Kürti László: engedékeny; súgás reggelire

engedékeny

 

 

ha beengedlek a vágyaim közé,

ne tévesszenek meg a tárgyak.

ahogy a hasad gömbölyödik,

úgy osztódik bennem a bukottak

győzelme. úgy kívánsz meg

és hordasz ki magadból, lassan,

múlékony gyötrelemmel.

nem rázott még a magány

irtóztatóbban, mint itt,

a kiszakadt méhek nyirkos

üregeiben. telik, ürül a világ

ruganyos, sötét burka. zárt

szájjal formálom péppé

hiányodat. elém sűrűsödnek

a varratos telek. hártyaként

szakadnak ujjaim alatt

az éjszakák. bal melled egy

kicsivel mindig visszább

marad remegő tenyerem alatt,

épp ennyivel maradok én is le

minden kicsikart, átmelengetett

boldogságunktól. a vének úgy

emlékeznek, sohasem kapkodtak

éltető szérumok után.

formállak magadból, lassan,

emlékezetből szülj körém

sohasem érintett tájakat.

 

 

 

súgás reggelire

 

 

reggelre a tükörből rám ömlik az űr.

keresem, hogy az éjjel mit üzent az úr.

nem üzent az ma se semmit, úgy aludtam el,

ahogy konyhaasztalon savanyodik a tej.

 

 

nagy üres kenyeremre rászáradt a zaj.

lágyuló szívem meg kenhetőbb, mint tavaly.

ne követelőzzön csenddel, hogyha nem szeret:

tejbe-vajba fürösszön vagy fojtson engemet.

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Kürti László: ne szívasson, kedves bocsásson meg, hogy néha csak tegezlek. túlhevülsz: mellkasomon nagy nyári...

Kürti László: Ballada a szegény férfiakról Kürti László Ballada a szegény férfiakról (K. J. Á-nak)...

Kürti László: Télen túl Kürti László Télen túl Tele a fürdőkád: kitelnek gondjaink....

Kürti László: A kárhozat; Mintha alku Beúsztam szombat délután a lekonyuló horizontba. Ringatott a víz, és...

Kürti László: Így érkezel Ez a tíz perc. Tán most végtelenné törik. Konyhaablakon függöny,...

 

 

Cimkék: Kürti László