Babiczky Tibor: Hawley Harvey Crippen balladája
Hawley Harvey Crippen balladája
Kigyúló lámpasor
alatt a szél kotor
frissen lehullt havat.
Pincéből jött a szag
egy mellékutcában.
Egy nő megáll. „Ki az?”
Az éj pecsétviasz –
olvad, szárad, reped.
Az égen fellegek
Észak-London fölött.
„A Hilldrop Crescenten
– mert épp arra mentem –
a harminckilencnél
megélénkült a szél,
és rossz szagot hozott.”
Pincéből jött a szag.
„Tán hús vagy sajt rohad?”
Walter Dew nyomozó
megjött. Szitál a hó.
Tán el sem áll soha.
„Mister Crippen, hova
tűnt M’am Crippen, Cora?”
Az utcán hó kereng.
„Los Angelesbe ment.”
Bolond egy március.
Egy nő jön. Taxit hív.
„Ön ki?” „Ethel Le Neve.”
Szürke nő, nadrágban.
„Éppen erre jártam…”
Crippennél dolgozik.
Rossz idő, rossz fogak –
doktor Crippen fogad.
Üres ház, rendelő.
Eltűnt a szürke nő,
és Cora sincs sehol.
Lánykori név: Turner.
Élete hol tört el?
Sírboltja pince lett.
Férje más nőt szeret.
„Egyetlen csontja sincs…”
Se fej, se végtagok.
„Megmondod, ki vagyok?”
Egy kék hálókabát.
„Ne add az ostobát!”
Olvadni kezd a hó.
Csak hús és zsír és haj.
A kabát mit takar?
Gyártotta: Holloway.
Megint leszáll az éj,
szökésre alkalom.
„Crippenhez nincs közöm.”
Ülnek egy gőzösön.
„Nevem: John Robinson.”
S lányos fiáé: John.
Bilincsben már kezük.
A férj nagy útra megy.
„Nyakkendőt?” „Kötelet!”
A szürke nő csak ül,
szívében tompa űr.
Cellában alszik el.
Egy halott nő: Cora.
Egy szív. Üres szoba.
Férje már kötélen.
„Aludjál el szépen.”
És nem tud aludni.
Kapcsolódó írások:
Babiczky Tibor: Will Gallagher balladája Egy rozsföld mellett, őszi nap, egyedül ért az éjszaka. Mögöttem...
Babiczky Tibor: Argentum Babiczky Tibor Argentum Este lett. Az alvók teste fehér....
Babiczky Tibor: Bronzkor % Babiczky Tibor Bronzkor Kiszakadt szívemből az Isten és...
Babiczky Tibor: Altató Babiczky Tibor Altató Nézd elsötétült már az ég csak...
Babiczky Tibor: A terasz Babiczky Tibor A terasz Tíz éve tudok rólad. Előtte...
Cimkék: Babiczky Tibor