Vincze Anna: Szuszog; Ócskaságaim

Szuszog

 

 

Most már biztos, legalább egy hete

Öllek, mert van ez a szorongás,

Tegnap éjjel gyógyszert vettem be,

Legközelebb felvágós leszek,

És inkább belehalok, pedig szorongásba,

Állítólag, nem lehet. Játssz,

Addig elmesélhetem, bár csukott

Ablakból nézem a havat, ahogy

Lenyomja egy fenyő ágát,

Az például nem szép, de amikor

Csillogott tegnapelőtt a porhó,

És a hópelyhek a fehér utcát megvilágító

Sárgás fényben önmaguk árnyékával

Táncoltak, rácsodálkoztam, mintha

Még nem láttam volna ilyet. Kicsit fulladtam,

Mondom, már vagy egy hete ez megy.

Kimondhatatlan vagy-e, vagy nem akarlak

Kimondani, mindegy, fullasztom magamat.

„Valóban törölni szeretnéd a kijelölt képet?”

Nem.

Nekem elég lenne, ha nem így akarnál látni.

Ahogy leírlak, eltűnsz, tudom, ismerem

Ezt, ahogy kimondalak, megszűnsz.

Látod, tartalak, mint halottat a balzsam,

És te tévesen azt hiheted, ez élet bennem.

Bár valószínűbb, hogy csak én érzem,

Ahogy a vissza-visszatérő kis történet szuszog,

Álmában nyújtózik. Talán rajtam,

Mindenesetre mosolyog.

Aztán, hogy a csend konzervált bőre már nem

Lélegez be téged.

 

 

Ócskaságaim

 

 

A tárgyak talán ismernek egy pillanatot,

Amikor sebesen el kezdik veszíteni jelentésüket.

 

 

A szomszéd épület elhagyott tornya kicsit megijeszt.

Lassan ugyan hozzászokok az itteni fílinghez,

Hogy ez Buda, nem családi ház, hanem lakás,

Egy másik, egy új. És ha ideálisnak is tűnik,

Halálszerű, hogy semminek nincs olyan

Definíciója, amilyet régi álomruhámban viselt.

Igen, valahogy tűnnek, vesznek a nevek is,

Segítségért kiáltanak-e, azt hallom-e, amikor

Nem tudok aludni, és gyógyszerért nyúlok,

Hogy hagyjanak végre békén. Új ez az egyedül is.

Életteremtés és saját költségvetés miatt.

Úgy tűnik, ezekért virrasztok, így ismerem meg

Lassan a gyógynövényeket. A citromfű segít.

 

 

Egy sivatag közepére értem. Kalitka utáni érzés,

Bénás, gyenge szárnyak, nem múló izomláz,

A tétova erősödés változóan hangsúlyos kifejezése

Is zavar, ahogy szinte minden. Veszik a líra.

Szálkásodik, fakul, már nem kívánja úgy magát.

Nagy néha van sugár az arcon, a többi pótolandó.

 

 

Azt hiszem, fáradt vagyok, és sok zenét meguntam.

Próbálom szépíteni a hajnali hideget, ízetlen vizet inni.

Mosakodás.

Próbálok olyan könyveket végigolvasni, amiket régen

Pár oldal után félredobtam.

 

 

Kapcsolódó írások:

Vincze Anna: Létó; Félre Csapzott haja remeg, néha bizonytalanul balra, aztán jobbra kapja a...

Vincze Anna: Beköltöztél; Baby blues Nem ült senki a fenyő csúcsán, Amikor odanéztem. Ütemtelenül Feszítgetted...

Szabó T. Anna: Nyilalló szálon áhítat Szabó T. Anna Nyilalló szálon áhítat (Lator László-remix) ...

Gát Anna: Találkozom Gát Anna Találkozom Azt mondták, nincs más hátra: írjak...

Miklya Anna: Ami menni készül, végül megmarad Miklya Anna Ami menni készül, végül megmarad Szerelemmel, M-nek....

 

 

Cimkék: Vincze Anna