Bíró Krisztina: Cica

A Cica hatéves lesz mindjárt. Idén még nem megy iskolába. Jutka harminc, főiskolás. Közgazdaságtant tanul. De Cica úgy szokta mondani: pénzezést. A pénzezést tanulni kell, mert pénzezni nehéz. Jutka rálegyint Cica kezére a közértben, ha két melbakockát tesz a kosárba. Azt mondja, egy is sok. És amikor mondja: sok, a Jutka szeme könnyes lesz, szipogni kezd. Nagyon utálatos olyankor a Jutka.

Pénzezni azért nehéz, mert apa elment, és nem ad melbakockára. Másra se. Amikor félcipőt kellett venni Cicának, nagymama hozott egy borítékot. Nagyon magas hangon hajtogatta, jaj, Jutkám, jaj Jutkám, éhen fogtok dögölni. Cica akkor beszaladt az alkóvba, bebújt a dunna alá. Azt lihegte a sötétnek, hogy nem dögöl. Nem dögöl, ember nem dögöl, csak állat dögöl. Szomszédnéni mondta, az ő pintye dögölt meg múlt héten. Szomszédnéni azt is mondta, ember nem dögöl. Hanem mennybe megy.

Apa is mindjárt mennybe megy. Jutka nagyon akarja. Egyszer Cica látta a fürdőben, hogy Jutka tépdesi a szemöldökét. Közben azt mondta Jutka a tükörnek, meg fogsz halni, te Janó, mert megöllek. Te gané. Cica akkor rákiabált Jutkára. Anya, ne öld meg apát. Nem vagyok anya! Jutka falhoz vágta a kis izét. A csipeszt. Nem vagyok anya, Jutka vagyok, ezerszer megbeszéltük.

Cica engedelmesen, mert jónak lenni jó, Jutkának hívja a Jutkát. De az oviban a Pösze megsúgta csendespihenőkor, hogy neki a Jutka tényleg az anyja, belőle bújt ki. Miután az apa szerelmeskedett vele. Szerelmeskedni jó, ezt is mondta a Pösze. Szerelmeskedésből lesz a gyerek.

Aznap este a Cica nagymamánál aludt, mert péntek volt. Péntekeken nagymamánál van alvás, olyankor anya, a Jutka él. Ezt Jutkától tanulta a Cica. Hogy él. Jutka olyankor él, amikor egyedül, a Cica nélkül, elmegy. Elmegy barátnőzni. Cica sokszor elképzeli, milyen volna a Pöszével elmenni egyedül. Játszóterezni, vagy akármi. Ezt nem olyan jó elképzelni.

Azon a pénteken a Cica megkérdezte a szerelmeskedést nagymamától, de nagymama keskeny lett és vijjogó. Fúj, mondta. Ocsmány vagy, mondta. Ez gusztustalan. Te világ butája, te gyerek, te.

Szombaton Jutka eljön a Cicáért. Villamoson kell hazamenni. A Jutka egészen fürdésig jókedvű. Délután alszik kicsit. Olyankor Cica halkan berreg a tündérhelikopterrel. Cicám, a Jutka nagyon élt tegnap, ne zörögj, pihennem kell.

A Cica berregni is elfelejt, csak nézi az alvó Jutkát, jé, nyál csorog a szájából, talán le kéne törülni. Vagy nyalni. Vagy esetleg, ami a legjobb, rámászni a hason fekvő Jutka hátára, és hallgatni a kettejük szívverését. De az is elég volna, ha néha Jutka ölébe ülhetne, és a nyakába kapaszkodhatna. Cica nagyon szeret Jutka jószagába bújni, de azt csak nagyon néha szabad. Ne légy buta, Cica, lány nem ölelget lányt, mássz le rólam, nehéz vagy.

Sötétedéskor jön a fürdés, amit Cica utál, mert Jutka szerint a Cica kibírhatatlanul lassú, negyvenszer kell könyörögni, jöjjön ki a kádból. Végül Jutka kirántja Cicát a vízből, Cicának fáj a karja és sír, Jutkának meg olyan lesz a szája, mint a levélszekrényé, vékony és hideg. Később, amikor Jutka azt hiszi, ő már alszik, a Cica ki szokott lopakodni az alkóv függönyéig, és megint sokáig nézi Jutkát. Jutka a földön ül. Apa fényképeit bámulja. Bőg. Nyilván bőg, mert rezeg a válla. Mond valamiket. De azt Cica nem hallja, mert a Jutka suttog.

Cica szokta magát nézni az előszobatükörben, de csak olyankor, amikor Jutka leszalad bevásárolni. Ne csinálj butaságot, mondja a Jutka, mindjárt jövök, nagylány vagy, rajzoljál, nem, nem viszlek le, egyedül gyorsabb, nem rágod a fülem hülyeségekért, ennyi idős koromban én már tudtam egyedül mindent, ne nyafogj, sietek. Cica megvárja, amíg lemegy a lift, akkor áll a tükör elé, azt vizsgálgatja, valóban olyan nehéz-e, hogy Jutka nem bírja el az ölében. A tükör majdnem a parkettig ér, Cica azt is ki szokta próbálni, vajon akkor is nehéznek látszik-e, ha lefekszik, és egészen kicsire összekuporodik a földön. A Jutkának valószínűleg igaza van, mert Cica ilyenkor bele se fér a tükörbe.

Egy szombaton valami baj történik. Jutka a szokottnál korábban jön Cicáért. Nagymama még meg se lekvározta a tízóraihoz a zsemlét. Cica bent játszik a hallban, berreg a báboknak a tündérhelikopter, amit még apa talált fel, amikor még volt.

Jutka suttogva kiabál a konyhában, micsoda egy borzasztó este volt, a Janó is lejött az Ibolyába, és volt vele egy nő, egy pinalina, a Janónak nincsen ízlése, sose is volt neki, tisztességes embernek van ízlése, de, ugye, mi várható egy ilyen állattól, mert, ugye, a Janó egy állat. A Jutka nagyon odavan, nagymama azt hajtogatja, én megmondtam, ne kezdj vele, de te rám se bagóztál, most itt van, tessék, egy gyerek meg a nagy semmi.

A Jutka üvölt, a nagymama megint sipít, jaj, Jutkám, jaj, Jutkám, legalább velem ne, a szülőanyáddal ne, mit meg nem teszek érted, te szerencsétlen. Jutka köhögve nevet, szép kis anya vagy, köszönöm szépen, úgy segítsz, közben kiborulok, hagyjál lógva, elegem van belőled, Cica, rántsál cipőt, megyünk.

Hazafelé a Cica nem mer megszólalni. A villamoson szorítja a rudat, mert erősen kell, ezt Jutka mindig nagyon szigorúan mondja, erősen, különben elránt a Hídfő térnél a kanyarban. Cica szorít, fehérek az ujjai.

A kocsiban meleg van és pihegés. Apa mondta így, melegben csak pihegés van. Tavalyi nyáron mondta, mielőtt elment. Akkor mondta, amikor hárman kint voltak együtt a Szigeten, apa hűtött szúrósvizet vett, forintos citromfagylaltot, sokat lehetett nevetni. Elmúlt. Apa elmúlt, mint a bárányhimlő.

A Jutka néha nagyon aranyos. Máma valamiért megint az. Leszállnak a villamosról, és vesz egy forintos citromot kettejüknek. Ő éppen csak megkóstolja, aztán Cica kezébe adja, Cica boldog, nahát, egy egész gombóc, és mind az övé. Mire a kapuhoz érnek, szaftos a tölcsér csücske. Kivételesen Jutka nem hangoskodik, amiért a Cicának fagylaltos lett a szoknyája. A lakás hűvös és büdös, Szomszédnéni megint tökfőzeléket csinált, szédítő kaporszag mindenütt.

A Jutka arca fehér, a Jutka szomorú, a Jutka leveti mindenét. Bugyiban eszik kovászos uborkát a hűtőből. Ledől a szétnyitható heverőre. Megint azt mondja, nagyon élt. Meg hogy pihenni kell. És még azt mondja, milyen jó volna egy málnaturmix, még málna is van a frigóban, csak a tejet felejtette el, francbaszáj, bezár a közért, mire magához tér.

Le van csinálva, Cicám, nagyon szeretlek, máma este tea lesz, nem kakaó, nem baj, ugye, Cicám? A Jutkád most elájul, ne haragudj, kicsi szívem. És a Jutka azonnal alszik, már a nyála is csorog a párnára.

A Cica nem rámol elő se babát, se helikoptert, se berregést. Gondolkodik a Jutkáról. Borzasztóan kell valami szépet csinálni neki. Málnaturmixot. Le kell menni tejért, amíg nyitva a közért. Ennyi idős korában Jutka egyedül csinált mindent. Hát akkor neki is menni fog.

A Jutka pénztárcát szokott vinni a közértbe, meg kulcsot. A hálós szatyrot. Pénztárca rendben, a Jutka mindig a hűtőre teszi ki a retikült, abban van a pénztárca. Hálós szatyor a konyhában, a hokedlin. De Cica a kulcsot nem leli, sebaj, majd nyitva hagyja az ajtót, akkor be tud jönni visszafele. Cica kiveszi a pénztárcát a retikülből. Karjára tekeri a hálóst. Neki nagyon nagy, legalább háromszor kell tekerni. Halkan kioson a folyosóra. Résnyire hagyja maga mögött az ajtót. Liftet nem hív. Majd csak jövőre éri fel a gombot.

Rohan a lépcsőn, csattognak a fröccsöntött szandáltalpak. A kapu kilincsére teljes súlyával csimpaszkodik, mint játszótéren a mászókára. A kapu nagyon nehéz, még egy felnőttnek is nehéz. Szomszédnéni szokta mondani, kiújul a vállmicsodája, valahányszor nyit vagy csuk.

Hátba veri Cicát a hőség, meg hogy egyedül van az utcán. Jutka nélkül nagyobbnak tetszik minden. A szemközti ház, a hálós szatyor a kezén. A kutya, amelyik görbe öregembert húz maga után a sarkon. Cica a nyelvével kotorászik az ínyén, mert nagyon száraz a szája. A kutyától száraz. Cica fél a kutyáktól. Meg a lilafoltos arcú Közértesbácsitól is fél.

Közértesbácsi teljességgel közönyös, nem teszi szóvá, hogy Cica egyedül van. Egy nyolcvan, mondja, Cica odanyújtja neki Jutka pénztárcáját, a lilafoltos arcú ezen sem lepődik meg, megszokta, sok néni rosszul lát, azok is így fizetnek.

Cica megint az utcán van. Bal kezében Jutka bukszája, jobb kezében a hálós, benne a tej. Valaki nyitva hagyta a kaput, de jó, lehet, benyomni már nem tudná. Vigyázzban megy fel a harmadikra, ilyen boldog még a Szigeten sem volt. A Jutka nagyon meg fogja dicsérni. Lehet, hogy még ölbevevés is lesz. Mosolyogás. Ma este első kérésre kijön majd a kádból. Azt akarja, ma este a Jutka csak vidám legyen.

Harmadik emelet négy. Cica ezt már réges-rég tudja, hogy harmadik emelet négy. Az óvodában ő volt az első, aki meg tudta mondani, hol lakik. És idén már a Jutka nevét is el tudja olvasni a táblácskán. Apáét nem, mert azt Jutka valami mérges anyaggal lekaparta.

Cica pontosan emlékszik, résnyire hagyta az ajtót. Most meg csukva van, ez nagyon nem jó. Kívülről gomb van, nem kilincs, nem lehet csak úgy benyitni. Cica toporog kicsit, pisilnie kell, melege van, folyton kicsúszkál a hálós az izzadt markából.

Egyszer csak Szomszédnéni szalad ki a lakásából, mögötte a Jutka, szétbőgött arccal, bugyiban-pongyolában. Amikor észreveszik Cicát, Szomszédnéni pontosan olyan hangon sipákol, amilyenen nagymama szokott, aranyom, jajajajaj, de megijedtünk, hálistennek megvagy. Jutka kikulcsolja az ő ajtajukat, Cicát átlöki a küszöbön, Szomszédnéninek azt mondja, köszönöm, innen már az én dolgom, Specskáné.

A Cica kapálózik a levegőben az alkóvig, Jutka a nyakánál fogva viszi, az ágyra hajítja. Cica feláll, így majdnem Jutka válláig ér, mesélné, mit csinált, de a Jutka nem engedi beszélni. Csak rázza. És üvölt. Hogy mit képzel magáról a Cica, meg akarja-e gyilkolni a Jutkát, majdnem infarktust kapott, amikor felébredt az ajtócsapódásra, rohant ki, a Cica sehol, a tárcája sehol, a retikülje a földön, kiszórva belőle minden, az idióta Specskánéhoz kellett átmennie, rendőrt akart hívni, mert a Specskánénak van telefonja, most majd a Specskáné az egész háznak el fogja mesélni, hogy ő, a Jutka, milyen rossz szülő, ez is miattad van, minden miattad van, te elviselhetetlen, te kis nyomorult hülye, semmi örömöm benned, nem bírok veled, mi a fenét akarsz tőlem.

A Cica tulajdonképpen nagyon keveset ért abból, amit a Jutka mond. Azt érti, hogy nagy bajt csinált, de már ez sem érdekli, mert még nagyobb baj van: bepisilt. Csupa lucsok az ágytakaró. Jutkának ez a vég. Amikor észreveszi, lekever egy nagyon nagy pofont. Ilyen pofont még sose adott, Cica hanyatt esik, még szerencse, hogy az ágy jó puha. A mostanáig kezében szorongatott hálós kiugrik a parkettra, mint valami kövér, fehér ponty. A tej szétdurran.

Cica most annyira fél a Jutkától, sírni se tud, levegőért kapkod. Hiába hajol fölé a Jutka, aki megint bőg, hogy bocsánat, bocsánat, és szólaljon meg végre. Nem bír. Csak tátog. És arra gondol, csak közelebb ne jöjjön a Jutka.

 

 

Kapcsolódó írások:

Bíró Krisztina: Porcelánkutya Bíró Krisztina Porcelánkutya A mindenes kikezd az úrfival. Az...

Bíró Kriszta: Otthonka Állt nagyanyám a szobám ajtajában, elmaradhatatlan otthonkájában. Nejlondzsörzé, az...

Bíró Kriszta: Talált tárgy Tárgyam valós, noha nehezen hihető. És még nehezebben megírható: nyál...

Tóth Krisztina: Idáig ért Nem tudom, mibe halt bele: három- vagy négyéves voltam, amikor...

Tóth Krisztina: Gyűrű A sirály nagyon okos. Gyanakvó és okos, mint a varjú....