Kürti Emese: Gőbölyös Luca műveiről

Gőbölyös Luca műveiről

Gőbölyös Luca legújabb munkája egy főzőműsor. A tökéletes nő tökéletes sminkben és tökéletes hajjal áll a tökéletes konyhában, ahol még véletlenül sincs olyasfajta rendetlenség, amilyet a nem tökéletes nő állít elő. A konyha steril, ugyanakkor harmonikus, az étel könnyedén és elegánsan áll elő, még ha soha senki nem is fogja megmondani, valóban ehető-e. Egyszóval minden olyan, mint azokban a televíziós főzőműsorokban, amelyekkel a taposástól és a dauerolástól kifulladt családanyákat teszik még frusztráltabbá az életükkel szembeállított kontraszt révén.

A prefeminista társadalom legrögzültebb kliséjének („Férjhez akarok menni!”) mai átmentéséért jelentős mértékben a média felelős, mert azokat a sztereotípiákat rögzíti, amelyekkel az „elaltatott csoportok”, jelen esetben a nők ellenőrzését biztosítja, látszólag önkéntes beleegyezés alapján. Hiszen a nők maguk szeretnének mindenben megfelelni a posztmodern kor abszurd és túlzó elvárásainak, és betölteni azokat a funkciókat, amelyeket a kárhoztatott feminizmus előtt nagy dicsőség volt egyenként megtestesíteni. Ugyebár. Anya, feleség, szerető, házvezetőnő, masszőr. Ehhez pedig a legegyenesebb út az önkéntes rabszolgaság máig kedvelt, bár csökkenő népszerűségű formája, a házasság.

Gőbölyös Luca videója és fotósorozata csavaros paródiája a médiaműsoroknak és szofisztikált bírálata a manipulációnak. A csavarosság mindebben az a „nőiesség” és azok a „nőies” formák, amelyeket az evéshez és a szexualitáshoz kötődő legősibb babonákon keresztül valamilyen időtlen princípiumként érzékeltet, és amelyeket a saját nőségénél fogva a distancia kényszere nélkül csúfolhat ki. A férfiszerző és férfieltávolító babonák körében végzett kutatómunka nagyon szórakoztató eredménnyel járt, és minden egyes „ajánlásból” vagy receptből önálló kép készült. Igaz ugyan, hogy a mágiához és a boszorkánysághoz köthető eljárások feltételezett eredményessége megint csak a nőellenesség büntethetetlen formáját ölti, mert a boszorkányt égetni kell, de a mai, mítoszoktól eltávolodott korban csak a mondókaszerű játékos naivságuk tűnik föl. Idézem a kedvencemet: „Én nem nézek rád, te rám nézel, belénézel a szívembe, a szívem mélyébe, pukkadj meg, fordulj fel, ha nem látsz meg engem, nem jössz hozzám, nem látsz meg engem, a hófehér rózsaarcú, magas és karcsú leányt.” (Babonák Lexikona)

Ehhez a varázsigéhez gilisztaűző varádicsból, mézből, vajból, lisztből, napraforgómagból kell gyűrűt formálni és a napon megszárítani, ahogy a képen látható. Néhány esküvői kelléket is el lehet helyezni, ha már úgyis van otthon. Más esetekben használt bugyi kifőzött levét, véres almát, hónunk alatt melengetett cipót kell etetni a kiszemelt, ám érzéketlen férfival, vagy ha már a miénk lett, a cipőjébe varrott rozmaringgal érhetjük el a tartós hűséget. A képek a receptkönyvek „portrészerű” modorában készültek, és a szándékoltan régies, polgári környezetben néha alig elhihető a furcsaság, például a pogácsára hintett köröm.

Gőbölyös Luca erőteljesebben társadalomkritikus munkája nem előzmény nélküli. A kilencvenes évek elején, a magyarországi melegkultúra felfedezésének idején melegekről és transzszexuálisokról készített fotósorozatot. Részben ezt a tematikát folytatta a New Yorkban készült fekete-fehér városképek mellett, amikor kissé jobban eltávolodott a divatfotózás mesterkélt nyelvétől, de megőrizte a képek érzéki jellegét. A sorozatok gyűjtőmunkából állnak össze egy-egy ötlet nyomán: különböző városokban talált reklámfelületeket, pléhszakácsokat és műanyag go-go görlöket fotóz, vagy saját életéből választ ki tárgyakat, például bögréket (Párosan szép az élet), hogy a történetük elbeszélésével elevenné tegyen egy letűnt életszakaszt. Képei az utóbbi évtizedben fölpuhult művészeti határok átjárhatóságát használják ki, a pontos műfaji definíciók jelentőségének hangsúlya helyett az alkalmazott fotó- és a konceptuális művészet közötti zökkenőmentes átmeneteket. A kevéssé emancipált magyarországi körülmények között még megkésetten is igen nagy szükség van az olyan kritikus genderszempontokra, mint az övé.

Kürti Emese

Kapcsolódó írások:

Bán Zsófia: Egy ágyban az ellenséggel (Gőbölyös Luca Férjhez akarok menni! c. kiállítása, Knoll Galéria, Budapest.) Amióta Claude Lévi-Strauss megmondta, hogy a főzés nem más, mint...

Kürti Emese: Bak Imre műveiről Bak Imre műterme olyan, mint egy laboratórium. Fehérek a falak...

Kürti Emese: Karácsonyi László műveiről A Képzőművészeti Egyetem vizsgabizottsága elkerekedett szemmel figyelte, ahogy a 2003-as...

Kürti Emese: Mátrai Erik műveiről Amikor Mátrai Erik elkészítette első video-ikonjait, 2005 környékén, nem sejthette,...

Kürti Emese: Körösényi Tamás (1953–2010) Körösényi Tamás (1953–2010) Egy másik szobrász, Édeske mobilja mellett találkoztam...

 

 

Cimkék: Gőbölyös Luca, Kürti Emese