Minden hétköznap jelentkezik az MTV-n a Sztársáv című műsor, amely nem győzi magáról hangsúlyozni, hogy Gundel Takács Gáborhoz köthető, és igazi sztárokat mutat be.

Akkor hát nézzük! Sztársáv címen a Juventus Rádió jegyez szombatonként műsort 10 és 14 óra között, de nincs ok aggodalomra, senki sem fog plágium miatt feljelentést tenni, hiszen a Juventus és az MTV azonosnak látszó műsora nem csak annak látszik, hanem azonos is. A közös eredet Várkonyi Attila, aki az MTV Szórakoztató Műsorok Főszerkesztőségének vezetője és egyben a Juventus Rádió műsorvezetője. Kettő az egyben, és még ki tudja, hány! Hogy a médiatörvény miképpen engedi ezt meg, közömbös, mert azt látom, hogy a médiatörvény mindenre engedélyt ad, amire akarják. Ha azt akarják, hogy egy kereskedelmi rádió műsorvezetője legyen az MTV Szórakoztató Műsorok Főszerkesztőségének vezetője, és a kereskedelmi rádióban bejáratott műsorát átmentse, sőt megduplázza és képesítse a közszolgálatban, akkor a médiatörvény vállat von, és hagyja magát alkalmazni. Háttértárgyalásokra és alkukra gyanakszom – de persze fogalmam sincs róla –, amelyeknek az lehetett a tétje, hogy Várkonyi Attila szívesen, sőt büszkén elfoglalja helyét az MTV főosztályvezetői posztján, ha megtarthatja a Juventusban a műsorát, sőt idővel el is indíthatja, immáron felképesítve a közszolgálatban. Nagyon akarhatta őt Medveczky Balázs, ha rábólintott erre, és nem mélázott el azon egy pillanatig sem, hogy egy ilyen külföldet járt, mindenféle papírokkal felinstallált médiaszakember, sőt médiadocens miért egy darab műsorcímből és ötletből él több mint tíz éve, és hogyhogy azt transzportálja bárhová, ahová a médiakarrierje veti.

Bizony ez az a pillanat, ahol súlyos elfogultságomról kell számot adnom. Mert Várkonyi Attilát mint a Sztársáv műsorvezetőjét egyszer csak ott találtam a Petőfi rádióban, egy stúdióban, a mikrofon előtt az addigi székemben. Abban az időben ő volt ott a programigazgató, és aligha járok messze az igazságtól, ha azt vélem: azzal a feltétellel vállalta el a magas hivatalt, ha a Juventus Rádióban bejáratott és megszokott műsoridejét Sztársáv címmel megkapja a Petőfin is. Megkapta. Aztán amikor a médiahányattatás kivetette a Petőfiről, és elvetette a MÜPA könnyűzenei programokért felelős vezetői székébe, viszszatért a Juventusba, na, mivel? – a Sztársáv című műsorral, a neki oly kedves szombati műsoridőben. Ahonnan láthatóan, még inkább hallhatóan, nem mozdította el a közszolgálati kinevezése. Sőt! Összekötve a kettőt, az MTV-ben lévő beosztottjait is hívja szerepelni a rádióműsorába. Ez több szempontból remek. Egyrészt ingyenreklám egy kereskedelmi rádióban, másrészt mitől ne lehetne sztárvendég, egy vagy több közszolgálati műsor vezetője, harmadrészt: próbálna meg nem bemenni, ha a főnöke behívja.

Várkonyi Attila bármelyik Sztársáv című műsorában nem győzi hangsúlyozni, hogy ott igazi sztárokat lát vendégül. Igazi sztár, ugyebár, nincsen. Az ember vagy celeb, és akkor nem igazi ember, vagy sztár, és akkor celeb, vagy igazi, és akkor se nem sztár, se nem celeb. Az „igazi sztár” – a Sztársáv adásait elnézve – nagyjából az, aki azért ismert, mert réges-régen az egyszer volt közszolgálati televízió szórakoztató főszerkesztőségének vezetője televíziójátékok készítésére, színházi előadások fölvételére adott pénzt és utasítást. Ekképpen ismert és népszerű, tehát „igazi sztár” lehet ma középkorú és idősebb, még élő vagy elholt, a lényeg, hogy legyenek róla bejátszható filmficnik az archívumban. Filmbejátszás nélkül nehéz lenne megkülönböztetni egymástól a Sztársáv című rádió-, illetve televízióműsort. Nagy szerencséje Várkonyi Attilának, hogy az előző idők előző főszerkesztői jól megtömték a tévé archívumát. Az utána jövőknek már csak az ő Sztársávja marad szemezgetni.

A Sztársáv televíziós változata tematikájában nem tér el a Juventus Rádióban már bejáratottól, csak műsoridejében. Huszonöt perc jut rá, négy óra helyett. Ettől lehetne akár lényegre törő, pörgős, izgalmas, érdekes, ám nem az. Gundel Takács Gábor műsorvezetői és riporteri feladata egyetlen dologra fokuszál: rá tudjon futni a már bekészített film- vagy színdarabrészletre. Ez szakmailag nagyon változatos lehetőséget nyújt, az ugye emlékszel, biztosan nem felejtetted el, és talán neked is meglepetés lesz felkonfszövegek variálására. Bizony nehéz dolog naponta huszonöt percben felkészültnek, érdeklődőnek, kíváncsinak mutatkozni, olyannyira, hogy Gundel Takács Gábornak ez nem is megy. Riportalanyairól annyit tud, amennyire általában emlékszik. Gondolhatja: jó régen benne van ő a médiavilágban, az nyilván nincs is, amit nem szívott volna fel eddig. Udvaros Dorotytyáról tudja, hogy ezerarcú, Kabos Lászlóról azt, hogy vöröskabos, Hobóról azt, hogy egy igazi lázadó, és ezeket mind képes felolvasni a súgógépről. A huszonöt perces beszélgetések egyetlen tétje, hogy valahogy elteljen a huszonöt perc. A látszatkérdések nem segítik a riportalanyt, igaz, nincs is eldöntve, hogy miben kellene segíteniük. Az „igazi sztárok” minden további nélkül befáradnak a stúdióba, és önberiportozzák magukat, hiszen tudják, más lehetőségük nincsen, hogy képernyőre kerülhessenek. Mivel igaziak, és csak elvétve súrolják a celebség határát, arra hiába várnak, hogy igaziságuk miatt tévéjáték-forgatásra hívja meg őket a televízió szórakoztatásért felelős vezetője. Tehát a meghívott „igazi sztárok” zokszó nélkül és nyilván némi készpénzért leülnek Gundel Takács Gáborral szemben a Sztársáv stúdiójában, és önpíár-tevékenységet folytatnak. Hiszen egyébként hol szólhatnának megjelenő albumukról, várható decemberi koncertjükről, kiadott hangoskönyvükről? Tehát Gundel Takácstól függetlenül beszélnek, ezzel néha szörnyű bonyodalmakat okozva.

Nincs olyan isten, aki Cserhalmi Györgyöt Balaton-felvidéki magányából bevontatná a tévéstúdióba, ha ő nem érzi, hogy reklámoznia kellene Parti Nagy Lajos Pecsenyehattyú és más mesék-jét, amelyet néhány hete hangoskönyvvé mondott és dúdolgatott. De érzi, felméri, tehát megy a Sztársávba, és tűri, hogy Gundel Takács megkérdezze tőle: vajon a szövegek közti pár másodperces népdalos dúdolgatása meg hümmögetése az improvizáció-e. Mert tényleg, mi lenne? Beethoven? De azt is tűri, hogy Gundel Takács elmondjon róla minden hízelgőt. Vajon minek kell valakit behívni egy televíziós műsorba azért, hogy a műsorvezető bátran a szemébe mondja: ön, kérem, nagyszerű, tökéletes, kivételes, nagy művész, én csodálom magát. Mit kellene csinálnia ilyenkor a szerencsétlen meghívottnak? Szabadkoznia talán, ó, jaj, nem is vagyok akkora? De eljutunk odáig is, ahol az válik kérdéssé, hogy az, aki ilyen jó ember, mint Cserhalmi, annyi gazfickót játszik. Nem véletlenül nincsen értelme a mondatnak. Már az adásban sem volt. Haumann Péter felejthetetlen alakítást nyújtott a Macskákban, de soha senki sem kérdezte meg tőle, hogy vajon odahaza is üldözi-e az egereket. Lehet, hogy csak azért nem, mert nem találkozott Gundel Takács Gáborral. Akit Cserhalmi váratlan mesélőkedve pokoli zavarba kerget. Cserhalmi ugyanis azt mondja: a színházzal az a baj, hogy a nézők az operettet szeretik, a színészek Csehovot, a kritikusok meg Zsótér Sanyit. Óriási kacagás a stúdióban. Gundel Takács színeváltozásán látszik, gyöngyöző kacagásán hallatszik, hogy dunsztja nincsen, hol a poén. De nem meri megkérdezni. Ki az a Zsótér? – szólna a kérdés. Ennek azonban beláthatatlan következményei lennének. Elkezdenének beszélgetni. Egyből sávja lenne a meghívott sztárnak. Cserhalmi elmondaná, Gundel Takács meg hallgatná, és kérdezne. Talán. Akkor kiderülne, vajon képes-e kérdezni súgógép nélkül is. Így is kiderül, nem képes. A Zsótér-poén elcsattan, magyarázat nem születik, hiszen az MTV Sztársávjának nézői Záhonytól Hegyeshalomig perfekt tudják, ki az a Zsótér Sanyi, és miért tetszik annyira a kritikusoknak, Gundel Takács simulékonyan továbblendíti a műsort a soron következő filmbejátszással.

Bennem van a hiba. 2004 májusában tűnt fel nekem Gundel Takács eszmei áramlása. Akkoriban valami vetélkedőműsort vezetett az egyik kertévén, amely úgy érezte, reflektálnia kell az európai uniós csatlakozásra. Az általa vezényelt vetélkedő egyik utolsó kérdése ez volt: fehérek közt egy európait. – Ki írta azt a verset, amelynek ez az utolsó sora? A: Babits, B: Radnóti, C: Ady, D: Kosztolányi.

És tudtak választani.

---

Sztársáv, műsorvezető Gundel Takács Gábor, MTV, 2009. november 9.

Kapcsolódó írások:

1. Sándor Erzsi: Kultúrházomlás (Kultúrház, utolsó adás, szerkesztő-műsorvezető Winkler Nóra. MTV1, 2010. szeptember 5.) Van annak valami indiszkrét bája, amiként a Tisztelt Háztól elhal...
2. Sándor Erzsi: Szíven szúrt közszolgálat – fikciós elemzés (Szíven szúrt ország, m1, 2009. szeptember 8. Rendező Kálomista Gábor.) Szíven szúrt közszolgálat (fikciós elemzés) A fikciós dokumentumfilm olyan lehet,...
3. Sándor Erzsi: Mindez jól megmutatható (M1, Kékfény, 2010. október 11. Műsorvezető M. Kiss Csaba, szerkesztőriporter Bíró Szilvia–Malya Lilla.) Kékfény – már a cím is pokoli emlékeket ébreszt azokban,...
4. Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.) Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet...
5. Sándor Erzsi: Világnyi kazetta (On the spot – Spektrum Televízió. Cseke Eszter és S. Takács András riportsorozata.) Már majdnem nagyon dühös lettem, amikor Cseke Eszter elkezdett szótagolva...