Sándor Erzsi: Mindez jól megmutatható (M1, Kékfény, 2010. október 11. Műsorvezető M. Kiss Csaba, szerkesztőriporter Bíró Szilvia–Malya Lilla.)

Kékfény – már a cím is pokoli emlékeket ébreszt azokban, akiknek még mond valamit Szabó László sötétített szemüvege. Ráadásul a főcímzene is, mintha ismerős lenne! Holott nem láttam Kék fényt Szabó László óta. Most is csak dr. Geréb Ágnes miatt. Gondoltam, megnézem magamnak, milyen az, amikor Teréz anyát rabosítják. Igen, elfogult vagyok. És?

Nagyon hamar kiderült, hogy a teljesen higgadtra hangolt M. Kiss Csaba is az. Egyébként minden rendben volt vele. A nyakkendő nélküli lezserség, a laza artikuláció, a tárgyilagos képernyői stíl. Tisztára, mint egy ember. Meggyőző, de nem szájbarágó, tényszerű, pártatlan, nem kelt hangulatot. Ha nincs az a továbbmagyarázó félmondata, talán fel sem tűnik, hogy magánvéleménye lehet a dologról, és arra én kíváncsi lehetek. Nem történt szinte semmi. Éppen csak annyi, hogy maga sem értette, miként is kerül dr. Geréb Ágnes a Kékfénybe. Meg is mondta. Miért tartozna a Kékfény műsorára az a társadalmi probléma, hogy a magyar nők szülhetnek-e valaha otthon, szakorvosi felügyelettel, vagy csakis kórházban? Jogos műsorvezetési kényelmetlenség M. Kiss Csabáé, hiszen egy normális világban ez nem illene egy bűnügyi magazin profiljába. Az, hogy mégis helyet kaphat, csakis a közeget minősíti, amelyből a téma vétetett.

Dr. Geréb Ágnest egyebek között foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlansággal vádolják, és a tetejében kuruzslással. Szép. Dr. Geréb Ágnesnek pszichológus- és nőgyógyász diplomája van, és képzett, tehát okleveles szülésznő. Kuruzsló lehet egy olyan országban, ahol minden hétköz- és ünnepnapra jut néhány sámán, több táltos, akiket büszkén mond magáénak az a közeg, amelyik a többdiplomás doktornőt simán lekuruzslózza. Jogi megtámasztással. Ha éjszakánként a TV2-ben tarotkártyából jósolna, vagy tisztánlátónak hirdetné magát, a kutya sem törődne vele, nemhogy a magyar bíróság.

Hát itt bújik ki M. Kiss Csaba műsorvezetői szöge a zsákjából, és egyszerűen rajtakapom, hogy magyarázkodik. Nem ért egyet azzal, hogy dr. Geréb Ágnes bármilyen rabláncra fűzve, letartóztatva, előzetesbe helyezve a Kékfény szereplője lehet. Holott a jogi státusa ezt lehetővé teszi. De néha eljön az a műsorvezetői pillanat, amikor a stílus, az ízlés mégis az üzemmenet elé tolakszik. Nem mondom, hogy mindig eljön, és mindenkinél. De M. Kiss Csaba finom magyarázkodásában eljött.

Az utána következő riport-összeállítás pedig egyszerűen a televíziós újságírás magasiskolája volt, okosan, higgadtan és bőségesen elővezetve. Részrehajlóan, naná! Bíró Szilvia és Malya Lilla szerkesztőriporterek megtalálták azt a vezérfonalat, amelyre fölfűzve dr. Geréb Ágnes és munkatársainak ügye, ez a nehezen követhető, szerteágazó történet egyszeriben kiadta az egész jogbizonytalansági sormintát. Azt hiszem, a műhibaperekre szakosodott, és megszólaltatott ügyvéd, dr. Ábrahám László súghatott nekik, de jól tette. „Kettős mérce” – ez lett a kérdések kérdése. A szerkesztőriporterek buldogként a szájukba kapva, onnan ki nem eresztve vitték végig a hosszú összeállításon át. Adva van egyfelől dr. Geréb Ágnes nevesítve és rabosítva, több mint két évtizede szüléseket vezetve, összesen két meghalt újszülöttel a háta mögött, és adva vannak a névtelenségben tartott kórházi orvosok, akiket a szakmai szervezetek mindig minden esetben kimosnak a felelősségük alól. Ez a kettős mérce.

A szerkesztőriporterek nyilván napokat töltöttek el az archívumban, megfelelő vágóképeket keresve, hogy aláképezhessék a névtelen kórházi orvosok kis történeteit, és ugyanakkor megmutassák a dr. Geréb Ágnes ügyében ítélkező bírónőt az elsőfok tárgyalásán. Dr. Geréb Ágnes fél–háromnegyed órán át nem figyelt – hallhattuk az ítéletben –, tehát a doktornő bűnös, és láthattuk az egyébként a hatósággal végig együttműködő doktornő arcát, szemét és a babráló ujjain elidőző operatőri közhelyet.

Másfelől viszont nem ismerhettük meg annak az orvosnak a nevét és arcát sem (babráló ujjairól nem is beszélve), aki benne felejtette a nagyhasitörlőt a megcsászározott kismamában. Műtéti kockázatnak minősítette az esetet az orvosi szakmai szervezet. Miképpen a hatodik gyerekét világra hozó és aztán a sokszoros műtétekbe belehaló nő esetét is, amelyre a megfelelő szakértői terminus technicus: a sokadik szülés kockázata. Az orvosszakmai szervezet készséggel mossa patyolattisztára saját tagjainak vértől iszamos műtőskesztyűs kezét. Kell is vigyázni, soha nem lehet tudni, éppen kire kerül a sor. A tudományos tanács szerint a szakma szabályai szerint járt el az a nőgyógyász is, aki a szülőnő lába között az egyik kezével mobiltelefonozott, a másikkal gátmetszett, és valahogy a megszaladt szike átvágta a nő végbelét. A tudományos tanács nem pontosította, hogy a „szakma szabályai” a gátmetszésre vagy a mobiltelefonozásra vonatkoztak-e. De nem is volt rá szükség, hiszen a doktor úr azóta is metsz és mobiloz. A szerkesztőriportereknek hála, mindez látható volt, sőt néhol hallható is, mert vették maguknak a fáradságot, és felkeresték a sebészeti ruhatár kockázatát elszenvedő nőt.

Szorgalom és kitartó munka kellett ahhoz, hogy ne arról beszéljenek csak, vajon meddig terjed az anya önrendelkezési joga, nem arról, hogy mondja már meg valaki, mit hívhatunk szaksegítségnek, hanem arról, hogy létezik egy olyan orvosi összetartozás, amely dr. Geréb Ágnest nem fogadja be, sőt áthatolhatatlanul zár előtte, hogy kivethesse magából. Igen, ez az elemi kollegiális-orvosi ellenszenv benne volt a riport-összeállításban. Meg az is, hogy miként hátrált meg a politika, az orvoslobbi és a felidegelt közvélemény előtt, Horváth Ágnes személyében, pedig már a kapuban volt a megegyezés az otthonszülés szabályozásáról. Talán még mindig ott fekszik az előkészített irat a miniszteri íróasztal egyik fiókjában. Majd csak lesz valaki, aki leporolja, és benyújtja, saját indítványként.

Mindenre volt gondjuk a szerkesztőriportereknek. Még arra is, hogy elmondassák prof. dr. Tóth Zoltán szülészeti klinikaigazgatóval, hogy nincsen ma a világon olyan műszer, amellyel megállapítható lenne egy szülés komplikációmentes kimenetele. Ez az érv az egyik nagy ásza a nőgyógyász orvosszakmai szervezeteknek. Ez az elbizonytalanítás. Íme a végzet, amely ellen – ó, borzalom – tehetetlenek vagyunk, hiába a legjobb szándék. Ám ugyanez az aggódó, együtt érző, túláradó humanizmus fedi el azt a taposóaknát, amelyre a szerkesztőriporterek iparkodása nyomán rá is tévednek a kellően össze nem beszélő orvos szakértők. Keveseknek adatik meg, hogy a Kékfény után a televízióra meredve a látottakhoz hozzánézze még az Este dr. Geréb Ágnes-fejezetét. Akinek mégis, annak a szeme előtt röpül a levegőbe prof. dr. Tóth aggodalmaskodó jóindulata. Ott ugyanis Csákány M. György nőgyógyász Hollandiát hozza példának, ahol egy szülész-nőgyógyász egyszerűen és előre eldönti, várható-e komplikáció, vagy nem. Ha nem, akkor nincs akadálya az otthonszületésnek. Alig egy órával a Kékfényben elhangzott aggályoskodás után megnyugodhatunk, van műszer vagy eljárás vagy hozzáértés, amellyel minden jól megmutatható. Csak itthon valamitől nem akar lenni.

Az már végképp nem a Kékfény mindenre felkészült szerkesztőriporterein múlik, hogy Nika Györgyben a délutáni szerkesztői Geréb-eligazításon annyi maradt estére: akkor most igénybe vehető a szaksegítség vagy nem vehető igénybe. Ez nem túl sok, különösen nem akkor, ha a Kékfényből már megismert Ábrahám ügyvéd úr folyamatosan a kettős mércére kér magyarázatot, Csákány M. doktor úr pedig a szakmáját szeretné megvédeni dr. Geréb Ágnestől, akár még úgy is, hogy nem érti meg, az istennek sem, Ábrahám ügyvéd úr szavait. Ha nem érti, akkor nem is kell megmagyaráznia, hogy ugyanaz a szakmai szervezet miért tartja bűnösnek dr. Geréb Ágnest, és miért nem tartja annak a szülőnő lába között mobilozó szülészt. Csak azért baj, hogy Nika György megrekedt a „szaksegítség vagy nem” problémánál, mert így az érvek válasz nélkül, a kinyilatkoztatások meg érvek nélkül maradtak.

A kékfényeseken mindez nem múlott. A riportjuk fönt van az M1 honlapján, az október 11-i műsorban megnézhető. Ajánlom mindazoknak, akik nem akarnák dr. Geréb Ágnest mártírrá avatni és az otthonszülést választani akarókat szektává egyszerűsíteni. Ajánlom mindazoknak, akik nem akarják majd szégyellni magukat egy végigvitt koncepciós per bábájaként és dúlájaként.

 

 

 

M1, Kékfény, 2010. október 11. Műsorvezető M. Kiss Csaba, szerkesztőriporter Bíró Szilvia–Malya Lilla.

 

 

Kapcsolódó írások:

Sándor Erzsi: Kultúrházomlás (Kultúrház, utolsó adás, szerkesztő-műsorvezető Winkler Nóra. MTV1, 2010. szeptember 5.) Van annak valami indiszkrét bája, amiként a Tisztelt Háztól elhal...

Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...

Sándor Erzsi: Sztársáv, minden hullámhosszon (Sztársáv, műsorvezető Gundel Takács Gábor, MTV, 2009. november 9.) Minden hétköznap jelentkezik az MTV-n a Sztársáv című műsor, amely...

Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.) Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet...

Győrffy Iván: Közügyek vagy közhelyek? (Az Ügy – Kandász Andrea műsora, 2006. június 6., kedd Tv2 0.00. Szerkesztő-riporter Kandász Andrea; rendező-operatőr Borszéki Ferenc; főcímzene Tonio; ötlet Szabó Gyula, Zanathy Ildikó. Strucc – Esélyegyenlőségi magazin, 2006. június 8., csütörtök Tv2 0.00. Műsorvezető Novák Péter; riporter Ligeti László, Sipos Szilvia, S. Kállai Szilvia; főszerkesztő Pistyur Veronika, Rechnitzer Tamás. ) Győrffy Iván Közügyek vagy közhelyek? Kandász Andrea kínban utazik....

 

 

Cimkék: Sándor Erzsi