Tóth Imre: Megiddo; Szeptemberi fény

 

 

Megiddo

Ébredeznek az Ég alvó ügynökei. Most is, amikor ezt írom, vagy olvasok,

kávét iszom, vagy alszom. Most is felébred közülük valaki. Az alkonykódot

kerestem, a fényálcázott ablakok mögött. Tizenhatan voltunk egy hálóteremben,

tizenhat fiatal férfi, vagy inkább, fiú. Volt úgy, hogy helikopterek zúgása

ébresztett, amik úgy szálltak fölénk, mint sokszárnyú kerubok. Azt hiszem,

egy intenzívebb lét közelében éltem. Mindegyik nap lehetett volna, akár, az

utolsó is. De nem fogytak el mégsem a napok.

Az ablak előtt álltam, és számoltam. Utolsó karácsony, utolsó húsvét.

Kint felragyogott az ég, és nem tudtam, hogy boldog vagyok.

 

 

 

Szeptemberi fény

Azt mondják, a háborúk mindig hajnalban kezdődnek, és ez

valószínűleg így is van, amikor a katonák idegesen szívják

cigarettájukat, a járó motorú járművek mellett, vagy pedig

egy repülőben ülnek, görcsbe rándult gyomorral, és latolgatják

az esélyeket. Aztán, felszállnak a gyors, páncélozott kocsikra,

vagy ugráshoz készülődnek, kinek-kinek feladata szerint.

Orpheus is így készült, vagy Dante, mielőtt alászállt, csak az a

kérdés, hogy miért megyünk. Mert csak a küldetés számít, és a

cél, az, amiért elindulunk.

Azt a verset, végül, nem küldtem el, hiszen vannak levelek, amelyek

évtizedekig keringnek a világban, vagy képeslapok, amik csak akkor

érkeznek meg, mikor már nincs jelentőségük, mert a címzett már

rég halott.

Azt a mexikói képeslapot sem kaptam meg, hiszen fel sem adtad,

de később mégis, személyesen hoztad el, te magad voltál a képeslap,

ragyogtál, láttam rajtad keresztül a mexikói tájat.

És akkor, a katonák eldobták cigarettáikat, beszálltak a bemelegített

járművekbe, kezük a hűvös vashoz ért. – Irány a végtelen.

Sokszor képzeltem, el, hogyan fogsz jönni, de végül – persze – minden

máshogy történt. Nem akkor, és nem úgy.

Fülledt nyári este volt, mikor telefonon hívtak. Mondták, a halál

torkából menekültél, és mikor később megláttalak, láttam, tényleg

igazat mondtak.

 

 

Kapcsolódó írások:

Tóth Imre: Szaturnusz Tóth Imre Szaturnusz Amikor a halál megkönnyebbülés… Azt mondják,...

Tóth Imre: Legnagyobb nyugati kitérés Tóth Imre Legnagyobb nyugati kitérés Lehull rólam a varázslat....

Tóth Imre: Személyes év Tóth Imre Személyes év Üresség van bennem, üresség vagyok....

Tóth Imre: Közvetlen közelről Tóth Imre Közvetlen közelről Számomra elviselhetetlen, ahogy élsz. Nem...

Tóth Imre: Bardo Tóth Imre Bardo Készen vagyok, sohasem voltam készebb. Ahogy...

 

Cimkék: Tóth Imre