Stiller Kriszta: Fülszöveg; A tündér – XXI. századi verzió

Fülszöveg

 

 

Péntek este volt, de én csak mosogattam.

Megint minden mocskos, megint csak miattam.

Szétcsúszik az élet, mint tenyér a lúgon.

Hiába térdelek, ordítom vagy súgom:

Nem kértem, hogy add meg mindennapi harcom.

Semmi sem valódi, csak egy kéz az arcon.

Mocskosul tapadsz rám. Poháron ajaknyom.

Most és mindörökké veled kéne laknom.

Azt hiszed: elvettél. Inkább nézz rám, mint egy

újabb szeretőre. Tegyél azzá. Mindegy,

figyelj eltűnődve, míg az évek mennek

Így szeress majd mindig, ilyen idegennek

 

 

 

A tündér – XXI. századi verzió

 

 

Mónika Mónika részeg,

dől ide, dől oda hátra,

hányna ő még, de már nincs mit,

hajnali árok a sátra.

 

 

Mónika Mónika szívott,

felröhög őszi levélre,

két csiga fekszik az ágyán,

nézi, hogy dughat-e félre.

 

 

Mónika Mónika terhes,

nincs meg a gyermeke apja,

anyja ígér neki taslit:

elveszik, vagy kitagadja.

 

 

Mónika Mónika asszony,

lóg hasa, lóg haja, melle,

felfal úgy két marék gyógyszert,

és utazik valamerre.

 

 

Kapcsolódó írások:

Stiller Kriszta: ennyire; nagyvérkör ma fogalmam sincs, mitől vagyok részeg egy utca mélyén állok...

Stiller Kriszta: Dal; Profán ima Tapintható vagy, de mégse, mint az isten szívverése. Mély szemed...

Stiller Kriszta: nullaóra; Játszótér alul vagy és én felül tüskeág a szív körül néhány...

Kiss Judit Ágnes: XXII. századi szerelmes versek Az vagy nekem, mi gépeknek a power, Mi bőr alatt...

Bächer Iván: Kriszta (Tóth Krisztináról) Az egyszemélyes bíráló bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2009...

 

 

Cimkék: Stiller Kriszta