Jónás Tamás: Állattan; Lassuló zuhanás; Gasztrovások

 

Állattan

 

Kis békákat boncolok a hajamba.

Nem figyelek semmilyen szép szavamra.

Ráhagytam a testemet is magamra.

Nem dzsungel a lelkem többé – szavanna.

Ébredek, és azt hiszem, hogy ma van ma.

Tegnap volt, és nem olyan, hogy maradna.

 

 

Kiásom a sírokat a szívemben.

Elfáradtam, túl sokáig pihentem.

Nem tudható, milyen vagyok, milyen nem.

Nem sikerül semmitől megijednem.

Napozok a templomdombi hidegben

éjszakánként. Gondolkodom hitetlen.

 

 

Elhiszem a csodáknak a szokottat.

Ami valós, bejön, sose kopogtat.

Étteremben várakozó halottak

pincérjeként csak énnekem dadognak.

Míg a kutya Hold ragyog, a majom-nap

fájdalmamnak hónaljába szagolgat.

 

 

 

Lassuló zuhanás

 

 

cipelem ezt a kisfiút és ő cipelget engem

nagyon féltett kis vacka van eszemben szívemben

öt éves forma meztelen hideg van mégse fázik

szalad az erdőből soha nem érkezik meg a házig

szalad a havas fák közül szaladna a melegbe

de létezik ház és van meleg ami soha nem ereszt be

cipelem ezt a kisfiút kosarat visz így asszony

nem akar mást csak annyit hogy reggelig alhasson

nem akar mást csak jó cipőt ne vérezzen a lába

rettegve gondol rá mi lesz ha eljár iskolába

ül a padok közt földre ül vagy ültetik a földre

nevetnek rajta mert piszkos a nyaka meg a körme

cipelem ezt a kisfiút a lovagot aki a Marcsit

ne tudja még megmenteni mert túl sokáig alszik

konyhai boszorkány sikít krumplit pucol a kislány

fehér szívével érkezik de a lánynak arca nincs már

milyen világba bújhat el ez a hazug a vesztes

ki összevissza ígérget s csak béke időben kedves

miféle kisfiú cipel miféle vallomásig

harminckét éve kínoz egy férfit aki csak ásít

miféle kisfiú lehet ilyen felnőtt fiúból

miféle költő lehet aki hasznot se facsar a szóból

miféle verseket szerel miféle fájdalommal

miféle fa áll a szívében ágakkal sose lombbal

 

 

 

Gasztrovások

 

 

Főzd meg az Istent, edd meg, rágd meg,

köpd ki a csontját, porcját roppantsd,

rágd meg a nyakcsigolyákat, a barnult

részeket is nyeld, hadd karcolja a torkod,

két szeme roppanjon ki a szádban,

s nyeld le a szívéből kifolyó iszapot mind!

Abból készül a boldogság, ami forrón

tálalván csak a legjobb. Szülj nőt!

 

 

Kapcsolódó írások:

Jónás Tamás: Az jó, hogy Jónás Tamás Az jó, hogy izgága megértésével nem kerget...

Jónás Tamás: Szerelmes erózió Jónás Tamás Szerelmes erózió I. Emlékszem hogyan emeled...

Ijjas Tamás: Szonáta három arcra Ijjas Tamás Szonáta három arcra 1 Mindenekelőtt összemaszatolnám...

Ijjas Tamás: Készülődés Ijjas Tamás Készülődés Nézem a fenyvest, használt fogkefém sörtéit,...

 

 

Cimkék: Jónás Tamás