Molnár Krisztina Rita: Kőház

Kőház

 

 

Ha egyszer hirtelen,

ha egyszer lenne még,

egyszer, ha úgy adódna

(és jól meglepne minket),

egy váratlan esély,

egy házat kéne rakni,

a túl és innenen,

ha volna egy vidék.

 

 

Rakni egy új házat

talán nem is nehéz,

csak kő, csak kőre kő,

fehér, akár a mész,

fából oszlopok,

a kőfalon cserép,

korallpiros tető,

az ablakokra vászon,

hogy reggel jó korán,

– a fény az árny ölében –,

amíg még nem vagy ébren,

az arcodon ne játsszon

a nap, ha fellobog.

 

 

Nem is szólnánk sokat,

(Miről is lenne szó,

ha minden tiszta és

egyszerű, mint a só?)

Tudod, csak te meg én,

friss víz, egy kőedény,

korsó, hal és olaj,

kovásztalan kenyér,

én szőnék, és te volnál

a faluban az ács,

na, jó, lehetnél esetleg,

lehetnél még halász,

és alkonyatkor együtt

ülnénk a hűs kövön,

és szóba sem kerülne,

mert nem merülne fel,

hogy el kéne menni innen,

hogy lenne más öröm.

 

 

Kapcsolódó írások:

Molnár Krisztina Rita: Teszem dolgomat Molnár Krisztina Rita Teszem dolgomat Sarokba rakom magam –...

Molnár Krisztina Rita: Dal Molnár Krisztina Rita Dal eloldom magamat szomorú fűzfámtól eloldom...

Molnár Krisztina Rita: Rémült szolga Molnár Krisztina Rita Rémült szolga Rémült szolga bolyong az...

Molnár Krisztina Rita: Sénelej; Párosító; Fűben hempereg; Limerikek A sárkány karma penge, a kékbe bíbor csíkokat hasít, drótszárnya...

Molnár Krisztina Rita: Készület soknyakú hegyre, égilakókhoz Készület soknyakú hegyre, égilakókhoz Nem lesz párja a Múzsák isteni...

 

 

Cimkék: Molnár Krisztina Rita