Tenigl Takács (György) László: A végső összeesküvés

Arra gondoltam, azzal kezdem: „Kedves naplóm!”, de most, böngészgetve a korábbi számokat, látom, hogy Kőrizs Imre már tavaly márciusban ellőtte előlem a poént. Úgyhogy inkább azzal kezdem, „arra gondoltam”, a „kedves naplóm”-at pedig vegyük egy Kőrizstől vett, szó szerinti idézetnek.

Olvasom, hallom, hogy a Sarkozy végre megmondta a nagyfejű bankároknak a magáét. Hogy ne csinájják, mert meg lesznek regulázva államilag. Ez jó hír, mitől bolsevik/nemzeti/szocialista (nem kívánt törlendő vagy összeadandó) szív doboghat boldogan. Most végre megtudtuk, hogy ki csinálta a válságot, és ha nem csinálják vissza, megvédenek minket, lesz majd nagy irgum és burgum. Lehet, hogy még az idegenlégiót is bevetik.

És majd az összes államfő, nagy, híres emberek, kiveszi a pénzét a bankból, hogy példát mutasson a népnek, és az összeset hazaviszi a párnacihába. A tévé is fogja mutatni, amint éppen dugdossák bele. Azt persze nem, hogy utána visszaviszik, mert hát az államfők és a nagy, híres emberek is össze vannak esküdve a bankokkal, hogyan emeljék fel a macskatáp árát, és sértsék meg a kisemberek önérzetét, és felmérgeljék másféle módokon.

Minden épelméjű ember tudja, hogy a bankárok összeesküsznek. Nagy, hideg márványtermekben gyűlnek össze, csak jön és jön az a sok bankár, és tutira összebeszélnek, hogy szedjék el még jobban a szegények pénzit. Sokféle nációból valók. Zsidó is van közöttük sok. De nem zsidóul beszélnek, hanem mindegyik tud angolul, így kommunikálnak egymással. Angol nyelven. Ezért sikerül nekik az a sok mérgelés.

Némelyik olyan csalafinta, hogy kifelé is bankár, tehát látszólag bevallja, hogy az. De ez csak a világnak mutatott alteregó, igazi bankárságuk titkos, aztat nem lehet kívülről látni. Én például, ha rossz gyerek lennék, és el akarnám palástolni a többiek előtt, ha lenne egy csepp eszem, biztos, hogy nem a jó gyereket játszanám, hanem a rosszat, de csak egy kicsi rosszasággal, ami elfedi az igazi, nagy, titkos rosszaságot.

Aztán kaptam egy köremailt is, hogy be ne oltassam magam a H1N1 influenza ellen, mert az injekcióban halálcsip van, azt beültetik az emberbe, és akkor majd az összeesküvők (benne vannak a bankárok, a zsidók meg az amerikaiak is) megnyomnak egy gombot, és pikk-pakk, mindenki meghal azon nyomban, aki birkamód hagyta beoltatni magát. A célja pedig az lesz, hogy megritkítsák egy kicsit a túlnépesedett emberiséget, és persze elvegyék tőlük a kultúrájukat, a termőföldjüket meg a hazájukat.

Mint eszes ember azonnal rájöttem, hogy a köremail igazándiból egy összeesküvő banda kreálmánya (benne vannak a bankárok, a zsidók és az amerikaiak). Azért küldözgetik, hogy így propagálják a „Halálcsip” (angolul is tudom: „The Chip”) című hollywoodi szuperprodukciót, ami arról szól, hogy egy összeesküvő, sziáén belüli még titkosabb sziáés banda halálcsipet ültet a lefizetett közgyógyászaton keresztül az emberekbe, hogy majd azzal … satöbbi. Őket meg a már réges-rég összeesküdött arabok pénzelik.

Főszereplője valamelyik topon lévő sztár lesz, mondjuk az Edward Norton, és biztos, hogy lesz benne dugás, és a főhősnő lovagló ülésben hátraveti majd benne a fejét és a haja majd hátul egészen lelóg, és végül megmenekül a világ, az Edward Norton menti meg, aki egy diplomás akcióhős, és most pont erre van igény. És a bankár… stb. összeesküvő banda már a thrillerrel együtt forgatni kezdi annak paródia-változatát is (magyar címe: Vigyázz, jövök, megchip-lek), amiben Leslie Nielsenen röhög majd mindenki, no meg azon, hogy beszopta azt a halálcsipes körlevelet, mert nem is volt igaz, csak arra ment ki az egész, hogy megvegyék a plázába a mozijegyet.

Az összeesküvőkről tudni kell, titkosságuk mellett másik fő tulajdonságuk, hogy nagyon intelligensek, de ezt rosszra használják, leginkább hataloméhségre és meggazdagodásra. Például évezredek óta kiaknázzák az emberi agy tunyaságát, újabb és újabb összeesküvés-elméleteket találnak ki, hogy elszórakoztassák az össze nem esküvőket. Így aztán utóbbiak elandalognak a teóriákon, választ kapnak bizonyos kényes kérdésekre, és nem kell töprengeniük azon, miért születtek, és hogyan is működik valójában ez a világ.

Az összeesküvők meg jót röhögnek a markukba, például könyveket írnak Cion bölcseiről és a megnősült Jézusról, és nagyot kaszálnak. Mert az emberek drága pénzen megveszik ezeket a könyveket, elolvassák, és el is hiszik, egészen a következő összeesküvés-adagig, aminek beszerzése megint csak sok pénzbe kerül.

Az összeesküvők mellesleg – akaratlanul – jótékony emberbaráti feladatot is ellátnak. Mert lehet utánuk nyomozni. Ki lehet őket deríteni, és rájuk lehet mutatni: Igen, faszikám, te vagy az összeesküvő! Miattad van az egész! – ami, ugye, a történelem hajnala óta a csekély értelmű ember lelki igénye és kedvenc társasjátéka. Én például az egyik legmókásabb neofasiszta összeesküvés-kutatótól azt olvastam, hogy egész Magyarországot egy személyben Konrád György manipulálja, (nem viccelek!) még az Orbán meg a Gyurcsány is neki ugrál. Ki meri állítani ezek után, hogy nincs becsülete hazánkban az irodalomnak!

És akkor máris rájöttem egy titkos összefüggésre. Magyarországon minden öszszeesküvőt Györgynek hívnak, benne volt a Kardos G., a Petri, a Moldova, a Faludy, a Spiró, a Dragománt most buherálják éppen, de még a Kertész is, aki igazából nem is Imre, hanem György, csak titkolta eddig, hogy le ne bukjon. Írónak álcázzák magukat, de valójában füstös szuterén lebujokban járnak össze, álszakállt ragasztva, felhajtott gallérú malaclopó kabátban, hogy fel ne ismerjék őket, és titkosított mobilokon hívják a bankárokat, a Biligétszt meg a Sorost (magyarul az egyik szintén Gyuri!!!), hogyan is menjen a válság tovább. És angolul beszélnek, hogy senki se értse.

No, akkor elmesélek egy mulatságos esetet, ami velem történt meg, nem is olyan régen.

Mikor legutóbb kórházba kerültem, szerencsém volt néhány napot egy szobában eltölteni valamely volt kormányunk valamely volt miniszterével. (Juszt se árulom el a nevét!) Időmet főként egy leroggyant laptop csépelésével töltöttem, no meg a kórházból való szökési tervek kiagyalásával. Ezek között (beleértve a nővérke Raffaello bonbonnal történő elcsábítását) egyedül az összekötözött lepedőkön való ablakból kimászás nem jött számításba, tekintve, hogy azonnal leszakadt volna termetes súlyom alatt.

A laptopon egy (esetleg) nem lineáris szemléletű történelemoktatás szempontjait dolgozgattam ki, ami elég macerás dolog, tekintve, hogy ebben az esetben szakítani kell azzal a csacska elképzeléssel, miszerint a társadalom egyre csak fejlődik a történelmi korokban, s hogy az események kiváltó okai alapvetően korábbi események. Alapeszméje az, hogy az emberi idiotizmus és galádság lényegében semmit sem változott az idők során, aminek fényes bizonyítéka a 20. század, és még fényesebb lesz a 21., ha így folytatódik tovább.

Magányos elmélkedéseim háttérzenéjéül egykori honatyánk duruzsolása szolgált, aki (juszt se árulom el a nevét!), fellelkesülve azon, hogy beavattam irományom témájába, minduntalan a zsidóknak a történelemben játszott rosszcsont szerepére terelte a szót. A végén kibökte, hogy a világtörténelem sanyarú sorának és tragikus fordulatainak oka, hogy a zsidók mindig megbuherálják a dolgokat, („persze vannak rendes zsidók is, Lacikám”), sőt manapság, mint mindig, tizenhárom zsidó tartja a kezében az egész világot mozgató szálakat, még a nevüket is tudja, el is sorolja őket, ha akarom.

Nem akartam, de azért elmondta. A lista zömére már nem emlékszem, de a Biligétsz meg a Soros tutira köztük volt. Azt persze nem tudta a marhája, és én sem avattam bele a titokba, hogy a tizenhármat meg öt manipulálja, az ötöt pedig az az egy misztikus főmanipulátor, akinek neve sose derül ki, még maga előtt se, mert a saját tudatalattija inicializálja, már ha hihetünk egy rég meghótt, öreg zsidónak, aki ezt az egész lelkizős dolgot kitalálta.

Ilyesfajta kocsmai baromságokkal gyakran találkozik az ember. Nem is ütköztem meg a dolgon, legfeljebb azon mélázgattam el, hogy a szemmel láthatóan agyalágyult öregúr (no, ennyit azért elárultam belőle!) bársonyszéket kapott a segge alá nem is oly távoli történelmi korokban. Én legalábbis már éltem. Hogy miért volt neki a téma oly fontos egy lepukkant kórház napsütötte teraszán – rejtély. Tisztafajú, brancsbéli árjának aligha hihetett, oly lelkesedéssel számoltam be neki nem éppen erre valló foglalkozásomról és szenvedélyeimről.

A másik lehetőség, hogy betaslizott a „rendes zsidófiú” kategóriájába, akit fel kell világosítani, ha már történelemről írogat a besnye. Ennek eshetőségét szeplős bőröm és rőt szőrzetem is valószínűsíthette agyában, bár orrom kifejezetten római sasorr, nem lefelé görbülős, mint a zsidóké, akárki megnézheti a neten. A harmadik – legvalószínűbb – eshetőség, hogy a bácsika egyszerűen hülye volt, és ha Nelson Mandela kap éppen beöntést mellette a kórházi ágyon, akkor is nekifog az apartheid létjogosultságáról szóló kortesbeszédnek, mer’ éppen ez jutott az eszébe, és ha már eszébe jutott, akkor elmondja.

Az efféle provokatív „zsidózzunk, cigányozzunk, nemzetárulózzunk mán egy kicsit, hogy teljen az idő” felvetések lecsapására egész arzenált építettem ki az elmúlt évtizedekben. Antiszemitizmusban megőszült, tisztes apókákat nem rugdosok meg az asztal alatt, a sörömet sem öntöm a képükbe, így aztán a „tegyünk rá még egy lapáttal” figurát vetettem be, és illetlenül a szavába vágva odaköptem az ismeretes „egy örmény rosszabb tíz zsidónál” formulát.

Azonnal ráharapott, és eleinte buzgón bólogatott. Számos pontját feltártam a Nagy Titoknak, például azt, hogy az egész zsidó holokauszt is kamu, mármint nem azért, hogy nem történt volna meg, hanem azért, de csakis azért, mert az örmények szervezték meg az egészet, beépülve a náci gépezetbe (lásd Szálasi és Guderian), hogy eltereljék magukról a gyanút. A néhai kegyelmes úr egyre hitetlenebbül hallgatta érvelésemet. Teljesen retardált azért mégse lehetett, mert hamarosan rájött, hogy brahi az egész, igazából csak viccelek. Mikor már ott tartottam, hogy az örményeket úgy lehet leleplezni valamilyen szervezetben, ha megvizsgáljuk, felbukkan-e a nevében „örm” vagy angolosan „arm” szótag (mint például az igen-igen gyanús US-ARMY-ban), végül elnevette magát.

Mer’ van ezeknek humorérzékük, csak eszük nincsen. Még azt sem tudják, hogy minden összeesküvés-elméletet egy soha le nem leplezhető összeesküvő csoport agyal ki. Ők találták ki a zsidókat meg az örményeket is, éppen abból a célból, hogy a késztermékként tálalt bűnös népeken acsargók s töprengők rá ne jöjjenek az igazi, végső összeesküvésre. Ennek viszont semmiféle tárgya nincsen, mert ha lenne, akkor ez is csak egy álca-összeesküvésként szolgálna a legeslegvégső, tárgytalan összeesküvés fedezésére. Pedig hát, elég lenne csak az is, ha elrugaszkodnánk a Mein Kampftól a szomszédos országban írogató Stanislaw Lemig, hogy belássuk, az a legnagyobb összeesküvés, hogy nincs összeesküvés.

Csak azt sajnálom, hogy az oroszokra már rá sem bojszint senki sem. Pedig, hát, elég csak annyit mondani, krassznaja armija. Aki beavatott, tudja, hogyan értse.

 

 

Kapcsolódó írások:

Tenigl-Takács László: RÁT Kezdetben egyszerűen munkanélküli-segélynek hívták. Szürkécske, ám érthető terminus. Azt jelenti:...

Tenigl-Takács László: Kereszt a telepen A dolog úgy kezdődött, hogy két kiskölök elment pecázni. Amióta...

Tenigl Takács László: Korunk mantrái A „projekt” szó misztikus felhangját sokáig csak gyanítottam, legutóbbi létformám...

Tenigl-Takács László (és diákjai): Nézzünk bizakodva a jövőbe! Iskolában politizálni tiltott cselekedet. Nem is tesszük. A választások ugyanakkor...

Tenigl-Takács László: Menyegző Előző éjjel indult, mert az első vonattal már nem...

 

 

Cimkék: Tenigl Takács László