G. István László: Forgó oltár

Forgó oltár

 

 

A lemezjátszó forgását figyelve

hányinger fogta el. Egy füstkéz

a bakelit barázdái fölött

mutatta, hogy hol a zene, de

remegett, és nem látta jól,

hol szól. Amit hallott, az nem

volt sehol. Minden hamvasztás

közben egy füstkéz mutatja a testnek,

merre talál kiutat. Csak az a

baj, hogy amit mutat, az később

van, mint ahogy rámutatna. Ettől

aztán a test nem vágyik arra, hogy

kövesse a kezet, amúgy is, ami

integet, azt nem követi, attól

búcsúzik. De hamvasztás közben

a búcsú későbbről szól, vagyis attól

búcsúzik, ami még el se jött. A füstkéz

addig gombolyodik, amíg a testnek

magát mutathatja. Pedig a test

csak test, ami hamvasztás

közben juthat bármire, ha

jut. És csak ezt követi

a hamvasztás hangja.

 

 

***

 

 

Szerencsére, az egészet csak álmodtam.

Ébresztgetett valaki, aki álmában később

volt ébren, mint én. Álmában azt kérdezte

tőlem, miért kell felébrednie, de álmában

még aludt, mikor kérdezte, bár hogy

kérdezi, azt jelentette, hogy ébred. Álmában

azt mondtam, ha kérdezed, már te is ébren

vagy, mint én. Álmában azt felelte, azt

álmodtam, hogy ébresztgetlek, mert aludtál,

és azt kérdezted, miért kell felébredned, de

az álmomban még aludtál, mikor kérdezted, bár

hogy kérdezted, azt jelentette, hogy ébredsz.

Álmomban azt mondta, ha kérdezem, már én is

ébren vagyok, mint ő. De az egészet csak

álmodtam, sajnos. Mikor kiszáradt pitypangot

forgatsz a kezedben, és szétfújod a küllőket,

de közben magad is forogsz a tengelyed

körül, nem mutat irány a virág felé.

 

 

***

 

 

A rohadó gyümölcs az éptől alig

különbözik. Ha elég hosszan nézel

egy ép szem cseresznyét, nem teszed a

füledre, nem szopogatod le a húst a

magról, csak egy tányéron bámulod, ha

tehát elég hosszan nézed, és van

türelmed, akkor megrohad. De melyik

az a pont, amikor már nem ép? Ha ott

a barna folt, akkor könnyű, de ha nincs?

Átnézed a cseresznyét a rohadásba. Egy nővel

ugyanezt nem teszed meg, nem lehetsz elég

türelmes, a saját kezeddel se, ez a helyzet.

De ha táncoltál már úgy, hogy nem láttál

semmit, és a másikat addig forgattad, amíg

a tánc inkább volt csillagmozgás, mint zene,

akkor ennyit már tudsz a rohadásról.

 

 

 

 

Kapcsolódó írások:

G. István László: Kínai oltár Hetente épül két újabb emelet. A felhő- karcolók ablaksíkja domború,...

G. István László: Közös fúga G. István László Közös fúga Baj nélkül lehet a...

G. István László: Kanaán G. István László Kanaán Nincs hasztalan örökség, mint egy...

G. István László: Új magnificat G. István László Új magnificat Fényes csap. Ez a...

G. István László: Lovagi torna G. István László Lovagi torna Bajnok nem tér ki,...

 

 

Cimkék: G. István László