal, vagy le nem mond a trónról Makbett javára, ami alkotmányos szempontból lehetetlen? Egy trónt csak erővel lehet elfoglalni. Az sem volt a jóslatok közt, hogy Lady Duncan Lady Makbett lesz. Úgyhogy Makbett mindent megkapott. Én meg semmit. Micsoda fantasztikus karrier: vagyon, dicsőség, hatalom, asszony! Mindene megvan. Leszúrtam Duncant, haragudtam rá. Mit segíthet ez nekem a személyes érvényesülésben? Igaz, ami igaz: Makbett megígérte, hogy én leszek a nagyvizír. De vajon megtartja-e, amit megígért? Kétlem. Hűséget esküdött Duncannek, nem igaz? És megölte. Jó, erre azt lehet mondani, hogy én is pont így voltam. Ezt nem tagadhatom. És nem tudom elfelejteni. Furdal a lelkiismeret. És nincs meg az a dicsőség és sikerélmény, mint Makbettnek, hogy elfojtsa. Nem leszek se herceg, se király: ezt jósolták a boszorkányok. Viszont azt jövendölték, hogy egy egész sor fejedelem, király, köztársasági elnök és diktátor őse leszek. Ez a vigaszom. Igen, ezt megprófétálták, meg ám! Nem egy bizonyítékot adtak, hogy a jövőbe látnak. Régen, mielőtt találkoztam a boszorkányokkal, egyetlen vágyam és becsvágyam volt, az, hogy híven szolgáljam uralkodómat. Most pedig lánggal ég bennem a vágy és az irigység. Felnyitották a becsvágyak szelencéjét. És tessék: szomjúhozom, és kielégíthetetlen vágy emészt, ismeretlen erő tart hatalmában, nem tudok ellenállni neki. Több tucat uralkodó őse leszek. Ez is valami. De egyelőre se fiam, se lányom. Nőtlen vagyok. Kit vegyek el? Lady Makbett komornája meglehetősen tetszik nekem. Most azonnal megyek, és megkérem a kezét. Egy kicsit boszorkányos, de sebaj. Legalább előre látja majd, hogy miféle vész fenyeget, és akkor el tudjuk kerülni. És ha végre nős leszek, apa és nagyvizír, képes leszek megakadályozni Makbettet, hogy úgy uralkodjon, ahogy neki tetszik, én leszek az ő szürke eminenciása. És ki tudja? hátha a boszorkányok felülvizsgálják a jóslatukat. Hátha már életemben uralkodóként uralkodhatok.

Jobbra el.

MAKBETT (előrejön) Mindent hallottam, áruló. Ez a hála, amiért megígértem neked, hogy a hercegség nagyvizíre leszel? Nem tudtam, hogy a feleségem meg a komornája azt jövendölte neki, hogy egy sereg király őse lesz. Furcsa, hogy meg se említették nekem. Nyugtalanító, hogy eltitkolták előttem. Kit akartak kijátszani? Bancót vagy engem? És mi a céljuk vele? Méghogy Banco királyok őse! Az ő sarjainak dicső jövője végett öltem volna meg Duncant, az én uramat? Pokoli mesterkedés. De nem, nem hagyom magam. Most elválik, van-e akkora szabadságom, és van-e bennem annyi kezdeményező erő, hogy kijátsszam a végzet ördögi csapdáját. Még magjában pusztítsuk el Banco ivadékait, vagyis Bancót, magát! (Jobbra megy.) Banco! Banco!

BANCO (hangja) Itt vagyok, Makbett, máris megyek. (Megjelenik.) Parancsolj.

MAKBETT  Gyáva korcs! Így akartad meghálálni a jóságomat, amivel el akartalak halmozni téged?

Szíven döfi Bancót.

BANCO  (összerogy) Ó, nagy Isten! könyörülj rajtam!

MAKBETT Na, hol az a sok király? Veled és benned fognak elrohadni. Megsemmisítettem a jövőjüket. Belefagytak a magodba. Engem pedig holnap megkoronáznak.

El.

*

Sötét.

HANGOK Éljen Makbett! Éljen Lady Makbett! Éljen hőn szeretett uralkodónk! Éljen az ifjú pár! (…)

Üres a színpad egy kis ideig. Nyomában a komornával bejön Lady Makbett.

KOMORNA Nagyon szép volt mint ifjú ara. És micsoda ünneplés volt! Bájos volt, asszonyom, kecses és fenséges. És ő is remekül nézett ki. Egész megfiatalodott. Szép pár voltak.

LADY MAKBETT Most alszik. Ivott a templom után. Beivott. És még itt van neki a nagy nászünnep ma éjszakára. Használjuk ki, hogy alszik. Siess!

KOMORNA Igenis.

Kihozza a takarásból a bőröndöt.

LADY MAKBETT Kutyák elé ezt az áldott, szent koronát! (Elhajítja a koronát. Leveszi a láncot, amelyen kereszt van.) Égetett ez a kereszt. Kisebesedett tőle a mellem. Viszont jól megátkoztam. (A komorna kinyitja a bőröndöt, és viszszavetkőzteti-öltözteti boszorkánynak.)

A keresztben csapnak össze az égi és pokolbéli hatalmak. Melyik győz? Micsoda harcmező! Szűk a tér, de az egyetemes háború sűrűsödik össze benne. Segíts. Kapcsold ki hófehér ruhámat, a röhejes szüzesség szimbólumát! Vedd le gyorsan! ez is égetett. És kiköpöm az ostyát, szerencsére megakadt a torkomon. Tüske volt és parázs. Add a kulacsom, amiben jó kis fűszeres varázsvodka van. Kilencvenfokos szesz: nekem a forrásvíz. Kétszer is kis híján elájultam, amikor az orrom alá dugták a szentképeket, és még meg is kellett érintenem őket. Az egyiket megcsókoltam, pfuj! Ááá, de undorító! Zajt hallok, siess!

KOMORNA Sietek, aranyom, sietek.

LADY MAKBETT (vagy 1. BOSZORKÁNY) Gyorsan, gyorsan! Add a hacukáimat! (Már csak egy piszkos pendely van rajta.) A mocskos, tetves ruhámat! A leokádott kötényemet! A szaros bocskoromat. Vedd már le ezt a parókát! Ide az ősz loboncomat! Vissza az állam! Nesze a fogsorom! Csináld vissza a vasorromat, add már mérgezett hegyű botomat. Siess! Gyorsabban!

2. BOSZORKÁNY Sietek.

1. BOSZORKÁNY Máshol várnak minket.

A 2. boszorkány kopott nagykendőt vesz elő a bőröndből, ráteríti az 1.-re. Becsukja a bőröndöt. Lovaglóülésben ráülnek.

1. BOSZORKÁNY Itt már nincs semmi dolgunk. Mindent elintéztünk, mindent összekuszáltunk.

2. BOSZORKÁNY Hi-hi-hi-hi! Makbett nem mászik ki a csávából.

1. BOSZORKÁNY A főnök meg lesz velünk elégedve.

2. BOSZORKÁNY Mindent apróra elmesélünk neki.

1. BOSZORKÁNY Már vár bennünket egy új megbízatás.

2. BOSZORKÁNY Lépjünk le! Repülj, bőrönd, repülj!

Az 1. boszorkány láthatatlan kormányt forgat (zajos a motor). A 2. boszorkány kitárja karját, mintha szárnyakat.

Sötét. A kivilágított bőrönd vetített képe átszáll a színpad fölött.

*

A palota nagyterme. Hátul a trón. Szemben, kicsit balra asztal, körötte támlátlan székek, padok. Négyen már ott ülnek, és négy-öt ember nagyságú báb is el van helyezve. A trón mögött jobbra is, balra is, kivetítve további asztalok és vendégek.

Makbett jobbról be.

MAKBETT Ne zavartassátok magatokat, kedves barátaim.

1. VENDÉG Éljen a herceg!

2. VENDÉG Éljen az uralkodónk!

3. VENDÉG Éljen Makbett!

4. VENDÉG Éljen vezérünk és irányítónk! A nagy Makbett!

MAKBETT Köszönöm, barátaim. (…)

4. VENDÉG Mi is így gondoljuk, fenség.

MAKBETT És mi volt a véleményetek Duncanről a Duncan-időkben? Megmondtátok neki, mi a véleményetek róla? Mondtátok neki, hogy nincs nála nagyobb hős? Hogy ő a legenergikusabb hadvezér? Vagy esetleg megmondtátok neki, hogy át kéne adnia nekem a helyét, én méltóbb vagyok a trónra, mint ő?

1. VENDÉG Fenséges úr…

MAKBETT Magam is úgy gondoltam, hogy ő a legméltóbb. És ti így gondoljátok. Vagy másként gondoljátok? Feleljetek!

2. VENDÉG Fenséges úr…

MAKBETT Fenséges úr, fenséges úr… Tovább! Mi van azután? Megnémultatok. Aki azt meri gondolni, hogy nem én vagyok múlt, jelen és jövendő legjobb uralkodója, rajta, álljon fel, és mondja a szemembe! Nem meritek? (Csend) Nem meritek. Ki a legigazságosabb, legnagyobb uralkodó? Hitvány alakok vagytok, jól van, igyátok le magatokat.

Elsötétedik a háttér. Már nem látszanak a vetített vagy tükröztetett asztalok.

BANCO (megjelenik a jobb ajtó keretében) Én merem.

MAKBETT Banco!

BANCO Én a szemedbe merem mondani, hogy áruló vagy, gaz orgyilkos.

MAKBETT (hátrál a felé induló Banco elől) Nem haltál meg? (A négy vendég feláll; Makbett hátrál tovább.) Banco! (Félig elővonja tőrét.) Banco!

1. VENDÉG  Ez nem Banco, fenség.

MAKBETT De igen, ő az, esküszöm.

2. VENDÉG Ő, de nem hús-vér valójában, hanem a szelleme.

MAKBETT A szelleme? (Nevet.) Igen, ez csak egy szellem. A kezem átfut rajta, és átlátok a testén. Jó, tehát meghaltál. Nem félek tőled. De kár, hogy nem tudlak újra megölni!

3. VENDÉG A pokolból jön.

MAKBETT A pokolból jössz. Hát kotródj vissza a pokolba. Kaptál kimenőt? Mutasd a sátán segédtisztjének az igazolását! Éjfélre kell visszaérned, mi? Tessék? foglalj helyet az asztalfőn! Szegény! Nem tudsz se enni, se inni. Ülj le dicső barátaim közé! (A vendégek rémülten elhúzódnak.) Mit féltek tőle? Vegyétek csak körül! Hadd higgye, hogy él! Akkor majd még cudarabbul érzi magát, amikor vissza kell térnie perzselő vagy fagyos-nyirkos otthonába.

BANCO Gazember! Légy átkozott!

MAKBETT Nem fog furdalni miattad a lelkiismeret. Ha nem öltelek volna meg, te ölsz meg engem, ahogy Duncant megölted. Vagy nem te döfted elsőnek szívébe a tőrt? Nagyvizírré akartalak tenni, de te a trónt akartad megszerezni.

BANCO Amiképpen te is megszerezted a Duncanét, aki kétszeres gróffá emelt.

MAKBETT (a vendégeknek) Ne remegjetek, fiúk! Mi bajotok? Hogy választhattam tábornoknak csupa beszari alakot?

BANCO Bíztam benned, követtelek, és te megrontottál, te meg a boszorkányságaid.

MAKBETT Arra vágytál, hogy a te ivadékaid uralkodjanak. Hát most megnézheted magad. Minden fiad, unokád, ükunokád elhalt a spermádban, még mielőtt megszületett volna. Mi jogon mondod, hogy gazember vagyok? Csak gyorsabb voltam, megelőztelek.

BANCO Fogsz még csodálkozni, Makbett. Megfizetsz gaztettedért.

MAKBETT Na, ne röhögtess, Banco! Néven nevezlek, megszólítalak, de valójában már nem valakihez szólok, hanem csak egykor volt személyed némi maradványához… Hulladék vagy, vacak bábu vagy.

Banco eltűnik.

Azon nyomban megjelenik Duncan a trón közelében, beleül.

4. VENDÉG A herceg! Nézzétek, nézzétek! Ott a herceg.

2. VENDÉG A herceg!

MAKBETT Egyetlen herceg van itt: én. Hozzám beszéltek, de nem énrám néztek.

3. VENDÉG A herceg.

Rámutat az ujjával.

MAKBETT (odafordul) Hát ezek itt adtak egymásnak találkozót?

A vendégek óvatosan megközelítik a trónt. Az 1. és a 2. vendég letérdepel a trón két oldalán. A másik kettő Makbettet közrefogva, némi távolságra Duncantól megállnak háttal a nézőtérnek.

1. és 3. VENDÉG (Duncannek) Fenséges úr….

MAKBETT  Nem hittétek, hogy Bancót látjátok. Most viszont szemlátomást azt hiszitek, hogy maga Duncan ül itt, a trónon. Azért van ez, mert uralkodótok volt, és megszoktátok, hogy hódoljatok neki? Most én mondom nektek: ez csak egy szellem. (Duncannek) Látod, így van ez. Elvettem a trónodat. Elvettem a feleségedet. Híven szolgáltalak, de te mégse bíztál bennem. (A vendégeknek) Üljetek vissza! (Kivonja tőrét.) Vissza a helyetekre! Egyetlen uralkodótok van, és az én vagyok. Nekem kell hódolnotok. (A vendégek rémülten hátrálnak.) Nekem mondjátok, hogy fenséges úr!

MIND A 4 VENDÉG (mélyen meghajolva, kórusban) Parancsára, fenséges úr! Alázatos szolgái vagyunk.

4. VENDÉG Az a legnagyobb boldogságunk, hogy a szolgái lehetünk.

MAKBETT Jól van, látom, megértettétek. (Duncannek) Akkor jelenj meg legközelebb, ha már megbocsátott neked a sok ezer harcos, akit a te nevedben öltem meg, és ha nekik is megbocsátott a sok ezer nő, akit megerőszakoltak, a sok ezer gyerek és derék földműves, akit megöltek.

DUNCAN Megöltem, vagy megölettem, sok tízezer férfit és nőt, katonát, civilt egyaránt. Számtalan kunyhót felgyújtattam. Ez mind igaz. Nagyon is igaz. De van egy hamis állítás is a sok igaz közt: nem vetted el a feleségemet.

Gúnyosan kacag.

MAKBETT Megőrültél? (A négy vendégnek.) Agyára ment a saját halála. Igaz, uraim?

VENDÉGEK  (sorra egymás után) Igaz, fenséges úr.

MAKBETT (Duncannek) És most takarodj, hülye szellem!

Duncan eltűnik a trón mögött. Már korábban felállt, készült a távozásra.

SZOLGÁLÓLÁNY Fenség! Fenséges úr! Eltűnt a fenséges asszony.

MAKBETT Kicsoda?!

SZOLGÁLÓLÁNY A hitvese, fenséges úr, Lady Makbett.

MAKBETT Miket beszélsz?

SZOLGÁLÓLÁNY Bementem a szobájába. Üres volt, nem voltak ott a csomagjai, és nem volt ott a komorna sem.

MAKBETT Menj, keresd meg, és kísérd ide! Migrénje volt. Biztos a parkban sétál, szív egy kis friss levegőt, mielőtt csatlakozna hozzánk a lakomán.

SZOLGÁLÓLÁNY Már mindenütt kerestük. Csak a visszhang felelt.

MAKBETT (a négy vendégnek) Kutassátok át az erdőket! Keressétek mindenhol! Hozzátok ide! (A szolgálólánynak) Te meg fuss, keresd a padláson, a tömlöcben, a pincében! Lehet, hogy bezárták valahová. Eredj, szedd a lábad! (Szolgálólány el.) És ti? Mit húzzátok az időt? rajta, vigyétek a rendőrkutyáitokat, nézzétek meg minden viskóban, zárassátok le a határokat. A haditengerészet őrnaszádjai kutassák át a tengert, a felségterületen kívül is keressék! Nagy fényerejű reflektorokkal világítsák át a hullámokat! Tessék kapcsolatba lépni a szomszédos államokkal, utasítsák ki, ha náluk volna, és azonnal toloncolják viszsza ide! Ha valamelyik ország menedékjogot adna neki, vagy azt válaszolná, hogy nincs kölcsönös kiadatási egyezmény köztünk, azonnal üzenjünk hadat neki! Negyedóránként küldjetek futárt, tudni akarom, hogy áll a nyomozás. Tartóztassatok le minden öregasszonyt, aki úgy néz ki, mint egy boszorkány, minden barlangot kutassatok át!

Hátul bejön a szolgálólány. A négy vendég azzal volt elfoglalva, hogy fölcsatolja falra akasztott övét, kardját (de nemigen találták a sajátjukat); most hirtelen a szolgálólány felé fordulnak.

SZOLGÁLÓLÁNY Lady Makbett! (A Lady megjelenik.) Jött föl a lépcsőn a pincéből.

Szolgálólány el.

Lady Makbett, vagyis inkább Lady Duncan nem egészen olyan, amilyennek a korábbi jelenetben láttuk: nem visel koronát, egy kicsit gyűrött a ruhája.

1. és 2. VENDÉG  (együtt) Lady Makbett!

3. és 4. VENDÉG (együtt) Lady Makbett!

4. VENDÉG Lady Makbett!

MAKBETT Alaposan megvárakoztatott bennünket, asszonyom. Az egész országot mozgósítottam, mindenki önt keresi. Hol volt? Később számolunk… Üljetek vissza, urak! Kezdődik a nászlakoma. Együnk, igyunk! (Lady Makbettnek) Elfelejtem ezt a kis affért; bocsásson meg, én is megbocsátok. Itt van, kedvesem, ez a lényeg. Ünnepeljünk és örvendezzünk együtt a mi kedves barátainkkal, akik éppúgy szeretik önt, mint jómagam, és éppolyan türelmetlenül várták.

A háttérben (vetítve vagy tükrözve) újra megjelennek az asztalokat körülülő vendégek, akiket korábban láttunk.

1. és 2. VENDÉG Éljen Lady Makbett!

3. és 4. VENDÉG Éljen Lady Makbett!

MAKBETT (Lady Makbettnek) Foglaljon helyet az asztalfőn!

LADY MAKBETT (vagy LADY DUNCAN) Hőn szeretett vagy sem, mindenesetre uralkodótok hitvese vagyok. De nem Lady Makbett. Lady Duncan vagyok, törvényes uralkodótok, Duncan herceg hűséges és boldogtalan hitvese.

MAKBETT Megőrült?

Énekelve, operásan:

1. VENDÉG Megőrült, megőrült.

2. VENDÉG De megőrült-e? Ki tudja?

3. VENDÉG Elvesztette a fejét, a fejét!

4. VENDÉG Nem tudja, hogy micsinált.

Vége az éneklésnek.

1. VENDÉG Ott voltunk az esküvőn.

MAKBETT (Lady Duncannek) Ön a feleségem. Elfelejtette volna? Ők itt mind jelen voltak az esküvőn.

LADY DUNCAN Nem az én esküvőmön voltak jelen. Annak voltak tanúi, hogy Makbett összeházasodott a boszorkánynyal, aki fölvette az arcvonásaimat, az alakomat, a hangomat. A palota börtönébe zárt és leláncolt. Ma lehullott rólam a bilincs, és varázslatra megnyílt a börtönöm. Nincs közöm hozzád, Makbett. Nem vagyok cinkosod, te gyilkos, urad és barátaid gyilkosa, te csaló trónbitorló!

MAKBETT De honnan tudja, hogy mi történt?

1. VENDÉG (énekelve) Csakugyan: honnan tudja, ez a kérdés.

2. VENDÉG (énekelve) Nem tudhatta, hiszen börtönben csücsült.

3. VENDÉG (énekelve) Nem tudhatta, ó, nem.

A 4 VENDÉG (énekelve) Ó, nem, nem, nem tudhatta ő!

LADY DUNCAN  (parlando) Mindenről értesültem a börtönmorze útján. A cellatársaim lekopogták a falon. Ti-tá-ti-tá, tá-tá-ti-ti-tá. Mindent megtudtam. Eredj, keresd meg szépséges feleségedet, a vén boszorkányt.

MAKBETT (énekelve) Ó, jaj, ó, jaj, ó, jaj! Most az egyszer nem szellemalak kísért, nem szellemalak lép elém. (Ének vége.) Igen, nagyon is szeretném megtalálni azt a vén boszorkányt. Fölvette az ön arcvonásait, és még szebbé tette az alakját. A hangja is dallamosabb volt, mint az öné. És mindezt értem tette. Hol találom? Bizonyára köddé vált, vagy fölrepült a levegőégbe. Nincsenek repülő gépelyeink, hogy utánarepüljünk, és nincsenek olyan masináink sem, amelyek nagy távolságból felismerik az ismeretlen repülő tárgyakat.

A 4 VENDÉG (énekelve, együtt) Éljen Makbett, abcúg, Makbett! Éljen Makbett, abcúg Makbett! Éljen Lady Duncan, abcúg Lady Duncan! Éljen Lady Duncan, abcúg Lady Duncan!

LADY DUNCAN (Makbettnek) Nem fog segíteni a boszorkányod. Itt hagyott téged a bajban.

MAKBETT Hol itt a baj? Olyan nagy baj, ha az ember uralkodó? Nem kell segítség, magam is elboldogulok. (A vendégeknek) Rabszolgák! Kifelé!

Vendégek el.

LADY DUNCAN Nem fogsz kimászni a csávából. Nem fogsz uralkodni. Duncan fia, Macol megérkezett Karthágóból. Hatalmas és erős sereget gyűjtött. Az egész ország ellened van. Nincs több barátod, Makbett.

Kívülről kiáltozás: Abzúg, Makbett! Éljen Macol! Abcúg Makbett! Éljen Macol!

Lady Duncan el.

MAKBETT (kardot ránt, a láthatatlan, üvöltöző tömeg felé, jobbra) Nem kell senki. (Balra) Nem félek senkitől. (A nézőtér felé) Nem félek senkitől! Senkitől!

Harsonaszó. Macol hátul be.

MACOL (a felé forduló Makbettnek) Végre megvagy! Utolsó gazember, gyűlöletes, aljas nemtelen alak! Fertelmes szörnyeteg! Az emberiség söpredéke! Gátlástalan gyilkos! Erkölcsi hulla! Nyáladzó kígyó! Sárkánygyík! Egyszarvú vipera! Undorító óriásvarangy! Gennyes szarcsimbók!

MAKBETT Leperegnek rólam a sértéseid, te kis buta, te kretén, aki bosszúállónak képzeli magát. Pszichoszomatikus debil! Nevetséges hülye! Hős gyagya! Rajongó félkegyelmű! Modortalan seggfej! Te mafla pancser!

MACOL Megöllek, te mocsok. Aztán eldobom a véreddel szennyezett kardot.

MAKBETT Szerencsétlen kis ürge! Menj utadra! Megöltem azt az idióta apádat, meg akarom kímélni az életedet. Semmit sem tehetsz ellenem. Meg van mondva, hogy akit asszony szült, nem árthat nekem.

MACOL Megtévesztettek, Makbett. Átvertek. (Wagneri stílusú ének vagy parlando) Nem Duncan fia vagyok, ő csak örökbe fogadott. Banco fia vagyok és egy gazelláé, amit egy boszorkány nővé változtatott. Banco nem tudta, hogy teherbe ejtette őt. Visszaváltozott gazellává, mielőtt világra hozott. Lady Duncan nagy titokban elhagyta az udvart, még mielőtt megszülettem, nehogy lássák, hogy nincs áldott állapotban, és velem tért vissza a hercegi palotába. Azt hitték, az ő fia vagyok és a Duncané, aki mindenáron örököst akart. (Beszélve) Visszaveszem a Banco nevet, és új dinasztiát alapítok, amely uralkodni fog évszázadokon át. A Banco-dinasztia. Én vagyok II. Banco. Íme az utánam következő uralkodók: III. Banco (egy ötvenes évekbeli képregénysorozat figurái jelennek meg), IV. Banco, V. Banco. VI. Banco (a teli szájjal nevető szerző portréja) és még lesz egy jó pár tucat.

MAKBETT Oidipusz óta senkivel nem űzött ilyen csúfot a végzet. Ostoba világ, melyben a jók rosszabbak, mint a rosszak.

MACOL Megbosszulom nevelőapámat és szülőapámat egyaránt; apát nem lehet megtagadni. (Kardot ránt.) Végezzünk gyorsan! Egy másodpercig se mérgezze tovább az univerzumot bűzhödt leheleted!

MAKBETT Meghalsz, ifjú agyalágyult, ha annyira akarod. De tudd: Nem győz soha ellenség Makbetten, míg a birnami erdő ellene nem vonul.

Férfiak és nők jönnek a színpad közepére, ahol Makbett és Macol áll. Mindegyiküknél tábla, rajta egy fa rajza (vagy egy-egy ágat hoznak). De valamelyik megoldást a kettő közül csak akkor kell alkalmazni, ha a színházban nincs megfelelő masinéria. Tulajdonképpen az egész díszletnek kellene fenyegetően bekerítenie Makbettet.

MACOL Nézd, a birnami erdő miként vonul ellened!

MAKBETT (nézi, látja) Na bassza meg!

Macol hátba szúrja Makbettet. Makbett összeesik.

MACOL Vigyétek a dögöt!

A láthatatlan tömeg kiáltozik, hogy: „Éljen Macol! Éljen Macol! Meghalt a zsarnok! Éljen Macol, a mi hőn szeretett uralkodónk! Éljen Macol!”

Ide nekem egy trónt!

Két vendég kiviszi Makbett hulláját. Ugyanekkor behozzák a trónt.

EGY VENDÉG Foglaljon helyet, fenséges úr!

Jön a többi vendég. Egyesek közülük transzparenst tűznek le: „Macol is always right”.

VENDÉGEK Éljen Macol! Éljen a Banco-dinasztia! Éljen a fenséges úr!

Harangozás.

Macol a trónnál áll. Jobbról bejön egy püspök (vagy egy szerzetes.)

MACOL (a püspöknek) Felszentelni jött?

PÜSPÖK Felszentelni, uram.

Pórnő balról be.

NŐ Boldog uralkodást!

2. NŐ (jobbról) Legyen kegyes a szegényekhez!

FÉRFI (jobbról) Jöjjön el az igazság kora!

2. FÉRFI A gyűlölség romba döntötte otthonunkat. A gyűlölet megmérgezte a lelkeket.

3. FÉRFI Uralkodása hozza el a békét, megértést, harmóniát!

NŐ Áldott legyen az uralma!

2. NŐ Uralkodjék a boldogság e hon fölött!

VALAMELYIK FÉRFI Uralkodjon a szeretet!

2. FÉRFI Csókoljátok meg egymást, testvéreim!

PÜSPÖK Csókoljátok meg egymást, és én megáldalak benneteket.

MACOL (a trón előtt) Csendet!

NŐ Szólni fog hozzánk.

FÉRFI Szól hozzánk a fenséges úr.

2. NŐ Hallgassuk, mit mond!

2. FÉRFI Hallgatjuk, fenség, isszuk a szavait.

VALAMELYIK FÉRFI Az Úr áldása legyen fenségeden!

MACOL Csendet, ha mondom, ne járassátok a szátokat! Most nyilatkozatot fogok tenni előttetek. Senki ne mozduljon! Mindenki tartsa vissza a lélegzetét!  És jól jegyezzétek meg, amit hallani fogtok: (Vesd össze: Macbeth IV. felvonás, 3. szín, Szabó Lőrinc ford.) Hazánk iga alatt nyögött, sírt, vérzett; minden nap új sebet vágott a régiekhez. Igen, eltapostam, és kardomra tűztem a zsarnok fejét.

Egy férfi karóra tűzve behozza Makbett fejét.

3. FÉRFI Megérdemelte!

2. FÉRFI De még mennyire!

4. FÉRFI Sose bocsásson meg neki az Isten!

1. NŐ Legyen átkozott !

1. FÉRFI A pokol tüzén égjen örökkön-örökké!

2. FÉRFI Kínok kínjait szenvedje el!

3. FÉRFI Ne legyen nyugta, míg a pokol pokol!

4. FÉRFI Bánja meg bűneit a lángok közt, és az Úr ne fogadja el bűnbánatát!

1. NŐ Tépjék ki a nyelvét, és nőjön ki újra, és naponta hússzor tépjék ki neki!

2. FÉRFI Húzzák karóba! Nyárson forgassák! És legyen tanúja örömünknek! Szaggassa cafatokra a dobhártyáját a nevetésünk!

2. NŐ Itt a kötőtűm, ezzel szúrják ki a szemét!

MACOL Ha nem hallgattok el most azonnal, rátok szabadítom a katonáimat és a kutyákat.

Sok-sok nyaktiló a háttérben, mint az első színben.

Most tehát, hogy a zsarnok halott, és átkozza anyját, amiért a világra hozta, ezt véssétek jól eszetekbe: Megkínzott hazámra új bűn tornyozódik és új szenvedés, és őrültség is, több, mint valaha. Mert tudom, annyi különleges bűn oltódott belém, hogyha ez kihajt, a fekete Makbett hófehérnek látszik majd, s a szegény nép báránynak mondja az én végtelen gonoszságomhoz képest. Lehet, hogy Makbett véres, kéjsóvár, kapzsi, hazug és alattomos volt, bűzlött minden bűntől, melynek neve van: de az én, az én kéjvágyam végtelen: nincs annyi szűzlány, asszony s matróna, hogy kioltaná gyönyöröm szomját, és vágyam letör majd minden mérséklő akadályt. Makbett is jobb, mint egy ilyen uralkodó. És ezenkívül gyalázatos természetemben úgy elburjánzott a veszett kapzsiság, hogy irtani fogom az urakat, egyiket a földért, a másikat a házáért vagy az ékszeréért, és minden csak a falánkságomat növeli, hogy gaz pöröket koholjak, megrontani a jót és igazat a birtokáért. Erényeim pedig nincsenek: az uralkodói jóság, igazság, mérséklet, kitartás, állhatatosság, irgalom, alázat, istenfélelem, tűrés, hősiesség hiányzik belőlem, de annál szebben tenyészik a sokféleképp elágazó bűn. (A püspök, aki egyedül volt már Macol közelében, lesújtva jobbra el.) Igen, most, hogy enyém a hatalom, pokolba öntöm az egyetértés tejét, és zűrzavarrá kavarom az egész világot. (A kissé módosított Macbeth-idézet vége.) Először is királysággá változtatom ezt a hercegséget, én vagyok a király. Királyságból birodalom: császár vagyok. Főcsászár, főfelség, fő-főcsászár, minden császárok fő-főfelséges fő-főcsászára.

Eltűnik a ködben.

Eloszlik a köd.

Fordította Bognár Róbert

A lepkevadász átlibben a színen.

Kapcsolódó írások:

1. Jizchak Katzenelson: Ének a kiirtott zsidó népről (részletek) Ó, iszonyat. Rám tör a félelem. Torkon ragad megint a...
2. Váli Dezső: NAGYNAPEZAMAI www.deske.hu / VÁLINEWS 2006, részletek NAGYNAPEZAMAI www.deske.hu / VÁLINEWS 2006, részletek Első számú olvasómnak...